Share | 
 

 Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Hétf. 30 Nov. 2015 - 19:20



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Hétf. 30 Nov. 2015 - 19:13

- Szerintem ha akarom majd, megoldom magamtól is… aztán kitudja… lehet, hogy neked kell megtartanod ezt az órát. * Jegyeztem meg mint egy mellékesen. Persze kicsit sem gondoltam komolyan, az még egyedül is meleg helyzet lenne, nem még segítséggel. Na azt már nem. Tuti, hogy nem.
- Hát hogyne… én meg ezer éves és csak egy reinkarnációmmal beszélsz… fogalmad sincs arról, hogy milyen nehezemre esik butának és ártatlannak tettetnem magam. *Forgattam a szemeim, de hamar alább hagyott a dolog, mikor már fűzte is tovább a mondanivalóját olyan szinten, hogy az már tényleg kellemetlen volt. *
- Öhm nem… ez meg sem fordult a fejemben. De miért bántanának gyerekeket? Nem tehetnek semmiről. Egy gyerek nem gyerek ha nem rossz… * Hisztiztem én is olyanokat, hogy szívem szerint letagadnám magam miatta. De az már rég volt, mostanság már alább hagytam az ilyesfajta hobbival. A hisztivel nem megyek semmire. *
- Most ezzel azt mondtad, hogy belőled nem érdemes mást csinálni csak papot? Saját magad degradálod Sasha. * Ingattam meg a fejem rosszalóan. Ha Ő maga sem hisz magában, arra, hogy többre képes akkor mások sem fogják ezt elhinni hiába is mondja. Minden emberben ott a lehetőség… jó, van akiben nincs de semmire kellők is kellenek a világra. Azonban ezt a srácot én semmiképp se soroltam volna oda. De hát nem én vagyok az emberek nagy ismerője és még csak látnok sem.
- Ha olyan volna az élet… amilyennek ott mutatják… akkor inkább visszamegyek gyereknek. * A számban egészen rossz íz kezdet el érződni. Mintha belülről fakadt volna. Utáltam azt a helyet, és ha az élet olyan mint az… akkor azt is utálni fogom. De isten lássa lelkem, semmi bajom az élettel… csak oda ne kelljen még egyszer visszamennem.
Viszont mivel kicsit sok volt minden amit Sasha mondott… akarom mondani, mutatott így inkább megkerestem a dolgom. Tudtam, hogy van egy kis dolgom a könyvtárba de tény, hogy simán lemondtam volna róla ha arról van szó. De most nem volt.
- Helyes. * Jegyeztem meg vigyorogva, mert én ugyan ezt a választ igennek vettem még akkor is ha pontos időt nem mondott a másik. A saját pulcsimat visszavettem és persze a kabátom, csizmám még a táskám se akartam itt hagyni. De nagyon gyorsan igyekeztem megtalálni a kijáratot. Ennek következményében Sam pulcsija a feledésbe merült. Így meglepve fordultam vissza… de hogy mi okozta.*
- Oo… már el is felejtettem. Azért köszi. – vettem el, és még mielőtt megjött volna a lift egy puszit nyomtam Sasha arcára. – Sose lesz belőlem olyan lány. * Jegyeztem meg halkan ugyanis kicsit se tudtam bóknak vagy épp kedveskedésnek venni a szavait. Most nem… talán korábban még annak vettem volna. A lifttel együtt pedig én magam is elindultam haza… vagyis a városba vissza.

//Köszönöm a játékot. :*//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Szomb. 28 Nov. 2015 - 18:38

- Egy keveset - hagyja a lányra puhán és engedékenyen. Bármennyire is lazán kezeli a rejtőzködés szabályait, azért mégsem mondhatja ki, hogy egy olyan 600 esztendőt érzett mellé a lány. Főleg, hogy nem is volna fair. Egy fiatal arca az ő arca, mégis miből kellene látnia? Igazságtalan fölényeskedés volna, semmi több, bár amit most csinál, az sem sokkal jobb annál, még ha nem is sokkal rosszabb. Csak más. Egy kicsit más.
- Megtisztelsz, de... nem tudom, hogy ilyen esetben akkor nekem kell ellátnom téged szex képekkel nézegetésre? Nem jobb, ha magadnak keresed meg őket? az internet végtelen és csodálatos találmány - pislant, egészen újfajta felelősség víziója tölti el a jól megszokott irtózással mindennel szemben, ami egy kicsi kis erőbefektetést követel meg tőle.
- A másság nem tesz többé senkit sem - ingatja meg a fejét eltűnődve, de ez igazán nem az ő problémája. Szerencsére nem nő, így nem kell foglalkoznia a női nemet érintő végtelen mennyiségű kérdőjellel sem, ami felhalmozódott a világban, kivéve, hogyha éppen ezt várják el tőle. Ó igen, akadnak ilyen nők a Bloody Maryben, bár leginkább férfiak látogatják a helyet. De nem mondaná, hogy kevesebb nőt vonzz a férfiak kiszolgálása, mint századokkal ezelőtt, csak éppen egyre hangosabbak az olyanok, amilyenek mindig is voltak, akiknek ez egyáltalán nincs a kedvére. Mintha seregek közé szorulna.
- Lehet, hogy több száz éves vagyok - mosolyog ragyogón a lányra. Hazugság, hogy az igazság a legtermészetesebb, hiszen amit utána mond, az sokkal valószínűbb. - Arra még nem gondoltál, hogy nem tartják be mindenhol a törvényt? Nem olvasol elég hírt, pedofil papok, erőszakos apukák, anyukák, akit hajléktalanoknak fizetnek, hogy verjék agyon a gyerekeiket, és ezek csak azok, akik lebuknak. Lehet a gyerekbántalmazást ügyesen is csinálni.
Vagy később ki fog derülni, hogy időnként munkaügyi okokból is megcsíkozódik, a háta.
- Orvosnak? Ostoba, egyszerű lelkeket, akik semmi másra nem jók, mint iparosnak, hajléktalannak, vagy papnak? Ne hidd, hogy azokat nevelik papnak, akikből érdemes valami mást csinálni. Most még egész jól néz ki - vonja meg a vállát már a pulóver alatt könnyedén. Két héttel korábban nagyon csúnya sebeket is láthatott volna ott a lány, de hát akkor nem sétált az utcán.
- Azért a vesztedbe rohanni túlzás, ahogy az emberek, úgy a kutyák között is vannak nagyon és teljesen veszélytelenek - elgondolkodik azon, hogy hogyan is került oda, hogy jó tanácsokat ad az életről Ameliának, így elsikkad a figyelme az alkoholizálós gondolat felett, csak a homlokát ráncolja össze. Túlzásnak érzi az akasztást az ivásra. Az akasztás függőséget okoz, sokkal inkább, mint a szeszelés...
- Milyen lenne egy árvaház? Az életre készít el, nem úgy, mint a családi fészek - nincs semmi rosszindulat abban, ahogy ezt mondja, csak egy kis csodálkozás. Pillangó lány. Nyüsszenve felnevet. Elég fura hang. Nem nevet, nem igazán, olyan kuncogásnak tűnik, ami elveszíti az irányérzését a garatban és nem talál ki onnan.
Végül is, eszerint a képlet szerint ő olyan árva a rendszerből, aki pillangó fiúnak ment. Csodálatosan belepasszol Amelia világába, még ha sokkolja egy kicsit, pedig még nem is látott igazán semmit.
- Egy múzeumba nem azért mész, hogy te képzeld el a szobrokat, hanem hogy megnézd a múltban elkészült alkotásokat, az őskor termékenységi szobrait, megtudd, mit alkottak akkor. Amiben a fantáziád dolgozik, az már galéria, és modern és a szeretőm imádni fogja ezt az ötleted - mert ő megmondja neki, az meg megcsinálja. Hamarosan Amelia öltözhet csinosba, mert díszmeghívót kap a letakart szobros kiállításra.
Lassan, de jóízűen eszik, amíg a lány tologat, rajta tartja a szemét, de nem erőszakoskodik szavakkal és gondolatokkal, nem nyomasztja a beállt csend. Neki nincs miért szégyenkeznie, de azért a kifogás hallatán a mennyezetnek emeli a szemeit.
- Fél tízre Samnek otthon kell lennie, szóval addigra biztos, hogy nem lesz nálad. Nem gyógyszerezhetek, de ihatok, ha nem leszek részeg. Mindent megjegyeztem - bólint szórakozottan. Átmegy, mert még sose történt vele olyasmi, hogy a státuszának teljes tudatában nem érte szexinzultus, márpedig biztos benne, hogy Amelia részéről nem fogja érni, és ez valahol igazán szórakoztató.
- Ne felejtsd itt Sam pulóverét, pillangó lány - a kezébe is adja, amikor elkíséri a liftig, álmatag és kedves jelzőként használja azt, amit egyáltalán nem arra találtak ki.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Szomb. 28 Nov. 2015 - 13:45

*Sok mindenről képes vagyok lemondani, de erről aligha hiszem, hogy fog menni. De nem fűzöm tovább mert még a végén kirak a sofőr ott ahol vagyunk és sétálnunk kéne. Szóval erről ennyit.

- Igen. Annyinak. Talán tévedtem 1-2 évet? * Kérdeztem, mert mostmár tényleg érdekelt, hogy hány éves a másik. De 26 felett tényleg nem mondanám, azonban nem is kell. Bízom benne, hogy elárulja a másik, hogy hány éves és nem kell barkó bázni olyan sokáig. De aztán már még mindig levoltunk ragadva a hormonjaimnál, amik nem igazán szólítanak úgy, ahogy Sasha szerint normális volna. Végül is egy szemforgatás kíséretében, egy halk sóhaj hagyja el a számat és komolyan nézek Sashára.*
- Oké. Nem vagyok normális. Nem működnek a hormonjaim. De esküszöm, hogyha egyszer is megszólítanak, akár csak annyira, hogy késztetést érezzek szex képek nézegetésére… Te leszel az első akinek ezt jelezni fogom. * Az ígéreteim mindig betartom, talán ezért nem is szoktam ígérgetni. Ha kell, én közbe is felhívom Sashát, hogy tudjon róla s megnyugodjon, hogy nem én vagyok az egyetlen kakukk tojás a világon. Vagy csak magam fogom megnyugtatni. *
- Bocsánat, hogy nem más a világszemléletem a normálisról mint nekik. * Tudom, hogy vannak olyan nők, akik vagy egyenrangúnak de inkább többre tartják magukat a férfiaknál. De az én elképzelésem szerint egy nőnek meg vannak a maga dolgai, és köztük van az is, hogy ellássák a férfit. Ebben nőttem fel. Miért volna más a véleményem? Lehet, hogy később nem így fogom vallani, de most még nem vagyok hajlandó lemondani róla. Számomra ilyen egy jó feleség és kész. Furák Sasha ismerősei.*
- Évszázadok óta nem használnak pálcát a sulikban. Olvastam róla, hogy volt ilyen. De azóta bejött a gyermekek védelme, meg a jogaik meg minden ilyen törvény ami tiltja a fizikális és már a lelki fenyítést is a közalkalmazottaknak. Szóval attól nem lehet… valami mese helyett, elmondod vagy inkább hagyjam a hegeidet és ne feszegessem a témát? * Oké… most untam meg a fogócskát. Méghogy pálca meg iskola én meg maga vagyok a Szűz Mária. Bár lássuk be, az is egy abszurd történet. De inkább csak csendesen hallgatom a történetét, hogy mi is volt.*
- Sosem értettem, hogy miért akarnak valakiből papot nevelni… Miért nem nevelik őket orvosnak… azokból úgy is hiány van. Legalábbis a normálisabb fajtából. De mindenesetre az ami a hátadon van az durva. * Némi együttérzés kél életre a kis lelkemben. Sose bírtam elviselni azt, ha egy gyereket bántalmaznak. Mindig a szívem szakad meg mikor a hírekben is hallom, nem hiába nem nézek tv-t már egy jó ideje. Persze inkább ennek nem adok hangot és még a tekintetem is elfordítom, remélve, hogy a másik nem veszi észre. A sajnálat se sokkal jobb érzés, én már csak tudom. *
- Ezzel én is így vagyok. Hamarabb rohannék a vesztembe, minthogy egy nagy testű kutyát megsimogassak. * Vagy úgy bármilyen állatot. Anya allergiás volt a szőrre, szóval soha nem volt semmilyen állatunk. Még csak egy hörcsög sem és ezért nem is igazán vágytam rá. Elég értelmesnek tartottak ahhoz, hogy elmagyarázzák, hogy miért nem lehet kutyám, macskám vagy épp ami eszembe jutott kis kedvencnek. *
- Nem is magamból indultam ki. Hanem általánosságról beszéltem. De ha érdekel; én még soha semmilyen alkoholt nem ittam. Talán majd érettségi után, vagy ha rá vesz valaki, hogy menjek el szórakozni vagy nem tudom… fogalmam sincs, hogy miért szánnám rá magam vagy éled fel a kíváncsiságom arra, hogy milyen lehet. De ha megtörténik, akkor bizony nem megyek haza. Gordon felakasztana… azthiszem. *Nem tudom, hogy miért hiszem azt, hogy mindenért kinyírnának otthon. De az biztos, hogy még mindig én akarok lenni a minta gyerek. Akire büszke lehetne bárki, bármikor. S közben jön is egy kicsit keserűbb téma, ami ugyan reményeim szerint nem fog lelkizésbe torkollani, de attól még nem is lesz kedves téma virág mintás felhőkkel. *
- Két év… nem olyan rövid idő. Körülbelül 2 hetet voltam ott és… Nem tudom. Olyan… rideg az egész. A gyerekek lopnak egymástól, a gyengébbeket megvetik és gyalázzák. A tanárok, nevelők meg szinte semmit nem tesznek. Elszöknek, csúnyán beszélnek és az iskolának nevezett valami olyan… semmilyen. Mintha egy általános végzetséggel rendelkező oktatna egy csapat sérült egyént. Az alvó helyek… nincs magánszféra. Sokan vannak, egy helyen… semmi kép, semmi magánjellegű dolog nincs. Csak kopott és sivár falak. Egy olyan lánynak mint én… nem való az a hely. Ha két évet ott kéne töltenem… hamarabb mennék pillangó lánynak, minthogy az a hely kiszívja a lelkem, elfeledtesse velem, hogy milyen a családi meleg és lebutítson a suli arra a szintre. Nem Sasha… az a hely, borzalmas volt. * De nem hiszem, hogy pont neki kéne elmagyaráznom aki viszont árva volt. Ami nálam annyit jelent, hogy Ő az egész fiatalságát ott töltötte. És oké, lehet, hogy nekem azért volt olyan dramatikus, mert volt előtte normális életem, amiről azoknak a gyerekeknek fogalmuk sincs, hogy milyen.
Sok…sokk…sok… sokk… ettől tuti, hogy nyugtalan éjszakáim lesznek. Nem igazán mertem böngészni az oldalon, nem kéne olyat látnom, amit sose láttam és pláne nem egy telefon kijelzőjén. Egyszerre hozott már ez is zavarba és rökönyített meg, nem mégha többet is látnék. Köpni, nyelni nem tudtam immáron nem is tudom hányadszor Sasha társaságában és hirtelen a fejembe villant a sulis liba brigád, hogy ők már bizonyára nyál csorgatva csámcsognának rajta. Egyszerre éreztem először magam hülyének és ostobának mégis olyan… furán furának. *
- A letakart szobornak meg van az a varázsa, hogy bármit alá képzelhetsz, csak a képzeleted szab határt annak, hogy mit látsz. Azt látod, amit szeretnél, és olyannak amilyennek szeretnéd. * Megtaláltam a hangom, ami bár kissé még bizonytalan volt, de legalább volt és összefüggő mondatokat is sikerült kinyögnöm. Bár tény, hogyha leveszik azt a lepelt, akkor csalódottság lesz, ha nem az van alatta, amit elképzeltél. Én magam is megtámaszkodok a pulton miután úgy raktam le a telefonom mintha leprás lenne. Pár pillanatig csak csendben tologatom az ételt jobbra majd balra a tányéron, mintha nem is kéne. De aztán neki állok enni és agyam lázasan kutat valami után, ami megtöri a kínos csendet.
- Nekem lassan mennem kell… be kell ugranom a könyvtárba. * Jegyeztem meg mint egy mellékesen és bár hallatszott a hangomon, hogy még nem az igazi, azért elmosolyodtam kissé erőltetetten. Igen, jól látja a másik, hogy egy kicsit sok volt nekem ezaz információ. De viszont egyáltalán nem menekülni akartam…*
- De nem válaszoltál… át jössz este? * Kérdeztem meg ismét. S mivel már korábban megmagyaráztam, hogy Sam nem jelent gondot és Gordon sem lesz ott. Így minden kizáró okot letudtam, hogy ne jöjjön. Ha csak Ő maga nem akar. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Szomb. 28 Nov. 2015 - 12:17

