Share | 
 

 Étterem - Első emelet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Kedd 19 Jan. 2016 - 13:28

Csak egy apró félreértés az egyet nem értés oka: a tünde szerint is van, akinek nem áll jól az irónia, és nem képes tisztességesen használni az eszközeit, ám ezeknek az egyedeknek nézete szerint nincs is helyük a nagy földi táplálékláncban, a létezésük pedig leginkább felesleges. Nem ismer okos embereket és lényeket, amik ne értenék az iróniát, a többi pedig mi végre létezik, ha eben a században már uralkodni sem lehet felettük nyíltan, csak rejtett és még rejtettebb eszközökkel, amik elveszik az uralkodás ízét és teljességét.
- Kiskegyed korát évszázadokra becsülöm - és hazudik, máris, zsigerből és udvariasan, hiszen a feltételezéseit biztos tudás is alátámasztja. Furcsán kevesen vannak a mitikusok, mintha csak lusták volnának szaporodni, jelentékeny társaikról a hierarchia révén könnyen tudnak ezt-azt azok, akik tudni akarnak ezt-azt. - A mestersége pedig évezredek óta létezik. Hacsak nem lep meg azzal az információval, hogy ön a közöttünk járó ötezer esztendős Mrs. Ascariel, akkor egyáltalán nem foglalkozik elég ideje ezzel ahhoz, hogy indokolt legyen a spontán, vad módszerkifejlesztést, tanulás és tökéletesítés helyett - valahogy jó, ha mosolyog. Ha mosolyog, akkor el lehet hinni, hogy kifejezetten agresszív szavai ellenére senkinek sem fogja elharapni a torkát, vagy más sérelmet nem követ el ellene.
- Ugye tudod, hogy bárkinek is mondasz efféléket, aki nem a tudomány kasztjának tagja, terméketlen föld, amibe hiába veted a magokat?
- Tudom. Mindenki meg van győződve a saját tévedhetetlenségéről, ahogyan én is.
- Akkor mivégre ez a körítés?
- Csak mondjam el, hogy mit akarok, aztán irány haza? Te sem voltál az egyszerűség híve.
- De az időpazarlásé sem.

Semmi bűnös nincs a szexiparban a tünde szemében. Ha rajta múlna, a világ minden része sokkal őszintébb lenne a témában, és fejlettebb kultúrájában, noha ő maga a történelem során nem tett szert nagy hírnévre ágy- és ölbéli képességek terén, akikkel megosztotta magát vagy gyorsan haltak, vagy mélyen hallgattak.
- Langymeleg, hígvérű, végtelenül diplomatikus válasz - bólint egy nagyot a helyzetfüggőség hallatán, kritikus pillantást vet a nőre, mintha bátorítaná akarná arra, hogy álljon ki egyik vagy másik oldal mellett, de nincs semmi biztató hideg, kék szemeiben. Az égiek nem voltak kegyesek hozzá, amikor a szimpátiafaktort osztották erre az emberi álcaalakjára, éppen olyan gőgös a pillantása, mint a viselkedése.
Meglehet azonban, nem is olyan nehéz visszaszorítani a tündét, bár a biztonsági jelszavak az ő szakmájában nem léteznek, jól megválogatja, hogy mibe érdemes energiát fektetnie és mibe nem. A nő titkai alighanem a nem kategóriába esnek egyelőre.
- Miss Báthory kisasszonyt a világ java részén nem ismerik, a hírneve viszonylag zárt rendszerben megalapozó, így nemigen tekinthető mérvadónak. Helyi híresség, aki messzire szakadt a fájától, elfelejteni és megtartani az emlékezetben egyformán nem hiba. A saját hírnevének kovácsa. De ön Miss Silver? Mit keres egy közönséges sztriptízbárban, amikor saját, specializált klubot is alapíthatna? Mintha el akarna rejtőzni.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Szomb. 16 Jan. 2016 - 14:39

Kezd egyre jobban tetszeni a tünde személyisége és ezt nem is titkolom el, mikor az újabb szavaira egy immáron őszintén gúnyos mosolyt öltök fel. Igaza van, nem kis részben, amikor a beszéd és az irónia kapcsolatáról beszél, de szerintem egyben téved is. Valakinek egyszerűen nem áll jól az irónia és nem baj, ha nem érti és nem tudja használni, mert egyébként sem illene a személyiségéhez, de ezzel vége is a dolognak. Minden másban sajnos éppen igaza van a vén tündének. Csak emellett még nálam is tüskésebb és cinikusabb a felfogása. Nehéz eset minden szempontból én pedig nem tudom megállná, hogy ne akarjam pontosan emiatt megtörni. Az én világom mindig is a hatalomról és az erőről szólt részben, amelyet megkaphatnék. Nem világi szempontból, mert a halandók ilyen téren nem érdekelnek, sokkal inkább a halhatatlanok. Rossz beidegződés, tudom, de attól még ez is én vagyok és nem könnyen hagyom ott.
- Próbáljuk másképp: van fogalma róla, én mióta foglalkozom a témával? - nem sértődöm meg a feltételezésén, de nem is fogom mosolyogva eltűrni, hogy olyasmit becsméreljen, amiről fogalma sincs. Abban igaza van, hogy a klubban nem dolgozom nagyon hosszú ideje, de azt ne mondja nekem, hogy a szado-mazo világa csak most lett elfogadott. Valójában már nagyon régóta megvan sokakban a vágy rá, hogy egy időre megszabaduljanak az irányítás terhétől, én pedig felfedeztem és megtanultam a magam módján kiaknázni. Az egyetlen változást az információs forradalom és a hírterjedés sebessége okozta, ami miatt ma már sokkal könnyebben lebukik, aki ilyesmivel foglalkozik. Én pedig nem akartam meghúzódni egy kis sarokban, így felvállaltam az énemnek ezen részét a nagyközönség előtt is. És vallom, hogy az évszázadok alatt régen nem voltam olyan elégedett magammal, mint most vagyok. Bár az már megfordult párszor a fejemben, hogy az egyetem levelező szakán megpróbálkozom szexuál pszichológiával is. Az időmbe szerintem még bele is férne a dolog, öt év pedig igazán nem sok ráfordítás amellett, milyen hosszú ideig élhet egy sárkány például...
- Számít is meg nem is. Helyzetfüggő - vagyis lefordítva, lehet, hogy nekem számít, de az biztos, hogy neki nem és ezzel el is értünk a ponthoz, amikor már végképp nincs köze a dologhoz és én nem vagyok köteles beszélni róla. Velem sok mindent ki lehet tárgyalni, ha azon múlik, még a múltammal kapcsolatban is szívesen mesélek bárkinek bármit, de akkor is van egy határ, amit nem léphetnek át azok, akikben nem bízom meg. Most pedig közeledünk felé és nekem van egy olyan érzésem, hogy egyetlen szó miatt a tünde nem fog leállni akkor sem, így még időben be akarom húzni a kéziféket, hogy legyen időm kikényszeríteni a teljes visszavonulását is. Mindenkinek vannak dolgok az életében, amiről nem beszél, és ha azt akarja, hogy én mégis megtegyem, kezdhetné azzal, hogy példát mutat belőle. Lehetőleg látványosat...
- A főnököm olyan személy, akit egyszer a világ már elvesztett és azóta sem tudott feledni. A második alkalomnál nem egyszerűbb, ha tanulunk a múlt hibáiból? - teszem fel a kérdést elgondolkodva, mert igazából van pár dolog, amit még én sem tudhatok. Astaroth csak egy lett volna a sok ezer nemesasszonyból, akiket a világ egyszer megszült majd eltemetett, vagy akkor is híressé vált volna, ha nem olyan látványosan véres és tragikus a sorsa? Ezt sosem fogjuk megtudni, tekintve, hogy a végzetével mártírt és egyben rémálmot is kreáltak belőle az ellenfelei. Kissé tyúk-tojás problematika az egész és ezért nincs is rá jó vagy rossz válasz, csak egyéni vélemény. Engem pedig az övé érdekel éppen...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Vas. 3 Jan. 2016 - 20:08

