*Én még igazán nem tudom mit kezdjek az életemmel, de azt hiszem ezt senki nem is várja el tőlem, Dryca azonban már tudja, mármint, hogy mit kezdjen saját magával. Ő olyan okos mindamellett, hogy gyakran hülyéskedik és mindig valami csínyen töri a fejét. Tőle tanultam én is és ő adott hozzá kedvet is, össze vagyunk nőve, olyanok vagyunk mint a testvérek, bár nagyon nem tudom mit is jelent igazából. Nekem nincs és Drycának sincs, Mantunduban nem él sok gyerek, jelenleg csak mi ketten vagyunk, persze vannak még ifjú elementálok de ők nem itt laknak, mert az egyik szülőjük nem elementál, teszem azt angyal és akkor Vindorielben nő fel, vagy ha más fajhoz tartozik akkor annak a fajnak a városában. Szóval csak Mariam és Eldorien bácsi elbeszéléséből tudom milyen az ha valakinek testvére van, ugyanazok a szüleik és sokban hasonlítanak egymásra, persze nem annyira mint az ember testvérek, hiszen a faji különbözőség nálunk sokkal kifejezőbb. Ám Drycával azóta ismerjük egymást, hogy megszülettem, persze az elejére nem emlékszem és szerintem sem, de jól megvagyunk együtt. Mondhatom azt, hogy a testvérem a bátyám és büszke vagyok rá amiért olyan erős és bátor és felnézek rá. Mindenhova követem, nem kényszerből és nem azért mert különben egyedül lennék hanem mert szeretek vele lenni. Nekem nem rég még voltak szüleim, tudom milyen családban felnőni és Drycának nincs családja csak én, de most már nekem sincsenek szüleim, és hiába Eldorien bácsi a gyámom, Drycával vagyok a legtöbbet, szóval nekem meg ő a családom. Számíthatunk egymásra és ez nagy szó és nagyon jó is. Ezért féltem és ezért mondom neki mi vár ránk ha lebukunk de ő csak legyint. Jó, ha szeret küzdeni hát küzdjön de nem engedem egyedül küzdeni, szóval vele megyek, meg persze azért is mert kíváncsi vagyok a kinti világra. Mosolyogva egyezem bele de a szám még szélesebbre görbül mikor a szülinapomat emlegeti. A szemeim is felcsillannak, ennél jobb ajándékot nem is kaphatnék tőle. Az izgatottságtól még szorosabban fogom a kezét de úgy tűnik ez nem izgatja, a másikkal már tüzet is idéz így már sokkal jobban látni az utat, viszont el is árulhat minket. * -Persze, csak nem akkor amikor akarom. *A repülés nálam nem olyan mint az angyaloknál vagy a sárkányoknál, nincs szárnyam de ha levegővé tudok változni akkor oda repülök ahova csak akarok, vagyis akarnék, de sajna még nem igazán megy ez az irányítás dolog.* -Bírom, ameddig csak kell. *azért nem olyan könnyen fáradok ám el, ráadásul munkál bennem az izgatottság és a várakozás az új dolog iránt, a város iránt ahol még nem jártam. Eldorien bácsi hozott nekem fényképeket Rióról, de az nem olyan mintha a szemeimmel látnám a valóságban. Majdnem beleütközöm amikor hirtelen lefékez, először meg is ijedek mert azt hiszem, hogy lebuktunk de csak pihenünk és várjuk, hogy az őr tovább lépjen a kaputól.* -azt hiszem New Yorkba ment valamik fontos eseményre. Tudod hol van New York? Mariam azt mondta ott van az angyalok városa. Szeretném látni. te is? *Azt hiszem ezzel a kijelentésemmel újabb elintézendő célt adtam Drycának, de nem bánom, csak nehogy baja legyen belőle. Persze bármi is történik magamra vállalom, nehogy ő kapjon ki. A neheze ezután jön majd, kisétálni a kapun és aztán….aztán nem tudom. Fogalmam sincs hogyan jutunk el a városba, nem tudom mi van a kapun túl. Talán még egy kapu, vagy egy hajó….azt tudom, hogy mi van a hegy körül ami a városunkat rejti, de nem ismerem az utat az emberek felé. * -Szóval _onnan_ hogyan tovább Dry? *Már nincs bennem félsz, ha idáig eljutottunk nincs visszaút, megyünk előre. sokkal jobban izgat az milyen lehet odakint minthogy mit kapok büntetésül. Ha látom a várost, akkor megérte.*
