Share | 
 

 Börtön-múzeum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Csüt. 14 Jan. 2016 - 5:16



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Szer. 6 Jan. 2016 - 18:58



Yyl`asalyv & Ellael


*Mindenki igyekszik megvédeni azt ami az övé, azt is amiről csak hiszi, hogy jogosan tart rá igényt és ragasztja rá a birtokigazoló cetlit. A mitikus természete nem áll olyan távol az emberitől, kevesen vannak olyanok akik elzárják az érzelmeiket, faarcot vágnak ahelyett, hogy hagynák azt kipirulni, visszafogják az apró rezdüléseket és szavaikban is hűen követik eme távolságtartó és hideg gondolatot. Ám még ez a minimalizmus is elárul valamennyit a vált érzelmi gazdagságról, a veszteségekről, az ótünde azonban még ennyit sem tesz meg, még a fáradtságot sem veszi arra, hogy megjátsszon vagy elrejtsen valamit, szinte világgá kiáltja mennyire nem érdekli őt semmi, még a saját embereivel szemben is érdektelen, filléres árú, silány minőség. A stílusa némelykor hagy némi kívánnivalót maga után, sőt ha őszinte akarok lenni magammal igen sokat de csak én vagyok ilyen birkatürelmű. Ám olybá veszem, hogy még nem érdemeltem ki a tiszteletét, mert azt ki kell érdemelni, nem azzal születik az ember s az angyal sem, nem lehet kierőszakolni mert akkor nem feltétlen és őszinte. Ám úgy gondolom, ettől függetlenül Yyl`asalyvnak kellene némi felelősséget tanulnia, legfőképpen a körön belüli feladatai iránt de az emberei iránt is. Tudom kire céloz a megjegyzésével, az elevenembe talált, megszenvedtem Kono halálát, ám abban nagyon téved, hogy ő az emberem volt. Nem, Kono a barátom volt, nagy harcos, méltán bíztam benne és az erejében. Az akkori döntésemet nem bántam meg, ma is így cselekednék, az már más kérdés, hogy tanulva a hibámból nem engednék el soha egyszerre két védencet egy helyre. Ami zavar az egész hozzám vágott mondandóban az Kono lealacsonyítása.*
-Valószínűleg azért nem mert nem ér annyit mint egy második körös primus.
*Igen, tudom kiről beszél és igen, ezt jelzem is. Egyre jobban irritál minden szava, türelmes vagyok és hajlok mint a nád, de az ótünde mintha szándékosan kielemzett volna és aszerint szurkálná a kényes pontjaimat. Ez mind így van, a stílus pedig csupán más nevelés eredménye. Jómagam akkor is hajbókoltam ha láthatóan nem érdemelte meg az aki előtt fejet hatottam, de megadtam a minimális tiszteletet már csak a kora és a körön belüli elhelyezkedése miatt, volt olyan még amikor anyám is aktív tagja volt a rendnek és én a legalsó szinten kezdve csatlakoztam. Megdolgoztam minden egyes körért, minden primusi címért anélkül, hogy bárki előtt hason csúsztam volna. Bármennyire is megérdemelte volna az illető, nem ordítottam le a haját a fejéről, nem hordtam el mindennek és nem vettem semmibe a parancsait. Az már egészen más lapra tartozik, hogy igenis kérdőre vontam ha nem értettem vele egyet, ha valami nem egyezett a törvényeinkkel. Ám el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra úgy is, hogy a végén mosolyogva mond köszönetet, Yyl`asalyv az élő példa, hogy diplomatának is születni kell. *
-Üzenek érted Rivornel asszonyon keresztül!
*Nem érdekel, hogy mit érez ezzel kapcsolatban, most ugyan nem toroltam meg az engem, vagy inkább a pozíciót, Ascariel eszméit, akaratát ért sérelmet, de annyiban sem hagyom. Nem tehetem különben az egész rendszer összeomlik, persze nem az ótünde pofátlansága miatt hanem azért ami a következmények híján történne. Magára hagyom a problémáival mert lesz neki bőven úgy hiszem, ám nem marad még sem egyedül. Megtapasztalhatja azt amit jelenleg semmibe vesz; az összetartást, a becsületet, a mások felé való odafigyelést, az önzetlenséget. *

//Úgy érzem ez a vége. Ezennel részemről lezártam a játékot, fogunk még találkozni de ez nem fenyegetés hanem ígéret. Tetszett a játék és a karakter is, remek forma bár Ellael már nem volt oda érte annyira, de ez úgy gondolom érthető. Folytatása következik és nem kell olyan sokat várni rá mint a Trónok harcára. lol! cheers angyal //


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Vas. 3 Jan. 2016 - 19:23

Megemeli a szemöldökét, de nem vitatkozik az állítással. Sajnos óhatatlanul bele kéne menniük abba a témakörbe, hogyha ő személyesen mondjuk Ellael helyén állna a ranglétrában akkor mit gondolna Ascarielről, és ez egy olyan témakör, amit nem beszélhetnek meg. Nem azért, mert olyan elvadult rossz és megalapozatlan volna a tünde minden gondolata, hanem egyszerűen azért, mert a hatalom legfelső köreinek soha nincs humoruk a kritikára, akkor sem, hogyha az építő jellegű. Így aztán a tünde megtartja magának a gondolatait, de ez nem frusztrálja, hiszen évszázadokon keresztül ezt tette, amíg az éjtünde nőstény keze alatt dolgozott.
De kétség ne férjen hozzá, tudja ő jól, hogy Ascariel létezik. Ám a puszta létezés még nem a "jóság" záloga.
- Senki nem játszadozik velem. Haszonleső érdekből akadályozzák az utam - ez pedig megesik, az ő köreiben nem is olyan ritkán, az emberi és misztikus rosszindulat zavaros aljvizében úszkáló hal ő, néha ő harap, néha pedig elé harapnak. Ismeri a kívülállók stílusát, a rendszerbeliek stílusát, a feketeség arcait és az erőszak természetét.
- Nekem nem meglepő, ha a kívülállók megölik egy emberem, és nemzeti gyászba se öltözik tőle a rendszer - céloz az elementálra puhán és egy kicsit bosszúsan. Nem érti a szemrehányást, az ő csatározásai, halálesetei, vérhullásai nem okoznak fennakadást az egység működésében, miért is neki kellene körülnéznie bárhol, amikor kettőjük közül az angyal az, aki olyan veszteséget szenvedett, olyan embert nem védett meg, aki valóban fontos is volt.
- De hát ki vagy te, hogy szemrehányást tegyél.
Egy fejrándítással elutasítja a belső hangot, a figyelmét az angyalon és a környezetén tartja, most nem engedi meg magának a mélyelmélkedést, amúgy sincs ehhez elegendő mennyiségű szesz a közelben. Fél szívvel pedig nem érdemes nekikezdeni. Az angyal röpte után néz, bár nem láthat belőle sokat, a képzelete megengedi, hogy fenségesebb legyen a látvány, mint amilyen a tapasztalás.
Nem moccan a bejárattól, az angyal után néz, ahogy befelé indul a kapu felé, nem követi. Egyértelmű, hogy a halasztási tanácsot nem fogadja meg, mivel nem parancs, a másik megerősítésen pedig talán elgondolkodik.
- Sok szerencsét hozzá - tündék és angyalok, a vállát egyenesen tartja, a szőrme nem poros, hogy felcsapódjon belőle bármi az erőteljes csapásra, több agresszió kell ahhoz, hogy egy ilyesmi a tündét megingassa, de hát nem is az a cél.
- Mindig elérhető vagyok. Mikor és hol álljak a rendelkezésedre, vagy majd később üzened meg? - nem biztos, hogy örül ennek a különleges feladat témakörnek, de nem adja jelét ennek. A szemeiben hűvös a kékség, újra csak megemeli a szemöldökét a mosolygásra és hozzáfűzésre.
- Tudom, hogy jól áll, de ahogy óhajtod nagyúr. Viszlát legközelebb - megvárja, amíg az angyalt elnyeli a Kapu csillogó anyaga, csak azután indul a saját dolgára, mint a róka, ami megvárja, hogy a tyúkudvar gazdájának árnya eltűnjön a kerítésről.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Csüt. 31 Dec. 2015 - 12:18



Yyl`asalyv & Ellael


*Valóban, arra törekszik, és hiszi, hogy számára a gyilkolás legális, azért nem derül ki sok esetben. Értékelem a szójátékot, de már nem mászom bele a témába egy nagyvonalú mosolynál többel. Noha nem vagyok politikus, elég magasan állok ahhoz az emberek világában is, hogy betekintést nyerjek, sokszor nem tetszik az amit látok, de olyan ez mint a piramis vagy a Jenga, ha rossz helyről veszel ki egy kockát az egész borul. Szívem szerint megtenném de túl nagy lépés lenne a részemről és nem nekem nem tisztem ilyen mélyen beleavatkozni a világ rendjébe, másrészt azzal a törékeny szimbiózisunkat is tönkre vágnám. *
-Nem állsz olyan messze mint amekkora a szád.
*A kételkedés a legrosszabb és most pont nem hiányzik még egy sorba álló. A velem majdnem egykorúak találkozhattak vele, láthatták fénykorában hacsak nem bújtak meg a legutóbbi nagy háború idején, az, hogy eltűnt a mi szemünk elől is nem lehet elég ok arra, hgoy máris kételkedjenek benne. Nem mellesleg ha a halálhíre jutna el hozzánk, akkor is hihetnénk tovább az ő ideológiájában, az ő igazságában és vihetnénk tovább az eszméit. Nem csak benne hiszek hanem abban is amit 2örökül” hagyott a számunkra. *
-A jelen helyzetet tekintve mégis van jelentősége. vagy úgy gondolod valaki pusztán unaloműző szórakozásból játszik veled?
*Miért nem érdekli? Nem osztom meg vele az aggodalmaimat, de még az emberi világban rázúdított támadás is lehet kívülállók rendszerellenes tevékenysége, hiszen Caryeth vállalkozása ellen is felállt a sereg és csak idő kérdése, hogy a befolyásos és több lábon álló Micromed is kereszttűzbe kerüljön. Yyl`asalyv ugyan nem a felsőbb körök tagja, de a nagy halat is könnyebb kifogni egy kicsi csalival. *
-Ha nem is látszik annak, még lehet kívülállók akciója. Nézz körül a házad táján.
*Csak jó tanács nem parancs, mindazonáltal én sem leszek tétlen ha visszatérek a toronyba, felül kell vizsgálni az összes ilyen megmozdulást és ki kell terjeszteni az alsóbb körökre is. Nagy meló lesz az biztos, de nem elkerülhető. Én valóban odafigyelek mindenre, épp ezért bosszant, hogy ennek ellenkezőjét feltételezi rólam, a stílusa már csak hab a tortán. Egyetlen alsóbb körös sem engedett meg magának hasonlót sem velem sem mással, még a saját terciusom sem pedig mindenki igazolhatja, hogy Aalyena szája néha akkora mint a Mount Everest. Yyl`asalyv szájából még a megszólítás is méregként csöpög, úgy veti oda mint kóbor kutyának a lerágott csontot. „Nesze! ezt akartad, megkapod.” Még mindig nem érti, túlságosan távol tartotta magát a renden belüli léttől, el volt foglalva a saját kis üzleteivel, épp csak a kötelező dolgokkal törődött, bár maga a szó nem festi le igazul a valóságban megtörténtet. Háborogva reppenek fel az égre de nem feledem az óvatosságot, a hideg levegő mely fent köszönt azonban kitisztítja a gondolataimat minden pelyvától. A lenti látvány csak hozzátesz a csírázó aggodalmamhoz, noha tekinthetném az egészet véletlen balesetnek is, nem fogom az eddig történtek fényében. Továbbra is a káprázat védelmében maradva leszállok az út menti árok mellé, sokat nem látok a sötétben de a hold fényének derengése elegendő ahhoz, hogy angyali képességgel turbózott látásom könnyedén végigpásztázzon az úton. Nem több mint tíz perc múlva érek vissza távozásomhoz hasonlóan, csak a földet érés után foszlik le rólam a káprázat varázsa. *
-Keress új sofőrt és kocsit, azt tanácsolom halaszd el a mai programodat és a közeljövőben a rend védelmének érdekében erősítsd meg a biztonságodat.
*A kapu felé indulok ellépve mellette, jómagam is átszervezem a ma éjszakai vállalásomat, anyai kívánság ide vagy oda, fontosabb dolgom is akad most, nem mellesleg….*-Megfogadom a tanácsodat és nem próbálok meg egy tündét kiráncigálni a tollmentes budoárjából, felülvizsgálom a helyzetet. *csapok egy embereset a vállára bár úgy hiszem a prém a jelentős részét felfogja. A hangom és az arcom is barátságos, nem mintha feledtem volna a tiszteletlenséget, de ahelyett, hogy letorkolom sokkal jobb jutott eszembe. * -Különleges feladatom lesz a számodra, legyél elérhető a közeljövőben secundus. *Már-már tovább is lépnék, de megtorpanok, indokolatlanul szélesre húzom a mosolyomat mikor a szemeibe nézek.* -Ha lehet, tisztálkodj meg mielőtt jössz, nem áll jól neked a rozsdavörös.
*Lépteim vigyázatlanul csikorgatják meg a kőpadlót, a kapuhoz érve csak intek az őrnek, hogy nyissa meg, más célállomás megadása híján a kiindulópont a nyerő. Az ótündét otthagyom, hadd forgolódjon a kétségei fürdőjében, ha már olyan nagyon belemerült. Gyanítom, megpróbálja lerázni magáról ahogy a szemrehányásomat is, de mire sikerülne neki, újabbakkal pakolom meg.*




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Hétf. 28 Dec. 2015 - 12:57

- Hiszen nem legális a gyilkolászás, ahogy mondod, és az elfojtásokat elfojtásokkal fojtják el, a politikai hatalmak közül a legtöbb pedig a gazdagodásra törekszik.
- Nagyon máshonnan nézitek ezt a civilizáció kérdést, ne menj bele ebbe a társalgásba.
- Azt mondod lehet többféleképpen nézni ugyanazt? Nahát?
- Gúnyolódsz?
- Lehet. Nem volt jellemző rád, hogy akármilyen nézőpont érdekelt volna. Még a sajátod sem védted meg, ha túl sokan támadták.
- Nem voltam harcos. Nem tudom, hogy téged miként tettelek azzá. Lehet, hogy nem is az én bűnöm.

