Megosztás
 

 Azarov Kúria (18+)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyPént. 12 Feb. 2016 - 10:28






Mordekai jó abban, amit csinál. Ha nem ettől függne saját túlélése, akkor is jó lenne benne, mert önnön nézőpontjából az örökkévalóság túl sokat tartogat ahhoz, hogy olyannal foglalkozzon önszántából, melyben nem tartozhat a legjobbak közé. Ugyan, miért is tenné, ha helyette inkább megtalálhatja azokat az embereket és emberfeletti lényeket, melyek nagyságrendekkel hatékonyabban tudják elvégezni az egyes feladatokat nála?
Biccent az információra. Vagy sejtette korábban, vagy ő maga is alkalmasnak találta volna a férfit a feladatra. Talán mindkettő igaz.
Mordekainak nincs szüksége szóbeli méltatásra ahhoz, hogy hatékonyan tudjon funkcionálni. Képes olvasni a jelekből, a másik elégedetlenségének hiányából, az összképből, ha látja hogy működnek a dolgok és a megfelelő mederben haladnak. A puszta tény, hogy a szíve még mindig, kitartóan dobog... nem embertől való. Az elismerésfüggőség a halandók sportága, míg az egészséges, hatékony önbizalom az övé.
Felpillant az új információkra.
- Milyen szorgosa voltatok, amíg nem figyeltem... - Helyes sárkánymosoly rándul a száján. Mennyi mindenről lemaradt, amíg Alistarov és Miroslav ügyeit intézte! Merengve hümment, pillantása elréved a félhomályban.
- Ha nyugatra kerül, elkezdhetné feleleveníteni a régi minszki kapcsolatait. Martint rühellik a határsértő balhék miatt, de Leonid odaát nevelkedett. - Bár a sárkány csatlakozott később a bratvához, sokáig megfigyeltette Leon munkásságát pusztán azért, mert nyilvánvalóan az ellenszegülők befolyása alatt nevelkedett. Nem kellett csalódnia benne. - Ha a Fehérorosz brigádokat sikerülne bekebelezni, azzal megnyernénk az Ukrán határvidéket is, Vladimir pedig elveszti a lehetőséget a későbbi lázadozásra. - Évek távlatában gondolkodik előre annak ellenére, hogy a saját múltjából is csupán az utolsó négy esztendőre emlékszik. A tervezésnek nem feltétele a múlt ismerete, bár mindenképpen hatékony egy bizonyos szintű életbölcsesség eléréséhez. Mordekainak nincs szüksége rá. Az évszázadok a lényébe ivódtak akkor is, ha az elme fittyet hány rájuk. Még úgy is, ha néhanapján kellemetlen emlékeket villant a lehető legrosszabb szituációkban...
Nem. Ez nem ennyire egyszerű. Az elmúlt négy évben tiszta volt, ha alkalomadtán támadt is déja vu érzete, a komplett jelenetek sorozata egészen újkeletű vívmány. Az anyja hangja... most az inkvizíció. Aggasztja ez a fejlemény. Az első jelei annak, hogy Saleos szemtelen befolyásának, a találkozásnak, annak az átkozott levélnek valóban hatása volt. Száműzi a gondolatokat. Sem a hely, sem az idő nem alkalmas számára.
Egészen beleszerelmesedik a másik látványába. Olyan régen nyúzza már magát apránként azokért a pikkelyekért, annyi idejét zabálta már fel, hogy akaratlanul is túl sokat jelent már ezen a ponton a ruha. Ruha? Milyen méltatlanul semmitmondó szó rá. Az ott egy titok, valami bizalmas, érzékeny szövődménye a valóságnak, a sárkány lelkének egy, s testének több darabja, melyet viselhető formába öntött. Egészen új módja annak, hogy magában tudja az ótündét, bár a gondolat valahogy perverz vágányra téved...
Lehunyja a szemét egy pillanatra, a szája mosolyra rándul. Csak magában mulat a jeleneten. Az ótünde arroganciája vérlázító kellene legyen. Hogyan lehet ennyire elhatárolódni érzelmileg egy ennyire nyilvánvalóan túl sok bizalmasságot és szimbolikát hordozó ajándéktól? Ereklyét kovácsolt neki. Védelmet saját magából. A legnagyobb kincset kapta tőle, amit egy sárkány adhat.
"Kezdetnek megteszi majd." - Mordekainak forr a vére, de messze nem ettől. Az izgalom valamiféle beteges örömmel keveredik. Tudja, hogy levette a lábáról. Látja rajta akkor is, ha Yyl fellengzős modora mindezt valamiféle természetes, neki kijáró fizetségként állítja be. - "Idővel tovább fejlesztem. Egyelőre elértem vele a képességeim határait..." - Sokat segített volna, ha megkapja a földsárkányt. A lény pikkelyei sokkal erősebb védelmet adtak volna, mint az övéi.
Felszisszen, ahogy a tünde a szájára mar. A fájdalom nem új tőle, a vérlényi hévvel jár és sosem titkolta, hogy egy bizonyos szintig képes élvezni is. Most sem hangolja másra. Forró, mérgezett vér dorombol a bőre alatt, a másik látszólagos képtelensége egészen felvillanyozza. A hím simogatását meghívásnak veszi, hozzá simul, ahogy a száját csókolja, viszonozva a másik akaratos hevességét... megrándul a szája, a mosolya sötét, forró élt kap.
- Én is gondoltam valamire. - Elszakad a férfi ajkaitól, hosszan csókol a nyakába, kezei végigsimítanak a vállakon, lecsúsztatva róluk saját zakóját, mely elhanyagolt, méregdrága fekete szárnyakként hullik a földre. Rácsókol az alsóajkára, mielőtt kicsúszna a karok közül. Méltósággal bár, de letérdel királya előtt, szája puhán súrolja végig az ágyékát. Kézzel és szájjal oldja meg rajta a nadrágot. Épp elég utalást lőttek el az utóbbi húsz percben, hogy ne járjon semmi más a fejében.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptySzer. 10 Feb. 2016 - 18:06



- Hm? - alig-testű, körvonaltalan dünnyenéssel néz fel a gyors válaszra, de taktikai okokból nem a sárkány lepirításával kezdi, hagy időt a válasz kibontására. Leonid. A férfire gondol, miközben a sárkányokfejtését hallgatja. Van abban valami félelmetes, hogy alig négy esztendő után úgy átlátja ezeknek az erőszakos, durva, nehézsúlyú alakoknak a személyes preferenciáit, képességeit és lehetőségeit, mintha együtt nőtt volna fel velük, vagy éppen ő maga nevelgette volna őket kölyökkoruk óta, de még az anyjukat is ő igazította volna el. Túl sok a volna ebben a gondolatban, hiszen minden mélyreható feltételes mód mellett látható tény, hogy mindezekre a sárkány elméjének semmi szüksége nem volt. Látás, hallás, beszéd, értés. A kapcsolatok, amikre szert tett a tünde által a keze alatt messze továbbfejlődtek már.
- Leonid jó választás, már gondoltam arra, hogy a középső területeket ideiglenesen rábízom, de végül a Triád haragja megoldotta a keleti fejlesztések miatti esetleges távollétemet - szórakozottan bólint. Nem méltatja a sárkányt azért, hogy fényévekkel jobb abban, amit csinál, mint bárki más, aki hasonló dolgot csinál. Mordekai tudja, hogy jó, és minden nap, amikor kivérzés nélkül fekszik ágyba bizonyítja azt, hogy a tünde elégedett vele. És azok a napok is amikor vérfürdővel kel és azzal is fekszik, mert az olyan napokon a tünde rajta és a kárára szórakozik, de életben tartja. Merő méltatás. Fájdalmas elismerés. Kínzó felmagasztalás. Kétes dicsősége teljes.
- Ezzel megelőztelek. Amíg az egyéb ügyeimen dolgoztál annyira kevés feladatom maradt, hogy unalmamban elkezdtem megalapozni Leonid nyugati szektori pályafutását - a szavak némelykor pusztán paravánfalak, hiszen Yylre nem jellemző az unatkozás, ellenben jelen állapotában nem számítanak az akkori körülmények. - Néhány eladdig a bratvától független bűnügyi alvállalkozót felkerestünk együtt a nyugati szektorban. Martin jó, de nekik mégsem volt elég jó, hát hozzácsaptuk őket Leonid érdekeltségéhez a saját érdekükben - farkasmosollyal emlékszik vissza azokra a tárgyalásokra. Ó igen, Leonid az ész, a kölyök a diplomácia, ő maga pedig a nyers brutalitás és fenyegetés. A bűnözésben is vannak színvonalak, és vannak olyanok, akiknek a sok az sok, kellenek a határok, de nem neki.
- Erre nem kéne ennyire büszkének lenned.
- Mikor döglesz már végre meg?
- Amikor már nem lesz szükséged rám. Te tartasz életben, ne felejtsed el, ez nem az én szórakozásom.
- Csak kitalállak.
- Szóval végtére is a te szórakozásod.
- Az biztos, hogy rohadtul nem.

