Megosztás
 

 Marché Mouffetard / Mouffetard piac

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Eldorien
Don't Hide Your Real Face

Eldorien
Elementál
we can control over the elements
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 897
☮ Hozzászólások száma : 93



TémanyitásTárgy: Re: Marché Mouffetard / Mouffetard piac   Marché Mouffetard / Mouffetard piac EmptySzomb. 27 Feb. 2016 - 12:19

Aalyena & Eldorien


Aalyena-nak úgy tűnik a vérében van az akció, ennyi erővel akár az én kasztomban is lehetne, noha most teljesen jól elvan Ellael köreiben. A feketeszárnyú teremtés mintha arra született, hogy káosz uralta világban éljen. Ha Aalyenára most szakadt volna le az ég, akkor is tudna érvényesülni, ezért ritka elismerő pillantásaim egyikét zsebelheti be, ahogyan feltérdelek mellette az anyósülésen, és a saját pisztolyommal lövöm a kívülállókat. Félmosollyal méltatom a vezetői képességét, hogy mennyire elégedett vagyok azzal hogyan engem kiegészít engem. Ha úgy alakul, hogy ismét komoly bevetésre megyek, amire nem vihetek nagyobb társaságot, lehet, hogy ismét Aalyenára gondolok, hiszen úgy tűnik, helyén van az esze. Remélem, hogy mielőbb sikerül lerázni őket, de majd a diplomáciával is le kell zsírozni, hogy elintézzék, hogy Párizs főutcáin lövöldöztünk. A csendőrség vélhetően már a nyomunkban van, hamarosan körözést adnak ki a kocsira, vagy a térfigyelő kamerák alapján ránk is, és őszintén szólva nincs kedvem a fogdában tölteni az éjszakát. Annyi minden történt mostanában, már kell az a hotel, még ha a feketeszárnyúval is lennék egy lakosztályba összezárva, majd elviseljük egymás közelségét, ha már párt kell játszanunk.
A lány hathatós vezetésének hála, üldözőink lemaradnak lassan, legalábbis elsőre ezt hiszem, ám a sofőr egyben a navigátor is, én pedig csakis lövésznek minősülök, hiszen nem tudom instruálni, hogy merre menjen, lévén hátrafelé nézek, csak ritkán oldalra, akkor kap tőlem egy kacsintást. Most azonban jön az újabb intrukció, alkaromra támasztott jobbommal csúsztatom a kívánt irányba a pisztolyt a szék támláján, és már lövök is anélkül, hogy céloznék, ezúttal vakon kell bíznom a feketeszárnyúban, ám közben az angyal satufékkel fordítja meg a kocsit, így már nem látom,h ogy mi történik. Csakhamar a város külső peremén száguldunk.
- Neked köszönhetően jól. Ügyes voltál kislány. – ugyan nem tudom, hogy honnan ez az erő, de így magunk között igazán megérdemelheti a dícséretet, amit egyébként másokkal nem osztogatok oly bőkezűen. Miután a belvárosban szándékoztunk nyomozni, lövésem sincsen róla, hogy a lány most hova vezet, valahol meg kéne húznunk magunkat?  Elteszem a pisztolyt, hogy ne azzal hadonásszak egy esetleges közúti ellenőrzésen, és a telefonomat halászom elő. Talán már most lehetne szólni Caryeth itteni embereinek, hogy intézzenek valami menedéket, ám ekkor látom, hogy a képernyő összetört a nagy rohanás közepette. Aztán felsóhajtok, amikor én is meglátom a motorosokat.
- Hát ezek már sose fogynak el? – Veszem ismét kézbe a pisztolyt, de jobban örülnék neki, ha a lány le tudná őket rázni, nem akarok civileket a tűzvonalba. Esetleg ráhajthatnánk az egyik autópályára, a kocsi lényegesen gyorsabb mint ezek a városi kis szar motorok.




Vissza az elejére Go down

Aalyena
Don't Hide Your Real Face

Aalyena
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 320
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Marché Mouffetard / Mouffetard piac   Marché Mouffetard / Mouffetard piac EmptyCsüt. 21 Jan. 2016 - 14:01



Eldorien & Aalyena


Egy. Küldetésünk már egy civil áldozattal járt. Feladatunk során már egy kívülálló meghalt. Egy.

Nem kérdezek, nem gondolkozok, csak automatikusan sebességbe rakom és beindítom a furgont, hogy aztán csikorgó kerekekkel fordulhassak rá a piacról leghamarabb kivezető szolgálati útra.
Szerencsére sem Ellael, sem más nem tud egyik kedvenc önpusztító hobbimról, a fejveszett gyorshajtásról kedvenc rendszám nélküli, illegális autóimmal. Nem mondom, hogy nem tudom, ez rossz, de... Egyszerűen kell. Az, hogy még nem vagyok teljesen alkoholista, csakis annak köszönhető, hogy vezetni mindennél jobban szeretek. Az, hogy egy éjszakát eltölthetek a V12-es motor hangjától kísérve a félreeső amerikai hegyi utakon, országutakon, mindennel felér. Segít felejteni, ébren tart, beindít, összerak. Az ereimben vadul száguldó adrenalin által adott szabadság felemel a hétköznapok sűrű, háborgó óceánjából, és egy egészen másfajta világba visz.
Tekintve, hogy az egyik kaszt vezetője ül mellettem, akinek amúgy az élete a tét (a sajátomról nem is beszélve), pont leszarom, hogy mi fog kiderülni. Senkit sem sodortam még veszélybe, csak ön-, de nem közveszélyes vagyok kedvenc Audim volánja mögött. És amúgy Eldorien melletted ül... Nem fog kelleni sok, és kiderül, hogy ugyan nem voltam egyik eljátszott "életemben" sem autóversenyző, de mégis úgy vezetek, mintha lettem volna... Nem érdekel. Ugyan álcám, titkaim egy darabja hull a porba ezzel, de hogyha élve kijutunk innen, akkor az csak azért lesz, mert Eldorien és a hangtompítós fegyver agresszív megbeszélést folytat, miközben én színészi "tehetségemmel" egy Forma-1-es pilótát flashselek...