Megfogadja a belső hang tanácsát és amúgy sem gondolatolvasó, legalábbis még nem az, hagyja a témát kicsengeni, a civilizáció bűneiről, vagy lehetséges bűneiről, amúgy sem jut szóhoz, mert a koponyájában éles hangon felszisszen valaki.
- Ezt nem kellett volna mondanod. Nagyon nem.
- Miért nem azelőtt káráltál, hogy megtettem volna?!

- Minél messzebb áll valaki a hatalom forrásától, annál több oka le lehetősége van kételkedni - akkora általánosság, hogy szinte feltépi a követ a múzeum padlójáról, de kizárólag ez jutott eszébe a méltóságteljes visszavonulásra, mert ez nem hazugság, és így van, amióta csak világ a világ és egyáltalán bármiféle hatalmi rendszer kialakult ezen a földön. A tömegek a kevesek hitén osztoznak, mert mint minden hatalmi utasítás, ez is felülről gyűrűzik lefelé, csak az ő misztikus rendszerükben, nem papok szólnak a pápa és Isten hangján, hanem az elsők Ascarielén. A keresztényi kultúrkör gondolatiságát követve ő az a vidéki hajóskapitány, akinek az áruját elmossa a vihar és kifosztják a kalózok. Kevés hely marad a lelkében az átkozódás mellett az abban való hitnek, hogy a helyén vannak a dolgok.
- Nem számít, hogy ki tudja, hogy én merre járok, ha én magam nem tartom azt titoknak, mivel nincs jelentősége ennek az egésznek - azon kívül, hogy az angyal véletlenül a tanúja lett. Az ilyesmi gyakran megtörténik vele Moszkvától keletre, az újdonság abban áll, hogy ezúttal a messzi Ausztráliába terjedt a konfliktus, már ha egyáltalán ez az ő konfliktusa. Nagyon lényeges pontban különböznek az angyallal, illetve... számtalan lényeges pontban és ez is egy közülük: a tündét nem izgatja, hogy támadás éri a személyét. Ez tekinthető elbizakodottságnak is, de valójában csak a komfortzónája sokkal tágabb, mint Ellaelé, az ilyesmi őt még nem billenti ki a lelki nyugalmából. Az, ami zavarja az angyal jelenléte. A fricska az élettől, hogy éppen itt és éppen így találkoznak, kizárólag ezért tűnik ingerültnek.
Alig látja a szemek kékségét, amikor tündévé tették elkoptak az efféle szépségek, a tekintet mélysége és az aura szürkéje aligha rémíthetné meg. A természetellenesen a lélekbe varázsolt félelem agressziót szül, abból pedig nem szorul behozatalra. Ellenben türelemből igen. Méghozzá azonnal.
Neki sokkal nehezebb uralkodnia magán, mert ott, ahol Ellael a türelem bárányait hordja, ő farkasokat tenyészt, méghozzá a harapósabb fajtából. A tudós kíváncsisága kiábrándultságnak adja át a helyét.
- Törődj a saját céltábla seggeddel Ellael nagyúr - nyomja meg hangsúllyal a nagyurat, ezzel le is rázva magáról a továbbiakat. Mint a víz a viaszos vászonról, úgy pereg le róla a szemrehányás, gúnyos vidámság pattog a szemein.
- Csak nyugalom, a tied a pálya, azt csinálsz, amit jónak látsz, ki vagyok én, hogy az utadba álljak - nagyvonalú kézmozdulatot tesz a szabad ég felé. Ahogy felemeli a fejét, hogy az angyal szemébe nézhessen annak magassága miatt egyáltalán nem látszik kisebbnek. Lehet Ellael a hideg és nyomasztó hegy, a jegesen csengő bérc, vagy a fagyos szél, ami megkerget és elpusztít minden élőt, ám a tünde az a típus, aki megél ennek a jégnek a hátán. Nem becsüli alá, de nem is misztifikálja túl, ha az angyal kihívást intéz felé, arra válaszolni fog.
Bár most nem bánja, hogyha elrepül a szeme elől. Rágyújt rutinos mozdulattal, az egyik oszlopnak veti a hátát és a mennyezet felé fújja a füstöt, várva, hogy az angyal visszatérjen.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Vas. 27 Dec. 2015 - 16:24



Yyl`asalyv & Ellael


-A civilizáció csupán legálissá teszi a gyilkolászást, mondvacsinált indokok, alibik mögé bújtatva az elkövetőt. Eszközt és hatalmat ad a politikusok kezébe. Így volt ez a régi provinciákban is, a gyarmatokon, a birodalmakban mindenütt. a civilizáció azonban sok minden mást is hozott magával, attól beteg az emberiség.
*Vállat vonok, ezen már nem lehet segíteni, látom én is látja mindenki de senki nem tesz ellene, azt hiszem már késő is. Az emberiség a saját mocskába fog belefulladni, az a kérdés, hogy velünk mi lesz, velünk akik több ezer évig élhetünk. Ránk ezek a betegségek nem hatnak, vajon lesz egyszer olyan ami pont a mi génjeinket fogja elpusztítani? A változások elérnek minket, minden pillanatban történik valami, elég ha egy pillangó megrebbenti a szárnyait. *
-Nocsak! Az ötödik kör secundusa kioktat Ascarielről és a hitről?
*Türelmes vagyok, de most mélyen meghajolok és kalapot emelek a türelmemben élő birka előtt, Yyl`asalyv igazán próbára tesz. Sok mindenben hiszek, de abban, hogy ő lenne felém a sors egy próbatétele, nem. Egyszerűen szemtelen és tiszteletlen és ez a tiszteletlenség nem az ami a kiérdemelt tisztelet előtt él, sokkal inkább neveletlenség s az eddigi életvitelének nyoma. Feltételezem nem véletlenül bújt meg eddig, én vagyok számára a fricska amiért a szemeim elé került, nos…nem fogok csalódást okozni.*
-Elég sokan. Egyszóval mindenki aki a világon van, elenyésző a különbség.
*Felelőtlenség amivel vádol s közben ő követi el a legnagyobbat. Ordít a képébe a tény ám úgy veszem észre el van telve önnön magával ahhoz, hogy mindezt belássa. Megingatom a fejem majd rátekintek, szemeim kékje most tömény és mélysötét, angyali külsőmből ennyi látszik csupán, arcomon az érzelmek nem játszanak, mind elzárom, a haragomat is ami szívem szerint most rázúdítanék. Egészen közel lépek hozzá, aurám szürkén fodrozódik körülöttem, mégsem használom fel, hogy félelmet keltsek benne magam iránt. Mi haszna lenne ilyen olcsó trükkökkel machinálni? A köztiszteletet nem ilyesmivel nyertem el, most sem élek vele. Ám annál magabiztosabb vagyok, érzem a kutakodást, a kíváncsiságot, a tudós figyelmét amit magamra vontam. Hadd csemegézgessen csak. Hangom halk, de erőteljes.*
-Te most nem mész végig semerre sem. Ha céltáblát hordasz a fenekeden, a lelkemre venném ha a közepébe találnának. Kérdőre vonsz engem a hiányzó testőrség miatt, holott épp te vagy az aki felelőtlenül érkezett egyedül, mindenkivel tudatva hova megy. Csak némi várakozás és pár telefon kellett ahhoz, hogy megszervezzenek mindent, velem ellentétben aki egy szimpla magánügy miatt is titokban jöttem ide. Te komolyan azt gondoltad, hogy minden elővigyázatosság nélkül vállaltam ezt az utat, kockára téve az életemet, s vele együtt az egész rend biztonságát és szilárdságát? Ki vagy te, kinek képzeled magad, hogy engem kérdőre vonj?
*Fölé magasodom, nem sokkal de mégis ez éppen elég ahhoz, hogy egy kicsit fel kelljen rám néznie, a korábbi hanyag, laza elegancia most nem dominál, helyette hideg tekintet, kemény, rezzenéstelen vonások veszik át a helyet. A kérdés költői volt, nem várok rá választ, én tudom hol a helye, már csak benne kell tudatosuljon s aztán én nézek utána annak mi történt, noha tiszta sor, hogy a rendnek s egyik körnek sincs köze hozzá. Amennyiben nincs hozzáfűznivalója, az angyali káprázat láthatatlanságába burkolom magam s úgy szállok fel az égbe, gyorsan mint egy rakéta, ahogy csak erős szárnyaim bírják.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Hétf. 21 Dec. 2015 - 23:50

Valaha ő is az az ember volt, akinek a genetikájában minden rossz. Gyilkosok és alantasok leszármazottai keverednek a nemzetekben, kurvák, rablók és erőszaktevők minden családfán, dicsőséges ősöknek bélyegzett harácsolók, zsarnokok és kizsákmányolók. Az emberiség és lénység egy olyan Földön járnak, aminek felszíni burkában több milliárd halott ember fekszik, a föld magába nyeli a tetemeket, elmállasztja őket, és tápanyagokká válnak a következő nemzedékek számára, szilárd alap lesz belőlük a lábuk alatt és étel az asztalukon. Adott mennyiségű jó és rossz van ezen a földön, de folyamatosan desztillálódnak, lerakódnak, felhalmozódnak, tisztulnak és szennyeződni.
- Furcsa ezt tőled hallani, aki elveted egymás legyilkolászásának szórakoztató mivoltát, pedig a civilizáció az egyetlen póráz a legtöbbek nyakában, amiért nem teszik meg, amit az ösztönük diktál.
- Például neked?
- Például nekem.

A hangulatváltozása nem meglepő. Mintha a harag lesben állt volna eddig az árnyékában, hogy a szavainak élét megrontsa előugorva, szépségét, kecsét, kiteljesedettségét hiún megvillogtatva. A dühe egyetlen pillanat alatt kel életre, mert soha nem halott vagy elnyugvó igazán. Nagyon gyorsan felfogja a tünde azt, hogy milyen helyzetben van, és az milyen fényt vethetne rá adott esetben. Évszázadokig volt egy önkényes éjtünde nőstény a felettese, elég jól kitanulta a látszat fontosságát, a látszatok keverésének mesterségét, és azt, hogy a vizes lepedőt vonzza a prém a vállain. Egyszerűen muszáj oda borulnia, mert nincs elég baja.
Lecseszte az angyalt. Nincs közöttük olyan nagy korkülönbség, hogy ebben az élethelyzetben ne tekintse egy avatatlan, zöldfülű kezdőnek, aki nincs tudatában a saját fontosságának, jelentőségének és célpont-értékének. Ha őt, a tündét valaki elteszi láb alól, az személyes indítékból történik, és nincs nagy kihatással a mindenségre, így megengedheti magának, hogy úgy mászkál Sidneyben, mint egy feldíszített céltábla, ellenben az angyal halála megingatná a rendszert. Egy dolog, hogy talán találnának a helyére helyettest, és egy másik, hogy hányan bizonytalanodnának el a rendszer képességében arra, hogy megvédje őket, ha a leghatalmasabbakat sem tudja megvédeni.
Bár. Miért kéne ezzel foglalkoznia? Moszkva messze van. Mindentől messze.
- Joggal hinni Ascarielben kell, nem itt, a valóságban. A testőreimet soha nem hozom tündérföldére - fintorra húzza az orrát, talán folytatta volna az indulatos fejmosást, amire egyáltalán nincs feljogosítva, de ez az elképzelés egészen más mederbe tereli a gondolatait, és amúgy is sürgősen telefonálnia kell. Bármilyen morbid is, abban reménykedik, hogy valamelyik ellensége belezte ki a sofőrét valóban, és az egésznek semmi köze nincs az első angyalhoz. Nem rezzen össze a vállveregetésre, elég éles hallása, és jó felfogóképessége van ahhoz, hogy érzékelje, Ellael jött a közelébe. Nem elégedett a válaszokkal. A vonal túlsó végén levőt is lecseszi, abbéli gondolatának adva hangot, hogy az illető édesanyja a lemmingekkel hált, így hozták össze a telefonnál az illetőt. Még megkérdezi, honnan indult, és milyen útvonalon, aztán bontja a vonalat.
- A helyettesem, a sofőröm és a kapcsolataim itt, és bárki, aki látta, hogy Párizsba repülök, és ismer engem, elég sokan, tudhatja, hogy a kapuhoz megyek, mert nincs közelebb. Valamint azok, akik a városból hívtak. Mint említettem korábban azért jöttem, mert üzentek értem, bár... ennek néhány hete van. Nem adtak időpontot - nem titkos, vagy diszkrét ügyben járt el. Megdörzsöli az állát a telefonnal, az angyal felé fordul, de elnéz mellette, ki az utcára, fénytelen és színtelen, csak az angyali aura szürkéllik a tollas körül tünde szemei előtt.
- Én most végigmegyek az úton, amin ide kellett volna érnie a kocsinak, és ha valakinek elszámolnivalója van velem, megoldom - határozott. Meg fogja oldani. Mert így szokta. Az angyalra tekint. Kíváncsian szinte, kék szemeiben az idegen, harag-öröm fények mellett kíváncsiság ég feketén. Mit csinál a jó szürketollas a megváltozott körülményekkel? Mik az ő tervei? Végül is, nem is olyan mélyen a prémes pattogó is csak tudós, kutató elme, és most a nagyítója alatt az elsők közül egy hever, vagyis áll.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Hétf. 21 Dec. 2015 - 20:01



