Share | 
 

 NASA - Houston - Texas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: NASA - Houston - Texas   Pént. 5 Feb. 2016 - 21:39





Þorgisl & Naberia

Ah, sárkányok... Nem vagyok oda értük. Mindegyik olyan nagyra van magával, még a démonokat is lekörözik egoizmusban, és ezt a tulajdonságukat emberi alakban sem képesek levetkőzni. Néha szórakoztat, persze, de csak ha nem ellenem irányul, pontosabban fogalmazva nem engem vesz körbe és próbál megfojtani.
- A pipik a legkevésbé sem érdekelnek, felőlem kifolyhat a szemük, ellenben a technológia ma elég fontos szerepet játszik abban, amiért itt akartalak látni! - sziszegem továbbra is parázs tekintettel. Aztán mielőtt visszavághatna valami hasonlóan éles dumával, kijavítom magam. - Amiért idehívtalak. Reménykedve, hogy nemes szíved megesik majd világunk többi lakóján - teszem hozzá mégis. Azért annyira ismer ő is, hogy nem fogom vissza magam, csak azért, mert hát tény, hogy semmi közöm nem lenne ahhoz, mit csinál, hol és miért. Szívesség gyanánt is felróhatná, ha nem fontos dologról lenne szó, amihez neki is érdeke fűződik. Úgyhogy remélem, hogy nem hiszi magát túl fontosnak. Számítógépzseniből van több is. A NASA arcából csak egy.
Forgatom is a szemem a mondandója közben, nem sok kell, hogy homlokon csapjam magam, és megkérdezzem az üres eget, hogy MIÉRT? Igen, szórakoztató is tud lenni az ilyen, de nem akkor, amikor létfontosságú, hogy minél több holdkő találjon gazdára a fontosabb lények körében... És még itt-ott, amiről neki nem kell tudnia. A látványos felháborodás helyett viszont inkább elvezetem a veszélyes terepről, hogy kicsit kihallgassam. Persze nem úgy, ahogy ő valószínűleg szeretné, nincs fekete bőrszerkó, mocskos beszéd és ostor, de egy pillanatra átvillan a fejemen a lehetőség, ám nem olyan erősen és nem olyan komolyan, hogy akár csak egy mosolyra tudjon csak késztetni. Nem hagyhatom, hogy a poénkodása elvegye a helyzet komolyságának élét.
A terembe érve tehát szúrós tekintettel várom a magyarázatát a kérdésemre. Megszoktam, hogy általában engedelmeskednek nekem. Szinte sosem örömmel, sokszor csak nyomásra, ocsmány viselkedésre adott válasz részükről az együttműködés, de akkor is megtörténik. Þorgisl azonban nem a beosztottam, ráadásul alig tudok arról valamit, mit is csinál a rendszerért. Hogy tudnék fogást találni rajta, hogy kicsikarjam belőle az igazat, és hogy azt mondja, ami az igazság? Már az is rejtély, hogy miért jön olyankor, ha hívom. Mert hogy én nem vagyok egy a pipije. Még ha szivizik is itt össze-vissza, és lehet, hogy hamarosan felképelem, vagy a lábába fúrom a magassarkúm, csak stílusosan. Remélem, nem vág agyon az áram, és mintha a gondolataimban olvasna, eldurrantja a teremben az egyetlen olyan berendezést, ami, ha épp működött volna, akár rögzíthetett volna is valamit. De eleve hulla volt a szerkezet, így feleslegesen robbantgat itt.
Összerezzenek, aztán tényleg gyilkos tekintettel bámulok rá.
- Hát, te a legkevésbé sem. Még egy ilyen, és én vitetlek ki innen, ha csak ki nem nyögöd, hogy hogyan gondoltad ezt az egészet. Legalább tudod kontrollálni? Mert abban biztos lehetsz, hogy így nem mész tovább azon a folyosón, sőt a fejed tényleg főfogás lesz valaki tányérján, ha valaminek itt baja esik. Csak egy adatbázis buherálást akarok, nem egy egész rendszer nullázását!
Karba tett kézzel állok előtte, amíg kipakolászik és végre hajlandó talán rám is nézni, amíg hozzá beszélek. Vagy lassan vicsorgok, egyre megy.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: NASA - Houston - Texas   Szer. 20 Jan. 2016 - 17:56


