Share | 
 

 Sétálóutcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Kedd 13 Okt. 2015 - 14:50






Talus& Ashara



Hogy biztos vagyok-e benne? Elmosolyodom, szemeimet lesütöm egy pillanatra, majd az övébe fúrom.
- Egyáltalán nem.- közlöm a száraz, szomorú tényeket. De hát, ilyen az élet, nem? Időnként kockáztatnunk kell, és csak reménykedni tudunk, hogy van miért.
Talus aztán végre kötélnek áll, magam se tudom mivel sikerült erre rávennem, nem hiába nem a diplomácia körét erősítem, mint egykor anyám. Mielőtt még elárult volna mindent és mindenkit, akit azt hittem fontos neki, akit szeret. Nincs érzékem hozzá, nem vagyok körmön font, csak egy furcsa, egyenes, türelmetlen lány vagyok, amolyan selejtes termék.
Arcom izgatottan felragyog, mikor a férfi belekezd elbeszélésébe, s válik egyre elgyötörtebbé, ahogy egyre többet és többet elárul az ótündéről.
- Közel nyolcszáz?- dörzsölgetem fülcimpámat elgondolkozva. Az igen. Egy ilyen alak szemében nem vagyok más, mint egy apró porszem, de talán éppen ez lehet a szerencsém. Ki tudja?
- Nem.- rázom meg sietve a fejem.- Köszönöm, ez több, mint amit reméltem.- közlöm hálásan, mielőtt még tényleg sikerülne kihoznom a sodrából. Van egy nevem és egy viszonylag konkrét hely, innen már az egész rajtam múlik. Máris azon törném a fejem, hogy mi lesz a következő lépés, amit meg kell tennem, mikor Talus nekem intézi meglepő kérdését. Tudomásom szerint egyetlen szóval sem utaltam rá, hogy kívánnám a társasát, így meglep, hogy egyáltalán felvetődött benne a gondolat.
- Nem is tudom. - nézek magam elé összezavarodottan.- Nem akarnálak bajba keverni. - Ez az én keresztem, amit a sors rótt rám, mikor egy szörnyű anyával ajándékozott meg. Viszont ez az angyal itt velem szemben, elég vén, akarom mondani erős ahhoz, hogy felvegye azzal az ótündével a versenyt.
- Nem vagyok gazdag, az erőm se mérhető a Tiédhez, nincsenek jó kapcsolataim sem.- bár az apám a  tudományos kör megbecsült tagja volt, de anyai ágon évezredekre visszamenőleg kívülálló ősökkel rendelkezem, ami egyesek szemében engem is megpecsétel. - Olyan vagyok, mint valami rossz ómen, és, ha én lennék a Te helyedben...- tárom szét a karom.- Én bizony nem kockáztatnék egy idegenért.- vonom meg a vállam. Most meggyőzni szeretném, vagy inkább eltántorítani? Magam se tudom.
- Gondolom a kalandon és nagyszerű társaságomon kívül nagyon mást nem ajánlhatok. Persze, ha van valami kívánságod, vagy parkolási bírságod, amitől szabadulnál, akkor megteszem, ami tőlem telik. 


Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 849
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Vas. 13 Szept. 2015 - 18:47