A lányt magammal viszem! Még szép. Ki nem hagynám semmi jó buliból és ez annak számít. De az a minimum, hogy bármit is tegyek, utólag nem fogok kígyó módjára kicsusszanni a felelősség alól. Ki tartok a választásom mellett, gerinccel. Rhyl olyan nekem mintha a húgom lenne, fogalmam nincs róla kik az igazi családom, de Rhyl 100%-ban az számomra. És ezt senki sem veheti el tőlem. Igenis megakarok felelni, meg van bennem a hajlam, hogy jobb és jobb akarjak lenni és ezt bizonyítom is. Megfelelni, felnőni, büszkeséggé válni... Olyan örök vágyak ezek, amiket soha nem tudtam levetkőzni és nem is akarok, éppen ezért fogadok mindent olyan elvetemült hévvel, mi erősebbé tehet, aminek a túlélésével bizonyítom, hogy igenis van bennem valami. Erő, kitartás, szívósság, nyakasság. Tudom, mivel játszok és eszemben sincs beszaribbnak lenni, csak másfelé fordítom mindezt. Olyan irányba, ami előrébb vihet és nem visszavet. - Szeretem, ha küzdhetek. - mosolyodom el a száz éves emlegetésére. Szó szerint, vagy átvitt értelemben, teljesen mindegy, engem még mindig ez éltet, az unalmas, nyugodt élet messze nem a sajátom. Talán ezért van az, hogy már keresnem sem kell a bajt, megtalál az magától is, kitérni sem tudok az útjából, legfeljebb megvetem a lábam, hogy ne sodorjon el teljesen. A Főkapu a cél először, aztán jussunk is túl rajta. Rhyl megszorítja kezem a rohanásban, amire el mosolyodom, kérdésére rápillantok. - Szülinapi meglepetés! - kacsintok rá, majd előre fordulok, hiszen a következő hosszú folyosón nincsenek fények, így kénytelen vagyok a szabad kezem előre nyújtani és tűzet "csiholni", hogy ne a sötétbe szaladjunk. Nem szívesen kenődnék fel egy falra. - Tudsz repülni? - hülye kérdés, tudom a válaszát, szóval azelőtt befejezem a mondatot, mielőtt megszólalna. - Mindjárt gondoltam. - nah, mintha én tudnék. Majd azt is gyakoroljuk. Nem igaz? - Bírod még a tempót? - ahogy kiérünk a folyosó végére, hirtelen le is fékezek, észre veszek egy strázsáló őrt, szóval gyorsan magamhoz rántom a lányt és visszalépek vele a folyosóra, szóval egy kis pihenő. - A bácsi ma merre van? - pillantottam rá, még mindig a kezét fogva. Eldorien bácsit nem sűrűn látjuk erre, ha meg mégis erre kolbászol, akkor is csak pár percre tér be közénk. Visszapillantok de az őr már nincs ott, szóval most sétálhatunk. Ez volt a váltás. 10 percünk van és az elég, hogy odaérjünk. Azt hiszem. A felnőttek nem unatkoznak mellettünk annyi szent. De mi se!
Rhyl
Don't Hide Your Real Face
Elementál
we can control over the elements
☮ Főkarakter : Ellael, minden pm-et ide kérek :)
☮ Kor : 17
☮ Hozzászólások száma : 20
Tárgy: Re: Lazuló Csüt. 15 Okt. 2015 - 21:34
Dryca &Rhyl
*Dryca eléggé szűkszavú, de ezt már megszoktam tőle, rendszerint akkor ilyen amikor nagyobb dolgon töri a fejét, és nekem is fel kell kötnöm a gatyámat ha lépést akarok vele tartani. Én folyamatosan félek attól, hogy lebukunk, de persze ez nem tart vissza attól, hogy bármit amit kitalálunk végigcsináljam. Csak néha kell kicsit tovább győzködni, de a barátom olyan szépen tud nézni, és különben is csak ő van nekem, a felnőttekkel nem sok mindent lehet csinálni, kész szerencse, hogy nem sok különbséggel születtünk így legalább van egy hozzám hasonló korú gyerek is Mantunduban. Láttam rajta, hogy megijedt ahogy én is féltem a következményektől, de hiába faggattam nem mondott semmit. A "kiment a fejemből" nem igazán az amit a barátomtól várnék válaszként, biztosan van valami ami miatt rossz kedve lett vagy megijedt, és úgy érzem nem csak a következmények vannak benne a pakliban. Nem faggatom tovább mert úgy sem tudnék most kihúzni belőle semmit sem, ha nem akarja elmondani én nem erőszakolhatom ki belőle, ezért csak megvonom a vállam és továbblépek ezen.