- Nem olyan nagyon sajnálatos az, az irónia megértése nélkül szinte felesleges volt elsajátítania az értetleneknek a beszéd képességét, mert sok hasznát nemigen veszik - amennyire csak lehet, vagy éppen egyáltalán nem lehet a tünde kritikus. De nem csak Sodorával szemben, hiszen ez egyáltalán nem a sárkány ellen szól, hanem általában a tömegeknek, amik körülveszik misztikus létüket, és helyet követelnek a világban.
Ha még csak helyet követelnének, de rangot, figyelmet, értékeket és vagyont is követelnek. Milyen jól meg lehet élni belőlük, de közelről elnézve a lelki egyszerűségük akkor is, végső soron mindig is egyszerűen csak szomorú marad.
- Mint az ősember a tüzet, a kenyérsütést és a vadászatot? Derék dolog úttörőnek lenni, de kérdem én, mi értelme van akkor, ha az adott témában és foglalkozásban van közös tudás, ami átvehető, megszerezhető, tanítható és továbbfejleszthető? Időpazarlás újra felfedezni valamit, amit már egyszer tudássá tettek - nem tűnik sértésnek. Vagy mégis. Most már, hogy az iróniafigyelés alapvető, a lehető legfelszínesebb és ártatlanabb hangját választja ki arra, hogy beszéljen, mély tónusú csevegése zavaros víz biztos kikötő nélkül.
Sajnos ilyesmit nem mondhat mélyebb ismeret nélkül, a nők pedig férfiak nélkül is élnek és alkotnak az ő szemében, legfeljebb nem nézi ezt jó szemmel.
- Ha valaki már nem él, nem is számít az, amit valaha képviselt? - jelet kapott erre persze azonnal rámoccan, az információt, a személyi kiutalást kíváncsian megjegyezi. Sodora lehetne nagyítólencse alatt is, de esetükben a társalgás a lencse, ami összegyűjti a figyelem fényét és talán feltárja a részleteket.
- Ezt a gondolatot azért ne tedd a magadévá.
- Félted a helyed?
- Egyszerűen nem túl okos dolog.
- Az se normális, hogy hallak téged.

- Ez így, kereken pontosan igaz, ahogy mondja Miss Silver, de azt is tudjuk mindketten, hogy nem válasz a kérdésemre. Nem akar nekem válaszolni? Szomorúvá tesz - egyáltalán nem szomorú, sőt, mintha ez a tény egy kissé megélénkítené, pedig amúgy sem tűnik unottnak, a kitérő válasz olyan, mint konc a kutyának, vonzza a harapást, kelleti magát, mint egy romlott ékszer.
- Bár a világ elég hálátlan ítész, ha a veszteségeit kell értékelnie, könnyen feled. Mit gondol Miss Silver, a főnöke olyan személy, aki magával ragad, fontos és veszteség volna a világnak?
- Miért így térsz a tárgyra? Miért? Semmi kifinomultság nincs benned.
- Köszönöm.

Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Pént. 1 Jan. 2016 - 16:48

- Sajnálatos módon az irónia érzékem mindig is fejlettebb volt mint a humorom - a mosoly nem hervad le az arcomról, mert akaratlanul is kezdem élvezni a szócsatát, amelyet ilyen remekül belebújtattunk az ártatlan beszélgetés köpenyébe. Nem az a túlzottan udvariaskodó sértés sorozat, amelyet sokan próbálnak magukénak mondani fegyverként, egyértelműen sokkal puhább és kevésbé hatalmaskodó a helyzet számomra. De az az érzésem, a tünde sem fog panaszkodni azért, mert nem vagyok vele elég kemény. Szóval, röviden, a kecske jól lakik a káposzta pedig megmarad. Nekem pedig vissza kell vonnom a kijelentést, hogy nagyon problémás ügyfélnek ő, sokkal inkább az a fajta, akit könnyű kezelni, ha már kicsivel több odafigyelést kap, mint mások. Kissé még a típusom is ez a fajta, persze mindenki a kedves, állandóan visszajáró és bőkezű vendégeket szereti általában, de néha igazán nem árt meg, ha a változatosság kedvéért olyat is kap az ember, aki kissé megdolgoztatja az agyát és nem hagyja ellustulni. Nem minden nap, de havonta egy alkalommal örömmel szórakoznék el vele. Csak szóljon előre az érkezéséről, mivel arra a napra jobb, ha más ügyfelet nem írok be...
- Hogy jobban jellemezné a kitapasztaltam szó a tudásomat - nem tudom, mennyire akarta sértésként feltenni a kérdést, de ha annak szánta, enyhén elment mellettem. Ha azt mondja, csak egy férfitól tanulhattam mindent a szado-mazo világáról, amit tudok, és ennek a férfinak voltam én a játékszere, akkor igen mélyen betalálna, de a nemek és a konkretizáció nélkül könnyű félre érteni a dolgokat. Tudom, hogy a korát elnézve ő egyértelműen nem egy nőre célzott, de most nincs kedvem a vitára a feminizmusról, így egyszerűen nem veszem fel a téma ezen részét. Egyébként igen, ma azt tanítják a domináknak, hogy semmi olyat ne csináljanak a partnerükkel, amelyet ők maguk nem próbáltak ki, de én még jóval a szabály megszületése előtt kezdtem a szakmát és akkor sem lehetett rólam elmondani, hogy liliom lelkű kislány lettem volna. Igazából máig nem tudom, hogy a fenébe lettem ennyire szabados szexuális téren egy angyal nevelése mellett, de a dolog jobban bejött, mint valaha képzeltem volna. Az egyetemes szégyen érzet, amely ma oly sok embert jellemez még mindig, egyszerűen eltűnik a közelemben és nem is könnyen bukkan fel újra...
- Nem lényeges, tekintve, hogy az illető már nem él - válaszolok halkan, továbbra is mosolyogva, látszólag az emlék szerű élesség miatti nosztalgia rózsaszín ködén át. Igen, nosztalgia, mert olyat én is tudok, még akkor is, ha egyébként nem mondtam teljesen igazat. Akit oda képzeltem, azzal ezt a jelenetet meg is éltem, de ő már nincs köztünk. A teste pontosabban már meghalt, a lelke még nagyon is életben van, csak megváltozott. Méghozzá olyan szinten, hogy mára már nem tudok benne megbízni, nem ismerem és fogalmam sincs róla, mit és miért tesz. Akivé vált, az taszít engem és sokkal könnyebb úgy kezelni, mintha meghalt volna, semhogy elfogadjam a változást, amelynek szintje már-már rémisztő. Számomra. Valaki éppen ezért kedveli. A kis naiv azt hiszi, őt nem tudná bántani, pedig csak egyszerűen azért nem taposta el eddig, mert nincs az útjában. A hülyeségre nincs gyógyszer sajnos...
- Szerintem mindketten eleget éltünk már ahhoz, hogy találkozhassunk igazán magával ragadó személyekkel, akiknek a halála a világ számára is nagy veszteség - válaszolok kissé kitérően, mert bár megvannak az emlékezetemben ezek a férfiak is nők, akiket becsültem és szerettem, ahhoz nem sok kedvem van, hogy valaki szétcincálja őket és a tetteiket minősítse. Ha a tünde meggyőz róla, hogy csupán a kíváncsiság a motivációja és nem a versengés, akkor válaszolok konkrétabban is a kérdésére, addig azonban jobb, ha olyan helyen vannak a nevek, ahol nem fér hozzájuk. Lefordítva az elmém egy olyan zugában, ahova még gondolat olvasással sem könnyen jut el az ember, nem még nélküle. Utána ki tudja, lehet éppen ezzel törtem meg a jeget és ő mond pár személyt, akiket ismert a történelem hírességei közül. Amennyi ideje már él, egészen biztosan találkozott párral. A régi nagyok a maguk módján vonzóak és remek társalgási témának számítanak, akkor meg miért ne?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Vas. 27 Dec. 2015 - 23:58

- Kölcsönösen élveznénk, ha lenne okom arra, hogy megmutassam ezt a képességem - már-már derűsen pöccinti vissza a sziporkát, le magáról éppen olyan könnyedén, amilyen könnyen a szúrást kapta. Miss Silver ezüstös öntudatához nem lehet hozzáférni, és ez így van jól, az orosz kemény jégpáncéljához pedig nem árt a jégcsákány és polónium, ha valaki célt akar elérni. Soha nem akart könnyű préda és egyszerű eset lenni, de hát valahogyan neki is szórakozni és kikapcsolódnia kell a napok végén.
- De nem szórakozni vagy itt.
- És nem is kikapcsolódni.
- Rátérhetnél a tárgyra.
- A hely alkalmas, de az idő nem. Nem vagyok biztos abban, hogy ő az, akit keresek.
- Minden ajánlás a helyén van.
- Igen, de már elmúlt az az évszázad, amikor az ajánlások helyettesíthették a személyes megtapasztalást.
- Szörnyen kritikus, hogy azt ne mondjam, kukacos lettél vénségedre.
- Már kölyökkoromban annak bélyegeztél, ez azt hiszem betudható elismerésnek.

