Share | 
 

 Pelham Garden Motel (Bronx)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 37
☮ Hozzászólások száma : 58
☮ Tartózkodási hely : Most éppen Peking



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Kedd 7 Jún. 2016 - 13:58


Madeline & Joe



 Nem tudhatom előre, hogy pontosan mit vált majd ki belőlem a kinézete, ha átalakulva látom, de bizakodom abban, hogy a mostani csinos külső, még ha félelmetes formában is, de valahogy visszaköszön, és össze tudom kötni a kettőt. Nem kérdés, hogy őszinte leszek vele, ennyit megérdemel. Eddig is tökéletesen beavattam a dolgaimba, feltártam előtte a titkomat, felvállalva, hogy netán őrültnek néz. De nem, nagyon is illünk egymáshoz, és bár nem siettetem a sárkány alakot, legbelül mégiscsak kiváncsi vagyok rá, még akkor is, ha szerinte megijednék. Elég tökös zsaru vagyok már, hogy egész életemet a démon árnyékában leélve ne legyen gond egy sárkány, aki még úgy tűnik, hogy szeret is.
- Akkor jó, valahogy nem kenyerem az etikett betartása. – Nevetem el magamat, és megsimogatom az arcát, egészen a füléig, de hogy ne legyen csiklandós. Igen, az ilyesmit majd tényleg ki kell ismernünk egymásban, hiszen igen érdekes esemény lehet, ha mondjuk tömegben ölelkezve az egyikünk felnyerít a nevetéstől, amit a másik érintése vált ki belőle. Maddie a maga nyolcszáz évével igencsak meg kell hogy tanulja, milyen az, hogy ha emberek között él. Engem nem zavar, hogy eddig nagyon el volt vonulva, a felhőkarcolója olyan, mint egy palota, de legalább olykor kimozdult eddig New Yorkba. Remélem, hogy a kedvemért ezt többször meg fogja tenni. Nem mintha kifejezetten értenék hozzá, hogyan is kell randizni, de mivel ő sem, ezért nem vagyunk hátrányban, majd ahogy sikerül úgy sikerül. Eddig teljesen jó úton vagyunk, csak remélem többször nem akar előlem megszökni. Ahhoz már túl sokat jelentünk egymásnak.
- Mármint.. mi? Hogyan? – Kapom fel rá a fejemet, mert ha van valami megoldás arra, hogy a nyolcszáz éves csajszival ne csak az én életem végéig legyek együtt... Még csak azt sem mondom, hogy korai lenne ezen gondolkozni, hiszen nagyjából az első két alkalommal már felfedtünk egymásnak a titkainkat. De mi van, ha majd egyszer mégsem akar velem lenni, és már beavatott abba, hogyan oldhatnánk meg? Ez azért nem lenne túl nyerő megoldás. Mégis kiváncsian nézek rá, a lehetőség érdekel, és ha már olyan sokat foglalkoztam a misztikummal, akkor élvezettel tanulnék megint valami újat. Azért sikerül egy nagyot nyelni, ahogyan ő is burkoltan közli, hogy szintén szeret, gyakorlatilag ő az első ember, aki ilyesmit mond. Bár ha belegondolok, hogy ő sem ember.
- Ezt azért még szoknom kell, de állatira bejön. Nekem jó, ha nálam leszünk, megpróbálhatjuk a főzést is, és ha nagyon nem sikerül, végső soron ott van a rendelés. Jut eszembe, mennyire szeretsz bonyolultan enni? Valami különleges szenvedély a konyhában, például olasz ízek? – Nekem ez simán tetszik, hogy kettecskén leszünk el, ott még annyira sem kell figyelni az udvariaskodásra, mint az utcán, és ha belefeledkezünk némi csókolázásba, amivel megakasztjuk a főzőcskét. Mivel úgy tűnik, hogy nincsen ellenére, hogy megsimogatom a lábát, elvigyorodom, mellette azért komolyan magabiztosnak érzem magamat.

♫ Breathe again ♫ ϟ Ruha ϟ te is titkolózol??  lufis
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 805
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Szer. 25 Május 2016 - 18:08


Joe & Caryeth




Ez a legfontosabb, hogy őszinte legyen hozzám. Nem akarok a miatt aggódni, hogy mit gondol mélyen legbelül. Mi van akkor, ha netán... nem mondja el, csak rágja magát, hogy nem tudja kezelni ezt az egészet? Azt nagyon nem szeretném, mert ha más nem akkor ez úgyis idővel közénk állna és nem akarok csalódni. Az én életem túlságosan hosszú ahhoz, hogy ez darabokra tört szívvel éljem le és nem akarom, hogy egy ilyen esemény vezessen oda, hogy ne adj isten végül elsüllyedjek, mint az apám.
- Nem bántó, olyan... nem is tudom, egyszerű és közvetlen, de pont e miatt tetszik. - cseppnyi hivatalosság sincsen benne, mint azoknál akik engem körbevesznek és pont e miatt szeretek vele lenni. Olyan egyszerű, elszakít a gondoktól és a világ problémáitól. - Azért remélem, hogy nem fogsz félni tőlem. - egy pillanatra felsóhajtok, hiszen az tényleg rémes lenne és nem tudom, hogyan kezelném. Persze megpróbálnánk azt is megoldani, de hogy képesek lennénk-e rá... azt nem tudom. Félek, hogy egy ilyen gond megmérgezné a kapcsolatunkat.
- Remélem, soha sem akarok olyan lenni, mint az apám. Egyébként van rá lehetőség, hogy... akár örökké velem lehess. - ezt csak óvatosan jegyzem meg, hiszen ilyesmiről igazából eddig még sose beszéltünk és fogalmam sincs, hogyan vélekedik az egészről. Vajon idővel szeretne közénk tartozni? Persze ráérünk még, hiszen ilyesmiről akkor kell dönteni, ha valami végleges, ha tényleg úgy gondoljuk, hogy örökre szól az, ami alakul köztünk. Elhamarkodni sem szabad, hiszen ha már egyszer megtörtént, akkor nincs visszakozás, nem lehet belőle újra egyszerű ember. Persze eddig még arról se volt szó, hogy ez hogyan lehetséges, nem beszéltünk róla és talán még most is korai lenne, igazából csak az ő szavai miatt történik az óvatos megjegyzés.
- Az alvás pedig elég hasznos tud lenni és... igen fontos, hogy valaki legyen melletted, aki szeret. - elmosolyodom, és a tekintetemből is süt hogy komolyan is gondolom. Magam sem tudom, hogyan történt, de mégis ez lett belőle. Valahogy megszerettem. Azért, amilyen, vagy azért, amiért a földhöz köt és megtart normális embernek, és nem csak a munkámmal kell foglalkoznom, sőt a közelében nem kell egyáltalán aggódnom és gondolkodnom a világ nagy dolgain. Ez jó, valahogy józan tudok maradni mellette és egyszerű ember lehetek, nem pedig egy cég igazgatónője, vagy egy kaszt vezetője. A rózsát egy csókkal köszönöm meg, még ha itt ennyi ember előtt inkább csak röpke szájrapuszinak minősül is a dolog és nem többnek. Csak aztán jön egy kis varázslat, azaz jég, amivel örökre tartóssá varázsolom a virágot, hogy megmaradjon nekem és bármikor megnézhessem magamnak újra akár.
- Ez pedig nem is olyan bonyolult, legalábbis nekem, de köszönöm. Így megmarad. - a lábsimitől cseppet sem jövök zavarba, sőt jól esik a közvetlen gesztus nagyon is. - Nem is tudom, soha sem szoktam hosszan tv-t nézni, mi lenne, ha egyszerűen csak maradnánk a lakásodon és együtt főznénk, néznénk egy kis tv-t, vagy... rendelnénk valamit? Csak egyszerűen. - hiszen nem kell mindig valamivel elfoglalni magunkat, legalábbis nem kell mindig valami nagyon komollyal, én csak a szimpla lazulásnak is örülnék, amúgy is mindig az életem nagy része betáblázott.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 37
☮ Hozzászólások száma : 58
☮ Tartózkodási hely : Most éppen Peking



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Vas. 22 Május 2016 - 14:11


Madeline & Joe



 Úgy vagyok vele, hogy kár stresszelni már előre, hogy mi lesz. A démont már jópárszor láttam, az idegeim úgyis készek, de ha tudom, hogy egy hófehér sárkány a kedvesem, azért az sokkal másabb dolog, mintha valaki az életemre akarna törni állandóan. Ráadásul Maddie emberként egy nagyon kedves, helyes nő, akivel úgy tűnik, félre tudjuk tenni a két világ különbözőségéből eredő furcsaságokat, és egyértelműen úgy tűnik, hogy ez szerelem. Nem kell magunkat győzködni arról, hogy mi lesz, vagy miért is vagyunk együtt. Korai még bármit is leszögezni, de szeretnék része lenni az életének, még akkor is, ha az Pekingbe köti. Azt mondta, hogy gyakran van itt, és ezt az időt kell arányosan a saját javamra fordítani.
- Eddig is az voltam, pedig tudom, hogy lehet, hogy bántó ahogy fogalmazok. El fogom mondani a teljes igazságot Maddie, és bárhogy is lesz, kitaláljuk, hogy mi a legjobb megoldás. Elveszíteni nem akarlak, ha félnék tőled, akkor dolgozunk rajta. – Egyezek bele, és valahogy úgy vélem, hogy a szemére fogok koncentrálni, azt gondolom, hogy az még sárkány alakban is árulkodik arról, hogy mit is érez irántam. Valahogy az átküldött rajzból úgy tűnik, hogy nem annyira mesebeli lényről van szó, nagyon is közel állnak az emberhez, legalábbis én azokból a szemekből nem hüllőre tippeltem volna. Valahogy látom benne őt, és talán ezt nem a szerelem mondatja vele, sokkal inkább az, aki már hisz ebben a világban, ami az orra előtt vált valóságossá.
- Ha te már tudatosan készülsz rá, hogy elkerüld ezt a sorsot, akkor biztosan nem. És igen, ezen múlhat, hogy legyen valakid, aki úgy lát, amilyen vagy. Tüneményesnek. Nekem is te adtál most úgy célt, úgyhogy ez kölcsönös. Nem tudom, hogyan ígérhetném meg, hogy mindig veled leszek, hiszen aligha élem meg a nyolcszázat, de azért megpróbálom sokáig húzni. – Simogatom meg a hófehér tincseket, ahogyan egymáshoz bújunk, most már egyértelmű, hogy nála ez is jelzés, hogy köze van a jéghez, a hideghez. Ahogyan összesimulunk, a feneke is a kezem ügyébe kerül, és valahogy olyan természetes, hogy egyikünk részéről sem kell visszafogást gyakorolni, én nem vagyok tolakodó, ő nem prűd. Na jó, azért nem a főutcán csináljuk, hanem egy sötét utcán, ahol szinte kettesben vagyunk, de nem áll közénk a társadalmi különbözőség, hogy ő komoly üzletasszony, de sem pedig valami szexuális fal, hogy azt tudatnám, nekem csak azért kell. Lelkileg kerültünk közel egymáshoz, és most fedezzük fel egymást testileg is. Nem tudom, mennyire lehet neki újdonság, hogy most ő a törékeny, de nem fogom mindig őt kezelni a határozottként, egész egyszerűen el kell vonatkoztatni a külső körülményektől, és ahogyan mondta, csak őt kell látnom.
- Ez jól hangzik Maddie. Nem gondoltam, hogy ennyi energiát nyerhetek pusztán az alvással, de valahogy... ez nem csak attól van, hanem.. érted. Jó dolog, ha áll mögöttem valaki, akit én is... khm.. szeretek. – Hát kimondtam, ilyen formában, de nem baj, nem vörödök el, nem kerülök tőle zavarba. Ahogyan távoznak a szavak belőlem, hivatalosnak érzem a dolgot, és immár nem csak randinak tűnik, amire most készülünk, vagy együtt aludni, hanem tény, hogy egy pár vagyunk, ami biztosan meglepő mindkettőnk előéletét ismerve. Ma valahogy tényleg nem voltam ráhangolódva a démonölésre. És mintha a dög is elkerülné az árnyékomat, Maddie tényleg félelmetes testőrnek bizonyul. Egyszerre imádnivaló, és a világ ura, ez azért elég durva. Miután megbeszéltük, hogy két pizzát kérünk, és így duplák az esélyek, megkapja tőlem a rózsáját, elhülök én is, de az ámulattól, ahogyan örökre jégre teszi. – Azta... nem vagy semmi kislány. – Meg én sem vagyok ám, hiszen a pekingi mammutcég vezetőjét, na meg a hatalmas sárkány lekislányozom. De hát ez ilyen, biztosan jól esik neki hogy így kezelem, az asztal alatt még meg is simogatom a lábát, ami talán intimebb, mintha a kezével tenném, de most így jön ki a lépés. – Ha holnap is maradsz, akkor hódolhatunk a baseball-nak, ha már mondtad, hogy megnézel olykor ilyesmit. Vagy neked van valami ötleted a programra?