* -Ja, persze, így már értem. *Elhúzom a számat, hát sokat segített mondhatom. Néha olyan undok tud lenni, de a következő pillanatban meg aranyos és nem tudok rá haragudni. Majd egyszer addig kérdezgetem amíg el nem árulja, de nem most amikor titkos úton fogunk járni. Mert a szeme sem áll jól, és nem sokára meg is tudom miért. A magyarázatot azonban egy vigyorgás előzi meg amire beleöklözök a vállába. Na persze nagy kárt nem teszek benne, de nógatásnak bőven elég. * -Gyorsnak? Kitörünk? Olyat kapunk, hogy száz éves korunkban is azt emlegetjük majd. *Ez a hirtelen reakcióm, aztán tovább gondolom, Eldorien bácsi nincs Mantunduban, Mariam talán még pihen, esélyesebb, hogy visszaérünk egy órán belül és akkor nem derül ki. Persze ahogy magamat ismerem ez a szerencse el fog kerülni. * -Oké! *Magam sem hiszem, hogy igent mondtam, talán Dryca meg sem hallja olyan halkan mondom, de csak azért mert még bizonytalan vagyok. A végső elhatározáshoz elég az amit a barátom ezek után mond, na meg az is, hogy nem ad további gondolkodási időt mert magával ránt a kezemnél fogva. * -OKÉ! Cssssss! Vigyázunk egymásra. Menjünk! *Mondom és megszorítom a kezét a nagy rohanásban. Ha ki kell törni, hát ki kell törni, de azért jobban szeretném ha suttyomban sikerülne kisompolyogni. A Lazulóból elég sokat kell menni, hogy elérjük a Főkaput, sok házat kell megkerülni, de elég gyorsak vagyunk. Van időm rákérdezni mégis hova akar vinni és mit fogok látni, mert a kíváncsiságom azért sokkal nagyobb mint a felelősségtudatom. Mindig is azt vallottam, hogy sokkal könnyebb utólag bocsánatot kérni, mint előzőleg engedélyt….és persze eredményesebb is.* -Hova viszel, mit fogunk látni? Még sosem voltam kint.
Akkora mint én, nagy kaland. Attól még pöttöm Panka marad számomra és ez semmit sem fog változni sem most, sem évszázadokkal később ha megéljük. Reményeim és terveim szerint megéljük. Másképp nem lehet! A népszerűségi indexem kilengéseit már én sem tudom követni. Felhagytam vele. Kezdjük ott, hogy aki épp nem néz gyerekesnek, az csak azért nem, mert nincs szeme. Vagy épp nem ér rá. Élek, de joggal lehetne megkérdezni, hogy minek? Én tudom. Nem minek, hanem kinek, s ez a ki nem csak én magam vagyok. Rhyl miatt. Mert csak ő van nekem...azt hiszem. Én kérek elnézést fejet vágok, amikor megkérdezi minek megyünk ki, mert látott már mindent. Megszigorítom a tekintetemmet. Ez a szemmel verés egy új módija lehetne, szabadalmaztatni kellene. Mert imádom és még sem szeretem használni. - Kiment a fejemből... - motyogom alig halhatóan, majd elmosolyodom. Fogalmam nincs honnan jött ez a pár másodperces félelem, de ahogy jött, úgy távozott, nem tudok róla mit mondani. Mert kitől félnénk itt komolyan...a nagyfőnöktől? A dadáktól? Mégis kitől? - Idősebb vagyok. - vágok vissza hasonlóképpen értelmesen, szigorúan csak(!) tanító célzattal. Nem csak a töri a gyengém, de a humor is. És még plasztikai műtét sem kellene nekem ahhoz, hogy cukorfalat képem legyen mindehhez. Szenzáció is lehetnék, de nem vágyom efféle kétes színezetű hírnévre. Ezért befogom a csőrömet, s nem lesz belőlem se kacsa, se egyéb más szerzemény. A kérdésére egy vigyor a válaszom, pár pillanat múlva szavakba is öntöm a szájfelgöndörítésem okát. - Először is gyorsnak kell lennünk. Ha nem megy...hát kitörünk! Máshogy nem megy! - ragadom meg a két vállát és magam felé fordítom, komoly szemekkel nézek az ő íriszeibe. Hagytam itt egy kis ajándékot, elterelésnek nagyszerű...egy kis darabig biztosan. Megragadom a lányka kezét és magam után húzva már szaladok is. - Ha utunkat állják akkor ketten... együtt... egyek. - szavalom, majd rápillantok. - Tartom a hátam. Nem eshet bántódásod! Nem hagyom. Vigyázok rád. - meg kell neki mutatnom a hely szépségét.