Az idő szívdobbanások szinuszhullámain halad. Feltűnik a rándulás a sárkány oly sima és letisztult mozgásában, a tünde rásandít, az arckifejezése merev, de azután minden összezavarodik. Mordekai megszörnyesedik, márpedig arra nehéz feddőn nézni, főleg, hogyha közben a pikkelyeinek rokonpáncélzata hívja fel magára a figyelmet szerényen, úgy várakozva az állványán, mintha arra buzdítaná az egykor franciát, hogy öltse magára azonnal. Nem azért, mert rászorul a védelmére, hanem azért, mert felvenni azt egy más létállapot lesz majd. Ilyen dolgok árnyékában elhomályosodik a sárkány máslétállapotának kínzó kérdése, bár nem feledi el, egyszer, valahol, valamiképpen előkerül még ez a megtorpanás kettőjük között, és egyértelműen nem Saleosnak kell majd érte felelősséget vállalnia.
- Na persze - kuncogja a szándéktalanságot és a lökést, milyen játékos, és ha történetesen a sárkány másik fele lett volna felé milyen könnyen válhatott volna akár halálossá is, méregtől görcsölő rút, ocsmány véggé. Megfér egymástól a pusztító, kárhozott gondolat és a szépség, amit a páncélzat képvisel egyszerűségében, nemességében, érdemesültségében.
- Mi mást is tehetett volna. Kiváló munkának látszik, éles helyzetben természetesen majd még ezután derül ki, hogy mit bír - de a hangján és arrogánsul távolságtartó, mostanra vitathatatlanul kijózanodott hanghordozásán túl tisztán érezhető, hogy egészen nagy reményeket fűz hozzá, és noha fenntartja a csalódás lehetőségét, mert mindig fenntartja, nem tartja túl valószínűnek, hogy ki lesz használva.
Szusszan a csók alatt, megemeli a fejét, elmarja a sárkány száját egészen durván, mintha nem lenne ura a mozdulatainak, pedig... van valami romantikája a pincemélyi titkos szobák titkos rekeszeinek titkainak, átfogja a sárkány inger mezítelenedett derekát, végigsimít a csípőjén, fenekén.
- Gondoltam valamire, a kezdőbetűi: en, é, es - kicsit beleakad a nyelve az artikulációba.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptySzer. 10 Feb. 2016 - 16:45






A személyre szabott hazugság az egyén igazsága.
- Leont. - Meggondolatlanságnak minősül, ha a válasz a legkisebb mértékben sem hajlandó hezitálni a kérdésen? Talán igen. Bárki másnál, akiről feltételezhető, hogy nem meditált már korábban a témán, s az most váratlanul érhette. A sárkány meglehetősen határozott véleménye egyszerű, de nem magyarázat nélküli.
- Az északi régió profitjának jót tesz a versengés Lukjanyenko és Assonov között. Úgy gondolom, ők egyenlő szinten sokkal hatékonyabban ösztönzik egymást, mint ha egyikük a másik szopatására alkalmas pozícióba kerül. Leonidot nem tekintik ellenfélnek, mert soha nem mutatott hajlandóságot Vitalij posztjára. A diplomácia nem erőssége, következésképpen az intrikálódás sem vonzza, ellenben kiváló taktikai és üzleti érzékkel rendelkezik, ami hatékonyabb lenne magasabb szinten. Diplomáciai hiányosságait egy Dominik Petrovich Abarnikov nevű srác kompenzálja. Három évvel ezelőtt szerveződött be az északi szegénynegyedből. - Ítéletnapig tudna mesélni az embereikről, hogy kit mire tart alkalmasnak, milyen pszichológiai profilok és kapcsolódások állíthatóak fel, hogyan manipulálhatják az egész rendszert kényükre-kedvükre, akár ha apró marionettfigurákat táncoltatnának... a sárkány rengeteg időt szán és szánt arra mindig is, hogy ki- és megismerjen másokat akár a legalacsonyabb szintre is beolvadva pusztán a tapasztalás kedvéért. Kapcsolatai soha nem lehetnek olyan kiterjedtek, mint az ótündének, ám beltenyészetüket mikroszkóp alatt vizsgálja át centiről-centire.
- Ha Vitalij megszolgálja a belé vetett bizalmat, javaslom Leonid áthelyezését a nyugati szektorba. Kétlem, hogy Martin egy-két évnél tovább húzza még és nemigen marad utána csak megközelítőleg alkalmas jelölt, bár tagadhatatlanul kihívás lesz az ő reputációját utolérni. - Hosszan és körültekintően beszél a témáról, eléggé ahhoz, hogy az ótünde megadja számára azt a türelmet, amire jelen helyzetben szüksége van. Nem óhajtja elvonni a figyelmét a következő pillanatokról, pusztán lefoglalná kissé nyughatatlan gondolatait.
Mozgása megtorpan néhány nagyon hosszú szívdobbanásra, ahogy leérnek. A bor gondolata a fejébe száll, íriszei kifakulnak, míg a koponyájába szivárog egy benyomás, jelenet, furcsán idegenül ismerős pillanatkép...

A terem nagy, mégis zsúfolt érzetet keltett a sötétség, a hangulat, a kínzóeszközök, a jelenlétek, a sötétszürkére koszolódott, hatalmas fekete foltokkal felmart kövezet. Egy apró ablak rácsán túl csillagtalan éjszaka pillantott be lopva a jelenlévőkre. Egy férfi láncok között, fellógatva. Világos bőrén a fáklyák fényében testre festett pokolként fénylett a vér és veríték szentségtelen egyvelege. Fejét lehajtva dúdolt valamit halkan, szájáról véres, nyálas cseppek menekültek a föld felé, tovább hizlalva az alatta szétterülő pocsolyányi rettenetet.
- ...Krisztus teste és vére, mely értetek adatik, a bűnök bocsánatára... -
A férfi felnevetett. Mély hangjába belekeveredett a láncok csörgésének fémes kánonja, ahogy  teste megrázkódott. Egy magas férfi arcul ütötte. Elhallgatott, felrepedt szája mégis torz mosolyra rándult, ahogy felnézett fogvatartójára.
- Ezt cselekeded hát az Ő emlékezetében? - Valaki hátulról rácsapott egy ostorral, ő szisszent és homorított, mellkasa feldbomborodott az inkvizítor előtt.
- Hajlandó vagy megbánni bűneidet? - Megérintette a szegcsontját. Sima volt, csúszós és forró a szenvedéstől.
- Isten hű szolgája vagyok. Vétkeimmel csak neki felelek. - A pillantása gúnyos kékség. Volt olyan istentelenül kék, mint az angyalnak néhány lépéssel odébb. Újabb pofon, megroppant tőle egy nyaki ízület. Halkan, de érzéssel mordult, pillantása összeakadt a testvéri színekkel. A lábai elé köpte a vért. Megnyalta a száját. Íriszein beteg, kegyetlen fodrozódásként ült meg minden elfajzott gondolat, megérett a máglyára már születése percében.
- Legyen hát. Miként Urunk, Jézus Krisztus szenvedett a keresztfán, úgy hordozod majd szent jelét életed hátralevő részében. Fogadd könyörületét alázatosan, s talán a te lelked is megmenekülhet Krisztus, a mi Urunk által.
- Ámen. - Előbb érezte a pofont, minthogy rájött volna, ezúttal nem érdemesült rá. Az mindig sokkal rosszabbat jelentett.
A férfi az asztalhoz lépett. Megmosta véres kezét egy aranytálban, mielőtt a makulátlanul fehér oltárterítőre helyezett kehelyhez ért volna. Magához rendelte az angyalt, a megkínzott pedig nevetett rajtuk. Mind őrültek. Ez a kor, ez a hely, ez az élet... alakot válthatna. Elmehetne. De épp ideje volt megjátszania saját megkívánt halálát.
- In nomine Patris et Filii et Spiritus sancti. - Elnézte, ahogy a pap keresztet rajzol az angyal elé. Áldoztak az oltáron, a tollas kenyérrel, kínzója borral, melybe a regeneráció ígéretét hozó sárkáyvért kevert...
Nem szólt, amikor hozzálépett. Felnézett rá, mint akinek nincs oka félelemre. Bűnbánatra. Szomorúságra. Néma volt, ahogy az angyali tűzben fürdő vasat emelte és a sárkány hangján üvöltött, amikor megkeresztelte.
Az éjszaka szégyenkezve zarándokolt a Föld túlfelére.

