Megosztás
 

 Yankee Stadion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ascariel
Don't Hide Your Real Face

Ascariel
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyVas. 19 Júl. 2015 - 19:09

First topic message reminder :


Yankee Stadion





Vissza az elejére Go down
https://fateofascariel.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyCsüt. 1 Okt. 2015 - 18:39



Caryeth & Ellael


*Caryeth egészen belejött ebbe az adok-kapok játékba, többször kellene elhoznom baseball meccsre, hogy kihozzam belőle a humorát és a jókedvét. Azt hiszem kibérelem a páholyt minden nagyobb eseményre, vagy talán az összes hazai játékra. Jól lehet beszélgetni látszólag érdektelen dolgokról, de mindez nekem nagyon fontos. Közelebb visz a sárkányhoz, amire már nagy szükség van. A nagy háború után azzal voltunk elfoglalva, hogy helyrehozzuk a rendet, meglegyen mindenkinek a helye a világban, hogy sikerüljön visszazökkennünk a hétköznapok szürkeségébe, lekapcsolni a lázadókat, a kívülállókat.
Aztán az emberek világa rohamosan fejlődni kezdett és nekünk lépést kellett tartanunk, nem volt időnk a barátságokat ápolni szerte a világban. Bár még így is elég sokat tudtunk egymásról, és néha azért találkoztunk a hivatalos, kötelező megbeszéléseken kívül is, de azt hiszem ilyen felszabadult, könnyed és kötetlen beszélgetésünk még nem igazán volt. Végignézek a törékeny, kislányos arcú sárkányon, már ez a gondolat is kissé ellentmondásos, muszáj elmosolyodnom.*
-Most épp egy lelkes egyetemistának tűnsz, de máskor dermesztő tudsz lenni.
*Mindezt csak is tréfának szánom, játék a szavakkal, pedig mindez igaz, láttam már komoly csatában és tudom, hogy nem szokott finomkodni. Ám a mai nap nem erről szól és hiba volt szóba hoznom korábban a múltját, de valahogy nem sikerült elkerülni. Ezek után azonban arra törekszem, hogy Caryeth jól érezze magát és talán nyerek egy új rajongót a hülye mániáimhoz. A társaság roppant szórakoztató, bólogatok mosolyogva, hogy kezdjen is el félni, bár azt hiszem nekem jobban kellene aggódnom és nem szégyellem bevallani. Az ötlete előtt meg kell hajolnom, miután kigondolta a labdát elkapó fiú megjutalmazását, még meg is indokolja.*
-A diplomácia királynője! Viszont akkor nekünk is oda kell állnunk ám, hogy látszódjunk, anélkül nem reklám a reklám legyen bármilyen pozitív ha nem írják a mi számlánkra.
*Ezt is elintézem, de azt már gyanítom nem fogom tudni, hogy Caryeth a vakuk kereszttüzébe álljon, ő nem olyan pozőr mint én. Nem szándékoztam ugyan végigkísérni az akciónkat a fiúval, amíg Caryeth nem említette a reklámot, eszembe sem jutott, nem gondolom, hogy szükséges. Azt pedig végképp nem, hogy a McDonald`s-os vacsoránkkal lejáratnánk magunkat. Ahhoz sokkal több kellene, a vezető beosztású, az emberek között is magas rangú férfi és nő megjelenése egy gyorsétteremben szerintem inkább szórakoztató, és emberközelibbé tesz. Legfeljebb elindulnak a találgatások, hogy terveink vannak az étteremlánccal, vagy szimplán a gazdagok szeszélyének tudják be.*
-A jó kedvedért mindent vénlány. Ám én azt hittem, hogy személyesen szeretnél gratulálni neki, már elintéztem, hogy idejöjjenek a csapattagok és a fiú is a meccs végén.
*Ártatlan, komoly arccal dobom be a közösbe a füllentést, kíváncsi vagyok hogyan viseli, elhiszi-e egyáltalán, dühös lesz és lefagyaszt egy jégcsóvával, vagy hóvihart kavar és nekiállunk hóembert építeni. Tényleg, azt még nem próbáltam, amikor gyerek voltam még nem nagyon örültek a hónak, csak gondot okozott ha túl korán jött vagy sokáig nem olvadt el, manapság már nem igazán jut eszembe, bár ha jól belegondolok nem vagyok még olyan öreg. Talán Hendialával, majd télen, ő van annyira gyermeklelkű, hogy imádja. Míg idáig jutok a gondolkodásban és próbálom megtartani a komolyságomat, kopognak az ajtón én pedig Caryethre vetek egy "szavad ne feledd" pillantást és kinyitom. Csak az újabb koktél érkezett három napernyővel, amit át is nyújtok a sárkánynak amint becsukom az ajtót.*


Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyVas. 27 Szept. 2015 - 15:25


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


Szó se róla azt se mondta még rólam senki se nagyon eddig, hogy huncut lennék, bár igaz, hogy eddig még nem sokan hallottak arról, hogy kis esernyőket gyűjtök, sőt talán Laylan kívül senki sem ismeri ezt az oldalamat. Ellael azért tud már rólam egy s mást, de ez még számára is újdonság, mint ahogy számomra a baseball meccs, hiszen ilyesmin aztán még soha sem vettem részt, de ezt is el kell kezdeni valamikor és igazából jól érzem magamat. Ide nem szűrődik be túlságosan a kinti zaj a sikeres ütéseknél, vagy épp a sikerteleneknél, ami mindenképpen jó viszont így más sem jut el hozzánk, mint pl. az esetleges labdák, bár nem gondoltam rá, hogy tényleg így lesz majd és akár meg is szerezhettük volna, ha nem akadályozna az üveg.
- Ilyen veszélyesnek tűnök? Nem szokásom bőröket nyúzni. - a mosolyom töretlen, annak ellenére is, hogy sikerült nem túl kellemes témát is érinteni, amikor az apám került szóba, de nem veséztük ki túlságosan szerencsére, nem is szabadott volna, hiszen akkor csak a kedvem csökken le túlzottan és ezt a napot most nem akarom elrontani. A végén még megkedvelem az emberek sportjait, bár most sem kifejezetten azzal foglalkozom, hogy mi van a pályán, inkább az érdekel, hogy milyen a társaság idebent. Valószínűleg még egy kevésbé érdekes sportot is jól viselnék akkor, ha jó a partner, akivel nézem az adott meccset, de gondolom ezzel mindenki így van.
- Oh azonnal összeszedem magamat és elkezdek félni! - széles mosollyal ugratom természetesen, aztán a labda csapódik az üvegnek. Nem lep meg, hogy megint egot villogtat, hogy úgyis ő kapta volna el, amikor tudjuk mindketten, hogy ez nincs így. Én is épp elég gyors vagyok és most nincsenek itt a szárnyai, hogy segítsenek neki, bár persze azért nekem is van egy adag egom, hogy úgy gondoljam én lennék a győztes, de nem sok mindent tudnék kezdeni egy labdával.
- Ha már le akarjuk járatni magunkat a gyorséttermi hamburgerezéssel, akkor kell előre egy kis pozitív reklám, nem gondolod? - persze erről szó sincs, tényleg csak kedvezni akarok a kiskölyöknek, biztosan örülni fog egy ilyen lehetőségnek, ha már a labdát is megkapta. Az itteni földi halandók élete elég rövid ahhoz, hogy egy kicsit segítsünk nekik jobbá tenni, kapjanak néhány maradandó élményt, amit később se felejtenek el.
- Köszönöm, igazán hálás vagyok a gyors cselekvésért és bizonyára a fiú is az lesz. Megnézhetem majd az örömét, esetleg... kamerákon? - bár az öltözőben biztosan nincsenek kamerák, de a híradósok tuti, hogy felveszik majd, ha a kis srácot bekísérik az öltözőkbe. Az biztos, hogy ha még pár aláírást is bezsebel, akkor pár év múlva rendkívül értékes labdát tudhat majd a magáénak. Reméljük, hogy nem kótyavetyéli majd el.



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyPént. 25 Szept. 2015 - 21:42



Caryeth & Ellael

*Huncut ez a sárkány, akárki akármit mond, a kemény burok mögött egy kellemes humorú, szórakoztató, érzelmekkel teli nő bújik meg, aki ráadásul még kifejezetten imádja a gyermeki játékokat, és a napernyőket. Látom rajta ahogy elképzeli a jelenetet, pedig igazán többre tarthatna és gondolhatná, hogy nem erőszakkal fogom rávenni az elementált, hogy húzzon farmert, ezért egy kicsit sértődött arcot vágok, persze mindez csak színjáték. Még nem tudom mivel vegyem rá, de megteszem, már csak Caryeth kedvéért is, ja és persze azt hiszem a fogadás kiegyenlítése ezzel együtt illő. Somolyogva ingatom meg a fejem, de már nem fűzök hozzá semmit, ezt a csontot alaposan lerágtuk. Ahogy részemről Caryeth apjáét is, nem akarok vele erről vitatkozni, elmondtam neki az álláspontomat, amivel egyébként évszázadok óta tisztában kell legyen, sosem rejtettem véka alá, mit gondolok másokról és kiben bízom. Kiálltam Aalyena mellett is, Hendiala mellett is, bár annak más okai is voltak, de tudtam, hogy a kis angyal bizonyítani fog, és Kitana, mindegyikőjüknek olyan múltja van mely bár nem vetekedhet a sárkányéval, azért alaposan a földbe döngölte őket. A jelenre kell koncentrálnunk, most szórakozunk egy kicsit, közben egy-egy mondat erejéig kiderül néhány fontos, hivatalos részlet, de ezeket félretesszük. Úgy is találkoznom kell még velük és akkor mindent megbeszélünk, ott már nem lesz poén és mókázás, nem lesz lélekápolás, csak színtiszta munka. Gyanítom Eldorien is belemerül majd ennek taglalásába, de csak akkor hagyom majd ha már felvette a farmert és megette a hamburgert meg a sült krumplit. *
-Ez igen sajnálatos, reméltem, hogy van valaki akinek lenyúzod a bőrét.
*Nem magamra és a közelgő összecsapásra gondoltam. Magamról tudom mennyire nem jó ha az ember vagy bárki más, legyen dzsinn, elementál vagy épp sárkány, magányos. Hiába vesznek körül szép nők, és hiába ajándékoztam titokban oda a szívemet a legszebb angyalnak, kénytelen vagyok magányosan tölteni az estéimet. Ilyenkor a teraszra megyek és a végtelen eget nézem, magasan a házak fölött messzire ellátni, még annak a hotelnak a tetejét is be tudom tájolni ahol Hendiala lakik.*
-Ó, nos igen, de neked egy angyaltól kell félned, de nagyon.
*Próbálom szigorúra venni a figurát, de ez már a kisfiús arcberendezésem miatt is kétséges, nem is a tekintetemmel követelem meg az engedelmességet ha szükséges egyáltalán ilyesmire bárkit is figyelmeztetnem. Az „ő” labdájára felkapom a fejem és kérdőn felvonom a szemöldököm jelezve, hogy téved, mert az az én labdám lett volna, kizárt, hogy előttem kapja el.*
-Ó hát mégis?.......Caryeth, csalódást okozol….szóval a fiúnak legyen jó napja? Ennél is jobb? megkapta a labdámat…..túl jó szíved van, egye fene, megszervezem.
*Nem mintha ellene lennék, ez is csupán évődés, hogy játszhassam a kisemmizett, bánatos szurkolót. Elfordulok a lelátótól és Caryethtől is, majd a páholyunk ajtajához lépek és kikukkantok rajta. Semmi nem hallatszik ki az ajtón túlra, ezért nem is baj, hogy az egyik szervezőt odarendeltem, hogy ha bármire szükségünk van, kéznél legyen. Jobbat nem is találhattam volna erre a feladatra, röviden elmondom neki mit szeretnék, és kérek még egy koktélt Caryethnek kivételesen három, különböző színű napernyővel, ő meg beleegyezően bólint. Diadalittas mosollyal, a tenyereimet dörzsölve megyek vissza a sárkányhoz.*
-Kész. Pontosan ilyen gyorsan intézem el Eldorient is, és a legkedvesebb sárkányomat, akinek túl nagy az önbizalma, pont akkora mint a szíve.