- Nem logikus, hogy nem veszik át az uralmat. Inkább mondj le róluk - javasolja unott jóindulattal, bár az a halk hangú derű még mindig ott a hangjában, egyszerűen nem tudja kimozdítani onnan. Kifejezetten érdekes a lány külső szemszöge, ó, ha egy kissé interaktívabb kedvében lehetne, kiprovokálhatná belőle a hierarchia működésének elméleti alapjait, lám, egy egyszerű, de okos emberlányban is ott van minden, ami a világ mozgatásához kell.

- Hogy lettem 24 éves, mikor és miért? Annyinak nézek ki? - rökönyödik meg, de éppen csak egy pillanatra, halványan és halkan. Volt már rosszabb állapotban is, amikor negyvennek is kinézett, szinte büszke lehetne erre a számra, de... miért pont 9 évvel képzeli a lány idősebbnek? 9 élete van egy macskának, és végül is, lehet, hogy neki is. Túl könnyen elterelődik a figyelme az eredeti kérdésről.
- Nem kőbe, hanem hormonokba van vésve. Mondjuk vegyél macskát. Minden kismacska aranyos. Aztán fél éves kora után odatartja a seggét a kandúrnak, vagy a kandúr elkolbászol, akármilyen aranyos, pelyhes, gazdaimádó kiscica volt korábban, ha nincs ivartalanítva, így működik. Az óra sem kezd el visszafele járni valami dilihopp miatt a fejébe, hacsak nincs benne valami nagyon elrontva - tűnődve bámul a lányra, bár távol álljon tőle, hogy meg akarja bántani, a szavai kéretlen őszinteségén nem tud és nem is akar változtatni. Igen, valószínűleg inkább nem akar, semmi hajlandósága nincs.
- A főnökeim, két nő ezért a gondoltért rituálisan áldozna fel téged - lomhán elmosolyodik, sötéten, mint a viharfellegek az Éden felett a kiűzetés napján, és mégis elnézőn, mintha egy gyereket, egy nagyon kicsi gyereket hallgatna arról, hogy hogyan is működik a világ. Bár a maga részéről nincs véleménye a dologban, se férfi, sem női véleménye, de a "lefeküdhetsz valaki mellé aludni" résznél már el is veszítette az érdeklődését.
- Igaz, már nem használnak az iskolákban pálcát - bár az túlzás, hogy topon van a modern oktatási trendekben, hogy valaki nem ismeri fel a nyomait azt jelenti, hogy pár évtized, vagy évszázad csúszásban van megint. - Árva. Papnak neveltek, de nem jutottam el a szerzetesfogadalmakig - ő nem bántotta magát, hacsak nagyon erőteljes parancsot nem kapott rá. Akkor már jobb az engedelmesség.
- Ez egy okos tartózkodás. A kutyáról azt mondják, hogy hűséges, okos, odaadó, de valójában csak az igaz, hogy az ember legjobb barátja, ennek megfelelően a rossz sokásaik is hasonlóak. Jobban óvakodj a kóbor kutyától, mint az erőszaktevőtől - a finom hasonlatok nagymestere. Kényelmesen elkönyököl, most már a lehető legkonszolidáltabb megjelenéssel.
- 16 éves vagy. Az nem alkoholizmus, ha iszol, hanem élettapasztalat - félrehajtja a fejét. Apu és Gordon. Nem egy személy. Egy múlt idő, és egy jelen. Ez az a dolog, amire nem fog rákérdezni, és lám, a lány beszél magától is. - De hamar szabadulnál, mindössze két év - két év. Szempillantás az ő évébe, nehéz bármilyen időmennyiséget komolyan venni pár száz esztendő után.
- Igazán kedves - néz a pohárra, aztán Ameliára, de nem koszolja össze azt, nem mintha neki kellene mosogatnia, de erő és energia bepakolni a gépbe. Sokkal érdekesebb akkor már letörölni a naivitás boldog téveszméit alig néhány finom gombnyomással egy idegen telefonon. Örül, hogy Gordon nem telepített kamaszvédő alkalmazásokat, manapság szörnyen megnehezítik az ilyesmi az ifjúság pornóhoz jutását, pedig az egészséges fejlődéshez elengedhetetlen. Ellenben magához húzza a tányért, egy villával amíg a lány elmerül a Bloody Mary honlapján egyelőre lapátolja a rántotta-adagot, aztán kapja csak be az első falatot. Őrült lassan rág, miközben a szemét Ameliára veti, és kifejezetten ártatlan módon pislog a szaggatott szavak közén. Nem neveti ki a lányt, nagyon koncentrál az evésre, és arra, amilyen elképedt arcot az vág, jól megjegyzi magának, és egy kicsit, udvariasan csodálkozik is rajta.
- A hivatalos megjelölés a táncos, de senki nem mond nemet egy fizető vendégnek, hiszen a klub azért van, hogy ott ne utasíthassák vissza őket. Az is elképzelhetetlen, hogy egy múzeumi jegyért cserébe csak fekete vászonnal letakart szobrok körvonalait láthassad - ő nagyon igyekszik, hogy a lány életéhez közelítő hasonlatot találjon. Kissé meglepi a reakció hevessége, mintha nem számíthatott volna erre, egészen komikus, ahogy csodálkozva vizsgálja a dadogást, félrebeszélés, zaklatott kis félmondatokat.
- Nem akarlak sürgetni, de kihűl a rántottád, pedig igen ízletes - "segít". Mi sem természetesebb, mint egy hímringyóval eszegetni a pultnál egy idegen lakásban.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Pént. 27 Nov. 2015 - 22:30

- Lehet. Megtehetnék. De sok lúd disznót győz. Mindenki ítélkezik és bizonyára nem véletlen olvasom azt, hogy titokban kellett vagy épp kell még most is a kilétüket tartani. Káosz, világzavargás… Bááár… simán átvehetnék az uralmat. * vontam meg a vállaim. Annak ellenére, hogy eléggé hmmm… érdekes véleményen volt. De mindegy. Ilyen nem történhet meg, ha meg mégis, hát úgy sincs bennem semmi érdekes vagy bármi olyasmi amiért túl éljem. Szóval… mindegy.*
- Nos Sasha… vígasztal a tudat, hogy ezzel nem kell foglalkoznom most. S remélem még egy jó ideig nem. * Valahol rájöttem, hogy hiába okoskosok arról, amiről gőzöm sincs. Egyrészt mert másképp gondolom… és Ő is. Az apró különbség az, hogy míg Ő tapasztalatból beszél én csak gondolatokból. Lényeges különbség. *

- Alig vagy 9 évvel idősebb tőlem. Mégis miért kéne pont neked elhinnem? * Kérdeztem oldalra billentett fejjel és alig vártam, hogy most elkezdje magyarázni azt, hogy 9 év mégis milyen sokat számít és, hogy jó volt töriből vagy hasonló felvágós dolgokat. De hamarosan lelombozza a várakozásom. Méghogy dokihoz.
- Sosem voltam dokinál, mármint a háziorvoson kívül és nem is akarok menni. De miért volna kőbe vésve, hogy érdekelnie kell csak azért mert 16 vagyok? No meg észrevételem szerint az emberek utána megváltoznak… nyitottabbak lesznek. Hidd el… minden apuka olyan lányt akarna magának mint én. Nem kell Gordonnal puskával kergetnie az udvarlókat. * Bár valahol mélyen megszólalt egy hang, hogy azért ez nem normális. Szép vagyok, okos és bár kicsit sajátos az öltözködésem, mióta nem mondják meg, hogy mit vehetek fel és mit nem attól még egyáltalán nem okés az, hogy nincs udvarlóm. Vigasztal, hogy több időm van a tanulásra és nem is megyek haza ki sírt szemmel egy randiról mert felültettek.*
- Mert minden férfi mellé kell egy nő. Aki főz, mos, haza vár este és aki mellé lefeküdhetsz aludni. Akivel elmész jégkorizni vagy akár táncolni, sétálni az éjszakában. Akivel terveket szőhetsz és megis valósíthatod azt. A családról, gyerekekről nem is beszélve. *Kissé ábrándossá vált a hangom, mert bár jelenleg pont nem érdekel a dolog, azért valahol én is vágyom arra, hogy lesz egy családom és párom. *
- Nyilvánvalót? Nekem ebbe semmi evidens nincs… - néztem rá összevont szemöldökkel és bár hiába próbáltam, de szerintem ha jövő évig itt állok és nézem akkor sem jutott volna eszembe a pálca a korbács meg azaz izé. – Szerzetes voltál? – Kérdeztem a legártatlanabb módon. Nekem ez volt az első tippen és hogy valami ostoba vezeklésen ment túl a másik. Még most is kiráz a hideg attól a hülye filmtől, amiben valami nagyobb cél érdekében vezeklésként saját magukat szegecses ostorral ütötte a fazon. Hmm… az istenért sem jutna eszembe a címe. *
- Csábítóan hangzik. – mosolyogtam a férfire ott előttem, ha már közelebb merészkedett a lustaságából kikelve. – Kivéve a kutyák ugatása. Valahogy az ebeket nem szeretem és a hangjuk is zavar. *Pedig aztán volt időm megszokni, elvégre kertvárosban laktam egy szép nagy házban. És bár nekünk sosem volt kutyánk, de a szomszédoknak mind. Mi inkább beszereltük a legmodernebb rendszereket mintsem, hogy állatot tartsunk. Közben azért a kezem sem áll meg. Szégyen volna pont most odaégetni egy egyszerű tojásrántottát.*
- Ha az alkoholizmusról beszélünk, akkor magam is annak tartom. De az még nem alkoholizmus, ha valaki egy-egy fárasztó nap után megiszik valamit. Apu társaságában vacsorához alkoholt tálaltak és persze vacsora után mindig elvonult a társaival beszélgetni a munkáról meg az ég tudja miről még. Gordon nem iszik. Legalábbis azóta biztos, hogy nem mióta hozzá kerültem. Elég nyilvánvalóan a tudtára adták, hogyha nem megfelelő a viselkedése, munkája és a körülményeim akkor vissza tesznek a rendszerbe. Az én koromban meg már… esélyeim egyenlők a nullával. * Vontam meg a vállaim és tudtam azt, hogy Gordon ezt sosem kockáztatná. Pláne, ha mellé tesszük azt is, hogy aki a gyámom lenne, egy egész szép összeghez jutna és ez sok szélhámost vonzana. Sokkal jobban megnehezítik egy hozzátartozó dolgát a gyámságban, mint egy kívülállóét. Ahogy Sasha a vízért nyúl én már fordulok is és egy pohár után kezdek kutatni. De mire megtalálom és elé teszem, már késő…*
- Bocs, megszokás. * de azért ott hagytam a poharat hátha mégis hasznosítja arra, amire való. Abból iszik. DE rögtön olyan érzésem lett, hogy megint rosszat mondtam mivel a másik épp olyan hangot hallatott, mintha épp megakarna fulladni. Mielőtt odaadtam volna a telefonom, lezártam a tűzhelyet és két tányért raktam ki. Az egyikbe épphogy pár falatot tettem, és az összes maradékot egy másikba. Azt hiszem nem kell elmagyarázni, hogy melyik ki-é. De amint végeztem már lestem is, hogy mit mutat és kissé úgy hököltem hátra, mintha pofonvágott volna a másik.*
- Te… te… komolyan… most… nem… * dadogtam én mint egy hülye, azt se tudtam, hogy mit mondjak hirtelen a látottakra. Oké, annyira gáz nem volt… de majdnem olyan volt, mintha egy hostess oldalt néztem volna. Lenge öltözet… áll nevek… már csak árak hiányoztak. * …tényleg? Te ott? Te egy hímringyó vagy? * Oké nem így akartam kifejezni magam és nem is a szó szoros értelmébe gondoltam, de ez volt az első szó ami eszembe jutott, a „jézusom”-ot leszámítva.* - Vagyis… Te csak táncolsz vagy pénzért… * Nem tudtam normálisan feltenni a kérdésem, inkább hagytam lógva. Sasha biztos segít befejezni, vagy ha azt nem is, akkor válaszol. Hirtelen még a kaját is elfelejtettem a kanapén tálalni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Kedd 24 Nov. 2015 - 23:32

