Share | 
 

 Középkori Kairó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Középkori Kairó   Vas. 12 Júl. 2015 - 21:55

First topic message reminder :


Középkori Kairó

A város talán legérdekesebb része. Szűk utcáin állandóan nyüzsög az élet. Minden sarkon mecseteket találsz, régi templomokat és hatalmas középkori kapukat. Az itteni piacokon a motorkerékpártól a parfümig mindent beszerezhet az ember. Kiemelkedő része a Citadella és a Khan al-Khalili bazár.

írta Fionn
forrás: http://vilagnezo.hu/




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Hétf. 7 Dec. 2015 - 14:13

Figyelmeztető fények táncolnak kék szemében, bár nem ad újabb szóbeli intést. Az arckifejezése arra enged következtetni, hogy a férfi magában számolt. Megvolt az X mennyiségű szóbeli figyelmeztetés, ezután a fejében számol vissza még valameddig a lány viselkedésének nos... buktatóin keresztül. Azután következik a várható megtorlás, mert az önkény természete már csak ilyen. Egyetlen szempillantásnyi ideig sem fog azon aggódni, hogy "joga" van-e azt tenni, amit, hiszen az erőjog mindenek felett felruházza.
- Ó az emberi arrogancia lényegmegválasztó képessége - a gúnyt sokkal finomabban adagolja, mint a saját rátartiságát, már-már szórakozottan leheli bele a saját hangjába, mintha ott sem volna igazán.
- A félelem a tűz, amiből az óvatosságot kikovácsolják, és a tüzek mindenkori természete szerint fegyverként is használható - a hangja hűvös, mint a fagy a messzi odahaza, amit Kairóban elképzeni sem lehetne.
- Ezt nagyon szépen mondtad.
- ???
- Csak bátorkodtam jelezni, hogy a fogalmazásod még nyomokban őrzi azt a kifinomultságot, amit annak idején én...
- Ezek a te szavaid. Ezt mondtad nekem. Minden egyes alkalommal, amikor megpróbáltam szerinted "indokolatlanul" bátran viselkedni.
- Nos, a hősiesség az öngyilkosjelöltek, és a nagyon-nagyon szerencsések kiváltsága. A hősiesség csak akkor élhető túl, ha az embert kedveli a sors. Téged soha nem kedvelt.
- Micsoda veszteség lett volna, ha inkább mellettem maradsz és megóvsz a bajtól.
- ... megszállott vagy...

- A természet alkotása. Az élet is giccses - főleg mások élete, erős szemfogáról felhúzza a mosolyát, bár ez nem annak szól, amit mond, inkább annak, hogy látja a nőt dologra serkenni. Imádja a kemény munkát, órákig el tudná nézni, valószínűleg így éreztek a hely szelleméhez leginkább illő fáraók is a régi időkben, amikor még nem találták fel a demagóg demokráciákat, a tisztességesnek hazudott munkabért és munkaidőt, amikor mindenki abból élt meg, amit a felsőbb hatalom önkénye megengedett neki.
A jelenléte a jelenlét puszta mivolta miatt zavaró, egyébként halk, mint a lélegzet. Jobb munkatárs, mint a legtöbb civilizált nyugati, nem pofázik feleslegesen, és nem érzi úgy, hogy mindenbe bele kellene szólnia, ami a másik szakterülete. Még csak nem is látszik idegesnek, nem sürget és nem noszogat. Az erődemonstráción túlvannak, ezúttal türelmesen várja ki azt, hogy a nő dolgozzon. Szépen és alaposan, tükrökkel, meg amikkel csak szeretne. Az se hozná ki a sodrából, ha elégetné az iratokat, készült róla elég másolat ahhoz, hogy egy ilyen tett következményeinek átélése után ott folytathassa a munkát, ahol korábban abbahagyta. Néha kortyol a poharából, hűvös szemeiben végtelen nyugalom. Már-már embertelen, ahogy viseli azt, hogy nem csinál semmit. Az ég világon semmit. Egyetlen ember nem tud ily sokáig ülni anélkül, hogy legalább valami képernyőt kapna a szemei elé, legfeljebb a keleti bölcsek, akik hitüknek megfelelően már a teljes feloldódásra készítik elő a lelküket.
Ő persze aligha akarna feloldódni. Figyel. Minden percben, ami a számára üres, míg a nőnek a szakmájával telt.
- Illeisztosz? Persze, de már rég meghalt. Jó barátja volt a mesteremnek. Évszázadokkal ezelőtt - teszi hozzá.
- Sose kedvelted őt.
- Ez nem csak az én hibám. Ő se kedvelt engem.
- Valóban nem értette, hogy miért kísérletezem emberrel, de nem félt elismerni a sikereimet, amikor eljött az ideje.
- Mert tőled viszont nagyon is félt.
- Ugyan, barátok voltunk.
- Ez nem zárja ki.

- Egy kutatási anyagot keresünk, kis eséllyel egy időtálló ládába zárt írás, nagyobb valószínűséggel valami különleges tárgy. A 13. században került ide, egyáltalán nem ókori, a 10., a 11. és a 12. század sokán készült - lassan beszél, mintha válogatnia kellene a szavakat, hogy mit mondjon, és mit ne mondjon a nőnek. Nem szándékos rosszindulatból, inkább azért, hogy a történetnek legyen némi kohéziója, és emberi fantáziával is kipótolhatóak legyenek a hiányosságok.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Figyelö
our eyes are on you
☮ Főkarakter : Caryeth
☮ Kor : 30
☮ Hozzászólások száma : 41
☮ Tartózkodási hely : Amerre a megbizatás visz.



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Csüt. 3 Dec. 2015 - 21:47


Joanne & Yyl'asalyv




Azért sokkal könnyebb mást hibáztatnom, főleg olyat, akivel egyébként sem szimpatizálok. Érthető, nem nyitotta jól az ismeretségünket és kétlem, hogy akarna ezen változtatni, jó eséllyel nem is lenne képes rá, nem az a behízelgő típus és esélyes, hogy oka sincs rá, hogy megtegye, mivel ő van fölényben és az övé a helyzeti előny is. Én pedig csendben tűrhetek, nem vagyon van más választásom.
- Hát akkor nem tudom, látod milyen tudatlan vagyok. - talán van egy leheletnyi cinizmus a hangomban, de ez már a viszonylag visszafogott változat. Akárhogy is, de szüksége van rám, akkor hát nem a képességeim miatt, de azért igen, hogy kinek a rokona vagyok. Mike bácsi miatt kellek neki, vagy túl naiv vagyok, hogy azt hiszem, hogy ha ne adj isten kihoznám a sodrából, akkor annak nem lennének következményei? Tény, hogy nem csak a megölésemmel tehet kárt bennem... csendben kellene maradnom szimplán csak, amikor nem akarok érdemben válaszolni.
- A lényeg, hogy itt vagyok, mert rám van szükséged. - mert más nem alkalmas erre azért, mert más nem tudja azt, amit én. Az én tudásom is lehetne bővebb persze, de sajnos nem így van. Nem tudok egy szintnél többet, vannak dolgok, amikről csak sejtéseim vannak, Mike bácsi nekem se mondott el mindent.
- És ha félek tőle akkor kevésbé lesz veszélyes? - oh nekem nem ezt tanította Mike bácsi. Vannak húzós helyzetek, de ha ijedezel csak rosszabbá változik a helyzet, nem oldod meg jobban. A félelem nem ad plusz erőt, az az adrenalin és az élni akarás, de ha félsz leblokkolsz. Nem ijedhetek meg egy pisztoly látványától, ahogyan egy veremcsapdától sem. Az én szakmámban ez kizárt.
- A naplementéért nem vagyok oda, rendkívül giccses. - felszökik egy pillanatra a szemöldököm, aztán inkább visszatemetkezem a papírokba és a jegyzetekkel foglalkozom. Nem voltak ilyen bő terveim, leginkább le akarok lépni innen, bár persze benne van a pakliban, hogy ha tehetném akkor keresztbe tennék neki, nem is kicsit. Nem tetszett, ahogy Mike bácsiról beszélt és az sem, ahogyan velem bánt és bánik. A rossz viszont az, hogy a pisztoly még mindig nála van, ahogyan az egész helyzet is neki kedvez, az ő kezében vagyok és ezt nagyon nem kellemes beismerni.
- Kösz a helyzetjelentést, szóval ne pattogjak, csak tegyem, amit kell. - bólintok egyet. Igen azt hiszem mindent tisztáztunk és azt is, hogy nézőközönségem lesz, ami nagyban megnehezíti a dolgomat, no meg az is, hogy technikailag még arról sem beszélt, hogy minek is kellene a nyomára akadnom. Ez se sokat segít a kutatásban, de gondolom feleslegesen nem kötne az orromra információkat. Végül csak felállok az ágyról és visszahelyezkedem a szőnyegre. Tisztes távolságban a kutyától. Na nem a vér, vagy a látványa miatt, hanem, hogy legyen helyem kiteríteni az iratokat, hogy tényleg mindent átnézhessek. Már nem figyelek rá, maximum csak bólintok még egy utolsót, elmerülök abban, amit csinálok. Közelebb húzom a táskámat, nem figyelek a vérre, ami rá került a lövésnek hála. Keresgélek benne, amíg elő nem kerül a kis kézi tükör, aztán az öngyújtó, amit kipakolok sorban magam mellé. Nagyító és egy kisebb doboz. Mindent átnézett, gondolom tudja, hogy mi van benne, sokféle különböző anyag, kémiai vegyületek főleg, savtól kezdve szimpla szénen át lőporig. Először a tükör kerül a kezembe. Biztosan sok mindent kipróbáltak már előttem is, nem szimpla tükörírásról van szó. Mike bácsi kódja, amit én ismerek, de a tetejében még tükörírás is, hogy annyival is nehezebb legyen megtudni belőle bármit is.
- Tudsz valamit bizonyos Illeisztoszról? Egyáltalán mit keresünk? Arab nyelvjárást mondtál... valami itteni ókori ereklye? Könnyebb lenne, ha legalább támpontot adnál. - ha érdekelni kezd valami, akkor még nógatni sem kell annyira, ezt akár még észre is veheti, no meg ha kevésbé érezteti velem, hogy csak egy szolga vagyok, aki úgy ugrál, ahogyan ő fütyül, bár ezen nem hiszem, hogy változtatni szándékozna, mármint a stílusán.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Szer. 2 Dec. 2015 - 17:32

