Share | 
 

 Cassandra & Nessuno - New age elves

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Hétf. 8 Feb. 2016 - 21:46





Nessuno & Armenyell

Ha ritkán kapsz, akkor nehezebben fogadod el, hogy időnként esetleg mégis, főleg ha egy ismeretlentől, főleg ha az illető a rendszer része, miközben te egyébként nem vagy az. Azért mégis csak van bennem egy nagy adag félsz, hogy vajon mikor jön rá arra, hogy ki vagyok és nem akar-e majd átadni valakinek, vagy mi van akkor, ha ő maga tartozik a Védelem kasztjába? Azért erre is akár lehetne esély, jobb ha óvatos vagy, mintha nagyon elbízod magadat, aztán meg nagyon rosszul jössz ki a dologból.
- Ez esélyes, bár most valahogy úgy érzem ez inkább miattam alakult így. - vonom meg kicsit a vállamat, hiszen tény, ezt most én csináltam, nem pedig ő. Az én bűnöm mondhatni, hogy ez lett a vége, hiszen én rángattam bele. Vagyis... ő magától csinálta, belevetette magát valamibe, amiről talán sejthető volt, hogy veszélyes, nem én beszéltem rá de ettől még az én saram, hiszen az én látomásom miatt kerestük meg a kislányt, ő pedig segített nekem belógni, hogy megtudjuk, hogy mi is történt vele.
Innentől viszont már nem marad más csak a futás. A medál meg van ugyan, de a kislány egyszerűen eltűnik, felrobban.... magam sem tudom pontosan, de hogy veszélyes maradni annyi biztos, főleg ha még ránk is törik netán az ajtót, hogy megnézzék mi a fene történt itt. Kétlem, hogy a tulaj jónéven veszi majd, ha kiderült, hogy mit műveltünk a szobával. Annyit azért nem fizettünk ki odalent, vagy is ő... fizetett egyáltalán előre?
- A gitárod... - bököm ki egy halk nyekkenéssel, amikor a sérülésemnél ragadja meg a derekamat. Hát szó se róla érzem rendesen a fájdalmat, de most a menekülés a cél. Azt sem tudjuk azok előkerülnek-e, akiknél a kislány volt, de nem biztos, hogy értékelné fogják, hogy elhoztuk a lányt, vagy épp azt, hogy végeztünk ott pár emberrel. Már csak találni kell egy hajót és minél előbb eltűnni innen, aztán már könnyebb dolgunk lesz Amerikában, hogy elrejtőzzünk, vagy legalábbis én, hiszen azt igazán nem várhatom el tőle, hogy ő is hasonlóképpen cselekedjen. Nem tatozik nekem semmivel sem és biztosan van épp elég saját teendője is, nem csak az én pesztrálásom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Szomb. 6 Feb. 2016 - 17:39


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



  Nem gondolom, hogy a lánynak azon kéne agyalnia, hogy miért tesz érte bármit is. Az ember csak fogadja el, ha kap. Bár való igaz, ő sem ember, meg én sem. Calleis szinte a fiaként kezelt, és úgy gondolta, hogy sok jót tehetetek majd örökéletűként, ha sikerül egyszer megkomolyodnom. Holott már neki is leszögeztem, én csak úgy tudom elviselni a sok rosszat, ha függetlenítem magam tőle. Ez nem jelent gyeremességet, az csak egyfajta álca, ha félkegyelműként kezelnek, lenéznek, így könnyebben megnyílnak előttem a kapuk. Ahogyan a szőke tündelány is hihetetlenül ódkodott attól, hogy felelős személynek gondoljon, most pedig megmentettem az életét. Most éppen az a baja, ha tenni akarok érte. Számomra az a furcsa, hogy most fel kell vállalnom az arcomat, korábban ügyesen el tudtam kerülni a hálálkodós részt. Ezúttal találtam egy magamhoz hasonlót, akivel egy időre összefonódhat a sorsunk. S ha már eddig nem hagytuk, hogy a másiknak komolyabb baja legyen, felesleges tettek lettek volna, ha a jövőben ez megváltozna.
- Hát most nem? Gondolj csak bele, mellettem aztán biztosan nem fogsz unatkozni. – Viszonzom a mosolyt, ezzel is emlékeztetve, hogy alig ismerjük egymást néhány órája, és végig életveszélyben voltunk. Mi ez, ha nem kalandos? Ami engem illet, egyszer Calleis fejcsóválva lepődött meg rajta, hogy mikor együtt töltöttünk pár napot, meg akartak ölni minket, lévén vele olyan ritkán fordul elő ilyesmi, tőlem viszont azt kapta válaszul, hogy engem meg állandóan. Most ebből kap ízelőt a másik tünde is, akinek még a nevét sem tudom. Lassan így a halál küszöbén illene bemutatkoznunk, hogy ha a másik túléli, legyen mit vésni arra a nemlétező fejfára. A gond csak az, hogy lényegében én nem használok nevet, hiszen mindig az árnyak közt éltem, csakis az övére vagyok kiváncsi. Az emberi nevemre már én sem emlékszem, nem számít már, a felvett nevem pedig voltaképpen két latin nyelv felhasználása, mindkettő azt jelenti, hogy Senki. Így is kezelem magamat, nincsen értelme bárkinek lenni, amíg nem tettem le valami igazán különlegeset az asztalra.
- Nagyon nem. Ilyesmivel még nem találkoztam. Na futás. – Fogok rá a kezére, ám most nagyon nincsen lehetőségünk kifinult mászásra. Az övemről előkerül egy kütyü, amit hátulról húzok elő, olyan mint egy apró pisztoly, ám nem a lányra fogom, hanem a párkányon kilépve a szemközti zászlórúd felé. Derékon ragadom Cassandrát, nem finomkodva az esetleges sebesülésével. Megnyomom a ravaszt, majd a zászlórúdra drótkötél tekeredik. Biztos kézzel fogom az amúgy törékeny alkatú lányt, s átlendülünk az utca felett. Csizmás lábam biztosan fogja a talajt, s le tudunk ereszkedni. Magam mögött hagyom a drótkötelet, s futásnak eredünk az utcán. Most már együtt, még véletlenül sem hagyom lemaradni, vagy másféle cikázni.

//Köszike, izgi^^//




zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Kedd 26 Jan. 2016 - 21:45





Nessuno & Armenyell

Nem is feltétlenül ellenséges vagyok, inkább fenemód bizalmatlan igazság szerint. Nem tudok egyelőre még mit kezdeni a helyzettel, hogy ilyen közvetlen és segítőkész, azzal pedig még inkább nem, hogy baja eshet miattam, hiszen nem valami kellemes érzés az, hogy valakinek miattam lehet baja, miattam eshet bántódása. Azért mégis csak félek tőle, hogy esetleg tényleg komolyan megsérül azért, mert segít nekem és akkor hogyan számolok el a saját lelkiismeretemmel vajon?
- Én nem viselem jól, ha valaki értem kockáztat. - de erre már rájöhetett és e téren az ok is mindegy, hogy azért teszi, mert segíteni akar, vagy magának akar jót, vagy csupán csak hírnév kell neki. Ettől még baja lehet és azt nekem kell lekezelni, ha netán bele is hal. Nem viselném valami jól, ez a lényeg és épp e miatt nem akarom, hogy bármi olyan történjen, ami aztán bajt okozhat. Ezért figyelek minden apró momentumra és ha kell, akkor én magam védeném meg őt attól, hogy tényleg valami komolyabb baja essen.
- Áh szóval nagyon nagyra tartod magadat. - most először mosolyodom el talán igazán, bár most se viszem túlzásba, de ennyi azért mégis csak belefér. Végül is akárhogy is, de rendes fickó a maga módján, pedig az elején a hátam közepére se kívántam, hogy nem volt képes leakadni rólam, de összességében tényleg nincs baj vele. Segítőkész és még most is próbál viccelődni, pedig nem igazán tudjuk, hogy mekkora a baj és meg van rá az esély, hogy nagy. A sejtésem be is igazolódik, hiszen megremeg az egész szoba, amikor a kislány szó szerint felrobban és nem marad más utána csak a medál, amit végül átveszek újdonsült ismerősömtől. Bár egyelőre még halvány sejtésem sincs mit teszünk vele, vagy épp, hogy mennyire veszélyes. Gyorsan a zsebembe süllyesztem, nem akarom sokáig a kezemben tartani, ki tudja, hogy annak nem lenne-e kellemetlen következménye. Jobb félni, mint megijedni, ki tudja, hogy nem lenne-e rám is rossz hatással, ki tudja, hogy a kislánynak miért ez lett a vége.
- Azt hiszem igen, de... fogalmam sincs, hogy mi a fene történt. Ha jól sejtem... neked sem. - ekkor kezdenek el dörömbölni az ajtón. Egyértelmű, hogy hallották kint, hogy valami kellemetlen történt idebent és nem tudom, hogy van-e olyan keretünk, hogy kifizessük az egész szoba renováltatását és azt sem tudjuk, hogy mikor kerülnek elő azok az alakok, akiknél a kislány volt. Mi van, ha kell nekik a medál? - Azonnal! El kell tűnnünk innen. - az első szót kiabálom ki, a többit viszont szépen halkan mondom csak, hogy Nessuno hallja egyedül. Nem vagyok benne biztos, hogy az ajtón keresztül kellene távozni. Egyelőre zárva van, de nem tudom, hogy meddig marad úgy. Ezért lépdelek előre, a füstöt hessegetve a magam elől és próbálva nem figyelni arra vannak-e a földön és akárhogy darabkák és maradékok a kislányból, mert attól lehetséges, hogy felfordulna a gyomrom.
- Megint mászunk? - nem hiszem, hogy maradni kellene, lelépni és talán az első járattal, hajóval, akármivel elindulni innen és csak akkor vizsgálni meg a medált, ha már kellő távolságba értünk innen, mert az egyértelmű, hogy itt veszélyes.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Hétf. 25 Jan. 2016 - 12:57