Ashara & Talus



A szavaim hallatán a nő ismét a gondolataiba merül, miközben arca talán a szobrokéhoz lesz hasonlatos, de én még véletlen sem zavartatom magam emiatt, egyrészt, mert fent kell tartanom a gazdag fiatalember álcáját, aki csak unaloműzésből végzi az egész itteni munkát, másrészt nem ő az első, aki ily módon jön be érdeklődni, így már megszoktam.
Mégis, a vicc az egészben az, hogy ha az ilyen alkalmakkor kérnék tíz dollárt, amiért megváratnak engem, akkor valószínűleg már réges-régen felvásárolhattam volna az egész várost.
Végül azért csak észhez tér a lány és újra elkezd kommunikálni velem, bár amit mond önkéntelenül is kihoz belőlem egy fintort, amely nagyjából annyit jelenthet, hogy majd elhiszem, ha három más-más irányba fejlődő szarv nő a fejem közepén….amire reményeim szerint soha nem kerül sor.
- Biztos vagy abban, hogy megéri kockáztatni a válaszért? –
Tudom, hogy eléggé ostoba kérdés, elvégre jól láthatóan olyan személyhez tartozott az ékszer, aki fontos helyet töltött be az életében, én pedig megértem, hogy a szeretteiért bármire képes az ember vagy éppen az elementál.
A hízelkedéssel egyáltalán nincs gondom, elvégre ki nem szereti, ha dicsérik, de jól láthatóan kezdő benne, mert túlságosan is átlátszóak a szavai. Van, aki ezt rossznak s van, aki ezt jónak tartaná. Én magam az utóbbiba tartozok, elvégre jó olyannal találkozni, aki nem úgy hazudik, mint a vízfolyás.
- Hát legyen. Egy közel nyolc évszázados ótünde a kereskedő, aki híresen gyorsan tud haragra lobbanni, főleg ha valaki nem fékezi eléggé a nyelvét. Ennyi elég lesz? Vagy tán több kellene? A neve Tar’vanur és a kikötő környékén lakik. –
Hiába, tudok én kedves is lenni, bár nem feltétlen fog örülni annak, hogy ezeket elmondtam, ha véletlen bajba kerülne az ótündénél, mert nem sok esélye lesz a menekülésre. Na persze, ha én is elkísérném, akkor az esélyei jócskán megnőnének, de eddig semmi olyant nem mondott, ami miatt ilyesmire vetemednék.
- Jó angyalnak tartom magam, de ettől függetlenül se látom okát, hogy miért is kellene nekem kockáztatnom az életem, egy számomra ismeretlen nőszemély, és annak dolgai miatt. Mit tudsz te felajánlani azért cserébe, hogy elkísérlek az ótündéhez, és a saját életemet is kockára teszem ezzel? –
Nem akarom kihasználni őt, ideértve valamiféle szexuális szolgáltatást vagy hasonlókat, de valóban érdekel, hogy mit hajlandó megtenni a segítségemért.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Szer. 9 Szept. 2015 - 12:16






Talus& Ashara



Elgondolkozva tekintek vissza rá. Próbálok visszahúzódni az elmémbe, igyekszem vonásaimat úgy rendezni, hogy azok a legkevesebbet árulják el a bennem végbe menő gondolatokról, érzésekről. Még aranycirmokkal ékített pillantásom is kifejezéstelenné válik néhány másodperc erejéig. A munkám során szoktam alkalmazni ezt a módszert, amit még kisgyermek koromban fejlesztettem ki.  Egyfajta menekülés volt ez a részemről akkoriban, talán még most is. Próbálom logikusan végiggondolni mind azt, amit most megtudtam. Egy év sok idő, s ha valóban igaz, amit a férfi állít arról az illetőről, akkor talán nem éri meg ez az egész a vesződést. Hisz nem megtalálni akarom anyámat, épp ellenkezőleg! Akkor pedig miért érdekel annyira, hogy él-e vagy hal-e, hogy miért vállt meg attól a nevetséges nyaklánctól?!
- Áhh!- Nem vagyok normális. Eddig tartott ki a póker arc, összezavarodva temetem arcomat a tenyerembe, hogy aztán idegesen fúrjam tincseim közé ujjaimat, mikor ismét felemelem a fejem.
- Először is én egész biztosan nem haragszom arra, akitől a nyaklánc van, és eszemben sincs semmivel sem vádolni, csak...válaszokat szeretnék. Üzletet kötni vele, ha úgy tetszik.- vonom meg lezseren a vállamat, mely mozdulat szöges ellentétben áll azzal, amilyen hevesen magyarázom mindezt.
- Én mindenképpen folytatom a kutatást, ha segítesz nekem, ha nem. Viszont...ha elárulod nekem, hogy kivel, mivel állok szemben, és mire számíthatok tőle biztosan jobb esélyekkel futok neki a nagy találkozásnak. - simítok végig a pulton nem létező porszemeket söpörve félre, majd félárbocra eresztett pilláim alól Talusra emelem tekintetem.- Lehet, hogy éppen a Te iránymutatásod lesz az, ami megmenti az életemet.- igen, a hízelgés nem áll jól nekem, nincs is benne nagy gyakorlatom, de hát fenébe az egésszel.. - Ha azt mondod, hogy nem érdekel a sorsom, élek vagy halok-e, akkor csak bökd ki és kész. Meg is szabadultál tőlem.- legyintek kezemmel az ajtó felé, a ravasz mosolyban arcomon már nyoma sincs az iménti mesterkéltségnek. - Mit gondolsz?  


Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 849
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Kedd 18 Aug. 2015 - 18:28





Ashara & Talus



A nő jól láthatóan nem tetszését fejezi ki a gunyoros szavaim kapcsán, de az igazat megvallva, én ezt csak még szórakoztatóbbnak találom. Elvégre ez csak egy tréfás megjegyzés akart lenni, amivel oldani akartam a hangulatot. Na mindegy, én nem fogok megsértődni emiatt, hanem helyette inkább elindulok a polcok között, hogy megtaláljam azt, amire pont szükségünk van. Az igazat megvallva, én először egy üveg jó vörösborra gondoltam, de aztán letettem a dologról. Nem hinném, hogy most szívesen leülne velem italozgatni.
Nem telik sok időbe visszatérnem a könyvecskémmel, elvégre mindig ugyanoda rakom, lassan már tizenöt éve. Talán ideje lenne új „rejtekhelyet” találnom neki, na nem mintha ide bárki is megpróbálna betörni, annak ellenére is, hogy van itt jó pár értékes tárgy.
A könyvet az asztalra rátéve gyorsan elkezdem átlapozgatni a jegyzeteim, természetesen hátulról kezdve, elvégre a nő megmondta, hogy a vevő alig két hete járt csak itt. Hamarosan megtalálom a dögös, vörös Laura Simmonst és a hozzá, illetve az ékszerhez tartozó bejegyzéseimet.
- Pontosan – erősítem meg a nőt, miszerint jól értette, pedig sejtésem szerint egész jó lehet a hallása. Rögtön látható rajta, hogy belemerült a gondolataiba, én pedig ezt tiszteletben tartván addig elteszem a könyvet és átgondolom, hogy kitől is szereztem én azt az ékszert. Az ótünde, aki elhozta nekem az ékszert egy igen veszélyes alak, és bár rám nézve nem ártalmas, de egy ilyen fiatal elementál-t, mint ő valószínűleg kisujjal kettétörne.
~ Olyané volt, aki közel állt hozzá. ~ Ez az első gondolatom, amint meghallom a szavait, de az igazat megvallva ez nem segít a döntésben. Ha személyes dolgokról van szó, akkor az ember vagy éppen elementál néha meggondolatlan lépést tehet, ami egy gyorsan haragra lobbanó ótündével szemben nem mondható éppen életbiztosításnak.
Bár talán mások pofátlanságnak tartanák, hogy megnézem őt, úgy ahogy egy férfi szokott egy nőt, de én nem, elvégre teljesen természetes. Ez az amit én mindig is viccesnek tartottam, hogy ha egy nő megnézz egy férfit, akkor az nem probléma, de ha fordítva akkor az illető férfi egy tapló paraszt. Hiába, érdekes egy világban élünk manapság.
- Hát, nem feltétlen örülnél te annak szerintem, sokan mentek haragtól dúlva, válaszokat keresve ehhez a kereskedőhöz, de nem mind jött ki onnan. Még olyanok is hátra maradtak ott, akik sokkal idősebbek és persze erősebbek voltak nálad. Miből gondolod, hogy te nem ugyanerre a sorsra jutnál? – Jól láthatóan megkomolyodott mind az arcom s a hangom, elvégre ez igen is komoly téma. Akár az élete is véget érhet, ha véletlen meggondolatlanul vagy épp tiszteletlenül szól az ótündéhez. Ölt már meg mást ő ennél kevesebbért is.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Kedd 18 Aug. 2015 - 15:18