Hangulatfelelős Smile
Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptySzomb. 19 Szept. 2015 - 19:26


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


Őszintén sejtelmem sincs róla, hogyan jutottunk el addig, hogy már arról beszélgetünk, hogy McDonald'sba fogunk menni mi hárman. Abban biztos vagyok, hogy pár napig lesz majd min csámcsogni az újságíróknak, hiszen azért nem egy szokványos dolog ez. A magunk fajtákat drága éttermekben szokták leginkább látni, nem pedig gyorsétteremben. Ha pedig tényleg el tudjuk érni, hogy Eldorien még farmert is felvegyen... na akkor biztos, hogy jó néhány fiatal nő nagy szemeket fog mereszteni rá, sőt jó eséllyel még sokan mások is. Eldorien elegáns mindig, ahogyan persze többnyire mi is, bár tény egy kicsit azért én is alább adtam a baseball meccsre, de talán majd a gyorsétterembe egy kicsit még ennél is jobban érdemes lesz.
- Azt azért megnézném, ahogy felküzdöd rá azt a farmert. - széles mosoly jelenik meg az arcomon. Na ez a jelenet még izgalmasabb lenne, mint a hamburger evés, ahogyan Ellael küzd a tűzelementállal, csak aztán ellenkezése jeléül nehogy leégesse magáról a ruha darabot, mert akkor jöhet a nélkül és úgy... na úgy még szórakoztatóbb lenne a helyzet! És igaza van, nem szabadna most rossz dolgorka gondolnom, ezért bólintok a szavaira. Ki kell vernem az apámat a fejemből, hiszen most mégis csak szórakozni vagyunk itt, nem azért, hogy olyasmiken gondolkodjam, mint az apám. Rémes tettek fűződnek a nevéhez, én pedig megörököltem ezt akármit is tennék ellene, de a saját nevemet tisztára moshatom, még ha tudom is, hogy ezzel is céltábla lettem. Céltáblája azoknak, akik nem bíznak eléggé bennem és azoknak is, akik hívei voltak Miamarnak és a sötétből próbálnak ellenem törni. Tudom, hogy ilyenek is vannak, nem is kis számmal, főleg azok alapján,a miket az utóbbi időben tapasztaltunk meg.
- Titkaim talán akadnak, de csak igen kevés és azok sem férfiakról szólnak. - mosolyodom el, ahogy visszatér a jó kedvem. Mellette nehéz sokáig tespedni az önmarcangolás mocsarában és tényleg igyekszem is nem így tenni. Az az igazság, hogy ott van Joe, de... ez az egész semmiség, hiszen egy ember, egy itteni zsaru, aki a cégem után nyomoz. Elmegyek majd vele egy ártatlan teára és kész. Létezik egyáltalán olyasmi, hogy ártatlan tea? Magam sem tudom, de nem jelent semmit sem ez. Az ember akkor végzi jól a munkáját, ha azokkal kedvesen viselkedik akikkel kell. Jelen esetben a rendőr úrnál is érdemes jó pontokat szerezni, akkor talán előbb véget ér a vizsgálat és valahogy megsajnáltam már első alkalommal is, amilyen pocsékul volt. Legalább lefoglalja magát, vagyis én őt egy kis teázás erejéig.
- Mármint neked, de megértelek, én is félnék tőle, hogy harcolnom kell egy sárkánnyal. - ugratom csak, de tudom, hogy nem veszi magára ezt, nem az a típus. Jól szórakozom, komolyan, még akkor sem rezzenek meg, amikor a labda koppan az üvegen. Na igen, az már biztos, hogy a védett hely egyben meg is foszt bizonyos lehetőségektől. - Vagy az én labdámnak. - bököm oldalba szórakozottan, hiszen miért is ne lehetne az én labdám? Azon múlt volna, hogy melyikünk kapja el, nem biztos, hogy ő. De tudom, hogy nem sajnálja a dolgot. Csak egy labda, de én megjegyzem, majd az is lehet, hogy esetleg szerzek neki egyet, netán olyat, ami hasonlóan különleges, csak a barátságunk emlékére.
- Az öltöző talán tényleg túlzás lenne, de igen végül is miért ne? Sőt! Mit szóltál, ha elintéznénk, hogy az a fiú találkozhasson velük és begyűjtsön pár különleges aláírást? - vetem fel az ötletet, hiszen már most is nagyon örül, de ha még találkozhat is a játékosokkal, akkor bizonyára csak még nagyobb örömet okozhatunk neki és ha már itt vagyunk, akkor miért is ne? Én akár a saját lehetőségemet is átadom, nekem nem olyan fontos, nem vagyok baseball rajongó, mint tudjuk.



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptySzer. 16 Szept. 2015 - 20:28



Caryeth & Ellael

*Talán nekem is a diplomácia körében kellene elfoglalnom a helyem, mert remek szervezőkészségem van, legalábbis abból ahogyan sikerül mindent elintéznem ezt feltételezem. Mindez nem csak az én érdemem, anyámtól örököltem a nagyfokú empátiámat ami segít megérteni az embereket a körülöttem lévőket, és mindig tudom kivel hogyan kell beszélnem. Ám nem szeretném Caryeth munkáját elvenni, ő azért sokkal jobban csinálja mint én, a nagy dolgokban hamarabb előbbre jut, remekül tudja csavarni a szavakat ha úgy adódik a helyzet és rendkívül finoman lavíroz az akadályok között. Eldorien McDonald`s-ba való elcsalását azonban nyugodtan rám bízhatja, elmém hátsó szegletében szinkronban a jelenlegi beszélgetésünkkel már formálódik is a tervem. A vad, zabolázatlan és veszélyes sárkányt láthatóan felvillanyozza a lehetőség és nem tudom megállni, hogy ne húzzam kétfelé a számat. *
-Nem fog. Úgy intézem, lehet, hogy fájdalmas lesz neki, de kénytelen lesz farmert húzni.
*Nem túl tisztességes a háta mögött kifigurázni az elementált, de bízom abban, hogy ha meg is tudja nem fogja megtorolni. Elégni nem fogunk, Caryeth gondoskodik róla, legfeljebb deres lesz egy kicsit a jól belőtt üstöke, én meg mosom kezeimet. Ezt elintézettnek is veszem. Jó kedvem határtalan egy ideig, Caryeth pedig kihúzza magát mintha az a fél centi amivel nagyobb lett számítana. Nem tudom megállni, játékosan megpöckölöm egy hajtincsét, mielőtt még belekeverednénk a kellemetlenebb témába, de ha nem is volt szándékos, néha szükségszerű. Caryeth amilyen magabiztos és határozott a hétköznapokon, annyira elbizonytalanodik amikor a múltjára és az apjára gondol. Tény és való, sokan kétségbe vonták az első körbe való emelésének hitelét, de én bíztam benne és régi vezetőink is, egybehangzó döntés volt. A gyermeket nem lehet megítélni a szülei hibáiból, Caryethet mind ismertük, tudtuk, hogy nem fog csalódást okozni.*
-Én nem tartok. Tudod, hogy a teljes támogatásomat élvezheted.
*Mindenben, nem véletlenül ajánlottam fel korábban a segítségemet, azt is tudom, hogy szeretné egyedül megoldani, de annak amit mondott az őt érő támadás minden bizonnyal valaminek az előjele. Én azonban nem őt tartom kizárólagos célpontnak, gyanítom hamarosan mindannyian belekerülünk valamilyen láthatatlan csapdába. Nem kérdezősködtem tovább, de magamban már listát készítettem a lehetséges tennivalókról, melyekkel nem csak Hendialát fogom leterhelni, a párizsi projekt mellett ezzel is foglalkozni fogok már csak azért is mert nem szeretném ha az újonnan indított vállalkozás veszélybe kerülne.*
-Miért? Nincsenek?
*Kedélyes évődéssel teszem fel a kérdést, kicsit közelebb hajolok hozzá, mintha valóban titkot remélnék, de a széles mosoly amit ezek után villantok rá egyértelművé teszi, hogy részemről ennyi volt, nem kívánom kellemetlen helyzetbe hozni, csupán abban reménykedtem, hogy van valaki, férfi és nem Laylah, akinek a vállán kisírhatja magát. A pálya felé fordulok és újabb téteken merengek, de csupán a játék kedvéért, hiszen tudom, Azurnah kapui mindig nyitva állnak előttem, ahogy Vindorielé is Caryeth előtt, bár azt hiszem ha eljön a városba néhány sziklát meg kell faragni. A gondolat tovább ott tartja az arcomon a mosolyt, még egy kis kuncogásra is telik tőlem, már csak azért is amit Caryeth mond.*
-Ohhhohohóóóó! Milyen kis magabiztos itt valaki. Tudod vágyakozni mindig lehet, de elérni a célt az már kemény dió.
*Csak a koppanásra figyelek, épp Caryethre nézek amikor a labda a golyóálló üvegnek ütközik. Az üveg persze meg sem rezzen, valaki azonban helyettem örül odalent a páholy alatt. Én nem játszom túl, számtalanszor néztem már baseball meccset a tévében, remek találmány, hogy nem kell a fél városon át autózni azért, hogy lássam, de már vágytam ide kijönni. Szeretek „emberi” lenni, és szerettem volna egy labdát, de persze a nagy biztonság megszervezésénél erre nem gondoltam.*
-A fenébe, igazad van, legközelebb majd odalentről nézzük a meccset. Nézd, hogy örül az én labdámnak.
*A kijelzőre tekintek, a fiú boldog arcára, ennek ellenére cseppnyi irigység sincs bennem, nem vagyok fanatikus szurkoló csak amolyan hétvégi. Csak az elszalasztott lehetőséget sajnálom, ami minden bizonnyal megdöbbent Caryethet.*
-Szeretnél találkozni a játékosokkal a meccs után? A győztes csapattal? Esetleg bevihetlek az öltözőbe is….na jó, oda talán azért mégsem.
*Vonom meg a vállam hanyagul és az eredményjelzőre tekintek. azt hiszem erőteljes vesztésre állunk. otthon ilyenkor szoktam átnyergelni a másik csapathoz, de most nem tehetem hiszen az Caryethé. A végén még Vindoriel mohájába tapos a sárkány a sok elveszített fogadásommal.*


Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyVas. 13 Szept. 2015 - 16:31


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


Egyre biztosabb vagyok abban, hogy ez a hamburgerezés felettébb szórakoztató lesz még úgy is, hogy ott pont nem lesznek majd színes kis esernyők, ahogyan mondjuk itt, bár... ha jól tudom van valamiféle gyerekmenü is, amiben még játékok is vannak. Na az lenne csak az igazán vicces a média számára, hogy valami hasonlóval robbannánk be. Nem elég a laza hamburgerezés, még egy kicsit túl is lövünk a célon a gyerekmenüvel, de azért nem, talán túlzásba nem érdemes vinni a dolgot.
- Oh, szóval csak felvetem az ötlet és máris elintézettnek vehetem. - halkan hümmögve mosolyodom el, mintha már is az fordult volna meg a fejemben, hogy ezt mindenképpen ki is használom, de egyébként is tudom, hogy Ellael kérdés nélkül segítene nekem, ha arra kérném. - Már előre várom ezt a kis hamburgerezést, reméljük Eldoriennek egyértelmű lesz, hogy ezúttal nem jelenhet meg öltönyben. - tudom, hogy szeret elegánsan öltözni, mint ahogy mindannyian, de azért minden esetben nem lehet, főleg akkor, ha egy Mekibe megyünk el. Akkor marad a laza öltözet, ahogyan most is jöttem teszem azt. Remélhetőleg neki is evidens lesz, hogy elég a szimpla farmer és nem vesz majd öltönyt és inget. Igazság szerint hiába ismerem Eldorient is már régóta nem igazán tudom, hogy milyen a lazább és kötetlenebb oldala. Na... nem mintha egyébként én azt mondhatnám az enyémet sokan ismerik igaz?
- Hát jó, amíg megteheted, tedd csak. - kicsit kihúzom magamat, de csak a vicc kedvéért, hiszen ő most jóval magasabb nálam. Az emberi alakom nem valami termetes, de ez soha sem zavart különösebben, nincs ezzel gond. Nem nőhet mindenki olyan nagyon magasra, nincs is erre szükség. Egyébként is, ha valaki sárkányként olyan méretekkel rendelkezik, mint én, végül is kell is neki egy kis változatosság időnként, amikor alább adja. Az viszont már kellemetlenebb, hogy gondterhes témákra evezünk. Tudom, hogy nem teszi szándékosan, csak... szimplán így alakul, de ettől még nem veszem könnyebben az akadályt. Az apám, a szenvedély mindig is mint egy demoklészi kard lebegett a fejem felett.
- Remélem, hogy így van Ellael, de azt hiszem a helyemben más is tartana a rossz jövőképtől, arról már nem is beszélve hányan akarják már csak e miatt is, hogy ne legyek ott, ahol vagyok. - halványan azért elmosolyodom, nem akarom elrontani a hangulatot, de tudom, amit tudok. Az életem nem egyszerű, sok ellenségem van, legtöbbükről nem tudok. Az is nyilvánvaló, hogy a cégem ellen is olyan valaki próbál tenni, aki nem szeretné, hogy ilyen magasan legyek, hiszen mégis csak a harmadik körből ugrottam fel az elsőbe úgy, hogy elárultam az apámat, mert nem hittem az eszméiben. Sok rémség történt mostanában, tudom, hogy ez csak a kezdet, bármennyire is abban szeretnénk bízni, hogy időlegesek a problémák. Egyre több támadás éri a rendszer tagjait, több Kívülállóról kapunk hírt, mint tíz évvel ezelőtt, pedig a Védelmezők csak egyre inkább belevetik magukat a munkába, még sem tudnak mindent megoldani.
- Úgy állítod be mintha lennének ilyen irányú titkaim. - talán egy leheletnyi sejtelmesség van a pillantásomban, de csak éppen ennyi, nem több. Igazság szerint nem gondolnám, hogy vannak ilyen irányú titkaim, nem vagyok én egy pasifaló típus. Igaz, hogy itt van most ez a new york-i rendőr, de ez még nem gondolnám, hogy olyan... nem is tudom... csak találkoztunk, kellemes alak annak ellenére, amit az ember elsőre gondolna róla, de ebből még én magam sem vonok le messzemenő következtetéseket, épp ezért mesélni sem tudnék mit.
- Úgy teszünk mintha ez a meccstől függne, úgyis tudod, hogy bármikor szívesen látunk, én pedig főleg. Olyan rég vágyom már rá, hogy legyőzzek egy angyalt. - szórakozott mosollyal pillantok rá, még egy kis ártatlan pislogással is megtoldom a dolgot, miközben visszafordulok a meccs felé, ahol épp felhördül a tömeg. Valami nagy hibát követhetett el valaki, a labda pedig csak repül... repül, hogy végül halk koppanással pattanjon le az üvegről előttünk. - Szóval ezt az emberek, mint valami relikviát gyűjtik, minket pedig az üveg megfoszt tőle. - halkan sóhajtok, persze szándékosan túljátszva a dolgot. Nem gyűjtök én baseball labdákat, amúgy se tudnék mit kezdeni velük, valaki viszont alattunk most biztosan nagyon örül, a kijelzőn legalábbis egy lelkes fiatal fiú ujjong a megszerzett labdájának hála. Hát igen az emberek, főleg a gyermekek képesek még az ilyen apróságoknak is ilyen mértékben örülni, de ez pont így is van jól. Jó is, hogy itt volt ez az üveg, nekünk úgysincs szükségünk efféle apróságokra, amik az embereknek szinte már relikvia értékűek.



