Megosztás
 

 Talus otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptySzer. 30 Szept. 2015 - 15:03





Clarion & Talus



Az évek alatt én már igazán jól megtanultam, hogy ilyesmi miatt nem szabad egészen egyszerűen rágni magunkat. Én még a mai napig is bűntudatot érzek Onawa elvesztése miatt, annak ellenére is, hogy semmit se tehettem volna érte. Az ilyesmi, ha hagyjuk, akkor szépen lassan beleeszi magát a lelkünk legmélyebb zugaiba, és soha nem távozik már onnan. El kell fogadnunk, hogy mindenki másban erős. Ő a mások megsegítésében, én pedig a mások megvédésében.
- Biztosan. – Tudom, hogy már feleslegesnek tűnő megerősítés ez, de én mégis szívesen teszem, még véletlen sem akarom szegény lányt kétségek között hagyni. Ha valaki kevésnek tartja őt amiatt hogy nem képes másokat bántani, nős, akkor majd vele én szépen „elbeszélgetek” négyszemközt és azután megértheti, hogy milyen jó is ha van egy ilyen segítőkész angyal a kéznél.
Ezután következnek az események sorjában, először a nyakéken megtaláljuk a készítő aláírását, aztán hamarosan előkerül az általam oly mélyen gyűlölt fegyver is, ami bármennyire is nevetséges, de egyetlen örökségem, hogy aztán végül azzal pusztítsam el a nyakéket. Az igazat megvallva nem számítottam ilyen erős lökéshullámra, de szerencsére nem lett nagyobb bajom, mint egy kevéske fájdalom, abból meg sosem árt egy kevéske
- Rendben, köszönöm a szavaid. – Ahogy pár perccel ezelőtt én próbáltam őt vigasztalni azzal, hogy elmondtam egyáltalán nem gyengeség az, hogy nem tud másokat bántani, úgy most ő próbál engem vigasztalni.
Talán igaza van, de én még is úgy érzem, hogy lehettem volna elővigyázatosabb, bár egy aprócska mosoly így is kiül azért az arcomra. Hamarosan csörren a telefonja, és tudomásunkra jut, hogy a két komában lévő beteg felébredt. Hát, már csak ezért is megérte ez az egész, hogy azok ketten újra élhetik az életüket.
- Végre egy jó hír. – Pattanok fel, mint egy igazi duracel nyuszi, elvégre a hír hallatán én is jobban érzem magam egy kicsit, aztán szépen megkeresem a telefonom, amely valahol a dohányzóasztalon van. Amint megvan, hívok is egy taxit a drága Clarionnak, de azért remélvén, hogy nem lesz itt két perc alatt.
- Rendben van, erről hajlandó vagyok tárgyalni. – Mosolyodom el, amikor felveti a lehetőségét, hogy gyakrabban találkozzunk.
- Jó utat, vigyázz magadra kedves. – Az ölelés természetesen jól esik és én sem vagyok rest visszaölelni, hiába, nem is tudnám megmondani igazán, hogy mikor kaptam utoljára egy ilyen jóleső ölelést, mint az iménti. Az ajtóból figyelem a lányt, míg el nem ér a liftig, aztán beszállása után az ajtót bezárva indulok el a romos szekrényhez. Hiába, kifejezetten nem szeretek takarítani, de még se hagyhatok csak úgy ott összetörve mindent.

// Én is nagyon élveztem kettönk játékat. Smile Talus ajtaja pedig mindig nyitva áll Clarion előtt, ezt tudhatnád. Very Happy //


Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyHétf. 28 Szept. 2015 - 20:08


Talus & Clarion


Tudom, hogy nem épp jó felé kalandoznak el a gondolataim, hogy nem szabadna, hogy ilyesmi egyáltalán felmerüljön bennem. Nem is tudnék másmilyen lenni az az igazság, nem tudnék erőszakosabbá válni, ölni, talán akkor sem, ha muszáj lenne, mégis néha felmerül bennem, hogy nem vagyok-e e miatt gyenge. Mi van akkor, ha ezért veszítek el mást, mi van akkor, ha e miatt hal meg valaki, akit szeretek, mert nem vagyok elég erős. Tudom, hogy biztosan vannak, akik ezt gondolják rólam, nem tartanak elég jónak, mert én nem vagyok képes másoknak ártani, de jól esik, hogy Talus ilyen hirtelen csattan fel a szavaimat hallva. Nem érzem úgy, hogy be kellene húzni a nyakamat a vállaim közé, csak halványan elmosolyodom.
- Köszönöm, remélem igazad van. - a halvány mosoly nem szűnik, örülök neki, hogy így gondolja, legalább attól nem kell tartanom, hogy ő mást szeretne, többet teszem azt kihozni belőlem. Néha azért érzem így, de Talus kedves, annak ellenére, hogy védelmis, sosem éreztem úgy, hogy mástól is hasonló mentalitást várna el, mint amit mondjuk ő képvisel és azt hiszem pont így a jó ez, épp e miatt kedvelem.
Az események innentől már egészen gyorsan pörögnek, míg végül én is a padlón, majd a kanapén kötök ki. Úgy fest, hogy ez ma egy ilyen nap, ez a nyakék egyikünknek sem tett jót, bár esetemben inkább maga a fegyver fejtett ki rossz hatást. Lassacskán magamhoz térek, kissé kótyagosan ugyan, de láthatóan nincs semmiféle komoly bajom és remélhetőleg nem is lesz későbbi folyománya sem annak, ami történt. Nem tudom, hogy pontosan mire képes a fegyver, de remélhetőleg elég erős bennem a jó, hogy a negatív dolgok ne legyenek képesek igazán erőteljesen hatni rám.
- Nem a te hibád, nem tudhattad, hogy óvatlan leszek, és én sem, hogy ilyen erőteljes hatása van ennek a fegyvernek. Az a fontos, hogy remélhetőleg elértük a célt. - a mosolyom immár erőteljesebb, nem akarom, hogy szégyellje magát, tényleg nem. Azt szeretném, ha tudná neki köszönhetjük, hogy azok az emberek jól vannak, legalábbis reméljük, hogy jól vannak. Szinte a kérdése után néhány másodperccel a kérdése után csörren meg a zsebemben a telefon. Kissé még össze is rezzenek, amikor tudatosul bennem, hogy mi történik, kell pár másodperc mire végül a telefonom után nyúlok, hogy előkotorjam szépen a zsebemből. Csak néhány szót váltok, sok erőm még mindig nincs, de már eljutok addig, hogy felüljek legalább közben. Az elköszönés után pillantok újra Talusra, immár egészen széles, boldog mosollyal.
- Jól vannak, mindketten magukhoz tértek, köszönöm! - ez a hír nekem bőven megérte azt, hogy elájultam. Na persze az ő sérülését nem, de a saját épségem nem számít, ezt vetették már a szememre, de úgyse lennék képes rá, hogy másnak kedvezzek magammal szemben. - Ne aggódj értem, jól vagyok, ha hívsz nekem egy taxit az bőven elég. - nem kell eltámogatni semeddig, gyorsan erőt gyűjtök. Sápadt vagyok még kissé, de hamar összeszedem majd magamat, és gond nélkül eljutok a célig. Ott úgyis az lesz az első dolgom, hogy megnézzem a két beteget, hogy hogy vannak. Elköszönéskor, amikor megérkezik a taxi természetesen nem maradhat el az ölelés Talus részére. - Legközelebb ne ilyen hosszú idő után találkozzunk. - teszem még hozzá és egy röpke puszit még lehelek az arcára, csak aztán libbenek ki az ajtón. Irány a taxi, majd a térkapu és aztán természetesen a kórház.

//Nagyon köszönöm a játékot, imádtam! Mindenképpen követelek majd a későbbiekben is velük játékot! szeretet //



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyPént. 25 Szept. 2015 - 22:52





Clarion & Talus



Hát igen, fogalmam sincs arról, hogy vajon milyen lehet, ha olyan rövid élettel áldott meg a sors, mint amennyi az embereknek jut. A mi fajtánk szerencsésnek mondhatja magát, hogy akkor régen valami megváltozott és ennek nála az élet fonalunk sose ér végét. Bár azt nem mondhatnám, hogy néha nem kívánom a végét már ennek az egésznek, hogy végre valóban megpihenhessek egy kicsit.
- Nem! Ne is mondj ilyen dolgokat! – Hát, szinte rögtön rávágtam a választ, ahogy megértettem Clarion szavait, talán túl gyorsan is. De az igazat megvallva ezen a kérdésen már én is jó régóta filozofálok. Egy olyan lénynek, mint ő, aki a békét és a kedvességét hordozza magában, nos, neki nem gyengeség. Azonban ha egy magamfajta harcos nem képes rá, az már nem csak az ő, de mások életébe is kerülhet, így mindenképp gyengeségnek tekinthető, vagyis a kérdésre a válasz az, hogy attól függ kiről beszélünk.
Remélhetőleg ennyivel sikerül megnyugtatnom a kérdés kapcsán Clariont, bár kétlem, hogy ennyivel sikerülhetne, elvégre jól láthatóan fontos számára ez a kérdés vagy legalábbis én így éreztem. Ettől függetlenül haladunk tovább és hamarosan már az ékszert vizsgálgatom, hogy alig pár perccel később már éppen az elpusztításával foglalatoskodjak. Hiába, egy értelmesebb angyal tutira jobban előkészítette volna a terepet és nem csak annyival, hogy megkérte a másik jelenlévő személyt, hogy bújjon el valahova. De hiába, én már csak ilyen vagyok, jól láthatóan nem törődöm nagyon a testi épségemmel.
Miután magamhoz térek az „Ascariel balhorgától” vagyis az ékszer elpusztulásánál felszabaduló lökéshullámtól hamar a kényelmes kanapémra kerülök, ahol az italt megkapva az igazat megvallva csak hátradőlni szeretnék becsukott szemmel, miközben a finom whiskyt kortyolgatom. Ehelyett hallom a fegyver leesését és hamarosan már Clariont is látom, ahogy tőle nem messze ájultan hever. Nem teketóriázva térdelek le melléje, először a fegyvert beletekerve a lepelbe, hogy aztán Clarion vehesse át a helyem a kanapén.
- Elájultál, de semmi más látható sérülésed nincs. – Válaszolok egy jó mély levegőszippantás után, elvégre örülök annak, hogy ilyen rövid ideig vesztette el csak az eszméletét. Ez remélhetőleg azt jelenti, hogy nincs komolyabb baja. Ostobaság volt, hogy olyasmire kértem, ami veszélyeztetheti őt, de az igazat megvallva akkor bele se gondoltam az egészbe.
- Sajnálom, hogy ilyesminek tettelek ki. Magamnak kellett volna a fegyver ügyében intézkedni. Szégyellem magam. – Jól láthatóan rosszul érint ez az egész, elvégre egyáltalán nem állt szándékomban, hogy ily módon ártsak neki. Nagyon is jól tudom, hogy a fegyver mikre képes, elvégre ez az egyik fő oka, amiért olyan jól elzárom. Egy olyan angyalnak pedig, aki ennyire jólelkű, nos neki még rosszabb is lehet tán, mint nekem.
- Tehetek érted valamit vagy felhívjak valakit?? – Nincs szándékomban kirúgni őt a házból vagy ilyesmi, de talán valakit értesítenie kell az itt történtekről vagy hasonlók. Na persze nekem is jelentést kell majd erről az egészről írnom, de szerintem pár napot ki fognak bírni még nélküle. Ameddig a választ meg nem kapom egészen egyszerűen csak le ülök a dohányzóasztal szélére és a finom whiskyt kortyolgatom.




Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptySzer. 23 Szept. 2015 - 11:47


Talus & Clarion


Igazság szerint talán nem is tudjuk átérezni az emberek világát, talán Ascariel ezért nem engedi, hogy beleszóljunk. Oly sokat gondolkodtam már ezen, de vannak helyzetek, amikre talán soha sem találhatod meg a válaszokat. Nem tudjuk, hogy milyen úgy élni, hogy az életed véges, hogy minden nap ajándéknak számít, mert lassan elmúlik és véget ér. Nem tudjuk, hogy milyen az, amikor megöregszel, mikor nincs végtelen időd - jó esetben persze, ha nem ér el valamiféle vész -, hogy végignézd, ahogy a gyermekeid felnőnek, hogy segítsd őket az útjukon, hogy mellettük légy. Nem tudhatjuk milyen emberként élni, így a problémáikat sem érthetjük meg úgy igazán, még ha akarjuk sem. Épp e miatt nem tudunk változtatni a világukon, csak remélhetjük, hogy idővel ők maguk jönnek rá, hogy rosszul csinálják és akkor majd változnak a dolgok.
- Szerinted... ez gyengeségnek számít? - bukik ki belőlem a kérdés. Nem is tudom, hogy miért, talán mert ő Védelmező, de ott van Ellael, vagy Kono, ők is a Tudomány kasztjába tartoznak és mégis sokkal erősebbek nálam. Ha kellene képesek lennének harcolni. Én is, de nem tudnék ölni, talán még akkor sem, ha erre kényszerülnék, bár persze ezt nem tudhatom előre, amíg el nem jutok oda, hogy ilyen helyzetbe kerüljek, amire nem akarok gondolni, de vajon lesz olyan idő, amikor erősebbnek kell majd lennem és kénytelen leszek mégis...ölni?
De most nem ezzel kell foglalkoznom, hiszen az elsődleges a nyakék. Meg kell találni a gyenge pontját és el kell pusztítani, amihez én sajnos nem értek, tehát ez jelenleg mindenképpen az ő feladata. De itt vagyok és segítek neki, amire végül szükség is lesz, amikor a szekrénynek csapódva köt ki. Persze még most is viccelődik, én pedig akaratlanul is elmosolyodom, annak ellenére, hogy aggódom nincs-e komolyabb sérülése. Tudom, hogy rendbe jön magától is, de egy kis rásegítés kell, már csak azért is, hogy magához térjen és fel tudjam segíteni a kanapéra, hogy italt tölthessek neki. Ismer annyira, hogy tudja, nem támogatom az ilyesmit, nem hiszem, hogy ettől lenne jobb neki. Egy tea, az inkább segítene, de most ő a beteg, mindenképpen neki kell eldöntenie, hogy mitől lesz majd jobban, én pedig ezúttal nem vitatkozom vele, csak teszem, amire megkér. Csak azzal nem számolok,hogy a fegyver túlságosan ellentétes a jellememmel és nem tudom kezelni még azt a pár pillanatot sem, amikor hozzá kell érnem.
A kanapén térek magamhoz. Sikerült helyet cserélnünk, pedig nem én voltam az, aki az előbb a szekrénynek csapódtam, hanem ő, most mégis én vagyok az, aki ápolásra szorulok, vagy legalábbis egy kis pihenőre. Talán azért volt, mert a gyógyítás is kivett egy keveset az erőmből és így már nem tudtam védekezni a fegyver negatív energiái ellen. Lassan kinyitom a szememet, kissé kótyagosan, de így sem tartott sokáig az ájulás.
- Mi... mi történt? - akadozva sikerül csak kiejteni a szavakat, de azért mégis csak sikerrel járok. Nagyot nyelek, kiszáradt a torkom, de eszem ágában sincs most ugráltatni őt, hiszen ide is ő hozhatott, miközben pihennie kellene. - Rémes ez fegyver... sajnálom, hogy használnod kellett miattam. - tényleg, őszintén bánom, főleg most, hogy éreztem, hogy milyen ereje van. Képek villantak be, bár nem sok, de néhány. Nem szépek, véresek és fájdalommal teliek. Szinte éreztem a szenvedést, amit ez a fém magába szívott az évszázadok során. Rettenetes!



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyVas. 20 Szept. 2015 - 16:32





Clarion & Talus



Hát igen, egyelőre számunkra csak a hit maradt, ha csak valaki nem lesz elég bátor vagy éppen botor, hogy a kör be nem avatkozunk, elve ellenére megpróbálja szándékosan manipulálni az embereket. Bár azt nem mondhatnám, hogy elítélnem, ha ilyesmihez folyamodna, elvégre itt a mi létezésünk is veszélyben foroghat.
Amikor először elvettem valaki életét nagyjából kétszáz éves lehettem. Egy kívülálló volt, aki egyszerűen nem volt hajlandó megadni magát és végül nem maradt más választásom, mint hogy megöljem.
Mert ha nem tettem volna, akkor nagy valószínűséggel én maradtam volna ott örökre. Ettől függetlenül persze nem volt könnyű, sőt ennyi év után is érzek emiatt valamiféle sajnálkozást, mégis a kör védelmében, ha kell, megtenném még ezerszer is, ahogy meg is tettem az évszázadok alatt oly sokszor.
- Te túlságosan is jólelkű vagy ahhoz, hogy másnak szánt szándékkal árts. – Szögezem le a szavait hallván, elvégre tudom, hogy normális esetben sosem lenne képes ilyesmire. Bár, talán ha valaki számára fontosat vesztene el, akkor a gyász és a düh keveredése képessé tenné rá, de reméljük, hogy sosem tudjuk meg, képes lenne e rá.
Hiába, jól esik a törődés még egy ilyen sokszor mogorva öreg angyalnak is, mert emlékeztet arra az időre, amikor még volt mellettem valaki, akinek, a hogy létem igenis fontos volt és nem csak udvariasságból kérdezte.
Na persze ilyenkor felmerülhet az emberben, hogy a gyerekeimmel mi a helyzet, de az igazat megvallva az elmúlt évtizedekben már alig beszéltem velük, túlságosan is eltávolodtam tőlük. Ez nagyrészt az én hibám, mert annyira a feladatomra koncentráltam a szerelmem halála óta, hogy ezáltal biztosítsam a biztonságukat, hogy lassacskán már alig beszéltem velük, míg végül teljesen elidegenedtem tőlük.
Clarion fedezékbe vonulása után viszonylag hamar sikerül elpusztítani az ékszert, azonban nem várt hatás következik be, aminek hála a szekrény darabokra törik, én pedig ájultan esem össze. Elég rövid ideig maradok azonban ebben az állapotban, amely valószínűleg Clarion gyógyító képességének köszönhetek, bár a fájdalom még így is szinte legyűr engem.
Azonban a humorom még viszonylag így is a helyen van, valószínűleg még a halálos ágyamon se fogom abbahagyni.
- Még én se, így csak tippelhettem. – Hát igen, bár nem vagyok egy mazochista típus, de azért egyszer ennek ellenére is kipróbálnám, hogy meddig bírnám egy boksz meccsen, ha Ascariel lenne az ellenfél.
Hála a jószívűségének hamarosan már a kanapé pihe puha anyagának dönthetem a hátam, miközben becsukott szemmel a finom whiskyt ízlelgetem, amit Clarion volt kedves megjegyzés nélkül átadni. Tudom, hogy az ital veszélyes lehet, még a mi fajtánkra is, de van úgy, hogy néha nagyon jól jön, mint például most.
Már épp válaszolnám a lánynak, hogy csak hagyja az asztalon, elvégre a lepel tökéletesen leárnyékolja a kardból áradó sötétségét, amikor is hallom a kard földre érkezésének félreismerhetetlen hangját, aminek hála szemhéjam rögvest felpattan és máris Clariont keresem.
Szegény lányka a földre esett, bár ahogy gyorsan lehajolok hozzá, látom, hogy nincs nagyobb baja, csak a kard érintésének hatására elájult. Na persze ez is baj, de a pulzusát kitapintva érzem, hogy erős, így nem hinném, hogy nagyobb baja esett volna. A kardot gyorsan betekerem, aminek hála a sötét érzés el is tűnik a levegőből, és csak ez után fogom karomba a lányt, hogy arra a kanapéra fektessem le, ahol még előbb én pihentettem magam.
- Clarion kedves, ébredj fel! – Próbálom ébresztgetni a lányt, ha még addig nem tért volna magához, és csak remélem, hogy nem lesz maradandó lelki sérülése miatt, mert soha nem bocsátanám meg, ha miattam változna meg legbelül.




Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyVas. 20 Szept. 2015 - 9:57


Talus & Clarion


Hiszek az emberekben és a világban, remélem, hogy idővel majd képesek lesznek rájönni, hogy nem jó irányba halad jelenleg az életük, hogy igenis tenniük kell érte, hogy változások jöjjenek, de talán túl kevesen vannak, akik hisznek is ebben és nem biztos, hogy képesek lesznek megváltoztatni azon sokakat, akik nem hajlandóak változtatni a hozzáállásukon. Mégis valahogy nehezen tudok ezúttal rábólintani arra, amit Talus mond. Nem nehéz elvenni más életét? Ez olyan szörnyen hangzik így kimondva, még ha tudom is, hogy vannak, akik tényleg rezzenéstelen arccal képesek pusztítani, kik a cél érdekében bármire képesek és hogy a mieink is öltek a nagy háborúban, amikor nem volt más választás, de még sem tudok megbékélni a halállal, bármilyen okból is következik be.
- Én nem lennék képes rá. Más életét kioltani saját döntésből, csak mert úgy érzem, hogy nincs más választás. Nekem... nem hiszem, hogy menne. - rázom meg a fejemet. Persze nem tudhatom mi van akkor, ha védekeznem kellene és nem lenne más választásom, vagy épp mi lenne, ha meg kellene védenem valakit, aki fontos nekem és ezért kellene végül ilyesmit elkövetnem, még ha nem is akartam igazán. Nem egyszerű, sőt kifejezetten nehéz ebbe belegondolnom, nem is akarok. Jó eséllyel rettenetes hatással lenne rám és még ha nem is tehetnék mást, a kényszer szülné az általam okozott halált, akkor is kínozná a lelkemet életem végéig, az pedig esetünkben nagyon hosszú időt jelent.
- Tudom, de ettől még aggódhatok. - halványan mosolyodom csak el mielőtt engednék a szavainak és fedezékbe vonulnék. Tudom, hogy igaza van, ezúttal ezt neki kell elintéznie, hiszen nem az enyém a fegyver és ki tudja, hogy milyen hatással lenne rám egyáltalán egy ilyen sötét praktikával átitatott tárgy. Talán nem lenne tőle bajom, talán igen, ő viszont ismeri, tudja hogyan működik, épp ezért bízom benne, hogy nem lesz semmi baj. A csattanást hallva azonnal felpattanok, hogy hozzá siessek. Tudtam, hogy nem fog könnyen menni, de talán azok, akiket odaát hagytam lassan jól lesznek és megérte. Gyógyítok, hogy jobban legyen, hogy minél előbb magához térjen és úgy fest azért alakul, hiszen már viccel, még ha a mosolyom még most is aggodalommal vegyül, azért látom, hogy jobban lesz, ha pihenés kell neki.
- Igen, bizonyára hasonló lehet, bár én még egyiket sem próbáltam. - sem azt amit most csinált, de pedig az Ascariel-féle öklöst. Persze, amikor megszólal, azonnal a karja alá nyúlok. Magasabb nálam és nehezebb is, de mégis csak ápolónő vagyok, volt már dolgom nehéz férfiakkal és nem mindig van segítség, aki a pakolászásban mellettem áll, így hát nem is kérdés, hogy fog összeszorítva, de minden erőmet beleadva - talán még többet is, mint ami van - segítem el a kanapéig, hogy minél kevésbé kelljen a saját erejére támaszkodnia.
- Rendben, azonnal, csak mondd, hogy mi kell. - már mozdulok is és természetesen adom is neki az italt, ez nem is kérdés, ez az első. Nem értek vele egyet, hogy ettől lesz jobban, de ha most ezt kéri, akkor nem vitatkozom vele, ez most nem az a pillanat. Amikor már rendesen elhelyezkedett és az ital is a kezében van akkor fordulok a kard felé. Már közelebb lépve is érzem azt a taszító sötétséget, ami belőle sugárzik és ami olyannyira ellentétes a jellememmel. De meg kért így nem kérdés, hogy közelebb lépek és a fémre helyezem a leplet. Próbálom úgy becsomagolni, hogy ne kelljen hozzáérnem, ki tudja, hogy annak milyen következményei lennének.
- Hová tegyem? - az utolsó mozdulatnál hibázok csak, amikor felemelem a kardot, és kicsusszan kicsit a sikamlós lepelből és hozzáér a kezemhez. Olyan az érzés, mintha áramütés érne. Erős és sötét... túlságosan sötét, a kép pedig elsötétül előttem. Úgy fest váltjuk egymást, hogy épp ki nincs magánál.



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyPént. 18 Szept. 2015 - 16:11





Clarion & Talus



Erre szokták azt mondani, hogy azokon nem lehet segíteni, akik nem akarnak megváltozni. Az emberek is ilyenek, de természetesen én is tudom, hogy nem mindegyik, mégis a nagyrészük nem törődik a világgal, hanem csak a saját jólétükkel. És itt jön az igazán jó kérdés, hogy vajon az a kevéske, aki törődik mással is a saját dolgain kívül, ők vajon képesek e változást elérni a többieknél. A választ még nem tudom, de idővel talán majd megtudjuk, remélhetőleg hamar.
- Bár talán szörnyűnek hangozhat, de más életét elvinni nem is olyan nehéz. A legtöbb esetben elég az eltökéltség vagy a hit abban, hogy a cél szentesíti az eszközt. – Ez természetesen közel sem jelenti azt, hogy könnyű lenne, vagy hogy van olyan ok, ami miatt nem lenne szörnyűség, de van, amit meg kell tenni egy angyalnak is, ha biztosítani akarja a rendet és a békét.
Clarion újabb szavaira, miszerint itt van nekem, csak bólintok, természetesen nem azért mert nem értékelem a dolgot, de minél tovább beszélgetünk itt, annál tovább kell a közelemben lennie a kardnak, amire pedig a legkevésbé vágyom. Továbbá a legrosszabb esetben még talán rá is hatással lesz a kard, ha sokáig a közelében marad.
- Tudod, az életben néha kockázatot kell vállalni, még akkor is, ha szíved legmélyén rettegsz a következményektől. – Hát igen, bölcs szavak garmadája bújik meg odafent a kobakomban, ehhez sohasem férhetett kétség. Hiába, nem vagyok már mai „kakas”, így van is már egy kevéske élettapasztalóm.
Amikor végül Clarion fedezékbe vonul én is elkezdem, amit megígértem vagyis a nyakék elpusztítását. Bár kis időbe telik azért, míg a fegyver eléri a kívánt hatást, azonban váratlan fordulat következik ezután, mert a nyakékből előtörő erő kicsit sem gyengéden csap a polcnak. Volt rossz előérzetem azzal kapcsolatban, hogy lesz ilyesmi, de még véletlenül se gondoltam ilyen erősre.
Végül csak akkor fogok magamhoz térni, amikor is Clarion használta már a képességét rajtam és szemem kinyitása után önkéntelenül is az első dolgom végig tapogatni magam sebesülések után kutatva, miközben az egész testemet átjáró fájdalomtól önkéntelenül is felnyögök.
- Hát, valószínűleg ilyen érzés lehet, ha maga Ascariel húz be neked egy öklössel – Próbálom elviccelni a helyzetet egy mosollyal körítve, azonban a fájdalom túl erős, így önkéntelenül is eltorzul a fájdalomtól az arcom.
- A kanapé… fel kéne ülnöm oda. – Nyögöm ki nagy nehezen, miközben reménykedem, hogy segít a felkerülésben, bár ha valami érthetetlen ok folytán nem tenné, akkor akár a padlón kúszva is, de eljutnék oda.
- A fegyvert… a lepelbe… aztán az italt… kérlek! – Sejtheti, hogy nem akarom ugráltatni, ez mindennél jobban látszódik az utolsó szóból, mégis az ital most nagyon jól jönne, de a kard sötétségének elnyomása még annál is ezerszer jobban.



Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyPént. 18 Szept. 2015 - 15:04


Talus & Clarion


A szavaira immár csak halkan sóhajtok egyet. Sokszor éreztem már úgy, hogy bele kellene szólnunk, hogy segíteni kellene rajtuk, az embereken, akik igenis bajban vannak. Rengeteg háborújuk volt már, amik nehezek voltak, amiket átvészeltek, ahol millióan veszítették el az életüket, de nekik mintha semmi se lenne elég. Ezek helyett most még a saját bolygójukat is támadják. Ha a tündék tanítanák őket egészen más lenne a helyzet. Megértenék idővel, hogy nem jól csinálják, hogy változtatni kell, de így nem tudom, hogy van-e erre esély. Sok köztük a rossz, aki már régen elveszett, aki nem fog már talán soha sem visszatalálni a jó útra, főleg nem segítség nélkül. Mi pedig csak nézhetjük végig azt, amit történik napról-napra és még csak nem is tehetünk ellene semmit sem.
- Persze magam is úgy sejtem, ha ilyesmiket tett, de... - bizonytalanul vonom meg a vállamat. Nem is tudom, vajon a dzsinn élete végén, amikor a halállal nézett szembe megbánta azt, amit másokkal tett? Vajon hogyan jutnak egyesek olyan útra, ahol másoknak ártanak, hiszen senki sem születik gonosznak, én legalábbis így vallom. Persze vannak nehezebb lelkűek pl. a démonok között, de talán még ők is ártatlanok a maguk módján gyermekekként. Valahol mégis megváltoznak és gyilkossá, veszélyessé válnak, gonosszá, aki élvezetet lel abban, hogy árt másoknak. Sosem voltam képes felfogni ép ésszel azt, hogy valaki erre hogyan lehet képes, hogyan tudja végignézni, ahogy más szenved és még szórakoztatónak is venni.
- Tudom, de itt vagyok és segítek, amiben tudok, csak mondanod kell. - viszonozom a mosolyát, amikor megszorítom a kezét. Az övé most a feladat oroszlánrésze, hiszen az övé a fegyver, jó eséllyel ő tudja használni igazán, nem pedig én, de ettől még támogathatom amennyire csak tudom és az biztos, hogy ebben nem is lesz majd hiány.
- Jól van, de vigyázz magadra és csak annyit kockáztassa, amennyit feltétlen muszáj. Kereshetünk más megoldást is. - nem szeretném, ha túlzásba vinné, mert igenis biztosan van más út is. Ha a fegyver veszélyes, akkor óvatosnak kell lennie és nem viheti túlzásba a próbálkozást. Akkor inkább megoldjuk másképp, kérünk segítséget még nála is hozzáértőbbtől. Ettől függetlenül természetesen felállok, és visszahúzódom. A legegyszerűbb, ha nem akarok túl messzire menni a fedezék, teszem azt a kanapé háta mögött. Nem akarok másik szobáig elmenni, mert ha szükség lesz rám, akkor gyorsan akarok cselekedni.
Csendben várakozom, amíg ő küzd, mást egyelőre nem is igen tehetek. Szinte hallom a saját szívverésemet, olyan feszülten figyelek, amíg aztán meg nem érkezik a válasz az el nem hangzott "mikor?" kérdésre. Értem én is ahogyan a kanapé a hátamnak nyomódik és hallom az ütközés is, ahogyan egyértelműen nehéz valami csapódik a szekrénynek, ami darabokra törik az erő alatt, ami nem csoda, nem volt gyenge a becsapódás sem, hiszen a lökést még én is éreztem. Azonnal felpattanok, a nyakékre épp csak egy pillantást vetek, aztán már az ájult férfire fókuszálok. Ijedten termek mellette, hogy megnézzem milyen állapotban van, van-e sérülése, komolyabb baja. Finoman igyekszem az arcát paskolni, hogy magához térjen, ha nem történik meg, akkor legalább a rajta lévő felsőt feljebb húzom, ha nem látszik eleve rajta valamiféle nyom, átvérzés teszem azt. Csak aztán koncentrálok rá, hogy beleadjam az energiáimat a gyógyításba, ezzel erőt is adva át neki, hogy könnyebben magához térhessen.



