Jodie és Lisa Átadom neki a kártyát, amit le is húzz közben pedig beszélgetni kezdünk. Kérdéseimre, megkapom a választ, amire elismerően bólintok egyet, hisz a jó öreg Angliában is egyes boltok már pár hónap után bezárnak, mert a tulaj nem tud fizetni, vagy az is lehet, hogy valami más oka van, mondjuk az, hogy igen rövid idő alatt rá un a dologra, vagy csak úgy pang a bolt, hogy nincs értelme folytatni. Nos, van ilyen, de remélem, hogy ez a bolt még nagyon sokáig nyitva lesz. Beütöm a pin kódott, majd a zöld gombot, közben Jodie a választott ruhát, egy szatyorba teszi nekem. Ahogy gondoltam, vannak pangos napok, de melyik boltnál nincs. - Na igen, de legalább van pár szabad perc vagy óra, amikor tudtok mással is foglalkozni. - Mondom, aztán valaki betér, és Jodie elhagyja a pultot, és jelzi nekem, hogy ő még nem evet semmit, és elhív ebédelni. Én, értetlenül bámulok eleinte, hisz az elöbb jöttbe egy vendég, akiről kicsit késöbb megtudom, magától a nőtől, hogy ő itt dolgozik. Így, már nem látom okát, annak, hogy ne fogadjam el a ebédet. - De, szeretnék csatlakozni, nagyon jól hangzik a dolog. - Mondom, és követem őt kifelé. De, még mond valami, azzal kapcsolatban, hogy egyszer elmehetnék egy bemutatojukra. - Rendben, csak majd szólj ha lesz. - Kérem tőle, és azzal gyorsan megadom neki a számomat. Elmegyünk a hot dogoshoz, és veszünk egy-egy hot dogot, mellé valami üditőt, és lassan megeszük. Miután végzünk, elbúcsúzunk egymástól, mert neki is van még dolga, és nekem is van még mit csinálnom otthon. (Kszönöm a játékot, nagyon élveztem, csak kár hogy ennyi volt. ;( )
Elveszi a kártyát, végig húzza az olvasóban, közben Lisa még kérdezősködik. Áttérnek a beszélgetésre a számla rendezése helyett, de persze ő erről sem feledkezik meg. - Most leszünk 5 évesek. Kezdi széles mosollyal az arcán, odatolja az asztal tetején a készüléket Lisa elé. - Pin kód. Jelenti ki egyszerűen, majd amíg beüti, ő kiszedi a válfát a ruhából, szépen összehajtogatja és kerít neki a pult mögötti fiókból egy reklám szatyrot. Mire minden lezajlik, már így nyútja át neki a holmit és veszi el a készüléket. - Vannak pangós időszakok, főleg nyáron. De általában minden lezajlott divatbemutató után tolongani szoktak itt. Valószínűleg egy kínai boltban ennél sokkal többen vásárolnak úgymondd az alsóbb osztályokból, de aki minőséget akar, az ide is benéz. Ekkor érkezik meg az eladó, ezért elhagyja a pultot, kilép mögüle, és Lisa mellé lépked. - Ma még nem ebédeltem...van kedved csatlakozni? Két utcával feljebb isteni hot dogot árulnak. Úgy érzi jobb ha nem zavarja tovább az alkalmazottat, ma már mindent átnézett és még be is segített neki, ideje a távozás hímes mezejére lépni. Ezért indul meg kifelé, arra számít Lisa is követi, hiszen már kifizette a ruhát, mondta hogy nem akar mást venni. Nincs miért maradnia itt, ha csak meg nem gondolta magát. Az ajtót kinyitja, és kilép az utcára, azonban ott az ajtó mellett még megáll, megvárja Lisát. - Úgy vélem mivel amúgy is itt maradsz a városban, sokszor fogunk még találkozni. Egyszer eljöhetnél egy bemutatónkra.
Jodie és Lisa Hallom, mikor azt mondja, hogy nincs mit, aztán vissza térek a fülkébe, és fel próbálom a másik hármat is. A tükörben, jól megnézem magamat bennük, majd le is veszem őket. Jodie mondata az utolsó ruhára, hogy ez a utolsó darab, és árban megéri nekem, így arra gondoltam, hogy talán megveszem. Nem csak talán, ha nem megveszem, akárminnyibe is kerül, hisz ezt most megengedhetem magamnak bár, ez most eléggé önzően hangzik. Össze hajtogatom a ruhákat, és azokkal lépek ki a fülkéböl, és megyek vissza a pulthoz. Jodie nál, a ruha árra felöl érdeklődöm, és hogy kártyát is elfogadnak-e, és mind a kettőre meg is kapom a választ. Hitel kártyám nincs, és még nem is volt eddig rá szükségem, és remélem eztán se lesz. A válaszai után, mond még valamit, ha jól értem ha olyan ruha tetszik meg, ami nincs leárazva, részlet fizetés is lehet. - Köszönö, de most csak ez lesz mára. - Mondom, és át adom a kártyámat neki. - Majd még, benézek ide. - Mondom, miközben át adom a kártyát. Mondjuk fizetek, de még azért szívesen beszélgetnék vele, hisz jó a társaságában lenni. - Mennyi ideje, van nyitva a bolt? Sok vevő, nézbe ide? Szoktak lenni pangos időszakok? - kérdezgetem őt, a dologról mert érdekel is, és mert kiváncsi is vagyok. Közben, ha kéri beütöm a pin kódott.