♫ Breathe again ♫ ϟ Ruha ϟ te is titkolózol??  lufis
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 805
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Csüt. 5 Május 2016 - 14:19


Joe & Caryeth




Akármit is mond egy kis félsz mégis csak van bennem, hogy nem ijed-e majd meg. Persze tudom, hogy látott már démont, de a démontól is fél, ha jól sejtem. Én ellenben sárkány vagyok. Nem azt mondom, hogy félelmetesebb, de nagyobb és egyelőre még nem tudja pontosan, hogy mire is kell készülnie. Rossz érzés lenne csak egy kis félszt is látni a szemében, hiszen ha már közénk áll valamit, amit le kell győznie, az... épp eléggé megnehezíti a dolgokat, bármennyire is úgy érezzük most, hogy nem lehet olyan akadály, ami gondot jelent.
- Remélem, de... kérlek ígérd meg nekem, hogy őszinte leszel. Ha mégis úgy érzed, hogy fenntartásaid vannak, kétségeid szólsz igaz? Inkább beszéljük meg, vagy... ha még sem működik hát zárjuk le, de nem akarok a miatt aggódni, hogy mi van, ha mást gondolsz, mint amit mondasz. - ebből azért sejtheti, hogy nem tudok olvasni a gondolataiban, de nem is akartam őszintén szólva soha sem. Mégis remélem, hogy nem derül ki idővel, hogy még sem tudja ezt az egészet kezelni. Fontossá vált nekem, tényleg úgy érzem, hogy a földi valósághoz köt és ha hirtelen ez megszakadna, én... nem tudom, hogy mit tennék. Tovább kellene lépnem, de azt is tudom, hogy nehéz lenne, mint ahogy az a tényező is, hogy ő pusztán ember, de ez olyasmi, amin változtathatunk és nem most azonnal kell beszélnünk róla, hiszen időbe telik mire... az idő akadályt jelenthet, addig még úgy sem tudjuk mik történnek majd.
- Szuperhős? Ez kedves és az is, ahogyan gondolkodsz rólam, a rajongásod, hálás vagyok érte. Én... remélem, hogy menni is fog és nem roppanok meg úgy, ahogyan az apám, te segítesz benne. - nem rossz értelemben véve húz ő le a földre. Azt mondják egy kapcsolatban az a jó, ha egymást emelitek fel, de nekem pont arra van szükségem, hogy valaki a valóság talaján tartson, hogy ne gondoljak arra, aki és ami vagyok, hanem csak én legyek és... képes legyek rá, hogy néha elvonatkoztassak attól a világtól, ami miatt ő még inkább felnéz rám, de jó dolog időnként pusztán csak egy nőnek lenni, nem üzletasszonynak, nem vezetőnek, még csak nem is sárkánynak. Néha szükség van az egyszerűségre is az életben. Az fel sem merül bennem, hogy pofont kapjon azért, mert a hátsómra siklik a keze, már miért is lenne így? Élvezem, ahogyan átölel. Igenis jó dolog törékeny nőnek lenni, akit védeni kell, nem lehetek én sem mindig vad és erős, az túlságosan fárasztó lenne. Ezért is simulok bele az ölelésébe és viszonozom az apró csókokat, csak aztán indulunk el.
- Cseppet sem volt unalmas, jó volt hallgatni és nézni, ahogyan alszol. A lakásod nagyon... békés. - talán az egyszerű lenne a jobb szó, de nem akarom megbántani ezzel. Az én világomhoz képest az ő élete egyszerű, de jó értelemben. - És szívesen megismételném. Rád szántam ezt a napot és csak holnap megyek vissza... ráérek. - akár ma is, ha neki is segít ez. Békés volt és jól éreztem magamat abban a pár órában is, amíg az ölemben aludt és biztos vagyok benne, hogy együtt aludni is kellemes lenne. Jó érzés, hogy miattam képes rá, hogy elengedje magát és tényleg kipihenje az elmúlt év fáradalmait. Pont e miatt áll és van sok dolga a védelem kasztjának, mert vannak olyan elvetemültek a mieink között, akik ártanak másoknak, akik kihasználják az emberek gyengeségét. Elvetemültek.
- Tökéletes lesz így, szívesen osztozkodom veled. - és hagyatkozom is rá gondolkodás nélkül. Leülök szépen az asztalhoz és a rózsát is átveszem egy széles mosollyal. - Köszönöm, természetesen, csodálatos! - egy szál rózsa csupán, de nem is várok én nagy csokrokat. Sosem voltam híve az efféle túlzásnak, butaságnak gondolom, hiszen nem az ajándék nagyságával, hanem magával a gesztussal fejezzük ki az érzéseinket nem de? Amikor pedig nem figyel senki sem közelebb emelem a rózsát a számhoz, talán ő is érzi az asztal túloldalán a hűvös fuvallatot, ahogyan ráfújok finoman. A szirmok pillanatok alatt megdermednek, és mivel a kezem ügyében fogom tartani el sem olvad majd a finom jégréteg. - Így biztos, hogy sosem felejtem el majd ezt a napot sem. - mosolyogva teszem le a rózsát magam mellé az asztal szélére, aztán jöhet az étlap is, hogy megnézzük mi legyen az a két pizza, amin majd megosztozunk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 37
☮ Hozzászólások száma : 58
☮ Tartózkodási hely : Most éppen Peking



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Kedd 3 Május 2016 - 18:18


Madeline & Joe



Ha csak ránézek az én sárkány-szerelmemre, be kell ismernem, hogy nem csak a kosztüm áll neki jól, hanem a hétköznapi, akciózós fekete szerelés is csodálatosan feszül rá, kiemeli a halovány bőrét, a fehér haját. Elsőre ez utóbbit valószinűtlenül szőkének mondtam volna, de amióta mondta, hogy jégsárkány, azóta már össze tudom vele kötni, hogy ez bizony fehér. Nem ősz, hanem tényleg csodaszép fehér. Hiába mondja, hogy angyalként biztosan szebb lenne, nem, ez nincs így, különben is az én sárkány-angyalom, és ez így van jól. Nem akarom én rásütni az angyal jelzőt, mert a cél, hogy jól érezze magát a bőrében, és igyekszem nem hitetlenkedni, hogy miért engem szúrt ki a tömegből, hiszen akkor a választását is megkérdőjelezném. Csak elfogadom, és fürdök a boldogságban, már amennyire egy magamfajta lecsúszott zsaru képes erre.
- Maddie, semmiképpen nem fogok megijedni. Ha tudnád, miket művelt a démon a szemem láttára.. Te meg még cuki is vagy, már ha lehet ilyet mondani egy komoly üzletasszonynak. Bármit is látnék veled kapcsolatban, az úgy lesz tökéletes. – Annak is örülök, hogy megérti, hogy előbb meg kéne beszélni, mit fogunk tenni, nem csak eszeveszetten lövöldözni, ő pedig átharapni a démon gigáját, mert gyakorlatilag egymás útjában lennénk, és mindketten úgy megsérülhetünk, hogy a másik vétlen benne. Nem, azt akarom, hogy haja szála se görbüljön, és ha ehhez az kell, hogy elnapoljuk a dolgot, vagy végleg lemondjak róla, példának okáért szembenézni a sötétséggel, akkkor megteszem, hiszen mellette még elaludni is sikerült. A legbelül szunnyadó nagyon nem romantikus én most mégis azt bizonygatja, hogy igenis létezik nagy Ő, és ha csak minimális ideig tudok része lenni az életének, már az is igen boldogító lehet. Főleg azok után, amit még válaszként ad az esetlen vallomásra. Nem akarom letámadni azzal, hogy nagyon bájos tőle, hogy ő is szeret, de akkor nem töröm össze a szívét azzal, hogy én nem tudok évszázadokig élni? Azt hiszem ezen még ráérünk később is dilemmázni.
- Nem fogod, gondoskodom róla, hogy a földön maradj. Csak nehéz, ha közben én is olyan áhitattal nézek rád, tudod, mintha minimum valami istenkisasszony lennél. Mondjuk úgy, hogy pont az emberséged miatt... szeretlek annyira, de furcsa ezt így többedszer kimondani. Azért hidd el, az is csúcs, hogy közben még van egy másik, rejtett éned is, mintha minimum szuperhős lennél. És az is vagy. – Simogatom meg az arcát. Egy fél pillanatra odahúzom magamhoz, ki kell fejeznem a vonzalmamat szavak mellett máshogyan is. Nem csak odahajolok, ahogyan eddig tettük, hanem szorosabban, teljes testtel átölelem. Ha én vagyok az, aki a földön tartja, hát megteszem. Miután még a mellékutcák egyikében vagyunk, a derekára fonom az egyik kezemet, a másikkal viszont a formás hátsóra illesztem az ujjaimat, de csak szépen gyengéden, és úgy tapasztom a hűvös ajkakra a sajátomat. Az fel sem merül bennem, hogy ezért példának okáért megüssön, vagy ami még rosszabb, szó szerint leharapja a fejemet. Egy sárkányt is lehet gyengéden, mégis pasisan kezelni. Nem váltok most vad, szenvedélyes csókokra, csupán pár, romantikusabb puszit szórok oda, hogy lássam azokban az égkék szemekben, hogy végre úgy érezheti, odavannak érte.
- Nekem oké. Hihetetlen, hogy bealudtam az öledben. Egészen kipihentnek érzem magamat. Biztosan unalmas volt, de... máskor is csinálhatnánk ilyet. – Itt most tényleg az alvásra gondolok még az előbbi popsisimi ellenére is. Ha nem csak egy kanapén aludnék az ölében, hanem vele együtt egy ágyban, ahol akár át is ölelhet, vagy én odabújhatok bármikor, amikor felriadok, azért az megnyugtató lenne. Hiszen lássuk be, a világ egyik legerősebb drága lényének a karjaiban aludni megnyugtató állapot. Még akkor is, ha azt mondta, hogy nem harcos típus.
- Szerintem válasszunk kettőt, és mindkettőt elfelezhetjük. Így változatos is lehet, vagy az egyik nem telitalálat, akkor is marad a másik. – Fogom kézen, és átkelve az úttesten, beülünk a kinézett pizzériába. Némi várakozás után meg is kapjuk az asztalunkat, kihúzom a hölgynek a széket, majd én is helyet foglalok. Odaintem az asztalok között kóricáló rózsa-kosaras fiatal lányt, és választok az imádottamnak egy szép vöröset. Ha már spontán randizunk, és nem hoztam virágot, akkor kap így útközben. Remélem nem veszi rossznéven, vagy erőltetettnek.
- Elfogadod Maddie?

