Share | 
 

 Iroda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Vas. 18 Okt. 2015 - 7:43



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 314
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Csüt. 8 Okt. 2015 - 23:06



Ellael & Aalyena


Talán nincsen igazam, és csak totálisan összezavart érzékszerveim csapnak be, de mintha Ellael… Örül annak, hogy átgondolom?
Elég hamar elvetem az ötletet; igyekszem további szavaira koncentrálni. Mert reggelre az asztalomon lesz. Reggelre… Ó, ne! Legszívesebben követelőznék, de ellenállásom olyan mértékben szűnt meg, hogy tudom, hamarosan végem. Hogy nem fogom bírni tovább, és itt halok meg.
Sohasem gondoltam bele komolyabban az öngyilkosságba – egészen eddig. Élni akartam, mert jót akartam tenni – egészen eddig. De most… Foggal-körömmel akarok ragaszkodni a munkámhoz, elveimhez, magamhoz, miközben távozó eszméim húznak magukkal, kifeszítve, ívbe hajlítva kecses testemet. Csak legyen vége! – kívánom, és el akarok süllyedni. A Pokolra akarok jutni, akárhova, nem érdekel, hova. El akarok tűnni – mindössze ennyi.

- Igen – válaszolok, de mintha nem is én mondanám a szavakat. Kezemet elengedi és az ajtó felé sétál; mintha a fény és kiút égi üstököse távolodna tőlem fénysebességgel. Utána akarok szólni, mondani valamit, akármit, de nem megy. Semmi sem megy.
Felállok, amikor hozzám szól, esetlenül húzom ki magamat. – Minden jót, Ellael nagyúr – köszönök el tisztelettudóan, majd amint kilép és becsukódik mögötte az ajtó, a kanapéra rogyok. Bőgni akarok, tombolni, dühöngeni, meghalni
Józan eszem előbb kapcsol, felugrok, majd szédelegve az ajtóhoz támolygok és elhúzva az egyik antik képkeretet bepötyögök egy kódot az ujjlenyomat felismerős képernyőn. Az ajtó hermetikusan lezár, én pedig tudom, hogy egymagam vagyok, hogy senki és semmi nem zavarhat meg.
Zokogva omlok össze ott, ahol vagyok; lábaim kitekeredve mennek két irányba, térdeim már nem tudják megtartani súlyomat. A földre huppanok, felsőtestemmel előregörnyedek, és arcomat kezeimbe temetve zokogok vég nélkül.
Vízálló sminkem nagyjából bírja, de elég komoly próbának van kitéve. Ezer és ezer dolog jár a fejemben, én pedig utat engedek a megállíthatatlanul előretörő könnyeimnek.
Szánalmas… Kelj már fel! – szól a gúnyos, maximalizmusra sarkalló hang, és én életemben először rávágom tudatalattim ajtaját. Bezárom a kis köcsögöt, nem foglalkozva dühödt, agresszív kiabálásával.

Éveknek tűnő idő múlva pulzusom és légzésem helyreáll; én pedig megállapítom, hogy mennyire jó dolog sírni. És hogy mennyire szomorú egyedül sírni.
Erőt veszek magamon, felállok, majd az egyik könyves szekrény mögül nyíló kis mosdóhelyiségbe lépek. Gyakorlott mozdulatokkal, percek alatt hozom rendbe sminkemet. Ruhámat leporolom, megigazítom, majd visszatérve az irodába a vitrinből előveszek egy üveg bontatlan, százötven éves whiskeyt. Zythyr… Talán most először nem fájdalommal, hanem szeretettel gondolok egykori felettesemre. Kibontom az üveget, majd egy pohárnyi ital után felöltöm parancsolói mosolyomat. Azt, aminek lehetetlen ellent mondani.
Elpakolok, majd feloldva az ajtó zárját, kilépek a folyosóra.
- Asszonyom? Már vár Önre nagyon – szól Jungle tisztelettudóan, vigyázzban várakozva. Közönyösen utal arra, hogy a pasas azt hiszi, ez élete utolsó éjszakája, hogy már összeszarta magát régen.
- Én is várok már rá, el sem tudja hinni, hogy mennyire szeretném megismeri ezt a csodás elmét. Remélem együttműködő lesz, kiváló biztonságtechnikai vezető válna belőle… - mondom, majd határozott léptekkel indulok el a szoba felé, ahová bevágták a lapszámlálós fickót. A Fekete Dög visszatért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Kedd 6 Okt. 2015 - 22:51



Aalyena & Ellael


*Hosszan beszéltem, ömlött belőlem a szó az érzéseimmel együtt. Mindenáron szerettem volna meggyőzni, még ha nem is most érik be a gyümölcse, a jövőre is gondoltam. Reméltem, hogy átgondolja és legalább egy kicsit megpróbál közelíteni az általam felvázolt gondolatok felé. Még álmomban sem gondoltam, hogy egyszer belőlem valamelyik kaszt vezetője lesz, de már akkor figyeltem néhány társamat és később sem tettem le erről a jó szokásomról. Nem voltak a barátaim, jobbára távol maradtak tőlem, mégis felfigyeltem rájuk. Aalyena is egy volt a sok közül, de hamar rájöttem, hogy ő különleges. Idővel aztán jócskán megcsappant a létszám, a fekete szárnyú angyal azonban kevés kivétellel együtt, maradt. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem a szárnyai színe volt az első ok amiért kíváncsi lettem rá, több száz év állt már mögöttem mégis gyermeki dacomat soha nem hagytam el. Ha valaki azt mondta nem lehetséges én csak azért is kerestem a megoldást, és általában sikerült bebizonyítanom, hogy nincs lehetetlen. Aalyena is egy ilyen dacból került egyre közelebb a figyelmem közelébe és nem engedtem el. A képességeit látva én megadtam volna neki már korábban is lehetőséget, de hiába emeltem volna szót érte, rajtam kívül nem valószínű, hogy más is megbízott volna benne, másrészt nem az én hatásköröm volt, hiszen nem erőszakolhattam rá senkire a harmadik körből. az ő múltjával már az is csoda volt, hogy a negyedikig feltornázta magát, abban a helyzetben esélye sem volt tovább lépni. Nem mondom, hogy örömteli volt az alkalom amikor lehetőségem nyílt feljebb emelni, de nem hagytam veszni, magamra vállaltam hát a felelősséget és sokakkal szembe álltam akkor. Néha kibújik belőlem az ügyvéd és mentségeket keresek ott ahol más nem látja, de nem csalódtam, az idő engem igazolt. Most pedig Aalyenával állok szemben a saját érvei el akarván söpörni, de nem hagyhatom, hogy porrá zúzza a jövőjét, hogy elvesszen és a semmibe zuhanjon.
Számomra meglepő módon nem szakított félbe, pedig arra számítottam, éreztem ahogy önnönmagával viaskodik, érzelmi hullámok serege nyúlt ki felém, noha a szeme sem rebbent. Mintha nem is ő lenne csupán egy szépen faragott szobor, lelke hagyott, csupasz porhüvely. Legbelül azonban forrongó katlan, kitörni készülő vulkán volt. Nem akartam bántani a szavaimmal, de szándékosan voltam kissé kemény, még ha hangom halk és talán megnyugtató is volt, fel kellett ráznom, kihívás elé kellett állítanom, mert tudtam, csak akkor józanodik ki az önmarcangolás kábulatából, ha tennie, dolgoznia kell érte. Láthatóan hezitált miután hangom elhalt és a válaszra vártam. Nem számítottam azonnali sikerre, megelégedtem volna egy apró szikrával ami arra enged következtetni, hogy nem hiába téptem a számat. Aalyena kellett nekem, szükségem volt rá, de ezt neki is tudnia kell, fel kell fognia és el kell fogadnia.
Egyetlen szót kaptam csupán válaszul de nekem ennyi is elég volt. Bólintottam, visszafojtva a halvány siker keltette örömömet, nem engedtem, hogy elégedett mosollyal áruljon el. *
-Boldoggá teszel.
*Nem gyötröm tovább, ennyinek elégnek kell lennie, lassan felemelkedem és kezét két tenyerem közé zárom.* -Holnap reggel minden anyag itt lesz az asztalodon, az utazás előtt még találkozunk mindannyian, addig rágd át magad rajta. Mondanom sem kell, hogy kényes és nagy körültekintést kíván a projekt, maximális diszkréciót várok el mindenkitől, nem szivároghat ki idő előtt semmi.
*Elengedem a kezét és az ajtó felé indulok, most már nem fogok megtorpanni és visszafordulni, csak annyi időre míg néhány röpke pillanatig rajta pihentetem a tekintetem.*
-Minden jót Aalyena.
*Távozom, még utoljára elköszönök tőle, Miss Wallendorftól, úgy, hogy mindenki hallja aki a közelben van, végül a feketeszárnyú angyal magára marad a gondolataival és makacs akaratom emlékeivel. Úgy hagyom el a kaszinót ahogy jöttem, nyíltan, széles mosollyal az arcomon, mint aki most nyert egy kisebbfajta vagyont, mintha ugyan lehetséges lenne a Hudson folyóba vizet rekeszteni.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 314
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Vas. 4 Okt. 2015 - 0:03



Ellael & Aalyena


Az egész olyan, mintha kívülről néznék mindent. Látom Ellaelt és saját magamat, ahogy kellő távolságra ülünk egymástól a süppedős bőrkanapén; az angyal hangja mintha nem is evilágról jönne, mintha egy ősrégi rádióadást befogva hallanám csak, a régi készülékek jellegzetes dobozhangján.
Olyan, mintha egy fényképet néznék, melyen Ellael mozgó szája csak egy apró, halvány vonal; mintha a fények egyre sötétednének, míg végül már fekete-fehér az egész kép.
Nem érzem magamat saját magamnak, mintha a testem nem is az enyém lenne. Mert miről is beszél az angyal?