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyCsüt. 10 Szept. 2015 - 6:06



Caryeth & Ellael


*Sosem teregetnék ki senkiről semmit a nyilvánosságnak, akkor sem ha úgy gondolnám, hogy nem lenne hátrány a számára, ezt mindenki tudja rólam, legalábbis azok igen akik számítanak. egyébként meg örülök, hogy van Caryethnek néhány olyan titka melyek tulajdonképpen csak apróságok, de érdemesnek talál arra, hogy beavasson ezekbe. Mindez a bizalom sokkal többet ér semmint eljátsszam a barátságát, másrészről minket egészen más köt össze mint amit az emberek üzleti kapcsolatnak hívnak. Nekik fogalmuk sincs mi áll kettőnk között, vagy miért látnak minket gyakran egymás társaságában, engem Konoéban, vagy teszem azt Eldorienében. Bár ha nekünk hármunknak kell találkoznunk a mitikus világ ügyei miatt azt igyekszünk diszkréten, valamelyik rejtett városban intézni, de néha elkerülhetetlen, hogy máshol is mutatkozzunk.*
-Caryeth! Sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe először. Nem próbálni kell hanem megtenni. Vedd elintézettnek.
*Bármit képes vagyok elintézni, főleg ha az valamelyik kedves ismerősöm, barátom szórakozását hivatott szolgálni, márpedig Eldorient McDolnald`s-ban látni roppant szórakoztató. Másoknak talán megdöbbentő, megmagyarázhatatlan, esetleg hetekre való pletykaalapot adna az újságíróknak, de nekünk egészen mást jelent. Kicsit olyanok vagyunk mint a Floridai nyugdíjasok, már az is izgalmat jelent nekik ha elmennek bingózni. Látom a sárkány arcán és tekintetén, hogy bizony elkalandozott gondolatban, az ajkai sarkából kiinudló mosolyból pedig arra következtetek, hogy épp most lett elképzelve Eldorien a McDonald`s-ban ülve, előtte sült krumplival. Esetleg rendezhetnénk egy zsúrt a bohóccal…..nem, az már tényleg túlzás lenne, de talán utána ellátogathatnánk valamelyik gyerekotthonba, vagy hajléktalan szállóra.*
-Igen, igaz. Akkor kihasználom most az alkalmat, hogy föléd magasodom.
*Széles mosolyt eresztek meg és egy pillanatra megpróbálok lábujj hegyre állni, de persze a szándék a fontos amivel megint csak poénkodom ahogy elnézek a feje felett. Caryeth csodálatos sárkány, sosem láttam még szebbet nála, de talán elfogódott vagyok. Sajnálatos módon a hosszú évszázadok nem voltak elegek ahhoz, hogy akár egyszer is együtt repüljünk, de még van esélyem kicselezni. ahogy a kérdésemmel is, bár úgy hiszem rossz irányba mentünk most el. A hangulat ha komorrá nem is válik, azért alábbhagy.*
-Cary, sose hasonlítsd magad apádhoz, te más vagy mint ő, és egyébként is, egészen más szívről beszéltem az imént. Bár kétségtelen mindkettőhöz különösen nagy szenvedély kell, nem kétlem, hogy benned megvan.
*Tudom mitől fél, de felesleges. Benne másfajta tűz lakozik a jeges hűvösség alatt, ahogy Kono is képes minden áldott nap könnyeket…..jéggolyókat potyogtatni ha a munkájában olyan kudarc éri mely emberéletet hagy maga után. Caryeth sem nagyon különbözik tőle, neki egészen más dolgok fontosak mint az apjának voltak, nem félek attól, hogy ha elragadja a szenvedély hatalomra éhes lesz és minden más elveszíti az értékét a szemében. Bízom benne és tudom, a bizalmam nem alaptalan, és soha nem fog meginogni. De talán valóban nem Eldorien az aki számára meghozná azt a fajta boldogságot amit én távol tartok magamtól, félreértettem, nem ez lesz az első eset és nem is az utolsó, de ettől még nem dől össze a világ. Ám ha nem így van sem faggatom tovább.*
-Értem, akkor én kérek elnézést. Azért remélem máshoz van, de maradjon ez a te titkod, amíg úgy nem gondolod, hogy megosztod valakivel.
*Nem feltétlenül gondolok magamra, bárki más is lehet a legfőbb bizalmasa, példának okáért Laylah, aki fájdalom de sokkal közelebb áll Caryethez mint én, de tudom, hogy nem oldhatom meg mindenki problémáját. Ezzel úgy gondolom le is zártuk ezt a témát és máris jön újabb fogadnivaló. Széles vigyorral arcomon fogadom el a felém nyújtott törékenynek tűnő kacsót és egy szeszélyes indíttatásból nem megrázom azt hanem gyengéden elforgatva az ajkaimhoz emelem. Alig érintem, még csak nem is csücsörítek, hogy csókot leheljek rá, angol, nemesi udvariassággal pecsételem meg a fogadásunkat. Furának tűnhet ahogy ott állunk a páholy ablakánál baseball sapkában, napernyős koktéllal, kezet csókolva. Ilyesmire is csak mi vagyunk képesek. *
-Valóban, így sokkal izgalmasabb. vajon a meccs végéig lesz esélyem eljutni Azurnahba egy légi versenyre?
*Már el is engedtem a kezét és most somolyogva, a „szeme sem áll jól” tekintettel nézek rá, s ezzel együtt máris előtérbe helyeztem egy égi megmérettetést, amire már régóta vágyom. nekem legalább megadathat az a különleges elfoglaltság, hogy együtt repülhetek egy sárkánnyal.*


Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyPént. 4 Szept. 2015 - 10:29


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


Egy kis csipkelődés még tőlem is beleférhet néha, ha nem is teszem gyakran, ahogyan azt se sokan tudják, hogy szeretem a kis színes esernyőket a koktélokban, sőt gyűjtöm is őket. Mindenkinek vannak olyan rejtett titkai, amikről a legtöbben semmit sem tudnának, hiszen akadnak bőven olyan rosszakarók, akik az ilyesmit gyengeségként fordítanák ellened és az nem szülne semmi jót. Épp ezért kell óvatosnak lennem és csak olyannak mondanom el a kis titkaimat, aki tényleg meg is érdemli. Ellael pedig habár a szárnya nem fehér, de a lelke igen és tudom, hogy nem rohanna egyből az újságokhoz, hogy leadja ezeket az információkat.
- A végén ebből tényleg lesz egy nagy hamburgerezés, de tudod mikor lenne a legszórakoztatóbb? Ha Eldorient is rá tudnánk venni! Mit szólnál hozzá, ha megpróbálnánk? - talán hármunk közül ő az, aki tényleg a legkomolyabb, aki civilként is az átlagos életében, vagy amikor nem lenne kötelező annak lennie, akkor is mindent nagyon-nagyon komolyan kezel. Vajon rá lehetne venni valahogyan, hogy beüljön velünk egy McDonald's-ba és ott kedélyesen majonézbe tunkolja a sült krumpliját, miközben szívószállal szürcsöli a kólót, mint egy egyszerű átlag ember? Már maga a magam elé vetített kép is mosolygásra késztet. Azt hiszem élvezném, valahogy rá kellene beszélnünk, hogy eljöjjünk velünk. Akkor lepődnének csak meg igazán az alattunk lévő körök tagjai nem igaz?
- Oh, hát jelenleg nem mondanám, magasabb vagy nálam, de tudod... egyéb helyetekben azért Azurnahban lehet, hogy kicsinek éreznéd magadat. - szórakozott mosollyal kortyolok bele az italomba. Na igen azért lássuk be, hogy méretüket tekintve a sárkányok jóval túlhaladják a többi fajt, hiába akadnak démonok, angyalok, könnyedén túlszárnyaljuk őket a mitikus alakunkat felöltve. Ez persze nem jelenti azt, hogy a másik esetleg kevesebb lenne, pusztán szimpla tényről van szó. De így legalább Ellalel tényleg jól érezheti majd magát Azurnahban. Attól nem kell tartania, hogy esetleg szűkösek lesznek számára a hágók közti terek. A hágók, melyek télen épp oly fagyosak, mint én is. Persze Ellael mint mindig most is pozitívan áll a dolgokhoz, tényleg hisz abban, amit mond, de én... nem tudom. Ez azért ennél jóval nehezebb kérdés.
- Az apám tüzesebb volt jégsárkány létére és sokkal nagyravágyóbb is, az ő szíve hevesen dobogott és... láttad, hogy mi lett a vége. - halkan sóhajtok csak. Azt hiszem ez a téma nem ide való, nem a legokosabb dolog most a múltbéli rosszal elrontani ezt a beszélgetést. De talán így megérti, hogy miért is félek attól, hogy megolvassza bárki is a szívemet. Amíg kemény vagyok és komoly, addig tudom tartani azt, aki vagyok, de mi van akkor, ha az érzések elragadnak, mint az apámat? Mi van akkor, ha az érzések veszélyesek és csak arra jók, hogy az őrület felé sodorjanak menthetetlenül? Nem akarok egész életemben attól rettegni, hogy én is elbukom, mint az apám, de ez benne van a pakliban és jobb félni, mint megijedni. Neki sokkal több esélye van rá, hogy az élete ilyen irányban változzon, hiszen a lelke is jóval szabadabban szárnyal, mint az enyém, ezt kár is lenne tagadni.
- Persze, hogy te. Csupán nem tudtam kire gondolhatnál tüzes vérű férfi alatt, de nem Eldorienhez az ég világon semmi közöm sincs. - hozzá nem, az pedig csak egy apróság, ami nem igazán fontos, hogy pár nap múlva, amikor visszatérek majd Pekingbe találkozom egy... egyszerű emberrel. Magam sem tudom, hogy miért ajánlottam fel neki, hogy elkalauzolom a városban, hiszen őt küldték, hogy utána nézzen a cégemnek. Talán csak kíváncsi vagyok rá, ahogyan a hatalmasok kíváncsiak az apró kis porszemekre a világban. Ennyi igen... kíváncsi vagyok.
- Mindent vagy semmit? Úgy teszünk mintha attól függnének a találkáink, hogy mi lesz a végeredmény, de így a szórakoztatóbb igaz? Akkor hát mindent, vagy semmit! - mosolyogva nyújtom a kezemet felé, hiszen az emberek is így szokták nem? Így pecsételik meg az egyezségeket, a fogadásokat, akkor hát mi is pont így tehetünk, mivel most szimpla kis szurkolók vagyunk, még baseball sapkát is felvettünk, még ő is!



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptySzer. 2 Szept. 2015 - 7:23



Caryeth & Ellael


*A megjegyzésére elmosolyodom, Caryeth csipkelődik velem, ez nagy szó és örülök annak, hogy végre el tudja engedni magát. Ha ez csak ilyen szűk körű társaságban megy csak, hát szívesen felajánlom magam legközelebb is. Tapasztalatból tudom, hogy meggyötri az embert, angyalt, sárkányt egyaránt ha túl sokáig olyannak kell lennie ami valójában távol áll tőle. Hiába sárkány és rettegett ellenfél, ő attól még egy esendő nő aki vágyik a szeretetre, a jókedvre, hogy megcsodálják és kedveskedjenek neki. Ám ezt a mindennapokban nem kívánhatja és nem kaphatja meg, hiszen az ellenfelei rögtön lecsapnának rá.*
-Nem szeretem a ketchupot, és tudok csúnyán nézni, de úgy hiszem sem nekem, sem neked nincs szükségünk ilyen eszközökre, azok maradjunk mások szemében akik eddig is voltunk. De ha szeretnél látni majonézes szájjal az újságban, készséggel állok a rendelkezésedre, ám akkor együtt mosolygunk.
*Egyébként könnyen ki lehet ezt magyarázni, már ha olyannyira szükség van rá, de nem hiszem. Most már végleg letettem arról, hogy hivatalos ügyeket hozzak szóba, hacsak Caryeth nem kérdez rá, sokkal jobban tetszik ez a könnyed hangvételű, csipkelődős beszélgetés, amire úgy is oly ritkán van alkalmunk. Talán a helyszín megválasztása is belejátszik, Caryeth játékos oldalát hívta elő és ezért magamban megveregetem a vállam, briliáns ötlet volt.*
-Tudom, de így izgalmasabb. Ó, hát persze Azurnah tágasabb mint Vindoriel, természetesen, de ezzel ugye nem azt akartad mondani, hogy kicsi vagyok?
*Teljesen komolyan kérdezem, komoly arccal, de a szám sarkában ott remeg egy kitörni készülő mosoly. Csak ugratom, Caryeth sosem vetemedne ilyesmire és ez fordítva is igaz, csak tovább húzom a jókedvünk határait. Mostanában ugyan nem terveztem Azurnahba látogatni, a Párizs-i út és a hozzá kapcsolódó ügyek intézése rengeteg időmet elveszi majd és Caryethet is szeretném bevonni. Nagy projekt, nem egy szimpla kórházat szeretnék ott nyitni hanem egy olyan hatalmas komplexumot mint a New York-i, és egyelőre csak a tervezet van meg, az előszerződés és a továbbiakra a megállapodás. Sok mindenkire lesz szükségem, de ha megvalósul, akkor az az összes kaszt érdekeit szolgálná, nem utolsó sorban az emberekét is.
Amit magáról mond badarság, talán így érzi mert már ő maga is elfelejtette azt az érzést ami kellemesen köt gúzsba és minden percben vágysz rá, amitől lélegzel amitől hevesebben ver a szíved. Caryeth, bármennyire is szeretné tagadni, érzékeny lelkű de úgy gondolja, hogy nem engedheti meg magának a szerelmet mert gyengévé teszi mások szemében. *
-Vágysz rá, csak még magad előtt is tagadod, de nem hiszem, hogy olyan hűvös lenne, hogy ne lehessen felolvasztani.
*Tulajdonképpen egy cipőben járunk csak másik úton gyalogolunk. Én ugyan előbbre járok, a szívemet már meghódította egy kis angyal, és ha nem Hendiala lenne akkor nyíltan vállalnám, szerintem a szerelem erősebbé tesz, persze sebezhetőbbé is, hiszen az ellenség csak arra vár, hogy megtalálja a gyenge pontot és lecsapjon, ám mindez apróság ahhoz képest amit az érzés nyújtani tud. Egy ártatlan kiscicából is vad oroszlánt farag aki elől jobb ha menekülünk. Hendialát védem azzal, hogy titokban tartom az érzéseimet, hogy eltemetem mélyen magamban, elejét kell vennem a szóbeszédnek, a rosszindulatú megjegyzéseknek melyek minden bizonnyal több tőrt is megforgatnának Hendiala szívében. Csupán néhány szívdobbanásnyi időre távolodom el gondolatban, talán Caryeth észre sem veszi, ám én azonnal ugrom a szavaira.*
-Nem kedves Caryeth, én nem gondoltam senkire, Eldorien neked jutott eszedbe. Már az előbb is félreértettél amikor Laylaht emlegetted, de hogy a tüzes vérű férfiról csak Eldorienre tudsz asszociálni, akkor szerintem kár aggódnod azért, hogy nem férnétek meg egymás mellett. vagy most én értettem félre valamit?
*Cseppet sem gonoszkodás a részemről, egyszerűen csak élvezem, hogy egy picit sikerült csőbe húznom, vagy rajtakapnom bár nem ezt terveztem. Ám ha alkalom adódik akkor megragadom. Mosolyogva kacsintok Caryethre, részemről nem várok választ a kérdésemre és magyarázkodást sem, egyszerű csipkelődés volt ez, az azonban bizonyos, hogy nem felejtem el. Persze nem fegyverként akarom felhasználni ezt a tudást - már ha ugyan annak lehet mondani - én lennék utánuk a legboldogabb ha most igazam lenne. Belekortyolok az italomba és lenézek a pályára, igazából fogalmam sincs hogy áll a választott csapatom, hogy hol tart a meccs. Az eredményjelzőre pillantok, erős a gyanúm, hogy megint vesztettem.*
-Azt hiszem ugrott Azurnah. Így van ez. mindent vagy semmit?




Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyPént. 28 Aug. 2015 - 20:54


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


Nem is tudom Ellael valahogy mindig is olyan személy volt, akiről úgy gondoltam, hogy az egyik legnyíltabb közöttünk, legalábbis első ránézésre, közben pedig mintha lenne egy titkos oldala is, titkos gondolatok, miket az ember valahogy nehezen tud megfejteni, sőt még a sárkány is. Persze nem azt mondom, hogy minden áron tudni akarok róla mindent, tudni akarom, hogy mikor és min jár az esze, hogy vajon ki az aki titkon a szívét elrabolja egyszer... de akárhogy is hiába múltam már nyolcszáz éves azért bennem is van egy nagy adag kíváncsiság, főleg amikor ilyen valakiről van szó, mint a mindig jó Ellael. Tudom-tudom, nem fehér a szárnya, de mégis csak úgy látom, hogy a szürke szín ellenére is ő sokkal inkább a jó felé hajlik, épp ezért érdemelné meg, hogy valaki úgy istenigazából elrabolja a szívét és megmutassa neki, hogy milyen az igazi boldogság. Na persze mondom ezt én, aki még csak a közelében sem voltam soha sem ilyesminek, de az is lehet, hogy hozzám nem is passzol. Nőként kemény és határozott vagyok, azt várják el tőlem nem igaz? Nem férne bele az életembe az, hogy úgy viselkedjem, mint egy szerelmes csitri, talán nem is lennék képes rá.
- Nagyon bizakodó vagy, vagy csak elég csúnyán tudsz nézni, ha aztán valaki mégis megpedzegeti, hogy látott az újságban ketchupos szájjal. - szélesen elmosolyodom, de ezúttal már tényleg csak cukkolom. Nem hiszem, hogy bármely beosztottja viccelődne ilyesmivel egyébként. Nem arról van szó, hogy mondjuk nem mernék, egyszerűen csak nem érnének el vele célt. Ellael nem az a típus, akit fel lehet idegesíteni, bár persze tudom én, hogy neki is van kemény és határozott oldala. A mi pozíciónkban muszáj, csak meg kell találni azt a bizonyos arany középutat, mikor nem félnek tőled, de tisztelnek annyira, hogy ne cukkoljanak ilyesmivel, vagy húzzanak az esetleges kínos pillanataiddal. Na nem mintha nekem amúgy lennének ilyenek.
- Mintha cselesen kellene meghívatnod magadat, bármikor szívesen látunk! - kortyolok kicsit az italomból, miközben mosolyogva a lelátó felé pillantok. Nem is hiszem, hogy komolyan mondta ezt, bármikor szívesen látott vendég a sárkányvárosban. - És az biztos, hogy a szárnyaid könnyedén elférnek majd. - nálunk még tágasabbak a terek, mint Vindorielben, hiszen egy kifejlett idős sárkánynak sok hely kell és akadnak azért bőven olyanok közöttünk, akik már ritkán hagyják el a szülőföldet és előszeretettel használják sárkány alakjukat, ahhoz pedig nagy hely kell, jóval nagyobb, mint egy angyal számára. Épp ezért van, hogy... nem azt mondom osztom apám véleményét, de mi sárkányok azért mégis csak más erőszintet képviselünk, mint néhány faj. Persze ha a mitikus alakot nézzük főképp, egyébként én nem mondanám, hogy automatikusan erősebbek lennénk bármely más fajnál, hiszen a képességek is nagyon sokat nyomnak a latba, no meg aztán az is, ami a fejedben és a szívedben lakozik.
- Úgy hiszem a tiédet mégis csak könnyebb lesz. Az én szívem... keményebb és konokabb tud lenni, hűvösebb, hogy egyszerűbben mondjam. - talán azért, ami vagyok, talán azért, amik történtek velem, nem tudom, talán nem is számít igazán, de így van. Úgy vélem, hogy az angyal szíve könnyebben nyílik meg, vagy talán már volt is rá alkalom,hogy megnyíljon? Nem is várom én, hogy elmondja nekem ezt őszintén, hiszen nem az én dolgom és nem is feltétlenül rám tartozik. Kedvelem őt és remélhetőleg ez viszont is meg van, de attól még nem vagyunk olyan végtelenül bizalmas barátok, hogy mindent elmeséljen nekem, főleg nem olyasmit, amit esetleg még önmagának sem vallott be igazán.
- Tüzes vérű férfi? Ugye nem gondolsz Eldorienre még véletlenül sem? Ő... nem olyan férfi, mondhatni túl akaratos számomra, nem férnénk meg egymás mellett hosszú távon. - nem is tudom hirtelen, hogy ki más juthatott volna eszébe, ám a fehér szárnyú angyal megjegyzés megmarad bennem. Talán csak egy aprócska elszólás volt, magam sem tudom, talán nem is fontos ez most. Ellael nem olyan, akiből ki lehetne húzni a titkait, ha nem akarja elmondani és én nem is akarok kihúzni belőle semmit sem. Ha majd mindenkire tartozni fog, úgyis az én tudtomra is hozza majd, hogy kiről van szó.



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptySzer. 26 Aug. 2015 - 19:09



Caryeth & Ellael

*Örülök, hogy Caryeth partner a kis játékomban, hogy valamilyen szinten a barátomnak mondhatom és, hogy el tudja engedni magát egy kicsit. Nem kellene ezt tennem, nem sok vezető van aki gondol a beosztottjai vagy a partnere lelki békéjére. Nálam ez még csak nem is elvi kérdés és noha érdekem fűződik hozzá, még csak ezt sem süthetik rám. Aki ismer tudja, hogy sokkal fontosabb a számomra ha a körülöttem lévők boldogok, attól vagyok én is jókedvű, noha sosem mutatom ki az érzelmeimet. ezt csak kevesek láthatják és azok is igen ritkán, egyetlen kivétel van. Caryeth azon kevesek egyike akik előtt néha megmutatkozom, a sárkány táraságában jól érzem magam, képes vagyok ellazulni ahogy ő is velem szemben. Kivételes néhány óra és meg kell becsülni, az évődés, a tréfa ilyenkor megszokott, szinte már el is várt, s ha viszonzást kapok, az a legnagyobb öröm. Most is mikor angyalnak szólít némi szünet után, már tudom, telibe találtam, kis időre félre teszem azt ami miatt találkozni szerettem volna vele, bár némi részletet már elém tárt, az jobbára rá tartozik, a lényeg még nem igazán hangzott el. az is lehet ezek után, hogy nem is fog, nem tisztem és nem is szeretem elrontani a jó hangulatot, ha az megmarad, akkor szükség lesz újabb találkozásra. Megadóan biccentek a „fenyegetésre”, élvezem ahogy a mosoly az arcomra kúszik, ritka alkalom a Hendialával vagy Konoval töltött időn kívül és most már Caryethet is felvehetem a listára. Sajnálatos, hogy bár sok időt töltött Vindorielben, nem volt alkalmunk együtt repülni, pedig nagy jelentőséggel bír ez az időtöltés. Remélhetőleg sor fog kerülni rá mostanában. Az is mosolyra késztet ahogyan Carieth próbálja védeni a hideg és határozott üzletasszony hírnevét, pedig szerintem erre nincs szükség, már régóta nincs szükség. Olyan szilárd alapokon áll mint a Himalája.*
-Ahogy az emberek mondják néha, ott egye meg a fene. Másnap egyetlen perc alatt visszaállítod a hírneved, nincs azon mit leamortizálni.
*Mindig is volt bennem egyfajta gyerekes lázadás, egy-két száz évente szükségét is érzem és ennek most jött el az ideje. Muszáj, különben beleragadnék a hosszú élet adta elkényelmesedésbe, arra is figyelek, hogy lehetőleg mindig legyen valami ami után vágyakozhatok, hogy a hivatalos ügyeken kívül, az általam alapított vállalat, a jótékonykodás és a tudomány körén belüli kötelezettségeim ne boruljanak a fejemre, mindig legyen cél, ha csak apró is, amiért küzdenem kell. A jó hírnév is ilyen, ám azon nem igazán esik csorba.*
-Ép itt az ideje, hogy rosszalkodjunk.
*Ügyelek arra, hogy minden tökéletes legyen velem kapcsolatban ám néha nem árt ha mást is olvasnak az emberek. Ők kíváncsiak, különleges, rossz, furcsa dolgokra vágynak másokkal kapcsolatban, hogy érezzék, a hétköznapokon nem különböznek tőlünk. egyetlen nap a McDonalds-ban nem a világ és még élvezném is, bár a hamburgerért nem vagyok úgy oda és a kóla sem a kedvencem, de New Yorkban élek. *
-Nem véletlenül ajánlottam. Ebben az esetben szeretnék veszíteni. Azurnah valóban csodálatos hely, nem különben tágas néhány szárnynak kedvezve és szívesen körülnéznék ott veled. Tulajdonképpen most cselesen meghívattam magam, ha eddig nem tűnt volna fel.
*Megemelem a szemöldököm, arcomra kaján vigyor festődik, én is élvezem érezni, szinte belülről csiklandoz. Rég volt alkalmunk a sárkánnyal ilyen módon beszélgetni, lazítani és néhány órára elfeledni a kötelezettségeinket. Az pedig szintén nekem jó érzés ha őt látom nevetni, hiszen eléggé meggyötörte az élet, és azóta a fájdalommal teli perc óta úgy érzem, osztályrészem, hogy a lelkemmel átöleljem és kirángassam a taposómalomból, hacsak egy kis időre is. Az már más lapra tartozik, hogy még élvezem is. *
-Talán igen. Pont annyira talán mint amennyire a tiédet.
*szélesen és őszintén tudok mosolyogni a kijelentésén, ha nincs szó Hendialáról akkor bátran belemegyek bármilyen feltételezésbe, más nem is érdekel, csak az, hogy az angyalom biztonságban legyen mind az emberek társadalmában, mind a körökön belül. Látom nem igazán éri mire célzok, ez is az egyik gyengeségem, nem mindig tudom kifejezni azt amire egyértelműen gondolok, a virágnyelvet nem nekem találták fel. *
-Egy tüzes vérű férfira gondoltam, nem egy szelíd, fehérszárnyú angyal hölgyre. Téged is elér majd a végzeted.
*Na, talán így már sokkal érthetőbb vagyok. Caryeth mellett nem sok férfi tűnt fel eddig, akik mégis, nagyon gyorsan lettek süllyesztő áldozatává, de még egy jégsárkány szíve is megolvadhat ha úgy hozza a sors, vagy a végzet, ki minek nevezi. Én örülnék ha egyszer belecsapna a villám….hogy stílusos legyek még a gondolataimban is.*


Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptySzomb. 22 Aug. 2015 - 17:13