Teljesen érzéketlen. Igen. Talán. Ám hogy egyedül volna felelős Mike bácsi haláláért, no nem, azt azért nem. A bácsi maga választotta az ügyeit, a munkáját, az életpályáját. Ha nem elég óvatos, az ember ebben a szakmában meghal.
- A leghalványabb elképzelésed sincs arról, hogy mire számítok és mit várok - mutat rá kíméletlenül. A lány nem elég jó emberismerő ahhoz, hogy tudhassa, mit akar hallani a tünde, különben tudná, hogy akármilyen fél magyarázat is nagy örömére szolgálna, még akkor is, hogyha csekély köze van a valósághoz. Még soha nem volt sajátja ebből a rejtőzködő fajtából, de ideje, hogy elmélyedjen a... tanulmányozásukban. És ha jó emberismerő lenne tudná, hogy a férfihez hasonlók köreiben az eltitkolt információk csak nehezebbé teszik a "megúszást" és rögösebbé az utat, ami sima is lehetett volna. Már... simább.
- Nagy butaságot mondtál. Az örökséged miatt vagy itt. Se a képességeid, se a személyes tulajdonságaid nem értek még semmit - nyájas a válasza. Kizárólag azért a lányt választotta, mert Mike bácsi örököse. Mike bácsit a képességei miatt alkalmazta, és a referenciái miatt, na meg azt hitte, hogy többet tud, mint amennyit hitt, hogy tud, de akkoriban még kevesebbet tudott a figyelő fajról, és nem látta át az elszigeteltségük mértékét. Így utólag belegondolva szórakoztató a helyzet a maga véres iróniájával.
- Éppen azért. Aki látta már, tudja, hogy milyen veszélyes - egyetlen pillantást sem veszteget az állatra. Nem tervezte lelőni, de miután Joanne igent mondott, mégsem lőhetett belé, amiért felbosszantotta, márpedig elővenni egy fegyvert, de nem lőni vele pazarlás. Hogy sikerül-e levonni belőle a megfelelő tanulságot, nos a beszélgetést tekintve erősen kétli, de legalább megpróbálta.
- Unatkozó milliomos vagyok Moszkvában. Mit csinálnék Kairóban, mint várjak, amíg a megbízottam teljesíti a megbízatást - szinte nevet, a hangja gúnyos, de egészen vidám. Kiválóan szórakozik, hátradől a karosszékben, a lábát lazán keresztbe veti.
- Vagy csináljunk úgy, mint a filmekben? Én, a "rossz fiú" hátat fordítok, és hagyom, hogy egy alkalmas pillanatban rossz nyomra vezetve elrohanj valami biztonságos helyre, lehetőleg valamelyik emberemmel, aki időközben megtér a jó fiúkhoz? Megfejted és megsemmisíted a jegyzeteket, elszaladsz azért, amit szeretnék, pénzzé teszed, és ellovagolsz a naplementében. Elnézést, ha csalódást okozok - felveszi a poharát, belekortyol, a pereme felett tartja szemmel a nőt, ahogy az az első pillantást vet a hagyatékáról.
- Egy halott, kedves ember írásai. Lehetnél vele tapintatosabb.
- Mégis minek?

- Már átnéztem a bugyijaid - félreteszi a poharat.
- Ha morgok, akkor valamit rosszul csinálsz. Egyébként az egész lakásban szabadon mozoghatsz. Ablak egyedül itt van. Az ajtótól jobbra a konyha, balra a kamra, aztán a wc és a mosdó a jobb oldalon, a bal oldalon pedig szekrények, de ha ott elbújsz megtalállak. Az ajtó nyitva van, két őr a két oldalán, de ha ezekkel elbánnál, a szemben álló még mindig simán lelő, mielőtt elérnéd a lépcsőt, ami egy zárt térbe vezet. Az épület lezárt, amíg balesetveszélyes, de persze felújítani soha nem fogják - megvakarja alig borostás állát.
- Azt hiszem, hogy mindent tisztáztunk, nem? Ja, és tőlem is kérdezhetsz, ha valami ismeretlen fogalomba, vagy nyelvi dologba botlasz. Elég jól beszélem az arab nyelvjárásokat.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Figyelö
our eyes are on you
☮ Főkarakter : Caryeth
☮ Kor : 30
☮ Hozzászólások száma : 41
☮ Tartózkodási hely : Amerre a megbizatás visz.



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Kedd 1 Dec. 2015 - 21:03


Joanne & Yyl'asalyv




Ez nálam már a visszafogott verzió, ennél jobban egyelőre nem megy. Tudom, hogy szorult helyzetben vagyok és én vagyok hátrányban is, de attól még mindent nem tudok lenyelni, főleg nem azt, hogy a bácsikámat szidalmazza, aki talán pont miatta halt meg. Nem fogom annyiban hagyni. Mike bácsi jó ember, magához vett, segített nekem, tanított és egyébként is meghalt, nem illik róla ilyesmiket mondani. Nekem fontos volt, de láthatóan az előttem ülő alak teljesen érzéketlen. Gondolom az a fajta, akit nem szoptatott az anyja és ezért halvány gőze sincs róla milyen is az a gyengédség, vagy a figyelem, vagy csupán csak szeretni valakit. Nem kellene ezen meglepődnöm, hiszen aki elrabolt és megveretett hogy a fenébe lehetne korrekt és jó ember? Sehogy igaz? Nem is értem, hová gondolok. Ezért nem érdemes visszaszólnom, mert úgy sem változtatok a hozzáállásán, akkor meg minek töröm magamat?
- Mert nem tudok olyan választ, adni amire számítasz. - és ebben még igazat is mondok, hiszen nekem is csak sejtéseim vannak arról, hogyan tűnhetett el Mike bácsi, annyira pedig nem bízom benne - még ha a bizalom nem is számít ezúttal -, hogy kiteregessem a szennyest teljes mértékben. Talán, ha nem mondok el mindent, akkor több esélyem van. Amúgy ha meg az igazat mondom és netán utána őrültnek néz, akkor még nagyobb bajban vagyok, lehet hogy addig se jutunk el, hogy részletezze a dolgokat, hanem előbb eltesz láb alól, mert nem vagyok hasznos a számára. Ezt nem kockáztatnám meg.
- A képességeim alkalmassá tesznek rá, pont azért vagyok itt. - igyekszem elég határozottan kijelenteni. Gondolom nem engem raboltatott volna el, vagy csak a rokoni kapcsolat számít? Ez is benne van a pakliban és tudom, hogy talán erősebben kellene rámennem arra, hogy meggyőzzem jó vagyok és okkal vagyok itt. Hülye egy helyzet, az el rablómat kell meggyőznöm arról, hogy jól döntött amikor elrabolt és hogy én vagyok erre a megfelelő személy?
- Láttam már pisztolyt és hallottam már a hangját is. - nem rántom meg a vállamat, színtelen a hangom, ahogyan a kimúlt kutyára pillantok. Szerencsétlen állat. Csak azért volt itt, hogy demonstrálja vele az erejét, vagy valakibe mindenképp golyót akart ereszteni és én vagyok a szerencsés, hogy nem én kaptam? Nem akarok ezen gondolkodni, az a fő, hogy életben vagyok, nem sérültem meg... még jobban és valahogy ki kell derítenem mi van a dossziéban. Ez utóbbi már nehezebb menet lesz.
- Tehát itt vársz és... nézel addig? - remek! Így még csak esélyem sincs trükközni, arról már nem is beszélve, hogy határozottan frusztráló a jelenléte. De végül csak kinyitom a dossziét, hogy átnézzem mi is van benne pontosan. Sok minden, jegyzetek dögivel és persze olyan írással, amit ki tudok bogozni, ha nem is könnyen és nem is azonnal. - Ha kell valami a táskámból odamehetek érte, vagy te akarsz kutakodni a bugyijaim között? - kétlem, hogy visszarettentené a dolog, de ettől még kell egy tükör, még hozzá az enyém, ami ott van a holmimban, de nem állok fel csak úgy magamtól, a végén még kapnék egy golyót, csak a hirtelen mozdulat jutalmaként. Nem kockáztatnám meg. Talán valahol mélyen még kíváncsi is vagyok rá, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, hogy mi miatt halt meg Mike bácsi.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Kedd 1 Dec. 2015 - 11:45

Ezt a mosolyt tényleg nem diplomáciai célokra hozta létre az Egyesült Nemzetek Szervezete azért, hogy eltörölje a nők társadalmi különbségeit, és megelőzzön vele néhány háborús konfliktus, ez a mosoly inkább próbára teszi azok türelmét, akinek nincs. Látszik, hogy a társadalmi fegyelem rohamosan hanyatlik, 1-2 évszázaddal korábban még senkinek jutott volna eszébe egy ilyen helyzetben szájalni.
- Ugyan már, ne legyél naiv - az biztos, hogy ő olyat tudna mondani Mike bácsiról, hogy a lány füle kettéállna tőle, bár igaz, népirtónak nem nevezhető, de hát a felsoroltak között is van kakukktojás.
- Ne hízelegj magadnak.
- Nem fogom megbánni, akármennyire is akarod.