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyKedd 15 Szept. 2015 - 13:30





Clarion & Talus



Hiába, az ilyen dolgokkal kapcsolatban csak akkor lehetünk teljesen biztosak, ha már megtörténtek velünk és megtudtuk, hogy képesek vagyunk e magunkhoz hűek maradni. Bár szerintem ő talán képes lenne rá. Bár megtörne talán a lelke, de nem hinném, hogy képes lenne olyan tettekre, mint amire például, én magam képes vagyok és remélem, hogy soha nem is derül ki ennek az ellentétje, ha véletlen tévednék.
- Gondolom ez összefügghet a szabad döntés jogával, bár az egy dolog, hogy magukat pusztítják el és egy másik, hogy minket és a bolygót is. De erről az első kör dönt, amibe nem igen van beleszólásunk. – Bár én szeretem az embereket és mindig is nagyra tartottam őket a reménybe vetett hitük miatt, mégis ha ki akarják nyírni magukat, hát legyen, de igazán örülnék annak, ha mi, és a bolygó túlélné azt.
Bár tudom, hogy Clarion nagyon izgul amiatt, hogy miféle információkat is vagyunk képesek megszerezni a nyakék megvizsgálásával, mégis jobb óvatosnak lenni, elvégre csupán egyetlen rossz mozdulat szükséges és nyáladzó vadbaromként zuhanok a földre, amihez valamilyen érthetetlen módon nincs kedvem.
- Valóban, bár valamiért úgy érzem, hogy nem sokan sirathatták a dzsinnt. – Természetesen ettől függetlenül nem mondom, hogy helyes tett volt megölni, de ha úgy se hiányzik senkinek, akkor mindegy. Nem hinném, hogy egy ilyen paranoiás balfék mellett, bármiféle értelmes nő is képes lett volna megmaradni huzamosabb ideig. Mondjuk ez rám is igaz, mert mióta Onawa meghalt nem egy kedves és jószívű nő próbálta áttörni, a szívemet beburkoló páncélt, de vagy én taszítottam el őket mindig vagy idővel beleuntak a próbálkozásba és leléceltek.
Közben felmerül az elpusztítás kérdése, amire jól láthatóan nem sok kedvvel adom meg a választ, mert hát persze, hogy van ilyen fegyverem, de jól elzárva, hogy soha ne kelljen a kezemben fogni.
Nem sok időbe telik, míg már az asztalon hever egy különleges lepelbe, ami képes az erejét elfedni a környezete elől. Talán jobb lett volna, ha évekkel ezelőtt bedobom az óceán egy távoli pontján a vízbe, hogy soha senki se találja meg.
- Ha muszáj, akkor muszáj. – Adom meg a választ, miközben egy kedves mosolyt küldök Clarion felé, ami a hálámat mutatja ki a kezem megfogása miatt. Jól esik, hogy egy ilyen kedves teremtés támogatni próbál, még ha nem is ért el vele sokat, elvégre önkéntelenül is kezdek bekúszni az elmémbe a véresnél véresebb gondolatok.
- Segíteni többet nem tudsz, de szerintem jobb lesz, ha fedezéket keresel. – Nem szánom utasításnak, inkább csak tanácsnak, elvégre kitudja, hogy van e valami önvédelmi protokoll beépítve a nyakékbe. Végül akár hallgatott a tanácsomra, akár nem, a kezembe veszem az annyira gyűlölt fegyvert, miközben a nyakéken keresek „támadási felületet”, elvégre simán nem csaphatok csak úgy rá.
Végül megtalálom a megfelelő helyet, vagyis épp az ékkőhöz igazítom a penge hegyét, és ott próbálok nyomást kifejteni rá. Egy egyszerű, hétköznapi nyakéket pillanatok alatt átlyukasztana, de az ilyen mágikus dolgokhoz több „kakaó” kell már.
Lassan már két perce is teljes angyali erőmből nehezedek rá, amikor is hirtelen repedés keletkezik a nyakéken, miközben furcsa narancsszínben úszó fény árad kifelé a törésen keresztül, aztán alig pár pillanat múlva az ékkő teljesen kettéválik, engem pedig egyenesen a tőlünk nem messze lévő szekrénynek repít, ami tüstént megadja magát a lökésből származó erőknek, miközben én eszméletemet vesztem.



Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyVas. 13 Szept. 2015 - 19:48


Talus & Clarion


Talán nem mindenki viseli ugyanúgy a nehézségeket. Erősnek gondolom magamat, legalábbis többnyire, legalábbis remélem, hogy az vagyok, de persze ettől még nem tudhatom, hogy tényleg elég erős lennék-e, ha komoly törést következne be az életemben, ha teszem azt baja esne Hendialának. Mégis csak az ikertestvéremről van szó, de ott van mellette Ellael, bízom benne annyira, hogy tudjam nem eshet baja, bár persze közben kockázatos is egy ilyen nagy ember mellett lenni, hiszen biztosan sok ellensége van, akiktől azért óvnia kell a szeretteit.
- Ezért nem értem, hogy miért nem... segíthetünk nekik. - halkan sóhajtok csak egyet. Tudom, hogy nem szabad ilyesmit mondani, de Talus ismer annyira, hogy tudja nem vagyok én rendszer ellenes, egyszerűen csak néha tényleg úgy gondolom, hogy nem lenne rossz, ha valamivel jobban beleszólhatnánk a világ menetébe. Sok minden tudunk, ha nem is tökéletesen mindent, de azért többet mint ők. Sok bukást láttunk már, háborúkat, rossz napokat és pont e miatt ha átadhatnánk a tudást, akkor más lehetne a világ. Nehezen tudok megbékélni azzal, hogy még csak esélyünk sincs rá, hogy változtassunk, vagy legalább megpróbáljuk, mert nem szólhatunk bele és kész. De most nem erre kell koncentrálnom, hanem a veszélyes tárgyra, ami hozzánk került. Tudnom kell mire képes, hogy azok, akik elájultak miatta vajon mikor térnek magukhoz és mennyi időbe telik mire jobban lesznek, hogy nincs-e komolyabb baj. Azért érthető, ha aggódom még a szavai ellenére is, hiszen egyértelmű, egyelőre még ő is csak tippel, még ha közel is van a tippje netán az igazsághoz.
- Gyarló vágyak, rengeteg van belőlük, ami miatt megölhették. - csak egy halk sóhajra futja. Tudom, hogy nem azt kéne mos siratnom, aki eleve maga is gonosz volt. Bennem inkább csak a rossz dolgok hagynak nyomot, már azok miatt is rosszul tudom érezni magamat, még ha tudom is, hogy nem kellene, hiszen ha valami régen volt, akkor kár miatta szomorkodni, főleg azt mondják, ha valaki maga is rossz volt, akkor megérdemli a halált, de én valahogy ezzel sosem tudok egyetérteni. Az mindig rossz, ha valakit megölnek, bármi is az ok, mindenkinek lehetőséget kellene adni a változásra. Ezért nem értek egyet azzal sem, hogy gyakorta milyen kemény büntetéseket kapnak a kívülállók.
A hangján hallom, hogy ez a fegyver nem lesz feltétlenül kellemes látvány majd, de ettől még ha megoldást ad, akkor mindenképpen szükségünk van rá, mégis rossz érzés látni az arcán átsuhanó árnyakat, főleg hogy én okoztam őket a megjelenésemmel, még ha tudom is, hogy nem igazán volt más választásom.
- Már ránézésre is riasztó és az alapján, amit mesélsz róla... de muszáj használnunk, ha csak ezzel segíthetünk azoknak az ártatlanoknak. - önkéntelen és minden hátsó szándékos mellékelő mozdulat az, ahogyan miután letette a fegyvert előre nyúlok, hogy megszorítsam egy pillanatra a kezét. Erőt akarok adni neki, hiszen érzem a szavaiból, minden mozdulatából, hogy milyen hatással van rá a megjelenése, vajon milyen hatással lesz rá, ha használnia is kell? Arra nem is merek gondolni, hogy vajon nekem kellene megtennem, mert érzem én az áradó sötétséget. Lehetséges, hogy rám nem lenne igazán hatással, de... fogalmam sincs, hogy vajon tényleg így van-e. Soha nem tettem sötét dolgokat, soha nem voltak gonosz lépéseim, remélem, hogy ez a fegyver sem hozna ki belőlem ilyesmit.
- Használjuk. Meg kell semmisíteni a nyakéket mielőbb. Segíthetek neked benne? - mégis felteszem a kérdést, talán ha együtt, akkor eloszlik az ereje... magam sem tudom. Ő sokkal jobban ért az efféle tárgyakhoz, mint én, épp e miatt fordultam hozzá, de kell lennie olyan megoldásnak is, ami nem rosszat hoz elő belőle. Nem az a cél, hogy mások megmentéséért új áldozat lépjen elő és vegye át a helyüket.



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptySzomb. 12 Szept. 2015 - 15:43





Clarion & Talus



Vannak dolgok, amire az illető, legyen éppen ember, angyal vagy akár sárkány fel tud készülni élete során. Ilyen dolog például a szülök elvesztése, elvégre jól tudja minden gyermek, hogy ez egyszer mindenképp bekövetkezik, sajnálatosan. De arra felkészülni, hogy akit életed párjának választottál hirtelen nincs többé melletted… erre lehetetlenség felkészülni. Talán a gyász miatt akarom ilyen megrögzötten elkapni a gyilkosát, annak ellenére is, hogy tudom, ő soha nem várná el ezt tőlem. Ami pedig Clariont illeti, én csak remélhetem, hogy ő soha az életben nem fog átélni ilyesmit. Ez… megtörné az ő kedves lelkét, amire manapság a világnak nagy szüksége van.
- Idővel talán észbe kapnak, de csak remélhetjük, hogy azelőtt történik meg, mielőtt visszafordíthatatlan károkat okoznának e bolygóban. Mert azzal nem csak magukat, de minket is a kihalás veszélyeztetne. – Na persze azért mi nem adnánk olyan könnyen magunkat, de például, ha a bolygó atmoszféráját valahogyan szétbarmolnák, akkor valószínűleg még a mi erőnk se lenne elég arra, hogy túléljük.
- Biztosan. – Elég rövidke válasz Clarion szavaira, de nem is érzem úgy, hogy többet kellene mondanom. Eldöntöttem, hogy a következő hetekben visszatérek a városba, amit otthonomnak tartok és nem szokásom meghazudtolni a saját szavaimat. Hamarosan rátérünk az ékszer megvizsgálására, aminek hála hamarosan már tudjuk, hogy az általam említett Dzsinn egyik tanítványa készítette.
- Hát nem volt az amennyire halottam. Eléggé paranoiás volt, így mindig lopással vádolta a diákjait, ha valamije véletlenül eltűnt, pedig legtöbb esetben csak lerakta valahova őket, aztán elfeledkezett róluk. De gondolom nem csak ennyit tett velük, ha végül az egyikük megölte őt.-
Természetesen ez csak egy a sok ok közül, amiért megölhették. Talán nem is a rossz bánásmód miatt ölte meg a tanonc, hanem csak azért, mert mindent eltanult már a mesterétől és nem akarta, hogy rajta kívül más is rendelkezzen ezzel a tudással. Na persze ez csak puszta spekuláció, semmi több.
- Ő…..igen, rendelkezem. – Jól láthatóan nehezen jön az ajkaimra a helyeslő válasz, bár az okról fogalma se lehet. Szó nélkül állok fel és várakozásra intve tűnök el az egyik közeli szobában, aztán hamarosan egy lepelbe csavart fegyverrel bújok elő, amihez épp hogy csak hozzá érek, jól láthatóan kifejezve arcomon, hogy legszívesebben kidobnám csak az ablakon, mintsem hogy a kezemben fogjam.
- Ez itt,  An’shural, a fény gyilkosa. Apámtól kaptam a felnőtté válásom évében, ő pedig az ő apjától kapta ugyanezen alkalomból…..de sosem éreztem kötödést hozzá…túlságosan könnyedén előhozza azt az énem, amit nem szívesen mutatok senkinek… - Teszem le a dohányzóasztalra, miközben megejtem a fegyver történetet és egy kevéskét az érzéseimről. Talán az elején még furcsának tarthatja szavaimat, de amint leveszem a lepelt, ami a fegyvert védte, azon nyomban megérezheti ő is a kardból áradó sötétségét. Olyan mintha bekúszna a lelked legmélyebb zugaiba, és felszínre hozná minden szörnyű gondolatodat. Bár kitudja, talán rá nem hat úgy, mint rám. Talán benne nincs meg a vele született sötétség, mint ami az én életemet kísérte végig.
- Ha használni akarjuk, akkor használjuk, szeretnék ezzel minél előbb végezni. – Kevés ember látta eddig az igazán rossz oldalam és nem szeretném, ha épp Clarion itt léte alatt bukkanna elő.



Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptySzomb. 29 Aug. 2015 - 14:29


Talus & Clarion


Valahol talán érthető ez, én még soha sem éltem át, hogy milyen elveszíteni azt, akit a legjobban szeretsz a világon. Nem tudom, hogy mi lenne, ha Hendialával történne valami, ha baja esne és nem tudnék segíteni, ha valaki... megölné őt. Vajon változtatna rajtam és megtörne lelkileg annyira, hogy a halálát kívánjam annak, aki elvette őt tőlem, vagy képes lennék megmaradni annak, aki most vagyok? Nem tudom, ez azt hiszem olyasmi, amit csak akkor tudsz meg, ha megtörténik a rossz dolog és én nagyon remélem, hogy esetemben ilyesmire soha sem kerül sor. Nem akarok elveszíteni senkit, aki fontos nekem, épp elég az, hogy nem ismerem az apámat és sosem találkozhattam vele.
- Reméljük, én mindennél jobban, hogy talán idővel észbe kapnak majd. Újra tisztelni fogják a természetet és az életet. - tényleg reménykedem benne, hogy így lesz majd idővel, hogy tényleg képesek lesznek újra olyanok lenni, mint amilyenek régen voltak. Emlékszem még rá, amikor tudtak gyönyörködni a naplementében, amikor még csodás versek, festmények születtek, de manapság valahogy minden olyan furcsa irányba ment el. Nem a szépet látják a legtöbben a világban, hanem a rosszat, a negatívat és valahogy minden erről szól, erre erősít rá, mintha a jó már teljesen kiveszett volna, pedig csak meg kellene látniuk, megtalálni újra önmagukban.
- Ennek kiváltképp örülök Talus, jót fog tenni neked egy kis pihenés és a vindorieli vizek feltöltenek majd kicsit új erővel. - nem azt mondom, hogy azt látom rajta, hogy nincs épp a legjobban, de ez mindenkinek tetszik. Biztos vagyok benne, hogy Nellia is szép hely, de azért mégis más a saját városunk, amit már jól ismerünk, ahol én magam is születtem. Ha oda térhetek vissza mindig sokkal több erőt ad, mint ha bárhol máshol lennék, pedig jártam már a sárkányok városában is. Azurnah is mesés hely, de mégis sem ugyanaz, mint a szülővárosom. De most mégis csak a nyakék a fontosabb, hogy kiderítsük, hogy pontosan mire képes és persze, hogy hogyan tudjuk semlegesíteni a hatását.
- Igaz, bizonyára tudni akarja a tulajdonos, hogy a tolvaj miért próbálta eltulajdonítani a nyakéket. - bólintok egyet. Na igen, ezért jöttem hozzá, sokkal inkább ért az efféléhez, akár csak az indokokhoz is, mint mondjuk én. Teljesen logikus a felvetése, jó eséllyel tényleg nem lenne indokolt a halál, vagy az emlék vesztés, de reméljük, hogy nem lesz olyan következmény sem, amivel esetleg nem számolunk, vagy ami neki sem jut eszébe. Már csak az a nagy kérdés, hogy hogyan tudjuk a mostani hatást semlegesíteni, mert ezt valahogy el kell érni, hogy a fiatal tudósok magukhoz térjenek és tényleg ne legyen a balga tettüknek valami szövődménye.
- Iltus... ha jól sejtem akkor nem volt valami kedves dzsinn. - főleg ha ilyen hírek vannak róla. Végzett a mesterével... és efféle ékszert készített, biztosan nem volt túl jó... vagy talán még most is életben van? Csendesen hümmögve hallgatom végig a szavait, legalább már van kiindulási pont, ez mindenképpen előrelépésnek számít.
- Nem tudjuk, hogy lehet ez a dzsinn, tehát el kell pusztítani az ékszert egy olyan fegyverrel, ami a mi fajtánkból készített valaki, pl. egy tünde? Találhatunk ilyet Nelliában, vagy... te rendelkezel ilyesmivel? - mágikus kardra lesz szükség, vagy kalapácsra és persze gondolom nem kis erőkifejtésre, hogy mindez sikerüljön és akkor talán megmenekülnek azok, akik most kómában vannak és persze újabb áldozatai már nem lesznek ennek a rémes nyakéknek. Nem is értem, hogyan lehet egy ilyen szép dolog ennyire veszélyes.



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyCsüt. 27 Aug. 2015 - 13:11





Clarion & Talus



Ha valaki megkérdezné, hogy a bosszúm jogos e, én gondolkodás nélkül rávágnám, hogy természetesen az. Nem tudhatom biztosra, hogy ha egyszer sikerülne végre igazságot szolgáltatnom vagyis megölnöm az illetőt, akkor vajon megszabadulnék e ettől a gyötrő fájdalomtól, ami három évszázada velem van, de egy próbát megérne. Az pedig, hogy megváltozott, számomra nem lehet kifogás, mert a bűneiért akkor is bűnhődnie kell. Talán túlságosan is bosszúszomjassá váltam szerelmem elvesztése miatt, de hát nekem ez a véleményem erről az egészről.
- Igen, de bármennyire is szeretnénk segíteni nekik ebben, mégsem jó ötlet. Nekik kell rájönniük, maguktól, hogy a társadalmuk egy olyan irányba indult el, ami hosszútávon nem hogy csak nem kifizetődő, de súlyos következményei is lehetnek. Csak remélhetjük, hogy időben észbe kapnak majd. – Hiába akarnánk segíteni nekik meg találni a helyesnek vélt utat, ha közben ők még rá se jöttek, hogy amin addig jártak azzal valami gond volt. Természetesen szeretnénk segíteni nekik, egyrészt mert sokunk törődik az emberi világgal, másrészt túlságosan is részünkké váltak már ahhoz, hogy ne lenne hatása a mi világunkra is, ha náluk súlyos változások lépnének életbe.
Még az lenne a vége, hogy kitörne egy harmadik világháború is, pedig aztán jól tudja mindenki, hogy a mai fegyverek már olyanok, hogy nem feltétlen lenne túlélő, aki nyertesnek nevezhetné magát.
- Nellia? Igen, valóban csodaszép, a tündék igazán kitettek magukért. Kevesebbszer voltam ott, mint amit szerettem volna és akkor sem annyi időt, mint ami jó lett volna, de mindig sokkal békésebben jöttem el, mint ahogy megérkeztem. Hiába, jó néha olyan helyen lenni, ahol a természet vesz körül téged és nem ez a betondzsungel, amiből manapság állnak a városok. De ez a kis beszélgetés meghozta a kedvem ahhoz, hogy visszatérjek Vindorielbe, így a következő pár hétben szakítani fogok egy kis időt rá. – Hát végül eldöntöttem ezt a kérdést is, jó lesz visszatérni a városunkba. Apám biztos meg fog lepődni, hogy ennyi év után meglátogatom őt, de reményeim szerint azért örülni fog a megjelenésemnek. Végül rátérünk a nyakékkel kapcsolatos témára, ami már nem feltétlen vidám téma, bár engem azért felvillanyoz ez az egész.
- Hát, az igazat megvallva nem hinném, hogy lennének ilyen hatásai, elvégre a kómába ejtés célja a védelmén kívül valószínűleg az is lehetett, hogy kikérdezhessék az illetőt, vagy legalábbis én erre gondolok, így pedig egy lehetséges halál vagy amnézia nem lenne épp célravezető. Na persze lehetnek a dolognak nem várt hatásai is, amik a készítő szándékai ellenére történtek. – Legalábbis nekem ez a véleményem az egészről, mert például, ha egy tolvaj megrendelésre akarta ellopni az ékszert, akkor nem jó, ha még a kínvallatás előtt elhalálozik az ékszer miatt. Közben belekezdünk a kicsomagolásba, és végül a nagyítóval keresgélünk valamiféle jel után, ami támpontot adhatna a készítőjével kapcsolatban.
- Ilthus, Rafakel tanítványa és Morgomind fia. – olvasom fel az apró írást, miután felhívta rájuk a figyelmem. A nyelv jól láthatóan török és bár nem beszélem anyanyelvi szinten, de éltem egy ideig a Bizánci birodalomban, így azért megértem valamennyire.
- Nos, most már valamivel közelebb vagyunk. Ilthus volt, aki végül végzett a mesterével, de szerintem ezt még a tanonc évei alatt készíthette, így nem hinném, hogy lennének rejtett hatásai az ékszernek. Azonban a hatását csupán két módon lehet megszakítani. Az első, hogy meg kell ölni azt, aki készítette, mert az erejének egy darabja a tárgyban van, a második pedig, hogy egészen egyszerűen elpusztítjuk az ékszert egy természetfelettiek által készített fegyverrel, mert az egyszerű emberi fegyverek hatástalanok ellene. – Egy újabb rejtély megoldva és ennek hála már tudom ki volt a készítője. Nem hinném, hogy rejtett hatásai lennének a tárgynak, és ezt Clarionnak is megmondom. Szerintem az elpusztítás az egyetlen módszer, elvégre túlságosan is veszélyes ez a tárgy.
- Nos, mit szólsz hozzá? – Bár én vagyok a „szakértő” e téren, mégis ő hozta ide az ékszert, így az övé a végső szó. Közben pedig a válaszra várva visszadőlök a kényelmes kanapéra és ízlelgetem a finom italocskát. Nem hinném, hogy sokáig gondolkodna rajta, de nem akarom siettetni.



Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptySzer. 26 Aug. 2015 - 19:47


Talus & Clarion


Bosszú, jogos büntetés nálam a kettő szinte már egybecseng. Nehéz eldönteni, hogy egy büntetés mikor jogos és hogy mikor bocsáthatunk meg. Vajon a gyilkosságot elnézhetjük valakinek, ha bocsánatért esedezik, ha azt mondja, hogy megváltozott? Ha vajon Talus találkozna egyszer azzal, aki végzett a feleségével, de az illető megbánná bűneit, akkor képes lenne neki megbocsátani? Én valahogy mindig úgy gondoltam, hogy a megbocsátás sokkal inkább felszabadítja a lelket, mint a büntetés, vagy a bosszú, mindegy, hogy nevezzük. Ha végzel azzal, aki végzett a családoddal a lelked is talán meghasad és akkor nem érted el a várt célt nem igaz? Akkor csak te magad is rámentél az egészre és akkor mi haszna volt?
- Én néha attól félek, hogy ezt már visszafordítani sem lehet. Volt, amikor élvezték a napsütést, egy sétát a parkban, most pedig... attól félek, ha valaki meglátna egy angyalt az égen repülni elővennék a fényképezőgépeiket és csodálkozás helyett fotókat készítenének. - sóhajtva rázom meg a fejemet. Rémes! Nem azt mondom, hogy az legyen, mint régen, hogy az emberek afféle csodás lényeknek, isteneknek gondoljanak minket, de ez a mostani állapot olyan, amivel nagyon nehezen tudok megbarátkozni. Nem így kellene lennie, és nem tudom, hogyan lehetne őket visszaterelni a jó útra, főleg, hogy nem szólhatunk bele az életükbe, a világukba, mert egyszerűen nincs hozzá jogunk. Talán, ha akarnánk sem tudnánk. Hozzánk képest néha olyanok, mint a gyerekek, ha megpróbálod őket irányítani, még ha átgondolnák és be is látnák, hogy igazad van, nem jutnak el addig, mert csak azért is dacból ellenkeznek.
- Hát akkor időnként látogass vissza! Biztos vagyok benne, hogy itt Nellia is mesésen szép lehet, de mégis csak a mi igazi hazánk Vindoriel. - bátorító a mosolyom, legalább egy kis időre megpróbálom függetleníteni magamat az aggodalomtól, pedig még mindig van bennem azért egy jó adag a nyakék miatt, maximum egy kicsit tolom a háttérbe. Egyébként a tündék városában azt hiszem még nem is jártam, nem volt még alkalmam rá, de egyszer majd ezt is pótolom, ha jól sejtem hasonlóan szép lehet, mint Vindoriel vízesésekkel és hegyekkel tarkított vidéke. A gondolataimat végül csak kénytelen vagyok kiszakítani a szép emlékek és gondolatok közül, hiszen jó okkal vagyok itt, komoly okkal a tetejében, meg kell oldani a nyakék problémáját.
- Igen és hogy esetleg nincsenek-e komolyabb következményei annak a kómának. - teszem azt, ha nem térítjük magukhoz őket, akkor halál, vagy netán valamiféle következménye lesz a vége, emlékezet kiesés... bármi. Jobb ezt előre tudni, mint hogy utólag lepődjünk meg és ne tudjunk mit kezdeni a hirtelen jött helyzettel. Azért nagyon remélem, hogy nem lesz komolyabb baj. Csak kóma, amiből végül magukhoz térnek majd... így kell lennie. Türelmesen és persze feszülten várok, amíg kibontogatja a nyakéket, csak aztán veszem át tőle a nagyítót, amit megkapok. Nem is kérdés, hogy azt teszem, amit mond, hiszen ő a szakértő. Ha valakit orvosilag kellene ellátni, akkor minden bizonnyal fordítva ő is ezt tenné.
- Ez olyasmi lehet? - tüzetesen nézek át minden apró kis részletet és az egyik befoglalt kő mellett a fémben szinte egészen elrejtve látom meg a feliratot. Én nem értem. Beszélek nyelveket, de ez akár valamiféle kódjel is lehet, bár nem hosszú és már ez is valami. Legrosszabb esetben ki is másolhatjuk, hogy segítséget kérjünk, de talán ő is felismeri, vagy legalábbis ismerős számára.



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyHétf. 24 Aug. 2015 - 16:07





Clarion & Talus



Bosszú, hát, én ezt valahogy sosem tartottam annak. Én mindig is úgy gondoltam erre az egészre, hogy igazságszolgáltatás. Az aki megölte a feleségemet nem csak tőlem vette el őt, de három gyermeket is anyátlanná tett.
Az igazat megvallva már sok éve álmodom arról, hogy egyszer sikerül el fognom és igazságot szolgáltatnom. Bár már én magam se vagyok abban biztos, hogy ez mit is jelent pontosan. Mindig azt mondom, hogy Ő érte teszem majd meg, amit teszek, de jól tudom, hogy ő sose kért volna tőlem ilyent. Ő hit a megbocsátásban, de én soha nem fogok. Talán nekem kell a lelki megnyugvás, miszerint aki tönkretette az életem már maga is halott.
- Valóban. Régebben az emberek még kiélvezték, az élet nyújtotta csodás pillanatokat, de manapság elsiklanak már feletette, és mindenhol csak a rosszat látják. Bár sok jó oldala van annak, hogy a technológiájuk ilyen rohamosan fejlődik, de ahogy látható azért vannak árny oldalai is. – Talán ha lassabb iramban fejlődött volna a technológia, akkor az emberi társadalomnak is több ideje lett volna alkalmazkodni a felgyorsult életvitelhez. Bár ez csak az én véleményem, Clarion talán máshogy szemléli ezt. De annyiban szerintem akkor is egyet értünk, hogy az emberek kezdik elfelejteni, hogy miért is élnek. És mégis miértelme van az életnek, ha végül nem is éljük azt?
- Hát igen, sokunk már szinte az élete javát az emberek között éli és csak ritkán térünk vissza valódi otthonunkba. De bármennyire is nevetséges, ahogy egyre idősödöm, úgy hiányzik egyre jobban Vindoriel. Talán csak a kor teszi, nem tudom, de jó lenne már újra látni azokat a szépséges hegyeket. – Bár már jó ideje nem jártam a városban, amelyben életem kezdetének nagy részét töltöttem, de mindig ott volt a szívemben. Bárhol is jártam a földön, Vindoriel volt az a hely, amit otthonnak neveztem. A végén önkéntelenül is túl sokat mondok, de nem zavar, nem szégyellem az érzéseim, főleg nem egy olyan megértő személyiség mellett, mint amilyen Clarion.
- Nem lehetek sajnos ebben biztos. A dzsinnek voltak tanítványai, akiknek átadta ezt a tudást, sőt az egyikük ölte meg végül. De a lényeg, hogy akárki is készítette, a különbség nem lehet olyan nagy. A szavaidból ítélve, ez egy egyszerű változatnak tűnik, ami egész egyszerűen csak kómába küldi az őt megérintőt. Az igazi kérdés inkább csak az, hogy menny időre teszi az áldozatokkal. – A csomagolást csak lassan bontogatom, minden mozdulatot alaposan megtervezve, elvégre nincs kedvem egy nyáladzó, kómás beteggé válni. Egyrészt nehezen tudnám elvégezni a munkám abban az állapotban, másrészt még a hírnevemnek is árt. A fogó segítségével hamar leszedem az egész csomagolást, és hála ennek az ékszert teljes pompájában van esélyem megnézni.
- Nos, most jön a keresgélés. Valamilyen feliratot kéne keresnünk, vagy mondhatjuk akár aláírásként is. Általában az ilyen mágikus tárgyakon szokott lenni, hogy a tulaj azonosítani tudja a saját művét. A mi dzsinnünk neve Rafakel volt, bár ha török feliratot találnánk, már az is biztató lenne. – Adom ki az „utasítást”, miközben egy kisebb nagyítót Clarionnak nyújtok, elvégre négy szem többet lát, mint kettő, ehhez kétség se férhet.


Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyVas. 23 Aug. 2015 - 20:58


Talus & Clarion


Bosszú, soha sem hittem a bosszúban, de talán én vagyok túlságosan naiv, vagy még nem történt a szeretteimmel olyasmi, ami miatt így kellene éreznem. Az apám az egyedüli, aki meghalt, de olyan fiatal voltam még, hogy nem emlékszem rá egyáltalán. Persze a nagy háborúban voltak szeretteim, akik odavesztek, de valahogy soha sem hajtott a vágy, hogy megkeressem a bűnösöket és végezzek velük. A megbocsátást fontosnak tartom, de nem fogok prédikálni, nem gondolnám, hogy jogomban állna ilyesmit tenni. Én így viszonyulok a világ dolgaihoz, de nem mindenki cselekszik ugyanígy és nem is várhatom el másoktól, hogy így tegyenek, ahogyan valahol talán... legbelül képes vagyok elfogadni azt is, amit Talus érez, de biztos, hogy az életben, ha sor kerülne rá, hogy megtalálná a bűnöst nem támogatnám, ahogyan azzal sem tudok soha sem egyetérteni, amikor valakit kivégeznek csak mert ellentétesek az elvei a rendszerünkkel.
- Idegesek és sietnek. Az emberek mindig sietnek, talán az életük rövidsége miatt, de így meg valahogy nem élvezik ki azt, ami jutott nekik. - sosem értettem a rohanást. Itt nem minden esetben van így talán, hiszen más az ország, más a mentalitás is, de odaát nálunk... valahogy tényleg mindenki kapkod és rohan, pedig pont ezzel veszítenek még több időt, amibe bele sem gondolnak, mert azt, ami adatott nem használják fel jól. Nem látják meg az élet apró szépségeit, nem figyelnek egyesek szinte egyáltalán a környezetükre, pedig az élet apró szépségeit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Épp, mint Vindoriel vizei, fantasztikus, szerintem az emberekre is kifejezetten frissítően hatna, talán kicsit lelassítaná őket, hogy meglássák a világ igazi csodáit.
- Azt hiszem mindenkinek gyakrabban kellene hazalátogatnia. Én imádom az embereket, de... mégis csak az a mi igazi közegünk. - a fák, a csodás épületek,a vízesések és a hegyek... ott vagyok én is igazán elememben, ahogyan elvileg mindegyikünk, csak sokan erről valahogy megfeledkeznek idő közben. Egy kicsit, ha visszatért Vidorielbe visszatérsz önmagadhoz is. Azoknak, akik eltévelyedtek mindenképpen jót tesz. Azt viszont látom rajta, hogy a nyakék még sokkal jobban felvillanyozza, mint bármi, akár csak az angyal város vizei, tájai, vagy épp a jelenlétem. Nem kárhoztatom miatta, elég régóta foglalkozik már különleges tárgyakkal ahhoz, hogy érthető legyen, ha a téma ennyire leköti őt.
- Úgy véled ez is azok közül való lehet? A kutatóink nem akarták ellopni, csak megvizsgálni, bár tény, hogy elhozták onnan, ahol eredetileg pihent, de azt sem ők, bár ki tudja, hogy az efféle védelmi mechanizmusok hogyan működnek pontosan. Azt tudom, hogy nem tudjuk őket magukhoz téríteni és... nem tudom, hogy ez csak úgy lehetséges lesz-e. - hogy magától feloldódik-e ez az átok, ami kialakult, vagy rontás, minek is nevezzem. Aggódom, és e miatt tudom, hogy muszáj lesz megvizsgálni a tárgyat, bármennyire is veszélyes is. Persze felkészültem, hogy következményei lehetnek a próbálkozásnak, de nagyon remélem, hogy nem történik végül semmi rossz. Óvatosak leszünk, ez biztos, főleg annak fényében, amit most Talus elmesélt. A lehetőségeink akár még rosszabbak is lehetnek, mint egy kóma, vagy ájulás.
- Persze, meg kell tudnunk, hogy ez az e, amire gondolsz, vagy ha nem, akkor mire képes. - és persze, ha bármiben kell, akkor segítek. Ha ad valamiféle célszerszámot, vagy ha plusz kéz kell neki, akkor teszem, amit mond kérdés és zokszó nélkül. Nem vagyok tudós, vagy kutató, csak egy szimpla ápolónő, tudom, hogy ő ért ehhez jobban és soha sem voltam az a típus, aki ne ismerné el a másik fél szakértelmét.