♫ Breathe again ♫ ϟ Ruha ϟ te is titkolózol??  lufis
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 805
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Kedd 19 Ápr. 2016 - 9:57


Joe & Caryeth




Végül is nem egy elit étterembe megyünk, hogy olyan nagyon ki kelljen öltöznünk. Nem hiszem, hogy olyan vészes lenne ez a külső egy pizzériába. Ha nagyon kellene hát el tudnék ugrani átöltözni, de nem látom értelmét és egyébként is jó eséllyel így kisebb az esélye annak, hogy bárki felismer. Nem vagyok olyan nagy név itt New Yorkban, de szerepeltem már a helyi újságban is már csak a baseball meccs kapcsán is, min Ellaellel jártam. De nem hiszem, hogy az alapján bárki felismerne, ha pedig mégis... hát nem kell foglalkozni a dologgal. Szerencsére nem olyan típusú híresség vagyok, mint mondjuk egy színész, az efféle felhajtásért nem is igazán vagyok oda.
- Az nem is lenne jó, ha akkor ijednél meg, amikor már éles helyzetben vagyunk és jó, ha tudod mire vagyok képes, hogy tudd mire kell felkészülnöd. - igaza van és örülök neki, hogy tud higgadtan és átgondoltan cselekedni, nem pedig kapkodva rohanni, csak hogy túl legyünk rajta. Nincs még tisztában a képességeimmel sem és mivel jégsárkány vagyok az én legfőbb erőm a hideg. Ha pedig nála nincs olyasmi, amivel melegedhet... abból komoly bajok lehet, mint ahogyan abból is, ha én nem tudok eleget a démonról és netán kiderül, hogy tűzzel támad, hiszen az az egyetlen, ami úgy igazán ki tudja venni az erőmet.
- Ahogyan én is téged. Tudod... ha sokáig élsz egy idő után félsz tőle, hogy elveszíted az emberi mivoltodat, ahogyan az apám. Úgy érzem kell valami... valaki, aki a földhöz köt és nem hagyja, hogy úgy végezzem, mint ő. - őszinte vallomás ez egy finom mosollyal a kétségeimmel és aggodalmaimmal magammal kapcsolatban. Persze nem csak e miatt vagyok vele, nem csak azért tetszett meg, mert kell egy ember, aki segít, nem erről van szó, hiszen erre bárki jó lehetett volna, de ez is benne van a pakliban. Talán a sors akarta így, hogy valaki olyannak adjam a szívemet, aki segít a valóságban maradni és nem engedi, hogy úgy járjak, mint az apám, aki nem a mi világunkból származik és így egy kicsit én is koncentrálhatok mellette az emberi énemre, nem pedig arra, aki immár nyolcszáz éve rója a világot.
- Akkor a városon kívül, keresünk egy csendes helyet, ahol senkibe sem botlunk bele. - nem lesz ez gond, csak elég messze kell mennünk. Ha angyal lennék a káprázattal még könnyebb dolgom lenne, de nem az vagyok és még csak tél sincs, hogy jobban elvesszek a fehérségben, de így sem lesz gond. Elég messze megyünk, ahol senki se szúr majd ki.
- Szeretem a húst, bár néha eszem szimpla sok sajtosat is hús nélkül, de nem szoktam fejeket leharapni és a vadászat se kifejezetten az én asztalom. Közösen szeretnél választani? - mert azért azt hiszem megengedhetjük magunknak akár azt is, hogy két külön pizzát kérünk, de végülis a közösködésnek nagyobb a randi jellege, ebben is igaza van. Viszont nem vagyok én olyan sárkány, aki unalmában tehenekre vadászik és azokat eszi csak úgy nyersen. Valahogy az ilyesmi mindig is távol állt tőlem. A sárkány alakom egy alak... nem vagyok ettől még vérengző vadállat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 37
☮ Hozzászólások száma : 58
☮ Tartózkodási hely : Most éppen Peking



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Szomb. 16 Ápr. 2016 - 18:33


Madeline & Joe



Biztos vagyok benne, hogy mi leszünk az egyetlen szerelmespár, akik sötét, kommandós ruhában mennek randizni. Engem cseppet sem zavar, hiszen a lány mindenképpen csinos, a fehér haja még kontasztot is képez a fekete szereléssel. Igenis egyre jobban a magaménak érzem, nem zavar, hogy mellette ő egy misztikus világ legnagyobb vezetői közé tartozik, vagy hogy Pekingben egy mammutcég élen áll, és rendkívül nagy a felelőssége. Mindkettőnknek megvan a maga hivatása, amit félre tudunk tenni egymás mellett. A kapcsolatait viszont engedi kihasználni, segítene kézre keríteni az életemet megkeserítő démont. Tudom, hogy én kis pont vagyok a világukban, aligha hiszem, hogy egy new yorki zsaru szakértelmére lenne szüksége. Én valóban azt képviselem, amit ő is várna a kedvesétől; hogy kezeljem természetesen őt. Ez azért nehéz, mert különleges lány, de nem azért, mert sárkány, vagy hogy befolyásos. Pont azért, mert természetes jelenség, hihetetlenül édes, kedves teremtés, akivel jó együtt lenni, akinek jó a száját csókolni, aki nem tér ki a tabunak számító kérdések elől sem. Nem olyan nehéz bevallani legalább legbelül, hogy tudok mit szeretni rajta.
- Köszönöm, hogy megérted. Annyira... fellelkesültem, hogy egy párként oldhatunk meg valamit, viszont csak belebuknánk, ha nem készülnénk fel úgy igazán. Sokkal jobb, ha randizunk, és még jobban megismerjük egymást, ez segíthet abban is, hogy sikerrel leszámoljunk ezzel.. a valamivel. Szeretném, ha összeszoknánk, és igazad van, az sem árt, ha egy kicsit tudomást szerzek a másik arcodról is, még jól jöhet. – Ezzel végülis megbeszéltük a dolgot, a mai este egy kicsit az intimitásról fog szólni, azt fogjuk tenni, amit egy átlagos pár tenne szombat este, kimozdulunk, összebújunk, és csak elméleti szinten beszélünk a problémáinkról. Kelleni fog azért több nap is arra, hogy megtervezzük a valódi rajtaütést, remélem, hogy nem vonom el a lányt a munkájától, de összességében jó érzés, ha többet akar a közelemben lenni.
- Ez is különlegesen hangzik, de igazad van, mégiscsak az én Maddie-m vagy. Akit percről percre jobban szeretek. – Simítom az arcára a kezemet. Talán kicsit romantikus megfogalmazás így, főleg tőlem, hiszen sok esetben elég nyersen fogalmazok, ám velem kapcsolatban úgy látom, hogy nincsenek fenntartásai, és nem csak azért van mellettem, mert egyfajta biztonságot nyújtok neki, az is benne van, hogy valóban meg tudtam fogni valamivel, ami miatt tényleg önmagának érezheti magát. Nem csak azért, mert előreengedem az ajtóknál, az egy dolog, hiszen mások is udvariasak lehetnek vele. Tudunk egymás mellett átlagosak és mégis különlegesek lenni. Összenevetünk a következő randi ecsetelésébe, és végül kézenfogva, kommandós ruházatban térünk vissza a főutcára.
- Jó lesz nekem a városon kívül Maddie, ne mozgosíts most senkit a kedvemért. – Azt mondjuk még nem tudom, hogy lesz-e merszem felkérdezdkedni a hátára, vagy hozzáérni, majd elválik. Leintek egy taxit, és beszállunk. A belváros felé tartunk, és az egyik Pizza Hutnál szállunk ki. Nyitom az ajtót a hölgynek, mert már megszoktam, és lecsüccsenünk az egyik nemdohányzó asztalhoz. Én ugyan dohányzom, de mellette inkább rágózni szoktam, valahogy úgy véltem, hogy zavarná a pöfékelés.
- Mennyire vagy húsimádó? Vagy ez csak egy tévhit, és nem harapod le senki fejét? – Kérdezem vicceskedve, ez végülis a pizzára utal, és ha véletlenül hall minket valaki, akkor sem szólhat semmit, hiszen párként úgy évődünk ahogyan akarunk. Attól még érdekel a kérdés, hogy milyen pizzát együnk. Ha megtörtént a rendelés, nyilván beszélhetünk másról is.

[/color][/b]
♫ Breathe again ♫ ϟ Ruha ϟ te is titkolózol??  lufis

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 805
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Vas. 10 Ápr. 2016 - 21:09


Joe & Caryeth




Meglepett ez már biztos, hiszen arra számítottam, hogy harc következik. Nem vagyok benne profi, nem is vagyok hozzáértőnek mondható, de ez még nem jelenti azt, hogy ha neki fontos, akkor nem fogom megpróbálni és meg is tettem volna, ha nem mondja azt végül, hogy még se legyen így. Tényleg meglepett ezzel a fordulattal, de jól esik, hogy fontosabb neki a biztonságom, mint fejjel rohanni a falnak és netán túlzottan nagy kockázatot vállalni. Örülök neki, hogy így van, lesz időnk átgondolni, mert igenis veszélyes lehet és ki tudja a végén még valami rosszul sülne el és azt nem akarnám. Sok mindenre kihathat a sérülésem és az ő sérülése is.
- Dehogy nem tudnál, ha átadnád a feladatot másnak, de nem várom ezt tőled. - nem, hiszen e miatt jöttem el. Eszem ágában sem lenne azt várni tőle, hogy feladja azt, ami miatt évek óta harcol. Ő se várja, hogy félre tegyem az életemet csak úgy, de amennyi időt tudok természetes, hogy vele töltök. - De így lesz, felkészülünk minden lehetőségre és tervet készítünk. Nem kell rohanni, már így is vártál épp eleget, már nem múlik pár napon. - elmosolyodom, a kezem finom az arcára simul. Azért lássuk be, hogy ez veszélyes és lehet rossz vége is. Így lesz lehetőségünk rá, hogy megismerjük egymást még jobban és ha végül baj lenne, akkor legalább volt idő, amit el tudtunk egymással tölteni.
- Én se ijesztettelek el, úgyhogy ez akkor kölcsönös. - mert hát lássuk be meg volt az esélye annak is, hogy netán ő nem tud mit kezdeni velem. Túlságosan sok is lehetett volna neki ennyi információ, hogy sárkány vagyok, van egy világ, amit eddig maximum csak sejthetett, hogy létezik. Megértettem volna, ha végül kiakad és hagyja az egészet a fenébe, de szerencsére nem így lett és az amilyen piedesztálra emelt valami mesés.
- Van persze, sokféle nevem volt már az emberek között és a külsőm se volt mindig ilyen. Az igazi nevem Caryeth, de... a te szádból a Maddie tetszik igazán. - őszintén szólva senki se szólított így még előtte, hiszen akikkel dolgozom és napi szinten érintkezem, akik emberek nem szoktak becézgetni. Mindenki más pedig, akik a világom tagjai nem szólítanak a földi nevemen, maximum akkor, ha emberek között vagyunk, de az azért ritkább. Tőle valahogy mégis furcsa lenne megszokni mást mostanra. Pont azzal köt kicsit a földi valómhoz, hogy emberi néven szólít, mintha átlagos halandó lennék, akinek nem nyomják olyan terhek a vállát, mint nekem.
- Ki nem hagynám a konzerv lehetőségét! - halkan még fel is nevetek, hiába hogy ehhez a sötét környékhez nem nagyon illik, bár azt hiszem lassan tényleg mehetünk. - A pizza tökéletes lesz, aztán kimegyünk a város határába, vagy fel mondjuk az Empire State Building tetejére? - nem tudom, hogy járt-e már ott, de este, amikor ki van világítva és nem mehet fel akárki nem hiszem. Én viszont ismerek olyat, aki akár el is tudná nekünk intézni azt, hogy erre lehetőségünk legyen. Annyi szent, hogy a pizza után igazán romantikus zárása lenne a randinak, ami nem is randinak indult eredetileg, de azt hiszem így sokkal jobban alakult végül.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 37
☮ Hozzászólások száma : 58
☮ Tartózkodási hely : Most éppen Peking



