Share | 
 

 Bárpult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Kedd 8 Márc. 2016 - 19:36

- Igen, ejha. Meg úristen, segítség, miért történik ez velem? Elhiheted, volt pár érdekes reakcióm, mikor rájöttem, hogy megkaptam az egyik leghalálosabb tűz típusú képességet – mosolyodom el újra halványan, de ez már messze nem az a gondtalan arc, amelyet egyébként mutatok mindenkinek. Anghor régóta a bizalmasom, előtte nem félek felfedni a gyengeségeimet, ezek egyike pedig éppen abban rejlik, hogy utálom az új képességeket. Mindegyik egyedi és elsőre irányíthatatlan, én pedig tudom mire képes a mágia, ha kiáramlik akadálytalanul, így rettegek tőle valamilyen szinten. Nem attól, hogy felemészt, azt kibírnám, sokkal inkább a tény rémít meg, hogy ártatlanok sérülhetnek meg a közelemben, ha nem irányítom elég jól. Régebben is ezért tartott néha évekig, hogy megismerjem a képességem határait, amíg nem voltam benne biztos, hogy ártatlanok nem sérülnek a gyakorlás közben, nem engedtek szabadon. Ma pedig, amikor sokkal több ember él a Földön, végképp nehéz olyan érintetlen helyet találni, ahol a gyakorlásom nem veszélyeztet másokat. Ebből a szempontból a tűz mondjuk jól jött, a sivatag közepén, ahova épeszű ember nem teszi be a lábát, nagy kárt ez sem tud okozni. A kaktuszok legalábbis tudtommal maguktól pár kósza szikra miatt nem gyulladnak be, ahogy a homok sem.
- Célpontot is csinálhattak volna belőled, annál még ez is jobb – válaszolok halvány vállvonással, mert már régen megtanultam, mennyire nem érdemes a rendszerről Anghorral beszélni. Ő nem kedveli, megvan róla a maga véleménye, én a tagja vagyok és a felsőbb körökig verekedtem fel magam, így elfogadtam a hibáival együtt. Ez egyfajta demarkációs övezet, tényeket mondok, és nem állítok semmit, amiről meg kéne győznöm az angyalt, cserébe ő is ezt teszi. Ezzel végeztünk a témában a részemről.
- Én nem titkoltam el soha, de nem is tudnak róla. Nem az én hibám, hogy a nevelő szülő részt rendszeresen kihagyják a kérdőívekből – vonok vállat, miközben felhajtom az utolsó cseppeket is az abszintból. A védelemnél vagyok, ott a jó stratégákat kedvelik, de nagyon nem értékelik, ha valaki átveri őket. De az én szempontomból ez még nem átverés. Senkit nem érdekelt korábban, hogy mi történt velem, miután tíz éves koromban meghalt az anyám, így ahhoz sem sok közül van, hogy egy törvényen kívüli nevelt fel. Ha a főnököm kérdi, beismerem szemrebbenés nélkül, sőt, a barátnőim is tudnak róla, de mindenki másnak kuss a neve a témában…
- Tudom. Épp eleget kísértettelek, amíg veled éltem. Ha az nem vett rá, hogy érdeklődj, akkor semmi sem fog – játszom az elgondolkodottat, pedig valójában még csak most döntöttem el. Levettem abból, ahogy korábban reagált a táncos fiúkra és a szemekkel vetkőztető női vendégekre. Mindkettő zavarta a szokásos erkölcsi szinten, így nyilván valóan nem is melegedett be, amíg nem láttuk egymást. Különben is vannak besúgóim, egy ilyen hírt biztosan közöltek volna velem. Vagy csak reménykedek ebben? Mindegy, majd kiderül. – Nyugalom, ez sima műsor. De ha nagyon ragaszkodsz hozzá, találok neked is öt percet a rivaldafényben – teszem hozzá félig-meddig már kacagva a témán. Lehet, hogy nem gondolom teljesen komolyan, de attól még fel vagyok készülve arra is, ha meglep. Nem is tudom kinek köszönhetem az elvont humoromat…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Vas. 31 Jan. 2016 - 23:33





Sodora & Anghor

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem gondolkoztam el azon, milyen érzés volna szabadnak lenni. Igazán, teljesen függetlennek lenni a világunktól, nem gondolni a rendszerre, az ő bűneikre, az én bűneimre, a bosszúra, a fájdalomra, és csak lenni. Nem kívülállóként, nem rendszerbéliként, hanem egyszerűen csak egy élőlényként, akinek nincs más dolga, mint önmagának és a világnak megfelelni. Igen, voltak ilyen ábrándjaim régen, de mikor ilyesmi eszembe jutott, általában igyekeztem hamar elfelejteni őket, kiverni a fejemből, mert tudtam, hogy nem lehetséges. A világunk sosem fog megszabadulni a kötöttségektől, előítéletektől, szabályoktól, amiket olyanok írtak, akik már rég nem ennek a társadalomnak a részei, és akiknek nem lenne szabad meghatározniuk, mit tegyünk és mit ne. Többek között azért is mondtam le a végén az általam folytatott életmódról, hogy rájöjjek, mivel van a baj, kinek van igaza. Nekem vagy nekik. Túl sokat láttam, túl sokat tapasztaltam a rendszeren kívül ahhoz, hogy nyugodt szívvel ítéljem meg a működését. Változtak a dolgok, ahogy mindig is tették, és ahogy mindig is fognak, márpedig pedig együtt akarok velük változni, és nem a rossz irányba.
Sodora mindig is egyfajta kapocs volt számomra egy olyan dologhoz, amit gyűlöltem és megvetettem. Különösnek tűnhetne, hogy sem őt nem fertőzte meg a rendszer ellen irányuló megvetésem, sem a rendszer nem vált jobb dologgá a szememben mindössze azért, mert ő is a részévé vált, de kétségtelen, hogy hasznosnak bizonyult a végén. Arról nem is beszélve, hogy mint a többi társamnál általában, túl bensőséges kapocs jött létre részemről ahhoz, hogy bármi is befolyásolni tudja. Ugyanolyan ragaszkodással és hűséggel viseltetem irányába, mint évszázadokkal ezelőtt, és biztos vagyok benne, hogy nem tudna olyat tenni, ami miatt ez a közeli vagy távoli jövőben megváltozna. Most is inkább kivárom kissé kérlelő, bocsánatkérő, de azért szilárd tekintetemet rá emelve, hogy lecsillapodjon jogos dühe, aztán érdeklődve megemelkedik a szemöldököm.
- Ejha - válaszolom hasonlóan halkan, érdeklődéssel a szememben. Tűzvihar, az azért képesség a javából! Erre még mindenképpen vissza fogok térni, máris érzem magamban a lelkesedést. Rendkívül fontosnak tartottam mindig, hogy a fiatalok, sőt felnőtt és koros lények is felelősséggel kezeljék a képességeiket, és ha másra nem is, de arra tudom, hogy jó voltam, hogy megtanítsam a felnevelt vagy társul fogadott lényeket kezelni képességeiket és elmélyíteni a tudásukat. Néhányukat sajnos túlzottan is segítettem benne...
Sodora azonban sosem okozott csalódást. Néha persze az idegeimre ment, ahogy bizonyára én is az övére, de ez semmin sem változtat. A gyilkos tekintetű fogadtatása és a hely nem épp számomra kitalált jellege ellenére olyan felszabadultnak érzem magam, mint már nagyon rég nem.
- Gondolom, nem hiába ők a vezetők. Tudják, mit csinálnak, állítólag - mosolyodom el sokatmondóan. Igen, alárendeltem magam nekik, de nem csak engem küldtek tesztkörre. Nem akarom őket bántani, megtámadni, elárulni, nem azért jöttem, de hogy valóban olyan jó irányítók-e, mint amilyennek tartják magukat, még kiderül, és elég szkeptikus vagyok a témát illetően, bárki bármit mond. Angyal vagyok, nem birka. - Elsüllyesztettek, mert szerintük így én is nagyobb biztonságban vagyok. Kedves tőlük, nem?
Sugárzik szavaimból a hitetlenség és a gyanakvás. Mondhatnak, amit akarnak, én igyekezni fogok nem megkérdőjelezni, de a lelkem mélyén, amíg meg nem értem őket, addig pár száz ilyen hangvételű kérdés el fogja hagyni a szám. - Rólad nem tudnak - teszem hozzá, miközben a poharam szája körül játszom az ujjaimmal, bár ez elég egyértelmű volt Sodora számára, remélem. A Védelem egy elég magas rangú lényének egy kívülállóval való kapcsolatát én biztosan nem fogom elárulni a vezetőségnek, ez csak rajta múlik. - És senki másról sem. Kérték, de megtagadtam.
Nem dicsekvés vagy felvágás ez, inkább kimondatlan kérdés, hogy mi a véleménye róla, ugyanakkor egyértelművé teszem a kijelentéssel, hogy bármit csinálok is a továbbiakban a rendszeren belül, az rá és a többiekre nem lesz hatással.
- Igen? - kapom fel a fejem. - Miért?
És már csak azért is a színpad felé fordítom a fejem, aztán pár másodpercnyi nézelődés és a zene felcsendülése után röviden, de hangosan felnevetek. - És ugyan miből gondolod, hogy nem változott meg az ízlésem?
Persze, hogy nem változott, de azért rosszallást csempészek a hangomba. Ennyire ezért nem botrányos a dolog, mellette meg aztán főleg volt időm hozzászokni az extrémebbnek számító szexuális szokásokhoz, a homoszexualitás meg aztán manapság végképp nem olyasmi, ami kiakasztaná az embereket, legalábbis nagyon igyekeznek úgy tenni. Azt hiszem, mondhatom, hogy engem hidegen hagy a téma, de azért azt nem állítom, hogy szívesen megnéznék egy sztriptíz-showt férfiak által előadva, még a végén félreértik, és az már kicsit kellemetlen volna, ezért mégis csak diszkréten a pult felé fordulok. - Mondd, hogy ez nem az interaktívabb típusú műsor, mert akkor inkább eltűnök, mielőtt kínossá válna a helyzet - motyogom a poharamba, amit ki is ürítek.



Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Szomb. 16 Jan. 2016 - 13:37

Piros pontot Anghornak. Alig egy-két pillanattal azután, hogy én észrevettem, sikerült majdnem felgyújtanom valamit, neki is szemet szúrt, hogy a közelben ólálkodó lángok rendellenesek. Egyszerűen remek. Nem tudom, mit követtem el, de a sors most épp egyértelműen büntet engem az új képességemmel. Káosz sárkány vagyok, eddig minden tehetség, amely felbukkant bennem ezzel volt kapcsolatos, de hirtelen változott a dolog és egyből egy igencsak nehéz fajtája a tűz képességeknek teszi nálam tiszteletét. Ha már muszáj volt valamit kapnom, nem értem, miért nem lehet az valami szikrázás vagy tűzgolyó, miért kell helyette egyből a legnagyobbnak előrukkolnia. Időnként igazán megkérdezném a sors istennőit, hogy kivételesen engem szívatnak, vagy mindenki más csak jobban titkolja nálam a dolgokat. Bár arról fogalmam sincs, melyik válasznak örülnék jobban, szóval ez számomra mindenképp egy vesztes-vesztes felállás a javából. Éljen!
- Tűzvihar - suttogom csendesen a választ a kérdésre, mert erről épp nem akarok beszélni. Régóta nem bukkant fel új képességem, igazából akkor volt a legtöbb nagy felfedezésem, amikor még Anghorral voltam, azóta évszázadonként maximum egyet sikerült elejtenem, ami igazából nem nevezhető túl soknak. De nem is kevés, tekintve, hogy minden újdonságot meg kell tanulnom használni egyedül és a többivel keverve is, ennek a kitapasztalásához pedig nem kevés idő kell. Vagy csak én vagyok annyira maximalista, hogy addig ne nevezzek egy képességet sajátomnak, amíg nem vagyok tisztában az erejével és a határaival. Azt hiszem, a leghosszabb idő, amit tanulmányozással töltöttem nagyjából 15 év volt, de azóta is ebben vagyok a legprofibb, így nem lehet mondani, hogy nem érte meg szenvedni az eredményért. Ugyanakkor van egy olyan érzésem, mivel a vihar túl nyers, kiszámíthatatlan és robbanó hatású, a legjobb, ha minél előbb megtanulom teljesen megfékezni és elrejteni. A használatát kitapasztalni még utána is megtehetem, de elvem ilyen szempontból, hogy amíg nincs poroltó, addig még a gyufával sem jó ötlet játszani. Valamire megtanított azért az elmúlt másfél évszázad is, ha egyébként elég kellemetlen is volt...
- Ötletes. A rendszer mélyén személytelen vagy, a diplomácia pedig talán az az ág, ahol a legjobban kibontakoztathatod a tehetségedet. Ezzel ugyanakkor technikailag el is süllyesztettek - teszem hozzá elgondolkodva. Tudom, mennyire nem törődnek sokszor az alsóbb szinteken rostokoló emberek a még alacsonyabbakkal és a saját társaikkal sem, így tényleg kicsi az esélye, hogy Anghor szemet fog szúrni bárkinek is. Azért nem mondom, hogy nulla, mert pontosan tudom, mire képes az a férfi, aki felnevelt és rengeteg hibájával is tisztában vagyok. Nem szent, valószínűleg ezzel az előélettel már nem is lehetne az, de végeredményben még egészen jó. Bár ezt biztos, hogy rajtam kívül csak kevesen tudják elmondani róla, ahogy azt is, hogy ismerik a valódi lényét. És az is biztos, hogy nem tudom hibáztatni a többieket, akik dühösek rá és szívesen megölnék azért, mert elszakította őket a szüleiktől. Akármennyire is jól nevelt fel minket, azért ő soha nem akarta helyettesíteni senkinél a valódi apát és maradt így a szívekben egy lyuk is. Az anya személyénél ebben nem tudok nyilatkozni, engem azután vett magához, hogy anyám meghalt egy harcban és még mindig emlékszem rá, így a helyére pótolékot sem akartam soha találni...
- Azért örülök, hogy hallgattál rám és remélem még egyszer megteszed ebben az évben, mert most kéne a színpadnak hátat fordítanod - mosolyodom el halványan, miközben újabb adagot tűntetek el az italomból és egy semleges mosoly jelenik meg az arcomon. Ezzel egy időben a zene megváltozik, sokkal szenvedélyesebbé válik és tudom, hogy ez jelenti az előadás kezdetét. És ha csak a volt mesterem nem fejlődött tovább szexuális téren az elmúlt időben, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy a vonagló és vetkőző fiúk nem az a látvány, ami igazán magával tudná ragadni mára. És nem mondom, hogy nem szórakoznék jól rajta, ha újra találkoznék azzal a ritka arckifejezésével, amelyet az igen kényelmetlen helyzetekre fejlesztett ki, de abban is biztos vagyok, hogy ezért a viccemért rövid úton távozna is a klubból. Azt pedig épp nem akarom. Lehet, hogy sokat nem beszélünk szóban, de akkor is vele éltem nagyon sokáig, nekem elég a jelenléte sokszor, hogy megnyugodjak és biztonságban érezzem magamat. És olyan ritkán találkoztunk egyébként is az elmúlt pár évben...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Szomb. 2 Jan. 2016 - 21:44





