Share | 
 

 Micromed Kórház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Pént. 4 Márc. 2016 - 15:14





Váratlan látogató

Hiába tudom, hogy Lilynek nem szabadna itt lennie, főleg nem úgy, hogy nem tudnak róla semmit sem, hogy hová tűnt el, még sincs szívem csak úgy hazaküldeni őt. Annál sokkal fontosabb nekem, mint ahogy igen... sokan fontosak, de mondhatjuk úgy, hogy nagy szívem van, amibe sokakat be tudok fogadni könnyedén. Neki egy egészen nagy szelet jutott azért van most is itt, azért figyelek rá és persze azért figyel rá még egy barátaim is, hogy biztosan ne legyen semmi komoly baja a kis elcsatangolásai alkalmával, mert hát gyerek még és ennek okán nincsenek meg benne azok a gátak és óvatosságra intő kis tilalmak, amik egy felnőttben igen. Ennek okán viszont az érzelmeit is sokkal könnyebben kimutatja mások felé, ahogyan most is a lelkesedés azért, mert megnézheti a kicsiket, vagy mert egyszerűen csak cukrot kap. Ezt szeretem a gyerekekben, ezért dolgozom a gyerekosztályon, mert olyan jó látni, hogy ők még felhőtlenül mindennek képesek örülni, míg mi felnőttek már sokszor, talán túl sokszor is, de visszafogjuk magunkat.
- Ne félj, nem ejtenéd el őket, de majd akkor együtt csináljuk rendben? - pillantok rá bátorítóan, amikor a kezembe csúsztatja az övét és még meg is szorítom picit az apró ujjakat. Persze csendben vagyok, halkan beszélek, hiszen a sok csöppség most épp alszik, vagy legalábbis a nagyobb részük, de nem mind, van aki álmosan pislog ránk, ahogyan befelé igyekszünk.
- Ne aggódj az újszülöttek még nagyon sokat alszanak és nem olyan hangosak. Tudod még csak most születtek és ez megrendíti őket, nem fognak mind elkezdeni sírni. - nem mondja ki, hogy attól tart, de mégis csak sejtem. Na igen ha minden itt lévő csecsemő egyszerre eresztené ki a hangját na az kellemetlen lenne a fülnek, de ez biztosan nem fog megtörténni. Persze azért óvatosan járkálunk, de nem lesz semmi komolyabb gond, egy-egy baba maximum kicsit mozgatja a kezét-lábát, de ennél még amúgy se képesek sokkal többre, hiszen még csak megfordulni se tudnak. Maggie nővér közben, ahogy nézelődünk vissza is tér egy csöppséggel és egy üveggel a kezében, amit Lily felé nyújt, a babát pedig nekem.
- Az édesanyjának még nincs teje, úgyhogy marad a tápszer, csak óvatosan nyújtsd felé, menni fog. - biztatón mosolyodik el, ahogyan kicsit még noszogatja is Lilyt, én pedig közben szépen leülök a pár lépésre lévő székre, hogy kényelmesebb legyen, no meg ne kelljen a kicsi lánynak se nagyon nyújtózkodnia, így neki is könnyebb dolga lesz.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Vas. 21 Feb. 2016 - 12:32

Egy újabb látogatás - Clarion



Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy Bianca megengedte, hogy megint feljöjjünk ide. Nem sokszor voltam itt, még kevesebbszer felügyelet nélkül, mégis örülök, hogy most itt lehetek. Lelkes vagyok, ez látszik rajtam, ahogy nagy szemekkel figyelem a csöppségeket odabent a szobában. Rákérdezek a nővérnél, hogy neki van-e babája, és ha nincs, akkor lesz-e. Nem is sejtem, hogy ez milyen fájdalmas téma lehet egy felnőtt nőnek, aki nem vállalhat gyermeket. Nem is firtatom tovább a témát, de nem azért, mert megérzem Bianca hangulatváltozását, hanem egyszerűen Maggie nővér foglal le, ahogy felénk sétál, ott hagyva a babákat egy darabig. Mikor a nő kijön, gyorsan bemutatkozom kedvesen, aranyosan és lelkesen, ahogy szoktam. A cukrot is gyorsan elfogadom, hiszen már a lift óta erre várok! Nagyon finom és ezt meg is említem, habár illendő lett volna előbb lenyelnem a finomságot, de úgy tűnik ez senkit nem zavar. Bianca rákérdez, hogy megnézzük-e a babákat és kérdőn néz Maggie nővérre, aki azt is felajánlja, hogy etessem meg az egyiküket. Tágra nyílt, rémült szemmel pillantok a nővérre, majd az üveg felé. Lenyelem a cukorkát és megcsóválom a fejem.
- Hát nem tudom. Félek, hogy elejtem őket. Ők még olyan aprók és törékenyek... - húzom el a számat és erősen gondolkozva harapok az ajkamba, félve pislantok az üveg felé, ami mögött halkan szuszognak a csöppségek.
- Inkább csak nézném! - születik meg az elhatározás, és követem Maggie-t befelé a terembe, miközben lassan Bianca kezébe csúsztatom az enyémet.
- Remélem nem ébrednek fel és kezdenek el sírni... - suttogom alig hallható hangon. Azt tényleg nem szeretném. Nehéz lehet ennyi babát megnyugtatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Hétf. 8 Feb. 2016 - 22:04





Váratlan látogató

Tudom én, hogy a gyerekeket sokféle kérdés foglalkoztatja és gond nélkül rákérdeznek bármire, ami csak eszükbe jut, de azért mégis meglep a kérdés, hiszen nem látott még mellettem soha sem férfit és nem is nagyon beszéltem ilyesmiről. Na persze általában a kórházban látogat meg, ahol az ember mellett nem nagyon tűnik fel semmiféle férfi, de mondjuk említést se tettem róla, akinek pedig van párja gondolom azért időnként csak szokta emlegetni, hiszen mégis csak közös az időtöltésük, közösek az élményeik, kikerülhetetlen lenne, hogy felmerüljön az illető legalább időnként. Közben persze el is gondolkodom kicsit, hiszen látom én is bent a kis csöppségeket. Vajon milyen lenne anyának lenni? Eljátszottam már a gondolattal, de ez olyasmi, ami maximum csak fájdítaná a szívemet, hiszen nekem még nem adatott meg és nem is igen tudom, hogy kivel lehetne. Eldorien... azért lássuk be, hogy ő nem az a kimondottan családcentrikus alkat, vagy legalábbis még az érzéseit se nagyon tudja kifejezni, nem hogy gondoskodni, vagy kötődni egy kisbabához.
- Köszönöm Lily, majd talán egyszer lesz. - talán, de hogy tényleg bekövetkezik-e ezt nem tudom, meg hát azt sem, hogy egyáltalán mikor. Az sem biztos, hogy ez a pici lány megéri egyáltalán, hiszen az én életem végtelen, tehát akár babán száz év múlva is lehet, csak még nem tudni akkor a világ milyen lesz. Igazság szerint az is gát tud lenni az emberben, hogy bizonyos korokba nem igen való egy gyermek. Túl sok rosszat éltem már meg, bár még így is bízom az emberekben... de valahogy még sem tudom, hogy jó ötlet lenne egyáltalán ez az egész gyerekvállalás. Egy fiatal angyal... szürke szárnyakkal, hiszen a fehéreket már nem örökölheti. Szomorú, hogy fel kell áldoznom a szüleim örökségét, bár van olyan, akiért mégis csak megérné.
Nem tudom megállni mosoly nélkül Lily cukor iránti lelkesedését, ahogyan ezt még hangosan a tudtunkra is adja. A kolléganő sem morcosodik le a dolog hallatán, no meg a teli szájas beszéd sem zavarja. Pici babákkal foglalkozik, Lily nem jelent neki olyan nagy kihívást.
- Mit szólnál, ha megnéznénk a babákat? Persze csak csendben, hogy ne ébresszünk fel senki sem, aki alszik. Szabad? - itt persze Maggie nővérre pillantok, hiszen ez főleg rajta múlik. Csak úgy nem rongyolhatunk be a kicsik közé, azt én se tenném meg, de ő tudja, hogy melyikük nem alszik, ki a nyűgösebb, esetleg vár etetésre, mert mondjuk az édesanyja nem tudja rendesen etetni bármi lehet. - Hát persze, menjünk be és nézzünk körül. Szeretnéd etetni az egyiküket? Megpróbálod? - itt természetesen Lilyre pillant. Én fogtam már csecsemőt, bár nem járok gyakran ide a fentiek miatt, néha csak elnehezül a szívem, hiszen tudom, hogy a világ milyen veszélyeket rejt és hogy milyen nehéz azért időnként az élete egy embernek. Tudom, hogy akik itt születnek majd nagy kihívások elé néznek idővel, bár igaz, hogy ezek a kihívások erősítik meg őket, de némelyik olyan feleslegesnek tűnik, mások által okozott szenvedések csak ezek, amikre nem lenne szükség.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Szomb. 6 Feb. 2016 - 17:57

Egy újabb látogatás - Clarion



A lift nem a kedvenc közlekedési eszközöm, de bevallom, hogy inkább rángjon a hasam, minthogy lépcsőzzek. Kicsit lusta vagyok, valóban, de hát lustaság - fél egészség. Vagy hogy is van az a frappáns mondás? Néhány perc múlva halkan csilingel a lift, és kinyílik az ajtó. Szinte kiiramodok belőle, talán kicsit magammal rántva Biancát is, ahogy fogom a kezét, de bizonyára elég határozottan meg tud tartani. A folyosóra érkezve a nő közli, hogy talán cukrot is kapok, mire vigyorogva kiáltok fel... Hogy aztán csendre intsem magamat. Hiszen itt csendben kell lenni, ezt megmondta Bianca is! Izgatottan, csillogó szemmel sietek vgig a folyosón és megyek oda a nagy üvegablakhoz, amin belesve meg is látom a csöppségeket. Lágyan elmosolyodom, és nekinyomva az orromat az üveghez úgy pislogok rájuk. Olyan kis aprók és aranyosak! Mindegyik szuszog és alszik, lágyan rebeg a szempillájuk és némelyiknek lágy o-t formál az ajka. Tüneményesek! Megpillantom a nővért is, és rá is kérdezek, hogy ő az, akihez jöttünk és van nála cukorka? Remélem hamar kijön... Megszidom magam az önző gondolat miatt, de tény, hogy az a tudat, hogy a nőnél általában mindig van cukorka, nagyon izgató. Észrevesz minket, majd int, hogy mindjárt jön. Vigyorogva bólintok egyet, bár tudom, hogy nem nekem jelzett, hanem Biancának, minden esetre én is tudomásul veszem az információt. Míg várunk, figyeljük a babákat és rá is kérdezek, hogy Biancának van-e babája. Kicsit megtorpan és meglepődik a nő, de végül is válaszol.
- Oh. Pedig biztosan szép babád lenne. - nézek fel rá egy angyali mosollyal, majd visszafordulok az üvegfalhoz. Maggie nővér hamarosan befejezi a dolgát, és kifelé indul. Mikor kiér hozzánk, a keze eltűnik a zsebében, és persze ezt egyből kiszúrom. Izgatottan és kíváncsian várom, mi bukkan elő és hát nem kell csalódnom: pár szem cukorka pihen a tenyerén és felém nyújtva kérdezi meg, ki is vagyok.
- Szervusz Maggie nővér! Lily vagyok, Bianca néni barátnője. - jelentem ki határozottan, és bájos mosollyal mutatkozom be a nőnek.
- Köszönöm szépen! - veszem el a cukrokat és vetek egy pajkos pillantást Biancára. Afféle "Hurrá, kaptam cukrot!" pillantást. Az arcom sugárzik az örömtől és be is kapom az egyiket.
- Hmm, málnás. Nagyon finom! - biccentek tele szájjal, majd kuncogva rakom a kezemet a szám elé.
- Bocsánat...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Hétf. 1 Feb. 2016 - 19:50





Váratlan látogató

Igyekszem segíteni azon, akin tudok. Tudom, hogy a világunk hogyan működik, azt is, hogy nem avatkozhatunk be, vagy mutathatunk isteni hatalmat és menthetünk meg csak úgy életeket, hiszen nem a mi dolgunk eldönteni azt, hogy ki élhet és kinek kell meghalnia, de közben... képtelen vagyok minden felesleges és értelmetlen halált végignézni. Ha tudok segítek, főleg amikor olyan eset van, mint most ez a pici lány a tüdejével és a rákjával. Szenved és nem gyógyulna meg egyedül, legalábbis erre nagyon kis esély van, én pedig szeretném, ha jobban lenne és élhetne még. Az emberek élete így is rendkívül rövid, rémes amikor ez még inkább lerövidül és már így is belesajdul a szívem, amikor látnom kell a szüleit, akik természetesen bent a kórteremben erősnek mutatják magukat, csak amikor már elindulnak haza, akkor látszik rajtuk, hogy milyen végtelenül össze vannak törve. Nem való szülőnek gyermekét temetni, ez az egyik legszomorúbb dolog a világon.
- Jól van, nagyon fogok vigyázni rá. - ígérem meg mosollyal az arcomon és érezheti, hogy tényleg így van. Nagyon vigyázok majd a pici lányra és tenni is fogok érte, hogy jobban legyen és egészségesen távozhasson a kórházból és ami a még szebb ebben tudok is tenni róla, hogy így legyen.
Aggódva pillantok azért oldalra, hogy nehezen viseli a liftezést, de az a fő, hogy végül kiszállunk és nem lesz semmi baj. Tudom én is, hogy itt azért csendben kell maradni, mégis halkan felnevetek, amikor kijelenti, hogy ez lenne a legeslegjobb napja, ha még cukrot is kapna Maggie nővértől. Gyermeki lelkesedés, csodálatos dolog!
- Akkor lehetséges, hogy tényleg ez lesz a legeslegjobb napod. - én is elcsendesedek, neki is ezt kell tennie, hogy ne ébresszük fel akaratlanul is a kicsiket, akik békésen pihengetnek odabent. Ilyenkor még a születés után nagyon sokat alszanak, épp e miatt a nővéreknek is könnyebb a dolguk, mintha folyamatosan fel kellene kapkodniuk ennyi babát. Nem is lenne rá kapacitásuk.
- Igen, ő az, látod nagyon kedves. - hiszen észrevesz minket, integet is és jelzi, hogy majdnem sokára jön, én pedig eléggé meglepődöm, majdnem a válaszintés is elmarad, mert hát... nem számítottam ilyen jellegű kérdésre, bár egy gyerektől semmin sem kell különösebben meglepődni azt hiszem.
- Nem drágám, nekem nincsen babám. Tudod ahhoz kell, hogy legyen egy férje is az embernek, nekem pedig nincsen. Az én életemet kitölti a kórház. - elmosolyodom, hogy lássa nincs ezzel semmi baj. Szeretek itt dolgozni és jól is érzem magamat, soha sem volt gondom ezzel, sose vágytam másra, vagy többre. Persze vannak azért nekem is érzéseim, hiszen ott van Eldorien, de... az olyan valami, amit nem igazán tudok... még én sem értelmezni. Közben hamarosan tényleg meg is érkezik Maggie, mosolyogva és kedvesen integetve és természetesen ott van pár szem színes kemény cukor is a tenyerén, amit Lily felé nyújt.
- Hát kicsoda a mi kis vendégünk? - kedveskedő, olyan igazi nagyanyós hangon duruzsolva hajol le a kislányhoz, természetesen neki célozza a kérdést, és tőle is várja a választ.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Pént. 29 Jan. 2016 - 15:29