- Hm - nem számított ekkora felfognivaló válaszra, de megszokhatta volna már, hogy Amelia bevallottan abban a korban van, amikor még van mondanivalója. Még vannak tervei, álmai, vágyai, gondolatai, ideái, olyan szavak sorakoznak benne, amik csak arra várnak, hogy lehetőséget kapjanak, és aztán szertelenül kiáradnak és leigáznak maguk körül mindent.
- Az emberek egyáltalán nem erősek. Egyszerűek és sokan vannak. A többség mindig erőt alkot, de semmilyen erejük nincs. Jó volna vámpírnak lenni - mélázik el. Démonnak született, de néha megkísérti a gondolat, hogy valami másféle szörny legyen, valami izgalmasabb és érdekesebb, mert a démonbőr számára az unásig jól ismert és teljesen belakott. Lám és lám, igaz a mondás, mindig mindenki arra vágyik, ami nem lehet. De azért... ember soha nem akarna lenni. Az ember gyönge. - Szórakoztató, de gyönge az ember, a misztikus fajoknak kalickában kéne őket tartaniuk, ahogy az emberek a pintyeket tartják - révedő hangja puhán elül, mintha nem is volna érdekes az, amit mond még a saját maga számára sem.
- Egyetlen műfaj sem született még, aminek az írói egyformán írtak volna pedig némelyik megpróbálta - de azokat nem kedvelte. Nem voltak vevők őrá.
- Az a világ legnagyobb közhelygyűjteményekből és grafitifeliratokból eltanult látszatbölcsesség ostobasága, amit valaha hallottam - ritka szenvedélyesen nyilatkozik a témában, bár a hangsúlya mit sem változik, és a szavainak tempója is megmarad nyugodtnak, csak a szavak erősödnek, amit használ. - A szerelem nem visz el semmit, csak ad. Ami elvisz az a lélek sivársága, örömképtelensége, gyarlósága, féltékenysége, irigysége, rosszra való hajlama és jóra való restsége. A szerelmes boldog. Aki elveszíti a szerelmet, és ezért a szerelmet hibáztatja az egy korcs lélek, ami méltatlan volt arra, hogy adjon és kapjon. Egy átlagember - egy pillanatra lehunyja a szemét, aztán ellazulnak a vonásai. Nem is mondott semmi érdekeset.
- Pedig hasonlítani nem bűn, ugyan úgy, ahogy különbözni sem. De egyik sem fog boldoggá tenni - nem gondolatolvasó, egyszerűen csak az ilyen gondolatok mindig törvényszerűen a boldogság öröknyűg témaköre körül forgolódnak.

- Kevesebb paradoxont és oximoront kérek egy mondatba - mereszti ki a szemét, de ennél látványosabb tüneteket nem produkál.
- Egy éjszaka, és az apák a jövendő apákat számon kérik. Egy pokol volt az élet akkoriban, nekem elhiheted - az erkölcsök változásaihoz soha, de soha nem volt hajlandó alkalmazkodni, igazából már a saját korában sem, pedig akkor még pálcával próbálták beléjük verni a jó modort és az illemet, nem sok sikerrel.
- Pedig a te korodban elméletileg minden ilyesmi érdekel. Lehet, hogy valami baj van a hormonjaiddal, nézesd meg egy doktorral - napi jó tanács a démontól. Ezzel egy hétre letudta a jócselekedet adagot, vagy legalábbis addig, amíg hallgatnak rá.
- Miért mondod ezt? Látom az embereket, nincs nagyobb frusztrációjuk annál, mint hogy sem a saját vágyaikat nem tudják felismerni és nem szégyellni, sem másokét kielégíteni. És itt nem csak a szextartalmú vágyakra gondolok. Nincs semmi más, ami úgy meg tud rontani egy barátságot, mint a verítékes odafigyelés a másik álmaira, amikhez nem juthat közelebb és belekeseredik a lélek. Ugyanez igaz a pártalálásra. Minek nekem egy nő, alias időzített bomba, ahogy kiskegyed mondja? - a hangjában azok vidámsága bujkál, akik mindent tudnak már az ellenkező nemről, és az igeneikről is, de fájdalom, ő inkább azon szórakozik, hogy Amelia nővel azonosítja a szeretőt. Az ifjúság hamvas bája. Teljesen megérti a főnökét, miért volt gusztusa a szüzek vérére, ebben az egyszerű jóhiszeműségben szinte neki is kedve volna megmerítkezni.
Megérzi a bőrén a barna szemek pillantását, nagy gyakorlata van benne, de nem zavartatja magát tőle. Természetesen viselkedik, mert neki még nem tanították meg azt, hogy a test szégyellni és rejteni való. Vagyis igen, de már korábban is emlékezetes módon nem fogott rajta a tanítás.
- Nem vagyok szerencsétlen. Mit gondolsz, milyen baleset okozhatna ilyen sebeket? Őszintén csodálom a kreativitásod, ami csak a nyilvánvalót nem logikázza ki. A szeretőm imádna, ha ismerne - kihúzza a haját a pulóver nyakából, miközben Amelia felé fordul.
- Nem csináltam vele semmit. Ostor, korbács és pálca. Szentháromság - egy kissé feltűri a pulóvert az alkarjain, aztán a pultra könyököl. Ha áll gyorsabban józanodik, márpedig ha csak fél tízig van ideje, sietnie kell, egyes szereknek órák múlva is visszaütnek a hatásai.
- Aligha hiszem, hogy Sam nekiállna dobálni a bútorzatot, én pedig nem ütök meg nálam gyengébbeket - elég erős szavak ezek valakitől, aki vasággyal sem éri el a férfisúlyt, de a lehető legkomolyabban mondja. - Szóval te inkább beengeded a sötétséget a lakásba. Pedig akármiben lefogadom, hogy kedvelnél a sötétben sétálgatni hazafelé, a tuják között járó szelet hallgatva, a kutyaugatást, a holdat nézve, ami az utcalámpák fényében szomorúan fakó, de ha eltűnnek a lámpák hideggé, kegyetlenné és gúnyossá válik - összefűzi az ujjait, érdeklődve néz a serpenyőre, ahogy a tojás összesül.
- Milyen belátó, a legtöbb asszonynépség, aki nem iszik, a szeszt a gyengeség jelének tartja. Gordon iszik? - ő inna, de egyelőre csak egy ásványvizes üveget emel ki a pultból, és folytatja azt, amit a baracklé már elkezdett, a belső hidratálást.
Kimerednek a szemei a kérdésre, de a szájában a palack nyaka, így az első felhördülése mindössze torokhangú gurulázás.
- Nem tanítok - hördüli, ahogy lélegzethez jut. Megnyalja a száját, rábámul a lányra. - Én magam táncolok a megélhetésért. A Bloody Maryben. Add a telefonod - nyújtja a kezét, ha megkapja, az egész eddig ismeretségük alatt tapasztalható leggyorsabb mozdulatokkal hozza be a honlapját, ami... nos nagykorúsított, de a telefonon keresztül könnyű hazudni.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Kedd 24 Nov. 2015 - 20:38

*Egy röpke pillanatra egészen azaz érzésem támadt, hogy Sasha a koromon szórakozik magában. Ennek ellenére bólintottam, valahogy nem tudtam zokon venni a dolgot. Ő is volt fiatal… nem is olyan régen.
Ritkapillanatok egyike, hogy nem tudok kapásból felelni egy kérdésre. HA épp nem Sasha által feltett kérdésen gondolkodnék, akkor biztos felírnám valamire a mai dátumot. „Miért?” Jogos kérdés, amit én magam is felteszek elég sűrűn… de lássuk csak;
- Talán azért mert semmi más nincs amiben hihetnék. Nem hiszek a boldogító igenben, meg az ásó, kapa nagyharangban. Az örök életben sem, a boldogságban sem ahogy a hűség és a feltétel nélküli szeret sem tartozik közéjük. Naphosszat sorolhatnám, még, hogy miben nem hiszek. DE talán ezaz a középút ami számomra reális volna. Van fényes és árny oldala, borzalmas de én valahogy mindig is szépnek látom ennek ellenére. Talán gyerekes de vonz… Ha választanom lehetne, hogy minek születek… inkább választottam volna egy misztikus teremtményt, legyen az vámpír, vérfarkas, angyal, démon vagy az ég tudja mi, mintsem azt, hogy ember legyek. Az emberek olyan… egyszerűek. Én is, Sam is… mások is… és bár gyengék de valahol mégis erősek. Számomra viszont sokkal több rejlik a sötétben… * Nem tudom mennyire volt érthető a magyarázatom. Kivételesen nem ész érvekkel próbáltam meg, hanem azzal amit éreztem és meg se próbáltam reális keretek közé préselni. Csak mondtam úgy, ahogy az jött. Talán így utólag… kicsit összevisszaságnak hat. De még mindig csak az ablakon bámultam kifelé, némi vágyakozással mégis, kissé talán üres tekintettel.*
- Valóban nem… de ha az összes ilyen, akkor meg lesz az első olyan dolog az irodalomban amit nem fogok kedvelni. * Jegyeztem meg úgy mellékesen és inkább hagytam is az egészet. Már csak abban reménykedtem, hogy mire hazaérek nem felejtem el és utána tudok nézni.*
- Lehet, hogy nem ad semmit. De nem is tud elvenni semmit. A szerelem igaz, sokat ad… boldog perceket többek között. De sokkal több mindent visz. Éveket, egy életet is képes rá. Amit adott, azt kamatostul vissza is veszi és nem biztos, hogy megéri a veszteséget az a pár boldog hét, hónap vagy akár év. *Ez úgy hangzik, mintha legalább egyszer már csalódtam volna. Pedig ’hál istennek még a szerelem közelébe sem kerültem. Nem is akarok. Talán tényleg sokat olvastam, talán csak anya miatt… nem tudom, de azt igen, hogy nem is mostanában szeretném megtapasztalni a veszteséget. Egyenlőre elég volt a veszteségekből. Talán sok is. *
- És még öregednem, úgy tíz évet minimum, kosztümben járnom, összekötött hajjal és mind ezt egy aktatáskával az oldalamon egy bíróságon. Ha akkor vesznek komolyan, ha sablonos vagyok és beleillek az ideákba… nos, akkor azthiszem, hogy hetven évesen se fognak komolyan venni. Ez nem nekem való Sasha… De igaz, az sem tudom, hogy mi a nekem való. * Oooké…. ez a téma talán már túl komoly nekem. Mármint ha a koromat nézzük. Tisztában vagyok vele, hogy hogyan kell viselkednem, hogyan kell beszélnem és öltözködnöm ahhoz, hogy komolyan vegyenek. De ehhez nekem nincs kedvem. Vegyenek komolytalannak, de legalább legyek magamhoz mérten boldog. De tény, hogy azért eszembe se jutott minden jött-mentnek az igazamat bizonyítani. Elég gyorsan a diliházban kötnék ki.