Sodora & Anghor

Egyikünk sem volt soha igazán felelőtlen. Persze mind a ketten tettünk olyasmit, amit mások nem feltétlenül néztek volna jó szemmel, de a kölcsönös tolerancia és tisztelet olyan alapvető eleme a kapcsolatunknak, hogy emlékeim szerint egyetlen egyszer sem volt emiatt vitánk, habár mind a ketten képesek vagyunk bizonyos esetekben elveszteni a fejünket. Sodora mondjuk többször... De neki van rá mentsége, és engem nem is igen szokott zavarni, mikor megtörténik. Sokféle korú, fajú és nemű lénnyel volt már dolgom a hétszáz év alatt, ha nem lettem volna képes alkalmazkodni hozzájuk, egyrészt nem is lettem volna hajlandó erre az életformára, másrészt már rég felkoncoltak volna. Nem, éppen az elmúlt évszázadok segítettek abban, hogy megedződjek, és bár a rendszer tagjainak többségét, különösen a Védelem képviselőit messze elkerültem, nem volt szokatlan, hogy összetalálkoztam lényekkel, és vérontás vagy bárminemű konfliktus nélkül váltunk el egymástól. Ez pedig legtöbbször az én alkalmazkodókészségemnek volt köszönhető, és nem a szerencsének. Eleinte az ösztönök, később a felismert és simára csiszolt készségek és képességek segítettek ebben.
Sodora szúrós, sőt nyársra húzós tekintete sokszor bevált már rajtam. És ugyanolyan sokszor nem. Egy szót sem szól, mégis sokat mond, de ma nem fogom elismerni az igazát. Az utóbbi pár évben épp eleget kételkedtem abban, hogy amit teszek, érzek, gondolok, helyes-e vagy sem; ezúttal nem engedem meg magamnak a bizonytalanságot és az önmarcangolást, ugyanakkor vádolni sem fogok mást azért, ami történt. Sodora ismeri a történetet, tudja jól, hogy amit kaptam, bizonyos szempontból megérdemeltem. Nem akartam én meghalni, a vezeklés ezen formáját sosem tartottam okos dolognak egyébként sem. Ha elpusztulsz, nem tudod jóvá tenni a hibáidat, nem tudsz javítani azon, amit elrontottál. Túl könnyű csak úgy kiszállni. Talán éppen ezért térhettem vissza; mert olyan erősen hittem és hiszek abban, hogy vár még rám tennivaló bőven.
- Ugyan már - hajolok kicsit közelebb hozzá, miközben merően bámul rám, és kis híján kezek nélkül megfojt a pillantásával. Elismerem, hogy ijesztő és ha nem ismerném, meg is törnék a nyomás alatt, de ismerem, jobban is, mint azt ő jelen pillanatban szeretné, ebben biztos vagyok. Állom a pillantását, és hasonlóan rezzenéstelen tekintettel várom, hogy az indulatai kicsit lecsillapodjanak, mindeközben azonban a szemem sarkából észre veszek valamit.
- Ezt te csinálod? - sandítok körbe, miután a környék összes gyertyalángja ugyanakkor kezd el fel-fellobbanni. Az új képességek felbukkanása mindig izgalmas és érdekes folyamat, az pedig, ha Sodorának tűzzel kapcsolatos új tehetsége nyilvánulna meg, annyira nem is lenne meglepő. Jéghideg, metsző tekintete mögött lángoló érzelmek is rejtőznek, ami talán nem is titok. De az is lehet, hogy nem ő a tettes, ezért csak halkan és óvatosan teszem fel a kérdést. Ha kiderül, hogy mégis rosszul tettem, hogy ide jöttem, és túl merész voltam, meglehet, hogy valaki másból váltottam ki olyan indulatokat, amik felélesztették a tüzet. Az sem kizárt, hogy egy lény éppen kezdi átadni magát a Bloody Mary lényegének a hely valamelyik rejtettebb zugában, habár a hangulat sejtésem szerint még bőven nem érte el a tetőfokát.
- A büntetésem, hogy senki sem tudhat arról, hogy ki vagyok, mit tettem, és hogy hol járok. Szellem lettem - mosolyodom el újra, most, hogy ő is inkább az abszint, mint a lefejezésem mellett döntött.
- Bevontak a rendszerbe, helyet biztosítottak benne. Diplomácia, egy alsóbb kör. Csak a felettesem tud róla. Meg persze a másik körtárs, és a vezetők.
Furcsa, idegen és nem is igazán kellemes érzés kimondani ezt, még ha én magam vállalkoztam is rá, hogy a sokáig dédelgetett, de tévesnek bizonyuló eszmékből felébredve hirtelen a mély vízbe vessem magam, és az "ellenség" kezébe tegyem a sorsom. Bárhogy irritál is még a tudat, meg fogom szokni. Nincs is más választásom. - Meg most te, természetesen. Időre van szükségük, hogy kitalálják, mit csináljanak velem. Elég gyors volt az eljárás, de Caryeth és a többiek úgy tűnt, inkább tartanak hasznosnak, mint veszélyesnek. Nem tudom, ezt bóknak vagy sértésnek kéne-e vennem.
Mosolyom kiszélesedik, majd én is iszom egy kortyot, de mikor leteszem a poharat, már nem vagyok annyira vidám. Természetesen értékelem, hogy a vezetők bíztak ennyire bennem, ugyanakkor nehezemre esik megértenem az észjárásukat. Valószínűnek tartom, hogy egyszerűen csak nem állok még készen arra, hogy teljes mértékben meg akarjam érteni őket. Azzal olyasmit ismernék el, ami nem igaz. Valaha én is voltam vezető, habár nem százakért feleltem, és ma is az lennék, ha nem adtam volna meg magam a lelkiismeretem szavának és bizonyos érveknek. Leginkább az zavar, hogy ők megbékéltek a hibáikkal, és megbocsájtást nyernek a pozíciójukból adódóan, míg egy magamfajtának arányait tekintve jóval többet kellene vezekelnie ugyanezért. A rendszer eltörli a szabadságom egy részét, cserébe majd megvéd, ahogy őket is megvédi... Úgy érzem, nem sokára kiderül, hogy képes vagyok-e megfizetni az árat ezért a fajta védelemért, vagy túl mélyen gyökerezik már bennem az, ami feketére festette a szárnyaimat, mert ha engem kérdeznének... Nem tudnám megmondani. A jószándék az én esetemben nem vezetett még túl sok jóra.