Megrázkódik, az aurája zavarossá, feszültté válik egy pillanatra, ahogy elválik a hímtől. Nem tud mit kezdeni az emlékkel. Túl hosszú, túl erőteljes. El kell mondania neki...
Mordekai menekül valódi alakjába. Nem akarja. Nem itt és nem most, amikor valami egészen mást szán neki. Megfertőzi mégis a pillanatot, mely egészen más dicsfényt érdemelne, mint amit a múlt sötét képei adhatnak neki.
Kurva tollas. Miért pont ezt kellett elrontania?
Megnyitja a ház gyomrát urának, s félreáll az útból, hogy helyet adjon neki. Ezüstös pillantása ragaszkodó figyelemmel követi a tünde reakcióit, a mozdulatait, a vonások árulkodó rezdüléseit. Halkan szusszan, ahogy az álla alá simítanak, orra finoman megböki a hím oldalát. Menjen csak. Nézze meg. Az övé.
A nevetése mély, már a korábbi emlék kellemetlen súlyától mentes, ahogy belemászik a másik koponyájába.
"Kivételesen nem volt szándékos." - Nem hazudik. Amíg az ótünde ki nem emelte, nem tulajdonított különösebb jelentőséget a számnak a hatékonyságának számára messze nem kielégítő adatán kívül. Örül, hogy nem torolják meg a vér-sérelmet, bár kalkulált ezzel is. Hajlandó lett volna elviselni a büntetést, ha cserébe megfelelő védelemben tudhatja parancsolóját.
A sárkány farka lusta, macskaszerű különálló élettel súrol a padlón, ahogy ide-oda tekereg. Lénye aládorombol a csóknak, egy pillanata lehunyja a szemét.
"Reméltem, hogy elnyeri a tetszésed." - A gondolat alig sistereg végig a másik elméjén, Mordekai már emberi alakba is hazudja magát. Rásimít a férfi arcára, ahogy viszonozza a másodperccel ezelőtti gesztust. Könnyű megfeledkezni a múltról, ha a jelenben egy szívdobbanásra még örülhet.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyHétf. 8 Feb. 2016 - 17:33



Hazugság. Ilyen öregen már nem kellene, hogy foglalkoztassa a tündét, hogy hazugság van jelen egy kapcsolatban. Nincs olyan kapcsolat, amiben ne volna jelen, nincs olyan viszony, amire ne nyomná rá a bélyegét, semmi nem létezik úri és közönséges hazugságok nélkül.
Az, hogy a sárkány élhet az a legnagyobb hazugság mind közül. Első kézből tapasztalta meg, mit tesz azokkal, akik a hatalmára törnek, hogyan teszi őket tönkre lassan, vagy roppantja el az életüket gyorsan és szinte fájdalommentesen, ám az bizonyos, hogy a tündei rendben senkinek nem jár kegyelem. A sárkánynak sem. Mégis él. Hazugság, hogy él. Meghazudtolása a tünde életművének. Amikor a természetes ragadozói logika és a tudós értékmentése összekapcsolódik, abból lesznek az olyan böszme kérdő képletek, mint Mordekai. Hogy bízhatna meg abban, akit az évszázadok arra nevelte, és a saját személyisége arra teremtette, hogy a legfőbb bizalmasa legyen?
- Ne igyál többet.
- Melyiket látnád ott szívesebben, ha úgy alakulna? - van abban valami szórakoztató és ironikus, hogy a saját esküvőjének színpad mögötti részén félkábán a sárkánnyal a bratváról tanúskodik, de valójában hol máshol is kellene ezt megtennie? Hiszen az egész esküvő róluk szól. Róluk, misztikusokkal beoltott halandó emberekről, akik alulról szervezik sáskatársadalmukat, és nem is keresnek kiutat ebből, mert hidrafejei egy bestiának, ami szörnyeteg, ha távolról nézzük tékozló pusztítását és teremtő teremtmény, ha elég közelről tapasztalják a gondosságát és szeretetét. Ám csak olyan, mint az anyatermészet, ad és elvesz.
- Türelem! - halk kacagás érlelődik a torkában, mély de csendes, mintha valami belső vicc lenne kettőjük között a türelem puszta emlegetése. Csak úgy türelmes, mint egy macska, órákig lesi az egeret, mielőtt lecsapna, de zörgesse csak meg valami az ajtót, nem állhat meg várva arra, hogy kiderüljön, mi is volt az, nyivákolva ered a titok nyomába, akármi is legyen az.
- Áh igen. A borkóstoláson tartott leszámolások azért jók, mert a kiömlött borral összekeveredő vér igen nehezen azonosítható - a gyakorlat meg eszi a mestert.
- Méltass még - vigyorodik el, ahogy lelki szemei előtt megjelenik az a bizonyos óvoda, a simogatásból lapogatás lesz, kellemes és egészen összeszedett a korábbiakhoz képest. Félrehúzódik, hogy a sárkánynak legyen helye, olvashatatlan arckifejezéssel nézi, ahogy feltárul az ajándék ház méregfoga. Értő szemmel leltározik a fegyverek között, szó nélkül lép előre, hiszen mégiscsak ő az úr és másféle csapdát nem sejt, nem többet annál, mint a szoba túlfelén a lelket, testet és szemet rabul ejtő látvány. Ahogy elhalad mellette végigcirógat a sárkány állán alul, a durva pikkelyek érintése még a kezén, amikor megsimítja a sokkal finomabbakat.
A szemeink hideg kék tükrei nagyra nyílnak, az orrcimpái megfeszülnek, mintha a matt ruházatnak volna valamiféle jellegzetes sárkányszaga, amit belélegezhet. A ujjaival barátkozik a sima és erőteljes anyaggal, a feketeség mintha befogná a küllemét, valami sötét árnyék telepszik rá. Az elégedettsége. A képzelete, amivel vérben, fájdalomban látja magát keresztülgázolni ebben az öltözékben, a tökéletes védelemben. Vagyis hát, ahogy a sárkány sorolja, közel tökéletesben. Jó helye van a hangjának a fejében, a morajlás szívesen látott, az ajándék pedig elragadja a tündét, mint egy sárkány a királylányt.
- 69%, hah? Nincsenek véletlenek - félmosolyra húzódik a szája erőteljes szemfogának fehér csillogása módosítja a jelentéstartalmat vigyorrá. Nem olyan ádáz, mint a sárkány szörnypofája, de csak alig kevéssé az.
- Nem tesz semmit - bocsát meg rá nem jellemző nagyvonalúsággal, a kicsinyesség a védjegye, de nem torol következetesen. Valahol az elméjének mélyén szereti az ilyen meglepetéseket, és noha más körülmények között minden rossznak a melegágya lehetne az ilyesfajta titokcselekvés, a paranoiája a páncélzat lábaihoz hanyatlik fennakadt szemekkel.
Visszasétál a sárkányhoz, a tenyerét az álla alá csúsztatja, fehér szemének tükrében torz az alakja, de nem bánja e rémes képet most magáró.
- Őszintén szólva, le vagyok nyűgözve Mordekai - a csókja a sötét pikkelyeken éppen olyan forrón, mintha puha szájára érintené azt.



