Share | 
 

 Astaroth dolgozószobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Astaroth dolgozószobája   Szer. 17 Feb. 2016 - 23:17


Astaroth & Malphas



A démon jól ismeri a démonság minden aspektusát. Érzi magában a tüzet, azt a sötét lángolást, amivel az egyszerű halandók megformázták maguknak a rettegett túlvilágot, a Poklot, aminek azonban semmi köze az elmúláshoz. Épp ellenkezőleg. A beteljesületlen vágyak, még ha komorak és követelőzőek is, és pusztítást hagynak maguk után, életet lehelnek még egy olyan démonba is, mint amilyen ő maga. Öreg, még saját fajának szemében sem mondható fiatalnak, de az emberek egyenesen pánikba esnének, ha tudnák, hogy dr. Jensen Netzky, az ügyvéd valójában egy megtermett, több ezer éves szörnyeteg. Már ami az ő meglátásukat illeti, mert Malphas, ha szörnyetegként gondolt is magára néha, azt sosem negatív dologként fogta fel. Számára a szörny, a bestia kifejezés csak szinonima arra a megfoghatatlan hatalomra, amire az emberek nem tudnak másképp, csak rettegéssel tekinteni. Ez őt a legkevésbé sem zavarja, volt ideje nem csak megszokni, de meg is szeretni ezt a különös, visszás rajongást a halandók részéről. Ugyanakkor sokkal jobban élvezi a lények, különösen fajtársai társaságát. Mikor világot látott a tüzes Egyiptom ragyogó dűnéi között, messze az akkor még csak formálódó démoni várostól a mai Európa szívében, még nem volt annyira elterjedt a fajok közti keveredés, mint később. Szülei démonok voltak, nagyszülei közül pedig az egyik egyenesen az elsők közül való, akiket az üstökös meghintett különleges erejével, és valami erősebbé, valami többé változtatott. Nem verték belé, hogy csak démonok iránt érdeklődjön, számára természetes volt, hogy csak a fajtársakkal jöhet szóba az utódok kérdése - egészen addig, míg Lucifer másik kegyeltje, a szerelemdzsinn el nem csavarta a fejét. De ő mindenkinek elcsavarta a fejét, sok esetben szó szerint, így ma nem is gondol haraggal vagy feddéssel mindannyiuk kedvesére, Háborúra, a csalfa dzsinnre. Sőt, hiányzik neki a nő, de racionális énje tudja, hogy ez mindössze a mai dzsinnekhez képest valóban szinte korlátlan hatalommal rendelkező lény bűbájának lenyomata, maradványa sötét lelkén, amit sosem fog tudni levakarni róla. Nem szerelem volt, csak vágy. Persze nem is akarja igazán elfelejteni, elvégre ha valaki vagy valami felkelti az érdeklődését, Háborúról való emlékei és megbűvölt érzései úgyis a háttérbe szorulnak. Démon létére sosem volt kifejezetten érzelgős típus. Unalmas, csendes napjain azonban alvilági derűvel fogadja a halvány emlékfoszlányokat, amik múltját élénkebbé teszik számára.
Astaroth ígéretes démon. Fiatal, ráadásul valaha koszlott kis halandó volt, így eleinte voltak fenntartásai vele kapcsolatban, de el kell ismernie, néha az átváltoztatás nem is sül el olyan rosszul. Akárhogy szeretne, mégsem tud azonban tiszta vérű, valódi démonként tekinteni a nőre, de Malphas mentségére szóljon, hogy igyekszik. És Malphas igen kevesek esetében igyekszik anélkül, hogy abból kellemes hasznot tudna húzni. A démonnő is jól jöhet még - hiszen ki ne lehetne egyszer jó valamire? -, de ezúttal inkább a társaságát szeretné élvezni, és kideríteni, vajon mennyire démoni a legendás Báthory, és nincs benne az átlagosnál több hátsó szándék.