Yyl`asalyv & Ellael


*Némi filozofikus eszmefuttatást kapok az élet bölcsőjéből kitört és felemelkedő emberekről. Gyarlók és önzőek mióta a világon vannak, ősi ösztön ami beleégett a genetikai kód legmélyebb rétegeibe, mikor még kőbaltával kaszabolták egymást és a viccesen és egyben elítélendően ábrázolt képekből ítélve a hajuknál fogva hurcolták haza álmaik asszonyát, hogy a tűzön kívül mást is fűtsenek, és képesek voltak vérig menően megharcolni a legjobbért, nos onnan ered és lobban fel. Vannak szelídebb fajták is, de nem ők a többség és halk szavukat elnyomja a sokaság. Ők csak élnek, tengődnek, szinte láthatatlanok míg végleg el nem tűnnek a föld színéről.
Etikus és erkölcsös. Valójában nem tudom ezt mire értette, a helyeslésemre vagy a tiszteletre való utasításra. Kissé megkésett válasz, nem egyértelmű, láthatóan hosszú pillanatokig el van magával, magában, épp csak az orra alatt nem mormog mint az öreg bácsikák akiknek már az asztal vagy a sarokban felejtett bot is társaság. Nem akarom érteni a vén tünde kifejezés mibenlétét az ő álláspontjában, a hangsúly volt rosszul megválasztva, a hanyagul odavetett válasz. Magában a szóban még nem lenne kivetnivalóm, értem én a többoldalú felhasználtságát, ám én minden bizonnyal másképp értelmezem, noha nincs köztünk túl sok korkülönbség, valószínűleg más körökben mozogtunk amikor a társasági diskurálás íratlan szabályait verték a kölykök fejébe.*
-A civilizáció már eleve egy betegség, kiirthatatlan kór.
*Szükségtelen és csak még jobban eltávolítja egymástól az embereket. Irdatlan különbségeket kovácsol és újabb irigyeket, a kör bezárul, versengés, háború követi, néha véres, néha személytelen, láthatatlan és villámgyors véggel. Hasonlóak vagyunk, bennünk is meg van az a gén, az a mélyen gyökeredző ösztönös, de a mitikusok képesek voltak tovább cifrázni más fajokkal, képességekkel. Hát nem remek? Gyanakvásom nem hagy alább akkor sem mikor a magyarázat s a különböző indokok szárba szökkennek elmémben. Bármi is történt nem ellenem irányult, hiszen senki nem tudta mikor és hova érkezem. Még ha követtek is a New York-i kapuhoz, bár észrevettem volna vagy én vagy a testőröm akit alibinek alkalmazok csupán, vagy mondjuk úgy az emberi világban egyfajta kirakatembernek, hogy legyen kire fognom ha egy hajam szála sem görbül. Őt otthagytam, nincs beavatva a világunk rejtelmeibe, nem kellene tudnia arról, hogy évezredek óta feltaláltuk a „csillagkaput” és működik. Másra nincs szükségem, nem becsülöm túl magam és az ellenséget sem alá, ám az utazást nem terveztem látványosan mivel kapun keresztül érkeztem, mondjuk úgy előre be nem jelentett utazás volt a részemről. Ittlétemről csak a kapu kezelője és a prémes, gyerekszobát nem ismerő maffiózó tud.
Sokan mondták már rám, hogy végtelen a türelmem és csodáltak is ezért a tulajdonságomért, amit most is van alkalmam megcsillogtatni. Yyl`asalyv okkal dühös, bár a szavaiból ítélve nem csak azért mert homok került a gépezetbe, hanem mert a rossz sorsa velem hozta össze. Szó se róla, az eddig fű alatt történt vészhelyzetek, merényletek, különös támadások csak apróságok voltak ahhoz ami Párizsban érte a felsőbb kör tagjait, korábban is gyanítottuk, hogy sok minden készülődik a háttérben, Kono halála óta azonban a felsőbb körösök úgymond nem kívánatos társaság mások számára a „nyílt utcán”. Ezt a gondolatot olvasom ki az egyszeri paraszt vétkét indulatosan szóba hozó gazda stílusában előadott kérdés sorai között. Csupán a szemöldököm rándul meg mint aki nem hisz a fülének és valóban ehhez hasonló zavar kél bennem. Tényleg lecseszett? Oldalra billentem a fejem s közben pótcselekvés gyanánt megigazítom az ingem ujját és a mandzsettagombokat. Lépek utána, ő velem szemben, s ha a környező területet fürkészi is láthatja, az én szemeim nagyobbat villantak.*
-Nincs szükségem rá. Másrészt a helyzetből adódóan joggal hiszem, hogy nem én vagyok a célpont. Sajnálatos, hogy a tieid épp lábadoznak.
*A hangom karcos, ezer ércként cseng, benne düh lángol, mégsem visszhangzik a falak körül. Inkább gúnyos, merthogy nem a rend elleni akcióra gyanakszom. Terveim szerint még szóvá teszem az iménti kis közjátékot, de jelenleg a leosztott lapokra figyelek, egyszersmind Yyl`asalyv szavaira, miközben beérem és megveregetem a vállát. Durván számolva nyolcszáz évem volt arra, hogy nyelveket tanuljak, a kor előrehaladtával számos változáson mentek keresztül a különböző nyelvek, nyelvjárások. Problémám csak a távol-keleti formációkkal akad és vagy negyven éve már kissé ellustultam ahhoz, hogy nekiüljek. Ám az orosz azért még megy az összes többi szláv nyelvvel együtt, sok különbség nincs. A pattogó kérdőre vonások között rövid, értetlen válaszok érkeznek. A vonal túlsó végén hisztérikusan hangos magyarázkodás hallatszik, mely szerint a kocsinak itt kellene lennie, elindult és mivel nem tapasztaltak semmilyen változást a menetrendben, nem is ellenőrizték le. Megvárom míg befejezi a beszélgetést, ha újabb hívást kezdeményezne még azelőtt szólok.*
-Tudta valaki, hogy idejössz Yyl`asalyv? Említetted bárkinek is?
*Pattoghatnék a stílusa miatt, a tiszteletlensége miatt, de egyrészt nem az én módim, másrészt előbb helyre kellene rakni a kis történést amire nem számított, utána még mindig nyakon kaphatom és fogom is. Odakint csend honol, az éjszaka javában alszik, a szél lustán lengedez körülöttünk, halvány füstszagot magával hozva.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Pént. 18 Dec. 2015 - 18:40

A részvét egy nagyszerű erény, ami felemel és többé tesz, mint ami az egyén az általános logika szerint, ám ez a "több" káros luxus bizonyos élethelyzetekben, gyorsan kevesebbé tehet egy élettel. Egyetlen élettel, ami a legértékesebb mindenek felett, mindenkinek a sajátja, csak egyesek önzetlenül mások életének előrehelyezésével imádják a sajátjukat.
Moszkva gyanakvó légkörében nem árt bejelenteni a szimatolgatást a félreértések és kockázatok elkerülése végett.
- Nem értem ezt a világfájdalmat, minden élő a másik ellen törekszik, még a növények, tudattalan, okos kis növények is elpusztítják, kiszorítják egymást, megfojtják, élősködnek, gyökerekkel elfojtják a többiek gyökereit, és a többi. A pusztítás az maga az élet - bár miért is filozofálnak? Mit nem tesz az angyali jelenlét. Tökéletesen érti, amit a másik mond. Látja minden helyen és időben, a médiában, az írott kultúrában a béke dicsőítését. Ideálok, vágyálmok, remények. Mosolyog, kék szemeit összehunyorítja, és inkább nem folytatja a gondolatot fejben sem.
- Ezt már velem is megcsináltad.
- Hm?
- Nem gondoltál valamire, amire gondoltál, hogy ne üljön ki az arcodra, és ne kérdezzek rá.
- Nem volt túl hatásos.
- Nem, de kitérő válaszokat adtál. Nagyon ravaszul.
- Hízelegtem magamnak azzal, hogy át tudlak verni.
- Néha sikerült.
- Én legalábbis úgy hittem.

- Etikus és erkölcsös - nehéz eldönteni, hogy ironizál-e a hangjának olyan íze van, mintha ezt tenné, ám az arca, a mimikája nem társul bele a gúnyba. Nem gondolja komolyan, hogy érdemes volna kicsúfolni ezt az álláspontot, főleg, hogy maga is egyetért vele. A kiváló hasznos jószág, megfelelő körülmények között, és még megfelelőbb motivációkkal. Mióta meghalt, nagyra tartja az életet, mások életét is, amíg nem adnak rá nyomós okot, hogy ne tartsa semmire.
Átható szemeit az angyalra szegezi. Ott van benne, szinte kimondja velük, hogy a "vén kurva" lett volna tiszteletlen, a "vén tünde" egyáltalán nem az, de meddőnek találja erről beszélgetni, átlépegeti a földre hulló szavakat, lustán, a prémes zakóban egészen állatszerű kecsességgel és közönyösséggel. Nincs semmi oka foglalkozni a tisztelet kérdésével. Ő tudja hol a helye, nézete szerint Ellael nem tudja, hogy mi ellen érdemes szót emelni, de éjnek évadja van, betudja az angyal fáradtságának a dolgot.
- A városlakó életforma a civilizáció maga - a tollallergia még versenyben lehet, lassan neki is kezdi valami irritálni a szemét, de annak nincs köze a férfi láthatatlan szárnyaihoz, szürke tollaihoz, sokkal inkább az utcán nem látható kocsi hűlt helyéhez. Azonnal megdühösödik, színlátó képességüket vesztett szemei villogni kezdenek, de uralkodik magán, és nem kezd ékesszólást nélkülöző káromkodásba, mély levegőt vesz. Nem gondolkodik olyan messzire, mint az első a kasztjából, sőt, egyáltalán nem is gondol Konora, sokkal kisebb, sokkal személyesebb konfliktusokat lát az ügy hátterében. Ha valaki az angyalt célozná, nem az ő kocsiját bojkottálná, hanem felrobbantotta volna az épületet, amikor meggyőződött arról, hogy itt van a férfi. Nyomasztó lett volna, hogy vele együtt, de balesetek és áldozatok mindig vannak.
Ez a gondolat végre eszébe juttatja, hogy milyen magas rangú nagyúrral van itt, immár Ellaelnek is kijut a dühös rávillanásból a kék szemekből.
- Mi a faszért jársz te testőr nélkül, főleg felső körös támadás után? - ez egy lebaszás. Személyesen a tudomány kaszt nagyurának, hátrafele lépked vissza az épületbe, nem veszi le a szemét az utcáról, gyanakvó tekintettel nyúl a telefonja után.
- Egészen visszamehetnél a kapuhoz. Ott vannak többen, legalább tanúskodnak arról, hogyha valami történik, nem én tettelek el láb alól - életre kelti a képernyőt, gyorshívóról hív be egy számot, rögtön az előtérben egy kicsit odébb áll az angyaltól. Lehet ez személyes vagy közügy, de telefonálni mindig magánügy. Oroszul beszél, a hangsúlyából ítélve passzív-agresszív kérdő mondatokkal leginkább, a hívottnak gyorsan kell válaszolnia. Komor az arca, de nem tűnik úgy, hogy pánikba esne, vagy valami katasztrofális történne, bár a korábbi szavaiból ítélve gyorsan vág az esze, ha a legrosszabbat kell feltételeznie.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Szomb. 12 Dec. 2015 - 7:22