Vannak pillanatok, amikor át kell gondolnunk az összes elvünket, a világnézetünket. Azt, hogy tényleg helyes-e a helyes, vagy csak helyesnek szeretnénk hinni azt.
Ellael szavai erősen csapódnak bele tudatalattimba, címkékként égnek bele. Igyekszem előkeresni a saját aktámat, és összevetni a kapott kifejezéseket az abban talált dolgokkal, de... Nem megy. Semmi sem egyezik, ami azt jelenti, hogy vagy Ellael, vagy én - valamelyikünk - nagyon rosszul véli a dolgot.
Dacolnék vele azonnal, de mivel türelmesen, rezzenéstelen arccal hallgatott végig, én is így teszek. Ülök a kanapén, keresztbe tett lábakkal, miközben egy pillanatra sem eresztem tekintetét. Hátam egyenes, az egész beszéde alatt egyet sem pislogok. Kővé válva hallgatom, miközben kívülről figyelem a jelentet és próbálom értelmezni azt.

Utálom, ha nem megy valami, utálok nem érteni dolgokat. És amit Ellael mond... Azoknak semmi értelmük. Azonban... Túl jól ismerem ahhoz Ellaelt, túlzottan bízok a szavában ahhoz, hogy csak legyinthessek: "Hülyeség, nekem van igazam."
Értékes lennék?... BARÁTKÉNT?! - tudatalattim visítva tiltakozik. Nem, ez nem az én nézetem. Ez a kővé fagyott szívem mondata, amit már csak nagyon ritkán, halkan suttog. Amit nem szabad elhinnem. Mert nem igaz...ugye?
Mert mi lenne, ha igaz volna? Nem lennék más, csak egy szarból várat épített senki, akinek se kutyája, se macskája. Aki csak van. Én lennék az a fajta szánni való lelketlenség, amelyet utálok. Én lennék a... Ki is vagyok?

Szavai felbosszantanak és felizgatnak: kihívást állítanak elém. Mert én ne lennék eléggé bátor valamihez? Ugyan mááár... De hogy vagyok-e elég bátor megnyílni? Chh! Ha ez bátorság kérdése, akkor... Akkor... Nem. Ha ez tényleg így van, akkor gyávább vagyok annál, mint amilyen gyerekként voltam. Akkor... Szarból épített vár, drága. Hiába fényes kívül, hiába ragyog az alma héja, attól lehet rohadt belülről.
Egy másik helyzetben imádnám a kabátos hasonlatot. Egy másik helyzetben - ha nem rólam lenne szó - érvelnék én is. De mi mellett is? Nem tudom...

Párizs... Első mozdulatom beszéde kezdete óta a könyörgően felfelé induló szemöldököm. Pillantásom már nem merev és erőteljes, hanem könyörög, hogy mondja ki. Hogy zárja le ezt valamivel, hogy tegyen ellene. Hogy terelje el a figyelmemet a munkával, mert nem fog menni. Mert össze fogok törni, és attól félek, hogy nem fogom megtalálni az összes darabot, hogy összeragaszthassam magam.
Mert fejemben kérdések milliói száguldanak őrjítő tornádót és káosz kavarva; és az összes a válaszom két szó: nem tudom. És nem akarom "nem tudni". Mert én vagyok a tudós, aki mindent tud. Aki megfigyel, elemez, mérlegel, majd közli a végeredményt információként. Aki nem gondolkozik semmin sem, aki tárgyilagos szinte mindig. De... Mikor is vagyok tárgyilagos? Állandóan...

Ellael hangja elhalkul, én pedig még másodpercekig nézek a szemébe könyörgően, mielőtt sikerül arcizmaimat az irányításom alá hajtanom. Megparancsolom magamnak, hogy pislogjak, szemem kiszáradva üvölt a jóleső kis mozdulatért. Háromszor veszek nagy levegőt, hogy belekezdjek a válaszba, holott fogalmam sincsen, mit is akarok mondani. A harmadik próbálkozás után lesütöm szemeimet, majd pár mély lélegzetvétel után feladom. Nem tudom, hogy vagyok-e elég bátor, és ennyi idő kevés ahhoz, hogy erre rájöjjek.
- Átgondolom - szólok határozottan. Hogyha valaki csak ezt látja, hihetné azt is, hogy egy üzleti tervről beszélgettünk. Én próbálok változni. Nagyon. De ez egy lassú folyamat, melyben én magam vagyok az, aki minduntalan kigáncsolja az előre igyekvőt... Saját magam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Csüt. 1 Okt. 2015 - 9:26



Aalyena & Ellael


*Szeretném meggyőzni arról amiben én magam is hiszek. Tudom, nem fog egyik pillanatról a másikra sikerülni, hosszú időnek kell eltelnie mire megbízik bennem, a másik oldalamban. Mert bízni eddig is bízott, a feljebbvaló, az első kör tagja s a tudomány vezetője voltam a számára, nem több, s bízott is bennem ekképp, ám én a barátságomat ajánlottam fel, ami számára elfogadhatatlannak tűnt. Úgy hitte, rosszul, hogy attól gyengének fog látszani, hogy a gondosan felépített álcája összeroppan és talán ebben az álcában lelete meg azt ami távol tartotta a változástól. Görcsösen ragaszkodott eddigi életéhez, mert nem akarta, hogy olyanná váljon mint az apja, amire mindenki számított, amit rajtam kívül szinte mindenki más nyilvánvalónak gondolt. Reméltem, hogy szavaim utat találnak a lelkéhez és a szívéhez, hogy végül legalább elgondolkodik azon mit kínálok, de teret is kellett hagynom neki, hogy ne csapdában vergődő kis állatnak érezze magát. Eltávolodtam, de még mielőtt elengedtem volna a vállát, éreztem, hogy a teste ellazul kissé és ezt ha nem is győzelemnek, de egy lépéssel közelebbinek fogtam fel. Nevem hallatán mely az ajkairól csendes patakként gördült le, felnéztem rá s megadva a tiszteletet kiegyenesedtem hanyagnak látszó testtartásomból. Több, hosszabb szünetet hagyott a mondatok között de nem szóltam közbe, hagytam hadd fejtse ki a gondolatait, az érzéseit. Hangja határozott volt, újra a régi, megszokott Aalyena ült velem szemben, s szüksége is volt, hogy újra felvegye az álarcát mely elmosta bizonytalanságát és zavarát. Észre sem veszi, hogy szavai rendre ütik egymást, megengedem magamnak, hogy megforduljon fejemben a mosolygás gondolata, Aalyena azt mondja nem akar barátokat, nem akarja senkivel sem megosztani az életét, a sikereit, a kudarcait, a fájdalmát, most mégis megteszi és látom, mennyire jó érzés ez a számára. Láthatóan megkönnyebbült, mint a madár akit kiengednek a kalitkából és szabadon szárnyalhat, mint amikor mi angyalok kiterjesztjük a hosszú heteken át láthatatlan gúzsba tekert szárnyainkat és felhasítjuk a felhőket. Talán két-három hosszú percet is várok, hogy biztosan tudjam, befejezte, aztán halkan megszólalok én is. Továbbra is őt nézem, a szemeit, melyek olyanok most a gyenge fényben mint két csillogó drágakő.*
-Emlékszem amikor a teraszon azt mondtad nekem ha jót akarok magamnak minél távolabb tartom magam tőled. Már akkor sem értettem veled egyet. Tudod, néha egy kívülálló sokkal jobban tudja mi a jó nekünk mint mi magunk. Megértem és tudom mi az ami miatt bezárkóztál és kőszívűnek akarsz látszani, és tudom miért vetted fel éppen ezt az álarcot, de azt is tudom, hogy előbb vagy utóbb ez visszaüt. Aalyena, te minden vagy csak nem egyszerű és nem sekélyes. Te egy okos, szerethető nő és angyal vagy aki felvette a ráírt szerepet, mint egy rosszul megvarrt kabátot. Mindez nem, akárcsak a kabát amit apádra varrtak, nem illik rád. A sajátodat kell viselned. Apád bűneit nem neked kell jóvátenned, ilyet senki nem kíván tőled. Mióta a terciusom vagy számtalanszor bizonyítottál, többek között azt is amit már azelőtt tudtam rólad. Hogy értékes vagy, angyalként, vezetőként, barátként ha hagyod. Nem azért figyeltelek, mert én akartam elkapni azt a pillanatot amikor hibázol, hanem mert tudtam, hogy amivel megbíznak azt te háromszor olyan körültekintően fogod végezni mint bárki más. *Összeillesztettem az ujjaimat egymással szemben és egy kicsit közelebb hajoltam hozzá. hagytam némi szünetet, hogy leülepedjen az amit mondtam, végül az utolsó gondolataimat is megosztottam vele.* -Erős vagy Aalyena, de vajon bátor is? Hmmmm?.....Elég bátor vagy ahhoz, hogy megnyílj valakinek? Mert ahhoz bátorság kell. Elég bátor vagy bízni egy barátban? Elég bátor vagy ahhoz, hogy újra és újra megküzdj a fájdalommal amit valakinek az elvesztése okoz? Bátornak kell lenned, mert ahhoz az vagy, hogy hagyd ahogy belülről felemészt a keserűséged és egyre közelebb visz ahhoz, amit nem akarsz, hogy megtörténjen. Azt mondtad, hogy a célod mások megsegítése. De amikor eléred ezt, nem fog örömöt okozni ha nem tudod mással megosztani. Ha nem örül veled valaki. Ülsz majd a szobádban egy pohár itallal a kezedben, elégedetten és senki nem tud majd arról, hogy mit tettél. Így valóban nem veszít senki sem azzal, hogy nem ismer, de én ismerlek és tudom, ha már nem lennél, mennyivel kevesebb lennék én is.
*Én is befejeztem. Nem akarom mással és többel terhelni, hagyom aszalódni a gondolatai között.*
-Elmondom milyen feladattal szeretnélek megbízni Párizsban, eszem ágában sincs elvenni tőled a lehetőséget, mert több ezer embernek tennék vele rosszat. Elmondom, te elvégzed a feladatot és minden marad a régiben, vagy……vagy ez az utazás arra is jó lesz, hogy elgondolkodj az életeden és azon amit mondtam, amit szívemből ajánlottam neked.
*Nem várom el, hogy most válaszoljon, nem várom el, hogy újra megnyíljon, nem akarom, hogy kényszernek érezze. A barátság soha nem lehet az. Ha visszautasít csak szomorú leszek mert végig kell majd néznem ahogy elveszítem, ő pedig a lelkét. S csak remélem, hogy engem nem talált érdemesnek a barátságra, de mást majd igen, nekem az is elég lenne.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 314
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Szomb. 26 Szept. 2015 - 23:41