- Erre a kérdésre nagyon sok válasz az eszembe jutott - de az még véletlenül sem, hogy költőiként kezelje. Hosszú ujjai közé fogja a poharat, felülről, nem annyira azért, hogy beleigyon, mint inkább azért lassú mozdulatokkal körbelögybölje benne a maradék vodkát. Nem baj az, ha egy kicsit megmelegszik, hidegen, melegen, hóban, hőségben. - Próbáljunk ki egyet: Merem remélni, hogy tanította önnek valaki a trükkjeit, erre mit felelne? - pillant fel kíváncsian, és kifejezően, erőteljes érdeklődése szinte kifeszíti kék íriszét, tanulmányozza a nőt, mielőtt szó lenne a válasza, vagy akár egy tett, nem mintha itt a Bloody Mary közepén akarná felpofoztatni magát, de oly sok dolog van a világon, amit az ember nem akar, és mindenképpen bekövetkezik, kár is lenne felsorolni.
- Tanítani és tanulni nem szégyen, semmit sem - le sem tagadhatná a tudomány kasztját magáról, noha általában a gesztusai inkább erőszakszervezethez mutatják közelebb, a látszat csalóka és végtelenül őszinte. A tudomány legnagyobb áttörései is erőszakban és vérben fogantak, és noha már adott számtalan biztonságosabb mód, ő maga kedveli ezeket a módszereket, az erélyességüket, hatalmukat, kiteljesedettségüket.
- A medve praktikusabb, a legtöbbeknek a tigrisbundáról az jut eszébe, hogy már majdnem kihaltak azok a vadak. És mondja csak Miss Silver, kit képzel a kanadai idillbe? - mert nem őt, abban szinte teljesen biztos, a kérdés élében benne is van, hogy ő maga nem egy választható opció ebben a kérdésben. Már-már bosszúsnak tűnik az arckifejezése, kellemetlennek, hogy el kellett képzelnie a szépséget, a drágaságot, bár ezek nem idegenek tőle, a körítés az.
- Ne rólam képzelődjünk, beszéljünk inkább magácskáról - a becézgetés nem kedveskedés, ebben az esetben inkább olyan, mintha egy kicsit leereszkedő volna vele, kölyökké tenné vele a nőt, fiatalabbá, mint amilyen, gyerekesebbé, mint amilyen bármikor is lenni akart volna.
- Kik azok, akikre élénken emlékszik Miss Silver, ha se a balerináink, se a saját dolgozói nem érik fel az ingerküszöbét? Kíváncsivá tett, ne csigázzon - a lelkesedés egy kicsit jobban meg neki, mint a nevetés, előredől az asztalnál, lehelyezi rá a karjait és lekoppintja a poharat. A gyertyafénybe behajol, eddig kényelmesen hátradőlt előle, az orrcimpái kitágulnak, ahogy demonstratív-mélyet lélegzik az illatos, forró párájából a lobogó fénynek, a pupillája fekete ponttá szűkül, ahogy az éles lángfény közelebbről mélyre szúr benne. Kék szemében szórakozott derű.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Szer. 23 Dec. 2015 - 16:21

- Igazából jobban élvezném, ha hangosan felkacagna. Tudnám, hogy képes rá - szúrok közbe halvány mosollyal a monológnak, mert kezdem már unni ezt a teljesen jeges és illendőségbe burkolózó légkört. Lehet, hogy itt a tünde a vendég, akinek a kérései miatt ugrani kell, de biztos, hogy nem ő lesz a ház állandó kedvenc látogatója, így kissé megszalad velem a ló. Nem feltűnő azok számára, akik ismernek, de a távolság tartásomba akkor is belekerül egy kevés merészség és kihívás is, mutatván, mennyire szeretem a helyzetet alakítani a saját szám íze szerint. Megtehetném, hogy ülök, hallgatom őt és kedves, udvarias megjegyzések mögé rejtett célzásokkal támadom, de biztos vagyok benne, hogy azokat minden gond nélkül tudná hárítani. Sőt, ami azt illeti, szerintem ilyenekben élt elég sok időt ahhoz, hogy különösebben ne tudjak karcolást ejteni az érzelmi pajzsán vele, így nem feltűnően, de kissé taktikát váltok. Talán a gyertya tesz elbizakodottá, talán csak a személyiségét hiszem kiismerhetőnek, nem tudom, de próbálkozom. Próbálkoznom kell, késztet rá valami akaratlanul is.
- Tényleg azt gondolja, tanította nekem valaki a trükkjeimet? - teszem fel a kérdést őszinte érdeklődéssel nézve a szemébe, mert nem tudom, hogy is képzelte el a dolgot. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem megsérteni akart ezúttal, de igencsak jó helyen tapogatózik hozzá már elsőre is. Lehet, hogy olyasmit csinálok, ami a mai világban elfogadott és tanulható, de én ezerszer jobb vagyok benne, mint a legtöbb nő, aki oktatja és műveli. Mert nekem nem szabálykönyv alapján mondták meg, mit szabad és mit nem, én magam tapasztaltam ki az évszázadok folyamán, a szeretőim és az általam elbűvölt férfiak és nők jelleméhez és személyiségéhez igazítva minden egyes esetben. Nincs két ugyanolyan ember, így én sem ugyanazt csinálom mindenkinek, hanem a korábban megfigyeltem és a beszélgetés alapján állítok fel egy tervet, amely változik a reakcióktól függően is. Furcsa, de akkor a legkönnyebb kiismerni valaki valódi énjét, ha intim helyzetben van, mert olyankor, főleg a kéjvágy miatt azt mutatja, amire valóban vágyik, nem pedig azt, amit a helyzetében lévő személynek illene kérnie. Van jó pár vendégem, akiket jobban ismerek, mint a saját feleségük, nem véletlenül...
- Az apácák gondolatait nem ismerhetem, az az életstílus soha nem vonzott, de akkor hadd próbálkozzam meg valaki mással. Kandallóban ropogva égő farönkök, medveprém, egyetlen drágakő, amely a tűz fényét szétszórja a meztelen bőrön. Vagy inkább szibériai tigris bundája illene oda? - teszem fel a kérdést kissé elgondolkozva, miközben továbbra is a tünde arcát nézem. Bárhonnan is figyelem, vérbeli orosz, méghozzá abból a fajtából, akit a tajgai hideg és Szentpétervár kegyetlen alvilága egyszerre edzett meg, és a vágyait is ilyennek tudom elképzelni. Persze meglehet, hogy igazából tüzes és óvatos szerető, de én inkább a rejtőző vadságot és a hidegbe csak egészen kevés meleget nyújtó lelket látok benne. Nem a külsejében, vagy a viselkedésében, inkább a lelkét érzem ilyennek. Hogy miért, azt nem tudom, a megérzéseim mindig is a nőiek közé tartoztak, egyikre sincs racionális magyarázat, de attól még az esetek nagy többségében bejönnek.
- Nem egy orosz balerinával találkoztam már, így ezt kétségtelenül elhiszem. Mégsem ők azok, akikre élénken emlékszem - semmi kétségem afelől, hogy emlékezetesek ők is, megsiratja a közönség a csodálatos táncot, amit előadnak, és még ma is nemzeti gyászként kezeli a kormány a halálukat, de számomra ez nem sok. Találkoztam olyan nőkkel, akikhez képest a balerinák egyszerűen játékbabák, amelyek könnyedén törnek, hiába egyezett elég gyakran a testalkatuk. Sztálingrád fehér rózsája. Egyike azon embereknek, akik meg tudták érinteni a szívemet és még mindig sajnálom, hogy olyan fiatalon a végét érte. Ezer és egy orosz balerinát láttam, akiket körbe rajongott a közönség, és hiszek benne, hogy félig sem érnek fel ahhoz a bátor orosz lányhoz, aki az életét adta, hogy megvédje országát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Csüt. 17 Dec. 2015 - 0:21

A tünde nem volt idegesnek mondható, kisimult, gyertyaolajos idegállapotában is kedve lenne feldarabolni valakit az asztalon, nem annyira a vicc kedvéért, mint természetes késztetésből és hajlamból, amin a gyertya aligha változtathat. A nyugalom nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Leölt állatok bőréről és elpusztult emberek véréről fantáziál, erőszakban nyugszik el a lelke, olyan sötétségben, amit nem táplál semmi más, mint az emberi igaz természet a tündebőr alatt a fekete és romlott emberszív. Káin szíve. Éva szíve. A kígyó szíve. Isten szíve.
- Messze jársz.
- Mi értelme a teremtés magas rangú, ha nem a legmagasabb koronájának lenni, ha az ösztöneinken bilincs, a vágyainkon hetedhét lakat, és csak azzal tehetjük boldoggá egymást és önmagukat, ha megtagadjuk azt, amik vagyunk?
- Miért gondolkodsz ezen itt és most?
- Körülnéztem itt és most. Hazudik ez a kupleráj.
- Talán mert ez nem egy kupleráj. Csak egy bár.
- Bár látnám a különbséget, de valójában nem vagyok rá kíváncsi.

