A legutóbbi találkozás azért meglepett és fel is kavart. Még mindig nem tudom, hogy jól döntöttem-e azzal, hogy eljöttem, de mi van ha nem? Lehet, hogy a nőnek segítenem kellett volna? De, ha egyszer nem kért belőle... akkor mégis mit tehetnék? Még sem küldhetek utána valaki mást, hogy foglalkozzon az üggyel, hiszen azzal rámutatnék arra, hogy én magam kudarcot vallottam és nem tettem a dolgomat, bár... talán nem is ez a dolgom. Védelmező vagyok, de nem feltétlenül az a feladatom, hogy ha egy ember buta én rángassam ki a csávából. Úgy érzem mindent megtettem, amit csak lehetett, de ha nem volt elég... Hát majd megoldja más, vagy rájön magától. Kétlem, hogy ez a démon katonákat gyűjtene és azért kellett volna neki a szőke, már csak azért is, mert nem illene semmiféle seregbe. Nem irányítható és jócskán nehéz eset, nem sok mindent tudna vele kezdeni, főleg nem frissen átváltoztatott állapotban, amikor egy képzett védelmis könnyedén kisujjból elbánik vele. Az viszont határozottan meglep, hogy a fickó megjelenik nálam. A titkárnőm hangja szólal meg a telefonban, amikor a hangjelzés után lenyomom a kis gombot. Nem felejtettem el a nevet természetesen, de nem értem, hogy mégis miért jött ide. Nem volt neki elég az ember, hogy megszerezte magának? Ennél több kellett? De miért? Morfondírozom, amíg végül lenyomom a gombot, hogy beleszóljak. - Engedje be. - nem állok fel az asztaltól ugyan, de látszik rajtam, hogy nagyon is feszülten várakozom, amíg meg nem érkezik és nem nyílik az ajtón. Nem tudom mire vélni a látogatást és ez tökéletesen látszik is a tekintetemből. Mégis megvárom, amíg a titkárnő távozik és csak aztán pillantok férfire, hogy az ajtó már becsukódott a nő mögött. - Miben... segíthetek? Vagy kérdezzem úgy, hogy mégis mi a fenét keres itt? - a stílusom azért nem keresetlen, de nem is leszek vele kedves. Kívülállóról van szó, akit a feladatomat teljesítve most itt és azonnal el kellene kapnom, hogy bezárjam és elvigyem őt ítélethozatalra a hozzáértőbbek elé. Nem beszélgetnem kellene vele, főleg nem a szőkéről, mert ezzel aztán végképp nem akarok foglalkozni.
Sometimes we smile just to keep back the tears ...
Shivala & Cheyanne
Nem kis fáradtságomba telt, hogy utánanézzek, hol is dolgozik a vöröske a valóságban. Mármint az emberek között. Van egy saját cége? Dícsértes. Mint ahogy az is, hogy mennyire ki akart hátrálni a konfliktus elől, pedig amilyen vöröslően parázsló pillantással fenyegetett, azt hittem, hogy valahogy izgalmassá teszük a vetélkedést Crisiant lelkéért. Miután a szőke dokilánytól elvállaltam, belevetettem magamat, hogy felkutassam a másikat, akiről meg akarom tudom, hogy miért is kellett neki a szőkeség. Mert azért érdekel, hiszen a későbbiekben is nyugodtan hátbatámadhat. Nem, nem tűnik ilyen aljas típusnak, de akkor is tudnom kell hogy ki ő, miért ült az a szomorúság a szemében, és úgy általánosságban, miért fenyegetett, és húzódott el. Olyan kettősség jellemzi, amit nem tudok megfejteni, de ha belegondolok, sosem értettem a nőkhöz. Válaszok kellenek, még akkor is, ha jól eséllyel szóba se áll velem. Na majd meglátjuk. Miután megvan a biztonsági cég, felkerekedek, és anélkül, hogy álcáznám magamat, vagy attól tartanék, hogy Juliett közvetlen emberei levadászhatnak, benyitok az üvegajtón, és a recepciós fiatal csitrit közelítem meg. A nyomába se ér a vöröskének. Vajon Juliette szándékosan ültet a recepcióra egy előnytelen külsejű lányt, hogy így még gyönyürűbbnek tűnjön? Vagy csak ennyire kedves, hogy nem a kinézet számít, mint a legtöbb cégnél? Nem tudom.. Mindegy, öles léptekkel vágok át a lányhoz, hogy előhalálasszak egy névjegykártyát, mert hogy az is van a biztonság kedvéért. A Randall Crane nevet találhatja rajta, és hogy testőr. Ha biztonsági cége van, akkor ez legalább indok, hogy itt legyek hivatalosan. - Szép jóreggelt. Juliette Hopkins-t keresem. Tudom, hogy nem volt megbeszélve, de utánanézne kedves, hogy bent van-e, és rámér egy negyed órát? – Kérdezem magabiztos pillantással, ez be szokott vállni, még az ilyen csúnyácskáknál is, mint egy a példány. Aztán meglátjuk, legfeljebb tudatom a nővel, hogy itt jártam, és érdeklődök iránta. Ebből már el lehet indulni, valamerre..
Sydney üzleti élete az égig érő felhőkarcolókban zajlik, melyek egymással versenyezve törnek az ég felé. Nemcsak hatalmas üzletházakat rejtenek az üvegfalak, hanem rendszerint ezek kiszolgálására kávézók, bárok és éttermek is helyet kaptak.
Kezdőlap 