- Nem azért… de szerintem akkor is sokkal jobb a hazai kaja, mégha rossz is. * Pénzben nem szenvedtem hiányt. Ugyan az örökségemhez nem fértem hozzá, de Gordon mindig egy bizonyos összeget havonta a számlámra utal. Bár a hitelkártyám azt elvette, még akkor mikor hozzákerültem.
- Ez igaz. De azt például tudom, hogy mikor Apa az első éjszakát anyával töltötte Anya utána két hétig nem mehetett sehova, és az Apukája másnak a fülénél fogva kapta el Aput, hogy meséljen a terveiről. * Még most is nevettem, ahogy elképzeltem az én komoly ügyvéd apukámat, ahogy egy őszülő férfi a fülénél fogva rángatja, hogy ugyan miért és hogyan tervezte a továbbiakat. Pedig meg kell hagyni, Anya már régen túl volt az első alkalmon, mikor Apuval összekeveredet. De a nevetésem nagyon gyorsan átveszi a piros pír. Ugyan ártatlan vagyok, de a célzásokból még én is értek. Néha. De Sashának van az a jó képessége, hogy mivel nem is akarja leplezni a gondolatait, még nekem is leesik elsőre, hogy mire is akar kilyukadni.*
- Állj le… inkább nem érdekel, hogy mikor szoktál másra odafigyelni. De hidd el, hogy nem épp hátrány, hogyha odafigyelsz mások vágyaira, álmaira. Pláne ha még ebben az életben párt is akarsz magadnak találni. A nők… ostobák, önzőek és roppant lobbanékonyak. * De azthiszem, hogy nem épp őt kéne kioktatnom abból, hogy milyenek a nők. S nem is annak szánom… nyílván aki szeretőt tart már rájött arra, hogy egy nőt nem egyszerű megtartani.
A helyváltoztatás viszonylag gyorsan megtörténik, pláne, hogy a másik még zavarba is hozott. De a kábelt azért visszadugtam, hogyha tényleg szeretné én megnézem de azért muszáj volt felhívnom a figyelmét arra, hogy lehet nem tetszik neki a válaszom vagy a reakcióm. A visszakérdésre felpillantottam és bár ne tettem volna. Jézusom… nem tudtam eldönteni, hogy hirtelen zavarba jöjjek és elvágjam az ujjam, vagy mi a fenét is csináljak. De ahogy észrevettem a hegeket már csak tátott szájjal néztem.*
- Ritka egy szerencsétlen alak lehetsz ennyi sebbel… Micsináltál a hátaddal? Kétlem, hogy egy ablaküvegbe zuhantál háttal… ahhoz, túl… egyenletesek. * Nézegettem elmélázva és mázlimra a hegek elterelték a figyelmem arról, hogy épp egy férfi áll előttem félmeztelen. Mikor Sam szóba kerül egy pillanatra megállok és felvonom a szemöldököm, ahogy rá pillantok.*
- Nem vagyok hülye… az ég világért se eresztenélek össze Sammel. Szeretem a szobámat úgy, ahogy van nem szeretnék ingyen lakberendezést. Samnek fél 10-re haza kell mennie, bárhol is legyen és bármit is csináljon. Nem kockáztatná a karácsonyi bálon való részvételét. Nekem meg nincs kőbe vésve takarodó… csak azért morog Gordon, hogyha későn érek haza és már nagyon sötét van. De a részleteket tekintve… nem megyek haza sötétben, ki se lépek a lakásból. Azt soha nem mondta, hogy nem maradhat nálam senki sokáig. * Vontam meg a vállaim. Bár ennek a szabálynak a hiányára az a magyarázat, hogy soha nem meséltem neki fiúkról, férfiakról meg pláne nem. Nem volt oka kőbe vésni. Utólag meg már… feleslegesen pattogna. De különben is… egy filmbe még nem halt bele senki. Aszem.*
- Amíg nem vagy taj részeg nem érdekel, hogy iszol. Meglátásom szerint a férfiaknak kell az a napi két ujjnyi wishky vagy épp egy-két sör. Táncból? Milyen táncot tanítasz? * Kíváncsiságom újra felélénkül, ahogy a tojást a serpenyőbe öntöttem és vígan kavargatva vártam, hogy megsüljön.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Hétf. 23 Nov. 2015 - 19:17

Egy fecske kisfecskét sem csinál, ezek a dolgok már csak így működnek ebben a világban.
- 16 - kimondja, mintha kérdezné, megerősítést várna rá, a lányra néz. Igen, 16 évesnek néz ki, bár misztikuséknál ez egyáltalán nem meghatározó, a lány nem lény. Lánylény. Szórakozott fejjel maga elé bámul, mintha nem is figyelne, de ez egyáltalán nem igaz. Figyel. Elnyeli az információt, megülepednek benne a szavak, kérdéseket vetnek fel, amiket azonban nem tesz fel, vagy legalábbis nem azonnal.
- A céltudatosságodat olyasmi keresésére használod, amit a már említett korodbeliek és felnőttek 90%-ban haszontalannak és mesének ítélnek. Miért akarsz ennyire hinni benne? Oké, azt mondtad, hogy nem tudnád megmondani, de gondolkodj rajta. Miért? - nagyon szuggesztív kis miértjei vannak, mintha megülnének Amelian, követelve azt, hogy találja ki őket. Nevezze meg az indítékait, ha már a védőbeszédeknél tartanak.
- Nem bizarr, Baudelaire. Szimbolista és dekadens. Talán még nem tanultatok róla - tűnődik. Lehet, hogy franciákat egyáltalán nem kéne oktatni 18 éves kor alatt, a puszta verslábaikkal megerőszakolják az emberek gondolatait és öntudatát.
- Azért baj, mert ez a hit nem ad neked semmit. A szerelembe vetett hit reményt ad, erőt és kitartást az élet nehézségeivel szemben, mert kecsegtet valamivel - ah, szerelem, régi és őrjítő vesszőparipa, belegondolni is fárasztó, hány és hány gondolatot visz vakvágányra és dönt romlásba nemes és nemtelen egyedeket egyaránt.
- Na látod, ez is a baj. Azt kell mondanod, hogy _természetesen_ nem léteznek, ha azt akarod, hogy bárki is komolyan vegyen ebben a kérdésben. Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, semmit nem tekintesz létezőnek addig, amíg nem kézzelfogható. Még a szerelmet sem. Legyen valami, ami a szerelem tanújele, fizikai kivetülése, különben az egész elszáll, elfújja az idő, mintha sose létezett volna. A racionalizmus nem szitokszó, hanem védelem, a lélek védelme - nagy kedve lenne ledobni az emberbőrt és démon mivoltában megmutatkozni, bár a taxi nyilvánossága kicsit zavarbaejtő lenne, de...

- Megunni a rendelt kaját olyan, mintha megunnád azt, hogy a pénzedért cserébe valaki bármit megcsinál helyetted, ráadásul sokkal jobban, mint arra te, vagy akár én is, valaha is képesek volnánk. Csak... jó helyről kell rendelni - csak a kevésbé módosaknak jelenthet szintlépést az ízek élvezetében a homemade módszer, bizonyos anyagi szint felett ez már egyszerűen nem lehet vita tárgya, és a Művésznek nem volt miért panaszkodnia ebben a kérdésben. Random őrületei elég jól fizettek, vagy ha mégsem, valójában tehetséges szobrász lehetett volna bármely korban, még mindig dolgozhatott volna iparosként, hogyha minden kötél szakad is. A pénz, a pénz mindig meghatározza azt, hogyan szemléli az egyén az őt körülvevő világot, és miket tart elsődleges értékeknek. Ő tudja, milyen koldusként éhezni, így a luxus a szemében soha nem lesz gonosz dolog. A legrosszabb dolga a középosztálynak van. Retteg a mélytől, a nyomortól, de megveti a gazdagságot, jórészt irigységből.
- Ah, az egom... - a szívéhez nyúl, de a fehér takaró alatt csak a mozgás látszik, a szemei hunyorítanak, nem bánja, hogy vele kapcsolatban nem voltak illúziók, de folytatásra valami figyelmes kifejezés költözik az arcára, az ideges ujjakat bámulja, nem a lány arcát, aztán fordítja csak oda a pillantását, hogy a teremtmény elnyugodott.
- Nem indulhattál ki a szüleidből, hiszen az udvarlás időszaka náluk meg kellett hogy előzze a születésedet - néha egyszerűen csak precíz és racionalista, mint egy természetfeletti tagadó posztmodern rémálom. - Ha csak nincs jó okom hazudni, nincs miért elleplezzem a valóságot holmi vágyak kedvéért. Amikor más vágyaira odafigyelek, általában úgysem tudok beszélni és kimondani semmit - ábrándozó hangjának vitathatatlan pajzán alhangja van, nyilvánvaló hogy miféle vágyak kielégítéséről beszél, bár megjelölt alanyokat nem rendel hozzá. A télapó tapintat nála már rég nem játszik.
- Nos... megkérdezted, hogy miért jó buli engem fotózni. Ha nem vagy rá kíváncsi, nekem annál egyszerűbb. Az ítélkezéssel... mintha már elkéstél volna kedvesem - kaccantja rekedten, éppen csak egy árnyalatnyit rosszindulatúan. Kitakarózik, ahogy a lány eltávozik mellőle és felül, de nem nyúl a géphez. Nem mutogatós bácsi, hogy rátukmálja kislányokra a cuccot. Elnyomja a csikket, hátrahajtja a fejét a kanapén. Lassú, tétova mozdulatokkal simítja ki hosszú hajának összekuszálódott tincseit, aztán a pulóver aljáért nyúl, és egyetlen, sima mozdulattal ki is bújik belőle. Aztán kel csak fel, karcsú árnyéka megtántorodik, ahogy szédül, jobb nem keverni a mozdulatokat, kivár egy kicsit, amíg a szemei előtt fixálódik a konyha és más bútorok.
- Nem tudom, legyen? - hanyagsága igazi bohém jelleg, oda megy és azt csinál akkor, amikor csak akar. Ez persze köze sem igaz, de mindig az a lényeg, amit elhisznek róla. Sam pulóverével együtt a fröcskölt pólót is lehúzta magáról, pőre bőre csak azt a testet burkolja, amit amúgy is elég rendesen megmutatott a tapadós anyag. Kifejezetten izmos, de túl vékony ahhoz, hogy az ilyen korú lányok leizzadjanak tőle, meginduló mozgása higanyos, sima. Kulcscsontjain, a nyaka környékén sebhelyek, és néhány frissnek ható horzsolás, lila foltok egészen a tövénél, hosszú hátán, egyenes gerince körül évszázados, évtizedes, éves, hónapos, hetes párhuzamos hegcsíkok egymásra halmozott nyomai. Elégedett mormogással nyit ki egy falba süllyesztett fehér szekrényt, elsőre kapása van, sötétbarna, őrülten bolyhos pulóvert húz magára. Baleset nélkül visszaimbolyog a kanapéhoz.
- Ha én megyek hozzád filmet nézni, akkor mit csinál Sam? - emlékezteti a lányt a saját programjára, megemeli a kérdéses egyén pulóverét, aztán takarékos mozdulatokkal összehajtja. - Adhatok neki tippeket, de...- sátáni vigyora feltöri minden eddigi harmóniáját, de gyorsan lekopik az arcáról, talán a sütögető lány nem is lájta. Nem zavarja a tétova beszéd. Ugyan már, annyira be volt lőve, hogy nem emlékszik hogy jutott el a bazilikába, ő aztán nem ítélkezik némi összevisszaság miatt, egész jól idomul a fejében levő állapotokhoz a dolog. A hozzávágott lánypulóvert is összehajtogatja. Ráteszi Samére. Aztán megcseréli. Aztán megint megcseréli, szórakozottan.
- Nincs nagy különbség, ha nem vagyok betépve, de nem veszek be semmit. Lefogadom, hogy inni se lehet. Bonyolultak ezek a mai nők... ezt a kérdést meg sem hallottam. A táncból élek, ha éppen nem tartanak el - hiúsági szisszenés. Egyes démonok megfertőzik a démontársaikat.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Hétf. 23 Nov. 2015 - 15:42