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyHétf. 8 Feb. 2016 - 16:47






Talán az a baj, hogy az egész hazugság.
Egyszer halála volt közvetve ennek a tündének, s ő maga nem emlékszik rá. 662 évnyi emlék költözött elérhetetlen távlatokba a felejtés ködös, kén és vérszagú mocsarába, s pusztán ez a tény méltán árulkodik arról, hogy amit a sárkány érez, gondol, ahogyan viselkedik, az nem valóságos. Minden percben ott leselkedik a veszély a kimondott sorok között, avagy a még békés aura alján kuporogva csak arra várva, hogy egy napon a sárkány tudatára ébredjen mindannak, amit a tünde jóvoltából elveszített. Lehet addig hinni bárminek is, amit tesz, mond, vagy érez, amíg ez nem történt meg? És ha emlékezne, s mégis azt akarná, hogy maradjanak úgy, ahogy most vannak egymással, vajon Yyl meg tudna valaha is bízni benne?
Aligha. Valahol mélyen talán tudja, hogy túl sok az akadály kettejük között. Elhalmozhatja akárhány ajándékkal, megcselekedhet ösztöni hűségről ordító tetteket, soha nem lesz olyan, mintha nem ölte volna meg egyszer, majd újra és újra minden hétnapnyi eszmélést követően.
Biccent. Szóra sem érdemes.
- Akkor valamelyik brigadier átveszi a helyét. - Nem vitaindító kérdés, hanem tény. Nincs szüksége olyan vezetőre, aki a legalapvetőbb erődemonstrációra sem képes, ha úgy hozza a szükség. S ha netán a férfi úgy gondolná, egy esküvő nem feltétlen meríti ki a "szükség" kategóriát, úgy annak is megvan a maga negatív visszacsengése. Tudnia kell értékelni a saját helyzetét és státuszát.
- Olyan fajta, ami megérdemli a türelmed még öt percig. - Vagy legalábbis nagyon reméli. Rengeteg energiája és szenvedése van benne, így ha mégsem érdemelte ki a másik figyelmét, kellő mértékű csalódást is okoz majd. Az élet kegyetlen. A tünde még inkább.
- Természetesen. - Nyitja az ajtót a hím előtt, belemosolyog a sötétbe, mielőtt halk kattanással felvillanna a gyér megvilágítás. Nekik nincs szükségük ennél többre. - Borkóstolóknál például. - Esetükben nyilvánvalóan nem ez a helyzet, főként mert odalent a töménytelen mennyiségű (a lagzinak hála azért jócskán megcsappant) vodkakészlet uralja a teret.
Felhorkant a megjegyzésre.
- A Napsugáróvodából is tudnál egyetlen mozdulattal változatosabb kínzókamrát csinálni, mint amilyet bármilyen tárgyi eszközzel elérhetnél, de... valóban. Nem voltam elég figyelmes a témában. - Alkalomadtán pótolja ezen hiányosságát, csak a teljesség kedvéért. Jóleső mosoly a száján, ahogy a tünde felsimít rajta, bár nem élvezi sokáig. Ellép a férfi mellől a labor szemközti falához, kinyitja a sok közül egy meglehetősen ártalmatlannak tetsző kép mögött nyíló kisebb rekesz ajtaját és alakot vált. A sárkány behúzott szárnyakkal bár, de kényelmesen nyújtózhat a rendelkezésre álló területen, ezüstfehér pillantása hagyja a reitinaszkennt végigfutni vonásain. A rejtekajtó halk, szisszenő, hermetikus zárást hirtelen levegővel feltöltő hanggal moccan hátrébb és nyitja meg magát a figyelő szemeknek.
A beltér téglalap alapú, rövidebb oldala nyílik a rejtekajtóból, bár nem túl méretesen nyúlik a ház mélyébe, ahogy feltárja még újdonságként ható gyomrát a felvillanó ledlámpák fényében. Hosszú polcok, lő- és közelharci fegyverek, felszerelések. Egészen megkapó fegyverarzenál, mégis teljesen egyértelmű, mit akar mutatni a sárkány valójában.
A kis szoba végén állványon várakozó védőöltözet első ránézésre erőteljes hasonmása Mordekai motoros szerelésének. Teljes testet fedő, éjfekete darab, matt anyagán nem csillan vissza a fény, inkább mintha elnyelné azt. Nincs benne semmi különös. Első ránézésre. Aztán, ha a tünde közelebb ér, lassan nyilvánvalóvá válik, mitől is annyira érdekes.
"Sárkánypikkely páncél, modern igényekre szabva." - Mordekai valós hangja pokoli mélységből morajlik bele a másik koponyájába. - "Lehetőséget ad a ruganyos, gyors mozgásra, golyó- és saválló, remekül tűri a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat. Az ellenállóképessége nagyjából 69%-ban közelíti meg az enyémet eredeti formában. Tesztelés alapján a normál pengék és lövedékek nem hatolnak át rajta. Amíg hordod, teljes immunitást biztosít a természetes mérgekkel szemben és részlegeset a mágikus eredetűek esetén. Továbbá képes vagy vele... jelezni nekem, ha telepátia útján akarnál kommunikálni. Emberi alakban is megérzem." Enyhén oldalra biccenti fekete, pikkelyes fejét, hegyesfogú örökvigyorán elszisszen hosszú, zöld nyelve.
"Utólagos engedelmeddel felhasználtam hozzá a véredet, így csak rajtad működik."


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyVas. 7 Feb. 2016 - 19:35



Csúnyán cserbenhagyták az elementált, de hát mindig az szopik, aki a ranglétra mélyén van. Valahogy bekorlátozódott a tünde gondolatszókincse a felvetett orális játszadozásra.
- Nhhhhn tízpontos kerülőválasz - értékeli egy nyögéssel a pontos és szabatos feleletet, merőn rábámul a sárkányra. Annyira józan, hogy képes így fogalmazni. Aztán annyira józan, hogy képes vallomást tenni arról, hogy még akkor is rá gondolt, amikor ő maga nem kötelezte erre. A vér, a szív és az agy azt mondja, hogy el kellene érzékenyülnie. A mellékvesék, a pajzsmirigy, a herék, meg a többiek elkezdenek hormonokat termelni, mint rendesen. Mi lehet benne vajon az, ami megállj parancsol a hála és szeretet természetesen felfakadó folyamatának? Még a legnagyobb gonoszok is örülnek, még a legsötétebb lélek is érez hálát, még a legundorítóbb emberi férgek is szeretnek, és még a szívtelenek is ragaszkodnak. Gyenge pillanataik vannak. Mindannyiuknak, amik egyneműek vele és fekélyes sebeit képezik a jóra és szépre való életnek.
Mi az, ami hümmögteti és olyan semlegessé teszi, hogy siralmas és sértő minden vonatkozásban? Talán a Halál maga. A háta mögött áll, odasimul a gerincére, ahogy a sárkány zakója beborítja a vállát.
- Kösz - lehel a hidegben forrón gomolygó lélegzetfelhőt a sárkány felé. - Akkor már csak várni kell és tapsolni, ha jól elvégzi a feladatot. Ha nem megy... - megvonja a sárkánymeleg zakó alatt a vállait és nem helyez kilátásba semmilyen fenyegetést sem. A sárkányra bízta, az ő felelőssége, hogy miként oldja meg ezt a kényes ügyletet az idősebb fivérrel.
Nem csókolja meg.
- Milyen ajándék? - mindig van egy megfelelő kérdőszó, amivel érdeklődni lehet a dolgok valódi természetes iránt, ez teszi a tudóst tudóssá és a tünde nem marad adós a kérdő szavakkal. Elnyomja a cigarettát ő is a helyén, bár nem jellemző rá a rend és a szeretet tisztelete, ezzel lehet hálás azért, hogy a sárkány kiemelten kezeli őt magát. Csepegtetett figyelmesség, amíg tudja megőriz az avatott új otthonát olyannak, amilyennek a lagzi engedi, az egyszerre közeli és távoli lárma dévaj és szerfelett kártékony mulatságról tanúskodik. Kivételesen ő jár a sárkány nyomában kissé bizonytalan léptekkel.
- Volt már annak jó vége, hogy valakit a pincébe invitáltak...? Csak költőien kérdem Mordekai, egyébként lenyűgöző, hogy valóban mennyire igényre szabtad ezt az életteret. Bár a kínzókamra rész elég hiányos - nem mintha szüksége lenne rá, régi szerszámok és új képességek, ugyan már, a láncok pedig mindenhol csak láncok. A láncokról eszébe jut a nemtelenségből előlépett angyal-fivér, de nincs olyan hangulatban, hogy szemrehányásokkal illesse az azokat meg sem érdemlő sárkányt. Végigsimít a tenyerével a lapockái között, a fehér ing redőben nyúlva az aurájának ismeretlen mintázata után amikor leérnek a mélybe. A föld alatt is jól érzi magát, értő, okos, már-már feltisztult tekintettel néz körbe. Tagadhatja ugyan, hogy szüksége volna valamire, de az biztos, hogy _imád_ kapni.



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyVas. 7 Feb. 2016 - 19:04






Halkan nevet, szinte csak magában, nem itta hangszabályozhatatlanná magát, így szegény pórul járt nőközönsége már nem hallhatja a sárkányi reakciót. Épp elegek az ótünde szavai, hogy nekiálljanak kombinálni és Fagyot terheljék egy darabig elmésebbnél-elmésebb, kifacsart kérdéseikkel. Trükkösek a nőstényszörnyek, de a vízelementál kimért, párszavas válaszaiból viszonylag kevés információt tudnak majd leszűrni.
Felsóhajt. Nem így működik, hát persze. Igazán unlockolhatta volna már azt a skillt, de erős a gyanúja, hogy nem ő lesz az a legény a gáton, akinek ez sikerül. Ez már csak úgy működik, hogy mint a halandó úgy a halhatatlan is felfelé nyal, nem pedig fordítva. Ugye. Azért álmodozni még szabad.
- Nem az a lényeg, hogy nekem mi hiányzik, hanem hogy neked mire van szükséged belőle. - Eldöntendő kérdésre, ha a lehetséges válaszok száma duplacsapda, lehetőleg kerülje ki az ember a karóba húzódást. Szerinte. Aztán könnyen megeshet, hogy még így is megkapja, ami jár, habár mellékíz nincs a hangjában. Egyszerű tényt közöl, olyat hovatovább, melyet már évekkel korábban elfogadott és nincs mit megkérdőjeleznie rajta. Kettejük kapcsolatában nem ő az, aki elvárásokat támaszt, bár nyilvánvalóan neki is megvannak a sajátjai, pusztán... nem számít az összképben, hogy teljesülnek-e, avagy sem.
Ha vannak is hát jelen esetben elvárásai a házzal, avagy saját szavaival, egészen pontosan pedig a tünde reakcióival kapcsolatban, azok nem látnak holdvilágot. A férfi hümmög, ő pedig elengedi a gondolatot, mintha elveszítette volna a fontosságát. A sárkány rendkívül praktikusan működik és csak ritkán hajszolja magát érzelmi mélyrepüésbe. Többnyire akkor sem Yyl jelenlétében, mert az általában egyet jelent egy alapos büntetéssel, vagy némi fertőző gúnnyal. Ma valahogy nem válna előnyére.
Felpillant a megborzongásra. Fogai közé csippenti a cigarettát és lehúzza válláról a zakót. Nem mintha ő nem fázna, de a vezér hogyléte még mindig a fontosabb a sajátjánál. Ráteríti a férfi vállára az anyagot és nem adja jelét, hogy halálra fagyna, bár... pokoli hideg van.
- Már megtettem. - A vodka a tünde őszintesége, a sárkánynak meg az elektrosokk szentségtelen, ámbár kellően hatékony eredménye. Nem reagál értelmezhetően a manipulálásra. Nagyon rég tisztában van vele, hogy a tünde ezt teszi és a módszereinek jó részét is alaposan kiismerte már. Egyszerűen csak hagyja magát irányítani. Nem mert gyenge jellem, hanem mert hosszabb távú céljai vannak, semmint hogy különösebben zavarni tudja a másik befolyásoló uralma.
- Mh. - Halk szusszanás csak, ahogy egészen közel ér, az állát enyhén félrebiccenti. Meg is csókolhatná akár. Nem kellene sok. Félrefordítja a fejét, kiveszi a szájából a cigit, pillantása a fényviszonyoknak hála sötéten fénylik a felszálló füst kába függönye mögül.
- Ajándék. - Újabb. Miért ad a sárkány ajándékokat? Miért szórja a kincseit? Talán azt hiszi, megveheti a szeretetét... nem. Ennyire nem naiv már. Még csak nem is nagyvonalú. Modekai mérlegre tesz és aszerint jutalmaz a maga módján, hogy mire tartja a kimért értékeket. Neki is megvan a maga ítélőszéke, csak sokkal kevésbé direkt, mint a vérlényé.
- A pincébe megyünk. - Tájékoztat előzékenyen, elszívott cigarettáját az ajtó közeli kukán nyomja el. Bevezeti a férfit, ha hagyja magát, ám a fogadóterem helyett ellentétes irányba fordítja lépteit. Le egészen a ház gyomrába, a pincén át a laborral szentségtelen nászra kélt dolgozószobáig.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyVas. 7 Feb. 2016 - 13:48



