Megosztás
 

 Szantálfa liget

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Ascariel
Don't Hide Your Real Face

Ascariel
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptyCsüt. 31 Dec. 2015 - 13:12



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
https://fateofascariel.hungarianforum.com

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptySzomb. 26 Dec. 2015 - 10:38





Tanácstalanság

Nem mondom, hogy biztos voltam benne, de reméltem, hogy Ellaelnek sikerülni fog, hogy ő képes lesz majd meggyőzni arról, hogy vállaljam ezt és... nem is tudom. Nem is csak a posztról magáról volt szó, inkább arról, hogy magamban nem bízom mostanában és ehhez kellett egy kis megerősítés, hogy jobb legyen, hogy többnek érezhessem magamat és azt hiszem ezt sikerült megkapnom most. Ellael jól érvel, ez nem is volt kérdéses, hiszen Konohoz is közel állt, pedig tudjuk jól, hogy Kono hűvös jellem, mégis akárhányszor az angyalról beszélt láttam rajta, hogy mennyire fontos neki és mennyire kedveli, tiszteli, ahogyan én is. Eldorien szavai is számítottak, talán csak inkább kicsit másként, mint ahogyan Ellaeléi. Nem is ez a fontos, a kettő együtt az, ami képes hatni rám. Nem szívja el végleg az aggodalmamat, de abban segít, hogy még se érezzem magamat annyira gyengének és bizonytalannak, legalábbis most úgy érzem, hogy alakul.
- Ellael mindent lát igaz? - költői kérdés egy félmosollyal megtoldva. Örülök neki, hogy bízik bennem és hogy oda is figyel rám. Jó érzés mindenképpen és én tényleg örülök neki, hogy sikerült ezt megbeszélni. Ki is akadhatott volna, hogy bizonytalankodom, de ő eleve nem olyan, nem gondoltam, hogy erre sor kerülhet akár csak véletlenül is. Épp azért jöttem hozzá, mert úgy éreztem tényleg képes lesz nekem segíteni, lenyugtatni a lelkemet és összekaparni a gondolataimat. Azt hiszem igen, nagyon jó úton haladunk. Persze kétségeim még akadnak és a szárnyam sem lesz hirtelen hófehér, de már így is jobb a helyzet, mint percekkel ezelőtt volt.
- Köszönöm, ez sokat jelent nekem, tényleg sokat, de majd azért igyekszem önálló Primusoddá válni. - nem akarok én folyton ráakaszkodni a kérdéseimmel és az aggályaimmal. Remélem, hogy képes leszek a nehézségeket egyedül is megoldani majd. Ez lenne a cél, hogy segítsek neki és ne neki kelljen nekem segítenie folyton. Ehhez persze kell egy kis pihenés, egy kis kikapcsolás, főleg hogy azt se tehettem meg, hogy visszautasítsam Eldorient. Ő vetette fel ezt, bár ezt most nem mondom ki szavakkal. Az elementál így is nehezen nyílik meg, ha már effélét felajánlott nekem, balgaság lett volna részemről, ha visszautasítom a lehetőséget és igaza is van, kell egy kis kikapcsolódás, egy kis pihenés, akkor nekem is sokkal könnyebb lesz, valószínűleg majd egyszerűbben visszatalálok magamhoz és a hétköznapokhoz.
- Köszönöm és köszönök mindent! - nem ellenkezem, sőt én magam is átölelem őt pár szempillantás erejéig. Jól esik, az is, hogy mostanra ilyen fontos részévé válhattam az életének, hogy tud engem is így kezelni. Mindig is tiszteltem Ellaelt, mindennél jobban, ez soha sem csökkent, vagy változott, most pedig még erősebb lett bennem az érzés. Örülök neki, hogy ahogyan közel állt hozzá Kono, vagy közel áll hozzá Hendiala, én is kicsit közelebb kerültem hozzá és nem csak azért, mert rám bízott egy posztot, hanem mert elé álltam és megosztottam vele a kétségeimet, és így talán igen nekem is könnyebb lesz és neki is, hiszen tudja, hogy mi bújik meg a lelkemben, sokkal könnyebben tud majd kezelni, segíteni nekem és én is neki.
- A fény kísérje utadat Ellael! - biccentek még neki miután elengedtem, aztán el is indulok. Igen, ez mindenképpen jót tett nekem most. Beszélek Eldoriennel azt hiszem. Pár napra azt hiszem tényleg érdemes lenne elutazni. Sosem jártam még az elementál városban, legalábbis nem hosszú ideig, csak rövid átutazásra, talán tölthetnék ott pár napot, ha ez neki is megfelel.

//Oh hát remek volt, mint mindig! Köszönöm, hogy vállaltad a kijátszást is, így Clarionnal is sokkal könnyebb vállalni a Primusi helyet. Ellaelt még mindig imádom, tökéletes kari! szivecske2 szivecske3 tarol //


Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptySzer. 23 Dec. 2015 - 12:19