Ellael & Aalyena


Léptei a puha, süppedős szőnyegen olyanok, mintha angyalok égi kórusa énekelné halkan a fény szonettjét, mintha szinte már suttogva zengene ajkaikon a bűvös, varázslatos dal.
Érzem, ahogyan a kanapé besüpped alatta, majd arcomat továbbra is eltakarva, könnyeimmel kemény, véres csatát folytatva várom, hogy hozzám érjen. Mert tudom, hogy hozzám fog érni, hogy gyengéd, meleg kezei hamarosan megpróbálják majd kővé változott, jéghideg szívemet felmelegíteni.
Érzékeim kihegyezve ugranak azonnal minden rezdülésre; mikor a levegő áramlása szinte észrevehetetlenül súrolja bőrömet már tudom, hogy keze vészesen közeledik felém. Megfeszítem izmaimat, majd hagyom, hogy hajamat a fülem mögé tűrje, és átkarolja a vállamat. Kétségbeesés és pánik tör rám, visszatartott lélegzettel vagyok csak képes elfojtani azt az ösztönös reflexet, hogy egy mozdulattal nyúljak a karjáért és csavarjam ki azt.
Mozdulatlanul, szomorú márványszoborként ülök, szavai lassan, de eljutnak tudatomig. Legyél már erősebb! Csak jót akar! Tudatalattim érzőbbik, még mindig része hosszú álom után ébredezve utasítgat; de lágy, kellemes, gyengéd hangja nem sokat ér a már magammal szemben is megszokott hadvezéri dirigálással szemben.
Hosszú percekig beszél, szavai lassított felvételben kelnek életre tudatomban, hogy mondandója végeztével összeálljanak egy egésszé a fejemben. Kicsit olyan, mintha csak egy míves, kidolgozott festmény néznék, mintha a megoldás végig, több száz éve itt lenne az orrom előtt. Mintha csak nyúlnom kellene érte.
Lazítok testtartásomon még azelőtt, hogy elengedne, biztosan érzi ezt ő is, hogy az előbbivel ellentétben ez még az elengedés pillanata előtt történt meg.
Várok, annyit várok, amennyit nem szégyellek, mielőtt kihúzom magam és felnézek rá. Kézfejem hátával letörlöm könnyeimet - és áldom az eszem a vízálló sminkem miatt. Igyekszem elég kevés, maradék méltóságomat megőrizve beszélni. Mert döntöttem.
Ellael... Kedves, megértő, szeretetre méltó. A legjobb felettes, nem is kívánhatnék jobban. Gondolataim végén arra jutottam, hogy már úgysem ronthatok a helyzetemen, hogy némi őszinteség már tényleg nem árthat. Aztán, hogy ez így lesz-e... Gyerünk, Aalyena, mindjárt kiderül!
- Ellael... - neve lágyan szól ajkaimról; megvárom, míg mélyen a szemébe tudok nézni, míg az utolsó hanghullám rezdülése is elhal, csak ezután folytatom. - Nekem kell az, hogy mindenki távol legyen tőlem - hangom kemény, erőteljes. Mert annak kell lennie. Mert magamról fogok beszélni annak az angyalnak, aki már úgyis szinte mindent tud rólam. De ha nem vagyok elég határozott... Sohasem fogom tudni végigmondani. - Gondoltam, hogy figyeltél rám, bár egészen más okok miatt. Mindig is én voltam a fekete szárnyú angyal, a jó és a rossz könnyen elhajló gyermeke. Sosem bíztam meg bennem, és én sem akartam megbízni senkiben sem. Most sem akarok. Én... - Le kell hunynom szemeimet egy pillanatra. Vennem kell egy mély lélegzetet. Mondd ki! Már ki kell mondanod! - Nagyon fiatal voltam még akkor, amikor elvették tőlem az egyetlent, akihez kötődtem, akit szerettem. Eztán apámtól egy olyan képet kaptam a világról, ami nemcsak zord, hanem torz is. Látom, hogy a világunk nem annyira szörnyű, mint amilyennek huszonévesen hittem. Tudom, hogy a világ nem annyira szörnyű, mert megtanultam, mert tudom, hogy tesznek ellene, mert teszek ellene. De... - Lehunyt szemmel veszek még egy mély lélegzetet, majd pilláim felcsapódásakor, kissé hadarva, egy levegővel mondom ki - Sohasem akarok elveszíteni még egyszer valakit. Nem mert nem szeretném átélni az érzést, hanem mert képtelen vagyok átélni azt. Mert jóvá akarom tenni azt, amit az apám is elcseszett. És ehhez minden percemre szükségem van, minden gondolatomnak ekörül kell forognia. Ehhez keménynek kell lennem, ridegnek. Ehhez nekem kell lennem a kőszívű ribancnak, aki bármit megtesz azért, hogy célt érjen. Én csak... - kifújom a levegőt, majd immáron túlesve a nehezén, halkabban, lassabban folytatom - Jót akarok tenni, saját magam árán. Hogy kapjon értelmet az életem. És a munkám által kap. Így a több száz évemet nemcsak elherdálom, hanem ténylegesen a jóra fordítom. Így belül lehetek boldog és kiteljesedett. Nem érdekel, hogy emiatt szörnyeteggé kell változnom a külvilág számára. Nem barátkozom, mert nem vagyok abban biztos, hogy érdemes engem megismerni. Egyszerű vagyok és sekélyes, még ha nem is tűnök annak. Egyszerűen csak.. Jobb tőlem távol mindenkinek és nekem is. Senki sem veszít sokat, ha nem ismer meg, én pedig használhatom az időmet a pénz szerzésére és jó célra való elköltésére. Megérted ezt? - újfent előtör jéghideg tekintetem, bár csak egy nagyon gyenge, olcsó kiadásban. Mert kimondtam. Mert elmondtam, mi vagyok, és ez szabadság. Bár... Hogyha ennyire jó, akkor miért nem akarok barátokat? Elvégre ez a barátság lényege... A picsába!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Pént. 4 Szept. 2015 - 11:27



Aalyena & Ellael


*Azon a napon amikor közöltem vele, hogy a második körbe emelem, Aalyena megnyílt előttem. Éreztem a jelentőségét, amilyen szégyenlősen tette, tudtam, hogy csak én kaptam ajándékba ezt és valószínűleg soha többé nem részesülök ebben a kegyben. Aalyena a szárnyaihoz méltón kemény volt, makacs és önfejű de mindemellett a sok negatív tulajdonságait halványította az a tény, hogy sebezhető is volt, szeretetre vágyott, barátságra és azt is tudtam, hogy ha mindezt megadom neki és sikerül elfogadtatnom vele, százszorosan kapom vissza. Nagy szíve volt de bezárta mindenki előtt, még ő is csupán egy rácson keresztül nézegette, másnak pedig nem engedett még egy szívdobbanásnyi bepillantást sem. Akkor ott a teraszon nekem megengedte, és most is. Olyan oldalát mutatta melyet eddig rejtegetett. Talán sokan úgy látnák, hogy egy agresszív, arrogáns és önző nő aki kikelt magából mert valami nem úgy történt ahogy akarta, én azonban egy sebzett lelkű lányt láttam aki annyi mindenen ment már keresztül, hogy senkiben nem mer megbízni, aki inkább eltaszít mindenkit magától nehogy még egyszer sérüljön, különben abba vagy belehal vagy más, beláthatatlan következményei lennének. Tudtam, hogy a fekete szárnyak mit jelentenek, ott él a lelkében a lehetőség, hogy meg is feleljen annak a sötétségnek mely szinte kékesen és keményen ragyogott mint a gyémánt, de Aalyena nem akart olyan lenni. Az élete egy folytonos küzdelem volt valami után amiről azt hitte sosem kaphatja meg és épp ezért lett elérhetetlen számára. Ki akartam rángatni abból a gödörből amibe belezuhant, de ez hosszú folyamat, nem lehet egyik percről a másikra elérni. Én még csak a kapujában álltam. számtalan érzelmet hagyott az arcán, némelyik egy pillanat alatt elsuhant és a semmibe veszett, de volt olyan mely mély árkot vont a szép arcra. Elszorult a szívem, a kezét fogtam míg beszéltem hozzá, az ujjai megfeszültek, a csuklója merev volt és feltételeztem az egész nő ebben az izmokat gyötrő, fájdalmas helyzetben ül velem szemben. Szavaim teljesen megsemmisítették, néma maradt s csak nézett rám mint egy riadt kislány, az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy megtagadtam tőle Párizst. És újra ott voltunk a teraszon Vindorielben, újra könnyeket láttam a szemeiben, újra fájdalmat éreztem a szívében. Lassan ellököm magam az ajtótól, lépteim neszét a vastag szőnyeg felfogja, talán csak annyit hall ahogy a ruháim anyaga súrlódik a mozdulataimtól. Lassan ereszkedem le mellé a kanapéra és megpróbálom egyik kezemmel átölelni a vállát, a másikkal az arcába hulló hajtincseit gyűrném a füle mögé, hogy lássam őt. Nem a könnyeire vagyok kíváncsi, nem arra mennyire gyötörtem meg kijelentésemmel, hanem a fájdalmát szeretném enyhíteni akkor is ha nem hagyja. *
-Aalyena, te sok jót tettél eddig is, senki nem vetné a szemedre, ha pihennél és szükség is van rá. Gyötröd magad és hagyod, hogy valami belülről emésszen fel. Miért teszed ezt magaddal? Hogy ne lásson senki gyengének? Rendben, tedd hiszen mind ezt tesszük. Álcát viselünk, hogy megvédjük a világunkat, nem könnyű feladat és ha előretekintünk nem éveket vagy évtizedeket látunk hanem az örökkévalót. Ám mindannyiunknak van támasza, akiből erőt meríthetünk, akiben megbízunk és aki időnként kirángat minket a körhintából. Csak te vagy magányos és megkeseredett. Így nem éred el a célodat. Emlékszel még mit mondtál nekem Vindorielben? Hogy nem akarsz olyan lenni mint az apád, hogy nem vagy olyan és mindaz amit ajánlottam neked kiváltság. De én nem csak a második kör terciusi posztját ajánlottam neked, hanem a barátságomat is. Nem véletlenül figyeltem a fejlődésedet hosszú ideig. Sokkal értékesebb vagy mint gondolnád, de senki nem fogja megtudni ha mindenkit távol tartasz magadtól.
*Az idő gyorsan pergett, nem is számoltam a perceket, de nem is érdekelt. Elhúzódtam Aalyenától, hogy teret engedjek neki, hogy ne érezze magát csapdában, a kanapé végébe csúsztam és hanyagul a karfának dőltem, onnan néztem és reméltem, hogy összeszedi magát és méltóságának maradékát.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 314
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Hétf. 31 Aug. 2015 - 22:53