Talus& Ashara



Fintorgok egyet a gúnyos szavakra, közben megszemlélve a pókháló mentes mennyezetet. Tudom, hogy nem sok fogózkodót tudok nyújtani, de ha több ismerettel rendelkeznék az esetről, akkor most nem lennék itt, és nem zargatnám őt ezzel. Ezt talán a férfi is megérti, hisz a továbbikban mellőzve az akadékoskodást elsiet, eltűnik a polcok mögött, hogy röviddel később egy vékony kötettel bukkanjon fel onnan. Kíváncsian húzódok közelebb. Ha csak egy hajszállal is pofátlanabb lennék, akkor most áthajolnék a pult fölött, úgy bámulnák a lapok tartalmát, de nem vagyok. Csak a szemem sarkamból leskelődök, s próbálok olvasni a sorok között. Kevés sikerrel. A férfi azonban átlátni tetszik a világos lapok uralta káoszt. Felvillanyozódva kapom fel tekintetem, s várom, hogy tudtomra hozza mit talált ott, ahol én elbuktam.
- Egy éve?- harapom be alsó ajkam elgondolkodva. Számot vetek magamban. Mikor hallottam utoljára Priscilláról, az anyámról? Nagyjából hét esztendeje nem jelentkezett, azóta nem éreztem ilyen közelinek, és valóságosnak a jelenlétét, mint most. Elmélkedésem befejeztével az eladó felé fordítom figyelmem, még éppen sikerül rajta kapnom, ahogy alig leplezve végig mustrál. Nem csinálok belőle nagy ügyet. Nem vagyok az a fajta, aki felkapja az orrát, ha úgy érzi a férfiak úgy bánnak vele, mint egy darab hússal. Aki hagyja, az meg is érdemli. Így az ilyen pillantások, csak a hiúságom legyezgetik, főleg, ha azok egy esztétikailag ilyen kitüntetett egyéntől érkeznek, mint aki a pult mögött ácsorog. De hát kit érdekel ez most?
- Ismertem a nyakék korábbi tulajdonosát, és érdekelne milyen körülmények között vált meg az ékszertől.- hiszen olyan nagy becsben tartotta. A kis ördög, aki a fejemben bujkált azt suttogta, hogy még nálam is többet megért neki az a vacak.
- Van rá mód, hogy elárulja nekem annak a kereskedőnek a nevét?- kérdem, behízelgő mosoly virágzik ki ajkaimon.  


Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 849
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Kedd 18 Aug. 2015 - 13:42





Ashara & Talus



Hamarosan megkapom a fotót a lánytól, és alaposan megnézem azt. Ismerős a képen lévő ékszer, bár valószínűleg az is segítene az egészben, ha nem lenne annyira összegyűrve. De nem panaszkodom emiatt, elvégre szinte tapintható a nő idegessége, amire az én kérdésem csak hab a tortán. Ettől függetlenül jól láthatóan nem zavartatom magam a nő dühe miatt, elvégre nem én jöttem hozzá, hanem pont fordítva. Ha valamit meg akar tudni tőlem, akkor viselkedjen.
- Karótnyelt Laura Simmons…hát, ennek hála most már tudom, hogy kiről lehet szó – Bár szavaim eléggé gunyorosnak hangozhatnak, de végül azért küldök felé egy kedveskedő mosolyt, miközben mutatóujjammal várakozásra kérve eltűnök egy időre a polcok között. Még véletlenül sem akadtam fent azon, hogy a fiatal nő azonnal a testi adottságait sorolta fel a vevőnek, elvégre én is férfiből vagyok, így ezeket a „fontos” dolgokat is mindig megnézem. Bár, manapság már nem vagyok az a szoknyavadász, mint régen.
- Meg is lenne. –Hozok elő egy nagyjából a4-es méretű könyvecskét, ami nálam egyfajta jegyzetfüzet, ahova minden vevő fontosabb adatait felírom. Na persze ez a könyv csupán a halandó vendégeket jegyzi fel, de van egy másik is, amibe a természetfeletti lényekkel kötött üzleteket jegyeztem le.
- Szóval, igen, áh itt van. – dünnyögöm csak inkább magamnak, miközben a könyvet a kettőnk között lévő pultra leteszem és elkezdem a jegyzeteim olvasni, na persze ebből ő nem sokat fog érteni, elvégre csak az általam ismert kódrendszerrel írtam le. Na persze gondolom, ha valaki akarja, akkor meg tudja fejteni.
- Nagyjából egy éve vettem meg egy másik régiségkereskedőtől, aki gyorsan túl akart adni rajta. Megkérdezhetném, hogy mit akar megtudni tőle pontosan? – Az a másik vevő éppenséggel egy ótünde volt, aki nem éppen a kedvességéről híres, így nem érzem okát annak, hogy a lánynak elmondjam hol található, és ezzel veszélybe sodorjam őt. Közben a könyvet becsukom, és a pult alatti kis polcra helyezzem, aztán a pultra könyökölve várom a nő válaszát. Jól láthatóan nem vagyok rest alaposan meglesni őt, elvégre igen csak vonzó külsővel rendelkezik.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Hétf. 17 Aug. 2015 - 22:29