Fegyver nélkül sem volna fegyvertelen. Minden magányosan dolgozó kalandornak kell, hogy legyen képessége arra, hogy felmérje a támadóinak puszta fizikai kvalitásait, bár erre a legjobb mozgás közben látni azt... nem biztos, hogy a tündét az ostor távol tartaná. Persze lelassítaná és fájdalmat okozna neki, de hát a fájdalom csak egy javaslat, nem pedig bilincs és rács.
- Tekintve, hogy azt akarom, hogy válaszolj, így... máris nem teszed azt - ha Joanne szőrszálhasogatósat játszik, akkor meg kell mutatnia neki, hogy ebben a versenyszámban is van némi tapasztalata, de nem erőszakosan forszíroz. Mély, világos színe ellenére is sötét tekintete elemzi a kapott szavakat, és a megfigyelt gondolatokat. Kétségtelen a számára, hogy a lány tudja, miről van szó, de majd egy másik alkalommal fogják ezt megbeszélni.
- Az én kedvem másodlagos ebben a kérdésben a hangsúly azon volt, hogy a személyes képességeid és előnyös tulajdonságaid alkalmassá tesznek-e a munkára. Egyelőre elég rosszul állsz.
- Érdekes, hogy ezt a kitételt nem hallotta meg, csak azt, hogy a te kényed-kedvedtől függ.
- Az emberek mindig elhárítják maguktól a felelősséget. Abból indul ki, hogy ő természetesen megfelel, én vagyok a kvázi rabszolgatartó.
- De nem felel meg.
- Ezt az ő fajtája soha nem fogja elismerni.
- Mi lett ezzel a világgal?
- Ó ha tudnád.

- Azt hittem, hogy sikítani fogsz - de nem bánja, hogy nem tette, a magas hangoktól rángatózni kezd egy ideg a bal fülében, biztos valami sérülés, ami még nem gyógyult be teljesen, gyakran előfordul. A kutya tökéletesen halott, a létezésében összekeveredik az egyetlen töredékmásodpercnyi végzetesség, egy lélegzetvétellel korábban még élt és szolgált, mostanra pedig már csak egy tetem a szőnyegen. A koponya felső részét lőtte át, nincs olyan sok vér, hogy vérszőnyeget terítsen meg nekik, a szőttes a padlón bőven felitatja azt.
- Mennyi időre van szükséged? Türelmetlen ember vagyok, és a társaságod egyelőre nem sok szórakozással és örömmel szolgált nekem, szóval... minél rövidebb ideig tart megfejteni, annál hamarabb megszabadulunk egymástól, így vagy úgy, valamilyen formában - szinte csevegővé lágyul a hangja, egyelőre mindenki életben maradt, aki számít, és az ő idegei sem rojtozódtak ki teljesen ettől a beszélgetéstől.
- Nézz bele, és mondd meg meg te. Se a takácsot, se a hóhért nem lehet sürgetni, ha tökéletes munkát akarok tőlük.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Figyelö
our eyes are on you
☮ Főkarakter : Caryeth
☮ Kor : 30
☮ Hozzászólások száma : 41
☮ Tartózkodási hely : Amerre a megbizatás visz.



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Hétf. 30 Nov. 2015 - 21:16


Joanne & Yyl'asalyv




Az érkező mosoly csak még nehezebbé teszi, hogy ne szólaljak meg és ne vágjak vissza, de ezúttal tudom, érzem, hogy nem kellene, mert még komolyabb bajom is lehet belőle. Nem sok választásom van, mint elviselni őt, mert az övé a helyzeti előny és a kutya is vele van. Ettől még megrezzen a szám széle a mosoly láttán és kimondottan nehezen ülök meg a helyemen. Na nem mintha eddig nem érezte volna nyeregben magát, de így ez csak még inkább fokozódik, én pedig viseljem el, hogy én lettem a megsemmisült áldozat. Nem túl kellemes.
- Mike bácsi nem irtott embereket. - halk megjegyzés koránt sem olyan erélyes, mint a kezdeti ellenállásom. Mindenre van válasza és ettől csak még kevésbé lesz szimpatikus. Ha nálam lenne az az ostor, akkor máris jobban érezném magamat, de nincs nálam, sőt jó eséllyel nála lehet fegyver, kétlem, hogy a nélkül ücsörögne itt velem szemben, bár persze lehetséges, hogy elég neki a tudat, hogy nálam nincs, plusz a kutya is az ő pártján áll. Egyébként is mit érdekelnek engem a nagy nevek, hiszen őket nem ismertem és nem voltak nekem fontosak, a bácsikám viszont igen. Védett, tanított és gondoskodott rólam a szüleim halála után, természetes, hogy nem tetszik nekem, hogy őt ócsárolja.
- Úgy sem az számít, hogy kámforrá vált vagy sem, hanem hogy megtegyem, amit akarsz. - még mindig kerülök a választ, ameddig megtehetem és nem kezd el komolyabban szavakat kipréselni belőlem. Mike bácsi szerint nem egy nyílt dolog az, hogy mire vagyunk képesek, nem csoda, hogy nem akarom csak úgy egy vadidegen orrára kötni, főleg nem egy olyan idegenére, aki talán a bácsikám haláláért felelős, legalábbis ő küldte oda, ahol aztán elérte a vég. Arról már nem is beszélve, hogy pontosan nem is tudom, hogy ez az egész hogyan működik. Mike bácsi sok mindent elmondott nekem, de koránt sem mindent. Talán később akart beavatni, szépen fokozatosan, de nem volt ideje rá... a riad alak miatt.
- Tehát máskor is szolgálhatlak, ha úgy tartja kedved. - egy pillanatra húzom csak el a számat. Nem számít, hogy látja-e a reakciót, hiszen nyilvánvaló, hogy nem tetszik a helyzet, nem kell titkolnom az érzéseimet. Nem akarok itt lenni és nem akarom azt sem, hogy később újra a szolgálataimra tartson igényt, de vagy ez, vagy végez velem, ha nem tart elég hasznosnak. Sehogy se járhatok jól, de ezen már nem lepődöm meg.
Épp csak egy leheletnyit rezzenek meg, ez is inkább a hirtelen jött hanghatás miatt történik és persze a nem várt lövés miatt, nem azért mert megijedtem volna. Nem kezdem el kapkodni a fejemet, hogy engem talált-e el, hiszen hamar nyilvánvalóvá válik a kutyát lőtt le. A tekintetemben ott vibrál egy értetlenkedő miért, de nem kérdezek, nem lenne értelme. Egy pillantást ejtek csak a kutyára, aztán visszaemelem rá a tekintetemet. Legalább a fegyver a helyére kerül, a vér pedig a szőnyeg által itatódik, nem csordogál a lábaim felé. Csak akkor helyezkednék arrébb, ha ez megtörténne, akkor is csak éppenhogy. Átveszem a felém nyújtott dossziét. Azért az is valami, hogy nem értik az írásait. Lehet benne olyasmi is, amit nem feltétlenül adok majd a tudtukra...
- Mennyi időm van rá? - nagyon remélem, hogy nem a most azonnal lesz a válasz. Ő sem gondolhatja komolyan, hogy azonnal megfejtem a kódokat, ha nem tudom, hogy pontosan mivel is íródott. Az más kérdés, hogy esélyes, hogy tudom. A bácsikám már fiatal koromban is sok olyasmit tanított, amivel készülni kellett akár hasonló helyzetekre is. Titkos írások, amiket csak mi ismerünk, amikkel másokét meg lehet fejteni, de fejleszthetett ki valami újat is, amivel nehezebb a dolgom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Hétf. 30 Nov. 2015 - 14:07

Ha semmi nem használ, még arra a fenekelésre is sor kerülhet, bár ritkán dolgozik együtt olyan nőkkel, akiket korábban elhasaltatott, és ilyen formában is megismerkedtek, de hát mindig fogékonynak kell lenni az újdonságokra, ez tartja fiatalon az évszázados szellemeket. Átható figyelemmel vár, türelmesen, és higgadtan, a szemöldökét megemeli, ahogy szóra nyílnak az ajkak, egy határozott "nem" olvasható le az arcáról, és mosolyra húzódik a szája, ahogy ezt a nő meg is teszi.
Igaz, a következő gondolat újra csak fejcsóválásra készteti.
- Képmutató hazugság, ha a történelemkönyvek nem tartják be Hitler, Sztálin, Hannibál, Napóleon, Nagy Iván cár, Raszputyin és a kínai kommunista párt tetteiről, hogy csak jót mondanak, mert meghaltak, én miért tartanám magam hozzá? - vannak vesszőparipák, amiknek még ő sem állhat ellen, és ez a gondolat éppen ilyen. Bíráló tekintettel néz a nőre, ugyan Mike bácsi hitele mit ér ilyen nagy nevek mellett. Mike bácsi halála méltatlan és bosszantó halál volt. Senki nem azt kapta, amit akart, és ez különösen azért zavaró, mert ő sem. Nem. Igazából kizárólag ezért zavaró.
- Az első részt nem hiszem el. A másodikat igen. És a harmadikat is. Ennyi profizmust minimum elvártam - bólint kimérten. Nem kell ahhoz gondolatolvasónak lennie, hogy vidám kételyei legyenek, átható tekintetét a lányon tartja, mintha a fejéből akarná kiolvasni, hogy mit is váltanak ki belőle pontosan a szavai, bár az adott reakciók, válaszok, és a mimika is elég szórakoztató, vannak helyzetek, amikor egyszerűen csak nem elég.
- Láttuk, amit láttunk - apró, puhító közbeszúrás, az állának egy mozdulatával jelzi, hogy ne is folytassa a nő a találkatás, ha nem áll készen arra, hogy azt mondja: igen, Mike bácsi kámforrá vált. De az igazságnál okkal fontosabb dolgok is vannak, és az egy fegyver a kézben, egy fenyegető magabiztosság. A fogásából ítélve nem lőné agyon a lányt, nem fejre vagy mellkasra céloz, a pisztoly csöve az alhas magasságába mutat nyílegyenesen. Fájdalmas, de nem okoz azonnali halált, kínlódás, vér, sok vér...
- Mintha ugyan szükséged volna fegyverre ahhoz, hogy fájdalmat okozz.
- De ő ezt nem tudja.
- Mi tart vissza attól, hogy megmutasd?
- Szegény kis szaracén lány, még te is siettetnél.

