Share | 
 

 Ellael tornya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Ellael tornya   Kedd 14 Júl. 2015 - 10:22

First topic message reminder :


Ellael tornya

Természetesen magasan az égbenyúló felhőkarcoló, a legmodernebb épület a városban, króm és üveg. A tetején különleges terasz, melynek egyik fele teljesen nyitott és nagyra nőtt tuják, kisebb bokrok ölelik körbe, míg a másik fele zárt, naptól védett ám eléggé szellős. Kényelmes kanapék, fotelok, egy medence foglalják el a helyet, hófehér függönyök lengik körbe.
Az alatta lévő szint mely az épület nem hivatalos legfelső szintje, Ellael otthonát és irodáit rejti magában. Ide csak különleges engedéllyel és kísérettel lehet feljutni az idevezető egyetlen magánliften.

írta Ellael




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szer. 16 Szept. 2015 - 20:46



Ellael & Hendi
Kicsit bánom már, hogy felajánlottam, hogy hazamegyek, majd vissza. Csak neki akartam jót, hogy megmaradjon fedhetetlennek. Bele sem gondoltam, hogy akkor még inkább buta helyzetbe hozom magunkat, ha reggel varázsütésszerűen itt kezdem a munkát, nem pedig otthonról jövök, ebből is látszik, hogy sosem leszek alkalmas ennél összetettebb feladatokra, ő itt az ész. Ami még inkább bánt, nem akarom, hogy úgy érezze, titkolni akarok bármit is. Így is van egy nagy titkom, amelyet senkinek nem merek elmondani, kár lenne újabbakkal tetézni. Ahogyan rám néz, legtöbbször igyekszem tartani az udvarias, baráti viszont, mégsem olyan könnyű, hiszen számomra tökéletes, ezt nem tudom máshogyan kifejezni. Védem azzal, ha nem nyílok meg, nem hozom olyan helyzetbe, amely ezt az egész, szépen felépített várat lerombolná. Szinte egyek vagyunk, ám tudom, hogy az apámként, vagy a bátyámként viselkedik, ahogyan az ikertestvérem útját is egyengeti. Vélhetően rám azért figyel oda jobban, mert bár erősebb a gyógyításom Clarionénak, nem kaptam hivatalos értelemben vett ápolói képzést. Valahogy nekem a mindenki általános segítője poszt jobban megy. Ha Caryeth úrnő kérne meg, hogy legyek a vezető assziszense, bizonyára pillanatok alatt átlátnám a céges ügyeit, ezért nem félek attól, hogy Konoval mi vár rám, csak azért sajog a szívem, hogy Ellael nem lehet ott. De legalább időt ad a helyzet, hogy magam mögött hagyjam őt, és átgondolhassam, hogyan tudnék az egészből kilábalni. Talán össze kéne boronálnom valahogy őket. A koruk és a bölcsességük folytán szép pár lennének. Ezért hesegetem el a gondolatot, hogy amikor elém térdel, arra gondol, amire én. Bolondság lenne, hiszen nem is ismerjük úgy egymást. Vagyis mindenkinél jobban, ám nem vagyunk szeretők sem. Mindennél jobban vágyok rá, hiszen akkor nem kéne bújkálni, vagy furcsálkodó tekintetekkel találkoznunk, ám tudom, hogy sosem fogja megtenni, annyira távol áll tőle az emberség ilyen fajta vetülete. Ezt meg is értem, fordított helyzetben én sem kérném meg magamat. Soha. Elszakadunk végül egymástól, a fejgörcsöm is csökkent kissé az érintésétől, így mindketten visszaülünk a helyünkre, és elkezdek falatozni a ráksalátámból, közben felvázolva a festegetést.
- Túlzottan jól ismersz. Mániákus ég-függő vagyok, mindenem kék, ha elragad a fantáziám. – Nevetem el magam, lényegében ezzel új arcomat mutatom meg, hiszen legtöbb amikor lát, világosban vagyok, fehérben, vagy rózsaszínben, de a festészet számomra másról szól. A szárnyalásról. Szívesen odafesteném képeimre őt is, csakhogy annak aztán semmi értelme nem lenne. Még csak képem sincsen róla, amit esténként otthon nézegethetnék, csak egy régi Time magazin, aminek a címlapján pózol. Azóta kénytelen vagyok minden számot megvenni a lapból hogy ne legyen feltűnő a dolog.
- Jól van, én pedig szívesen mutogatom őket, de csak nekem, arra nem beszélhetsz rá, hogy tárlatot nyissak, meg kell esküdnöd. – Magam sem értem hogy történhetett, átveszem picit az irányítást, és feltételeket szabok neki. Behúzom a nyakamat, amkor erre ráeszmélek, elnézést kérő mosollyal tömöm a számba a rákot, hogy ne kelljen magyarázkodnom. Ha már átjön, remélem, hogy még az elutazásom előtt teszi, utána attól félek feledésbe merülne részéről a dolog, én pedig nem forszíroznám.
- Magától értetődőnek gondoltam, hogy mész, ott a helyed. Azt hittem, hogy Konoval szeretnél táncolni. Vagyis menni. Ha én is mehetek, köszi. – Felelem, és közben észre sem veszem, hogy az ajkaim szélén maradt egy kis falatnyi a salátából. Inkább azon tűnődöm, hogy miben fogok aludni, ezt még nem beszéltük meg.


♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szomb. 12 Szept. 2015 - 8:01



Hendiala & Ellael


*Sosem gondoltam magamról, hogy olyan nagyszerű lennék mint amilyennek Hendiala lefest, már az a pár egyszerű szó is úgy hangzik édes ajkairól mint egy óda, a makacssága ahogyan ragaszkodik a véleményéhez, megmosolyogtat. Törékeny nő, de ennek ellenére erős, határozott, néha viszont mégis bizonytalan mint aki elveszett valahol az úton és szüksége van támaszra, noha ő gondoskodik rólam és teszi magát pótolhatatlanná. Talán hiba volt annak idején ennyire közel hozni magamhoz, dacolva mások véleményével és sértettségével amiért kisajátítom őt. Igen, kihasználtam, a pozíciómat, az első körben lévő tisztségem adta lehetőséget és hatalmat, de muszáj volt. A közelemben akartam tudni, először csak azért, hogy egyengessem az útját és megtanítsam neki az emberek világának veszélyeit, hogy minden nap kifejezzem a hálámat a gondoskodásáért, azért az „angyali” gondoskodásért amivel kirángatott a legmélyebb szakadékból. Makacsul ragaszkodtam hozzá és úgy intéztem, hogy mindenki lássa, számomra nélkülözhetetlen. Végül valóban az lett, Hendiala bebizonyította még nekem is, hogy méltán kapta a tisztségét, mindenki számára világossá vált, hogy megállja a helyét és én megnyugodhattam egy időre. Senkinek egy szava nem lehet. Azonban az érzelmeim magukkal ragadtak és már nem csak egy kis angyalt láttam magam előtt hanem a nőt akinek akkora szíve van, hogy az egész világegyetemet bele lehetne hajtogatni és még maradna hely benne. A nőt, aki gyengéd, vicces, erős, gondoskodó és csodaszép. Kívül-belül. És még ő mondja rám, hogy egy csoda vagyok. Nem vitatkozom vele tovább, már csak azért sem mert azzal csak a fájdalmát erősíteném ahelyett, hogy enyhítem.
Előtte térdelve életem egyik vágyálma körvonalazódik a beteljesülés ígérete nélkül, elnyíló ajkait nézem és rájövök, hogy bármennyire is szeretném továbbpörgetni ezt a szép pillanatot, nem lehet. Elérhetetlen számomra. Már így is van elég bűnöm amit cipelhetek hosszú életem végéig, de jó mazochistaként még veszek a vállaimra. Hazugságot hazugságra halmozok, mentségemre legyen mondva mint kegyes és Hendiala érdekeit szolgálja, de attól még igaztalan. *
-Igen, tudom és köszönöm. *Kissé hirtelen ötlet volt ez tőle, de az elevenembe vágott, észhez térített mert ennyire közel hozzá kezdtem elveszíteni a józanságomat amit nem a bor vett el.* -Helyes.
*Mosolygok rá és menekülök, bár nem hiszem, hogy ennyitől elmúlt volna a fejfájása, mégis kell egy kis távolság, hogy ne akarjam annyira birtokba venni az ajkait. Amikor már az asztal köztünk van, tréfálkozva témát váltok. Érdekes, hogy milyen sok időt töltünk együtt mégsem jártam még az otthonában. Tudat alatt szándékos volt, nem akartam látni hogyan él nélkülem, tőlem távol, nem akartam látni a személyes terét mert az csak még közelebb sodorta volna hozzá a szívemet és már így is veszélyesen össze volt gubancolva az életünk fonala. Én tehetek róla jól tudom de nem akarok ezen változtatni, csak minden áldott nap meg kell húznom a magam határait. Ám kíváncsi vagyok arra mivel üti agyon az időt. Nem képzeltem még el de nem lep meg, hogy a művészet berkeiben kószál, az ő álmodozó lelkének nem is való más mint a finomság és a szépség.*
-Nocsak! A mindig csinos és elegáns hölgy összekeni magát festékkel? Biztosan jól áll, el tudom képzelni, hogy teljesen beleélve magad még az arcod is festékes. Jól gondolom?
*Az esténk hangulatához hozzátartozik a könnyed piszkálódás, mindez nem sértő és nagyon odafigyelek arra, hogy tényleg csak az ugratás keretein belül maradjak, ám értékelem a szenvedélyét és valóban kíváncsi vagyok a keze munkájára, ám még gondolkodnom kell azon, hogyan nézzem meg a képeit úgy, hogy nem megyek el az otthonába. A hotelba ahol lakosztálya van, és amit a vállalaton keresztül én finanszírozok munkahelyi juttatásként és amiről úgy tudja, hogy elszámolható költség. Bámulatosak az emberek, hogy ilyeneket kitalálnak, csak az én malmomra hajtják a vizet, szeretem kihasználni ezeket az ötleteket mert roppant szórakoztató.*
-Szívesen megnézném a képeidet, majd egyszer kerítek rá időt, vagy te elintézel nekem egy szabad délutánt.
*Mielőtt újabb falatot vennék magamhoz rákacsintok. Rajta áll hogyan szervezi meg a napjaimat, mindenben ráhagyatkozom, végül is olyan a kapcsolatunk mint az embereknél a házasság. A férfi gondoskodik asszonyáról, a feleség pedig megmondja hogyan, mikor mit csináljon a férj és mindezt úgy, mintha a ház urának érdemei lennének.*
-Jut eszembe. Nem sokára beindulnak a jótékonysági bálok és összejövetelek. Szükségem lenne a jótékonysági alap összkeretére és egy bájos, ifjú hölgyre aki majd elkísér és megtáncoltat. Rád gondoltam.
*Még nem tudom a programot de a tavalyihoz képest nem sokat változhatott, csak a meghívókra várok amelyek biztosan időben megérkeznek. A Micromed nem csekély összeggel járul hozzá az alapítványok munkájához, hülyék lennének kihagyni.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 8 Szept. 2015 - 10:11



Ellael & Hendi
Nem hittem volna, hogy ő lesz a világom közepe. Egykor a semmiből mentett meg, amikor még nem tudtam, hogy a halandók világa mennyire félelmetes, veszélyes lehet. Onnantól magától értetődő volt, hogy követem a lépeit. Lélegzetvisszafojtva fogadtam a hírt, hogy baja esett, az elsők között voltam, akik odasiettek, hogy akár a saját életenergiámmal is táplálhassam őt, hiszen nem halhat meg. Mindünk támogatója, védelmezője, nekem különösen sokat jelentett, még ha sosem vallottam be még magam előtt sem, hogy mennyire. Jobb is így. Kapcsolatunkat Ellael szövetségesi szintre emelte, amit ugyan nem értettem, nem ellenkeztem vele. Kiegészítjük egymást, még állandóan ott motoszkál bennem a félsz, hogy ezzel ártok neki.
- Nem... isten nem, viszont, nincsen nálad jobb szívű. – Rázom a fejemet, ebből nem engedek. Nem is feltétlenül a képesésségei teszik különlegessé, kiemelkedetté. Az, ahogyan másokkal bánik. Ahogyan kér, irányít, nem pedig parancsol, félelemben tart. Ahogyan odafigyel. Többek között rám. Alig tudom ilyenkor elrejteni a sugárzó pillantásomat, és szemlesütve megköszönni a gesztusait, mintha csak udvariaskodnánk egymással. Tudom, hogy szeret, azt mindkettőnk érdekében kizárom, hogy szerelemmel, de a belőle áradó pozitív energiákat felém egyértelműen érzem. Kissé fáj a fejem, most erről is gálánsan gondoskodik, s amikor magamhoz lehúzom, nem gondolok bele, hogy hirtelen milyen helyzetben találjuk magunkat. Ajkaim elnyílnak, iriszeimben különös fény villan, ahogyan bennakad a lélegzet. Nekem is pontosan az fut át a tudatomon, mint neki, arról az aprócska tényről ugyan nem tudok, hogy mindkettőnknek ez ugrik be véletlenül. Alig érezhetően nyelek, nem lehet erről szó, holott Ellael nagyon is emberi, nem tesz úgy, mintha többek lennénk a halandóknál. El tudom képzelni, hogy egyszer majd megkér valakit, ahogyan most előttem térdel. Elhesegetem az eszményi képet, és szemlehunyva merülök el a finom érintésben, amely a haléntékomat masszírozza. Megrebbenek, amikor megszólal, áfonyaszín pillantásom ismét éled, ahogyan ráébredek, félreértettük egymást.
- Én nem... csak neked nem akartam rosszat. Igazad van, ebbe nem gondoltam bele. – Ismerem be az igazát, ezzel itt még nem mondom ki, hogy akkor miben maradjunk. Eltűnődök még a kérdésen, s végül kimondom, amit szeretne.
- Jól van Ellael. Szívesen maradok. – Nem gondolok bele, hogy az irodában netán kényelmetlensége támadna, harcos, mindig is az volt, aludt már egy kanapénál vagy fotelnél sokkalta kényelmetlenebb helyeken. Ráadásul nem kell mindent úgy kezelni, mintha csak egy törékeny virágszál lennék. Elfogadhatom a gesztust. Bólintok, immár szélesebb mosollyal.
- Festeni szoktam, jobbára csak a magam örömére. Mindig figyelemmel követtem a művészeteket, volt időm gyakorolni. Megmutassam majd egyszer őket? – Kérdezem miközben nekilátok a ráknak. Magáról Ellaelről is van pár festményem, természetesen semmi arcpirító, és hát publikálásra sem szánom őket, hiszen ezzel egyértelműen leleplezném a rendünket. A rák ellenben igazán finom, jó ötlet volt mégiscsak ez a közös vacsora.



♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Pént. 4 Szept. 2015 - 7:16



Hendiala & Ellael


*Még sosem mondtam ki, sem neki, sem magamnak, de most, hogy a szavak utat nyertek a világunkba, tudatosul bennem mindaz ami elől rejtőzöm. Hendiala az életet jelenti számomra és nem azért mert az ő arcát pillantottam meg a legsúlyosabb sérülésemből felépülve, hanem azért mert őt látva a szívem megtelt melegséggel, az életem fénnyel és végre volt valaki akiért érdemes élnem. Ő húzott ki az Ansharából, a hangja, az érintése, az illata. A tudatom alá csepegtette a lényét, megfogta a kezem és mutatta az utat. Hendiala az én világom csodája, ha elvesznék ő lenne a gyertya lángja az ablakban mely mutatja a hazavezető utat, a levegő, kiszáradt földnek az eső, hajnali fényben csillogó harmat életem napjainak levelén. Megmosolyogtatnak a szavai mindezen gondolatok után, de a kérdése ismét csak óvatosságra int. Nem mondhatom el az igazságot, nem tudhatja meg sem ő sem más, hogy életem nyíló virága, s vele törődni nekem olyan mint levegőt venni. Éltető. Minden rezdülése, minden vágya, kívánsága figyelmet érdemel, terelgetem őt és vigyázok rá, jobban mint azt őrangyali minőségemben tenném. Bármilyen igazságnak itt most nincs helye, nem mondhatom el neki, hogy nekem ő a minden, s ha nem törődöm vele az olyan mintha lemondanék az élet ajándékáról. Ha azonban jelentéktelen szavakkal próbálnám meg elterelni a témától, azzal megbántanám. Mi lehet az arany középút?*
-Nem vagyok minden Hendiala. Nem állok senki felett, nem vagyok isten, csak próbálom jobbá tenni a világunkat, ahogy mindenki más. Ahogyan te is. Ugyanannyit teszel te is mint én, de észre sem veszed mennyit vesződsz és harcolsz nap mint nap. Túl szerény vagy kis angyal.
*Magamra, a saját nagyszerűségemre terelve a szót talán nem jut eszébe tovább faggatózni, s ha mégis hát gyengéden befogom a száját. Nem csókkal ahogy szeretném, pedig számtalanszor képzeltem el milyen lehet az érintése, milyen forró és édes és ugyanannyiszor is akadt meg a tekintetem a formás ajkakon. Az enyémekre mosolyt csal a kijelentése, mintha nem tudnék róla mindent, versenyezhetnénk ki az aki kevesebbet tud a másikról, és ki lepődne meg jobban ha valami kiderülne. *
-Azt mondom.
*Bólintok mikor már aggódva próbálom fájdalmát enyhíteni, hagyom, hogy lehúzzon magához, féltérdre ereszkedem, akár meg is kérhetném a kezét, a helyzet kísértetiesen hasonlít az emberek lánykérési szokásaira. Én azonban csak arra kérem, hogy maradjon és most nem magam miatt hanem mert azt akarom, hogy pihenjen és ne rohangáljon még a kellemesen elköltött vacsora után. És  még ő félt engem. Tovább masszírozom a halántékát, láthatóan jólesik neki, a vonásai ellágyulnak a tekintetébe nyugalom költözik annak ellenére, hogy ő aggódik az én hírnevemért. Mindaz amit felvázolt épp egy titkos légyottra hajaznak s bár talán ez lehetne a megoldás gyötrelmes és szánalmas létemre, ilyesminek sosem tenném ki Hendialát. Ez nem méltó hozzá, a fehér szárnyaihoz, a tiszta lelkéhez. Megingatom a fejem, amikor megszólalok az én hangom egyáltalán nem suttogó.*
-Hendiala, azért kértem, hogy maradj mert pihenned kell, nem foglak kitenni egy hazautazásnak csak azért, hogy utána vissza gyere. Nincs titkom senki előtt, és neked sincs. Épp az tűnne fel mindenkinek ha elmennél és másnap mégis itt találnának.
*Ezért a hazugságért el fogok kárhozni. Méghogy nincs titkom? Évszázadok óta hazugságban élek.*
-Megvacsorázunk, veszel egy fürdőt és lepihensz, senki nem fog zavarni. Én majd az irodában alszom.
*Elsimítok egy tincset a halántékáról majd felemelkedem, a székemhez indulok és leülök. Most pedig megvacsorázunk, ahogy terveztem, kellemesen elcsevegünk jelentéktelen dolgokról, utána Hendiala édes álomba szenderül.*
-Egyél. *Mutatok a tányérja felé és mint egy gondos apuka „parancsolok” rá, ám ajkaim szegletében könnyed mosoly bújik meg.* -Mesélj nekem arról mivel foglalod el magad amikor végre megszabadulsz tőlem és magadra fordíthatod azt a csekély szabadidőt amit kegyeskedem megadni.
*A választ már az első falat rákkal a számban várom, élvezettel forgatom a nyelvemen kedvenc ételeim egyikét.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Vas. 30 Aug. 2015 - 21:02



Ellael & Hendi
 Mintha Ellael minden rezdülésemet figyelné, amely egyszerre esik jól, és ejt vele zavarba. Olykor úgy érzem, le kell sütnöm a tekintemet, majd a következő pillanatban mégis felemelem, hogy kéklő íriszeimet az angyaléba fúrjam. Szinten lélekemelő az a pillanat, amikor kimondatlanul is tudjuk, valami módon összetartozunk, ő és én egyek vagyunk. Sosem mernék mindennek szót is emelni, nélkülöz minden alapot, s bizonyára mindez csak az én buta fejemben létezik. Nem is lenne helyes, ha kikerülne onnan, ő a világ egyik nagyhatalmú vezetője, én alig különbözöm azoktól, akiket védelmezünk.
- De... tudom vagy sem... semmi sem vagyok. Te vagy a minden, miért gondolod, hogy van értelme velem törődnöd? – Nem is tudom, hogy érti a dolgot, az apám helyét pótolná, aki régen elveszett? A testvérem ő? Egy jóbarát? Védelmező? Többre nem is merhetek gondolni, kár lenne a halandók álmaihoz hasonló vágyakozásra ragadtatni magamat, így értetlen visszavágásom talán bántó is lehet, holott nem annak szánom. Oly régóta jár már kéz a kézben összefonódott sorsunk, hogy mindaz, amit egykor igaznak hittem, egyre többször csal tévútra, s már azt sem tudom, hogy miben higgyek. A saját kiválasztottságomban aligha. Nem álszerény vagyok, igazándiból úgy vélem mindez nem rólam, sokkal inkább róla szól, lassan kénytelen vagyok egyetérteni azokkal, akik kétkednek annak helyeségében, hogy jogom van mellette lenni. Elkezdünk eszegetni, láblógázásom közepette sikerül jól megrúgnom, elnézéstkérően nevetem ki, miközben a szájába tolja a palacsintámat. Hm...ez kissé érdekesen hangzik még tőlem is. Az egész vacsora olyan meghitt, az ő kedvéért adom fel szigorú önmagamat, úgy gondolom, itt és most kivételesen elhengedhetjük magunkat. Most az egyszer, majd újabb félezer évig semmi.
- Tudod a látszat csal, nem minden az, amit tudsz rólam. – Abbahagyom a láblógázást, nem vagyok én manó. A palacsinta itt el is fogyott, vár rám a ráksaláta, így összezárva combjaimat féloldalasan fordulva lecsúszok az asztalról, és visszaindulok a székemhez, hogy belekortyoljak a még félig tele poharamba. Ez aligha enyhíti a fájdalmat, ellenben finom.
- Azt mondod? – Végeredményben is egy vadidegenről van szó, hanem valakiről, akivel több száz éve maximálisan megbízunk egymásban, az életemet merném rábízni. Félszegen megcsóválom a fejemet, nem azért, mintha nemet mondanék, úgy értem nincs mit megbocsátanom. Megérzem halántékomon az ujjait, s már ez is hűsítőleg hat rám. Van érzéke ahhoz, hogyan nyugtasson meg. Ezúttal nem vagyok riadt, a hangját meghallva ellazulok, és hátadőlök, hogy féloldalasan megfordulhassak. Ráfogok a csuklójára, hogy magam mellé húzzam gugoló pózba.
- Maradok, csak... ez maradhat titok? Nem akarom, hogy lincselés legyen. Féltelek ahhoz. Eljátszuk, hogy hazamentem, és visszarepülök. – Suttogom, magam sem értve, hogy miért vettem ilyen halkra a szavaimat. És mégsem vagyok zavarban, ezúttal nem. A kérdés, hogy jó e neki így, nem akarom én ezt sem ráerőltetni, ha túlságosan egyenes mindehhez, akkor hazamegyek, és majd holnap találkozunk.


♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szer. 26 Aug. 2015 - 20:22



Hendiala & Ellael


*Érzem én, hogy lassan de biztosan elcsúszik a dolog kettőnk között ezen az estén, és nagyon nem kellene. Hendiala bájos és kedves, ennél persze több is, de nem kell, hogy tudja. Nem akarom megosztani vele sem az iránta való érzelmeimet, sem azt, miért tartok mégis mindennek ellenére távolságot. Nem kell, hogy ezzel foglalkozzon, hogy bűntudata legyen, hogy emiatt arra vetemedjen az aranyszívű angyal, hogy visszavonulót fúj és keres másik munkát valahol a negyedik kör közelében. Velem kell maradjon, önző dolo9g a részemről de minden nap megbűnhődöm érte amikor nem érinthetem, amikor nem csókolhatom, amikor minden egyes szót amit a szívének címzek vissza kell tartsak. Megy ez már pár száz éve, nem most fogok kijönni a gyakorlatból, de azt is tudom, sokáig nem művelhetem ezt. Előbb vagy utóbb minden kiderül, elég egy vétlen elszólás amire egyébként mindig ügyelek, vagy épp pillantás ami beszédesebb a kelleténél. Az életemben való változtatások is ezt a hibát hivatottak kiküszöbölni, némi látható kontroll, állandó jelenlét….és nem mindegy, hogy mennyire attraktív a leendő „házi felügyelő”. *
-Te is tudod Hendiala, hogy nélküled létezni sem vagyok képes….ebben a világban.
*Idejében….még idejében korrigáltam. A lényeg elhangzott, remélhetőleg nem tűnik fel neki az én lelkem pedig kicsit könnyebb. Annak idején nem tudtam, nem is sejtettem, hogy ez lesz az álmomból, hogy lavíroznom kell majd a valóság és a vágy között, hogy a bájos angyal arc amelyik rám mosolygott és fáradhatatlanul figyelte minden percemet, egyszer majd az életemet jelenti. Még így is, távol egymástól. Nem volt egyszerű mindenki fölé emelni, de talán azok akiknek a véleménye számított már ismertek annyira, hogy némi szeszélynek tudják be, a mindig megközelíthetetlen szürkeszárnyú angyal aki szinte sosem mosolyog…..csupán dacol mások elképzeléseivel, a törvénnyel, a szokásokkal….és megbocsátható neki. Azóta, hogy először megpillantottam Hendiala arcát, hogy ébredésemből rögtön újra „álomba” merültem, hosszú évtizedek teltek el addig, míg mindezt kényemre-kedvemre megvalósítottam. Most pedig saját csapdámban vergődve, szenvedve létezem a boldogság és a kín vékony határán, és terveim között szerepel, hogy meg is maradok középen. Nem hiszem, hogy tőlem távol, Konoval az oldalán bármi kiderülhet, hogy hátrányos helyzetbe kerül az általam preferált pozíciója miatt. biztos vagyok benne, hogy határozott lesz és magabiztos, nem úgy mint most a borospohárral, ami szintúgy az én hibáim közé sorolható mint minden más amit elkövettem Hendialával szemben. Kedvesen és elnézően mosolygok rá mindezért s hősiesen faarccal viselem az engem ért érintést, pedig vágyom arra, hogy megérintsem, hogy a bőrömön érezzem karcsú ujjainak simogatását…és ezen a ponton újfent bezárok mindent a lelkemben és a fejemben…..pedig nem kerüli el a figyelmemet az érzéseiben támadt kis vihar. Lehunyom a szemeimet néhány szívdobbanás erejéig, nem akarom, hogy lássa mennyire mélyen érintett a felfedezés.*
-Pikáns. Hmmm….túlságosan ínyenc vagy.
*Én nem célzok semmire, jobb ha ma este befogom a számat. Belenyalok a borba és megforgatom a számban az amúgy édes, most azonban kissé valóban pikáns ízt kapott nedűt. Ellépek mellőle, hogy visszaüljek a helyemre és nekilássunk a vacsorához, immár az én léptékem szerint, ám mindebből ma már nem lesz semmi. aggódtam eddig is, most pedig az orromnál fogva lehet vezetni. Fájhat a feje egy angyalnak egyáltalán? S én lennék a fájdalomcsillapító?*
-Ha gondolod lepihenhetsz itt nálam is, nem kell hazamenned. Majd hozatok reggelre másik öltözéket….az én hibám. Túl sok mindent bíztam rád, bocsáss meg.
*Leteszem a poharat és azzal a lendülettel amivel a székem felé indultam, visszalépek a közelébe. Két kezemet fejének oldalára simítom, hüvelykjeim a halántékán landolnak és próbálom kimasszírozni a fájdalmat. Gyengéden, ahogy annak idején anyámtól is láttam, mikor apám feszültségét és a történések feletti aggodalmát akarta száműzni.*
-Maradj itt Hendiala.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Hétf. 24 Aug. 2015 - 10:25



