Share | 
 

 Ellael tornya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Elisabeth Grand
☮ Kor : 22
☮ Hozzászólások száma : 38



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Vas. 22 Május 2016 - 7:32

Alexander és Lisa
Nállam, fullra elmentek otthonról, hogy ezt megteszem, hogy lábzsákot huzatok valakinek a lábára, mert cipőben van. Ráadásul, a olyas valakivel tenném ezt, akié a lakás. Én, itt csak dolgozni fogok, tehátez itt csak a munka helyem lesz, egyenlőre ideiglenesen, próbaképpen. Arra, azért kiváncsi vagyok, hogy mennyire lesz velem elégedet Mr. Mondgomery, hogy azt mondja nekem, hogy maradhatok. Mondjuk, örülnék ennek az állásnak, de ott most még nem tartunk, hogy azt mondjam, hogy az enyém az állás. Bár, felhoztam a dolgot, de inkább elvetem, és nem vezsem meg, mert tudom, hogy úgy is felesleges lenne. Bár, azt mondtam, hogy hisztis picsa leszek, ha össze mászkálják a munkám, de azért késöbb még hozzá tettem, hogy ez nem mindig van így. A lábzsákról, elterelődik a téma, és megnézhetem Mr. Mondgomery gyűjteményét, amiben női ékszer is található, mire rá kérdezek, hogy ezek valamelyik női rokonáé-e. Mr. Mondgomery, elneveti magát majd a kérdésemre kapok választ. Érdekes, azt megkell hagyni, hisz női ékszerekről van szó.
- Értem. - Mondom elpirúltan, mikor mondja az egyik három darabból álló ékszer tulajdonosát. Ékszerrel kapcsolatos kérdésem, úgyan nincs, de ellenben mással kapcsolatosan viszont van. Mr. Mondgomery, arról beszél nekem, hogy a többit fedezzem fel egyedül, mert neki most találkoznia kell odalent az aszisztensével, aki rá fogja borítani az asztalt, az elöbbiért.
- Kérem várjon egy kicsit Mr. Mondgomery, mert azt szeretném megkérdezni, hogy akkor a nassolni valóval akkor mi legyen? Hisz Nalani azt mondta, hogy valami egészséges legyen. - Kérdem, közben más felé nézzek. Majd, mikor vissza fordulok, ő már el is tünt. Nagyot sohajtok, és elindulok, hogy a lakás többi részét is fel fedezzem magamnak. A feljárót a teraszra, megis találom, és elindulok fel a teraszra, és mikor fel érek, elfog engem a tériszony, így csak óvatosan lépkedek a széle felé. A látvány, tényleg lélegzet elállitó, de úgyan akkor félelmetes is. Majd, gyorsan vissza fordulok, és lesietek a biztonságos házba, és munkához kezdek állni.
( Köszönöm én is a játékot, és akkor alig várom a következőt. Valamint elnézést, hogy eddig megvárrattalak. )
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 17 Május 2016 - 8:00



Elisabeth & Alexander


*Érdekes egy nő az biztos, szórakoztató is az én öreg fejemnek, bármennyire is igyekszem haladni a korral, azért az emberek mindig meg tudnak lepni valamivel, főleg a hölgyek. Nők! Isten ajándékai a férfinak. Unatkoznánk nélkülük, az életünk sivár lenne, szépség és lelki csapások nélkül. *-Ennek örülök. Akkor nem kell aggódnom, hogy minden nap megpróbálja leszedni a fejemet.
*Nem mondom ki, de talán tud a sorok között olvasni és rájön, hogy ezzel azt próbáltam vele burkoltan közölni, hogy könnyes búcsút vehet a lábzsákjától. Épp elég pénzt fizetek azért, hogy akár napjában többször feltakarítson. Egyébként nem járok át az irodából ötpercenként, legfeljebb napjában egyszer. Ha az irodán kívül van találkozóm, akkor vagy már eleve úgy öltözöm, de a felesleges járkálást elkerülve nem csak a lakásban van gardróbom, így akár többször is át tudok vedleni az alkalomnak megfelelően anélkül, hogy átsétálnék az otthonomba. Tiszteletben tartom és megbecsülöm Ms. Grand munkáját, és vigyázni is fogok rá, de még mindig én vagyok a főnök, a tulajdonos és az idősebb, szóval muszáj lesz némi kompromisszumot kötni velem ha kényelmesen szeretne élni. A közlésem azonban cseppet sem közönyös és nem gőgös, kedves vagyok mint mindig. Átvezetve őt a gyűjtői szenvedélyemnek otthont adó szobába azonban büszkén kihúzom magam. Bár arról nem tudhat, hogy milyen értékek, történelmi ereklyék vannak itt, de azt igen, minden egyes darab különleges. Ám ő másképp látja ezeket a műtárgyakat és nem tudom visszafogni a nevetésem.* -Bocsásson meg…..nem, nem az édesanyám ékszerei, és nem tudok arról, hogy bármelyik korábbi tulajdonos a rokonom lett volna. Ezek nagyon régi ékszerek, olyanok mint….ez itt például II. Katalin orosz cárnőé voltak.
*Csak, hogy képben legyen miről beszélek. Ugyan sokan úgy tudják, hogy a Diamond Alap a Kremlben helyezte el, de ez az eredeti. *-Igen, szenvedélyes gyűjtő vagyok, itt a kedvenceim vannak. Kérem, vigyázzon rájuk. Nos, azt hiszem nincs több olyan fontos dolog amiről nekem kellene tájékoztatnom, hagyom, hogy egyedül fedezz fel a lakást. Odafent, talál egy teraszt, csak lépcső vezet fel a lakásból, a folyosó végéről. Nézzen szét, csodás kilátás nyílik a városa. Ha megbocsát…..az asszisztensem tűkön ülve vár, hogy ismét rám borítsa az asztalt.
*Könnyedén, mosolyogva biccentek felé, majd ha nincs több kérdése, magára hagyom. Sarkon fordulok és puha léptekkel eltűnök a szemei elől.*

//azt hiszem nem kellene tovább nyújtanunk ezt a bemutatós játékot. Köszönöm, hogy hoztad a karaktert és a játékot is, hamarosan újra összejövünk Smile Az említett terasz képe a topic első oldalán található. //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Elisabeth Grand
☮ Kor : 22
☮ Hozzászólások száma : 38



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szomb. 14 Május 2016 - 18:06

Alexander és Lisa
Alig mondomki, hogy hisztis picsa tudok lenni, ha sáros cipővel semmibe veszik a munkám, már megis bántam, hogy ezt mondtam. Hisz, tudok én magamban is dühöngeni emiat. Fogadjunk, hogy valahányszor feljön nassolni, nekem hisztiznem kell amiat, hogy ő nem lesz képes felvenni a zsákot, vagy a cipőt levenni. Bár, azért a biztonság kedvéért, egy kis pontositás nem ártana, hogy ezt a dolgot elkerüljem. Hallom, hogy megismétli párszor a szót, majd mond nekem valamit. Szavai, nem valami bizalom gerjesztőek, mégis szeretném én azt hinni, hogy tényleg ügyelni fog erre.
- Azt, azért szeretném előre leszögezni, hogy bár hisztis picsa leszek, de nem mindig fogok ennek hangot adni, van mikor csak magamban mérgelődök. - Szögezem le a dolgot, miután ő is elmondta a magáét. Majd, más témára terelödik a beszélgetés, és mint megtudom van neki gyüjteménye, amit megakart volna mutatni, amiből én azt hittem, hogy már nem akar meg mutatni, de persze tévedtem. Mr. Mondgomery előre enged, csak éppenséggel az itt a gond, hogy nem tudom azt, hogy hol is van ez a szekrény. Mint kiderül, a szemközti szobában van. A helyiség, úgy van berendezve, mint egy nappali, és a szekrényt is észre veszem. A szekrényben, érméket, ékszereket, és miniatűrök vannak. Tanúltam történelmet, így tudom, hogy régen a férfiak is festették magukat, illetve ők is hordtak ékszert. De, szerintem ezek nem férfi ékszerek, kötve hiszem, hogy hordja is őket.
- Ezek, az édes anyja ékszerei, vagy valamelyik női rokonáé? - Teszem fel a kérdést, bár akár tévedhetek is. Itt is találhatóak festmények, amik nagyon jól néznek ki.
- Látom, hogy imádja a festményeket. - Jegyzem meg, ahogy végig nézek a falakon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Hétf. 9 Május 2016 - 18:02



Elisabeth & Alexander


*Öreg vagyok, oké, sok évszázadot megéltem, oké, haladtam a korral ezzel nincsen semmi baj. Több nyelven beszélek, összeszámolni sem tudom és nem csak irodalmi szinten hanem a tájszólásokat és a szlengeket is, de úgy tűnik kissé le vagyok maradva. Még a szövegkörnyezetből sem tudom kitalálni mi lehet az a „hp” amit a házinénim emleget, épp ezért szinte leesik az állam amikor natúr, nemes egyszerűséggel közli minek a rövidítése.* -Hisztis picsa. Hmmm….. *Mindezt úgy mondom mint aki aranyat talált a régen kimerült lelőhelyeken. Magamban még párszor elismétlem, a szemöldökeim kissé megugranak és a homlokomon összegyűlt ráncok nagy gondolkodásról árulkodnak. Momentán köpni-nyelni nem tudok ezen naturalisztikus megfogalmazáson, de miután összeszedem magam és levegőt is képes vagyok venni, rendezem az arcvonásaimat és bólintok.* -Értem. Ügyelni fogok, hogy ne jussunk el a „hp” állapotig.
*Hű, szigorú ahhoz képest mennyire fiatal. Azt hiszem szórakoztatni fog a dolog ahogyan megneveljük egymást, mert mondanom sem kell, én megbecsülöm mindenki munkáját, de az száz százalék, hogy nem fogok a saját otthonomban lábzsákot húzni. Nagy harc lesz az biztos, de élvezni fogom. A későbbiek folyamán újabb meglepetésben van részem, mégpedig a titkos hely iránt való érdeklődés miatt. Kinőttem már abból, hogy mindenféle titkos dolgokat dugdossak el, ha most lennék kamasz akkor sem tenném, nincs szükségem ilyesmikre. Van más amit féltek és nagy gonddal tartok becsben, ezért is kell megmutatnom.*
-De muszáj lesz megnéznie. Jöjjön kérem.
*Kivezetem a hálóból, természetesen magam elé engedem ahogy azt a hölgyekkel illik, bár a házvezetőnőm, vagyis én vagyok a munkaadója, de attól ő még nő, vagyis hölgy akinek kijár az udvariasság. Mutatom merre induljon, a kezemmel terelgetem a hálóval szemközti szoba felé. Ez amolyan ereklyeszoba, nappalinak is betudható hiszen van itt kis kanapé és fotel, de alapjában véve egy modern páncélszekrény kis csalással. Az emlegetett szekrényen nem látszik semmilyen biztonsági kialakítás, egyszerű szekrény, ízlésesen faragott és intarziás betéttel ellátott. Csak közelebbről látszik, hogy az üveg vastagabb a megszokottnál, a fémerősítés pedig a faborítás alatt rejtőzik. A polcokon sötét bársonnyal bélelt tartókban érmék, ékszerek, miniatűrök láthatók. Van olyan is ami több száz éves, de ha valaki nem hozzáértő, fel sem tűnik neki. A falakon értékes festmények, múzeumba valók, de inkább kimentettem őket, egynémely remekmű alkotójával személyes ismeretségben álltam, inkább emlék mint befektetés. *
-Nos ez lenne a gyűjteményem egyik része. A takarítás itt szükséges. A szekrény zárt, csak én tudom kinyitni.