Vannak helyek, amiket egyszer lehet elfogadni, és később nemigen lehet oda ugyanabban a pozícióban visszatérni. Olyan például a pápai szék. Egy királyi trón, vagy éppen egy kiránynői. Ez a szék a nem VIP részlegen... egyáltalán nem tűnik olyannak, de valahogy mégsem úgy tekintenek rá a kékes szemek, ahogy megjelenik benne a nő, mint annakelőtte. Áthatóságukban egy mérleg nyelve billeg a pupilla feketéjében.
- Wow, engedje meg kérem Mr. Silver, hogyha nem is durván és hangosan, de ezért most, nos... körberöhögjem - megjelenik a kacaj a szemében. Oda ugrik a sarokra, ahol fehérré olvad a kékség, és a szemgolyó kocsonyája alásimul a szemsaroknak, ahol valamikor majd finom ráncok gyűlnek össze akkor, ha az álcateste öregszik, vagy megéri az öregedést. - Manapság azt tanítják az önhöz hasonló szórakozást pártoló és megtestesítő hölgyeknek, hogy ránézésre döntsenek a kuncsaft alkalmatlan élvezetéről, aztán fejben élvezkedjenek arról, hogy mit tettek volna vele, ha...? Javítson ki, ha tévedek, de az apácák nem pont ugyanezt csinálják? - egyetlen pillanatig nem hezitál. Mint a kutya, ami azonnal harap, ha kulcsinger éri, márpedig kulcsinger érni fogja, ha oda viszi a gazdája, ahol akad, és a tünde a maga ura, vagy legalábbis elmondható ennek.
A tűz csókja. Mennyiszer mennyi életen hagyta már ocsmány forradás képében a nyomán, de a sárkányt játszhat vele kedve szerint. Nem irigyli tőle a lehetőséget, tűz, vér, halál, káosz, sötétség. Illik hozzájuk, mint a tömeg mormogó bégetése.
- Kiábrándító a gyakorlás? A tökéletesedés, kinemesedés rituális, unott ismétlődése? Az orosz balettben megoldják ezt a problémát, vér folyik a próbán és a gyönyörűség könnyei az előadáson - félreérti a megjegyzést, de ki igazodna ki a nő észjárásán, az irigység volna az utolsó dolog, amit feltételezne róla. Nincs mit elirigyelnie a táncosoktól, nem abban kell jónak lennie, mint azoknak. Az élet, a sors, az üstökös, vagy a sosevolt istenek kiszabták a lehetséges gúnyákat, de egymásiba ritkán bújhatnak az élők.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Csüt. 10 Dec. 2015 - 13:07

Mindenkinek megvan a maga stílusa. És egy ilyen munkához az is hozzá tartozik, hogy toleráljuk más elképzeléseit, vágyait és kívánságait, amíg az nem zavarja a többi vendéget. A cigifüst egy kissé érdekes határ, mivel ugyan a legtöbb helyen megszokott, de tűzvédelmi okokból egy olyan bárban, amely este tíz után zsúfolásig megtelt lehet, én azért mégsem szívesen viselem. Kivétel ez alól a VIP rész, amelynek sokkal szellősebb az elrendezése és van ott külön levegőztető rendszer is, hogy kihúzza a szagokat, de ez a vendég nem ott van. Kár, pedig jól jártam volna, ha át tudom transzportálni arra a helyszínre, mert nem kellene a pincéreknek a hamutartók és a szomszédos boxok miatt aggódni. Mindegy, akkor kapott egy gyertyát én meg másfél óra rendet, amelynek még nem tudom az okát. Vagy azért, mert hatott a feszültségoldó olaj, ami a viaszban volt, vagy simán csak rájött, hogy direkt ezt akartam tenni vele és a sikertelenség ellenére lassított. Nekem aztán mindegy volt, amíg nem jártak miatta a nyakamra. Az egyetlen, amivel kapcsolatban tájékoztatást kértem az az étel volt, hiszen ugyan megnéztem, de jó pár évtizede nem jártam Oroszországban elég hosszú időre ahhoz, hogy ilyet egyek, így nem lehettem teljesen biztos benne, milyennek kell pontosan lennie. Amire biztosan emlékeztem, az megvolt, a többiben pedig bíztam annyira a szakácsban, hogy nem véti el, ha már fel merte az étlapra is rakni a fogást...
Mindegy, a késedelmi idő lejárt, én pedig visszatérek az asztalhoz és ezúttal nem zavartatom magamat azzal, hogy állva maradjak. A vele szemben elhelyezett szék még mindig abban a formában van, ahogy ott hagytam, miután felkínálta nekem, így elfoglalom, miközben hallgatom a válaszát. Nem elégedett, de tőle nem is vártam ebből a szempontból többet, a kérdése viszont elég merész. Nagy összegben fogadni mernék rá, hogy nem véletlenül fogalmazott kétértelműen és nem én vagyok az egyetlen, akinek ez megfordult a fejében. Nem mintha ezzel komolyabban zavarba tudna hozni, igazság szerint már régen megtanultam elviselni az ilyesmit és még szexuális zaklatásként sem értelmezhetem. Itt legalábbis nem, bármely másik közegben szemrebbenés nélkül megteszem. És igazság szerint edzett is vagyok a témában eléggé ahhoz, hogy tudjam, mikor mi sül ki belőle. Hogy zavarnia kéne? Anghort biztos zavarná, de anyám sem a gátlásairól volt híres, az angyal pedig túl későn találkozott velem ahhoz, hogy változtathasson a dolgokon, amelyek csak a kor eszméi miatt számítottak romlottnak. Ma már fel sem tűnik senkinek...
- Szerintem mindketten tudjuk, hogy pontosan milyen szórakozást tudok én nyújtani és azt is, hogy maga nem vevő rá. De szívesen eljátszom a gondolattal, hogy ez a viasz a bőrét díszíti - válaszolok apró mosollyal, miközben a kezemet végig húzom a gyertya lángja felett. Ugyan nem tűzsárkány vagyok, de attól még sárkány lennék, szóval nem az égés a legnagyobb mumusom. Sőt, kedvelem is nagyon a tűz fényét, bár a munkámban inkább csak a meleg viaszt használom. Meg a jeget. De azt biztos, hogy az oroszok tűrik, így vele kapcsolatban nem sok érdekes van benne.
- A műsort pedig még lenyűgözőnek is tartanám, ha nem látnám rendszeresen a lányokat a színpadon vagy gyakorlás közben - mosolyodom el, mert nem félek bevallani, hogy pár dolgot irigylek tőlük. A magas test előnyökkel jár, de soha nem lesz olyan hajlékony és kecses, mint egy alacsonyabb. A dinamika megvan, de táncszerű mozgásra esélyem sincs, így nem is próbálom. Sokkal inkább a kifinomultság és a magabiztosság az, amit felhasználok, eredményként pedig a leggyakoribb jelző az arisztokratikus lesz. Ami még egészen elfogadható számomra...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Vas. 6 Dec. 2015 - 12:46

Átható pillantása a sárkányon. Sajnos nem lát a koponyájába, az elme titkai rejtve maradnak előtte, az arca pedig jól festett, és mutatós maszk ezüstszőke kerettel, ám a tünde számára nem informatív. Nem. A mosolya kincstári, ennek megfelelően üres, nincs benne tartalom és nincsenek benne szavak. Nem is feltételezné egy ilyen nőről azt, hogy jobban kedveli azokat, akik kimondják a gondolataikat, hiszen ő maga sem mond semmi mást, minthogy szép, érinthetetlen és...
- Untat.
- Tudod róla, hogy nem unalmas.
- Hallottam róla, hogy nem unalmas. Az még nem tudás.
- Az ügyfeleinek tetszik.
- Igen.
- Akkor nem unalmas.
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem vagyok az ügyfele, a számomra pedig nem ad semmit. Nem elég ingerlő.
- De tetszik.
- Tetszeni tetszik. Sok minden tetszik.
- Nahát...
- Nem kéne gúnyolódnod ezen. Sok minden tetszik. Te is tetszettél, amíg...
- Meg nem haltam. Tudom-tudom. De ő él. Ez meg egy másik évezred. Légy türelmesebb.

- Így kívánom - egy dzsinnt izgalomba lehetne hozni egy ilyen félmondattal, ezt a nőt aligha. A hűvössége miatt úgy tűnik, hogy a tünde egy időre elvesztette az érdeklődését, legalábbis Sodora képes fele és szavai, lénye, személyisége iránt, hiszen hűvösséget éppen eleget tapasztalt a tundrán, a tajgán, a maffiában és Moszkvában.
- A franciák odavannak a jégkirálynő bájért.
- Már rég nem vagyok francia.