​[/color]
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Csüt. 31 Dec. 2015 - 13:02

Mekkora baj lenne belőle, ha nyakon vágnám a férfit, aki felnevelt és 600 éve legalább a legbizalmasabb barátom volt? Mert most nem képletesen gondolom a dolgot, nagyon komoly indíttatásom van rá, hogy oda csapjak neki. A dühöm sikeresen tart a csúcspont felé és nincs más választásom, mint visszanyelni, mert Anghor minden idegesítő tette ellenére ennél többet érdemel tőlem. De akkor is nehéz. Nem mondom, hogy hazudott vagy becsapott volna, azt már régen nem meri velem megtenni, de nem szólt arról sem, hogy feladja magát a rendszer vezetői előtt és hagyja, hogy ítélkezzenek felette, ami megint majdnem ugyanolyan súlyos, mint a hazugság maga. Csak azért nem csapom meg mégis, mert itt áll előttem és jól van. Ugyanakkor nem akarok belegondolni, hogyan reagálnék, ha nem személyesen közölné ezt velem. Anghor a legrégebbi barátom, mesterem és sok minden más is, és bár tudom, hogy lázadó életet élt, abba ritkán gondoltam bele, mi történne velem, ha hirtelen meghalna. Ő az egyetlen, akit családként ismerem és nem tudnék úgy tenni, mintha nem érintene a halála. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg egyedül ő tudja megtalálni a lányomat. Ha vele valami történik, nekem évekbe telne a nyomára akadni. Ezer és egy dolog van, amely megrémít, ha arra gondolok, hogy Anghor nincs többé és eszem ágában sincs ezek ellen harcolni. Mert természetes, hogy érzem a félelmet, aggodalmat, fájdalmat, veszteséget, haragot és minden mást is. Sőt, olyan szinten érzem, hogy nem akarok megszólalni. A hangom sok mindennel lenne tele, többek közt szemrehányással, amit nem most akarok rázúdítani. Így csak nézek rá, kutatóan, sokat mondóan és várom, hogy az ő arcáról is lehervadjon a hetyke mosoly, amivel engem ajándékozott meg beszéd közben. Egy pillanatig lehet ez vicces, de én nem tudok nevetni a helyzeten, sőt, nem tudok olyan reakciót kimutatni, ami ne lenne ellenséges, így csak leülök és várok. Nem szólalok meg, mert nem kell, tudom, hogy amint jobban belegondol a dologba, ő is meg fogja érteni. Rengeteg fajta sokat mondó pillantásom van, ez pedig az egyik legbeszédesebb. Szürke szemeim csak az arcára koncentrálnak, nyugodtak és jobban vágnak, mint a legtöbb kés. Nem kell semmit mondanom, elég várnom fél percet, és ő maga fogja megérteni, mire gondolok. Tudom, milyen hatása van ennek a tekintetnek. Nem véletlenül használom ritkán. Ebben rejtőzik minden kimondatlan szó, amelyet másképp egy dühroham hozna a felszínre...
A várakozást a pohár felett a mellettem álló gyertya lángjának imbolygása zavarja meg. Elsőre fel sem tűnik, hogy mindenféle külső behatás nélkül kezdett változni, de mikor a közelben lévő többi is gyanúsan kezd viselkedni, ráébredek, hogy miattam van. Lassan lehunyom a szemeimet és mély levegőt veszek, majd kiengedem a feszültséggel együtt, ami bennem tombol. Sok év után először bukkant fel új különleges képességem és még véletlenül sem a könnyen irányítható fajta. Nem káoszsárkány hatalom, hanem tűzsárkány, amit tapasztaltam, és abból is egy igencsak romboló fajta. Tűzvihar. Így nevezik a sárkányok, nem ok nélkül. Még nem teljesen tudom irányítani, mert pont olyan változékony és lobbanékony tud lenni, mint az én hangulataim. Itt viszont nem biztonságos elszabadulnia, Astaroth sok mindent eltűr nekem, de egészen biztosan nem köszönné még, ha lobogó fáklyát csinálnék a klubjából. Ráadásul ezt a helyet még én is imádom. Szóval hagyom, hogy az elmém megpróbáljon megnyugodni, mielőtt baj lenne és ezzel együtt az angyal iránti dühömet is el kell engednem. Máskor sem ragaszkodom hozzá sokáig, de most túl kiszámíthatatlan vagyok még, így a szokásos pár napnyi morcos hangulatomat pár percnyire kell leszorítanom. Remélem, azért az angyal érzi, hogy mennyire megérdemelne többet is...
Az abszint égeti a torkomat, megborzongok, ahogy érzem a hűvös italt egészen a gyomromig lecsorogni, de egyben segít is, hogy tisztábban lássak. A múltat nem lehet megváltoztatni, ez egy olyan kegyetlen tény, amelyet alig tíz évesen tanultam meg örökre, és segít, hogy elengedhessem a dolgokat. Megtörtént, vége van, most már jobb, ha valaki a következményekkel foglalkozik és azzal, hogyan is hatnak rá ezek a bizonyos változások. Anghor itt van, még él és a rendszer vezetőivel való találkozás után ez annyit jelent, hogy bocsánatot is nyert. Emiatt nem kell aggódnom, csak az lesz kérdéses, mégis hogyan fogják ezt mások kezelni. Nem könnyű megváltoztatni valakinek a gondolatait egyik napról a másikra, akiket abban a hitben neveltek, hogy ő az ellenség, nem fognak könnyedén szívélyessé válni. Tudom mennyi munka ez, nem véletlenül voltam tagja a szüfrazsett mozgalmaknak sok éven át. Pedig ott csak a férfiakat kellett meggyőzni arról, hogy a nőknek is vannak jogaik. Mégis ezer és egy vaskalapossal lehetett találkozni azok között, akiknek otthon egyértelműen a feleség parancsolt...
- A vezetők biztosan nem hagytak elmenni egy kis fejsimogatás után. Mi a büntetésed? - valamennyire sikerült magamat összeszednem, ennek köszönhetően pedig átgondoltam a hallottakat is. Lehet, hogy nem a tudomány és a diplomácia az erősségem, de nem egy barátom van azokban a körökben, így már megtanultam, mi várható tőlük. A vezetők pedig egyértelműen testesítik meg ezeknek a csoportoknak az erényeit, ahova a logika belefér, de a vak hit már nem. Szóval mielőtt bármit is folytatunk, én tudni akarom, mivel büntetik Anghort. És hogyan tudnék segíteni neki. Nincs elég magas rangom ahhoz, hogy a vezetőket befolyásolhassam, de nem vagyok alacsonyan sem, így néhány dologban talán megtűrik a beavatkozásomat is. Ezt csak akkor tudom majd biztosan megmondani, ha válaszol...