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Elisabeth Grand
☮ Kor : 22
☮ Hozzászólások száma : 38



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Csüt. 5 Május 2016 - 22:59

Alexander és Lisa
Mr. Mondgomery szobájában vagyunk, és ott beszélgetünk. Beszélgetés közben, visszatérünk a lábzsákos témára, és látom Mr. Mondgomery reakcióját, ami kissé mulattat. Majd, kérdése vagy kérése kissé ledöbbent.
~ Na, ez a fickó eddig hol élt? A Marson? - Kérdem gondolatban, mikor felteszi, de hangosan nem kérdezek rá.
- Hp, a hisztis picsa rövíditése. - Válaszolom, ha már meg lett kérdezve. Az igazat megvalva, nem vagyok büszke eme kijelentésemre, hogy egy hisztis picsa vagyok ha semmibe veszik a munkám, így csak remélni tudom, hogy csak olyankor jönnek hozzá, mikor nekem máshol van dolgom, mondjuk vásárolo, vagy pedig a tisztítóban esz a fene. Hiszen, nem garantálhatom, hogy esetleg nem támadokle senkit, hogy vegye már le a cipőjét, mert nemrég mostam fel. Aztán, egy kérdést teszek fel, hisz férfi és mint olyan gondolom vagy legaláb is nem is tudom, minden esetre ezért is teszem fel a kérdést. Fura mód, azon meg sem lepődök, hogy a válasz, hosszú de, azért lényegre törő. Ezt imádom ember társaimban, hogy nem akarják egy rövíd igennel, vagy nemmel letudni a dolgot. Mr. Mondgomery is pont ilyen, és ezzel nincs is semmi gond. Amint hallom, megakarta mutatni a gyűjteményét, ami egy tűz és golyó álló vitrinben van, ami egy vastag páncél üveg mögött. Az üveget, még megtudom érten, hogy golyó és tűz álló, de a fa... végül is mindegy, nem azért vagyok itt, hogy ezt megkérdő jelezzem.
- Jó tudni, hogy nincs ilyen hely. - Mondom, mosolyogva. - Ha jól értem a szavait, akkor már nem szeretné megmutatni. - Mondom tovább, de itt már nem mosolygok, csak őt figyelem és várom, hogy merre tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 3 Május 2016 - 5:17



Elisabeth & Alexander


*Nem szoktam a levegőbe beszélni, erre majd Ms. Grand is rá fog jönni. Most talán még kételkedik, vagy másképp gondolja, és az is lehet, hogy nem bízik abban amit mondok, de bízom abban, hogy napok múlva már nem lesz semmilyen aggálya. Én elmondtam, hogy a beszerzés hogyan alakult ki és milyen feltételei vannak, Nalani vagy én oda fogunk szólni a kereskedőkhöz, hogy tudják ki intézi ezek után Meredith asszony helyett a bevásárlásaimat, és minden más marad a régiben. Flottul fog menni, az új házinénim meg fog lepődni. Ahogy én is a kifakadásán, pedig valóban csak kedélyesen érdeklődöm a lábzsákkal való terveiről, bár halvány sejtésem azért van, de nem, nem hiszem el, még magamnak sem. Kissé megugrik a szemöldököm mikor úgy kezdi; „Nézze Mr. Montgomery” ez kissé baljóslatú, a nők csak akkor kezdenek így mondatot, ha a későbbiekben semmilyen ellenkezésnek nem adnak helyet. Van viszont egy apró kis megjegyzése amin megtorpanok, még a fejemet is úgy fordítom mint a kutyák amikor nagyon figyelnek és amit az emberek – főleg a nők – cukiságnak ítélnek, pedig csak a jobb látás miatt teszik.*
-Hp-s? Ms. Grand, kanyarodjunk el egy picit attól a ténytől, hogy lábzsákot akar húzni a lábamra a saját otthonomban, értékelem a rendszeretetét, és higgye el mindenkoron tiszteletben tartom majd a munkáját, de ez a hp még ismeretlen fogalom előttem. Ha szépen megkérem felvilágosít mit jelent?
*Ez minden bizonnyal valamilyen szleng lehet a mai ifjúság szótárában amivel még nem találkoztam, sürgősen meg kell tudnom, nem szeretek lemaradni. Korábbi gyanúmat már tisztázta, miszerint nem járkálhatok csak úgy kedvemre a lakásban, ha jót akarok magamnak, márpedig így van, akkor nem csak én állítok szabályokat, hanem betartom azokat melyeket a házinénim irányoz elő a számomra. Természetesen mindezen szabályok nem fognak vonatkozni azokra a vendégeimre, akiket kivételes módon nem az irodában fogadok majd. Szép kis újságcikk lenne belőle, ha kiderülne, hogy a Micromed tulajdonosának otthonában a vendégek lábzsákot húznak a cipőjükre, hogy ne piszkolják össze a frissen vikszelt padlót. Mindezek után, a hp már nem is olyan fontos, mert új házinénim valami olyan bombát dob be kettőnk köztudatába amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Dugi hely! Ez valami nagyon nagy dolog, érdekfeszítő és kissé mókás is, mintha kamasz lennék a serdülésem közepén. Nem vagyok még olyan öreg, hogy ne sejtsem miről beszél, de ezt sem hiszem igazán. Komolyan arra célzott, hogy egyedül, némi segédlettel elégítem ki a szexuális fantáziámat? Némi torokköszörülés közben fogalmazom meg a válaszomat, hogy ő is értse miről beszélek és abban is biztos lehessen, hogy nem fog semmilyen érdekes tárgyba vagy újságba ütközni. Kinőttem már abból a korból, bár ő nem tudhatja, de amíg abban a korban voltam még nem voltak ilyen dolgok sem a közforgalomban, sem a köztudatban. Akkoriban még bordélyokba vitték az elsőszülött fiúkat, hogy bevezessék a férfi-nő kapcsolat buja rejtelmeibe, az angyaloknál ez azért másképp van.*
-Ms. Grand. Biztosíthatom, hogy semmilyen dugi helyem nincs, az értékes antikvitások pedig el vannak zárva, biztonságos helyre. Bár ha óhajtja megnézheti az üvegen keresztül a gyűjteményemet. Golyó- és tűzálló szekrény, vastag páncélüveggel, intarziás faberakásos borítással és a vendégszoba mellett található. Épp azt szerettem volna megmutatni.
*Most vagy rájön, hogy miről beszélek és szó sincs turpisságról, vagy félreérti a nem virágnyelvnek szánt mondataimat és belepirul, esetleg felháborodik. Bélyeggyűjteményem nincs. *




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Elisabeth Grand
☮ Kor : 22
☮ Hozzászólások száma : 38



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szomb. 30 Ápr. 2016 - 1:28

Nalani, Alexander és Lisa
Mr. Mondgomery társaságában maradok, miután Nalani távozik. Nem szívesen lennék Mr. Mondgomery helyében, ha jól hallottam az elöbb a dolgot. A kőrbe vezetés, folytatódik de, már Mr. Mondgomery társaságában. Egyből a háló szobája a következő, ami meglepő módon sokkal rendesebb, mint a férfiak szobájának a töbsége. Itt tudom meg, hogy még is kell főznöm, már ha tudok főzni, és igen, tudok főzni. De, ettől függetlenül, meg kell tanulnom rendelni, hisz jobb a békesség. Mint meg tudtam, tisztítóba is kéne járnom, ami egy nem túl kellemes emléket hoz felszínre bennem. De, igyekszem ezt mellőzni, hisz csak egyszer történt meg.
~ Ahha, most ezt mondod, aztán néhány hét és kérni fogod blokkot. - Gondolom magamban, mikor Mr. Mondgomery arról beszél, hogy meg bízik bennem, hogy mit és mennyit veszek. Mondjuk, akinél utoljára házvezetősködtem, az tényleg meg bízott bennem, és nem kéne erre gondolnom, mert lehet, hogy tényleg meg fog bízni bennem, ahogy azt az elöbb mondta is. Majd, mikor mondja nekem, hogy talpra eset vagyok, látom, hogy a lábamra nézz. Szavai, jól esnek szívemnek, és boldog leszek tőle. Aztán, a szobájában visszatérünk egy korábbi témához, mert rá kérdez.
- Nézze, Mr. Mondgomeri én nem tudom, hogy Meredith asszony, hogy is ált a dologhoz, de én kissé hp-s vagyok, ha piszkos, sáros cipővel semmibe veszik a munkámat. De, inkább majd én beszerzem a cuccot, és csak remélni tudom, hogy fogják majd használni, és nem lesz felesleges pénz kidobás. - Válaszolok Mr. Mondgomery kérdésére, vagy legalább is csak remélni tudom, hogy ez válasz a kérdésére. Tudom, hogy ő lakik itt, de én pedig csak dolgozom, és csak remélni tudom, hogy amint lejár a próba idő, majd állandóra vesz fel, bár azok után, hogy beismertem hp-ságom, elég kicsi erre az esélyem, de kitudja. Most jut az eszembe, hogy papucsot nem hoztam magammal, de ezt a dolgot majd holnap pótolni fogom, és ma mezitlábaskodom.
- Azt, azért szeretném megkérdezni, hogy hogy van-e önnek, dugi helye, olyan helyre gondolok, ahol olyan dolgokat tárol, ami a magán szférába esik? Csak azért kérdem, hogy merre ne kezdjek pakolászni. - Kérdem, a porno gyüjteményére utalva, már ha van neki. Tudom, ez általánositás, hisz nem minden férfinek van ilyenje, de gondolhatok más egyébre is. Mondjuk, olyan gyüjteményre, ami fontos neki, és senkire se bízná.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szer. 27 Ápr. 2016 - 7:50