Ráhajtok a hosszú egyenes útra, miközben Eldorien teszi a dolgát, majd magamban rimánkodva az ezeréves tragacsnak tövig nyomom a gázpedált. Biztonsági öv... Ugyan, kérlek! Kinek kell az! Maximum azért halunk meg, mert ütközéskor nem vagyunk bekötve... A széles szélvédőn kinézve azonnal kiszúrom a standok tetején hasaló lövészt, és révén, hogy Eldorien a jobbról lévő két másikkal ügyködik éppen... Szinte hallom magamban a férfi gondolkodását, ahogyan előkészül, hogy kivárja, míg a legkedvezőbb szögbe érünk. Na azt már nem!
A többi stand és pár lámpaoszlop miatt még nincsen jó rálátása az elementálra, így... Jobbra sandítok, majd remélve, hogy Eldorien elintézte a saját oldala felől érkező fenyegetést, odakiáltok neki:
- Kilencven fokos fordulat után tizennégy óránál, a tetőn! - Az utolsó oszlopot elhagyva behúzom a kéziféket és elfordítom balra a kormányt teljesen, így ahelyett, hogy a lövésznek lenne jó lehetősége átellenben lelőni Eldorient, az elementál kerül hozzá közelebb. A lövész szemben találhatja magát egy csőre töltött fegyverrel, majd az autó tovább fordul, elvéve a lehetőséget mindkettejüktől. Ugyan így veszélyeztettem a kasztvezető életét... De amúgy az autóból kihajolva lőhette volna csak le, még nagyobb célponttá változtatva magát.
Gyorsan gázt adok, és visszakormányzom a furgont a kifelé vezető irányba.
- Jól vagy? - kérdezem. A lehetséges hangtompítója miatt fogalmam sincsen, hogy lőtt-e a merénylő, de nincsen időm elnézni társam felé. Az, hogy letegeztem... Most nem érdekel. Ebben a helyzetben Eldorien talán éppen annyira a társam, mint a felettesem, így nem is rágódok ezen.
Ugyan az elementáltól kapott pisztollyal lőhettem volna én is... Volt már kezemben fegyver és tudom is használni, de nem vagyok gyakorlott a lövészetben. Még mozgó célt is egész jól el tudok találni, és ugyan ha a cél helyett én mozgok, sokban nem más, de... Én vezetek, és szerintem helyesen döntöttem.

Kivágódunk a piacon kívüli útra, ahol szinte azonnal öt motoros ered a nyomunkba.
- Ki a városból? - kérdezem, majd igenlő válasz esetén, vagy válasz hiányában Párizs külvárosai felé fordulok. Ezt az ügyet el kell intéznünk, és kérdezés nélkül is biztos vagyok abban, hogy senki sem szeretne még több civil áldozatot.
Akármerre is kell mennem, mindig a lehető legbonyolultabb úton haladok, néha megkerülve egy-egy háztömböt és egy ideig visszafelé hajtok. Az, hogy a motorosok mennyire tudnak egymással kommunikálni, és hogy elég lesz-e ennyi lerázásként, hogy Eldorien sorban le tudja-e őket szedni... Ez mind a jövő zenéje.

Vissza az elejére Go down

Eldorien
Don't Hide Your Real Face

Eldorien
Elementál
we can control over the elements
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 897
☮ Hozzászólások száma : 93



TémanyitásTárgy: Re: Marché Mouffetard / Mouffetard piac   Marché Mouffetard / Mouffetard piac EmptyHétf. 14 Dec. 2015 - 19:44

Aalyena & Eldorien


Annyira már hallottam a fekete angyalról, hogy tudjam, nem éppen a szíve csücske a bánásmód, s ha jobban magába néz, pontosan tudja, hogy ugyanígy érzek. Sosem voltam az a kifejezetten érzelmes, érzelgős fajta, most pusztán játszunk, elhihetetjük a külvilággal, hogy egy pár vagyunk, gyengéd, szerelmes túristák, akikkel madarat lehet fogatni, hogy itt vagyunk a szerelmesek városában, szájtátva rácsodálkozva minden évszázados utcasarokra, hogy végignézzük együtt a látnivalókat, beüljünk majd egy csónakba, hogy átéljük ezt a páratlan csodát. A valóság nyilván másról szól, s nem kérek majd utólag elnézést, ez vagyok én, s a lány bár nem katona, pontosan tudja, hogy mi a dolga, még ha nem is alám tartozik. Az a feladatunk, hogy figyeljünk fel a gyanus elemekre, s az angyal jelenleg kiszúrta azt a különös beszélgetést, s mintegy véletlenszerűen a nyomukba eredtünk. Annyit én is átlátok, hogy bárhová is megyünk most, nem biztos, hogy csupán a látható ellenféllel kell megküzdenünk, lehetséges, hogy nem pusztán egy olyan sakktábláról van szó, ahol két ellentétes oldal van. Mi történik, ha valaki a háttérből figyel, nincsenek lépései, csak egy, amivel a végén az egész táblát felrúgja? A meglepetés a legkomolyabb fegyver, amire nem készülhetünk fel, az ellen vagyunk a leginkább védtelenek. Az arccsók mindenesetre meglep, nem szokásom ilyet adni, kapni főleg nem. Alaposan elszigeteltem magamat minden ilyen tevékenységtől, s most az évszázados pókerarcom ment csak meg attól, hogy látványosan elhúzódjak, belül azonban háborog a lelkem. Aalyena szép nő, bizonyára a lábai előtt hever a világ, engem viszont sosem vonzott az, hogy a gyengébbik nemet hajkurásszam. Ahogyan Clarionnak is leszögeztem, gyengeséget jelent bárkihez is kötődni. A küldetésünk sikere értelmében tartom magamat, sőt el is mosolyodom, azt azért végképp nem éreztetem az angyallal, hogy undorodnék, mert szó sincsen róla, csupán idegen a helyzet. Éppenhogy mozdítok a fejemen, ahogyan bólintok, s fordulok utána, magamban méltatva, hogy szinésznőként viszont roppant imponzánsan végzi a dolgát.
- Hát hogyne. – Biccentek szórakozottan, a dzsekim alatt pedig már rászorítom ujjaimat a pisztolyra, hiszen innentől kezdve bármikor olyan helyzetbe kerülhetünk, ahol a gyorsaság számít. A tömeg közelében nem fogok élni az erőimmel, s egyébként is arra számítok, hogy le leszünk árnyékolva a holdkövek által, így Aalyena-t is erre készítettem fel. Nem fog tudni repülni, sem angyali fegyvert idézni. Nem mintha tudnám, hogy utóbbira képes-e-. Odaadom a papírpénzt, hogy ezzel fizethessen, hiszen én hívom meg, ezt kérte tőlem. És mégis él a láthatatlansággal, amelyekre csak az égen szárnyalók képesek, ellenállhatnék, mégis vakon bízom benne, s sodródom az árral.
- Ez ügyes volt. – Szenvetlen pillantással meredek az összeeső lányra, és megadom a lehetőséget, hogy az angyal üljön a volánhoz. Szükség is a gyorsaságára, s én előkapom a pisztolyt azonnal tüzelve, amint megpillantom a lövészt. A golyók ugatva szelnék át a levegőt, ha nem volna rajta tompító, így pusztán apró pattogás, és a kívülálló a földre hull az emeleti lőrésből. Többet most nem látok, ám az egyik sikátorból vagy féltucatnyi fekete ruhás motoros bőgeti fel a járgányát, és ered a nyumunka. Az arcukat nem látni a bukósisaktól, ám fel lehetnek fegyverezve.
- Indíts. – S követem az anyósülésre. Naná, hogy nem kötöm be magamat, hiszen felmerülhet hogy majd ki kell ugrani az autóból. Na ennyit a csendes nyomozásról!