Clarion & Ellael


*Próbáltam meggyőzni őt a döntésem iagzáról úgy, hogy ne érezze rábeszélésnek, kényszernek. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem vetettem be mindent, szükség volt rá mert több kétség lappangott benne mint amire számítottam, de a bizalmam nem ingott meg. Clarion fel fog nőni a feladatához, tudtam, hogy a buktatókon is átlép majd, ha nem is könnyedén és elsőre. Sajnálnám ha nemet mondana de tiszteletben tartanám a döntését, ám reméltem erre nem kerül sor. Bólintottam a válaszára, valóban nyomós okom volt, hogy erre a döntésre jutottam és most úgy éreztem megengedhetek magamnak egy megkönnyebbült mosolyt, noha még semmi nem volt kőbe vésve.
Csodáltam és becsültem azért, hogy elém állt és őszintén megvallotta a félelmeit, nem is vártam mást tőle, de tudtam, hogy piszok nehéz lehetett. Minden gondolatát óvatosan kellett megfogalmaznia, minden szót alaposan megrágni magában, hogy ne azt higgyem eleve nemet akar mondani, lehetőséget adott nekem arra, hogy biztosabb legyek a döntésemben. Volt amire egyáltalán nem számítottam, a tollai színe. Fájdalommal töltött el az ő fájdalma és kétségbeesése ám én nem láttam olyan borúsan a történteket, nem azért mert jómagam szürke tollakkal ékeskedhettem, hanem mert senki, még Ascariel sem tudott arra magyarázatot adni, kinek miért sötétülnek el a tollai. A feketével biztosabbak voltunk, a szürke, ahogy a színe is középen áll a színskálán jelenthetett bármit. Én azonban hittem Clarion tisztalelkűségében és cseppet sem aggódtam amiatt, hogy netán a lelke is sötétedik majd. Változásnak tudtam be, s talán én jártam közelebb a megoldáshoz. A sors felkészíti őt életének következő állomásaira. Nem tartottam attól, hogy kevesebbnek lát azért mert bevallottan félek, a félelmet elismerni erény nem gyávaság s az, hogy mást is felruháztam ezzel nem ingatta meg az első kör biztos alapjait. *
-Nos, igen. Remekül csinálja, van már benne gyakorlata, de az én szememet nem lehet becsapni.
*A gondolat is megmosolyogtatott, ahogy őt is és éreztem a benne lévő feszültség enyhülését ami áldásos tevékenységem eredménye volt. Nem éreztem büszkeséget emiatt de lelkiismeret furdalásom sem volt, egyszerűen csak segítettem, hogy megnyugodjon, a döntésében nem befolyásoltam. örömmel töltött el, hogy nem kell várnom a válaszára, hogy nem hagy kétségek között a döntését illetően, a mai napon pontot tehetünk az ügyünk végére és új utakra indulhatunk. Könnyedén fejet hajtottam köszönetem jeléül.*
-Biztos vagyok benne, hogy megállod a helyed Clarion. Én bízom benned és….köszönöm. Természetesen ha bármiben elakadsz fordulj hozzám bizalommal és segítek, nem jelent majd plusz munkát. Bármikor zavarhatsz bármennyi kérdésed is van, készséggel állok a rendelkezésedre.
*Ezek után én nem finomkodom a mosollyal, szélesen nyúlik el az arcomon jelezve mennyire jó kedvem van és ezt most neki köszönhetem. Annak is örülök, hogy mindezt megbeszéltük, mi ketten és nem mással osztotta meg a kétségeit, így a bizalmam felé csak erősödött és úgy érzem én is nőttem egy kicsit a szemében, persze nem fog a fejembe szállni ez a dicsőség. A kérése nem meglepő, a kétségek minden bizonnyal vettek el bőven az erejéből, így a pihenés és a bizonytalanságból a bizonyosságba való fordulás szükséges a számára.*
-Nem jelent gondot. Ha eddig kibírtam Primus nélkül, pár napon már nem múlik semmi. Egy kipihent, jókedvű és tettre kész Primust szeretnék viszontlátni.
*Talán letaglózom a tettemmel, de én már csak ilyen vagyok. Hozzá lépek és minden figyelmeztetés nélkül megölelem, úgy ahogy annak idején Kono-t szoktam, barátként, visszafogottan de bensőségesen.*
-Kellemes pihenést kívánok, és most menj mielőtt még egy kazalnyi munkát rád nem bízok.
*Feltételezhetően nem fog még előttem toporogni, így elengedem és hátralépek jelezve, hogy elengedem s nem csak szabadságra, hanem most is. Nincs ezen mit tovább beszélni, ha visszatért ráérünk minden másra, úgy is napokat fogunk együtt tölteni mire minden feladatával megismertetem. *


//Én úgy gondolom, hogy ezt itt le lehet zárni. Köszönöm a játékot, és azt is, hogy ez eszedbe jutott, nagyon imádtam a rövidsége ellenére is, sok mindent kihozott a két karakterből. szabadság után találkozunk! cheers vigyor1 vigyor1 vigyori szivecske3 szivecske3 :angel4: //



Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptyHétf. 21 Dec. 2015 - 21:14





Tanácstalanság

Az biztos, hogy anno Ellael sokkal nagyobb és nehezebb feladatot kapott, mint ami most rám vár. Nem kapok sokkal több teendőt, hiszen el kell látni a feladataimat, amik eddig is meg voltak és azokból nem igen akarok lejjebb adni. Viszont az is tény, hogy számomra már így is nagy kihívásnak tűnik ez, hiszen Kono alatt is valahogy néha úgy éreztem túl nagy feladat számomra. Nem voltam sosem törekvő típus, nem akartam soha sem feltörni és most mégis ez történik meg akaratlanul méghozzá egy tragédiával összefonódva, amitől csak még nehezebbé válik számomra az egész. A szívemben pedig még most is ott bújik a rettegés, hogy mi van akkor, ha a testvéremnek is baja esik és rossz érzés azon kapni magamat, hogy jobb, hogy Kono hagyott itt minket, mintha Hendialát veszítem el. Mégis hogyan gondolhatok ilyesmire egyáltalán?
- Oh én bízom benned, ne hidd, hogy nincs így egy pillanatig sem Ellael. Tudom, hogy erős vagy és bölcs és, hogy nem hibáznál, de ettől még bennem van a félsz a gondolataim és... a feladat miatt, de tudom, hogy igazad van, okkal jutottál erre a döntésre. - tudom, hogy tényleg igaza van és okkal kért fel engem, és nem szabad elutasítanom. Igazság szerint nem is erről van szó, a vége valószínűleg úgy is az lesz, hogy vállalom, főleg így, hogy segíteni akar nekem és mellettem áll, hogy nem veszítem el az eredeti munkámat, az a fő. A kétségeimet akartam megosztani vele, így mindkettőnknek jobb, ha ő is tud róluk, mintha csak utólag lepődne meg, ne adj isten azért hibáznék, mert tétovázom és bizonytalan vagyok. Így tud arról, hogy mi jár a fejemben és tisztázhatja, segíthet átgondolni, amitől valószínűleg nekem is jóval könnyebb lesz.
A közelségében cseppet sem érzek mást, mint amiről szól ez, miután megmutattam neki a szürkülő néhány tollat. Eldorien közelében egészen más érzések uralkodnak el rajtam, melyeket még én magam sem értek igazán. Ellaelre viszont világ életemben felnéztem, mindig is afféle mentor, vagy apafigura volt számomra, vagy ezek mind együtt. Tudom, hogy Hendiala hogyan néz rá, mit érez iránta, de bennem soha fel sem merült hasonló érzés, ezt a testvérem is tudja. Ha most így látna minket, nem érezné úgy, hogy ellene akarok véteni, ebben is biztos vagyok. Csendben hallgatom a szavait, minden egyes mondatot jól megrágok és elraktározok magamnak. Tudom, hogy igaza van és tudom, hogy most is jól beszél, mint ahogyan mindig, és nekem oda kell figyelnem a szavaira ez nem is lehet kérdéses.
- Eldorien is... igen, de ő azért jobban kezeli. - mint mondjuk én, bár itt mégis haloványan elmosolyodom. Magam sem tudom, hogy Eldorien említése miatt, vagy azért, mert maga a tény megmosolyogtató, hogy ő is fél időnként, még ha jól el is zárja ezt magában. Főleg, amióta beszéltem vele, úgy érzem, hogy még többet tudok róla, még jobban ismerem őt, mint ahogyan eddig, vagy mint a legtöbben. - Köszönöm, hogy ezt mondod és azt is, hogy meghallgattál. Őszintén és tisztelettel... elvállalom a feladatot, amit nekem szántál. Remélem, hogy képes leszek majd helyt állni és ha az elején még kétségeim lesznek és bizonytalanná válok, akkor fordulhatok hozzád segítségért. Persze igyekszem majd nem több feladatot róni rád, mint ami már így is van. - a végén újra csak finoman elmosolyodom. Igen a lelkem háborgása valamelyest lenyugodott. Kellett ez, beszélnem vele, beszélnem Eldoriennel és azt hiszem az elementálnak abban is igaza van, hogy kelleni fog nekem majd egy kis szünet is. Nem hosszú, talán csak pár nap, egy hét, amíg elvonulok a világtól és kicsit rendbe teszek magamban mindent.
- A kinevezés előtt viszont még, ha ez... nem jelent gondot néhány napra azt hiszem elmennék. Csak... el, egy kicsit átgondolni mindent és megnyugtatni a lelkemet, meditálni és pihenni, hogy aztán újult erővel visszatérve segíthessek mindenben. - neki és azoknak, akiknek kell. A kórházban most a közvetlen hozzám tartozó betegek között nincs olyan, aki a közeljövőben várna komoly műtétre, és e miatt tehetem meg, hogy egy kicsit szabadságolom magamat. Igaza van Eldoriennek, talán erre van szükség, hogy rendet tegyek a lelkemben, amíg távol vagyok mindattól, ami zavaró lehet és összekuszálhatja a gondolataimat, de persze csak akkor, ha Ellaelnek nincsen ellenére.


Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptySzomb. 19 Dec. 2015 - 7:28



Clarion & Ellael


*Hasonlóan éreztem mint Clarion amikor megkaptam a mostani tisztségemet, de erről nem sokan tudnak. Csupán a szüleim, Calleis és Létea, meg persze Kono. Hosszan beszélgettem velük minderről, a felelősségről, a félelmeimről, a bizonytalanságomról, és még arra is vetemedtem, hogy kétségbe vonjam Calleis döntését annak ellenére, hogy már kezdett derengeni korábbi tanításom célja. Vitathatatlan, hogy jobb helyzetben voltam mint Clarion, hiszen már évtizedek óta erre készítettek fel, én mégis kételkedtem. Mit várhatnék akkor a lágy szívű angyaltól? *
-Nekem nagyobb kétségeim voltak annak idején Clarion, igaz az előttem álló feladat is nagyobb felelősséggel járt. Mindazonáltal fejet hajtottam olyan nagyságok hite és bizalma előtt mint Calleis és Létea. Ha magadban nem is bízol, higgy bennem és a döntésem helyességében, kérlek.
*Támasz nélkül nemet mondtam volna azt hiszem, bár hízelgett a belém vetett bizalom a lelkem nem volt öntelt. Félelmeim most is vannak, a döntéseimet ezerszer is megrágom magamban, és ugyanennyi lehetőséget veszek alapul mielőtt kimondanám a végső szót. A külvilág felé viszont magabiztos vezetőnek tartanak, könnyednek aki lazán sétál bele minden komoly ügybe, aki lerázza magáról a konfrontációkat és képes viccet csinálni bármiből. Ez csupán színészkedés de nem azért festek magamról hamis képet, hogy bárkit rossz szándékból tévútra vezessek, néha én magam is ebből merítek erőt. Félek én is, de hol tartanánk most ha látták volna rajtam a félelmemet, a kétségeimet? Értem én mi zajlik most benne, de azt is tudom, hogy mindezen túlteszi magát, Clarion erős személyiség, néha bizonytalan de ez természetes és egészséges érzelem. E nélkül eszembe sem jutott volna Clarion, felelősséget csak az vállalhat őszintén akinek vannak kétségei. A Micromed izgat most a legkevésbé, ha hónapokig nem találok az élére valakit, akkor sem dől össze a vállalt, nem bukom bele olyan biztos lábakon áll s ez is volt a vél az alapítása óta folyamatosan. A párizsi projekt valószínűleg csúszni fog, de ezt is bekalkuláltam, a világunk békéje most fontosabb mint bármi más és ehhez szükséges az is, hogy a vezetés magabiztos legyen. Primus nélkül egy vezető olyan mint a fél karú óriás. Csak bólintok Clarion megjegyzésére, halványan elmosolyodom a belém vetett bizalmán de érezhetően nem ez foglalkoztat. Ahogy őt sem. Átérzem az aggodalmát, tudom milyen szürkeként élni, és tudni vélem milyen fehérként beszürkülni, volt idő mikor ez a kérdés foglalkoztatott s anyámmal hosszan beszélgettem erről, bár neki nem voltak ilyen gondjai, az empátiánk azonban elég erős ahhoz, hogy tisztában legyünk az ezzel kapcsolatos félelmekkel. Hiába azonban a hosszú monológ amit a felelősségről és a változásról mondok, Clarionnak nem elég, sorra bukkannak fel aggodalmának alapjai és nekem minddel törődnöm kell. Elengedem az állát de továbbra is mélyen a szemeibe tekintek, ehhez persze kissé le kell hajolnom, s kezeimet a hátam mögött fűzöm össze, az egész olybá tűnhet mint egy tanár aki a diákját okítja.*
-Clarion! Én is félek. Caryeth is fél s ha Eldorien ugyan még magának sem vallja be, de ő is fél. Mind félünk az előttünk álló ismeretlentől, de inkább féljünk mintsem felelőtlenül belerohanjunk olyasmibe amiről azt sem tudjuk micsoda. Ha nem félnél, ha nem lennének kétségeid, nem lehetnél a Primusom, eszembe sem jutott volna. Mindez a félelem a felelősségteljességedet bizonyítja, a hitedet, hogy jót tehetsz, hogy jót _akarsz_ tenni. A tűz ott van benned és ha használod sem azért tennéd mert lelkiismeretlenül ártanál valakinek. A háború mindig mocskos és mindenkit be is mocskol, minél véresebb annál sötétebben, ha nekem nemet mondasz, akkor is elér téged, nem kerülheted el. A változásod nem a kinevezésed földjéből nőtt virág, nem azért bont szirmot, és hiszem, hogy nem is fog kiteljesedni. Nincs alapja. Te nem vagy magányos és megkeseredett, barátaid vannak, támaszod aki a helyes úton tart majd és ugyanígy teszel te is másokkal. Egymással egymásért Clarion, nekünk az összetartásban van az erőnk és ha egyikünk nem tudja jól kezelni a többi majd segít neki. A változást nem kerülhetjük el, ahogy a rossz hatásokat sem, a veszteség mindig is így működött, de mi nem vagyunk egyedül Clarion. Ezt gondold át.
*Felegyenesedem de továbbra is őt nézem. Kezem a vállára simítom s angyali erőmmel próbálom megnyugtatni. Csupán enyhíteni szeretném érzelmei lángolását, mert úgy gondolom a félelmei elvakítják. Semmilyen módon nem befolyásolom a döntésében, a tisztánlátása megmarad, épp csak arról biztosítom, hogy mellette állok, hogy együtt érzek vele, hogy érezze a biztonságot. Egy kicsit átadok neki a lelkemből.*


Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptySzer. 16 Dec. 2015 - 15:19