Rhyl
Don't Hide Your Real Face
Elementál
we can control over the elements
☮ Főkarakter : Ellael, minden pm-et ide kérek :)
☮ Kor : 17
☮ Hozzászólások száma : 20
Tárgy: Re: Lazuló Csüt. 8 Okt. 2015 - 20:34
Dryca &Rhyl
*Egészen kicsire húzom össze magam Dryca mellett, talán ezért törpéz le megint, amit nem nagyon szeretek de hiába mondtam párszor, hogy ne csinálja. Már kezdem megszokni, de azért nyelvet öltök felé a reggeli homályban.* -Majdnem akkora vagyok mint te. *Háttal nekidőlök valamilyen bútordarabnak, igazából annyira izgultam mikor ide beléptem, hogy fogalmam sincs mi van körülöttem, csak Drycára figyeltem és arra, hogy lehetőleg ne menjek neki semminek. Sikeresen vettem az akadályt, eddig megúsztam kék-zöld foltok nélkül. már csak amiatt kell izgulnom, hogy milyen formában folytatom a napot a barátom mellett. Még nem igazán sikerült visszafognom az átváltozásaimat, ezért nem mehetek ki az emberek városába, pedig már nagyon vágyom oda. de hát ami tilos az tilos és igazából egyedül nem is olyan szórakoztató, másrészt sosem jutott eszembe a rengeteg csíny mellett, hogy Drycát bevonjam egy ilyen szökésbe. Ez ráadásul nem is egy kis csíny lenne hanem annál sokkal rosszabb, ha kiderülne és miért ne derülne ki ha csak egyszer is felhő vagy forgószél lenne belőlem egy halandó előtt, olyan büntetést kapnék, hogy ezer évig nem felejteném el. Dryca szavaira megvonom a vállam.* -azt gondoltam, hogy kimegyünk innen, itt nem szabad lennünk. *Ez is más és a csíny is más, amikor valaki orra alá borsot törünk, rendszerint nem derül ki, hogy mi voltunk, csak a háttérben nevethetünk jókat. Eddig elég unalmasnak tűnik a dolog. Kimegyünk a Lazulóból. Oké. * -Mit akarsz nekem mutatni a városban? Már mindent láttam, miről maradtam le? *Álmomban sem gondolnám, hogy az emberek városába akar kivinni, de nem akarom elrontani a kedvét ezért nem is mondom, hogy az ötlet uncsi. Elmosolyodom amikor megsimizi az arcom és feszülten figyelek a további terveire, hátha kiderül valami izgalmas, és persze riadtan nézek körbe, nehogy lebukjunk.* -Aham! *Bólintok a kérdésre. nem értem miért kérdezi ezt most, de nem firtatom. Eddig is bíztam benne, tudhatná jól, hogy mindig, mindenhova vele tartok, kérdés nélkül. Látom, hogy összerándul és lehunyja a szemeit, megérintem a vállát, tudom, hogy valami nem stimmel, csak azt nem, hogy micsoda.* -Valami baj van? Tudod, hogy nekem elmondhatod Dry. *Nem is gondolok arra, hogy összefüggésben lehet a tervével, hogy már most számol a következményekkel és a nagy büntetés benne van a pakliban. Nem gondolok semmire, mert most kivételesen fogalmam sincs mi bánthatja. időm és alkalmam sincs nagyon elmerengeni mindezen, mert mutatvánnyal készül és én irigykedve nézem ahogyan a tűzzel bánik. Szemeim tócsányira kerekednek és azt hiszem az ajkaim is elnyílnak döbbenetemben.* -Hogy csinálod? Hogy csak úgy engedelmeskedik? Én még mindig nem tudom uralni. *Kicsit elszontyolodom, persze örülök, hogy neki már könnyedén megy, de azért irigykedem egy sort magamban. a döbbenetemet nem tudom félretenni, mert újra fellobban mikor Dryca a Főkaput emlegeti, ezt már nem érthetem félre, egyértelmű, hogy _tényleg_ a kinti világba akar menni. * -A Főkapuhoz?????? Te ki akarsz menni _ODA_? De az veszélyes, felnőtt nélkül nem szabad. Egyből lebukunk. *Egyből talán nem, de kettőből biztos. Kíváncsi vagyok hogyan akarja megoldani ezt. *