Yyl`asalyv & Ellael


*Yyl`asalyv röviden tömör megjegyzésére csak komoran bólintok, felesleges túl ragozni, ha részvétet nem érez én hiába próbálnám beléverni, és minek is. A civil életben betöltött helye és elfoglaltsága rejtve marad előttem, gondolom nem véletlenül, sokan a mitikusok közül a felszín alá fúrják magukat, alvilági kapcsolatokat ápolnak gondosan, bár mindőjüknek meg lenne a lehetősége fényűző életet élni az évszázadok során felhalmozott kincsekből, ők inkább az izgalomnak ezen formáját keresik. Szó se róla ennek is meg van a maga filingje, de minden bizonnyal az oka is annak, egy-két kivétellel, hogy a legfelsőbb körökben csupán elvétve találunk ilyen rendtagot. Talán csak Aalyena az aki kaszinót működtet és Kitana a maga klubjával áll az élen, és hiába az éjszakai élet központja ezzel vonzva magukhoz a kétes elemeket is a pénzesebb fajtából, az a fajta mocskos, sötét és eszközökben nem válogató alvilág amire most gondolok az ótündével kapcsolatban, távol marad a felsőbb köröktől. Minél alacsonyabb rangban helyezkedik el valaki, annál könnyebben rejtőzik el még a társai elől is, Yyl`asalyv úgy középtájt van, könnyedén lavírozhat egy kicsit feljebb és egy kicsit lejjebb is. Érzéketlensége azonban szembetűnő, akaratlanul is elkezdek kombinálni és már csak kíváncsiságból is utána nézetek ha egyszer végre elrendeztem a remélhetőleg mégis kedves idős hölgy és anyám dolgát s hazatérhetek a toronyba.*
-Talán igen, mindazonáltal nem kellene, hogy így legyen. Ám amíg akárcsak két ember él a földön és ebben nem különbözünk tőlük, az egyik mindig arra fog törekedni, hogy elveszejtse a másikat. Pedig egyedül el fog pusztulni.
*Nem tudom mennyire érti amire gondolok, de próbáltam a saját álláspontomat felé közvetíteni. Részemről örülnék annak ha a mitikusok és az emberek békében élnének egymás mellett, mindkettőnknek szüksége van a másikra, egyfajta szimbiózis lehetne közöttünk, de jelenleg egyik faj sem érett meg erre. Ezért is törekszünk arra, hogy titokban tartsuk a kilétünket, és mindenkit megakadályozzunk ennek ellenkezőjében míg Ascariel vissza nem tér, hogy a lehetőséget elé tárjuk. Magunk ebben nem fogunk dönteni, csak kölcsön kaptuk a tisztséget és a legjobb tudásunk szerint teszünk eleget.*
-Helyes. *bennem is lehet kételkedni, sosem mondtam és tartottam magamról azt, hogy hibátlan vagyok és tökéletes és tévedhetetlen, de ha a tudomány egy dolgáról van szó, akkor az a maximális figyelmet kapja. Kono az emberek gyógyítására tette fel az életét, ahogy Clarion is, Hendiala úgy szintén ám őt én raboltam el a tervei elől, szinte még ki sem virágozhattak. Lett volna bőven időm és lehetőségem arra, hogy én is kitanuljam az orvoslást, most annál több mindent tudnék kézben tartani, valamiért ez a hivatás nem túl elterjedt a mitikusok között, de számomra a tudomány más oldala jelenti a kikapcsolódást, az érdeklődést a kíváncsiságot és a megoldások keresését. Aalyena az angyalok szárnytollainak színével foglalkozik szabadidejében engem a léleklenyomatok érdekelnek emberi nézőpontból.*
-Viszonylag, bár jómagam mindig is a bonyolultabb megoldások híve voltam és vagyok.
*Mindig is azt tartottam, hogy a kívülálló is értékes, így vagy úgy de szükségünk van rájuk is, a rendszer létét sosem kérdőjeleztem meg, akkor Ascariel döntését és elveit dobtam volna félre, de hiszek benne, ám abban is, hogy a rendszeren kívül is van értékes élet, csak épp nem mindegy, hogy másokhoz viszonyulva hogyan élik azt. Ezen a ponton még nem tudtunk kiegyezni a kívülállókkal. Több száz éve annak, hogy az első körbe léphettem, jó tanítóm volt, a szüleim pedig a mai napig tanítanak, tanácsokkal látnak el, jól tudom a tiszteletet nem megszerezni dicsőség hanem kiérdemelni, épp ezért csak másnak követelem meg. Elég közvetlen típus vagyok, mondhatni laza, Eldorienhez képest mindenképp, a karótnyeltség nem jellemző rám, ám ahogy az ótünde következetesen elhagyja a megszólításomból a „nagyúr” kifejezést, mintha csak haverok lennénk, az a homlokomra ugrasztja a szemöldökömet. A renden belül sem komornak ismernek, de a hierarchiát betartatom, döntéseim a szigorúságon alapulnak, a következetességen mert másképp nem lehet. A renden belül nem ismerek tréfát és bár sokan a jóságos angyalnak látnak, azért vannak bizonyos szabályok melyeket véresen komolyan veszek, mint ahogy egy ötödik körös helyét magamhoz képest.*
-Több tiszteletet.
*Vissza kell fordulnom bár ő is elindult, mielőtt még a tekintetemmel elengedtem volna. Elég sajátos fogalmai vannak a hierarchiáról az már biztos, Eldorien valószínűleg már lecsapta volna én sem azért nem teszem meg mert nem tudnám, hanem mert más megoldásaim vannak bizonyos esetek elrendezésében. A hangom épp ezért halkabb is mint az imént, egyáltalán nem parancsoló jellegű, mégis a színében igen eltérő a közvetlen haveri párbeszédétől. Csak, hogy tudja hol a helye, mert mi itt összetalálkoztunk és megkérdeztem tőle valamit még nem leszünk puszipajtások egyik világban sem.* -Tollallergia. Civilizációs betegség.
*Noha sietnék elrendezni és minél gyorsabban túllenni a dolgokon, kíváncsivá és egyszersmind óvatossá is tesz az amin még az ótünde is meglepődik. A kért kocsija sehol, őt látva ez több mint meglepő és azonnal bekapcsol a vészjelzésem. A közelmúltban lévő történések és Kono halála ami egy szervezett támadás része volt a mitikus rend felsőbb körei felé, már mindenben egy újabb támadást látok. Ez sem különbözik attól, megváltozott körülmények, a várt elrendezés elmaradt, túl nagy a csend. A kocsiról semmi hír, pedig lehetett volna ha csupán banális baleset miatt késlekedik, várhatta volna itt az ótündét valaki, hogy tájékoztassa a fejleményekről. De még egy korán ébredő madárfütty, annyi sem hallatszik. *
-Tudni akarom mi történt. Húzódjunk vissza a kapu felé és kérdezz rá mi történt.
*Ez már nem baráti kérés, ez már parancs. Figyelem az ótündét, akár ő is rendezhette így, remek színész és még nagyobb hazudozó, elég magasan helyezkedik el ahhoz, hogy bármit el tudjon rendezni és elég alacsonyan, hogy elégedetlen legyen. Ebben a pillanatban még nyuszikáról is feltételezném, hogy felfalja a medvét.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Kedd 8 Dec. 2015 - 13:08

Mély és sötét iszapba, fiatal és idősebb lényeknek nem sajnálható kockázatokkal, de soha nem árt, ha valaki nem csak az egyenes utakon szerzi az információit, bár... azért a legtöbben bőven és vidáman leélnek évszázadokat bűnözés nélkül, egyáltalán nem lehetetlen. Mégis, van aki nem arra született, hogy tisztességes úton járjon, bár úgy tartják, hogy a maguk sorsát kovácsolják az emberek és lények, néha a gyakorlat azt mutatja, hogy lehetetlen letérni olyan vágányokról, amikre azelőtt löktél az embert, hogy még nekiállhatott volna a buzgó kovácsolásnak. Az alkalmazkodás a túlélés legfőbb eszköze.
Őszintén megvallva valóban nem szokott törődni az alkalmazottainak családjával, hacsak nem vár valamit tőlük a továbbiakban. Mondjuk egy újabb férfit a szolgálatában, testvért a testvér helyett, fiút az apa helyett. De az túlzás, hogyha az emberei életét semmire sem becsüli, akkor minden iránt érdektelen, csak... igen szelektált az a kör, ami felé hajlandó empatikus reakciókat mutatni. Kifejezetten nem lenne szórakoztató társaság egy tréningen, bár a görbe estén nagyon gyakorlott szereplő volna.
- A munkáját végezte - van valami nyájas és behízelgő ebben a hangban, az angyal nem tévedett. Semmit sem érez az üggyel kapcsolatban, ám a következőkre már kis kajánsággal és természetes gőgösséggel mosolyodik el.
- No igen, de biológiailag a mi fajtáink képezik a földi biológiai hierarchia ragadozó rendjét - egy ragadozó pedig öl. És ezért nem érez lelkiismeretfurdalást.
- Nem kételkedtem - emeli meg a kezét egy kicsit védekezően. Az otthoni módiból indul indul ki, az sajnos nem nyugateurópa. Félrenézések, elrontások, következetlenségek, oda nem figyelés, a pontosság, alaposság és korrektség teljes hiányával jellemezhető a szép vidék, ahol gyökeret eresztett, és néha nehéz nem ebből a helyzetből kiindulva megítélni minden mást.
- Nehéz és helytelen. Rossz benyomást teszel rá.
- Mindenkire rossz benyomást teszek, akinél nem fektet energiát abba, hogy ne így legyen.
- Fektethetnél, végül is, ő vezeti a kasztod és a rend három pillérének egyike.
- Ha én fektetném, annak sírás lenne a vége, és nem tenne jót a rendnek.
- Annyira közönséges vagy.
- Mindig is ilyen voltam. Amikor még éltél, tetszett.

- Viszonylag egyszerűbb a megoldásuk - és a savban feloldásuk. Csettint a nyelvével, néha nem kell, hogy rímeljenek a dolgok, bármennyire is jól hangzik. Kifújja a füstöt, felpillant az angyalra, valami kifejezetten éles vidámság látszik az ő arcán ott, ahol a másikén a nemtetszés púdere, megcsóválja a fejét.
- A vén tündében nincs semmi sértő Ellael - ő is kimondja a másik nevét. Egyes kultúrákban a név hatalom, eszköz, ami felruház, ezért is szólítják néven egymást olyan ritkán a bizalmas kapcsolatban levők. Nincs rá szükség.
A harag nem veti meg rajta a lábát. Kék szemében a tundra hidege, a száján a közönyösség mosolya. Továbblép egyet, mielőtt visszafordulna az angyalhoz, így elveszi a szemtől-szembenállás élét azzal, hogy nem áll meg rögtön. Lehet, hogy az angyal magasan felette áll a rendben, de ez most rendi ügy, és ilyen körülmények között nem engedi a dominanciát érvényesülni. Ő sem ma kezdte ezt a játékot.
- Vagy egy jó ajánlat, és nem éppen magas tisztségi segítségnyújtás az elsimításában. És az is lehet, hogy tévedek, és egyszerűen tollallergiája van... ez furcsa - néz végig az utcán, az arcán leginkább türelmetlenség és harag látszik. - A kocsinak már itt kellene lennie - és ő egyáltalán nem állhatja, hogyha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan szeretné. Mély lélegzetet vesz. Valakit nagyon meg fognak verni még dél előtt, ha megtalálja azt a nyomorékot.
- Hívok egy taxit, de nem tartóztatlak, félóráig is eltarthat, mire akad egy.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Pént. 4 Dec. 2015 - 9:20



Yyl`asalyv & Ellael


*Az előttem álló ótünde veszélyes emberi életet élhet ha ilyen nagyon szüksége van testőrökre, ugyan én is alkalmazok néhányat de csupán az alibi miatt. Egyrészt mert a vállalkozásaim mind törvényesek, semmilyen alvilági kapcsolatom nincs a szó legklasszikusabb értelmében, ami van, annak nincs köze a „civil” életemhez, csupán a renden belüli ismeretségeim foglalkozása árnyaltabb. Ezért hát elgondolkodtató, hogy vajon Yyl`asalyv milyen iszapban nyúlkál amikor nem a körön beüli feladatait végzi. Nem vagyok csalódott de azért némi részvétet érzek a meghalt testőr miatt, de inkább a feltételezett családja felé semmint az ótünde irányában, a hangsúlyból és az lejtett szavaiból ítélve ő még ennyit sem érez. ha mindez hidegen hagyja, más iránt is érdektelen. Egyel több tulajdonság amit egy rövid beszélgetés alatt megtudtam róla, többet kellene másokkal is társalognom, tervbe is veszem, hogy néhány utolsó körös rendtagnak szervezek egy kis csapatépítő tréninget, ugyan a mitikus sportra még nincs ötletem, de ami késik nem múlik, egyelőre elég lesz egy görbe este is. *
-Sajnálattal hallom.
*S valóban sajnálom de erről az őszinte érzésemről mit sem tud, valószínűleg nem hisz benne. Láthatóan az erőszak élteti ha még maga a gondolata is csillogást csalt a szemeibe. *
-A mi fajtánknak sincs szüksége az emberekre ahhoz, hogy halomra öljék egymást, ebben módfelett hasonlítunk rájuk.
*Nem tisztem a további részletekre rákérdezni hiszen üzleti ügy volt, szavahihetőségét megkérdőjelezni ezen a szinten pedig a tévedések lehetőségének figyelembevételével felelőtlenség lenne. Ahogy Kono halálának témáját, úgy ezt is félretolom, a jelen fontosabb, a jövő pedig ebből a magból hajt majd ki. *
-Akkor lepődnék meg ha meg kellene lepődnöm, hidd el kézben tartom a dolgokat.
*Noha a védelem dolga mindezt felügyelni, a hozzátartozó technika az én hatásköröm, s a legújabb vívmányokkal is tisztában vagyok, ráadásul vannak saját fejlesztéseink. Az emberek valamiféle misztikumot is társítanak a különféle technikákhoz, a titkosszolgálatok különféle kütyüi melyeket csak a filmekben látnak léteznek, sőt, továbbmegyek, hiszen még annál is jobbak vannak de arról még az emberek szervezetei sem tudnak. Mindezzel nem árultam el szakmai titkot, de tovább már nem megyek ennek fejtegetésében és villogni sem szoktam mindazzal amit eddig elértünk. Ostobaság lenne kiteregetni az előnyeinket mindenki előtt, főleg egy várható katasztrófa küszöbén. Marad hát az én prózainál is prózaiabb problémám amit egy erdőtünde hölgy meghívása okoz. Bevallom, szeretem a nőket és értek is a nyelvükön, mindig tisztelettel fordultam feléjük, hódoltam a szépségük vagy a különleges bájuk előtt, ám az idős hölgyek terén néha még anyám szeszélyességébe is beletörik a bicskám, nem hogy egy, Yyl`asalyv szerint megsértett hölggyel szemben. Épp ezért egyszerre fzom és ver le a víz ettől az egésztől. Igen, van olyan a világon ami Ellael angyalt is porba sújtja. *
-Ó, akkor nehéz dolgom lesz. Egy makacs kívülállóval könnyedén boldogulok.
*Kifelé menet mellésorolok, kezeimet a nadrágzsebbe tuszkolom, a zakóm alja meggyűrődik de rugalmassága folytán nem marad úgy később. Érdeklődéssel hallgatom szavait, az ótünde magabiztos ezen a téren, úgy tűnik jól ismeri a többi fajtársát, kiváltképp az idős hölgyeket, bár abból ahogy levéntündézi, tiszteletnek még a közelében sem jár. Mindez persze láthatóan nem tetszik nekem, vannak elveim s ezen a téren hagyománytisztelő vagyok, nem kevésbé konzervatív amit remekül tudok ötvözni a mai modern gondolkodásmóddal.*
-A vént tünde egy idős hölgy, egy ős, több tiszteletet Yyl`asalyv.
*Noha én kértem segítséget és a véleményét, most mégis félreteszem mindezt néhány röpke pillanatra míg illanó haraggal telt tekintetem felett összehúzom szemöldökeimet, még meg is torpanok, hogy szemtől-szembe állhassak vele, s csak a rendreutasítás végén lépek tovább. Mindezt átugorva de nem feledve kerülünk ki a szabad ég alá, mélyet szippantok a friss levegőből, a pince dohos szaga után ez felüdít. Elgondolkodva a tanácsán és okfejtegetésein, úgy hiszem anyámnak igaza volt és nem tréfált.*
-Valóban a kivételes sármom fog csak segíteni. Nehéz feladat. Nos, merre tovább?
*Feltételezem nem itt száll le a helikopter amit emlegetett, ám kocsinak még nyoma sincs sehol, az éjszaka csendje végtelen. Talán mégis szárnyra kell kapnom. Kérdőn tekintek rá, válasz vagy tanácstalanság után kutatva arcának vonásai között.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Kedd 1 Dec. 2015 - 13:59