- A félelmed teljesen érthető Joanne, hiszen csak a jól dolgozó, okos, értelmes munkaerőt tartom meg, a selejtet kiszelektálom. Van elég hülye ezen a Földön, nemde? Ha valaki elég jó azonban, akkor nincs okom arra, hogy bántsam, mert miután megadta, amit akarok még szükségem lehet később is a szolgálataira.
Elmosolyodik, hegyes szemfogain fehér a vidámság.
- Örülök, hogy ezt kérdezed - a fegyvert elfordítja, a dörrenésébe hangtompító nélkül szinte belerázkódik az egész szoba, a kutya egyetlen nyikkanás nélkül hanyatlik Joanne lábaihoz, a szőnyegre folyik a vére, de jut belőle a táskára is, átlőtt koponyájában hirtelen a halál. Ő nem szenvedett. A pisztoly a helyére kerül, a tünde az asztalfiókot húzza ki, és belőle egy nagyobb dossziét és minden körülményeskedés nélkül átnyújtja.
- De ezt te fogod nekem megmondani, hogyha megfejted a nagybátyád írását. Ebben van minden, a jegyzetfüzete, a térképe, de ha nem tévedek, nem is kell elhagynunk Kairót.
- Ami jellemző volna rád.
- Hmhm.

Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Figyelö
our eyes are on you
☮ Főkarakter : Caryeth
☮ Kor : 30
☮ Hozzászólások száma : 41
☮ Tartózkodási hely : Amerre a megbizatás visz.



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Vas. 29 Nov. 2015 - 21:40


Joanne & Yyl'asalyv




Visszavágás újra és újra, pedig tisztában vagyok vele, hogy én vagyok vert helyzetben. Az a fene nagy büszkeségem, amit félre kellene már tennem tudom, mégis azt még nem hogyan beszéljem rá magamat, hogy csendben maradjak. A pillantása viszont többet mond minden szónál. A kifejezések még olyanok, amikre legszívesebben azonnal reagálnék. Még hogy a térdére ültet és meséljek neki Moszkváról. Jó, hogy nem azzal jön, hogy ha rossz kislány leszek, akkor még el is fenekel. A legnagyobb gond, hogy a szavaiból egyértelműen elsüt, hogy inkább a karomat törné el, ha nem viselkedem elég jól, vagy a karomat nem, mert arra még szükségem lehet, de biztosan találna olyasmit, ami nem olyan létfontosságú a céljaihoz. A számat szóra nyitom ugyan, de a tekintete ezúttal mégis arra ösztönöz, hogy ne szólaljak meg. Ritka alkalmak egyike, hogy bent ragad a mondat, ami nagyon kikívánkozott volna, de végül mégis csendben maradok. Nem bólintok, hogy megértettem, nem kezdek el Moszkáról áradozni, de nem vágok vissza, talán ez is előrelépésnek számít, bár ki tudja, hogy mit vár el. Az italt persze nem is igen kortyolgatom, az az első korty volt csak, amikor megkóstoltam. Egyre biztosabb, hogy minden figyelmemre és koncentrációmra szükségem lesz, mert a fickó... félelmetes, riasztó... és nagyon furcsa.
- Halottról jót, vagy semmit, ezt sem ismered? - az eddigiekhez képest visszafogottabb a hangszínem, de még sem tudom megállni, hogy ez legalább ne csússzon ki a számon, hiszen a bácsikámat becsmérli, miközben nagyon úgy néz ki, hogy ő küldte a halálba, hiszen az utolsó megbízása után vége lett, nem beszélhettem vele többet értelmesen, mert valami teljesen összezagyválta az agyát és végzett vele. Azt sem tudták megállapítani, hogy pontosan mi. Állítólag megállt a szíve, csak úgy... mintha már túl öreg lett volna, pedig nem volt aggastyán korban.
- Mondtam, hogy nem tudom hogyan tűnhetett el, mint a kámfor. A küldetésről sem beszélt, amire ment, rólad sem... a megbízás részleteiről sem mielőtt elment. - ennek a nagy része igaz is, csak az eleje nem. A bácsikám mesélt arról, hogy nem vagyunk átlagosak sem ő, sem én, de arról, hogy el tud tűnni nem hallottam még én sem. Én is csak egyszer vittem véghez, azt sem szándékosan és nem is értem. Tudom, hogy tudok olyasmit, amit egy átlag ember nem, hogy más vagyok... különleges, ahogyan Mike bácsi mondta mindig, de épp e miatt erről nem szabad csak úgy beszélni akárkinek és ez a fickó nem pont azok közé tartozik, akikkel az ember szívesen osztja meg a titkait és fogadja a bizalmába.
- Talán... nem ő csinálta, vagy... - elharapom a mondatot, most kezd csak igazán tudatosulni bennem, hogy de ő csinálta, ahogyan pár éve én is, csak épp ez nem olyasmi, ami kontrollálható, én se voltam rá képes, csak úgy megtörtént. Azon már meg sem kellene lepődnöm, hogy egy szemvillanás alatt kerül elő a pisztoly és egyenesen rám szegeződik. Épp csak egy alig láthatót nyelek és az is önkéntelen reakció, ahogyan még az eddiginél is feszesebben húzom ki magamat ültömben, mint egy ugrásra kész macska, mintha el tudnék ugrani a golyók elől. És nem mellesleg... majdnem így is van, bár ő túlságosan közel van ahhoz, hogy sérülés nélkül megússzam és kétlem, hogy csak egy golyó van a tárban.
- Remek, igazán... megtisztelő. És majd akkor intézel el,a mikor megkaptad, amit akartál. - keserű szavak, hát persze. Amikor valakinek ilyenek a módszerei vajon miért hagyna életben, ha olyasmit tudok, amit ilyen nehéz megszerezni? Persze ettől még nem fogom olyan könnyedén hagyni magamat. Egyelőre azt hiszem róla, hogy ember, egy átlag ember, aki persze az átlag felett helyezi el magát, de mégis csak én vagyok a különleges, aki ha eléggé koncentrál elugorhat egy golyó elől. Valahogy csapdába csalhatom, balga lennék, ha meg se próbálnám. - És pontosan hová megyünk? - biztos vagyok benne, hogy magától is elmondaná, de ettől még a kérdés jár. A részletek is kellenek, de biztos vagyok benne, hogy be fog avatni mindenbe, ami kellhet a sikerhez, az ő sikeréhez.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Szomb. 28 Nov. 2015 - 23:22

A fakósárga, pattogzott festékű mennyezetre emeli a pillantását a közhely, vagy közröhej hallatán, nem részletezi a véleményét, most nem a hirtelen haragú kedvében van, és amúgy sem szokása hirtelen felindulásból ölni.
Lassan, módszeres, megfontolt kegyetlenséggel teszi ezt, hogy azt még az alany ősei is megemlegessék.
- Joanne, tudod, hogy mi az a költői kérdés? Az, amit én teszek fel, és én is válaszolok rá, nincs szükség okoskodásra mellé. Elraboltalak és megverettelek - nagyon szelíd pillantást vet a nőre, már-már a vészjóslás határáig szelídet. Könnyen lehet, hogy ez nem is szelíd, csak egyszerűen nincs semmilyen emberi arckifejezés, amihez hasonlítani lehetne ezt a nézést - szóval ha úgy akarom, a térdemre ülsz, és elmondod, hogy hogyan érezted magad Moszkvában, és mennyire csalódott voltál, hogy nem lakik Lappföldön a Télapó. Az italozás fakultatív. Tisztáztuk?
Van valami a hangjában, ami azt kéri, hogy ne mondjon nemet Joanne. Csak most ne. Elég menő dolog nemet mondani, de most nem volna az. Vannak emberek, akik nem tudják, hogy hol a határ, és a férfi, Sebastian pontosan ilyen embernek látszik. Nem tudja, hogy hol a határ, mert ő az, aki megszabja a határokat.
- Talán nem voltál elég hatásos.
- Gondolod, hogy Hollywoody filmek korában már a megveréses emberrablás nem éri el a félelemküszöböt?
- Nagyon úgy fest.
- Nem gondoltam volna, hogy egyszert pont TE fogod javasolni, hogy legyek durvább.
- Tudod, hogy mit csináltunk az én időmben az ilyen kis fekete bőrű szaracénokkal?
- Pontosan tudom.

