Share | 
 

 Börtön-múzeum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Börtön-múzeum   Vas. 12 Júl. 2015 - 16:58

First topic message reminder :


Börtön-múzeum

A csodaszép Hyde-park mellett a komor téglaépület őrzi az emlékeit annak, hogy Ausztrália még a 18-19. században is börtönsziget volt. Bent a látogató megtudhatja, miként éltek azok, akik ennek a szigetnek voltak a rabjai, milyen szökési kísérletekkel álltak elő, s hogy a lázadásokat miként fojtották legtöbbször vérbe. De csak óvatosan! Azt suttogják, néha egy-egy turista eltűnik a pincékben.
Ezen a helyen térkapu található, a múzeum alagsorában, jól elrejtve!

írta Myärn




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ₪ Caryeth
☮ Kor : 302
☮ Hozzászólások száma : 62



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Csüt. 27 Aug. 2015 - 21:34






Talus & Lyrn



Nem szeretem azt, ha másra kell rászorulnom, most viszont eléggé úgy fest a dolog, hogy talán kellene az az ígért erősítése, de az is lehet, hogy a másik oldalon a kapu őrei most még azzal foglalkoznak, hogy lekapcsolják legalább egy időre az itteni kaput a rendszerről, hogy még véletlenül se jusson tovább a kis angyal, akivel én aktívan szórakozom és aki még a fülem egy darabjától is megszabadított. Rendbe jön majd, helyre áll, csak meg kell húznom magamat egy időre, amire épp nem vágyom. Még jó, hogy emberei alakban nem fog ebből olyan sok meglátszik, hiszen a jelenlegi mitikus alakom tetejéből metszett le egy kiadós darabkát. Milyen hasznos, ha a füled helyes, akkor legalább van amiből veszíteni... csak az a kellemetlen tény társul ehhez, hogy úgy istenesen ömlik a vér belőle, és így jóval kellemetlenebb bármit is csinálni, nem hogy harcolni. Ezért is vagyok kénytelen fedezéket keresni, pedig én meg a meghátrálás... nem igazán lehet minket egy lapon említeni és kifejezetten frusztrál, hogy most mégis erre kényszerülök.
Amikor meghallom a hangot, azért itt már kidugom a fejemet a fedezék mögül épp egy kicsit. Az a mázli, hogy innen pont rálátok az érkezőre, pont belát mind a kettőnket, engem egy oszlop mögött állni rendesen nagy mennyiségű vértől áztatta vállal immár, meg persze a hajam is szépen összeállt már oldalt, bár a félhomályban azért ebből sokat nem biztos, hogy leszűrhet, azt viszont jól láthatja, hogy fedezékben vagyok, tehát nem állok a legjobban, bár szerencsére az angyal lába is megroggyant már rendesen. Kiadós vágást mértem a combjára még az előtt, hogy sikerült elugranom és még mindig legalább negyed óra lehet mire szárnyra tud kapi, ami mindenképpen az érkező segítségére lehet.
- Így sokkal hangulatosabb... a randik is gyertyafényben az igaziak. - sziszegem oda. Nagyon vicces fickónak gondolja magát gondolom, ha már eleve ilyen megjegyzésekkel kezd. Nehezen viselem a vicces fickókat. Na jó... mindenféle fickókat nehezen viselek és jelenleg vérzem, még az átlagnál is nyűgösebb vagyok, az pedig esetemben nem jelent semmi jót. Azt viszont látom, hogy az illető is kardot idéz magának. Ez nem rossz, így már én is előmerészkedem az eddigi helyemről. Azért egy kissé kellemetlenül érint a megjegyzés, hogy az én segítségemről beszél. Ő segít nekem... csak a mihez tartás végett, ezt biztos, hogy a végén tisztázni fogom vele, csak hogy ne legyenek itt ilyen orbitálisan nagy félreértések.
- A lába sérült, a bal, nem sokáig tud ráállni és egyelőre röpképtelen. - adom le a gyors infot. Nem most azonnal állok le kitárgyalni vele azt, hogy amúgy ő segít nekem, nem pedig fordítva, ráérünk még ezt tisztázni, ha lenyomtuk ezt a kis rettenetet, aki persze még most is mélységesen el van telve magával, ez jól látszik a széles mosolyból, amit produkál a megjegyzéseinkre és persze, hogy kb. Talus kérdése pillanatában már támad is.
- Komolyan azt hitted, hogy feladja csak meg megjelentél? - a férfi ego... most komolyan... Miért gondolja az, hogy ide jön és a másik máris eldob mindent és térdre dobja előtte magát? Naná, hogy támad, pihent kicsit és nem tűnik olyan típusnak, aki egy könnyen feladná a harcot. Eddig sem tette, most miért változott volna a helyzet? Azért mert fáradt még ugyanúgy elég sok a veszteni valója, gondolom nem akar csúnya büntetést és azt sem,hogy bevágják pár évre valami kellemetlen magánzárkába, netán megfosszák a szárnyaitól. Ilyen téren meg tudom érteni, hogy ragaszkodik a szabadságához, főleg amíg lát akár csak egy kis kiutat is. Aztán mondjuk ott a tény, hogy jelenleg már két férfi ego feszül egymásnak, abból nem sok jó sülhet ki.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 849
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Kedd 25 Aug. 2015 - 18:48


Lyrn & Talus
"Tudod, mi az, amit semmiképp sem tudok megérteni? Hogy két ember ennyire szeresse egymást, mint mi, és az egyiknek meg kell halnia. Az embernek csak akkor lenne szabad meghalnia, ha egyedül van. Vagy ha gyűlöli a másikat. De nem akkor, ha szereti."