*Szívesen rávágtam volna, hogy hát engem. De azt még én is tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Különben nyár lenne állandóan. Nem szeretem a hideget az már fix. Így nem is igazán válaszoltam a kérdésére akarom mondani sehogysem. Pedig az ember állítólag értelmes faj… de csak állítólag.*
- Öhm… 16. – feleltem kissé sután. De hogy témát tereljek a látható fiatalságomról már folytattam is. – Nem butaság. És rengeteget olvasok. Oké, olvasok olyan szokásos tini regényeket is amik tényleg hülyeségek. De lexikonok, dokumentációk és persze élettörténeteket leginkább. Mítoszokat, legendákat, hiedelmeket és egyéb ilyen finomságokat, amik másoknak butaság. De garantálom neked, hogy egy olyan könyv nem akadt a kezembe, amibe ne lett volna szó természetfelettiről és bár nem tudnám megmondani, hogy miért akarok hinni benne vagy ép akarok-e egyáltalán. De ami érdekel azután utána szoktam járni. És igen, naiv voltam a kérvényeimmel, de attól még egy próbával nem vesztettem semmit. No meg, én legalább megyek azután ami érdekel és nem hátrálok ki az első akadálynál mint a korombeliek és a felnőttek 90%-a. Ha más nem, legalább ez díjazható az egészben még ha butaság is. * Szavaim úgy hatnak, mintha épp egy védőbeszéd hangzott volna el. De valahol az is volt. Engem mindig is arra tanítottak, hogy tanuljak, és ami érdekel azt csináljam és anya mindig biztatott, hogy nem szabad meghátrálni apu meg, hogy az nem más mint a gyengeség jele. Szóval kikérem magamnak… igenis, jó diák voltam. De azt sose fogom megérteni, hogy miért tartják mások butaságnak azt ami engem érdekel. Elvégre sok embert a foci érdekel… mégse mondom, hogy baromság. Pedig ott 24 marha rohan egy gömbért, hogy 12en ugyan abba a lyukba lőjenek be. *
- Ez elég… bizarr. * Vontam össze a szemöldököm a versre. Bár még mindig nem értettem, de ezt már csak arra tudom letudni, hogy buta vagyok vagy teljesen más síkon jár a másik. Nem tudom. De még mielőtt teljesen bolondnak néztek volna minket inkább nem feszegettem a témát tovább.
- Nem az iskolában. De miért baj az, hogy hinni akarok valami olyannak a létezésében ami nem kézzel fogható és még csak nincs is leírva a pontos jelentése? A szerelem is ilyen… állítólag. Nem hiszem, hogy olyan nagy bűn ha szeretnék hinni valamiben. * Ingattam meg a fejem és bár kedvem eddig se sugárzott a korábbi téma miatt, most se lett épp jobb. Olyan nagy ostobaság volna? És miért érdekel engem Sasha véleménye? Na mindegy. *
- Hééé… - nevettem el magam. – ácsi. Én nem mondtam, hogy nem léteznek. Igaz, azt sem, hogy igen. Nem tudom. Valahol mélyen szeretném hinni, hogy léteznek az agyam azonban azt mondja, hogy hülye vagyok ha elhiszem. Nem tudom… talán ezért keresek valamit ami vagy ezt, vagy azt az álláspontot bizonyítja. Én elfogadom, ha nem léteztek… de akkor a tanáraimat a pokolba kergetem a racionális gondolkodásommal, mert ha nem a természetfeletti lények tehetnek arról, amit tanítanak akkor bizony meg kell magyarázniuk, hogy mégis mi és miért nem úgy tanuljuk. Nem tudom melyik lenne a jó… de olyan szép, még a maga csúfságával is, hogy azt hiszem én tényleg hinni akarok bennük. Csak hát a racionalizmus… * vontam meg a vállam. És azt hiszem, hogy mégis itt az álláspontom. Valahol mélyen, talán a gyermeki énem akar hinni bennük. Pedig nem csak a tündérmesékkel találkoztam, hanem a sötétebb réteggel is. Legalábbis könyvekben. De a fene se tudja… én akarom és kész. *

*Végül már megint nevettem. De ezúttal őszintén, és még a fejem is megingattam hozzá. Mintha magam láttam volna… csak egy kicsit nyersebben fogalmaz mint én.*
- Volt kitől tanulnom. - Bizony, nekem is van anyukám mégha már nincs is itt. Valahogy Ő is ilyen lehetet, mikor megpróbált rávenni, hogy takarítsam ki a szobám. – És nem azért mondtam. Csak én már unom a rendelt kaját és gondoltam jó fej leszek és összeütök valamit. Eszembe sem jutott, hogy uraságodnak nincs ilyesmire igénye néha napján. *Ha most álltam volna, akkor már rég meghajoltam volna színpadiasan, de külön ezért nem fogok felállni a kanapéról. Úgy a maga módján kényelmes, még ha fura is. Pár pillanat néma csend után, nem meglepő módon én töröm meg. De a válaszra kipattan a szemem is, és kissé féloldalasra fogom a helyzetem, ha már volt olyan kedves a másik és csinált nekem is helyet. Íriszeim pár pillanatig Sasha arcát méregetik, majd azért meg is szólalok.*
- Veled? Veled kapcsolatban semmi. Engem már az is boldoggá fog tenni, ha épségben haza érek minden atrocitás nélkül, ami kihat a testi vagy épp a lelki épségemre. A bazilikára gondoltam… - kezdtem el idegesen babrálni, a pulcsim ujját. De amint észre vettem szándékosan megálltak az ujjaim. - … Minden lány elképzeli valahogy, hogy milyen lesz… nos, én a szüleimből indultam ki. Te meg jössz és közlöd, hogy olyan úgy sincs, mert haza kéne mennie meg ect… Sose szoktál odafigyelni mások vágyaira? Mindig kimondod a tényeket, legyen az bármilyen is? * Értem én ezalatt azt, hogy oké… nálam csak illúziót rombolt, de ha egy gyereknek közli, hogy télapó nem létezik hiába úgy van ahogy mondja… még a gyerek lelkivilágát megsínyli a dolog.*
- Miből gondolod, hogy kíváncsi vagyok rá vagy nem fogom elítélni? Pláne, azok után, amilyen állapotban voltál a bazilikában? De semmi ötletem nincs… - álltam fel a kanapéról, hogy a kábelt azért vissza dugjam. De nem is mentem vissza, hanem a konyhába vettem az utam és megpróbáltam a feltalálni magam. - … vagy talán mégis… van programod estére? * Kérdeztem felvont szemöldökkel a kanapé hátát fixírozva, tekintve, hogy őt magát nem láttam, ha csak nem döntötte hátrébb a fejét, hogy felém forduljon. Ha helyes választ kaptam, akkor bizony, míg a húst szeleteltem folytattam.*
- Megnézhetnénk egy filmet. Gordon dolgozik, nem jön haza csak reggel. Addigra nekem már rég suliba kell lennem. Ha igent mondasz, akkor volna egy kérésem, amit viszont meg kell ígérned. – mozdulataim kicsit határozottak, mintha ideges lennék, pedig csak zavarban vagyok. – Kivételesen nem szedsz be semmit, senki kedvéért még a sajátodért sem. Tudsz egyáltalán táncolni? Vagy most… - de a zavarom leplezése nem jött össze, tekintve, hogy össze meg vissza beszélek és már lassan se eleje, se háta a mondandómnak. Inkább abba is hagytam és a húst a serpenyőbe felraktam a tűzhelyre, hogy piruljon magának és a tojásokat kezdtem el bele verni. De kényelmetlen volt, így levettem a pulcsim és egyenesen Sashahoz dobtam. Alatta egy fekete trikó volt, de sokkal kényelmesebb volt így folytatni hisz a 8-ból még hátra volt hat darab. Nem azért voltam zavarban mert... igazából magam sem tudom, hogy miért. Talán mert Samen kívül senki nem volt még nálunk.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Kedd 17 Nov. 2015 - 15:33

- Ó igen. Értelmes megoldás van. De gondolj csak bele... kit érdekel? - zöld szemei a lányra pillantanak, a tükörkép elfolyósodik a tekintetében, kimaszatolódik az írisz szegélyére, hogy helyet adjon a múltnak, a jelennek és a jövőnek. Szavak nélkül folytatja a gondolatot, pusztán megfáradt tekintetén keresztül beszélve el, hogy mennyire senkit nem érdekelnek a beszélgetésben rejlő lehetőségek, a diplomácia kihalóban van, mert csak egy vékony réteg, egy cukormáz egy nagyon elrontott piskóta tetején, és a józanságot folyamatosan és kitartóan kapargatja le magáról az emberi faj. És talán nem csak az emberi.
- ... mégis hány éves vagy, és honnan szedtél össze annyi butaságot, hogy egyáltalán megpróbáld? Miért adnák ki a világ titkait, amit ott őriznek bárkinek, aki nem méltó rá, és hogyan is lehetne méltó rá bármely földi halandó? - az egyház nézőpontjába éppen olyan könnyedén siklik be, mint ahogy a szeretői mivoltot és a sztriptízt emlegette, jól ismeri a világ legnagyobbjainak természetét, ismeri az egyháziak gondolkodását, és a vezetők logikáját, és pontosan tudja, mit láthattak egy kis amerikai lányka kérésében. Már ha egyáltalán eljutot az a vatikánig, aminek az ellenkezőjére is igen nagy az esély.
- Engedd meg, hogy erre a kérdésedre csak a költővel feleljek meg, és mindjárt érteni fogod, mi a dekadens a halott rózsádban - reszeli meg a torkát, és a taxis furcsán pillant hátra a tükörben, de ez még soha nem akadályozott meg démont abban, hogy azt tegyen, amit csak akar.
- "S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt." *

Szépen szaval ahhoz képest, hogy alig mozdítja a száját, a szeme lehunyódik, mintha átélné a líra egészét, vagy éppen Amelia szomorúsága hat rá így. Nem ad rá vigaszt, és nem firtatja az okait. Tapintatos távolsága megnyugtató, és egyáltalán nem fojtó a közelsége.
- Miért "kell" lennie? Azért, mert te akarod? Mert annyian akarják? Mert egyes gondolkodók kijelentették, hogy létezik? Jó és rossz sincs, az egyensúlyhoz tartozó felesleges fogalmak, amiknek nincs természetes alapjuk. Ezzel tömik a fejedet az iskolában? Jobb is, ha elmászkálsz idegenekkel, még a végén megtapasztalsz valami valóságosat - a legmélyebb cinizmus szavait használja, mindeközben egyáltalán nem hat cinikusnak. Úgy beszél, mint aki tökéletesen magabiztos a dolgában, és nem zavarja, ha a másik nem ért vele egyet, mert ezze is őt igazolja. Nincs benne szégyenérzet, a legteljesebb lelki nyugalommal, és az óvatos megfogalmazási eszközök mellőzésével helyezi el a szavait. Nem akarja kirúgni a lány hitét, de az kérdezett, ő pedig válaszol. Kérdéssel. Sose lesz ennek vége.
- A gonosz gyűjtőfogalom mindarra, ami az aktuális korban és időben nem tetszik a döntéshozóknak - féloldalasan a lányra sandít.
- Mert ezek mítoszok, istenek, sárkányok, küklopszok, kentaurok és nimfák, angyalok és démonok pedig nem léteznek, igaz? Így Athéné sem használhatott isteni képességeket - nem mintha erről meg akarná győzni a lányt. Sőt. Kifejezetten szórakozónak hat, ahogyan erről beszél.
- Pedig ha megtanulod, hogy a srácok mit akarnak, akkor a farkukkal a kezedben veheted rá ezt a világot arra, hogy minden titkát megadja neked - mosolyog a kölyökségen, mert a szemében ez az. Te jó ég, amerika szívében még él olyan ember, aki inkább tanul, minthogy a nemiséggel foglalkozzon, és arról tanuljon? Hát mi a fenét csinálnak a bujaságdémonok?
Nem kérdezi meg, hogy miért nem akarta, hogy jöjjön a srác. Nem akarni valamit természetes azok után, hogy nem akar Amelia tinisrácokkal bíbelődni. Nem az a típus, aki megkérdőjelezi az indítékait.