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Szer. 6 Ápr. 2016 - 22:17


Madeline & Joe



Nem tudom, hogy ő most miről filozófálgat magában, nekem csak az jut itt eszembe, hogy milyen hideg a szája, de jó értelemben. Olyan hűsítő, finom érzés, mintha egy eszméletlenül puha jégkrémet enne az ember. Ráadásul az a jégkrém még vissza is tud csókolni, azért ez elég extrás benne. Mivel már megkérdeztem, hogy a nőiesség terén hogy áll, nem csoda, hogy eszembe jutott, hogy majd egyszer köztünk ilyesmi is lehet, most óhatatlanul elmerengek azon, hogy vele egy forró éjszaka mennyire lenne forró. Elképzelhető, hogy csak a szája ilyen hűvös, bár egy kicsit az érintése is, mégis, minden tekintetben embernek tűnik, és az is, tehát el tudom képzelni, hogy ha szerelmesen egymásra találunk, akkor mindez mégiscsak lehet valami melegebb hőfokon. Érdekes, de a kapcsolatunkban meg tudtam maradni férfinek, hagyja, hogy én irányítsak. Igaz, hogy ő dönt arról, hogy ott hagy Peking közepén, vagy hogy éppen randira hív egy botanikus kertbe, de ez egy alap szint, jelzés, hogy mit akar, összességében viszont nagyon is törékeny, gyenge nő, telve dilemmákkal, és tőlem vár bátorítást. Velem nem a komoly üzletasszony, a vezető. Hanem egy lány, aki feljön hozzám, aki képes konzervet enni, csak mert én nyitom ki neki. Igen, azt hiszem ez több mint vonzódás, sokkal több, még ha mindketten betojiak vagyunk, hogy kimondjuk. Csupán jelezzük egymás felé, hogy ő engem akar, mert talán már elege van az egyhangú öröklétből, én meg a keserűség határán kész vagyok nem az árnyképekkel foglalkozni, hanem végre magamon túl valaki más érzéseivel is.
- Kiszállni nem is tudnék, ő sosem hagyná, és nekem sem menne. De féltelek. Amíg csak én voltam, nem volt kockázat. Így meg fejjel a falnak rohannánk. Tervezük meg, mondj majd te is el mindent ezekről a micsodákról, és ha tudunk csapdákat állítunk. Felfegyverkezünk olyan módon, amit te is jónak látsz. – Bólintok, természetesen várható, hogy az életemet meghatározó szörnyeteget még megtervezve sem egyszerű elkapni. Kissé már ragaszkodom hozzá, nem is tudom, hogy mit tennék, ha már létezne, ám azt hiszem a válasz egyértelmű, itt van nekem valaki, aki átveheti a helyét. Talán lányos zavarban történik a kissé nyers fogalmazás.
- Akkor jó, nem akarlak elijeszteni. Az lenne a cél, hogy lenyűgözzelek, nem az ellenkezője. – Vigyorgok rá, totálisan béna vagyok mind a flörtölésben, mind az udvarlásban, de úgy tűnik, őt ez sem zavarja. Nem akarok romantikus pillangókat hajkurászni, de csúcs ez a csaj, nagyon egymásra vagyunk hangolódva, leszámítva a kezdeti botladozásokat, de azt hiszem pont ettől izgalmas a dolog. Mások vagyunk, és újat tudunk mutatni egymásnak.
- Na igen, a humor azért állati sokat számít. Olyan barátságos és bájos voltál Maddie, hogy... jut eszembe, nyolcszáz éve Maddie vagy? Vagy ez csak amolyan emberi név, de van másféle is? Csak úgy kérdezem. – A sejtelmes mosolyra egy arcsimogatás a válasz, én is úgy vagyok vele, hogy igenis fontos, hogy amolyan titokzatos legyen, de mégis, én pont az egyszerűségét szeretem. Szeretem?! Jó ég! Már magamban is mondogatom, akkor tényleg erről lehet szó, pedig csak pár hét telt el, az is komoly szünettel.
- A negyediken mindenképpen. És nem, nem félek melletted. Nem azért, mert az vagy ami. Hanem azért, mert jó veled. És... hűűű... naná! – Ámulok el, ez a mai este tényleg másmilyen lesz, mint ahogyan elsőre elképzeltem volna, de ez benne a szép, mindketten meglepjük a másikat. Azért kicsit izgulok a dolgon, biztosan nem félek, ez itt másról szól. A kihalt helyről azért valami más jut eszembe, nem a sárkány külseje, de ez butaság, nem rohanunk sehova, de ha mégis, akkor sem egy sikátor a nyerő választás. – Nem fogok megijedni, azért már jobban bízunk egymásban. Akkor... mivel gondolom elég sok puccos helyen voltál már, és ez nem minősítés, legyen egy hétköznapibb. Mondtad, hogy voltál már baseball meccsen, akkor már ettél gyorskaját, a pizzéria valahol étterem is, meg egészségtelen kaját is árul. Mit szólsz? – Karolom át a derekát, és a sötét csatornák irányából visszaindulunk a város fényei felé. Ott aztán tuti nem kell démontámadástól tartanom, de nem is az a lényeg, hanem a cuki sárkányommal legyek.


♫ Breathe again ♫ ϟ Ruha ϟ te is titkolózol?? lufis




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 805
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Kedd 29 Márc. 2016 - 18:07


Joe & Caryeth




Vajon létezik olyasmi, hogy lelki társ, vagy a másik feled, vagy az akit neked szánt a sors? Sosem gondolkodtam ezen, hiszen egyébként sem vagyok hívő, már csak a világ miatt sem, amiben élek, hiszen hogyan lehetne Isten, ha egyszer itt vagyunk mi? Nem fér valahogy össze a kettő, nekem legalábbis. Tudom, hogy vannak köztünk olyanok,a kik ennek ellenére képesek hinni valami többen, valami földön túliban, de én sosem tartoztam közéjük és ezt most sem fog megváltozni, de ki tudja talán tényleg létezik olyan, aki igazán hozzád illik, hiába hogy egyébként egészen mások vagytok, hiszen lássuk be Joe és én azért nagyban eltérünk egymást. Rangban, jellemben, munkában, de még sem érzem úgy, hogy ez közénk állhatna.
- Tehát nem kiszállni akarsz, csak jobban megfontolni. Rendben van, ha így szeretnéd, akkor legyen így, akkor átgondoljuk, hogyan tudjuk úgy megcsinálni, hogy minél kisebb legyen a kockázat, de tudod jól, hogy akkor is lesz ugye? - értem, hogy mit szeretne és megértem, hogy miért akarja, jól is esik, de minden nehézséget akkor sem fogunk tudni kiküszöbölni ezzel remélem, hogy azért tisztában van. Egy démont levadászni soha sem egyszerű, és mindig épp elég nagy veszéllyel jár. Ha előre megtervezzük akkor is lehetnek nehézségek, hiszen nem tudunk mindent a démonról, maximum a tapasztalataira tudunk hellyel közzel építeni.
- Elég jól megy és hiába hiszed nem várok tőled magasztos szavakat és költői megfogalmazást. - a mosolyom szélesedik, hiszen tényleg nem várok tőle változást. Pont az fogott meg benne, ami, hogy milyen a jelleme, hogy hogyan kezeli a dolgokat. Nem az érdekelt engem, hogy milyen egy igazi költő udvarlása. Ha nagyon akartam volna találhattam volna a mieink között olyat, aki ezt megteszi, de én ezt nem akartam, én másra, valami hétköznapira vágytam és ezt nem kell rossz értelemben venni.
- Te így gondolod, de a többség csak a hűvös üzletasszonyt látta bennem mindig is, vagy a visszafogott vezetőt. Ahhoz, hogy valaki mást lásson mélyebbre kell ásnia és te megtetted... és persze hagytam is. - sejtelmesebb ezúttal a mosolyom, hiszen ha nincs meg a kezdeti szimpátia, akkor nem nyitottam volna én magam felé és akkor nem lett volna meg a lehetőség sem rá, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Már alapból is volt valami, amit nem tudtam volna megmagyarázni, de mégis számított, nagyon is sokat.
- Szóval nem konzervet eszünk a... harmadik randin? - végül is ha így számoljuk akkor ez már tényleg a harmadik és jó dolog, hogy eddig sikerült eljutni, bár a legtöbben nem mennek a harmadik randin démonra vadászni, de úgy fest, hogy végül mi sem ezzel fogunk foglalkozni. - Bár tüzet nem tudok csinálni és világosat, de örülök, hogy így is biztonságban érzed magad mellettem és nem félsz. Akkor legyen a vacsora és a séta és a tervezgetés és esetleg... ha találunk egy kihalt helyet, vagy egy toronyház tetejét, ha szeretnéd akkor nem csak elképzelned kell a külsőmet. Ha mégis megijednél legalább túl leszünk rajta. - megvonom a vállamat, bár azért látszik rajtam, hogy igenis aggódom kicsit. Nem tudom, hogy nem reagál-e rosszul, mert más az, amit mond és megint más, ami tényleg történhet. Lehetséges, hogy az alapján, amit mondtam neki nem fél tőlem, de ki tudja, hogy ha az életben látja a sárkány alakot, akkor ez nem változik-e meg. De ha mégis... hát jobb előbb tudni. Most is fájna, de hetekkel később azt hiszem még rosszabb lenne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 37
☮ Hozzászólások száma : 58
☮ Tartózkodási hely : Most éppen Peking