- Igen erős az ellenállókultúrád...-dünnyögi csak úgy magában válaszul a másoknak szánt megjegyzésre, biztos abban, hogy hallják, mert ilyen kapatosan képtelen eléggé lehalkítani a hangját, de őszintén szólva fütyül arra, hogy ki milyen következtetéseket merészel elvonni ebből az állapotból. Állapotból! Hozzászólásból, amin keresztül egy lélekállapot tükröződik.
Taktikai visszavonulás a menekülés szofisztikált verziója.
- Eheheh ez nem így működik - derül gonoszul, kifejezetten Mordekai rovására. Kékséges szemei olyan pillantást vetnek rá, aminek tartalmából egyértelműen következik az, hogy lehet álmodozni a franciavérű szopásról, de az egy unlockolható skillnek számít. Betérdeltetni/fektetni/ültetni/fejjel lefelé ölre cuppantani az ótündét.
- Miért, hiányzik egy kiadós szopatás az életedből? - irányadás nélkül ez a kérdés módfelett kétértelmű, az adott igen és nem is könnyedén a gazdája ellen fordulhat, ha nem vigyáz.
A drága cigi előnye, hogy nem rojtosítja ki az amúgy is ezerféle méreggel küzdő szervezet tüdejét, a tűrőképességét nem teszi próbára, még ha erős is, szennyezőanyagok nem ingerlik fuldoklásra.
Szar állapotban van a tünde, de azért figyel, sajátos kifejezés az arcán a szesztől szétcsúszott szépségű vonások alatt. Megsápadt az orcája és elfénytelenedett ugyan a szeme, de a sötétben érezhetően kezdi visszanyerni az erejét, mire a ház-gondolat végére ér a sárkány már nem imbolyog álltában. Hümmög miközben hallgatja, vagyis hümment, valamit lekapar ezzel a torkáról.
- Egy köszönetnyilvánítást.
- -.-"
- Hallod miket mond neked?
- ...da.
- És érted is?
- -.-"
- Azt hallhatod a szavaiban, hogy ösztönszintű mélységből cselekedett érted. Még csak nem is valami elismerésért, jutalomért...
- Minden tett ezen a földön valami elismerésért történik.
- Jó, de ez elég indirekt. A te jó érzésed volt a cél.
- Hagyjál már.
- El kell ismerned, hogy a kísérleted és munkád vele és rajta egy kész állapotba jutott. Természetesen lehet tovább fejleszteni, mindig lehet, de ez az érzelmi szint egy nem várt, viszont annál kiválóbb eredmény. Mit akarsz tenni?
- Inni még egy kortyot, hogy ne halljam a hangod.

Megborzong, összerázkódik. A gyorsan apadó véralkoholszint egyik jele, hogy már megérzi, hogy milyen kibaszott hideg van egy szál vékony és nedves ingében. Szép munka.
- Add értésére, hogy ez tetszene neked, és akkor megteszi magától, ha elismer téged vezetőjének. Ez egy jelzés neked, ő pedig rákap a hatalom ízére. Én is így szoktalak manipulálni téged - a vodka egy őszinte matéria. - Szólj Vityának - érinti meg a saját halántékát, jelezve, hogy nem, a sárkány ne menjen innen sehova. Például mert remekül felfogja széles hátával a hűvösebb szeleket.
- Fura - összegzi az ételtelenségi benyomásait kelletlenül, maga sem tudja, hogy mit remélt találni, mondjuk egy laposüveggel is kiegyezett volna, még ha az nem is túl hatékony, az ujját az öv bújtatójába akasztva olyan közel húzza magához a férfit, hogy érezze az állán a szájában füstölgő mind csonkább cigarettaszál melegét.
- Milyen titokzatos. Mit rejtettél oda? Mehetünk, láttak veled kijönni, nem fognak keresni - akinek van esze nem keresi a maffiavezért, akármelyik oldalán is álljon  társadalmi jó/rossz, bűnös/üldöző fogalomkörének.



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyVas. 7 Feb. 2016 - 12:56






- Tudok én ellenállni ilyen szépségeknek? - Hunyorog a megFagyott társaságra, széles mosolya éppoly elragadó, mint személyisége, mely most kellő körültekintéssel kíséri kifelé a tündét. Bámulatos, mennyire nem tűnik menekülésnek, holott Yyl számára nyilvánvaló lehet, hogy a háta közepére sem kívánja az egészet.
Néha kíváncsi lenne, hogyan látnak a vérlények. Számára az aurafotó is puszta humbugnak tűnt egészen addig a pillanatig, amíg ki nem terítette eredményét a vezér elé és az meg nem állapította Alistarovról, hogy misztikussal van dolguk. Vajon meg tudná tanulni, hogyan lehet felismerni anélkül, hogy a színevesztett látással is rendelkeznie kéne? Elgondolkodtató.
- Hmmm... - Hosszú, jelentőségteljes pillantást vet főnökére, felvonja egyik sötétre szabott szemöldökét, ahogy cigivel kínálja. - Nem gondoltam volna, hogy elbizonytalanodok majd abban, akarom-e hogy tetsszen neked, vagy sem. - Egész nyugodtan tehetne neki egy szívességet. Vagy akár többet is, lévén kettejük közül jellemzően nem a tünde az, aki inkább előbb, semmint utóbb térdelni kényszerül.
Hüvelykjével tolja fel a dobozból az egyik fehér szálat, ráharap a füstszűrőre, míg pillantása felületesen körberebben a férfi mozdulatának megfelelően. Szájsarkaiban éles, helyes mosoly kunkorodik felfelé, hunyorog, amíg kattan az öngyújtó lángja és mélyet szippant a dohányból. Rohadt drága fajta. Az a típus, amiről még a hülye is érzi, hogy vastag pénzkötegeket füstöl el a luxusigények kívánalmainak bekurvulva.
- Nem volt kiforrott ötletem az elején. Megvettem, mert megtetszett, de valójában nem terveztem vele semmit. De nem szeretem a felesleges dolgokat, így elkezdtem foglalkozni vele. - Halkan fúj, a sárkány szája füstölög, s a méreg sem lehet messze. Milyen kár, hogy ezen hazudott formában jószerivel képtelenség mérget termelnie. - Idővel rájöttem, hogy minden módosítás közben azzal kalkulálok, neked megfelelne-e. Aztán már világos volt, hogy csak azért tetszik, mert rád emlékeztet. Adta magát, hogy egy nap neked ajándékozzam, bár a mikor nem volt tervben egy hónappal ezelőttig. - Enyhén vállat von, aztán oldalról nekidől a falnak, figyelmét nem rabolja a szükségesnél tovább az ezerszer is látott birtok. A tündével foglalkozik. Pillantása találkozik a kékekkel, elemzőn figyeli a másik reakcióit, a test akaratlan jelzéseit. Kissé túlzásba esett alkohol tekintetében, de mutassanak egyetlen valamirevaló orosz vőlegényt, aki nem issza részegre magát a saját lagziján.
- Elég valószínű. Őszintén szólva abban reménykedem, hogy Vitalij beszáll a buliba és megmutatja, ki a király északon. Remek alapozás lehetne a jövőre való tekintettel. - Miroslavra gondol, a kölyökre Omszkban. Tovarish nemrég küldött egy üzenetet. Jelentés. Semmi különös. A srác össze van zuhanva. Majd kineveli belőle. Minden rendben.
Biccent, nem fogja elrontani a bulit. Egy kis verekedés még sosem rontott az összképen, sőt. Elvárás errefelé.
- Hm? - Lepillant a hímre, ahogy az közelebb húzza magához, könnyen mozdul, nem áll ellen a másik akaratának. Némán, rezzenés nélkül tűri, hogy végigtapogassák, bár egészen biztos benne, hogy még soha az életben nem hordott olyan nadrágot, ami az ölébe nyújtózta volna saját zsebét. Megrándul a szája, meg se próbálja rejteni azt a sanda mosolyt.
- Viszonylag ritkán hordok a zsebemben kaját. Viszont... Gondolod, hogy elrabolhatlak egy kicsit a ház mélyére? Van még valami, amit látnod kellene.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyVas. 7 Feb. 2016 - 0:33