Tanácstalanság

Döntést hozni soha sem könnyű, főleg akkor, ha olyan témában kell, ami nehéz és amihez tényleg jól át kell gondolnod mindent. Félek tőle, nem tudom, hogy mi lesz velem, de remélem, hogy képes leszek összeegyeztetni az életemet a régivel. Tudom, hogy Ellael nem kényszerítene rám olyasmit, amit nem tudok kezelni, vagy ami kifacsarna, de vajon nemet tudok mondani, ha nincs más jelölt a helyemre, aki ne lenne kockázatos? Mégis csak a második körről van szó és nehéz időket élünk. Így azért érthető módon nehéz nekem is döntést hoznom, nagy a teher, nem mondhatok csak úgy nemet, még ha az is lenne a könnyebb. Pont attól félek, hogy a teher lesz még nagyobb, mint eddig és hogy nem bírom majd el. Most is úgy érzem, hogy nem mindig viselem jól, pedig csak ápolónőként vannak életek a kezemben, most viszont még több olyan feladatom lesz, amiben ha rossz döntést hozok az sokakra lehet hatással és ez akárhogy is, de felettébb félelmetesnek hangzik.
- A hatáskör felelősséggel is jár Ellael és a felelősségtől tartok, hogy nem leszek elég hozzá. - azért vagyunk itt, legalábbis én azért hívtam ide, hogy elmondjam neki a kétségeimet és nem is tétovázom, természetesen, hogy el akarok mondani mindent, amit gondolok erről az egészről, az életemről, a lehetőségekről. Szeretném, ha minél jobban megértené, hogy mi is zajlik bennem, úgy sokkal könnyebb együtt kiverekednünk ebből az egész helyzetből.
- És biztos vagyok benne, hogy jól tudod majd kezelni a vállalat ügyeit és jó helyettest találsz majd. - félmosollyal bólintok. Ellael erős, mindig is erősebb volt nálam, nem véletlenül van ott, ahol van. Azért kapott ilyen magas posztot, mert megbíztak benne és talán az elején ő is bizonytalan volt magában és ő se tudta, hogy alkalmas lesz-e a feladatra egyáltalán, mégis volt aki segített neki, talán épp Kono, aki már nincs itt velünk. Talán engem is könnyen meg tudna győzni, hiszen arról is sikerült neki, hogy több feladatot kapjak a kórházban. Nem véletlenül volt Kono és Ellael olyan jóban, hiszen sokban hasonlítanak, hasonlóan nagy erőket sugároznak magukból és... lám ez sem számított, hiszen az elementál végül mégis távozott közülünk.
Inkább a további kétségeket osztom meg vele, hiszen itt van még a szárnyaim is, a szürkeség és talán hozzá kellett volna először fordulnom, de nem ezt tettem. Eldorien anyja és a testvére is angyal, ért talán ehhez az egészhez, ha nem is úgy, mint ahogy az, aki maga is szárnyakkal született, viszont ő mégis más, mint Ellael. Keményebb és pont ez a keménység volt az, ami miatt úgy éreztem, hogy segíthet nekem és valahogy tanácsokat adhat, hogy képes legyek mindezt kezelni. Talán valamelyest sikerült is, de teljesen biztos nem lettem magamban sajnos továbbra sem. Csendben hallatom csak Ellael szavait a hátam mögül és próbálom őket úgy értelmezni, ahogyan kell. Igen zavar engem, mert rossznak érzem a változást és igaza van, ha aggódom miatta, akkor talán csak még sokkal rosszabb lesz, de mégis hogyan változtassak egy érzésen és hagyjam abba az aggódást csak úgy? Ez tűnik nagyon nehéznek. Csak akkor pillantok rá, amikor újra előttem áll és megemeli a fejemet az államnál fogva. Tudom, hogy igaza van oly sok mindenben, és el kell hinnem neki és kezelnem kell ezt az egészet, mégis olyan nagyon nehéz.
- Eldorien is épp ezt mondta. - halvány mosoly szökik az arcomra, amit a gondterhelt gondolatok egy pillanat alatt semmivé oszlatnak, de a tekintetemet nem sütöm le, talán nem is igen hagyná nekem most. Csak halkan sóhajtok egyet. - Igazad van tudom és Eldorien szerint elhullajthatom a tollakat, és mégis... félek. Annyira félek! Olyan sok rossz történik és ki tudja még mi vár ránk, mi van, ha nem tudjuk kezelni? Mi van, ha nem érünk semmit ellene és másokat is elveszítünk és ez hatással lesz ránk? Rossz hatással? - aggódom, ezért szinte hadarom a szavakat. Rettegek, hogy olyasmit teszek, amit nem akarok. Nincs angyali fegyverem, jó okkal és az angyaltüzet sem igen alkalmaztam még, de mi van, ha a tollaim azért válnak szürkévé, mert felkészültem rá, hogy talán kénytelen leszek és ha valakinek mégis bántódása esne, aki fontos nekem, akkor azt nem tudnám jól kezelni? Mindig úgy véltem, hogy mindenkinek jár még egy esély, hogy nincs olyan, aki maradandóan rossz és most mégis... gyűlölöm azt, aki megölte Konot és ha szembe kerülnék vele... nem tudom, hogy mit tennék, hogy vajon nem akarnám-e megtorolni rajta azt, amit tett, hogy nem akarnék-e én magam végezni vele, hiába hogy nem lennék rá képes. És ez megijeszt, önmagamtól félek, az érzéseimtől, az aggodalmamtól, a... vágytól, hogy ártsak annak, aki azoknak árt, akik fontosak nekem.


Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptyKedd 15 Dec. 2015 - 10:07