Ám a figyelme perzselő érzés a combokon és fenéken, a fájdalomdíj kétség kívül az övé, a látvány a kedvére van, még ha távolodtában nem is elégíti ki minden igényét (volt már valaha is, hogy valami, ami szexet ígér eltávolodva izgalmasabb, mint közeledve?), a világ nem tökéletes, főleg amerikában nem.
A vodkáspohár pereme felett nézi a gyertyát. A párolgás ősidők óta a tudatkábítás leghatásosabb rítusa, és bár egyáltalán nem ért a mérgekhez, amíg nem érzi magán komoly hatását, addig nem is fél tőlük, ha pedig megérzi, nos... sírni fog, és ennyi ember között a tünde soha nem sír hiába. Nem félti magát, ha valami veszélyes szer volna, a sárkány a saját helyének ártana fele, a lobogó gyertyaláng maradhat, színtelenségén vörösnek képzeli, a kékjét egészen feketének látja. Sejti, hogy a láng aranya barátságosabb színeket fest maga köré, mint amiket valójában lát, de hajladozó fakó fehérsége a számára csak tánc, és nem szín. Belemereng a mozgásba, a fülével követi az étterem életét, ahogy a nappal éjszakára vált idebent is és nem csak odakint. A lehető legtermészetesebben költi el a vacsorát, nem siet, és csak utána emeli a pillantását a jelenlevőkre. Egy-egy alakot, magasat és alacsonyt, vékonyat vagy kövéret követ a pillantásával, de ez a legdurvább nyugtalanság, amit okoz. Van valami abban, ahogy kényelmesen ül és időnként rágyújt a szabályok alól kivétel mivoltát fenékig kiélvezve, ami miatt a rá tett megjegyzések csendesek, fojtott, frusztrált harag áldozata, mint mindig, amikor olyasmit birtokol, amit másnak nem lehet.
- Leköt, de nem szórakoztat el. Azt hiszem, a funkcióját ezzel végül is betölti - álmatagnak tűnhetett, de a szavai nagyon is élénkek, elnyomja a cigarettát és iszik egy kortyot. - És ön? Élvezi ezt a műsort Miss Silver? Természetesen igen, hiszen itt dolgozik, nem várom, hogy nemet mondjon, de nem vágyik többre?
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Csüt. 3 Dec. 2015 - 11:08

Elég követnem a tünde tekintetét, hogy tudjam, nemet fog mondani az ajánlatomra. Nem kell hozzá atomfizika sem, csak a tudat, hogy egy kifejezetten büszke és felsőbbséges lénnyel tárgyalok éppen. Neki nincs kedve mások társaságához, oda pedig időközben két állandó törzsvendég érkezett meg és foglalt is helyet, amivel máris unszimpatikussá tették számára a "sarkat". Sejtettem, hogy nem lesz olyan szerencsém, minden zökkenőmentesen sikerüljön ma, de azért reménykedhet az ember lánya, nem? Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a sors eddig sem gyakran adta meg nekem a lehetőséget arra, hogy a könnyebb utat választhassam. Fortuna úrnő igazán felém is fordulhatna néha,ritka hálás lennék érte neki. De amíg ez nem történik meg, marad az, amire mindig is támaszkodhattam, az erőm és a tudásom. Márpedig ez a munka kb. az első az elmúlt évszázadokból, amelyet örömmel végzek és biztos, hogy nem fogom hagyni, egy tünde elvegye tőle a kedvemet. Vastag bőrt kellett növesztenem a rendszerhez csatlakozva, nem most fog üveggé változni és szilánkosra törni...
A visszautasítás nem új, előre vált dolog, de a stílusa még engem is meglep. Persze az arcomon ez nem látszik, rá figyelek, hallgatom a szavait és a hangsúlyát, közben pedig továbbra is rendületlenül mosolygom, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy szinte már gúnyos a dicséret, miközben elhagyja a száját. Semmi gond, kaptam már rosszabbat is, de ezzel nem lopta be magát továbbra sem a szívembe. Jobban kedvelem azokat, akik ki is mondják, amit gondolnak, és nem rejtik mézes szóáradat mögé. De ha ő így akar játszani, tőlem tegye. Nekem nem nehéz arról fantáziálnom közben, hogy mennyire élveznék vele egy szeánszot a kedvenc külön termemben. Érzem rajta, hogy szívesen kikezdene, ez pedig egyre inkább arra ingerel, hogy támadjak vissza, próbáljam megtörni. A profizmus viszont nem engedi, hogy ezt ki is fejezzem bármilyen módon tettben vagy gesztusban, így minden az agyamban történik, a felszínen fenntartva a hűvös udvariasság álcáját. Komplikáltnak hangzik? Sárkányként számomra nem az, káoszsárkányként pedig végképp nem okoz nehézséget nekem, hogy egyszerre több, teljesen különböző dolgokra figyeljek.
- Ahogy kívánja - még egy halvány mosoly is összejön a szavak mellé, mintha észre sem vettem volna, mennyire lenéző a véleménye. De engem ez nem érdekel, ha így akar viselkedni, csak tegye, amíg fizet, én kibírom. Sőt, nyoma sem lesz rajtam bármiféle neheztelésnek az ügyfél felé. Azt megtartom magamnak, mint oly sok minden mást. És mivel leülni nem áll szándékomban, ezzel véget is ért számomra az első kör, így kis biccentés után meg is fordulok, hogy a pulthoz menjek. Közben pedig fogadni mernék, hogy az ő szemei a fenekemre és a lábaimra tapadnak. Lehet, hogy nem vagyok a legnagyobb mellbőséggel megáldva itt, de nekem senki ne mondja, hogy a 180 centi plusz tűsarok páros nem tudná elnyerni a figyelmet ugyanúgy, különösen, ha az én formáimról van szó. Hiszen nem félek rövid szoknyával bizonyítani, hogy valaki nem képzelődik.
A pultnál a pincérnek szólok, hogy jobb, ha bekészíti az orosz vodkát az egész üveggel és árgus szemekkel kezdi figyelni, mikor fogy ki a vendég pohara, majd végig nézve a díszítéseken nem tudom megállni, hogy el ne mosolyodjam. A tálcára pakolom az egyik vastag üvegpohárban lévő, sötét, feketéskék színű gyertyát is, szemmel jelezve, hogy hagyja meggyújtva az asztalon. Ez a legsötétebb gyertya az egész gyűjteményben, és egyben az egyik kedvenc keverékem is. 5 évszázada foglalkozom mérgekkel és képes vagyok szakavatott szemek számára is szinte észrevehetetlen mennyiségben előállítani őket, márpedig a viaszban pont annyi van belőle. Nem komoly, egy nagyon kevés idegnyugtató gyógynövény olaj és némi vágyfokozó. A gyertya nem illatozik tőle, észre sem veszik, ha beszívják, ahogy a viasz ég és a szer párolog belőle. Problémás vendégek megpuhítására éppen ideális. És nem érdekel, rá-e jön, miért ő kapja...
Az esti forgalom lassan, de biztosan kezd feltűnni, ennek köszönhetően pedig lesz elég dolgom ahhoz, hogy pár pillantáson kívül sokra ne legyen időm a tündénél. Az ételét ugyan magam ellenőriztem, mielőtt engedtem kivinni, és a vodkából is behűtettem újabb adagot, de egyébként jó másfél órán át eszembe sem jutott a létezése, amíg a műsorral és a vendégekkel foglalkoztam. Elsőre talán furcsának tűnik, de vannak gazdag törzsvendégek is a klubban, akik élvezik, ha érkezésük után pár perc erejéig foglalkozik velük Astaroth vagy én. Semmi extra, kis viccelődés, kedves köszöntés, pár ártatlan megjegyzés. Valami, amitől azt érezhetik, hogy itt ők örömmel vannak fogadva minden alkalommal és kedvük támad vissza is jönni. Nem sok, de számukra értékes. A teremben cikázva a rutin előjön, segít, hogy mindent kézben tudjak tartani, amit kell, még végül majdnem meg is lepődöm, mikor felnézve észreveszem, hogy az orosz tünde még mindig itt van. Fogadni mertem volna, hogy távozik. De nem tette meg, sőt, még az asztalánál a gyertyával sem történt semmilyen baleset. Azt hiszem, megérdemel egy kis figyelmet ő is újra.
- Élvezi a műsort? - lépek vissza az asztalához, ellenőrizve, hogy minden rendben van-e. Ő nem sokat változott, már eltűnt a cigis pohár és a helyét egy hamutartó vette át, a vodka pedig ott van előtte, láthatóan hidegen, fogyasztásra szánva kitöltve. Most vagy békén hagyta a pincért, vagy az jobban fél tőlem mint tőle. Vajon miért nem akarom én tudni a választ erre a kérdésre?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Szomb. 28 Nov. 2015 - 22:47