- Mindig csak a nők, mi? - nevet kásásan a tünde, ahogyan végre megtámaszkodik hűre nevelt sárkányán és elszerzi azt az asszonyszemélyek vészjósló karmaitól. Hiába no, ha fejreállna a vodkától, akkor is meg tudná állapítani, hogy mi a környezetében található legnagyobb veszélyforrás, a szemei előtt az aurák vörös, bíbor, barna, ciklámen, rózsaszín, lángoló zuhatagai fájón terhelik már az agyát, ha nem lenne rajta a szemüveg nem is látná ilyen színesen a pulzáló vágyat, kénes irigységet, akarást, epedést, rosszallást, erőszakos szándékokat és mind a többi káráló rosszindulatot, tervezést, aljasságot, árulást, zendülést, hitszegést.
Halkan kuncog, szinte magában fojtja meg a nevetést, megrázkódik az egész teste, a fejét lehajtja, csak odakint a tiszta hűvösben veti fel újra. Azzal a mozdulattal, szédülttel és esetlennel tolja fel a lencséket a feje tetejére, a csillagokat fedő nehéz felhőpárnákra bámul, elfogódott, már-már könnyes-nedves, gyönyörködő-kék szemekkel, mert nem lát ott semmi mást, se többet, se kevesebbet, mint szürke és fekete megnyugtató semmit. Máris enyhül a rosszullét így, hogy nem terheli az agyát színekkel, bár alapvetően úgy teremtetett, hogy képes feldolgozni azokat az eltelő évszázadoknak hála, szinte még gondolni is elfelejtett rájuk a teste, aztán jött a modern technológia és újra lehetővé tette, azonban a jót most már szokni kell, mint egy kínzó valamit. Milyen ironikus.
- Azt hiszem megegyezhetünk abban Anton - bár maguk vannak, az óvatosság nem árthat, a kapatos tünde pedig bizonytalan mozgású, ám egyáltalán nem hülye, tudja, hogy a sötét rejthet figyelő szemek is. Tárgyi szemeket, amihez nem jár lobogó aura. - Hogy akinek ezt nem tetszik, az tehet neked egy szívességet. Úgy térden állva - elveszi a cigarettát, a sötétben a parázsfény színtelen szemekkel fehér, gyönyörű. Izzás. Energia. Kisugárzó hő. Semmi rátarti piroskodás, nem és nem és nem. Mélyet szippant, hadd táguljon a tüdeje, a gyomrán is fordul egyet a füst, de a vodka nem haragszik meg érte. Régi barátok ők ketten.
Felnéz az épületre. Tetszik.
- Tetszik. Mintha megint a 19. században lennék, és még korábban, de hát csak akkor engedhettem meg magamnak egy ekkora házat - a vágyakozás bűnébe esik ő maga is, hátat is fordít az épületnek, nekiveti a derekát, előrehajol addig, hogy fél kézzel megtámaszkodhasson kissé rogyasztott térdein. Stabil. - Hogy jutott eszedbe egy ilyen ...? - bizonytalan körvonalút int a cigarettával. Valami hatalmas. Valami lenyűgöző. Valami impresszív. Egy élmény. A ház maga egy élmény. A nászút már meg is volt benne, jobb, több, egzotikusabb nem is kell.
Kifújja a füstöt, sóhajjal néz utána. A sötétség úgy veszi körül, mint egy óvó köpönyeg, borogatást nyom a homlokára, kiöblíti a száját, megmossa rossz ízű fogait, nehéznek érzett végtagjait megmasszírozza. A munka oroszlánrészét elvégzi, de a sárkány szerepéről sem érdemes megfeledkezni mindebben.
Felpillant a férfire, megcsóválja a fejét elnézőn, aztán a szájára érinti a csuklóját. Hoppá, csak óvatosan, savas bukfencet vet a gyomra.
- Nem kell. Az ilyesmit egy lagzin nem érdemes komolyan venni. Van két napja mindegyiknek, hogyha elég bátorra isszák magukat, akkor lebokszolják egymás közt. A minionjaik úgyse engedik őket fegyvert használni, ahogy az enyéim meg a kölcsönös fegyverhasználatot nem. A botrány élteti őket, hagyd csak. Nem lehetek én, és rajtad keresztül is én, aki elrontja a bulit - kinyúl a sárkányért, a zakószárnyát a két ujja közé kapva közelebb húzza magához, végigtapogatja a zsebeit, a belsőket, aztán a nadrágét, csípő, öl, fenék...
- Semmi ennivaló?!



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptySzomb. 6 Feb. 2016 - 22:27






Mordekai tudja, mikor kell távozni. Ahogy tudja azt is, mikor nem szabad, hogy pillantása találkozzon a tünde hidegkék szemeivel. Rosszul érintené és túl sokat ivott ahhoz, hogy ne látszódjon meg rajta. A sárkány bármire képes. Nem azért, mert isten lenne a világ számára, pusztán mert hajlandó rá akkor is, ha a legkevésbé sem kívánja azt. Ő tanácsolta ezt a nászt, Yyl pedig minden támogatását maradéktalanul, sőt túlteljesítve megkapta annak szinte valószerűtlenül gyors kivitelezésében. Mégsem tudja azt mondani, hogy nincs hányingere az egésztől. Valahol mélyre nyelve savként bugyog a gyomrában és erre a méregre maximum részleges immunitást ad a tény, hogy mindez pusztán technikai jellegű. Nem jelent semmi mást azon kívül, nem szerelem vezérli, még csak nem is az élvezet, bár ez utóbbit is magában hordozza a teljesség kedvéért. Valahogy mégis...
Nem kéne többet innia. Vagy legalábbis nem azelőtt, hogy hagyta a szervezetét kicsit lenyugodni, míg megküzd a túl nagy dózisban bevitt tudatmódosító ellen. Nem tart sokáig. Elég két cigi, egy kör odakint és máris lényegesen jobban érzi magát. Eléggé ahhoz, hogy visszatérjen és a szeme sem rebbenjen tudva-tudván, hogy a drága párocska odafent épp boldogra keféli egymást.

Kritikus szemmel figyeli az ifjú házasok visszatértét. Először a nőstényt veszi szemügyre. Valószínűleg elégedett a látvánnyal (sokkal kevésbé értékelte volna, ha kisírt szemű, elhasznált arát kapnak vissza), mert hamar tovább mozdul róla figyelme és beszkenneli tudatába a meglehetősen illuminált, csapzott állapotú hímet is. Lehetne igazából jobb dolga is. Most, hogy Yylt kiházasították, vérszagra gyűl az éji vad elvek alapján a sárkányt veszik körbe az eladósorban lévő maffiás szukák. Ő a házaspárt szemléli kritikusan, a körülötte folyó eseményeket pedig a szemközti asztal túloldalán egy kisebb feleségcsapat, akik nyilvánvalóan eldöntötték, hogy az ő lányuk fogja elcsábítani a maffiavezér jobbkezét, ha már a díjnyertes csődört nem kaphatták meg. A hatalom, a befolyás, a pénz... mintha egy elcseszett bálvány lenne, amin most női testeket áldozva marakodhatnak.
- Elnézést hölgyeim. - Áll fel az asztaltól, ahogy értelmezi Yyl felé tendáló mozgását.
- De Anton, táncolnia kell velünk! - Szív alakú babaarc, telt, de apró száj, fényes, göndör, aranybarna fürtök. Egészen biztos benne, hogy szemrevaló bájait kés alatt szerezte. Lukjanyenko lánya. Feltörekvő, akaratos, tenyérbemászó képű figura. Évek óta szeretné megszilárdítani hatalmát északon... de mindig lenyomják.
- Természetesen táncolni is fogok Önökkel, miss Nesterova.
- Kérem, Anton, hívjon csak Lilya-nak. - Komolyan? Rögtön becézve?
- Igazán nem hagyhatja, hogy itt unatkozzunk, Anton. - Vörös. Mindig baj van a vörösökkel. Főleg az ilyen macskaszemű, apró, törékeny porcelántestű lángvörösökkel és a boszorkányos praktikáikkal.
- Ezt valóban nem hagyhatom. Kérem élvezzék kedves barátom, Viktor társaságát... - Elkapja az épp közelbe érő Fagy karját és maga mellé húzza angyali mosollyal. Meglapogatja a vállát. - Amíg engem legmélyebb sajnálatomra - Fagynak a szeme sem rebben. Jó fiú. - ...elszólít a kötelesség. Viktor?
Mondhatnánk úgy is, hogy belökte a cápák közé? Nos. Nem fog belehalni, nem igaz? Maximum megfagyasztja a vizet... a hangulatot... a sárkány hátát célzottan és módszeresen. Megrándul a szája egy bujtatott mosolytól, miközben kissé odébb slisszol és fogadja szédelgő gazdáját.
- Örömmel. - Segít Yylnek elegánsan távozni és van olyan figyelmes, hogy mindezt méltósággal is csinálja. Mire nem jó a sárkány a háznál.
- Azt hiszem, ezt inkább kihagynám. - Mert bármily meglepő is, a hányáspalást nem öltöztet, még ha az ilyen eseményeknek kényszerű velejárója is.
- Tetszik? - Pillantása a hím arcára, majd a beltérre téved és sikerül félreértenie a reakciót. Egyrészt mert nem lát a fejébe, másrészt mert bocsánatos bűnként nem emlékszik saját tündegyilkosi múltjára. Fellélegez, ahogy végre kikerülnek a szabad levegőre és Fagy vérfagyasztó pillantása a zenével együtt eltompul...
Előveszi a már sokszor elfogyott és újraszerzett cigarettásdobozok egy alig hiányos rokonpéldányát, készséggel nyújtja a tündének, ha szeretné kiszolgálni magát. Távolabb vezeti a sötétebb területek felé, messzebb az épület fényeitől. Kurvára figyelmes. És ugye... mikor nem az?
- Alekszej annyira elszállt, hogy gyanítom immár félórák kérdése és borítékolt botrány lesz Lukjanyenko és Assonov részéről. Kívánod, hogy megvívjak felkent bajnokodként részeg hódolóiddal?