Egy újabb látogatás - Clarion



Igyekszem túllépni a rossz dolgokon, és nem sokat töprengeni azon, hogy miért is ilyen rossz és kegyetlen a világ. Sajnos vannak dolgok, amiken még az ilyen kislányok, mint én, sem segíthetnek. Úgyhogy igyekszem a jó és szép dolgokra koncentrálni.
Megkérem Biancát, hogy meséljen arról, ahol járt és kirándult, és a fejemben már el is képzelem azt a csodás látképet, amit - vélhetőleg- a nő láthatott. Meg is ígérem neki, hogy lerajzolom úgy, ahogy én gondolom, és megegyezünk, hogy a sárga virágok legyenek többségben, persze a többi színes mellett. Kihívásnak tekintem ezt a rajzot, és Bianca is láthatja, hogy tényleg komolyan veszem. Szívem-lelkem beleteszem majd, hogy papírra varázsolhassam azt a gyönyörű tájat, ahol a nő járt. Egészen szépen bánok a színes ceruzával és a filctollal, úgyhogy úgy gondolom, tetszeni fog neki. Már alig várom, hogy hazaérjek és ceruzát ragadjak!
Szóba kerülnek az új betegek is, és Bianca megemlít egy kislányt, akinek a tüdejével van gondja. Gonosz kis gócok telepedtek meg rajta, és ezért a kislány nem igazán tud normálisan lélegezni. Elszomorodok, de tudom, hogy az orvosok rajta is minden erejükkel igyekeznek segíteni.
- Vigyázz rá, rendben? - érintem meg Bianca karját és lágyan megsimítom. Mintha afféle parancs, vagy kérés lenne, mélyen a nő szemébe nézek közben. Tekintetem tiszta és komoly és szinte kérlelés sugárzik belőle. Tudom, hogy a nő is mindent meg fog tenni a kislányért. Ha Bianca nem tudná, hogy nem tudom mi is ő, talán azt hihetné, hogy belelátok és tudom: ő az egyetlen, aki tud segíteni mihamarabb a kislányon. A tekintetem hamar meglágyul, elmosolyodom, és megiszom a kakaó maradékát. Megkérdezem, hogy felmehetnénk-e a kisbabákhoz és szerencsére a válasz igenlő, úgyhogy megfogom a nővér kezét és követem őt a liftbe. Lassan mozdul meg a lift, és a gyomromhoz kapok és vágok egy fintort. Nem vagyok rosszul, de nem szeretem a lifteket. Minden esetre szélesen elmosolyodom, mikor kinyílik csilingelve az ajtó és ott állunk az újszülött osztályon.
- Cukor? - kuncogok a tenyerembe, és megcsillan a szemem.
- Most ittam egy finom édes kakaót, ha még cukrot is kapnék, a mai nap lenne a legeslegjobb napom! - ugrok egyet a folyosón vigyorogva, és bokszolok a levegőbe. Majd kicsit összehúzom magam, hiszen csendben kell lenni.
- Bocsánat... - susogom, és most már kicsit nyugodtabban kapom el ismét Bianca kezét és követem őt, vélhetőleg a nővér álláshoz. Elsétálva a babaszoba előtt, az üvegre tapasztom a mancsaimat, az orromat az üveghez nyomom és úgy figyelem az idős nővért, aki a babák között sétálgat.
- Ő Maggie nővér? - nézek hátra Biancára, majd újra vissza a szobába. Számos újszülött pihizik a szobában, és ellágyult szívvel figyelem, ahogy az egyik baba ismerkedik a kezeivel.
- Jaj, nagyon aranyosak! Neked van babád, Bianca néni? - nézek a nőre kíváncsian. Közben látom, hogy Maggie nővér észrevesz minket, int Biancának, és mintha valami olyasmit tátogna, hogy mindjárt jön.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Szomb. 23 Jan. 2016 - 15:41





Váratlan látogató

Azon vagyunk sokan, többek között én is, hogy mindent, amit csak lehet megtegyünk azért, hogy jobb és szebb legyen idővel a világ. Azt hiszem már így is sikerült előrelépést elérni, már vannak dolgok, amik jobbak. Igaz, hogy sok a beteg, a baleset, de már könnyebben tudjuk őket megoldani és ez a cég is, Ellael is minden erejével azon munkálkodik, hogy minél többeket mentsünk meg, minél többeknek tegyük jobbá az élet.t A modern készülékek, az új kezelések nélkül most valószínűleg a csöppnyi Lilyvel sem tudnék beszélgetni, mert végül elvitte volna a sérülései okozta kín, még ha utólag is. Az édesanyját így sem tudtuk megmenteni. Megtehettem volna... a saját erőmből, de nem használhatom korlátlanul. Vannak esetek, amikor lehetetlen, mert túlságosan egyértelmű lenne, hogy megmagyarázhatatlan csoda történt.
- Igen, és akkor még nem voltak olyan készülékeik sem, mint amik most vannak. - azért sok-sok berendezés már nagyon sokat segít nekünk. Fel tudjuk térképezni az egész testet, a betegségeket olyan mélységig, amit régen nem. Már nem csak tippelgetni, próbálunk rájönni, hogy mit hogyan hozzunk rendben, hanem rájöhetünk egy CT, vagy az MRI gépek által, hogy mi a baj odabent. Nem kell mindenhez bele is nézni a betegekbe, hogy ezzel is kisebb esélyük legyen a felépülésre. - Igen, sajnos. - halkan sóhajtok csak egyet. Tudom, hogy már mondhatni túl van rajta, de ettől még teljesen feldolgozni soha sem fogja. Mégis csak az édesanyját veszítette el és erre gondolni mindig nehéz. Nekem is nehéz, ha eszembe jut Kono Hana, pedig még csak nem is mesélte el senki sem részletesen, hogy mi történt vele. Valószínűleg abban az esetben csak még rosszabb érzés lenne, hiszen kínok között halt meg, de legalább viszonylag gyorsan. Jobb is, hogy a téma terelődik az utazásomra, vidámabb és kedvesebb is a szívemnek, hiszen mégis csak olyan valaki kísért el, aki fontos nekem.
- Akkor legyen sárga, vagy színes! Minél több szín, annál jobb! - lelkes és ennek örülök. A gyerekek még könnyen túl tudják tenni magukat a nehézségeken, a rossz dolgokon. Ők még valahogy egyszerűbben képesek tovább lépni. Mintha csak a fizikai sérülésekkel együtt a lelkiek is gyorsabban gyógyulnának, vagy talán csak, mert még nem gondolnak bele mindenbe olyan mélyen, mint mi, legalábbis az esetek nagyobb részében, hiszen azért bőven akadnak olyanok is, akiknek az életét egy egész életre meghatározza egy-egy trauma.
- Megpróbáljuk meggyógyítani. Az orvosok érte is mindent megtesznek, hogy jobban legyen, de az ő betegsége... más, mint a tiéd volt. Nehezebb vele harcolni, az is számít, hogy a szervezete mennyire erős, hogy képes-e legyőzni azokat a kis... gócokat. - a rák olyasmi, amit talán még a mai napig sem értünk pontosan. Előfordul, hogy valaki meggyógyul érthetetlen módon, máson pedig a sok gyógyszer és kezelés sem segít, mert végül felemészti teljesen a betegség és nem lehet kezelni sem. Az ilyen betegeken legalább segíthetek, pont e matt, mert ha meglepetésszerűen jobban lesz a kislány, akkor majd arra foghatjuk, hogy valami csoda történt, hogy ő küzdött meg vele, nem pedig én hoztam helyre. Segíteni is fogok neki, keveset, hogy a nagyobb részét a szervezet tegye meg és ne legyen feltűnő, hogy valami érthetetlen gyógyulás történt. De persze csak akkor, ha elkezdte kapni a kezeléseket, addig túlzottan feltűnő lenne, ha tennék valamit.
- Hát persze nagyon kedves. Idős már, de nagyon szereti a gyerekeket. Szerintem addig itt fog dolgozni, amíg csak bírja szusszal. Talán még lesz nála egy kis cukor is, úgy tudom mindig tart a szekrényében a babák testvéreinek. - kacsintok is egyet mellé, ahogyan megfogom a kezét. A lift hamar megérkezik, és ahogy felérünk a szülészetre hamar meg lehet hallani a zajokat. Este van, de ez nem jelenti azt, hogy itt minden csendes lenne. A babák nem alusszák át teljesen az éjszakákat. Az újszülöttek nagy része igen, de akik már pár naposak nem feltétlenül. Nem is várja el tőlük senki, épp e miatt van itt az éjszakás nővér. - Azért csendben kell lennünk, nehogy megzavarjuk őket, talán most vacsoráznak. - a mosolyom nem tűnik el. Én is nagyon szeretek ide jönni. Jó érzés, hiszen itt sok-sok új élet születik. Persze sosem tudhatjuk milyen szülők várnak rájuk, milyen család, de én azért reménykedem benne, hogy az apróságok mindig jó helyre kerülnek és sok-sok szeretet veszi majd körül őket életük végéig.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Pént. 22 Jan. 2016 - 19:35

Egy újabb látogatás - Clarion



Elgondolkozom azon, hogyan is lehetne jobb és szebb a világ. Sajnos ez nem rajtam múlik, ezt tudom én is. Ha rajtam múlna...
De persze ennyire még én sem vagyok naiv, úgyhogy nem is gondolkozom ezen túl sokat. A betegségekről esik szó és megosztom Biancával a véleményemet, hogy régebben talán nem volt ennyi baleset és betegség. Ő azonban felvilágosít, hogy régebben viszont az egészségügy sem volt ilyen fejlett, az orvosok kevesebb betegséget tudtak meggyógyítani és kezelni.
- Hmm. Ez igaz. Régen mindenféle növényekkel meg gyökerekkel gyógyítottak. Manapság meg gyógyszerekkel. - bólogatok hozzá értően. Persze fogalmam sincs, hogy Bianca pontosan tudja, hogy is gyógyítottak akkoriban és milyen is volt a helyzet. Ám tény, hogy manapság habár több a betegség, jobb is a kezelés.
- Az én betegségemet is meg tudták gyógyítani. Ezért mindig hálás leszek a doktorbácsiknak! - jelentem ki határozottan. Habár a hangnemem egy kislányét idézi, a határozottság egy felnőtt emberét. Tényleg nagyon hálás vagyok és leszek is egész életemben az orvosoknak, akik segítettek átvészelni a sérüléseimet.
- Kár, hogy anyát nem tudták megmenteni. De biztos vagyok benne, hogy megtettek mindent, amit csak lehetett. - mondom csendesen, kicsit szomorkásan és belekortyolok a kakaóba.
Nem szeretnék ilyen szomorú dolgokról beszélni, hiszen az eléggé be tudja árnyékolni az ember hangulatát, azt pedig nem szeretné, hogy csupa rossz kedvvel, kukán szürcsölgessük a kakaónkat.
Szóba kerül, hogy Bianca elutazott és elmeséli, hogy milyen szép helyen járt. A fejemben már szinte megvan a kész kép, úgyhogy elhatározom, hogy papírra vetem majd az egyik szabad délutánomon és elhozom a nőnek. Gyakran rajzolok neki dolgokat, de ebben mindent bele fogok adni és nagyon szép lesz!
- Persze, ha szeretnéd. Kék, vagy piros legyen? Esetleg sárga? Nekem a sárga a kedvenc színem! - adom tudtára a nőnek a fontos információt, hiszen tényleg fontos, hogy milyen színek domináljanak majd a képen. A rajz után rákérdezek, hogy vannak-e új betegek itt az osztályon. A nő elmeséli, hogy érkezett egy kislány, akinek szintén a tüdejével van problémája, mint nekem, de őt nem érte baleset.
- És akkor meg fog fulladni? - kerekedik ki a szemem és nem tudom elképzelni, hogyan is élhet még a lány.Én egy percet sem bírok ki levegő nélkül és emlékszem még, hogyan szúrt a tüdőm minden egyes lélegzetvételnél. De hál'isten már elmúlt minden, már jól vagyok. Sajnálom a lányt és szeretném megvigasztalni, hogy minden rendben lesz és majd elmúlik, de nem tudom, hogy megtehetem-e. Hiszen rossz érzés lehet egy egészséges embertől azt hallgatni, hogy minden rendben lesz, hiszen most éppen nagyon fájhat neki. Elszomorít a dolog, és lassan megcsóválom a fejemet.
- Remélem, hogy felépül és meghalnak azok a kis... gócok. - döntöm oldalra a fejemet, azt a furcsa szót használva, amit Bianca is használt, majd lágyan elmosolyodom. Megiszom a kakaót, és arról érdeklődök, hogy megnézhetjük-e a kisbabákat. Szeretem őket nézni, habár eddig még csak két-három alkalommal kísértem el Biancát.
- Maggie aranyos? - fogom meg a nő kezét, felállva és lassan odasétálva hozzá. Kíváncsi vagyok a nővérre, így miközben várunk a liftre, hallgatom, hogy mit mesél Bianca a nővérről. Nem találkoztam még vele, remélem, hogy kedves lesz és őt is el tudom bájolni úgy, mint az osztályon lévő néhány kedves dolgozót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Vas. 17 Jan. 2016 - 19:55