Dévaj félmosolyra húzódik a szája, miközben a nő válaszát hallgatja, és figyeli mozdulatait. Most már alig-alig fogja vissza magát, tekintetében pislákolni kezd a vágy, mint régi lámpás. Tarkójára tett kezét végül kinyújtja, a kanapé támláján szétteríti, mintha az ő tulajdona volna nem csak az ülőalkalmatosság, de az egész hely, berendezésével együtt. Beleértve a másik démont is.
- Legközelebb? - kérdez vissza, miközben egyik kezével lassan átveszi a borostyánszínű italt a nőtől. Csak szaglását veti be a pohár tartalmának megismerésére, szemét továbbra is a csinos alakon tartja. Nem lenne ellenére egy következő találkozó. Elmereng egy percig, hogy a másik teste vajon ugyanolyan tudatos formálás eredménye, mint saját porhüvelye, vagy a nő ezekkel az idomokkal és vonásokkal látta meg a napvilágot, akkor még esendő és halálra született emberként. A whiskey fűszeres illata betölti a teret, és a démonban szunnyadó elemi ösztönök kuszasága is elkezd kibontakozni. Maga sem tudja, mit akar igazán, de úgy érzi, van ideje kideríteni. Az egész éjszaka a rendelkezésére áll, és már kezdené is kipróbálni, miféle bűnökben való tobzódás az, amivel felmérhetné, mennyire erős és démoni a nő, mikor valami egészen elképesztő lehetőség hullik az ölébe.
Bele sem iszik a pohárba, úgy néz a nőre, aztán a képernyőre, majd vissza a másik démonra, kérdőn. A hívatlan vendégek túl kapkodva, túl gyorsan, túl idegesen mozognak; azonnal látszik, hogy piti bűnözők gyáva falkájáról van szó.
Malphas kissé előrehajol, érzi a másik illatát, de máris érdeklődését vesztette. Nem foglalkoztatja a bujaság, a testiség, a nő szépsége és vonzereje egy pillanat alatt a semmivé lesz, helyette azonban meglátja a másikban a fajtársat, a démont, a lényt, ami sötétségből, félelemből, fájdalomból táplálkozik. Csodálatos természetfeletti vacsorát kínál a sors két személyre, hála a rendbontóknak. Malphas pedig kínokat akar enni, zabálni, roppanó csontot, foszló húst, forró vért; új kis szeleteket rettenetes páncéljára áldozatai bőréből.
Jégkék, pompás tekintetét, amivel emberi nők szívét tudná pillanatok alatt megsemmisíteni, a másikéba vájja. Követeli a választ az incselkedésre, ugyanakkor pedig érzi, ahogy megerősödött hatalma szétárad, a gátlások pedig minden létező lényről lehullanak a környéken, mint a foszló rongyok.
- Ezer éve nem szórakoztam igazán jól - dorombolja a nőnek, eltúlozva kissé a rá mért szenvedést, de jól hangzik most a drámai panasz. Hangja máris rekedtes, halk hollókárogáshoz hasonlatos, szemében pedig kigyúl a lidércfény, majd felemelkedik a kanapéról. Tudja, hogy amire készül, nem helyes. Ascariel nem örülne neki, ahogy a vezetők, a rendőrség vagy saját tanácsosai sem. Ha kiderülne.
De nem fog kiderülni, mi történik itt ma este, bármi legyen is az, ami végül a betolakodók vesztét okozza: a buja kéj, amit a nő bocsájt rájuk, a féltékenység és irigység tébolya, a kettő együtt, vagy egyszerűen csak a két démon karmai és tüskéi. Úgysem lesz, aki végül elárulhassa a terrort.
Malphasnak esze ágában sincs visszautasítani egy ilyen lehetőséget. Éhes tekintettel fordul a kamerák képernyője felé, azon tűnődve, hogy okozzon minél több szenvedést, mígnem ösztönei döntenek helyette. Természetfeletti hatalma felsűrűsödik bőre alatt valamiféle új rétegként, viszketése nyomán pedig alakja lassan változni kezd.