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyPént. 5 Feb. 2016 - 21:13



Yulija legszebb napja, és még milyen fiatal, és mégis erélyes. Kijár neki a tánc és a mulatság, a fény a sötétségben, a figyelem. Pazar lány. Jó vásár és remek üzlet. Elragadó. Az orosz jó nőket három típusba lehet sorolni: a nikita-típus a bérgyilkosok, szajha-álcájú gyilkosok és önálló bűnözőkre, a kockafejű, törtető, piszkosul játszó boszorkányokra, és a jó feleségekre, akik csendesek, de nem tehetetlenek, okosak, de nincsenek messzire ható ambícióik, és elég szerények ahhoz, hogy ne követeljék ki a férjük teljes figyelmét, hanem hajlandóak legyenek a maguk dolgaival törődni és azt viszonylag korlátozottan életük párjára terhelni, ha azok amúgy valami más foglalatosságot űznek.
Yulija megérdemli ezt a nászt, és megérdemelne egy odaadóbb férjet, de az apja választott és a maffia. Ettől még lehet boldog a házassága, megszórták pénzzel, harapott a kenyérből (elég kicsit, ami azt illeti) és mindenki rá köszöntötte az italát egytől százig. A férje természetszerűen egy szörnyeteg, de hát mi mást is mondhatnának egy maffiavezérre. Szörnyeteg. És mégsem ez a teljes valóság. Már az esküvői előkészületek előtt beavatta a tünde a titokba, hogy mi is ő valójában, mennyire szörnyszerű is a szörny mivolta, és hogy a világ mennyivel tágabb is a moszkai társadalomnál, és mégis... ezen az estén nem számít a többi. Talán egy tündével táncol, de a férjével teszi ezt a szörnyek halmaza nem zárja ki a meleg, puha családi idill, a fényes jövő képét. Nem kell, hogy Yyl egészen rá figyeljen, önfeledten táncol vele, és a férfi soha nem véti el a lépést, még ha látja is, hogy a pillantása a falakat simogatja, a mennyezetet, a dús csillárt, a díszes asztalokat, párnázott székeket és faragott ajtókat. Érthető a szó-, és figyelemszegettség, az otthon, amit Anton ajándékozott több, mint nagylelkű, messze több, mint nagyvonalú, egyszerűen csak királyi, uralkodói, lenyűgözően impozáns.
Senki el nem képzelheti, hogyan hat mindez a látvány a tündére, aki megélte azt a kort, amikor ezek a stílusjegyek beköltöztek az orosz udvarokba, elárasztották a környezetét, kiemelték a barbár bélyeget viselő népet a hidegből és sötétből, és fényessé, gazdaggá tették a kultúráját.
- Megint Raszputyinra gondolsz.
- Sose találkoztál vele, hagyd békén.
- Te játszod a mi lett volna ha játékot a fejedben.
- Mi lett volna, ha itt vagy az esküvőmön?
- Mintha volna ennek bármi jelentősége az életben...???
- Ha itt lettél volna, lehetett volna -
ritkán győzi le a hangot a fejében, hogy sikerül elvigyorodik féloldalasan, elégedetten elragadja a menyasszonyt. Okos társaság a vendégsereg, a szülők inkább nem szöktették meg az arát, és Yyl sem mutatta meg, hogy milyen ügyességi bravúrokra hajlandó ahhoz, hogy visszaszerezzék, ám mivel Yulija gyereket is szeretne, és mert a tünde amúgy is felcsigázott, ahogy a násznép elárasztja a táncteret a nyomukban, úgy fogja karon a lányt és vezeti az emeletre fel. Ugyan már, jobb lesz ezen minél hamarabb túlesni, a nászéjszaka órácskája lehet olyan édes, mint amilyennek a mézesheteknek kellene lenniük, de a bűnözés olyan kötetlen időbeosztást kínáló foglalkozási forma, ami általában erőteljesen betáblázza az ember idejét. Ezekben az időkben pedig nem utazhat az...
A pillantása még elkapja a kifelé igyekvő sárkányt, ám aztán a rusztikus hálószoba nyeli magába, a pazar nászi ágy, és a frissen avatott feleség.

Véres a lepedő. Megfürdeti aztán a lányt. Nettó két óráig vannak távol, az ajzott násznép boldog, a szűztelenítés konkrétan a fejük felett zajlik, megfelelő vodka a fejükben eléggé fogékonnyá teszi őket ennek a húsromantikájára, és még az is alig szegi a kedvüket, hogy a leány mosolyog amikor visszatér közéjük, és az apja viszi táncba, miután a férj ezt még nem adta meg neki, pedig a lányos apák álma...
A tünde tesz egy kört odalent, ha már a sárkány tudhatatlan reményeinek eleget tett, néhány udvarias beszélgetés után elkerülhetetlenül felé sodródik, mind bizonytalanabb hullámgörbével mozogva. Sok a fény a teremben, nem aktivizálódik a regenerációja, a szemüvege vagy csálé, vagy homályos a melegben. A nyakkendőjét odafent eldobta, a zakóját is odahagyta, patyolat inge kicsit hanyagul a derékszíj alá gyűrve, és mivel mindenki az ő egészségére is iszik egytől századik alkalommal, a válláról a hátára hátra már valakinek az áldomása folydogál, a poharak bizonytalanságának okán.
Nekiszédül a sárkánynak, belekarol.
- Gyere ki velem - reszeli megkásásodott hangon. - És ne igyál rám, mert lehánylak - és az nem valami elegáns. És a padlónak se tesz jót, de a padlónak az egész vendégsereg nem tesz jót. Alig várja, hogy lássa tisztán, üresen, éppen csak belakottan a házat, felfedezze az építészettörténeti emlékeket benne, felidézzen mindent, ami csak eszébe juthatna róla, hála a sárkánynak, akit most a jobbjára vesz, kicsit nekitámaszkodik. A zaj a fülébe tapad, érzékennyé teszi, a mulatságot szereti, de kell egy lélegzetvétel odakint és erre ki is lehetne alkalmasabb, mint a múlt gyilkosa...
-.. pazar - sóhajtja a gondolatra.