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Pént. 25 Márc. 2016 - 20:36


Madeline & Joe



Még alig találkoztunk párszor, mégis olyan természetességgel merülünk el a csókban, mintha ezer éve ismernénk egymást. Semmi bénázás, mintha ismernénk még azt is, hogy a másiknak mihez van kedve, és milyen intenzitással. Nem vagyok egy kapcsolati szakértő, de ez azért bőven egymásra hangoltságnak számít a szótáramban. Furcsa, de jó értelemben furcsa, pont ettől lesz olyan magától értedődő. Ahogyan felébredtem úgy egy órával később az ölében, első gondolatom a lelkiismeretfurdalás volt, na most sikerült halálra untatnom, de amilyen cukin mosolyogva mért végig, ezt gyorsan el is hesegettem, és olyan kipihentnek éreztem magamat, mint talán még soha. Azért ez már igenis jelent valamit. És nem kell azt éreznem vele kapcsolatban az első félresiklást leszámítva, hogy viszakozna. Talán már ő rájött, hogy bármilyen hosszú is az élete, mégis rövid, és bármikor történhet velünk valami ahhoz, hogy ne használjuk ki az időt. Jó, azért alaposan zavarba tudtam hozni a szerelmeskedéses kérdésemmel, de hát lássuk be, azért ez alapvető tényező lehet egy felnőtt párkapcsolatban, még ha előre is szaladtam. Azért mégiscsak tudnom kellett.
- Tudom, hogy túllehetnék rajta. De ha eddig nem volt sürgős, akkor most sem az. Pár napot legalábbis ráér. Meg akarom ezt tervezni. Féltelek, és ne rohanjunk ennyire démont vadászni. Meg akarom beszélni veled, hogy én hogyan csináltam, és tippelhetsz, hogy mit hibáztam. Ha esetleg tudsz démonirtós stratégiát, akkor üljünk le megbeszélni. Úgy lenne a jobb.. – Ezek csak javaslatok, de igenis ragaszkodnék hozzá, hogy ne egyesítsük olyan gyorsan az erőinket, hogy máris odavágjunk az életem megkeserítőjének. Egy párként össze kell dolgoznunk, terveznünk.
- Bocsánat a hülye fogalmazás miatt, nem kenyerem az udvarlás. De próbálkozom. – Nevetem el magamat zavartan, tudom, hogy túl egyszerű lélek vagyok, szinte az utcán élek, hiszen aludni sem nagyon járok haza. Ellenben amit mond, azon megrázom a fejemet. – Túlbecsülni? Maddie néztél már tükörbe? Nem látod, hogy milyen aranyos vagy? Én komolyan nem tudom, hogy kikre pazaroltál eddig időt, de hogy nem értékeltek, az jézusfasza. Hopsz, bocs. – Ajjaj, most aztán lerombolom az összes belém vetett bizalmát. Nem, azért udvarias vagyok, de előfordul, hogy ha a közelében vagyok, hogy olykor elengedem magamat. Na de az ilyen dolgoknak nem kéne beleférniük, ő tényleg olyan finom nő, én meg egy parasztnak érzem magam mellette. – De máris jobban vagyok. Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek vacsorázni, és utána sétálnánk egyet? Közben is tudunk beszélgetni, tervezni, de legalább nem sietjük annyira el a vadászat dolgot. A sötét sem annyira riasztó, ha velem vagy. Végülis ki ne örülne egy ilyen cuki sárkánynak? – Hajolok oda, hogy puhán, nagyon puhán megcsókoljam. Először csak finoman az ajkára tapasztom a sajátomat, és nem nyitom szét az övét, csupán gyengéden adok puszit, majd végighúzom a finom húson a sajátomat, és utána furakszom csupán be a nyelvét keresve, hogy a derekánál fogva magamhoz húzzam.

♫ Breathe again ♫ ϟ Ruha ϟ te is titkolózol??  lufis
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 805
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Csüt. 17 Márc. 2016 - 21:10


Joe & Caryeth




Valahogy fel se merül bennem, hogy ne csókkal nyissak nála, amikor megérkezem. Egyszerűen valahogy olyan megszokottnak tűnik, pedig még nem tart ez olyan régóta. Az a legutóbbi találkozás egyszerűen valahogy idilli volt, főleg ahogyan elaludt az ölemben és kész. Kedves jelenet volt, még én is elszunnyadtam egy kicsit és azt hiszem végre viszonylag kialudta magát, ami mindenképpen jót tett neki, jobban is fest most is, bár ha jól sejtem azóta nem aludt rendesen, legalább mindig elérhettem telefonon nagyjából napszaktól függetlenül, úgyhogy kétlem, hogy jól kialudta volna magát. De nem számít, ma véget vetünk ennek az egésznek. Leszámolunk a démonnal és onnantól már rendesen alhat és nem lesz semmi gond, legalábbis remélem. Persze én nem vagyok harcos, nem vagyok azért olyan magabiztos, de hinni akarok abban, hogy nem lesz semmi komoly baj és megoldjuk majd ezt valahogy.
- Akkor jó, amúgy is jó túl lenni rajta minél... - előbb fejezném be a mondatot, de közben ő tovább beszél, én pedig meglepetten pillantok rá. Először komolyan azt hiszem, hogy nem is mondja komolyan a dolgot, de nagyon úgy néz ki, hogy nagyon is komoly, hogy... tényleg arról beszél, hogy lemondaná ezt az egész démonvadászatot, pedig eredetileg ő volt az, aki minden áron ragaszkodott hozzá.
- Neked nem szokott ilyen nő jutni? - nem tehetek róla, mosolyt csal az arcomra már csak ezzel a megfogalmazással is. Hát azt hiszem azért az egészet így egyben még kicsit emésztenem kell, de nem olyan nehéz azért, jól esnek a szavai, ez nem is kérdés. - Köszönöm Joe, bár nem szeretném, hogy túlbecsülj... És akkor mi legyen? Mit szeretnél? - mert a démonnal mindenképpen kezdeni kell valamit és ha nem ketten, hát akkor rá kell küldenem másokat, de szeretném, ha rendesen alhatna, ha nem kellene rettegnie és nem mellesleg ez a kötelességem is, mert ez a démon embereket fenyeget, embereket öl, veszélyes rájuk, tehát nem tehetem meg, hogy csak úgy annyiban hagyom a dolgot és megy minden úgy, ahogyan eddig volt.
- Meg kell ezt oldani, mert kikészít téged, azt ugye tudod? - nem akarom, hogy annyiban hagyja és menjen úgy tovább minden, ahogyan volt. Nem is tehetném, még ha tiszteletben is kellene tartanom az erre vonatkozó kérését esetleg, de akkor sem tehetem, hiszen mégis csak egy veszélyes lényről van szó. Szeretném, ha ő is rendben lenne, ha nem kellene félnie és lezárhatná az élete rémes részeit végre és... felengedhetne. Épp elég rossz van e nélkül is a világban, nem szeretném, ha még ezen is aggódnia kellene, ha nem aludna, ha ez teljesen rámenne az egészségére.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 37
☮ Hozzászólások száma : 58
☮ Tartózkodási hely : Most éppen Peking



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Hétf. 14 Márc. 2016 - 20:34


Madeline & Joe



 Még mindig nem tartom túl jó ötletnek, hogy ketten szállunk szembe a démonnal, mert eddig én bőven elbírtam ezt a terhet, magam miatt nem aggódtam, de most itt a felelősség, és őszintén szólva köpök rá, hogy Maddie sárkány, és hogy valami durva, misztikus teremtmény. Nekem csak egy aranyos, csinos lány, akiért remegek, furcsa módon több ez mint holmi vonzódás, az életemet rá merném tenni, de nem akarom hogy ő tőlem függjön. Eddig a balszerencsének köszönhetően nem kaptam el a démont, sokan meghaltak, és most a lány életét is kockáztatom, aki vagy nyolcszáz éve átvészelt mindent, még az apja árulását is, biztosan intrikáznak ellene az üzleti életben is, de a csatornákba csábítom, ahol bármi megtörténhet. Ez egyértelműen nem randi, ez életveszély, úgy is mondhatnám, hogy teljesen fel vagyok dúlva, nem tudom megtenni, még ha ő azt is akarja, hogy járjunk a végére. Már alig várom, hogy ideérjen, és cseppet sem érdekel, hogy sárkány, van olyan alakja is, legalább tudom, ezért is küldtem vissza a mosolygós szmájlit, velem emberként viselkedik, és majd ha látom másképpen is, az is ő lesz. Végre megérkezik a taxival, na igen, nem gond kifizetni. Meg ház a városban rajtam kívül nem sok hülye van, aki kocsival jár, a metróhálózat, meg a taxik teljesen lefedik a közeledést.
- Dehogy, nem időre megyünk.. – Fel sem merül, hogy elhúzódjak, sőt, én magam is indítom a lendületet, amitől kissé szenvedélyesebbre sikerül az üdvözlésünk. Csak egy csók most mindkettőnktől, hogy bólintsak, cseppet sem utálom. Viszont nagyon is komolyan nézek rá. – Azzal, hogy lemondom az egészet. Ez... nekem nem megy. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz, mármint... nem veled van a baj, érted, nem szakítani akarok, épp ellenkezőleg. – Nagy levegőt veszek, aztán folytatom csak, mielőtt még megriadna. Mi a fene, sárkányidomár lettem? – Úgy értem, nekem nem ér annyit az egész, hogy veszélybe sodorjalak. Nekem eddig nem számított senki, de veled meg túl jól érzem magamat. Több ez, mint vonzódás. Kedvellek, és talán több is, de nem akarom... hogy bármi bajod essen. Nem akarlak belevinni. Tudom, hogy ebben te vagy a tapasztaltabb, de az ördögbe is Maddie, nekem nem szokott ilyen jó nő jutni, nem akarlak elveszíteni. – Dörmögöm, kissé zavarba is jövök, szokásos kemény pillantásom most sehol nincsen, csak ledobom a táskát a földre, és a kezét maszírozgatom tehetetlenségemben. Nem tudom, hogy mit kéne mondanom, nem vagyok a szavak embere.

♫ Breathe again ♫ ϟ Ruha ϟ te is titkolózol??  lufis
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : ∞ Caryeth
☮ Kor : 805
☮ Hozzászólások száma : 231
☮ Tartózkodási hely : ∞ Peking főképp