Váratlan látogató

Nincs is szebb a gyermeki naivitásnál. Ők még képesek mindent sokkal szebb színben látni, mint mi. Ők még képeske olyasmit is meglátni a háttérben, amit mi nem, mint ahogyan Lily is azon gondolkodik, hogy vajon hogyan lehetne szebb és jobb a világ, vajon hogyan lehetne kivenni belőle mindent, ami rossz. Én is erre vágyom, de sajnos vannak dolgok, amiket lehetetlen véghez vinni.
- Régen is voltak balesetek drágám, betegségek is, csak más fajtáék, és sokukat nem tudták kezelni még, az egyszerűeket sem és aztán nem csak egy autó lehet veszélyes, hanem egy ló is, vagy a bányák... gyárak. Soha sem volt könnyebb, most inkább jobb a helyzet, mint régen. - mosolyogva próbálom megnyugtatni gyermeki lelkét. Igen, én éltem akkoriban, régen is. Akkor még olyan balesetek voltak, miket nem lehetett kezelni sem, távol volt az orvos, nem voltak jól felszerelt kórházak. Akár egy tüdőgyulladásba is bele lehetett halni, de ott volt a pestis, ami rengeteg áldozatot szedett. Ahhoz képest, ami régen volt jobb a helyzet, bár persze a vírusok ellenállóbbak lettek, új betegségek fejlődtek ki, ezért nem hiszem, hogy valaha létrehozhatnánk egy tökéletes világot, de legalább megpróbálhatunk közelíteni felé. És már könnyebb dolgunk van, mint ötven, vagy száz évvel ezelőtt.
Mosolyogva ölelem vissza az apróságot, miközben a kakaót készítem és ő megölel. Nem is kérdés, hogy mennyire szeretem, túl sok rossz történt már vele, pedig még olyan nagyon fiatal. Nem fair az élettől, ez biztos, és én amennyire tudok próbálok segíteni neki, hogy jobb legyen a helyzet és elfeledje a rosszat, ezért mesélek neki a távoli országról és ezért örülök neki, hogy így leköti a téma.
- Köszönöm, biztosan mesés rajz lesz! Remélem kerülnek rá majd virágok is. - ha már lesznek bárányok és sok fű, akkor legyen színes és virágos és... biztosan nagyon szép lesz. Lilynek nagyon meg van a szépérzéke, nem is kérdés számomra, hogy amit alkotni fog azt kiteszem majd a falra, vagy itt, vagy otthon, hogy gyönyörködhessek benne.
- Nem, őt nem a tűzből mentették ki, az ő betegsége más, sajnos nehezebben gyógyítható. Rákos, a tüdején apró kis gócok telepednek meg, amik akadályozzák a rendes légzést. - próbálom neki azért nagyjából elmagyarázni, hogy miről is van szó. Nem mindenkinek olyan a helyzete, mint neki, vannak akiket nehezebb meggyógyítani, sőt sajnos olyanok is, akiket nem lehet. Nem tudom, hogy az új kislányt vagyon meg tudjuk-e gyógyítani. Mindent megteszünk érte, de...
- Örülök neki, hogy Susan ilyen kedves és remélem, hogy azért nem nagyon nehéz megszokni az új helyet. - biztosan nem lehet egyszerű, hogy ismeretlenek közé került és hogy be kell illeszkednie, alkalmazkodni sok-sok szabályhoz és nem valakinek a kicsi kincse. Más is jár iskolába, de amikor hazamegy, akkor ott vannak a szülei, akiknek ő az egyetlen és legfontosabb, ezt sajnos Lily már nem tapasztalhatja meg. Épp e miatt nem szólok rá erélyesebben, hogy ne jöjjön ide gyakrabban, mert szeretném, ha amennyire lehetséges legalább részben érezné, hogy valahol ő tényleg fontos és itt sokan szeretik.
- A babákhoz? - az órára pillantok. Késő van már ugyan, de ilyenkor azért gyakoriak az etetések, a babák nem alszanak még végig egy-egy éjszakát. - Hát persze, csak előbb tüntesd el a kakaót, nehogy elfogyjon és mehetünk is. Ma Maggie az ügyletes a szülészeten, biztosan nem fogjuk zavarni, sőt még örülni is fog nekünk. - én kiiszom a maradékot a bögrémből, aztán fel is állok, hogy elinduljunk az emeletre. Nyugalom lesz fent az biztos és nekünk is lehetőleg csendben kell azért lenni, de abban biztos vagyok, hogy senkit sem fogunk zavarni majd, sőt Maggie rendes nő. Idős már, lassacskán közel van a nyugdíjhoz, de mindig figyelmes és sosem zavart még el senkit sem, aki este meg szerette volna nézni az apróságokat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Szomb. 16 Jan. 2016 - 16:53

Egy újabb látogatás - Clarion



Valóban egy szörnyű és kegyetlen világban élünk, de én hiszem, hogy még van Jó. Még van Szépség, és Becsületesség. Bennem legalábbis biztosan. És az olyan emberekben is, mint Bianca. Hiszen ő egy csodálatos ember és hiszem, hogy vannak még a világon olyanok, mint ő. Hiszem és tudom. Ő a példaképem, és habár ezt még soha nem mondtam neki, úgy gondolom, hogy azért érezheti. A gondolatomra kicsit elkomorulunk, és habár Bianca igyekszik megmagyarázni ezt az egészet, nem nagyon sikerül neki. Mármint persze tudom, hogy a világ nem tökéletes, de miért nem? Kicsit elszomorodok és megcsóválom a fejemet.
- Régen is ilyen sok betegség volt a világban? Mondjuk több baleset? Régen nem voltak autók, meg buszok, nem? - nézek kérdőn a nőre. Elgondolkodtat a dolog, hogy kényelmesek ezek a járművek, de annyi gondot okoznak. Annyi balesetet, amik talán nem lennének, ha nem lennének ezek az autók sem. Azonban sajnos bele kell törődnöm, hogy az élet ilyen. Sorra történnek a rossz dolgok, de tudom, hogy emellett rengeteg jó dolog is történik, és ezt meglátom. Talán ezért vagyok még mindig itt, hálával és életkedvvel telve, mert tudom, hogy a világnak nem csak a gonosz, sötét oldala van, hanem valahol ott van a fény és a jóság is. Azonban ezek a mély és elgondolkodtató gondolatok mellett eszembe jut valami: hiszen ha nem lennének betegek, akkor Biancának nem lenne munkahelye. Ezt pedig nem akarom, bár erős döntés lenne, hogy melyiket választanám: a betegség nélküli világot, vagy azt, hogy Biancának legyen munkahelye. Örülök és kicsit megkönnyebbülök (nem mintha lehetőségem lenne ilyesmit kívánni), amikor a nő kijelenti, hogy tudna mást is csinálni. Az apró simogatásra hálásan elmosolyodom.
- Hát, így is vigyázol rám, amit nagyon köszönök! - pattanok fel a székről és ölelem meg a nőt, miközben a kakaót készíti. Azt hiszem már megszokta az ilyen szeretetkinyilvánításaimat, bár valahogy mindig érzek egy apró meglepődést, amikor meglepem ilyen dolgokkal.
Elmeséli, hogy merre is járt és persze gyermeki kíváncsiságom most sem hagy nyugodni, úgyhogy felteszek még néhány kérdést. Lelkesen, csillogó szemekkel hallgatom a történetét és mosolyogva képzelem el a csodálatos helyet, amit Bianca lefest.
- Majd rajzolok neked egy ilyen zöld mezőt! És azon bárányok is lesznek! - ígérem neki határozottan, és tudhatja, hogy bizony ebbe a rajzba szívem-lelkem bele fogom tenni és el fogom készíteni. Mesélek egy kicsit a napomról, majd a jelenlévő betegekről kérdezek. Szeretem hallgatni, hogy ki miért van itt, habár összefacsarodik a szívem. Bianca elmeséli, hogy van egy új kislány, aki nem nagyon kap levegőt. Kicsit elhúzom a számat, és lágyan a mellkasomra teszem a kezem.
- Tudom mit érezhet... Nekem is rossz volt az elején. Őt is a tűzből mentették ki? - kérdezek teljesen őszintén. El sem tudom képzelni, hogy a nehéz légvétel mástól is származhat.
- Jól... - sütöm le a szememet és válaszolok. Kicsit zavarban érzem magam, amikor az otthonról kérdez. Hogyan is érezhetném ott jól magam, mikor csodálatos családom volt? Persze ennek is igyekszem meglátni a jó oldalát, úgyhogy felnézek a nőre és elmosolyodom.
- Susan aranyos lány, habár ő már idősebb. De mindig megfésülget minket, befonja a hajunkat és hoz nekünk csokoládét. Persze titokban... -kuncogok és a szám elé teszem a kezemet, hogy elhalkítsam a bájos hangot.
- Egy boltban dolgozik eladóként, és mindig hoz nekünk finomságot. Azt mondta, hogy majd egyszer szeretne nyitni egy sikeres vállalatot. Nem tudom, ez mit jelent, de szorítok neki! - mesélek kedvesen és látszik rajtam, hogy habár tényleg nem tudom, mit is jelent az, amit Susan el akar érni, támogatom benne teljes mértékben, csupán azért, mert a barátnőm és kedvelem őt.
- Mit gondolsz, bemehetünk a babákhoz? - nézek bociszemekkel a nőre. Volt már pár alkalom, amikor felkísértem őt az újszülött osztályra, és csak álltam az üvegnél és néztem a babákat, amíg Bianca elintézte a dolgát. Ám ezek a látogatások általában nappal voltak, nem tudom, hogy éjszaka vajon be tud-e oda vinni és nézegethetem-e egy kicsit az apróságokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Vas. 10 Jan. 2016 - 20:29





Váratlan látogató

Igaza van, egy tökéletes világban nem lennének egyáltalán betegek és nem kellene kórházakat sem fenntartani. Egy tökéletes világban a szülei sem haltak volna meg a tűz miatt, de ez sajnos nem egy tökéletes világ. Itt sajnos sorra történnek meg a rossz dolgok, akármennyire próbálnak az olyanok tenni ellenük, mint amilyen én is vagyok. Sajnos mindent mi sem tudunk megjavítani, vagy helyre tenni, pedig tényleg akarok én is változtatni, de jól mondja, akkor nem lenne munkám, habár ez érdekelne a legkevésbé. Valószínűleg találnék más módot, ahogyan tehetek másokért, ez nem csak a gyógyítással lehetséges.
- Kedves gondolat Lily, jobb lenne, ha nem lenne ennyi beteg, de sajnos a test nem tökéletes, lehetnek hibái és lehetnek balesetek is, ezt sajnos nem lehet kivédeni. - milyen szép is lenne, ha lehetőség lenne rá, de sajnos nem megy. Az élet már csak ilyen, sorra történnek rossz dolgok, amit én sem szeretek és nem értek. A jó emberek miért szenvednek, miközben a rosszak jól meg vannak? Mint ahogyan ott van Kono gyilkosa is. Meg se találták, azt se tudjuk hol van és éli világát, miközben elvett egy életet, majdnem többet is. Nem ismerem, de gyűlölöm őt, hát ezért nem tűntek el még a szürke tollak sem a fehérek közül. - Hát.. biztosan feltalálnám magamat. Mondjuk meghallgatnám mások bánatát és segítenék nekik tanáccsal, vagy vigyáznék az olyan pöttöm kislányokra, mint te, akikre nem vigyáznak mások eléggé. - mosolyogva simítok végig a haján egy pillanatra, amíg közelebb lépek hozzá, hogy aztán visszalépjek az asztalhoz és csináljam szépen tovább a kakaót, amit már elkezdtem. Közben beszámolok neki a "nyaralásról" is, ami inkább afféle kikapcsolódás volt, amire most tényleg nagy szükségem volt, hogy rendben legyek.
- Láttam lovakat igen, igazi szép ménesek voltak arra, sok-sok lóval, különleges fajtákkal is. Bárányokat nem láttam, de biztosan voltak azok is a környéken, ahogyan tehenek is. - a mosolyom szélesedik, ahogyan a lelkendezését látom. Már ezért is érdemes megígérni neki, vagy legalábbis felhozni a lehetőségét annak, hogy elviszem majd valamikor. Miért is ne? Lehetőségem van rá, időnként én is kiszakadhatok innen kicsit, Ellaelnek biztosan nem lenne ellenére. Néha kell egy kis pihenő és biztos vagyok benne, hogy Lily imádná azt a helyet és nem mellesleg jót is tenne neki, hiszen sejtem én, azért van itt olyan sokat, mert nem szeret igazán a saját helyén lenni. Valahol megértem, de sajnos egyelőre mást nem igen tehet.
- Sajnos igen, mindig vannak újak, pár napja került be egy kislány Jeremy mellé, a szomszédos szobába. Legalább összebarátkoztak és remélem nem marad itt sokáig. Akadozva kap levegőt jó ideje, de megpróbálunk segíteni rajta. - persze csak óvatosan magyarázom neki a részleteket, nem szeretném, hogy komolyabban is tudja, hogy mik mennek itt. Azok még nem az ő kis sérülékeny lelkének valók. Épp elég az, amit már a saját családja révén át kellett vészelnie, nem kell, hogy részletesen ismerje mások kálváriáját is.
- És hogy viseled az otthont Lily? Azért kezded már megszokni? - reménykedem benne, hogy idővel azért mégis csak jobb lesz majd ott neki. Tudom, hogy nincs oda érte, de nagyon erős és bátor kislány, mert nem szokott panaszkodni és nem is szökött még el. Lehetne sokkal rosszabb is, mint hogy ez a pár látogatás időnként becsúszik. Épp ezért nem dorgálom le soha sem erőteljesebben, mert örülök neki, hogy csak ennyiből állnak ezek a kis akciók és nem csinál valami komolyabbat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Pént. 8 Jan. 2016 - 19:01