A nevetése kicsit olyan, mint amikor valaki félrebeszél. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de belülről, őszinte jókedvből fakad, ami elszórakoztatja, az kifejezetten úgy szórakoztatja el, hogy abban hiba nem lehet. De elég röviden. Nevetni fárasztó.
- Micsoda érvelés, mintha a földön élő több tízmilliárd anyukát hallanám, akik megpróbálják a makrancos gyermeküket rávenni arra, hogy végezzék el a házimunkát, amire azonban a kölyöknek semmi szüksége nincs. Nem tudtam, hogy ellátod magad, nem vagyok gondolatolvasó - lustán mosolyint, maga mellé simít, bekapcsolja a laptopot egyetlen gombnyomással. A lakás egy kicsit modernebb a vezetékes telefonnál, de az elektronika jól felismerhető, és a modemet is könnyű elintézni. A férfinek nem volt mobilja, a liftajtót kártyával nyitotta ki, amit aztán egy kis asztalra dobott be, védtelenül esik Amelia áldozatává. Maga a férfi szórakozott tekintettel figyelte az útját, azt is, ahogy mellézökkent. A kanapé nagyon puhán simul a fenék alá, szinte hívogatja a testet, hogy helyezze magát kényelembe, dőljön el, élvezze ki, hogy a tökéletesre tömött párnák elnyelik és megemelik, egyszerre puhán és keményen, maximálisan komfortérzetet adva. Sasha dereka beékelődik a lány és az ülés közé, finom mozdulattal hemperedik egyet úgy hogy a hasa legyen a hátánál, így kényelmesen, oldalfekve nézheti, a karját lelógatva a kanapéról a tartóba hamuzik. Tényleg kényelmes. Neki is, a pléd puha, a közelség pedig átmelegít.
- ... mhmmm, ezt úgy mondod, mintha én küldtelek volna a konyhába, hogy csinálj nekem enni, de hidd el... én leszek az utolsó, aki ilyesmire kér - elnyomja a csikket, a feje alá fűzi a karját, kikotorva onnan barna hajának tömegét.
- Nagyon sokáig tart, amíg éhenhalok, addigra rég hazamész Gordonhoz, és Samhez, és megtanulod, amit tudni kell a Székesegyházról - hunyorít megelégedetten, neki aztán nem sürgős a evés, a lány emlegetett hűtőt. Inni se igen inna magától, bár a szomjúságot érzi, minden olyan messze van a kényelmes kanapétól, úgy általában. De egyáltalán nem izgatja ez sem. A csodálkozástól kicsit jobban kinyitja a szemeit, nagyot pislant.
- No mi volt az illúziód velem kapcsolatban, és miért voltak illúzióid? - egy kicsit igazít a fején, lassú mozdulattal megvonaglik, amit a templomban állva, azt itt fekve is képes megcsinálni, eligazítja magán ezzel a plédet.
- Egyébként... ha kihúztad a netet, hogyan mutatom meg neked a szeretőm hálózatra töltött fotóit arról, ahogy a városban kóricálok? Vagy már nem is érdekel - gyengéd a hangja, cirógatva biztat, mintha arra kérné a lányt, hogy mondja el, mit szeretne akkor inkább. Mit remél e kétes kirándulástól.

* Baudelaire, Charles: Egy dög - Szabó Lőrinc fordítása
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Kedd 17 Nov. 2015 - 10:09

*Értem én, hogy a rossz/gonosz és a romlottság mindenhol ott van. Még aki azt hiszi magáról, hogy Ő jó lelkű és sosem ártana senkinek… nos, általában azok ártanak a legtöbbet. Szóval semmi baj nincs Sasha mondanivalójával de… *
- Igen, tudom. De mindenre van értelmes megoldás… a példádból kiindulva… ha tetszik a felsőm, akkor el is kérheted. Aztán vagy megkapod vagy nem… de mindenképp meg lehet beszélni és nem feltétlen erőszakkal kezdeményezni, hogy a tiéd legyen. * Igen, talán túl lusta vagyok ahhoz, hogy fizikális tettekre pazaroljam az időt. Minek az erőszak? Fárasztó, csúnya és még piszkos munka is. Ugyan megkapja a másik amit akar… de ész érvekkel sokkal több mindent meglehet oldani… ráadásul kevesebb erőkifejtéssel.*
- Jahm… viszont a Pokolba vagy az elnöki palotába is könnyebb bejutni, mint abba a könyvtárba. Egyszer… pontosabban kétszer megpróbáltam, de mind a két kérvényemet elutasították. Utoljára akkor jutott be oda valaki, mikor valami sorozatgyilkos tombolt a környéken és azt hitték, hogy valami reinkarnációja a Sátánnak és régi, ezer éves dokumentációkat kellett átvizsgálni. * Hangomban ott a szomorúság ami a kudarc miatt van benne. De viszont hallani azt is, hogy addig nem áll szándékomba meghalni, míg egyszer legalább nem jutok be abba a könyvtárba. Egyszer láttam egy dokumentumfilmben, hogy ott még kézzel írott történelmi emlékek is vannak és hát hol máshol is tudhatnám meg az igazságot, mint ott? Engem meg minél többet utasítanak vissza, annál jobban lángra lobban bennem a kíváncsiság és az akarat. Mert elérem amit akarok… előbb vagy utóbb de mindig. *
- Dekadencia? Már miért volna hanyatló, züllött gondolkodás, az, hogy észreveszem azt, hogy egyszer minden véget ér. Például ott a rózsabokor… elhervad egy virága, levágod és máris új életnek adtál helyett. Egy teljesen másik virág fog nyílni, ott, ahol az előző halottnak volt a helye. Ilyen a körforgás… minden elpusztul és minden képes újraépülni. * Mondatom végére enyhe szomorúság éled a hangomban, ami jóval mélyebbről jön, mint korábban. Íriszeim csillogása alább hagy és olyan, mintha nem volna már ott semmi csak gyász és rengeteg elfojtott könny. Igen, volt idő mikor még azthittem, hogy minden örök és semmi nem pusztul el. Ezt először a macskám, majd a szüleim megcáfolták. Nem volt kedvem ehhez az egész témához… mármint a pusztulás okainak fejtegetését. A természet gonosz és zsarnok, de mindenek felett kiszámíthatatlan még akkor is, ha oly szép és nélküle minden csak sivár és kopár lenne. Jóóó… igen, egy kicsit megvagyok keseredve és a szüleim halála óta kicsit máshogy látom a világot. Semmisem elég szép ahhoz, hogy ne jusson az eszembe, hogy; de meddig tart. *
- Már mért ne volna egyensúly? Valahol kell lennie… különben vagy csak jó létezne vagy csak a rossz. De mindenhol van ez is, az is ahogy mindenkiben. Az arányok változóak ugyan, de még mondjuk egy ember nagyban rossz és kevés részében jó, addig egy másik embernél ez fordítva van. Tehát máris egyenlítődik. *Nem tudom miért ragaszkodok ennyire ahhoz, hogy egyensúly márpedig van még akkor is ha nem látható vagy kézzel fogható. De nem is most akarom megfejteni és nem is hiszem, hogy bárki megtudná kérdőjelezni azt, amiben hiszek mármint olyan szinten, hogy megváltozzon a véleményem. Mindenkinek kell hinnie valamiben. *
- Az lehet… de akkor világosíts fel. Szerinted mi a gonosz? * Dobtam vissza a kérdést. De továbbra is figyelmesen hallgattam, ahogy reagál a hosszas eszme futtatásomra. De a végére összevontam a szemöldököm. – Már miért ne volna igaz és miért vagyok ettől én fura? Athéne nyerési vágya miatt ajánlotta fel Helénát Parisnak, pedig tudta, hogy Heléna Menelaosz felesége már. És ebből következik az, hogy nem önző és ráadásul még hiú is a szerelem istennője. Egy férfit egy szép nő ígéretével lehet a legjobban megbolondítani. Ez tény. A célja érdekében egy nőt használt és ahhoz, hogy betartsa az ígéretét Parisnak isteni képességéhez folyamodott. Ha Athéne miatt nem szeret bele Heléna akkor nem lesz Trójai háború sem. Sokkal… hmm… erkölcsösebbek voltak akkoriban a nők. Heléna önszántából, szabad akaratából sosem hagyta volna el a férjét még akkor sem, ha nem szerette. *Akkoriban szerelemből nem házasodtak az emberek… vagyis nagyon ritkán volt szerencsés az a gyermek aki már kezdettől szerelmes a férjébe. Érdek. Országok hadjainak összevonása, családisítása volt a legfőbb cél… lejjebb a vagyon, rang és más érdekek voltak döntőek. Ugyan ennek is meg volt a maga szépsége, de mégis sok boldogtalan ember élt akik szeretőkkel élték túl a mindennapokat. De elhagyni? Maga lett volna a közvetett öngyilkosság. Apu, Anyu csalódik, a nép kiveti és rang nélkül kell élnie. Ők nem tudtak volna így élni.*
- Félt és azthiszem féltékeny. – vontam meg a vállaim. – A fene sem igazodik ki a srácokon de nem is akarok. Rengeteget kell tanulnom és nincs időm ilyen butaságokra, minthogy a srácok mit akarnak. A legtöbb úgy is csak egyet de azt is többször mint kéne és ráadásul több személytől. Hamarabb megértem egy-egy háború okát mint tini srácok nyűgjét, baját. És különben sem akartam, hogy jöjjön… megvárhattuk volna. De nem akartam. * hogy miért nem? Na azt remélem nem kérdezi meg Sasha. De azért Gordonnak dobtam egy sms-t.

„Minden rendben van, ne aggódj. Csak érdekelt a téma és Szörnnyella lehűtött, hogy ne kérdezzek annyit és inkább maradjak csendben. Szóval inkább más forrásból nézek utána. Délután megyek haza. Ha bármi kell a boltból írj.
xoxo
Lia”


Nem kamuztam. Véletlen sem írtam oda, hogy könyvtárba megyek vagy valami. Nem volt eddig okom Gordonnak hazudni, de azt se akartam, hogy az Apai ösztönei feltámadjanak nagy hirtelen és haza rángasson.*

Sasha nevetésétől még a szőr is felállt a karomon. Na nem azért mert olyan karcos volt, hanem még nem hallottam nevetni és ez fura volt. Persze sejtettem, hogy ezúttal nem én vagyok a nevetség tárgya, de azért inkább nem kérdeztem rá. Kicsit megdörzsöltem a karjaim aztán már ott is voltam előtte. De igaz Sahsa sem gondolta, hogy ennyivel megússza? Szemöldököm önkéntelen a homlokomra szalad, ahogy hallgatom, amit mond és kezeim a csípőmön kötnek ki.*
- Míg elmondod, hogy miért nem teszed meg annyi idő alatt akár meg is megcsinálhatod. Különben meg… ellátom magam, szerinted gondot okoz mosogatni vagy elpakolni? No meg köszönöm az ösztönző szöveget… de eszemben sincs. – Hirtelen elviharoztam onnan és tettem egy kört a lakásnak tűnő valamiben és a vezetékes telefont kihúztam – ezzel együtt az internetet is, a mobilom eddig is a zsebemben volt és ha megtaláltam Sasha mobilját azt is az enyém mellé csúsztattam, ahogy a kulcsot is majd vissza mentem hozzá. Kezem ezúttal már nem várt, egyszerűen megfogtam magam és leültem mellé. Mivel feküdt, de egyáltalán nem az a széles fajta, hogy ne bírjak leülni szélre a derekánál, így rajta keresztül dőltem hátra. Pont nem érdekelt. Ruha, pléd volt rajta és még rajtam is rajtam volt a pulcsim. Kényelmes volt. *
- Nem segítesz… nem eszel. Én úgysem vagyok éhes… hozzá szoktam, hogy naponta egyszer eszem normálisan és az még amúgy is odébb van. Kihúztam az összes kommunikáció eszközt… szóval ha csak füstjelekre nem reagál valamelyik házhoz szállítás akkor éhen fogsz halni. * Hangom könnyed, enyhe játékosság lapul benne. De komolyságom a tekintetemből kiolvasható. Nem segít, nem eszik. Ügyködök én eleget egyedül otthon… most, hogy társaságom van biztos, hogy nem fogom. Mellesleg nem is kértem sokat, csak annyit, hogy jöjjön ki velem a konyhába. A cigi zavart, de azt már megszoktam. *
- Egyébként meg igazán illúzió romboló vagy. Ritkán álmodozom, de azt is tönkre tetted 3 mondattal. * Jegyeztem meg… mert hát azért csendben nem fogok ülni. Nincs azaz isten.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Hétf. 16 Nov. 2015 - 9:26