A hölgyemény is hamarosan megjelenik, aminek én roppantmód nagyon tudok örülni. Miért? Mert csak ketten létezünk erre felé mint gyerekek és a felnőttekkel nem lehet szót érteni olykor. Ezt mi meg utáljuk. - Jó reggelt Törpim. - pillantok rá egy mosollyal, ahogyan meghúzza magát. - Hát nem nevezném ötletnek, hanem csak tervnek....kimegyünk innen. - nézek körbe és ismét rápillantok. - Ki a városba. Mutatni akarok valamit neked is. - simítottam meg az arcát, az öregeknek nem fog tetszeni, de előbb el kell terelni a figyelmet, hogy ki tudjunk jutni a kapun. Öregek? Jah. Hát hozzánk képest tényleg azok. Még ha nem is annyira, akkor is...- Bízol bennem Rhyl? - tettem fel a hatalmasan nagy komoly kérdést. Az utóbbi években megtanultam egyenesen rákérdezni a dolgokra. Mások talán azt mondanák rám, hogy túl... túl bohó, igen, ez egy jó szó erre, túlságosan egyenes és szókimondó, de nem lehetek némaságra kényszerítve, és az, hogy szabadon fejezhetem ki a gondolataimat, az érzéseimet, olykor még mindig megrészegít. Én élvezem még ha mások nem is. A büntetés gondolatára összerándulok, mintha korbáccsal vertek volna végig rajtam, és szorosan lehunyom a szemem. Még csak elképzelnem sem kellene a dolgokat, hiszen senki sem bánt minket. A rosszaság... nekem ez az életem. Ezt osztotta a sorsnak csúfolt végzet. Vagy csak rossz csillagzat alatt fogantam. Senki sem tudja. A kezemet kitartom oldalra, tenyérrel fölfelé, lassan megjelenik benne egy apró lángcsóva. - Rendben. Működik. - valahogy ez megkönnyebbülést hozott számomra, majd a tűz lassan ki is alszik. - Mennyi időnk van összesen, hogy innen a Főkapuhoz jussunk? - hadarom el a kérdésem a lánykának.
Rhyl
Don't Hide Your Real Face
Elementál
we can control over the elements
☮ Főkarakter : Ellael, minden pm-et ide kérek :)
☮ Kor : 17
☮ Hozzászólások száma : 20
Tárgy: Re: Lazuló Pént. 25 Szept. 2015 - 17:31
Dryca &Rhyl
*Odakint sötét volt, de odakint jóformán mindig sötét van, de nem zavart. Kisebb-nagyobb fénypöttyök aranylottak körben mint megannyi szentjánosbogár. Apa egyszer elvitt egy olyan helyre ahol sok bogár volt, és csodásak voltak, több mint egy órán keresztül ültem a földön és néztem őket. Most se apa se bogár. Éjjel alig aludtam valamit, izgatott voltam attól amit Drycával terveztünk, bár igazából fogalmam sincs róla mi az. Ő persze mindig úgy beszél mindenről mintha ketten találtuk volna ki, de lássuk be, a legtöbbször ő az értelmi szerző, én meg élvezem ha sikerül megtréfálni valakit. Nagyot nyújtózom az ágyban és azért fohászkodom, hogy ne történjen semmi, mert ha megint körbefújom a várost testetlenül, sosem fogok tudni átöltözni. A fenébe a gyülekezővel, Mariam mindig rám parancsol, szóval sietnünk kell. Felpattanok, félrerántom az ágyam függönyét, és leteszem meztelen talpaimat a szőnyegre. Egy ideig kapirgálom a nagylábujjammal a rojtokat, aztán megindulok a székem felé ahova Mariam kikészítette a ruháimat. Ha most Eldorien bácsi itt lenne, csinálna világosságot, így azonban meg kell elégednem azzal ami kintről beszűrődik. Nem szeretném ha bármilyen fény látszana a szobámból, félhomályban nézem meg mit kellene felvennem ma és ugyanazzal a lendülettel amivel leemelem a ruhákat, dobom is az ágyra. Nem, kizárt, hogy szoknyát vegyek és csicsás blúzt, nadrágot keresek és pólót, Eldorien bácsi ajándékát amiről szerintem okkal feltételezem, hogy nem ő válogatta, de a szándék a fontos. Hosszú nadrágot, buggyos ujjú inget húzok, széles övet és csizmát. Praktikus és kényelmes, ráadásul a csizma talpa puha szinte nesztelen, éppen