Hogy bárdolatlan volna, nos... ez valahol igaz. Mintha átvette volna az orosz módit, amióta a Miamar-konfliktus megszabadította éjtünde felettesasszonyától, és őt átsorolták a tudomány kasztján belül egy kevésbé rá figyelő személy alá. A távolság épít és rombol, ez vitathatatlanul meglátszik rajta, olyan tünde ő, akinek határozottan megvannak ez elképzelései, hogy milyen mércének kell megfelelnie a viselkedésével, és jelen esetben nem kell, hogy tapintatot mutasson ez alapján a mérce alapján. Magánügyben járnak el, és Ellael jelen esetben egy angyal a tündék földje, ezen túl a kasztjának, és egész misztikus világának egyik vezetője, de a hivatali korlátok most nem olyan határozottan körvonalazottak, mint azon néhány eseményen amikor eddig volt szerencséjük egymáshoz futólag.
- Ezt a találkozást kihasználhatnád a kapcsolatok építésére.
- Jesus, mintha még mindig élnél.
- Az eszme és a tanulság halhatatlan. Miért is ne fordítanál hátat neki?

A vér eredetéről éppen olyan könnyedén beszél, mint a szűcsről. Súlytalan kérdések, éppen csak a csevegés hangulatát megadják, még ha ezzel némileg bizarr képet is kölcsönöznek ennek a beszélgetésnek. Azonban az emberek százszámra születnek és halnak meg, minden órában és percben, itt és akárhol máshol is, vannak, akik ez ellen a közösségi trauma ellen úgy védekeznek, hogy nem gondolkodnak rajta, nem veszik ki a részüket belőle, mert a saját érzékenységüknek sok lenne, másoknak pedig egyszerűen nincs érzékenységük a haál tragikumára.
- Meghalt - int nemet a tünde az állával, felizzik a parázs a szivar végén, feketében és fehérben, eloszlatva a félig se megszőtt reményeket és jókívánságokat. - De a felelősökről gondoskodtunk - teszi hozzá szórakozottan, és ez a gondolat kifényesíti a szemét, ellenben a kérdésre erősen az angyalra mered. Gyanakvón összeráncolja a homlokát, aztán egyetlen pillanat alatt elsimul a feszültsége.
- Az embereknek nincs szükségük a mi fajtánkra ahhoz, hogy halomra öljék egymást. Emberek voltak mindannyian - őt leszámítva, de őszintén szólva kedveli az emberek társaságát, és meg is veti azokat. Szórakoztató kis szörnyetegek, de az ilyen gondolatokat jobb megtartani a koponya belső sötétjében, ott, ahol a titkok titkok maradni, és a hozzáállását csak sejteni lehet.
Indiszkrét kíváncsisága nem durvább, mint az egész lénye, nem szokta meg, hogy valamiről ne tudjon, magától értetődően rákérdez arra, ami érdekli. Tálalhatta volna szebben is, de hát azért tart az ember felszolgáló személyzetet, hogy erre ne legyen gondja, és bármennyire is nem szolganépnek hívják már őket ebben a században, attól még a fogalom létezik. Ha elutasítaná az angyal, nem sértődne meg. Alighanem ő maga is az eget választaná, ha volnának szárnyai a helikopter gépi kényelme helyett.
- Meglepődnél - sandít a férfire - bár ezen a boldogtalan, sivatagos kontinensen nem figyelnek annyira, mint nálunk - emeli meg a vállát végül, engedve a gondolatnak. Ritkán sem jár a lények városainak közelében, régen pedig nem jelentett ekkora gondot egy-egy észlelés, hiszen a szemtanúkat semmilyen tárgyi bizonyíték nem erősítette meg jobbára. Bizonyára haladnak a korral, ahogyan ő is haladt a maga módján.
- Egy kis világlátás?
- Ideje volna.
- Ideje van.

- Hmmm - megfontolja a kérdést, miközben kifele indul a pincéből. A városból mégsem szállhat fel, a kocsit már iderendelte az épület elé, úgyhogy nem kell várakozniuk.
- Én azt mondanám, hogy nem, de a diplomatikus képességeidről csak hallottam, nem tapasztaltam, az viszont biztos, hogy nem a diplomácia kasztjába tartozol - elnyomja a szivart, kultúremberhez méltón, kukába dobja. - Egy vén tündét nehezebb meggyőzni bármiről, mint egy makacs kívülállót.
- TÖBB TISZTELETTEL!
- Ha már félezer esztendő eltelt, hogy utoljára az angyalok városába ment, talán megsértette ott őt valaki. Ezt a sérelmet ki kell bogozni ahhoz, hogy mozgásra lehessen bírni. A távolság és a közlekedés nem lehet nyomós érv, minkét város közelében van kapu, szinte nem is kell embert látnia, ha nem akar. Ha tudod a sérelem okát, elkerülheted, hogy kényszerítened kelljen. Ha kényszeríted, sérelmet halmozol fel, ami nem évül el. Persze, ez függ a tünde temperamentumától is. Nem fogadnék ellened, de rád sem - komolyan veszi a kérdést, miért is ne. Fajok közti fejtörő.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Kedd 1 Dec. 2015 - 9:20



Yyl`asalyv & Ellael


*Emlékszem rá annak ellenére, hogy nem túl gyakran látom, ezek szerint elmondhatom a sárkánykirálynőnek, hogy még sem öregszem még. Annyira. A léleklenyomata is sgeített volna de annak feltérképezésével csak a legvégső esetben próbálkoztam volna, amikor végképp nem tudom ki áll előttem. Egy sokadik körös rendtag minden bizonnyal kifogott volna rajtam léleklenyomat nélkül, nem lehet mindenkit nyomon követni. nem udvariatlanságból utasítom el a dohányt, valóban nem élek vele, soha nem is tettem, a füst ugyan nem zavar ha nem túl sűrű és tömény, de értékelem a gesztust amivel másfelé fújja, ennek ellenére érzem a dohány kesernyés illatát. Nem hiszem egyetlen mitikus lényről sem feltétlenül, hogy fajának városában él, én is New Yorkban töltöm az időm nagy részét, ám azt már evidensnek tartom, hogy Nellia az otthona, a megjegyzését csupán egy biccentéssel veszem tudomásul, nem megyek bele a részletekbe, és nem is kíváncsiskodom az elintézendő ügye iránt. Ha körön belüli akkor mindenképpen értesülök majd róla, minden más tekintetben magánügynek tekintem a látogatását. Nincs kedvem beszélgetni, főleg azok után, hogy Kono neve ha nem is kiejtve felmerült, a posztja utáni kíváncsiskodást bárdolatlanságnak tartom, nem volt titok a barátságunk, mindez mások szemében szent és sérthetetlen volt, csupán a szenzációra éhes emberek fújták fel a találkozásainkat melyen olykor jót derültünk. Sosem látom már a mosolyát és nem hallom könnyei jéggyöngyökként való koppanását a padlón.
Elhessegetem ezen gondolataimat, jobb szeretek csendes magányomban gyászolni, az érzelmeim nem tartoznak másra, vonásaim újra a hűvös álarcot veszik magukra, érdeklődésem szélesebbre terjed a vérpettyeket viselő gallér felé. szavaiból gyanakvóbb énem azt szűrné le, hogy ő maga segítette a túlvilágra szerencsétlen szőrmemestert, ám meghagy a kétségek között azzal a könnyedséggel és hanyag eleganciával mellyel beszél róla. Talán ember volt és túl öreg ahhoz, hogy tovább éljen, felesleges most ennél többre gondolnom. A vér eredete jobban érdekel, és már előre eldöntetni látszik bennem, hogy nehezen hiszek majd szavainak, melyek később minden fel nem merülő gondolatom és verzióm enyhébb változatát hivatottak előadni. Még hihető is, bár én is tudom a jó hazugság alapja a fél igazság közbeszúrása, alaptétel. *
-Értem. Remélhetőleg felgyógyul és újra elláthatja feladatát amit feltételezem azzal kezd majd, hogy a felelősöket megkeresi. *Ha üzleti ügy csupán, nem rám tartozik, ha mitikus is részt vett benne, akkor sem, mindez Eldorien kasztjának dolga, ám érdekelne hogyan állunk ezzel.* -Ember volt a konfliktus másik főszereplője?
*Meséljek neki a nagy feladatról amivel anyám bízott meg? Balgaság, hogy ilyesmiért aggódom, de ha valaki csak egy kicsit is ismeri az ősök szeszélyességét, akkor megért. Az ajánlata jobban foglalkoztat, nem szívesen venném igénybe, már csak azért sem mert szeretek repülni és régen volt rá alkalmam, ám felettébb érdekes személyiség, néha látni a szemeiben, hogy messze jár, vagy másra figyel, mintha egy nagy vitába csöppent volna. Anyám régi barátnője nem fog neheztelni rám ha fél órával később érek oda hozzá hiszen nem is tudja, hogy felkeresem. *
-Ha elég alacsonyan repülünk fel sem tűnünk a radarképen. Egyébként igyekeztünk a városok közelében minimalizálni a hasonló technikákat és a meglévőket sem emberek irányítják. Szóval azt hiszem ezt a problémát sikerült kiküszöbölnünk, ám ilyen kedves ajánlatot nem tudok nem elfogadni. Nem mellesleg egy nagyon idős erdőtünde hölgyet látogatnék meg, aki előtt valószínűleg kisfiúnak érzem majd magam és behúzott nyakkal ülök majd vele szemben egy nagyon erős teát szürcsölgetve és úgy teszek mint akinek roppantmód ízlik, miközben érzem ahogyan tüzet gyújt a fejemben. Megpróbálom majd rávenni arra, hogy alig ötszáz év után hagyja el a várost és látogasson el Vindorielbe, mindezt úgy, hogy nem olvasom a fejére alacsonyabb rangját és egykori feljebbvalójának kérését nem parancsnak állítom be. Azt hiszem jobb lesz ha én is gyalogolok egy kicsit. Mit gondolsz Yyl`asalyv menni fog?
*Mosolyom mondhatni őszinte, mire a hosszú monológom végére érek már tovatűnik Kono emléke elmém és lelkem egy távoli, jól őrzött zugába, egy időre elástam a fájdalmat, gyanakvásomat is félretettem, csupán a kíváncsiságom maradt meg s az örökös érdeklődés amit az alsóbb körök tagjai iránt tanúsítok ha van rá alkalmam. Mindezen gondolataimat úgy adom elő, hogy nem hazudtolom meg a rólam terjedő, minden szavukban igaz pletykákat, melyek eredetileg Eldorien szájából születtek meg. *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Szomb. 28 Nov. 2015 - 14:02

Erőteljes vonások, intenzív kékségű szemek, magabiztos, féloldalas mosoly, ad egy lélegzetvételnyi időt a hatalmasnak arra, hogy azonosítsa őt, helyben, időben és térben. Nagy a világ, és bár nem él olyan sok lény a földön, hogy elvesszen az arcok tömegében, a különböző kontinenseken eltöltött évszázadok és évtizedek mellett mindenki egy kicsit idegen, aki nem mutatkozik gyakrabban a népesebb városokban. Ő pedig pontosan ilyen tünde.
- Nagy kár, elsőrangú - szívesen osztja meg az élvezetek, a dohányt, az italt, az ölést, fakó a parázs a szemei előtt, de a füstöt nem az angyalra fújja, inkább oldalra.
- Nem egészen - ingatja meg a fejét. - Nem élek Nelliában, hívtak egy ügyben, és nincs okom tovább halogatni - nem titokzatoskodó a hangja, de olyan szavakat használ, amiből éppen csak az nem derül ki, hogy ez esetben ténylegesen miért van itt. Egy olyan ember rutinjával teszi mindezt, akinek nagy gyakorlata van a félrebeszélés művészetében.
- Nellia az otthonod.
- Volt, egykor.
- Tünde vagy, azzá tettelek.
- Nagyon sok mindenné tettél.
- Közéjük tartozol, ha eljön az ideje, ebbe a városba fogsz visszavonulni.
- Teljesen biztos lehetsz abban, hogy ez soha nem fog megtörténni.