A nő jó dolgozik, mert a tünde mit sem sejt abból, hogy a puszta faja megbélyegzi a szürke szemek előtt. Mi több. Előbb feltételezné, hogy bármi más megbélyegzi: a kiállása, a szavait, az arroganciája, a mutatott orosz nemzet amerikai földön, a puszta gondolata annak, hogy egy barbár és hideg ország szülöttének tartja magát, vagy esetleg az általa viselt macskaprém. A zöldek mostanában mindenhol ott nyüzsögnek, és vörös posztó előttük minden szőr, egyszer még meg is támadták valami PETÁsok, az ostobaságuk elképesztő, tömegmanipulációjuk diktátori. Éppen a faj? Egy káoszsárkány előtt aligha van oka szégyenkezni, éppen emiatt, nem mintha volna benne szégyenérzet.
Megtiszteli Sodorát azzal, hogy őszinteséget hazudik az orosz hangízzel a szavai felett. A pincért és a konyhát szinte provokálta a hibára és a tévedésre, de egy ilyen magas, erőteljes, karizmatikus nőt nem érdemes úgy megszégyeníteni, mint azokat. Tolvajtisztességből, mondhatni, már ha valaminek mindenképpen nevezni akarák azt a játékot, amit űz.
- Már csak arra kéne rájönnöm, hogy ő milyen játékot űz?
- Lehet, hogy egyszerűen csak így szokás?
- Aligha. A vezető helyettes legfeljebb akkor jön asztalhoz, ha kipenderít, vagy sokat fizettek neki ezért. Főleg ő, ha lehet hinni a csiripelőknek.
- Tudom, hogy rég meghaltam már, de a paranoiád...
- Csak figyelj. Nincs ebben a beszélgetésben semmi természetes.

- VIP asztal? - ismétli meg lassan, mintha nem értené pontosan azt, amit hall. Leveszi a szemét a nőről, a füstöt most az emelvény elé fújja ki, ahogy odatekint, hosszan, a pillantása ráérősen tallóz a VIP asztalok, és a mellettük ülő törvényszerűen VIP-nek minősülő vendégek között. A nemtetszése azonnal kiül az arcára, lesajnáló fintor és alig mozgó fejingatás. Egy üres vizespohárban kénytelen elnyomni a cigarettát hamutartó híján, pedig a sárkány feszes, fehér bőre az asztalszint magasságában szabadon felejtett combján sokkal alkalmasabbnak tetszik erre.
- Nézze el nekem Miss Silver, nálunk, a barbár kelet-európában a vendég a VIP és az asztal, amit választ, és egy vendéglátó soha nem kérdőjelezi meg a választás minőségét, hacsak nem kínál hozzá valami érzékelhető extrát. Azon az emelvényen pedig attól tartok legfeljebb akkor látok valami kiemelkedőt, ha kegyed odalépked, mert az egyetlen VIP dolog ebben a teremben legfeljebb maga lehet - de ez még függőben van a hangsúly alapján, hiszen milyen könnyű leesni egy kiváltságról, ellenben kiemelkedni annál nehezebb, de ezt a nő pontosan tudja. De még mennyire. Mélyről kezdte és magasra jutott, mégis, örökké mélyebben lesz, legalábbis valahogy ezt lehet érteni a tünde hangsúlyából.
- Mondhattad volna egyszerűen, hogy nem tetszik a hely, mert nem tűnik biztonságosnak.
- Egy bár asztala nem a biztonságról szól.

- Orosz változat, természetesen - kék szemeiben visszatükröződik a sárkány szenvedélye, bosszúsan csettint a nyelvével, hogy az nem fogja el a kínált széket, pedig ezzel, mondhatni, szintet léptetné az asztalt, ami kényelmes és védett, és... egy tünde érzékeinek nem kell a magaslat ahhoz, hogy mindent lásson és halljon, amit csak szeretne. Szürke a világ egy ótünde szemein keresztül, szürke és élettelen, de nem reménytelen, évszázadok alatt megtanulja a szem és az agy megtölteni tartalommal a hiányzó részeket.
A pillantása elbocsátó, ha Sodora nem ül le, akkor a pincérnőé az ő szerepe, szórakoztató ellenpárhuzam az, amit az ami az ő szemeiben látszik, ahogy a selymes ruhában kétség kívül első rangú látványt mutató lábak mozgását és tartását figyeli. Semmi köze nincs annak a tündekönnyekhez, sokkal inkább a sárkányvérnek. Bosszússá válik az arckifejezése, hol az a nyomorult vodka, hogy a gondolatokra igyon egy jót?
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Szomb. 28 Nov. 2015 - 13:57

Tünde. Tudom, hogy nem ő tehet róla, de attól még a faja bőven elég nekem ahhoz, hogy ne nagyon ragaszkodjam a közelebbi ismeretséghez vele. És ezt valamilyen módon akaratlanul is érzékeltetem általában velük, ezért most kénytelen vagyok fokozottan ügyelni minden egyes mozdulatomra, arckifejezésemre, szavamra és még a kisugárzásomra is, miközben a férfi előtt állok. A gondolataim megfékezése az utolsó, még azelőtt a tudatom mélyére száműzöm az emlékeket, hogy megpróbálnák átvenni felettem a hatalmat, bemutatva, mennyire értelmetlen egyetlen tag miatt gyűlölnöm az egész faját. Tudom, hogy ez igazságtalan és durva, de én ilyen vagyok, bármennyire is próbálom, nem tudok átlendülni a tényen, hogy láttam dolgokat, amelyek a lelkembe égették magukat és kapcsolódnak a hozzá hasonlókhoz. Ugyanakkor volt időm azóta elfogadni, hogy megváltoztathatatlan a múlt, idősebb is vagyok pár évszázaddal, így a profizmusomat munka közben nem befolyásolja ilyesmi. Kár, hogy éppen nem rajta dolgozom, akkor sokkal könnyebb lenne rendezni a belső érzelmeimet. Bár, fogadni mernék, hogy ő nem az én szolgáltatásaim miatt jött ide és nem fog bejelentkezni egy próba órára sem...
Orosz. Az akcentusát ezer közül is fel tudom ismerni, így azonnal tisztába kerülök a ténnyel is, hogy pontosan tudja, mit rendelt, annak milyen ízűnek és állagúnak kell lennie egy a Bloody Mary színvonalú helyen. Nem tudom, miért árulja el nekem ezt, miközben korábban elvileg teljesen amerikai módon használta az angolt, de megtette és nekem az első gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy nem ártana a szakács körmére nézni, mielőtt valamelyik lépést elnagyolja az étel elkészítése közben. Mert ez a férfi itt egészen biztosan ki fogja szúrni a dolgot és nekem sok mindenre szükségem lenne, de egy elégedetlen vendég nincs a listán. Szeretek itt dolgozni, szeretem ha minden rendben van, a vendégek boldogok, a dolgozók szép borravalót kapnak és senkivel szemben nem kell fellépni határozottan, mert épp azon van, hogy mindenki más estéjét is tönkre tegye. Naivitásnak tűnik, hogy hiszek benne, mindent meg lehet oldani konfliktus nélkül, pedig nálam ez egyszerűen profizmus. A védelem kasztjában verekedtem fel magamat a belső körökig, találkoztam már a harc és a düh minden formájával és a legtöbbet megtanultam kezelni is. Nem véletlenül töltöttem el olyan sok időt a piramis alján, meg akartam várni, hogy minden lényegeset megtanuljak, mielőtt tovább haladnék...
- VIP asztalt mondtam, nem VIP termet. Nem eltüntetni szeretném, hanem olyan helyre kísérni, ahonnan mindent tökéletesen lát és hall - utalok a terem egyik részén lévő, emelvényen elhelyezett asztalokra és a hozzájuk tartozó kisebb színpadra. Igazából az étterem többi részével összeköttetésben van, mindössze hatalmi pozíciót ad annak, aki bekerül oda, mert lenézhet másokra. Márpedig fogadni mernék, hogy egy hozzá hasonló, irányítás mániás tünde azt igazán értékelni. Nem mondom, hogy nincs minimális hátsó szándékom vele, de az elég elhanyagolható ahhoz, hogy neki ne tűnjön fel. Főleg, mivel igencsak kis mértékben kapcsolódik hozzá. De ez van, én szeretem, ha nem fáj később a fejem amiatt, kinek milyen problémái merülhetnek még fel, amelyek megoldását arra nem alkalmas személyektől várja. Fura megfogalmazás? Sajnos ezt jobban nem könnyű szavakba önteni...
- Mit mondjak a pincérnek, finn, lengyel vagy orosz változatot szeretne? - nem ülök le, de a mosolyom egyetlen pillanatra még őszintévé is válik a kérdés közben, mert megérdemli. Ahogy ő kimutatta a fogait, én a sárkányt villantom meg előtte, amely remekül érzi magát. Lehet, hogy külsőre minden rendezettnek tűnik, de ez is káosz, az ő terepe. A gondolataim pedig tovább száguldanak, hála neki. Most már nem az emberi, hanem a tünde alakját képzelem el leláncolva, azt, amely jó eséllyel még engem is felülmúl magasságban, hiába viselek tűsarkút. Azt a lényt lenne csak igazán élvezet kicsit megkínozni, pont annyira, hogy ne törjön meg a fájdalom súlya alatt, de kívánja az enyhülést és a kedvességet. Azt hiszem, meg is tudnám oldani. Bár szükség lenne hozzá néhány pálcára, és talán egy jó adag viaszra is. Már most biztos vagyok benne, hogy rajta a jég nem működne, annak az érintése nem zavarná, szóval a tűz lenne ideális számára. Pontosabban a friss, fekete, tűz által megolvasztott gyertya viasz, amely forrón cseppen a bőrére és ott hűl le. Fogadni mernék, hogy remekül nézne ki, ha az borítaná a vállait...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Pént. 27 Nov. 2015 - 21:46