Talán megjegyezné, hogy a lány éppen azt a korszakát kell, hogy élje, amikor... de nem ítélkezik. Mosolyog, lapos pillantást vet a helyes kis arcocskára és elengedi a pulóver gondolatát. Imád elengedni dolgokat. Ahogy a fogalmam puhán ráfeküsznek a semmire, és olyan megnyugtató nihil árad szét a mellkasában, azt valami utánozhatatlan érzés. Az, hogy igaza van közel sem ilyen élvezet. Az igazság nem cukorka.
- Én többet beszéltem veled eddig, mint mindenkivel összesen az elmúlt heteken. Nem számítva két tárgyalást - lehet, hogy most is ott van? De miről tárgyalnak? Amelia lelkéről. Nem mintha fenyegetni akarná. De. Valójában mindig fenyegetni akarja az élők lelkét. Olyan gyönyörűek.
- Tényleg nem ennélek meg, jelen körülmények között - háborúkat, világégeseket idéz fel benne a lány. Furcsa, nem? Hiszen maga a fiatalság, az élet, az energia, a békesség és vidámság. - A 21. század gyermeke vagy, amikor még mindig olajért és vallásért háborúznak egymással az emberek, terjed a terrorizmus és a horrorpornó műfaja, és azt kérdezed tőled, hogy miért akarnék ártani neked, ha te nem ártottál nekem? Nem is tudom... tetszik a felsőd. Mondjuk, azért - félálmodó hangjának bársonycsomagolásába belefér az egész modern társadalom kritikája, az államoké, a vezetőké és a legutolsó embereké is, akik a szomszédjukra acsarognak, mert az ő kertjükben egy eltemetett macska bomló testének tápanyagai miatt magasabbra szökik a zöld fű fel.
- Pontosan ahogy mondod. Gondolj bele: az egyház tudós könyveket égetett el, amikor még megtehette, ezzel kivívta a nép haragját. Ma a Vatikáni könyvtár a legnagyobb és legkiterjedtebb a világon, és az egyház virágzik. Befogadták azt, amit korábban üldöztek, és a térítés eszközévé tették - a tények általában nem szokták érdekelni az oktatási rendszereket.
Nem siet befejezni a számot, a kereszteshadjáratok idején még nem élt, így azok nem is vésődtek a lényébe. Lapos pislantással várja ki a gondolatok végét, hogy kiderüljön, mire is kell felelnie
- Az egyház még mindig erőlteti a maga akaratát, de ezt még mindig csak a felvilágosultak látják a gonosz eszközének. A nép legjava pedig soha nem is volt és nem is lesz felvilágosodott. Az, hogy az gondolod az emberek nem lehettek olyan szűklátókörűek, mint amilyenek az egész értelmezési folyamatodat egyetlen taposómalomba szűkíti le. Az emberek lehetnek olyan ostobák, hogy azt gondolják, a gonosz az csúnya is. A hervadó virágban szépséget látni komoly dekadenciára vall, ami pedig a legtöbb emberben nincs meg.
Elmosolyodik a démon szó hallatán. Mindenki szereti, hogyha szépnek tartják, akkor is, hogyha a létezésében nem hisznek, és valami megnevezhetetlen fogalommal társítják.
- Kedvesem, az egyensúly egy illúzió, amibe most erőteljesen ringatod magad, de ugye tudod, hogy igazából nem létezik, csak akkor, hogyha létrehozza az emberi elme és akarat, az egyensúlypártiak éppoly zsarnoki egysége, mint amilyen az egyháziaké.
Megsimítja a saját állát, a szemeit fájdalmasan hunyorítja ez az okfejtés már belegyalogol valamibe, amire.. nost nem kell válaszolnia.
- Nem vagy tisztában a gonosz fogalmával Amelia, és Lucifer sem egy feminista jelkép, hogy egy "kicsit" önzőbb lehessen, megengedhetően. Jobb, ha tőlem tudod, a világ bajainak 90%-áért a nők a felelősök, ha a mítoszban keresel igazságot, mivel a mítoszokat frusztrált férfiak találják ki, mindig gyanakodhatsz a női szereplőre. Különös teremtés vagy te, hogy egy ilyen történetben, mint Trójáé igaznak nevezed Athéné, az istennő nyerési vágyát - szinte nevet. Szinte. Nem töri meg zajjal a falatnyi csendet, szusszan, kipiheni magát. Látja maga előtt a lány jövőjét... igazán komoly állóképességű párt kell találnia magának, ha az túl akarja élni a kapcsolatukat.
- Persze - hova máshova mennének, mint a szeretőjéhez, kézenfekvő. Már neki. De hát neki mindig minden olyan kézenfevő.
- Nem hinném, hogy megölne - nyugtató a hangja, mintha komolyan létezne ez az opció. - Ő is eljöhetett volna, ha nem hisztizett volna amiatt, hogy a pulóverét másnak adod jószándékból, szóval csak... mondd azt neki, hogy magára vessen. Gordon is, ha felveszi - megborzong a tanárnő említésére. Látja benne a szörnyet. Ha legközelebb valami rémlátomást vetít elé a drog éjszaka, biztos, hogy az a nő benne lesz, ha addig nem tölti fel a szemét és a lelkét valami széppel.

A műterem valóban lenyűgöző és impresszív, de egyáltalán nem fészekszerű, nem ad biztonságérzetet. Sok az üres felület és terület, járhatnak benne a gondolatok és az érzések, de semmi több. A műterem nem ihlető. Ezért kedveli a Művész. Nem befolyásolja semmi a saját egyéni döntéseit.
- Megfestékezett pirítósokat dobált és nem is volt idegrohama - dünnyögi már kényelmesen elhelyezkedve Acedia, fel sem néz, fejből ismeri az összes kép helyét, helyzetét és kinézetét a lakásban, sőt, igazából az összes alkotásnak, vagy alkotásnak nevezhető modern őrületét is, a lányt a hangja alapján nagyon pontosan be tudja tájolni, hogy hol jár, és mit is lát.
A hűtő állapotára vajon mentség a rengeteg házhoz rendelős szórólap, amit gondos kezek művészi összevisszaságban rámágneseztek?
- Úgy hangzik, mint... egy igazi étel - nevet halkan, selymesen. Nem az ételen. Hanem azon a képen, hogy ő majd feláll és segít. És még díjjazzák is érte. Úgy fest, mint egy nagy, kuncogástól vonagló fehér hernyó, és igazából az is ott a kanapé melegében.
- Egy plédponcsó nem vehet rá arra, hogy felálljak innen - a hátára fordul, sűrű, sötét hajának hamisglóriája a feje alá gyűrődik, ahogy felbámul a kis nőstényre, nagy, szinte csodálkozó zöld szemekkel, ahogyan az munkára akarja bírni őt, és milyen jóhiszeműen. Nem nyúl a kéz után, szinte kihívóan lassan emelte a szájához a cigarettát és szívott bele.
- Ha elmondod, hogy mit akarsz, mit csináljak, akkor elmondom, hogy miért nem fogom azt. Ne zavartasd magad, ha rendetlenséget csinálsz, majd valaki összepakol helyetted, ezzel igazán ne vesződj. Tapasztald ki. Éld át a konyhát - álmos, de jófiús mosolyt varázsol elő a készletből.

//Semmi baj, logikus, nagyon-nagyon szétterültünk az időben pár reag alatt XD//
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Vas. 15 Nov. 2015 - 19:06

*Najó… Kezdjük ott, hogy mióta számít az, hogy én mit akarok? Valahogy ez a dolog azóta elmaradt, hogy Anyu is meghalt. Akkor számított utoljára… Azaz egy hét, amíg megtalálták Gordont és elintézték a formaságokat kiölte azt a részem, hogy valaha is bármi úgy lesz, ahogy én azt szeretném. Nem meglepő mód egyik sem hitte el nekem, hogy képes vagyok magamról gondoskodni abba a kis időbe. Saját ház, bankszámla a nevemen és sosem voltam az a pazarlós fajta egy hétig simán kijöttem volna belőle. Volt – és van is – kötelesség érzetem, szóval simán bejártam volna suliba, vettem volna enni és mostam volna magamra. Különben meg… bejárónőnk is volt. Régi szép élet…
Ez a fazon az kész… az arcom ezúttal nem volt kipirosodva és zavarba se jöttem szavaitól. Kiguvadt szemekkel és tátott szájjal néztem rá miközben beszélt. Kiábrándító. Képes lerombolni a kis naiv képzelet világom arról, hogy milyen is egy első alkalom. Nyilván egész estét és persze a srác se rohan haza utána, hogy várja a mamája. Pff… illúzió romboló. Vagy csak nem korombelivel kell kezdeni és akkor nincsen igazán anyuci probléma. De még mielőtt bármi olyan megfordult volna a fejemben, szóra nyitottam a számat aztán becsuktam. S voilá… így lesz belőlem Ponty. Egy hal, ami csak tátog, de hangot nem ad ki.

- Lehetséges. De nem is rossz ötlet… ha azt a korszakomat élem, hogy az agyára megyek, csakhogy egy kis figyelmet kapjak, akkor ezt kipróbálom. *Az iróniát szinte észre sem vettem, nem azért mert hülye vagyok hanem csak egyszerűen nem akartam róla tudomást venni. Semmi értelme nem volt, a gyerekes hisztik meg nem az én eseteim. Oké, néha szándékosan szoktam úgy csinálni, mint aki duzzog, de az sem tart tovább pár percél és rendszerint semmit nem érek el vele. Szóval a hiszti is felesleges.
Azonban volt valami ami teljesen jogos volt tőle. Szemeim egy pillanatra lesütve jeleztem, hogy igaza van. S a kérdésen egy röpke pillanatra el is gondolkoztam. Vagy csak én éreztem kérdésnek? Nem tudom.
- Igazad van. Senki sem repes az örömtől és Gordon sem fog. Feltéve; ha egyáltalán találkozunk, és nem felejti el megkérdezni, hogy mi volt ez a mai attrakcióm. Esküszöm többet beszéltem veled mióta találkoztunk, mint vele egy héten. – Azt persze elhallgattam, hogy az is csak annyiból áll, hogy kell-e menni vásárolni, vagy mi kell otthonra és nagy ritkán megkérdezi, hogy milyen baromságot tanítottak ma a suliba. Fiúkról spec sose beszéltünk, ahogy a múltról sem. Mintha egy nem látható lista volna, hogy mikről nem fogunk beszélgetni. Vagy csak annyira megbízik bennem, hogyha komolyra fordulna bármi dolog, akkor szólnék. – Ami pedig a másikat illeti. Nem, nem félek tőled. Nem olyan ember benyomását kelted, mint aki bármelyik pillanatban megenne. Ha ártani akartál volna, már megtetted volna. De miért akarnál? Nem ártottam neked semmit. – Vontam meg könnyedén a vállam. És igen, tisztában voltam vele, hogy az ördög nem alszik és ha igen, akkor sem. De nem voltam az a félős fajta… ennek lehet azaz oka, hogy olyat mint félelem nem ismertem vagyis attól nagyobb félelmem nem volt soha, minthogy sikerül-e egy dolgozatom vagy sem. Meg aminek meg kell történnie az úgy is meg fog. Nem lehet habos-babos életem nekem sem. Szóval, nem, nem féltem.
A kiselőadás azonban már jóval kellemesebb téma volt nekem. Bár volt egy olyan sanda gyanúm, hogyha a tényeket – márha ezek tényleg azok voltak és igen reálisnak láttam, hogy azok és nem egy drogos képzelgései. – írom le, akkor úgy megbuktatnak mint a szél. Csak tudnám, hogy honnan szedi az információit a másik.
- Szóval ezaz egész nem volt más, mintcsak hívek toborzása és valamelyest a művészek kielégítése. Hogy az egyház ne haragítson magára egy csomó fanatikust és ne legyen parasztlázadás az egyház ellen. – gondolkodtam hangosan. – Ami pedig Lucifert illeti; Nincs olyan, hogy fehér… ott van a fekete is. Ezt a nép tapasztalhatta már… egyed uralom, pestis, rabszolgaság, Keresztes hadjárat…. az első például 1096-ban volt és az utolsó 12…. – hirtelen lezárt az agyam, néha szokott ilyet. Ajkamba harapva, gondolkoztam, hogy mit is tanultam és ha nem előzött meg, akkor be is fejeztem a mondatot. – 1272-ben ért véget. Oké, voltak kihagyások és volt olyan, ahol majd 40 év telt el a következőig. De az egyház folyamatosan erőltette a saját akaratát. Szóval… mint a gonoszt már alapból megtapasztalhatták, még ha szép köntösbe is volt bújtatva. Rengeteg embert, családot, apát és gyereket mészároltak le. Az emberek csak nem lehettek olyan szűk látókörűek, hogy elhiggyék, hogy a gonosz nem létezik. Már pedig ha létezik… akkor annak is meg van a szépségbe, ugyan úgy, mint egy elhervadó virágban. Miért ismernénk el, az angyalok szépségét, ha az ördögét vagy akár egy mérges kígyóét, démonét például nem? Az egyensúlyhoz kell ez is, meg az is… ahogy a jóságban is van gonoszság. Például gonosz dolog volt, Samet használnom arra, hogy valami jót tegyek neked. De ettől még a szándékom az tiszta volt… nem vártam tőled semmit cserébe. Szerintem simán lehetet volna kíváncsi a nép arra az oldalra is és az egyház is beláthatná, hogyha nem volna gonosz… akkor nem volna miért imádkozniuk az embereknek. Még akkor is, ha az a szobor kicsivel több, mint 600 év múlva kélt életre. Lucifer pedig ugyan úgy angyal volt… csak épp kicsit az önzőbb és a nagyravágyom fajtából. Mondjuk azt még nem tudtam kideríteni, hogy melyik mese igaz… az, hogy Lucifer egy halandóba szeretet bele és a tiltás ellenére is védte és kapcsolatba lépet a nővel vagy pedig az, hogy hatalom éhes volt és nem bírt „Isten” árnyékában tengődni. A legutolsó vitán például majdnem lázadást értem el, mert szerintem egyáltalán nem a nő volt az oka hanem a hatalom vágy. Csak egy szerelmi szállal minden eladhatóbb… ugyan úgy, mint Trójai háború. Az is egy baromság… oké, hogy Heléna meg minden és a nő, meg a szerelem volt az „oka”. Közben meg csak Erisz sértettsége és bosszúja, Parisz erkölcstelen vágya és Athéne nyerni akarása és önzősége vezetett oda, hogy Parisz becsvágyból megkapja amit ígértek neki – mert különben nem is választotta volna őt és persze Menelaosz erőfitogtatása, sértettsége robbantotta ki az egészet. Semmi köze nem volt a szerelemhez… bár tény, hogy azt megmutatja, hogy olykor mennyire képesek az emberek összetartani. * Najó… ennyi elég volt a történelem leckéből. Egy csomó dologgal nem értettem egyet, de már így is sokat beszéltem. Szóval most hallgattam egy kicsit és fáradtan lehunytam a szemeim egy pillanatra. Nem voltam fáradt, csak a téves ítélések mindig is felbosszantottak. Azért, hogy valami emészthetőbb legyen egy irreális nézőpontba tuszkolják, hogy az emberek ne vegyék észre azt, ami nyilvánvaló; az emberi természet nem egyforma. Azonban kiszámíthatatlan és mindenkiben ott van a gőg, harag, vágy – legyen az bármely formája -, és persze megannyi negatív érzelem. És ez alól az istenségek sem voltak kivételek, már ha tényleg léteztek. Ugyan nem tudom, hogy Sasha hogyan reagál a kismonológomra… de a csendbemaradásom biztosan díjazza. *
- Nem a Te hűtőd? Most a szeretődhöz megyünk? * Kérdeztem összevont szemöldökkel és ezer meg egy kép leforgott a fejemben, hogy milyen is szépen leszünk édes hármasban… Grrr… muszáj nekem a szeretőjével találkoznom? Miért nem mentem inkább tényleg haza? De most már mindegy… sose voltam az a fajta, aki félúton kihátrál dolgokból és nem is most szeretném elkezdeni. Most is, ahogy lassított a kocsi csak a táskámba kezdtem el kutatni, hogy kifizessem a taxit. De erre nem volt szükség, a srác megoldotta magától. A kérdésre azonban csak sóhajtottam egyet.
- Aggódik és nem érti az egészet. Ja és az orromra kötötte, hogy megöl este ha nem szolgálok valami nyomos okkal amiért eljöttem veled… vagyis egy idegennel. – vontam meg a vállaim. – Ja meg szólt, hogy Szörnyella felhívta Gordont, hogy haza mentem. *Közben beértünk a műterembe, tekintetem szinte azonnal körbe járt és épp csak nem nyögtem ki egy „váó” megnyilvánulást…. Nagy, tágas… mégis annyira… nos, egyáltalán nem otthonias. Ugyan minden megvolt benne ami kellett ahhoz, hogy az ember kényelmesen érezze magát… de otthoni meleg – mégha képletesen is -, az nem volt benne. Azonban engedelmesen vettem le a csizmám, és léptem beljebb. A táskám ott le is dobtam a cipőm mellé és beljebb érve a kabátomból is kibújtam.*
- Az kép olyan, mintha valaki idegrohamot kapott volna és festékpalettát a vászonhoz vágta volna. – jegyeztem meg, majd oldalra billentett fejjel nézegettem még egy percet és mivel értelmet nem láttam benne, így váll vonva bevonultam a konyhába. A hűtő látványos volt, így azt megtaláltam egyből kinyitva azonban összevontam a szemöldököm. Okkké… ha eddig Gordon hűtőjére azt mondtam, hogy siralmas… na akkor ez… nos, szavakat se találok rá.*
- Remélem beéred eeeegy… sonkás, szalonnás rántottával. Csodát én sem tudok művelni… - mondtam miközben kivettem a husikat a hűtőből. - … de díjaznám, ha segítenél. Nem vagyok otthon azt se tudom mi hol van. – Ha a férfi nem mozdul, akkor oda megyek én elé és a kezem nyújtom felé. – ha kell azt a plédet megcsinálom neked úgy, mintha poncsó lenne és ne essen le rólad. De gyere oda és segíts… nem kell sok mindent csak egy kicsit. Kérlek Sasha… * Nógattam egy kicsit, de a kezem nem engedtem le… az továbbra is kinyújtva volt felé. Tipikus pasi… megérkezik, és gép, cigi… márcsak a sör hiányzik a kezéből. Számomra kicsit lehangoló de hátha sikerül. Hangomban semmi könyörgés nincs, pusztán csak kérlelés.*