Fogékony a fájdalomra, és van valami nyugtalanító az arckifejezésében, ahogy elfogja annak a jeleit az angyal vonásain, bár éppen beleszív a szivarjába, így a füsttel és a kezével eltakarja a tetszés farkasfogú félmosolyát a saját képén, a részvéttelenséget nehéz palástolni, ha semmilyen túlzott érzelmet nem mutat, amit a gyászolókkal való szimpatizáció megkövetelne.
- A halálhír fürgébben jár bármilyen egyéb hírnél - még nem tud a döntésről, de hát minden csak idő kérdése, hogy eljusson hozzá ez is. Talán már ott vár a titkárnál az információ, csak annyi más, fontosabb dolga volt, s minthogy őt kinevezés nem érte, nem volt sürgős. Egy pillanatig még szuggesztíven méregeti az angyalférfit, hátha első kézből is hallhatja a hírt, de nem sokáig sikerül ezzel magáról elterelni a figyelmet. Tudja, hogy mikor kell feladni a küzdelmet.
- Köszönöm, kár a szűcsért, igazán elégedett voltam vele - amíg agyon nem lőtték a Moszkva folyó partján egy holdvilágos éjszakán az ellenségei. Kár érte, nagy kár, több nap, mint hozzáértő személy.
Nem követi Ellael pillantását a prémre, mindig lenyűgözőnek találja, hogy az évszázados teremtményeket is mennyire le tudja kötni egy-egy vérfolt, ami a számára mindennapi jelenség. Talán mert ótündévé avatták és a vér a hatalmának forrása, de talán a városa miatt, olyan környezetben, ahol a halandókat sem nyűgözi le egy-egy folt, elszakadt seb, nemhogy némi véres petty.
- Kifinomult érzékek, valóban friss, de nem az én vérem, és nem is a kisragadozóké - szórakoztatná, hogyha a nagyúr tippelne még egyet, de a szükségesnél nem akar pofátlanabbnak tűnni, vagy legalábbis a szükségesnél nem jobban, így egy lélegzetvétel után folytatja a gondolatot.
- Egy üzleti konfliktusom adódott, mielőtt elutaztam volna, és néhány emberem megsérült, ez egy testőr vére - a testőr pedig arra való, hogy az úr helyett vérezzen.
- Magad elé rántottad a késes merénylő ellen.
- Igen, és?
- Nem éppen szokványos testőrviselkedés a testpajzs funkció.
- Vannak tények. Vannak elképzelések. Vannak gondolatok. A tény, hogy meghalt valaki, és a vére rajtam van. Az elképzelés, hogy ez egy szomorú és erőszakos volt. A rohadtul idegesítő háttérgondolat pedig te vagy.

- Ha nem a jövendő nagyasszonyt, nagymestert keresed a szépek városában, és arra következtetek, hogy nem, akkor mi az a prózai ok, ami miatt idelátogattál? - a kíváncsiság nem bűnt, megigazítja a prémet a zakóján.
- Ha már így alakult felajánlhatom, hogy elviszem helikopterrel egy darabig, a város közelében én persze majd sétálok, de addig is egyszerűbb. Nem tudom hogyan érinti a szárnyas fajokat a műholdak, radarok fejlődése, de nálunk Oroszországban alig várják a hatóságok, hogy azonosítatlan repülő "tárgyakat" kapjanak el, amik feltűnnek a műszeren.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Szomb. 28 Nov. 2015 - 7:01



Yyl`asalyv & Ellael


*Nem tudom mekkora fába vágtam a fejszémet, könnyelműen de annál nagyobb szívvel mondtam igent anyám kérésére, nincs tehát visszaút. zakóm és nyakkendőm igazítása is egyfajta bátorítás a részemről magamnak, hogy tökéletesen lépjek ki a kapunak otthont adó épületből. Nem mintha félnék egy ősi erdőtündétől, nem erről van szó, csak épp anyám csalódottsága szíven ütne és nem nagyon bízom a sikeremben. Egyetlen ősi sem hagyja el otthonát szívesen, ám egy furfangos kérésnek eleget kell tenni, nem különben ha a meghívott fél rangban alul áll, de ezt nem szívesen vetném be fegyverként. Egyszóval nehéz helyzetben vagyok.
Lépteim visszhangzanak a nagy csendben ahogy puha bőrcipőm talpai érintik a kövezetet, mindaddig magányosan míg újabb léptek neszét nem vélem felfedezni magam mögött. Bízom az őrökben annyira, hogy ne álljak rögtön ugrásra készen, ám a kíváncsiság nagy úr és érdekel ki az aki hozzám hasonlóan ilyen késői órát választott az utazásra. Lassítok a lépteim ritmusán, szúrósan kíváncsi pillantást érzek tarkótájt, talán csak a belém ívódott óvatosság érezteti velem s nem valóságos a fixírozás. Azért megállok, egy szívdobbanásnyi idővel azelőtt, hogy a hang megszólítana. Félfordulattal adózom a hang gazdájának aki még a legkisebb fáradtságot sem vette arra, hogy köszöntsön, csupán _örül_ a találkozásnak. A főhajtást egy apró biccentéssel és annál nagyobb kíváncsisággal a tekintetemben viszonzom, s közben kutatok az emlékezetemben ki az akivel ma itt összehozott a sors. Mint egy profi arcfelismerő programban, úgy tűnnek fel s süllyednek el a hasznavehetetlen képek míg elő nem bukkan az az egy. nem jöttem volna rá a kilétére ilyen könnyedén ha az utolsó körök egyikének tagja lenne, ám ő épp csak leheletnyivel maradt le a fontosabb pozícióktól, ótünde – természetesen, hiszen Nellia közelében vagyunk – számomra nehezen kimondható névvel, orosz akcentussal és némi vérrel (?!) az egykor tökéletes hermelin bundán.*
-Köszöntelek. Nem, nem élek vele de értékelem az igyekezetet. *Most már tényleg kíváncsi vagyok mi vezette ide azon kívül, hogy az otthonának mondható a közeli tündeváros. Leginkább azonban a szőrmegallért pettyező rozsdaszínű foltok eredete érdekel. Úgy tűnik a sorstól kaptam egy kis haladékot mielőtt az erdőtünde elé járulok egy látogatás kieszközöléséért. *
-Nos a jelenlétem valóban meglepetésre adhat okot, ám annál prózaiabb az ittlétem, amit rólad nem mondhatok el annak ellenére, hogy hazafelé tartasz. Feltételezem.
*Folytatnám az engem érdeklő tényre való rákérdezéssel, de megelőznek a szavai. Érzékeny témát érint nem túl együtt érzően tálalva, de elsiklok mellette. Azt viszont nem tudom megakadályozni és palástolni, hogy vonásaim közé néhány fájdalmas is kerüljön. Kono halála a mai napig és talán még ötszáz év múlva is lelkem egy darabját rágja, nem vagyok képes felejteni. Érzéketlenségét bizonyítja, hogy rögtön rákérdez a poszt betöltésére. Nos talán nem volt ideje tudakozódni vagy a felettesei mulasztották el a kihirdetést. Legjobb tudomásom szerint azonban megtörtént. Képtelen voltam Kono helyére bárkit is felemelni ezért Caryeth-el és Eldoriennel úgy döntöttünk, vagy döntöttek ők helyettem is, hogy a legegyszerűbb megoldást választjuk, így a Kono alatt szolgálók egy lépcsővel feljebb ugrottak. Talán sokak álmát és vágyát keresztülhúzta ez a megoldás, de nem különösebben érdekelt, igazságos volt és kész. *
-A döntésről minden alsóbb kör tájékoztatást kapott. * Nem tudom figyelmen kívül hagyni a vérfoltos gallért, oda- odatéved a tekintetem, csiklandozva a tudatomat. fejem egy intő mozdulatával próbálom bevonni a tényt a beszélgetésünkbe.* -Szép szőrme, bárt alán nem lett kellőképpen kidolgozva. Maradt rajta némi….khmmm….folt. Bár úgy látom még friss. A te véred?
*Kétség sem férhet hozzá, hogy vér. Nem tinta és nem is a vacsorájának maradéka, legalábbis remélem, hogy nem az. Megjegyzésem ugyan nem kérdés volt de érezhetően magyarázatra várok, akkor is így tennék ha nem a tudomány körének tagja állna velem szemben.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Szer. 25 Nov. 2015 - 23:22

Moszkvától minden messze van.
Nem vicc, a párizsi térkapu 2824 km, Kairó 3875, Peking 5794, New Yorkot és Riot hagyjuk, Sydney 14483. Nem mintha rászorulna, hogy spóroljon a jegyeken, de nagy örömére szolgálna, hogyha nem kellene egy fél kontinenst átrepülnie ahhoz, hogy beléphessen egy térkapun, ami egy másik kontinensre viszi.
- Emberek milliói repkednek kontinensről kontinensre, pedig az életük szempillantás, mégis, napokat szánnak utazásra és kultuszt emelnek ennek a foglalkozásra.
- Hogy elviseljék a hiábavalóságának kínját.
- Nem, hanem mert az út érték, tudás és tapasztalat.
- Ha már tudás és tapasztalat, én inkább kérvényezném egy Moszkva-kapu kialakítását.
- Túl kevesen élnek ott ahhoz, hogy érdemes legyen.
- Jön a globális felmelegedés, Szibéria kienged, és a népesség java odaköltözik. Csak idő kérdése, csak idő kérdése.

Párizst választotta, virágillat tapad a vállaira, bagettek, kávézók, bor és bor és bor. Szereti Párizst, de éjszaka megtelik a turistákkal, és arra nem mindig van kedve, így amilyen gyorsan csak lehetett a térkapunk keresztül a sivatagok, szárazság és kenguruk kontinensére cserélte a környezetét.
- Két órát ugrottál előre, aztán kilencet hátra. Hogy érzed magad?
- Mint a kétszer kihányt tatár bifsztek, köszönöm a kérdésedet. Kuss.

- Yyl'asalyv, tudomány kasztja, ötödik kör. Nelliába tartok, és... ott a legfőbb főnököm - érces hangja angolul szól, de az évek során beletanulta az orosz akcentust. Nem csak nyelveket, de hangzásokat is elsajátított, a keverékek keverésében nagy kedvét leli, és tarkójáról megismeri az angyalszőke angyalt, nem azért, mert olyan sokat látta volna, hanem mert az életösztöne azt diktálja, hogy mindig legyen naprakész a felette állók emberi alakjából éppen úgy, ahogy természetes formájukban az, így soha nem tudják meglepni.
- De azért most sikerült, igaz? Hallom a pánikot a gondolataid között.
- Te is csak egy gondolatom vagy.
- Igaz, és tisztán érzem a mellettem elrohanó pánikot. Van valami titkolnivalód?
- Nincs.

- Micsoda öröm és meglepetés itt találkozni Ellael nagyúr - fejet hajt, no nem túlsággal, kilép a kapu fényéből, ügyet sem vet az őrökre, miközben az angyalhoz közelít, annak nyomasztó magasságát alig múlja alul, nincs miért szégyenkeznie, vagy zavarba jönnie. A léptei magabiztosak, emberi alakját viseli, mint általában mindig. Ő is zakót viselt, feketét, jól szabottat, ám széles hajtókájára az ügyes kezű szabó fehér, vérfoltos hermelinbundákat varrt takaros rendben, bár akkor még a rozsdavörös, barnás cseppek nem foglaltak el főhelyet az öltözék mellrészén. Hozzá illő cipő és nadrág, a zsebéből a tetovált és valóságos gyűrűkkel ékített kezek karcsú szivartárcát pattintanak elő. Valódi gyufával gyújt rá, mit sem zavartatva magát a pince mélyétől, a kámforos füstöt ellegyezi, ahogy a parázs a dohány végén felizzik.
- Megkínálhatlak? - tartja az ezüstöt az angyal felé, mielőtt elsüllyesztené, még tüzet is adna hozzá, nincs kőből az ő szíve sem, még ha akaratos közvetlensége kifejezetten...
- Meg se próbáld szépíteni. Nincs szíved.
- Nincs rá szükségem.

- Még nem találtam alkalmat arra, hogy részvétet nyilvánítsak, de a hírek hozzám is eljutottak. Találtál már alkalmas jelöltet a nagymesteri posztra? - végül is, ez egy logikus ok lehet arra, hogy miért járja az angyal éjnek évadján a tündék földjét, igaz, az ő pozíciójában a misztikus oda megy és akkor, ahova csak akar.