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Vas. 6 Márc. 2016 - 20:42


Joe & Caryeth




Összességében azért jól sikerült a legutóbbi alkalom, még ha féltem is tőle, hogy gond lesz, hogy mégis csak elmegy majd, vagy kiakad, amikor közlöm vele a meglepő híreket, de egészen jól viselte. Végül is lehetett volna rosszabb is, hogy azonnal kiakad és el akar menni, vagy leadni a hírekben, hogy ilyesmi is létezik, de szerencsére effélére végül csak nem kerül sor. És azóta azt hiszem csak még jobb lett minden, hiszen bízik bennem. Az, hogy elaludt az ölemben csak úgy, miközben tudom jól, hogy milyen rossz hatással van rá az éjszaka és nem ébredt fel, nem ijedt meg, nem... egyszerűen nem volt semmi gond elég jó jel. A bizalom már meg van, a vonzalom is, már csak az a dolgunk, hogy legyőzzünk egy démont. Ha elmondtam volna akár Eldoriennek, akár Ellaelnek, hogy mire készülök biztosan kiakadnának és eleve nem engedték volna. A diplomácia vezetője vagyok és ilyesmire vállalkozom? Őrültségnek tűnik igaz? De még sem az, mert akarom, mert segíteni szeretnék neki és tudom, hogy ha egy kész kísérettel jövök, akkor nem vállalja, mert úgy érezte volna a háttérbe van tolva, amíg a nagyok megoldják az ő problémáját. Ezt nem akartam. Ezért jöttem egyedül, kockáztatva azt, hogy baj lesz, de bíznom kell magamban és az erőmben, hogy végül megoldjuk.
A képet azért kissé nehézkesen küldtem el neki, de végül csak nem volt rá rossz a reakció, legalábbis remélem, hogy a csupán szmájlis válasz nem jelenti azt, de ez majd kiderül, amikor találkozunk és már csak pár perc, amíg megáll a taxi. Nem kocsival jöttem, gondoltam hogy ő igen és akkor felesleges is lenne egyből kettő. Csak én és ő... és persze a feladat, ami előttünk áll. Én nem sok felszerelést hoztam, de a ruhám az most jóval hétköznapibb. A hajszínem maradt, de alul fekete a farmer, a dzsekin is fekete bőr, és az alatta lévő vékony topp is ilyen. Ide most nem illik semmi pucc és mivel nem igazán vagyok fázós alkat, nem zavar, hogy amúgy még majdnem a télben járunk benne és nincs valami nagy meleg.
- Remélem nem vártál sokat, Manhattan így estefelé kissé be tud dugulni. - elmosolyodom, közelebb lépek, ha csak nem volt gond a képpel, ha csak nincs baj és húzódik el, akkor odacsókolok a szájára. Ennyi kell, megerősítés nekem is és talán erőt ad egyben neki is. - Mivel készültél? - azért érdemes tudnom, hogy mi van nála, mivel tudja megvédeni magát, hogy ne nekem kelljen. Persze meg fogom tenni, mert kettőnk közül ő az, aki sokkal sérülékenyebb és ő az, aki nem regenerálódik csak úgy, tehát óvatosnak kell lennem és vigyáznom kell rá, ez most a legfontosabb. Nem akarom, hogy baja essen. Szívem szerint még mindig másnak adtam volna a feladatot, pár képzett harcosnak, de nem engedte volna és csak rám haragudott volna a végén, hogy átléptem rajta. Nem akartam, de... tudom mikor kell menekülni és remélem, hogy ha ilyesmire kerül sor, ha netán látja, hogy nem fog menni, akkor majd vállalja, hogy segítsen más is, ha még sem tudnánk megoldani ketten. Nem erre építek, de erre is fel kell készülnünk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 37
☮ Hozzászólások száma : 58
☮ Tartózkodási hely : Most éppen Peking



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Vas. 28 Feb. 2016 - 12:26


Madeline & Joe



 Mielőtt találkoznánk ma este, mégiscsak megkértem, hogy valahogy rajzoljon már egy sárkányt, amiről elképzeléseim lehetnek, hogy ha a sötétben átalakulna, ne tojjak be annyira. Amit átküldött, az egyrészt félelmetes, másrészt felismerem benne az emberi vonásait, így igenis cukinak tartom. Méltóságteljes a maga idegen valójában, de ha tudom róla, hogy ő az, és egy ilyen tökéletes, erős lény vonzódik hozzám, máris nem félek annyira. A modern kor gyermeke vagyok, még ha tudom, hogy ő hihetetlenül régóta él, de már azt is tudom, hogy haladt a korral, így csak nem sértődik meg, ha szmájlikat küldök vissza, igaz, szivecskés nincsen benne, hiszen tudja róla rólam, hogy nem vagyok egy túl romantikus alkat, habár vele kapcsolatban olyan komoly gyengéd érzelmeket táplálok, amely újdonságként hat, s azt hiszem, hogy valahol őt is meglepi, hogy találkozott velem. Azért kedveskedő, nevetős szmájlik mennek, hogy tudja ebből, hogy nem kinevetem, hanem megnyugodtam, eddig sem voltam ideges ebben a témában, csak jobbnak láttam felkészülni. Kiszámolgattam, hogy a démon ma fog lecsapni, ezért találkozunk Maddie-vel most. Hát nem mondom, azért aggódom rendesen, mert eddig nem volt vesztenivalóm, most már van valakim, aki fontos, és most az életét, a felépített birodalmát kockáztatja értem, egy emberért, pedig lehetne millió más dolog az életében. Ám ahogyan elmondta, nem teljes az, ahogyan él, és velem akar lenni. Ez azért... komolyan boldogító. Viszek magammal egy kiló reflektort, elemlámpákat. Mégis a kedvesre kell majd nagyon odafigyelnem, mert bár azt kérte tőlem, hogy legyek óvatos, inkább őt féltem. Én már beletörődtem a sorsomba, de azt nem akarom, hogy neki bármi baja essen. Úgy beszéltük meg, hogy este az operaház parkolójában találkozunk, és onnan megyünk majd a csatornák irányába. Az én kocsimat ott hagyjuk, hátha addig befut a diszpécsertől a jelzés, hogy gyilkosság történt. Ellenben elérkezik az este kilenc óra, a kocsimnak támaszkodva várom a lányt, de még semmi. Virágot nem hoztam, hiszen a nyomozásra felesleges lenne, viszont azon azért komolyan gondolkoztam, hogy a zsebórát tőle kaptam? Na majd megkérdezem...


♫ Breathe again ♫ ϟ Ruha ϟ te is titkolózol??  lufis
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Hétf. 15 Feb. 2016 - 9:44



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ✯ Caryeth
☮ Kor : 28
☮ Hozzászólások száma : 6



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Szer. 28 Okt. 2015 - 13:12





James & Giselle

Nem árt neki a golyó úgy, mint másnak. Persze az apám is ilyen volt, őt sem kellett volna csak úgy eltenniük láb alól, de mégis megtettek, szóval nem kell nekem ilyen szöveggel jönni. Ha kap egyet a mellkasába akkor az jó eséllyel neki is ugyanúgy halálos lenne nem? Nem mentem még ebbe bele soha sem. Nem érdekel ez a világ, próbálok úgy tenni, mintha nem is létezne, még ha ez butaság is egyébként, hiszen attól még létezik és én tudok is róla, de ettől még nem tudom könnyedén venni a tényt, hogy az aki most itt ül mellettem az ágyban sárkány. Az egész valami iszonyat abszurdnak tűnik és el sem tudom képzelni, hogy ez tényleg... igaz, hogy ha megtenné, átváltozna, akkor tényleg egy sárkánnyal, egy olyan böhöm nagy izével kellene farkasszemet néznem.
- Ettől még légy óvatos rendben? Semmi hősködés meg... ilyenek. - a fene tudja, hogy nincs-e mondjuk valakinek egy kis nagyzási hóbortja, ha eleve jóval méretesebb az alap alakja, mint másoknak és esetleg azt hiszi idővel magáról, hogy sebezhetetlen, hogy nem ártanak neki a dolgok úgy, mint másnak. Baromira nem szeretnék egyszer arra idejönni, hogy ő nem jön, mert nem volt elég körültekintő. Elveszítettem már a családomat, a következő én leszek aki feldobja a bakancsot, másnak nem akarom végignézni a halálát és a halálhírét sem hallani.
- Ha ember lennél fájna, ők meg erre apelláltak, végülis érthető. Nekem viszont holnapra necces lenne egy kiadós másnaposság, de... lehet hogy jót fog ez most tenni. - kiütni magamat... nem teszem túl gyakran, de lehet, hogy most tényleg jót tenne. Egy kis pia és elfelejteni a sok szarságot, ami az életemet egyre inkább kitölti. Tudom, hogy én vállaltam ezt az egészet és nem is fogom csak úgy feladni, de attól még nehéz és fáradok és egyre rosszabb olyasmiket végignézni, amiket napi szinten kell. Azt sem tudom mikor jön el a pont, amikor nekem is durvább dolgokat kell tennem, hogy ne bukjak le és hogy egyáltalán meddig mennék el.
- Pedig néha úgy érzem, hogy könnyebb lenne, de akkor az egész eddiginek semmi értelme és képtelen lennék tükörbe nézni. - halkan sóhajtok csak egyet. Jól esik, ahogy finoman megsimítja a kézfejemet. Figyelmes és gyengéd, komolyan nem értem, hogy miért nem csapott rá valaki, vagy miért nem hagyta eddig senkinek. Valamilyen kedves lány illene mellé, aki feltöri ezt a kemény burkot, amit mag köré emelt, nem én, aki magam is elég érdes és szívós vagyok és cseppet sem az a finom lelkű kedves lány, akit megérdemelne, arról már nem is beszélve, hogy ki tudja mikor hagyom ott a fogamat egy félresikerült akció közben.
- Pedig tudod, hogy benne van a pakliban, hogy... én sem vagyok sebezhetetlen, és nem is gyógyulok valami gyorsan. - nem akarom sem megijeszteni, sem tönkre vágni a hangulatot, de akkor is tudnia kell, hogy mi a helyzet, hogy igenis ezzel is számolnia kell. Meg kell ezt tennem, de igenis benne van a pakliban, hogy nem sikerül, hogy bukom az egészet, akkor pedig neki tovább kell lépni, mert még elég hosszú élet áll előtte... sőt inkább végtelen nem? Nem is akarok ezzel foglalkozni, inkább arra figyelek, amit mesél, a világról, ami kint van, ami nem vérrel és bűnnel átitatott, legalábbis a felszínén.
- A lányoddal? - oké, itt jön az első meglepett pislogás, mert ez még nekem is új info, főleg hogy még gálára is ment vele. Ez van, ha olyan kevés időt töltesz a való világban, mint én. - És milyen? Hogyan rabolták el és... ő is... tudod... olyan, mint te? - tudom én, hogy sokfélék vannak köztük, most épp egy angyalról beszélt, de vajon a lánya miféle? Hát komolyan marhára nem arra készültem, hogy a végén még egy mostohalányom is lesz, aki a tetejében bármikor tüzet lehelhet a képembe, vagy savat, jeget... tudom is én. Na nem mintha esküvőt tervezgetnénk vagy mi, csak hát... na azért ez meglepett. Inkább közelebb húzódom és kihasználom az együtt töltött időt, hogy legalább valamelyest megnyugodjak, amit ölelő karok között mindig sokkal könnyebb. Persze közben azért lelkesen kortyolgatom a piát, időnként tartva egy kis szüntet, főleg mert az efféle meglepő témákat, mint a lánya még józan állapotomban kellene végighallgatni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Vas. 25 Okt. 2015 - 22:08