Ellael & Aalyena


Szavai egyszerre égetnek, és zúdítanak jéghideg vizet a nyakamba. Kívánom, hogy kiabáljon, hogy mondjon rám mindent, hogy csináljon valamit. Hogy joggal lehessek rá mérges. Haragom elszáll, az Ellael felé való tiszteletem és hűségem új magasságokba emelkedik. Ó, mit tettem?
Megszólalnék, ugyan fogalmam sincsen, mit tudnék neki mondani, de Jungle félbe szakít. Elegem van a kaszinóból, elegem van már nagyon sok mindentől. Kiabálok, dühöngök, hogy aztán megtörten térhessek vissza a kanapéra. Bocsánatkérésem tudom, hogy felesleges, mégis kimondom. Mert tényleg sajnálom, de amilyen makacs hülye vagyok, tudom, hogy megtenném újra.
Újabb szavai arcul csapnak, lyukat égetnek bőrömbe, egészen a koponyámig. Igen, pontosan ezt tettem. És megtenném újra. Pedig nem akarlak elküldeni, ezt tudhatnád. Mondatok sokasága söpör át agyamon, de egyszerűen nem tudom, melyiket kellene választanom. Hogy mivel tudnám a helyzetet megváltoztatni, az időt visszafordítani.
Keze az enyémért nyúl, és embertelen önuralom kell ahhoz, hogy ne húzzam el a sajátom. Ő. Csak. Barátkozni. Akar. Veled. – harsogja a kis belső hang. Hagyd. Neki. MOST! – így kezem marad. Mégis, amikor hozzám ér, izmaim görcsbe rándulnak. Gesztusa baráti, szeretetteljes, amelyet már több évszázada nem kaptam meg senkitől. Akik szeretni akartak, azokat elüldöztem magam mellől, és sohasem mertem viszont szeretni. Még baráti szinten sem.
Megdermedek, a szó szoros értelmében lefagyok. Kétségbeesés ül tekintetembe, csakis azt a hirtelenkék szempárt figyelem, amely engem akar megfejteni. Izmaim megfeszülnek, lélegzetemet visszatartom; hogyha elveszi a kezét mondandója vége előtt, akkor testtartásom ellazul. Ellenkező esetben feszesen hallgatom végig, amit mond, csak aztán engedem el magam, miután kezét visszahúzza.
Egyszerűen képtelen vagyok megszólalni, mintha érintése mérgező módon elvágta volna a beszédközpontom neuronjait agyam többi részétől. Az ajtóhoz sétál, én pedig nem akarom, hogy elmenjen. Azt sem szeretném, hogy hozzám érjen, de… Mi van, ha tényleg beszélhetek neki? Ha ítélkezés nélkül képes lenne meghallgatni?
Amennyire szeretném, hogy maradjon, ugyanolyan szinten tiltakozik a gondolat ellen testem összes sejtje. Nem akarom, hogy megfejtsen, hogy tudjon a gondjaimról.
Kezét nem teszi a kilincsre, amit pozitívnak ítélek meg, ám akkor kijelenti: most nem beszél Párizsról. Szemeim elkerekednek, hangom visszatér.
- Ellael… - neve könyörgő imaként hangzik vörös rúzsos ajkaimról. – Kérlek, tájékoztass most! – könyörgöm. Nem csak megjátszva, hanem teljes szívemből, mindenféle álca vagy hátsó szándék nélkül. – Engem… Engem a munkám tart csak egyben. Az összes dolog, amit csinálok. A kutatás, a kaszinó. A tény, hogy jobbat tehetek a világgal. Olyan szörnyű ez? – hangom megmereg, könnyeim gyűlni kezdenek. Annyira szeretnék jót tenni, mégis… Tudom, hogy megbuktam. Elvégre hogyha én magam nem vagyok jó, akkor hogyan tehetnék jót? Pont én? Chh!
Az első könnycsepp legördül arcomon, fejemet kezeim közé fogom, lehajtom. A kanapé közepén ülök, könyökeimet térdeimen támasztom meg. Nem akarok sírni, hát hogy a fenébe is akarhatnék! Nem akarom, hogy gyengének lásson, már megint…
Hajam arcomba hull, erővel, de sikerül visszatartanom kitörni készülő zokogásomat. Nem akarok, nem merek felnézni, szemeimet csukva tartva veszek remegve levegőt.
Nem tudom, hogy mit szeretnék. Nem tudom, hogy mit fog tenni: elmegy, vagy visszajön. Nem tudok semmit sem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Szomb. 29 Aug. 2015 - 12:00



Aalyena & Ellael


*Bármilyen választ is ad Aalyena, már nem tudja kimosni magát előtte. Eléggé kifejező volt az a mondat amit az ébrenlétről ejtett el vétlen, értem miről van szó, épp ezért aggódom. Csak bólintok a szavaira, nem szeretném még inkább beletaszítani a szakadékba, hogy magyarázkodnia kelljen, hogy kellemetlenül érezze magát. valamiért a velem szemben ülő fekete szárnyú angyal sosem tudja magát igazán elengedni velem szemben, pedig nem gondolom, hogy olyan szigorú és utálatos vezetője lennék. Igyekeztem nem éreztetni, hogy felette állok, bizalmat szavaztam neki amikor más nem, és az elmúlt évtizedek engem igazoltak. Tudom, hogy vannak problémái hiszen látszik rajta, kihallom a hangjából, hiába a smink és a rezzenéstelen arc amit oly sokáig gyakorolt, a szemei mindent, vagy legalábbis sok mindent elárulnak. Mindez nem angyali képesség, ez a lelkemből fakad, egyfajta erős empátia amit talán az anyámtól örököltem. Úgy vagyok vele mint Aalyena velem, nem tudok előtte megállni anélkül, hogy ne látna bele a lelkembe. A gondolataiban természetesen nem tudok olvasni és a titkait sem felfedni, ha nagyon akarnám persze sikerülne, a védelem kaszt bármelyik tagja napok alatt kiderítene róla bármit, de ha ilyen eszközhöz folyamodnék a saját iránta érzett bizalmamat ásnám alá. Nem kémkedni akarok utána, hanem elfogadtatni vele azt, hogy érdekel az élete, nem a magánéletében szeretnék vájkálni, nem pletykára vagyok éhes, csupán baráti aggódás a részemről amit eddig nem érzett vagy nem akart érezni. Talán úgy érzi nincs szüksége rá, elvégre erős, határozott nő és angyalként sem utolsó, ezért nem hiszem azt, hogy súlyos titok lappangna az életében. Ám minden egyes későbbi megjegyzésével egyre jobban felhívja a figyelmemet arra, hogy a lelke valahol elveszett, már nem a fáradtság számlájára írom mindezt. Dacos gyerek válaszol és tagad, majd egy esendő nő kér bocsánatot, végül a diplomatikus üzletasszony fejezi be. Úgy váltogatja az arcait mint más a fehérneműjét, s mind egyre jobban próbál távolabb lökni magától. Már arra sem figyel, hogy elrejtse az érzelmeit, ingerült és ahogy a mosoly lefagy az arcáról, érzem, hogy telibe találtam. Talán gonosz dolog volt tőlem elővenni a képességeim közül az egyiket, de nem akartam vele befolyásolni, és talán nem a legjobb ötlet volt. mindeközben figyelem őt, minden rezdülésére hegyezem az érzékeimet, fáj a lelkemnek ilyennek látni őt, bár, hogy őszinte legyek az a vindorielbeli találkozás győzött meg végleg az igazamról. Akkor, ott Aalyena megnyílt előttem, megmutatta az esendő nőt, a szenvedőt lányt, láttatni engedte végtelen magányosságát. Noha türelmes vagyok és sok mindent képes vagyok elnézni, némi dühöt belőlem is ki tud csiholni. Tulajdonképpen pár mondatban felszólított arra, hogy távozzak. Lázasan agyalok azon vajon mi válthatta ki belőle mindezt, mert nem a fáradtság az biztos. A szíve tele van fájdalommal és kétséggel.*
-Értem. Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, elmagyarázhatnád.
*Oldalra hajtom a fejem, s úgy nézem őt, de mielőtt válaszolhatna megzavarnak minket. A fenébe is, szívesen rácsapnám az ajtót arra a fickóra, de nem tisztem és nem is szeretnék botrányt. valószínűleg úgy is pletyka alapot nyújt ahogy Aalyena felcsattan és feledve a higgadt üzletasszony álcáját valósággal leordítja a fickót. Szenvtelenül várakozom, egyetlen szót sem szólok, most segíteni sem akarok, megvárom míg az angyal visszatér hozzám és teljes figyelmét nekem szenteli.*
-Mit sajnálsz Aalyena? Azt, hogy rövid úton kitessékeltél a kaszinóból, vagy azt, hogy tanúja voltam néhány bennfentes gondnak?
*Előrehajolok és hacsak nem húzza el a kezét, barátian rásimítom a magamét, ezzel is kierőszakolva, hogy rám figyeljen.*
-Nem tudom milyen problémáid vannak, de vannak az kétségtelen. Nem a titkaidra vagyok kíváncsi, nem a magánéletedre, hiszen eddig sem kérdezősködtem mégis bíztam benned. De nem tudok bízni többé ha látom, hogy belülről emészt fel valami. Néha elég ha csak beszélünk róla valakinek és közben rájövünk a megoldásra vagy arra hol rontottuk el. Másnak több kell, némi útmutató, tanács, de mindenkinek kell valaki. nem faggatnálak ha tudnám, hogy áll mögötted valaki, egy barátnő, egy barát, a kedvesed vagy rokon, de mint tudjuk…..nem hagyhatom, hogy felőröljön Aalyena.
*Végül elengedem, ha eddig foghattam a kezét majd felállok. Láthatóan dolga van és nem is alkalmas arra, hogy bármiről is beszéljek vele ami az üzleti ügyet érinti. Majd holnap, ha lenyugodott és csitultak a kedélyek, a mai este vagy a távozásomé, vagy a lélekápolásé, majd Aalyena eldönti. Mindannak ahogyan az imént velem viselkedett nem lesz következménye. Az ajtóhoz sétálok de nem megyek még ki, a kilincset sem fogom meg, hanyagul az ajtófélfának támaszkodom és onnan tekintek rá.*
-Szeretném ha a köztünk lévő bizalom kölcsönös lenne, de tudom, ezt ki kell érdemelni. Szólj ha ez megtörtént és készséggel állok a rendelkezésedre. Nyisd ki a szemeidet Aalyena és vedd észre, hogy segíteni szeretnék. Párizsról majd később megkapod a tájékoztatást, most nem foglalkozom ezzel, van ami fontosabb.
*Fontosabb mint Párizs, azt akarom, hogy teljes értékű legyen, ám ha gondjai vannak nem lesz az. Várok még a döntésére, szívesen maradok akár reggelig is ha úgy kívánja, de….nem értem mit kellene tennem, hogy kiérdemeljem a bizalmát.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 314
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Hétf. 24 Aug. 2015 - 13:51