- Tanítottam neked valamit arról, hogy tiszteld a hely szabályait, ahova betérsz?
- Tanítottál.
- Akkor?
- Miért kellene több száz esztendős tanításoknak engedelmeskednem?
- Mert időtállóak és el nem évülők.
- Minden elévül, és minden elpusztul idővel. Nem tetszenek a 21. század új szabályai, megengedők, ahol felesleges és káros ez, és szigorúak ott, ahol semmi szükség nem volna rá.
- Szóval lázadsz?
- Úgy mondod, mintha vétek lenne.
- Inkább gyermeteg. Aki lázad, az általában nem tesz mást, mint befordul a sarokba, és csakazértsem azt csinálja, amit a többiek.
- Mert te aztán nagyon tudod, hogyan változtass világot az elméleteiddel.

Egy pincért használt csak el. Egészen jó arány, és azt sem az idegösszeroppanásig, mert meghátrált. Úgy látszik, jól működik itt a hierarchia, nem is olyan régen egy francia addig szívózott vele, amíg át nem hajította a teraszkorláton. Megdöbbentő, hogy a felszolgáló személyzet az elnyugatiasodott társadalomban mennyire nem akarja tudni a saját helyét, de nem baj, ő mindig készen áll arra, hogy ingyen és bérmentve leckét adjon erről, pedig a mai világban már semmi nincs ingyen.
- Itt van. Honnan tudtad?
- Megérzés.

Ő nagyon is jól ismeri a jellegzetes arcot. Túl mélyen van ahhoz a hierarchiában, hogy ne törődjön a felette levőkkel, ráadásul olyan ritkán keveredik azokkal, hogy mélyen a memóriájába kell vésnie minden egyes arcot, ha használható tudással akar rendelkezni. A tudás pedig hatalom, és a hatalom semmilyen formájáról nem mondana le, ami könnyedén elérhető.
- Jó estét hölgyem - nem vág a szavába, ahogy felmosolyog rá, a cigerattát a távolabbi kezébe veszi, a füstöt maga fölé fújja, annak szürke ködén keresztül veszi alaposan szemügyre a nőt, ruhájának alsó kezdetétől a mell alatti szorításig, na és a vállon a tüskéket sem hagyja figyelmen kívül. Elismeréssel adózik a szabó "mindent és semmit kurvahatás nélkül" hozzáállásának. Szinte konzervatív az ő ízléséhez képest. Nem húzza ki magát, mint a legtöbb férfi tenné, ahogy a szürke szemek felmérik őt, súlyba helyezik, értékelik és elemzik. Nem feszíti meg a vállait, és próbál nagyobbnak, erősebbnek látszani, imponálóbbnak, lusta, gőgös megelégedettsége a szemében, neki erre nincs szüksége. Neki erre a nőre nincs szüksége. Neki senki elismerésére nincs szüksége ahhoz, hogy a legnagyobb barom legyen a marhacsordában.
- Nem tesz semmit, az amerikai kultúra puhaságához szoktak, miért is rónám fel nekik ezt? - erőteljes szemfogai megrontják a mosolyát, némi barbár ízt kevernek hozzá, mint az angoljának orosz akcentusa, amit tudatosan használ. Több száz esztendő alatt nem csak a nyelvek, de az akcentusok és hangzások között is megtanul a figyelmes elme lavírozni.
- Nocsak - némi érdeklődés költözik kék szemeibe, de csak mérsékelten, kissé megemeli a szemöldökét, a szájához érinti a szálat, mélyre szívja a füstöt, mielőtt elgondolkodva kifújná. Hátradől, talán hogy jobb rálátást kapjon a nőre, bár a látvány minden dőlésszögből kifogástalan. Kell annál jobb kilátás, minthogy Sodora áll az asztala felett, tekintélyes magasságával, és mégis elbájoló karcsúságával? Az orosz nőkre emlékezteti, azok erőteljessége nélkül. - A felajánlása a vacsorámhoz jár, vagy el akar tüntetni a több vendég szeme elől? Igazán nem hibáztatom érte, de tudja, mielőtt kipróbálom egy hely VIP részét, tudni szeretném, hogy a nem VIP rész megfelel néhány nagyon minimális elvárásnak, különben mihez képes lenne még VIP a VIP?
Küzdelem. Jellemző rá. A harc, a durvaság, az erőszak. Gyertyafény és láncok? Miért mindig a lehetetlen a legkívánatosabb portéka?
- Ehhez viszont szükségem van valami kóstolóra a helyből, egy pohár vodkára, és egy jó társaságra - a lábával tolja ki a szemközti széket, a pillantásával kínálja hellyel a nőt ott, ahol ő akarja látni, szemben magával és nem felette állva. Valószínűleg nem egyeznek a nézeteik a "hova és mire is való a nő a mai társadalomban" témában.
//hatalmas volt és szépséges, szinte szégyenkezem Very Happy //
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Sárkány
our wisdom runs like a river
☮ Főkarakter : Sodora
☮ Kor : 643
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Pént. 27 Nov. 2015 - 15:43