Ellael & Hendi
 Ha tudnám, hogy miattam akar távolságot tartani, biztosan máshogyan kezelném, érteném az indokait. Pontosan ez a baj, hogy én sem magyarázom meg, hogy miért ennyire bonyolult, és tőle meg csak azt látom, hogy újabb és újabb indokot keres a változásra. Lehet, hogy már nem akar annyira a közelemben lenni, mindez már azt hiszem unalmassá, rutinná vált az évszázadok során, lassan beleszürkülünk abba, amit vagyunk. Mintha a halandók szemével nézve két öregember lennénk, akik között már nincs izgalom. Pedig feszül itt ez a kimondhatatlan, sokszor nyomasztó kétely, hogy mit is keresünk egymás mellett, én teljesítem a kívánságait, mellette időről időre felülvizsgálom az érzéseimet, de csak zsákutcába botlok. Nem tudom, hogy mit miért érzek, kusza így minden, kifelé ellenben a magabiztosság álarcát mutat.
- Köszönöm, ez kedves tőled. – Nem mondom ki, hogy szintén így érzem vele kapcsolatban, az már túl nyilvánvaló kifejezése lenne bizonyos dolgoknak. Ahova megyek, ott úgyis Kono lesz a főnök, aki az én tekintetemben sokkal szigorúbb, mint Ellael. Jóbarátok, és a nő tudja, hogy állandóan az angyala nyakán lógok. Nem mutatta jelét eddig semmilyen ellenérzésnek, holott a negyedik körért elvileg ő közvetlenebbül felelne, mint a kasztvezető, csakhogy én ki vagyok emelve mindenki alól, és közvetlenül a szürkeszárnyú félisten alá beosztva. Most, hogy Konoval leszek együtt, félek attól, hogy ennek a nemtetszésnek ezúttal hangot fog adni, és kihúzni belőlem a miérteket. Nem szokásom mellébeszélni, jobb szeretem egyszerűen kerülni a témákat, de egy olyan kérdésre, amelyet pontosan nekem szegeznek, mit felelhetnék?
Ellael azt hiszi sokszor, hogy minden jó, ahogy van, nekem pedig nem tisztem felvilágosítani, hogy bizonyos tekintetben mennyire mások vagyunk. A jövő állandóan mozgásban van, de nem ebben a percben. Most csak kettecskén, elengedve magunktól azt, amely majd külön vár ránk. Azt hiszem ez nem is feltétlenül üdvözlő vacsora, sokkal inkább búcsú. Úgy vélem, ha beválok, Ellael állandó munkákat fog rám bízni a világ távoli pontjain, hogy aztán ahogyan a házvezetőknél reformot hozott, ideje legyen, hogy egy fiatal, új assziszens is kerüljön mellé. Nem tiltakozom, talán ez így van rendjén. Meglepetten némulok el, ahogyan sikerül felborítanom a szerencsére üres borospoharat, s visszatartom a lélegzetemet, ahogyan közelebb hajol, de nem húzódom el. Ahogyan a láblógázást sem hagyom abba, és pontosan betalálok. A feltörő kuncogásom után elnézéstkérően érintem meg a vállát, majd gyorsan el is engedem.
- Nem baj. Így a pikáns. Nem is jó, ha minden eszményi. – Ezzel utalok magunkra is, hogy cseppet se bánja, ha netán úgy vélné, hogy rosszat okoz nekem a döntéseivel. Nem kérdőjelezem meg őket, csak mert nagy ritkán visszakérdezek. Átveszem a poharat, hogy ismét összeérjünk. Nem látni rajtam, hiszen emberi alakomban vagyok, de a tollaim felborzolódnak, végigfut a gerincemen valami forró érzet, amit nem tudok hova tenni ismét. Bódultan koccintom az övéhez a saját poharamat, azaz csak tartom az ujjaim között, és az övé eléri az enyémet. Szótlanul a számhoz emelem az üveget, és belekortyolok, hátha ez kicsit lehűt. Egy korty csupán, majd lejebb is engedem picit, hiszen még a kristályon át az engem fürkésző szempárban veszek el. Kezdek nagyon... nagyon zavarba jönni. Valahogy el kéne terelnem a figyelmemet. De mivel?
- Egész nap fájt a fejem... de amióta megjöttél, minden jobb. – Vallom be, nem rejtőzködhetek állandóan, még ha ez nem is a legjobb terelés. Csak ki akarom élvezni a pillantot, lelkiismeretfurdalás nélkül. Nem teljesen meg, próbálkozom.


♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Pént. 21 Aug. 2015 - 15:47



Hendiala & Ellael


*Az elmúlt pár száz évben valóban nem voltunk sokat egymástól túlságosan távol, nem véletlenül. Ám ami régen még jó volt és szép és megoldható, az a mai világban már sajnos nem annyira. Úgy vagyok ezzel mint az emberi alakommal. Szeretem a mostanit, korábban többször felvehettem feltűnés nélkül, nagyon régen amikor még nem volt fényképezőgép, amikor csupán festményeken örökítették meg az emberek az arcmásukat, könnyebb dolgom volt. Csak egy emberöltőnyit kellett más alakban töltenem, aminek a felét próbáltam Vindorielben elütni, s aztán újra megint „magam” lehettem. Ám nem kockáztathatom meg azt, hogy valahol, valakinek ismerős lesz az arcom egy fényképről, az újságokból, bárhonnan. Közvetve pont ezért kell csökkentenem a Hendialával való együttléteinket is, finoman kell manővereznem már csak miatta is, mert a figyelem középpontjában vagyok, bárhol jelenek meg én vagyok a főszereplő. Egész jól bírom idegekkel, azt nem mondom, hogy megszoktam, de már nem különösebben érdekel. Ám ha Hendiala mások szerint túl sokszor van velem és ezt még dokumentálják is, kikezdhetik, ő pedig törékeny és érzékeny ebből a szempontból, nem tudnám elviselni ha szenvedne emiatt.*
-Igen, igazad van. Hiányozni fogsz.
*Barátian mosolygok rá kimondva az igazságot, már most hiányzik ha arra gondolok, hogy nélkülem utazik el. Az egész távolléte alatt aggódni fogok érte és naponta minimum kétszer fel fogom hívni azt akit a védelmével bízok majd meg. Úgy teletömöm majd pénzzel az illetőt, hogy a saját anyját is megölné ha Hendiala közelébe menne egy zöldséges kosárral. Most élvezem azt, hogy kettesben vagyok vele, még kihasználom az időt, hogy éppen nincs házvezetőnő aki körülöttünk sertepertélne és megterítene helyettünk, jó érzés vele tenni ezt, eljátszani magamban, hogy egy család vagyunk, hogy ő a királynőm és én az ő királya. Mélyebbre sikerül tekintenem mint terveztem, látom rajta, hogy zavarba hoztam, olyan mint egy kislány aki csintalanul próbálja titkolni, hogy rossz fát tett a tűzre. Az édes palacsintát gyorsan forgatom meg a számban, valóban ragadós, de nem emiatt olyan hűvös a hangom amikor borral kínálom. Elengedem a kezét villástól és az üvegért nyúlok, ő meg a poharáért ami felborul. Hagyom az üveget, előbb a poharát veszem a kezembe, hogy több baleset ne érje, és töltök neki a piros nedűből. Még közelebb lépek hozzá bár ezzel semmilyen hátsó szándékom sincs, csupán önkéntelen mozdulat a részemről ám szinte azonnal meg is bosszulja önmagát. Hendiala lógázó lába a sípcsontomat éri ami nem kis fájdalommal jár, lévén a cipőjének orra pontosan telibe talált. Egészen komikus az egész helyzet, filmbe illő. Palástolom, hogy bármi bajom esett volna, végtére is csak egy kis rúgás ért az sem túl nagy, de az arcomon megrándul azért egy vonás. *
-Lehet, hogy a palacsinta után kissé savanyú lesz a bor.
*Elterelem a figyelmét, a fintort pedig kiváló időzítéssel tulajdonítom a borról való megjegyzésemnek. Megfogom az egyik kezét és belenyomom a poharat majd mosolyogva ráhajtogatom az ujjait a metszett kristályra, csak ezután nyújtózkodom a sajátomért és töltök magamnak is, hogy nem sokkal később az övéhez koccintsam. A súlyos ólomkristály pohár csodálatos csilingelő hangja betölti az étkezőt.*
-A mai estére….
*A mondat érezhetően félbeszakad, amit mondtam volna még ott marad bennem. nem tudhatja, hogy mennyire hiányzott, hogy boldog vagyok amiért végre újra láthatom. Ha kimondanám, félő, hogy megcsókolnám az pedig egyikünknek sem lenne jó…mármint a következményei.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 18 Aug. 2015 - 21:52



Ellael & Hendi
 Elsőre ugyan meglepett, hogy Ellael már rögtön a visszaérkezésekor velem töltené az estét, azt hittem elvonulna szórakozni, vagy éppen partyt adna, netán valakivel együtt vacsorázna egy nívós étteremben, aki nem én vagyok, erre leesik az állam az ötletétől. Rengeteg barátja, ismerőse van, de akit úgy igazán közel engedne magához, az talán csak Hono, és hát nem volna egyszerűbb, ha vele lenne? Jó, nem mondhatom meg neki, hogy ismerje már fel, hogy amilyen komolyak, illenek is egymáshoz, Ellael most az én társaságomra vevő, ezért arra a döntésre jutok némi félszeg fújtatás után, hogy legyen akkor így, elengedem magam, és hagyom, hogy jókedvünk legyen, végtére is barátok vagyunk, vagy mi a szösz.
Nem ejtem szavakba, hogy mennyire megdöbbent az, hogy elrugaszkodik a már megszokott kerékvágástól a házvezetőnőt illetően, vonásaimat ellenben gyorsan rendezem, ha Ellael haladni kíván a korral, hát támogatom, igaza van, nem lehet újabb ezer évig konzervatív. Kedvem támadna felemelni a hangomat, ám marad minden a régiben, s csupán bezárom szépen ívelt ajkaimat, és bólintok, megteszem ezt is, hát hogyne, tudom, hogy nem bántana meg ezzel sem, és végtére is az ő kényelme számít, nem az enyém. Az eddigi házvezetőkkel egész jól kijöttem, el tudtam játszani a cuki asziszenst, egy fiatal, veszekedős még engem is kihozhat a sodromból, még ha én is veszem fel, úgy vélem, hogy olyan lesz, mintha rivalizálnunk kéne egymással. Akar a fene, engem aztán nem érdekel, ha Ellael olyanra vágyik, aki mutogatja magát neki, szíve joga így érezni, én majd olyan téren teszem boldoggá, ahogyan van lehetőségem, főleg az üzleti téren, vagy ilyen közös együtt töltött alkalmak folytán. Félénken tekintetek fel, miután letisztáztuk a dolgot, holnaptól tehát a házvezetőnőt kell kiválasztanom, míg Konoval nagyjából egy hét múlva kell találkoznom, ha hivat, így a castingra alig lesz pár napom. Most azonban el kell engednem a jövőt, hiszen angyali főnököm és barátom arra vágyik, hogy kicsit el tudja magát engedni. Ráadásul amíg távol leszek, nem leszek senki itt, csak az új házvezetőnő. Nem értem, nem tudom épp ésszel felfogni, hogy miért ébred bennem valahol legbelül valami maró érzés, mintha felhajtottam volna egyfajta savat.
- Sajnálom, hogy éppen váltani fogjuk egymást, szokatlan, hogy ennyit leszünk.. külön. – Mármint ilyen rövid idő alatt. Udvarias próbálok lenni, mint mindig, így gyorsan a terítésre fókuszálok, miután kiderül, hogy nem a kanapén vacsorázunk, hanem az asztalnál. Evőeszközök is kellenek, méghozzá több garnitúra, nincs most lehetőség elmosni és újrafelhasználni őket. Nem olyan hosszú az asztal, hogy távolinak érezzem, így nullázom a távolságot, és szinte a közvetlen közelébe csüccsenek. Az előbbi témák miatt nincs kedvem udvariaskodni, kiélvezem, amíg még kettecskén vagyunk, vizslató szemektől mentesen. Ha veszekedős házvezetőt akar, az majd engem is meg akar ítélni úgy vélem, úgyhogy adok a palacsintámból még most, amíg megtehetem. Az ajkai felé tolom a falatot a villám, majd sikerül alaposan zavarba jönnöm, ahogyan a szemembe néz. Torokköszörülnék, de nem jön hang a torkomon, így a szám elé kapom a kezem, hogy ne bukjon ki belőlem furcsa hang. A másikat viszont elragadja villástól. Ahogyan összeérünk a szeme és a keze között cikázik áfonyakék pillantásom, ahogyan sikerül fülig elpirulnom, de nem húzom el az ujjaimat, azt hiszem én bátorítottam azzal, hogy érezze jól magát most.
- Ez a célja. Kérek, naná, hogy kérek. Eperbort bármikor. – Keresgélem tapogatózva a pohamaramat a szabad kezemmel, mert még mindig őt nézem. Az üvegpohár megborul így, majd eldől, még jó, hogy nem volt benne semmi. Zavartan felnevetek, és koboldszerűen lógázom a lábamat a levegőben. A pohárra nézek most, felállítom, majd azt is odatolom a közelébe, s próbálom leküzdeni a feltörő fura érzést.


♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szomb. 15 Aug. 2015 - 22:31



Hendiala & Ellael


*Az igazság az, hogy legyek bárhol otthon érzem magam ha Hendiala mellettem van és ez már kezd veszélyes lenni. a mai este erősen hajaz a romantikus, szerelmes vacsorára, pedig pont ezt nem kellene erőltetnem, de egyszerűen nem tudok másra gondolni. Talán mégis jobb lenne ha nem tartanám magam mellett, számtalanszor megfordult a fejemben ez a gondolat és ugyanannyiszor el is vetettem. Önző vagyok, makacs és pont ezért nem lehet igaza soha Caryethnek. Hendiala a tökéletes, az egész lénye átitatja a tudatomat és a szívemet, gyengéd és törékeny mégis képes bármivel szembeszállni, bármit megoldani amit csak rábízok. Muszáj, ha nem tenném mindenki szemében feleslegessé válna az ittléte, Clarion jogosan követelné vissza és vethetné a szememre az igazságot amit több száz éve hallgatok el mindenki elől. Ez az egyetlen titkom, az egyetlen bűnöm ami végigkísér majd hosszú életemen mindaddig míg létem fénye ki nem alszik Vindoriel szantálfái alatt. Hendiala azonban akaratlanul is bizonyít minden áldott nap, és ezzel a segítségemre van, nélkülözhetetlenné teszi magát, éjt nappallá téve teszi a dolgát fáradhatatlanul és még arra is van ereje, hogy a nap végén mosolyogva köszönjön el. Őszinte mosollyal mely mindig ott vibrál az arcán és rám ragyog. S mit teszek én? A közelemben tartom, hogy távol tartsam magamtól.
Az új házvezetőnő személyének kiválasztását is rábízom, ám ahelyett, hogy a régi kerékvágásban maradnék, gyermeki szeszélytől vezetve lázadok. Meredith asszony olyan volt akár egy szellem, mert ezt kívántam meg tőle ám most azt akarom, hogy lássam azt aki a magánéletemben járkál és mozgassa meg az agyamat és ismerjem meg általa azt a világot amiben élni vagyok kénytelen. Változás. Nem tudom mire lesz jó de egy belső hang állandóan ezt suttogja, nem őrültem meg és nem vagyok skizofrén és az is lehet, hogy mindezt az a hang nem a házvezetőnőre értette. Jelenleg azonban másban nem kívánok változást. Persze észreveszem Hendiala döbbenetét és minden porcikámban érzem mennyire rosszul érzi magát, ettől meg én érzem magam pocsékul. Nem azért döntöttem így, hogy őt bántsam, vagy a helyére emeljek valakit, eszembe sem jutna sosem, egyszerűen csak életet akarok vinni az otthonomba, vitázni szeretnék, hagyni, hogy valaki visszaszóljon és ne csak fejet hajtson a döntéseim vagy a kívánságaim után. Félreértés ne essék, ebben a történetben Hendialáról egyetlen szó sincs, nem az ő feltétlen hűségét tartom unalmasnak, ellenkezőleg. Csodálom érte, azért az alázatért amit felém mutat, s mégsem alacsonyodik le a szememben mert ezt is emelt fővel teszi. Különleges, mint egy olyan virág amiből csak egyetlenegy létezik az egész földön, és őt meg is tartom magamnak. Odaadó, gondoskodó holott sosem kértem tőle, az ő feladata csupán az üzleti ügyeim rendezése ám ő túlmutat ezen. A gondolataimban olvas, lesi minden kívánságom és az a legrosszabb, hogy még csak meg sem ölelhetem mindezért. Hányszor tévedt el a tekintetem az ajkai felé….hányszor lestem minden mozdulatát amikor nem figyelt rám, még a tengernyi szerződés lapjait is oly kecsesen tudja lapozni mintha harmatcseppektől ékes szirom lenne, ő az én csodám. És most behozatok az életünkbe olyasvalakit aki szem előtt lesz, aki látni fog minket akkor is ha nem akarjuk. Igen, a döntésem ezért született, segít visszafogni magam, mert az utóbbi időben észrevettem, hogy nehezebben sikerül, egyre több erőfeszítésembe telik és félő, hogy lassan a vezetői megbízhatóságom esik áldozatul. *
-Igen őt. Ez a projekt roppant fontos, minden orvost és kórházi vezetőt megmozgatok miatta akik csak léteznek a felsőbb körökben és olyan kutatókat akik nekünk dolgoznak. Európában terjeszkedünk majd és ehhez mindenkire szükség lesz. ha összejön, márpedig miért ne jönne össze, olyan hálózatot tudunk kiépíteni mely mindenki hasznára lesz és természetesen az elsődleges cél a további kutatás. De erről majd holnap beszélünk részletesebben.
*Ezzel pedig nem válaszolok a kérdésére mely az ő helyettesítését hivatott kiszedni belőlem. Nem lesz helyettes, Hendiala helyét nem veheti át senki, nem tudja átvenni. Nekem pedig lesz elég dolgom, hogy ne legyen időm rágondolni. A vacsora. Az angyalkám mindig az édessel kezdi, nem tudom honnan van ez nála de elég fura. Én pont fordítva szoktam, ahogy mindenki más de már ebbe is különlegességet látok. Amíg a palacsintáját nyiszálja én bort töltök a poharakba, és mivel a terítés nagyját ő végezte, a tányérjaink a lehető legtávolabb kerültek egymástól ezért fel kell állnom, hogy töltsek neki, így mondhatni félúton találkozunk. Meglepődöm amikor az asztalra ül, ilyet még nem csinált, ez valami új dolog lehet nála, bár szó se róla nekem tetszik, csak a döbbenet miatt ütközöm meg ezen. A szemeibe nézek és elveszek bennük, ha ez volt a célja hát elérte, megfürdőzöm az illatában és csak nézem őt. Az üveg az asztalra kerül én pedig a kezéért nyúlok, hogy magamhoz húzzam a villára szúrt falattal együtt. Anélkül tüntetem el a falatot a villáról, hogy elengedném a kezét vagy elvonnám róla a tekintetem. Ideje felébredni, csak egy álom lehet ennyire szép.*
-Valóban nagyon ízletes….kicsit…összeragad a szám tőle. Kérsz egy kis bort?
*Emelem a poharát és nyújtom felé miközben hangom kissé hűvösre sikerül belül lázban égek.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szer. 12 Aug. 2015 - 21:13



Ellael & Hendi



Félénken pillantok fel, egyszerre szíven üt, hogy megint milyen kedves velem, másfelől olyan zavarba hoz, hogy nem találok pilléreket, amikbe kapaszkodhatnék. Mintha egy sarkak nélküli szobában lennék, és csak keresem a kiutat. Félek, hogy nem tudok megfelelni neki, egyszer csalódni fog bennem, hiszen nálam számos érdekfeszítetőbb ember veszi körbe, én állandó figyelemre szorulok, nem vagyok erős, mindig úgy vélem, mintha a saját bizonytalanságom függőhídján imbolyognék. A mai estére az lenne a legkézenfekvőbb, hogy elengedem magam. Ellael kedvéért. Képes leszek rá? Nem tudom. Meg kell próbálnom. Azért, hogy pihenése utolsó napján ne az én szeszélyem fogadja, boldogan merülhessen el abban, hogy végre otthon van. Mosolyom a zavartból igyekszik a természetes felé kúszni, még kell pár perc, hogy oldódjak. Ő olyan tökéletes... nem érhetek fel hozzá, de meg kell próbálnom. Ha rám áldoz az idejéből, akár csak perceket, örülnöm kell neki, igaz? Nem igazán értelmeztem játékos incselkedésnek, hogy angyalom megpróbált egy kicsit lazább lenni velem, valahogy mindig a főnőköt látom benne, a tekintélykeltő imádott férfit, akivel szemben nem engedhetek meg tiszteletlenséget, irigységet pláne nem. Megrezzenek ahogyan egymáshoz érünk, kedves mosollyal reagálom le, már csak az kéne, hogy úgy vélje, netán undorodom tőle. Pedig jaj nem, tényleg nem. Sokat vagyunk együtt, különféle minőségben, már szinte összenőttünk, én viszont állandóan azon rágom magam, hogy kisebb arányban tudom segíteni, mint amennyire hátráltatom a butaságaimmal. Meglehet egy ügyesebb, talpraesettebb asszisztens jobban a kedvére való lenne. Akivel jobban meglenne az összhang.
A döntésén ellenben nem tudok pókerarccal reagálni, megáll bennem az ütő, magam sem értem, hogy miért. Eddig mindig középkorú házvezetőket foglalkoztatott, anyukákat, nagymamákat. Most szüksége van valakire, aki végre felrázza. Tulajdonképpen ez összecseng azzal, amit én is akarnék neki. Hogy valaki átvehesse a helyemet. Minden téren, végérvényesen. Valaki, aki fel tudja dobni a hétköznapjait. Töprengve bólintok, a homlokráncolás nem jellemző rám, ezúttal mégis kiül az arcomra ez a fura dilemmázás. Bólintok. Felvésem az agyamba, hogy mik Ellael kívánságai, holnap reggel így fogok cselekedni, megkapja, amire vágyik. Lehet, hogy megérett az idő, hogy mindketten új életet kezdjünk.
- Oh, értem. Kono-t kell felkeresnem. Caryeth úrnő pedig bizonyára értesíteni fog, mikor szükséges a közreműködésem. Amíg távol leszek, addig... ki helyettesítsen? Boldogulni fogsz? – Leülök az asztalhoz, és ezúttal ősztinte természetességgel mosolyodom el, pontosan tudja, hogy én mindig a desszerttel kezdek. Az édes sosem szerepelhet a menü végén, hiszen a főétel a lényeg, azt szeretném még órákig a számban érezni, nem a palacsintát. Így ez utóbbival kell kezdeni. Az őszibarackos, tejszínhabos csodát elkezdem felvágni, és mivel Ellael kért a palacsintából, amikor felcincáltam apróbb falatokra, akkor nem akarom kerülgetni az asztalt, felcsüccsenek rá hozzá közel, és egy katonát a villámra szúrva felé nyújtom. Rajta áll, hogy az ujjait nyújtja a villáért, vagy az ajkát a finomságért.




♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Vas. 9 Aug. 2015 - 9:01



Hendiala & Ellael


*Elnézem ahogy a füle mögé tűri a tincset és kedvem lenne megfogni a kezét, végigsimítani a haján, ám megálljt parancsolok magamnak. Senkinek nem tennék jót ha szabadjára engedném az érzelmeimet, nem szabad. Így csupán elmosolyodom a makacssága hallatán. Nem vártam választ, hiszen én magam sem tudnék semmit felhozni ellene, de ő….tulajdonképpen megint ellentmond nekem. Ez afféle apró kis lázadás a részéről amit nem tudok figyelmen kívül hagyni és nem is akarok, még ezt is oly édesen és finoman képes meglépni, ahogy más nem.  Jelentőségteljesen mozdítom meg a szemöldököm szavak helyett, hiába akar rosszat mondani magára, az visszafelé sül el, vagyis ha hibázott is _volna_ nem tette meg mert idejében észrevette és javított rajta. Nos, inkább csak örömmel semmint kevély elégedettséggel tölt el, hogy megint igazam volt. *
-Helyes.
*Nem ezt akartam mondani de az általam felállított, nem hőn vágyott kapcsolat terén mást nem tehetek. A látszatot a részemről fent kell tartanom, akkor is ha Hendialának ez nem igazán nyeri el a tetszését. Sajnálom, hogy így kell bántanom de mindez az ő érdekeit szolgálja még ha nem is tud róluk. Ugyanúgy fáj mint amikor távol tartom magam tőle, de legalább csak nekem fáj, ő értetlen és szerencsémre a feltétlen hűsége miatt nem keres válaszokat. A felvetésemre sem reagál, pedig örömmel hoznám zavarba azzal, hogy irigynek állítom be amiért nem akar adni a palacsintából, de ez a játék is elúszott. Sebaj, legalább nem veszek el az útvesztőjében. Talán tudatos, talán nem, de egyik pillanatról a másikra képes a hivatalos pozícióba lépni, noha én hívtam elő, mégis csalódott vagyok. Amikor a válla hozzámért, egy röpke pillanatra azt hittem ez egy jel a részéről, de aztán hamvában holt emlék maradt csupán. Csak gondolatban sóhajtok és emlékeztettem magam arra, hogy ez az az út amin járnom kell és nem a másik amit szeretnék. Áttérek hát a felvetett témára és szándékosan okozok meglepetést Hendialának. Mondjuk azt, hogy gyermeki lázadás a részemről, ám inkább környezetváltozásnak titulálnám. Azóta, hogy Vindorielben  jártam és elbeszélgettem a szüleimmel, egyre inkább azt érzem, hogy az életem minden terén változásokra van szükség.*
-Nem. Legyen fiatal és szemtelen. Életrevaló. Bosszantó.
*Talán buggyantnak néz, de most nem mosolygok amikor ránézek, ergo roppant komolyan gondolom amit mondtam. Túl sok évszázad áll már mögöttem, ha ember lennék azt mondanák kapuzárási pánik, amit sosem értettem meg, de nem akarok nyugalmat itthon. Veszekedni akarok, akárkivel, csak nem Hendialával. Szeszély…talán. Most épp Kleopátrának érzem magam. Ezek után már nem meglepő, hogy a választottnak utána akarok nézni minden téren. *
-Mindent tudni akarok róla.
*Nem a Diplomáciára van szükségem, nem tárgyalni akarok hanem mindenről tudomást szerezni. A rendelkezésre álló eszközök jelentős részét úgy is mi szállítjuk, hát legyen belőlük hasznom. *
-Azt majd Kono megmondja, én nem értek hozzá. Az előkészületeket megtettem, a hivatalos eljárás Caryeth asztala, a szakmai pedig Konoé. Csupán egy-két hetet vesz majd igénybe feltételezéseim szerint. Amint sínen van az ügy, újra mi kerülünk előtérbe. De erről majd máskor beszélünk. Most lássuk azt a palacsintát.
*Kit érdekel a vacsora ha elcsenhetek pár falatot Hendiala elől? Menetközben sikerült megterítenünk és az asztalra varázsolni a többkarú gyertyatartót a számtalan gyertyával melyek most vidáman lobognak és remegő árnyékainkat a falra vetítik. Lekapcsolom a lámpát ami eddig fényt adott, így az étkező teljes egészében a romantikus hangulatot árasztja magából. A korábbi terveim szerint kissé többet, de ne felejtsük el, Hendiala csak értetlen, én szenvedek amit most mazochistaként még élvezek is, elég ha mosolyogni látom az angyalomat. *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Pént. 7 Aug. 2015 - 12:10