A hozzászólást Yyl'asalyv összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 4 Jan. 2016 - 12:33-kor.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Szer. 25 Nov. 2015 - 20:02



Yyl`asalyv & Ellael


*Nelliába készültem anyám kérésére, meghívást tolmácsolni egy jó barátjának. Kicsit macerásabb lett volna ha ő próbál meg kapcsolatot létesíteni vele, hiszen egyikük sem tette már ki a lábait és a szárnyait saját városából, s mivel a mitikus városok egyikében sem működik az emberi technológia, kénytelen voltam egyik látogatásom alkalmával rábólintani a kívánságára. Nem esett nehezemre, és alig fél napot vesz majd igénybe oda és vissza, Hendiala tartja a frontot amúgy is, hiszen gyakran voltam távol az irodától, és ha a szüleimről van szó akkor az üzlet sem érdekel. Reggel indultam el, nyolc óra magasságában amikor a köztemető kapui már nyitva álltak, hogy az éjszaka közepén érkezzek meg a börtönmúzeum alagsorába. Az volt a tervem, hogy onnan majd elszárnyalok a tündék városáig, a sötét égbolt a barátom, senki nem figyel majd rám. Nem volt kedvem nappal egy turistacsoporthoz csatlakozni, elég körülményes lett volna kijutni, igénybe kellett volna vennem pár szállítóeszközt ami csak lelassított volna. Kono halála óta Hendiala nem szívesen engedett el maga mellől, mintha félne attól, hogy nem térek vissza, pedig pont, hogy őt kellett óvnom minden bajtól, én tudtam magamra vigyázni, de persze nem bíztam semmit a véletlenre. Megfelelő óvintézkedéseket eszközöltem mind a temető, mind pedig a múzeum térkapujának közelében.
A mai napig nem értettem miért vannak oda az emberek az olyan helyekért, ahova jóérzésű lény nem kívánkozik, több mint nyolcszáz esztendeje koptatom a földi világot, de még mindig nem vagyok képes némely emberen eligazodni. A börtön múzeum még elmegy, érdekes és ha nincsenek benne rabok nem is veszélyes, de mások fájdalmán csodálkozni és tort ülni a veszteség felett fényképezőgépet kattintgatva, már nekem is sok volt. A katasztrófa turizmus azonban virágzott és nem kevés pénzt hozott egyesek konyhájára, a börtönben pedig ki tudták magukat borzongani egyes, a valóságnál jobban kiszínezett történeten melyet az idegenvezetők előszeretettel meséltek el.
Érkezésemkor csend honolt, csupán néhány lámpa pislákolt a folyosón, a megszokott zümmögés kísért amikor kiléptem. A térkapu „kezelői” egy biccentéssel üdvözöltek, és kérdések nélkül engedtek tovább, amit kifejezetten értékeltem. Ezért jó ha az angyal nagykutya, nincs kérdés és nem szól bele senki az életembe. egy pillanatra megálltam és megigazítottam a nyakkendőmet, nem mintha a repülés előtt ez olyan nagyon számított volna, megszokott, már-már ösztönös mozdulat volt, ahogy utána a mandzsettagombjaim és az ingem ujjának igazítása is. Néhány óra és otthon leszek, csak elbeszélgetek egy idős tünde hölggyel és meggyőzöm, hogy több mint ötszáz év után kegyeskedjen elutazni anyámhoz aki már nagyon hiányolja. Mi ez nekem? Elvégre….hogy is mondta anyám? „a kivételes sármod fiam majd segít.” ~Ühüm, a kivételes sármom, meg a kénköves pokol, hogy miért kellett ebbe belemennem?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Vas. 20 Szept. 2015 - 20:30



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ₪ Caryeth
☮ Kor : 302
☮ Hozzászólások száma : 62



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Vas. 20 Szept. 2015 - 20:27






Talus & Lyrn



Nem pont így terveztem ezt az egészet. Meg kellett volna oldanom egyedül, nem kellett volna segítség hozzá, de végül mégis csak kellett, amit még mindig nem nézek el magamnak. Az az igazság, hogy sérti a büszkeségemet a tény, hogy legyőztek, az pedig még inkább hogy segítségre volt szükségem és hogy még inkább kell, mert különben arra is lenne esély, hogy itt vérzem el... remek! Ezért nem tudom értékelni a szavait arról, hogy milyen jó, hogy segítettem neki. Ne vigyük azért túlzásba a dolgot, ne úgy jöjjön le, hogy egyedül is megoldotta volna, nekem pedig nem sikerült. A büszkeségem mindig is túlságosan erőteljes volt, ez most sincs másképp. Fájdalmas lenne számomra - igen szó szerint fizikailag - beismerni a tényt, hogy valaki erősebb és tapasztaltabb, pedig én ember voltam valaha még, nem is vagyok kimondottan idős, bár nem tudom, hogy az angyal mennyi idős, egyiket sem. Ettől még nem könnyebb lenyelni a békát, no meg a válaszát, hogy egyedül is ment volna neki akkor is, ha az ellenfelünk ép egészséges.
- Ezzel engem titulálsz gyengének. - húzom el a számat, és még annak ellenére is, hogy nem vagyok épp a legjobb állapotban csak azért is megpróbálok kicsit feljebb tápászkodni. Persze mondhatjuk, hogy a másiknak szerencséje volt, netán nekem pechem, teljesen mindegy honnan közelítjük meg a dolgot, így se úgyse esik jól nekem ez az egész. Nem voltam sikeres, maximum feltartottam és ezért nem pusztított nagyobbat New Yorkban. De végül elbuktam és ennek még szemtanúja is volt, még hozzá kettő, bár az épp elvitelre került angyal jó eséllyel nem fogja majd nagyon elterjeszteni a hírt, nem lesz kivel megbeszélnie, az se biztos, hogy beszélhet egyáltalán bárkivel is a közeljövőben, vagy akármikor. Ezek után az, hogy még meg is köszönöm a tettét igazán nagy gesztus tőlem, talán nincs is tisztában vele, hogy mekkora. Közben megérkeznek a többiek is, a felmentő csapat és persze a gyógyítók hada, hogy megvizsgáljanak és addig kikérdezzék őt is. A részleteket majd úgyis elmesélem, azt ami még odaát történt. A kapu közben új őrt kap, míg engem is felnyalábolnak.
- Nekem is... megtisztelő volt. Szép estét! - oh újabb nehezen kibökött szavak, de fogjuk arra, hogy még mindig nem vagyok épp a legjobban. Persze én tudom, hogy nem így van, de soha sem tudtam mit kezdeni az efféle férfiakkal. A pasas tényleg remek harcos ezt még én is aláírom, ellenben még tisztelettudó is és olyan igazi... angyalos főleg ezzel a dumával, hogy megtisztelő volt velem harcolni. Szóval egyelőre még feldolgozás alatt az info. Evickélek már fel a lépcsőn, persze segítséggel, amikor megint a hangját hallom meg. Most jövök csak rá, hogy kicsit sikerült elbambulnom a hátizmai feszülésén, ahogyan felfelé szedte a lépcsőket. Franc! Ilyet nem csinál, csak a sérülés miatt lehet, nem vagyok teljesen magamnál és egyébként is csak elbambultam. Megkeresem a szemkontaktust az első pár szó után, de persze a megjegyzésére a szemöldököm azonnal felszökik és visszatér a morcos tekintet is az arcomra.
- Ah persze... gyűrődés mentesen még ki is vasalom majd! - viccelt, én pedig ami a humort illeti mint tudjuk nem állok épp a helyzet magaslatán, nem csoda tehát, hogy kicsit nehezen kezelem az ilyesmit. Szóval moshatok inget, mint valami mosónő. Még a saját cuccaimat sem szeretem így elrendezni, nem igazán vagyok híve a nő-férfi vonal felosztásának és az efféle megjegyzés nem kelt bennem éppenséggel jó emlékeket, amiről persze ő nem tehet, de ettől még így van.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 849
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Pént. 18 Szept. 2015 - 15:43


Lyrn & Talus
"Tudod, mi az, amit semmiképp sem tudok megérteni? Hogy két ember ennyire szeresse egymást, mint mi, és az egyiknek meg kell halnia. Az embernek csak akkor lenne szabad meghalnia, ha egyedül van. Vagy ha gyűlöli a másikat. De nem akkor, ha szereti."


Azért egy kicsit sajnálom, hogy a másik angyal így döntött, elvégre egy olyan angyal, aki még ennyire sérülten is így küzd, hát igazán hasznát tudná venni a kör neki. De nincs mit tenni, a másik már döntött, én pedig tiszteletben tartom.
A harc viszonylag nem tartott sokáig, hála a tünde segítségének. Biztos vagyok benne, hogy nélküle is sikerült volna megoldani a helyzetet, de valószínűleg sokkal több időbe került volna, amellett biztos nem úsztam volna meg csupán pár karcolással. Amúgy sem vagyok éppen toppon mostanában és felesleges rontani a helyzetemen.
Miután a kívülállót sikeresen fegyvertelenné és eszméletlenné tettem, természetesen rögvest a „társamat” helyeztem a figyelmem középpontjába, gyorsan felmérve, hogy milyen súlyosak a sebei és akként reagáltam rájuk.
- Hát nem tudom, azt természetesen készségesen elismerem a számodra, hogy a te tetteidnek hála sikerült ilyen gyorsan legyőzni, azt azonban még véletlenül sem, hogy ha semmi baja nem lett volna, akkor nem sikerült volna legyőznöm. – Bár talán egy kicsit hiúnak tűnhetnek a szavaim, de nem emiatt mondtam, amit mondtam, hanem tapasztalatból beszéltem. Több mint nyolc évszázada szolgálom a kört és egész életemben harcos voltam, így nem kell félteni engem, ha véletlen szembe jön velem egy ilyen kis angyalka. A büszkeségről pedig mindig is úgy gondolkoztam, hogy nem illő egy jó emberhez, elvégre ez azt jelentené, hogy magamat többre tartom másoknál, pedig ez sosem volt így.
- Örömmel segítettem. – Adok rövid választ egy barátságos mosollyal kísérve, miközben hangokra leszek figyelmes a lépcsők felől. Szerencsénkre nem kell sokat várnunk a lovasságra, elvégre hamarosan fegyverrel a kezükben ront le jó pár ismerős arc, vagyis lényegében szinte az összes Sydneyben lévő Védelmis. Hát igen, úgy látom mindenkit felhívtak, de ez nem is feltétlen gond, bár látok egy-kettőjük arcán azért egy fanyarnak tűnő mosolyt, ami nem tetszésük jele az ügyben, hogy a bulinak azelőtt vége lett, hogy ők megérkeztek volna.
A kívülállót jól láthatóan nem kímélve viszik ki, aztán mennek a tündéhez, akinél addigra már jócskán átázott a tőlem kapott felső, így a kezelést minél előbb el kell kezdeni. Közben engem is kikérdezz az egyikük, én pedig alaposan elmesélem a dolgokat, kiemelve, hogy a tünde mekkora segítség volt a kívülálló lefegyverzésében.
- Igazán megtisztelő volt melletted harcolni, még akkor is, ha csak ily kevés ideig. További szép estét, én most megyek! – Fordítom ismét figyelmemet a tünde felé, ha végre végeztem a kikérdezéssel és attól függően, hogy most épp gyógyítják e vagy már felfelé tart én is követem őt.
– Gondolom nem nagy kérés, ha majd szeretném, hogy visszahoznád az ingem, lehetőleg kitisztítva. – Fordulok vissza, amikor már pár lépést megtettem, miközben egy rókavigyor jelenik meg az arcomon, aztán meztelen felsőtesttel indulok el a szabad ég fele, hogy gyorsan hazaszálljak, ha csak nem állít meg valaki. Egy kis pihenés már nem ártana.