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



  Nem zavar, hogy ennyire ellenséges. Már megtanultam, hogy egyedül járom az utamat, nincsenek segítőim, nem véletlen, hogy a nevem is senkit jelent, hiszen sosem szándékoztam felfedni magamat. Nekem így bőven elegendő volt, Calleis tanításai alapján csakis a jóra törekszem, még ha a magam furcsa módján is oldom meg mindezt, a névtelenség homályából. Nyilván mindenki számára az volna a bizalomgerjesztőbb, ha egyértelműbb lenne, hogy ki is vagyok én, volna nevem, hátterem, valami, amibe mások is kapaszkodni tudnak. A régi életem már teljesen elhomályosult, valójában nem is akartam, hogy az emlékeim megmaradjanak, hiszen előtte még inkább senkinek éreztem magamat, egy kiskölyöknek, aki talán arra hivatott, hogy másokkal jót tegyen, ám nincsenek meg az eszközei hozzá. A tünde erőt adott hozzá, s nyolcszázadik éve azon vagyok, hogy rászolgáljak erre a bizalomra. Most éppen egy másik természetfeletti lényére, aki ugyan riadtnak tűnik, ám kész elfogadni, hogy én fogom kihúzni belőle a repeszt, hiszen úgy tűnik, csak utána indulhat meg a jótékony regeneráció. Mire végzünk, túl vagyunk egy eszméletvesztésen, és egy csókon is, utóbbi furcsa érzéseket vált ki belőlem, oly régóta járom már egyedül az utamat. Magányos vagyok, így meglepő számomra is, de visszacsókolok egy pillanat erejéig, ezzel elképzelhető, hogy én lepem meg.
- Ha az embernek nincsen vesztenivalója, miért is ne kockáztathatna? Semmi baj. – Rázom meg a fejemet, elfogadom, hogy sok rossz történt már vele, az arcára van írva, a szeméből is sugárzik az elhagyatottság érzése. Talán egy időre összefonódhat a sorsunk, ő is érezheti azt, hogy nincsen teljesen egyedül.
- Nem mondtam, hogy a te társaságod a kellemes, lehet, hogy a saját magaméra gondoltam, hogy ezzel inspiráljalak... – Vigyorodom most el, majd megrázom a fejemet, végtére is csak túléltük a megpróbáltatásokat, most már egy kicsit fel lehet lélegezni. Azaz nem sokáig, mert beindulnak az események, a kislány ugyanis a levegőbe emelkedik, az a furcsa láng a szeméből, és kénytelenek vagyunk arébb bucskázni az ágy széléről, mert szénné égnénk, a szoba így is rommá változik. Nekem is kaparja a torkomat a feltörő füst, a szememet azonban nem csípi, a mi látásunk ótündeként máshogyan működik, így nem bajlódom a könnyezéssel, inkább azt nézem, hogy hol lehet a kislány. Sehol nem látom már. A medált ellenben nem ismerem fel, hátraadom a szőkeségnek, miközben az ajtót vizslatom, hátha meghallották a robbanást, le kéne lépnünk.
- Jól vagy? – Nem fordulok most hátra, a pisztolyomat forgatom a kezemben, még be se gyógyult teljesen a sebe, lehet, hogy megint futnunk kell.




zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Hétf. 18 Jan. 2016 - 16:14





Nessuno & Armenyell

Érthető, hogy vannak azért fenntartások bennem vele szemben, hiszen semmit se tudok róla és én nem vagyok a rendszer része. Lehet, hogy ő sem, vagy igen, de valami miatt nem kérte eddig a léleklenyomatomat sem, nem akart azonosítani, egyszerűen csak segít, pedig még most sem tudom, hogy mi okból teszi. Ezek után úgy fest még félre is értem őt, de az is lehetséges, hogy szándékos, hogy félre akarom érteni, azt amit mond, hogy azt akarom gondolni, hogy önző érdekből teszi, hogy nem nekem akar segíteni, hanem igazából saját maga miatt van mellettem. Valamiféle hírnevet akar, pedig nem hiszem, hogy ami itt zajlik, azt ki tudná meg. Nem tartok kapcsolatot sokakkal hosszú távon, a cirkuszt is elhagytam egy időre, mert nem vagyok benne biztos, hogy Cheyenne támogatná azt, amit én akarok, hogy segítsek a rendszernek, hiszen ő nagyon ellenük van és nem is akarom bajba sodorni azokat, akik közel állnak hozzám, és hát ismerek jó néhányat, akik kihúzták magukat a rendszer elvárásai alól.
- Így már értem, sajnálom, hogy... rosszat feltételeztem, de ez nem túl gyakori. Főleg, hogy ennyit kockáztatsz. - hiszen lássuk be nem tudhatja, hogy a mostani tetteinek mik lesznek majd a következményei. Lehet, hogy mindketten itt hagyjuk a fogunkat, lehet, hogy a kislány végez velünk, vagy majd azok, akik vele akartak, netán csak kudarcba fulladnak a megmentésére irányuló törekvéseink és ő mégis sokat kockáztat azzal, hogy egyáltalán csak itt van mellettem, miközben egyértelműen meleg a helyzet, nem tudhatjuk, hogy mik lesznek a következményei annak, amit most csinálunk, azt sem hogy mit kellene tennünk pontosan.
- Honnan tudnád, hogy kellemes-e a társaságom? - ejtek meg egy félmosolyt, hisz nem is ismer, nem tudhatja, hogy ki vagyok, hogy milyen vagyok, de ezzel lényegében beleegyezem, hogy velem tartson. Végül is miért ne, de vajon ha rájön, hogy nekem eszem ágában sincs térkapukat használni, akkor nem fog majd gyanút? Egyelőre még nem ezen kell gondolkodnom, hogy a kislány láthatóan veszélyessé válik. Vajon ő, vagy valami, ami hatással van rá? Mozdulok vele együtt, amikor jön a tűz, mintha lassacskán a kislányt valami találná elemészteni, de vajon micsoda? A következő pillanatban már alig tehetünk bármit is, mert újabb lángnyelvek csapnak fel és majdhogynem a szoba is megrázkódik. Alig marad benne ép berendezés, az ágy, amin a lány feküdt hamuvá válik, a fény és a robbanásszerű effekt után pedig nem marad más a padlón csak a por, a kosz és a hamu, ahogyan rajtunk is. Csoda, hogy végül az ajtó a helyén marad, de mi a falhoz kerülünk, annyi biztos. Köhögök, ahogyan feltápászkodom, és megnézem, hogy vajon újdonsült sorstársam hogy van, remélem, hogy neki se esett komolyabb baja. Azt viszont még így is látom a szemem sarkából, hogy a padlón a lány és az ágy helyén valami fénylik, valami maradt utána, talán valamiféle medál lehet.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Vas. 17 Jan. 2016 - 10:50


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



 

Meg kell nyugtatnom őt annyira, hogy tényleg azért vagyok itt, hogy segítsek. Igaz, nem ismerek mindenkit a rendünkből, nem is érdekelnek, de van egy olyan érzésem, hogy nem tartozik közéjük, kívülálló. A szavaiból, a tetteiből süt valami bizonytalanság, ami azt jelzi, hogy nincsen vezetője, s nem szokott túlzottan előre tervezni, nem tudja, hogy mit hoz a holnap. Ebben én is hasonló vagyok, csak én annyira kedveltem Calleist, hogy az ő kedvéért lettem eleve tünde, s azóta is úgy vándorlok, hogy az ő tanításait veszem csak figyelembe, nem a körét. A kasztnak most Ellael a vezetője, akinek a közelébe akarok férkőzni, de maga a hierarchia nem érdekel túlzottan. Nem vagyok olyan, aki szeret felkapaszkodni, tiszteletet kivívni a tetteivel. Mindig a háttérbe vonulok, onnan próbálok segíteni, most hosszú-hosszú idő után ezúttal történt meg, hogy Cassandra felkeltette az érdeklődésemet. Láttam valamit a szemében, talán mert ótünde vagyok, és máshogyan nézem az élőket, ami azt sugalta felém, hogy mindazok ellenére, amit mutat, nagyon is el van veszve.
- Maradandó nyom esetén nem ezt értem. Senki vagyok, és ezzel nincs is semmi baj. Nem szoktam kérkedni azzal, amit teszek. Csakis magam előtt van elszámolnivalóm. Azt akarom, hogy amikor majd elmegyek, én tudjam, hogy volt értelme a létemnek. – Rázom meg a fejemet, picit még mosolygok is hozzá, hogy ennyire sikerült félreértenie, de nem baj. A hírnév tényleg nem motivál, Ellaelt sem ezért akarom legyőzni. Csakis azért, hogy magamnak megmutathassam, képes vagyok ilyen maximalista célokat elérni. Vélhetően utána nem akarnám uralni a köröket, hiszen nem érdekel a vezetés.
- Egyébként is odavezet az utam, miért ne tegyem azt kellemes társaságban? Már ha nem tartalak fel... – Felelem itt vidám pillantással, érzem, hogy van bennünk közös vonás, noha nem tudok róla, hogy ő is tünde. Ha nagyon a veséjébe akarnék látni, képes lennék megnézni a léleklenyomatát, ám nem teszem, ennyi titkot azért mégiscsak hagyok neki. A kislány ellenben felemelekedik, s igen riasztó, ahogyan kinéz, nem gondolom, hogy tényleg az, akinek eredetileg látszott. Magam mögé tolom a szőke lányt, szinte automatikusan, hogy legalább ő ússza meg. A kicsi valaki viszont nem éppen úgy fest, mintha minden rendben lenne vele. Nem robbanni fog, hanem... A szeméből tűzforró lángnyelvek csapnak ki, Cassandra karjára ráfogva arébb ugrok, hogy mögöttünk csapjon fel a tűz.
- Mi a...? – Suttogom döbbenten, és a pisztolyom után keresgélek az oldalam környékén. Azért társnőmre is sandítok, hogy jól van-e.




zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Hétf. 11 Jan. 2016 - 14:12





Nessuno & Armenyell

Megszoktam már azt, hogy magamon segítek és főleg magamért teszek, míg általában mások nem igen tesznek értem semmit sem, de nem baj, az élet nem lehet tökéletes nem igaz? Az én életem már csak ilyen és elfogadtam, hiszen látom a jövőt, amit kénytelen vagyok kezelni. A saját dilemmáimat is nekem kellene megoldanom, de most itt van valaki más is, aki a saját épségét is kockáztatja azért, hogy segítsen nekem, ami azért meglepő számomra, főleg hogy ilyen mértékben megteszi. Azt is megtehette volna, hogy miután kihoztuk a kislányt egyszerűen lelép és kész, de ő nem ezt tette. Segített nekem, valamiféle érthetetlen okból kifolyólag, és még most is itt van kockáztatva, hogy akár komoly bajba is kerülhet, hiszen itt most ez a lényeg, igenis komoly baja lehet és én nem várom, hogy bárki is kockáztasson értem.
- Tehát a dicsőség hajt? A hírnév? - nem tudom, hogy ezt most hová is tegyem és hogy mennyire gondolom negatívnak, de őszintén... talán az. A fő, hogy segített, de közben az, hogy azért tette, hogy elérjen valami többet. Én csak azért teszem, mert segíteni akartam, megmenteni ezt a kislányt attól, ami rá vár. Ő viszont ezek szerint egészen mást vár el az életétől, pedig egy kislánytól még nem lesz híres, nem ad neki előrejutást, legalábbis nem hinném.
- Velem tartanál? - meglepetten pillantok fel, de már válaszolni is alig lehet ideje, én is csak épp bólintok, hogy ha szeretne, akkor nem akadályozom. Valami mélyen nyugvó szimpátia van bennem, amit felé táplálok, amit talán meg sem igen tudok magyarázni. Talán nem is kell, talán nem kell mindent megmagyaráznunk, vannak dolgok, amik csak úgy maguktól alakulnak úgy, ahogyan. Még sincs időm ezen hosszan gondolkodni, mert a kislány megmoccan, felemelkedik és minden magától történik, pedig ezt már nem én teszem, nem én segítek neki és nem én vagyok, aki gyógyítom, hogy jobban legyen. Akkor mégis mi történik?
- Nem! Nem tudjuk mi történik vele. - vagy hogy micsoda ő, de annyi látszik jól, hogy a teste szinte szikrákat kezd hányni. Erős elektromos töltetek reppennek szét minden irányba. Nem is veszem észre, hogy már épp Nessuno karját szorongatom. Igen, azért megijeszt a látvány, hiszen meg akartuk menteni a kislányt és talán pont azért kellett elhoznunk, mert ő az, aki veszélyes? Gyűlölöm, hogy nem láthatom előre, hogy mi fog történni, talán ha előbb mentjük meg ,akkor nem történik meg ez? Nem tudom... talán már soha sem tudjuk meg, mert a test megremeg, mintha csak közel lenne ahhoz, hogy... felrobbanjon.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Pént. 8 Jan. 2016 - 19:55