Vissza az elejére Go down

Aalyena
Don't Hide Your Real Face

Aalyena
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 320
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Marché Mouffetard / Mouffetard piac   Marché Mouffetard / Mouffetard piac EmptySzomb. 21 Nov. 2015 - 20:07



Eldorien & Aalyena


Nagyon érdekel, hogy mit gondol rólam Eldorien, hogy miként ítél meg, de ez most nem alkalmas arra, hogy ezzel foglalkozzak. Úgyis megtudom, ha nem tetszik neki, amit csinálok. Ha más nem, lelő és kiiktat, ha az akció sikerességét veszélyeztetem.
Talán kissé radikálisan szemlélem a dolgokat, de tudtam, hogy mire vállalkoztam. Tisztában vagyok azzal, hogy akármikor megölhetnek, de… Legalább a jóért haltam meg. Feleslegesnek látom ennél többet foglalkozni ezzel az egésszel; a félelem az egyik legnagyobb úr tud lenni. Az a fajta a kényszer, amit az ember saját maga generál, ami nem hogy megvédene, hanem a halál felé sodor.

Függetlenül attól, hogy egy akció közepén vagyunk, hogyha nem Eldorien lenne a társam, akkor biztosan visszakézből vágnám arcon. Egyszerűen sikítani tudnék a Betsytől, összes létező sejtem prüszkölve köpköd ezen becézés gondolata miatt is. Újfent hálát adok a zöld posztós asztalnak, mert csak az ott szerzett tapasztalatom segít visszafogni vulkánként kitörni készülő dühömet.
- Igen, Drágám – válaszolom és lassítok durcásan, ahogyan egy igazi kitartott nő tenné. Közben a két férfi eltűnik a szemünk elől, a fejemben pedig összeáll a kép. Az a szörnyű kép, amely egy gondosan előkészített csapda tökéletesen felvázolt alaprajza. Mert már nagy valószínűség szerint késő. Mert már mindegy, hogy utánuk megyünk, vagy visszafordulunk, már mindenhol ott vannak és tudnak rólunk. Az apró részletek, melyeket agyamba véstem egyszerre adnak teljes képet, és tudom, hogy nem szólhatok Eldoriennek, mert abban a másodpercben lennénk halottak mindketten.
A kívülállóknak nem célja a feltűnés keltése, de egy kasztvezető esetén szerintem bevállalnák a lelövést is. Egyszer mintha láttam volna a piros pöttyöt a mellettünk elhaladó férfi vállán, de… A fenébe is, hogy nem vettem komolyabban!
Akármennyire is le szeretném magamat hordani vagy száz soron, nem tehetem. Mert meg fogunk halni, ha nem teszek valamit. Nem vagyok harcképzett katona – ellentétben Eldoriennel -, és hiába tudom megvédeni magamat, ez itt most kevés. Nagyon-nagyon kevés. Azért kért engem, hogy az eszemet használjam – én megtettem, de bár ne tettem volna. A tudat, hogy nem szólhatok neki, és még lehet, hogy így sem éljük túl – hogy a szárazon való megúszásról ne is beszéljünk…