Egy újabb látogatás - Clarion



Elönt egy kis rossz kedv azzal kapcsolatban, hogy mennyi beteg van itt a kórházban. Szerencsére ez az éjszaka eddig még elég nyugodtnak tűnik, de hát ki tudja... Nagyon remélem, hogy nem is lesz semmi komolyabb probléma. Persze egészen morbid módon örülnék neki, hogyha lenne valami probléma, és esetleg segíthetnék Biancának, vagy egyszerűen csak messziről figyelhetném, hogy mit is csinálnak. De ez igen önző vágy lenne tőlem, és a gondolat megszületése után szinte azonnal el is szégyellem magam, hogy hogy juthat ilyesmi az eszembe. Meg is említem ezt a nőnek, hogy milyen szomorú, hogy ennyi beteg van itt és úgy az egész kórházban.
- Igen, tudom. De miért? Sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha senki nem lenne beteg. Bár... - gondolkozom el egy pillanatra, és őszintén nézek a nő szemébe:
- ... Akkor neked nem lenne munkád. Ami egy felől jó lenne, de... Mit csinálnál, hogyha nem lehetnél ápolónő? - érdeklődök és teszek fel egy igenérdekes kérdést. A rossz kedv és a szomorúság el is tűnik az arcomról és a tökéletes kíváncsiság veszi át a helyét.
Szóba kerül az is, hogy hol járt Bianca, amíg itt hagyott engem. Kicsit mérges vagyok, hogy nem szólt, de mikor felfedezem magamban az érzést, ismét elszégyellem magam. Hiszen hogyan lehetnék mérges egy ilyen csodálatos nőre? Aki úgy foglalkozik velem, hogy senki nem kényszeríti rá és bizonyára sok energiát kiveszek belőle. Legalábbis biztosan többet, mintha nem lennék. Arról mesél, hogy hol is volt, és igyekszem magam elé képzelni a csodálatos tájat. A szemem csillogásából láthatja a nő, hogy tényleg magam elé képzelem a kis patakokat, és a zöldellő mezőket. És ami a mezőkre kell...
- És mond csak... Láttál szép lovakat is? - kérdezek vissza ámulva. Hiszen minden szép mezőn van egy ló, aki csak úgy ugrál és legelészik, néha vágtázik egy kört, majd folytatja a legelészést.
- És foltos teheneket? Bárányokat? A bárányok nagyon aranyosak! - lelkendezek ismét és jutnak eszembe a kis gyerekkönyvek az árvaházban. Elképzelem, ahogy én is simogatom a bocikat, meg a lovakat és majd kicsattanok az örömtől, mikor Bianca megjegyzi, hogy esetleg engem is elvihet. Hamarosan megkapom a kakaót és miközben iszogatni kezdek, mesélek a napomról.
- Nem, pont jó! - mosolygok a nőre lelkesen bólogatva. Elmesélem neki, hogy mi történt az iskolában, megmutatom neki az új szerzeményemet és a kakaó is gyorsan fogyni kezd.
- Vannak új betegek itt? - nézek fel a majdnem üres bögréből a nőre kíváncsian. Gyakran el szokta mesélni, hogy kinek mi baja van éppen. Persze csak úgy, hogy én is értsem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Pént. 8 Jan. 2016 - 11:27





Váratlan látogató

Ha tudod, hogy a másik miért viselkedik úgy, ahogy akkor nem fogod hosszan leszidni őt, főleg hogy Lily még csak egy kislány, aki nem is érzi úgy át a veszélyt, ahogyan azt a felnőttek, vagy akik már megtapasztaltak komolyabb dolgokat is az életben. Na persze ott volt a tűz, de egy gyermek könnyebben túl tud lépni a dolgokon, nem hiába követik el ugyanazok a hibákat, vagy ha elesnek, mert nem figyeltek oda a nagy futkározásban, még nem jelenti azt, hogy innentől soha többé nem fognak futkározni. Valószínűleg még nagyon sokszor elesnek mire elég óvatosak lesznek. A képességem pedig pont azért van, hogy megóvjam őt a komoly bajoktól és azért van ott vele az általa Jozefnek ismert mitikus is, hogy még inkább figyelemmel legyenek követve a szárnypróbálgatásai.
Épp ezért adom vissza neki a túró rudi felét, mert nem szeretném, ha úgy érezné, hogy tényleg komolyabban megorroltam rá, mert ez koránt sincs így. Örülök neki, hogy itt van, még ha az érkezése módja nem is tetszik annyira. Fényt visz a kórház életébe, több ápoló is van rajtam kívül, aki örül a jelenlétének, még ha szabályosan nem is igen szabadna itt tartózkodnia, de erre az apróságra nem figyelünk oda, mert nem szabad mindent túlságosan komolyan venni. Ha az összes szabály egy kórházban kőbe lenne vésve, akkor az a segítség kárára menne.
- Az élet sajnos ilyen kis drágám. Nehézségeket állít elénk, mint a betegségek, hogy ha leküzdöttük őket, akkor erősebbek lehessünk utána. - finoman megsimítom az arcát, miután odaadtam neki az édesség másik felét. Tudom, hogy ez még olyasmi, ami egy gyermeki léleknek túlontúl távoli, de vele is történtek már rossz dolgok. Sajnos kénytelen elfogadni, hogy az élet már csak ilyen. Nehézségeket és kihívásokat gördít elénk újra és újra, nap, nap után, hogy legyen mi ellen harcolnunk. Na persze ez nem jelenti azt, hogy egy felnőtt ugyanúgy ne zuhanna magába, ha túlságosan sok a nehézség.
- Igen, az árvaháznál jóval messzebb van. A tengeren túl, nagyon messze. - mosolyogva próbálom neki legalábbis nagyjából felvázolni, hogyan is lője be a dolgot. Tudom, hogy Lily még nem járt túl sok helyen sem és túlságosan messze se jutott el, épp ezért nehezebb megértenie az ilyen nagy távolságokat. Leteszem elé közben a kakaót és én magam is leülök most már, hogy a sajátomból kortyoljak. Amíg nincs komoly gond, addig az esték mindig nyugodtan telnek, ahogyan most is csend van, nem szólal meg a csengő sem, hogy sürgős ügyben kellene intézni valamit és addig jó, amíg így is marad.
- Írország csodás, persze ott is vannak nagy városok, de ahol én voltam vidéken egy kis falu mellett rengeteg volt a zöldellő mező, az erdők, a csodás tájak. Biztosan neked is tetszene. Sok a kis patak, csilingelő csermelyek, és mindig olyan tiszta természet illat van, talán egyszer elvihetlek majd téged is oda. - nem ígérek, mert azt még túl komolyan venné, de miért is. Egyszer talán sor kerülhet rá, hogy ő is megnézze, persze akkor majd repülővel megyünk, de egyelőre még túlságosan sok a kérdőjel előttünk, nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap, hogyan fog alakulni a világunk sorsa, épp e miatt nem szabad felelőtlen ígéreteket sem tennem.
- Köszönöm, igyekszem fejleszteni a technikát, remélem nem lett túl forró. - mosolyogva fújom meg kicsit a sajátomat, de érezhetően nem vittem túlzásba a hőfokot. Közben persze figyelek a válaszaira az iskolával kapcsolatban és meg is csodálom a hajpántot, amit kapott, igazán szép darab.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Szer. 6 Jan. 2016 - 12:11

Egy újabb látogatás - Clarion



Örülök, hogy ilyen hamar túljutunk azon, hogy le legyek szidva. Megkaptam az kis dorgálást, ami természetesen nem esett jól, de tudom, hogy Biancának igaza van. Tényleg veszélyes ilyenkor kint járkálni, de Jozef mindig mesél arról, hogy New York éjjel igazán varázslatos, és nyugodt. Akkor sem alszik, azonban akkor könnyebben el lehet bóklászni és átgondolni dolgokat. Gyakran meséli, hogy ő olyankor szokott kiülni egy szökőkút mellé és csak nézi, ahogy a vízcseppek egymás után kerülnek bele a nagy tóba. Gyönyörű látvány lehet, majd egyszer megkérem, hogy had tartsak vele egy ilyen estén. Biancának ezt nem szeretném elmondani, mert bizonyára frászt kapna és nagyon féltene. Majd ha eltöltöttem ezt az estét Jozef-fel, akkor majd mesélek róla neki. Persze akkor sem fog örülni, de talán majd ha látja, hogy épségben visszatértem és mennyire élveztem (mert biztos vagyok benne, hogy fogom), majd ő is örül az örömömnek.
Habár akaratom ellenére, valahogy mégis kiérződik egy kis rosszallás a hangomból azért, amiért Bianca szó nélkül elment. Valóban csak néhány napról volt szó és megértem miért nem szólt. Akkor lehet, hogy rosszabbul éreztem volna magam, hogyha tudom, hogy nincs a városban. Azonban így teljesen lesújtott a hír, mikor telefonon közölték, hogy kivett néhány szabadnapot. Emlékszem nagyon rossz kedvem lett, és rosszul éreztem magam, megbántva, hogy nekem nem is szólt. Aztán meggyőztem magam, hogy igazából semmi közünk egymáshoz, Bianca csak egyszerűen törődik velem és elviseli a rajongásomat. Hamarosan elkergettem a rossz, negatív gondolatokat a fejemből és egyszerűen csak hálás voltam, hogy van nekem.
- Sajnálom, hogy ennyi beteg van itt. Olyan szörnyű, hogy ilyen sok beteg van. Úgy az egész kórházban, az egész világban. - húzom el szomorkásan a számat és színpadiasan sóhajtok és megcsóválom a fejem. De hamar túllendülök ezen, és odaadom a kis ajándékomat a nőnek. Látom rajta, hogy nagyon örül neki, és tudom, hogy már ezért a lelkes mosolyért megérte. Széles mosoly terül el csöppnyi arcomon, és picit el is pirulok. Csillogó szemmel bólintok a felezésre, hiszen én is nagyon imádom ezt a fajta édességet. Elég ritka itt New Yorkban (xD), úgyhogy kicsit nehéz szívvel adtam oda Biancának, amiért kicsit szégyelltem is magam. De most már nincs mit szégyellni, és ahogy elfelezi az édességet, csak hamar néhány falatban el is tüntetem.
- Nagyon szeretem! - csillog a szemem, miközben tele szájjal jegyzem meg, hogy odáig vagyok a csokiért. A puszit mosolyogva fogadom, majd figyelem, hogyan kerül a csésze a mikróba, közben pedig hallgatom Biancát.
- Írország? Az merre van? Nagyon messze innen? Messzebb, mint az árvaház? - érdeklődöm gyermeki kíváncsisággal. Remélem, hogy mesél néhány dolgot, ha nem is arról, hogy hol járt, csak magáról a helyről.
- Biztosan nagyon gyönyörű hely. Tetszik a neve hangzása. - kuncogok. Természetesen tudom, hogy egy hely nem attól függően szép, vagy nem szép, hogy milyen a neve. Pl. Grönlandot is egy gyönyörű zöld, füves-lankás tájnak képzeltem el, aztán... Hát, kiderült, hogy mégsem olyan, pedig a neve alapján akár lehetne olyan is. Kicsit mesélek a napomról, arról, hogy miket tanultunk az iskolában. Hogy a tanárnéni megdicsért egy helyes válaszomért, illetve hogy a legjobb barátnőmtől kaptam egy hajpántot. Meg is mutatom, ahogy szépen eltűztem a hajamat. Közben a kakaó is elkészül, és örömmel fogadom a csészét, majd kortyolgatni kezdem a finom, édes, meleg italt.
- Még mindig tökéletes kakaót tudsz csinálni! -nevetek, ahogy megnyalom a számat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Szer. 6 Jan. 2016 - 10:47





Váratlan látogató

Már annak is örülhetek, hogy nem jön olyan gyakran. Veszélyes egy ilyen pici lánynak az utcán mászkálni, főleg egyedül. Épp ezért kell, hogy legyen, aki nyomon követi őt és figyel rá akkor is, amikor én nem tudok. Persze a képességem jelez, de az Őrangyalság sem old meg mindent, van olyan, hogy nem érünk oda időben, van olyan, hogy nem sikerül akármit is teszünk. Nem jelent egy képesség soha sem automatikus sikert, hiszen Kono meghalt, pedig Ellael a védelmébe fogadta őt és az évtizedek során velem is előfordult már, hogy hibáztam és nem értem oda időben akármennyire is siettem. Régen minden könnyebb volt, amikor még nem éjjel-nappal ébren volt a város, de most... Jóval bonyolultabb az élet, ha New Yorkban kell szárnyra kapnod. Hiába a Káprázat képessége, ahhoz kell elébb egy ledugott hely, ahol biztosan nem vesz észre senki sem, hogy egyáltalán eltűnhess a szemek elől, ez pedig nem mindig biztosított. Eldorient is kész csoda, hogy elértem legutóbb, főleg hogy olyan messze volt tőlem, amikor a képességem bekapcsolt.
- Elutaztam kincsem, tudod néha nekem is kell egy kis kikapcsolódás. Nagyon sok a teendő mostanában. - tudom, hogy hiányoztam neki, de csupán néhány napról volt szó, amiről úgy véltem, hogy belefér és ő is átvészeli. Nem akartam külön szólni, hogy ne érezze úgy, hogy még külön búcsúzkodni is kell, hiszen nem mentem se messzire, se hosszú időre, de muszáj volt kicsit elszakadnom a világtól, hogy összeszedjem magamat. Szükségem volt már erre, nagy szükségem.
Meglepetten pillantok rá, amikor előkerül az édesség. Olyan édes kislány, olyan rettenetes, hogy ilyen jó emberekkel rossz dolgok történnek. Sosem ismertem a szüleit, de ha a kislányukat ilyenné formálták, akkor biztos vagyok benne, hogy nem érdemelték meg azt a sorsot, ami nekik jutott. Bár segíthettem volna!
- Jajj drágám, ez nagyon kedves tőled, de mégis csak te kaptad. Mit szólnál hozzá, ha elfeleznénk? Örülnék neki, ha megoszthatnám veled. - mosolyogva lépek közelebb, hogy átvegyem tőle a túrórudit, ha picit megáll addig a forgásban, akkor még közelebb is hajolok és egy puszit is adok az arcára. Tudom-tudom nem szabadna így kötődnöm mindenkihez, de másképp nem menne. Épp e miatt nem fogadtam volna el soha sem felsőbb beosztást, ezért nem lett belőlem soha sem orvos, mert szeretem ezt csinálni, a betegek mellett lenni. Mindig egy apró szelet kihasad a lelkemből, amikor valakit a kemény küzdelem ellenére mégis elveszítek, de akkor újra kezdem és csinálom tovább, mert mindig van olyan, akinek segíteni lehet. Ha elfogadja a felezés lehetőségét, akkor előbb azzal kezdek és csak aztán folytatom tovább a kakaó készítését.
- Elutaztam néhány napra, egy kis birtokra Írországba. Messze voltam, nem tudtalak volna meglátogatni, de egy kicsit muszáj volt... elmennem, mindentől távol. De minden nap gondoltam rád, biztosan érezted te is ott legbelül a szíved mélyén. - melegen elmosolyodom, ahogyan hátra pillantok, aztán tovább pakolászom a bögréket, előkerül a tej és a kakaópor is, hogy lassan a mikróba menjen minden. Lily még gyermek nem értene meg sok mindent, ami mostanában velem történik és fel sem merül bennem, hogy ilyesmivel terheljem őt. Épp az a fontos, hogy még gyerek maradjon ameddig csak lehet, erre van a leginkább szüksége most.
- És milyen napod volt, mesélj. - a bögrék lassan a mikroba vándorolnak és a jellegzetes tompa zúgás jelzi, hogy a melegítés folyamata is megkezdődött. Természetesen figyelek, hogy még véletlenül se legyen forró, csak épp annyira meleg, ami átmelegíti az embert, és jól esik még a léleknek is, nem is csak a testnek. Ez a jó a kakaóban, sok mindenre gyógyír.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Hétf. 4 Jan. 2016 - 20:22