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



 

Magamban jót szórakozom, hogy az én testi épségemért is aggódik, ez nem szokott előfordulni. Mindenki számára egy senki vagyok, hiszen így építettem fel a kultuszomat. Örökösen utazom, nem számítanak az ismeretségek, magam mögött hagyok mindenkit. Komoly kivétel, hogy ennyire nyílt színen ajánlkoztam a lánynak, megéreztem belőle, hogy hasonló hozzám. Miután egymástól nem kérünk léleklenyomatot, így nem tudjuk bekategorizálni a másik erejét, még a faját sem, így csupán az ájulásom alatt láthatja a valódi formámat, amit mindig is rejtettem. Azzal, hogy ő tudomást szerez róla, kissé úgy érzem, hogy a lekötelezettje vagyok. Igaz, ő is nekem, hiszen mindez már nem a szendvicsről szól, ösztönösen megláttuk a másikban azt, hogy segíteni vágyunk ismeretleneknek. Különös, hiszen mindig úgy véltem, hogy magányos út ez. A csóknál nem ragadok le, annak tudom be, ami, ingernek az ösztöneim felé, hogy magamhoz térjek.
- Olyan régóta élek már, nem tudnám megszokni, hogy beilleszkedek, és átlagos életet élek. Kell a folyamatos vándorlás, s a motiváció, hogy érezzem, maradandó nyomot hagytam.  Nem akarok csak... elporladni mint bárki más. Így akarok valaki lenni... – Simítok ki egy tincset a hajából, csak mert az arcába hullott. Ha a csók nem számított, ez sem különösebben. Alig észrevehető gyengédség, amely most a közös célokról szól. Nem tudom, hogy mennyit leszünk még együtt, ahogyan elnézem, ő is igen mozgékony alkat. – Vissza? Onnan jöttél? Én oda tartok. Ha nincs ellenedre.. - Kérdezem halkan, nem akarok ráakaszkodni, ám ha ettől még inkább elbizonytalanodik, akkor határozott leszek, hiszen annak semmi értelme, ha mindketten lemondunk a közös kaland lehetőségéről. Eddig jutok a gondolatmenetben, mert ahogyan a kislány felé mozdulunk, annak a teste felemelkedik, és a levegőbe moccan, lebegve, amitől automatikusan a pisztolyomra téved a kezem. A kislány szépen emelkedik, s anélkül, hogy a tünde meggyógyította volna, eltűnnek a horzsolásai, és Krisztus-pózban tárja szét a kezeit. Szemeit felnyitja, vörösen parázslanak. Felemelkedve vonom magam mögé a szőke lányt, s odasúgom. – Fuss...



zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Szer. 30 Dec. 2015 - 13:44





Nessuno & Armenyell

Makacs igen, talán túlságosan is, ami lássuk be hogy igenis kockázatos lehet, főleg egy ilyen komoly helyzetben. Kész csoda, hogy nem ő sérült meg komolyabban, ez is megtörténhetett volna és akkor nekem kell elszámolni a lelkiismeretemmel. Amíg én sérülök meg addig nincs baj, de amikor már miattam már, azt nehezebben viselem és tényleg nem akartam, hogy neki legyen baja miattam. Az a fontos, hogy segítsünk a kislányon, még ha ne is tudom, hogy pontosan miért. Talán nem is most lesz jelentősége, csak majd a jövőben, sose lehet tudni. Pont ez a nehéz ebben az egészben, nem tudhatod, hogy mi miért jelentős. Egy-egy látomás sokszor több kérdést hoz magával, mint választ.
Ahogyan az is kérdéseket vet fel, hogy ha egyszer ilyen sötétség veszi körül, akkor miért kockáztat egyáltalán, mert hogy nagy kockázatot vállal, amikor segíteni akar nekem és végül meg is lesz a következménye még pedig az ájulás. Nem várat sokáig magára, pedig pont azt nem akartam, hogy bárkinek is miattam essen baja. Azt sem tudom, hogy miért pont csókkal próbálom meg visszahozni, de valami intenzív impulzus kell és láthatóan végül mégis csak jól döntök, mert lassan kinyitja a szemét és még vissza is csókol, de végül nem teszi szóvá, ami történt. Jól teszi, amúgy sem tudnék mit mondani.
- Keresed, hogy hol segítesz? Ez az életcélod? Vagy mire jó? - még mindig nem értem őt pontosan, de biztosan okkal teszi, amit tesz, csak nekem nem világos, hogy miért. Ezért jön lassabban a válasz, főleg hogy még az is meglep, ahogyan kisimít egy tincset az arcomból. Sokkal közvetlenebb típus, mint én és ezt valahogy nehezen kezelem. Nem ehhez vagyok szokva, túlságosan régóta vagyok már egyedül. Inkább a kislányra figyelek, próbálok újra életet lehelni belé, ami láthatóan nehezen megy, de segít, hogy tisztogatja az arcát, már a légzése is kezd normalizálódni, ha nem is rendesen szapora, de legalább nem olyan elhalóan lassú, mint amilyen eddig volt, már ez is haladás. Azt hiszem innen már jól fogunk haladni, legalább azt sikerült elérni, hogy túlélje, talán ennél több nem is kellett. - Meg kell találnom azokat, akikhez tartozik, aztán... magam sem tudom. Talán vissza Amerikába... nem tudom. - csak sóhajtok egyet, láthatja rajtam, hogy bizonytalan vagyok és céltalan is. Talán Mernaathnak van igaza és nem kellene visszamennem a cirkuszba, hiszen Cheyenne soha sem fogja támogatni azt, hogy segítsek a köröknek, nem fog egyetérteni velem, visszafogna csak. Én pedig még mindig nem tudom, hogy mit tegyek, figyelmeztessem őket a veszélyre, ami közeledik, vagy nem ez lenne a legokosabb lépés? De akkor mégis mit tegyek? Ha tudom, hogy baj lesz, akkor nem lenne önző dolog visszatartanom az információkat és hagyni, hogy a rossz csak úgy megtörténjen?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Kedd 29 Dec. 2015 - 16:14


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



 

Ahogy ücsörgök mellette, és széthúzom a sebét, őszinte elismeréssel adózom, hogy ennyire összeszorítja a fogát, s nem mutatkozik gyengének előttem. Megtehetné, akaratlanul is összefogtunk, hogy a kislányt megmentsük. Úgy tartom, túlságosan rója egyedül az útját hozzám hasonlóan, s védjegyévé vált erősnek, eltökéltnek lenni. Az én álcám más, sokkal gyakrabban fordul elő, hogy agyalágyultnak, infantilisnek tetetem magamat, ezáltal lebecsülnek, könnyedén információhoz juthatok, s a meglepetés is fegyveremül szolgálhat, nem pusztán a pisztoly, amely az oldalamra van illesztve, s mellyel életeket is olthatok ki, viszont mégiscsak védekezésül használom hogy másokat szabadítsak fel. Ellael ellen akarnám használni, de majd meglátjuk, hogy melyikünk a jobb. Úgy vélem, hogy sokáig ő volt az, aki megtesítette többünk álmát, ám ha lejár az ideje, én fogom átvenni a helyét.
- Makacsságnak mondod... Igaz, nem szokásom feladni semmit. – Derűsen pillantok rá, még ha az egész aurámból a komorság árad, ezzel oldom fel a fájdalmát, hogy ne kelljen legalább odakoncentrálnia. Nem tudom, hogy milyen az igazi alakja, de ha leszögezte, hogy nekem csak ki kell vennem az idegen testet, utána már ő el tudja látni magát. A sötétség szellemei most az én oldalamon vannak, hogy kisegítsem a szorult helyzetéből, amely együtt kerültünk. A szobában csak úgy terjeng a betegség szag, holott biztos akarok lenni benne, hogy a két nőnemű nem távozik innen hullazsákban. Velem kapcsolatban azért más a helyzet, elragadnak, még ha csak pillanatokra is, és a halálos transzból a kemény csók hoz vissza, amit ösztönösen viszonzok. Magam sem tudom, hogy miért teszem. Meglehet túl régóta járom már az utamat egyedül, társ nélkül, s az elnyomott szeretetvágy így bukkan felszínre, mégig, amikor már magamhoz térek, nem szándékozom úgy tenni, mintha lett volna jelentősége. Most nem tehetek többet érte, pedig látom, hogy szinte megroggyannak a térdei, csinos arca elnyomott kínról árulkodik. Bólintok, és pattanok, hogy a fürdőből tiszta ruhát hozzak. Megnedvesítem őket, s viszek szárazat is. Legugolok mellé, amíg ő a lány visszahozatalával küzd, s a válaszát figyelem.
- Akárcsak én. A kedvelt helyeim egyike. Nem itt élek, a karnevál érdekelt, kedvelem a forgatagot. Régóta járom már az utamat, egyedül, hogy ott legyek, ha kellek. Most merre tartasz majd? – Kérdezek rá, és kisimítok egy szőke tincset az arcából, láthatóan seblázzal küzd, ám gyors lefolyású lesz mindez, ám értékelem a küzdelmét. Nem tudom, hogy mi is rejlik a csinos álca mögött, ő egy pillanatra láthatta az igazi alakomat. A kislányra is lepillantok, hogy éledezik-e már.



zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Szer. 23 Dec. 2015 - 21:01





Nessuno & Armenyell

Vajon, ha tényleg egyedül megyek neki ennek az egésznek, akkor lett volna bármi esélyem? Attól tartok, hogy nem valószínű, hiszen ketten sem tudtuk úgy megoldani, hogy sérülés nélkül megússzam. Egyedül azt nem akartam, hogy másnak is baja essen mondjuk miattam, ezt nem vártam volna el tőle, de már nem tehetek semmit sem, ha egyszer belekeveredett, csak azt nem akarom, hogy akár valami baja is essen miattam, hiszen elhoztuk a kislányt és ki tudja, hogy nem derül-e ki, hogy valakinek fontos és nem jönnek-e utána teszem azt. Remélem, hogy ezzel azért tisztában van, kockázatot vállal mindenképpen már csak azzal is, hogy segített nekem, azzal meg főleg, hogy még velem is jött.
- Túlságosan makacs vagy, ez... nem mindig jelent jót. - nehezen préselem ki a szavakat, főleg miközben a golyót igyekszik kiszedni belőlem. Végül is érthető, nem meglepő, hogy nehezen boldogul vele. Szépen beleékelődött a csontba, nem is kicsit, de tartom magamat, amíg el nem készül, hogy aztán már a regeneráció működésbe léphessen. Persze nem hiszem, hogy olyan gyors lesz, de nem kell majd sok. Pihenhetnék is akár még egy kicsit, a kislány még szuszog és most azonnal nem biztos, hogy tudok neki segíteni, de persze... balgaságot tesz újra, pedig igazán nem kértem rá. Értem ne áldozza fel magát senki, önként eldöntve sem, azt nem akarom, nem akartam. - Nem szabadott volna... - sóhajtva rázom meg a fejemet. Nem tér magához, de nem tehetek mást, mint hogy megpróbálom visszahozni és ahhoz erőteljes inger kell, ami talán majd az lesz, amit most teszek... megcsókolom tőlem szokatlan módon. Meglep, amikor viszonozza, hiszen ez most nem valami romantikus reakció, vagy hasonló, nem is annak szánom, egyszerűen csak kell valami erőteljesebb érzés, ami segít neki visszatalálni és úgy vélem, hogy ez alkalmas lehet rá, úgy fest jól gondolom, hiszen magához tér lassan és kinyitja a szemét is. Én sem teszem szóvá azt, ami történt, egyszerűen csak bólintok és én is felállok most már. Nem szisszenek fel, épp csak az arcom rándul meg egy leheletnyit, amiből érezni lehet, hogy azért vannak még fájdalmaim, csak már nem olyan erőteljesek, mint amilyenek eddig voltak.
- Hoznál kendőt, amivel segíthetünk neki? Én addig megpróbálom gyógyítani. - talán már van annyi erőm, de még biztos, hogy nem lesz gyors a folyamat, hiszen még én is gyógyulok a szervezetem pedig nem tud olyan nagy energiákat kiadni, mint amit egyébként képes lenne. A kérdése valószínűleg akkor hangzik el, amikor visszatér a vizes kendővel, legalábbis jó eséllyel, ha még előtte, akkor is megvárom a visszatérését a válasszal. - A tengeren túlról... de elég gyakran változtatom a helyemet. Te miért jöttél ide egyáltalán? Vagy itt élsz? - ismerte a helyet ugyan, de úgy tűnt, hogy azért nem úgy, mint a tenyerét, mintha ő is nem olyan régen érkezett volna esetleg, bár persze nem venném ezt biztosra, aztán persze ki tudja. Egy biztos, végül is azt hiszem örülök neki, hogy találkoztunk, valószínűleg ha nem így történik akkor most sem én, sem a kislány nem lennénk életben.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Hétf. 21 Dec. 2015 - 20:01


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



 Félmosollyal döntöm oldalra a fejemet. Nem kérhet? Bizonyos fokig már a gesztusaiban is annyi törékenység van, hogy egy magamfajta névtelen kóborló szíve megesik rajta. Igaz, nem ezért jöttem ide, mégis, ha ő másoknak segít, rajta ki fog, ha én nem? Képes volt megállni, és segíteni, ha csak egy fél szendviccsel is, mégis, ez mindennél többet mond el róla. Több száz éves halhatatlanként nem veszett ki belőle a gőg, megmaradt emberségesnek, és most is egy ismeretlen lányhoz kötné a sorsát, aki talán veszélybe sodorja, sodorhatja. Már meg is tette, hiszen miatta sebesült meg. S most rám szorul, bármennyire is ágál ellene. Miért kéne különösebb indok, hogy itt legyek, és mellette álljak?
- Majd én eldöntöm, ne te határozd meg. – Felelem végül pimasz mosollyal, holott ezzel is csupán enyhítenék a fájdalmán, nem felhúzni akarom. A gyógyításhoz különösképpen nem értek, a túlvilág ellenben az én asztalom. A sötét sugallatok, amelyekből információt nyerek, sokszor igenis hasznosabb tudás, mintha az ember csak egy valamihez érteni. Amennyire csak lehet, próbálok óvatos lenni, ahogyan eltávolítom az idegen testet, és elismerően füttyentve konstatálom, ahogyan a másik elkezdi összeépíteni magát. Na ezért kell nekem olyan fürgének lennem, hiszen ha engem egyszer eltalálnak, vége a tünde dalnak. Ám eddig tartott a tudományom, az árnyak ereje elragad, és csakhamar testen kívüli élményként élem meg a tettem súlyát. Hogy aztán pár pillanattal később már ismét fizikálisan érezzem, hogy a lány ajka az enyémre tapad. Földöntúli érzés cikázik át köztünk, ő képes arra, hogy élettel töltsön meg, ha már a lelkemet marcangolnák a sötét hatalmak. S nem különben édes íze van annak, amit ad, a pillanat hevében vissza is csókolok. Nem hála ez, ösztönös kapaszkodás a segítőmbe. Mintha nem csupán hasonlítanánk, vonzanánk is egymást. Mégsem öntöm szavakba a történteket.
- Nézzük meg, hogy van a kislány. – Ülök fel, és bár még kissé kótyagos vagyok, lekászálódok az ágyról, hogy megnézzem a másikon heverő fiatal testet. Meg kéne mosni az arcát, s valahogy rajta is gyógyítást végrehajtani, oly elgyötört. Vélhetően erőszakot is tettek rajta. Vajon a szőke társamat mi húzta ide a közelébe? – Nem tudom, hogy meddig maradhatunk, egy éjszakát talán igen. Honnan jöttél?




zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Csüt. 17 Dec. 2015 - 10:09





Nessuno & Armenyell

Igen sokkal könnyebb lenne, ha tudnám, hogy miért vagyok itt, de a jelek ködösek, mindig a sötétben tapogatózom és próbálok rájönni, hogy a jelek mit jelentenek és nem mindig sikerül, ahogyan most sem tudom, hogy a kislánynak miért kellett segíteni. Fontos, de hogy ő a fontos, vagy ami vele történt, netán az, hogy most itt legyünk, azt még mindig nem tudom, de remélem, hogy ki fog derülni. Ehhez viszont először össze kell szednem magamat és nekem is jobban kell lennem, hogy neki segíthessek egyáltalán. A gyógyítás nem működik, amíg nincs bennem erő.
- Nem kérhetlek erre. - rázom meg ernyedten a fejemet. Segíthet, de miért tenné meg? Annyi pedig tudok az ótündék képességéről, hogy nagyon is veszélyes lehet, ha használják. Mégis csak olyasmiről van szó, ami nem jár kockázat nélkül, nem véletlenül teszi hozzá, hogy néha olyan, mintha már meghalt volna. Érthető, hiszen az árnyak között tapogatózik. Talán konkrétabb válaszokat kap, mint én a jóslásban, de így veszélyesebb is próbálkozni. Esetemben legalább nincs meg a kockázat, csak az, hogy nem tudhatom, hogy vajon az amit látok mennyire fontos, vagy mit ebben az esetben is mit is jelent pontosan. Ketten igen, talán többre jutnék, de akkor sem várhatom, hogy kockáztasson, nem is ismerem, ahogyan ő sem engem. Most amúgy is az az elsődleges, hogy a golyó kint legyen, után a már a képességem segít, hogy összeszedjem magamat. A gyógyulás meg is kezdődik, ahogyan végre kikerül a szervezetemből az idegen anyag és a csontba ékelődött fém eltűnik. A regeneráció szépen lassan megindul, de még mindig nem tudom, hogy miért segít nekem egyáltalán. Meglepnek a szavai, de még sem tudja végig mondani, mert az utolsó szónál mintha elvágták volna egyszerűen fennakadnak a szemei. Még én is gyógyulok és most itt van ő és a kislány is... nem jól alakul ez.
- Ezért mondtam, hogy nem kérem... nem kell kockáztatnod... értem nem. - sóhajtva rázom meg a fejemet, aggódva hajolok fölé. Felszisszenek, ahogyan a sebem húzódik, de most nem foglalkozom vele. Szépen forr össze, és most nem ez a fontos. Óvatosan próbálom meg visszahozni, magához téríteni, valami olyasmi kell, ami elég erőteljes reakciót vált ki... A pofozgatás semmit sem ér, a hűvös kezem érintése a homlokán, ami szinte tüzel nem változtat a helyzeten, ezért... Olyasmi kell, ami elég erőteljes, fölé hajolok, hogy megcsókoljam. Nem hosszan, épp csak hogy az érzés meg legyen, hátha ezzel visszahozhatom a valóságba. Nincs vele más célom csak ez, hogy magához térjen. Ezért nem jó az ótündék képessége, túlságosan veszélyes és komoly következményei lehetnek, ha nem figyel oda rá, hogy mit kockázat. Csak remélhetem, hogy ennek hatására visszatér. Nem szabad ezt csinálnia, nem akarom, hogy miattam legyen bárkinek is baja, épp e miatt félek a jóslatoktól, mert következményei lehetnek annak, ha valaki mellém áll ebben. Elég, ha a saját létemet kockáztatom, másét nem akarom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Kedd 15 Dec. 2015 - 21:02


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



 
Érdekes, hogy a képességem arra jó, hogy másokét kikapcsoljam, jól fog jönni majd a főangyal ellen, ha nem úgy alakulnának az elképzeléseim, mnt ahogy elterveztem. És itt most pont a golyó gátolja, hogy a másik mitikus eltávolítsa a lövedéket, csak azzal tudok segíteni, hogy egészen emberi módszerekkel kiszedem belőle, aztán rajta áll hogy rendelkezik-e olyan adottságokkal, amellyel meggyógyíthatja magát. Sejtésem szerint igen, valami ilyesmit motyogott, hogy így nem képes rá, csak ha eltávolítom, így legjobb tudásom szerint próbálkozom, még ha nem is akarok fájdalmat okozni.
- Bizonyos fokig tudok... segíteni, részt venni abban a tapogatózásban. Ismerem a túlvilágot, a sugallatok segítik az utamat. Néha már olyan érzésem is szokott lenni, mintha meghaltam volna. – Bólintok, nem akarom, hogy megborzongjon, végülis a mi fajtánk esetében úgy érzem, hogy a lila holdtól kapott adományok köztünk természetesek, ezzel is egymás szolgálatára lehetünk. Ha már említettem, elrévülök, hogy megoldást kapjak, hogyan is kéne eltávolítani a golyót. A sötét hangok ismét megjelennek, sietek, hogy a segítségükkel mihamarabb kiszedjem az idegen testet. Csak valahogy... a ritkán használt tudás olyan állapotba visz, hogy a golyót ugyan kikapom, ám a suttogások nem maradnak abba, és én magam is úgy érzem, hogy csupán egy vagyok az árnyak közül. A lánynak még tudok válaszolni, s közben megpróbálom legyőzni, hogy kitépjék a lelkemet.
- Segítőkész vagy. Olyanokért állsz ki, akiket nem is ismersz. Erre figyeltem fel. És... nem akartalak szem elől veszíteni. Érdekelsz... – Noha nem szokásom kifejezni a nők számára, hogy vonzónak találom őket, a saját utamat követem, lehetőség szerint ne is tudjnak rólam. Ám ennél a pontnál nem tudok továbblendülni, úgy érzem, hogy túl komoly ár volt mindez. Lehanyatlok, a szemem nyitva, de mintha kívülről látnám magamat, s egy vagyok az árnyak közül...



zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Vas. 6 Dec. 2015 - 21:33





Nessuno & Armenyell

Teljesen logikus a kérdése, főleg ha már segít nekem, akkor nem várhatom el tőle, hogy csak úgy válaszok nélkül tegye meg ezt. Bár tudnám a válaszokat! De nem tudom őket, nem tudom, hogy miért fontos a kislány. Ez a rossz a látomásokban, hogy csak apró képeket mutatnak meg, amik fontosak, de nem tudod, hogy miért. Eredetileg még csak azt sem tudtam, hogy a kislány veszélyes, vagy rá veszélyes valaki, vagy valami. Ezt még most sem tudhatjuk biztosra, hiszen bár bántották és azok az alakok láthatóan alávaló gazemberek voltak, ki tudja, hogy nem csak valami maguknál is rosszabbat kínoztak meg. Sok mindent láttunk már, a kislány akár közülünk való is lehet, olyan aki ezt az alakot vette fel, azért ebben nem lehetünk biztosak, de most nincs elég erőm, hogy felvázoljam neki. Előbb magamat kellene rendbe hoznom, addig biztos, hogy nem fog működni más képességem, amíg nincs elég energiám és amíg a regeneráció nem kapcsol be, addig pedig nem fog, amíg a golyó ilyen mélyen be van ékelődve. Annyira nem erős és mindent tudó a képességem, hogy kilökjem magamból, ha mondjuk a csontot érte és beszorult, ahhoz segítség kell, hogy utána már megkezdődhessen a gyógyulás folyamata.
- Nem tudom... homályban tapogatózom. - és ezzel együtt már ő is velem, bár persze nem biztos ez, hiszen az, hogy segített nem jelenti azt, hogy ténylegesen érdekli, hogy mi van a kislánnyal, vagy hogy mi fog történni és nekem sem szabad most ezzel foglalkoznom. Kivételesen a jelenre kell koncentrálnom, nem pedig arra, ami bekövetkezhet, hanem arra, ami most van. Össze kell szednem magamat és meg kell gyógyulnom, hogy képes legyek segíteni a lánynak is, akkor talán közelebb jutunk azokhoz a keresett válaszokhoz és talán tudni fogjuk, hogy miért vagyunk itt.
- Idő... az kevés van. - nem tudom, hogy van a kislány, nincs türelmem, nem várhatok, amíg még rosszabb lesz az állapota, minél előbb segítenie kell, hogy ez az egész javulhasson. Fel sem szisszenek, csak összeszorítom a számat, amikor a csipesszel nyúl bele a sebbe, amit szétfeszített. A golyót kell kivenni, és ha kínlódnék is ki kellene. Csak szorítom az ágy szélét, a lepedőt markolom, de alig adok ki hangot és meg sem moccanok. Sejthető, hogy volt már részem durvább dolgokban, épp e miatt nem nyafogok, vagy szenvedek, attól úgy se lenne semmi se jobb, csak hátráltatnám és kevesebb erőm lenne utána bármit is elérni, segíteni a kislánynak és megtudni, hogy miért vagyok itt. Csak akkor teszem a kezemet az övére, amikor varrni kezd. Ezzel akarom megállítani, hiszen nincs rá szükség, erre már nincs. Csak szótlanul rázom meg a fejemet és talán láthatja is, ahogyan a szövetek szépen lassan építeni kezdik magukat. Nem megy azonnal, de a varrásra nincs szükség, a golyót kellett eltávolítani elsősorban.
- Miért segítesz még mindig? Meg is sérülhettél volna. Ennyi nem jár viszonzásul egy fél húsdarabért, annyira nem is volt jó. - nem értem pontosan, hogy miért van itt. Segíteni akar, önfeláldozó típus, vagy talán egyszerűen csak kíváncsi és már tudni akarja, hogy mi történik és miért fontos a kislány? Esetleg megesett rajtam a szíve a sérülés miatt és nem akart csak úgy a sorsomra hagyni? Bármelyik lehet... akármelyik, de nehéz arra gondolnom, hogy szimplán csak segítőkész.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Pént. 4 Dec. 2015 - 16:25


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



 Nem okoz gondot, hogy a lányt hozzam a vállamon, a hátamon a gitártok, s átkaroljam a fiatalnak tűnő nőt. Az évszázadok során bőven húztam magamra annyi állóképességet, no meg a tünde mivoltomból adódóan is valahogy jobban viselem a viszontagságokat, hogy mindez alig legyen most megerőltető. Ha még védekezni is kéne, vagy rejtőzködni, az már túlzottan sok lenne, ezt még bírom. Egy a fontos, az újdonsült ismerős, akivel még egymás nevét sem tudjuk, ne ájuljon be. Akkor is elbírnám a testét, ám az már teljesen kizökkentene. S annyira nem vagyok hősies, hogy ekkora nyomás alatt is elbánjak a túlerővel. Hagyom, hogy bicegjen rám tapadva, a nyakamba kulcsolva magát küzdjön, hiszen ha elveszti a tudatát, lehet, hogy tényleg végünk lesz. Ha jobban belegondolok, számomra nem ismeretlen terep ez, jobbára névtelenül küzdök másokért, s most sem fogok hálát várni. Ha kimenekítettem őket a lővonalból, s lábra tud állni, akkor továbblépek. Hiszen nem ragadhatok le valahol, terveim vannak, ahogyan neki is, ezt meg kell értenie. Egyedül az tarthat vissza, hogy oly szomorú volt a tekintete, mintha több fájdalmat látott volna, mint én magam, ami különös.
- S megtudjuk valaha, hogy miért lényeg? – Kérdezem, de választ most nem várok rá, láthatóan elég sebesült ahhoz, hogy mindez most csupán gondolatébresztő legyen. Nem tudom, hogy mennyire sebesült, de hogy valami komoly gond van, az biztos. Én meg nem vagyok mindenható, ha meghal, nem fogok rajta segíteni neki. Gyorsan kiveszem hát a szobát, az egyik ágyra leteszem a lányt, de miután egyébként is ájult, most a nővel próbálok valamit kezdeni. Miután a gyógyításhoz nem értek, máshogyan kell boldogulnom.
- Türelem... – Nézem meg az oldalát, aztán a térdeimre hajtom a könyökömet, hogy jobban magamba tudjak szállni. Ritkán teremtek kapcsoalatot a külvilággal, hátha itt a fogadó környékén a szellemvilág jelen van. Beugrik valami, hogyan is kell úgy kihúznom a fémet, hogy bár az fájdalommal járjon, de ne okozzak további maradandó sérülést. A szobácska fürdőjéből megnedvesített törölközőt hozok, a gitártokból előszedek egy varrókészletet, hiszen a saját sebesüléseimet eddig is el kellett látnom. Puszta kézzel nem fogom tudni kipiszkálni a golyót, ám a szellemek egyike legendás szerencsémre való tekintettel sugall egy módszert, hogyan is lehet kipiszkálni, eszközök hiányában, így egy csipesszel nyúlok bele, szépen óvatosan húzva szét a sebet, s miután a vérrel kapcsolatos képességeknek a mestere vagyok, csak annyit próbálok tenni, hogy a vérét úgy mozgatom, hogy befelé áramoljon, ne kifelé. Ha megvan a golyó, azonnal elkezdem a varrást.



zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Vas. 29 Nov. 2015 - 9:41





Nessuno & Armenyell

Sikerül kijutni immár a kislánnyal együtt, és észre sem veszem, hogy változás állt be nálam. Először még nem, idő kell hozzá, amire tudatosul bennem, hogy valami nincs rendben. Gyors léptekkel haladunk végig az utca kövein, hogy elérjük a célt, ami egy kisebb lakatlan épület, ahol nyugodtan megpróbálhatom rendbe hozni a kislányt. Próbálnám legalábbis, de nem érek el egyelőre semmit sem a küzdelmemmel. Nem hat a képességem és nem értem, hogy miért. Az első pillanatokig legalábbis, aztán amikor megszédülök már kezd számomra is világossá válni. A regeneráció magától is bekapcsol, a szervezetem viszont túlságosan gyenge ahhoz, hogy minden úgy működjön, ahogyan kellene, ezért nem vagyok képes gyógyítani, amíg az erőm folyamatosan csökken a vérzésnek hála. A golyó miatt, ami valószínűleg bennem maradt a regeneráció is sokkal lassabb, ha valamilyen létfontosságú szervet is eltalált, talán hasztalan is a szervezetem küzdelme, nem tudja csak úgy kilökni, hogy elkezdődjön a tényleges gyógyulás.
A szavaira is épp csak bólintani tudok. Nem akarnám, de nincs választásom, ezért végül engedem, hogy segítsen és átkarolva engem is vigyen magával. A kislányt persze nem hagyhatnánk itt, nem hagynám, de fel sem merül benne. Erős, ha mindent elbír, vagy csak az adrenalin dolgozik benne, amit a helyzet hevített fel? Nem számít, amennyit tudok beleadok én is, amennyire képes vagyok ebben az állapotban, tartom magamat és igyekszem újabb és újabb lépésekkel evickélni tovább oda, ahová ő menni akar, én most meg sem próbálok beleszólni a dologba.
- A lány a fontos... ő... a lényeg. - halk szavak csak, amennyit még sikerül kipréselni magamból, ennél több most nem megy. Nem baj, nem is kell talán túlzásba vinni a beszédet, csak az a fő, hogy értse és eljusson hozzá, hogy az a fontosabb nekem, hogy a kislányon segítsen. Viszont ha nem tud gyógyítani, ahogyan én, akkor rám is szükség lesz, ez mondjuk mindenképpen logikus, bár nem tudom, hogy gondolt-e rá. Megyek hát vele felfelé a lépcsőn, amikor elérjük a helyet. Eszem ágában sincs ellenkezni, ezúttal nem is igen tudnék. Csak amikor felérünk, akkor hengeredem le az ágyra, vagy székbe, amit először elérek, hogy ne essek össze és neki se kelljen továbbra is tartania engem.
- A golyó... azt hiszem beékelődött és ezért nem hat... a képességem, nem tudok gyógyulni. - felhúzom a felsőmet az oldalamnál, kicsit hátrébb a hátam, a vesém környékén van a seb, ami még mindig vadul vérzik és nem akar abbamaradni. A kislány még piheg, de sietnünk kell, össze kell szednem magamat, hogy segíteni tudjak neki. Biztos, hogy fontos, ha egyszer meg kellett találnom őt, ha láttam róla a jósálmot, akkor nem hiszem, hogy ne lenne értékes. Valami miatt hozzá vezetett az álom, meg kell mentenem... bármi áron!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Pént. 27 Nov. 2015 - 21:07