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


A legtöbben tényleg csak a sárkányt ismerik, aki vagyok, na nem házisárkányra kell itt gondolni, hanem a vad és veszélyes verzióra, no meg aztán ott van a kemény üzletasszony külső. Nem meglepő, hogy a többség ilyennek lát, mert ezt is akarom elérni, ennek így is kell lennie. Tartaniuk kell tőlem, azoknak, akik nem ismernek, így is épp elég ellenségem van olyanok is sokan, akikről semmit sem tudok, akiket nem ismerem, szükség van a látszatra. Ellael sem hiszem, hogy túl gyakran mutatja meg a viccesebb és emberi arcát másoknak, hiszen rá nézve is veszélyes lenne. Mi azok vagyunk, akiknek figyelni kell a külsőségre, maximum néha tehetjük meg, hogy kicsit kirúgunk a hámból, mint ahogyan most erre a kis baseball meccsre is sor került és a végén még elmegyünk egy McDonald's-ba is enni, csak hogy jól meglepjük a minket oly sokat figyelő médiát. Ennyi belefér, ettől még nem tűnik az ember gyengének, csak tudnia kell, hogy hol van a határ.
- Majd nagyon fogok igyekezni, hogy mindig láss valami újat... angyal. - a mosolyom persze mutatja, hogy csupán viccelődünk az is csak a vicc része, hogy a fajaként emlegetem. Szó sincs itt bántó szándékról, természetesen egyikünk részéről sem. Egyszerűen szórakoztató lesz majd ez a mai nap, ehhez kétség sem fér, már a koktélommal is rendkívül jól el vagyok, a kis esernyőt majd úgyis elteszem a saját kis gyűjteményembe. Igen, ez is olyasmi, amit senki se gondolna rólam, de ilyesmim is van, na persze a legnagyobb titokban.
- De úgy nem mutatkozhatunk emberek előtt, a végén még tényleg csorba esne a hírnevemen. - ezzel legalább nem mondok nemet és amúgy is jól szórakozunk, régen nevettem már ennyit, az az igazság. Végül is miért is ne? Talán megpróbálhatjuk, ha már baseball sapkát vettem fel, akkor miért ne festhetném be az arcomat is, persze csak nagy titokban és csak egyszer. Az is lehet, hogy a végén még éleznénk, de annyi biztos, hogy jól szórakoznék azon, ahogyan Ellael nézne ki. Azért ő is elég komoly üzletember hírében áll, elég viccesen nézne ki színes képpel, ebben egészen biztos vagyok.
- Pedig mi kutatunk ügyesen az elmében, de... jól sejted, biztos vagyok benne, hogy remek szalagcím lenne, ezen csámcsognának hetekig. - az biztos. Ellael és én, ahogyan a tőlünk jól megszokott külsővel ülünk le egy gyorsétteremben és minőségi étkészlet helyett egyszerűen kézzel kezdünk el falatozgatni sült krumplit és persze hamburgert. Biztos vagyok benne, hogy rengetegen olvasnák el és persze, mint minden ehhez hasonló egyébként lényegtelen hír az első felkapottság után pár héttel el is felejtené mindenki.
- Miért ne?! Nem jártál még eleget a sárkányvárosban, pedig meseszép helyek vannak ott, amiket megmutathatnék neked.- hogy ne csak a leendő harcról beszéljünk, de tény Vindorielbe is vágyom már. Csodálatos hely és szép emlékek kötnek oda. Szívesen visszatérnék, valahogy az időm jó ideje nem adott rá lehetőséget. Túlságosan sok a feladatom, pedig minden bizonnyal remek kikapcsolódás lenne, de amikor a cégemet is támadják, még sem tűnhetek csak úgy el pár napra sem.
- Mellé? Szóval mellényúlnék? Tudod akármit is mondasz valaki meghódítja egyszer a szívedet Ellael. - tudom, hogy milyen gyakran emlegeti a hölgyeket, elég sokan veszik körbe, de nem hiszem, hogy ne lenne olyan, akiért a szíve dobog, vagy akiért majd fog dobozni, de talán még saját magának se ismerné be egy könnyen. Valahol érthető, én magam is hasonlóan vagyok ezzel. A megjegyzésére csak csendesen nevetek fel. Tűz... na itt tényleg nem tudom, hogy mire akar célozni. - Tűz? Mire gondolsz mégis? De tudod ott van nekem Laylah. Testvérként szeretem, ápolásban pedig kiváló. - nincs nekem szükségem férfiakra. Életem legfőbb férfija az apám volt, aki ellen kénytelen voltam összeesküdni, másokkal összefogni, hogy legyőzzük. Azt hiszem érthető, hogy nem igazán vagyok oda a férfi nemért, főleg hogy legtöbbjük nem viseli jól, ha egy nő van vezető pozícióban.



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptySzer. 19 Aug. 2015 - 18:44



Caryeth & Ellael


*Ha nem láttam volna számtalanszor Caryethet átváltozni hatalmas pikkelyes fenevaddá, most el sem hinném, hogy lehetséges ilyen. Sikerült felhőtlenné tenni a mai délutánt, egy ideig nem kell aggódnom miatta. Az igazat megvallva szoktam, nem azért mert úgy gondolom ha vele valami gond lenne lelkileg az kihatással lenne a tanács munkájára, ilyet sosem feltételeznék róla, inkább mint barát aggódom, ahogyan Konoért, Aalyenáért vagy Kitanáért. Hendiala természetesen egészen más megvilágításba került ezen a téren de ezt senkinek nem kell tudnia. Épp elég az amit pletykálnak, ez alól a mi világunk és társadalmunk sem kivétel, de mindig sikerül kimagyaráznom vagy tennem olyasmit amivel elterelem a figyelmet. Ebben már eléggé gyakorlott vagyok és mindezt persze az én kis angyalom érdekében teszem. Kono a barátom, igaz barát és ő áll hozzám ebben a tekintetben a legközelebb, Caryeth bizalmas barát de még nem forrt ki közöttünk igazán, bízik bennem és úgy gondolom akárcsak én őrá, ő is szó nélkül rám bízná az életét, ám a lelke ápolásánál még nem tartunk. Hosszú utat jártam be az évszázadok során és még nem értem a végére, de remélem mindez majd megváltozik. Egyelőre maradunk a felhőtlen szórakozásnál, a megjegyzésére kicsit előrehajolok és hozzá hasonlóan cinkosan válaszolok.*
-Szedd össze magad jégsárkány, sokáig élek még.
*Nem különösebben érdekel ki fog nyerni, a játék a lényeg, mind odalent, mind itt a mi kis magán páholyunkban. Néha majd közbeszúrok abból is ami miatt mindenképpen találkozni szerettem volna vele, de most még csak játszunk. A fogadás felpezsdíti az időtöltést és ebben sem a győzelem a fontos, hiszen a végén mindketten nyerni fogunk. Remélhetőleg egy kicsit megint közelebb kerülünk egymáshoz, mert számomra fontos a barátság, a jó viszony, a feltétlen bizalom és nem csak a hivatalos ügyek terén. Jó látni ahogy szép lassan elengedi magát, érzelmek suhannak át az arcán, nyoma sincs a hűvös üzletasszonynak.*
-A következőn, de csak ha te is.
*Együtt nevetek vele, nem vagyok biztos abban, hogy rá tudnám venni némi harci díszre, de bizakodni mindig lehet és belőlem elég gyakran bújik ki a gyermeki énem, az emberek világa szórakoztató, gyakran magával ránt.* -Sejtem. Persze, miért ne? Egyszer azt is ki kell próbálni. Remek főcím lenne a New York Times első oldalán…..igen, látom a szemeidben, hogy te is erre gondoltál.
*Érdekes lenne kipróbálni, bár akkor már csak a következő emberi életemben tudnám magamról lemosni, hogy oda vagyok a hamburgerért és mindezt a világ egyik legkönyörtelenebb és legszebb üzletasszonyával tettem. Bár, annak is meglenne az előnye, elfelejtenék velem egy napon említeni Nalani Springfieldet. Elmélázásom közben megtörténik az első ütés is és kiderül, hogy Caryeth hamarosan Vindoriel vendége lesz. *
-Emlékszem én is mennyire jól érezted magad ott. Örülök, hogy így alakult. Persze a következőt is feltehetjük ha gondolod, Azurnahra.
*Nem akarom elszomorítani, régen volt és sok minden történt azóta, talán mindaz beárnyékolta számára Vindoriel emlékeit, ám izgalmas lehet egy visszavágó a sárkányok városában egy angyallal az egyik főszerepben. Persze egyik sem lesz komoly, egy kis testmozgás, szórakozás a javából. *
-Nem szoktam megfázni, mit nekem egy kis dér és zúzmara. Te pedig ne célozgass, olyan vagy mint az újságírók. Rémesen mellényúlnak mindig.
*Nagyon remélem, hogy nem Hendialára célzott, hanem csak bepróbálkozott és szerencsére van éppen elég kedves és szép hölgy körülöttem, hogy akár rájuk értsem a szavait. Arcom vonásai semmit nem árulnak el neki a titkomról, megtanultam megzabolázni az érzelmeimet, csak mosolygok ami épp úgy lehet sejtelmes mint amilyen nyílt és őszinte örömről árulkodó. *-Engem legalább hölgykoszorú vesz körül, de téged ki fog ápolni ha megsebezlek? Minden bizonnyal a tűzhöz lehet köze. *Nem bántón mondom, hanem némi csipkelődős felhanggal. Nem kémkedek utána szándékosan de azért eljut hozzám némi információ. Kerítenem kellene egy kerítőnőt.*



Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyPént. 14 Aug. 2015 - 19:45


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


Lehet, hogy balga dolog, de mégis csak hiszek az efféle csodákban, hiszen miért is ne? Talán nem történik meg soha, vagy legalábbis nem mostanában, de milyen szép lenne, ha egyszer tényleg Ellael szárnya kivilágosodna? Már most is épp elegen figyelnek rá, most is épp elegen legyeskednek körülötte, de ha ilyesmi történne biztos vagyok benne, hogy még inkább megnőne azoknak a száma, akik rajonganának iránta. Szerintem megérdemelné és a fehér szárnyak sem jelentenék azt, hogy apró rosszaságokat sem tehet a későbbiekben, inkább csak kiemelné még inkább a többiek közül, bár ha jól sejtem, akkor erre sem vágyik azért annyira.
- Talán igen. Pár évente mindig előkapom valami újat, hogy legyen meglepetés számodra, remélem nem fogy ki majd a tárházam. - szórakozott mosollyal pillantok rá, talán még azt is ráfoghatjuk, hogy van egy kis játékos huncutság is a hangomban, de azt hiszem ehhez a helyhez ez simán illik. Végül is ő csinálta, ő szervezte ezt a meccset úgyhogy azt hiszem itt most tényleg elengedhetjük magunkat mindketten, pont ezért vagyunk itt. A végén még tényleg baseball sapkában fogunk szukolni a csapatunknak, pedig még azt se tudjuk pontosan, hogy melyikük mire képes, de nem is az a cél, hogy kiderüljön, hogy ki nyer, hanem az, hogy jól szórakozzunk. Azt már előre látom, hogy így is úgy is olyan fogadásokat kötünk majd, amik mindkettőnknek pozitív eredménnyel szolgálnak.
- A végén még arra is ráveszlek, hogy te is befesd az arcodat! Vagy majd a következő meccsen. - még egy halk nevetést is sikerül elővarázsolnom magamból. Nem is esik olyan nagyon nehezemre igazából. Elképzeltem Ellaelt látványos arcfestéssel, no meg persze ha mellé még a szárnyait is kiterjeszti, plusz marad a sapka is... na azért az már minimum fotóra illő jelenet lenne, hogy mindenki láthassa. - Szóval már így sejted a végeredményt. És... McDonald's? - na az aztán tényleg furcsa lenne. Szerintem még az újságok is megírnák, hogy mi ketten egy sima kis mekiben fogyasztottuk el az ebédünket. A végén még fotókat közölnének le, ahogyan Ellael majonézbe tunkolja a krupmlit és esetleg még kis maszatot is hagy az állán. Komolyan szívesen megnézném, a végén még ragaszkodni fogok ehhez a helyszínhez, csak az érdekessége miatt. Közben az első ütés is megtörténik és csodák-csodájára az is kiderül, hogy érvénytelen.
- Tehát Vindoriel... régen jártam már ott, kellemes lesz újra visszalátogatni. - emlékszem még azokra az időkre. Csodás volt, távol apámtól, megismertem Laylaht és tényleg jól éreztem magamat. Nem volt rajtam nyomás és teher, nem éreztem úgy, hogy teljesítenem kell és megfelelnem és abban is biztos vagyok, hogy majd a mi kis összecsapásunk is csak egy kis baráti haddelhadd lesz, és élvezni fogjuk majd mind a ketten. - Remélem vastag kabátot veszel majd fel, hogy meg ne fázz, bár bizonyosan lenne, aki lelkesen ápolna. - oh hát talán ez egy kis célzás volt? Lehetséges, hiszen tudom jól, hogy egészen szép hölgykoszorú veszi őt körbe, viszont már jó ideje facér tudtommal. Na igen érdekes helyzet, egyikünknek sincs sok ideje efféle kapcsolatokkal machinálni, de nehéz lenne elhinnem, hogy Ellael egyik hölggyel sem szimpatizál a kis csapatából. Ott van Kono, bár ő talán túlságosan hideg, mint én, vagy épp a mindig bájos Hendiala?



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptySzer. 12 Aug. 2015 - 20:40



Caryeth & Ellael


*Hiába mondom, hogy nem, most Caryeth köti az ebet a karóhoz, sosem lesz fehér szárnyam. Azt hiszem ha ez megtörténne, alapjaiban rengne meg az angyal társadalom, felbolydulna Vindoriel  és semmi sem lenne már a régi. Nem vágyom rá, de úgy hiszem a sorsunkat nem mindig mi irányítjuk. Elég a világ másik felén egy pillangó rebbenő szárnya….és az angyalok tollait szertefújja a legkisebb szellő is. Ám nem ellenkezem tovább, mosolyogva hajtok fejet beletörődésem jeléül. Vannak jó néhányan akik hosszú életük nagy részét arra tették fel, hogy megismerjék az angyaltollak titkait, hogy bepillantás nyerjenek a változások okaira, bár azt már tudjuk, hogy nagyban meghatározza a jellem, ám mindez csupán egyetlen morzsa a nagy szelet kenyérből. Egyszer talán majd kiderül, valakinek sikerül megfejtenie a titkot, addig pedig…..csak találgatunk és némelyek reménykednek, hogy nekik sikerül. *
-Tisztában vagyok vele, ismerlek de mindig képes vagy meglepetést okozni. Szerintem szándékosan csinálod, hogy ne unjalak meg, de közlöm, ilyen veszély nem fenyeget.
*Caryeth kivételes személyiség, nem véletlen, hogy mindannak ellenére amit az apja elkövetett, őt választották s emelték fel a vezetők sorába. Erős nő, határozott és keménykezű, ami mind kiváló tulajdonság és ahogy ő mondta a mi helyzetünkben szükséges, főleg neki. A mi világunkat sem kerülte el a nemek közötti megkülönböztetés, bár nálunk azért nem annyira kihegyezett, ám Caryeth-nek az emberek világában kell érvényesülnie nőként. Bármilyen különleges is legyen, ki kellett harcolnia a helyét amit módfelett becsülök és tisztelek benne, másrészről viszont néha egy kicsit féltem is, hogy mindezek mellett elfelejt _élni_.  Ám most az a mosoly az arcán nem ezt mutatja, felhőtlen és boldog, remélem egy kicsit nekem is részem van benne.*
-Igen, azt hiszem így izgalmasabb lesz. Kezdem érteni azokat a festett arcú embereket ott lent.
*Még kezet is nyújt, hogy így pecsételjük meg a fogadást, hát ez remek. Ujjaim gyengéden de határozottan ölelik körbe a enyémhez képes kicsi kacsót melyet elég határozottan rázok meg. Nem fog összetörni. Előrehajolok és mélyen a szemeibe nézek, persze megcsap az a kevéske hűvös légkör ami körülveszi, de nem számottevő és már megszoktam. Észrevétlenül pirít rám, amiből rájövök, hogy valamit nem jól mondtam, hiába nem vagyok még olyan jó ebben a fogadósdiban, de Cary remekül korrigál.*
-Ó, az remek lesz. Azt hiszem már gondolkodom is. Talán egy McDolald`s jó is lesz.
*Hirtelen jutott eszembe és csak tréfának indult amilyen gyerekes vagyok néha és szeretem megismerni az emberek mániáját még ha idióta is, el tudom képzelni, hogy mégis ott kössünk ki, másrészt szinte biztos vagyok benne, hogy én veszítek. Ám az életem más oldalain nem vagyok vesztes, a munka, a hivatalos és üzleti ügyek és a körön belüli gondok terén körültekintő vagyok, ezért is ajánlom fel a segítségemet Caryethnek. Így legalább én is bepillantást nyerhetek az őt ért vádakba ami később az előnyünkre válhat. Természetesen tisztában vagyok a válasszal mielőtt még kiejtené de azt is tudom, ha nem fogadja el a segítséget, akkor is maximálisan tájékoztatni fog mind engem, mind Eldorient a fejleményekről. Csak bólintok és tudomásul veszem, ebben is igazam volt.
Megemelem a poharamat a köszöntő után és koccintunk, való igaz, hogy sok mindenen keresztül verekedtük magunkat együtt és ez így lesz a jövőben is, csak remélhetem, hogy kevesebb dolgunk lesz mint a múltban…..ám a jelenlegi híreket tekintve, azokat pedig főképp melyek nincsenek, nem fogunk unatkozni. Ma azonban szórakozunk, túl a hivatalos dolgokon a lent összegyűlt csapatokra terelem a figyelmemet. A harc nemsokára elkezdődik és tényleg izgatott vagyok, társaságban sokkal jobb ezt a sportot nézni még úgy is, hogy nem mindig vagyok tisztában a szabályokkal, de Caryeth mellett profinak tűnök.*
-Ó, akkor maradunk Vindorielnél.
*Nem sokkal később biztosabb lehetek magamban, az első dobás érvénytelen, így én nyertem. Jó móka ez a baseball. Megpöckölöm az időközben felvett sapka ellenzőjét és Caryethre kacsintok. Szép kis nap lesz amikor egy jégsárkány berepül az angyalvárosba.*