Talus& Ashara



- Csak tessék!- nyújtom át neki a kissé gyűrött papírost, miután néhány másodpercen keresztül állom tekintetét. Nem tűnik repesni az örömtől, hogy láthat, de mi oka is lenne erre? Valószínűleg azt sem tudja ki vagyok, bár az én körömben mozgók többsége már halott róla, addig az övéi szemében mi csak apró porszemek vagyunk. Nem is számít. Karjaimat összefonva mellkasom előtt várakozok, tekintetem végig szánt a polcokon, s a vitrinekben elhelyezett csecsebecséken. Nem sokat fogok fel a látottakból. Egyrészről nem rajongok a régiségekért, másrészről pedig túl ideges vagyok most ahhoz, hogy tettesem ennek ellenkezőjét.
Ennyi? Vonom fel kérdőn szemöldököm, s érzem, ahogy egy ideg megrándul szám szegletében. Emlékeztetnem kell magamat, hogy nem ez a férfi tehet arról, hogy bennem úgy forrongnak az indulatok, és még mindig én vagyok az, akinek szüksége van a másik segítségére. Aprót szusszantok, tudatosan ellazítom izmaimat.
- Két és fél héttel ezelőtt vásárolta meg egy amerikai nő. - kezdek bele a tekintetét fürkészve, keresem benne a felismerés szikráit. - Laura Simmons. Vörös haj, hosszú combok, dögös, bár kissé karót nyelt, ha engem kérdez..- harapom el mondandómat. - Nem számít.- rázom meg a fejem, megtáncoltatva gyűrűs tincseimet.
- Rémlik valami?- kérdem reménykedve. Persze, nem várom én el, hogy minden jöttment újgazdag háziasszonyra emlékezzen, de kell, hogy legyen itt valami nyilvántartás, vagy mifene. Nem létezik, hogy csak én szenvedjek az őrsön a papírmunkával. Remélhetőleg itt is akad, egy mindentudó kis könyvecske, amiben megtalálhatjuk a választ a fő kérdésemre.
- Az érdekelne, hogy miként jutott hozzá ehhez a nyaklánchoz.- térek is rá a lényegre, nem szándékozom egyikünk idejét se vesztegetni. Na, nem mintha olyan fene elfoglaltnak tűnne...  


Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 849
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Hétf. 17 Aug. 2015 - 22:05





Ashara & Talus



A mai nap eléggé unalmas volt, elvégre a délelőtti órákban volt csupán két vevő és attól kezdve egyetlen egy sem. Na persze nem mintha a „csúcsforgalomban” ezernyi ember várakozna a bolt előtt, hogy egymáson átmászva bejuthassanak hozzám. Áh dehogyis, ide általában a műértő emberek jönnek be, akik valamit be akarnak szereztetni.
Ezért is eshetett meg, hogy amikor Ashara bejött, én nem voltam a pult mögött, hanem éppen az egyik polcon rendezgettem a régi könyveket. Természetesen az ajtón lógó szélcsengő gyorsan értesített arról, hogy új vendégem érkezett, így pillanatokon belül már ott voltam Ashara előtt.
- Önnek is. – Köszönök vissza udvariasan, elvégre nem mondhatom neki azt, hogy lehetne jobb is. Közben én is alaposabban megfigyelem a vevőt, aki egy nő és hamarosan már én is észreveszem a másik léleknyomatát.
Hát, az igazat megvallva az ebben a pillanatban az arcomra kiülő fintor miatt nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni. Nem véletlen választottam ezt földi álcámnak, elvégre kevés esélyt láttam arra, hogy természetfelettiek térnének be ide, ami nekem tökéletesen meg is felelt. Úgy szokták mondani, hogy tévedni emberi dolog, de azért néha velem is megesik.
- Megnézhetem? – Nyúlok a gyűrött papírosért, amit úgy szorongat, miközben a tekintetem az övébe fúrom. Nem találkoztam még vele, de annyi biztos, hogy valahol alattam van azon a bizonyos ranglétrán, bár ez a jelenlegi helyzetben lényegtelen. Ahogy nézem nem a kör ügyei miatt jött ma el hozzám, így ő számomra csak egy egyszerű járókelő, aki benézett hozzám.
- Ismernem kéne talán? – Az igazat megvallva rémlik valami ezzel a nyaklánccal kapcsolatban, de így hirtelenjében nem tudom hova tenni, elvégre éves szinten tucatnyi hasonlót adok el itt, így nem emlékszem ennek az eladási körülményeire. Ha képes több információt adni arról, hogy vajon mikor kerülhetett hozzám, akkor talán segíthetek.