A férfi elégedetten csettint a nyelvével.
- Egy tizenéves csitrilányhoz képest valóban, de a tudást más mértékegységben mérik. Én béreltem fel legutoljára - bólint, a lány arcát tanulmányozza, hogy nem látja rajta a pánik jeleit az ő viselkedése is fesztelen és nyugodt marad, ahogy eleddig tette volt. Félrerakja a poharát, miután egy újabb korttyal csaknem a felét kiissza.
- Őrültségnek hangzik, de nem az. Eltűnt a semmiben, kámforrá vált. Elhiheted, az embereim között remek nyomolvasók vannak, de ők sem találták meg. Teleportált. Vagy kámforrá vált. Vagy elrabolták az UFÓk. Mondd meg nekem te - átható szemeit nyílegyenesen a lányra szegezi, kihúzza magát. Az arcán eleven érzések. Akarat, vágy, és titkok. Akarja azt a valamit, amiről beszél, és semmitől sem riad vissza azért, hogy megszerezze. Talán igazat mond, nem látszik rajta, hogy gúnyolódna az elhangzókkal, inkább puhatolózik, de a valódi szándékait a körülményeket tekintve csaknem lehetetlen kifürkészni.
- Megmenthették volna, ha nem tünteti el magát - adja tudomásul nyugodtan. Végtelenül nyugodtan. Elmosolyodik.
- Örülök, hogy megkérdezted - a pisztolyt egyetlen könnyű mozdulattal húzza elő a dereka mögül, ahogy a keze a combján pihent gyorsan megjárja az utat. Markáns kattanás a kibiztosítás, úgy tartja célra a fegyvert, ahogy más a tévé távirányítóját, napi rutinnal.
- Nem tudok róla, hogy lenne más választásod, de az esetben... nos nem fogom azt gondolni, hogy eleget tudsz, mint a nagybátyádnál, és veled tartok - kétes kitüntetés, de kétség kívül teljes egészének megkapja a lány, mint mások a diplomájuk mellé járó kézfogást.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Figyelö
our eyes are on you
☮ Főkarakter : Caryeth
☮ Kor : 30
☮ Hozzászólások száma : 41
☮ Tartózkodási hely : Amerre a megbizatás visz.



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Szomb. 28 Nov. 2015 - 21:48


Joanne & Yyl'asalyv




- Állítólag úgy van, hogy soha ne mond, hogy soha. - kivételesen mosolyogva döntöm oldalra a fejemet. Nem érdekel, ha esetleg ezzel felhúzom, eddig is rezzenéstelen volt az arca, kétlem, hogy e miatt olyan nagyon kiakadna, és egyébként is ha itt vagyok és életben vagyok, akkor nem gondolnám, hogy majd most fog mérgében eltenni láb alól. Persze attól még történhet rosszabb is annál, mint hogy egy mozdulattal megölnek, de ez soha sem rettentett vissza attól, hogy befogjam. Tudom tanulhatnék a hibáimból és megtanulhatnám visszafogni magamat, de ez eddig még sosem sikerült.
Most is ugyanúgy megteszem, kimondom, ami kikívánkozik, jön a cinizmus és a többi, még ha rá nem is hat, de én jobban érzem magamat tőle. Figyelek a kutyára és a lehető legközelebb helyezkedem el az ostorhoz. Ez még nem elég, nem lenne értelme megmoccannom és megpróbálni megszerezni. A kutya nagy és erős, a pasasról pedig semmit sem tudok, ahogyan arról sem, mi és kik vannak az ajtón kívül. Így nincs értelme hősködni, csak rosszul jöhetek ki belőle. Arról már nem is beszélve, hogy még mindig kíváncsi vagyok, hogy miért is vagyok itt egyáltalán.
- Én csak tudni akarom miért vagyok itt és a körítés nem érdekel. Nem barátkozni vagyunk itt, nem fogok mesélni az utazásaimról, mintha csak egy ital mellett kedélyesen elcsevegnénk... Elraboltattál, megverettél, rémlik? - a szemöldököm az égben, ahogyan a fejemet csóválom. Említettem már, hogy be kéne néha fognom? Általában utólag rájövök, hogy hol van a hiba, de akkor már nem lehetne visszaszívni és egyébként is a büszkeségemen esne csorba, ha megtenném. Mondhatnád, hogy biztosan a fekete bőrű ősök miatt van, meg a rabszolgaság és társai, de szó sincs róla, nem azért húzom ki magamat mindig büszkén, nem azért van tartásom, mert a felmenőim között sokan vannak, akik sokat szenvedtek. Nem ismerem őket, én ezt nem tapasztaltam meg, de ettől még nem fogok csak úgy behódolni valakinek, aki riasztóan furcsán viselkedik.
- Mike bácsi sokat tudott! - szinte a szavába vágok. Nem az a típus volt, aki csak úgy tett, mintha, ő tényleg sok mindenről sok mindent tudott. Talán volt olyasmi is, amit velem sem osztott mg ez tény. Az viszont azért feltűnik nekem, amit mond. Ez a dolgom, figyelnem kell a részletekre, még feszült helyzetben is. Életveszélyben is meg kell látnom a megoldási lehetőségeket és azt nem lehet úgy, ha elborítja az agyamat a lila köd. - Te bérelted fel? - nem mondom, hogy ebből máris azt szűröm le, hogy valami többszáz éves lény lenne, dehogy! Azért meglepő, de könnyen lehet, hogy a pasas fiatalabbnak tűnik a koránál, van ez így. Lehetséges, hogy van már egy negyvenes is, csak remekül tartja magát, akkor pedig simán benne lehet a pakliban, hogy ő bérelte fel a nagybátyámat.
- Hogyhogy eltűnt a semmiben? - nem volt még rá példa, hogy a saját szememmel láttam volna ilyesmit, az én életemben is még csak egyszer történt meg és akkor sem értettem, hogy mi történik. Az ember pedig időnként hajlamos azt, amit nem ért egyszerűen félretenni és nem foglalkozni vele, mert így könnyebb, mint gondolkodni, hogyan lehetséges az, ami lehetetlennek tűnik. Csendben maradok, amikor ő is befejezi, csak méregetem és próbálom eldönteni, hogy mennyire mond igazat, de az arca rezzenéstelen, őszintén szólva fogalmam sincs, pedig átlagban jó emberismerő vagyok, most viszont tényleg nem tudom.
- A bácsikám félholtan ért haza... és megőrült attól, amit látott, amire rájött, miért akarjam kockáztatni, hogy velem is ez történik? - oh tudom, hogy nem is kérdezhetnék ennél nagyobb marhaságot. Kétlem, hogy az lesz a válasz, hogy busásan megfizet érte, hiszen már célzott rá, hogy kifizette az árát a kutatásnak. Mike bácsi megkapta a pénzt, ami aztán nálam kötött ki a halála után jó eséllyel. Gondolom az életem lesz a tét, ha már így hozatott ide, nem szépen kérni fog, hogy tegyem meg, amit akar, nem lesz választásom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Szomb. 28 Nov. 2015 - 0:12

- Nézz rám és nézz magadba, nem létezhet fordított eset - a hangja egy kissé nyers, de egyáltalán nem megbántott, mintha egy durva, erőteljes nevetést kellene magába fojtania, nem azért, mert tekintettel akar lenni a nőre, aki ezt kiváltja belőle, hanem egyszerűen azért, mert nem illik a helyzethez a nevetés, és ő teljes mértékben ura a helyzetnek, így a nevetésének is. Mennyi szép ismétlődés a gondolatokban kívül és belül, szórakozik rajta, ez vitathatatlan. Kikeményített tény, mint a falakon a szőnyegek, a kutya a padlón, és az ágy, ami olyan hívogatóan széles, hogy bármikor úgy dönthet az ember, hogy beledőlhet, és ott talán biztonságban lesz, kövér takarók rejtekén.
- Ez sajnos nem így működik.
- A kislányoknak fel kell ébredniük.
- Elég önjelölt ébresztő vagy.
- Igen, és?
- Nincs bűntudatod? Soha?
- Kéne, hogy legyen?
- Tönkreteheted az életét.
- A lehetőség nem csak nekem, de minden embernek is adott, aki valaha is kapcsolatba kerül vele. Ezért nekem nem kell szégyenkeznem.
- És a hatalommal való visszaélés?
- Ez hatalommal való élés.

A szarkazmus, a cinizmus és a gúny nem kezdheti ki, a gyengék ellen hozták létre az okosok ezeket a fegyvereket, elég nehéz volna a férfin rést találni velük. Mosolyint, hegyes szemfogáról visszahúzza az ajkát, felemás, kissé őrült ízt ad a gesztusnak ez, mielőtt normálissá válna megint az arckifejezése. Élvezettel kortyol a maga poharába, miután a lány elfogadta az övét, egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki tapsolni fog. Az erős itallal csak úgy van, mint más a vízzel. Őszintén szólva nem biztos, hogy nem lenne nagyon beteg attól, ha kevesebb alkoholt inna. Helyeslőn pillant Joanne-ra, ahogy végre leül, és a kutya is abbahagyja a morgást, ahogy látja a kék szemeket elé fordulni. Teljes és totális kontroll. Megfagyott a kis szoba a térben bizarr szegletté vált a tér és idő nélküli horizonton, ahol bármi megtörténhet, és meg is fog történni.
- Nem, nem kell oda elmenned - rázza meg a fejét csüggedten. - Azt kérdezted tőlem, hogy miért nem lehetett egyszerűen csak felbérelni, én pedig azt kérdezem tőled, hogy miért nem lehet egyszerűen csak válaszolni? Miért kell visszakérdezni, hogy miért érdekel? Ez persze költői kérdés. Azért, mert mi semmit nem tudunk egyszerűen csinálni. Se te, se én - mély hangját hallgatni egészen kellemes volna, hogyha nem lenne semmi megfogható értelem a mondanivalójának, de az élet nem így akarta.
Előrehajol, de még így is lényegesen távolabb van az elejtett ostortól, mint a nő, ám egyáltalán nem is foglalkozik a fegyverténnyel. Jó helyen van ott, ahol van. Minden az övé ebben a szobában. A nő, a kutya, a kimondott szavak, letett és elejtett tárgyak. Mohón figyeli Joanne reakcióit a szavaira. Újra elmosolyodik.
- Ki fogod borítani. És akkor nem lesz a hasznodra.
- Aggódsz?
- Nem. Csak előre gondolkodom.