Ellael & Hendi
 Ellael még mindig nem érti az indokaimat, amik azóta vezérelnek, amióta ismerem, és még sosem fedtem fel számára. Értem én, hogy szeretne egyenrangúként, barátként kezelni, és mindent megteszek, hogy ennek megfeleljek, csak... olyan bonyolult, s mintha az elmúlt száz évben még szorosabbra húztuk volna a kettőnk kötelékét, amely jóleső, másrészről nagyon is félelmetes érzés, megriadok a dologtól, nem tudok mit kezdeni vele, elmondani pedig nem merészelem, az ő kezébe helyezem az irányítást, megteszek mindent, amit csak kér, szeretne, így érzem helyesnek. De hogy így szeretném-e az már más kérdés, és  mindig kitértem a valódi válaszok elől, holott vele szemben főleg az őszinteség a hitvallásom, ezen az egy téren menekülőre fogtam. Nem szeretném, hogy picit is rosszul érezze magát miattam, így amennyire lehet, alkalmazkodom.
- Ha tudnád hányszor. Csak még időben korrigáltam, ne legyen belőle zűr. – Tűröm a fülem mögé az elszabadult szőkésbarna tincseket, tudom, hogy mindig a tenyerén akar hordozni, amit nem mindig értek, hiszen mindig hatalmas volt a társaság, aki körülvette, ennek ellenére mégis eltolja őket, és velem tölti a napjait. Kétlem, hogy a nőt látná bennem, úgy vélem, egyfajta felelősséget vél bennem, mintha a lányaként kezelne, valaki, aki annyira tehetségtelen még az angyalságban is mint én, állandó védelemre szorul. Csak a gyógyításhoz értek, és egyszer úgyis kifogyok a szerencséből. Csak éppen nem akarom, hogy úgy érezze, hogy a lekötelezettem, mert négyszáz éve én is ott voltam, másokkal együtt, nem akarom ezt a felelősséget, nyomasztó, hogy csak ezért vigyáz rám. Mégis, kedvesen mosolygok, teszem a dolgomat, csupán rág legbelül az egész.
-  Jó, akkor mondjuk úgy, hogy megteszem érted. – Nem igazán értem, hogy miért húzódik közelebb, ezzel egyidejűleg az én szemöldököm is feljebb, ám csak éppenhogy, és amolyan riadt őzike nézésre telik tőlem a mosolya ellenére, viszont nem húzódok el, sosem sérteném meg ezzel. Legalábbis azt hiszem, végülis ez most egy hirtelen jött odahajolás volt, le sem nagyon tudtam reagálni, csak elindulunk, hogy átmenjünk a másik helységben, hűvös kezem szinte lángolni kezd a tenyerében, holott nem először érint meg. Azt hiszem ma már senki nem fog minket zavarni, akár angyali alakunkba is átváltozhatnánk, talán meg is fogom tenni, pihentetőbb, mint az egész napos kosztümviselés. Igaz, másféle mozgást kíván meg főleg a szárnyak miatt, de sebaj, esteledik, muszáj lenne kicsit elengedni magam, még ha egyébként kedvemre való a közel tíz éve választott új külsőm. Akkor is úgy láttam hogy Ellael is lélegzetvisszafojtva figyelt meg, az újdonság varázsának tudtam be. Mellé lépek, egy pillanatra öszeér a vállunk, türelmesen megvárom, míg kivesz egy nagyobb tálcát, majd elkezdem ráhelyezni a tányérokat. Ellaelnek kiváló izlése volt, minden amit itt látok, méregdrága, én magam sem ismerem a nélkülözés fogalmat, ugyanakkor mindig is érdekelt a halandók világa olyannyira, hogy ne csak magunkkal, velük is törődjek. Azt hiszem ez anyai örökség, hiszen az apánkról alig tudok valamit. Egyszer találkoztam vele, és az már nagyon régen volt.
- Hogyne. Középkorú legyen ismét? Tapasztalt, de még nem túl remegős, ugye? A Védelemből? – Kérdezem meglepődve, csodálkozom, hogy ha Eldorien nagyúrék kerülnek szóba, azt hittem, hogy a Diplomácia intézi az ilyesmit. Nem javítom ki Ellaelt, biztosan leterheltek az Úrnőék, vagy netán valami összezördülés merült fel. Hiába vagyok Ellael füle, mindenről nem tudhatok, mert hiába fogadnak el Konoék Ellael képviselőjeként, azért az igazgatótanács üléseire nem vagyok hivatalos. Ha beavat, akkor tudni fogok róla, addig nem faggatózom.
- Mi lesz majd a dolgom Kono-val Európában? – Kérdezem terítés közben. Ez talán kicsit arról is szól, hogy vajon egymástól el kell-e vállnunk, hiszen ha elküld, ő pedig marad Manhattenben, akkor véget ér az idill, ezzel együtt bizonyos nyomasztó érzések is. A hajamat egyre kevésbé szorítja le a csat, amely most meglazul, és hosszú tincseim az arcomba hullanak, fújtatok egyet pakolászás közben, nincsen szabad kezem eltűrni őket.



♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szer. 5 Aug. 2015 - 21:15



Hendiala & Ellael


*Hendiala….le sem tagadhatná, hogy fehér szárnyú angyal, édes és bájos, kedves és vicces és mindig rajtam tartja a csodás szemeit. Ha egy kicsit bátrabb lenne minden bizonnyal már számtalanszor rám szólt volna az évszázadok során amikor szerinte túlhajtottam magam. Sosem tette, sosem került hozzám annyira közel, hogy úgy érezze jogában áll és ez volt a másik ok amiért én magam nem közeledtem hozzá. Talán az én hibám is, hogy ilyen távolság van köztünk, vagy csak az enyém de minden pillanatban őt védtem. Mára megnyugodtak a kedélyek, és én is nyugodt vagyok amiért nem kell állandóan bizonygatnom Hendiala képességeit, bizonyított, nem egyszer és nem százszor. Nem is emlékszem mikor hibázott, egyetlen alkalmat sem tudok felidézni, mindig körültekintő volt és megfontolt abban amit feladatul kapott, egy szavam nem lehet és másnak sem. *
-Egy olyan alkalmat mondj amikor hibáztál.
*A hangom elhalkul mikor szólok hozzá, ajkaim lágy mosolyba fordulnak, mindez érezteti vele, hogy a kérés költői volt mert én magam sem tudnék rá válaszolni. Ő egyszerűen tökéletes nem is lehetne másmilyen, én vagyok önző amiért minden idejét kihasználom, hogy magam mellett tudjam, pedig ez is csak arra jó, hogy a nap minden percében szenvedjek. Szánalmas. Elég ha láthatom és a kedvem máris jobb, nem érzem a fáradtságot amikor rám mosolyog és a hangja, mennyei csengettyű. Megengedem magamnak, hogy megforduljon a fejemben a mosolygás gondolata, hiszen megint csak az angyalsággal tréfálkozom. *
-Hazudós. Hazudós. Jól tudom mennyire nem szeretsz a középpontban lenni és azt is, hogy sosem hagynál magamra. A démonokkal kapcsolatban hiszek neked.
*Egy kicsit közelebb hajolok hozzá és a számat a fülemig elhúzom egy hosszú pillanatra, de aztán félre is teszem ezt az oldalamat. Nem szabad még ennél is közelebb kerülnöm hozzá, minden vágyamat és gondolatomat eltemetem elmém legmélyebb zugába. A rendelést már a megszokott hűvös hangon nyugtázom és adom ki az utasításokat és még akkor sem lágyulok el amikor a törékeny kis keze az enyémbe csúszik. Oly könnyedén akár egy felhő melyet szárnyaim keltette légáramlat semmivé foszlat, mégis még órákkal később is érzem esőillatát.*
-Nahát! Egy új oldaladról ismertelek most meg Hendiala.
*Nem mondok többet a munkáról, épp csak megemlítettem mire készülhet másnap, a mai estét csak magunknak szántam bár kettőnk közül ő fogja jobban érezni magát, én majd csak gyönyörködöm benne és minden rezdülését az elmémbe vésem, hogy éjszaka is velem legyen az álmaimban. Tudom, hogy nem sokára megkóstolhatom a palacsintát, úgysem bírja ki, hogy ne kínáljon meg vele, de addig egy kicsit még felcukkolom. A lakosztályom étkezőjébe vezetem ami sokkal nagyobb mint amekkorára egymagamnak szükséges, vendégséget nem szoktam rendezni, Hendialán és a személyzeten kívül más nem is szokott itt tartózkodni. Ám szeretem a szép bútorokat a kellemes miliőt, a pácolt fa illatát ami természetesen szantál. Elengedem Hendiala kezét és a tálalószekrényhez lépek, ha jól sejtem a következő pillanatban ő is ott lesz mellettem, hogy segítsen. *
-Meredith asszony helyére jelentkezett néhány hölgy, többségüket az ügynökség már szelektálta. Megtennéd, hogy a maradék önéletrajzot átnézed holnap? És fel kellene venni a kapcsolatot a Védelemből azzal aki a háttérnek szokott utánanézni. Ha szépen kérlek, rád bízhatom ezt ugye? Én pedig megpuhítom Yamamotot.
*A diszkréten ékes porcelántányérok közül választok a terítékhez, a többit Hendialára hagyom én magam a sokkarú gyertyatartóval babrálok addig míg meg nem érkezik a vacsoránk. Gyertyafényes, romantikus aminek nagyon nem kellene lennie, de legalább a társalgás egy kicsit munkaszagú, már ha csak Meredith asszonyt emlegetem aki az elutazásom előtt hagyta el az otthonomat, mert unokája született és elköltözött Kanadába, hogy közelebb legyen a családjához. Amíg nem voltam itthon nem is volt szükség másra, most viszont égetően sürgősen kellene. Az önéletrajzok minden bizonnyal az íróasztalomon vannak egy borítékban, sosem szerettem a számítógépet ezért az ügynökség mindig kinyomtatva elküldi nekem postán amit szeretnék. Én már csak ilyen maradi vagyok annak ellenére, hogy minden kütyüt remekül tudok kezelni.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Kedd 28 Júl. 2015 - 8:59