Ellael & Aalyena


Már akkor tudtam, hogy butaságot csináltam, amikor kiejtettem a „harminchat óra” kifejezést.
- Nem, nem lennék – válaszolom azonnal. – Ez a beszélgetés elmúlt harminchat óra fénypontja, így szomorúan fejezném be ilyen kevés idő után – teszem hozzá. Már lényegében mindegy, hogy mit mondok, nem ronthatom a helyzetemet tovább. Legszívesebben ordítanám, hogy semmi szükségem ennél több alvásra, mert teljesen mindegy, hogy otthon fetrengek az ágyamban álmatlanul, vagy helyette jobb hellyé teszem ezt a bolygót valamilyen módon… Bár belegondolva rontanék a dolgon, ha ezt hangoztatnám, így rendet teremtve fejemben cenzúrázom gondolataimat. Ez az én dolgom, nem tartozik másra.
Hogy Ellael tud-e arról, hogy vannak problémáim? Nagyon remélem, hogy nem. Nem látszódnak gondjaim, a smink csodákra képes. Mert hogy igen, anélkül látszódnának a szemem alatti sötét karikák. És tudja-e, hogy lassan rám süthető a bélyeg: alkoholista? Újfent bízom a nemleges válaszban. Az az egy gondolat nyugtat meg, hogyha tudná, akkor már nem lennék a második kör tagja. Akkor nem ülne itt velem szemben. Legalábbis nagyon remélem.
Kicsúszik a számon a félreérthető mondat, és nem Ellael humorosabb fele válaszol rá. Bassza meg! Az aggódó Ellaeltől kapok választ, mosoly lehervad az arcomról. Küzdök magammal, pengeélen táncolok. Hogy mennyire szeretném kiönteni valakinek a szívemet! Hogy milyen jó lenne, ha végre egyszer meghallgatnának! Bensőm könyörög az emberiességért, de egyszerűen képtelen vagyok túllépni azon a rendkívül egyszerű tényen, hogy a velem szemben ülő angyal egyben a felettesem is. Aki nem tudhat a dolgaimról.
Vívódásom végkimeneteléről maga Ellael dönt, a félelem és az őrjítő harag keveréke egyszerre gyűlik fel bennem. NEM! – ordítja a belső hang. Soha többet nem akarok olyat, mint akkor, Vindorielben. Nem akarok olyan helyzetbe kerülni, és Ellael nem kínál más kiutat. Nem enged elmenekülni, nem hagyja figyelmen kívül mindennapos dolgaimat, nem hagy figyelnem kívül engem. Ez bánt, ez mérgessé tesz, ettől félek és ettől felébred bennem az elveszett, érző lény. De hogy melyik fog válaszolni? Tudatalattim elsápad, én sem tudom. Ösztöneim vezérelnek, ennyi ébrenlét után sokkal inkább azok irányítanak. Most elcseszhetek mindent… És lehet, el is fogok.
- Nem bánt semmi – közlöm, hangom olyan hideg, amilyen Ellaellel szemben még sohasem volt. Ezt a negatív érzelmi mélységet azoknak szoktam tartogatni, akik elcsesznek valamit, akik alattam állnak, és megengedhetem ezt magamnak velük szemben. – Elnézésed kérem, fáradtan hajlamos vagyok elengedni magam. – Na jó, ez elég enyhe kifejezés. A dolog még vicces is lenne, de a szobában lévő levegő már megfagyott, így véletlenül sem az. – Többé nem fordul elő – biztosítom, miközben tudatalattim lemondóan lehajtja a fejét. Most üldözöm el az az egyetlen embert, aki tényleg rám kíváncsi… A mondat nem hordozza magában azt a félelmet, amit érzek. Tudjuk mindketten, hogyha Ellaelen múlik akkor előfordulhat akármi, méghozzá itt, ebben a szobában, nem is olyan nagyon soká. Sokat, nagyon-nagyon sokat edződtem az évek alatt, de tudom, hogy tényleg aludnom kellene már, hogy ebben az állapotban Ellael számára gyerekjáték lenne betörni jégpáncélom alá.
A harag utat tör magának, a kellőnél és illőnél picit hangosabban és hevesebben csattan válaszom:
- Ezzel nem segítesz! – Kék szemem hidegen lángol, valahol mélyen egyszerre érzek hálát és vagyok eszméletlenül dühös Ellaelre. – Mindenkinek van rosszabbik énje – hangom gúnyos. – Az enyémmel az előbb találkozhattál. Azzal segítesz, ha elmondod, mikorra és hova kell mennem Párizsba. Hogyha megkérdezed azt, ami tényleg érdekel a kutatásaimmal kapcsolatban, és hagyod, hogy válaszoljak. Aztán elmondod még, hogy milyen feladatokat szántál nekem, aztán rákérdezel a pénzre, majd miután megkapod erre is a választ, megiszod a koktélodat. Aztán felállsz, mire én is. Elköszönünk egymástól, és a nagydarab néger kikísér az irodából. Majd belátásod szerint dönthetsz, hogy maradsz életedben először játszani, vagy kiállsz a fotósok elé, hogy a holnapi címlapon jó kép legyen rólad – hadarom. Már nem nagyon érdekel, hogy mennyire látszódnak érzelmeim, düh és csalódottság keveréke ül ki arcomra. Nem kiabálok, de hangom erélyes, szenvtelen.
Csak azután jövök rá, hogy mit is tettem, miután becsukom a számat. Gyakorlatilag kidobtam a felettesem. Legszívesebben fejbe vágnám magam, de nem tehetem. Így kell elszúrni egy több évtizede épülő tojáshéj vastagságú törékeny viszont!
Szólásra nyitnám a számat, hogy bocsánatot kérjek, hogy mondjak valamit, akármit, amikor irodám ajtaja kinyílik és Jungle szőrös feje jelenik meg az ajtóban.
- Asszonyom… - kezdi, nem is tudván, hogy rosszabbkor nem is jöhetett volna.
- MI VAN?! – csattanok fel, ez egyszer tényleg nem rejtve véka alá érzéseimet. Felpattanok, és az ajtóhoz viharzok.
- Asszonyom, a 7-es asztalhoz visszatért a… - Jungle Ellael felé néz óvatosan. Picit sajnálom, amiért rajta csattan az ostor, de nem foglalkozok vele. Ennyi pénzért viselj el…
- Mondd már!
- A lapszámlálós, akivel az elmúlt hetekben gond volt. Megint máshogyan jött, újabb személyivel. De ezúttal sikerült elkapnunk, nem tudott meglépni – a férfi hangja közönyös, nem mutat arca semmilyen érzelmet. Elvégre mellettem edződött...
- Vigyék a biztonsági szobába, zárják be. Ketten maradjanak az ajtó előtt, majd megyek – vakkantom, kihangsúlyozva a 'majd' szót. Jungle igenlően morog egyet, és eltűnik.
Sóhajtok egyet, csak ezután fordulok vissza Ellael felé. Ehhez már tényleg kevés vagyok. Oktalanul kiabáltam Ellaellel és Jungle-lel is. Idióta. Igazat kell adjak magamnak.
Már ahhoz sincsen energiám, hogy kihúzzam magam. Visszaballagok a kanapéra, leülök Ellaellel szemben, végig a földet bámulom.
- Sajnálom – morgom halkan. Utálok bocsánatot kérni; nálam ez az egyetlen szó a maximális megbánás verbális megnyilvánulása. A whiskyért nyúlok, majd visszahúzom a kezem. Ez nem megoldás, főképp addig nem, amíg még vannak elintéznivalóim. Ellaelre emelem tekintetemet, arcomon némi megbánás tükröződik. Ó, mi a francot tettem!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Szer. 19 Aug. 2015 - 20:25