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyPént. 21 Aug. 2015 - 18:47





Clarion & Talus



Harag, oh igen az van bennem, mérhetetlenül sok. De miért arra a nőre haragudnék, aki életem egyik legfontosabb személyének utolsó hozzám intézett szavait adta át? Nem, én arra haragszom, aki elvette a feleségem életét.
De legnagyobb szívfájdalmamra még ennyi idő után se sikerült elkapnom, pedig biztos lehet benne az egész világ, hogy mindent megteszek a megtalálásáért. De ez nem olyan egyszerű, mint az ember hinné és talán már az is lehet, hogy régen megölték őt, bár ettől függetlenül én nem adom fel a reményt, hogy egyszer elkapom és puszta kézzel téphetem ki a szívét annak helyéről.
- Igen, ez már nekem is feltűnt. Az amerikaiak mindig idegesek, még ha semmi okuk sincsen rá, ennyiben mindenképpen jobb ez az ország. Na persze azt nem mondhatnám, hogy itt se fordul elő, hogy olyan taxissal kerülsz pont össze, aki bunkó, de jóval kevesebb az esély rá. – Ahogy mondani szokták, ma már túlságosan is rohan a világ, így egyre idegesebbek az emberek, hiába, a hirtelen technikai fejlődésnek is vannak árny oldalai, ez pedig pont egy tökéletes példa rá, legalábbis az én véleményem szerint. Nem telik sok időbe, hogy végre mindketten a kanapé kényelmét élvezhessük, és végre egy olyan téma kerül elő, ami jól láthatóan fellelkesít.
Hiába, a régi, főleg mágikus eredetű tárgyak kihozzák belőlem a kíváncsi kiskölyköt, akit már régóta nem láthatott a világ.
- Rendben van, nem fogom elfelejteni a szavaid. – Adom meg a választ, miközben egy játékos mosoly ül ki az arcomra. Hát igen, talán jót tenne, ha egy kis időre visszatérnék Vindorielbe. Talán még apámhoz is beugorhatnék, elvégre jó pár évtizede nem is beszéltünk, bár ennek nagyrészt, sőt egészében én vagyok az oka.
Az ékszert, amit hozott hamarosan már a tenyeremben érzem, de a csomagolás hála az égnek megvéd, én pedig nem sokat tökölve teszem le a dohányzóasztalra. Clarion szavai arra utalnak, hogy csak ájulást okoz az ékszer, de sosem árt az óvatosság. Közben a kanapéról felállva elindulok az egyik ablak melletti polchoz, ahonnan hamarosan leszedek egy kisebb, bőrkötésű tokot, amiben a szükséges eszközök vannak, vagyis nagyító és egyszerű fogó, amely remélhetőleg alkalmas lesz a csomagolás lebontására.
- Látni? Igen, egyszer régen. De az másmilyen volt, hogy úgy fogalmazzak, az fejlettebb volt ennél. Egy Dzsinn készítette, aki nagyjából ezerötszáz évvel ezelőtt hunyt el. Idős kórára kifejezetten paranoiás lett, így a drága, értékes ékszereit és műtárgyait megbűvölte, hogy a rablókat elijessze. Volt, amelyik csak szimpla áramütést okozott, egy-kettő pedig akár rövidebb ideig tartó kómát vagy éppen halált is. Amelyikkel én találkoztam az volt az utolsó darabja és a mesterműve is egyben.
Ellenben a többivel, ez valahogy meg tudta érezni a hozzá érő szándékait. Ha csak meg akartad érinteni, mert például kíváncsi voltál, hogy milyen a tapintása, akkor nem kaptál többet egy egyszerű, de kissé fájdalmas áramütésnél. Azonban ha olyan szándékkal érkeztél, hogy el akarod lopni, nos nagy eséllyel nem hagytad el élve a helyszínt. –
Kezdem megosztani az általam ismert információkat, miközben a szerszámokkal a kezemben sétálok vissza a kanapéhoz, ahol Clarion is ül jelenleg. A szerszámokat ösztönösen kettőnk közé helyezem el, miközben kitöltök magamnak egy pohárnyit a saját italomból. Nem vagyok alkoholista, hogy nem bírnám ki nélküle, de ha már ilyen bolondságra készülök, akkor legalább úgy esek komába, hogy van pár csepp finom whisky a számban.
- Nos, készen állsz? – Kérdezek rá, miután a célszerszámok már a kezemben vannak, bár a vigyorból az arcomon valahogy érezni lehet, hogy akkor is belekezdek, ha ő nem áll készen. Na, az öreg angyalkában még mindig ott lakozik a kíváncsi kis gyerek, és ez így is van jól.



Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyCsüt. 20 Aug. 2015 - 17:58


Talus & Clarion


Tudom, hogy átlagos kérdésekkel indítunk majd, de azt is, hogy sokáig nem bírom majd, hogy ne térjünk végül a lényegre, mert fontos az ügy, ami miatt érkeztem és ha jól sejtem ezzel ő is tisztában van. Nem lennék itt, ha nem így lenne, nem érkeztem volna ilyen sietősen, és utaztam volna ilyen messzire. Lehet, hogy a térkapuknak hála egyszerű a közlekedés New York és Sydney között, de attól még a távolság nagy, és azzal is tisztában vagyok, hogy a megjelenésem sem feltétlenül idéz benne fel kellemes emlékeket. Mégis mosolyogva köszönt, amiért hálás vagyok, hiszen tudja nem én ártottam neki és már nem élünk olyan időket, amikor a rossz hír hozójának nyaka kerül bitófa alá.
- Jól köszönöm, kedves volt a taxis, aki a múzeumtól idáig hozott. Olyan érdeklődő, barátságos, a New York-i taxisok sokszor olyan mogorvák tudnak lenni. - egyszerű csevegés, ha már kérdezte, hát válaszolok, szépen kifejtve az információkat. A taxis egyébként tényleg kedves volt és otthon is akadnak azért olyanok, akik azok, de sajnos bőven van olyan is, aki határozottan ellenszenves, mintha csak te tennél neki szívességet azzal, hogy beültél a kocsijába, pedig ez mégis csak fordítva van. Te vagy a vevő, te adod a pénzt, egyesek számára ez nem világos, de én nem szoktam ezt felróni nekik, elhiszem, hogy egyesek élete túlságosan nehéz ahhoz, hogy kedvesek tudjanak lenni másokkal, főleg vadidegenekkel, és hát mindenkinek lehet épp rossz napja, ez még velem is előfordul néha nap.
- Én is hozhattam volna akár, de a szimpla csapvíz is tökéletes. Majd ha valami átruccannál az angyal városba koccintunk majd a kristálytiszta patakok vizével. - veheti ezt akár meghívásnak is, ha jól tudom nem most járt legutóbb Vindorielben, bár én magam sem épp tegnap tettem ott látogatást. Nem igazán akad rád időm, a kórház és az új fejlesztések lefoglalnak, most pedig még ez a furcsa ügy is bejött a képbe. A pihenés és a kikapcsolódás valahogy jó ideje nagyon távol áll tőlem. A kapott vizemből természetesen kortyolok párat, csak aztán veszem elő az ékszert, amit szó nélkül teszek a tenyerére. Aggódva azért, de tudom, hogy ő lesz annyira figyelmes, hogy ne érjen csak úgy hozzá. Utána kutatok tovább a táskámban. Készültem, pontosan mindennel. Az első egy kék a nyakékről, amit szintén felé nyújtok.
- Könnyen lehet, hogy oda vitték és semmi köze Kubához, talán ha erre gondolsz, akkor Törökországot is csak érintette. Számomra kicsit olyan... nem is tudom ókorinak tűnik, túlságosan fennhéjázó. Annyi biztos, hogy smaragd és gyémánt kirakású, az alapja ezüst és biztosan rendkívül értékes, és már az is biztos, hogy rendkívül veszélyes is. - a képen meg tudja nézni a formát, az anyagon és a zacskón át az nem látszik. Persze nem fogok ellenkezni, ha mégis elő akarná venni és megnézni, maximum minimálisan ugrom majd meg, de bízom benne annyira, hogy célszerszámot használ, főleg ha tudjuk, hogy ketten is feloldhatatlannak tűnő kómába kerültek az ékszer miatt. - Láttál már hasonlót? - vagy netán pont ezt? Jó lenne valami támpont és még jobb lenne, ha mielőbb kiderülne, hogyan téríthetjük magukhoz azokat, akikre ilyen rossz hatással volt ez a nyakék. Aggódom, féltem az életüket, és az biztos, hogy sokkal komolyan biztonsági előírásokat kell innentől bevezetnünk, hogy a gyakornokok még véletlenül se kerülhessenek veszélyes tárgyak közelébe.



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptySzer. 19 Aug. 2015 - 13:09





Clarion & Talus



A fájdalom, amelyet szeretett Onawam elvesztése miatt érzék valószínűleg soha nem fog megszűnni, de az igazat megvallva nem is szeretném, hogy elmúljon. A fájdalom az, amely emlékeztet arra, hogy ő valóban létezett és szeretett engem, nem csak az elmém egy szűk szegletében lett kitalálva. Arra pedig nincs válaszom, hogy vajon lesz e még valaki az életem során, akit úgy szeretek majd, mint őt, kivéve persze a gyermekeimet.
Olyan vagyok, mint atyám, ő elvesztette anyámat születésem pillanatában, és mégsem keresett magának új hitvest, társat vagy nevezzük akárhogy is azt a személyt, akivel ily módon megosztod az életed. Talán csak azért, mert nem akarta elárulni ezzel anyám emlékét, de az is megeshet, hogy egyszerűen nem talált rá újból a szerelem.
Annyi biztos azonban, hogy én magam nem találkoztam még olyan nővel, aki akár egy percre is el tudta volna nyomni a bennem fellelhető ürességét, amit a halála óta érzek. De erről a témáról felesleges is már többet gondolkodni, elvégre hamarosan már az ajtóban állok és egy széles mosoly keretében köszöntöm a vendégem.
- Hogy telt az utad? – Tudom, hogy igazán hülye kérdés, elvégre térkapun keresztül nem tart sokáig, de mégis így illendő, meg talán egy kicsit nekem is kell az idő, hogy megszokjam a jelenlétét. Az ajtó becsukása után megkezdődik a terelés, ami nagyjából addig tart, míg megmondja, hogy mit is kér, aztán egyedül megy tovább a kanapékhoz, bár nem féltem attól, hogy eltévedne útközben.
- Valóban, Vindoriel vízénél nincs jobb, se égen, se földön, bár én magam találtam már egy-két igazán figyelemreméltó földi italt is. De ha tudtam volna, hogy ez neked ennyire fontos, akkor előtte felrepülök egy palackkal odafentre, hogy legyen mit innod. – Felelek a szavaira kuncogva, miközben a konyhából visszafelé tartva hozom az ő neki szánt pohár vizet meg az én italocskámat. Ha jól emlékszem talán whisky, de semmi se biztos.
Végül én magam is helyett foglalok a kanapén tőle nem messze, és figyelmesen hallgatom a szavait. Halottam arról, hogy ásatásokat vezetnek Kubában, bár én eddig nem tudtam semmiféle talált tárgyról. Gondolom, eddig nem tartották fontosnak a dolgot, eddig.
- Igazán figyelemreméltó… - kezdek bele, miközben bal tenyeremet kinyújtom és jelzem, hogy tegye bele az ékszert csomagolással együtt. Ha megtette, rögvest a dohányzóasztalra helyezem, elvégre ott jobb helyen van, mint az ő ölében. De akár megtette, akár nem, én folytatom a beszédet.
- Halottam már hasonlóról, de arra nem Kubában leltek rá és persze nem a mai időkben. Még régebben, amikor én is csak egy fiatal angyal voltam, aki épp csak ismerkedett a körrel. Ha jól emlékszem, akkor a mai Törökország területén találtak rá. – Régen volt már, hogy erről utoljára halottam, annak ellenére is, hogy a mágikus tárgyak mindig is nagy érdeklődést váltottak ki belőlem.



Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptySzer. 19 Aug. 2015 - 12:01


Talus & Clarion


Együttérzés, az egyik fő erényem. Mindig nagyon jól át tudtam látni mások érzéseit, mindig is nagyon könnyen bele tudtam gondolni magamat a helyzetükbe és ez esetében sincs másképp. Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlétem, egyáltalán csak a gondolatom nem lehet kifejezetten jó hatással rá. Nem veszem magamra, érthető, hiszen ki szereti a rossz hír hozóját? Én pedig egyértelműen az volt és nem is csak a rossz hír hozója, hanem rossz emlékek felelevenítője lehetek most. Megértem. Ha igazán szeretsz valakit, aki nem múlik el a fájdalom, amit az elvesztése okozott. Én még a mai napig is képes vagyok megsiratni olyanokat is, akik nem álltak olyan közel hozzá, mint ahogyan hozzá állhatott a felesége. Érthető, ha a látogatásom nem fog benne kellemes érzéseket kelteni, de sajnos nem tehettem mást, hozzá kell fordulnom, mert ki tudja, hogy ez a nyaklánc mire képes és főképp, hogy nem lesz-e következménye annak, hogy hozzáért pár balga tudós palánta.
- Köszönöm! - kedves mosollyal bólintok a portásnak, aki a liftig kísér. Kedves gesztus, bár gondolom ez lehet a feladata, jó eséllyel e nélkül nem is nagyon tudna mit kezdeni magával, egész nap csak ülne a kis asztala mögött és kész. Néha bizonyára elbeszélget az itt lakókkal is, hogy ne legyenek annyira unalmasak a napjai, én legalábbis biztosan ezt tenném a helyében. A lift pedig lassacskán felér az emeletre, nem lep meg, hogy legfelül találom magamat, neki tényleg itt a helye, pont ide való. A mosolyom töretlen, ahogyan kilépek a liftből, maximum egy cseppnyi aggodalommal fűszereződik, de ez érthető a helyzet komolysága miatt.
- Szervusz Talus! - apró biccentés csak, ahogyan belépdelek a lakásába. Nem jártam még itt, a boltjában már igen, de ez most komolyabb ügy, mint sem hogy ott tudjuk megbeszélni, még a végén más is megláthatná, ami pedig nem lenne célravezető. A lakás... na igen, nem furcsállom, hogy igazi legénylakásnak tűnik. Vajon a mi fajtánk, ha igazán szeret, akkor képes később mást is megszeretni, vagy csupán az az egy marad a szíve mélyén és ha ő elvész, akkor örök magányra ítéltetett nélküle? Remélem, hogy nem. A magány veszélyes és fájdalmas dolog, nem szeretném, hogy ő erre a sorsra jusson. Talán van remény még, csak időbe telik mire megtalálja azt, aki újra beférkőzhet a szíve mélyére, ha nem is helyettesítheti azt, aki ott van most is, de talán mellé kerülhet.
- Egy pohár víz tökéletes lesz. Ha tehetném csak Vindoriel vizeit fogyasztanám, de itt ez nem lehetséges. - persze közben terelődöm a kanapé felé, ahová le is huppanok, amikor elértem a célt. A táskámat leteszem szépen magam mellé, és aztán már a poharat veszem át tőle. Az első pár korty után le is teszem a legközelebbi stabil helyre, minden bizonnyal dohányzóasztalra, vagy hasonlóra, csak aztán vonom magamhoz a táskát. Egyelőre még csak a csomagot veszem elé, a zacskó, benne a színes, virágmintás anyag. Az első, ami az ottaniak kezébe került, amibe be tudták burkolni a nyakláncot.
- Találtak valamit, Kubában, ha jól tudom, de hogy onnan származik-e azt nem tudom. Egy nyaklánc és... rendkívül veszélyes. A laborban ketten elájultak tőle, úgyhogy nagyon óvatosnak kell lennünk vele. - várok, egyelőre még ahhoz sincs merszem, hogy odaadjam neki, csak szépen előpakolom a táskámból és csomagolásostul az ölembe helyezem. Látszik rajtam, hogy tartok tőle, a tárgytól, meg úgy általában attól, hogy milyen hatással lehet rá, vagy épp rám. Nem kell azonnal a közepébe csapni és kibontani, talán már Kuba emlegetése is mondhat neki valamit. Ereklyék körében mozog, ki tudja, hogy nem jutott-e a fülébe valami... bármi.



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyKedd 18 Aug. 2015 - 14:12





Clarion & Talus



A mai napomat a tervezettel ellentétben otthon töltöttem, elvégre fontos vendéget várok a házamba, aki ott volt életem legszomorúbb pillanatánál. Clarion az, egy igazi angyal, aki jobban hasonlít az emberek hiedelmeiben fellelhető segítőkész és békés angyalokra, mint én vagy bármelyik általam ismert fajtársunk valaha fog.
És bár valóban örülök, hogy ismét találkozunk, még ha csak a kör ügyei miatt is, de azért az én részemről van egy negatívuma is. Akaratlanul is, de a lány mindig felszínre hozza bennem a szomorú emlékeket feleségemmel és az utolsó szavaival kapcsolatban. Természetesen ő erről nem tud, elvégre soha nem terhelném ezzel, de biztosra merem fogadni, hogy ezután egy jó ideig álmatlan éjszakáim lesznek.
Hamarosan meghallom a lenti csengő félreismerhetetlen hangját, így a fotelemből felpattanva és a biliárdasztal mellett elhaladva hamarosan már üdvözlöm a lányt, hogy aztán az ajtónyitó gombot megnyomva beengedjem.
Ha a földszinti ajtón beljebb lép rögvest egy kisebb szobában találja magát, ahol egy portás várja és kíséri a liftig. Na nem mintha nehéz lenne megtalálni, elvégre pontosan szembe van vele, de leszóltak neki, így ő teszi, amit a lakók kérnek. Ennek hála gyorsan felérhet az én szintemre, ahol én az ajtóban várva figyelem, ahogy kilép a liftből.
- Üdvözöllek – Köszöntöm őt, amikor eléggé közel ért már ahhoz, hogy ne kelljen ordibálnom, hogy megértse a szavaim, aztán az ajtóból félreállva engedem, hogy beljebb lépjen a lakásomba. Tisztában vagyok vele, hogy az egész helyről szinte árad az, hogy egyedül élek és hogy nő talán soha nem lakott itt, legalábbis mióta én itt lakok az óta biztos nem.
- Kérsz valamit inni? – Kérdezek rá, miután becsuktam az ajtót, elvégre lerí róla, hogy nagyon ideges és egy jó ital ezen éppenséggel segíthet. Nem sokat mondott el nekem arról, hogy pontosan miért is jön el hozzám, csak annyit, hogy valamiféle tárgy kapcsán kéri a segítségem.
Választásától függetlenül a szoba másik végében lévő kényelmes kanapé felé terelem, ahol leülve nyugodtabban elmondhatja miért is jött, aztán ha italt is kér, akkor azt is hozok neki, miközben hallgatom őt. A konyha alig pár méterre van csupán, így könnyedén végig hallgathatom onnan is a mondandóját.



Vissza az elejére Go down

Clarion
Don't Hide Your Real Face

Clarion
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : ▽ Caryeth
☮ Kor : 422
☮ Hozzászólások száma : 106
☮ Tartózkodási hely : ▽ New York



TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona EmptyKedd 18 Aug. 2015 - 10:45


Talus & Clarion


- Viszlát! - kedves mosollyal köszönök el a taxistól, mielőtt becsukom magam mögött az ajtót és a járdásra lépek. Felpillantok az épületre, nem épp kicsi, de ez nem lep meg. Mi angyalok szeretünk emberként is a fellegek közt járni és így szinte adott a lehetőség, arról már nem is beszélve, hogy sötét éjeken akár még egy kis repülés is beleférhet, még akkor is, ha Talus esetleg nem rendelkezik a káprázat képességével. Nem ismerem olyan mélyen, hogy ezzel tisztában legyek, csak a sorsa szomorúságával vagyok tisztában. Elveszíteni azt, akit hőn szerettél megtöri a lelket és rajta szinte láttam, amikor a felesége utolsó szavait tudtára adtam, hogy milyen mélyen érintette meg a gyász. Nem is csoda, hogy nem épp akkor mélyítettük el ismeretségünket, sőt amúgy sem mondható olyan mélynek. Ismerem, viszonylag, találkoztunk már azóta egyszer, és beszélgettünk röviden, még néhány évvel ezelőtt ha emlékeim nem csalnak, akkor szintén itt az ausztrál földeken, csak épp akkor egészen más ügyben, csupán egy különleges tárgyat kellett elhoznom neki, most viszont nem erről van szó.
Két napja került a kezembe a nyaklánc, ami miatt eddig ketten ájultak el a tudósaink közül, akik foglalkoztak vele. Nem is értem, hogyan lehettek annyira óvatlanok, hogy egyáltalán hozzá értek. Nem volt kérdés, hogy ha óvni akarom őket, akkor elhozom onnan, hogy ne essen baja még másnak is. Épp e miatt van most az ékszer kendőbe csavarva és még utána zacskóba is tettem, úgy pihen most a táskámban. A térkapu rendszeren át hamar ide értem szerencsére, onnan pedig már a taxi egyenesen ide hozott. Megtehettem volna, hogy a boltjába megyek, de ez nem olyasmi, amit másnak is meg szabad látnia, az a biztosabb, ha nem látja más, csak akinek feltétlenül muszáj. Megszorítom a táskám pántját, ahogyan felfelé indulok a lépcsőn. Óvatosan kell bánni a nyaklánccal, az nem is kérdéses, és persze nem akarom őt sem bajba sodorni, de ha valakinek van tippje, hogy mire lehet való, akkor az ő lehet. A két férfi azóta is ájultan fekszenek, lényegében kómában, immár a kórházban elszigetelve, hiszen nem tudjuk, hogy mire képes ez a tárgy és hogy nem lesznek-e durvább következményei is annak, hogy hozzáértek. Aggódom és ez látszik is rajtam, szinte már érezni abból, ahogyan idegesen a kezem a csengő felé nyúl, hogy bejussak első körben a kapun, aztán majd minden bizonnyal lift visz fel az emeletre.



Vissza az elejére Go down

Talus
Don't Hide Your Real Face

Talus
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Talus
☮ Kor : 855
☮ Hozzászólások száma : 42
☮ Tartózkodási hely : Sydney



TémanyitásTárgy: Talus otthona   Talus otthona EmptyHétf. 17 Aug. 2015 - 20:13

Talus otthona 012-loft-open-space-living
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Talus otthona   Talus otthona Empty

Vissza az elejére Go down
 
Talus otthona
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Diablo otthona
» Az ikrek otthona
» Kitana otthona

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: Otthon, édes otthon-