Ellael & Hendi
Erről nem beszélt nekem Ellael. Azt hittem, hogy teljesen ki tudja magát majd kapcsolni, hogy feltöltődjön. Ha tudtam volna, hogy ismét dolgozik, akkor levetkőztem volna szelídebb énemet, és bármenyire is ő a kasztunk vezetője, biztosan a sarkamra állva róttam volna meg érte, hogy sosem pihen. Nem azért, mert ezzel mindünket veszélybe sodor. A saját biztonságom nem érdekel. Érte aggódom. Hogy egyszer talán belefárad mindenbe, és feladja. Azt hiszem azt nem tudnám elviselni anélkül, hogy  ne szakadna meg a szívem. Ellenben nem vagyok sem az anyja, sem a felesége, hogy megmondjam a véleményemet, miután kiderül, hogy mégis dolgozni volt. Úgy vélem, hogy a munkám ebben az esetben nem a pihenését szolgálta, helyette egyszerre tudott két helyen lenni. Ez is lényegében közös érdeket szolgál, így eltüntetem a zavartságot a pofimról. Ő az életem, bár hogy milyen tekintetben, az sosem kezdtem el magyarázni magamnak, hiszen mindkettőnk számára megszokott életritmus lett az, amely körbevesz minket, csupán azért fáj a szívem, ha magányosnak látom. Telnek az évszázadok, és talán gyönyörű nők veszik körül, nem igazán látom, hogy lenne valakije, aki feloldja az egyedüllétet. Jó, én afféle pótlék vagyok, társalkodónő is, ha nem a munkáról van szó, de egy hozzá hasonló bölcs valaki kéne mellé. Caryeth úrnő az ő szintjén van, vagy... Kono? Ha emiatt kevesebb időt töltene velem, én megbocsátanám, hiszen legalább tényleg boldog lenne. Nem vagyok önző, hogy ki akarnám sajáítani. Most, hogy több napnyi távollét után ismét itt van, minden fáradtságom tovaszáll, és csak azon mesterkedem, hogyan járhatnék a kedvében. Nem érzem magam szolgának, pedig bármit megtehetne velem, annyival felettem áll, de mindig egyenrangúként kezelt, nem parancsolt, kért. Nem az assziszense vagyok, szinte már az üzlettársa, hiszen minden aktát ismerek, fejből tudom, hogy kiknek mi a rigolyái, de hogy emiatt megróják őt, hogy névtelen, arctalan lánynak is bejárása van az üzleti titkaiba... S az életébe. Azt hiszem hamarabb kezdenék csomagolni, minthogy ezek a pletykák komollyá válnának. Nem viselném el, ha miattam kereszttűzbe kerülne.
- De... Ellael... szoktam hibázni, te is tudod. – Nem vagyok tökéletes, gőg lenne, ha úgy tartanám magamról, és nem is szükséges így beállítania. Kifejezetten rosszul érezném magam, ha kivételezett lennék. Vagy... pont ez a jó? Lényegében mégsincs egyedül, engem emel ki maga mellé? Nehezen ismerem ki magam vele kapcsolatban, amilyen hatalmas, olyan titokzatos, és nem enged be a gondolatai közé. Persze csak képletesen, hiszen nem értek ilyesmihez. Az emberismeretem komolyra fejlődött az évszázadok során, az ő apró rezdüléseire is felfigyelek, ám ami mélyen bent el van temetve...
- Én nem utáltam. Ha utálnám, akkor itt sem lennék. Szeretek emberek között lenni, tárgyalni... Démonokkal meg különben sem diskurálok, főleg olyanokkal nem... – Nevetem el magamat, a harag démonaira gondol vajon, vagy a bujaságéra? Fehérszárnyú vagyok, tartom a régi elveket, nem szándékozom elbukni. Vagy elkárhozni, hogy onnantól én kéjelegjek tiszta lelkekkel... fúj! Karbafont kézzel, sugárzó pillantással nézem, ahogyan Ellael átveszi a rendelést, ilyenkor annyira... khm... Na a lábai elé tudnék borulni, ahogyan vezet. Nem csak engem, mindenki mást. Velem kettesben nagyon kedves, és gyengéd tud lenni, egészen zavarbaejtően, de amikor más is ott van, és igazán önmaga lehet, attól azért enyhe pír kerülhet, nem úgy, mint amikor velem figyelmes. Végül megrezzenek, hogy rajta felejtettem a tekintetemet, és nyújtom a kezemet, hogy belecsúsztassam az övébe, átmegyünk a lakosztályba.
- Dehogy gond. Nem adok, furcsáltad, így nem jár. – Rázom a fejemet édesen, ez csak azt jelenti, hogy nem engedek a huszonegyből, vagyis a saját elveimből, a szavak és a tettek mégis más mezsgyén mozognak, nyilvánvaló, hogy fogok adni. Kérdően pillantok rá, hogy csak folytassa, engem nem zavar, ha a munkáról beszélünk, végülis az az életünk.


♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Hétf. 27 Júl. 2015 - 8:52



Hendiala & Ellael


*Nem pihenni mentem, Párizs a tárgyalás színhelye volt ahova Hendialának is el kellett volna jönnie, de nem azért, hogy magammal cipeljem idegen emberek gyűrűjébe, hanem azért, hogy lássa mindazt a szépséget amit a város nyújt. Sokszor jártam már ott, de sok idő is eltelt egy-egy látogatásom alkalmával, ugyan maga a város rengeteget változott, ahogy a technika is fejlődött, de azért megőrzött még a régi fényéből néhányat. Csak nézem őt és gyönyörködöm benne, és szenvedek attól, mennyire távol van tőlem annak ellenére, hogy szinte minden napját velem tölti. Amikor az Anshara állapotában voltam, tudtam, hogy velem van, később álmodtam is vele, nem egyszer és nem százszor, még sem létem tovább. Tudom mit érez irántam, rajongást, szeretetet, aggódást….de, hogy igazán szeret-e, sosem kutattam ilyen érzések után, nem akartam tudni. csak jobban fájna a szívem azért mert még elérhetetlenebb lenne. Ez az amiről sosem beszéltem senkinek, még Kononak sem, bár talán sejt valamit, ez az én titkom és az is marad. Hendiala kis angyal, az én angyalom mégsem érinthetem úgy ahogy szeretném. Nem tudom mikor ért el az ez érzés, de már jó ideje a szívemben él, ám nem nyilváníthatom ki. Próbáltam, akartam még az elején de mindig történt valami ami miatt nem tettem és aztán eljött az a pont amikor végleg feladtam. Magam mellé emeltem, feljebb az ő körénél, nem hivatalosan, a megjegyzések melyeket akkoriban kaptam, hogy gyakran hírbe hoztak vele….mind visszatartó erő volt. Azt akartam, hogy az igazságot tudják, hogy a képességei, a hűsége és az odaadása miatt van mellettem és azért számítok rá és azért bízom benne, minden más csak utána következett, de ezt senki nem hinné el ha együtt lennénk. Őt védem csupán és én szenvedek. A titok magányossá tett, mégis mosolygok mert amikor rám néz és az ajkai mosolyba fordulnak, a nap is ragyogni kezd.*
-Mennyei…..
*Imádom amikor az angyalságunkkal viccel, olyan mint egy gyerek, vidám és boldog, jókedvű.*
-Sosincs miért bocsánatot kérned Hendiala.
*Hogy nem tökéletes? De az, minden tekintetben, de nem mondom ki, nem mondhatom. Nem tudhatja milyen nagyra tartom azon felül, hogy évszázadok óta hűséggel végzi a munkáját. csak ennyit tudhat, nem többet. Amikor felveszi a sálat, amikor mosolyog és csodálkozó szemekkel néz rám, megrázom magam, a lelkemben, az érzelmeimet félretéve nézek az este további órái felé.*
-Igen, én utálhatom. Eddig te csináltad azt amit nekem kellett volna és utáltad, most fordítva lesz. Édes a bosszú, kérdezz meg egy démont.
*Ennyi volt a megingás, a gyengeség, újra Ellael vagyok, az angyal, a felső kör egyik vezetője, több multinacionális cég tulajdonosa, barát. A telefon épp jókor szólal meg, a portáról hívnak, megérkezett a rendelés.*
-Rendben, köszönöm, fizesse ki kérem és küldesse fel.
*A házból fogja valaki felhozni, idegen nem jöhet fel ide, ez az irodám, a magánlakosztályom helye, csak külön engedéllyel, kísérettel, kulcskártyával lehet feljutni. Hendiala felé nyújtom a kezem és ha megkapom az övét, átvezetem az irodából a lakosztályba, ahol kényelmesen asztalhoz ülhetünk.*
-Párizsban olyan dolgokat készítettem elő ami a z európai terjeszkedést segíti majd. Össze kell dolgoznod Konoval, de gondolom ez nem fog gondot okozni. adsz majd a palacsintádból?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Pént. 24 Júl. 2015 - 12:33



Ellael & Hendi
Bőven jó volt, hogy elment pihenni, azt hiszem már lassan egy évtizede nem tette, hiszen itt van nekünk, hogy mindenki boldogságát, és jólétét szem előtt tartsa, pedig nem is fehérszárnyú, mint én, sokkal inkább objektív, nem elvakult, tudja olyan szemszögből vizsgálni a dolgokat, amelyre én nem lettem volna képes. El szoktam kísérni az útjaira, ha azok üzleti jellegűek, vagy ha netán hív, akkor is vele tartok természetesen, de hogy jelekkel bombázzam, hogy afféle romantikus meglépésünk legyen a külvilág elől, azt valahogy sosem gondoltam említeni előtte. Nem is tudom,hogy a kapcsolatunk alapja milyen jellegű, több évszázados múltra tekint vissza, számomra mindent ő testesít meg, így nekem nem lehetnek kívánságaim. Ezúttal sem akartam mellébeszélni, de miért fárasszam a saját gondolataimmal? Még ha fel is hívja rá a figyelmet, hogy kezeljem őszinteséggel, ez nem megy. Véletlenül sem azért, mert álnok vagyok. Csak... ő egy vezető, ezeréletekért felel, míg az, hogy én mit gondolok, tényleg nem számít. Neki kell kipihentnek, józannak lenni, én úgyis mindent túlélek, és azért élek, hogy rendben menjenek a dolgaink. Olykor zavarba ejt, hogy miért kérdez rá ilyen nyíltan a gondolataimra, mégsem úgy veszem, mintha felelősségre vonna. Nem vagyok már gyerek, túl vagyok a négyszázon, igaz, hozzá képest egy buta fruska maradtam, hiszen ő a kilencszázat is átlépi lassan. Olyan háborúkat látott, amiknek a gondolata is riasztó, oly veszteségek érték, amelytől megszakadna a szívem. Nem, én nélkülözhető vagyok, és ez így van jól. Elismerő pillantésára lesütöm a szememet, és halványan elmosolyodom, örülök, ha sikerült jól lekezelnem a helyzetet. Odaugranék, hogy meglazítsam a nyakkendőjét, vagy segítsek levenni a mandzsettáit, ám mire végzek a telefonnal, mindezen már túl is van.
- Az utóbbi időben kezdtem el bűnözni. Őszibarackos palacsinta, tejszínhabbal... mmm... mennyei. – Sokszor élek viccesen ezzel a hasonlattal, hiszen mindketten angyalok vagyunk, mégis tudjuk, hogy nincsen semmiféle kapu a felhők fölött, ahova a lelkek beszállhatnak, ha jók voltak. Nem, minden itt a Földön dől el, és mi is meghalunk egyszer. Nagy sokára az igaz, ha addig vigyáznk magunkra. Meg egymásra is persze, igaz, én csak a lelkét óvhatom meg, illetve még a gyógyításhoz értek, lényegében jobban, mint bárki, akit ismerünk, de az vajon elég lehet?
- Ezt várod tőlem? Hogyan ígérjem meg...? Nem vagyok tökéletes. – Mondom ki egy fokkal talán értetlenebb daccal a hangomban, felválalom én a véleményemet, ha arról van szó, de ne érezzek sajnálatot, ha úgy gondolom. Ezek után már tényleg elönt a lelkiismeretfurdalás, hogy még ajándékot is hozott nekem, míg én nem készültem semmivel, csak amit elvárt tőle. Most mondjam azt, hogy nem kellett volna? Azzal ismét elleneszegülnék. Csodálkozva nyitom ki a tasakot, hogy aztán hatalmas kék szemekkel kanyarintsam magamra, bár jó meleg van kint, mégsem fog zavarni a dolog, ez inkább eszmei jelentőségű, mintsem melegítsen, ha fáznék.
- Apróság? Ez komoly? Nagyon köszönöm. Milyen programra gondolsz? Miért egy nekem tetsző? Te utálhatod? – Nevetek fel kislányosan, hiába, a stílusán az ember lány ötszáz év alatt sem feltétlenül változtat. Elfogódott mosollyal nézek le a vállaimra, és tapogatom az ajándékomat. Felpillantok, vajon mikor jön a rendelésünk? De még nem hallok közeledő hangokat, és a telefon sem szólalt meg, hogy a futár itt van.


♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Csüt. 23 Júl. 2015 - 17:40



Hendiala & Ellael


*Szerettem volna magammal vinni, és azt is kellett volna tennem. Párizsból is irányíthattuk volna a cégeket, kicsit macerásabb de megoldható lett volna. Nem is tudom miért nem jutott eszembe, Hendiala pedig nem ajánlotta fel ezt a lehetőséget, pedig megtehette volna, de ő annyira kis szerény és visszahúzódó, hogy valószínűleg nem merte megtenni. Sosem szólt bele a döntéseimbe, mindig főhajtva fogadta azokat és megtett bármit amit kértem. Sokszor mentünk együtt más országokba tárgyalásra, kisegített, rendezgette a dolgaimat, a végén pedig megjutalmaztuk magunkat némi szabad foglalkozással. Ez a mai esti vacsoraötlet azért van, bár kétlem, hogy ennyivel valaha meghálálhatnám mindazt amit értem tesz. Annak idején megmentette az életemet és azóta folyamatosan ezt teszi. Mosolygok rá mikor bocsánatot kér, újfent, holott nem kellene. *
-Tudom.
*Nyakkendő nélkül sokkal szebb a világ, ez az egyetlen olyan ruhadarab amit nem sikerült megszoknom az évszázadok során, pedig eléggé változatos volt a paletta, a jelenlegi lég diszkrét és vékony, semmi cifra, semmi fodor, mégis ugyanúgy fojtogat. Vagy csak én képzelem így. Elismerő pillantást kap az én kis angyalom miután elintézte Yamamotot, és mikor a vacsorát rendeli már a mandzsettáimmal szórakozom, végül mindkét arany szárnyforma az asztalon koppan. Igen értékes, de nem fog eltűnni, akár napokig is ott hagyhatom, senki nem nyúlna hozzá, még a takarítónő is legfeljebb felemelné, hogy alatta is lepolírozza az intarziás felszínt.
Az, hogy az estét és a vacsorét vele szeretném elkölteni és eltölteni nem lehet kétség de az eperbor nagyobb bizonyosságot nyújthat, Hendiala kedvence, egyszerűen oda van érte, olyan számára mint az ambrózia. Az asztal peremének támaszkodom, kezeimet összefűzöm magam előtt immár a könyékig felgyűrt, hajtogatott ingujjakkal és életem egyik csodáját nézem. A piros ajkak, a halvány rózsaszínbe borult arc, a szőke tincsek és az öröm ami lassan de biztosan elnyújtózik a vonásai között.*
-Hmmm?
*A palacsintára feljebb ugrik a szemöldököm, ez valami új imádat lehet mert nem tudtam róla és az kizárt, hogy akár csak egyszer is nem figyeltem rá. Ellököm magam az asztaltól és hozzálépek amint végzett. Minden bizonnyal felnéz rám, de ha esetleg a túl mélyre sikerült pillantásomtól feszengene vagy félrenézne, azt nem hagyom. Begörbített mutatóujjamat az álla alá érintem és gyengéd erőszakkal kényszerítem, hogy tekintete rajtam maradjon. Hendiala még az angyalok között is a legszebb, de a lelke szépsége az ami miatt magam mellett tartom amiért a legtöbb időt - de kevesebbet mint amennyit szeretnék - vele töltöm. Ismerem minden rezdülését, ismerem a szárnyai selymességét, pedig régen volt mikor érintettem, akkor is véletlenül. Túlságosan bensőséges ezért nem próbálkozom, ám roppantmód szeretnék belesimulni a hófehér tollakba.*
-Mesélek, de ígérd meg, hogy soha többé nem kérsz bocsánatot, nem sajnálsz semmit. Hmmm?
*Hirtelen és szándékosan szüntetem meg a varázst, nem mintha kellemetlenné vált volna, nem is azért mert az utolsó távozó léptei visszhangzanak a folyosón. Senki nem láthat minket hiszen az irodám ajtaja csukva van. Ám már így is eléggé zavarba hoztam, nem szép ennyit játszani vele, és csodálni az arcát borító pírt. Ellépek mellőle, és a tasakért nyúlok, most már átadom neki. Könnyű, hófehér hernyóselyem stóla van benne, olyan fehér mint a szárnyai, a széleit pedig pókháló vékonyságú arany fonallal hímezték körbe.*
-Egy kis apróság Párizsból. Örömmel látnám rajtad egy neked tetsző, közös program alkalmával.
*S ezzel egyszersmind meg is hívattam magam. Hát nem vagyok furfangos?*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szer. 22 Júl. 2015 - 8:39