Egy szirt peremén állok, miközben a tekintetem az alant elterülő mélységet szemléli. A következő pillanatokban a kavicsok csikordulása üti meg a fülem, amiből arra következtetek, hogy valaki felém tart. Hátrafordulva azonban váratlan felismerés tör elő belőlem, az imént megérkezett személy nem más, mint Onawa, életem szerelme, akit már három évszáda elveszítettem. Látom, hogy mozog a szája és beszél hozzám, mégse hallom a szavait. Végül alig egy lépésnyire áll meg tőlem, miközben engem elárasztanak a régi érzések, de még sincs időm ezen rágódni, mert Onawa megindul felém, és amikor odaér a mellkasomnál fogva a mélybe taszít, én pedig tehetetlenül zuhanok. Nem nyílnak ki a szárnyaim, csupán egyetlen szót hallok a fejemben: - Ébredj, fel kell ébredned!
A következő pillanatban már az ágyamban riadok fel, bár nehéz lenne megmondani, hogy az álom hatására vagy éppen a telefon idegesítő hangjára. Hamar felveszem a telefont, tudom, hogy nem hívnának ilyen későn feleslegesen, másrészt túlságosan is felkavart ez az álom, hogy most még törjem is rajta a fejem.
Gyorsan megtudom, hogy miért is hívtak, egy kívülálló levadászása nem ment épp terv szerint New Yorkban és a vadász átüldözte őt Sydneybe. Nem csoda, hogy engem hívtak, elvégre Sydneyben viszonylag nem sok olyan természetfeletti lakik, akinek ez a hívatása és közülük is én vagyok a legmagasabb rangú.
Miután letettem a telefont hamar kipattanok az ágyból és elkezdek öltözködni. Eléggé megizzasztott ez a rémálom, de most nem igazán van időm egy tusolásra, így izzadtan indulok utamra a tetőről. Hála a szárnyaimnak sokkal egyszerűbb elérni a Börtön Múzeumot, ahol a térkapu is van. Alig tíz perce kaptam a hívást, így remélhetőleg még nem szökött el a kívülálló, és aki követte az is jól lehet.
Hamarosan már az épületben vagyok, ami normális helyzetben már zárva lenne, de természetesen a biztonsági őr természetfeletti, bár nem épp az a harcos fajta, így hamar beenged, hogy rendbe tehessem a dolgokat.
A lépcsőn lassan haladok lefelé, figyelve minden lépésemre, elvégre eléggé sötét van, ami nem feltétlen nekem kedvez. Hamarosan meglátom a kívülállót, aki mint megtudtam egy angyal és tőle nem messze ott van, akinek segíteni jöttem.
- Micsoda hangulatvilágítás, ki volt a lakberendező? – Szólalok meg, miközben lassan elindulok feléjük, bár addigra valószínűleg már mindketten észleltek engem. Nem igazán próbáltam eltitkolni megérkezésem. Hamarosan azonban megjelenik a bal kezemben egy méretes két kezes kard, amely templomos díszítéseket hordoz magán, bár az igazat megvallva nem sok köze van hozzájuk. Ez az én angyali fegyverem, amit már évszázadok óta használok.
- Nos, én két lehetőséget látok a jelen helyzetre. Az egyik, hogy megadod magad, és mindhárman élve elhagyjuk ezt a helységet, illetve van a B opció kedves barátom, amikor is harcolni kényszerülök veled, valószínűleg a tünde segítségét felhasználva és te hamar életedet veszted. Gondolom sejted, hogy a döntés a tiéd kedves fajtársam. – Jól láthatóan leereszkedően beszélek a fajtársamhoz, bár ez csak szándékos dühítésnek szánom, miközben próbálok úgy mozogni, hogy közé és a jelen helyzetben bajtársamnak számító tünde közé kerüljek.
- Sikerült döntened? – Teszem fel a kérdést, ha még mindig meg tudjuk békésen oldani a helyzetet, azonban ha már fegyvert rántott ellenem, akkor valószínűleg nem lesz időm felesleges fecsegésre.