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Astaroth dolgozószobája   Vas. 14 Feb. 2016 - 21:50

Ma volt annak a napja, hogy találkozzak az ügyvéddel, aki nem is akármilyen ügyvéd. A legendás démon éppen nekem intézi az ügyeket. Mást a pályájáról nem is akartam látni, tudtam, hogy csak ő segíthet nekem a terjeszkedésben, és bővítésben. Egy fiatal nyikhajra nem fogom hagyni a dolgokat, főleg nem emberre. Igen, egykoron én is az volt, mégis az emberiség többsége hasztalan, és pusztulásra van ítélve. De Dracula annak idején rámutatott a hibáikra, és egyetértettem vele, csak aztán őrült lett, és abból nem kértem, megölni nem öltem meg, mert csak a mesterem volt, viszont soha többet nem akartam látni. Nem mintha ez az állapot amiben most vagyok megfelelne, Vyvegar ugyan kezeskedik értem, viszont olyan erősen szabályoz engem, hogy lassan én is megőrülök, ezzel a sztriptíz bárral is elértem, hogy megemelje a szemöldökét, mert nem tetszett neki az ötletem, én ebben vagyok jó, ő meg a cégvezetésben. Amióta megnyitottam a helyet özönlöttek a különféle lények, emberek, a jómódúak akik vágytak arra, hogy megkapják a szépséget, a gyönyört, és a kielégülést is. Megadtam nekik amire vágytak, én meg még annál is többet kaptam, sok pénzt, de ami engem érdekelt az a lelkük. Miután beléptek erre a helyre, vágytak arra, hogy romlottak legyenek, hogy szórakozzanak kicsit, átlépjék a gátlásaikat, a korlátaikat.
Miután elpakoltam az iratok fénymásolatait, a készletemből töltöttem neki is, és magamnak is egy pohár remek érlelésű whiskey-t. Halvány mosollyal nyújtom át neki, a kérdése igen csak szórakoztatott.
- Csak azokkal akik bírják az éjszakai műszakot, ha nem azokkal szóba sem állok. – ültem le mellé, és belekortyoltam az italomba.
- De persze legközelebb rakhatom délbe is a találkozót, ha megfelel az ügyvéd úrnak. – jelent meg az arcomon egy macskás mosoly.
- Mondd, csak mit szólnál egy kis szórakozáshoz? – böktem a fejemmel a kamerákat mutató tv felé, körülbelül öt-hat ember tért be az épületbe, gondolom kiakarták rabolni a pénztárat, bár azzal elkéstek, már a széfben van a mai adag bevétel. Na meg az ő engedélyével végre újra érezhetem azt amit pár száz éve nem. Hogy élek, hogy egy démon vagyok, hogy én vagyok Erzsébet, a Vérgrófnő.
Akit megakartak ölni, de nem sikerült, helyette létrehozták a veszélyesebb változatomat, Astaroth-t a buja démont, aki ha nagyon akart családokat szakított szét, testvéreket ugrasztott egymásnak, csak azért, hogy az ő kegyeit megszerezzék.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Astaroth dolgozószobája   Hétf. 8 Feb. 2016 - 0:14