- Mike bácsi mindig elhitette mindenkivel, hogy sokkal többet tud, mint amennyit gondolom, hogy tudnia kellett, tekintve, hogy hogyan érte utol a vég. Felbéreltem. Sokat dolgozott itt Kairóban és a fényes Alexandriában, bejárta a könyvtárat, a múzeumokat, egyszóval jó munkát végzett. Minden anyagot összegyűjtött ahhoz, hogy megtalálja a feljegyzést, amit keresek, aztán felkerekedett, hogy megdolgozzon a fizetségéért, aminek jó részét előre kérte. Nagyvonalú voltam vele - talán megőrült. Elvégre mindez, amiről beszél 13 éve történt, és ő sem néz ki sokkal öregebbnek, mint a lány, de hát... a magabiztosság olyan drog, ami eteti a szavakat a fogyasztóval.
- Az embereim már menekülés közben érték utol, és sérülten. A feljegyzéseit sikerült megszerezni tőle, de Mike bácsi megőrült, és mielőtt orvosi ellátást kaphatott volna eltűnt a semmiben. Nem tudom láttál-e már ilyet a családodban.
- Hazudsz, mint a vízfolyás.
- A feljegyzéseit azonban egy titkosírással írta, amit egyelőre nem sikerült kikódolni. Hiányzik a kulcs hozzá. A megbízatásod ez - szenvtelenül folytatja, aztán kurtán, szinte durván elzárja az információszivárogtatást. Időt ad emészteni.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Figyelö
our eyes are on you
☮ Főkarakter : Caryeth
☮ Kor : 30
☮ Hozzászólások száma : 41
☮ Tartózkodási hely : Amerre a megbizatás visz.



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Pént. 27 Nov. 2015 - 21:51


Joanne & Yyl'asalyv




Hát hogy is várhat el tőlem türelmet valaki ilyen helyzetben? Nem tudom, hogy miért vagyok itt, hogy miért hagytak így helyben egy munka miatt. Mennyivel egyszerűbb lett volna szimplán felbérelni, mint ahogy mindenki teszi és türelmetlen vagyok, mert tudni akarom, hogy miért? Ezzel szerintem mindenki így lenne, nem csak én. A legrosszabb, hogy még csak nem is pattoghatok, mert egyértelműen ő van fölényben, én hallgathatok csendben és várhatom, hogy mikor akarja majd magától elmesélni az ittlétem okát és persze a nem épp kellemes fogadtatás indokait is.
- A tiéd az lenne fordított esetben? - nem hiszem, hogy túl sokan békésen és nyugodtan ülnének a hátsójukon ilyen helyzetben. Mégis csak rendesen kaptam azoktól, akik ide hoztak és most békésen, csendben kellene várnom, amíg ki nem böki, hogy miért. Végül is azt is lehet, szépen játszhatunk csend királyt, amíg valaki fel nem adja, maximum mégis úgy döntök, hogy az ácsorgás helyett elnyúlok az ágyon. Bizonyára kényelmesebb lenne, mint a földön, de valahogy úgy érzem abból a hátborzongatóan magabiztos mosolyból, hogy sokkal inkább azt várja, hogy kérdéseim legyenek, hogy szórakozhasson még egy kicsit. Ha nem így lenne, akkor eleve a magyarázattal kezdte volna. De talán mégis jobb lenne, ha csendben maradnék, úgyis eljön majd az ideje, hogy elmondja mit akar, de még sem megy. Képtelen vagyok csendben maradni, amikor valaki ilyen mérhetetlen arroganciával szól hozzám. Egy pillanatra összeszűkül a szemem, de aztán félmosolyra húzódnak az ajkaim.
- Oh remek! Tehát átmentem az első próbákon, minő boldogság! - természetesen nagy adag szarkazmusról van szó, vagy inkább tömény cinizmustól csöpög a hangom? Meg kellene hajolnom, vagy várni, hogy megtapsoljon? Előbbi nem lenne túl kellemes, még most is fáj az oldalam, talán felszisszennék, amivel csak a gyengeségemet mutatnám ki... nem jó ötlet. Utóbbira pedig nem hiszem, hogy cseppnyi esély is van, nem fog tapsolni, nem is érdekli az egész, láthatóan remekül szórakozik a fölényén, meg úgy általában az egész helyzeten. Számomra jóval kevésbé szórakoztató, sok helyen lennék most, de itt ezzel az alakkal és persze a cseppet sem bizalomgerjesztő kutyájával nem igazán.
- Igazán köszönöm, lekötelezel. - veszem át tőle a poharat, de épp csak egy fél korty erejéig kóstolom meg. Van azért ereje, én pedig nem akarok magamnak egy cseppnyi bódultságot sem okozni, az nem sokat segítene a koncentrációban, amire ma még biztosan szükségem lesz, ha meg akarom úszni ép... fogjuk rá hogy épszerű bőrrel. Azért az ostor földön koppanását nem tudom reakció nélkül hatni. Épp csak egy pillantás és persze, hogy megrezzen az arcom. Nem vagyok én tökéletes színésznő, főleg ilyen váratlan helyzetekben és az az enyém... a kedvencem és fontos is, ő pedig elvette. Végül arra is rászánom magamat, hogy leüljek az ágy szélére, lehetőség szerint minél közelebb a lecsusszant ostorhoz. Ki tudja, hogy mikor lesz jó, ha egy vetődéssel megpróbálom megszerezni magamnak. Már így is idegesít a nyamvadt kutya morgása, hiába fogja ténylegesen abbahagyni, ha leülök.
- Mármint Moszkva? Miért érdekel? Oda kellene elmennem valamiért? - a rendes válasz kimaradt, most komolyan egy ital mellett akarunk kedélyesen elcsevegni Moszkáról, miközben kellemetlen ütéseket kaptam miatta, lényegében elrabolt és azt sem tudom hol vagyok és milyen célból? Őszintén szólva teszek Moszkvára meg az ottani részeges temetésekre is. A szavaira azért már inkább felkapom a fejemet. Mi a francért nem lehetett ezzel kezdeni? Szórakoztatja a helyzet gondolom... engem viszont kevésbé.
- Mike bácsi? Köze volt valamihez... felbérelted? Milyen kód és... fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, hogy miről kellene tudnom. - Mike bácsi meghalt, amikor utoljára beszéltem vele, amikor még életben volt teljesen kikészítette valami, vagy valaki. Olyasmiket hordott össze, ami még a mi amúgy is zűrös világunkban is teljesen irreálisnak és hihetetlennek tűnt. Tizenöt voltam, amikor a szemem láttára halt meg, egy újabb törés volt az életemben, ami segített megkeményedni és ez a fickó most ezt idézi fel bennem? Mégis milyen jogon? Nem fogok vele úgy beszélgetni a bácsikám haláláról, mintha valami kis semmiség lenne, mert neki kell valami nyamvadt kód.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Csüt. 26 Nov. 2015 - 23:51

Félreértések, ó csodálatos félreértések. Félreértések csak azokkal a halandókkal történnek, akiknek túl egyszerű az életük ahhoz, hogy valami különleges történjen velük, ilyen helyzetekbe kizárólag valami kétes és talán nem végzetes félreértés révén kerülhetnek, de már Mike bácsi is megmondta, hogy Joanne különleges. Okkal van itt, még ha az oknak nincs is semmi oka arra, hogy megmutatkozzon a kedvéért mielőtt az idő elérkezne erre.
- A türelem nem az erős oldalad, igaz?
- Egy állatra emlékeztet.
- Parancsolsz?
- Egy őzbakra.
- Pont bakra?
- Igen. Reszket a vágytól, hogy elrohanjon, de van benne büszkeség. Felveti a fejét, miközben szimatolja a lehetőségeket.
- Ha szimatol, akkor ragadozó.
- Nem csak a ragadozók szimatolnak, te életem legnagyobb sikere és kudarca.
- PARANCSOLSZ?

- Igazán szívesen - nevet a hangja. Kevés választja el attól, hogy szembenevesse a nőt, világos szemei kifényesednek, a csillogásuk elveszíti az emberi mivoltát, átüt rajta a szellem, az évszázados lény, ami valójában feltölti az erőteljes ficsúr küllemét, valami, valami olyasmi, ami egyáltalán nem egy fölényeskedő ember, aminek mutatja magát, bár ettől még annak mutatja magát. Kiélvezi Joanne magabiztosságát, nem törekszik azt látvánnyá silányítani, bár egy olyan lény előtt, mint ő, minden emberi gesztus egyszerű látszattá válik, hiszen az életük sem más, mint a halhatatlanság kalauzhalai. Rossz embernek lenni. Ő már csak tudja, harminc esztendeje volt megtapasztalni, több, mint amennyit az előtte álló nő eleddig megélt, de egyiküket sem kényeztette az élet.
- Együttérzel vele?
- Végül is, elraboltál engem.
- Megmentettelek. Nagy különbség.
- Lehet, hogy én is megmentem.
- Mégis mitől?
- A silány középszerűségtől, és hogy végelgyengülésben, ágyban, párnák között haljon meg.