Nalani, Elisabeth & Alexander


*Jó munkához idő kell, a rosszhoz pedig még több, ezért nem is húzom sokáig, igyekszem a házinénimet körbevezetni amennyire csak telik tőlem. Bár nem szoktam idegenvezetőt játszani a saját lakásomban, ha jól emlékszem Meredith asszonyt is Hendiala vezette körbe annak idején, de akkor nem tartottam velük. Talán ez volt a probléma, hogy nem hagytam kibontakozni, mindez persze a türelmetlenségem amit irányába mutatok, hiszen hosszú évszázadok óta vágyom rá, de az érzéseimnek csak nem régóta engedhetek némi teret. Szeretnék minél több időt vele tölteni és sajnálatos módon ez most valaminek a kárára történt. *
-Nos igen Ms. Grand amint tudja itt én vagyok otthon és ha főz magának valamit számítson arra, hogy szemtelenül bele fogok kóstolni. Ha pedig valami kifejezetten a szájam íze szerint készül el, talán nem is hagyok belőle. Természetesen minden hozzávalót megtalál majd a kamrában és a hűtőben amennyiben körültekintően vásárol. Ahogy minden ez is bizalmi alapon működik, hiszen a Meredith asszony által feljegyzett kereskedőknél számlát vezetnek a tartozásaimról és annak a kifizetését hetente egyszer Nalani intézi, ergo nem ellenőrzöm mit és mennyit vásárol.
*Újabb kis adalék arról mire van igényem és mi lesz az ő feladata. Egyszerűbb így még ha maradéktalanul meg is bízom benne, felesleges minden áldott nap készpénzzel bajlódnia amikor néhány kattintással el lehet intézni. Ahogy az étteremből való rendelést sem kell házhoz szállításkor kifizetni, csupán a borravalót kell rendezni, azt meg én szoktam. Mindenkire odafigyelek, ezt majd Elisabeth is érzékelni fogja. A kifutófiú családját is ismerem, a gondjaikat melyeken igyekszem mérsékelten, nem könyöradományként segíteni, az egész toronyház a tulajdonom, de a legutolsó alagsori takarítóval is jóban vagyok. *-Biztos vagyok abban, hogy bele fog jönni Ms. Grand. Ön talpraesett nő. *Nem tudom nem lepillantani ennél a mondatnál a lábaira melyeken nincs cipő. Szép, formás lábfeje van, na nem mintha lábfétisem lenne, csupán megjegyeztem a látottakat. Erről jut eszembe a lábzsák amire nem kaptam még választ és ami kifejezetten érdekel, legalábbis a végeredmény rám nézve. Már a hálószobában vagyunk mikor rákérdezek az engem érintő lehetőségre.*
-Hogy is volt azzal a lábzsákkal? Szabad tudnom miért kellene beszereznem kórházi felszerelést?
*Remélem nem akar megműteni vagy ilyesmi. Büszkén állok a hálószobámban mert láthatóan elégedett a rendszeretetemmel, ezen a ponton nem lesz velem gond, de kétlem, hogy másban megfelelne neki a megrögzött, évtizedeken át tartó bogaraim bármelyike. Kíváncsian, derűbe oltott mosollyal várom a válaszát.*




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Elisabeth Grand
☮ Kor : 22
☮ Hozzászólások száma : 38



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szomb. 23 Ápr. 2016 - 7:41

Nalani, Alexander és Lisa
Eleinte, kettesben indulok el a felettesemmel, hogy kőrbe vezessen a lakásban. Ám, csak a fürddőt és a nappalit mutatja meg, közben elmondja a dolgomat. Egy kérdésem támad, amit fel akartam tenni, csak aztán eszembe jutott, hogy ehez nekem semmi közöm. Mr. Montgomery követ minket, így mindent hallott amit Nalani kisasszony mondot nekem, még a fővésről is. Mikor megszólal mögöttem, én össze rezzenek, mert nem számítottam arra, hogy utánnunk jön. Mr. Montgomery, sőt még Nalani is bíztat, hogy tegyem fel nyugodtan a kérdésemet, de inkább megtartom azt magamnak. Jó, alá írom, hogy kedvesek és barátságosak, de nem szeretném ezt kihasználni, vagy valami hasonló. Nalani, szól nekünk, hogy ő megy mert várja a munka, majd főnökéhez fordulva szól neki, hogy a irodában találkoznak, amit Mr. Mondgomery agyban fel is jegyzet magában. Miután Nalani távozik, magamban arra gondolok, hogy talán a ház többi részét egyedül kell majd fel fedeznem. Majd, egy kérdést is teszek fel, mert most nem értem a dolgot. A válasz, az lett, amire vártam, vagy is az igen. De, aztán elbizonytalanodik, és egy kérdést tesz fel nekem. Hazudhatnám azt, hogy nem tudok főzni, de ha magamnak kogyvasztanék valamit, és pont akkor jönne föl Mr. Montgomeri nassolni valóért, úgy is lebuknék, és égne az arcomoról a bőr.
- Igen tudok főzni, de jobb a békesség, és inkább megtanulok önnek rendelni. - Mondom főnökömnek, diplomatikusan. - Bár, ha itt dolgozom ideiglenesen, nyílván gondolom kogyvaszthatok magamnak valamit ebédre, de kitudja lehet, hogy véletlenül kicsit sokat főzök. - Mondom, közben óhatatlanul is egy kis huncut mosoly jelenik meg az arcomon, hogy jelezzem, neki, hogy bár megrendelem neki a kalyát, de azért néha lesz választási lehetősége, ha sokatt főzök magamnak. Aztán, Mr. Mondgomery úgy dönt, hogy ő folytatja a kőrbe vezetést, én pedig követem őt. Elsőként a háló szobáját mutatja meg, ami nos meglepően rendezett, mármint abból ki indulva, hogy Mr. Mondgomery egy férfi, és a férfiak, a fiúk mindig szanaszét hagyják a dolgaikat. Nos, ebben a szobában, csak a úr pizsomája van elöl, de még az is rendezett. Majd, szóba kerül a tisztító, hogy egy-két alkalommal, oda is el kell mennem. Egy emlék merűl fel bennem, mikor egyszer voltam tisztítónál, és jó pár ruhámat beaddtam a tisztítóba, köztük a kedvenc pólómat, és akkor még csak nem is gondoltam, hogy azon a napon látom utooljára. A tulaj, váltig állította, hogy pólót nem addtam be, és otthon is fel forgattam a mindent, de szó szerint mindent, és nem találtam meg. De, ez velem történt, és egyszer. Mondjuk, tudtam beszerezni egy hasonlót, de az mégis más volt, hisz azt Rebekától kaptam. Na, mindegy ez is csak egyszer történt meg, és nem biztos, hogy megint bekövetkezik. Mondjuk, annak örülök, hogy neki pozitív a véleménye a tisztítókkal kapcsolatban, de majd meglátom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Csüt. 21 Ápr. 2016 - 8:40



Nalani, Elisabeth & Alexander


*Megyek utánuk mint egy kiskutya a gazdája után, igazából roppant mód szórakoztat a női csevej és mivel a férfiakat rendre kilökik a társalgásból, most örömmel kapok az alkalmon. Természetesen rendre Hendialát figyelem, minden egyes apró kis gesztus az elmémbe ég, imádom nézni amikor másokkal tárgyal, vagy csupán érdektelen beszélgetést folytat, a mostani tanítgatós még ismeretlen számomra, de élvezem. Elisabeth házinéni kissé zavarban van, nem látom csak érzem, ez nem mitikus képesség hanem emberi de az erősebb fajtából, talán angyali mivoltom erősíti fel, de nem foglalkozom vele csak kihasználom. Érezhetően rengeteg kérdés lappang benne melyeket valamely okból nem akar feltenni és hiába nógatom, kitér előle.  Sajnálatos módon a kibeszélés így elmarad mert jelen vagyok, de nincs kétségem afelől, hogy más helyzetben sem állta volna meg a helyét, Hendialával nem véletlenül vigyázzuk a magánéletünket, korábban is megtettük de egészen más okból. Ha megjelentem vele rögtön hírbe hozták a vélt kapcsolatunkkal ami ugyan nem zavart volna hiszen mással is így tettek, de azt nem engedhettem, hogy egy napon emlegessék a többi kirakat nővel.
Az eligazítás folyamába némi üröm vegyül, nem érzem, hogy hibát követtem volna el, de úgy tűnik kissé beletapostam Hendiala lelkébe azzal, hogy Elisabeth előtt ellent mondtam neki. Nem dőlök be a szép és kedves mosolynak, az elköszönő mondat végén eléggé nagy hangsúlyt kap a nevem, ami útmutató arra nézve, hogy mit is fogok kapni ha átmegyek az irodába. *
-Az irodában? Rendben, ott leszek…….ha már ott kell lennem.
*Igazság szerint mára nem terveztem nagy dolgokat, azért nincs rajtam öltöny, de Hendiala nem is tette szóvá, és úgy emlékeztem az összes mai megbeszélésemet átidőzítettem máskorra; legalábbis Hendialát megkérem rá. Szóval gyanútlanul álldogálok a házinénimmel szemben.*
-Igen, azt hiszem. Bár ebben most már nem vagyok olyan biztos, tekintve, hogy Nalanit úgy tűnik kissé megbántottam. Tud főzni? Mert ha nem, majd megtanítom hogyan rendeljen a kedvenc éttermemből. Hihetetlen, hogy a technika milyen csodákra képes, csak rá kell kattintani a fényképre és a gép visszakérdez, hogy biztosan akarom-e, aztán ott egy kis kosár ikon és arra is kattintani kell és fél óra múlva jön a vacsora.
*Ha csak arra gondolok, hogy pár száz évvel ezelőtt szolgák hada sereglett össze, hogy nagy lakomákat tálaljon az asztalra aminek a felét meg sem ettük. Most meg a tányéron szinte elvész az a három apró falat. Mindezt pedig úgy, hogy még egy szolgával sem kell kapcsolatba lépnem. Az utóbbi száz évben hihetetlenül felgyorsult a világ fejlődése és nem hiszem, hogy ez a jó irány. *
-Na jó, nem maradt más hátra minthogy én vezessem körbe. Jöjjön Ms. Grand. Megmutatom a hálókat és a gardróbokat.
*Azzal el is indulok a saját hálószobám felé és majd be, ahol a férfiak általában széthagyott ruhaneműit csupán a galambszürke selyem pizsama képviseli, az is az ágyra vetve. *
-Igyekszem rendet tartani, nem szóróm szét a zoknijaimat, viszont örömmel önre bíznám a ruháim tisztítóba hordását és onnan való kiszabadítását. Ez úgy hiszem heti egy-két alkalmat ölel fel. Ha végeztünk megmutatom Meredith asszony jegyzeteit és telefon listáját, a kérésemre itt hagyta. Abból mindent megtudhat és kikereshet, meglehetősen háklis vagyok….ezt ő mondta, de szerintem csak lojális a már megismert és megbízhatónak számító szakemberek alkalmazásában.