Az apró pötty a másik férfi kabátján annak a lézernek a pöttye volt, amely a mesterlövész fegyveréhez tartozik, aki a szomszédos házból figyel minket. Valószínűleg már annyira szépen sikerült bemérnie a célpontot, hogy csak a parancsára vár. Igyekszem minél több embert kikerülve haladni – továbbra is a kapu felé -, hogy ne legyen esélye egyfolytában rajtunk tartani a célkeresztet. Vagyis Eldorienen. Mert ha igaz, amire gondolok, akkor itt ő a célpont. Mert tudták, hogy az eltűnt diplomaták után fognak csapatokat küldeni. És ők okkal rabolták el a diplomatákat. Aztán eltűntek, hogy senki se találjon semmit se. Nagyon kevés kémet hagyhattak hátra, akik a piacon való járkálásunk során már biztosan értesítették a többieket, hogy a „nagy hal” megérkezett. Hogyha megölnek egy kasztvezetőt, akkor elkerülhetetlen lesz a káosz egy pár napig. És a káosz a védelem kasztjában csak még nagyobbat szülne és sebezhetővé tenné az egész rendszert, minden kasztbeli lényt.
Minden másodperccel mi kerülünk hátrányba, mert több ideje van elhelyezkednie a katonáknak. Hogyha kilépünk a piac ajtaján, valószínűleg másodperceken belül halottak leszünk. Ott már amúgy is kevesebb ember van, így gyorsabban tudnak takarítani. Nem kockáztathatják meg azt, hogy Eldorien élve kisétál innen, így nagyon radikálisan lépnének fel.
Hogyha visszafordulunk… Fejemben megjelenik a piac térképe, és már látom azokat a pontokat, ahol a kis sikátorokban leshetnek ránk. Lényegében mindenhol ilyen pontok vannak. Az órás fickó, a nadrágokat áruló középkorú nő, az utcai táncos fiú és a házi mézet kínáló idősebb férfi biztosan benne vannak. Képzeletbeli térképemen vörös pontként világítanak, mellettük az megjegyzéssel, hogy mi alapján leplezték le magukat. Egy utcai táncos nem viselhetne olyan órát, ami ugyan kívülről egy kopott vacaknak néz ki, de valójában az oldalán lévő kis kivezetésből kiderül, hogy nyomkövető van rajta; egy egyszerű vásári óráson – portékáját tekintve – nem lehetne az elsőre csak furcsán – a kellemes idő ellenére - melegnek tűnő, valójában golyóálló betéteket tartalmazó kabát… Apró részletek, melyek ugyan megmaradtak, de nem kaptak jelentőséget, egyszerre válnak nagyon fontossá. További gyanús emberek és standok jelennek meg sárga színnel a képzeletbeli térképemen, és tudom, hogyha csak ezeknek a fele van benne tényleg, akkor is reménytelen helyzetben vagyunk.

A kelleténél sokkal erősebben szorítom meg Eldorien kezét, majd halvány csókot lehelek az arcára.
- Ne kérdezz – hadarom szájmozgás nélkül neki, majd édesen rámosolygok, és vállának dőlve andalgunk tovább a kapu irányába. Nem tudtam, mit mondhatnék. Talán ebből tudja, hogy rájöttem valamire, talán… Nincsen helye a talánoknak. Én vezettem, én jártam körbe a piacot, és csesztem el. Ugyan ő ezt hagyta, de ha meghal, az az én lelkemen fog száradni.
Szembejön velünk egy nyugdíjasklubnyi öregasszony, és esküszöm még soha életemben nem örültem ennyire a nénik látványának. Úgy öt méterre vannak tőlünk, elég széles és hosszú sávot elfoglalva botjaikkal és gurulós kiskocsijukkal az útból.
Balra kapom a fejem, ahol a margarétát áruló lány ül, és húzni kezdem arra nagy lelkesedéssel Eldorient.
- Nézd, Kedvesem! Kérlek, vegyél nekem! – szólok boldogságot színlelve, majd az utunkat keresztező nyugdíjasklubbon át a pulthoz rángatom az elementált. Most minden az időzítésen múlik, és a margarétás lányon. Ha sikerül, akkor… Akkor lehet ennek még szép vége is. Egyszerűen túl sokan vannak a kívülállókból, a másik alternatíva az lenne, ha felfelé távoznánk, de ennyi ember előtt… Ilyet nem tehetünk.
A lány unottan áll fel, mikor látja, hogy közeledünk, agyonhasznált Chanel póló virít rajta. Szó nélkül a kezébe nyomok egy száz euróst, majd lehajolok a stand alá, és mászni kezdek. Mögötte a virágok tengerében kis furgon áll, nyitott hátsó ajtóval. Az öregasszonyok mögöttünk vannak, de már nem sokáig. Eldorient karjánál fogva rántom magammal, majd a káprázatot használva – immár láthatatlanul – lököm be a pult alatt való átmászás után a virágosfurgonba. Nem tudom, hogy érti-e… Hogy megfogja-e érteni… Fogalmam sincsen, hogy pontosan milyen képességekkel rendelkezik, de amíg nem tud annyira láthatatlan lenni, mint én, addig leszarom. Lehet csal hallucinálok és őrültnek fognak nyilvánítani, de ez sem érdekel.
Hátrapillantok a lányra, aki elég gyorsan rendezi arckifejezését és rakja el a pénzt. Bugyirózsaszín hajából gondoltam, hogy valószínűleg nem fog leakadni egy ilyenen, a pénz pedig többet ér neki, mint egy magyarázat. Az utolsó pillanatban, mielőtt visszafordulnék látom meg a piros pöttyöt a pólóján – másodpercek múlva holtan esik össze. Az öregasszonyok hada más méterekkel odébb jár, és ha a lány halott, akkor ez azt jelenti, hogy hamarosan mi is azok leszünk.
Beugrok Eldorien mellé, majd bevágom a hátsó ajtót. Eleresztem a képességemet, így a félhomályban nézek a férfira.
- Vezethetek? – kérdezem. Nem teszem hozzá, hogy azért akarok, mert tisztában vagyok a kijárattal autók részére is, vagy hogy azt szeretném, ha inkább neki kellene lelőni az ablakból másokat. Elkezdek előremászni - függetlenül attól, melyikünk ül a volán mögé, nem maradhatunk a furgon hátuljában. Amit tettem… Lehet, hogy infantilis ostobaság volt. De megtettem, így… Csak előre, Ribanc!
Vissza az elejére Go down

Eldorien
Don't Hide Your Real Face

Eldorien
Elementál
we can control over the elements
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 897
☮ Hozzászólások száma : 93



TémanyitásTárgy: Re: Marché Mouffetard / Mouffetard piac   Marché Mouffetard / Mouffetard piac EmptyPént. 6 Nov. 2015 - 16:23