Elgondolkodva pillantok a kérésére. Egy sárkány sem legyőzhetetlen az emberi alakjában. Persze egy káoszsárkányt az aurája miatt nem fognak bántani, mert rettegni fognak, még akkor is, ha egy törékeny tinédzser alakjában mászkál. Halk sóhaj után végre válaszolok neki.
- Igen, árt nekünk is, éppen ezért nem vagyok katona, hanem csak rendőr. Nem mintha rossz lenne, de pár évet lehúztam Afganisztánban, Irakban, és néha hiányzik. Persze, ha sárkányként néztem volna farkasszemet velük a pikkely megállítja a golyót, emberi fegyver annyira azért nem tud minket megsebezni. Azt azért nem próbálnám ki milyen egy atombomba mellett lenni mikor éppen robban. – vakargattam meg a borostás államat egy mosollyal.
- Rendbe fogok jönni, nem kell értem aggódni. – biztató kis mosoly játszik a szám szélén, amúgy sem szoktam túl sokat mosolyogni, már így is túlléptem a napi keretemet.
- Hm, igen az egész üveg pia a tied. Ha gondolod kiütheted magad, én úgyis itt leszek, engem a gyógyszerekkel akartak kiütni, de nem vettem be mindet, mert akkor tuti nem vezettem volna el idáig. Elefántnak elég fájdalomcsillapítót adtak, pedig nem is fáj a vállam. – ingattam meg a fejem egy sóhajjal. Orvosok, persze tudom, hogy feküdnöm kellett volna még a kórházban, de Giselle-nek nem tudtam volna szólni, és a legrosszabbra gondolt volna, mint ilyenkor mindenki ha nem hall a kollégájáról aki rendőr.
- Tudom, hogy szívós vagy. A legtöbben már a félénél feladták volna, te mégsem. – mosolyodtam el gyengéden. Hüvelykujjammal megcirógattam a kézfejét. Apró mozdulatokkal közeledtünk, de máshogy nem is tudtam volna elképzelni, persze könnyebb lett volna, ha nem havonta találkozunk, viszont még odébb van, hogy ne így legyen.
- Tudod, hogy igen. Megteszek majd minden tőlem telhetőt. De nagyon remélem, hogy nem lesz szükség rá, és te fogod megtenni amit kell. Nem tudom mit csinálnék, ha nem lennél. – nem beszélek túl hangosan, mert nincs is rá szükség, nagyon jól tudja, hogy megteszem amit kell, ha szükséges, mert mindig mellette állok.
- Hiszen ismersz már annyira, számomra fontos a tisztaság, és ebbe a koszos motelpoharak nem tartoznak bele. Lássuk, részt vettem a met gálán, a lányommal, aki majd szeretne téged megismerni, miután az egész maffia ügyet elintézzük. Annyira azért nem akarok sietni a találkozással, őt is csak most ismertem meg. Kiderült, hogy egy angyal nevelte fel, de ezzel, hogy elrabolta a lányomat akiről nem tudtam aláírta a halálos szerződését, egyenként tépem ki a tollait. De ennyit arról, hogy agresszívan viselkedem. Fő a higgadtság, és a nyugalom. Egyébként minden a legnagyobb rendben kint, elkapom a bűnözőket, börtönbe vitetem őket, s kb. ez megy mindennap. – puszit nyomok a hajába, és gyengéden ölelem magamhoz, szeretem a karjaim között érezni.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ✯ Caryeth
☮ Kor : 28
☮ Hozzászólások száma : 6



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Pént. 16 Okt. 2015 - 22:21





James & Giselle

Nem lep meg, hogy elpakol, igazából az se lepne meg különösebben, ha még az ágyat is megigazítaná alattam, mert már összegyűrtem a ráfekvéssel... Na jó túlzok és egyébként is legalább hozott egy kis piát, az most biztosan jót fog tenni. Mondjuk nála se jártam még, de biztos vagyok benne, hogy a lakása is igazán tipp topp, bár az alapján, amit mesélt magáról, gondolom éppenséggel van elég felesleges energiája, amit le kell vezetnie valahogy és ezt takarítással remekül le lehet. Vagy ezt gonosz megjegyzésnek mondanánk? Főleg, hogy alapvetően én sem szólhatok, mert túl sokat nem vetettem bele magamat a pasizás rejtelmeibe, főleg azóta, hogy ezt az egész ügyet elindítottam.
- Egyébként is neked árt a golyó úgy, mint... tudod... az átlagnak? - annyira már ismer, hogy ez a téma nálam nem a legkönnyebb, ez az egész mitikus izé. Még mindig nem tudom kezelni és feldolgozni, épp e miatt nem megyek bele soha sem mélyebben. Ettől még persze felülök és nem azért, mert meg akarom nézni azt a vodkát, hogy milyen, nekem most a legolcsóbb lötty is tökéletes lenne igazság szerint. - Szóval rendben jössz? - azért egy cseppnyi aggodalom mégis csak vegyül a hangomba. Lehet, hogy több, mint egy átlag ember, de az apám is az volt és már nincs életben, tehát ők sem halhatatlanok, vagy lehet hogy van köztük olyan is, de nincs egyiküknek sem a homlokára írva. James sem tudom, hogy mennyire bírja a kiképzést, egyáltalán nem biztos, hogy mindent túlél.
- Tehát az összes pia az enyém, én üssem ki magamat helyetted? - itt már kap egy halvány mosolyt, miközben feltornászom magamat, hogy rendesen meg legyen az a fránya szemkontaktus is. Őszintén szólva még pontosan mindig nem tudom, hogy mi is van közöttünk. Egy kósza piás éjszaka, ahol még csak nem is történt túl sok és ő az egyedüli kapcsolatom a külvilággal és az is nyilvánvaló, hogy kötődik hozzám, de én... mernék kötődni? Mégis csak egy - baromi nehéz még mindig kimondani - sárkány ül itt mellettem és ez... baromi ijesztően hangzik így kimondva, épp e miatt kezelem emberként, sokkal egyszerűbb. Emberként viszont mit is jelent vajon számomra? Vigaszt, segítséget... jelenleg még piát is, mert azt is hozott, és még? Szabad nekem másra koncentrálnom, amikor amúgy is fontos feladatom van?
- Ez kedves tőled, de szívós vagyok. Ez az egész.. muszáj sikerülnie. Ha nem sikerül, úgy se tudnék nyugodni. - úgy se menne, amíg nem kapom el azokat, akik kivégezték a családomat, nem lennék képes csak úgy tovább élni az életemet. Bosszú, méltó büntetés, mindegy hogy hívjuk, de hogy teljesítenem kell, az biztos és nem hátrálok meg, akkor sem ha veszélyes. A következő szavaira azért már szélesebben mosolyodom el és közelebb húzódom hozzá. Csak finoman fogom meg a kezét, de ennél még nem teszek többet.
- Szóval, ha nekem nem jön össze... ha elbuknék, megígéred nekem, hogy befejezed? Ha... ha minden rosszul sül el. - tudom, hogy nem ezt várta, de mégis ez az, amit kimondok. Tudom, hogy ő már azt sem hagyná, hogy bármi rosszul süljön el, de ki tudja. Veszélyes helyen vagyok, veszélyes közegben, ahol nem tudhatjuk, hogy mi vár rám és igenis arra is fel kell készülni, hogy balul sül el valami. Michelle keresztbe tehet nekem és nagyon sok a rizikós tényező, de tudja jól, hogy akkor sem fogom feladni, vagy meghátrálni, ha esélyem sincs. Be kell fejeznem és megnyugtató lenne azt hallani, ha nekem nem sikerül, akkor ő majd megteszi helyettem.
- Ha ezt nem tetted volna hozzá... - szélesen elmosolyodom, de aztán átveszem tőle az üveget. Nem gond nekem üvegből inni, bár az itteni poharak se különösebben zavarban, és az hogy őt igen... már valahol megszokott dolog, nem lepődöm meg rajta különösebben. Igazából egészen cuki ezzel a tisztaságmániájával, de szerintem ő is tudja, hogy a zsaruk ritkán a kosz miatt haláloznak el. Egy koszos pohár a legkisebb fenyegetés, ami rám leshet, vagy akár rá. - Mesélj nekem valami érdekeset az átlagos kinti életről? - ha már fogom a kezét, akkor kicsit magammal húzom, hogy feljebb üljünk az ágyon és kicsit odafészkelhessem magamat mellé. Nem szorosan bújva, de azért mellé. James és a vodkás üveg, azt hiszem tökéletes párosítás, hogy kicsit kiverjem a fejemből a zavaró gondolatokat és a pocsék napomat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Hétf. 12 Okt. 2015 - 22:18

- Van ami sosem változik. Ebbe a rendmániám is beletartozik. – mosolyodtam el halványan, bár nem látta. Na, igen erről sosem tudtam leszokni, még akkor is képes voltam rendet rakni, ha már a halálomon voltam a kimerültségtől. Pedig a mai agglegények lakása egyáltalán nem rendes. Sőt, kifejezetten kupis, mint az egyik kollégám lakása is.
- Mondjuk úgy késtem is egy kicsit, meg hamar is jöttél. Volt egy kis dolgom a kórházban. Nem kell aggódni nem halálos, megmaradok. – a cipőre nem is reagálok, ezt még kibírom, mielőtt én is felültem volna az ágyba elmentem a vodkáért és egy pohárért.
- Tudom, az ökör iszik magában, de valami brutális fájdalom csillapítót kaptam, nem akarom magam kiütni rögtön. Tényleg ne aggódj, vállon lőtt egy bandatag, már leszerelték, az ítéletére vár. – meséltem el röviden a napomat, az ő történései jobban érdekeltek, az lényegtelen, hogy megsérültem, volt már rá példa. Sárkány vagyok, az emberi alakom akkor is sebezhető, ez van, nem mindenben lehetünk kiváltságosak.
- Persze, nem felejtettem el, de idegesítő dolog, hogy kívülről tehetetlen az ember, s aggódhatok érted. Mert ki tudja mi történik ott veled. Inkább bele sem gondolok. – sóhajtok fel halkan. Valahogy sosem gondoltam arra mit is csinál ott, én is épültem már be, de férfiként könnyebb volt.
- Nem tehetsz róla, tudom, hogy sajnálod. Amint elkapjuk a szarházi bandát nem lesz több értelmetlen haláleset azon a környéken. De a világon akkor sem tudjuk megszabadítani az egész világot az ilyenektől. Vállaltad a kockázatot, és nem tetszik, hogy Michelle kiakar szállni, ha ő abbahagyja neked is annyi. Bár azt nem fogom hagyni. Ha kell a pokolba is érted megyek. – néztem rá egy pillanatra. Ide is elértünk, újra megdobogtatta a drága kis szívemet egy nő. Akit tényleg megakartam védeni bármi áron, persze erről neki nem kell tudnia olyan nagyon.
- Persze, töltök..Nem, maradjunk az üvegnél, nem bízom az itteni poharakba. Lassan hipochondernek fogsz nézni, de akkor sem. – csavartam le a kupakot az italról, majd odaadtam neki. – Remélem megfelel, legközelebb majd másikat hozok. – ezt is csak lekaptam a polcról, szerintem mindegyiknek ugyanolyan volt az íze. Mondjuk most kihagyom, a doki ütős cucca miatt ezt a szert nem akartam a magaménak tudni.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ✯ Caryeth
☮ Kor : 28
☮ Hozzászólások száma : 6