//A szekesegyházas részt azt lezártam mostmár. Remélem nem baj. Azonban számíts rá, hogy az egyik téma valószínűleg még feljön de kényelmesebb belefonni, minthogy ott megváltozzon valami olyan, ami miatt nem ment volna veled. xD Szeszélyes lány. Razz //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Szomb. 14 Nov. 2015 - 12:31

folytatás innen

Olyan lusta természetességgel beszél, amiből hiányzik a bolondságok mesterkéltsége, a jó humorral járó kreatív csengés. Annyira természetes a száján a sztriptíz szó, mintha napjában többször is kimondaná. Az arcpírhoz gyorsan alkalmazkodik, nem tesz rá megjegyzést.
- Mhmmm, de, ha szeretnéd, azt akartam mondani - belebújik a kisördög, tényleg nem tisztult még ki. Ha tiszta lenne, csak bólintana, hogy tényleg azt akarta mondani, és mi sem állna távolabb az igazságtól, mint ez a semmire való kis kétértelmű válasz...
- Tényleg nem tűnik annak az "ágyba akarok bújni vele" fiúnak, hogyha azzal akar meghódítani, hogy egy lányos illatot, amiről tudja, hogy tetszik neked magára fúj, ahelyett, hogy ajándékba adná. Talán látens homoszexuális, bár ezt ennyiből még nemigen tudom eldönteni - végigsimít a pulóveren, bírálón méregeti az anyag tapintását az ujjai között, mintha csak annak a selymességéből, puhaságából szeretné kiolvasni a választ a felmerülő kérdésére. - Örülök, hogy nem fagyok meg - engedelmes hangsúly, csak egy kis noszogatás kell, és nem rest hálásnak mutatkozni, vagyis... szörnyek lustán teszi ezt is. - Kicsik vagytok még ahhoz, hogy reggelig bírja. Egy csók egy kávézóban, tapizás a kapualjban, leckeírás közben. Összeültök egy estére filmet nézni, és miközben Gordon kint piszmog a mosogatással, egymásra borultok valami zajos, kaszabolós film alatt. A fiú túl korán elélvez, de azért gondoskodik arról, hogy máskor is akarjad, aztán lelép, mert hazavárják a szülei. A reggelig maradás csak a filmekben történik - merengő hangon éli bele magát abba, amit mond.
- Mert egy pár többről szól, mint a testiségről. Kinek kellenek a túlzó elvárások? És családon belül erőszaknak neveznék egy párkapcsolatban a legtöbb élvezetes dolgot. Jobb a szerető mivolt. A szeretőkkel senki nem törődik - és ez neki teljesen megfelel Szinte éteri mosollyal hallgatja a lányt, végül ráhunyorít.
- Nem hiszem, hogy ez valaha is meg fog történni, de ha mégis, akkor valószínűleg meghalok, mint mindenki más - és ez őt látszólag egy kicsit sem izgatja, de hát a masszív drogosok nem arról híresek, hogy izgatnák őket a következmények. Igaz, általában nem is néznek ki ilyen jól, mint a démon, szóval nincs mit félteniük.

Úgy maradnak a kezei, lassan húzza vissza őket és teszi az ölébe, lágyan leengedi és elpihenteti. A lány arcára sandít, és elmosolyodik. Nem felel, csak mosolyog, igazán nincs miért bocsánatot kérnie, hiszen a kézcsók nem durvaság, a piros pedig mindenkinek jól áll.
- ... az egészség jele - volt a középkorban és az újkorban. Sajnos csak az egészségé, de a nemesség sápadtságimádata nem véletlenül kapcsolódik össze a betegességgel...
- Segítettél is, de ehhez Sam erőforrásait használtad, aki pedig kizárólag rajtad akart volna segíteni. Hm... segíteni - így is lehet mondani a könnyed hetyegést. - Ne is, Gordon nagyon dühös lenne, ha idegen pulcsival alszol - a gúnyolódást halovány iróniával tükrözi vissza, nem különösebben ellenségesen. Már kényelembe helyezkedett az ölésen, fél szemét Amelián tartja, egyébként kifejezetten jól érzi magát. Nem vesződik azzal, hogy a lány felé forduljon, hiszen az már megtette ezt a szívességet.
- Gordon bácsi jellemzéséből kiindulva pontosan tudod, hogy mennyire helytelenítené minden jóakaród azt, amit most csinálsz. Egyáltalán nem félsz tőlem - megállapítja, de kérdés is, hiszen ezen el kell gondolkodni. Miért nem fél tőle a lány? Ennyire nem ad okot rá? Kifejezetten elégedett lehetne magával, de hát... mindig az. Őt nem zavarja, ha a lányt nem zavarja, hogy éppen rafinált fordított emberrablást követnek el, ahol a kvázi elrabolt Amelia az, aki sürgeti a rablás menetét.
- Nhhnnhnhn lassabban, hé - emeli fel az egyik kezét tiltakozón, de a kérdések garmadája már az üléshez szegezte, lekötözte és az arcába tolta a vallatólámpát.
- Egy téves koncepcióból indulsz ki. Az angyalábrázolás lényege nem az, hogy megjelenítse a művész az angyalt, az éteri lényt, az isteni kísérőket, a mennyek őrizőit. Az angyalábrázolás egy kiskapu, egy mocskos alku a művészet és a mindenféle kreativitást tiltó egyház között. Angyalként a művész bárkit megfaraghat, megfesthet és megénekelhet, akihez tiszta, vagy éppen tisztátalan vágyak kötik, és ezt képes éteri, ájtatos formába csomagolni. Az igazi angyalokhoz még véletlenül sem kell köze legyen, ám azzal hogy az egyház elismeri ezeknek az alkotásoknak a szépségét híveket toboroz magának, egyszerű lelkeket a sötétség és műveletlenség idején, amikor még nem volt twitter, instagram és deviantart, de szépsége igénye már volt a népnek. És az egyház adott nekik. Kielégítette a szemeket és lelkeket. August eszköz volt erre, és ő maga is eszköznek használta a saját művészetét, hogy a saját tetszési vágyainak rajongókat találjon. Ha megformálták volna Lucifert is, a nép figyelmét a gonosz szépségére irányították volna. Kedvesem, a művészet soha nem az egyenlő jogokról és egyenlő bánásmódról szól. Érdek. Érdek. Érdek és érdek - végre ásít, hosszú ujjaival eltakarja a száját, nyújtózkodik egyet. Oldalra pillant, jól szabott fasorok között ápolt virágágyásokban az őszire fordult időben didergő árvácskák. Hatalmas kapuk, dús kerítések, magas, csillogóan fehér épületek. Gazdag környékre értek.
- A lények nem is olyan misztikusak, mint hiszed. Tudod, azt a játékot, hogy miért jó engem szabadon engedni. Ha nem tévedek, egyenesen a felhőbe tölti a képeket a szeretőm... nem az én hűtőm - lepődik meg- és fogalmam sincs, hogy mi van benne, szerintem nem ettem tegnap reggel óta. Bár... lehet, hogy elfelejtettem - a taxi megáll. Fizetni tud, bár ez őt is szemlátomást meglepi, ahogy kiszáll nyomban rágyújt. Széles homlokzatú, egyszintű épület elé értek, a felső emelet egy merő üvegablak, ígéretes.
- Mit ír a barátod, aki nem a barátod? - a csipogást hallotta, kényelmes, vontatott léptekkel vonul be a tágas kapun. Ez egy olyan hely, ahol portaszolgálat védi az értékeket, de a tagbaszakadt biztonsági portás megismeri a férfit, és így a lányt sem állítja meg. Lift visz az első és egyetlen emeletre, fehérre meszelt, tiszta kép, egyenesen a műterem szívében léphetnek ki belőle.
Ez ilyen dizájner cucc. Minden fehér, ahol nem festettek valami színes, szem és lélekbántó katyvaszt a falakra. Modern szellőző berendezés gondoskodik arról, hogy ne üljön meg a festékszag idebent. Az egész egyterű, balra egy kis pult jelöli ki a konyhát, az egyik falon pedig egy felnyitható, kétszemélyes ágy biztosítja a helyiség lakhatóságát, ám egyedül a WC kapott külön helyiséget, a zuhanykabin például nem, és a falai is erőteljesen átlátszóak. Egy kanapé, dohányzóasztal, nagy tévé, ez van még balra a konyhapult előtt, míg a terület java részét elfoglalja egy Művész kelléktára. Festőállványok, csúcsszámítógépek, szobrászeszközök, az ott levő, nagyjából egy tonnásnak ható félkész alkotás, ami egymásba csavaródó pókokat formáz megmutatja, hogy mi szükség is van óriási teherliftre, ha valaki ezt ki akarja vinni innen.... maga a helység egyébként iszonyúan nagy, klasszikus lakótelepi lakásokból négynek az alapterületét biztosan lefedné, kész és félkész alkotások, fotósorozatok, festett kelmék, üveg és agyagégető kemencék, mindenféle megnevezhetetlen, sose látott dolog van itt, bár a legtöbbje szobrászati eszköz. Békésen, csendben pihennek, senki sincs itt őket leszámítva, Sasha pedig magától értetődő módon nyúlik el a fehér kanapén fekvő laptop mellett, egy kőből kivésett hamutartót húzva ki alóla.
- A cipőt ott vedd le, már volt itt a takarítónő - elégedett torokhangon beletekeredik egy fehér plédbe, ami itt hevert a kanapén.


A hozzászólást Acedia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 4 Jan. 2016 - 12:16-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   Pént. 13 Nov. 2015 - 21:05

Vissza az elejére Go down

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány   

Vissza az elejére Go down
 
Műterem, démonlelőhely, Jefferson sétány
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Játékgép terem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: Otthon, édes otthon-