Joanne ösztönei nem hazudnak. A férfi a karszékben egyáltalán nem bizalomgerjesztő, és nem is igyekszik azzá válni. Nem hazudik. Ebben a mesében ő a szörny, ami valahogy kimászott az ágy alól.
- Nekem ez teljesen egyszerű volt. De látom, a türelmetlenségednél csak a kíváncsiságod a nagyobb: kíváncsi voltam, hogy miként reagálsz az üldöztetésre. Állóképesség és erőpróba. Örömmel közölhetem, hogy a felvételnek ezen szakaszán sikeresen túljutottál - álszent hivataloskodása talán még bosszantóbb, mint egy egyszerű és gyors fenyegetése. Nem is válaszol arra, hogy mire volna kerete, csak egy elnéző mosoly biggyed a szája sarkába. Ugyan már. Ellenben az italtöltéshez felkel, a sűrű, ánizsos, ouzószerű italt kitölti a saját és a nő poharába is, mi több, bele is kortyol a sajátjába, hogy leöblítse a vodka borzalmas ízét, és bizonyítsa, hogy az ital nem volt megmérgezve. Persze attól még a pohár nyugodtan lehetett, de őszintén szólva, minek? Semmit nem csinál céltalanul, még a megszólításból is azért használt kétfélét, hogy kipróbálja, a nőt össze tudja-e zavarni velük, rögtön alkalmazkodik az erősebb fél elvárásaihoz, vagy amíg veszélytelennek ítéli, megtartja a választott formát és hát... meg is bizonyosodott róla.
- Egészségedre - lép közelebb a magát faltól ellökőhöz egy lépéssel, mintha észre sem venné, hogy ezzel a combjáról az ágy mellé siklik le az ostor erélyes bőre, pedig a koppanásra még a kutya is odanéz. A poharat Joanne-nak nyújtja, és ha elfogadja, rámutat az ágyra.
- Ha leülsz oda, Amens abbahagyja a morgást, és én sem foglak megharapni - visszahelyezkedik a székébe, újra a poharába kortyol, lényegesen jobban tetszik ez az ital, bár az ízvilága, nos...
- Nem. Én jöttem Moszkvából. Remek város, csak egy kicsit veszélyes, ideges és elutasító, na meg persze nem tűr bizonyos dolgokat meg, így gyakoriak a temetések mifelénk, de jó hangulatúak. Túl hideg van általában ahhoz, hogy ne legyen mindenki részeg a tor végére - körbejártatja az olajos italt a pohár belső falán. - Tetszett neked?
- Fogalmam sincs mi értelme van ennek az egésznek.
- Csevegünk.
- ???

- Ez igazán egyszerű. Családi kapcsolatok révén. Örökölted a szakmát, mintha tisztes iparos volnál, csak hát... nem vagy az - hunyorítja össze a szemét vidáman. - Tudod, amit keresünk az egy feljegyzés, egy írás. Egyszer már fizettem érte, így megkeresnünk már nem kell, de egy speciális kód rejti az információt, amit jó okom van feltételezni, hogy neked adott tovább a mi kedves, közös, halott barátunk.
- Tapintat? Vagy valami?
- ???

Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Figyelö
our eyes are on you
☮ Főkarakter : Caryeth
☮ Kor : 30
☮ Hozzászólások száma : 41
☮ Tartózkodási hely : Amerre a megbizatás visz.



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Csüt. 26 Nov. 2015 - 19:45


Joanne & Yyl'asalyv




Mondhatnám, hogy bizonyára nincs szerencsém, de tudom, hogy a dolgok nem a szerencsén múlnak, minden okkal történik. Okkal vagyok tehát itt is, csak még nem tudom, hogy mi ez az ok, de kiderítem és remélhetőleg gyorsan a végére járunk, hogy ez csak valami félreértés lesz és mehetek a dolgomra. Nem vagyok haragtartó típus, ha nincs rá okom, bár most lenne, de mivel egyértelműen nála van az erőfölény jobb lesz, ha kivételesen visszafogom magamat és kiegyezem annyival is, hogy szimplán elenged. Na persze előbb még ezt kellene elérnem. Ha tudnám, hogy mi jár a fejében, milyen degradálóak a gondolatai biztos, hogy nem lennék ennyire nyugodt. Nem viselem jól, ha sértegetnek és ő ezt teszi odabent a fejében, bár nem mintha a nyílt mosolya kevésbé lenne lenéző. Egyértelműen azt fejezi ki a tartásával és minden mozdulatával, hogy ő van fölényben, én pedig csak szépen tűrjek és várjam, hogy mit akar. Amúgy meg pont erre várok, jó is lenne, ha vére hajlandó lenne kibökni, hogy miért vagyok itt. Legalább az itala pocsék... ez is valami, látni az arcán.
- Jogos, akkor inkább azt mond meg, hogy miért vagyok itt. - vetem oda, miközben épp feltápászkodom és akkor már én is a tőle hallott tegeződésre váltok. Ha már az illem nem számít, akkor nem számít, legyen így. Ettől még ugyanúgy érdekel, hogy mit akar és a kutyával sem foglalkozom különösebben. Tudom, hogy azért van itt, hogy figyeljen rám, nem csoda, hogy morog, amikor megmoccanok, de nem fogok a szőnyegen ülni és onnan nézni fel a fickóra... az azért már nagyon megalázó helyzet lenne. Nem vagyok valami szolgaféle, az inkább a kutyára mondható.
- Köszönöm a figyelmeztetést Bastian. - kétkedőn szökik fel a szemöldököm és fene mód nagy adag bizalmatlansággal. Nem valami jó indítása az ismeretségnek az, ha az embert elrabolják, jól helyben is hagyják, aztán pluszban még fenyegetést is kap. Amúgy sem szándékoztam a fickót becézgetni, nem vagyok a híve az ilyesminek, főleg akkor, ha az illető nem kelt bennem egy cseppnyi szimpátiát sem, ez pedig rá fokozottan jellemző. Az egész kiállása... jelen esetben ülése sem tetszik, mondhatnám, hogy kissé hátborzongató, főleg a mosolya, ha ijedős alkat lennék, de szerencsére nem vagyok az, így inkább csak mogorva arckifejezéssel méregetem, meg persze a kutyát is. Elég nagy... ami nem jó hír.
- Nem lett volna egyszerűbb felfogadnod normálisan? Vagy arra nincs keret? - egyszer tegez, egyszer magáz, most akkor vagy össze akar zavarni, vagy maga sem tudja, hogy mit akar. Ha fizet érte gond nélkül vállalom a feladatot, de talán valami csóró a pasas, viszont fenyegetni meg jól tud. Remek, nem vagyok oda a fizetés nélküli melókért, főleg hogy az ideszóló repülőjegyemet is én álltam, azt máris buktam. - Akkor tölts abból, ami jobb. - rántom meg a vállamat és óvatosan ellököm magamat a faltól. A kutya már akkor is morgott, amikor felálltam, nem tudom, hogy most mit fog majd reagálni. Azért sokkal közelebb nem megyek. Mégis csak azzal nyitott, hogyan vágná le az ujjaimat, ez nem valami bizalomgerjesztő indítás volt.
- Moszkvában? Egyszer... de csak futólag. Oda kellene mennem valamiért? - na persze valahogy van egy olyan sejtésem, hogy nem egyedül megyek majd. Biztosan rám állít valakit, főleg ha nem tud fizetni. Gondolom sejtené, hogy meglépnék, bár nem igazán kedvelem az üldöztetést és minden bizonnyal, ha nem tenném meg, amit akar, akkor ez következne. - Miért engem találtál meg? - vannak mások is, akik ilyesmivel foglalkoznak és nem hiszem, hogy olyan nagy hírem van. Oké... azért van már ezekben a körökben, de biztosan akadnak még olyanok, akik jók. Simán csak pechem van?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Csüt. 26 Nov. 2015 - 1:10

Joanne olyan ízig-vérig harcos nő, hogy tudható, hogy teljesen alkalmatlan az arab erkölcsök szerinti nőiességre, de elég ügyes ahhoz, hogy felesleges és kifejezetten kártékony legyen megkövezni a bűneiért. Talán majd egy nap, de addig még nagyon sok rohadék fogja felbérelni, és alkalmasint kihasználni azt, hogy mivel foglalkozik, hogyan foglalkozik azzal, és mennyire magányosan, védtelenül is áll a világban.
Hacsak valaki a pártfogásába nem veszi.
- Mindig is akartam egy figyelőt. Okosabbak, mint a kutyák, de a póráz végén ugyanolyan jól mutatnak.
- Én is akartam egyet, de Ascariel törvényei nem pártolják a különböző fajok rabszolgasorban tartását.
- Soha nem értettél egyet ezzel.
- Tévedés. Én nem fajszinten határoztam meg az elnyomás szabadságát, hanem egyénszinten. Van, aki egyszerűen nem méltó többre.
- Erre iszom.

A szájához emelte a poharat és elmosolyodott, bár az alkohol ezt gyorsan letörölte a képéről, a csapnivaló vodka három kortyát kiitta, aztán megrázkódott, miközben letekintett a már felfelé figyelő, mi több, meg is szólaló nőre. Nem kell ahhoz riadalom, hogy a karszékben könnyedén és mégis súlyosan elnyújtózva kifejezze a fölényét és a magabiztosságát.
- Elraboltattalak az utcáról. Biztos, hogy az illemre akarsz hivatkozni? - szórakozott kifejezés költözik az arcára, kékes szemei nyílegyenesen a nőre bámulnak, egyetlen pillanatra sem fordítja el róla a tekintetét, bár időnként pislog. Ahogy a kutya sem, a két tekintet kereszttüzében Joanne minden mozdulata alaposabban pásztázva van, mint egy repülőtér terrorveszély idején. A szobát félhomályos, de elégséges fénnyel világítja meg egy állólámpa és nem több. Nincs szükség rémisztő árnyakra ahhoz, hogy a tünde az ura legyen a helyzetnek. Az ujjait a hasa felett összetámasztva felnéz a nőre, ahogy feláll, a jó eb pedig morogni kezd. Röviden. Egészen röviden.
- A nevem Sebastian, hívhatsz Bastiannak, de Sebbynek nem, hogyha ragaszkodsz a tolvaj ujjacskáidhoz.
- Mi értelme van máris megfenyegetned?
- Egyszerűen csak jól esik.
- Nem is tetszik neked.
- Még változhat. Különben is...
- Nem vagyok kíváncsi ennek a gondolatnak a végére.