Astaroth & Malphas



Lassan befejezik az unalmas papírmunkát, a megbeszélés a végéhez közeledik.A klub ma éjjel üres, rajtuk kívül már senki sincs az épületben, így a terjeszkedéshez szükséges papírokat és megbeszélnivalókat nyugodtan tudták elintézni az iroda hangulatos, de közel sem olyan kihívó légkörében, mint amivel a kinti termek és szobák rendelkeznek. Furcsa dolog ez egy buja démontól - mereng Malphas, amíg összeszedegeti a lapokat az asztalról. Giccsesebb, fülledtebb berendezésre számított. Nem sokat járt itt, a klubot emberi hírneve miatt működés közben nem látogathatja, hivatalos ügyben pedig eddig nem kellett meglátogatnia Astaroth-t. Mikor megérkezett, alaposan, gátlástalanul körülnézett, felmért, értékelt, mielőtt leült volna, hogy megkezdje azt, amiért jött. A megbeszélés közben pedig tovább ítélkezett a helyről és a démonnőstényről, akit régóta ismert, mégsem nevezte volna igazán ismerősének.
A démoni lét alapja a vágy. Nem, nem a dzsinnek lényét határozza meg, nem azok a ravasz paraziták azok, akiktől a vágyak függnek, és akaratok kelnek önálló életre. A füstös mitikusok csupán meglovagolják az akarat hullámait, de a démonok azok, akik életet lehelnek abba, amit az erkölcs és az altruizmus születéstől fogva fojtogat, és lassú halálra ítélt a mai társadalomban. Mert hiszen mi lenne a bűn, ha nem a legelemibb akarat diadala?
A kapzsi magának akar. A falánk mindent akar. A büszke azt akarja, hogy mások akarják. A lusta nem akar akarni, az irigy pedig másét akarja. Amint rátalál valaki ezekre a vágyakra önmagában, már csak utat kell engednie nekik. Szabadon ereszteni, és onnantól kezdve démonivá, romlottá, bűnössé válik maga is, ami persze emberi mércéhez viszonyítva negatív dolog. Démoni szemmel nézve azonban maga a siker és teljesség.
De mit akar a buja?
A buja akarni akar.
Micsoda veszteség, micsoda pazarlás egy ilyen démont egy tündérsárkány pórázának végén látnia, szájkosárban. Malphas szinte hallani véli a láncok csörgését. Astaroth talán a bujaság bűnének képviselője, de ugyanúgy elemi pusztításra termett, mint minden más démon. Suttogásra fülekbe; esendő lelkek, rettegő szívek, gyenge testek elnyomására és rabigába hajtására.
Ahogy a férfi becsukja a mappát, amiben a papírok másolata, vázlata, szerződések alapját képező kikötések és információk nyugszanak, kényelmesen hátradől a kanapészerű ülőalkalmatosságon, és lazán az asztalra ejti a papírokat. Nyújtózik egyet, mint egy kipihent macska, ami épp vadászatra indulna az éj sötétjében, és legalább olyan érdeklődve nézegeti a démonnőt, ahogy az említett macska tenné egy megtermett rágcsálóval. Akaratlanul is elgondolkozik azon, mi mindene van Astarothnak, és mi mindene nincs. A benne szunnyadó irigység és féltékenység mérlegel; rendelkezik-e a nő olyasmivel, amire ő maga is vágyhatna? A válasz természetesen igen, de miféle értéket képvisel az, amije van; jobb-e, több-e annál, ami Malphas birtokát képezi? Persze mindez az eszmefuttatás csupán játék a részéről, nem áll szándékában bántani őt, sőt, élvezi a társaságát. A buja démonok meglehetősen szórakoztatóak tudnak lenni, habár a ma este nem az efféle dolgokról szólt. Eddig.
- Egyébként mindig ilyen botrányosan későn találkozol a jogászaiddal? - teszi fel a kérdést hátradőlve, kezét tarkóján összekulcsolva. Fáradtságot, törődöttséget imitál, de szemében ott táncol a démoni fény. Nem lenne ellenére kicsit feldobni az estét, ritka alkalom, hogy nem kell attól tartania, leleplezik becsületes, elbűvölő, emberbarát énjét, amibe a bujálkodás és a vadság nem illik bele... Habár ő maga a bujálkodás alatt nem csupán a szexuális élményeket érti, hanem a merően más jellegű gyönyöröket is. A vér, sorvadás és halál azonban, ami őt extázissal töltenék el, még kevésbé lennének vonzóak a köznép számára, mint az, ha kiderülne, hogy egy sztriptízbár tulajdonosával hetyeg. Ha azonban nincs ló, jó a szamár is.




Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Astaroth dolgozószobája   Szomb. 14 Nov. 2015 - 17:37


Astaroth dolgozószobája





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Astaroth dolgozószobája   

Vissza az elejére Go down
 
Astaroth dolgozószobája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Vöröske és szöszi szobája - Iz és Bree

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York :: Bloody Mary club-