Egy újabb látogatás - Clarion



Bianca gyorsan kiterel a kórteremből, ahova igazából csak a fejemet dugtam be. Jeremy jót kuncog rajtam, én pedig szemlesütve, pirulva csóválom meg a fejemet. Pát intek neki, majd már jól ismerve a járást szökellek a nővérszoba felé és csüccsenek le a kedvenc székemre. Igen, nekem ilyenem is van már itt, bár a nővérek nem nagyon szeretik, hogyha napközben itt töltöm az időt. Útban vagyok és fel is tartom a legtöbbjüket. Akik azonban itt voltak, mikor én is bent feküdtem jóóó sokáig, azok mindig küldenek nekem egy-egy mosolyt, és van néhány kedves szavuk is hozzám. Csak Bianca az, aki ennyi időt áldoz rám, és ezért végtelenül hálás vagyok neki. A széken pörögve érdeklődök, hogy milyen éjszakának nézünk elébe. Remélem tényleg nem lesz gond senkivel. (Bár néha eszembe jut, hogy milyen izgalmas lenne, hogyha tudnék valamiben segíteni Biancának, hogyha vészhelyzet van, de hamar bűntudatom is lesz, hogy rosszat kívánok valakinek...)
Természetesen megkapom a letolást, amit szinte már vártam is. Tudom, hogy igaza van, és hogy tényleg rossz, amit csinálok. De szeretek itt lenni, jobban, mint az árvaházban. Megvonom a vállamat és bocsánatkérően nézek fel rá. Szégyellem magam, ezt láthatja rajtam. Csak az a helyzet, hogy minden egyes alkalommal így nézek rá. Bár tény, hogy mióta Jozef-fel is találkozgatni szoktam, az éjszakai kiruccanásaim száma csökkent.
- Nem voltál néhány napig. Hiányoztál! - nézek a nő szemébe és szégyenlősen elmosolyodom.
- Tessék! - nyúlok a zsebembe és húzok elő egy túró rudit.
- Ezt kaptuk ma a reggelihez, de elhoztam neked! - nyújtom át lelkesen a nőnek a rudit és látszik, hogy habár kicsit meg van nyomódva, nagy becsben tartottam egész nap. Remélem, hogy nem romlott meg, bár elég hideg volt, úgyhogy nem hiszem, hogy bármi baja lenne az édességnek. A kakaó említésére felcsillan a szemem és erőteljesen bólogatni kezdek a fejemmel, miközben figyelem a nő mozgását.
- És merre jártál? Szabadságon voltál? Meglátogathattál volna.- érdeklődöm kíváncsian, majd kicsit lebiggyesztem a számat jelezvén a szomorúságomat. Persze bizonyára nem volt rám ideje, és amúgy is vannak fontosabb dolgok is az életben, mint holmi árva kislányokkal foglalkozni. Kicsit el is szégyellem magam, és elönt a hála, hogy most is kakaót készít nekem és nem rúg ki egyszerűen, vagy küld haza.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 416
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Hétf. 4 Jan. 2016 - 20:05





Váratlan látogató

Szeretem az éjszakákat, akkor minden sokkal nyugodtabb, főleg ha nem történik valami nagyobb probléma, vagy baleset, de szerencsére ilyesmi nem fordul elő túlságosan gyakran. Ilyenkor sokkal jobban odafigyelhetünk a bent fekvő betegekre és én kimondottan szeretek beszélgetni is velük, mert jobban érzem magamat tőle. Egyszerűen jó érzés egy kis életet lehelni azokba, akiket nem látogatnak, vagy akiket csak ritkán, de egy nappali műszakban, amikor folyamatosan tenni kell valamit erre sajnos nem igen van idő.
Még alig kezdődött el a mai műszak, persze most is korábban jöttem valamivel és valószínűleg tovább is maradok majd. Jót tett a kis szabadságolás. Pár nap csupán, amit a várostól távol töltöttem Eldoriennel. Még mindig hihetetlennek tűnik. Úgy fest az elementálnak tényleg van érzelmes oldala is, amit sosem akar kifejezni, de attól még ott van. Nem véletlenül gondoskodik Rhylről és bár nem jól csinálja, de pont a miatt fogja vissza Myärnt és nem engedi érvényesülni, bár az sajnos egyértelmű, hogy ezzel hosszú távon nem éri el a célt, mert a tünde csak egyre inkább ellene lesz majd. Érthető, senki sem szereti, ha túlféltik, főleg ha az illető elég erős ahhoz, hogy meg tudja védeni magát, vagy legalábbis úgy véli. Eldorien olyan, mint egy igazi túlféltő szülő, pedig a gyerekeket hagyni kell kibontakozni és csak óvatosan kell óvnia a lépteiket. Ha mindentől tiltjuk őket az nem igen erősíti meg a kapcsot feléjük. Erre idővel rá kell jönnie, különben elveszíti Myärnt és ha így kezeli majd, akkor Rhylt is. Én is próbáltam már beszélni a fejével, de persze nem értem még el célt. Azért nem adom fel.
Arról persze ezúttal tudok, hogy a mai estém nem lesz zavartalan. E miatt küldtem el egy jó barátomat, hogy figyeljen Lily-re, mert már többször is meglógott este és itt kötött ki nálam. Tudom, hogy ez nincs így jól, de azt is, hogy nem érzi jól ott magát, azért tűnik el mindig. Nem is kell sokat várnom, valahogy sejtem, hogy amikor a lift hangja beszűrődik hozzánk nem sokára majd ő jelenik meg az ajtóban és nem is csalódom. Az arcom gondterhelt, amikor az ajtó felé fordulok, de aztán felveszem a mosolyt, amit mindig oly könnyen sikerül, hogy elköszönjek Jeremy-től és elinduljak a nővérszoba felé. Lily jól ismeri már a kórházat, tudja hova kell mennie, sőt túlságosan jól ismeri, ami soha sem jó egy kis gyerek esetén.
- Ezt sose lehet tudni drágám, de reméljük. Miért szöktél el megint? Éjszaka egyedül az utcán tudod, hogy veszélyes, nem szeretem, amikor ezt csinálod. - halkan sóhajtok egyet. Még sem tudok rá igazán haragudni, pedig tudom, hogy kellene. Nincsenek szülei, akik mellette legyenek és ő hozzám kezdett el kötődni, ezért vettem őt az oltalmam alá. Sebezhető és törékeny kislány és ki tudja, hogy a tűznek, amiben része volt nem lesz-e valami következménye. Az orvosok szerint teljesen jól van, de még az orvosok sem tudhatnak mindent.
- Kérsz kakaót? - csak megenyhülök végül és elmosolyodom, miközben a pulthoz lépek. Lényegében miatta tartok itt ilyesmit, a kollégák kávét isznak, sőt én is leginkább azt, de a kakaó is elfér, egy kis tej is persze, Lilynek pedig ez kell és nem a kávé, no meg persze időnként a többi gyereknek is becsempészhetek egy kicsit, ha épp nem volt olyan finom a vacsorához kapott ital. A teát itt nem szokták olyan igazán tökéletesre ízesíteni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Vas. 3 Jan. 2016 - 18:39

Egy újabb látogatás - Clarion



Szökkelve érkezek meg a kórház ismerős lépcsőjére. Mosoly kúszik az arcomra, ahogy felnézek a kórház hatalmas épületére és tekintetemmel megkeresem az ablakot, a nővérek ablakát. Bianca nem tudja, hogy jövök, habár azt kiderítettem, hogy ma dolgozik. Éjszakás műszakja van, és remélem, hogy megengedi, hogy itt maradhassak vele. Az árvaházban nem tudják, hogy eljöttem, és biztos, hogyha Bianca ezt megtudja, akkor ki fogok kapni. De szeretek itt lenni éjszaka. Akkor minden olyan nyugodt, és Bianca tud mesélni a betegekről, illetve magáról is. Szeretem őt hallgatni. Így hát vacsora után, 9 óra körül lógtam meg otthonról, és siettem a kórházhoz. És már itt is vagyok. Összehúzom magamon szürke kabátomat, ami már enyhén kopott, de legalább meleg, hiszen belül bélelt. Soha nem érdekelt az, hogy milyen ruháim vannak. Persze volt, hogy irigyeltem az iskolában a lányokat, akiknek van családja, szülei és szép ruhákat vesznek nekik. De aztán mindig rájövök, hogy hálásnak kell lennem azért, hogy én élek és nem számít, hogy miben teszem ezt.
A portás bácsi már ismer engem, mosolyogva integetek neki és mint egy összeesküvő futok hangtalanul a lifthez, hogy felrepítsen a megfelelő emeletre. Halk csilingelés, majd az ajtó nyílik és már ott is vagyok. Gyorsan körbejártatom a tekintetemet és már hallom is Bianca hangját az egyik kórteremből. Kuncogva sietek oda a teremhez, majd megállok az ajtóban. Egy fiatal fiú van odabent, Jeremy, aki vakbél műtétre vár Nem vészes, és egész jól van a fiú, bár persze vannak fájdalmai.
- Hahó! - köszöntöm őket lelkesen mosolyogva, majd elpirulok és lesütöm a szememet. Bizonyára Bianca meg lesz lepődve, hogy mit keresek itt. Voltam már itt éjszaka, és sajnos ezek az éjszakai kiruccanások egyre gyakrabban szoktak megesni, aminek természetesen a nő nem igazán örül. De hát... Szeretek itt lenni! Jeremynek is zavartan integetek, majd kifordulok a kórteremből és remélem, hogy Bianca hamarosan követ a nővérszobába. Felpattanok egy székre, majd forogni kezdek rajta.
- Nyugodt éjszaka lesz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Szomb. 5 Dec. 2015 - 19:41