//Imádtam mint mindig, itt is ott is köszönöm és mi folytatjuk azért, de veled is az irodában szivecske3 vigyori angyalka4 //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Elisabeth Grand
☮ Kor : 22
☮ Hozzászólások száma : 38



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Hétf. 18 Ápr. 2016 - 19:11

Nalani, Alexander és Lisa
Nalani, a felöl érdeklődött, hogy meglett-e mutatva a lakás, illetve, hogy ő meg mutassa-e. Megkértem, hogy mutassa meg, és Mr. Mondgomery is erre kéri, aztán kezdetét is veszi a kőrbe vezetés, de csak a fürdő, és a nappalit mutatja meg nekem, közben instrukciókkal is el lát engem. Egy kérdésem támadt, amit fel akartam tenni, de aztán viszakoztam is, mert eszembe jut, hogy amit kérdeznék, ahoz nekem nincs semmi közöm, és pont ezért is visszakozom feltenni a kérdésemet. A visszakozásomat követően, meghallom, hogy Mr. Montgomery, bátorít engem, hogy tegyem fel a kérdést, ha fontos, és Nalani is ezt teszi, és szól nekem, hogy fel fog hívni, hogy meglegyen a száma, mire bólintok egyet. Aztán, bejelenti, hogy magunkra hagy, mert őt várja a munkája, amit megértek.
- Akkor viszlát, és további szép napot. - Mondomneki, egy mosolyal az arcomon, majd Mr. Montgomery felé fordítom tekintetem.
~ Na kislány, van egy olyan megérzésem, hogy ezt a lakást egyedül fogod fel fedezni. - Jegyzem meg magamnak, gondolatban. De, azért még megvárom, hogy ő mit is mond, hogy folytatja-e amit Nalani elkezdet, vagy inkább ő is dolgozni megy-e.
- Tehát akkor, legyen főzve? - Kérdem Mr. Mondgomeryt, majd várom a válaszát. Bár, gondolom igen lesz rá a válasz.
(Én is köszönöm Hendiala a játékot.)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Hétf. 18 Ápr. 2016 - 17:41



Elisabeth, Ellael & Hendi
 A flörtölés azért meglep, mert bár odafigyelt eddig az érzéseimre, valahogy nem tartoztam abba a körbe, amelyet a csodaszép nők, mint társaság jelentettek számára. Én mindig a jobbkeze, az asszisztense voltam, amolyan kötelező bútordarab, és még ha fel is merültek pletykák kettőnket illetően, egyikünk sem figyelt rá túlzottan oda, elhesegettük a dolgot, Ellael pedig sosem bántott azzal, hogy az orrom előtt csábítgatott volna bárki mást. Igazából... mintha sosem lett volna senkije, bárki, akivel megjelent, amolyan kirakat volt, kötelező társaság, hogy neki, mint közszereplőnek, akinek sok a pénze, és eleve sikeres, ne kelljen magyarázkodnia, hogy miért nincsen körülötte senki. Most ugyan lehet féltékeny, hogy Ellael egy fiatal csitrit alkalmaz házvezetőnek, ám az elmúlt nap, amióta szerelmet vallott, nem gondolom, hogy feljogosítana ilyesmire. Miután én még nem vagyok biztos magunkban, így csak rá támaszkodhatok, hogy nem akar bántani. Amint Elizabeth megérkezik, elszakadok kicsit angyali főnökömtől, és befelé vezetem a lányt, néhány instrukciót hozzáfűzve. Eszem ágában sincsen a férfit kibeszélni, egyébként sem hittem a női pletykákban, a lány számomra most egy idegen, akit nem vonok be a bizalmamba, alkalmazott, és semmi több. Ellael azonban beleszól az instrukcióimba, amit meglepetten veszek észre, azt hittem szabad kezet ad az eligazításban. Na persze bele sem gondolt, hogy egy fiatal nő esetén nem biztos, hogy máris van akkor főzési tapasztalata, nem ezzel fogjuk kezdeni, ám ha ő megemlíti, nekem aztán oly mindegy.
- Ugyan, nyugodtan kérdezz a továbbiakban is Elizabeth. Fel foglak hívni, és elmentheted a számomat, ha bármi kérdésed volna. Azonban ha megbocsájtotok, engem most vár a munka. Minden jót Elizabeth. Alexander, az irodában találkozunk. – Kedves mosollyal búcsúzom a kettőstől, és visszavonulok hivatali ruhába öltözni, hogy majd elinduljak a lifttel, megkezdeni a napomat. Majd találkozunk úgyis is Ellaellel, és megtervezhetjük az esténket, ha velem akarja tölteni.

//Részemről én köszönöm szépen a játékot! Folytassátok nyugodtan Smile //



♫ Wake up ♫ ♥️ RuhaKellemes ébredés ♥️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 12 Ápr. 2016 - 5:55



Nalani, Elisabeth & Alexander


*Hendiala jóléte az én gondom, eddig is az volt de most már hivatalosan is így van. Félhivatalosan, de érzésem szerint nem kell sok időt várnunk és bejelenthetem. A sajtónak minden bizonnyal derült égből villámcsapás lesz, a Rendnek….nos, hasonlóképp. Sikerült eltitkolnom, még Hendiala elől is az érzéseimet, bár talán Kono és Caryeth sejtett valamit, de a vágy személyét nem. Ezek után viszont ha lehet, még nehezebb dolgom lesz, hiszen vissza kell fognom magam a nyilvánosság előtt és az nem könnyű feladat mikor tudom, hogy megcsókolhatnám, átölelhetném, de még sem lehet. *
-Mert én is édes vagyok.
*Hendialával eddig is közvetlen volt a viszonyom de most még inkább elengedhetem magam vele, így az ilyen könnyed poénok is helyénvalók. Amúgy sem vagyok egy merev angol, aki úgy néz ki mint aki karónyelés közben citromba harapott. Végre megérti ő is amit a szabad szombatról mondok neki, egyetlen nap a hétből jár nekünk azok után, hogy több száz évig hagytam a vágyott kapcsolatot fulladozni a sötétségben, nem győzöm kivárni a következőt amelyre máris van ötletem program terén, igazság szerint több is, a választás majd Hendialán áll. Örülök annak, hogy beleegyezett az itt alvásba, a reggeli kis móka feldobja a napomat, az én kis angyalom mindig nevetős és csicsergős de a narancslé játszadozás olyan kacagást csal ki a torkából amit úgy érzem gyakran kell megismételnem, megmelengeti a szívemet és tavaszt hoz az eddig hideg hóesésben nyűglődő lelkemre.
Elégedett mosollyal konstatálom, hogy Hendiala egyáltalán nem akadt ki a házvezetőnőm fiatalságán, látom az arcán, a vonásai nem tudnak nekem hazudni, még ha akarná sem. A következő amit megnézek az Elisabeth lábai, kíváncsi vagyok Hendiala mikor veszi észre a cipő hiányát, talán szóba hozza, hogy ez itt felesleges, na akkor fogok még jobban figyelni hogyan hozzák ezt a kis problémát össze egymással. Igazán mókásan indul a reggel, azt hiszem máris kedvelem a fiatal fruskát. Vázolom a helyzetet amit nem rég döntöttünk el Hendialával és nem is várok más választ mint igenlőt, ám a kívánságlista élére valami olyasmi kerül amit nem igazán értek, és ez látszik is rajtam. Az addig rendben van, hogy ha gondja akad szól, el is várom tőle, jobb ez így hiszen bármin lehet segíteni, elég nagy adag kompromisszum készség szorult belém és Hendiala a megmondhatója, hogy engedékeny főnök vagyok bizonyos helyzetekben, nem a házvezetőnőmön fogom gyakorolni a szigorúságot. Ám a cipővédő lábzsák…az kifog rajtam.*
-Lábzsákra gondol?
*Megemelt szemöldököm jelzi, hogy van még bennem kérdés ezzel kapcsolatban de nem igazán tudom megfogalmazni, ám azért ott van; Minek? Kíváncsivá tesz és ha közben elindultak a lakásvezető körútra, megyek velük mint egy kis pincsikutya, a két nő mögött haladok, hátha közben magyarázatot kapok arra a felettébb különös holmira aminek a beszerzése nem az én feladatom lesz. Hendiala utasításai azért jócskán gondolkodásra adnak okot, felmerül bennem a kérdés, hogy miért is nem kell főzni, hiszen Meredith asszony is főzött és méghozzá remekül. Jó, persze gyakrabban rendelek a kedvenc éttermemből, na de azért mégis….a nassolással nincs gondom, szoktam, ám azért nem kellene úgy beállítani mintha a mániám lenne. Egészségesebb uzsonna, erre felhorkanok, mintha egy nyolcvan éves tata lennék akinek vigyázni kell a koleszterin szintjére és a cukrára. *
-de fontos, kérdezzen csak Ms. Grand. Nalani kedves, hogy is mondtad azt a főzést? Néha azért örülnék valamilyen házikosztnak is, a koleszterin szintem pedig jól van köszöni.
*Talán megállunk a nagy rohanásban és rám figyelnek. Nők, ha összejönnek legalább ketten a férfiembert már emberszámba sem veszik, azért mulattat a helyzet, kíváncsi vagyok miről beszélgetnek majd ha visszavonulok és magukra hagyom őket, ám előbb arra a lábzsákra lennék kíváncsi.*





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Elisabeth Grand
☮ Kor : 22
☮ Hozzászólások száma : 38



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szomb. 9 Ápr. 2016 - 9:48

Nalani, Alexaner és Lisa
Mr. Mondgomery kinyitja az ajtót, köszön nekem és bemutat Nalani kisasszonynak, közben behúz engem a konyhába. Nalani, nyagyon kedves, és ő hozzafel, hogy tegezhetem. Nalani kérdezi, hogy kérek-e narancs levet, amit kérek is, de Mr. Montgomery addja, és nem Nalani. Illetve, a kőrbe vezetés dolgot is meg kérdi, és megkérem, hogy vezessen kőrbe ő, mert még annyira nem ismerem itt ki magamat. Míg narancs levemet kortyolgatom, Mr. Montgomery elmondja, hogy a Szombatjaim, szabadok lesznek és azt is, hogy Nalani egy kártyát fog intézni nekem, míg a próba idő tart.
- Igen, megfelel. - Mondom röviden, és tömören Mr. Mondgomerynek, a Szombatos dologra. Mr. Mondgomery következő kérdései, meglepetést okoz.
~ Erre, nem tegnap kellett volna rá kérdeznie? - Teszemfel magamban magamnak a kérdést, de nem teszem fel hangosan, mert kérdésem eleve költöi, és amúgy se várok rá választ. De, azért válaszolok a kérdésére.
- Egyenlőre, nem jelentenek gondot, de igérem szólni fogok ha már idegesíteni fog a dolog. Igen, lenne itt valami. Egy kéréssel, fordulnék őnhöz. Arra szeretném kérni, hogy szerezzenbe olyan izéket amiket a korházakban is fel vesznek a cipőre, hogy ne vigyékbe a kórtermekbe a piszkot. Na, olyanok kellenének. - Mondom, mert bár annyira nem ismerem, de nem szeretném, ha semmibe vennék a munkám, bár a cipő levétele nem egy hosszú folyamat, megvan az hamar. Igaz, azt amit akarok, azt is csak fel kell tenni a cipőre, bár az is csak pár másod perces dolog. Majd, Nalani jelzi nekem, hogy kövessem őt és kőrbe vezet a lakásban. Közben, magyarázni kezd, hogy mi is lesz pontosan a dolgom. Hogy hallhassa, hogy figyelek, rövíden csak ennyít mondok, hogy értem, és nem többet. Nalani egyik mondata, egy kérdést fogalmazot meg bennem, amit jó lenne tudni.
- Nalani, mondtad az elöbb, hogy... ja, semmi nem fontos mindegy hagyjuk. - Mondom vgül, hisz ha Mr. Montgomery itt fogab valakit, az engem nem érint, és gondolom minden nap úgy kell takarítanim, mintha jönne hozzá valaki, így a kérdésem egészen felesleges.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szer. 6 Ápr. 2016 - 13:08