- Nem gondolná át még egyszer, kisasszony? - a kérdés az első három alkalommal csak kicsit idegesített, de most már őszintén kezd kihozni a sodromból is. Nem elég, hogy az idegesítő mitugrász olyan ajánlatokkal illetett, amelyeket még véletlenül sem akarnék elfogadni, de ráadásul megpróbált számomra kecsegtetőnek feltüntetni érte egy olyan díjazást is, aminek a jelenlegi munkahelyemen minimum a tripláját keresem meg és senki előtt nem kell hozzá térdelnem és nagyra nyitnom a számat. Hogy ez durva kifejezés lett volna arra modell munkára, amire én kellek neki? Igen, meglehet, hogy az, de nem érdekel, mert minél jobban erősködik, annál inkább biztos vagyok benne, hogy a munka valami gyenge katalógus fotózás lehet, amelyhez nem kell különösebben nagy tehetség, sem pedig szépség, de ha meg akarod érte kapni a pénzedet, akkor bizony valakivel kedvesnek kell lenned. Felfordul még mindig tőle a gyomrom, hogy milyen szinten várják el a mai világban is a nőktől a szexuális ellenszolgáltatást bármiért is, csak itt már "önkéntes" alapon megy, mert senkinek nem tesz jót egy nemi erőszak per. A vlág fejlődik, de lassan és még egészen biztosan szükség lesz egy kis időre, hogy képesek legyenek elfogadni az egyenlőséget teljesen. Bár a haladás már itt van és ezt nem fogja engedni senki, hogy visszacsinálják. Én pedig a magam módján egyértelműen használom ki a helyzetet. Évszázadok óta először van olyan munkám, amelyet imádok, és még akkor sem hagynám ott Astaroth klubját, ha a fizetésem ötszörösét kínálnák és hasonló munkakört, nem még ezért a semmiért. Csak tudnám, minek hiszik sokan, hogy ha valakinek csinosan van ideje vásárolgatással tölteni az idejét délelőtt, akkor vagy gazdag vagy nem dolgozik. A XXI. században olyan nagy csoda lenne a délutáni vagy éjszakai műszak. Esetleg az otthonról dolgozás? Az összes IT zseni azt csinálja, és nekem senki ne mondja, hogy nincs köztük szőke nő, mert történetesen egy ilyen írta a védőprogramot a laptopomra. Arról nem is beszélve, hogy a legjobb barátnőm a NASA-nál dolgozik és őt is előbb néznék modellnek, mint olyan nőnek, aki felismeri a csillagokat...
Az elgondolkodásom olyan jól sikerült, hogy észre sem vettem, a kis mitugrász követ, miközben kiléptem a plázából és két bevásárló táskával a karomon elindultam a szomszédos utca felé. A hely nincs messze a Bloody Mary hátsó részétől, ahol többek között az alkalmazottak bejárata is van, külön biztonsági őrrel, de egyébként sem probléma számomra egész napokat eltölteni magas sarkú cipőben. A legtöbb mai példány kifejezetten kényelmes, egyszerűen illeszkedik az ember lábához és engem aztán ritkán szokott zavarni olyasmi, mint például a tény, hogy így jó néhány férfi fölé magasodom. Akikkel kapcsolatban vagyok, azok tudják kezelni a helyzetet a többi meg miért kellene, hogy érdekeljek?
A klub hátsó bejárati ajtaját automatikusan nyitják ki előttem és az alapján, mennyire feszeng az ott lesben álló pincér, szinte egészen biztos vagyok benne, hogy alig várták, megérkezzem és segítsek nekik valamilyen okból. Remek, munkaidő ezennel elkezdődik, amint lepakoltam. Átöltözni nem fogok, mára nincs előjegyezve a privát szobába egyetlen vendég sem számomra, így teljesen felesleges az estét egy szűr fűzőben és bőrruhában végigdolgoznom. Az egyszerű, fekete selyemruha is elég, amit a kabát alatt viselek, hiszen elegáns és kicsit vad, a dekoltázsa pedig a ház működési elveit tekintve egészen visszafogott. Bár ha jól tudom, a show csak egy óra múlva fog kezdődni igazából, de ezen már ne múljon a dolog. Miközben lepakolok az irodában, el is mondják, mi történt és meg sem kell rajta lepődnöm. Egyszerűen kicsit problémásabb az ügyfél, a felszolgáló pedig nem tudott vele mit kezdeni. Akkor ideje, hogy én is bevessem magamat. Menedzsert úgy sem játszottam már egy ideje.
- Mi lenne, ha kezdetnek megkeresné a friss kaviárt? A beluga ínyenc falat, kóstolja meg a szakács, és ha nem tud dönteni, szóljanak nekem is. Bárki is a vendég, kifinomult az ízlése, elégedettnek kell lennie - teszem hozzá, miközben még egyszer ellenőrzöm a sminkemet is. Halvány barack színű bőr, minimális alapozóval, amelyet mindenhol jól eldolgoztam az arcom peremén, hogy ne legyen színátmenet, határozott, fekete tuscsík a szememen, amely nem kenődött el és szinte vonalzó mentén húzták, élénkvörös rúzs szintén a helyén. Tökéletes, kissé 50-es éveket idéző, hiszen akkor viseltem először, de azóta sem ment ki a divatból és jobban áll nekem, mint bármelyik másik típusú smink, amit azóta kitalálhattak a figyelem felkeltése érdekében...
Az oldalajtón belépve nézek körül az étteremben és szinte azonnal kiszúrom a vendéget. Nem nehéz megtalálni, hiszen nincs tömeg és szinte mindenki mást ismerem, aki idebenn tartózkodik. Ráadásul csak nála van cigaretta a nem dohányzó részen belül. Na, akkor bevetésre fel!
- Jó estét, Uram! Emperia Silver vagyok és szeretnék bocsánatot kérni a dolgozóim, különösen az önt kiszolgáló pincér nevében a faragatlanságért... - kezdek bele a szokásos illedelmes szövegbe, miközben kicsit jobban szemügyre veszem a férfit. Azonnal felismerem benne a rend tagot, bár nem tudom megmondani, hol is helyezkedik el a hierarchián belül. Ez annyit tesz, nálam lejjebb. Három körben, fejenként 9 harmadik körös tag lenne, de nincs minden hely betöltve. Azt a nagyjából 25 embert, akik a feletteseim vagy velem egy szintűek, és mindegyiknek ismerem a nevét, arcát, korát, faját. Őt viszont nem. De az érzékeim riasztanak, ami egyben el is árulja számomra, hogy tünde. Remek, az egyetlen faj, akikkel mindig is nehezebben jöttem ki az átlagnál. Ez van, rossz emlékek, de nem akadályoznak meg abban, hogy profin végezzem a munkámat. - Esetleg felajánlhatok Önnek egy asztalt a VIP részben, ahonnan sokkal szebb kilátás nyílik mindenre? - teszem fel kedvesen, apró mosollyal a kérdést, miközben végig nézek rajta és a tekintetem megállapodik a szemein. Nem siettem el túlságosan a dolgot, így értelmezhettem is a látottakat. Egyszerű, minőségi ruhák, különleges szőrme, felbecsülhetetlen értékű gyűrű. Ez a férfi uralkodáshoz szokott és el is várja, hogy behódoljanak neki. Amíg az étterem részben van, ezt meg is kapja, de az arckifejezésétől viszketni kezd a tenyerem is. Látni akarom a szemeit, mikor leláncolva térdel a gyertyákkal megvilágított külön szobában és az élvezettel küzd. Őt öröm lenne megtörni...
//szép, hosszú kezdő rendel, de senki kedvéért nem ismétlem meg ezt a kövi válaszban Smile
Kinézet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   Pént. 27 Nov. 2015 - 1:23

- Ez a város őrült hatalmas, az én időmben...
- Nem kellett volna meghalnod.
- Mintha a halál választás kérdése volna.
- A tied az volt.
- Sose fogod elunni, hogy felemlegeted?
- Nem, amíg békén nem hagysz -
a férfi kiszállt a taxiból, és fizetett. A koponyájában hangok szóltak, mint mindenki másnak, de valahogy mégsem ugyanúgy, ám ezt nem hallotta a kis mexikói sofőr, aki keveréknyelven hálálkodott a borravalóért. New Yorkban őrültség volna a saját sofőrjével utazni, bár megtehetné, a taxisoknál jobban senki nem ismerheti a város vérkeringését, eszelős forgalmát és a gyér számú lehetőségeket és egérutakat, amiken keresztül A pontból B pontba az ember belátható időn belül eljuthatott.
- Most lerakom, megjöttem. Ha fejlemény van, írsz róla. Azonnal - a darabos orosz szavakat elhordta a késő délutánból kora estébe hajló napszak embertömegének morajlása. Ilyenkor könnyű titkot tartani, fülhallgatón keresztül távbeszélgetést intézni, mert az emberek árja sodorja a testet és mindenki a maga dolgával törődik. A Bloody Marybe lépve se rebben rá a jól megérdemelt reflektorfény, a még nappali színeiben fürdő báron áthaladva már érezni ugyan az esti mulatság vibrálását, a jól szabott felszolgálóruhák alatt a testek mezítelenségre vágyó melegét, és már az éji törzsvendégek egy része is ott csorgatta már a nyálát a pultok mellett, de még nem volt ugyanaz a hangulat.
A tünde főúri unalommal vágott át közöttük, nem csábították el a pultok, az italok, az egyenruhában is szemrevaló felszolgálók. Mindenféle tilalomra ügyet sem vetve harapott cigarettát a fogai közé, és meg is gyújtotta, mielőtt még az étterembe ért volna. Jól szabott barna, vadmacskaprémmel szegett kabátjában hamar kimelegedett, az egyik sarokasztalhoz ülve azt a szék háttámlájára terítette. Vékony anyagú garbója elrejtette a bőrének szinte minden centijét, a kezén a tetovált gyűrű hivalkodott egyedül nagyon nem idevaló származásáról, de amíg az étlapot átpörgette, a szemei csak félig figyelték a laminált lapokat. Mindig oka van annak, hogyha ebbe az idomtalan városba jön, és noha nem az az oka, hogy itt szépségeket láthat, a világon semmiért nem szalasztaná el azt, hogy megpillantsa a ház fehér gyémántját, és specialitását, milyen kár, hogy az viszont egyáltalán nem áll kötélnek. Micsoda hazug név, milyen erős asszociáció a bűnök archaikus, bibliai városaira.
- Képesek arra, hogy egy ehető kaviáros blinit felszolgáljanak nekem? - pillantott fel a pincérre, ráfújva a füstöt.
- Uram, idebent nem lehet dohányozni, és természetesen...
- Természetesen nem érdekel - az angolja tiszta, akcentus nélküli, mert így akarja, áthatja a szigor és az ellentmondást nem tűrő magatartás, amivel nehéz vitatkozni. Legfeljebb a cégvezetőt lehet hívni, aki elrendelheti a rakoncátlan vendég erőszakos eltávolítását. Vagy a helyettesét. Ugye.


A hozzászólást Yyl'asalyv összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 4 Jan. 2016 - 12:33-kor.
Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Étterem - Első emelet   Szomb. 14 Nov. 2015 - 12:47


Étterem





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Étterem - Első emelet   

Vissza az elejére Go down
 
Étterem - Első emelet
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Étterem - Első emelet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York :: Bloody Mary club-