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Pént. 4 Dec. 2015 - 17:41





Ellael & Dûvainel

Ki ne akarna hatalmat? Azt mondják, csak a gyengék nem vágynak rá, azok, akik félnek a lehetőségektől, a mások feletti uralomtól. Én is ezt hinném, ha nem látnám azt, hogy néhányan, akik elfogadták a hatalmat, ne tennének jót a világgal. Ugyanakkor már csak azzal, hogy mások felett állnak, még rosszindulat és elnyomás nélkül is árnyékot vetnek rájuk. Ez az árnyék pedig néha igen nagy teher. Nem tartozom azok közé, akik a felettük álló háta mögött csúnya dolgokat pusmognak, én inkább szemtől szembe szoktam megmondani a véleményem, és jelen helyzetben is kikívánkozik belőlem legalább egy "TESSÉK?!" kérdés, jó magas hangon előadva, de a helyzetre való tekintettel visszanyelem a csípős reakciót, amit általában még ennél is direktebb megfeddés szokott követni, már ha épp olyan személlyel állok szemben, aki hajlamos egyáltalán csak kiváltani belőlem, hogy selymes hangon adjam elő nem tetszésem, és apró szúrásokkal kedveskedjek bárkinek, aki becsmérelni mer. Nem fognám vissza magam Ellael nagyúrral szemben sem, ha nem lennénk olyan helyzetben, amilyenben vagyunk. Engem Teneris halála abszolút nem hatott meg. Megérintett, inkább, igen, mint minden halál, de nem szomorított el, és nem is aggaszt különösebben. Ha eljön majd az időm, hát nekem is végem lesz, épp eleget találkoztam az elmúlással és a halállal, hogy ne rettegjek tőle. Természetesen, ha választhatok, akkor élnék inkább, de nincs a halálban semmi szörnyűséges azon kívül, hogy mindazt, amit már ismersz, elveszted. Az kasztom vezetője ezt nyilvánvalóan nem így gondolja, ahogy a világ nagy része szintén nem ért egyet velem, de az már nem problémám. Az ő dolga aggódni, irányítani, figyelni arra is, amire az alatta állók nem képesek, nincs idejük vagy tehetségük. Ellael a hatalom birtokosa, és ő nem olyan, mint Miamar volt. Nem azért, mert nem él vissza vele. Bolond is lenne, ha nem élne vissza vele, hiszen most is azt teszi. Valahol igazat adok neki, amiért rendre utasít, és megtépázza az önbecsülésem, de ezúttal csak egy üres, hűvös tekintettel válaszolok a kioktató, halk hangú visszavágás helyett. Mégis csak a vezetőm, és el kell ismernem, hogy komoly helyzetbe csöppentem, többek között azért, mert ez a lötty ismeretlen számomra. Zseniális, de veszélyes, nem csupán rám vagy rá, hanem mindenki másra is. Valakinek sikerült előállítania anélkül, hogy akár csak a folyamatot ismertük volna. Ha rendszeren kívül csinálták, akkor az azt jelenti, hogy valakinek volt hozzá felszerelése és tudása, ideje és lehetősége kivitelezni. Ha pedig a rendszerünkön belüli mitikus készítette... Akkor még rosszabb a helyzet.
- Megértettem - foglalom össze halkan a beszélgetés rám eső részét. Felesleges lenne vitázni arról, hogy szerinte mi biztonságos, és szerintem mi az. Tudós fejjel gondolkozik, amibe beleszól a vezetői posztja, de néha olyan helyen jó elrejteni a dolgokat, ami annyira egyértelmű, hogy senki sem gondolna rá. Egyetlen olyan személy otthonában, akinek semmi köze a szérumhoz, jobb helyen lenne. El lehetne intézni, de ha ő nyugodtabban alszik, ha a laborban tartja, akkor legyen. Én mindent megtettem az ügyben. Mármint mindent, ami nem veszélyeztetné az én felelőtlen, bugyuta fiamat, de nincs lelkiismeret-furdalásom, hogy ezt a részletet eltitkoltam. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy végül nem az lesz az irány, amin el kell indulnunk, csak felesleges, kínos és kimerítő kitérő volna, ha kiderülne, hogy egy utolsó, piti kis menekült kívülálló volt a gyalog a sakktáblán, aki aztán a fiamhoz, onnan pedig hozzám vezetne, márpedig nekem semmi közöm a méreghez.
Ezen azonban még gondolkoznom sem szabad, ezért hideg kimértséggel hagyom, hogy elegáns búcsút vegyen tőlem, majd a hátába fúrom a tekintetem, ahogy távozik. Mikor eltűnik szem elől, pár percig néma csendben állok a bedobozolt hullákkal a hátam mögött, a letakart maradványokkal a lógó kezem mellett. Egyetlen hang sem hallatszik a neon halk zúgásán kívül, és a halk susogáson, a túlvilági muzsikán kívül, amit más nem is hallhat rajtam kívül.
Tenerishez fordulok, gyengéden ráhelyezem a kezem a hideg lepelre, ami takarja. Már alig érezni a jelenlétét... Nincs velünk többé, és senki sem tudja, hol járhat most, mivé vált. Visszatolom a helyére, és a terem ismét egyszerűvé, személytelenné, sivárrá válik.
A fiolához sétálok, még egyszer a fénybe tartom, hogy gyönyörködhessek a földöntúli színekben, hiszen olyan kevés alkalommal adatik meg nekem, hogy ilyesmiben legyen részem, bármilyen hátborzongató gyilkost tartok is a kezemben. Végül azonban mosolyogva elteszem, lekapcsolom a fényeket, és magam mögött hagyom a halottakat, minden szörnyű titkukkal együtt, amiről senki sem tud. Legfeljebb én.


Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Pént. 27 Nov. 2015 - 18:48



Emanuelle & Alexander


*Amiről eddig tudunk az nem elég, sokkal többet akarok, bár mindez már nem az én, vagy nem _csak_ az én feladatom lesz. A tudomány ettől a pillanattól kezdve már csak segítséget nyújthat, Eldorien elé kell tárnom az ügyet, az is lehet, hogy összefüggéseket talál más rejtélyekkel és valahol csak el kezd tisztulni a kép. Hümmögök egy sort ami nem a tanácstalanságot hivatott közvetíteni hanem a megoldásra való törekvést, próbálok az általam megtudott régebbi történések közül előhalászni olyat aminek ha halványan is de köze lehet a mostani ügyhöz. Bármilyen szerepe is volt Tenerisnek abban ami a halálát okozta, tudnom kell és fel kell kutatnunk a halála előtti mozgását, találkozóit, kapcsolatait.*
-James O`Neal és a védelemből még néhányan akik tartják a szájukat. Az ő nevüket szeretném tudni, felveszem a kapcsolatot Mr. Trammel-el. *Az ótünde korábbi szavait idézem, bár minden bizonnyal nem lesz teljes a lista, de legalább kibővül és újabb kockákat tehetünk a helyükre. Nem feltételezem, hogy Meraxes elmulasztaná értesíteni Eldorient de úgy gondolom nekem is be kell kapcsolódnom az ügybe ezen a ponton. Egyrészt mert az áldozat angyal volt, másrészt túl sok olyan homályos részlet van amiben nem biztos, hogy a védelem egyedül boldogul. Duvaniel képességeivel és tudásával sincs gondom, teljes mértékben megbízom bennük, mégis szeretnék más véleményt is meghallgatni.* -Nincs kétségem Emanuelle, csupán az a tapasztalatom, hogy legyen bármilyen okos és körültekintő valaki, nem tudhat _mindent_, és eredményesebb lehet ha több nézőpontból is meg van vizsgálva az ügy. Egymásnak adhatnak ötleteket és előbb vagy utóbb valakiből kipattan a szikra, a megoldás kulcsa, ám a másiknak ugyanúgy része van a sikerben.
*Nem érdekel a sértettsége, biztosítom a bizalmamról de a saját elveim ellen való volna ha most engednék, és az nem segítene előbbre vinni az ügyet. Ha nem jön be a számításom képes vagyok bocsánatot kérni, s ha mégis nekem lenne igazam, azzal csak nyerhetünk.* -Helyes, remélhetőleg találnak is valamit. *Azon merengek hogyan fokozhatnám még a nyomozást, hogy minden oldalról teljes erőbedobással működjön, nem akarok sok személyt bevonni, csak terjedne m int a pestis és pánikot keltene ott ahol pont a nyugalom a fontos. Ám néhányan talán értékes véleménnyel állhatnak elő, ezért hoztam fel Kitanát, benne feltétel nélkül megbízom és nem képzelek róla olyasmit amit Duvaniel. Most rajtam a sértődés sora de inkább enyhe dühöt érzek amiért lebecsüli a secundusomat.* -Layla pontosan tudja mi a dolga és hogyan kell bánni az ilyen veszélyes szerekkel, esze ágában sem lenne hazavinni. A központban nagyobb biztonságban van és a laboratórium minden olyan eszközzel fel van szerelve ami a segítségére lehet. A segítségükre. Az az épület biztonságosabb mint az Atlantai Járványügyi Központ. *Igen, most érezze magát elmarasztalva és ezzel le is zártam ezt a témát. Kedves vagyok, előzékeny a hölgyekkel és maximálisan udvarias, számomra a nő a világ megtestesítője, tisztelem őket de van amiben nem tűrök ellentmondást és nem bocsátkozom vitába. Értékelem és elismerem a munkáját és a tudását, ebből a szempontból a nyomába sem érhetnék, neki nem csak az esze van meg hozzá hanem a szíve is, a tudása nem merül ki abban, hogy ismer minden növényt, a mérgüket, a hatásukat és az ellenszerüket hanem tiszteli minden egyes darabját, érzéke van hozzá ami felülmúlja a lexikális tudást. Tudom, hogy az érdeklődésem megenyhíti anélkül, hogy a kötelességéről elfelejtkezne, nem véletlen, hogy rákérdeztem a hobbijára ami egyben a munkája egy részét is képezi. Hagyom, hogy kilelkendezze magát azzal, hogy beszél róla és én figyelmes hallgatósága vagyok, mindazonáltal nem vesztem szem elől a lényeget. *-Néhány növény valóban elég intelligens, ki hinné…
*Tiszteletteljes mosolyt engedek meg magamnak amivel elismerem a tudását és a növények iránti feltétlen szeretetét, rajongását, de nem hagyom feledésbe merülni azt amiért itt vagyok. Őszintén be kell vallanom, hogy megfordult a fejemben a szándékosság, de persze egyben felelőtlenség is lett volna és Duvaniel egyáltalán nem az, azon lepődtem meg, hogy egyáltalán eszébe jutott beleszagolni, én még azt sem tettem volna a megfelelő biztonság nélkül. *
-Szerencséje volt, rosszabbul is végződhetett volna ismerve a hatását. *Egy pillantást vetek a letakart kupacra jelezve mire gondolok, végül bólintok a „megadására” sejtem, hogy nehezére esik de nem különösebben érdekel.* -Értem, nagyon is értem. *Jelentőségteljesen nyomom meg a szavaimat, én pedig azt jelzem mindezzel, hogy nem szeretném ha visszaélne a képességével. mert ha megtörténik és megtudom, és meg fogom tudni, akkor annak igen fájdalmas következményei lesznek. Vannak dolgok melyekben kemény tudok lenni, sokan azok közül akik csak távolról és felületesen ismernek, ki sem néznék belőlem épp itt van a dög elhantolva, ám legyek bármennyire is határozott és következetes vezető, Teneris maradványait látva az arcom megrándul és a vonásaim eltorzulnak. El sem tudom képzelni azt a kínt amit átélt míg agonizált, még mielőtt Duvaniel kimondja tudom, hogy sokáig tartott. *
-Amit tud, nyerje ki belőle, hogy legyen összehasonlítási alap. A….a maradványait a legnagyobb körültekintéssel….helyezze biztonságba, gondoskodom az elszállításáról, hogy a megfelelő módon és a megfelelő helyen vehessünk tőle végső búcsút. A többit ahogy megbeszéltük. Köszönöm, hogy tájékoztatott. *Menni készülök, ennyi bőven elég volt mára, lesz még dolgom vele ha visszatértem a toronyba. Még azt is jól át kell gondolnom, hogy Hendialával hogyan közlöm mindezt és mennyit mondok el. Az is lehet, hogy csupán Teneris halálának tényét közlöm vele, és megbízom a szertartás előkészületeivel. Mindezzel a titkolózással megóvom Duvaniel vérszimpátiájától.* -Addig is tartjuk a kapcsolatot Emanuelle.
*A kezemet nyújtom, úgy köszönnék el ahogy érkezésemkor tettem, végül magára hagyom Teneris holttestével és talán számtalan kérdéssel, önbecsülésének megtépázásával. *