Elisabeth, Ellael & Hendi
 Valahol tudom, hogy Ellael imád a középpontban lenni, a bulvárlapok címoldalán szerepelni, ezt viszont nem botrányokkal éri el, hanem különféle partykat ad, közéleti szereplő. Szeret jótékonykodni, szép nőkkel mutatkozni, ez pedig engem nem is zavart, és talán most sem lenne felkavaró, elfogadtam, hogy én itt csak háttérszereplő vagyok, sosem lépnék ki a fénybe. Ám azzal igenis boldoggá tett, hogy engem szeret, még nekem is meg kell fogalmaznom, hogy mit érzek.
- Ez tisztára úgy hangzik, mintha az én vállamat nyomná az a felelősség, ami voltaképpen a tiéden van. Édes tőled, hogy így gondolod. – Kicsit mintha még maga fölé is rendelne, ami elképesztő, olyan, mintha minimum valami királylány lennék, akinek a kegyeiért a hős lovagnak meg kell küzdenie. Oké, fehérszárnyú angyal vagyok, igazi ritkaság, de arra nem gondoltam, hogy ezen túlmenően még ennyire ki leszek emelve.
- Kínait se, értem én. Akkor a szombat a miénk lesz. – Bólogatok kacérkodva, örülök, hogy én is tudok vele viccelni, de nem feszítem túl a húrt, bőven jó volt ez így. Nekem is jól fog jönni, hogy az eddigi megfeszített munkát majd némi pihenés is felváltja, lehetnek közös hobbijaink, a szabadidőnk minőségi lehet. Ellenben hangosan felkacagok, amikor csiki-csukizik a narancslével, végre megkapom, és kétkézre fogva iszom bele, mint a kicsit. Nagyon játékos kedvében van valaki most reggel. Megérkezik a házvezetőnő, valóban szemtelenül fiatal, erre már számítottam, nem tudom, hogy angyali főnököm miért váltott idősekről fiatalokra, de végtére is nekem mindegy, egyel több csajszi a környéken nem változtat semmin. Ugyan lélekben én is idős vagyok, de tartom a szellemi üdeségemet, hogy ne legyek kárálós vénasszony. Visszavigyorgok még a főnökre, ahogyan jelzi, hogy kibeszélhetjük, nem látok rá túl sok esélyt, hogy egy idegen lánnyal fontos dolgokról beszéljünk, pláne, hogy Elizabeth sem tudhat a kapcsolatunkról, hiszen a házvezetőnők egyértelműen pletykásak, legalábbis ha a korábbi nénikből indulok ki, ők is állandón kombináltak. Ellael közben még felvilágosítja a lányt a kártyáról, én pedig már mutatom is az utat.
- Erre gyere, csak utánam. A szőnyegtisztításhoz nem értek, rád van bízva, hogy milyen gyakran, ami fontos, hogy ha Alexender különleges üzletfelet itt fogad, és nem az irodában, akkor tökéletes tisztaságnak kell lenni. Tehát az ablakok úgy nézzenek ki, mintha most rakták volna be őket, sehol egy porszem, ilyesmik. Jó tágas lakosztály, lesz vele dolgod rendesen. Mivel Alexander legtöbbször üzleti ebéden van, főzéssel nem kell foglalkoznod, mert este rendelni szokott, de előfordulhat, hogy délután felszalad valami nassolni, ezért mindig legyen bekészítve egy saláta, vagy valami egészségesebb uzsonna. Most így elsőre ennyi, de még biztosan eszembe jut valami. – Foglalom össze az elsődlegesebb dolgokat, a többivel én foglalkozom, a szemétszállítás úgyis egyértelmű lesz a lánynak. Miközben megyünk befelé, mutogatom a fürdőszobát, a nappalit, és közben visszanézek, hogy van-e kérdése.


♫ Wake up ♫RuhaKellemes ébredés ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szomb. 2 Ápr. 2016 - 16:32



Nalani, Elisabeth & Alexander


*Minden amit eddig tettem, Hendiala védelmét szolgálta. Eleinte csupán a Rend felé, hiszen a mi kettősünk már nagyon régóta áll fenn, amikor kisajátítottam még Micromed sem volt, csupán az apámról rám maradt vállalkozás, a dohányültetvények, a kávé és a gyapot. Együtt vészeltük át a Függetlenségi háborút, a Polgárháborút, és mindkét világháborút. Persze nem csak ilyen sötét időszakaink voltak, de ha jól belegondolok Amerikát a háborúk jellemzik, mindig harcoltak valamiért amiből igyekeztem nem kivenni a részem, inkább az üzletre koncentráltam és a háttérben maradtam. Ám nem szabad elfelejtenünk a hippi korszakot sem amikor virágos kisbusszal szeltem át az államokat és gitárral kísértem a többieket. Füvet is szívtam egyszer de nem volt rám nagy hatással. Akkoriban senkit nem érdekelt, hogy ki kivel kavar éppen, a Renden belül azonban valószínűleg szóvá tették volna ha nyíltan közel kerülök Hendialához, manapság viszont a sajtó tud nagyobb kárt és bonyodalmat okozni. Az én hírnevem nem különösebben érdekelne ha nem lenne hatással minden egyes elmarasztaló vagy épp pikáns cikk a vállalkozásra és ezen túl az alapítványokra, melyek szegényeket, betegeket és elesetteket támogatnak, melyek pénzt nyújtanak a gyógyszerek kutatásaihoz, és még sorolhatnám milyen hátrány érne másokat általam. Viszont Hendialát meghurcolnák az biztos, ezt akartam elkerülni a múltban is és most is. Óvatosan, lassan és körültekintően kell a kapcsolatunkat nyilvánosságra hozni, úgy, hogy ő ne sérüljön semmilyen módon. *
-Te csak ne aggódj az én hírnevemért. Eddig is kapcsolatba hoztak más nőkkel és nem volt komoly. Pont ezt szeretném elkerülni, mert téged igenis komolyan kell venni. Egyébként pedig az én dolgom, hogy megvédjelek téged és nem fordítva.
*Szóval nem csak magamra kell gondolnom hanem sok mindenkire, ha a sajtó miatt én bukom akkor velem együtt sok mindenki más is és ez a felelősség engem terhel. Ezen felül Hendiala jó híre a legfontosabb és azon leszek, hogy minden zökkenőmentes legyen. Még mindig távolságtartó vagyok, hiszen csupán néhány csók csattant el kettőnk között és némi ölelés, bújás s mindez titkon mindenkitől elzárva. Mondhatjuk azt is, hogy udvarolok a régi, diszkrét és konzervatív szokások szerint, már csak egy gardedám hiányzik az összképből, szerencsére a mai felvilágosult világban ezt nem követelik meg. Úgy érzem a mosolyát látva és a szavait hallgatva, hogy szórakozik velem, cukkol ami persze nem szokatlan, na de, azért…*
-Hendiala! Kínait se, kérlek. Senkit. Szombaton nem fogok dolgozni, bármilyen meglepő is, egyetlen aktát nem vagyok hajlandó a kezembe fogni, sőt! Tovább megyek, az irodába sem teszem be a lábamat.
*Belekortyolok a narancslébe és Hendialának is kínálom de mintha észre sem venné, ezért elhúzom előle, de mégis utánanyúl. Akkor játszunk egy kicsit mielőtt megengedem, hogy beleigyon. Odanyújtom ismét, majd mielőtt megfogná elhúzom, s aztán megint nyújtom és csak a harmadik próbálkozásra adom oda neki végleg, közben a szám szegletében ott bújkál a játékos mosolygás ami végül vigyorrá szélesedik. A játéknak Ms. Grand hangja vet véget és már ugrom is, hogy szinte behúzzam a konyhába. Azonnal be is mutatom őket egymásnak és ahogy számítottam rá, Hendiala máris közvetlen hangnemet üt meg, persze nők, mit is hittem hiszen könnyedén megértik egymást félszavakból. Ez volt az egyik oka annak, hogy fiatal házvezetőnő mellett döntöttem, így Hendialának is lesz korban hozzáillő társasága amikor épp el vagyok foglalva. *
-Igen, ahogy Ms. Grand mondta vezesd körbe kérlek, addig kibeszélhettek. Első és utolsó alkalom.
*Közlöm vidoran és vetek egy pillantást Ms. Grand lábaira, nem kell csalódnom, levette a cipőit. Töltök a narancsléből, esetlegesen megelőzve Hendialát és az újdonsült házvezetőnőm felé nyújtom a poharat, vele azonban nem játszom el azt amit néhány perccel ezelőtt Hendialával, a játék csak az angyalomat illeti. *
-Remek. Nalani majd elintézi a nap folyamán, hogy kapjon egy ideiglenes belépőkártyát a próbaidejére, amire úgy kell vigyáznia mint a szeme fényére, de nem hiszem, hogy ezzel probléma lenne. Közben megbeszéltük Nalanival, hogy holnaptól elég lesz csak nyolcra jönnie, hiszen most mindent megismer, már nem fog kelleni a körbevezetés ami sok időt elvesz. Szombatra pedig szabadnapot kap, úgy értem minden szombatra. Megfelel?
*Én azért maradok a magázódásnál, elvégre én vagyok a munkaadó és a túl közvetlen kapcsolat nem biztos, hogy előnyös. Egyébként Meredith asszonnyal is magázódtunk mégis képes volt néha elküldeni a fenébe ha valamit nem raktam vissza a helyére, főleg a konyhájára volt háklis. Erről jut eszembe.*
-Ms. Grand, mondja ön mennyire bogaras? Úgy értem, problémát okoz önnek ha az edények más helyen vannak mint előző nap? Van esetleg mániája?
*Azért jó tudni már az elején, mert még azon kapom magam, hogy nekem is le kell vennem a cipőmet a saját lakásomban .*