// https://fateofascariel.hungarianforum.com/t82-kockadobasok-foruma#1028 //

Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyHétf. 10 Aug. 2015 - 17:51


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


Ellael az a személy, akiről sosem tudnám elképzelni, hogy olyan behatás érné, ami miatt megváltozna a jelleme negatív irányba, nagy mértékben, vagy akár kicsiben. Valahogy lehetetlennek tűnik a dolog, komolyan,  nem olyan, akinek sötétebbé válna a szárnya. Ha lehetséges lenne ilyesmi, akkor inkább pont hogy kifehéredne, vagy világosabbá válna még a mostani szürke árnyalathoz képest is. Épp e miatt nem lep meg, hogy egy ilyen helyre hívott el, van annyira gyermeki még most is a lelke, hogy simán képes legyen ilyesmire, és persze engem sem zavar különösebben, maximum meglepő volt.
- Megértem, bár jól állna neked a fehér és ki tudja, hogy mikor írhatsz történelmet. - azt hiszem lennének bőven, akiknek felcsillanna a szeme, ha ilyesmit látnának meg, hogy Ellael hirtelen fehér szárnyakkal kerül elő, de pont ez az izgalma ennek az egésznek, ki tudja, hogy mit hoz a jövő, hiszen még mi sem ismerjük talán tökéletesen ezt a világot, még a Tudományos kaszt tagjai sem tudnak pontosan mindent mindenről. Ki tudja, hogy nem lehetséges-e mégis ilyesmi, csak még nem volt rá példa, vagy még mi nem láttunk példát rá. Esetleg kell hozzá egy olyan kiválasztott jellem, aki tényleg igazán jóvá képes válni, bár tény és való talán néha jó egy kis rosszalkodás is, egészséges keretek között.
- Én sem vagyok mindig olyan hideg és kimért, ahogyan a legtöbben gondolják, csak tudod sok esetben egy együtt jár a pozícióval, amit betöltünk. - barátságos mosolyt varázsolok az arcomra, amit rá emelek, csak aztán nézek a lelátó felé. Azt hiszem ezzel ő is tökéletesen tisztában lehet. A világ már csak ilyen, elvárnak tőlünk bizonyos dolgokat, olyasmiket is, amiket nem feltétlenül szívesen teljesítünk, vagy legalábbis nem mindig. Azért mert valaki komoly, felelősségteljes pozícióban van, néha elengedheti magát, egy esernyős koktéllal teszem azt, vagy épp egy baseball meccsel, mint ez a mostani. Talán egyszer még vidámparkba is képes lennék elmenni, esetleg elvihetném Amphot, ő még illene is oda.
- Azt hiszem akkor itt igazán a szerencse lesz majd a döntő, hiszen egyikünk sem ismeri a csapatokat, de győzzön a jobbik! - még a kezemet is nyújtom felé, benne vagyok abban, hogy a következő vacsorát az állja majd, akinek a csapata nyer. Na igen érdekesen játszunk, hiszen általában a győztes jól jár, itt viszont a győztes fizet. Ha ezt egy átlag ember hallaná furcsállva nézné, hogy mikről beszélünk, de a mi pozíciónkban egy vacsora ára nem igazán számít már kiadásnak. - Viszont akkor a vesztes találja ki a helyszínt. - teszem még hozzá, így végül is összedobhatjuk a dolgot ketten, így még érdekesebb lesz majd úgy vélem. Talán tényleg egy vidámparkba is szervezhetjük a következő találkozót, vagy azt a vacsorát.
- Kedves tőled Ellael, és természetesen segítséget kérek, ha úgy érzem nem találom a megoldásokat és Eldoriennek is szólni fogok. Egyelőre megpróbálom megoldani én magam. - nem büszkeségről van itt szó, bár végül is ki tudja, talán részben igen. Mégis csak az én cégem, az én gondom, és úgy gondolom, hogy meg tudom oldani a dolgot, ha pedig még sem mindenképpen segítséget fogok kérni tőlük. Jó embereim vannak, az a dolguk, hogy tudjuk mikor mi történik, ha én nem tudom kideríteni, hogy ki van az ügy hátterében az eleve rossz fényt vetne rám. Annyira pedig vagyok óvatos, hogy ne akarjak fogást adni magamon az esetleges ellenségeimnek.
- És rád természetesen. Együtt a nehéz időkön is átlendülünk. - mosollyal az arcomon emelem meg a poharamat, hogy koccintsunk egyet. Természetes, hogy együtt megoldjuk majd ezt is. Meglátjuk, hogyan és miként. Egyelőre még sok a kérdés, a helyek, ahol nem működnek a képességek, nincs hír Ascarielről. Valami történik, valami van a levegőben, de egyelőre még nem tudjuk, hogy mi, de az biztos, hogy idővel fény fog derülni rá.
- Egészen rákaptál a fogadás ízére. - nem tudom megállni, hogy ne nevessek fel. - Azt mondom érvényes lesz, ha én győzők, akkor jöhet az az összecsapás nálunk, ha te akkor a tiéd a hazai pálya. - azt hiszem a mai fogadásaink csupa olyanok lesznek, amikor igazából nincs vesztes, de így a jó ez, így igazán élvezetes ez az egész és tényleg kikapcsolódásként fogjuk megélni. Azt hiszem mindkettőnk életében van épp elég nehézség és bonyodalom, elég komoly kihívás ahhoz, hogy időnként egyszerűen csak minden komolyabb tét nélkül elengedjük magunkat.



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyCsüt. 6 Aug. 2015 - 7:37



Caryeth & Ellael

*Vindoriel-i magányom alatt néha szoktam elemezni magam, amikor nem a szüleim tisztelnek meg a társaságukkal és én sem vágyom másra. A szantálfa liget kellemesen illatos, kedvenc tartózkodási helyem rejtekében olykor elmerengek az életemen, a fordulópontjain és a vakvágányomon. Mert ilyen is van. Igaz csupán egyetlen egy de az már évszázadok óta. Rájöttem, hogy miért szeretem annyira a nőket, főleg azokat akiket akarva-akaratlan gyűjtöttem magam köré, miért esik jól törődnöm velük olyankor is amikor a hátuk közepére kívánnak. Minden válasz Hendiala mellett kötött ki, szerintem egy jó nevű pszichiáter világraszóló tanulmányt írhatna rólam és a kompenzációimról. Nos persze magukért is imádom őket mert jó móka felkutatni azokat a tulajdonságaikat melyekről más férfinak nincs tudomása, sokszor én sem értem őket, de épp ez benne az izgalmas, egy nőnél sosem tudod mit tesz majd a következő pillanatban. Azért persze másképp van ez az embereknél és másképp a felettük álló különleges fajoknál. Utóbbiaknál azért sok minden más is közbeszól és ezeket megismerni volt bőven időm és még mindig nem untam meg. Mindez segített abban ma is, hogy Caryeth kedvére tegyek és Ascarielre mondom szívesen és nagy örömmel tettem. Ez nálam kicsit olyan mint a gyerekeknél az ajándékbontás előtti pillanat, izgatott vagyok ám nem az ajándék a fontos hanem arra vágyom, hogy lássam mennyire örülnek, elégedettek. Cary megjegyzése nem száll a fejembe, csak gondolatban engedem meg magamnak, hogy elégedetten kihúzzam magam. Igen, most is sikerült.*
-Na igen, minden bizonnyal történelmet írnék, de ez nem fog bekövetkezni, mindketten tudjuk, és talán nem is kellene. Nem szeretek túl jó lenni.
*Nem tudom mit jelent fehérszárnyúnak lenni, erről inkább Hendiala és az apám mesélhetne, ám hiába minden szívből jövő cselekedetem, szeretek néha kicsit rosszalkodni. Persze nem a szó legszorosabb értelmében, nem okozok senkinek sem kárt vagy rossz kedvet, de néha én is lazíthatok. Nem véletlenül szürkék a szárnyaim, bár az árnyalatuk eléggé világos, ám én nem bánom. Sosem vágytam arra, hogy mindenkinél jobb legyek, azt tartottam szeme előtt, hogy mások legyenek jobbá általam.*
-Ez igaz. Nem is vetettem a szemedre, csak meglepődtem, de örülök annak, hogy újabb kis morzsával ajándékoztál meg a lelkedből. Megtisztelsz.
*Tudom jól, hogy az érzelmeim az arcomra ültek de nem is akartam elrejteni őket Cary előtt, ez így fair. Elég jól ismerem már de ahogy a világ változik körülöttünk, úgy változunk mi is, nem mindig tudok lépést tartani a szeretteim, a barátaim és a bizalmasaim kedvteléseinek változásával, így ez most valóban új információ a számomra és hálás vagyok amiért megosztotta velem. Megjátszom a lebukott de bűnbánó embert, a vállaim megereszkednek és lehajtott fejem szintjéről nézek fel Caryethre, a már jól begyakorolt nézéssel.*
-Igen, kihasználom minden adottságukat. Megrögzött érdekember vagyok.
*Pedig nem, de ez is hozzátartozik a mai szórakozáshoz, némi tréfálkozás még nem ártott meg senkinek, sőt. Cary jól tudja milyen szempontok alapján választottam annak idején a második kör tagjait, ha volt is ellenvetése, azt ugyanúgy figyelmen kívül hagytam mint másokét, ebben az egyben az emberek szólásához tartva magamat, kötöttem az ebet a karóhoz. Már csak ezért a tulajdonságomért sem írhatok történelmet soha az angyalok világában. *
-Remekül. És akkor most szakítok a hagyományaimmal. Ezzel a sapkával megadom neked a hazai pálya előnyét. Úgy hiszem ezt így szokták mondani, én majd a Baltimore-nak szurkolok és a végén meglátjuk ki lesz a győztes. Akinek a csapata nyer, az állja a cechet a következő vacsoránál.
*Eddig mindig az eredmények függvényében szurkoltam a csapatokért, most azonban megmaradok az egyik csapatnál, hogy meglegyen az izgalom, a szórakozás kettőnk között. noha Cary nem káosz sárkány, attól még minden bizonnyal megvan benne a fordulatokra éhes személyiség és ezt használom ki arra, hogy jól teljen az amúgy hivatalosra tervezett találkozásunk. S ezzel már kezdetét is veszi a tárgyalás másik formája.*
-Ó, nahát! Ha segítség kell, csak szólj. A technikusaink készséggel állnak a rendelkezésedre. Azt hiszem ez fontos információ, és nekem sem ártana némi elővigyázatosság ezen a téren. Bár minden tranzakcióm legális a keretek nyújtotta lehetőségeken belül, a más világi létünk biztonságára érdemes odafigyelni. Szerintem érdemes lenne mindebbe bevonni Eldorient is. A hármunk kézzelfogható eszközeivel pillanatok alatt túl lehetünk a problémán.
*Érzem a cseppnyi idegességet a hangjában, de azt is, hogy mindez nem okoz neki különösebb problémát, másrészt viszont a három kör életében a feltételezéseim szerint olyan változások következhetnek be a közeljövőben, hogy gyorsan kell cselekednünk, nem érünk rá kisded játékokra és a magunkfajta szórakozásra; amit amúgy kiváltképp élvezek. *
-Nem hát! De ez apróság ha jól sejtem. Olyan idők jönnek, melyek próbára teszik majd mindhárom kaszt képviselőit. Akkor a nőkre és Eldorienre. Magamra nem koccinthatok, de van egy olyan érzésem, hogy te megteszed és ezt szívből köszönöm.
*Kivételes pillanatok egyike mikor Caryethre vigyorgok. Nem szoktam, de ez a pohárköszöntő elég indok rá és Cary megjegyzése is legalább annyira. A pályára tekintve látom, hogy a játékosok már gyűlnek, néhányuk elfoglalta a helyét is. *
-Kezdődik. Az első dobásra? Érvényes vagy érvénytelen lesz? Egy vegetáriánus vacsora? Vagy összecsapás Vindorielben? Esetleg elutazom Pekingbe is.
*Rég éreztem magam ilyen jól, talán még az eufórikus jelző is rám illene, noha a kötelezettségeinket előrevetítő jövő már korántsem ennyire bizakodó.*


Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyPént. 31 Júl. 2015 - 15:37


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


Biztos voltam benne, hogy a kinti melegtől itt bent majd megszabadulhatok, egyébként is azt hiszem Ellael tökéletesen tisztában van már azzal, hogy a hűvöset kedvelő nő ismerőseit hogyan nyűgözze le, hiszen akinek a közelében egy jégelementál is gyakran tartózkodik, az tudja, hogy a mi fajtánk nem különösebben kedveli a meleg időjárást. Persze ennek ellenére Pekingben élek és nem költöztem még el Alaszkába, nem is szándékozom, de a kifejezetten meleg napok engem is megviselnek. Hiába vagyok képes rá, hogy a saját környezetemben lehűtsem a levegőt ezt minden esetben nem tehetem meg, mert a gyanútlan emberek nem különösebben értenék, miért fagyos a levegő valaki körül még harminc fokban is. De szerencsére a mai modern világban az épületek, az autók már elég jól felszereltek ahhoz, hogy a kellemetlenebb időjárást könnyedén át tudjam hidalni a légkondik jótékony hatásának hála.
- Tudom, ennyire már ismerlek Ellael, lassan fehérre festheted a szárnyaidat. Ki tudja, talán egyszer... - mosolyogva vonom meg a vállamat. A színek nem világosodnak azt mondják. Az angyalok tollai nem lesznek fehérek, ha egyszer már szürkék voltak, de hallottam már legendákat, biztosan mindenki, ő is, hogy mégis volt már olyan, hogy akadt erre példa, hogy valaki olyan tettet vitt véghez, olyan mélyen tiszta volt a lelke, hogy függetlenül a szülei, vagy a saját múltbéli tettei súlyától végül mégis fehérek lettek azok a tollak, melyek eredetileg szürkék voltak. Vajon egyszer Ellael is elmondhatja majd magáról, hogy ezen különleges lények közé tartozik, akik még fajtájukon belül is rendkívül ritkák?
- Köszönöm Ellael. Tudod... általában nem gondolnák rólam, hogy kedvelem az effélét és máshol túlságosan meglepődnének rajta, de néha mégis csak elengedhetem magamat, ahogyan te a baseballal. - oh látom én, hogy mikor ül ki valakinek az arcára a meglepettség és az övére egyértelműen kiült most. Igaz talán hozzám jobban illik egy száraz fehér bor, netán a pezsgő, de az efféle italok nem mindig esnek jól az embernek és még nekem is lehet egy olyan mélyen szunnyadó gyermeki lelkem, amit csak kevesen képesek előcsalogatni. Főképp Laylah, vagy épp Ellael angyali természete.
- Oh, szóval csak e miatt választasz nőket magad köré? - költői a kérdés, azért nem hiszem, hogy ez alapján válogatna. Egyébként is úgy hisze, hogy kedveli a női nemet, de gondolom az igent még inkább, bár Ellael soha sem volt az a tipikus csábító típus, bár az alkata meg lenne hozzá, mégis én is úgy vettem észre, hogy a nőkkel jobban megérteti magát. Talán pont a gyengéd és finom lelkülete miatt van így. Végül az egyik sapkát csak átveszem tőle, a helyzet kedvéért, ennyi még nekem is belefér most, amúgy sem tudom melyik-melyik, válaszom hát a szimpatikusabbat és kész. - Jól áll? - én meg a baseball sapka... szerintem még életemben nem volt rajtam ilyesmi, nem is terveztem, hogy felveszek, de most úgy fest mégis megtörtént, de ez nem az az "Egyszer mindent el kell kezdeni" helyzet természetesen.
- Én magam sem értettem, de nagyon úgy tűnik, hogy egy rivális cég keze van a dologban. Ipari kémkedéssel vádolnak, ami már önmagában is nonszensz, hiszen profikkal vagyok körülvéve, nincs szükség ilyesmire, de... kiderítem, hogy ki van az egész mögöt. - igen, azért talán az idegesség egy cseppnyi szikrája még így is érzékelhető rajtam, pedig ez most a nyugalomról szól, vagyis arról kellene, hogy szóljon. Mégis csak egy pillanatra érzékelhető, ahogyan lehűl a levegő is körülöttünk, hamar magamra találok.
- Igen és már jó ideje profin kezeled ezt az egészet, pedig azt hinnénk, hogy a tudósokkal a legkönnyebb, de azért sejtem, hogy nem így van. - mindennek meg van a maga nehézsége és a maga szépsége is, ahogyan azt mondani szokták. A harcosok nehéz fejűek, konokok és vehemensek, de ettől még a mieink sem könnyebb esetek, ahogyan tudjuk azt jól. Nem azt mondom, hogy a Diplomácia kasztjában meg sok az egymás ellen való áskálódás, szó sincs róla, szimplán csak néha talán kissé bonyolultra veszünk minden átgondolni valót.
- Mindkét csapatra és a nőkre, no meg a férfiakra, akik kezelni tudják őket! - mosolyogva koccintok vele. Az italom tényleg kellemesen hűvös, tökéletesre sikerült, egy szavam sem lehet. A meccs pedig lassan kezdődik, érdeklődve pillantok ki az üvegen, vajon tényleg olyan egyszerűen a szabályok vagy nem?



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyHétf. 27 Júl. 2015 - 10:36



Caryeth & Ellael


*Úgy látom a reményeim beválnak, Caryeth kezdi jól érezni magát, tudom mennyire szenved a hőségtől, de próbáltam itt minden kényelmet biztosítani neki. a játék pedig, egy kis szórakozás, hogy ne fulladjunk bele a hivatalos dolgokba. Persze ha komoly ügyekről lenne szó és Eldorien is a társaságunkban lenne, egyrészt nem itt lennénk ahol akár el is vonhatja a figyelmünket valami, másrészt valószínűleg egy nagy asztal körül ülnénk valamelyikünk világában, zárt ajtók mögött. Azonban nem minden szólt a szórakozásról amikor megszerveztem ezt a mai találkozót, természetesen gondoskodtam a megfelelő biztonságról is, csak nem látszik. Nem Caryethet akarom ezzel becsapni hanem olyanokat akiknek a személye, hogy úgy mondjam nem kívánatos. Elnevetem magam amikor a jégsárkány barátom érzékelteti mennyire nő, félreértés ne essék nem akarom degradálni a nőket, tisztelem őket mind, bámulatos, hogy mennyi mindenre tudnak egyszerre figyelni, talán nem is véletlen az, hogy annyi nő vesz körül, a második körben lévők, legfőbb bizalmasaim is mind azok. De caryeth, nos valóban nem sokat tud a baseballról.*
-Tudod, nekem már csak ilyen angyali természetem van.
*Sokan csodálkoznak rajtam, mert szürke szárnyúként sok olyan tulajdonságom van ami a fehér-szárnyúak sajátja, de úgy hiszem többet örököltem apámtól személyiség terén, anyám pedig az érzelmesebb oldalát osztotta meg velem. Ám azért bármikor az asztalra csapok ha szükséges és noha a Tudomány kasztját vezetem, nem kell Eldorien szomszédhoz harciasságért mennem. Cary aztán újabb meglepetéssel szolgál, olyasmit kér és úgy ahogy azt inkább Hendialától várnám, láthatóan meglepődöm, egy jégsárkány aki oda van a színes kis napernyőkért és a mini gyümölcsökért. A kívánsága nem különleges de az épp nincs a páholyban, viszont van házi-telefon amin bármikor, bármit rendelhetek.*
-Kívánságod számomra parancs. Egy jeges kivi koktél, napernyővel és mini gyümölcsökkel.
*A telefonhoz lépek és egy perc alatt leadom rendelést, nekem jó lesz az ásványvíz is, napközben másra nem vágyom. Igaz, jobb szeretem Vindoriel vizeit, de mégsem palackozhatok belőlük….vagyis….miért ne?*
-Mindig is tudtam, hogy jó döntés nőkkel körülvenni magam. Gyakorlatiasabbak vagytok. Legalább a sapkát, csak a játék kedvéért.
*Nyújtom felé a két sapkát amit neki hozattam és ha az angyali erőmet nem is vetem be, az angyali mosolyomat igen. Legközelebb megfogadom a tanácsát, ha eljövök egy baseball meccsre, kétszínű mezt varratok. Végül is nekem mindegy, a játék izgalma a fontos és nem az, melyik csapat nyer. Az emberek annyira érzelgősek, de élvezik, ha a csapatukkal sírhatnak, nevethetnek, mindig is csodáltam őket. Rövid kis életükbe oly sok mindent tudnak belegyömöszölni, a legtöbben igen jelentős nyomot hagynak maguk után és az emlékük majd` olyan erős mint a mi népeinké.*
-Ó, igen, már eljutott hozzánk is a híre, megvannak a megfelelő személyek erre, és hidd el, ki tudják tölteni az életüket, sokszor csodálkozom is mennyire. Biztos vagyok abban, hogy az Interpol nem talál semmit, hacsak te nem akarod. No és mi az oka?
*Noha nem igazán rám tartozik, baráti érdeklődés, másrészt viszont jó ha tudok róla, nem titkoljuk, hogy valamilyen szinten kapcsolatban állunk egymással, és szükséges is, hogy néhány kisebb cégünk leányvállalatai között üzleti érdekeltség is álljon, de ezek igazán apróságok és megfelelő futárszolgálat is a kasztok között.*
-Zárj össze egy szobába három tudóst és adj a kezükbe egy üres papírlapot, olyanok lesznek fél óra múlva mint az óvodások. Volt időm megismerni őket, néha tényleg nehéz de tudom kik azok akik együtt tudnak dolgozni a másikkal és kik azok akik inkább rivalizálnak egymással semmint értelmes megoldással álljanak elő. De nem vagyok egyedül.
*És itt megint csak belépnek a nők az életembe. Caryeth tudhatja kik azok akik feltétel nélkül mellettem állnak és készek akár óvónénit is játszani. Töltök magamnak egy pohár ásványvizet, de megvárom Cary koktélját ami nem sokára meg is érkezik. Valóban csodás látvány, nekem kissé zöld, ezt a színt inkább a fűben, fában és mohában kedvelem, viszont van benne mini gyümölcsé s szivárványszínű napernyő, az ital pedig annyira hideg, hogy a kristálypohár fala egészen párás. A pincér diszkrét, csendes és villámgyors én pedig megemelem a poharam a jégsárkány felé. *
-Mindkét csapatra, és a nőkre!



A hozzászólást Ellael összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 6 Aug. 2015 - 6:31-kor.
Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyPént. 24 Júl. 2015 - 20:38


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


Meglepett a helyszín ötlet, ez egyértelműen látszik is rajtam, de csak azért, mert engedem láttatni. Többnyire azért nem lehet leolvasni az arcomról az igazi érzéseket. Mégis csak jégsárkány vagyok, kellően hűvös ahhoz, hogy ne mutassam ki a gondolataimat és persze, hogy ne zavarjon a túlságosan nagy meleg, ami azért bőven meg van most a nyári New Yorkban. A légkondis hely ellenben sokkal kellemesebb immár nekem is, élvezem, hogy itt nem nekem kell gondoskodni arról, hogy ne olvadjak el. Persze a taxi is kellően hűtött volt, de egy jégsárkánynak már az a kis ideig tartó meleg is sok tud lenni, amikor az utcán áthaladtam az épületig, ami egyébként határozottan szép és kellően monumentális és az ablaknál állva már azt is jól látom, hogy elég sokan foglalnak helyet odalent. Vajon vannak köztük a mi fajtánkból is? És ha igen, akkor olyanok, akiket ismerünk, akik a rendszer részei, netán veszélyes alakok is? Tudom persze, nem minden kívülálló veszélyes, de... azért jobb óvakodni tőlük, nem tudhatjuk, hogy melyiknek mi jár a fejében.
- Oh, hát én még azt sem, de biztosan érdekes sport, ha már ennyiféle játékos van benne. Dobó, ütő és... azok akik sokat futnak. - na igen kb. ennyire ismerem a játékot. Azon viszont mosolyognom kell, hogy ő mindig annak szurkol, aki épp vesztésre áll. Igazából nem lep meg, Ellael egy igazi angyal, ami végülis stimmel is, hiszen tényleg egy angyal. Érdekesen nézhetnek rá az átlag emberek, ha mindig különféle mezekben van, vagy ugyanúgy tapsol mindkét csapat sikerének, bár gondolom nem túl gyakran merészkedik le az átlag emberek közé a nézőtérre. - Nem leptél meg, de ez igazán kedves hozzáállás. - jegyzem meg végül és ezek után meg sem lep az, hogy a páholyban található mezek is vegyesek, biztosan nagyot néztek, amikor így kérte őket ide, bár szóvá bizonyára nem tették volna, azért mégis csak előkelő vendégről van szó, aki nem épp a legolcsóbb helyjegyeket váltott ki magának és nekem.
- Jól esne egy hideg kivilé, esetleg... vannak itt koktélok? Ritkán iszom ilyesmit, de azok az apró kis esernyők és a kis mini gyümölcsök még engem is elvarázsolnak. - igen, bármennyire is idős vagyok már, tudok én gyermeki lelkesedéssel tekintetni bizonyos dolgokra és pl. a színes koktélok, vagy épp a kis apró esernyők pont ilyenek. Persze jégkockával mindent, az azért esetemben mégis csak alapvető. A hideg nekem nem árt, sőt számomra aztán tényleg az az igazán fontos, hogy valami kellően hűvös legyen. A zacskókra pillantva már picit feljebb szökik a szemöldököm, nem gondoltam rá, hogy zászlóval hadonásznék és mezt vennék fel.
- Oh, hát én biztosan nem öltözöm be, ha te sem, miért nem varrattál olyat, ami fele-fele arányban készült? - kis csipkelődés, ha már mindig másnak szurkol. A mez jobb oldala az egyik csapat a bal a másik és mindig azzal az oldalával lengeti a zászlót, azzal a kézzel, ami az aktuális csapat színeit képviseli. Csak aztán nehogy belezavarodjon. - Említésre méltó? Nem sok. Az emberek mindig mozgolódnak, de kezelhetőek. Nem rég jártam Kairóban, egy közepesebb cég egész ügyes kommunikációs készülékeket fejleszt, hasznunkra válhatnak és az Interpol vizsgálatot indított a cégem ellen Pekingben. Érdekes ötleteik vannak, mintha csak a rövid kis életüket nem tudnák mivel kitölteni. - mosoly, de talán egy kis lenéző cinizmus... arrogancia is van a szavaim mögött. Azért igen tényleg így vagyok vele. A cégem makulátlan, nem találhatnak semmit, ellenben nem gondoltam volna, hogy olyan sok idejük van, hogy ilyesmivel vesződjenek, felesleges időpazarlás.
- No és te. A Tudomány körében sok az igazán elmés jellem, hogyan tudod egyáltalán mindegyiküket kordában tartani? - sosem értettem, bár neki bizonyára van benne gyakorlata már, de ha valaki túl okos, túl könnyen talál hibát mindenben. Persze ez nálunk is fennáll, nem véletlenül a Diplomácia kasztjából kerülnek ki leggyakrabban a Kívülállók és a titkon áskálódók.