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Kedd 29 Szept. 2015 - 10:17





James & Giselle

Csak akkor pillantok fel, amikor meghallom a nyíló ajtó jellegzetes hangját. Neki is van kulcsa ide és nekem is, a szobába nem jön más rajtunk kívül, hogy még véletlenül se legyen meg az esélye a lebukásnak. Épp csak egy másodpercre nézek fel, aztán vissza is ejtem a fejemet az ágyra egy apróbb sóhajjal. Hallom, ahogy a helyére teszi a kabátot, amit nekem nem sikerült a széken megtartani és a földön kötött ki. Azért erre mégis csak megjelenik egy halvány mosoly az arcomon, de még mindig nem nézek fel újra, csak a plafont bámulom.
- Szóval nem múlt el a rendmániád? - nem piszkálom, inkább csak kicsit viccelődésből ezt a hangomból is hallhatja, még ha az arcomat ezúttal nem is látja, hiszen így van, arról mos nem tudhat, hogy a mosoly ott pihen a szám szegletében, hiszen a plafon felé pislogok még most is, de legalább már nyitva a szemem és nem próbálkozom valamiféle pihenéssel, de miért is tenném, hiszen nem pihenni jöttem, hanem átbeszélni mindent, ami fontos. Arról persze még nincs is tudomásom, hogy őt még meg is lőtték, ha lenne biztos, hogy kifejezném aggodalmamat, annak ellenére, hogy tisztában vagyok a ténnyel ő nem olyan sérülékeny, mint egy szimpla ember, mint mondjuk én. Az apám sem volt, és mégis meghalt, szóval... nem veszem azért én készpénznek ezt a sárkány dolgot. Őt is meg lehet ölni, maximum egy fokkal nehezebb, mint mondjuk engem. Amikor érzem, hogy leül az ágyra azért már felkönyökölök, hogy mégis csak a szemébe nézzek. Illik és... muszáj is. Azért lássuk be oltári jó pasi, időnként tényleg jól esik elnézegetni.
- Hello James, késtél, vagy én jöttem túl hamar? - azért az üveget én is kiszúrom, és értékelem a gesztust. Annyi biztos, hogy olcsóbb, mint a motel kis bárjában, ami van és jó eséllyel minőségibb is, no meg mennyiségben is mindenképpen jobban állunk így. - Na jó, e miatt megbocsátok. - mosolyodom el és most már feltápászkodom, hogy rendesen fel is üljek az ágyon, de nem csúszok ki mellé az ágy szélére. Lerúgom a cipőimet, bár minden bizonnyal nem fogja értékelni, hogy ezzel megint rendetlenséget csinálok, de ennyi azért csak belefér, legalábbis remélem. Felhúzom szépen a lábaimat törökülésben, hogy szépen hátrébb csúszva elhelyezkedjem az ágyon valami kényelmesebb helyzetben, a falnak vetem a hátamat, hogy ne zsibbadjak szét teljesen és remélhetőleg ő is követi a példámat, és nem marad ott az ágy szélén. Legalább addig is húzom az időt a kis beszámoló miatt.
- Azért vagyok bent, mert kintről semmi esély bármit is elérni te is tudod. - újabb kitérő mondat, mert az, hogy elmondjam azt, ami ténylegesen történt sokkal inkább nehezemre esik, könnyebb húzni az időt és nem azonnal a pocsék részek elmesélésével indítani, nekem legalábbis könnyebb.- Meghalt egy kölyök James, talán ha tizenhat volt... de lehet hogy még annyi sem. - halk sóhaj. Tudom, nem szabad ezeket a szívemre venni, nem szabad foglalkoznom velük, mert ez csak egy kölykök, ha elintézzük az egész bandát, akkor nem hal meg több, ha nem járok sikerrel, akkor még nagyon sok hagyja ott a fogát, akikről jó eséllyel még csak tudni sem fogunk. - Segíthettem volna neki, de kockáztattam volna a lebukást és már Michellenél is rezeg a léc. De ennél több... nem sok. - csalódottan csóválom meg a fejemet. Fél éve dolgozom ezen az ügyön, de még alig jutottam valamire. Tudom, hogy az ilyesmi nem megy gyorsan, főleg mert meg kell szerezned a bizalmat és az időbe telik, addig nem jutsz hozzá semmihez sem, ami igazán fontos információ. Ettől még frusztrál a tény, hogy ilyen közegben vagyok és nem tudom, hogy meddig tart még.
- Töltesz? - siklik a tekintetem most már az italunkra, bár nekem aztán akár üvegből is megfelel. Most édes mindegy, csak lecsússzon valami a torkomon, ami segít kicsit kikapcsolni és elengedni magamat, de ő van annyira rendszerető, hogy talán nem feküdne neki az, hogy üvegből iszogassunk. Megadom neki a lehetőséget, hogy a poharas verziót válassza.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Szomb. 26 Szept. 2015 - 22:56

Nem egészen úgy történt a napom ahogy azt szerettem volna. Egészen a délelőttig pont úgy telt ahogy azt elterveztem csak utána nem. Kaptam egy sürgős telefonhívást a főnökömtől, a kolumbiai bűnbanda előbújt rejtekhelyéről, nekem pedig csak ennyi kellett. Csak két embert hívtam a csapatból, nem akartam hatalmas rajtaütést, mert ez a banda is kicsi volt. Nem úgy, mint az olasz, vagy a koreai csapat.
De elszámoltam magam, több emberre lett volna szükségem. Ugyanis sikerült csapdába ejteniük, mondjuk megúsztam egy váll lövéssel a dolgot, s a nagyobb részüket el is fogtuk. De a főnök így is meglógott. Sejtéseim szerintem hamarosan ő is rács mögé kerül. A lényeg, hogy pár óráig a kórház egyik termében ücsörögtem. Kiszedték a golyót, összevarrták a sebet, s ugyan bent akartak tartani megfigyelésen erősen tiltakoztam, így saját felelősségre haza engedtek.
Haza is mentem, hogy átvegyem a véres pólómat, a találkozómra csak nem mehetek rendezetlenül. Mégis milyen benyomást keltenék? Lehet, hogy nem érdekelné, viszont engem azért igen. Köszönhetem annak mert régi vágású vagyok, és mert megint fontos volt számomra egy nő véleménye. Mármint a lányomé is az, de Giselle azért merőben más tészta. Ő az aki megdobogtatta a négyszáz éve halott szívemet. Mármint képletesen halott, ha nem így lenne alulról szagolnám a virágokat.
Akárhogy is tiltakoztam az érzés ellen, nem tehettem semmit. Valami úton-módon elcsavarta a fejem. Nem mondanám nagyon gyors kapcsolatnak. Sőt egészen lassan haladunk, de ezt betudom annak, hogy beépült a bűnbandába. Én meg kívülről próbálok neki segíteni. Persze ezt is óvatosan kell csinálni nehogy lebukjon. Azt nem hagyhatom, neki is joga van revansot venni a szülei miatt. Ugyan az enyémek még élnek is virulnak. Anyám éppen divattervezőként mulatja az idejét, apámból pedig borász lett, és éldegélnek Franciaországban.
Mielőtt elvezettem volna a motelig ahol a találkozót szervezte meg, előtte még beugrottam a boltba venni pár apróságot, na jó alkoholt. De havonta egyszer egy-két pohárkával megengedtem magamnak. Nekem annyira nem ártott, bár a nyelvem azért megeredt tőle. Annyi szerencsém volt, hogy nem nézett nagyon hülyének mikor megmondtam mi vagyok. Na jó akkor viszont már tudtam, hogy elmebetegnek tart amikor kijelentettem mennyi ideje nem randiztam, és nem is voltam nővel. Igen, egy picit sokáig tartott a gyászom, ennyit megérdemelt Rhaenys.
Sietős léptekkel haladtam a folyosón, végül megtaláltam a szobát, kopogás nélkül léptem be. A leesett kabátot hanyag mozdulattal a székre raktam, sosem bírtam a rendetlenséget, szakmai ártalom, vagy csak túl sokat voltam egyedül.
- Hello Giselle. – ültem le mellé az ágyra, az üveget már leraktam az asztalra. – A kérdés pedig a szokásos lesz, mire jutottál ott bent? Mert én kint nem sokat tudtam tenni. A főnökük több oldalról védve van. -
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ✯ Caryeth
☮ Kor : 28
☮ Hozzászólások száma : 6



TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   Szer. 23 Szept. 2015 - 21:48





James & Giselle

Fáradtan és nem kevésbé idegesen trappolok végig a folyosón. Nem festek valami jól, egyértelműen látszik rajtam, hogy nem vagyok rendben. Alig jutottam előre, pedig majd fél év eltelt. Michelle úgy fest, hogy képes lenne visszalépni, pedig megmentettem a szaros kis életét! Ha én nem lennék már nem is élne és ha nem lesz hajlandó tanúskodni akkor az egész eddig cseszhetem, nem fogom elérni azt, amit akarok. Le kell buktatnom ezeket... nem lehet, hogy ez az idő teljesen felesleges legyen, hiszen erre áldoztam az életem utóbbi éveit, hiszen a sok tanulás is pont erről szólt, ezért volt, ezért dobtam félre mindent. Itt nem ismételhetsz, nem kezdheted újra, ha nem sikerült, nem lehet. Ha elbuktad, akkor vége. Rossz esetben ki is csinálnak, ha rájönnek, hogy ki vagy, ahogyan a szüleimmel tették, de én nem fogok beijedni és meghátrálni akármi lesz is. Végigviszem. Találok tanúkat, találok bizonyítékokat és le fogom buktatni az egész tetves bandát!
Mégis a nagy elhatározás ellenére is úgy csattan az ajtó a hátam mögött, amikor belépek a kis motelszobába, mintha nem sokon múlna, hogy ki is szakadjon a helyéből. Még nincs itt, nem kárhoztatom érte, én érkeztem vagy tíz perccel előbb. Ritkán találkozunk. Igazság szerint még csak nem is tudom pontosan, hogy mi is ez az egész. Kijelölte mellém a főnök hónapokkal ezelőtt. Azt mondta megbízható, azt mondta segíteni fog, ha kell, és védi a hátamat. És valahogy az egész valami más irányba ment el. Mégis csak ő az egyedüli összeköttetésem a világgal, nem csoda, hogy neki mondtam el mindent és az egész valahogy magától alakult. A megbeszélések... az éjszakába nyúló megbeszélések, időnként egy kis itallal megspékelve, hogy kieresszem a gőzt. Hogy ez elsöprő szerelem lenne... nem tudom, nem is tudom, hogy képes lennék-e most ilyesmit érezni. Kedvelem és az tuti, hogy mellette nem kell hülyének éreznem magamat, ha kibököm "Amúgy az apám elementálféle volt". Azért ez elég nagy előny, de ettől még nem sokkal könnyebb az egész. Ezt a világot... ami a miénken kívül van eddig is kizártam a fejemből és most a pasi, aki az összekötőm, aki segít, aki... a pasim, bár erőteljesen mondhatni távkapcsolati szinten, mivel szinte csak havonta találkozunk... sárkány. Na erre varrjon gombot, aki tud, vagy akar. Én egyelőre még nem próbálkoztam vele, amúgy se állna jól a tű a kezemben.
Nos tehát az ajtó majd ki szakad mögöttem, ahogy lendületből bevágom. A kabátomat a második mozdulattal hanyagul ledobom a legközelebbi szék támlájára... mármint dobnám, de végül a földön köt ki. Kap úgy két másodpercet, amíg megnézem magamnak, aztán hagyom a francba. Onnan legalább már nem esik lejjebb igaz? Végül egyszerűen csak megállok az ágynak háttal, széttárom a karjaimat és fáradtan engedek a gravitáció erejének, hogy a fogjuk rá puha matracon kössek ki. Annyira hál' istennek nem kemény, hogy fájjon az érkezés és annyira sem rugalmas, hogy visszadobjon érkezés után, de azért nem is mondanám puha dunyhának. Lássuk be, ez egy gyér motel nem is lehet tőle többet elvárni. Egyelőre csak lehunyom a szememet és várok. Próbálom kiverni a fejemből a tuti méreg drága hűtőt tartalmát, pedig milyen jól esne egy kis üveg vodka. Csak úgy magában töményen mindenféle plusz nélkül. Végül csak megmoccanok, de épp csak annyira, hogy a hátamnál lévő fegyvert előkotorjam, mert valami eszement kényelmetlen, ahogyan nyomja a gerincemet és kivágjam oldalra a kis, kopott éjjeli szekrényre. Alvás... annyira jó lenne egy kiadósat aludni, csak úgy... minden aggodalom, gondolkodás és holnapon való agyalás nélkül, de... totál esélytelen, még jó ideig esélytelen, amíg ezt az egészet meg nem oldom végre.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Pelham Garden Motel (Bronx)   Szer. 23 Szept. 2015 - 21:22


Pelham Garden Motel





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Pelham Garden Motel (Bronx)   

Vissza az elejére Go down
 
Pelham Garden Motel (Bronx)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York-