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Elisabeth Grand
☮ Kor : 22
☮ Hozzászólások száma : 38



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Csüt. 31 Márc. 2016 - 18:36

Hendiala, Alexander és Lisa
A kéz mosás után, elindulok megkeresni Mr. Montgomeryt, hogy tudjon róla, hogy késve ugyan, de itt vagyok. Nem mondom, az otthona simán bele férne a villa kategoriába. Jól átgondolva a dolgot, volt tegnap szó arról, hogy lesz valaki ma itt, aki bővebben ismertetni fogja velem, hogy mi is lesz nekem a dolgom. Talán, már ő is itt vande, ebben nem vagyok biztos, mert nem azzal foglalkoztam, hogy azt nézzem, hogy van-e itt valaki más is. Utam, egy sobához vezetett, aminek az ajtaja nyitva, de maga a szoba üres, és az ágy sincs bevetve. Legalább is, most még nincs, de majd foglalkozom ezzel is. Visszatérve a folyosora, utam folytatom egészen a folyoso végéig, ahol is egy ajtó található. Az ajtóhoz érkezem, de nem nyitokbe, inkább csak kopogok, és várom a választ, ami nem jön bentröl. Türelmem, meghozza a gyümölcsét, de tényleg nem erre számítottam. Mr. Montgomery, hirtelen nyit ajtót és szélesen rám mosolyog, és beszél hozzám. Egy rövídke időre, lefagyok mert bevallom, azt hittem, hogy majd egy ,,kerülj bejebb, vagy egy szabad'' választ kapok, de ehelyett Mr. Montgomery volt az, aki ajtót nyit nekem.
- Jó reggelt Mr. Montgomery. - Mondom, és mondanám tovább a mondandómat, de Mr. Montgomery, már azonnal folytatja is a mondatát. Beinvitál, és be is mutat az aszisztens nöjének, aki a felettesem lesz, míg próba időn leszek itt. Mivel, a beinvitáláskor nem mozdultam meg, így Alexander karon fog, és behúz a konyhába, egyenesen Nalani elé, és látni a mosolyt az arcán, csak nem értem, hogy miért is mosolyog. Nalani kis asszony, nagyon kedves és barátságos, valamint ő maga kéri, hogy tegeződjünk. Ami ellen, nekem semmi kifogásom.
- Szia Nalani. - Köszönök vissza neki. A tegezős dologra, csak bólintok, hogy benne vagyok, aztán két kérdést is kapok.
- Kérlek szépen vezes kőrbe. Narancslevet, pedig köszönöm szépen, kérek szépen egy pohárral. - Mondom, és bár igyekszem arra, hogy szavaim tisztelet tudóak legyenek, nem tudhatom, hogy ez mennyire sikerűlt. Csak ezek után jutok el oda, hogy válaszolhassak Mr. Montgomery kérdésére.
- Igen, könnyen bejutottam. Köszönöm. - A köszönömöt, Nalani felé címzem, ha megkaptam az italt, majd kortyolok is belőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 29 Márc. 2016 - 18:07



Elisabeth, Ellael & Hendi
 Én sem vagyok ellene, hogy kicsit átszervezzük az életünket, ne csak a cégé legyen a lelkünk. Bár ha jobban belegondolok, így is együtt voltunk. Csak... jobb lenne, ha a munkaidő végén valóban egymásra tudnánk koncentrálni, lennénk szabadnapjaink, példának okáért megnézni egy jó filmet, táncolni, ilyesmik. Nem tudom, hogy az érzésbe vagyok-e szerelmes, és jó, hogy van valakim, vagy tényleg Ellael kell nekem, de ezt jó lenne mielőbb eldönteni. Nem akarom, hogy az derüljön ki, hog feleslegesen próbálkoztunk, mert nem működik, ehhez minél gyorsabban rá kell jönnöm a miértekre, együtt kell lennünk, hogy ne pazarolja rám az idejét, ha nem érdemes.
- I-igen, szükség bizony. Jó lenne ha egy pár lehetnénk, de a külvilág felé nem árt titkolni. Tudod, csak módjával a tartalmat a bulvársajtó felé. Nem akarom, hogy rossz híred legyen. Miattam biztosan nem, de ha más miatt, akkor is meg akarnálak védeni. – Bukik ki belőlem, miközben oldalra fordított fejjel nézem őt, azon tűnődve, hogy most akkorát kockáztat, amit még soha egyetlen üzleti tranzakciójával nem. És csak remélni merem, hogy nem halmoz el apróságokkal, mert csak zavarba jönnék vele. Legyünk barátok, egyenlő társak, ebből alakuljon ki valami, vagy éppen ne.
- Japánokat ne, csakis kínaiakat, vettem. – Kuncogok, és még nem tudom, elképzelni, hogyan fogunk minden héten egy teljes napot eltölteni munka nélkül, már most is hiányérzetem van, de azért meg tudnám szokni. Külön aludtunk, mert ez így helyes, és aranyos tőle, hogy ezt kérnem sem kellett.
Mint ahogyan azt sem vettem észre, hogy Ellael narancslét nyújt, ezt most bólintva átveszem, és belekortyolok, igazi friss, üdítő ital, kedves mosollyal köszönöm meg neki. Miután tudtam, hogy a lány ma reggel érkezik, nem köntösben libbentem ide be, hanem Ellaelhez hasonlóan egy kicsit lazábbra véve a figurát, nadrágszoknyában, és egy hétköznapibb blúzba öltözve várom az új házvezetőt. A poharat én nem teszem le, hogy legyen mibe kapaszkodni. Nem tudom, hogy Ellael miért mosolyog ennyire, talán provokálni akar, hogy most nem egy idős hölgyet kaptam? Ugyan, eddig is láttam körülötte csomó modelt, nem kezdek el máris féltékenykedni.
- Szia. Szerintem tegeződhetünk, hívj csak Nalaninak.  Alexander már körbevezetett, vagy megtegyem én? Narancslét? – Kérdezek többfélét is, remélem ő is tudja velem tartani a lépést, mert nagyon csacsogós vagyok, az évszázadok során sem tűnt el ez a tulajdonságom. Első ránézésre szimpatikus, és ha nem bántja meg az angyalomat, akkor jóban leszünk.


♫ Wake up ♫RuhaKellemes ébredés ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Csüt. 24 Márc. 2016 - 7:44



Nalani, Elisabeth & Alexander


*Szeretem ahogyan nevet, olyan int egy csengettyű vagy a Szantálfa liget patakja. A látvány és a hang mosolyt csal az arcomra, és továbbra is a hajával játszadozom mint egy gyerek aki valahol elveszett a képzelet és a valóság határán. *
-Majd megismerjük. Mármint az állandó munkaidőt. csak szervezés kérdése.
*A szervezés pedig az ő feladata, legalábbis eddig az övé volt. Picit burkoltan, picit tréfásan hárítom rá a felelősséget, noha nem sok mindent tehetett volna eddig sem annak érdekében, hogy legyen némi szabad időm. Én nem akartam. Egyrészt mert így tovább maradt a közelemben, másrészt nem sok emberben bízok meg így magam végzek szinte minden projektet, üzletkötést, tervezést. Örültem volna ha az apám besegít, de mindez már nem igazán érdekli, a Micromed velem jutott arra a szintre ahol most áll, a csúcson és a jelen kor már nagyon különbözik attól amiben az apám még az emberi világban élte mindennapjait.*
-Ismerkedésre. Te mondtad, hogy szükség van rá.
*Meg persze arra is gondoltam, hogy több időm jut majd a benne való gyönyörködésre, magánbeszélgetésre, a testközeli lépcsőkön való előbbre jutásra. Tisztelem és becsülöm a kérését, megígértem, hogy nem rohanunk, hogy az ő tempója lesz a mérvadó, de azt nem ígértem meg, hogy nem próbálkozom és nem udvarolgatok neki, hogy nem teszem a szépet és nem próbálom meg finoman elcsábítani. *
-Legyen a szombat. Akkor kedves Ms. Springfield legyen olyan jó és ne szervezze be Yamamotot szombatra és más japánt se. Ez a nap nekünk is szabad lesz, ezentúl hatnapos munkahetet tervezek.
*Szándékosan nem mondok semmit Ms. Grandról, muszáj kiélveznem azt a pillanatot amikor Hendiala meglátja a nagyon fiatal, feltételezésem szerint cipő nélkül érkező nőt. Ez a momentum roppant szórakoztató számomra és nem kívánom lelőni a poént. Annyira el vagyok telve Hendialával és az évődő párbeszédünkkel, meg a narancslével amiből úgy tűnik bájos szerelmem nem kért, talán mert gyakran annyira szétszórt, hogy a végén elfelejti mit is iszik, hogy az első megszólítást nem is hallom, így a másodikra hiszem azt, hogy az első.*
-Megérkezett. Majd meglátod. Érdekes.
*A kopogásra felkapom a fejem és Hendialára nézek egy „na ugye mondtam?” tekintettel, majd leteszem a poharat az asztalra és az ajtóhoz lépek. Hirtelen nyitom ki, és szélesen rámosolygok a nőre.*
-Ms. Grand! Üdvözlöm! Remélem könnyen bejutott. Fáradjon beljebb, engedje meg, hogy bemutassam Ms. Nalani Springfield-et. Ő a legfőbb bizalmasom, az asszisztensem és közvetve az ön felettese is. Nalani, ő Ms. Elisabeth Grand.
*Ha Ms. Grand van annyira zavarban, hogy az ajtó előtt tébláboljon akkor a karjánál fogva behúzom a konyhába, és Hendialához vezetem. Aztán hagyom, hogy kezdjenek egymással valamit, jórészt Hendialán tartom a figyelmem, a széles mosolyom megmarad.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Elisabeth Grand
☮ Kor : 22
☮ Hozzászólások száma : 38