Aktuális viseletFegyverem©


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ₪ Caryeth
☮ Kor : 302
☮ Hozzászólások száma : 62



TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   Kedd 25 Aug. 2015 - 11:11






Talus & Lyrn



- Zárják le! - kiáltom el magamat még az utolsó pillanatban, mielőtt én magam is utána vetődnék a térkapuba. Persze utólag majd biztosan megkapom a hátam mögött összesúgó pusmogást, de több tízezer kilométeres távolságból ez már határozottan hidegen hagy. Az angyalt a fél városon át üldöztem így is éjnek évadján, az érdekel a legkevésbé, hogy ez mások szerint mennyire számít őrültségnek. Egyébként is ez a feladatom és nem fogom csak úgy futni hagyni, vagyis... repülni. Épp azért volt az első dolgom, hogy az első ütéseknél még jó néhány háztömbbel arrébb megsebezzem a szárnyát, hogy ne tudjon csak úgy eltűnni előlem. Lehet, hogy nem tudok repülni, de elég nagyokat ugrok és persze nem adom fel egy könnyen, mint ahogyan most sem. Csak az a lényeg, hogy az a dög ne tudjon visszajönni az után, hogy én is utána mentem, pont e miatt adtam le még az utasítást ugrás előtt.
Persze tisztában vagyok vele, hogy soha sem túl hasznos az, ha vaktában érkezel meg a célhoz, viszont az is biztos, hogy a térkapu irányítói leadják a drótot, vagy talán már le is adták a Sidney-i kollégáknak, hogy segítség kell... na persze ezt nem fogom értékelni, mert sosem viselem jól, ha valaki úgy véli, hogy nem tudok valamit egyedül megoldani, mert az gyengeségnek tűnhet, én pedig soha sem vagyok gyenge. Az biztos, hogy ha valaki mégis becsatlakozik az meglepetésként fog érni, még ha valahol mélyen esetleg számíthatnék is rá. Így is sikerült kellemetlen károkat okozni New York utcáin és csak a hajnal két órás időpontnak hála, hogy alig pár ember látott minket, így nem lesz sok dolguk az utólagos tisztogatóknak, hogy rendbe tegyék a most a fejükben kialakult zavart.
Az érkezés rendben megy, ami határozottan meglep. Sötét van, alig pislákol néhány gyér lámpa csak idelent, azok is ha jól sejtem csak a miatt, mert nem volt ideje mindent kiiktatni. Az itteni térkapu kezelője a földön hever. Sok a vér, de első tapintásra életben van. Remélem képes regenerálódni, mert nekem most nem vele kell foglalkoznom.
- Szóval azt hiszed, hogy gondot okoz nekem a sötét? Ez neked jelenthet problémát... - hát persze a szám most is nagy, a fickó valahol rejtőzik, próbálja összeszedni magát. Nem olyan nagy a sérülés, lehet hogy elég neki egy fél óra és újra szárnyra kaphat, én pedig ezt nem várhatom ki. Én sem állok a legjobban, de eszem ágában sincs feladni. Csapzott vagyok, a ruhám több helyen szakadt, az angyal másfél kezes méretes karddal szórakozik, nem csoda, hogy van rajtam is pár felületi vágás. Meglep a támadás, ami a hátam mögül érkezik, kár is lenne tagadni, erőteljes rúgás, amitől hasra vágódom. A kapu tetejéről veti le magát, a sérült szárnnyal tompítva az esést, de így is hallom a puffanást, ő sincs rendben. Nem csoda, két félhosszú tőr van nálam, ejtettem rajta néhány sebet és ha kell kimetszem a szívét is, az már nem nő vissza egy könnyen. Nyekkenek, de azonnal gurulással térek ki a lecsapó kard útjából, ami így éppen csak a ruhám oldalából metsz ki egy darabot. Már is szemben állok vele és lendületből vágok az oldala felé. A kard nagyobb és messzebb ér, érzem a suhanását a fejem mellett, ha figyelnék láthatnám néhány tincsemet a földre hullani, de azt egyértelműen érzem, hogy a füleme nem kis darabban vág bele. Felszisszenek, és azonnal tovább lendülve keresek fedezéket. Nem... nincs szükségem erősítésre, de... talán mégis betoppanhatna valaki, mielőtt még erre jár valami ártatlan kósza utazó.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Börtön-múzeum   Vas. 12 Júl. 2015 - 16:58


Börtön-múzeum

A csodaszép Hyde-park mellett a komor téglaépület őrzi az emlékeit annak, hogy Ausztrália még a 18-19. században is börtönsziget volt. Bent a látogató megtudhatja, miként éltek azok, akik ennek a szigetnek voltak a rabjai, milyen szökési kísérletekkel álltak elő, s hogy a lázadásokat miként fojtották legtöbbször vérbe. De csak óvatosan! Azt suttogják, néha egy-egy turista eltűnik a pincékben.
Ezen a helyen térkapu található, a múzeum alagsorában, jól elrejtve!

írta Myärn




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Börtön-múzeum   

Vissza az elejére Go down
 
Börtön-múzeum
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Börtön-múzeum

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: Sidney-