Aalyena & Ellael


*Nehéz belőle kihúzni bármit is ami a magánéletére vonatkozik, nem szívesen adja ki magát, úgy tűnik még mndig nem bízik bennem annyira, hogy megtegye. Egyetlen ilyen alkalom volt csupán, hogy láthattam az érzelmeit az arcán, a könnyeiben és egész hátralévő életemre megjegyeztem. Ez adott merészséget ahhoz, hogy később is előcsaljak belőle ilyen értékes perceket, nem mintha ismét szeretném megríkatni, de elég lenne néhány szó, panasz vagy siker megosztása, hogy tudjam számít rám. Ám mindez egyelőre elmarad én pedig hagyom csitulni a hullámokat. Úgy is lesz még alkalmam vele beszélgetni és nem is fogok kihagyni egyet sem. Előbb-utóbb rájön majd, hogy a lelke nálam biztonságban van. Hasonlít egy kicsit Caryethre, erősnek akar látszani akkor is amikor úgy érzi az élet szakadékba taszította, egyedül akar kimászni belőle és mindenkit elüldöz maga mellől. Van némi fogalmam arról mi állhat a háttérben de mindez még nem festi le a teljes képet. Ám ami késik nem múlik és van bőven időm jószándékúan magamhoz édesgetni. Holnap úgy is rólunk szól majd minden újság és magazin címlapja, egyetlen célom volt azzal, hogy nyíltan léptem be a kaszinóba és nem vettem igénybe a VIP bejáratot hátul. Egy kis reklám, bár nem szorul rá ahogy a legutóbbi információkból értesültem.
Érzem ahogy megkönnyebbül azután, hogy nem faggatom tovább. Bár az arcán érzelemnek jele sincs, ahogy annak idején Vindoriel teraszán, úgy most is képes vagyok érzelmileg ráhangolódni, ha tudnék a fogadalmáról, most menten elmosolyodnék. Ám mivel áttértem a hivatalos ügyekre, komoly maradok és akkor sem rezdül az arcom amikor a szemem sarkában villanást látok. Aalyena roppant csinos és szexi, egyetlen vétlen pillantást megér, férfi vagyok és megnézem a szép nőket, hódolok a szépségük és az eszük előtt is, ám a fekete szárnyú angyal aki hallgatólagosan a körön belüli védencem, nem az esetem. Évszázadok óta más szépség előtt hajlok meg, de erről nem fog tudomást szerezni hacsak én nem döntök úgy. *
-Ezek szerint az elmúlt harminchat órában szemernyit sem pihentél. Talán hagyhatnánk mindezt holnapra és mint a felettesed rád parancsolhatnék, hogy aludd ki magad. De ettől nem lennél boldogabb.
*Aggódom. Ahogy mindig mindenkiért. Biztos vagyok abban, hogy képes rám figyelni és mindent megjegyez, maradéktalanul meg is old majd, nem ezzel van a probléma. az iménti kíváncsiság hajt újra, hogy megtudjam milyen gondok tarkítják az életét mostanában. Mégis, örömmel ám egyben meglepődéssel tölt el, hogy ilyesmi kicsúszott a száján. Nem hiszem, hogy flörtölne velem, soha nem adtam jelét annak, hogy vevő lennék ilyesmire, más oka van annak amit és amiért mondott. A továbbiakban is csupán néhány mondat erejéig marad meg a hivatalos témánál, aztán újra egy félreérthető mondat. Vagy csak én értem félre? A mosolya azonban lebeszél erről az utolsó kérdő gondolatról. Kissé oldalra hajtom a fejem és úgy nézek rá, továbbra sem rezdülök ám a figyelmem felé kihegyeződik. *
-Aalyena! Mond el mi bánt. Még soha nem voltál ilyen azelőtt. *Nem fogja elmondani, hacsak nem folyamodom aljas eszközökhöz. Az angyali aurámat veszem elő, de egyelőre csak megmutatom, halványan derengő fény vesz körül de nem bocsátom rá az erejét, nem használom, csupán láttatom.* -Segíteni szeretnék, ne hozd ki belőlem a rosszabbik énemet, hogy ilyen aljas eszközt vessek be.
*A fény lassan elhalványul és eltűnik, a hangom is mindvégig halk volt, szinte suttogó, baráti és nem fenyegető. Inkább olyan voltam mint egy apa, vagy idősebb fivér aki aggódik. Most fordul a kocka. Stílusosan hiszen kaszinóban vagyunk, vagy hatost dobok és a bizalmába fogad, vagy végképp elveszítem azt is amit eddig a magaménak tudhattam. Ám vagyok olyan, hogy kockáztatok.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 314
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Hétf. 17 Aug. 2015 - 23:14



Ellael & Aalyena


Belekortyolok italomba, majd örömmel engedek fel, amikor elegendőnek találja a válaszomat. Magamról ugyan semmit sem mondtam, Ellael ezt már megszokhatta. Azóta a nap óta ott fent, Vindorelben, nem láthatott tőlem érzelmi megnyilvánulást. Senki nem látott tőlem ilyet, a velem szemben ülő angyal is egyszeri kivétel csak.
Egyszerűen egyszerűbb hidegnek lenni. Nem tudok beszélgetni a semmiről, egy szakmai értekezés pedig nem tűr személyességet. Innentől emberi kapcsolataim halálra vannak ítélve. A férfiak csakis a pénzt és a hatalmat látják bennem, vagy a kurvát. Talán ez utóbbi túlzás, de azért túlzottan nem állok messze ettől. Saját szórakozásomra van az a gazdag és igényes vendég, aki megkaphat egy éjszakára, de semmi többre. Vagyonom az utóbbi időben egyre nagyobb visszhangot vert, szinte már látom is magam előtt a holnapi főcímlapot: Wallendorf és Montgomery titkos légyottja a Starlightban! - és egy kép Ellaelről, amint belép, esetleg ahogyan távozik. Tudatalattim bosszúsan csóválja a fejét az emberi hülyeség miatt, bár valahol szórakoztat a gondolat. Mivel sosem személyeskedünk, nem beszéltem még Ellaellel ilyenről, de a bennem lakó mindentudásra vágyó szörny szomjazik felettesem szerelmi életének titkaira.

Lábaim keresztbe teszem, hátradőlök a süppedős, puha bőrön, miközben a férfit hallgatom. Szoknyám felcsúszik, a fekete szövet alól elővillan hófehér, hibátlan bőrű combom. Picit lentebb húzom az anyagot, nem mintha engem zavarna. Egyszerűen nem akarom feleslegesen kényelmetlen helyzetbe hozni Ellaelt. Nagyon legalábbis. Nem szakítom félbe, csak finomat rázom fejemet - egy szóval sem említettem, hogy nincsen jókedvem. Bár valójában voltam már boldogabb, tudom, hogy arcom nem árulkodik rólam. A sok évnyi póker megtette hatását, gondolom önelégülten.
Bensőm fellélegzik, amikor megtudom, Ellael miért keresett fel. Angyali képességének köszönhető, hogyha akar, képes megtörni, le tudja rombolni páncélomat. Tartom magamat a sok évvel ezelőtt tett fogadalmamhoz: sohasem fogok egy asztalhoz ülni ezzel az angyallal. Pókerasztalhoz, természetesen. Egy részem ki akarja ezt mondani hangosan, de egoistább felem határozottan megtiltja. Olyan, akárcsak egy szita: a minimális érzelmeket is tartalmazó mondataimat kiszúrja azonnal, és beutalja elmém ezt küldő részét a rehabra. Elzárva, valahol Szibéria mélyére.
- Örömmel tölt el, hogy azt hitted, nincsen jókedvem - nézek Ellael szemébe játékosan. - Napom fénypontja látogatásod, sokkal boldogabb vagyok, mint az elmúlt harminchat órában, amit ébren töltöttem. - Hülye! Legszívesebben visszaszívnám a mondatomat, de már nem tehetem. Tényleg másfél napja nem aludtam, de véletlenül sem együttérzésre vágyva mondtam ezt. Csakis azért, hogy érzékelje: társaságát többre tartom, mint az engem körülvevő bútorokét, vagy emberekét. Valahogy ebben a sorrendben.
- Nincsen senki, akiben megbízom annyira, hogy itt hagyhassam neki a kaszinót - kezdem. - Viszont van annyi pénzem, hogy gondtalanul mehessek el, tudván, nem lesz semmi baj. Elszomorító tény, hogy a hatalom papírfecnikben rejlik a mostani világban... Neked bármikor készen állok, akármi is legyen a feladatom - jelentem ki, majd szám ördögi mosolyra húzódik. Egyszerűen nem bírtam ki, amikor nem alszom, hajlamos vagyok a gúnyra és a rosszindulatra. Nem mintha máskor nem így lenne. Nem csak én, de a velem szemben ülő angyal is megmaradt hivatalos mivoltánál eddigi találkozásaink során, így elég sokat megadnék azért, hogy tudjam: átfutott-e azonnal a fejében a gondolat, hogy valami olyat csinál velem. Nem mintha ilyenre vágynék vele, bár nem kellene kötéllel rángatni sem. Egy hideg ribanc vagy, akit nem érdekelnek az érzelmek. Nem újdonság... - szól be a gunyoros kis hang, és igazat kell adjak neki. Magamnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Vas. 16 Aug. 2015 - 9:27