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Kedd 24 Nov. 2015 - 14:05





Ellael & Dûvainel

Felesleges volna tagadnom, hogy minden véres, morbid és bizarr része ellenére imádom a munkámat. A kíváncsiság, a tudás utáni vágy, a rejtélyek és a kirakósok összerakása mind-mind izgalmassá és egyedivé tesznek minden esetet. Persze vannak olyanok, amik kifejezetten unalmasak, és már a helyszínre érve lemondóan kell sóhajtanom, mert rá sem kell néznem az áldozatokra vagy a baleset helyszínére, és máris tudom, mi történt. Ám az olyan szituációk és különlegességek, mint szegény néhai Teneris esete, kissé lázba hoznak. Tudom, hogy ezt titkolnom kéne, tapintatosnak és visszafogottnak lennem, és képességeim szerint így is teszek, különösen azok társaságában, akiknek a megrovása esetleg kihathat a saját hatalmamra és befolyásomra mások felett. Ugyanakkor nem játszom el, hogy nem érdekel, mi történik, vagy hogy szenvedek a munkától. Azt ki nem állom egyébként sem. Aki utálja azt, amit csinál, az magára vessen. Nem is élet az olyan, érthetetlen számomra, hogy van képe az ilyen mártíroknak hangosan nyavalyogni az életükről, amikor bármikor változtathatnának rajta. A jó munkahely már majdnem a célegyenes a boldogsághoz, mégsem törődnek ezzel a ténnyel, csak szórakozni akarnak munka után. Sokan nem becsülik az időt és a hús-vér létezést. Odaát már nem lesznek képesek változtatni semmin, ott már nincsenek időkeretek, fizikai korlátok, ott a szabadság egyenlővé teszi a lelket a semmivel és a mindennel. Ha lehet, akkor miért nem élvezik azt, amivel kiérdemlik a szórakozásra szánt időt és pénzt magát?
Én minden esetre leplezetlen érdeklődéssel fordulok a teendőim felé, és nem is látom, mi szégyelnivaló lenne ebben.
- Nem hinném, hogy Teneris lett volna a konkrét célpont - merengek hangosan, még mindig a szépséges keverékre szegezve a tekintetem. - Vagy legalábbis nem a pozíciója miatt. Tudtommal nem sok vizet zavart, de lehet, hogy éppen ezért szemelték ki őt. Azt gondolták, az ő hiánya majd kevésbé tűnik fel? Nem tudom. De egy olyan listát én is szeretnék. Az biztos, hogy Mer... James O'Neal tud róla - javítom ki magam, habár felesleges most óvatoskodni, ha már ennyi részletet elregéltem. Ha a "lények", "méreg" meg "átváltozás" szavak nem tűnnek fel valakinek a csendben, egy olyan fura név, mint Meraxes se lenne rosszabb, de biztos, ami biztos. Teneris már halott, neki nem tudnak ártani, de a tűzsárkány még nagyon is él. -Ő pedig nem egy szószátyár típus, és minden csak nem felelőtlen. Biztos vagyok benne, hogy értesítette azt, akit kell, vagy éppen ezt teszi. Mint tudja, egy rövid ideig az ő beosztása alatt dolgoztam. Jól ismer, ahogy a képességeimet is, ő értesített az esetről, remélte, hogy tudok segíteni valamit, és talán meg tudom mondani, mikor és hogy történt a dolog pontosan. Sajnáltam, hogy az elsődleges célt nem tudtam teljesíteni. Úgy tudom, egy ember találta meg a maradványokat, és addigra túl régóta voltak ott és túl rossz állapotban. Semmiféle hasznos konkrétummal nem tudtam előállni. De ha kétségeik lennének a képességeimmel kapcsolatban, akkor kérhetek konzultációt mástól is.
Kissé felhúzom az orrom, hadd tűnjek büszkének. Elégszer rászolgáltam már a bizalomra, és a női sértettség látszata néha csodákra képes a férfiaknál, valami olyan reflexet vált ki belőlük, ami miatt inkább annyiban hagyják a dolgot. Ellael nem hülye, de mégis csak férfi. - Persze egy-két dolog kiderült, amit vele meg is osztottam, talán már el is indultak rajta, de a védelem már nem az én asztalom, úgyhogy... Gondolom, a tettessel kapcsolatos nyomozást majd intézik ők.
Sok sikert hozzá. A közvetlen elkövetőt már soha nem fogja senki megtalálni, és nem is őt keressük. Az ostoba sárkány, aki megmérgezte Tenerist, csak egy kis gyalog volt a sakktáblán, semmiféle lelkiismeretfurdalást nem érzek, amiért kivontam a forgalomból egyszer és mindenkorra, és amúgy sem tudott semmi különöset. De ezekről Ellael nem tudhat, véletlenül sem. Nem csak saját pozícióm és lojalitásom lenne megkérdőjelezhető, de Leviathan biztonsága is veszélybe kerülne, mert habár ehhez az esethez neki nincs köze, jónéhány másikhoz azért van, és tudom, hogy a büntetése sem maradna el.
- Engem a méreg jobban foglalkoztat, és jobban is értek hozzá, mint a tettesek üldözéséhez. Szerintem ennyi bőven elég lesz az alaposabb vizsgálatokhoz, akár elő is tudjuk majd állítani talán, és utána nyugodtabban kísérletezhetünk az ellenszerrel is, de minden attól függ, ki csinálta és hogyan. Egy-egy mérget kikeverni épp olyan egyedi és művészi dolog tud lenni, mint egy festmény, és csak ügyes hamisítók tudják duplikálni. Eszem ágában sincs kiadni a kezemből - szusszanok fel, aztán gyorsan az angyalra nézek, és készséges mosollyal hozzáteszem: - Kivéve, ha utasítást adnak rá, természetesen. Layla szerintem úgyis rám fogja bízni a felügyeletet. Meg aztán kicsit tartok tőle, hogy ha hazavinné, a cicusa esetleg valami új játékszernek nézné, és képzelje el, mi történne, ha Layla alakja módosulna a szer hatására... A macskák egyébként sem olyan megbízható és békés házikedvencek, mint éppenséggel a leánderek.
Különösen nem egy rohadt nagy párduc. Még mindig nem fogtam fel, mi a jó egy ekkora szőrös vadállatban házon belül, sőt bármiféle állat a házban nem kívánatos élőlénynek minősül nálam, de ízlések és pofonok. Én a ritka és veszélyes növényeket kedvelem, Kitana meg a nagymacskákat. Ettől függetlenül ha eljön hozzám látogatóba, azt a dögöt kéretik otthon hagyni. Ellael ezt követő kérdése kicsit meglep a hobbimat illetően, de mint mindenki, aki lelkesen és örömmel áldozza a szabadidejét valamilyen tevékenységre, engem is azonnal fel lehet pezsdíteni az érdeklődés egyetlen kis szikrájával is.
- Nem kizárólag azért. A leánder mondjuk kivétel, látom a színét, ami igazán különlegessé teszi, de a növényeknek épp úgy van sajátos rezgése, mint az állatoknak vagy az embereknek. Szeretem látni azt a színüket úgy, ahogy más nem; ahogy növekednek és fejlődnek, szeretem a titkaikat, és hogy bármilyen furcsa, némelyikük okosabb, mint a legtöbb melegvérű ezen a bolygón. Az emberek hajlamosak alábecsülni a növények képességeit. Meg aztán nagyon hatékony riasztó tud ám lenni egy büdös virág, vagy néhány mérgező tüske a betolakodókkal szemben, ráadásul a kertemben mindig kéznél van jónéhány friss alapanyag, ha szükség lenne rá.
Lelkesedésem szinte gyermeki, de a hozzáértésem sok tapasztalatra és hozzáértésre utal, amit nem is próbálok elrejteni. Szeretem a növények társaságát. Hematomanta és botanomanta vagyok, a vér és a növények engedelmeskednek nekem, márpedig ez nem kis szó.
A kedves és alázatos tekintetem azonban gyorsan enyhe felháborodásnak adja át a helyét.
- Igen, de nem szándékosan!
Hangomból kihallatszik a "na de kérem, ugye most csak viccel" tónus. Ennyire elvetemült még én sem vagyok, ha valakin kísérletezni támad kedvem, nos, akkor arra is vannak alanyaim, de erről senkinek sem kell tudnia. Az illetők megérdemlik, hogy patkényként kezeljék őket, ennyit elárulok, de az angyalnak itt mellettem nyilván más lenne erről a véleménye, ezért meghagyom boldog tudatlanságában. - Véletlen volt, csak egy aprót szippantottam belőle, óvatlan voltam, ami nem jellemző rám. Biztosíthatom, hogy nem fordul elő többet. Épp elég megrázó élmény volt, hogy ne akarjam még egyszer átélni.
Ó, már megint a francs büszkeségem... De ő a főnök, úgy lesz, ahogy akarja. - Rendben. Jegyzőkönyvezünk mindent, és beszélek James-szel is, intézkedem róla, hogy a szer addig is biztonságban legyen. Csak azok fognak tudni róla, akik dolgoznak az ügyön, és az ő hallgatásukról is gondoskodni fogok.
Apró, sötét mosollyal tudatosítom benne, hogy lehet, hogy szívesen szöszmötölök a növénykékkel, de valódi, ténylegesen velem született tehetségem a vérhez van, és nem félek felhasználni ezt. Nem hiába voltam egy időben a Védelem tagja. A vérszimpátia roppant hasznos képesség tud lenni, ha valakit rá kell venni valamire. Csak a biztonság kedvéért majd beszerzek pár cseppet mindenkinek a véréből, aki ismeri a méreg körüli felhajtást, legalább lesz rá ürügyem, hogy szó szerint kézben tartsam az ügyet.
Az apró fiola ezzel el is tűnik a dobozában. amíg pedig elrakom, Ellael ellép mellettem. Mivel az üvegcse biztonsága fontosabb, mint Ellael gyomrának békéje, ezért csak egy meglepett, és várakozó pillantással követem az útját, majd amint végeztem, én is csatlakozom fajtársa gusztustalan teteméhez. Úgy értem, megboldogult Teneris földi maradványaihoz. Mivel már eleget nézegettem, és engem nem is különösebben zavar a látvány, ezért igyekezvén tapintatos maradni, de mégis Ellaelre irányítom a figyelmem. Meg kell hagyni, bátor dolog csak úgy lerántani a leplet egy ilyen holttestről. Csatákban elhullottak friss hullája, egy idős ember maradványai egészen másképp festenek, mint egy ilyen kihűlt, elhanyagolt, szomorú góc, amiben már nyoma sincs egykori tulajdonosa szépségének.
Apró grimasszal nézek végig a hús-, toll- és csontgombócon.
- Nem szép látvány - mondom ki a nyilvánvalót, csak hogy megtörjem a csendet. - És sajnos azt sem mondhatom, hogy nem szenvedett. Ha a saját tapasztalataimat és a kevés Teneris által nyert információt összerakom, akkor azt kell mondanom, hogy szörnyű halála lehetett.
Hangomba igyekszem bánatot csempészni, de nem viszem túlzásba, mert valójában nem igazán érdekel. Teneris lelke, bárhol is legyen, már nem törődik ilyesmivel, akkor nekünk sem kellene.


[/color][/color]
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Pént. 13 Nov. 2015 - 17:00



Emanuelle & Alexander


*Nincs szükség tovább győzködésre a fülekkel rendelkező falakról, értékelem, hogy ennyiben hagyja s bár az ilyen gyanakvás a védelem körének feladata azért én is kiveszem a részem benne. Főleg azok után, hogy Anghor megkeresett minket a figyelmeztetésével és valakik megtámadták a Tudomány teljes második körét. Eddig csak jelek tűntek fel halványan arról, hogy valami a háttérben készülődik, mostanra felgyorsultak az események és lépést kell tartanunk velük, a gépezet beindult az ellenünk fellépők pedig begyorsítottak. Aprólékos, gondosan megtervezett történések sorai vonultak fel, nem egyetlen jól megszervezett támadás a vezetők ellen, mindez inkább a bizalom és a hűség aláásására irányult, ellehetetlenítve azon törekvéseinket, hogy megtartsuk a békét a világunkban. Belülről rágja matuzsálemi fánkat a féreg, szisztematikusan keresve a gyenge pontokat, hiszen azok mindenkinek vannak, még nekünk is a rendszer legidősebb tagjainak. Néhány szót fűzök csak az ótünde magyarázata közé, értem és megértem, figyelek és minden információt elraktározok.*
-Nem kétlem…….Annyi épp elég…….Teneris? *Ezen a ponton több kérdés is felmerül bennem, Teneris angyal volt, nem a legfelsőbb kör tagjai közül került ki, nem ésszerű a kierőszakolt halála. *-Vajon miért pont ő? Mit tudhatott meg és hol, hogy ez lett a sorsa? Halálának módja is egyfajta üzenet. Az is lehet, hogy senkinek nem állt útjában épp csak rosszkor volt rossz helyen, talán a kísérleti alany. Mindenesetre arra kérem erről senkinek ne tegyen említést, a mérget pedig olyan helyre tegye ahol senki nem találhat rá.
*Első dolgom lesz, hogy minderről tájékoztassam Caryethet és Eldorient, ha a Védelemből egy-két személy tud csak az esetről de ők tartják a szájukat, a kaszt vezetője hogyan tegye meg a szükséges lépéseket ha nincs jelentés? *-Kérek egy listát azokról akik tudnak a történtekről.
*Tudom, hogy Teneris holtteste, már amennyi megmaradt belőle az ótünde mögött nyugszik, de nem láthatom mert le és elvan takarva előlem, és értékelem az igyekezetét amivel meg akar óvni a látványtól, de muszáj lesz megnéznem, ezt a pillanatot azonban elodázom, még nem készültem fel egy felismerhetetlenségig összeroncsolt test látványára. A folyadék mibenléte érdekel, bár abból, hogy csak megnéztem még semmi nem derülhet ki, alapos vizsgálat alá kell vonnom, hogy tudjam mit tartalmaz és milyen a hatásfoka, honnan kerülhetett elő és vajon hány kézen ment keresztül. Ha a toxikológiai ismeretekkel rendelkező ótünde már megvizsgálta, felesleges lenne újra nekiesni, hacsak az elmondása után nem marad még fehér folt. Nem kétlem, hogy alapos volt, de ha a folyadék eredete eddig nem derült ki, akkor valószínűleg önhibáján kívül elsiklott a figyelme valami felett, másrészt több szem többet lát, van aki más irányú ismeretekkel rendelkezik nála, nem szabad kihagynunk egyetlen lehetőséget sem. Dûvainel nem tudja de hálás vagyok neki azért mert pár szóval eltereli a gondolataimat Konoról, a jelentéktelen megjegyzés a virágoskertjéről épp jókor jött. Természetesen felfigyelek erre is, nem kellene meglepődnöm, hogy a kertje talán veszélyesebb egy mérgeket tartalmazó labornál, de őszintén, ha az ember ránéz a hűvös szépségre, nem ez jut róla először eszébe.*
-Valóban? Nyugtasson meg, hogy csak a szépsége miatt tartja őket a kertben.
*Már-már elmosolyodnék de mégsem teszem, a gondolat, hogy a fajunk által legyőzhetetlen méreg közforgalomba került és mi nem tudunk szinte semmit sem róla, eléggé aggaszt. Az újabb információ annál inkább, újabb elméleteket gyártok a szándék hátteréről de további vizsgálatok nélkül sajnos nem jutunk előbbre.*
-Ez az adag mennyi vizsgálathoz elég úgy, hogy még maradjon belőle? Ha hozzánk hasonlók vérét vagy véreit tartalmazza azt ki lehet mutatni DNS vizsgálattal, és talán…*Egy pillanatra elnémulok, nehéz kimondani azt amit akarok.* -….talán Tenerisből is….maradt annyi, hogy összehasonlítsuk az ő DNS-ével. Teneris nem rendelkezett olyan képességgel ami megakadályozta volna a halálát, de vannak olyanok akik igen. Érdemes lenne laboratóriumi körülmények között kísérleteket végezni. Talán többet is megtudunk erről az anyagról és ki tudja, még az ellenszert is ki lehet fejleszteni. Erre koncentráljon kérem.
*Nem kétséges, hogy az angyalok feltámadás képességére utalok, vagy ott vannak példának okáért a dzsinnek akik védő amulettekkel veszik körbe magukat, gyakorlatilag halhatatlanok.* -Miss Layla Hailton a segítségére lehet ebben, ha ketten kétfelől közelítik meg a problémát nagyobb esélyük van a megoldást megtalálni. *Fogalmam sincs még, de ezek után máris megtudom, hogy azért mégsem vagyunk annyira tudatlanok ezen a téren. Ám ha eddig nem volt min megdöbbennem, akkor most láthatóan azt teszem és mindez jogos is hacsak nem értettem félre valamit.* -Kipróbálta?
*Azért ez még tőle is meglepő. Értem én, hogy a mérgek mestere, de azért még nagy merészségre és némileg ostobaságra is vall, még akkor is ha képes lenne a mérgeket kivonni a saját véréből. Ezek után inkább hallgatok, részletekben bocsájtja rám az információkat és mindig egy lépéssel előttem jár. Sajnos Kono személye újra jelentőséget kap még ha a neve nem is hangzik el, de a távol keleti eredet rá utal. A szer maga igen összetett és nem csak a benne lévő anyagok sokasága miatt hanem hatásfokában is. Túlságosan veszélyes, az ótündének igaza van és nem vagyok egoista barom, hogy ne ismerjem be. *
-Rendben, van elég dolgunk ezzel. Keresse fel Miss Hamiltont és dugják össze az okos fejüket, én pedig felkérek egy vegyészt aki a segítségükre lesz. A kutatóközpont laboratóriuma a rendelkezésükre áll, külön engedélyt kapnak és a szert ott kell majd tárolni, megfelelő biztonsági intézkedések mellett. Jómagam pedig elindítom a nyomozást és megkérdezek néhány nálam jóval idősebb, bölcsebb tanácsadót is, hátha ők többet tudnak. Mindez maradjon köztünk. Ebben az ügyben csak én adhatok ki információt az elkövetkezendőkben. Szeretném ha minden információt az üggyel kapcsolatban, a beavatottak nevével, a megtalálás helyszínével és idejével, egyszóval mindennel együtt még ma megkapnék.
*Az a gyanúm, hogy az emberek világában nem kapunk választ a kérdéseinkre, nem ott kell keresgélni. Mindazonáltal igénybe kell vennünk néhány beavatott ember segítségét az ősöké mellett. Tekintetemmel követtem a mozdulatait mikor elrakta a fiolát, és vethettem egy pillantást is Teneris letakart testére. Elléptem az ótünde mellett és a rozsdamentes asztalhoz léptem, mielőtt még megakadályozhatta volna, felemeltem a leplet. A látvány gyomorba vágó volt, csupán egy massza néhány tollal. *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Hétf. 9 Nov. 2015 - 10:23