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 22 Márc. 2016 - 15:44

Hendiala, Alexander és Lisa
Nagy nehezen, de bejutok a toronyba, melynek a legtetején már vár Mr. Montgomery, és talán még a hölgy is itt van, akitől a bővebb fontos tudni valókat mondja elnekem. Kiváncsian várom, hogy mit is tartogat nekem a mainap, azon kivül, hogy már most nagyon elkések, mert a sajtó is itt van, és mint tudom képesek úgy helyeszkedni, hogy senki netudjon se ki, se be jutni. Ez, speciel a magam fajtára igaz, aki nem annyira érdekes, és akinek nincs senkije, aki segítene neki a bejutásban. Végül, nehezen, de bejutok a toronyba, és egyenesen a recepcióhoz megyek, ahol jelzem, hogy kihez is jövök pontosan, majd a recepciós kérdez, amire a válaszom egy bólintás felé, aztán be is mutatkozik, és a kezét is felém tartja.
- Nagyon örvendek Arthur. - Mondom, aztán kezet rázunk. Majd, ma is egy biztonságiőr kisér fel, mint tegnap. A liftben, csak egy komoly zene bontja meg az idilli csendet, és a mobilom. Most még megteszem, és elő veszem a telefont, és megnézzem, hogy mi a nagy helyzet. Mint olvasom, barátnőm egy SMS formájában kérdi, hogy nállam alhat-e, amire mint mindig, most is igen a válasz. De, csak hét kor fogom tudni fogadni, hisz hat ig dolgozom ma. Ezt, perszem megírom neki, mire pár perc múlva, egy ok ot kapok válaszul, és azzal abba is hagyom az SMS írogatást. Amint megérkezünk a megfelelő emeletre, a becsöngetés elmarad, mert a az őr nyitja nekem az ajtót, ezzel beengedve a lakásba.
- Köszönöm. - Mondom, majd belépek és megint az első dolgom, hogy levegyem a cipőt.
- Jó reggelt Mr. Montgomery, megjöttem! - Szólok hangosan, és remélem, hogy talán hallotta. Majd, az utam a fürdőbe vezet, ahol kezet mosok, hisz még is csak tömeg közlekedési eszközzel jöttem. Miután, kezet mostam, elindulok felkutatni Mr. Montgomeryt, és nagyon remélem, hogy élve találok rá, az egyik szobában. Annyira, még nem ismerem ki itt magam, így találomra megindulok, és egy nyitott ajtót látok. Benézve, látom, hogy a szobát használta valaki, hisz még nincs megcsinálva az ágy.
- Hahóóó, Mr. Montgomery, én vagyok az Elizabeth, jöttem dolgozni! - Mondom ismét, majd kicsit aggodalmasan tovább állok. A folyosó végén, egy ajtót látok, és valami azt sugja, hogy odakéne mennem. Viszont, ugyan akkor, kétségem is támad, hisz nem tudhatom, hogy nem-e akkor nyitokbe, mikor Mr. Montgomery, épp valamelyik csajával valami nagyon bensőségeset csinál. Ezért, csak oda megyek, és elsőként kopogok az ajtón, majd várom a választ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Hétf. 21 Márc. 2016 - 19:26



Elisabeth, Ellael & Hendi
 Az az egészben az érdekes, hogy nagyjából azon kevesek közé tartoztam, akiknek Ellael engedte, hogy felülbíráljam. Jó, Caryeth úrnő, vagy Kono Hana volt annyira a barátja, hogy meghallgatta a véleményüket, ám az enyémet komoly százalékban meg is fogadta. Lehet, hogy naív voltam, hogy nem vettem ezt észre, és holmi tiszteletnek tudtam be, hiszen nagyjából a mindenese voltam igen régóta. Ám ahogy jobban belegondolok, valóban logikus, hogy azért teszünk ilyet, akit igazán szeretünk. Most is úgy vélem, hogy komoly hatalom van a kezemben, amivel sosem élnék vissza.
- Úgy értem az állandó munkaidő. Tudod, amit mi nem ismerünk. – Nevetem el magamat, kicsit csiklandoz, ahogyan játszik a hajammal. Nem csoda, hogy a Micromed vezetőiként nem alkalmazásban állunk, hanem nagyjából az egész életünket bent töltjük, még a hétvégéket is. Ha nem is bent, de akkor is munkával. Nem ütközök meg megszólításán, és el tudok vonatkoztatni, hogy nem a nevemen szólít, tudom, hogy nem azért teszi így, mert nem tudja megjegyezni, hogy ki vagyok. Rengeteg gyönyörű nő veszi körbe, de szerelmet csak nekem vallott, ebben azért már úgy érzem van tapasztalatom, hogy felismerjem, ő tényleg engem akar. Bólogatva simítom bele az arcomat a tenyerébe, és csak rövid hozzáfűznivalóm van. – Mármint a munkára, ugye? Vagy mi másra tetszik még gondolni napközben? – Kislányos csalafintasággal fenyegetem meg, remélem arra gondol, hogy sokat beszélgetünk, hiszen ez volt a kérésem elsőre. Hogy menjünk el az irodán kívül is ide-oda, randevezúzzunk, ő viszont már tényként kezeli, hogy egy pár vagyunk. Végeredményben így van, nem mondom, hogy próba jelleggel, de azért olykor még rendkívül ügyetlennek érzem magam, és csak az tölt el magabiztossággal, hogy valamiért mégiscsak én kellettem neki.
- Legyen a szombat, akkor ha ki akar mozdulni, minden lehetősége meglesz rá.  – Így okoskodom, végeredményben minket nem érint, hiszen legtöbbször úgyis a saját dolgainkat fogjuk csinálni Ellaellel, akár itt van a házvezetőnő, akár nem. Azért némi félsz mégiscsak fiatal nőről van szó, és angyali főnököm nem válaszolt, hogy jellemre milyen. Talán szándékosan kerüli a témát, nehogy veszekedés legyen belőle. Karbafont kézzel várakozom, hiszen a csengetést nem hallottuk.




♫ Wake up ♫RuhaKellemes ébredés ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Csüt. 17 Márc. 2016 - 5:37



Nalani, Elisabeth & Alexander


*Ms. Grand végre eljut a recepcióhoz ahol Arthur Bosley teljesít éppen szolgálatot. barátságos, kellemes ember, mindig mosolyog. Évek óta Montgomery szolgálatában áll, hiszen nem csak a felső szintek, hanem az egész épület a Micromed nagyvállalt tulajdonát képezi. Irodák találhatók itt, nagyrészt mind a vállalat igényeit elégítik ki, ügyvédek és mérnökök, alapítványi munkatársak. Az épület másik felét, jobbára az alsó szinteket pedig más cégek irodái teszik ki.*
-Ms. Grand? Elisabeth Grand? Mr. Montgomery jelezte, hogy ma korán érkezik. Arthur Bosley vagyok, de önnek csak Arthur……ez itt nálunk mindennapos….majd megszokja. Üdvözlöm a toronyban.
*Arthur mosolyog és ha a lány a kezét nyújtja akkor könnyedén fogva megrázza. Látva Elisabeth meglepettségét az forgóajtó felé int a fejével, az újságírók ma kivételesen csekélyszámú táborára. Többen szoktak lenni ha fülest kapnak arról, hogy a jó parti elhagyja a tornyot, ma csak remélik a jó szerencsét és azt, hogy ha már Montgomery elhagyja az épületet, a mindig szép és szeretnivaló Ms. Springfielddel teszi. Egy biztonsági őr ismét felkíséri Elisabethet, egészen a lakosztályig ahol be is engedi, majd int a kezével, hogy menjen csak beljebb. Ezentúl úgy is önállóan fog járni-kelni a lakásban, jó azt minél korábban elkezdeni. Ha Elisabeth megindul vagy csak hátat fordít az őrnek, amaz mielőtt még becsukná az ajtót, alaposan megszemléli a lány fenekét. Szó se róla, formás és ez az információ körbejár az őrök között, váltásnál pedig az első számú átadott hír lesz.*

*Elmosolyodom Hendiala szavain, miután kényszeredetten eltávolodom tőle egy kicsit, hogy a szemeibe nézhessek. Nekem is még szoknom kell, hogy megtehetem amit szeretnék, de gyorsabban fog menni. Nekem elég egy pillanat, meglátom és tudom és meg is teszem. *
-A következetesség?
*Megfogom a hajával játszó kezét, hümmentve nézek rá, úgy beszél mint egy anya aki épp a férjét okítja ki hogyan viselkedjen a gyerekével. Elengedem és kisimítom azt a rakoncátlan tincset az arcából.* -Úgy lesz drágám!
*Komolyan nézek rá, kíváncsi vagyok hogyan reagál erre, bár a megszólítással nem volt szándékom viccelődni, azért a szándék megbújik a szavak mögött, el is nevetem magam. *-Az lesz a feladata ami Meredith asszonynak is volt, egy kis kiegészítéssel. Rendezi majd a tisztítót, és minden mást is amit korábban rád bíztam, így lesz időnk egymásra, egész nap az irodában ülhetsz majd. *Lépek el mellőle, hogy legalább egy narancslevet igyak ha már a reggeliről lemondtam. Töltök magamnak és az üveget felé emelve kérdőn tekintek rá. ha kér, újabb poharat veszek elő és neki is töltök.* -Heti egy szabadnapot kap, döntsd el melyik legyen az, a péntek vagy a szombat.
*Jelentőségteljesen nézek rá, ezzel is a tudtára adva, hogy azt a napot vele szeretném tölteni, elvégre Ms. Grand akkor nem lesz itt, kettesben lehetünk és dolgozhatunk a kapcsolatunk kialakításán, megismerhet, mehetünk kirándulni vagy baseball meccsre. Ezekben a pillanatokban nyílik a bejárati ajtó és léphet be Elisabeth, már csak ránk kell találnia. A kör alakú hallból, melynek közepén kis asztal áll, természetesen az is kör alakú és egy nagy csokor virág van a közepén kristályvázában, folyosók nyílnak több irányba. Puha süppedős szőnyegek, krémszínű fal, rajta festmények. Az egyik folyosó az angyal lakrésze felé vezet, egy a vendéglakosztály felé ahol az elmúlt éjszaka Hendiala aludt és amelyet eddig csak ő használt. A harmadik, rövidebb a nappaliba, onnan pedig az étkezőbe lehet jutni. A konyha ahol a két angyal tartózkodik és amelynek két ajtaja is van, az étkezőn túl található vagy megközelíthető a vendég lakrész felé vezető folyosóról is. Elég távol van a bejárati ajtótól ezért nem hallható, hogy Ms. Grand megérkezett.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Elisabeth Grand
☮ Kor : 22
☮ Hozzászólások száma : 38