Clarion & Ellael


*Eleinte nem is akartam dönteni, annyira fájt Kono elvesztése és a bűntudat is gyötört, hogy egy időre magamba fordultam, de végül, még ha nem is tud róla, Hendiala volt az aki kirángatott ebből a mocsárból, csak úgy mint annak idején az Ansharából. Néha ugyan az is áldásos, de csak akkor ha valóban arra használják amire való és nem egy ablaktalan cellának önkéntes száműzetés céljából. Senki sem tökéletes, még én sem s ez most talán elnéző mosolyra adhatna okot ha nyilvánosan állítanám, álszerénység; mondanák, de sokan annak látnak és nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagyok jobb másoknál. Nekem is vannak később megbánt döntéseim, igaz, hogy elég kevés de ott virít a statisztikámban és képmutatás lenne azt állítani, hogy egyik sem volt fontos. Azért a legtöbb jónak bizonyult és hiszem, hogy Clarion kinevezésének terve is az. Erről már csak az angyalt kell meggyőznöm, mert kétségei vannak és mind az önbizalmát ássa alá. *
-Én bízom benne, hogy ha eljön az ideje jó döntést hozol és hiszem, hogy számomra is kedvező lesz.
*Ezzel persze nem akarom arra kényszeríteni, hogy már csak tiszteletből is a kedvembe akarjon járni, csupán az igazságot mondom amiről meg vagyok győződve, de bármit is mondjon tiszteletben fogom tartani még ha utána nekem lesz is nehéz dolgom. Clarionnak az egyik gondja az, hogy úgy érzi nem tudná a körön belüli tisztségével járó feladatok mellett maximálisan és lelkiismeretesen folytatni a saját munkáját, pedig mindannyian ezt tesszük, a teherbírásunk sokkal nagyobb mint az embereké, és muszáj is köztük élnünk, hogy megtartsuk magunknak a mi világunk határait. Ha már ötezer évvel ezelőtt úgy rendeltetett, hogy itt kell élnünk, megteremtjük a feltételeit. Úgy hiszem mára sikerült, de megfizettük az árát, ám még nincs vége hiszen nem megszerezni volt nehéz hanem megtartani lesz az. *
-Amit eddig szántál rá elég lesz a jövőben is Clarion, nem a feladataid száma fog növekedni hanem a hatásköröd.
*Bólintok is a szavaim mellé, hogy még biztosabbnak tűnjön, nem állítok valótlant és nem csalogatom bele a csapdába, hogy később számon kérjem, de bízom benne, hogy ő sem hiszi ez rólam. Eddig sok mindenről nem tudott, természetes hát, hogy nincs tisztában Kono feladataival, ám azt láthatta, hogy a két élet összeegyeztethető és nem kíván két embert. Talán eleinte nehezebb lesz, de minden kezdet nehéz és Clarion van annyira erős és okos, hogy mindezt rendbe tegye magában, a szervezőképessége is egyedülálló.*
-Nem még nincs, Kono helyettese viszi addig az ügyeket az én segítségemmel, többletmunkával jár ugyan de majd megoldom. Nem is az itteni munka miatt aggódom hanem a Párizsban lévő miatt, hiszen a nagy részét Kono vitte volna a vállán, rá alapoztam, az ő tudására, de csak úgy mint a Micromed, ez is az én dolgom.
*Gondjaim vannak bőven és hosszú ideig így is marad, ám a fontosabb számomra most az, hogy Clarion átvegye Kono helyét a második körben. Nem maradhat sokáig betöltetlen a poszt, különben döntésképtelennek hisznek és megbontaná a belső békét ami így is bizonytalanabb lábakon áll már egy ideje, nem hiányzik, hogy az egész úgy dőljön össze mint egy kártyavár. Szomorúan veszem tudomásul, hogy még nem sikerült mindent helyreraknom, ám az érzelmeimet nem mutatom ki Clarion előtt, e helyett halványan elmosolyodom a még mindig fennálló bizonytalanságán. szemöldökeim megemelkednek és kíváncsiságom nő mikor hátat fordít nekem, hiszen biztos vagyok abban, hogy számára fontos dolgot szeretne megosztani velem s nem az irántam való tiszteletlenség sarkallja e tettre. Először nem értem miért tárja szét a szárnyait, nem tűnik fel első pillantásra az a pár, az enyémnél is halványabb szürke toll, s már veszem a levegőt, hogy rákérdezzek mire fel ez a szokatlan „kitárulkozás”, de aztán meglátom és ki is fújom a feleslegessé vált levegőt. Nem tudok hirtelen mit kezdeni a helyzettel, sosem kerültem hasonlóba, úgy értem nem találkoztam olyan fehérszárnyú angyallal aki szürkült volna, mindig egyértelmű volt a szárnyak színe. Ötezer év és ma sem tudunk többet a változásokról mint akkor, hiába minden ilyen irányú kutatás, pedig lelkesedésből és vállalkozó szellemből nincs hiány, ám az ötletek is kudarcba fulladtak az első kísérletnél. gyorsan kell összeszednem a gondolataimat, félretéve a tényt, hogy Clarion egy elementál véleményét kérdezte ki olyasmiről amiről minden bizonnyal még kevesebb fogalma lehet mint egy angyalnak, ám úgy érzem nem csupán puszta szeszély vezette. Eldorien pedig kasztvezető, ha másért nem is, ezért rá is tartozik egy ilyen….változás. Talán mert nekem szürkék a tollaim, nem látok ebben olyan nagy problémát, de annak aki fehér szárnyakkal született és élte le végtelen életének nagy részét, egészen mást jelenthet. Ijesztő lehet, főleg azért mert nem ismerjük az okát, de épp ezért lehetünk optimisták is.*
-S ha igen, nagyon bántana a változás? Nem tudjuk pontosan miért váltanak színt a tollaink, még a feketében sem lehetünk teljesen biztosak, csak Aalyenára gondolj. A változás nem feltétlenül jelent rosszat. Sajnálom, hogy ez történt, de ha csak fikarcnyi köze is van a változásnak a lelkünkhöz, nem szabad hagynod, hogy mélyebbre süllyesszen. Ha gyászba vonod emiatt a lelked, ha hagyod, hogy elsötétüljön benned minden szép és fényes gondolat s érzés, akkor az fog történni amire vársz. A változás csak annyit jelent, hogy az életünk egy másik szakaszába ért, talán azért változol mert szükség van rá, hogy erősebb legyél s túléld azt amit a sors majd rád mér. Talán nem véletlen, hogy pont most történt, de azt sem vehetjük készpénznek, hogy azért. Ha ez megriaszt téged…..*Félbe hagyom a mondatot de ezzel is többet mondtam el minden szónál. Megkerülöm, hogy szembe állhassak vele, felemelem a kezem az arcához és az ujjammal az álla alá nyúlok, hogy gyengéden emeljem fel addig míg tekintetünk egymásba nem csúszik.*
-A lelked fehér marad Clarion, higgy nekem. Ragyogó fehér. Semmi nem tudná bemocskolni.


Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptyPént. 11 Dec. 2015 - 11:18