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   Hétf. 17 Aug. 2015 - 21:18






Talus& Ashara



Az iroda helység tágas ugyan, de kisebbnek látszik valódi méreténél, annyi minden zsúfolódik össze benne. Bár falait világosra mázolták a rengeteg szekrény, és a vaskos könyvekkel tömött polcok eltakarják szinte teljes egészében a halvány bézs felületet. Aznap délelőtt pedig különösen nyomasztónak érzetem, miközben tollam hegye a hibátlan krémszínű papíron súrlódott végig épp oly módszeresen, akár a sarokban álló falióra ketyegése. Mi sem mutatta jobba idegességemet, hogy lassan már a saját magam által keltett neszeket se tudtam elviselni. Gyűlölőm a papírmunkát. Az igazat megvallva hajlamos is vagyok elhanyagolni, így történhetett meg az, hogy az iratok lassan félméteressé magasodó tornya várt aznap reggel az asztalomon. Hiába, tudtam, hogy ezúttal már nem kereshetek kibúvókat, így kötelességtudatosan neki estem a dokumentálásnak. Fél egy magasságában leugrottam a közeli kávéházba a szokásos adagomért, ahol különös meglepetésben volt részem. Mi a franc?! A nő a pék sütemények közül válogatott, elegáns krémszínű kabátot viselt, szexi magassarkút, vörös haját magasra tűzve viselte, így remek rálátásom nyílt a nyakában lévő függőre mit elgondolkozva csavargatott ujja körül. Nem foglalkozva a pult mögül hozzám intézett kérdésekkel egyenesen odaléptem hozzá.
- Hol szerezte?- böktem a nyakék felé, mire ő meghökkenve felhúzta orrát. Éreztem, hogy változtatnom kell a stílusomon, ha nem akarom, hogy sarkon forduljon. Száz közül is felismertem volna az ezüstláncon lógó, markazitokkal díszített rókafejet. Legutóbb anyám nyakában láttam, s tudtam jól, hogy egyedi darab. Néhány kedves szóval, egy légből kapott történettel a családi ereklyéről, és két pohár kávéval később meg is kaptam azt, amit akartam. Két nevet, egy üzletét, és a kereskedőét, akitől az ékszert megvásárolták. Ismerősen csengett. Az ékszert nem vásároltam vissza, bár a hölgy felajánlottam, de én megelégedtem egy képpel is.
Győzködtem magam, hogy ez az ékszer nekem nem jelent semmit, mint ahogy a korábbi gazdája sem...Most mégis úton vagyok, hátra hagytam a papírmunkát, és szabadságoltattam magam, hogy ellátogassak abba a bizonyos üzletbe. Kényelmes világoskék farmernadrágot húztam magamra, koptatott anyaga feszesen tapad combjaimra. Sötétzöld blúzom kissé meggyűrődött az utazás során, így összehúztam fekete bőrdzsekim cipzárját.
- Jó napot!- lépek be az üzletbe, napszemüvegemet orrnyergemről fejem búbjára csúsztatom, s kíváncsian mérem fel környezetem, hogy aztán tekintetem megállapodjon Mr. Ashrakon. Elmosolyodom. Amit eddig csak gyanítottam azt most jól kivehető léleklenyomata megerősíti. Nem tökölök sokáig, előhúzom a farzsebemből a gyűrött papírost, amire az ékszer képét nyomtattam.
- Tud nekem erről a nyakráncról mesélni?- szegezem rá tekintetem, nem csinálok belőle nagy ügyet, hogy egy feljebbvalóval akadt dolgom. Nem szoktam zavartatni magam ilyesmivel.  


Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Sétálóutcák   Kedd 14 Júl. 2015 - 10:02


Sétálóutcák

Magasba törő pálmafák, napernyős teraszok, szökőkutak és persze ragyogó napfény, ami jellemzi a város összes sétálóutcáját. Kis üzletek, melyekben megvehetjük Sydney és Ausztrália összes hasznos és felesleges, ízléses és giccses szuvenírjét, de számos fagylaltozó, elegánsabb üzlet is nyitott itt boltot magának, hogy becsalogathassa a gondtalan korzózókat.

írta Myärn




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Sétálóutcák   

Vissza az elejére Go down
 
Sétálóutcák
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: Sidney-