Ahogy karba fonja a kezét, én is megteszem. Főként azért, amit hozzám vág. Nem szaladgálok a szomszédba a viszont válaszért.
- A nadrágszíjamat húzom meg legfeljebb, buli előtt, hogy minél több pipi legeltesse rajtam a szemét. – vállat rántok. – Ja, bocs, elfelejtettem szólni, hogy az elektronikára néha háklis vagyok.
A legjobb az egészben, hogy még csak nem is érzelmi fokozódással sülök ki. Gondol egyet és kicsap, mint a villám. Esküszöm, jobbra nem is pazarolhatta volna magát az a kis gömböc. Ha nem sütném ki egy idő után Nap mennyiségű energiával magamat, még meg is kérném a kezét, annyira felvillanyozott. Helyette pörölök az egyik felettesemmel. Azt mondjuk mindig szoktam, főként, hogy ne kerüljek feljebb. Ismerem én őket, csupa báj és kellem, az ilyen nagypofájúval nem szívesen állnak szóba.
- Minek nyúlkálnak olyan helyre, ahová nem kéne nyúlkálniuk. Fogd a nyuszira. – vigyorodom el.
- Majd megszokják. – vonok vállat. – Legalább nem a kapun fognak átengedni legközelebb. Remélhetőleg egy csini biztonsági pipi fog megmotozni. – az a vigyor marad, szemtelennek lenni jó, egy szintig. Ha tudom, hol a helyem és megadom a kellő tiszteletet, ami szerintem kellő, abból gond nem lehet.
Megállok mellette, amíg elmerül a csinos buksija mögötti gondolatokban.
- Na végre! – a folyosón jut eszembe, hogy stílusosabb lett volna az őr kezébe nyomni a rágót, mondván, vissza a feladónak. Erre zsebre vágom a kezem és rejtélyes mosolyba kezdek, mint egy kamasz gyerek, aki furmányos tervet eszelt ki.
A gondolat a formás hátsó látványára ki is röppen, ráfüggök, mint a hiányzó elektron az atommaghoz, rezegni azonban kezdek körülötte, így is vibrálok, mint a mókus kávé után.
Kár, hogy beérünk a terembe, ahol leülni nem fogok.
- Ez lenne az a hely? Hacsak nem április elseje van, akkor itt hullára nincs semmi.
A kérdésre előbb összedörzsölöm a kezem elégedetten, aztán összevonom a szemöldököm. Nem erről volt szó.
- Pedig király buli lenne! – karba fonom a kezem.
- Tündérkém. Add a melót, hadd csináljam, amihez értek, és az nem a szájalás. Mit gondolsz, miért? – nézek körbe, ha kamerát, bármit látok, kisütöm, de már nyúlok az ingem alá.
- Ne értsd félre, szivi, kívánatos vagy. – azzal előveszem a rejtekből a cuccokat.
– Az agyam a fő fogás, desszert nélkül azonban nincs menü. – végül előveszek egy bőrkesztyűt és asztalra dobom a többi, eddig rejtett kütyüim közé. A cuccok sem emberi cuccok, vagyis semmi közük hozzá azoknak, akik a termen kívül vannak.  Ami viszont remélem, leesett neki, hogy semmit sem fog belőlem kiszedni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: NASA - Houston - Texas   Szomb. 9 Jan. 2016 - 21:16