//nem a legjobb posztom, remélem azért tetszeni fog Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Pént. 25 Dec. 2015 - 21:04





Sodora & Anghor

Nem tudom megállni, hogy ne forgassam meg a szemem, látván az aggodalmát.
- Most mi az? Azt hittem, örülni fogsz neki. Jöhet az "én megmondtam".
Kapcsolatunk elején természetesen abszolút nem volt rám hatással, ha követelőzött, bár erre nem sokszor volt példa. Elvégre gyerek volt még. De ahogy felnőtt, akarva-akaratlanul is előfordult, hogy megváltozott a felállás, és sárkány énje teret nyert. Az, hogy én vettem magam mellé, és nem fordítva történt, nem sokban befolyásolta ezt. Sokszor volt olyasmiben is igaza, amit vagy nem voltam hajlandó elismerni, mert találtam magyarázatot az ellenkezőjére, vagy csak később értettem meg. Talán az is közrejátszik az egészben, hogy nő. Fogalmam sincs, de van érzéke rátapintani a dolgokra, ezért már jó ideje eszemben sincs elutasítóan viselkedni vele, ha véleményt nyilvánít ki, vagy kiderül, hogy igaza volt valamiben, ami nekem még csak eszembe sem jutott. Maximum összeszorítom a fogam, esetleg egy komor pillantással igyekszem tudtára adni nemtetszésemet. Hála az égnek azonban az észjárása és a stílusa nem keveredik tudálékossággal és arroganciával, így aztán a ritka alkalmakkor, amikor hangot ad igazának, megtisztelem annyival, hogy csendben tűrök. Előfordul azonban olyan is, hogy téved. Mint most is. Nincs oka aggódni, azon már túl vagyunk.
Nem mondja ki a rosszallását konkrét szavakkal, és abban sem vagyok biztos, hogy értette, mire, azaz kikre célzok, ezért nem vonok le én sem elhamarkodott következtetéseket. Legjobb lesz, ha úgy csináljuk, ahogy szoktuk: nyíltan. Talán besuvasztottak a diplomáciába, de Sodora nem a furmányos dolgokhoz szokott, sem tőlem, sem a hierarchiabéli kollégáitól, ezt biztosra veszem.
- Megpróbálhatod - mosolyodom el féloldalasan, kissé fanyarul. Még mindig nem tudom ugyanis elhinni, hogy éppen az én lelkem találta meg a visszautat a halálból. Tudtommal még a szüleim sem voltak képesek a feltámadásra. - Más is megtette, és most az egyszer valakinek sikerült is. Nem hallottál róla?
A vezetőknek nem mondtam el, hogy meggyilkoltak. Tudom, hogy azzal újabb feszültséget szítottam volna az amúgy is kényes légkörben, amiben tárgyaltunk. Ráér ez velük kapcsolatban később. Nemesis és Amundsen bizonyos szempontból most már felelősek értem, így ha valaki ismét megpróbálna eltenni láb alól, ők gondoskodnának a büntetésről, nem nekem kellene bosszút állnom, ami különös biztonságérzettel tölt el; a felelősség egy részének terhe így nem engem nyom. De Sodorának elmondhatom, és a pár óra, ami a rendelkezésünkre áll, bőven elég lesz ahhoz, hogy a tényeket megismerje, a többit pedig majd később. Előbb-utóbb úgyis eljut hozzá az egész, beleértve talán a feltámadásomat is, elvégre a két lényt, aki tanúja volt az esetnek, nem öltem meg, szándékosan legalábbis, mindössze megmérgeztem őket. Ösztönös cselekedet volt a leggyengébb védelemre használható képességemet bevetni, hiszen még alig volt bennem élet. Az is lehet, hogy már elterjedt a dolog, de az is elképzelhető, hogy a két lény tartja a száját. Minden esetre nem akarom, hogy Sodora bármit is mástól halljon vissza. Ennyivel igazán tartozom neki, egyébként is ő gondoskodott az utolsó cseppről, amitől túlcsordult az egész.
Bólintok Sodora kérdésére, de a sárkánya pultosnak, és odatolom a poharamat, hogy nekem is hozhat még egyet abból, amit eddig is kaptam. Az abszint nem az én asztalom.
Visszafordulok a sárkányhoz, és továbbra is mosolygok, ahogy érzem a megkönnyebbültség apró, hűsítő cseppjeit szétáradni bennem, míg ő épp az ellenkezőjét élheti át. Nem túl szép tőlem, hogy nem szabadítom meg a szenvedéseitől azonnal, de néha jól esik az embernek látni, hogy aggódnak érte. Nevezhet bárki önzőnek, most már tudom, hogy az vagyok, de nem húzom sokáig az idegeit ezzel. Amint megkapom az italt, és az első korttyal utat vágok a szavaknak, bele is kezdek, de óvatosan. Ki tudja, ki figyel, ki hallgatózik. Csak mert ez egy bár, ahol vetkőznek és tekeregnek, még nem jelenti azt, hogy az emberek és a lények meg is süketültek.
Egy ilyen szövevényes eseménysort elmesélni nem kis feladat, ezért nem is erőlködöm azon, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb pontot, ahol elkezdhetem. Egyszerűen csak belevágok. Túl sok minden történt, és még túl sok minden van előttem, ráadásul nem is a megfelelő helyen vagyok ahhoz, hogy nyugodtan és részletesen elmeséljek mindent. Be kell érnie egy egyszerűsített változattal. Beleiszom az új adag italba. Még le sem ér a korty, és már mondom is.
- Elmentem a vezetőkhöz, beszéltem velük. Amint látod, élek. Semmi okod az idegeskedésre.
Nyugodtan nézek az ismerős szemekbe, annyi őszinteséggel, amennyi csak a felszabadultságomtól telik.



Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Szer. 23 Dec. 2015 - 23:53

Bár Anghor kedvesen üdvözöl és látszólag még gondtalannak is tűnik a mosolya, valami rejtőzik benne, amitől azonnal felébrednek az érzékeim. Nem az a tipikus, veszélyben vagy, mert ismersz tekintet, amelyet már párszor láttam az arcán, köze nincs hozzá, de akkor is valamilyen módon riadóztat. Szerintem most ráadásul akaratlanul is teszi, a testbeszédével olyan minimálisan, hogy sem ő nem érzékeli, sem pedig bárki a környezetünkben, akinek legalább 500 éves ismeretsége nincs az angyallal. Lefordítva, nekem szól és én ehhez méltóan kezelem, észreveszem, de nem mutatom ki, sőt, még csak kedvesebbé sem válok tőle. Mert ilyen is előfordul, van olyan, aki a veszély miatt lefagy, így leleplezve a dolgot, még más a kelleténél ezerszer jobban odafigyel, ezzel felhívva magára a figyelmet. Én elég régen vagyok már tagja a rendszernek ahhoz, hogy ezeket megtanuljam kikerülni, és akkor még örülhetek is. A védelem kasztjában aztán tényleg kevés a felsőbb szinteken a köpönyeg forgatás, de ahogy hallottam egyesektől, a diplomáciánál soha semmit nem lehet biztosra venni és nagyon meg kell válogatnod a szavaidat. Egy barátom úgy fogalmazott, olyan ott, mint egy dzsinnel egyszerre játszani szócsatát és orosz rulettet. A beszélőkéjüket ismerve pedig ez nem éppen egyszerű dolog.
A szavakra figyelek, nem próbálok mögöttes tartalmat keresni az angyalnál, mert tudom, nem szükséges. Ha valami rám tartozik, vagy szüksége van rá, hogy megossza valakivel, akkor örömmel meghallgatom, de egyikünknek sincs szüksége ahhoz, hogy ki nem mondott dolgokat tovább gondoljak, fél igazságok és összeesküvés elméletek felesleges sorait kreálva meg a fejemben. Most mégis nehezen türtőztetem magamat, és igazából kell fél pillanat, hogy felfogjam, mikor fejezi be a beszédet és hagy nyitva millió kérdést a számomra. Pislogok, hogy magamhoz térjek a sokkból, amelyet okozott, majd gyorsan végig siklik rajta újra a szemem, ezúttal sérülést vagy a fájdalom bármilyen jelét keresve a testén. Semmit nem találok, csak őt magát, így valószínűleg tényleg nem akarta senki ledöfni. De egyben kicsit dühös is leszek, amiért erről előre nem szólt nekem. Nem mintha sokat tehettem volna, káosz sárkányként a véremben van a feszültség létrehozása, így nyilván nem vettem volna részt a dologban személyesen, meg nyilván halálra is izgultam volna magamat miatta tehetetlenségemben, de akkor is jó lett volna tisztában lenni a helyzettel. A mérgem ugyan pár újabb pillanaton belül el is párolog, de azt hiszem, az angyalom most adhat hálát minden felsőbb erőnek, amiben hisz, hogy a pálcámat nem hoztam magammal egyenesen. Ami eddig nem fájt neki, ezután minimum vörös lenne.
- Azt hiszem, nekem szükségem lesz egy italra a folytatáshoz, és hogy ne öljelek meg beszéd közben - válaszolom lassan, miközben a pult felé fordulok és végig nézek a kínálaton. Szinte minden fajta alkohol van itt a sörök, borok és tömény italok tekintetében, de nekem most valami tényleg ütős kell. Nem kell megerőltetnem magamat, hogy megtaláljam, amit keresek, az alsó polc sarkánál bizony ott csücsül diszkréten a vaskos üveg, benne pedig az élénk zöld színű folyadék. Intek a pultosnak, hogy nekem abból adjon, amire ugyan felvonja a szemöldökét, de nem érdekel. Nem ismer ő engem annyira, hogy tudja, nagyon jól bírom az alkoholt, és az, ha én megiszok egy abszintet; miközben végig hallgatom, hogyan gyilkoltatta meg majdnem magát az egyike azon embereknek, akikért az életemet áldoznám; nincs hatással semmilyen módon a munkámra. Három után esetleg kéne aggódnia, ha kihagytam előtte a vacsorát, hogy beleférjek a ruhámba, de mivel a testem igencsak jól égeti a kalóriákat és ilyen gondom sincs, így feleslegesen nem stresszelem magamat. Van egy olyan érzésem, az angyal megteszi nélkülem is. Erre pedig nem árt felkészülni...
- Nem, ma csak egy ügyfelem van, órák múlva, de ebben a cuccban kevesebb nő érzi szükségét, hogy kéresse az illetékest, hátha a panasza jobb ülőhelyhez segíti. Neked egy újabb kört? - teszem fel a kérdést, miközben egyszerűen túllépek a tényen, hogy ma sikerült neki is valami ritkába beletenyerelnie. Általában nem darázs jelmezben végzem a dolgomat, sőt, színesnek sem mondható a fétis ruhatáram, de ez kivételes nap. Nem csak azért, mert jól fizet a vendég és évek óta jár vissza, de emellett élvezem is a vele való játékot. Bár nem árt, ha extrán nyál álló cipőt húzok fel és alaposan letakarítom, mielőtt bemegyek a terembe. Jó, ebbe inkább most nem gondolnék bele, szóval ugorjunk. Ott tartottunk, hogy az angyal jön nekem egy mesével, ráadásul pedig jobban teszi, ha nem felejt ki belőle semmit az én védelmemben. Pokoli szerencséje, hogy nem privátban közölte velem ezt a hírt, mert már valamije igencsak fájna. Nem tehetek róla, de erős a védelmező ösztönöm, és rá kiterjed. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan lény van, akivel kapcsolatban képes lennék mindenre, és ő benne van a kupacban, így néha még túl is reagálom a dolgot. Jó a düh kezelésem, de a káosz sárkány az káosz sárkány, és most nagyon kikívánkozik belőlem. Szóval jobb, ha belekezd a magyarázatba...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Hétf. 21 Dec. 2015 - 23:24





Sodora & Anghor


Ahogy hátat fordítok a bárpultnak, és teljes testtel a bárban feldúsuló embertömeg felé fordulok, észreveszem, hogy különös módon sok az olyan nő, aki egészen átlagos, vagy legfeljebb csak pikánsan feltűnő ruhadarabot visel, és nem a színpad és az egyéb emelvények körül forgolódik, hanem az asztaloknál ül. Eszembe sem jutott megnézni, hogy mi a mai program, így csak sejtésem lehet ezek után afelől, hogy mibe csöppentem. Vidám hangulatomnak hála a kényelmetlenség helyett inkább mulattat a tény, hogy miféle gondolatok keringhetnek most a közönség, a pincérek és az előadók körében is velem kapcsolatban. Nem vagyok "alkalomhoz" öltözve, bármelyik színtérre képzelnek is el engem. Biztosan frusztrál egy-két embert, hogy nem tudja, ki vagyok, mit akarok itt, és miért viselkedem ilyen különösen, habár az, ahogy a feszültségem lassacskán lecsúszik rólam, miközben fészkelődöm, akár egy romlott, levedlett bőr maradéka, könnyen összetéveszthető lehet a hely jellegéből adódó heveny izgalommal is. Pedig valójában csak a változás szelének érintése, és a viszontlátás az, ami miatt felélénkülök. Mosolyom egyre szélesebb, ahogy közeledik hozzám, és amikor a szemembe néz, nem is mondok semmit, inkább kedvtelve várom, mit szól a jelenlétemhez.
- Megfogadtam a tanácsodat - válaszolok kitérően. - Döntsd el te, hogy ez mennyire örömteli vagy aggasztó, de mivel itt vagyok, és nem áll ki kés a hátamból, részemről inkább az előbbi.
Egyre inkább eluralkodik rajtam a megkönnyebbültség érzése, és ez a hanghordozásomon is egyértelműen meglátszik. Nem mintha a karót nyelt stílus lenne rám jellemző, de tény, hogy mindig találtam rá okot, hogy ne engedjem meg magamnak a felszabadultságot. Persze most is van rá okom; ittlétem és személyazonosságom jelenleg is titok kellene, hogy övezze, de Sodora olyan kivétel, aki elől ilyesmit nem fogok elrejteni. Több, mint hatszáz év alatt egyszer sem szolgáltatott okot a bizalmatlanságra, sosem árult el, így természetes, hogy az elsők közt van, akit beavatok az olyan fordulópontokba, mint a mostani. Sőt. Valójában ő az első. Ha volna családom, olyan, amit nyugodt szívvel és tiszta lélekkel nevezhetek családnak, akkor ő lenne az első, akit megneveznék, mint oszlopos tagját, még ha vér szerint semmi közünk nincs is egymáshoz.
Megvan benne a tekintély, ami a sárkányok sajátja. Semmiféle erőfeszítést nem kellene tennie, hogy a vele egy légtérben tartózkodók odafigyeljenek rá; sárkányként a génjeiben van az, hogy ha nem is uralja, de része legyen a helynek. Káoszsárkányként pedig végképp domináns típus, bár én sosem éreztem azt, hogy rajtam megpróbált volna uralkodni, legalábbis nem úgy igazán. Persze az is igaz, hogy ha meg is próbálta volna, biztosan lepereg rólam, ahogy bármi, ami valaha korlátozni akart. Ez is egy közös vonásunk, amiből mindmáig akad még egy-kettő, holott első pillantásra nem feltétlenül mondanák azt, hogy hasonlítunk. Pedig mindazok ellenére, amit egy átlagember láthat belőle, nem valószínű, hogy sokak fejében megfordulna akár csak ötlet vagy sejtelem szintjén, milyen képességei és tulajdonságai vannak. Nem azért tud meggyőzni másokat, mert ostor van a kezében, vagy mert az aurádat ízzé-porrá zúzza a sajátjával, így oszlatva el az ellenállást. Nem, Sodora egyszerűen csak értelmes és bölcs, viselkedése, választott hivatása és egyes jellemvonásai ellenére is, ami épp elég indok, hogy odafigyeljenek rá. Nélküle most valószínűleg én sem lennék itt. A sors furcsa fintora, hogy amiért rejtőztem, menekültem és szembeszálltam a rendszerrel, ahhoz neki és a mellém sodródásának semmi köze. Mintha a saját őrangyalom pikkelyes és bőrszárnyas formában érkezett volna meg, még azelőtt, hogy igazán eltértem volna az úttól, ami fehér szárnyaimat biztosította volna, hogy az utolsó pillanatban mégis hasson rám, és megadja az utolsó lökést a változás felé.
De ez már a múlt, ami ma este nem érdekel.
Reflexszerűen fordulok Sodora felé, mikor a helyhez nem illő puszi az arcomon landol, és ugyanazzal a mozdulattal viszonzom is. Hogy ki látja és mit szól hozzá, nem foglalkoztat. Egyébként is ő a főnök, vagy legalábbis magas pozíciót tölt be, ha ő puszilkodni akar, akkor megteheti, a biztonságiak sem vetették ránk magukat. Miután elmúlik a viszontlátás öröme, és a bensőséges pillanatba beletolakodik a valóság, alaposabban végigmérem. Láttam én őt már minden helyzetben, sokféle pozitúrában, ruhában vagy épp anélkül, különös társaságban és magányosnak is, ezért a tekintetemben nincs semmiféle tolakodás, csak némi érdeklődés és kritikus él, hangomban pedig bujkáló cívódás. Soha nem tettem megjegyzést arra, mit csinál és kivel, erre kínosan ügyeltem. A képmutatás legalább nem tartozik az elítélendő tulajdonságaim közé, és ha én nem tűrtem soha, hogy megmondják, mi nekem a jó és mi nem, úgy ezt a választást meghagytam azoknak is, akik mellettem nőttek fel és értek teljessé. Ugyanakkor nem tudom megállni, hogy a sárga szerelést minimum egy sokat mondó pillantással ne véleményezzem.
- Talán be kellett volna jelentkeznem, rosszkor jöttem?


Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Pént. 18 Dec. 2015 - 21:15

Ismer valami olyan felnőtt férfit, aki szereti a sárga színt? Komolyan kérdezem, mert nálam ezek száma igencsak minimális, konkrétan egyetlen vendégre korlátozódik, aki viszont elég sokat hajlandó fizetni, ha azt viselem, így néha igenis kanárinak öltözöm. Nem éppen a pénz miatt, hanem mert véletlenül azután, hogy elmondta, szinte bármit megadna egy olyan domina szerelésért, találtam egyet, amely még éppen tűrhetően feketével díszítve viselhetőnek is tűnt számomra. Egyébként sem vagyok az a típus, akit zavar egy-egy feltűnő ruhadarab, az a fej pedig, amit vágott, igazából aranyat ért. A véleménye meg egyből gyémántot, eleget dicsért utána bizonyos körökben ahhoz, hogy egy ideig ne kelljen még a jövőben sem aggódnom azért, üresek lesznek az időpontjaim. Ezért megérdemli a jutalmát. Bár nem értem és nem is akarom megérteni a vonzódását a sárga világos és élénk árnyalatai iránt, havonta egyszer nekem is lehet "jelmezbál". Akik kicsit is ismernek, már észre sem veszik, hogy beöltözöm, bár ma még a szokásosnál is kicsivel tovább mentem, mikor a kezembe akadt egy adag sárga szemhéjfesték. Nem tudtam ellenállni a lehetőségnek. Fekete tusvonal, sárga festék, éjfekete, csillogó rúzs. A tükörben magamat nézve mosolyognom kellett és a lányok is megtették, akik láttak. Astaroth szerintem még nevető görcsöt is kapna, ha most meglátna, de ez nem érdekel. Jó a kedvem, csak egyetlen vendégem van, aki sárga mániás, hát akkor ma én is sárga leszek. Bár jobban szeretném, ha az ezüst színért rajongana ennyire.
Az este még csak most fog kezdődni, csak nem rég kezdett átalakulna a decens, délutáni italozó társaság azokká, akiket az esti műsor érdekel, lehetőség szerint minél közelebb elhelyezkedve a vetkőző lányokhoz. Ez így van jól, egy sztriptíz bár, ahol senkit nem érdekelnek a színpadi látványosságok, kifejezetten gyenge vállalkozásnak tűnik az én szememben. Nem mintha csak nők lennének itt egyébként, férfi táncosok is vannak és ami azt illeti, a mai az egyik olyan este, amikor ők kerülnek feltálalásra főfogásként. Lányok is lesznek, az elején és éjfél után, de hamarosan, amint lecseng a vacsora idő, ők egy időre el fognak tűnni. Ilyen estéken nem a legnagyobb kedvencem a munkám, főleg, ha nincs időpontom, mivel az ide látogató nők nem éppen a kedvességükről híresek. Sőt, a legtöbb kifejezetten irigy is, így nem árt meg, ha vigyázok a formásabbik felemre. Ami esetemben a fenekem. Bármilyen méretű is vagyok, még a fűző sem tud szilikon nélkül a mai divatnak megfelelően telt melleket alkotni számomra. Nem mintha akarnám őket, egyszer próbáltam, és csak jó adag hátfájást kaptam érte. Oké, ezzel eltértem a témától, aminek a lényege, hogy ha már egyszer kimerészkedem, jobban teszem, ha vigyázok a fenekemre.
A lányos napok átlagos hátránya, hogy sokkal több panasz érkezik, így szeretek jó előre felkészülni mindenre. A pincérek közül a legtürelmesebbek vannak szolgálatban, szinte minden második asztalon gyertya ég az általam kevert nyugtató olajokkal dúsítva a levegőt, ezen kívül pedig Astaroth sincs messze. Jó bevétel tud összejönni, de ezért külön meg is kell dolgozni, így mindenki valamilyen szinten ugrásra kész. A feszültséget is érezni kissé a levegőben, így végül egy nagy sóhajjal és az utolsó csatot is megigazítva a fekete csizmám szárán állok fel a sminkasztal mellől és indulok el a nyílt tér felé. Bár még nincs zsúfoltság, de a legjobb helyeket máris elfoglalták nők minden korosztályból és rasszból. New York sokszínűsége ilyenkor nyilvánul meg leginkább, még az én cseppet sem átlagos kinézetem sem kelt feltűnést, miközben nézelődve megyek végig a termen. Ránézésre minden rendben és nincs gond, de még mielőtt elérnék a pincérekig, az a kellemetlen érzés fészkeli be magát a tudatomba, hogy figyelnek. Apró, szúró érzés a nyakam hátulján, de az ilyenekkel nem árt vigyázni, így körül nézek még egyszer, az okát keresve. Igazából nem is kell különösebben megerőltetnem magamat ahhoz, hogy észrevegyem a bárpultnál könyöklő férfit. Jó pár nő pislog felé, titkon remélve, hogy dolgozó lesz ő is. Azonnal elmosolyodom, amint találkozik a tekintetünk és elindulok felé, átvágva a terem egy részén. A mosolyom őszinte, szerető, nem az a szívélyes, amit általában felöltök a vendégek előtt. Ezt nem lehet megvenni, ki kell érdemelni. Márpedig az a férfi, aki tíz éves korom óta velem van, igazán megszolgálta.
- Most örülnöm kéne neked, vagy aggódni, amiért ilyen hirtelen bukkantál fel, Anghor? - teszem fel a kérdést, miközben az utolsó métereket is magam mögött hagyom és szemtől szembe állok meg egykori mesteremmel. Fiatalnak tűnik, ahogy én is, de egyikünk sem az. Évszázadok harca, tapasztalata és barátsága húzódik meg a háttérben, mely alatt már régen kiismerhettük a másik gesztusait és azok minden jelentését is. Bár látszólag csak egy kedves köszöntést mondtam ki, de ott bújik mögötte az aggodalom és a kíváncsiság is. Mióta itt dolgozom, azt hiszem, a tanítóm nem tette be ide a lábát, ezért eléggé meglepő, hogy hirtelen itt találom. De erről nem fogom nyílt színen megkérdezni. Helyette csak elég lépek és egy puszit lehelek az arcára. Tűsarkú csizmában az én alap testalkatom mellett még csak le sem kell hozzá hajolnom és közben a szemébe is nézhetek, keresve a választ fel nem tett kérdéseimre...
Kinézet Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   Szer. 16 Dec. 2015 - 23:55