Aalyena & Ellael


*Noha Hendiala helye mellettem nem véletlen, mindvégig a képességeit tartottam szeme előtt és nem vagyok ezzel másképp Aalyena esetében sem. Amikor a második körbe emeltem, bíztam benne, jobban mint mások és ez mostanra sem változott meg. Olyan angyalnak és vezetőnek tartom magam aki nem hódolókat akar maga köré gyűjteni hanem értékes társakat, ha valaki kiválóan teljesít abban amivel meg van bízva, őszintén és minden irigység nélkül el tudom és el is ismerem. Úgy gondolom fontos ha szemtől-szemben tudatjuk a másikkal ha meg vagyunk elégedve vele, de Aalyenának igaza van, bár nem látok bele a gondolataiba, mindezt jól meg kell jegyeznie mert noha tudok dicsérni és elismerni, nem osztogatom a szép szavakat túl gyakran. Maradjon meg jutalomnak, hogy vágyjon rá a másik, hogy érezze mindaz amit kapott különleges és harcoljon a további alkalmakért. Mindezzel bizonyára tisztában van, az az egyetlen szó amivel megköszöni, a mosoly és a tekintet mindenről árulkodik. Épp csak ennyire van időnk mielőtt megkapjuk az italainkat s noha Aalyena nem kért semmit, úgy látszik neki is van egy „Hendialája” aki kitalálja a gondolatait is. A köszöntőre emelem a poharam majd belekortyolok, biztos vagyok benne, hogy nem fogom mind meginni de udvariatlanság lett volna visszautasítani a vendéglátást. Apróság, de én az ilyen apróságokra is figyelek. *
-A tiédre!
*A kérdésemre ugyan válaszol de elég egyhangú az amit mond, úgy érzem nem szívesen beszél a magánéletéről, holott nem titkokra voltam kíváncsi, csupán arra, hogy érzi magát, s ha vannak gondjai mennyire viselik meg. Néha elég pár vigasztaló, együttérző szó is anélkül, hogy tudnám mi az ok a rosszkedvre, de Aalyena soha nem tartott rá igényt. Tiszteletben tartottam és elfogadtam ám nem tudok az emberi bőrömből sem kibújni, érdeklődöm, mert számomra fontos, hogy azok akik tőlem függnek jól érezzék magukat. Nem vetem a szemére, elnéző mosollyal konstatálom, hogy többet nem húzok ki belőle, így áttérek arra amiért valójában jöttem. Leteszem a poharamat és ujjaimat összeérintem egymással szemben miközben a karfára támasztom a könyökeimet.*
-Ha egyhangú és unalmas, akkor nincsenek gondjaid, de szomorú, hogy nincs jókedved. Ám hamarabb fog megtörténni a megbeszélés mint gondolnád. Nagyszabású projektet készítettem elő Párizsban és az összes orvosra, tudósra szükség lesz az elején a felsőbb körökből.
Kononál már jártam és mindhárom kaszt érintett lesz az ügyben. Az én napjaim ezzel teltek, szóval mondhatom nem volt egyhangú és unalmas, de köszönöm a kérdésed. Remélem a tieden is tudok majd segíteni. Van valaki akiben maradéktalanul megbízol és itt hagyhatod a kaszinót pár napra?

*Ezért jöttem ugyan, és ré is tértem a lényegre, de ez nem jelenti azt, hogy feladom Aalyenával kapcsolatban. Csupán lassítanom kell egy kicsit, ebben jó vagyok, és megvárnom, hogy rájöjjön, nem érdekből vagyok rá kíváncsi. Talán egyszer összehozhatnám Konoval vagy Hendialával amolyan női csevegésre. Ha mástól hallja talán elhiszi, nekem fontos mások jóléte és ez az első a munka előtt.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 314
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Csüt. 13 Aug. 2015 - 14:13



Ellael & Aalyena


Szinte éppen csak magunkra maradunk, amikor újra nyílik az ajtó, és belép rajta legbizalmasabb pincérnőm, Anastasia. Csak ő szolgálhat fel az irodámban, rajta és Jungle-ön kívül más alkalmazottam nem is teheti be ide a lábát. A nő a húszas éveiben járhat, nagyon szőke és nagyon szép. Minden ellenére mégis visszafogott, észak-európai lány, aki szemeit lesütve, árnyként hozza be az alkoholmentes Mojitót Ellaelnek és egy pohár skót whiskeyt nekem. Ugyan nem kértem, tudtam, hogy fogja hozni, így egy tőlem ritka, gyors köszönömmel bocsátom el.

Szavai megmelengetik fagyott szívemet, igazi, nem mesterkélt mosollyal ajándékozom meg. - Köszönöm - mondom ki egyszerűen, de a szó ez esetben tényleg kifejezi hálámat és örömömet. A bennem lévő vadmacska elégedetten hunyorog, szfinxként tart szemmel mindent. Ha tudna, még talán dorombolna is. Ellael szájából az Alfa egy magasztos, óriási, ritka jelző. Jegyezd meg, mert nem sokszor fogsz ilyet hallani. Vadmacskám rámorog a belső hangra, most csak a pillanatnyi mámorral akar foglalkozni.
- Egészségedre! - szólok, amikor mindketten felemeljük az italunkat. Whiskeymet a magasba emelve biccentek felettesem felé. A mozdulatban már semmi sincsen az előbbi melegségből, újra visszatért belsőm az Antarktiszra, hogy folytathassa a több száz éves fagyoskodását.

Belekortyolok az italba, érzem, ahogyan belülről kezd felmelegíteni. Kinevezésem óta egészen jó barátságban vagyok az alkohollal, bár Zythyr halála óta egyszer voltam olyan részeg, hogy leessek a székről. Nem vagyok alkoholista, de nem vetem meg a napi egy pohár folyékony tüzet. Hogy mikor éppen mit... Az hangulatfüggő. Belegondolva az elmúlt több, mint két évtizedben nem az ital jelentette rám a legnagyobb veszélyt. Sokkal inkább saját magam. Vakmerő, sokszor idióta módon nem kerülöm a veszélyt, sőt mi több, a veszély és az adrenalin vonz engem. Annyi pénzem van, hogy a matracomat is kitömethetném vele, így megtehetem, hogy drága és nem éppen hétköznapi hobbikat űzök. Egyik kedvencem a "gyorshajtás". Még sohasem kaptak el, bár nem azért nem, mert túlzottan legális lennék. Egy rendszám nélküli Audi R8 nem tartozik a legális dolgok közé, azonban mindenképpen egy olyan örömforrás, mely elég sok jót és rosszat hozott már a fejemre.

Legszívesebben figyelmem kívül hagynám a rám vonatkozó kérdését, de tudom, hogy ez illetlenség lenne. Csakis az illem és a tisztelet beszél belőlem, semmi más. - A napjaim egyhangúak és általában unalmasak. A kutatásaim rendben haladnak, már elég régen találkoztam a körömbeliekkel, esedékes már egy újabb megbeszélés. A kaszinó él is virul, minden hónapban magasan nőtt a bevétel az elmúlt egy évben... - Nem tudom, hogyan folytassam, így nem is teszem végül. - És neked hogy telnek napjaid? Miben lehetek segítségedre? - teszem hozzá, nem bírva megállni. Ellael látogatásának úgyis utolsó kérdésem fogja feltárni a célját, a többi csak formaság. Magamban még csak bele sem gondolok abba, hogy a férfi tényleg megpróbálhat egy baráti munkakapcsolatot kialakítani velem. Az Elcseszett úgysem kell senkinek sem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Vas. 9 Aug. 2015 - 6:42



Aalyena & Ellael


*Egyáltalán nem csábít a játékszenvedély, a díszes környezet, az asztaloknál folyó szórakozás. Akik idejárnak jobbára a nyerés lehetősége miatt koptatják az asztalok posztóját, nekem mindenem megvan amit pénzen meg lehet vásárolni. Életem hosszúra nyúlt ideje alatt bőven volt lehetőségem, hogy akkora vagyont gyűjtsek össze ami akár két angyal életre is elegendő luxust nyújt, ebből a szempontból magam is gyarló vagyok. Ám van annyi eszem, hogy mindig hagyok magamnak valamit ami után vágyakozzak, mert különben belefulladnék az unalomba. Hendiala az egyetlen ilyen vágyakozás, bár szívesen felcserélném ezer másikra. Akkor ő az enyém lenne és már az töltené ki az életemet, hogy neki megadjak mindent.
A kaszinó egészén gond nélkül átjutok hála az ismert arcomnak, Aalyena privát szobája előtt azonban számomra még ismeretlen őr áll, ám alig mutatkozom be a füléhez kap. Áldott egy emberi technika, bámulatos ahogyan sikerül évtizedekről évtizedekre, évről évre feljebb tornászniuk magukat, hogy tudatlanul is kompenzálják a természetfeletti lényektől való lemaradásukat. Ilyenkor eszembe jutnak azok a hiányosságok melyeket mi birtoklunk, az emberekhez mérten mi sem vagyunk tökéletesek, talán a sors így egyenlíti ki a több ezer évvel ezelőtt keletkezett előnyöket. az őr minden bizonnyal parancsot kapott mert azonnal szívélyesebben üdvözül mint amilyen képet meresztett rám az első pillanatokban. Noha majdnem kétszer akkora mint én – a szárnyaim nélkül – mégis csak egy ember, nem földelementál és nem is démon, újabb előny az emberek javára. Persze ennek ellenére nem ijedek meg tőle, talán megizzasztana az első percekben de nálam több ász van. Igen, olykor én is csalok.
Belépve Aalyena szentélyébe az ismert illatok fogadnak, jobbára az angyal parfümje, de számomra átsejlik rajta a valódi illat, a tollaké melyek most rejtve maradtak, a bizalomé, a feltétlen alázaté, a hűségé. a megkérdőjelezett döntésem mely beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Úgy tekintek végig rajta mint egy rég látott jóbaráton, ám nem sikerül elhessegetni a kérdéseimet, melyek mindig felmerülnek ha nőt látok tűsarkúban. Hogy a fenében képesek abban olyan kecsesen és biztonsággal járni. Félreértés ne essék, nem próbáltam ki, de feszít a kíváncsiság. Diszkrétebb mosolyt villantok mint amilyen kedv ömlik szét bennem Aalyena láttán, a karjaimat nem emelem üdvözlésre, de a kezemet az övéért nyújtom, hogy a megjátszott helyzethez méltón kezet csókoljak. *
-Miss Wallendorf! Önnel mindig öröm találkozni…..köszönöm….hmmm….egy Mojitót ha kérhetnék, természetesen alkoholmentesen.
*Könnyed csókot lehelek a kacsóra melyet minden bizonnyal felém nyújt, fő a látszat. Angyalként másképp üdvözölném, de ez most nem az a helyzet, persze mint nőnek akkor is megadnám a tiszteletet, de a hierarchia mást követel. Várom, hogy becsukódjon mögöttünk az ajtó és magunk legyünk, s mikor ez megtörténik, hagyok neki még pár lélegzetvételnyi időt arra, hogy a nekem szánt helyre vezessen és leüljön velem szemben. *
-Ugyan Aalyena, ne szabadkozz, mindketten tudjuk, hogy az álca fontos és e szerint cselekszünk. Te tökéletes Alfa vagy.
*A gondolat és a kijelentés mellyel hozzá igazodom, megmosolyogtat, már csak azért is mert a felállás éppenséggel fordított. De itt és most Aalyena a hegy csúcsa és ezt tiszteletben tartom, mikét megtettem ezt Kono-val a központban és betegként jelentem meg. Ujjaimat összeillesztem magam előtt úgy, hogy csak az ujjbegyeim érjenek egymáshoz, fejemet kissé oldalra billentve figyelem őt. Mindig tökéletes álca, mindig tökéletes megbízhatóság, ám még az évtizedek elmúlása után is emlékszem korábbi érzelmeimre vele kapcsolatban. Ezek azóta halványodtak. Vajon sikerült az önként vállalt küldetésem?*
-Nos, valóban azért is jöttem, hogy némi segítséget kérjek tőled, ám előbb arra lennék kíváncsi hogyan telnek a napjaid itt és a körön belül.
*Azért mert vezető vagyok, mert munkamániás, mert leginkább a tudomány körének előnyeit tartom szem előtt, még van bennem annyi érzés, hogy elsőként az általam választottak élete és lelki jóléte legyen fontosabb. Ha ez nincs meg, akkor semmi más sem működik. *