Aalyena & Eldorien


Nem erősségem a szerepjátszás, nem vagyok kém, sokkal inkább katonai vezető vagyok, aki ha terepre is megy, általában komoly erővel teszi azt, nem csupán így párban. Ám ezúttal már semmit sem bízhatok a véletlenre, nem szándékozom másokat is elveszíteni, ezért jövök, teszem a dolgomat, mímelem, hogy mennyire jó ez a kis kiruccanás a drága kis párommal. Ez nem a szőkeség hibája, ha bárki mással kéne jönnöm a körökből, akkor is ilyen nyomasztó lenne. Még Clarionnal is, akkor mindig attól kéne tartanom, hogy nem leszek képes megvédeni őt, és kútba eshetne a küldetésünk sikere. Kaptam helyette egy másik angyalt a Tudománytól, ezúttal egy fekete szárnyút. El is vártam, hogy olyat küldjenek, akit tud repülni. Hiszen ki tudja, hol folytatódik majd a küzdelem, talán a levegőben, lehet, hogy a víz felett, nem akarom mások seggét védeni. Kono halála után egyértelmű, hogy a helyzetünk válságossá vált, és a rendszer, amely immár ötezer éve szilárd lábakon áll, most megingott, amelyre még a miamari lázadás sem volt kellően intő példa. De ez a mostani nagyon is az. Végignéztünk véres háborúkat a sötét középkorban, felkeléseket, forradalmakat, és mindent túléltünk. Ami viszont ránk, halhatatlanokra vár, ahhoz meg kellett érnünk szinte a csillagkor hajnalát, amikor az ember már kinéz a távolba, az űr felé fordítja a tekintetét, hiszen a halandók már napi szinten beszélnek marsi űrutazásról, újabb holdraszállásról. Mi ezt sosem támogattuk, hiszen a lila üstökös csóvája még mindig itt táncol köztünk, és a hideg, végtelen űr ki tudja, hogy mit tartogat az emberiség számára. Hiszen a kívülállók továbbra is fenyegetést jelentenek, ha találnak valamit, amivel akár mindenki életére befolyással lehetnek, akkor az egész bolygó veszélybe kerülhet, amit már szajkózok a hidegháború óta.
Aalyena a viselkedéséből, a mozgásából ítélve nem tűnik védtelen áldozatnak. Felelőssége teljes tudatában felvállalja, hogy talán ugyanarra a sorsra juthat, mint Kono. Ezen elismerően kell felmordulnom, ahogyan átveszi a pisztolyt. Egy pillanatra belátni a szerető, csicsergős fiatal nő álcája mögé, ott rejlik a komoly vezető, aki az igazgatótanács tagja lett az elementál halálával. Talán bizonyítani akar, megszolgálni a rá bízott státuszt. Ezen tulajdonsága alapján azt gondolnám, hogy lett volna helye a Védelemben is, ám azzal hogy így alakult, nincs min vitázni, kellenek harcias, kemény szerepek Ellael alá is. Most hagyom, hogy szerepünk szerint a finom fiatal teremtés vezessen ismeretlen utakra, csupán szórakozott félmosollyal követem, mintha én volnék a pincsikutyája, aki mindent fizet. Vindoriel említésén én is felvonom a szemlödökömet. Ez egyértelműen csapda kell hogy legyen. Egyetlen kívülálló sem lehet olyan ostoba, hogy fennhangon említse az angyalok ősi városát. Tudnak rólunk. Óvatosnak kell lennünk. Na nem mintha eddig nem tudtuk volna pontosan. Két felsővezető elfogása, kivégzése ismét újabb pörölycsapás volna a lassan magába fulladó rendszernek.
- Betsy, kicsim, lassabban, lesz még időnk mindenre. – Dörmögöm a szakállam rejtekéből, mégis hagyom magam előrevonni, mintha csak kezdenék belefáradni a sok látványosság végigszemlélésébe. A páros, aki csal előre minket boltíves sikátor felé igyekszik. Magától értetődő módon váltok sokat sejtetőtő pillantást a lánnyal, s összefonódott karjaink sejtekében a saját pisztolyom után nyúlok. Csöve lilás fényben dereng, holdkőből van kovácsolva, töltényei halálos veszélyt jelenthetnek a gyengébb kivülállók számára. Ha jól sejtem, bizonyos, hogy többen lesznek a másik oldalon. Úgy tucatnyival kell majd számolnunk. Miután még nem vagyunk összeszokva, felkészülök lélekben, hogy nekem kell őt fedeznem, nem leszünk túl harmónikusak.
- Akkor hát rajta. – Mormolom oda a lánynak, és elengedem a kezét, hogy kettérebbenhessünk, bármi is vár ránk a másik oldalon. A kabátom alatt tartom a kezemet, rákulcsolva ujjaimat a hangtompítós fegyverre, hiszen ki tudja, talán csak félrehallottunk valamit. Valószinűtlen dolog, ketten mégsem vagyunk süketek.



Vissza az elejére Go down

Aalyena
Don't Hide Your Real Face

Aalyena
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 320
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Marché Mouffetard / Mouffetard piac   Marché Mouffetard / Mouffetard piac EmptySzomb. 31 Okt. 2015 - 20:08