Ellael & Dûvainel


Pusztán egy vállam felett átküldött, "ha Ön úgy látja jónak" pillantással válaszolok aggodalmára. Elvégre ő a vezető, ő a férfi, ő az angyal, ezer meg ezer oka van idegeskedni helyettem is, és ha neki jól esik, hát tegye. Én bízom a hullaház sivárságában, és ha csak nincsenek bepoloskázva a tárolók, akkor lefogadom, hogy a környéken senki sem hegyezi a fülét. Sőt, néha még az elektronikus eszközök sem bizonyulnak megbízhatónak. A lelkek maradványainak energiái bizony néha megmagyarázhatatlan anomáliákat idéznek elő, amit a szellemvadászok izgatottan vennének tudomásul, pedig nem másról van szó, mint egyszerűnek nem mondható, de megérthető és magyarázható fizikáról, semmi többről.
Beérve az ismerős terepre ledobom magamról az iménti röpke sértettség érzését. Máris elememben vagyok, a hűvös helyiségben olyan otthonosan mozgok, mint vidám delfin a tengerben. Ellael előtt felesleges lenne tettetnem, hogy megráz vagy felkavar az eset, vagy a helyszín maga, nagyon jól tudja, hogy nem rettent a halál és a pusztulás, és hogy semmiféle fenntartásom nincs furcsa tetemek és mások számára visszataszító helyszínek és körülmények megvizsgálásában. Érzéketlennek tartanak, pedig épp ellenkezőleg: a túlvilággal és az elmúlással szembeni tiszteletem és megértésem az, ami miatt kifejezetten élvezem a munkáimat.
- Nálam van a nagyobb biztonságban. Senki sem tud a létezéséről, csak egy-két személy a védelemben, akiknek lakat van a száján, Ön és én. Meg persze az, aki készítette, és akin használták. Egy ember találta meg egy kevésbé forgalmas út szélén, az állam határánál. Teneris az áldozat, ennyit ki tudtam deríteni a képességeimmel, de szegénykém olyan állapotban van, hogy más használható információt lehetetlenség volt leszűrnöm abból, amit láttam... Csak sejtéseim vannak.
Odabenn szándékosan úgy állok meg, hogy véletlenül se kelljen a letakart hullát néznie, és csak a folyadékra koncentrálhasson, meg átgondolhassa a dolgot. Biztosan van ötlete, hogy miért éppen Teneris, habár az említett angyal nem volt kifejezetten fontos személy. Már amennyire én tudom, de lehet, hogy éppen azért lett ő az áldozat, mert fontosabb volt valakinek, mint hittem. Meg persze az is lehet, hogy egyszerűen csak ő volt kéznél, vagy szándékosan egy jelentéktelennek tűnő tagot pécéztek ki maguknak a rendszerből. Mindegy is, a nyomozás ezen része nem az én dolgom. Inkább belekezdek az elméleteim felsorakoztatásába.
- Amit a hatásáról és a látványból le tudok szűrni, az alapján valószínűleg holdkő kristályos változata kavarog benne. Az a sok kis fénylő szemcse, látja? Nem sok, és nagyon finomra van őrölve, amit csak mágiával lehetett kivitelezni. Alig van olyan anyag, ami ilyen apróra tudná zúzni. A lilás színt pedig valószínűleg leánder adja, mivel még én is remekül látom, és a leánderek olyan követelőző, halálos mérgű virágok, amik még az ótündék látását is zavarják. Épp a halálhoz való kapcsolatuk révén a virágaikat színesben látjuk, és ez rajtuk kívül csak nagyon kevés más növényre igaz, azok pedig többnyire nem is igen ártalmasak. A leánder viszont az, a levele, a virága, még az eltört szárának a cseppjei is szinte ragyognak a méregtől. Hogy pontosan melyik színváltozata lehet, azt nem tudom ránézésre megállapítani sajnos. Talán a dupla bíbor, mert annak a legagresszívabb és leggyorsabb a hatása, az én kertemben is van néhány, mert egyébként pompás megjelenésű növény...
Itt egy pillanatra megállok, mert ez már nem feltétlenül szakmai dolog, és Ellael nagyurat kétlem, hogy érdekelnék az egzotikus növények szépségei. Inkább egy még aggasztóbb elméletemet tárom elé, hadd törje a fejét ő is.
- És úgy gondolom, hogy az elegybe mítikus lény vérét is belekeverték, talán több fajét is, talán csak azét, ami ellen a támadás irányul, bár ezt legfeljebb a gyorsabb hatás kedvéért teszik. Nem tudom. Teneris teteme felismerhetetlenné vált tőle, és az sem biztos, hogy pont ebből a fiolából származik az az adag, ami megölte.
Kicsit körbelötyögtetem a tartalmát, mintha mozgásra akarnék késztetni egy kísérleti patkányt, hogy jobban lássuk, mit csinál. Ez a keverék azonban sokkal több tiszteletet és óvatosságot igényel, mint egy ostoba kis rágcsáló, ezért gyengédségem mellett sem kockáztatom meg, hogy a földre hullva összetörjön az üveg, csak a pult felett mozgatom az üvegcsét.
- A testünk úgy reagál rá, mintha kényszerítenék az átváltozásra, míg a holdkő épp megakadályozza ezt. A kőporral kombinálva az egész szervezetet teljesen összezavarja, és a fizikai roncsolódáson kívül a mentális képességeket is erősen befolyásolja. Zseniális, ha belegondolunk. Emlékeket, gondolatokat ébreszt; olyanokat, amik a tudatalatti mélyén lappanganak. Szó szerint felkavarja az elmét. Volt lehetőségem megtapasztalni - húzom el kissé a szám, de továbbra is élénk érdeklődéssel mesélem el, amit megtudtam vagy sejtek. - Maradandó károsodást nem okozott, szerencsére. A vértől, és valószínűleg az azáela, vagy más, ugyanebbe a nemzetségbe tartozó növény méze miatt ilyen sűrű, de homológ az állaga. Az azáela szimbolikus növény - magyarázom Ellael szemébe nézve, mert a következő mondatom talán felkavaróbb lehet számára, mint az összes többi inforáció eddig. Nem akartam felhozni Kono Hanát, de most kénytelen vagyok olyat mondani, ami rá emlékeztetheti. - A távolkeleten a nőiességet szimbolizálja, ugyanakkor... Aki azáelát kap fekete vázában, az halálos fenyegetést jelent. A virág szereti az árnyékot, a méze pedig mérgező, állatokra halálos, és sokszor az ember számára is végzetes, de mindenképpen kínzó és kellemetlen tüneteket okoz; nyáladzás, hányás, leeső vérnyomás... A mixnek egyébként illata is furcsa. Valószínűnek tartom, hogy alapvetően szinte szagtalan, vagy legfeljebb édeskés, és pusztán a hatása miatt tűnik illatosnak. Egyszerre többféle dolgot is érezhet az, aki beleszagol, de mindez az agy összezavarodottságának eredménye lehet. Nem is igen ajánlatos szagolgatni.
Óvatosan visszateszem a fiollát abba a kis bélelt, de strapabíró dobozba, amiben hoztam, majd kihúzom magam és kissé gondterhelten bólintok.
- Egyetértek. Mindenképpen szükség van segítségre, de ez valami új dolog. A régi írásokban legfeljebb csak hasonlóakat említenek, ugyanilyen méregről sehol sem tesznek említést, még az olyanok közt sem, amiket nem pusztításra, hanem gyógyításra használnak. És mivel a kipárolgásának is igen erőteljes hatása van, ezért csak nagyon komolyan ellenőrzött körülmények között szabad megvizsgálni. Őszintén szólva talán biztonságosabb volna, ha ember végezné el ezeket a vizsgálatokat. Nagyon gyors és agresszív hatással van a szervezetre, de úgy vélem, hogy emberre csak akkor jelent veszélyt, ha közvetlenül a véráramba kerül.
Sóhajtok egy rövidet, mert még nagyon sokat tudnék mesélni az elméleteieimről. Tényleg átböngésztem több kötetet a témában, még az internetet is átbújtam, de mivel nem akartam szétkürtölni az aggasztó hírt, így személyesen senkit sem faggattam eddig arról, vajon mi lehet ez. Mindenképp meg akartam várni ezzel Ellaelt, aki ha elég jó tippet ad, akkor lehetőségem nyílik elterelni a gyanút a tettesről, fiam egykori haverjáról, akinek földi maradványait már réges rég szétvitte a szél. Amúgy sem az ostoba sárkány volt, aki ezt a szert kikeverte, ez az egy holtbiztos, és nekünk egyébként sem a piti bérgyilkosok, hanem a lángelmék miatt kell aggódnunk.


[/color][/b]
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   Csüt. 5 Nov. 2015 - 9:06



Emanuelle & Alexander


*Látom, de nem érdekel, mennyire érinti rosszul, hogy az apró de annál kellemetlenebb következményekkel járó hibájára felhívom a figyelmét. A mi világunkban elég egy vétlen elszólás és máris magyarázkodhatunk, és ez csak a legenyhébb változat. Dûvainelnek ezt pontosan tudnia kellene, nem a legalsó körök tagjainak egyike, nagyobb felelősség hárul rá a harmadik körben, erre figyelmeztetni pedig az én felelősségem és feladatom. Mindazonáltal nem hozom szóba ennél jobban és a megakadásom sem nyúlik hosszúra, a mozdulat mellyel a kezét kérem ott folytatódik egyetlen röpke pillanattal később, ahol félbemaradt. A kézcsók nem marad el és őszintén örülök annak, hogy megértő partnerre találtam ebben. A mai világban az emberek nem igazán értékelik a régi korok udvariassági szokásait, ezzel jobbára magamra maradtam és őskövületnek számítok, tisztelet a kivételnek. A világ értékrendje szélsebesen forog, olykor visszatérnek a letűnt szokások kissé átformálódva a jelenkor igényeihez mérten, bár meg kell jegyezzem nekem egyáltalán nem tetszik az ahová a mai civilizáció annyira igyekszik.
Lopva mélyet sóhajtok mikor válasza megerősít abban a gyanúmban, miszerint nem csak egy szimpla látogatás vár rám, hanem vizuálisan is bombázva leszek. A halál lehelete megérint ahogy belépek utána, a hűvös levegő sem képes ezt ellensúlyozni csak még kifejezőbbé teszi. Ennél rosszabb már csak egy régi kriptában várhatna rám. Láthatóan élvezi a visszafogott szörnyülködésemet, ami inkább egy kis kárörömre hasonlít semmint valódi és nem egészséges élvezethez a halottak felé. *
-Remek. Megtisztelő, hogy ma kivételt tett. Én azért aggódom ön helyett is, és megmaradok azon álláspontom mellett, miszerint a falnak is füle van.
*A Micromed nagyvállalat minden épülete megfelelően van biztosítva, ám sosem lehet tudni, még a Tudomány körében sem, hogy mikor, ki és hogyan csusszan át az ellenőrzéseken. A béke törékeny és mindig akad olyan aki ennek ellenáll, túl sok ember van beavatva a titkainkba említés szintjén és sajnos éppen elegen kerültek be a köreinkbe, emberi érzelmeik és törekvéseik jobbára megmaradtak, még ha halványultak is valamennyit, a mitikus lények hűségében sem mindig lehet megbízni, hogyan bízhatnánk azokban akik általunk nagyobb hatalomra tettek szert mint amennyi rövid életükre megadatott.
Kíváncsi vagyok miért kért ide találkozót, reméltem nem holttestet kell megnéznem ezért kissé fellélegzem amikor nem egy lepedővel letakart rozsdamentes asztalhoz vezet hanem azoktól távolabb a polcok felé. A felmutatott fiola már a benne lévő folyadék színe miatt is baljóslatú, ám én nem vagyok képzett méreg szakértő, csupán a sok évszázadnyi tapasztalatomra és ismereteimre támaszkodhatok. Nem emlékszem még csak hasonlóra sem, ám ez nem jelent semmit, tudnom kellene a körülményeket melyek közben előkerült a méreg, a hatását ha lehet tudni róla valamennyit.*
-Ha így van tegye biztonságos helyre. Mikor és hogyan került elő? A Védelem felől nem érkezett megkeresés ebben az ügyben. Ki volt az áldozat?
*Kono hiánya újra fellobban bennem, a lila anyag minden bizonnyal nem itt készült az Államok területén, inkább keleti részre voksolnék, mindig is sokkal misztikusabb volt mint bármely más földrész, fifikásabb és pusztítóbb. A másik lehetőség délebbre enged következtetni, de ezek egyelőre csak találgatások. Kibújik belőlem a nyomozó, bár nem vagyok az de az első kérdéseimre kapott válasz nagymértékben megkönnyítheti a további vizsgálódást. Ha nem is tudom meg mi az az anyag a fiolában, az még lehetséges, hogy hallottam róla anélkül, hogy a szemeim elé került.*
-Ön megvizsgálta és nem jött rá mi ez? Másokat is be kell vonnunk a vizsgálatába, idősebb és tapasztaltabb szakértőket.
*Természetesen az ősi tanácstagokra gondolok, akik már visszavonultak a városaikba, nem foglalkoznak már az emberi világgal de még mindig hajlandóak tanácsot adni és nekünk segíteni, hogy megvédjük a világunkat. Nem is nyúlok a fiola után míg közelebbit nem tudunk róla, elég ha a vékony üvegen keresztül látom, másnak talán ártalmatlannak tűnhet de én pontosan tudom, hogy nem az. Sokkal veszélyesebb mint a földön lévő bármelyik másik méreg. Keverék, vagyis valaki nagyon jól ismeri az összetevőket, és ez a valaki most a Rend ellen lépett.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Micromed Kórház   

Vissza az elejére Go down
 
Micromed Kórház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York-