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 314
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Pént. 7 Aug. 2015 - 11:09



Ellael & Aalyena


Kaszinóm irodájában ülök, és elégedetten dőlök hátha magas támlájú bőr székemben. Ordibáltam három emberrel, kirúgtam másik kettőt, és próbaidőre tettem négyet. Ez van, ha nekem dolgozol. A beszállító, aki az orosz vodkát hozza, megpróbált átvágni valami ukrán szarral. A csapos kiszolgált pár barátot ingyen, az egyik biztonsági őr pedig elkésett. A beszállítóval csak kiabáltam, ugyanis csak tőle tudom megvenni ilyen olcsón az orosz vodkát; bár szavaimból ítélve nem tűnhetett túl fontosnak. Hogyha azt hiszi, hogy fontos, mindent megakar majd tenni. A csapost kirúgtam, az őrt pedig próbaidőre tettem, és a legrosszabb helyre osztottam be.
Felnyitott laptopom a mahagóni asztalon áll előttem; az összes kamera miniatűr képét mutatja kis kockákba sorakoztatva. Figyelmemet a bejáratnál lévő köti le, feltűnő, szürke limuzin áll meg a fotósok tengerében. Rákattintok a kis képre, mire az felugrik, elfedve a többit; szám mosolyra görbül. Ellael.
Leütök pár billentyűt, majd köszönés nélkül biztonságijaim főnökéhez szólok, a fülében lévő kis adón keresztül.
- Kísérjék a most érkező urat az irodámba, kérdés nélkül! - pattogok, majd válaszra nem várva kinyomom.
Újabb billentyűk után a kamerákra figyelőkhöz szólok. - Legyenek résen! Nem akarok lapszámlálást egyik asztalnál sem! Most Önöké a VIP részleg felügyelete is, ne csesszék el! - Leteszem ezt is, majd lecsukom a laptopot. Hogyha biztonsági őreim a kért módon cselekednek, már csak másodpercek kérdése kell, hogy legyen, és Ellael ide fog érni.

- Kérem, Mr. Montgomery, fáradjon be! - hallom ajtóm elől Zane Jungle basszusát, majd nyílik az ajtó; a magas fekete férfi kitárja azt Ellaelnek. Jungle olyan izomkolosszus, aki mellett még az angyal is eltörpül, picit nehezemre esik emiatt elfojtani a mosolyomat.
Felállok, és Ellael felé sétálok  fekete, vörös talpú tűsarkú cipőmben. Egyszerű szabású, mélykivágott fekete ruha van rajtam, mely finoman simul nőies domborulataimra.
- Mr. Montgomery! Micsoda meglepetés, nem számítottam Önre! - üdvözlöm Ellaelt. - Kérem, foglaljon helyet! - intek a barna bőr ülésgarnitúra felé. - Valamilyen frissítővel, esetleg egy koktéllal megkínálhatom? - kérdezem szívélyesen. Jungle arca meg sem rándul, még egy szemrebbenéssel sem jelzi, hogy meglepődött volna szokatlan kedvességemen.
Amennyiben Ellael igennel válaszol, így szólok az őrhöz:
- Kérem szóljon Anastasiának, hogy szolgálja fel Mr. Montgomery számára. - Akár kér Ellael valamit, akár nem, Jungle-t elbocsátom a lehető legegyszerűbben - Elmehet.

Miután csukódik az ajtó, leülök az angyallal szemben. - Ellael - neve édesen cseng vörösre rúzsozott ajkaimon. - Elnézést az előbbiért, de ez egy farkastanya. Hogyha nem te vagy az Alfa, akkor nem is tekintenek rád úgy. Miben segíthetek? - kérdezem kertelés nélkül. Ugyan az évek során elég bizalmas segítsége lettem a férfinak, mégis előbb tekintek rá felettesként, mint bármi másként. Mintha tudnék ránézni akárkire is másként. Vannak felettem és vannak alattam, ennyi. Üzletben és munkában nincsen barátság - nekem pedig ezen kívül sincsenek barátaim.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Főkarakter
☮ Kor : 845
☮ Hozzászólások száma : 262
☮ Tartózkodási hely : New York, Micromed torony



TémanyitásTárgy: Re: Iroda   Pént. 7 Aug. 2015 - 8:45



Aalyena & Ellael


*Párizsból való visszatérésem után, látogatásaim utolsó állomása Aalyena. Nem tudatos a sorrend, Kono-t mindenképpen elsőként látogattam volna meg, Kitana pedig szintén a gyógyítás területén dolgozik legfőképp, igaz Aalyena is, de rá inkább jellemzőbb a kaszinó. Hendiala természetesen egészen más, ő volt az igazán első és az életemben is ő foglalja el ezt a helyet, de igyekszem nem nyilvánvalóvá tenni, még számára sem. Az évszázadok során elég gyakorlatra tettem szert azt hiszem. Aalyena a harmadik, tulajdonképpen a megkérdőjelezhető döntéseim egyike Kitana mellett, ám úgy tűnik ezt a korábban határozott színezetet mára már elvethetem. Nagy kockázat volt de vállaltam, súlya már nem nyomja a vállaimat. Elhatározásomat, miszerint a második kör tagjait életük tevékeny helyén keresem fel, Aalyenával zárom és a kaszinóval. Noha a hátam közepére sem kívánom – pláne nem két imádott szárnyam közé – a nyilvánosságot, a publicitást és a fényképezőgépek vakuinak villanásait, a mai este ezt vállalom. Már csak azért is, hogy csináljak egy kis reklámot a terciusomnak. A kaszinók fényes világa másra sem áhítozik mint ismertségre, reklámra, arra, hogy mindenki aki látja a vendégeket belépni az ajtón, vágyakozzon néhány percnyi sikerre, szerencsére. Megadom a módját, legyen hát díszes bevonulás, úgysem lesz ingyen, elvégre hivatalos ügyben érkezem a grafitszürke limuzinnal. Ritka alkalmak egyike, hogy ebbe az autómba ülök be, általában magam vezetek mert ahogy az élet más területein, úgy a kocsik terén is szeretem magam irányítani a történéseket. Ám most nem ez a fontos, tehát ahogy Hendiala szokta mondani, kicsípve magamat érkezem és hagyom, hogy a sofőr kinyissa előttem az ajtót. Akaratlan, ösztönös mozdulattal igazítom meg a szmokingom ujját, az ingemét és fordítok egyet a szárnyat mintázó arany mandzsettagombokon. Már ismernek, nem először fordulok meg itt, bár az is igaz, hogy nem viszem túlzásba. Sosem játszottam még de ezt nem kell tudnia a kint álló és bőszen fényképező lesifotósoknak, a kaszinó ajtaja által határolt vonalon beljebb úgy sem engedik őket. Legfeljebb véletlen lehet ha közülük egy is bekerül és a telefonjával készít fotókat, de távozáskor már nem mehetnek tovább csak nélkülük. Átvonulok a termeken egészen a privát részig, nem tudtam, hogy mikor érkezem, ezért nem is jelentkeztem be előre, de remélem Aalyena a nevem hallatán nem fog akadékoskodni.*
-Miss Wallendorfhoz jöttem. Nem jelentkeztem be előre, de nem kétlem, hogy fogad. Alexander Montgomery vagyok.
*Csupán egy üzleti jellegű, udvarias mosolyt engedek meg magamnak a velem szemben álló őr felé és várom, hogy bejelentsen, beengedjen ha már hallott a nevemről. Minden arcot képes vagyok megjegyezni, az övét azonban még nem láttam, feltételezem új fiú lehet. Nem vagyok sem türelmetlen sem pökhendi vagy erőszakos. Van időm bőven, tulajdonképpen csak az van. Ám már vágyom arra, hogy találkozzam Aalyenával. A párizsi út és az előkészületek sajnos megakadályoztak abban, hogy az utóbbi három hónapban felkeressem és sok megbeszélnivalónk lenne.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Iroda   Csüt. 6 Aug. 2015 - 10:48


Iroda

A tulajdonos, Elizabeth Katharine Wallendorf (Aalyena) irodája. Belépés kizárólag személyzeti kísérettel, előre megbeszélt időpontban, vagy meghívás alapján.

írta Aalyena




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Iroda   

Vissza az elejére Go down
 
Iroda
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York :: Starlight Casino-