Aktuális viseletFegyverem©


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ₪ Caryeth
☮ Kor : 302
☮ Hozzászólások száma : 62



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Szer. 16 Szept. 2015 - 20:42






Talus & Lyrn



Igen, jó eséllyel, ha egyedül kell megoldanom ezt a helyzetet, akkor még rosszabbul állna a szénám, de hát lássuk be... nem igazán szeretem elismerni azt, ha esetleg nem állok a legjobban, most viszont egyértelműen úgy fest, hogy nagyon is rossz a helyzet. A fülem a kisebb baj, de a figyelemelterelés, a segítség nem jön ki épp a legjobban. Az égető fájdalom hirtelen hatol az oldalamba, amikor a kard éri a felületet. Nincs időm elugrani, épp csak annyira tudok mozdulni, hogy nem vág fel halálos sérüléssel. Ezúttal szerencsés lehetek, hogy egyébként félhomály van és még a föld alatt is vagyunk. Ez az én terepem, itt még a regenerálódásom is sokkal hatásosabb lesz majd, csak épp ahhoz be kell fejezni ezt az egészet, ami már nem rajtam múlik. Az ütés így is elég nagy ahhoz, hogy megroggyanjon a téren, és mire Talus elintézi a végén én már a földön kötök ki. Látom még a villanást, amit az angyaltű okoz, de aztán pár másodperce elsötétül a világ és már egyértelműen a kemény padlót érzem a hátam alatt. Az oldalam csúnyán vérzik, ehhez képes most a fülem semmiségnek számít.
- Így se hangzik jobban... azért győztél, mert előtte már lefárasztottam. - igen még most is gond nélkül kötöm az ebet a karóhoz. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy én voltam az, aki segített neki, ezzel úgy állítanánk be, mintha ő lenne az erősebb, ő érdemelné a hátba veregetést, pedig én már üldöztem az illetőt fél New Yorkon át, elég rendesen sikerült kivernem belőle a szuszt is. Megsebesítettem a szárnyát, a lábát, így előnyhöz juttattam a még frissé s fitt angyalt. Hát ez van, nem vagyok férfi, de a büszkeség túlteng bennem, nem is kicsit. Ez ellen semmit sem tudok tenni és nem is igen akarok. Az embernek, ha már nem minden adatott meg, legalább az állát tartsa meg felszegve. Ezt megtanultam még réges-régen, amikor nem volt más lehetőségem, mint tűrni, de akkor sem könyörögtem, akkor sem hagytam hogy bárki megtörjön. Büszkeség, elsődleges!
A meztelen felsőtestet nem veszem rossz néven, de nem is nézem meg magamnak látványosan. Nem vagyok kőből, de mint tudjuk nem vagyok éppenséggel jó véleménnyel a férfiakról. Igen, hiba, de egy kalap alá veszem őket, akkor is, ha nem ismerem épp az aktuálisat. Ez a fickó nem tűnik problémásnak első ránézésre, de sose ítélj első ránézésre, mindig tévedhetsz velem is megesett már, ahogyan a családom több tagjával is a régi időkben. Tanulsz a hibáidból, tanulsz a körülötted lévők hibáiból is, ha van egy kis eszed.
- Köszönöm! - érezhető, hogy nehezemre esik kiejteni a szót, de végül mégis megteszem. Ez van, én már csak ilyen vagyok, néha képes a hálára, de nem egy könnyen a másik tudtára adva. Most mégis megtettem, de veheti úgy is a nehezen született szavakat, hogy a sérülés miatt van. Én persze tudom, hogy nem erről van szó. Közben meghallom a lépteket is odafentről. Nagyon reméljük, hogy már a felmentő csapat érkezik, és nem a rossz fiú segítői. De szerencsére nem erről van szó, a jó fiúk trappolnak le a lépcsőn nagy hévvel. Egészen időben, mert a póló, amit az oldalamra kaptam a sérülés mértéke miatt elég gyorsan ázik át, jó eséllyel nem kellene sok idő, hogy simán elvérezzek, még a számomra ideális helyen is. Nem vagyok halhatatlan, csak gyorsabban regenerálódom, mint egy ember. Az ájult angyallal is foglalkoznak, persze nem kedves módon és a kapuőrrel szintén, Talust pedig első körben kicsit igyekeznek hátrébb hessegetni, no meg kikérdezni, hogy mi történt pontosan.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 849
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Kedd 15 Szept. 2015 - 13:39


Lyrn & Talus
"Tudod, mi az, amit semmiképp sem tudok megérteni? Hogy két ember ennyire szeresse egymást, mint mi, és az egyiknek meg kell halnia. Az embernek csak akkor lenne szabad meghalnia, ha egyedül van. Vagy ha gyűlöli a másikat. De nem akkor, ha szereti."


Talán csak én vagyok ilyen nem törődöm vagy tudom is én, de akár egy velejéig romlott démont is képes vagyok elfogadni vadásztársamnak addig, míg rendesen végzi a munkáját, és persze engem nem hátráltat. Soha nem voltak előítéleteim és valahogy soha nem is tudtam megérteni azokat, akiknek volt. Nem attól lesz valaki jó vadász, hogy nő, férfi, ember vagy éppen természetfeletti az illető.
Tudom, hogy másoknak furcsa lehet, hogy egy ilyen, jól láthatóan veszélyes angyalt is megpróbálok szavakkal „jó útra” téríteni, de mindig is úgy véltem, hogy az első csatát szavakkal és a másodikat fegyverrel vívjuk meg. Na persze ő az elsőre jól láthatóan nem volt kíváncsi, így gyorsan áttértünk a másodikra.
A második támadása elől könnyedén kitérek, ahogy sejthető is volt, azonban ő is viszonylag könnyedén védi az én támadásom, ami tökéletesen intő példa arra, hogy bár sérült az ellenségem, de jobb, ha nem becsülöm alá. Az illető, aki az életéért küzd néha hihetetlen dolgokra is képes, és ha a rossz személyt becsülöd alá, akkor az akár az életedbe is kerülhet végül.
Bár az első támadásom sajnálatosan nem sikerült jól, a második azonban elérte a sérült lábat és egy szép, mély sebet ejtett rajta, ezzel még jobban megnehezítve azt, hogy ráálljon. Na persze, ez nem csak az én érdemem, mert a kolléganő sikeresen elterelte a figyelmét a támadásával, így én könnyedén végrehajthattam ezt a lépést.
Na persze a másik angyal ezt nem fogadta kitörő örömmel, aminek hála egy igen hangos és persze jól érezhetően, dühtől fűtött káromkodásba kezdett, miközben egy újabb csapást próbált intézni felém, sikertelenül.
Éppen időben nyílalt belé a fájdalom a lábába, így egy pillanatra levette rólam a tekintetét, ami éppen elégséges  időt adott nekem ahhoz, hogy a tenyeremből kitörő angyaltűz a mellkasának csapódjon és egyenest a háta mögött lévő falnak vágódjon.
Bár az eszméletét nem vesztette el, de épp elég időt kaptam ahhoz, hogy odaugorva hozzá egy szép balhorgot adjak neki ajándékba, ami egyelőre kiütötte őt. Ha sikeresen feltápászkodtam, akkor először a másik fegyverét rúgom el biztonságos távolságba, aztán odasietek a társamhoz, aki nélkül nem lett volna ilyen egyszerű ez az egész.
- Látod, én megmondtam, hogy a te segítségeddel sikerülni fog. – Hiába, még egy harci helyzet közepén is képes vagyok viccelődni, nemhogy rá pár másodperccel, elvégre akkor már miért ne tenném? Közben azért meglesem a nő sebeit, és nem kerüli el a figyelmemet, se a levágott füldarabka, se az, hogy „felvágták” az oldalát egy kissé. Szívesen meggyógyítanám én az angyal képességemmel, ha fordítottam volna figyelmet a megtanulására, de így az egyetlen lehetőségem, hogy az amúgy is már kicsit véres pólómat leveszem és odaadom neki, hogy nyomja rá a sebre, ezzel lassítva az elvérzését.
Remélhetőleg nem veszi rossz névén, hogy meztelen felsőtesttel guggolok mellette, de csak nem kérhetem azt, hogy ő vegye le a ruháját, és hogy azzal állítsuk el a vérzést. Reményeim szerint hamarosan megérkezik a felmentő sereg, akik között remélhetőleg egy gyógyító is leledzik, addig pedig mellette maradok, ha csak a másik angyal nem kezd el közben ébredezni.



Aktuális viseletFegyverem©


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ₪ Caryeth
☮ Kor : 302
☮ Hozzászólások száma : 62



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Hétf. 14 Szept. 2015 - 16:12






Talus & Lyrn



Hihetetlen, hogy még mindig nem ismernek annyira, hogy tudják jobb, ha nőt küldenek mellém, akkor meg van a békesség és nem futunk efféle nehézségekbe, mint mondjuk azzal, hogy még több tesztoszteront kell idelentre zsúfolni. Bár néha már az is megfordul a fejemben, hogy szimplán csak direkt afféle tesztnek küldenek férfit, hogy fejlődjek a velük való munkában, vagy csak tényleg nincs szerencsém és ő volt a legközelebb, aki éppen rá is ért. Teljesen mindegy, így is úgyis ebből a helyzetből kell a legtöbbet kihozni és ezt kell megoldani nekem is. Már így is megsérültem, a fülemből hiányzik egy darab, ami nem durván fájdalmas, de elég kellemetlen, hogy a vérzés olyan tud lenni, mintha minimum eret vágtak volna nálam. A teljesítményemre viszont nincs hatással a dolog és arra sem, hogy időnként oda tudjak szólogatni. Komolyan nem értem, hogy a fickó miért gondolja, hogy majd egy kis fenyegetésre a másik meghátrál. Ezzel kb. arra világít rá, mintha én lennék, aki nem tudom megoldani a helyzetet, ő pedig jön, egy-két laza szárnycsapással már meg is oldja. Na persze... komolyan kíváncsi leszek rá.
- Esélyt? - ciccegve rázom meg a fejemet. Mégis miért kell ennyit beszélni és miért hiszi azt, hogy ennek az egésznek tényleg van értelme? A fickó naná, hogy támad és nem különösebben foglalkozik azzal, hogy ki mennyire fenyegeti. Egyszerűen lendül és úgy fest még mindig van benne némi erő, mert újabb suhintással védi a lábát érő támadást. Itt már én magam is beszállok a harcba, nem foglalkozva a fülemmel jelenleg, nem is lenne értelme, nem olyan vészes a dolog. A kardom nem olyan hosszú, de természetesen lendül hamar, hogy mielőbb befejezzük ezt az egészet. Angyalunk sem tud két felé figyelni, legalább elvonom a figyelmét, talán ez is elég lesz első körben.
A taktika egészen jól sikerül, talán azért, mert már eddig is elég ügyesen fárasztottam le, vagy már tele van velem a hócipője, vagy én fáradok - nem, azért ez nem lehet -, de olyan lendületes ütéssel támad be, hogy megroggyan a térdem és a második mozdulatánál már érzem, ahogyan a pengéje lágy ívben hasítja fel az oldalamat. Ezúttal a fülemmel átellenesen, ellenben sokkal fájdalmasabban. Bármennyire és erős és kemény vagyok, erre még én is felkiáltok, mielőtt engednék a megroggyanó térdemnek, hogy elérje a talajt. Nagyon ajánlom, hogy az aktuális társ ne legyen szívbajos és legalább kihasználja a lehetőséget, hogy most támadja be azt az amúgy is sérült lábat, mert azzal szinte biztos, hogy a földre viheti az angyalt, aztán már csak... valami tisztítóbrigád kell, akik összeszedik őt, meg persze az ájult kapuőrt... Én meg addig békésen elvérzem... vagy nem?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 849
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Szomb. 12 Szept. 2015 - 15:09


Lyrn & Talus
"Tudod, mi az, amit semmiképp sem tudok megérteni? Hogy két ember ennyire szeresse egymást, mint mi, és az egyiknek meg kell halnia. Az embernek csak akkor lenne szabad meghalnia, ha egyedül van. Vagy ha gyűlöli a másikat. De nem akkor, ha szereti."


Nos, ha listát kellene készítenem a tíz legrosszabb ébredési módról, akkor ez biztosan közöttük lenne, sőt talán az első helyet elfoglalná, elvégre azt álmodni, hogy aki számodra mindennél fontosabb volt lelök egy szikláról…hát, nem éppen örömteli. A telefon csörgése meg csak rátett a habra, úgy vélem a csengőhangot is ideje lesz leváltani, elvégre most már egy rossz álomhoz fogom mindig társítani.
Szerencsére elég gyorsan felöltöztem a hívás után, elvégre sosem szerettem időt pazarolni a tükör előtt. Ha egy kicsit kócos a hajam vagy éppen borostás vagyok, hát kit izgat? Szerintem a kívülálló nem fog emiatt panaszkodni, ha meg véletlenül igen, akkor udvariasan bemutatom neki majd a középső ujjamat.
A Börtön Múzeumhoz gyorsan megérkezem, elvégre repülve nem vészes a távolság. Nem először járok itt, bár soha nem nézelődni jöttem ide, hanem egészen egyszerűen csak a térkaput használni, talán egyszer majd megnézem úgy is, hogy nem sietek sehova sem. Talán… majd egyszer. Gyorsan leérek a térkapuhoz és nem sok időbe telik, míg észreveszem a kívülállót és a jelenleg „vadásztársamnak” mondható hölgyet, mert hogy nő. Ezt az apróságot elfelejtették megemlíteni a telefonban, na nem mintha ez sokat számítana nekem. Hamarosan megérkezik a megjegyzésem a világítás láttán, amire rögvest kapom is az ízléses választ. A fegyveremet is előhívom, miközben felvázolom a helyzetet az angyali testvéremnek, aki rossz útra tévedt.
Nem sokat kell várnom a kívülálló válaszára, elvégre azzal hogy rám rontott ő már választott is. Bár én úgy vélem hogy megfogja bánni. Az első támadása valószínűleg sikertelen lesz, elvégre szándékosan kitérek előle. Halottam mit mondott a tünde, vagyis hogy sérült a bal lába és nehezen tud ráállni. Ezért is próbálom minél jobban kifárasztani, anélkül hogy komolyabb sérülést okoznék neki.
- Komolyan gondoltam. Mindenki megérdemel egy esélyt. – Vetem oda félvállról, miközben kardommal újabb támadást védek ki, s egyben én is támadok az ő jobb lábára. Ha sikeresen támadtam, akkor már erre se fog egy könnyen ráállni mostanában. A sikerességétől függ, hogy hátrébb lépek e a sérült angyaltól vagy újabb támadásba lendülök, ami most az amúgy is sérült bal lábat fogja célozni, remélhetőleg ezzel véget vetve a harcnak. Az igazat megvallva, remélem, hogy minél előbb végzek itt és térhetek vissza otthonomba.


Aktuális viseletFegyverem©[/i][/color]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   

Vissza az elejére Go down
 
Börtön-múzeum
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Börtön-múzeum

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: Sidney-