Sodora & Anghor

Nem vagyok se kinn, se benn. Két világ határán egyensúlyozom, mégis könnyebbnek érzem a lelkem, mint már jó ideje, habár tudom, hogy túl sok minden ülepszik az alján, amit sosem fogok tudni kimosni onnan. Ma este azonban nem akarok ilyesmivel foglalkozni. Ki akarom élvezni, hogy végre megint látok valami kis fénypontot az alagút végén, és nem vaksötétben tapogatózom, ennek pedig részben ő az oka. Kis részben, de kétségtelenül a része az egésznek, legyen hát része az ünneplésnek is, habár egy szóval sem említettem neki, hogy mi történt, mikor és hogyan, vagy azt, hogy ma este itt leszek. Meg akartam lepni, leginkább azért, mert nem volt kedvem telefonban magyarázkodni, sem megbeszélni valami találkozót, ahol andalogva és lelkendezve csacsognánk. Ma este érezni akarom az életet magam körül, és furcsa módon ez a bár, aminek a hangulata és a különféle módszerei nem mondhatnám, hogy közel állnak hozzám, éppen megfelelőnek tűnik. A maga módján még azt is mondhatnám, hogy kulturált hely.
A felhozatal máris kezd átformálódni, és lecserélni a nappali tévelygőket azokra, akik az estét a bárban célzott szórakozással akarják eltölteni. Máskor sem hozna zavarba a helyzet, de ma este igazán nem érdekel, hány emberből árad a kéjes vágy és a testi örömök kipárolgása, vagy az új élményekből fakadó, rémült ámulat, amit egyik-másik ember ma éjjel átél majd valamelyik privát szobában. Én csak egyetlen ember, pontosabban sárkány miatt vagyok itt, a díszlet, a hangok, és összességében az érzékszerveimre ható benyomások leperegnek rólam, amíg a pulton koppannak az ujjaim egymás után, türelmetlenségem jelezve. Nem érzem úgy, hogy ide tartoznék, de ő ezt választotta, minden értelemben, tehát nekem sem lehet teljesen idegen.
Se kinn, se benn.
Lehet, hogy nincs is itt - fut át az agyamon, miközben a negyedik lány mér végig csábosan, mosolyra és finom fejrázásra késztetve. Nem, hölgyeim, mást várok. Talán ma nem dolgozik, talán az irodában ül, sőt az is lehet, hogy már abszolút nem is dolgozik itt - szövöm tovább a gondolatfonalat, amíg belekortyolok a rendelt italomba. Kételyeim azonban gyengék, nem mintha bárminemű képességgel rendelkeznék, hogy ráérezzek a valóság láthatatlan részeire, de túl jó kedvem van, és túl bizakodó vagyok, hogy öt perc várakozás után csak úgy feladjam. Szeretném kiélvezni ezt a furcsa diadalt, ami persze kissé hamis. Nem győztem le a három vezetőt, nem is az volt a cél, de valahogy mégis nyertesnek érzem magam. Valójában sosem voltam ekkora veszélyben, mint most, hogy egyik oldalhoz sem tartozom teljesen, mégis besétálok egy sztriptízbárba a kezdődő éjszakában, ahol bármelyik táncos rejthet a bőrcuccok alatt egy kívülálló vérére szomjazó rendszerbélit, aki ismét szívesen kioltaná az életem. Azt kizártnak tartom, hogy a hír máris elterjedt volna arról, mi minden történt és nem történt a sivatagban néhány napja, tehát most még legalább kívülállók agresszívebb kérdőre vonására nem kell számítanom, de annak is eljön majd az ideje.
A pultos megkérdezi, hozzon-e még egy kört, és majdnem bólintok, amikor észreveszem azt, akire vártam. A megkönnyebbültség és öröm újabb hulláma önt el, amit csak egy-két olyan kemény szikla tör meg, mint például Calypso raboskodásának ténye, amit még mindig nem tudtam megoldani, vagy az emberi világban való helyzetem bizonytalansága, de erre az órára önzővé és felelőtlenné válok, hogy az első valódi társaságomul szolgáló Sodorának szentelhessem az órát. Feltéve, ha tud rám időt szakítani bokros - és ahogy elnézem, durvának ígérkező - teendői között.
Nem tudom, ő észrevett-e, ezért csak figyelek, amíg erre nem néz. Hátat fordítok a pultnak, félig könyöklő helyzetben, lazán figyelem, mit csinál, és mikor végre találkozik a tekintetünk, csak a mosolyom szélesedik egy kicsit. Körül sem kell néznem, hogy tudjam, ez a visszafogott gesztus mennyire idegen a hely számára, ahol kéjsóvár testek, reményektől és félelmektől ragyogó szemek töltik be a teret, és nem bensőséges mosolyok, de nem zavartatom magam. Kiiszom az utolsó kortyot is a pohárból, hogy ha Sodora ide tart, kérhessek egy második kört mindkettőnknek, vagy én indulhassak el felé.


Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Bárpult   Szomb. 14 Nov. 2015 - 12:45


Bárpult





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Bárpult   

Vissza az elejére Go down
 
Bárpult
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York :: Bloody Mary club-