Eldorien & Aalyena


Édes pillantást vetek rá, miközben ordítani is tudnék. Persze, hogy tudom, nem hívhatom Eldoriennek itt. És ugyan halkan beszéltem, és tényleg ostobaság volt az is, csak tiszteletem kifejezésére volt hivatott szolgálni. Az pedig, hogy felhívja erre a figyelmemet… Dühít, de saját hibám még jobban.
Mégis, képes vagyok megálljt parancsolni érzéseimnek, így aranyosan, anyáskodóan pillantok rá.
- Hát persze, Drágám – szólok neki úgy, mintha valami butaságot hagynék rá a férjemre. Ő sem beszélt hangosan, így az emberek számára tényleg nem tűnhet többnek annál, mint aminek szeretnénk, hogy tűnjön ez az egész.
Tovább sétálunk, jó darabig szó nélkül megyünk; én játszom a kíváncsi, férje pénzéből élő nőt, míg ő a gazdag, „nem szólok bele, de jelen vagyok, csináljon, amit akar” férjtípust választotta. Én vezetek, és miután kisebb jelzésekkel, de tudatosítja bennem, hogy arra megyünk, amerre én szeretnék, felvállalom a szerepemet teljesen. Valószínű, hogy nem szívesen teszi, elvégre… A fenébe is, ő egy kasztvezető. De megteszi, így nem problémázok rajta. Ugyan keze a derekamon fekszik, amikor éppen nem rontok oda egy pulthoz, de igazi jelentősége nincsen.
Őszintén szólva nagyon örülök, hogy engem választottak ki erre az egészre. Legalább eltereli a figyelmemet Kono Hana haláláról, még akkor is, hogyha Párizsba kellett emiatt visszajönni. Legalább tehetek valami jót. Igazából én csak… Örülök, hogy így alakult.
Amikor hozzám szól, és a szobákról beszél, jól leplezett meglepettséggel veszem át a pisztolyt, és csúsztatom azt kabátom belső zsebébe. Ó, drága Eldorien, ha tudnád! Napszemüvegemen át nézek rá, így biztos vagyok abban, hogy arcom nem árul el, nem láthat a sötétített üveg mögé még ő sem. Illetve egyébként sem szabad meglepődnöm, így megítélheti normális reakcióként is ezt. Talán hiheti azt, hogy először fogok fegyvert a kezembe, holott ez nem így van. Ugyan mióta a második kör tagja vagyok, nem igazán volt rá példa, de előtte sokat jártam az éjszakát, főleg életem első egyharmadában. Rengeteg embert öltem meg, rossz embereket. Megtanultam ölni, emberi fegyverekkel harcolni, vegyíteni azokat faji képességeimmel. És szerettem, a fenébe is, de nagyon szerettem. Nehéz volt belátnom, hogy a pénzemmel többet tehetek a világért, de ezt is megtettem, azonban… Nem felejtek, semmit sem felejtettem el. A tudomány kasztja után mindig is a védelem kasztja vonzott, a diplomáciáéból úgy vágnának ki valószínűleg, mint azt a bizonyos macskát. Jó színésznő vagyok, de nem szavakkal vívom a csatáimat. Én tényekkel szoktam sakk mattot adni, bár szívesen tenném azt fegyverekkel is. Ez egy másik út, nem ezt választottad. Csak csináld jól a mostani munkád, és kész – hiába idegesít a realista kis gúnyos hang, saját tudatalattim józan szava, igazat kell adjak neki. Nekem. Tök mindegy.
Viszonylag rövid idő alatt eljutunk a piac összes főbb „utcájára”, a fejemben lévő kis térkép kezd összeállni a kis átvezetőkkel is. Mert elég azokat megfigyelni két irányból, nem kell átmenni rajtuk ahhoz, hogy felismerjen a túlsó kis „utcán” sétálva ugyanazt az átjárót.
Bármennyire is próbálkoztam felfedezni valami gyanúsat, semmi sem jött össze, egészen…
Éppen a bejárat felé vezető, legrangosabb utacskán sétáltunk, amikor elénk vetődött baloldalról két angol turista. Elhaladván mellettünk, tisztán és érthetően hallatszott a „Vindoriel” szó. Még ha angyalokról és démonokról beszélnének… Hihetnénk azt, hogy megnéztek egy filmet. De Vindoriel…
Nem is fordulok Eldorien felé, tekintetemet előre szegezve szólok előre mutatva, az Eiffel-torony irányába:
- Nézd, Nicholas! Milyen gyönyörű innen! Nézzük meg közelebbről is, ahonnan a már a bódéék nem takarják! – húzom karjánál fogva, miközben a férfira sem pillantva beszélek neki szándékosan szörnyű franciát, erőteljes brit akcentussal. Azért néhány dolog miatt megéri több száz évet élni…
A tömeg számára teljesen elfogadható módon, a virágárusok nagy mosolygásával mögöttünk indulunk el a kapu felé, a két hátizsákos férfi után. És hogy mi lesz… Ó, de nagyon várom már!

Vissza az elejére Go down

Eldorien
Don't Hide Your Real Face

Eldorien
Elementál
we can control over the elements
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 897
☮ Hozzászólások száma : 93



TémanyitásTárgy: Re: Marché Mouffetard / Mouffetard piac   Marché Mouffetard / Mouffetard piac EmptyVas. 25 Okt. 2015 - 21:39