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



 Nem kérdezem meg a fiatal nőt, hogy miért van szükségünk a kislányra. Az indokok nem számítanak. Ha valami sötét balsejtelem gyötri, akkor úgysem fogja tudni félretenni. A nők már csak ilyenek, nem tudnak a fenekükön ülni, ha valami foglalkoztatja őket. Nem tudom, hogy miért állok mellette. Nem a fél szendvics miatt, annyi bizonyos. Áradt valami nem is titkolt szomorúság a szemeiből, valami komoly önutálat, amely még az enyémnél is erősebb. Nem szívesen vállalom fel önmagamat, név nélkül segítek, ahol tudok, mert úgy vélem, nem a név, vagy a vélemény számít, ám a kék szemű halhataltan mintha már a saját jövőjével is leszámolt volna, s a kislányét félti. Bizarr sors. Ezért döntök úgy, hogy Ellael felkeresése még várhat, egy ideig időzhetek még a török városban, amelyben végtére is jól érzem magam, a karnevál, a forgatag, a tömeg mind olyan titkokat rejt, amelyben otthon vagyok. Úgy kétszáz évvel ezelőtt pont egy ilyen karneváli ünnepsorozat alatt kerültem szembe egy nevenincs gyilkossal, aki ártatlan, szűzlányok vérét vette, bármilyen közhely is lenne a modernkori horror szerzők szerint. Jómagam még mindig a könyvek bűvöletében élek, nincsen még csak telefonom sem, úgyis mindig vándorlok, nem kapnék még előfizetést sem. A rémet végül semlegesítették, ám nem voltam benne biztos, hogy végérvényesen, hiszen azt mondják a török folyó habjai nyelték el. Akkoriban még babonásabbak voltak a népek, jobban hittek az ilyesmiben, én azonban tudtam, hogy közülünk való. Egy sötét angyal volt az, aki nem volt már ura önmagának. S ha úgy alakul, miért ne térhetne bármikor vissza? Ám akikkel most szembenézünk, egyszerű emberek, akik ki tudja, hogy milyen dolgokat műveltek az emberi pöttömmel. Pillanatok alatt bánunk el velük, s a szőke nem kap elismerő pillantást. Úgy veszem, hogy ami jó, az természetes, nem kell kiemelni, nem számít érdemnek... Védem a hátát, amíg vissza nem érünk a párkányhoz, amin átvetem magam, s leereszkedem a tokkal, hogy aztán a fiatal lányka testét is levegyem. Gyorsan lelépünk, hogy legalább pár percnyire legyünk innen, és a szőkeség nem sokkal később átkéri a lánykát, hogy megpróbáljon gyógyítást gyakorolni rajtuk, addig én a közelben várakozom, biztosítom a terepet. Ám mindez... nem sikerül. Érzem, hogy a nő megrezdül, talán eltalálták? Lent már látom, hogy baj van, ennyi kezem azért nem lesz. Körülnézek, és a gitártokot nem tudom elrejteni.
- Akkor nem itt csináljuk. - Mondom ki sürgetően. Felcsatolom a hátamra, miközben a szőkeséget is tartom a derekánál, a vállamra pedig visszakerül az ájult kislány. Ez kissé érdekes lesz így. Átkarolom végül a másik tündét, akiről nem tudom, hogy tünde, és támogatni kezdem, hogy mielőbb elsiessünk innen. Kissé még a testmozgatást is bevetem, hogy könnyebb dolgom legyen. Két utcányira sietünk így hármasban, akiből csak én vagyok ép.
- Tarts ki... – Fordulok be, és egy fogadót fedezek fel. Igen, akkor jól emlékeztem. Itt a karnevál idején nem meglepő, ha két félájult nőcivel közlekedik valaki, így senki nem néz fel a jöttömre. Hagyom, hogy Cassandra megtámassza a pultot, és mivel pénzem nincsen, díszes karkötömet vetem le, amely ugyan nem arany, hanem elefántcsont, bizonyos tekintetben még értékesebb is mint a sárga fém. A fogadós bólint, amikor jelzem, hogy egy szoba kéne, és kiadós vacsora. Három főre. Fent talán van egy parányi fürdő is.




zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Vas. 22 Nov. 2015 - 17:40





Nessuno & Armenyell

Nem tudom, hogy miért kell megtalálni azt a kislányt, ő van bajban, vagy ő kever bajba másokat, de meg kell tudni, mert ha nem megyünk oda, akkor nem biztos, hogy nem derül ki, hogy mi történik vele. Az álmaimnak mindig jelentősége van, hol több, hol kevesebb, ha nem veszem őket figyelembe, akkor képtelen lennék aludni. Volt már ilyen, volt rá példa, hogy nem törődtem velük, mert egyszerűen nem akartam már ezzel foglalkozni, nem akartam, hogy mindig rajtam múljon minden, annak viszont meg volt a következménye, mintha csak az adomány, amit kaptam, ha kihasználatlanul marad azt megbosszulja a a világmindenség. Nem értem én pontosan ezt az egészet, de azt tudom, hogy nem hagyhatom figyelmen kívül azt, ami történik, vagy történni fog és épp ezért vagyok most itt, bár nem egyedül, mint ahogyan eredetileg számítottam rá.
Mint kiderül még jó is, mert nem biztos, hogy egyedül el tudtam volna bánni velük. Szíven üt a tény, hogyan voltak képesek így elbánni ezzel a szegény kislánnyal. Csak egy gyerek és mégis úgy néz ki, mint akit napok óta kínoznak és ki tudja, hogy a verésen kívül mit tettek még vele. Félek tőle, hogy mást is, de bele sem merek gondolni. Barbár népség, kicsit se sajnálom, hogy az lesz a végük ami. Bogarak, tőr... pisztoly... és végül halál, mert valakinek ezt is meg kell tennie, veszélyesek és meglakolnak azért, amit tettek, én pedig már a lánynál vagyok, hogy segíteni próbáljak neki, meggyógyítani legalább részben, mert sok időnk sajnos nincsen.
- Hát persze, nem jelent gondot, csak menjünk. - ki tudja hányan vannak még itt és mire képesek, talán mások is vannak ilyen rémesen tartva. Nem tudom, hogy el szabad-e jönni csak vele, talán nem, talán... De őt láttam és ez a lényeg. Bólintok hát, felemelem a kislányt. Pille könnyű, nem hiszem hogy túl sokat adtak neki enni, csoda, hogy még lélegzik szegény. Gyors léptekkel indulok meg az erkély felé, amerről jöttünk. Ő mehet előre, úgy jutunk csak le, ha aztán leengedem neki a lányt óvatosan, hogy elkapja. A léptek a hátunk mögött már érkeznek, az utolsó pillanatban sikerül nekem is átlendülni a korlát felett, mikor már ők lent vannak és még éppen érzem a szúró nyilallást az oldalamnál, de nem foglalkozom vele. A pisztoly hangja elhal, nem ugranak utánunk, elég magas az erkély ahhoz, hogy ne kockáztassanak, nekünk viszont nem jelentett gondot egy pillanatig sem a magasság.
- Bírod? - ha kell elragadom én a gitárt, és hozom, ha nála a kislány most nincs idő cserélgetni. Kell egy biztos hely, ahol nem találnak meg és ahol meghúzhatjuk magunkat. Ha sikerül találni csak ott hagyom, hogy letegye őt és újra megpróbálom gyógyítani, hogy rendbe jöjjön, még sem sikerül. - Valami... valami nem stimmel... - aggódva pillantok az újdonsült ismerősre. Nem hat, nem gyógyulnak a sebek, talán túlságosan erőteljes a sérülés, vagy mi lehet az oka annak, hogy képtelen vagyok segíteni rajta? Az aggodalmam csak fokozódna, de nincs időm foglalkozni vele, mert megszédülök. Talán a guggolásból el is esem, ha esetleg nem kap utánam. Az oldalam már átvérzett, de még sem foglalkozom most vele, az kislányra figyelek, nem értem, hogy miért nem tudom meggyógyítani, hogy miért nem tudok segíteni neki, hiszen minden erőmet beleadom, minden koncentrációmmal a képességemre figyelek, de valami mégis akadályoz.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Pént. 20 Nov. 2015 - 15:51


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



 Azt már le tudtam szűrni, hogy hozzám hasonlóan különleges lénnyel állok szembe, és ha két ilyen találkozik, két eset lehetésges. Vagy egymásnak esnek, hogy csak az egyik maradjon talpon, vagy többé kevésbé elfogadják a másikat faggatózás nélkül, hogy egy időre akár együtt is dolgozhassanak. Mindenkinek megvannak a titkai, én sem vagyok egy szentéletű, ám köztünk, a saját törvényeinkkel nem várható el, hogy mindenki tökéletes legyen. Talán csak a fehérszárnyú angyalokat övezi egyfajta tisztelet, hiszen a végletekig képesek tartani azt az erényt, amely áthatja az aurájukat, és nem szürkülnek be, ahonnan nincsen visszaút. Én az a típus vagyok, aki pont hogy nem esik a másiknak, ha csak ha egyértelmű, hogy a másiknak pusztulnia kell, mert közveszélyes. Az ismeretlen szőke halhatatlan lány különös titkokat sejtet, amiket úgy gondolok felfedni, hogy részese leszek a történetének, még ha időlegesen is. Ellael várhat, hiszen most szórakozni, pihenni álltam meg. Talán irónikus, hogy azzal hogy a másiknak segítek, pont így találom meg magamat. Bizonyos tekintetben kívülálló vagyok, hiszen nem maradok a helyemen, nem várok a parancsokra, a magam útját járom. Saját törvényeim vannak, amik meghatározzák sorsfonalamat, s nem is erőltetem mindezt másra. Nem mondom, hogy könnyű velem, éppen ezért magányos az utam, hiszen pillanatnyi szeszélyem határozza meg, hogy kihez hogyan viszonyulok. Legyen az cinizmus, vagy éppen flegma nemtörődömség, hogy aztán mégis indokot találjak a maradásra, és hála nélkül segítsek, ha úgy ítélem meg.
- Viszont halljuk. – A szám elé teszem a mutató, s oldalra billentem a fejemet, jelezve, hogy éppen hallgatózom. Ebből már sejtheti, hogy az őseimtől oly örökség jutott, amellyel fel tudom térképezni legalább a hangok útján, hogy mi várhat ránk bent. A mozgolódásból, és a különböző hanghatásokból ítélve egy hármast és egy négyest mutatok, méghozzá úgy, hogy ne adja össze, nem heten vannak, hanem hárman vagy négyes, és ez sem biztos. Aztán már ki tudunk nézni, valóban csak hárman vannak, a szemünk lassan megszokhatja a félhomályt, amely a szobában uralkodik, legalábbis én már nem fogok vázákat leverni, eleve ügyesen mozgok, s látom, hogy a lány szintén nagyon kecses. A pisztolylövés hangtalanul dördül el, s szétcsapja a koponyáját az általam megcélzottnak, s elismeréssel adózom annak a ténynek, hogy milyen ügyes nem csak a tőrrel, a bogarakkal. Az illető, akire ez utóbbiak rámásznak, még próbál artikulálatlanul üvöltve szabadulni, mozdítok az ujjaimon egy aprót, ahogyan falhoz vágom a vére segítségével. Ritka adomány ez, talán a lány is ismerheti, főleg ótünde sajátosság. Amíg ő a gyermekhez siet, addig még mindig a füstölgő pisztollyal biztosítom a terepet.
- Valaki jön. Tudod hozni? – Suttogom oda, és védem a hátukat, ha szükséges. Talán a kiáltásra figyelt fel az alsóbb szintekről valaki... A gyermek ájulnak tűnik, de úgy vélem életben van még. Kérdés, hogy a másik mítikus elbírja-e, ha nem, akkor én hozom.




zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Szomb. 14 Nov. 2015 - 16:48





Nessuno & Armenyell

Nem faggat és leginkább e miatt engedem neki azt, hogy velem tartson, no meg úgy néz ki, hogy nagyobb a helyismerete, mint az enyém, ami nagyban hozzásegít ahhoz, hogy tudjam, hogy megoldjam ezt az egészet és kiderüljön, hogy ki is az a lány és persze, hogy veszélyes-e vagy sem, vagy épp ő van veszélyben. Egyelőre még semmit sem tudok és talán... mondom talán jól jöhet a segítség, mert több szem többet lát. Ha nagyobb faggatózna akkor valószínűleg már eltűntem volna a tömegben, hiszen lássuk be a tényleg kívülálló vagyok és nem tudhatom, hogy ki az, aki veszélyes rám, vagy ki az, aki nem. Ő is lehet ugyanolyan kívülálló, mint én, mert nem kérdezte, hogy ki vagyok, ám az is lehetséges, hogy kör tag, csak nem érdekli annyira, hogy mi folyik körülötte. Jobb, ha minden eshetőségre felkészülök és akkor biztos, hogy kevésbé kerülök bajba. Talán, ha ez az egész megoldódott, akkor mielőbb le kell majd lépnem innen, ezért is figyelek még most is az esetleges menekülő útra, annak ellenére is, hogy jön velem segíteni. Nem tudom kik vannak bent, e miatt ez nem rossz, de... ettől még ugyanúgy óvatos vagyok és odafigyelek rá.
- Csak óvatosan, nem tudjuk mi van bent. - tudom én, hogy ezt magától is tudja, de nem ismerem, nem tudom még csak azt sem, hogy mire képes, vagy hogy mennyire erős, vagy épp nem az. Bíznom kell valakiben és összedolgoznom vele, amikor még csak nem is ismerem... ez azért elég nehézzé teszi ezt az egész helyzetet, de sok más választásom nincsen, úgyhogy megpróbálom. Egyelőre viszont körül kell néznünk és annak nincs értelme, hogy mindketten kilessünk. Hagyom neki, hogy ő tegye meg első körben, én csak aztán lesek ki, hogy ellenőrizzem. Már attól összeszorul a szívem, amit látok és ki tudja, hogy mi van még ebben a házban. Érzem a düh csíráját megkapaszkodni a lelkem mélyén, mert tudom hogy megy ez náluk... a körben. Nem szólhatnánk bele, ha nem engedik, vagy ők adnak rá feladatot. Ezek a korlátok azok, amik visszatartanak tőlük, ezért vagyok most itt, ezért vagyok kívülálló. Bólintok neki, amikor meglátom a pisztoly. Az én kezembe egy hagyományos tőr kerül, egy dobás és egy kiiktatva, a másik az övé, a harmadikat pedig közösen megoldjuk. Gyorsan és csendben kell, hogy ne hallja meg senki sem, hogy itt vagyunk, bár nem tudom a fegyvere ad-e zajt. Megpróbálom neki kézzel elmutogatni, hogy mit akarok, miközben erőteljesen koncentrálok. Egyszerű dologra... talán láthatja is, ahogyan az ház körül lévő apró állatok előkerülnek a résekből... bogarak főlek és az egyik férfit célozzák meg. Biccentek neki, hogy egyszerre cselekedjünk, én a torkát célzom a tőrrel az egyik szabad alaknak, a másik az övé. Nem akarok én sebesíteni... nincs okom rá, ilyen alakoknak nem jár az életben maradás. Ha sikerrel járunk biztosan a lány lesz az első, akihez sietek, hogy segítsek neki, hogy meggyógyítsam, kiszabadítsam. Képes vagyok enyhíteni a sebein, a fájdalmán és meg is teszem, ha lehetőségem van rá.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Hétf. 9 Nov. 2015 - 15:43


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



 

Nem kezdem el furcsán méregetni, csak mert ő is egyértelműen halhatatlan. Megvannak a maga céljai, ahogyan nekem is az enyémek, és meglehet, ha itt végeztünk, mindenki intézi a sajátjait tovább. Ettől függetlenül, ha már egymás mellé sodródtunk, mielőtt még továbbállnék, igazán lehetek kiváncsi, hogy mit is keres most itt, és a segítségére lehetek, viszonzás nélkül. Végülis ha mást nem, legalább egy kalanddal mozgalmasabbá teszi az életemet. Hiszen végeredményben erről szól, ha már megkaptuk az adományt, illik élni vele. Kérkedni viszont nem fogok majd, ha végeztünk, hogy elmondhassam, ismét hős lettem. Hiszen sokkal inkább tartom azokat hősnek, akik halandó emberként képesek másokért tenni. Amit mi teszünk, sokkal inkább szól szeszélyről, isteni közbeavatkozásról, semmit valódi tettekről. Azok, akiket még Calleis idejéből ismerek, komoly hatalmi játszmák résztvevői, mintha egy gigászi sakktábla mögött ülnének, ezekhez nekem aligha volna gyomrom. A lány ellenben tényleg tenni akar... egy másik lányért... csak még ő sem tudja, hogy mi lesz a végkimenetel. A végletekig eltökélt, és nem engedhetem, hogy ha ennyire hisz, akkor bajba keveredjen. Ahogyan a falhoz présel, azt azért érzékelheti, hogy ügyesen mozdulok, pár pillanattal előre látva, hogy mit tervez, ebből adódóan talán lehetnek sejtései a fajommal kapcsolatban, hogy valamely kecses faj „szülötte” lehetek, még ha valójában eredetileg embernek is szülöttem. A kék szemek ismét felfelé vizsgálódnak, finoman elmosolyodom, ahogyan elfogadja, hogy vele tartsak.
- Helyes. – Nem szokásom senkit sem győzködni a tetteimről. Döntéseket hozok, mások pedig elfogadják azt. Nem azért, mert annyira irányításmániás vagyok. Sokkal inkább mert független. Bakot tartok, és amikor a tenyeremre lép, akkor felnyomom, számolva az egyensúlyával is, nem billentem meg. Felkapkaszkodok, hogy minél kisebb erőt kelljen kifejtenie. Felhúzom magam után a gitártokot, anélkül hogy hangot ütnék. Felérve meg sem szólalok. A tokot leteszem a közelben, és körülnézek. Bólintok, magától értetődő, hogy összedolgozunk. Kisandítok a folyosóra, hogy mit is látunk most innen. Három alak kártyázik egy kisasztal körül, füst, és italszag terjeng. Mögöttük az említett kislány csúnyán megverve, talán meg is erőszsakolva, ájultan hever a radiátorhoz bilincselve. Mutatom a másik tündének, a hármast. S még ki tudja, hányan lehetnek, akiket nem látunk. S mivel most ő a főnök, ő dönti el, hogy meglepjük őket, vagy utána járunk, hogy mi a teljes helyzet. Felhúzom a köpenyem, hogy megmutassam a lilás fényben izzó pisztolyt, amely azonban kívülállók ellen készült. A gitártokban még más is van, de arra majd később. Kérdőn érintem meg a vállát, sötéten pillantok ki a fekete kalap alól, hogy egyértelművé teszem, ha kell, ölök a kedvéért.




zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Kedd 3 Nov. 2015 - 11:00





Nessuno & Armenyell

Nem akartam segítséget, főleg azért nem, met nem akartam, hogy más is bajba kerüljön miattam, mert nem tudom, hogy mit jelent ez az egész, azt sem tudom, hogy mi vár rám és... félek tőle, hogy ha baj akkor abba csak őt is belekeverem. Pedig csak segíteni akarta és a húst megosztani vele, hogy ő se maradjon éhen, ha már annyira számított rá. Mégis úgy fest, hogy segíteni akar és nem tudom, hogy csupán hálából, vagy valami egyéb okkal, amiről én sem tudok, vagy amiről nem is kellene tudnom. Közülünk való és ez lehet számomra rossz hír, hiszen ki tudja, hogy kiféle. Ha vadász lenne, már bizonyára tudni akarta volna, hogy ki vagyok... talán nem erről van szó, de biztosra nem mehetek, óvatosnak kell lennem.
- Vagy ő okoz bajt, igen. - bólintok egy aprót, hiszen nem tudom mi fog történni, csak a balsejtelem van meg, ami az álmomat kísérte, amiben láttam őt és ami arra sarkallt, hogy ide jöjjek. Nem tudom, hogy pontosan mi is van itt, vagy hogy mennyire kell óvatosnak lennünk, veszélyes-e az a lány, vagy inkább a veszélyt rá nézve jelenti valaki. Tudom, hogy elég nehéz tenni valamit egy olyan ügyben, amiről nem tudod, hogy pontosan mi is fog történni benne, amikor nem készülhetsz fel rá, de ha vállalja, hogy segít nekem és még az okokat sem mondja el, akkor... ez van, nem fogja tudni a válaszokat sem, ahogyan persze én sem, de ez számomra már lassan egészen megszokott. Az álmok, a jóslatok változóan érkeznek és általában nem tudom, hogy mit is jelentenek pontosan, ezen már igazán nem szabad meglepődnöm.
A célhoz elérve először csak a terepet mérem fel, de amikor meghallom a mozgást fentről szinte azonnal moccanok, hogy eltűnjünk az erkély alatti árnyak között. Óvatosnak kell lennünk, hiszen nem tudjuk ki van odafent é azt sem, hogy erős, vagy gyenge, hogy áldozat, vagy veszélyforrás. Nincs ebben semmi, ahogyan egymáshoz szorulva a falhoz préselem. Felfelé nézek közben is, szinte csak pillanatokra találkozik a tekintetünk, nem rá figyelek, hanem a környezetünkre, hogy nem lesz-e baj, mert a megérzéseim rosszat súgnak... habár nálam ez nem ritka és sajnos gyakorta vezet tévútra is.
- Jó... rendben. - halk sóhajjal bólintok. Nem akartam, hogy velem jöjjön, mert ez az én dolgom. Én láttam az álmot, nem pedig ő, akkor pedig nekem kell megoldanom ezt a kis ügyet és nem neki, nekem kellene csak bajba kerülnöm, nem pedig a neki. Óvatosnak kell lennünk és remélem, hogy ezt meg is érti. Nem tűnik egy hirtelen és kapkodó valakinek, tehát remélem tényleg megfontoltan tud viselkedni odafent is. Azért nem könnyű, de igyekszem felhúzni magam után, bármennyire is nem az erőmről vagyok híres. A tetejében csendben is kell maradni, ami még nehezebbé teszi a kínlódást, ahogyan igyekszem, de végül mindketten fent vagyunk. Odabent félhomály uralkodik, nem sok mindent látni, szokni kell a gyér világítást és mi nem kapcsolhatunk villanyt túlságosan feltűnő lenne. Csak az ujjamat helyezem a szám elé, hogy maradjon csendben, nem lenne jó, ha valaki meghallana minket. Remélem, hogy ügyesen és óvatosan mozog, hogy még véletlenül se azzal hívjuk fel magunkra a figyelmet, hogy egy rossz mozdulattal lever egy vázát, vagy valamit.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Nessuno
☮ Kor : 814
☮ Hozzászólások száma : 37