​​




Þorgisl & Naberia

- Hogy mi? Maga hallja, amit beszél? Mégis hogy érti, hogy nem engedheti fel? Jesszusom... Mindjárt ott leszek, de jobb, ha maga eltűnik onnan, mire odaérek!
Lecsapom a telefont. Ingerülten hátravetem magam a székben. A mai napnak egyszerűnek, nyugodtnak, unalmasnak kellett volna lennie, netes játékokkal akartam szórakozni, esetleg olvasgatni, böngészni új tudományos meme-eket, erre nem elég, hogy hamis riasztást jött a biztonságiaktól, még az is kiderül, hogy nem volt véletlen. Erről persze ők nem tudnak, de engem annál inkább kiakaszt.
Kifújom párszor a levegőt, hogy ne húzzam fel magam jobban, aztán elindulok lefelé, hogy köszöntsem a sárkányt, aki az egész felfordulást okozta.
Odalenn a pasas, aki szólt nekem, meghúzta magát, amint észrevett. Csoda, hogy még nem rúgták ki; pályafutása elején mindenkivel keménykedett. Mondanom sem kell, hogy velem is megpróbálta. Hiba volt. Azóta "asszonyomnak" és nem csibének szólít, és rám se mer nézni, maximum ha rálépek a tűsarokkal. Most az ilyen Þorgisl féle szerencsétleneken élvezkedik, és még mindig játssza a kemény legényt, holott egy öt éves óvodás barbie babája is tökösebb nála. Rá se nézek, csak benyitok a sárkányhoz, akinek azonnal járni kezd a szája. Forgatni kezdem a szemem, aztán követem a tekintetemmel a rágója útját. Pár másodperces szúró csend után szólalok csak meg.
- Szerintem inkább húzd meg magad! Fel sem akartak engedni, mert nem tudják mi a franc van. Tényleg tönkrement három letapogató? - nézek rá összefont karral, és legalábbis olyan tekintettel, mintha karóba tudnám húzni vele. Hallottam ezt-azt a kis kalandjáról, de nem egy nagykutya a drága sárkány, így a nevét nem nagyon emlegették, ahogy az éjtündéét sem, aki vele volt. Vagy fordítva, ő volt az éjtündével? Az éjtündéknél nem mindegy, nagy feminista a banda, érzékenyek, csak szánni tudom a férfi példányokat... A lényeg az, hogy egy sárkány valami furcsa kis kalandnak hála mostanság sorra kicsapja a biztosítékot, amerre jár. Ezek szerint tényleg ő lesz az.
- Nem, nem szabad, ha ilyen káros hatással vagy mindenre, amiben elektromos áram folyik - sziszegem neki halkan, hogy véletlenül se hallja meg senki, és mivel errefelé nem szokás a poloska, így csak arra kell ügyelnem, hogy a közel környezet ne tudja: tényleg ő a probléma, amitől a berendezések szenvednek. - Még az embereknek is feltűnt, és nem tudják mire vélni.
Visszahúzódom, amíg tűnödöm, hogy mi legyen. Ő az egyik legjobb, ha nem egyenesen A Legjobb. Át kell írni a nyilvántartást, mert egy kis holdkőnek lába kélt, azaz csak fog. Nemrég hozták a Föld kistestvéréről, nekem pedig szándékomban áll egy kis részét felhasználni. Most még nagyobb szükség van a közelmúlt eseményei miatt, mint az utóbbi időben bármikor. Meg kell valahogy védenünk magunkat, és a képességeket blokkoló kőzet előnyös tulajdonságokkal bír, máshonnan pedig igencsak nehézkes lenne szerezni, ha nem egyenesen a NASA-tól, aminek annyi ilyen mintája van, hogy már nem is tud vele mihez kezdeni, kis túlzással. Viszont árgus szemekkel figyelik és ellenőrzik a nyilvántartásokat, belepiszkálni pedig, különösen a modern világban nem egyszerű. Þorgislben a stílusa és életszemlélete ellenére megbízom, mert nem a becsvágyhajhász típus, és érti is a dolgát. Megcsinálja, amit kell, és slussz, mint általában. Remélem.
- Gyere - sóhajtok, aztán elindulok kifelé, gyilkos pillantást vetve arra, aki eddig nem engedte ki a srácot, mármint sárkányt a kalitkájából. Nem is szól semmit, hagyja, hogy elsétáljunk befelé. Þorgisl előtt megyek, csendben, már amennyire a magassarkúmtól telik. Ha akar, felzárkózhat, de nem mondok semmit, amíg egy üres teremhez nem érünk, ahol biztosan nincs senki és nem is hallgatnak majd ki.
- Szóval, mi ez az egész? Tényleg ennyire kikészíted az elektronikát? Mert most nagyon nem jönne jól, ha kisütnéd a NASA rendszerét - fordulok felé, ismét összefonva a karom. - Mi a franc történt veled?