Ellael & Hendi
Őrlödök legbelül, hogy nem tudok több lelkierőt felmutatni, és Ellalnek velem kell foglalkoznia. Ha azt parancsolta volna, hogy járjak napokig sebesültek között, legyek velük az utolsó perceikben, könnyebben ment volna. De nem, telefonokat felkapkodni, a számomra vihető tárgyalásokat átvenni, szervezni, ez így nagyon tömény volt. A modern korban titkárnőnek képeztem magamat, afféle háttérnek, az angyal ellenben engem állított a reflektorfénybe, mintha minimum a helyettese lennék, akinek tökéletesen meg kell birkóznia mindennel, amellyel ő tette. Erőn felül teljesítettem, hogy ne hozzak rá szégyent. Magától értetődő, hogy tizenöt nyelven beszélek, ennyi rámragadt az évszázadok során, Ellael mindig különféle kulturákkal vette magát körül, és vitt magával, tanított. Sosem értettem, hogy miért tart ennyira fontosnak, és úgy érzem, ezt már nem is fogom. Rá annyian felnéznek, a gyógyításomért pedig nem vártam hálát. Számomra természetes volt, hogy a feljebbvalónkért mindent megadunk. Ahogyan ő megmentett engem még kislány koromban, úgy viszonoztam a magam egyszerű módján.
- Sajnálom, nem akartalak félrevezetni. Tényleg örülök, hogy itt vagy. – Jövök zavarba, nem akarok, hogy félreértse. Igazából... még azt sem tudom, hogy értem. Azért jó, hogy megjött,  mert végre megkönnyebbülhetek, hogy visszasüpped minden a régi kerékvágásba, és nem lesz annyira fárasztó, vagy mert hiányzott, és pocsékul éreztem magamat a társasága nélkül? A külvilágnak mindig a tökéletes, mosolygós álcámat villantottam, hogy még véletlenül se lássák, hogy magam alatt vagyok a fáradtságtól, vagy a magánytól. Igen, azt hiszem nélküle magányos vagyok, annyira megszoktam már, hogy szinte mindig együtt vagyunk. Ha nincs is a főépületben, tudom, hogy pár óra múlva ismét látom, és a telefonkapcsolat lehetősége bármikor él. Most még azon is gyötröm magam, hogy őt hoztam olyan helyzetbe, hogy ráerőltettem volna Yamamoto-t. Nem így képzeltem az örömteli viszontlátást, amilyen tökéletesen végeztem a munkámat, most hibát hibára halmozok. Gyorsan lerendezem a japánt, majd az íróasztala széléhez vetem a hátsómat. Megvan a késztetés, hogy én ugorjak oda, hogy megoldjam a nyakkendőjét, de ahhoz oda kéne hajolnom, nem mernék ilyesmit meglépni. Az ajándéktasakot nem veszem észre, még mindig a vacsora kérdésénél tartok. Velem? Tényeg azonnal velem szeretne lenni? Ráadásul eperborral? Jóég, tudja, hogy mennyire imádom! Pirulva bólintok, és lépek vissza az asztalhoz, hogy ismét elvégezzem a telefont. Amit még szeretek? Palacsinta. A modern kor imádnivaló édessége. A testem még fiatal, ráadásul annyit mozgok, hogy meg sem látszik.
- Köszönöm Ellael, szívesen töltöm veled az estét. Mesélsz? – Bújok ki a kosztümből, amely alatt a blúz van, elvileg lassan mindenki elhagyja a felső emeletet, magunk maradtunk.



♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Hétf. 20 Júl. 2015 - 15:26



Hendiala & Ellael


*Ő fáradt én kipihent, minden napja azzal telt, hogy az én dolgaimat elintézze én pedig Vindoriel jótékony falai mögött hódoltam a repülésnek, az izzasztó harci gyakorlatoknak melyek csak a testet fárasztják le az elmét felfrissítik és a szüleimmel folytattam hosszú beszélgetéseket melyeknek a fele tanácsokkal volt teli. Őt látva most egy kicsit lelkiismeret furdalásom támadt amiért mindent a nyakába akasztottam, de benne bíztam meg a legjobban, másrészt Kononak is megvolt a maga fontos dolga, a kórház vezetése, a kísérletek, a betegei, és a kör másik két tagjának is éppen elég dolga volt. Hendiala már ismerte az ügymenetet, az ügyfeleinket, tudta kivel hogyan kell beszélni, kit hogyan kell meggyőzni, eleget tanult már tőlem ahhoz, hogy egy szempillantás alatt elintézzen mindent.....csak épp utált szem előtt lenni. Ő volt a csendestárs, az árnyékom, a másik felem. *
-Hazudós. Fáradt vagy, de legalább örülsz, hogy visszajöttem.
*Nem akartam megbántani, csak tréfáltam azzal, hogy nyúzom, de mindezt faarccal tettem, miközben már a nyakkendőmmel babráltam. Hamarosan az ingem ujját is feltűröm, Hendiala társaságában nyugodtan megtehettem ezt, persze ha randevúra hívtam volna, a világért sem sérteném meg, de ez a mai este más kell, hogy legyen. Laza, fesztelen nekem is és neki is. Látom ahogy elfehéredik, talán egy kicsit túlzásba vittem, elnyögök egy "Nincs miért"-et és kényelembe helyezem magam a vendégfotelban, szemben az íróasztalommal. Megvárom míg befejezi a telefonálást, még egy úgy is vár rá, addig elszórakozom a magammal vitt ajándéktasakkal. Kíváncsi vagyok hogyan fogadja és, hogy tetszik-e neki. Nem nagy dolog, bár roppant drága volt ahhoz képest, hogy olyan akár egy felhő. Igen, ez jutott eszembe amikor megláttam. *
-Remek. Nem, egyiket sem. Rendelj egy ráksalátát, füstölt lazacot, meg amit szeretsz és egy üveg eperbort. Kérlek. Két személyre.
*Nem nyúzom tovább, széles mosolyra húzom a számat, kicsit mulattok rajta de nem kárörvendően, annyira aranyosan tud elszomorodni. Azok után eléggé hihetetlen ahogy helyre rakta Yamamoto-t. Ki sem nézné belőle az ember sem az angyal, hogy ennyire határozott tud lenni, remekül bánik mindenkivel, nem kell, hogy szárnya legyen, szerintem Hendiala még egy káoszsárkányt is pitiző kutyussá tudna szelídíteni.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Vas. 19 Júl. 2015 - 18:30



Ellael & Hendi
Ellaelt szinte gyerekkoromból ismerem. Jó, voltam már majdnem száz, amikor megmentett, de ha azt vesszük, hogy legidősebbjeink többezer évig élnek, Ascariel példának okáért közel ötezer lehet már, akkor én erőteljesen kis csitrinek számíthattam, amikor ugyan szürkeszárnyú rajongott vezetőm értem jött. Akkor még nem az első kör tagja volt, ám már tiszteletben álló sokak által szeretett, és elfogadott angyal. Alig pár évtizede hagytam el akkor Vindorielt, nem volt még időm pontosan felmérni, hogy az emberek világa mennyiben különbözik a miénktől, így neki kellett felnyitnia a szememet, és onnantól nem volt megállás. Sosem kértem, hogy a közelében lehessek, ő intézte így, s én elfogadtam a sorsomat, nem mintha bármilyen tekintetben kényszernek éreztem volna. Sosem értettem a bizalmát, nélkülözhető porszem vagyok, mégis közvetlen tanácsadói közé emelt, s így volt lehetőségem viszonozni a szivességet, mert bár nem hiszem, hogy nélkülem meghalt volna, de jelentősen felgyorsítottam a gyógyulását, hamar erőre kapott, én pedig ráeszméltem, hogy talán ehhez az egyhez értek az angyali adományokhoz, ám meglehet mindeninél jobban. Mire a harcok véget értek, vazullasául fogadott, a negyedik körbe kerültem, közvetlenül a nővérem alá, aki viszont évtizedek óta keményen dolgozott rajta, hogy minél inkább felnézzenek rá, reméltem, hogy ez nem ver közénk éket. Ellael a mai napig megkülönböztető figyelmet szentel nekem, s ezt igyekszem tőlem telhetően megszolgálni. Hulla fáradtnak érzem magam a többnapi távollétét követően, ám rendületlenül vittem végig, mert tudtam, hogy ez a kívánsága. Éjjelente, nem repültem, mint korábban, meditatív módon frissítettem elmémet, hogy felkészülten várhassam a tárgyalások, szervezések okozta stresszbombákat, amellyel ő könnyedén elboldogul.
- Dehogy... semmi baj. – Nem hazudok, csupán tapintatos vagyok, nem szándékozom még a saját lelkivilágommal is terhelni. Az volt a dolga, hogy pihenjen, és ha pár napig még fokozatosan veszi fel az üzleti ritmust, ki fogom bírni. Nem az volt a cél, hogy siesen vissza, és azzal foglalkozzon, hogy mennyire terhelt le. Most viszont úgy látom, hogy hibáztam, pedig csak jót akartam. Yamamoto az egyik komoly befektetője, csak így lemondani az utolsó pillanatban. Ellent mondanék, de nem teszem.
- Jól van, bocsánatot kérek Ellael. Sajnálom. –Nyögöm ki, és visszalépek a telefonhoz, hogy tárcsázzak. Előveszem a legdiplomatikusabb énemet, ajándékot ígérek kárpótlásul, leszögezem, hogy a japán a legfontosabb partnerünk, és Mr. Montgomery távolléte igen megalapozott, ám nem sértő szándékú, pár napon belül szigorú pótlása lesz a ma estének. Az persze fel sem merül bennem, hogy velem töltené az estét, még ha sokat is vagyunk együtt. Már többször éreztette velem, hogy közvetlen része vagyok az életének, de hogy most is, azt nem godnolnám így elsőre.
- Ez kész. Egészen jól fogadta. Akkor... egy masszást rendeljek neked? Vagy foglaljak neked asztalt valahova? – Ha kívánja, akkor természetesen elkísérem, alig vannak külön programjaim, most is úgy készültem, hogy fontos a visszatérésnek napja, ám azt is el tudom képzelni, hogy Konoval akarna lenni, élménybeszámoló, meg minden. Végülis erre valók a barátok, vagy mi van köztük, nem rám tartozik.



♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szomb. 18 Júl. 2015 - 7:11



Hendiala & Ellael


*Szándékosan időzítettem úgy, hogy még azon kevesek se legyenek már az irodában akik egyébként bebocsátást nyertek oda. A kutatóközponton kívül még rengeteg más vállalkozásom van szerte az államokban és néhány leányvállalat más országokban, lehetetlen lenne mindet a működési helyéről irányítani, és nekem is jobb így, hogy van egy biztos és nyugalmas pontom ahol nem érnek el egykönnyen. Azok akik itt segítenek egy szinttel lejjebb dolgoznak, a saját irodám a szentélyem, ide csak Hendiala léphet be és a takarítószemélyzet, a többiek kizárólag az engedélyemmel amennyiben itt tartózkodom és szükséges a személyes kontakt. Nem nyugtalankodtam amiatt, hogy bárki meghallhatja hogyan szólítom az angyalomat, persze azért még alaposan körbekémleltem, hogy ne érjen meglepetés. Ketten tartózkodtunk az irodám és a magánlakosztályom szintjén, melyek közül az utóbbi a az irodával szemközti folyosó végéből nyílt. Most, hogy megérkeztem és a csendet csupán Hendiala hangja töltötte ki, megnyugodtam, ez volt a béke szigete a számomra Vindorielen kívül. A nagyvárosi nyüzsgést nem nekem találták ki, a liftet is utáltam, egy bádogdoboz ami felfelé és lefelé visz….csak azért használtam mert bajos lett volna a legfelső szintre gyalog felsétálnom, a szárnyaimat pedig értelemszerűen nem használhattam, pedig csodás teraszom volt a lakosztályom nappalijából nyílva.
Hendialát elnézve megint több napos munka vár rám, tárgyalások és vacsorák, szervezkedés és Kono-t is fel kell keresnem a párizsi utam sikeressége miatt. A mai nap befejezése azonban terveim szerint nyugodt körülmények között, üzleti megbeszélések nélkül fog zajlani. Az igazság az, hogy csupán Hendialával számoltam. Noha a negyedik kör tagja volt, az emberi világ üzleti ügyeivel kapcsolatban benne bíztam meg a legjobban, remekül ellátta a feladatát, igaz szeretett a háttérben maradni, gyanítottam, hogy az elmúlt két hét egy rémálom volt a számára, épp ezért hoztam neki egy kis meglepetést, hogy kiengeszteljem. Sokan nem jó szemmel nézték, hogy a nap szinte huszonnégy órájában magam mellett tartom, holott nem én voltam a közvetlen felettese a hierarchia szigorú lépcsőit tekintve, de párszor már megvívtam a harcomat és nem különösebben érdekelt, hogy ki mit szól. Hendiala jelenléte megnyugtatott, olyan volt számomra mint egy kis sziget a háborgó tenger közepén.*
-Pörgősen…feltételezem, már szívesen leráznád a szárnyaidról a terhet.
*Egy félmosollyal néztem rá, tudtam, hogy sok volt neki mindaz aminek a közepén itt hagytam, de biztos voltam abban, hogy remekül megállta a helyét és semmiben sem lesz hiba. Sosem volt. A hidegzuhany csak ezután következett, az a kicsiny félmosoly is eltűnt az arcomról, éreztem ahogy a hűvösség eláraszt és lefelé zuhan bennem minden egyes apró porcikámat átitatva a kelletlenséggel. Nem az ő hibája, és nem is akartam a szemére vetni, de nem álltam meg szó nélkül.*
-Amit eddig kipihentem, azt ez a vacsora tönkretenné.
*A papírtáskát elhúzom előle, még nem adom oda neki, mivel az ő ajándékát rejti. Ellépek az asztalomhoz és a tetejére teszem, majd felé fordulok és elkezdem a nyakkendőmet meglazítani. Jelentőségteljesen nézek rá miközben a nyakkendőm, a gyűlölt ruhadarab az ujjaim áldásos tevékenysége folytán kibomlik és a drága bőrfotel támláján végzi. Mindez azt kell jelentse Hendiala számára, hogy vissza kell hívnia Yamamotot és le kell mondja a ma esti vacsorát.*
-Hendiala, kérlek.
*Ha nem lenne egyértelmű. A mai vacsorát vele szeretném elkölteni, olyan dolgokról beszélni aminek semmi köze az üzlethez. Nem látszik rajtam de elfáradtam, persze bármikor újra topon lehetek de ma olyan leszek mint egy makacs gyerek. Nem akarom.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 69
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Csüt. 16 Júl. 2015 - 16:44



Ellael & Hendi
Ahogyan kinézek az ablakon, fél füllel még hallgatom Ellael egyik japán üzletfelének a mormogását, miszerint azonnal beszélni akar a cégvezetővel. Tökéletesen beszélek japánul, ezzel nincs is gond, és általában az ilyen türelmetlen alakokat is le szoktam kezelni, ám már minden percben megérkezhet, így rajtam is urrá lesz az izgatottság, Yamamoto pedig ezt lekezelésnek veszi, hiszen nem adok releváns válaszokat, csak hümmögök. Egyébként is lenézik a nőket, hát még így, hogy flegmáskodom is. Nos igen, sosem voltam a tudomány kasztjának tagja, minden, amit a tárgyalástechnikáról tudok, csakis önfejlesztésem által ívodott belém, ám még lenne mit csiszolódnom. A túl nagy melegben nem sok kedvem van kosztümben lenni, ezért csak a hófehér blúz van rajtam, és egy térd fölé érő rózsaszín szoknya. Még nyáron is rajta vagyok, hogy ne villantsak nagyot, holott amikor reggelente munkába igyekszem, a közeli épitkezés előtt elhaladva erőteljes füttyögéseket kapok, amin visszafogottan mosolygok, mert hát jól is esik a lelkemnek, másrészt meg nem tudják ezek, hogy ki is vagyok valójába, amely még aranyossabbá teszi ezt a titkot. Nem volt halálos az egy hét, ahhoz képest hogy több száz éve élünk, ám a halandó emberek oly kapkodóak, hamariak, mindent azonnal, aznap akarnak, nem lehet őket csak úgy türelemre bírni. Ellael biztosan fontos dolgokat intézett, majd beszámol róla, ha úgy tartja kedve. Tudja, hogy bennem megbízhat a cég terén, sem üzletileg, sem hatalmilag nincsenek terveim, minden tökéletesen jó így. Végre megpillantom a limuzint, ám még nincsen lehetőségem letenni a telefont, óriási sértés lenne Yamamotoval szemben, aki az egyik legkomolyabb befektetési partnere az én nagyra becsült Mr. Montgomerymnek.
Végre Yamamotoval sikerül kiegyeznem, hogy Ellael találkozik vele egy késői vacsorán, ennél több engedményt nem tudtam kicsiholni az angyalnak, ha mégsem lenne jó, úgyis leszúr, leteremt, hogy mondjam le a japánt, amit ettem, megfőzhetem. Alig teszem le a telefont, máris csörög azonnal. Nagy levegő, bűbájos mosollyal mutatkozva szólok bele, és mormolom a mantrát, miszerint Mr. Montgomery még mindig házon van, és ma még nem fogad senkit, ám ezuttal egy német üzletfél, igen trágár stílusban. Ha személyesen tenné, lenne esélyem megnyugtatni, át tudnám itatni a fénylő aurámmal, így viszont csak az marad, hogy a durván pörgő német nyelvet igyekszem lekezelni, mert hát van mindenki annyira önző hogy a saját nyelvén beszél, mert tudják, hogy Ellael is érti, meg én is. Itt már nálam is megment a pumpa, felemelem a hangomat, amit nem kéne, talán én is frusztrált vagyok, nem gondoltam volna, hogy Ellaelnek ennyit kell tárgyalnia, most, hogy az én nyakamba szakadt minden, ha nem is pihenni szeretnék, de visszaavanzsálódni egyszerű titkárnővé, aki csak kávét főz, szép és aranyos, na meg díszitőelem a rendezvényeken. Az a nekem való, nem vágyom többre, no persze a meghitt beszélgetéseinket azért nem cserélném le semmivel. És ekkor kerül a látóterembe, még emberi alakjában is maga a tökély, így is sugározza azt a kőkemény magabiztosságot, amely rám is átragad, és egy fokkal nyugodtabban tudok tárgyalni, elnézést kérek, és végül egy visszahívásban állapodunk meg a némettel. Leteszem a telefont, és megpróbálok nem sugárzó mosolyt villantani. Nem sikerül, hogy a fene egye meg.
- Nem félsz, hogy valaki meghallja? Csodálkoznának, hogy ki is az a Hendiala... – Kérdezném, ám még ilyenkor sem bírálom felül a szavait, ezért inkább teljesen mást mondok.
- Igazán... pörgősen. – Diplomatikus vagyok, holott a tudomány kasztjában vagyok. Mégsem akarom azzal terhelni, hogy holt fáradt vagyok, és nem értem, hogy ő hogy bírja, arra született, hogy másokat vezessen. Én még a magassarkúmból is kiesek néha. – Máris van egy vacsorameghívásod, Yamamoto vár az Astroriában. Sikerült pihenni? – Lépek közelebb, hogy átvegyem a táskáját, és nekilássak gyorsan megfőzni egy kávét, tudom, hogy frissen szereti.



♫ Féltelek ♫RuhaÚgy vártalak! ♥

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   Szer. 15 Júl. 2015 - 7:16



Hendiala & Ellael


*Elegáns, ezüstszürke limuzinnal érkezem meg a hatalmas épület elé, két hete, hogy utoljára New Yorkban voltam és nem igazán vágytam vissza a pár napos Vindorielben tett látogatás után. Kicsivel több mint egy hetet töltöttem Párizsban, üzleti ügyeket intézve s bár nagy szükségem lett volna Hendialára, még nagyobb volt New Yorkban. Szinte mindent rábíztam, de bíztam abban, hogy megbirkózik a feladatokkal, noha tudtam jól, hogy a legnagyobb ügyfeleink kivétel nélkül nehéz esetek. Mindig ugyanaz volt a téma, velem akartak tárgyalni de szerettem elérhetetlen lenni. Ők mind emberek voltak, olyanok akiknek mindig van valami kifogásolnivalójuk, akik ügyvédek százai mögé bújva keresnek mindig kiskapukat. Mennyivel egyszerűbb lett volna a saját fajom képviselőivel tárgyalni, de sajnos addig még nem nyúlt a kezem, hogy nagyvállalatok tulajdonossait elmozdítsam a székükből, kapzsi volt egytől-egyik, számukra a hatalom, a pénz, a még több pénz és még egy kis pénz volt a legfontosabb. Örökös harc folyt közöttünk, de eddig mindig én győztem. Volt időm fejlődni és kiismerni az embereket, a vágyaikat, és a gyenge pontjaikat. A párizsi utam jobbára a terjeszkedésről szólt, nem a harácsolásról és még több pénzről, inkább a lehetőségeinket szerettem volna bővíteni. Szerencsére sikerült titokban tartani hova utazom, és mire rájöttek volna az újságírók és a paparazzók, már Vindorielben voltam a szüleimnél. Teljesen elvonultak az angyalvárosba, már a háttérben sem tevékenykedtek tanácsadóként, csupán velem osztották meg a véleményüket amit szívesen fogadtam. Egy kicsit kipihentem magam, az emberek világa fárasztó és már nagyon hiányzott a repülés amit ugye New York nagyvárosában nem lehet megejteni. A mai világ a teljeskörű ellenőrzésről szól, a város felett nem tudok olyan magasra repülni, hogy a radarok ne vegyenek észre és azonosítatlan repülő tárgyként ne fogjanak be. Vindoriel felett az ég szabad, tiszta és kellemes, zavartalan órákat tölthettem ott és felfrissülve, megújulva térhettem vissza. A sofőr kinyitotta előttem az ajtót én pedig fogtam a nagy és díszes papírtasakot és kiszálltam. Nem vártam több tagú fogadóbizottságot sem fanfárokat, sem vörös szőnyeget, de fotósokat sem.*
-Honnan tudták meg mikor érkezem?
*Kérdeztem a sofőrt anélkül, hogy felé fordultam volna, inkább a forgóajtót vettem célba és elindultam, ő meg jött utánam, betöltve a testőr szerepét. Nem mintha bárkitől is meg kellett volna védenie, de ő ezt nem tudta én meg a fotósokkal nem tudtam mit kezdeni. Villogtak a vakuk, célba vettek jobbról-balról és már láttam a lelki szemeim előtt a címlapot a jó pati agglegény visszaérkezéséről. Megint közben kell járnom az újságoknál, de hiába, az emberek annyira fondorlatosak voltak, hogy a legtöbbször mindig becsúszott valahol egy kétoldalas cikk. *
-Nem szivárgott ki semmi, uram. Amióta elutazott, minden nap itt lebzselnek.
*Megadóan bólintottam és eltűntem a már védett épület ajtaja mögött. A magánlifthez mentem, közben félmosollyal odaköszöntem a portásnak, a recepciósnak és a biztonsági embereknek. csak arra vágytam, hogy végre az iroda megnyugtató falai között lehessek, hogy halljam Hendiala csiripelő hangját, és nagyon reméltem, hogy nem nyom a kezembe egy vaskos dossziét a felgyülemlett elintéznivalókkal az első harminc percben. Csak harminc percet kívántam magamban, az nem sok. Már a liftben diszkréten szóló kellemes, lágy muzsika is megnyugtató volt, bár azt azért nem mondhatnám, hogy úgy éreztem; hazaértem. Az innen távol van és a lelkemben még távolabb éreztem. Ahogy kinyílt az ajtó, kiléptem, letettem a táskát és két elegáns mozdulattal megigazítottam az ingem és a zakóm ujját, az arany mandzsettagombokon megcsillant az irodai folyosó lágy hangulatú fénye. Sötétszürke Armani öltönyt viseltem világosabb árnyalatú inggel és bordó nyakkendővel, utóbbit ki nem állhattam, mindig úgy éreztem, hogy fojtogatnak, de még nem lazíthattam meg, még nem. Magamhoz vettem a táskát és elindultam az iroda felé, már messziről hallottam Hendiala hangját amint épp vitatkozik valakivel a telefonban, más hangját ugyanis nem hallottam. Félmosoly került a szám sarkába. belépésemkor nem szólaltam meg míg Hendiala le nem tette a telefont.*
-Üdvözöllek Hendiala! Hogy teltek a napjaid?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Ellael tornya   Kedd 14 Júl. 2015 - 10:22


Ellael tornya

Természetesen magasan az égbenyúló felhőkarcoló, a legmodernebb épület a városban, króm és üveg. A tetején különleges terasz, melynek egyik fele teljesen nyitott és nagyra nőtt tuják, kisebb bokrok ölelik körbe, míg a másik fele zárt, naptól védett ám eléggé szellős. Kényelmes kanapék, fotelok, egy medence foglalják el a helyet, hófehér függönyök lengik körbe.
Az alatta lévő szint mely az épület nem hivatalos legfelső szintje, Ellael otthonát és irodáit rejti magában. Ide csak különleges engedéllyel és kísérettel lehet feljutni az idevezető egyetlen magánliften.

írta Ellael




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Ellael tornya   

Vissza az elejére Go down
 
Ellael tornya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: Otthon, édes otthon-