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 15 Márc. 2016 - 21:48

Hendiala, Alexander és Lisa
Az interjút követően, nem egyből haza siettem, hanem a barátnőmhöz, a munka helyére, csak nem volt bent, mert szabadságon volt, így máshova mentem. Egy butikba, ahol ugyan próbálgattam ruhákat, de egyet se vettem. Csak utánna mentem haza, át öltöztem, majd ünneplés gyanánt pizzát rendeltem, és evés közben megnéztem megint a kedvenc SW részemet, majd a barátnőm is fel jött, hogy egy pár szót beszéljünk, majd el is ment, mert még főznie is kell, a barátjának. Eléggé fáradt vagyok, így hamarabb kerülök ágyba, mint azt szeretném, de elöbb még be állítom a mobilt, hogy négy kor ébresszen. Majd, leindulok fogatmosni, s csak utnna fekszem. Lámpa oltás után, hamar elalszom. Másnap, a kellő időben kelek, mikor a telefonom ébreszt. Első dolgom, egy jó meleg zuhany, majd meg reggelizem, aztán fogmosás. A ruhára, nem nagyon fordítok figyelmet, csak valami pólót veszek fel, és egy szabadidő nadrágot. Még felkapom az edző cipőmet, majd a dzsekit, és már indulok is. Félúton vagyok lefelé, mikor eszembe jut, hogy Hermione még nem kapott reggelit, és vissza fordulok. Az ajtómhoz érve jut eszembe, hogy a macsek már nem él, és jelenleg nincs kinek enni adni. Az ajtót már féli kinyitottam, így csak be kell zárnom az ajtót. Mikor az megvan, ismét útra indulok, de elöbb le ellenőrzöm, hogy akkor bezártam-e. Amint ez megvan, már indulok is. Kicsit, már késésben vagyok, vagy legalább is én így érzem. Metrora szállok, azzal megyek párat, majd egy másikra szállok át, és azzal is megyek egyet. Miután, leszállok fel szaladok a felszínre, és a kilépve a sétából, indulok az épület felé, ahol a sajtó emberei állnak, csak tudnám, hogy mit is keresnek itt. Megindulok, és közben azt figyelem, hogy hogyan tudnék úgy el menni köztük, hogy ne keljen hozzájuk szólni. Találok is egy utat, és a sajtó tömeg szélén haladok, és utánna megáll a történet, mert úgy elfoglalják a helyet, mint a filmekben mikor egy hírességről van szó. Nincs mese, megkell szólitanom, amihez nincs túlsok kedvem, de még is megkell tennem.
- Elnézést, szeretnék bemenni. - Mondom jól nevelten, de mintha rám se bagózna, így kénytelen vagyok egy másik tervet bevetni. Ezért, most megkopogtatom a vállát, és mikor megfordul, akkor szólalok hozzá.
- Elnézést, beengedne? - Kérdem, és a fickó, beenged. Egyenesen, a pulthoz sietek, és amint oda érek, akkor szólallok meg.
- Jó reggelt, Mr. Montgomeryhez jöttem. - Mondom, mire felkisérnek a legfelső színtjére, majd át szállok a másik liftbe. Még egy emeletet megyekfel, majd indulok, mit indulok rohanok az ajtóhoz, és gyorsan becsengetek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 15 Márc. 2016 - 13:50



Elisabeth, Ellael & Hendi
 A nagy veszekedést mintha elfújták volna, ismét szent a béke, sőt, még több is történt. Valahol egy pár vagyunk, még ha nekem új is nagyon az érzés, még nem tudok vele mit kezdeni, de annyi bizonyos, hogy boldog vagyok. Boldogabb, mint eddig valaha. Ugyan az atlantiszi évértékelőn szörnyű dolgok történtek, de legalább egy új korszak kezdete ez, amelyben legalább tudjuk, hogy Miamar valóban halott, és ha lesznek is új ellenségeink, most legalább egy pár hétig nyugalom van. Biztos vagyok benne, hogy Miamarnak nem volt köze Kono halálához, tehát akik a párizsi merényletet követték el, még szabadon vannak, így teljesen nem vagyunk biztonságban, de már az is előrelépés, hogy legalább így kettőnk között felvállaltuk, hogy valami feléledt köztünk. Igaz, hogy Ellael részéről sokkal korábban, én még nehezen számolok el az érzéseimmel, mert tudom, hogy mindig szerettem, de hogy hogyan, azt még nem tudtam megfogalmazni. Csak azt tudom, hogy jó vele, és már nem is ilyen furcsa itt aludni a lakrészében. Volt annyira gáláns, hogy külön szobát kaptam, mert a csókok tekintetében ugyan egymásra vagyunk hangolva, de együtt aludni azért még egy kicsit riasztó lenne. Ráadásul álmomban sokszor váltok alakot, még a végén képen vágnám a szárnyaimmal, ahogyan ez nála is előfordulna. Jobb még a saját, külön ágy, aztán majd meglátjuk. Ma jön az új házvezetőnő, Ellael ragaszkodott egy fiatal változathoz, amit ugyan nem értek, de nem tudok vele mit kezdeni. Mivel lelkemben én sem vagyok már egy fiatal csitri, eddig könnyebben megértettem magam az idősebb korosztállyal, féltékeny ugyan nem lettem volna a fiatalokra, de hát na, azért mégiscsak egy másik nő fog mászkálni Ellael köreiben, és ha a korát nézem, jó eséllyel valami hamvas teremtés. Hát mindegy, a legtöbb amit tehetek, hogy jó képet vágok a dologhoz, végtére is én tartom még bizonytalanságban Ellaelt. A mai éjszaka kellemesen ki tudtam magamat aludni, korai ébresztésre állítottam a telefonomat, mert tudom, hogy a házvezetőnő érkezik. Engem aztán cseppet sem zavar, hogy máris fel kell kelnem, végülis az angyalom mellett szinte mindig a munkáról szólt az életem. Gyorsan megfésülködöm, és a szobám melletti fürdőszobában tisztálkodom. A zuhany után fogat is mosok, hogy kellemes legyen a lehelletem. Átsétálok a főnök szobájába, ahol előbb azért kopogok, és csak utána libbenek be. Közelebb lépek, és sugárzó mosolyt vetek rá, és mielőtt megszólalnék, máris szájon csókol.
- Öhm.. jó reggelt. Ezt még nem tudtam megszokni, de aranyos dolog. – Pusszantok vissza, majd elgondolkozva játszom a hajammal, ahogyan a homlokomat ráncolva eltűnődve válaszolok. – A mostani kezdéssel sincsen gondom, csak találd ki, és utána tartsuk magunkat ahhoz, fő a következetesség. - Bólintok a kérésére, bár még mindig nem tudom, hogy egy fiatal lánnyal hogyan fogom megtalálni a közös hangot. Úgy tűnik, hogy már csak pár percünk van, tehát a reggeli ilyen téren csúszik, viszont hétkor már lent akarok lenni az irodámban, ugyanis fél kilencre jön a tokiói küldöttség, és mint tudjuk, ők sosem késnek. Az én dolgom az előkészítő tárgyalás, és tizenegy harminckor Mr. Montgomery Nakamoto-val ebédel, addigra mindennek elő kell állnia. Jó hosszú napunk lesz.
- Afféle mindenes lesz? Mit érdemes róla tudnom? Legalább jellemre passzol hozzám? – Kérdezek vissza, mielőtt még megérkezne a hölgy. Immár nem csak pongyolában vagyok, hanem kosztümben, hiszen innen indulok majd lefelé a privát lifttel.


♫ Wake up ♫RuhaKellemes ébredés ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 15 Márc. 2016 - 7:26



Nalani, Elisabeth & Alexander


*A beállított ébresztő kellemes madárcsicsergéssel keltett. Elképzeltem, hogy Vindorielben vagyok a szantálfa ligetben és az egyik fa tövében ülve hallgatom a madarak énekét miközben Hendiala fátyoltáncot lejt előttem. Gyönyörködtem egy kicsit a sejtelmes anyag alatt hajladozó alakban, és persze majdnem sikerült visszabódulnom az álmomba. Abban a pillanatban mikor hirtelen felültem úgy gondoltam könnyelmű kérés volt az új házvezetőnőmtől, hogy reggel hatkor jelenjen meg és megfogadtam, hogy soha többé nem teszek ilyet. A reggeli nyugalmamnak vége, annál is inkább mert Hendiala ott alszik a vendéglakosztályban, újabb könnyelmű kérésem következtében, mivel a korai időpont miatt nem akartam, hogy még sötétben induljon el a saját lakásából. Megbolondít az a lány. A digitális órára néztem, fél hatot mutatott tehát van öt percem, hogy letusoljak további öt, hogy megborotválkozzam, öltözés és néhány falat amit épp a hűtőben találok. Kissé elveszettnek éreztem magam Meredith asszony nélkül aki úgy gondoskodott rólam mintha az anyám lenne, annak ellenére, hogy az anyám minden bizonnyal nem készítene nekem reggelit. Egy majd `kilencszáz éves angyal legyen önálló. Háromnegyed hatkor ezzel a gondolattal álltam a konyhában a hűtőm előtt, felöltözve és készen arra, hogy belevessem magam a mai munkámba ami szerencsére laza lesz, mivel az összes megbeszélésemet átrakattam más időpontra Hendialával. Ezért nem is vettem öltönyt és reméltem, hogy senki nem is fog zavarni váratlan megjelenéssel.
Hallottam Hendiala közeledő lépteit és már ettől mosoly kunkorodott az arcomra, nem győztem kivárni, hogy belépjen. Azt hiszem a reggeli helyett egy üde csók sokkal jobb lesz és meg is tehetem, elvégre nincs itt senki aki lebuktasson minket. Volt némi lelkiismeret furdalásom a korai időpont miatt, ezért már bűnbánó arccal fordultam a belép angyal felé miután becsuktam a hűtő ajtaját.*
-Jó reggelt! sajnálom, hogy ilyen korán, ígérem holnaptól későbbre rendelem ide Ms. Grandot. Legyen hét vagy nyolc?
*Hozzáléptem és két tenyerembe fogtam az arcát, ezzel fejezve ki a csókra való szándékomat és ha nem utasít vissza meg is teszem. Csak egy röpke, reggeli csók, nem több. *
-Megtennéd nekem, hogy elirányítod? Ahogy annak idején Meredith asszonyt is.
*A Micromed vállalat régóta az ami, ám a székhelye nem mindig volt New Yorkban, tekintve az életünket, a megújulásunkat, a hosszú életet és azt, hogy nem igazán öregszünk. Hendiala a kezdetektől velem van, sok mindent élünk át együtt és a cég ugyanúgy tekinthető az ő gyermekének is, ő volt a dajkája. Öt óra ötven. Kíváncsi vagyok mennyire pontos Ms. Grand. Jeleztem a recepción, hogy korán érkezik és vezessék fel, azt is, hogy ezentúl az én alkalmazásomban áll, a nap végére meglesz a fényképes kártyája és a joga ahhoz, hogy egyedül jöjjön fel a külön lifttel. Remélhetőleg Hendiala is megbékél vele és azzal a ténnyel, hogy mennyire fiatal. Azt még nem tudom, hogy a helyzetünket tekintve a külvilág felé mindez jókor jött vagy sem, de majd kiderül. Az újságíróknál sosem lehet tudni mibe mit látnak bele és milyen történetet kerítenek ki a valóságból. Az is lehet, hogy lesz pár mókás hetünk, de épp úgy bosszantó is.*





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   

Vissza az elejére Go down
 
Ellael tornya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: Otthon, édes otthon-