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: NASA - Houston - Texas   Szer. 6 Jan. 2016 - 20:47


Mindig is rajongtam a barátságos várakoztatásért. Ennek örömére rá is gyújtok, ismét, hiába a mogorva nézés, majd egy illedelmességbe burkolt, ingerült kérés, hogy oltsam el.
- Adjon rágót és nem cigizek. – fél perccel később már legalább hármat tömök a számba és koránt sem jólnevelten kérődzök a gumin.
Miután kellően játszottam mindenki idegein a laborban, és úgysem tudtak semmit sem segíteni rajtam az utóhatásban, az ott dolgozók megkönnyebbülésére, hamar kijjebb tessékeltem magam a kapun, miközben morogva kérődztem azon, hogy a barlangban is maradhattam volna, míg jobban rendbe nem jövök. Így viszont elég tetemes kárt okoztam csak azzal, hogy be és kivonultam a folyosókon. Most már legalább nem fognak cicózni villámékkal, tudni fogják, hogy annyira nem is vagyunk piskóta erővel bírók. Hátam mögött csurizott ujjal tettem le a nagyesküt, hogy vigyázok a képességeimmel, míg újból a normális szintre nem térek vissza. A hozzám normálishoz. Ebben ugyan kételkedtem, inkább magamnak kell majd feljebb tornáznom a kontrollt, de jelen pillanatban vajmi kevéssé érdekelt.
Akkor viszont eszembe jutott, mikor megkaptam a csörgést, zuhanjak ide, sebtiben. Repülő kizárt, a kocsival mennék öt métert, motorral többet is, lábhajtással. Biciklivel menne, ide is értem volna egy év alatt. Nem maradt más, mint a két szárnyam és a rejtőzködés, hogy aztán úgy érkezzek be, mint mindenki más: gyalog.
A recepciónál még minden rendben zajlott, a keresésben megadott nevet adtam meg, párszor már jártam itt, hogy tudják, ki is vagyok. Az első bonyodalom a biztonsági kapunál jött. Nem azért, mert szétrugdostam volna. Egy halk pukkanás kíséretében diszkréten vad visításba kezdett az egész rendszer. A második kézi masina elfogyasztása után inkább úgy vélték, egy vendégmarasztaló váróhelységbe kísérnek, amíg nem tisztázódik a helyzet. Persze, mondanom sem kell, hogy a kedves marasztaláshoz a választékos szavaktól hemzsegő szájmenésem is hozzájárult.
- Na végre! Azt hittem a bikinidet is behamuztam a Bahamákon. – sóhajtok egyet, akár ő jön be, akár a titkárnője vagy asszisztense.
- A melómat jöttem elvégezni, lehet? – köpöm a kukába a rágót.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: NASA - Houston - Texas   Szer. 6 Jan. 2016 - 20:46



Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: NASA - Houston - Texas   

Vissza az elejére Go down
 
NASA - Houston - Texas
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: Fényév távolság :: Távoli tájakon-