Aalyena & Eldorien


Nem szokásom közvetlenül részt venni a nyomozásokban. Nem lustaság, vagy gyávaság, korábban megtettem. Csupán szeretek Braziliában maradni, onnan koordiánálni az embereimet, és különben is ott a második, harmadik kaszt, hogy a komoly veszéllyel kecsegtető feladatokat lerendezzék. Ezúttal azonban nem volt kérdés, hogy magam megyek. A két diplomata talán még életben van, el akarok számolni az életükkel Caryeth-nek. Meglehet ostobaság volt az igazgatótanács részéről, hogy eltűnt körtagok után diplomatákat küldünk a kívülállóktól hemzsegő francia fővárosba, Caryeth és Ellael szeretnek mindent békés úton lerendezni, és ezúttal nem éltem a vétójogommal, holott mint az igazgatótanács feje, megtehettem volna. Utálom, hogy nekem van igazam. Kisebb egységeket utánuk küldtünk, hogy derítsék fel a közeget, mire én magam megérkezem. Nem sok sikerrel. Caryeth embereit nem akarom tovább felhasználni, egy másik védelmist pedig a többiek nem engedtek volna, így logikus lépés volt, hogy ha Ellaeltől hozok valakit. Nem árt valami okoska, minél magasabb körökből, így közös megegyezéssel Aalyenára esett a választás. A fekete angyal kedvemre való, nem árt, ha mindketten tudunk repülni. Ráadásul a nő amennyire tudom, nem egy szívbajos fajta, előbb üt, aztán kérdez, pont ilyen szukára van szükségem. Legyen csak helyén a szíve, ösztönből cselekedjen, ne érzelmekből. Abból már bőven elég volt, túl sok embert vesztettünk azzal, ha az emberi lélekhez hasonló gyerekes lépéseket teszünk. Nem tudom, hogy meddig fogunk maradni, így az érkezésem környékén felmerül bennem, hogy talán álszent dolog lenne meglátogatni az itt vendégeskedő Myärnt, ám már önmagában sem állja meg helyét ez a mondat, hiszen az ótünde itt a házigazda, amióta a MET gálán megkapta tőlem amolyan születésnapi ajándék gyanánt a kastélyt, ahova úgy tudom, hogy többeket meg is hívott. Nem, semmi értelme nem lenne, hiszen akkor Clarion is ott lehet, és a színleléshez a küldetés előestéjén nem sok kedvem lett volna. Így csupán küldtem az ótündének egy smst, hogy a városban vagyok, ha kellek. Válaszra sem méltatott, holott elvileg látta. Vélhetően túl jól sikerült a csajos kiruccanás. Megvontam a vállamat, valóban nem viselkedhetek úgy, mintha az apja lennék, a főnökeként pedig most nem adtam konkrét feladatot.
- Nicolas. – Javítom ki helytelítően. Az emberek között ha mutatkozunk az emberi nevemen kell hívnia, nem kell már rögtön az első percben kiprovokálni az esetleg a közelben lépteinket figyelő kívülállók figyelmét. Magánrepülővel érkeztem, így könnyebb dolgom volt a vámnál, mint az átlagos túristáknak, ám fegyvert természetesen nem hozhattam be. Meglehet a térkapukon is jöhettem volna, ám kellett a pihenés, amit a repülő adhat, így miután elhagytam a repteret, itteni kirendeltségeink segédletével fegyverkeztem fel. Természetesen olyan holdkőből megmunkált szerelést állíttatok össze, amelybe az üstökös csóvája van belefoglalva, hogy a kívülállók ellen hatásos legyen. Egy ismétlő berretta, no meg egy Toledo Salamanca, amely a hátamra van felcsatolva. Nincsen róla tudomásom, hogy a szőkeség mennyire lesz eleresztve a védelmet illetően, ezért összeállítok a részére egy hangtompítós pisztolyt több különleges tárral, még ha mindkettőnknek van is lehetősége a semmiből hatalmi fegyvert idézni. Ki tudja, hogy az ellen hova csal minket, nem ártanak a hagyományos, ám upgrade-elt fegyverek sem. Az álcánk szerint egy pár vagyunk, ezért majd ki fogom tekerni a jégsárkány karcsú nyakát, pontosan tudja, hogy mennyire nem áll közel hozzám a románc, ám ha már így alakult, eljátszhatjuk a kötődést. A nő derekára illesztem a tenyeremet, hogy tereljem, és távolról úgy tűnjön, van köztünk valami gyengéd szál. Az arcom mimikáján már nem kell változtatnom, lehetek az, aki vagyok, miért is kéne romantikát mutatnom, amikor alfahím vagyok? Hagyom, hogy a nő cserfesen duruzsoljon a helyiekkel, nyelvet tekintve viszont bolgárul szólok hozzá, tudom, hogy megújulásai során eljutott már kelet-európába is.
- Ne feledd Elizabeth, még ki kell vennünk egy szállodai szobát. A piac csak a kezdet. – Suttogom odahajolva, mintha megölelném, és a ruhája alá csusztatom a pisztolyt. Pár pillanatig tartom az ölelést, majd elhúzódok, hagyom, hogy továbbra is játsza a domináns túristalányt, bevallom még kicsit mulattat is a dolog. Én tudom, hogy mit akarok, ám kiváncsivá tett, mi sül ki a dologból, ha hosszúra engedem a pórázt.





Vissza az elejére Go down

Aalyena
Don't Hide Your Real Face

Aalyena
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Aalyena
☮ Kor : 320
☮ Hozzászólások száma : 79
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Marché Mouffetard / Mouffetard piac   Marché Mouffetard / Mouffetard piac EmptyVas. 11 Okt. 2015 - 12:11



Eldorien & Aalyena


Jóképű, fiatal férfi halad el mellettem cigánykereket hányva, miközben a friss péksütemény illatával fűszerezett levegőjű piacon sétálok. Balról kedves arcú öregek kínálják ragyogóan fényes héjú, hibátlan, tökéletes gyümölcseiket; a nyüzsgő tömeggel tele lévő út túloldalán árusok tömkelege csábítja virágok vásárlására az ott elhaladókat.
Hosszított, krémszínű szövetkabátom alatt egyszerű szabású, fekete, testhez álló ruhát viselek, de a kabát eltakarja teljes egészében ezt. Kivillanó térdeim és formás lábszáram testszínű harisnyába bújtatva gyönyörködtetik az erősebbik nemet; magas sarkú, fűzős bokacsizmám emeli ki még jobban adottságaimat. A nem sokkal váll alatt érő hajam lágy hullámokban omlik alá, orrnyergemen stílusos, fekete napszemüveg ül. A már lassan védjegyemmé váló vörös rúzsomat ez alkalommal egy nagyon halvány, visszafogott rózsaszínűre cseréltem, mely a vörössel ellentétben nem feltűnővé, hanem egyszerűvé, „szürkévé” tesz. És most erre is van szükség. Ne hisztizz a vörös rúzs miatt, használhatod még eleget.
Balomon Eldorien nagyúr sétál; egyszerű párnak, vagy barátoknak tűnhetünk az emberek szemében. De hogy hogy is kerültem ide? És hol van az az itt…? Jó kérdés mindkettő.