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyCsüt. 23 Júl. 2015 - 6:40



Caryeth & Ellael


*Nem sokszor követek el ilyen meglepő dolgokat, mint amilyen ennek a mai találkozónak a helyszíne, és a titkolózás, hogy a meglepetés sikerüljön. Szokatlan lehet tőlem és minden bizonnyal Caryeth feltette magában a kérdést, még azelőtt, hogy mindenre fény derült volna, vajon mit akarhatok. Jómagam is előnyben részesítettem az esetek többségében a hivatalos utat, a kötöttebb beszélgetést, a lényegre törőt és a körítés menteset, de olykor egyszerűen szükségem volt, hogy kitörjek a saját magam állította határokból. Mondhatjuk szeszélynek vagy gyerekes játéknak, bár annak sem voltam híján, de már olyan régen volt, hogy szinte nem is emlékszem rá. Megtehettem volna azt is, hogy én magam megyek Caryeth elébe, hogy nem „ráncigálom” ide messze az otthonától és talán udvariasabb is lett volna meghívatnom magam, de szeretném remélni, hogy akkor nem szórakoztunk volna olyan jól, mint itt. Volt némi hivatalos megbeszélnivalóm, de kissé könnyedebbre akartam formálni a találkozásunkat, hogy fesztelenebb legyen s talán a csodálatos sárkány hölgy is megízleli ennek előnyeit és zamatát.
Amikor belépett nem rohantam átölelni, ez a kiváltság csak Kononak és Hendielának volt fenntartva, másrészt Caryeth-el sosem álltunk olyan közel egymáshoz, hogy megengedjünk magunknak egy ilyen bizalmas köszöntést, másrészt ismertem már annyira, hogy tudjam, ő sem kultiválja. Attól még remekül együtt tudtunk dolgozni, maradéktalanul bíztunk egymásban, mondhatom azt is, hogy sok tekintetben barátok vagyunk, és ez így volt jól. Szükségtelen volt angyali eszközökhöz folyamodnom, nem kellett megpuhítanom, így visszakoztam. Éreztem az őt körüllengő hűvösséget de tudtam, hogy nem nekem szól hanem a nyári melegnek amit nem könnyen visel el, itt a páholyban azonban van klíma, minden bizonnyal kellemesebb lesz számára néhány percen belül. Mellé léptem az ablakhoz melyen nem lehetett belátni, kívülről fólia takarta, de mi remekül láttunk mindent ami odalent a pályán és a pálya körül zajlik. Már készülődtek a játékosok, a kisegítő személyzet az utolsó ellenőrzéseket végezte, a szurkolók hangulata lassan de biztosan emelkedett.*
-Bevallom én sem. Csak a tévés közvetítéseket láttam, de ezt is ki kell próbálni egyszer. Felületesen ismerem, tudom mit miért csinálnak, de nem vagyok fanatikus szurkoló. Felőlem bármelyik másik város csapata is játszhatna, mindig annak szurkolok amelyik éppen vesztésre áll.
*Ez azt jelentette, hogy a mérkőzés alatt akár többször is válthatok csapatot, ez is egy ok amiért nem a többi néző között ülünk, macerás lenne egyik szektorból a másikba rohangálni. A mez készlet ezért mindkét csapat színeit tartalmazta, néztek is rám értetlenül amikor előadtam a kívánságomat, de csak sejtelmesen mosolyogtam. Az asztalon frissítők és pörkölt mogyoró, némi ropi, gyümölcs és egy falatos szendvicsek várakoztak. Persze ezen kívül még bármi mást is rendelhetünk ami a büfében és az étteremben megtalálható, csak fel kell emelni a telefont. *
-Megkínálhatlak valamivel?
*Félfordulatot tettem és az asztal felé mutattam, ha bármit is kért, kiszolgáltam majd az egyik fotelba rakott nagy papírtasakot vettem kézbe. Előhúztam a mezeket és a sapkákat, meg a kicsi zászlókat és Caryeth felé nyújtottam.*
-Kinek szeretnél szurkolni? Mindkét csapat mezéből kértem, bár a tiéd mindkettő. Hogy állnak a dolgok a diplomácia terén? Történt valami említésre méltó a legutóbbi találkozásunk óta?
*Elengedhetetlen volt, hogy időnként találkozzunk hármasban Eldoriennel, ám azt hiszem mindhármunk közül én élveztem a leginkább ezeket az összejöveteleket. *

Vissza az elejére Go down

Caryeth
Don't Hide Your Real Face

Caryeth
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 812
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyHétf. 20 Júl. 2015 - 19:52


Ellael & Caryeth
Szóval... baseball? Érdekes ötlet!


Nem, erre azért nem igazán számítottam. Ellael valahogy mindig is számomra valamiféle nyugalmat sugárzott, bár talán csak azért éreztem ezt így, mert az engem gyerekkoromban körülvevőktől nem ezt láttam. Az apám sosem volt nyugodt típus és mindig is többet akart tőlem, mint amit nyújtani tudtam, ezért aztán nekem se nagyon hagyta, hogy a nyugalom elérhessen. Eldegar, ő volt az egyetlen, aki segített benne, hogy én is megtaláljam azt a módot, amivel békésebb életem lehet, de ő nincs mellettem minden nap és tény, hogy az utóbbi időben olyan sok időt szántam a munkára, hogy a kikapcsolódásra nem is tudom, hogy mikor került sor legutoljára. Talán ez egyszer belefér.
New York nyüzsgő nagyvárosa nem sokat változott azóta, hogy utoljára itt jártam, pedig meg kell mondanom, nem vagyok gyakori látogató és akkor sem szoktam annyira a városra figyelni, amikor itt járok. Laylah... őt valahogy sokkal több minden köti ide, de érthető, hiszen angyal, és itt él az a kis titok is, akiről még nekem is keveset mesélt, az az ember, akinek megnyitotta a szívét. Remélem, hogy hamar kigyógyul belőle, hiszen balgaság. Kockáztatni, hogy majd megkapja azt a bizonyos visszautasítást? Nem hiszem, hogy könnyen kezelné. Talán még előtte rájön, hogy butaság ilyesmin törnie a fejét és időben rájön, hogy jobb lenne, ha távol tartaná magát ettől a nyüzsgő várostól. Most viszont nem azért vagyok itt, hogy megnézzem vele mi van, Ellael hívott, de a gondolataim már a kocsiban is csaponganak. A meleg nyári napok nem kedveznek nekem. Nem szeretem a meleget, de mások környezetében még sem tehetek ellene semmit, csak amikor már meglepetten lépkedek felfelé a lépcsőn a stadionba, a páholyba, amit minden bizonnyal Ellael bérelt nekünk, vagy talán eleve az övé, nem tudom, hogy milyen gyakorisággal él efféle elfoglaltságokkal. Belépésemkor jól sejti már körülleng a hűvösebb idő, amikor már nem kell attól tartanom, hogy emberke számára ez meglepő, vagy zavaró lehet bátrabban engedhetem szabadjára azt, aki vagyok. Itt mondjuk könnyebb lesz, hiszen mégis csak minden bizonnyal akad légkondi, nem fogom érezni a kinti tikkasztó meleget.
Az öltözetem egyébként egészen laza, ha már ilyen helyen találkozunk, akkor én sem öltözöm túl, ennyi még nekem is belefér, bár tény és való, hogy szokatlan számomra az efféle egyszerű öltözet, ezt nem tagadom.
- Ellael! - nem vagyok vele nagy mértékben távolságtartó, de megmaradok a biccentésnél. Nem vagyok az az ölelkező, vagy végtelenül nyílt típus, abból már pár száz évvel ezelőtt sikerült kinőnöm, vagy inkább az apámnak sikerült kivernie belőlem az efféle hozzáállást. - A hely csodás, de meglep, hogy itt találkozunk. Bevallom sosem jártam még baseball meccsen, még csak a szabályokat sem ismerem. Számomra valahogy... túlontúl bonyolultnak tetszik, te ismered? - talán profi benne, mégis csak New Yorkban él jó ideje, minden bizonnyal itt azért tudni kell, hogy mi fán terem ez a sport. Számomra mindig is átláthatatlan volt, hiába néztem bele esetleges tévé közvetítésekbe. Sok játékos, ide-oda szaladgálnak, egy labda van, amit van aki üt, van aki dob, van aki pedig elkapni próbál... Minden bizonnyal megvannak a szabályai, de számomra bonyolultnak hatnak. Közben persze beljebb lépdelek, de egyelőre még nem ülök le. Inkább a nagy ablak előtt állok meg, hogy letekintsek innen a pályára. Gyülekeznek már a nézők jócskán, ha jól sejtem, akkor nem sokára már a játékosok is érkeznek minimum belemelegíteni.



Vissza az elejére Go down

Ellael
Don't Hide Your Real Face

Ellael
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 852
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyHétf. 20 Júl. 2015 - 6:58



Caryeth & Ellael
*Igaz, hogy két hétig távol voltam New Yorktól, de amióta visszatértem elég sűrű a programom. Hendiala is gondoskodott róla és én sem szeretnék tovább tétlenkedni, egyik találkozó követi a másikat, de Caryethre is van időm, mert az embernek és főleg az angyalnak arra van ideje amire akarja. Félig hivatalos, félig magánjellegű találkozót szerveztem némi kikapcsolódással egybekötve. New york-i életem első napja óta nem volt alkalmam elmenni egyetlen sportmérkőzésre sem, csupán a tévében láttam a közvetítéseket de sokan azt mondták az nem ugyanolyan. szóval ezt is ki kell próbálni. Nem tudom, hogy Caryeth milyen sportokat szeret, vagy, hogy egyáltalán élvezi-e ezeket az elfoglaltságokat, de ha hamarabb nem is, ma megtudom. Először focira gondoltam, mármint arra ahol az emberek mindenféle páncélba öltöznek és sisakot húznak a fejükre, a labda meg nem kerek mint ahogy az a világ legtöbb országában természetes, hanem tojás alakú. Ám talán sárkányként roppantmód élvezné a mérkőzést és akkor nem figyel rám kellőképpen, így maradtam a baseballnál. A New York Yankees fog megmérkőzni a Baltimore csapatával, hazai pályán, szóval elég ígéretesnek tűnt. Nem bíztam a véletlenre az ottlétünket, bár szívesebben ültem volna valahol a tömegben, de elég ismert az arcom ahhoz, hogy még egy ellenzős sapkában is hamar felismerjenek, akkor meg vége az egésznek, ráadásul némi beszélgetést is terveztem Caryeth-el, azt pedig nem lehet a nagy zsivajban a szurkolás kellős közepén. VIP páholyt béreltem ki, csak kettőnknek és, hogy meglegyen a hangulat kértem pár mezt és sapkát, egy kis csemegét és italt, hogy Caryeth jól érezze magát. Reméltem a nagy hévben nem fog jégcsóvát lövellni.
Természetesen megbeszéltem vele az időpontot de mivel az egészet meglepetésnek szántam, nem árultam el belőle semmit, Caryeth csak annyit tudott, hogy kocsit küldök érte és öltözzön lazán. Nagyon lazán. Talán gyerekes dolog de szeretem az ilyen körítéseket, egy kicsit szórakoztat, leveszi a súlyt a vállaimról egy időre amíg ezek megszervezésével foglalkozom és azt is jó látni ha a kiválasztottak meglepődnek vagy tetszik nekik amit ellenük elterveztem, és ha nem…hát mindig van „B” tervem. Jómagam egy könnyű, elegáns de mégis lazább stílusú nadrágot viseltem és egy fekete pulóvert, természetesen piszok drága volt, de ez nem látszott rajta legfeljebb az avatott szemeknek tűnhetett fel. Semmi öltöny, semmi nyakkendő, azt a nyakra csomózott őrületet úgysem állhattam, talán tudat alatt azért igyekeztem a lehető legtöbbször nem egy elegáns étterembe vagy tárgyalóterembe szervezni a találkozóimat. Caryeth – reméltem, hogy így van – már túllépett azon a végzetes, fekete napon amikor az apja elbukott, mások pedig felemelkedtek, szinte attól a naptól fogva vagyunk egymás mellett, sok mindenen mentünk keresztül, de mindig volt köztünk egy kis távolság, szerettem volna ha legalább ezen a napon mindez eltűnik, s talán megalapozza a többit is.
A páholyban  vártam őt, meghagytam, hogy a legnagyobb biztonsági intézkedések mellett vezessék a páholyba, s mikor megérkezett, függetlenül attól, hogy mennyire hideget érzek felőle vagy rossz kedvet, esetleg dühöt amiért „iderángattam”, elővettem a legangyalibb mosolyomat, egy kicsit rátettem még az angyali aurámmal is, biztos ami biztos. Halvány derengés vett körül, a halandók akik esetleg láttak, azt hihették, hogy a reflektorok fénye az ami körülvesz.*
-Caryeth! Üdvözöllek! Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Mit szólsz? Remek hely, nem igaz?
*Tártam szét a karomat a helyiségben melyet fóliázott üveg választott el a kíváncsi tekintetektől. Nos, labdát azt nem fogunk elkapni, de nem is ez volt a cél.*

Vissza az elejére Go down

Ascariel
Don't Hide Your Real Face

Ascariel
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 EmptyVas. 19 Júl. 2015 - 19:09


Yankee Stadion





Vissza az elejére Go down
https://fateofascariel.hungarianforum.com

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Yankee Stadion   Yankee Stadion - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Yankee Stadion
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York-