Tanácstalanság

Tudom, hogy miért kért fel erre a feladatra Ellael, de mégsem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó ötlet lenne, hiszen akárhogy is, de ott a munkám az életem és nem érzek magamban elég erőt egy ilyen feladatra. Arról már nem is beszélve, ami mostanában történt. A szárnyaim... félek, hogy akár komoly következményei is lehetnek annak, ha erre tényleg igent mondok és vajon szabad-e egyáltalán? Mi van, ha nem vagyok alkalmas csak épp most nincs más a helyemre? Nem vagyok olyan kemény és határozott, mint Kono, soha sem voltam és talán nem is leszek, pont e miatt félek ettől, mert halvány sejtésem sincs róla fel tudnék-e érni az ő szintjére. Mi van akkor, ha nem? Mi van akkor, ha csak elrontom? Nem attól félek, egyáltalán nem, hogy bajom eshet, ez nem érdekel, attól sokkal jobban, hogy elrontok valamit és hogy Ellael rossz döntést hoz. De ezt nem mondhatom ki nyíltan, hiszen ezzel őt minősíteném és azt nem akarom, hiszen tudom, hogy jó vezető és nem hoz rossz döntéseket.
Várom, hogy megszólaljon, amire lassan kerül sor, de nem zavar. Türelmes vagyok, épp elég kétség gyötör, neki is össze kell szednie a gondolatait, hogy ezekre jó választ adhasson, ha jól sejtem. Átgondolta, hogy ki szeretne Kono helyére és biztos vagyok abban, hogy neki is nagyon nehéz volt meghoznia ezt a döntést, hiszen még is csak olyan valakit veszített el, aki rendkívül fontos a számára.
- Köszönöm Ellael, hálás vagyok, hogy így véled. Jó döntést akarok hozni, ami mindenkinek jó. - de nem akarom elhamarkodni, nem hallgathatok csak a szívemre, de arra is muszáj, hiszen ha olyasmit vállalnék el, amire nem lennék alkalmas csak meghasadna idővel a színem és csak még több esélyt adnék a tollaimnak, hogy a szürkület felé tartsanak. Tudom itt van Ellael is, akinek szintén szürkék a szárnyai, de én a hófehér tollakkal születtem. Akármit is mond Eldorien, nekem ez fontos, kevesebbnek érezném magamat, ha változna, úgy gondolnám én is változtam, amire nem volt sor az eddigi évtizedek során. Nem akarom, hogy a rossz hatással legyen rám, megfakuljon tőle a lelkem is, mint ahogyan a tollaim színe.
- Tehát nem várod tőlem, hogy több időt szánjak a mi világunkra? Igazán? - igen talán most először derül fel a pillantásom, amikor ezt mondja. Nem gondoltam rá, hogy szándékosan rosszat akarna nekem, de a kötelesség mindig az első és bár mi az emberekért vagyunk, nem feltétlenül gondolja mindenki úgy, hogy mindent meg is kell tennünk értük, mert a saját fajtánk az első. Én ezt nem így vélem, nekem fontosak a betegek, ha csak kicsit is segíthetek nekik, akkor megteszem, mindig. - Ez így igen... azt hiszem így működhetne és Hendiala, ha nem érek rá akkor beugorhatna helyettem. Van már sejtésed, hogy ki lehetne Kono utóda a kórházban? - ez egy remek kérdés, hiszen sok minden futott ott össze és biztos hogy olyan valaki kell, aki ezt kezelni tudja. Segíthetek neki. Nem zavar, ha ez plusz feladat számomra, tenni akarok azért, hogy jobb legyen minden és helyre álljon az, amit ez a rettenetes esemény felborított. Kono mindannyiunknak nagyon hiányzik, de előre kell tekintenünk és helyrehozni a károkat nem csak a lelkünkben.
- Talán így van, de mi van ha nem? Én nem akarlak megkérdőjelezni Ellael, de... - most állok meg, és amit eddig nem tettem hátat fordítok neki és kicsit kiterjesztem a szárnyaimat, hogy a fehér tollak között, a végeken megbújó néhány sötétebb, halvány szürke tollat ő is észre vegye. - Attól félek, hogy változom és... Nem tudom mit jelent ez, Eldorien szerint elhullajthatom őket és nem végleges az állapot, de mi van, ha igen? - halk sóhaj csak, amit hallatok. Az ő szárnya is szürke tudom, de az én helyzetem mégis csak más. Tudom ezzel azt is elmondom, hogy Eldorienhez fordultam először és nem hozzá, pedig ő a kasztom első személye, hozzá kellett volna. Bánom, de... közben még sem. Valahogy úgy éreztem ebben most Eldorien segíthet igazán, az ő kemény szavai, amik nem hagyják a másiknak sem, hogy elengedje magát és belesüppedjen a szomorúságba. Jó lenne ezt a képességet megtanulni tőle, de nem hiszem, hogy képes lennék rá.


Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptyKedd 8 Dec. 2015 - 20:01



Clarion & Ellael


*Tudom, hogy kétségek gyötrik, Kono halálával szükségessé vált, hogy átrendezzük a körök tisztségeit, noha nem Clarion volt Kono primusa, Avarusról régóta nincs hír és, hogy őszinte legyek nem volt megbízható. Mégsem kérdőjeleztem meg Kono döntését, de az évek során úgy láttam, Clarionra több feladat hárult. Tudhatta, hogy a neve előtérbe kerül, de elódáztam a dolgot mert számomra fájdalmas volt ezzel foglalkozni és őszintén hálás voltam Caryethnek és Eldoriennek amiért nem nyaggattak ezért.. A gyors egymásutánban bekövetkező események azonban most már sürgettek. Sajnáltam, hogy ennyi időn át kétségekben tartottam Clariont, de joggal hiszem azt, hogy természetesen a renden kívül engem ért a legnagyobb veszteség, nem csak a primusomat veszítettem el, nem csak egy kiváló munkatársat, hanem elsősorban egy igaz barátot. Clariont meg fogom tudni győzni, ebben biztos voltam, csak óvatosan kell megközelítenem az érveimmel. Pillantásom simogatja az arcát, tekintetét s majdan a kezét is amit két tenyerem közé zárhatok, ezzel megpróbálva némi bátorságot csepegtetni belé. Némán bólintok a szintén néma kérésére és elindulok mellette, kezeimet a hátam mögött összekulcsolva teszem egyik lábamat a másik elé, a patak halk csörgedezése elnyomja lépteink neszét és szárnyaink surrogó földet söprését. Most hallgatok, hagyom, hogy kimondja mindazt ami a szívét nyomja, hogy kiadja magából mint egy rossz emléket. Pontosan tudom mire gondol és soha nem kényszeríteném olyasmire amit nem tud teljes szívvel és lélekkel végezni, maximális odaadással úgy, hogy jól érezze magát tőle. Tudom mi tölti ki az életét, gyakran kérdeztem a második körbe választottakat az alájuk beosztottakról, mert engem ők is érdekelnek, sajnálatos módon minél lejjebb gondolkodom, annál többen vannak és annyival kevesebb időm is jut rájuk, de igyekszem, Kono sokat mesélt Clarionról, a munkájáról, arról, hogy mennyit segít neki. Tudom, hogy ő kell nekem, csak a megfelelő szavakat kell használnom. Talán két egész perc is eltelik mire megszólalok, össze kell szednem a gondolataimat és másképp nem megy, nem készültem betanult szöveggel, nekem annál sokkal fontosabb Clarion, hogy csak elmondjam miért tartom alkalmasnak és egyszerűen visszautasíthatatlanul megkérem a feladatra.*
-Tudom és érzem. Sok időbe telt mire eljutottam a döntésemig és ezért elnézésedet kérem. Előrebocsájtom, hogy nem akarlak semmire sem kényszeríteni, elmondom az érveimet és azt miért van rád szükségem, ha nemet mondasz, megértem és tiszteletben tartom a válaszodat, s bárkivel szemben melléd állok.
*Mindenkinek másfajta törődésre van szüksége, emlékszem Aalyena vétlen megnyílására, a könnyeire, a panaszára amit aztán megkeményített szívvel lelke legmélyére gyömöszölt. Clarion más, ő sokkal inkább érzelmes típus, olyan nagy szíve van mint Hendialának. *
-Benned bízom annyira, hogy megkérjelek legyél a primusom, és nem kívánlak elmozdítani a jelenlegi munkádtól. Kono…..ő is megbirkózott a feladattal miközben az egész kórházat és a kutatóközpontot vezette. Neked ezt nem kell, maradhatsz a betegeiddel akiknek a szíveden viseled a sorsát, én bízom benne, hogy menni fog. Sőt, ott is épp rád lesz szükségem, hiszen Kono minden munkájáról tudsz, kisujjadban van az egész kórház, jelenleg pedig nagyon úgy néz ki, hogy nem találok a köreinkből megfelelő vezetőt, ezért egy embert kell megbíznom. Kell egy összekötő, és úgy hiszem a körön belüli tisztség nem zárja ki az ápolónői munkát.
*Eszem ágában sincs elmozdítani a jelenlegi munkájától, ő abban jó és szívvel teszi minden áldott nap fáradhatatlanul, kell legyen az életében olyasmi ami boldoggá teszi és ha ez az akkor tegye csak. Hiszem, hogy a kettő együtt menni fog neki, bízom benne, csak neki is bíznia kell magában.*
-Az a meglátásom Clarion, hogy a tudásod és az odaadásod segíteni fog téged, és ez tesz igazán alkalmassá a feladatra.
*Nem akarom, hogy most azonnal válaszoljon, de a beszélgetésünk nem ért még itt véget. Más is van a háttérben mint puszta bizonytalanság és erre várok mikor hangom elhal egy időre.*


Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptyHétf. 7 Dec. 2015 - 15:36





Tanácstalanság

A bennem tomboló bizonytalanság szinte tapintható. Tényleg nem tudom, hogy mit kellene tennem, vagy mondanom Ellaelnek és abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ez tényleg nekem való feladatkör. Én azt szeretem, ha emberek között lehetek, azt szeretem, ha közvetlenül nekik segíthetek, nem szeretek valamiféle felső erő lenni, aki csak távolról figyel. Az nekem nem menne és ezt meg kell érteniük. Tudom, hogy nem erőltetnének rám olyan feladatot, amiben nem érzem jól magamat maradéktalanul, de azt is tudom, hogy ha nincs más, aki alkalmas lenne... Nehéz időket élünk és a második körben helyet foglalni nagyon komoly dolog, nem kerülhet oda akár ki, hiszen olyan dolgok zajlanak mostanság a háttérben, amit biztos, hogy nem szivárogtathat ki senki sem. Óvatosnak kell lenniük, hogy kire bízzák a nagy titkokat, ezt én is tudom, de vajon ha ez felemészt engem és nem tesz jót, akkor is el kell vállalnom, ha nincs más választás?
Halk sóhajom töri csak meg időnként a liget békés természeti zajait. Tudom, hogy akire várok hamarosan megérkezik, de azért is jöttem előbb, hogy egy kicsit egyedül maradhassak a gondolataimmal egy ilyen békés és nyugodt helyen, hogy jól átgondolhassam még egyszer. Vajon egyeztetni lehet a két feladatkört egymással? Talán ez lenne a megoldás, ha lehetséges lenne egyáltalán, hogy kevesebbet vállalok a második körös feladatokból, megbízhatom Hendialát azzal, hogy időnként helyettesítsen, mégis csak az a feladata, hogy nekem segítsen, így én is több időt tölthetnék a kórházban. Bár azt sem tudom, hogy mi lesz vele, hiszen oda is új vezető kell, de nekem nem menne, nekem muszáj a betegek közelében lennem. Valakire szükség lesz, aki erre alkalmas, aki olyan megbízható, mint Kono és képes vigyázni a Micromed működésére, de ki lenne rá alkalmas?
- Ellael. - nem miatta, a saját gondolataim miatt hallom meg alig a lépteit, csak akkor fordulok meg, amikor meghallom a hangját. Lágy ám gondterhelt mosoly az, ami megjelenik az arcomon, amikor megfogja a kezemet és megszorítja egy pillanatra. Tudom, hogy az angyal megértő, mindig is tisztelettel rajongtam iránta, ha nem is úgy, mint Hendiala, egész másfajta érzelemmel. Sokkal inkább apám helyét tölthetné be, vagy mint egy tapasztalt és bölcs báty, akivel ugyan nem osztasz meg mindent, de ha kell kikérheted a véleményét és tudod, hogy jó tanácsot ad majd, és remélem, hogy ez most is így lesz. - Üdvözöllek, köszönöm, hogy eljöttél! - érzi, hogy mi van bennem és persze sejthette is, hogy azért vagyok most itt, hogy segítséget kérjek tőle, ez teljességgel evidens. Meglátjuk, hogy tud-e segíteni nekem egyáltalán, de nem kétlem, hogy nem helyezné a saját érdekeit az enyémek elé és nem próbálna olyasmiről meggyőzni, amiről tudja, hogy kiszívná belőlem az erőt. Intek neki a fejemmel, hogy sétáljunk és én magam el is indulok a kis ösvényen, szép lassú léptekkel.
- Bizonytalan vagyok Ellael. Nem tudom, hogy alkalmas vagyok-e a pozícióra, amire alkalmasnak láttok. Én... soha sem törtem magasra, soha sem akartam feljebb jutni. Az emberekkel szeretek törődni, köztük lenni minél többet, óvni őket és a második körben... ez hogyan fog beleférni az időmbe? Félek meghasadna a lelkem, ha nem tehetném azt, amit igazán szeretnék. - azt amiben igazán jó vagyok, úgy érzem. Évtizedek, évszázadok óta teszem ezt. Ott voltam háborúkban, harcokban, ott voltam nehéz időkben, tudom, hogy milyen óvni őket akkor, amikor nincs remény, nincs aki segítsen és én továbbra is ezt akarom tenni. Valahogy muszáj, hogy ez is beleférjen. Nem tudnám elviselni, ha kellene mondanom arról, amiben igazán az örömömet lelem. Nem vagyok vezető alkat, csak egy angyal, aki az utóbbi időben túl sok bizonytalanságot halmozott fel magában.


Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptyVas. 6 Dec. 2015 - 7:38



Clarion & Ellael


*Vindoriel csodás és békés szegletei mindig feltöltenek energiával, biztonsággal és bizonyossággal, nem véletlen hát, hogy mostanában egyre többször jövök el ide. Minden bizonnyal Hendialának is feltűnt, de mondjuk azt, hogy Kono elvesztésének számlájára írom, s eleinte valóban így volt. A fájdalom sosem múlik el, hiánya ott ég bennem, de hiszem, hogy a lelke elkísér földi utamon mindvégig s csupán egy helyet kell találnom ahol érezhetem a jelenlétét. A Szantálfa liget mindig is a kedvencem volt, sok időt töltöttem itt el egyedül, kényszerű magányomba fordulva, ifjú koromban anyám is elkísért ha érezte kétségeim vannak s eloszlatta azokat. A liget másnak is nyugalmat ad, s most nem nekem van erre szükségem hanem egy másik angyalnak, kinek lelkében vihar dúl és bizonytalan. Talán csak önmagában, talán az egész világban elfoglalt helyében, de segítséget kért és én nem utasítok vissza senkit, annál is inkább mert Clarion különösen kedves a számomra. Sokáig nem akartam foglalkozni azzal, hogy Kono helyét betöltsem de nem halogathatom tovább, sokat gondolkoztam ezen, számba vettem a lehetséges jelölteket, hogy aztán mind elvessem őérte. Aalyena még most sem igazán hiszi el, hogy a terciusom, még győzködnöm kell önmagával kapcsolatban is, Kitana pedig, nos neki számtalan feladata van máshol, és szükségem van rá, nem terhelhetek rá még több feladatot. Sokan most azt hiszik Hendialát emelem magam mellé, de tévednek. Eszem ágában sincs, már csak a pletykák miatt sem, nincs kétségem afelől, hogy maximálisan alkalmas lenne erre a posztra, de úgy vagyok vele mint Kitanával és Aalyenával együttvéve. Hendiala, bár ő küzd az érzéssel, valóban angyali természet, nem való neki az a könyöklés ami a felsőbb körökben dívik és most nem csak a Tudomány kasztra gondolok. Nem, ő minden nap egy kicsit belehalna mindabba amibe be kellene avatnom. Clarion tökéletes választás, én jól tudom, de sejtem, hogy azért kért tőlem találkozót mert ő is bizonytalan magában. Meg kell győznöm önnön erejéről, tisztánlátásáról és tudásáról, ami nekem egész jól megy tekintve a korábbi alkalmakat a körülöttem lévő hölgyekkel való társalgásomra.
A terasz hosszú, nyílt folyosóján álltam mikor megpillantottam törékeny alakját a liget felé közeledni, hagytam neki pár percet, hogy összeszedje a gondolatait, tudom hogy meg egy a nőknél, bár vannak még homályos foltok és gyanítom maradnak is az örökkévalóig, azért egész jól kiismertem őket. Nem véletlen szerencse, kemény munka volt de mindig mosolyogva emlékszem vissza minden egyes pillanatra. Jómagam pontosan érkezem, így volt ideje feltöltődni és rendezni a gondolatait. A Vindorielben szokásos öltözékemet viselem, mely egy könnyű, fehér lenvászon nadrágból és egy hozzávaló tunikából áll. A liget bejáratánál ereszkedem le a földre s onnan már csak pár lépés könnyű séta választ el az angyaltól. Szárnyaim hatalmasak, végük szomorúan söpri a méregzöld mohát és a vakítóan fehér kis köveket melyek az ösvényt pettyezik. *
-Köszöntelek. Gyönyörű vagy mint mindig, de jól érzem, hogy lelked elől sötét felhők takarják el a napot. Mondd hát mi bánt.
*Könnyű léptekkel közeledem de szándékosan keverek némi neszt is lépteim közé, nehogy megijesszem mint a botcsinálta vadász a nemes vadat. Végül két lépéssel előtte megállok és úgy tekintek rá, hogy fejemet kissé lehajtom. Kezem nyújtom az övéért, a mostani alkalom és helyzet nem alkalmas a kézcsókra, ha megkapom akkor két tenyerem közé zárom köszöntés gyanánt. *


Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptyCsüt. 3 Dec. 2015 - 18:28





Tanácstalanság

Beszélnem kell Ellaellel ezért üzentem neki. Nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek, hogy elvállaljam-e a felkérést. Kono halála sokakat megrázott, ahogyan engem is és most lépjek rajta túl csupán annyival, hogy a helyére lépek? De ez a kisebb gond, nem vagyok benne biztos, hogy akarom-e. Eldoriennek is elmondtam már, de ő sem tud dönteni helyettem. Muszáj kikérnem Ellael véleményét, hiszen legutóbb annyit mondtam neki, hogy átgondolom és azóta már hosszú napok teltek el. Kétségek között gyötrődöm, tudom, hogy valakinek oda kell kerülnie, de én valahogy úgy vélem nem én vagyok rá a legalkalmasabb. Talán találhat mást, ott van Hendiala, aki így is sok időt tölt el mellette, sokkal többet tud a felsőbb ügyekről, mint én. Engem sosem zavar a pozícióm, sosem vágytam többre, sosem akartam kiemelkedni, csak tenni másokért és segíteni és attól félek, hogy ha ezt elvállalom, akkor nem tehetem úgy meg, ahogyan eddig tettem, nem tölthetem az időmet a kórházban, nem lehetek a betegekkel, nem önthetek beléjük lelket és úgy nem érezném magamat egésznek.
Halkan sóhajtok egyet, ahogyan végigsétálok a kis ligeten. A lábamon semmi, mezítláb vagyok könnyű ruhában, amit a szárnyak alatt lehet megkötni, angyali alakra van tervezve. Az anya szinte, mint a selyem, de annál mégis könnyebb és lágyabb esésű, talán emberi szó nincs is rá, itt szövik a mi csodás városunkban, bár úgy tudom a tudás a tündéktől származik, de ez talán csak legenda, amire már az ősök is csak elvétve emlékeznek. A szárnyaim tartom magam mögött és amióta Eldoriennel beszéltem nem rejtem el úgy, mint előtte, pedig még mindig ott éktelenkedik a végeken az a néhány halvány szürke megbújó toll. Talán igaza lesz az idegesség, a rossz események, Talus kardja... ezek játszhattak közre és majd elmúlik, de ezt is el kell mondanom Ellaelnek, hogy józanul dönthessen és mérlegelhessen tényleg alkalmas vagyok-e egyáltalán a feladatra. Tudom, hogy ő jól fog dönteni és azt is, hogy nem kényszerítene rám olyasmit, amit nem érzek a magaménak.
Várok, direkt jöttem előbb, hogy egy kicsit feltöltődjem, hogy belecsúsztathassam a kezem a csilingelő kis vízesés könnyed csermelyébe, hogy beszívhassam Vindoriel mindennél tisztább levegőjét, hallhassam a távolban szóló hárfa hangját, amit talán egy fajtársam csak elő ebből a meseszép és fenséges hangszerből. Időnkénti gondterhelt sóhajaim törik csak meg az itteni békét. Nem szándékos, töltődni jöttem és haladok is vele, de még sem megy azonnal. Előbb rendeznem kell magamban mindent és ha ez meg van, akkor talán már nekem is jobb lesz. Döntéssel akarok innen elmenni, kételyek és aggodalom nélkül, hogy végre tisztázzak magamban mindent, mielőtt még újabb nehézségek tolulnak az utunkba.


Vissza az elejére Go down

Ascariel
Don't Hide Your Real Face

Ascariel
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Szantálfa liget   Szantálfa liget EmptyKedd 14 Júl. 2015 - 9:25


Szantálfa liget




Vissza az elejére Go down
https://fateofascariel.hungarianforum.com

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Szantálfa liget   Szantálfa liget Empty

Vissza az elejére Go down
 
Szantálfa liget
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York :: Vindoriel-