Az egész három nappal ezelőtt kezdődött, amikor kiderült a kasztok felsőbb köreiben: két diplomata eltűnt Párizs környékéről, miközben kívülállókkal folytattak… Tárgyalást? Elméletileg azt, de nagy valószínűség szerint nem erről volt szó. Nagyon nem erről.
A védelem kasztja azonnal szervezkedni kezdett, több kisebb csapat is útnak indult még aznap. Azonban… Nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjam meg elégedetten magamban azt, hogy hogyan kerültem én a képbe.
Az összes kis egység zsákutcába jutott, így Eldorien nagyúr úgy döntött, az eset prioritást élvez, és ő maga utazik el Párizsba. Vagyis csak gondolom, hogy így volt. Napom egyhangúságából, mely abból állt, hogy némi kirúgással fűszerezett ösztönzést adtam a kutatóközpont embereinek, egy levél rángatott ki. A levélben elég konkrét utasítások szerepeltek, így egy óra múlva már a reptéren csekkoltam be az egyik párizsi járatra. Azért kellek egy olyan akcióhoz, egy nyomozáshoz, mely egyértelműen a védelem kasztjához tartozik, mert nem vagyok hülye. Mert tudok lapot számolni, ha akarok; mert manipulatív vagyok és visszaélek testi adottságaimmal a cél érdekében; mert problémamegoldásban nem ismerek kegyelmet; és mert… Nem tudom. Mert én vagyok én.
Néha jó azt hinni, hogy nem csak azért engem választottak, mert a felettem állók nem értek rá, és utánuk én következtem a sorban. Szeretném azt hinni, hogy eleve én voltam az egyetlen lehetőség, vagy legalábbis az első, amely szóba jött azon a mindenképpen feszült megbeszélésen, amit a kasztvezetők folytattak. Pontosabban gondolom, hogy folytattak. Semmiről sem tudok semmi konkrétat, így mindenről csak gondolok valamit. Szerencsémre azonban megérzéseim általában helyesek, nem szokásom mellé lőni.
Ugyan tegnap este érkeztem meg, egészen addig nem találkoztam Eldoriennel, míg nem érkeztünk meg két különböző irányból pontosan egyszerre a Mouffetard piacra. Ekkor a találkozás felfedezhető „Ó, de jó téged látni!” és „De rég találkoztunk!” illetve ezekhez hasonló köszöntései nélkül léptünk egymáshoz, majd indultunk el együtt a piac belseje felé.

- Eldorien nagyúr – szólok tiszteletteljesen, miközben első együtt megtett lépésünkkor elcigánykerekezik mellettünk a fiatal utcai művész.
Sokat nem tudtam meg abból a bizonyos levélből; de azt igen, hogy utoljára ezen a piacon látták a két diplomatát, hogy szinte biztosan innen tűntek el.
Menet közben sötétített napszemüvegem segítségemre van, nézhetek akármerre (természetesen fejemet nem mozdítva) úgy, hogy senki sem veszi észre, pontosan mit is figyelek meg. Ahogyan egyre beljebb haladunk a kis, sikátorszerű folyosókon, fejemben igyekszem hozzáigazítani pillanatnyi helyzetünket a piac bejáratánál memorizált kis térképfeléséghez, melyből kiderül, hol milyen árusstandok vannak.
A pókerasztal jó emberismerővé tett; így már tudom, hogy a virágárusok közül a rózsát és margarétát áruló két nő utálja egymást; hogy a zöldségárusoknál a paradicsomos fickó fia szerelmes a kukoricát árusító fiatal lányba. Elhaladunk két furcsa, sötét kabátos, suttogó férfi mellett, de érzem, hogy mi nem őket keressük. Ők valószínűleg fű alatt adnak el hamisított Rolex órát, kilóját harminc euróért, vagy esetleg némi „marihuánát” próbálnak egymásra sózni, holott mindketten tudják, hogy a kezükben lévő dohány sosem látott igazából marihuánát… Vagy valami hasonló.
Hogy miért nem hiszem, hogy ezeknek akármi közük is lehet az eltűntekhez? Mert ez esetben már megtalálták volna őket. A védelem kasztjának csapatai biztosan leellenőrizék az ezekhez hasonlóakat; kötelességük volt megtenni ezt. Mert nem tudhatták, mi azonban már tudjuk.
Hagyom, hogy Eldorien tereljen arra, amerre ő szeretne menni. Nem kérdezek, csak játszom a halványan mosolygó, egyszerű kis francia libát, akit kihozott a párja a piacra nézelődni. Néha megállok egy-egy árusnál; közelebb hajolok, hogy megnézzem, mennyire szép a paprika, vagy hogy mennyire sült pirosra a kenyér héja. Egyszer-egyszer tökéletes francia kiejtéssel szólok pár szót az eladóhoz, csak hogy rám nézzen, és jobban szemügyre vehessem őt.
Feladatom a boríték szerint megjelenni nem feltűnő öltözetben, és beilleszkedni további megfigyelés és nyomozás céljából a piaci emberek közé. Valamiért úgy érzem, tökéletesen sikerült ennek eleget tennem.
Eldorien nagyúrral még nagyon kevésszer találkoztam, és titkon azért örülök a lehetőségnek, hogy egy kicsit jobban megismerhetem őt - hogy megtudhatom, milyen ember - ezalatt a pár nap alatt, míg itt leszünk. Vagy tudja a franc, hogy mennyi időt kell Párizsban töltenem.
Fejemben a szálak sokasága által szőtt pókháló egyre csak nő, én pedig csak remélem, hogy még időben észrevehetem a mintát a sok krix-krax között. Mert észre kell vennem, mert ezért vagyok itt, hogy észrevegyem, csakis ezért.
Vissza az elejére Go down

Ascariel
Don't Hide Your Real Face

Ascariel
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Marché Mouffetard / Mouffetard piac   Marché Mouffetard / Mouffetard piac EmptyHétf. 13 Júl. 2015 - 21:20


Marché Mouffetard /

Mouffetard piac

Egy tipikus párizsi piac. Gyönyörű környezet, finom, friss zöldségek, gyümölcsök, gombák, sajtok, péksütemények és még ruhák is kaphatóak itt, miközben utcai művészek szórakoztatják a vásárlókat.

írta Ellael




Vissza az elejére Go down
https://fateofascariel.hungarianforum.com

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Marché Mouffetard / Mouffetard piac   Marché Mouffetard / Mouffetard piac Empty

Vissza az elejére Go down
 
Marché Mouffetard / Mouffetard piac
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Le Bon Marché

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: Párizs-