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Vas. 1 Nov. 2015 - 21:27


Cassandra&Nessuno

► Just you and me  



 Mekkora esély volt rá, hogy pont egy török karneválban találok rá egy hozzám hasonlóra? Nem ismerem az arcát, a léleklenyomatát sem tudom beazonosítani, csak azt tudom, hogy több mint egy ember. Számomra sosem volt fontos a körök hierarchiája annyira, hogy kívülállókat kezdjek el hajkurászni. Elfogadom, hogy azok ugyanúgy lehetnek jók, vágyhatnak a békére, nem kell rögtön máglyára vetni valakit azért, mert kinőtt egy ötezer éves divatból. A lányban mintha meglepetés villant volna, amikor felismerte, nincsen egyedül. Komolyságom lehetne támadás előjele is, azonban tartom magam, nem szándékozom megtámadni. Mi értelme lenne? Nem bizonyosodott még be, hogy bárkinek is ártott volna? Szeretek névtelen maradni, ezért is nem török nagyra, Ellael azonban más tészta, erről senkinek nem tartozom magyarázattal. Meg kell találnom, s elszámolnivalónk van egymással. Az idegen, akinek még mindig nem tudom a nevét, az enyémet ne is kérdezze, továbbra is igen gondterhelt. Miután ütköztettük is a véleményünket, szeretek jót tenni, és a segítségére lehetek. Nem is a fél szendicsért cserébe. Csupán vagyok olyan segítőkész, hogy nem kell a nevemet adnom semmihez, nem kell, hogy emlékezzenek rám. Már az is elég, ha engem tölt el megelégedettséggel a tudat, hogy valamit tettem másokért. A szőke lánynál azonban nincs ilyen út, ha segítek, akkor tudni fogja, hogy mellette álltam.
- Tehát leszögezhetjük, a külsején kívül csak annyit tudsz, hogy bajban lesz. Vagy baj fogja övezni. – Ha megtudnám, hogy a szőke mítikus lány miért keresi a gyermeket. Talán nem kéne magamat beleártani egy idegen ügyeibe, de végső soron mikor is voltam tapintatos? Most is alig érdekel, ha belemászom a lelkivilágába, a komolysága nem riaszt el, úgy vélem ettől még meglehetünk egymás mellett, ha már a szendvics összeköt minket. Különben pedig ha végleg el akarna küldeni, még maradhatok a közelében, hogy távolról segítsek. Fekete karimás kalapomat, hosszú köpenyemet vélhetően igen könnyen kiszúrni, ám a nagy tömegben van esélyem a beolvadásra.
- Ne akarj mindig okokat. – Igazítom helyre. Úgy vélem, hogy kissé maga alatt van valamiért, lelke mintha ezer szilánkra lenne törve, ez egyértelműen süt a mélykék íriszeken át. Sóhajtása komor fuvallat, mentőövért kapálózó fuldokló tán utolsó kísérlete a túlélésre. Nem kérdezek bele, hogy mit rejt a sötét útvesztő, amely érzelmeiből épülve fel kizár mindenki mást, azért vagyok most itt, hogy a segítségére legyek a kicsi megtalálásában. Azzal áltatni magamat, hogy ha ezt megteszem, helyrebillen majd nála a világ egyensúlya, igazi naivitás lenne. Angyal azonban nem vagyok, amint végeztem ezzel a feladattal, állok is tovább, nem tisztem bárkihez is kötődni. Szívdobbanásnyi lassúsággal később mozdulok, mint ő, s hagyom magamat elsodorni. Feltétlezhető, hogy nem hirtelen támadt vágyakozásnak vagyok az eszköze, tekintetemmel máris az indokot keresem, bizonyára megláthattak, vagy ezt előzte meg a lány.
- Csakis abban az esetben, ha utána nyújtod a kezdet. Nem szándékozom ugyanis innen lentről imát mondani érted. – Vonom meg a vállamat, és én is felpillantok a kalap karimája alól. Sötét köpenyem szárát a csuklómra tekerem, hogy a lány ne essen át rajta, s a gitártokot a falnak támasztom. Az előbbi finom illat, amely testünk egymáshoz préseléséből fakadóan az orromba nyomakodott, még itt honol köztünk. Összekulcsolom a tenyereimet, hogy bele tudjon lépni. Ha ez sikerül, akkor feltolom akár a vállamig, hogy utána várjam, hogy maga után húz. Ha segítek, igenis elvárom, hogy ne akarjon félredobni útközben.




zene: My heart is calling |TO : Armenyell ~  | ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ♰ Armenyell
☮ Kor : 401
☮ Hozzászólások száma : 28



TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   Vas. 25 Okt. 2015 - 20:48





Nessuno & Armenyell

Túlságosan vidoran viselkedik és hogy őszinte legyek nem igazán tudom, hogy mihez kellene kezdenem ezzel az egész helyzettel most. Dolgom lenne és nem azzal akarok foglalkozni, hogy csak azon nevet, hogy én felvonom a szemöldökömet, ami amúgy cseppet sem számít viccesnek, én legalábbis még véletlenül sem annak szánom, és jó lenne, ha ezt figyelembe venné. Persze tudom, hogy nem fogja, de attól még meg lehet a magam véleménye róla, még ha ezúttal magamban is tartom, hiszen úgy néz ki, hogy szándékában áll segíteni neki, akkor nem kellene elküldenem melegebb éghajlatra, még ha kifejezetten jól is esne. Komolytalan és ha a tetejében még olyan is, mint én... nagyon remélem, hogy nincs valamiféle fontos poszton, mert az biztos, hogy ehhez a stílushoz nem passzol a felelősség.
- Igen, de én tudom, hogy hogyan néz ki, ha látom felismerem... szinte biztos. - és ez a lényeg nem igaz? Ha látom, akkor tudni fogom, hogy kicsoda, nem kellenek itt a cinikus megjegyzések, akár annak szánja akár nem. Amúgy sem én kértem, hogy segítsen, talán ezért nem is veszem fel ezt most, viszont mégis csak jól jön plusz két szem, e miatt azt sem mondom, hogy menjen ahová akar, mert több szem akárhogy is, de többet lát és reményeim szerint mégis csak ki tudunk hozni ebből az egészből valamit és akkor volt értelme, hogy odaadtam neki a szendvicsem egy jelentős részét, pedig elvileg az enyém lett volna az egész.
- Nem tudom, hogy mikor beszélsz komolyan és mikor szánod a szavaidat... valamiféle kötekedésnek. - de tényleg, komolyan nem értem, hogy mire megy ki ez az egész, de azt hiszem nem is kellene belegondolnom jobban. Ezért rázom meg inkább végül a fejemet és hagyom az egészet egyszerűen figyelmen kívül. Nem érdekes, segít, addig megpróbálom lenyelni a fura kis dolgait, az a jobb mindenkinek, azt hiszem neki és nekem is és a kislánynak és mindenkinek, akinek ehhez az álomhoz egyáltalán köze van. Az a fontos, hogy megtaláljam azt a lányt, ő pedig sejti, hogy merre lehet, akkor hát ezzel kell foglalkoznom, nem azzal, hogy esetleg kötekszik.
- Csak tudnám, hogy miért jó ez neked. - egy sóhajjal rázom meg a fejemet, hiszen igazán nem akarok mást is bajba sodorni magamon kívül, épp elég az, hogy én vállalom a veszélyt, amikor nem lenne kötelező, de hogy még más is veszélybe kerüljön miattam, na azzal igazából nem számoltam. Ha viszont velem jön, akkor lehet hogy így lesz. Elérjük közben a célt, az épület a jellegzetes erkélyekkel. A szavaim után egy fél pillanattal meg is halljuk fent a mocorgást. Én pedig szinte azonnal mozdulok és a falnak préselem őt magammal együtt. Egészen közel kerülök hozzá, de ezt a magam részéről teljességgel figyelmen kívül hagyom, hiába a testemmel löktem a falnak, hogy ne vegyenek minket észre, akárki is van odafent. A fejem felfelé, figyelem, hogy moccan-e valaki, vagy kinéz-e oldalra, de végül ilyesmi nem történik meg.
- Meg kellene nézni, hogy van-e odafent valaki, hátha itt lakik. - ki tudja, más ötletem amúgy sincs és nem várhatok itt, hogy vajon egy látomásban látott lány előkerül-e bármikor is innen. Hátrébb lépek, óvatosan és lassan, finoman tekintve csak ki az erkély fedezékéből. Fel kell jutni. - Tartasz bakot? - az fel sem merül bennem, hogy netán ő akarna előre menni... nem is tudom, ez az én feladatom, nem őt kellene veszélybe sodornom és egyébként is jó eséllyel kettőnk közül én vagyok a könnyebb, főképp erdőtündeként, bár persze róla nem tudom pontosan, hogy micsoda.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Cassandra & Nessuno - New age elves   

Vissza az elejére Go down
 
Cassandra & Nessuno - New age elves
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: Fényév távolság :: Távoli tájakon-