- Az új megbízód vagyok. Arab testvéreim elhalasztották a feladataidat, így egészen nyugodtan megszerezhetsz valamit nekem. Kedves, kicsi Joanne, nem fogadok el nemleges választ. Igyon valamit. A vodkát nem ajánlom, de az zebib kiváló. Ott akar állni egész nap, mint egy ébenfából faragott szent? - mély hangja egészen kenetteljessé változik, kiegyenesedik ültében, egy kissé maga alá húzza a lábát.
Átható szemei még mindig nem eresztik a nőt. Nem siet sok információt megosztani, de nincs is miért visszatartania. A misztikus homály csak a költészetben előnyös, a tudás ebben a szakmában viszont élet és hatalom, a felesleges ködösítés felesleges veszteségekhez is vezetne.
- És azt igazán sajnálnád, igaz?
- Nem vesztegetem az életem sajnálatra.
- Ó igen, tudtam, hogy ezt mondod majd.
- Hasznos lesz.
- És ha nem?
- Akkor halott. Szokás szerint.
- Szegény kislány.
- Benned se volt sajnálat.
- De már van.

- Jártál már valaha Moszkvában?
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Figyelö
our eyes are on you
☮ Főkarakter : Caryeth
☮ Kor : 30
☮ Hozzászólások száma : 41
☮ Tartózkodási hely : Amerre a megbizatás visz.



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Szer. 25 Nov. 2015 - 20:12


Joanne & Yyl'asalyv




Szeretem az olyan munkát, ami tudom, hogy jó fizet és az ilyen alakok mindig kimagasló jutalommal kecsegtetnek, még ha amúgy rühellem is a fajtájukat, mert hát lássuk be nőből vagyok, így nem igazán kedvelem a kultúrájukat. Amiket a nőkkel művelnek... kész csoda, hogy engem találtak meg a feladattal, hogy tényleg úgy gondolják képes vagyok megoldani a dolgot, pedig csak egy szimpla nő vagyok, aki kb. csak gyereket szülni lenne jó szerintük. A pénz viszont kecsegtető annyira, hogy ne kételkedjem abban, hogy tényleg engem akarnak. Nem kellett hát sok, csak az alapvető előkészületek, hogy elinduljak a távoli ország felé. Jártam már itt, érthető módon a hely kész aranybánya, elég gyakori, hogy a meleg kontinensre kapok megbízást, éljen az ókor és persze a fáraók és társaik!
A célig ellenben már nem sikerült eljutni és ez nem rajtam múlt és még csak kivételesen nem is a repülőgép társaságon, ami azért időnként előfordul. Jönnek be a képbe homokviharok, meg hát ha az ember nem első osztályon utazik, hanem olcsó géppel, akkor időnként bejöhet egy-egy kósza baki. Szerencsére nem gyakori, de volt már rá példa. Nem vagyok gazdag, annyi van, ami kell, sokkal inkább az élvezet miatt csinálom ezt és nem azért, hogy majd idővel magángépem legyen, meg lakosztályom. Jó nekem így, legalább nem unatkozom. Annyira viszont már nem vagyok oda az élvezetért, hogy tetsszen a nem túl kellemes fogadtatás. Nem vagyok oda a lövésekért, főleg akkor, ha engem találnak el. Egyébként sem szeretem a pisztolyokat, én se használom, ha nem muszáj. Túlságosan hangos, bár szó se róla, időnként azért jól tud jönni a hatékonysága. Ezúttal még sem szereztem érdemi sebet, legalábbis nem ebből, hamar felfedeztem a tényt, hogy a lövedék nem golyó, valószínűleg kábítás lenne a cél, ezért is próbáltam menekülni, amíg még lehetett. Talán elszámolták az adagot, hogy még ellenállni is volt időm, legalábbis valamelyest, amíg nem jött a kloroform és persze nem győzött a puszta túlerő. Na persze egy nő ellen könnyebb összefogni többen, puszta fizikai erőfölénnyel... a gyáva csürhe!
Kótyagosan ébredezem a padlón, azaz szőnyegen, ami miatt talán egy fél fokkal kellemesebb lenne, ha nem hasogatna a fejem, nem lenne az elején még homályos a látásom és persze nem lenne pár kék-zöld foltom a cseppet sem kedves fogadtatásnak hála. Persze körülnézek, kiszúrom a kutyát, a plusz egy főt... a lábat a fejem mellett, amit legszívesebben elkapnék, hogy lerántsam a földre, és megpróbáljam lenyomni, ha nem lenne ezúttal is egyértelmű a túlerő, főleg hogy ha még el is érnék valamit, akkor sem tudom, hogy mi van az ajtón kívül, vagy egyáltalán odakint, hogy hol vagyok, nem érnék el vele sokat, ilyenkor egyértelműen jobb kivárásra játszani. Pislogok még párat, hiába hallom meg a nevemet, kivárok még, hogy végül rászánjam magamat arra, hogy megszólaljak, vagy egyáltalán aktívabb mozgásba kezdjek. Feltornászom magamat, távolabb húzódom a láb gazdájától, de nem pattanok fel aggodalmaskodva, netán ijedten, hiszen annak mi értelme lenne? Csak azt mutatnám, hogy ő van fölényben, fene se tudja ki, mert hogy nem tőle kaptam az üzenetet az is tuti... nem néz ki helyinek.
- Ha már köszönünk, illene is bemutatkozni, nem gondolja? - hátrébb húzódva végül csak felállok, de nem sietem el a dolgot, főleg ha netán a kutya nem értékelné a mozgást. A holmim felé pillantok, de kétlem, hogy a dög odaengedne és egyértelműen érzem, hogy nem nagyon maradt nálam semmi sem a fegyverekből, amikre most jó eséllyel nagy szükségem lenne. - Szóval miért is vagyok itt? Ha lenyúltam valamit, ami az öné, valószínűleg már régen tovább adtam rajta... innentől nem az én dolgom. - oh ilyesmire azért volt már példa, hogy rajtam kerestek valamit, amit én szereztem meg valaki előtt... hát van ez így most mit csináljak. Előfordul, hogy egy dologra többen is pályáznak, nem az én bűnöm, ha én vagyok a jobb és végül hozzám kerül.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   Kedd 24 Nov. 2015 - 18:59

előzmény:
 

Napokkal korábban Egyiptomba utazott, már akkor, amikor a megfigyelője szerint a "kishölgy" elvállalta valamelyik dúsgazdag szegénységből és kizsákmányolásból meggazdagodott arab munkaajánlatát, bár szinte biztos benne, hogy a háremjében is kaphatott volna helyet, hogyha lett volna benne alkalmasság. A gondos tervezés és alapos előkészületek híve, főleg olyankor, hogyha nem a saját embereivel dolgozik. A sajnálatos merénylete óta kicsit nagyobb figyelmet szentelt a muszlim népségnek, mint annak előtte, és nem csak a fűtőértéküket próbálgatta nagyüzemi kályhákban elégetve az ellenségeit, hanem működő és jó kapcsolatokra is szert tett. Óvatosság és körültekintés. Profizmus.
- Nem gondolod, hogy elég lett volna egy egyszerű levél is?
- Levél?
- Ahogy szokták, ajánlat, ár, munka, kontakt. Semmi sallang, semmi extra.
- Bizonyára elég lett volna -
belekortyolt a helyi importvodkába, nem csak a gyomra, de az egész teste összefacsarodott tőle. Ócskaság-íze volt, mint annyi mindennek a bazárban, amit megkajálnak a turisták.
- Akkor miért kellett egy tetőről nyugtatóval lelőni, aztán üldözőbe venni, kézitusa közben megrugdalni és végül egy kocsiba gyömöszölni, ahol elveszítette az eszméletét a kloroformmal megtolva?
- Tetszik neked a kloroform. Ne irigykedj, nem kellett volna meghalnod, és kipróbálhattad volna -
a férfi szemei elpihentek a vastag, igazi egyiptomi mintával kéziszőtt szőnyegen heverő női testen. Alacsony, farmeres, fekete topos. Turista is lehetne. Mellette a csomagjai a szállodából, ahol a munka idején tárolta azokat. A fegyverei benne, bár a csomag mellett egy elég nagy kutya ül. Éber és intelligens. Csak az ostort vette el.
- Nem lesz jókedvű, ha felébred.
- Nem is a jókedvére van szükségem. Kíváncsi voltam, hogyan áll ellen, és aztán mit tesz vele a legyőzöttség. Hamarosan meglátod. Ébredezik.

A fekete nő közvetlenül a lába mellett ekkortájt ébredezhet. Persze, elsőre még kába lesz, és talán megpróbálja majd felmérni a környezetét még kábulatot mutatva. A tünde engedi neki. Mezítelen lába a nő fejénél ér a szőnyegre, amúgy egy kényelmes karosszékben üldögél. A szoba kicsi. Még egy nagyobb ágy van benne, a mennyezeten pedig nincsen csillár. A falakat vastag szőttesek borítják, és vagy ez, vagy valami modern dolog teszi, de az utca hangjai nem hallatszódnak be. Az ablakot bedeszkázták. A férfin és a kutyán kívül más nincs jelen, az előbbi tradicionálisan arab szabású hosszú inget és nadrágot visel könnyű anyagból, ellenben az arcvonásai és fehér bőre egyértelműen árulkodnak arról, hogy az ősei nagyon régen otthagyták már a Fekete Kontinenst. A széke mellett kis asztal, vízipipa, a szobában megült az illatos füst, néhány szeszesüveg, félig, vagy félig sem kikortyolva, és az övén kívül még egy, egy tiszta pohár.
- Üdvözlöm Joanne.


A hozzászólást Yyl'asalyv összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 4 Jan. 2016 - 12:32-kor.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Középkori Kairó   Vas. 12 Júl. 2015 - 21:55


Középkori Kairó

A város talán legérdekesebb része. Szűk utcáin állandóan nyüzsög az élet. Minden sarkon mecseteket találsz, régi templomokat és hatalmas középkori kapukat. Az itteni piacokon a motorkerékpártól a parfümig mindent beszerezhet az ember. Kiemelkedő része a Citadella és a Khan al-Khalili bazár.

írta Fionn
forrás: http://vilagnezo.hu/




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Középkori Kairó   

Vissza az elejére Go down
 
Középkori Kairó
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Középkori Kairó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: Kairo-