sompolygásra termett. Dryca már biztosan vár, el fogok késni ha még fogat is mosok, pár pillanat vacillálás még belefér, aztán mégis szétkenek némi fogkrémet a fogaimon, gurgula, phhhhööö és már indulok is. Nem vagyok büszke magamra, de a ruhaválasztással el tudok szöszmötölni, főleg ha hajnali árnyak között kell tennem. Sietni viszont nagyon tudok, a szüleim nem voltak magasan a hierarchiában, Eldorien bácsi is csak az apával való barátsága miatt a gyámom, de ő meg szinte sosem ér rá, ezért vagyok Mariammal, ő viszont már elég közel lakik a főépülethez, a Nagy Csarnokhoz, nem kell sokat loholnom a falhoz tapadva. A megbeszélt helyen már látom Drycát, szélvészként koccanok mellette és vágom könnyedén vállon.* -Sziiiaaaa! Mit találtál ki? Hova megyünk? *A Lazulóba nekem tilos, Drycának is csak őt nem igazán érdekli. Nem gondolom, hogy itt fogunk csinálni valamit, tehát jó eséllyel valahova a közelbe megyünk, hogy még visszaérjünk hétig. Suttogva kérdezem, egészen apróra összehúzva magam, nehogy lebukjunk.*
A kora reggeleket mindig is imádtam, hiszen alighogy kipattantattak a szemeim, máris a csínyeken forog az agyam. Az is lehet, hogy álmomban is ott járok. A felnőttek idegesítésén. Már este letárgyaltuk Pöttöm Pankával, alias Rhyl-el, hogy reggel találkozunk, megint és szétpakolunk kicsit, eltereljük a felnőttek figyelmét, ahogy csak tudjuk és irány a nagy világ. Szép kis célállomás mi? Sokan kérdezték, hogy meddig fogok így viselkedni? Felnőttként is ilyen leszek? A válaszom? Hol van az még? Döntöttem valahogyan sok-sok évvel ezelőtt, és azt visszafordítani nem lehet. Vagyis, nem tudom. De megakarom látogatni az angyalkámat is. De ahhoz idő kell és titkok őrzője se én vagyok. Halkan öltözködök fel és villanyt sem kapcsolok. Aztán irány az ajtó, halkan nyitom és zárom magam mögött, de vissza kell lépnem a kis tatyómért, amibe összekészítettem a szerszámokat. Lassú léptekkel megyek le a lépcsőfokokon, figyelmem nem lankad, halkan lélegzem, nem akarom felverni az egész épületet, hiszen vannak akik már elléptek dolgozni, vannak, akik ránk vigyáznak és vannak, akik csak eltöltik itt az idejüket. A legveszélyesebb ellenfél mindig a hátunk mögött van - az, akiről nem is gondolnád, hogy ellenedre lehet... Az ösztönök egymásnak feszülnek bennem, egyelőre eldöntetlenül hagyva a kérdést, mert egyik sem kerekedhet felül a másikon. Itt ki bántana? Biztonságban vagyok. De kint a nagyvilág. Nos az veszélyes zóna. Felnőtt duma, nah persze. Odakint nagy kalandok várhatnak ránk. A szalmaszálak elégnek, vagy megfagynak és szilánkosra törnek, ha a tűz lángra kap, mindent felemészt, ha a jég milliárdnyi szilánkra pattan és hull alá, akkor az azon lépdelőkbe belevág, sebhelyet ejtve a rendszeren, egyenesen a szívbe haladva, ahol mindent megfagyaszt, mígnem a kies világ csakis a halottaké lesz...igen, ez egy remek "tanács" volt egy bizonyos illetőtől. A helyzet úgy hat rám, mint valami partydrog, még vigyorogni is van érkezésem, jó kedvem van, mit csináljak. Izgalom, feszült várakozás gyűrődik fel bennem. Leérve a lépcsőkön, besietek egy ajtón, óvatosan teszem is be magam mögött és szaladok is tovább. - Oké, tiszta a levegő. - hátra pillantok, körül nézek, senki nem járt még itt. Már csak várnom kell a kis hölgyre. Alig egy év feszül köztünk. Lehet korán érkeztem? Hat óra volt, mikor kijöttem. Hétkor pedig gyülekező lesz, addigra meg kell csinálnunk a káosz házát. Jó kis buli lesz itt, aztán futás.
Kezdőlap 