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyPént. 5 Feb. 2016 - 16:23






A Tündelabirintus. Sokszor befurakodott már gondolatai közé a szó mesei képe, s most gyakorlatba is ültette azt, még ha a stílus egészen mást is képvisel. Hosszú és kitartó munka eredménye. Nagyjából másfél évvel ezelőtt kezdett neki, amikor a Khamovniki negyedben járt egy találkozó miatt. Már távolról kiszúrta a házat. Megragadt a gondolatai között, mint valami kivakarhatatlan, mérgező, szurokszerű ragacs és az istenért nem akart elmúlni. Az előző tulajdonos egy zsémbes, zsugori öregúr volt. Nehezen tudta meggyőzni legálisan, hogy tegyen a kedvére, ám végül a pénz beszélt. Eladta a házat az ifjú sárkánynak, az pedig nekiállt áttervezni.
Hát ez lett belőle.
Elnézi, ahogy az ifjú pár táncol a terem közepén. Az étkező hatalmas, sokkolóan gazdag, a falakkal párhuzamosan elhelyezett, táncteret körbevevő asztalok gazdagon roskadoznak. Az elektromos gyertyák fényében, a zenével és a 16. század temetetlen múltjával keveredve mindez valahogy... szürreálisan tündérszerűnek hat. Egészen lenyűgöző. Vérzik a szíve tőle.
Mennyi öltönyös. Csak a bratva krémjét hívták meg, s azok családjait a jeles eseményre. Azt várnánk, hogy a hangulat ennek megfelelően valamiféle erőszakos, kegyetlen képet mutat, ám ez messze nem igaz. Az orosz maffia egy nagy családnak minősül, még ha bűnben is fogantatik.
Felületes csevegést folytat Alekszejjel, de a figyelme valójában nem az övé. Ki merészelne másra figyelni, mint a párocskára? Még így is érti, hogy Alekszej odavan a gyönyörtől. A lánya valóban kedves a szemnek, kellemes idomokkal megáldott, szép arcú, még szűz tünemény... szűz. A szerencsétlen. Valahol reméli, hogy sikerült eléggé lenyűgözni a kedves vőlegényt, illetve immár férjet ahhoz, hogy legalább a nászéjszakán jól bánjon vele. Nem mintha különösebben érdekelné a lány sorsa, pusztán van, aki megtörik az erőszaktól. Egy megtört nő pedig aligha tud megfelelően háztartást, vagy gyereket nevelni. Maradjon csak olyan engedelmes, mint az apja mellett.
Nagyot kortyol a vodkából. Nem igazán nézi mennyit iszik és a hatását sem érzi különösebben. Figyeli a tündét, a mozgását, az eleganciáját. Az erőszakot a testében, amit vér helyett használ. A kellemet, amivel ezt képes a jelenlévők tudtára adni anélkül, hogy tenne igazán bármit is. Az ótünde veszélyes, a ragadozó ott lépdel a lábnyomában, mint egy második személyiség, egy levehetetlen köpönyeg. Egy szörnyeteg, a szépség testében. Szereti ezt a szörnyeteget. Mennyire... szánalmasan emberi érzés.
Talán mégiscsak túl sokat ivott.
A tánc végével elnézést kér Alekszejtől. Ki kell mennie egy kicsit a levegőre. Idebent valahogy túl meleg van. Vagy csak az alkohol teszi? Franc tudja. Távozása nem észrevétlen, többekkel megáll és vált néhány szót útközben, míg a vendégek egy része szintén táncra sereglik. Távoztában megveregeti Vitalij vállát. Megvoltak a kötelező körök, az étkezés, a beszédek, innentől már a mulatásé a főszerep.
Örülnie kéne. Már csak hivatalból is. Mégis, valahogy hihetően hazudni sokkal egyszerűbb, mint rávenni szervezetét, hogy valóban legenerálja a felesleges érzelmet.
Odakint rágyújt. Biccent az egyik őrnek az ajtóban, majd kisétál a kertbe. Szereti ezt a helyet. A tündére emlékezteti. Talán neki kellett volna inkább ide költöznie, de úgysem lakik sehol igazán. Nincs rá ideje.
Az elmúlt négy hétre gondol. Miroslavot azóta Dimitrij verbális mészárlásának hála felmentették, az öcsit pedig száműzték Omszkba. Nem ő ölte meg a kémet, ellenben Vladimir egyik lányával kavart. Idióta volt. Feleségül akarta venni a nőstényt, Vladimir válasza pedig ez... Nevetséges az egész.
Vladimirral elmérgesedett a helyzet. Nem Miroslav miatt, pusztán a szervezkedésért, amit előadott. Egy ideje tervezte már, hogy megszívatja őket, Miroslav pedig remek lehetőségnek bizonyult. Viszonylag kellemetlen tény ellenben, hogy a rendőrség humánerőforrásainak egy része hozzá áramlott.
A redőrség... Alistarov. A tervek szerint három nap múlva találkoznak vele. Sikerült beépített embert szerezniük Szobjaninnak hála a felsőbb rendőri körökből, így az ehhez szükséges akció részletei rendelkezésükre állnak. Úgy fognak lecsapni, hogy a szöszi azt sem tudja majd, fiú-e vagy lány. Először mindez szükségtelennek tetszett, a faszi meghúzta magát, Szobjanin látszólag hatott rá, a rendőri intézkedések megritkultak, ám időközben kiderült, mivel van dolguk.
Kívülálló. Egy bukott angyal. Olyan undorítóan arcbamászó kisugárzása van, csoda hogy nem tűnt fel a kamerákon keresztül. Elég volt egyetlen alkalommal ellátogatnia az egyik interjújára. Speciális eszközzel csinált néhány aurafotót, megmutatta a tündének. A többit szépen, apránként kiderítette.
Mint ember, nehéz megfogni. Egyetlen árva kihágást sem találtak. Mintha kínos gonddal ügyelt volna rá, hogy semmi az égvilágon ne legyen felhozható ellene. Kivéve persze a kis barátját. Kyryl Fyodorov? Ez a kettő olyan meleg, csoda, hogy nem sül le a bőr a képükről. Óh, hát. Őt a legkevésbé sem zavarja. Örül neki. Először a lányát, meg a nőjét akarta használni ellene, de a társa úgy fest sokkal kézenfekvőbb választás.
Csendesen fújja a a füstöt az ég felé, zsebre dugott kézzel bámulja meg a pislákoló csillagokat. Még nem adta oda Yyl igazi ajándékát. A ház... nos, a ház sem olyan "jelentéktelen", mint ahogy azt sugallta korábban, ám mellékes ahhoz képest, amit valóban szán neki. Később. Ha kettesben lesznek. Egyszer.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) EmptyPént. 5 Feb. 2016 - 15:18



A kúria Moszkva egyik gazdag-negyedében, a Khamovniki kerületben kapott helyet, közvetlenül a Moszkva folyó partjánál a Stadiontól nem messze elterülő kertvárosibb, zöld övezetben. A környék csendes, nyugodt és békés, hatalmas telkek jellemzik, fényűző, méregdrága luxusházakkal, autókkal és kiemelkedő közvédelemmel. Az itt élők többsége politikai elit, vagy közéleti személyiség, netán magasra mászó, tetemes vagyon öröklő, szerencsésebb flótás.
A kert hatalmas, parkosított, magasra nőtt nyírfák sora vezet egészen az őrbódéval ellátott, elektromosan nyitható kovácsoltvas kaputól a ház tömör, biztonsági ajtajáig. A kertben speciálisan kiképzett őrkutyák a Menedék támogatásával, magas szintű riasztóberendezés, kamerák és állandó biztonsági őrség. A kiemelt védelem rendkívül gyakori errefelé, szinte minden ház túlzott paranoid elvek alapján épült, biztosítva ezáltal a lakók maximális védelmét.
A kúria maga hatalmas, két szárnnyal és emelettel, pincével és három mélygarázzsal rendelkezik. A külső kialakítás elsősorban a modernizáció jegyeiben történt, míg a beltér a 16. századi kései angol gótikus stílust ötvözi a jelen technológiai vívmányok praktikumával. Egyszerre újszerű és idézi a régi korok világát, hangulatát és kifinomult kellemét, egyúttal élhető, gazdag családi otthont is biztosítva a lakók részére.
A ház fényűzése kihasználja a rendelkezésre álló teret: jellegzetes hatalmas étkezője, konyhája, fogadó- és tárgyalóterme, két dolgozószoba és kisebb privát könyvtára uralja az alsó szintet, míg felül a hálószobák, vendégszobák, fürdők és egyéb magáncélra kialakított szobák kaptak helyet.
A tervezők a pince kialakítására is ügyeltek: odalent állandó hűvös tér vigyáz a tetemes vodkakészletekre, titkos átjárón keresztül pedig átjuthatunk egy újabb dolgozószobába, mely részben kémiai laborként is funkcionál. Remek lehetőséget nyújt a különböző értékesebb tárgyak elrejtésére és a kutatásokra is.
A ház egészét komoly technológiai fejlettség és gépiesítés jellemzi. Amit meg lehetett oldani elektronikai megközelítésből, azt nagy gonddal be is építették a házközpontilag is irányítható rendszerbe.
A kúriában szintenként egy pánikszoba is helyet kapott, jelentős tartalékokkal, míg maga az épület ajtók, ablakok és egyéb behatolásra alkalmas felületek szintjén tökéletesen zárható acélpanelekkel rendelkezik. A ház beépített védelme, az egyes szobák lezáró mechanizmusa a pánikszobákból irányíthatóak (egyszerre csak egyből).
A kúria nehezen kiismerhető, könnyű eltévedni benne, ott ragadni pedig idegenek számára nem épp életbiztosítás.


A hozzászólást Mordekai összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 8 Feb. 2016 - 15:44-kor.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Azarov Kúria (18+)   Azarov Kúria (18+) Empty

Vissza az elejére Go down
 
Azarov Kúria (18+)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: Otthon, édes otthon-