- Ugyan, nincs mit. Válaszolja széles mosollyal az arcán. Boldogsággal tölti el ha segíteni tud valakinek. Míg Lisa a fülkébe megy ismét, hogy a most terítékre került ruhadarabokat felpróbálja, addig ő rendet tesz a pulton, egyszer körbe megy a vásárló területen, ott végig nézi a sorokat. Már a pult előtt áll, amikor ismét előbukkan a karján összehajtogatott ruhákkal. Az elégedettségét látva egy kis fény költözik a pult aurájára, megkoronázva a napot. - Ó, az? Harminc dollár. Jelenti ki egyszerűen és ezzel a lendülettel bemegy a pénztárgép mögé. Persze ez a ruhadarab még leárazva is sokkal több, de hát utolsó példány, később már csak rendelésre lehet kapni ilyent ha valakinek erre fáj majd a foga, szóval a lebukás veszélye igen csekély. - Persze, bármilyen kártyát. Vágja rá a következő kérdésre gyorsan, és mielőtt még pénzéhes dögnek titulálná Lisa, gyorsan hozzá is fűzi. - Annyira fejlett a rendszerünk, hogy részlet fizetés is lehetséges a drágább kollekciók esetében, bizony.
Jodie és Lisa Kikérem Jodie véleményét arról, hogy szerinte milyen, amire a választ megkapom tőle. Majd, beismerem neki, hogy annyit értek a divathoz nő létemre, mint egy kocka csajozáshoz, bár a példa rossz, hisz ezt nem tudhatom biztosra. Kapok néhány tippet, majd ismét elmegy, beszerző kőrútjára, majd ismét három öltözékkel tér vissza. Mindegyikhez mond valamit, majd át adja nekem, hogy próbáljam fel őket. Végig hallgatom amit mond, majd át is veszem a ruha darabot tőle, és bólintok, hogy értem. - Köszönöm. - Mondom, egy kedves mosolyal az arcomon, aztán megfordulok, és vissza megyek a próba fülkébe. A többi feketét, akkor már fel se próbálom, inkább a világosabbakat próbálom fel. Az elsővel kezdem, majd a tükörben figyelem, hogy miként áll a ruha rajtam. Aztán, jön a másik, ami nem nekem való szerinte, és mikor fel veszem, egy ideig figyelem, magamat a tükörben, majd jön az utolsó is. Mikor fel veszem, gondolatban igazat adok, tényleg elbűvölően festek benne. Az árát, még nem lestem meg, de majd megnézem. Vissza veszem azt a ruhámat, amiben jöttem, majd kimegyek a fülkéből és vissza viszem a ruhákat össze hajtva, de az utolsót külön tettem, mert akkor megveszem, ha szerinte még az árra is megfizethető. A pulthoz megyek, lerakom a ruhákat, majd az utolsót is és megkérdem. - Szeretném ezt a ruha darabot, megvenni. Bank kártyát is elfogadsz? Mármint ha azzal fizetek? - Kérdem, és elő keresem a kártyát. Hitel kártyám pedig nincs, és nem is látom értelmét, hogy legyen mert itt van a bank kártya, és az is bőven elég, márha fizethetek kártyával.
Kissé szórakozottan figyeli a kis hölgy sürgését, ami a ruhákat illeti, azok nagyon jól állnak rajta, de a fekete szín nyáron, nem egy jó befektetés. A kérdésére elmosolyodik. - A sötétebb bőrszínhez mindig jobban passzolnak a világosabb színek, ami nyáron..hm..elég menő. És jól is néz ki. Ilyen szempontból szerencsés alkat vagy. Ha rám hallgatsz, akkor kerülöd a hosszabb ujjú ruhákat. Bármilyen színt kipróbálhatsz, de ami a barnához igazán megy, az a halvány rózsaszín, és a fehér. A feketével sincs semmi baj, csak olyan gyászos, inkább azok viselik, akiknek el kell rejteniük itt ott és te erre nem szorulsz rá, szerintem. Ismét elindul a sorok között, össze válogat újabb három ruhát, meg persze ha Lisának megtetszik még valami, akkor ő azt hozzá csaphatja a többihez. Pár perc múlva visszatér hozzá. - Kezdjük az elsővel. Színeiben tökéletesen illeszkedik a nyárhoz, már már kirívó, de vidám. Csámpásaknak nem ajánlott, a rövid alja miatt. Én úgy gondolom, rajtad jól állna. A mondat végén átnyújtja neki, megvárja míg elveszi tőle, aztán folytatja. - A következő nyak és pántrészei nem a legideálisabbak neked, viszont a színe és a ruha további kialakításai miatt megér egy misét. Szerintem ezt is próbáld fel. Ismét átnyújtja, majd kicsit később előkerül a harmadik ruhadarab is. - Ez egy tavalyi kollekció utolsó darabja, nem csak kialakításban, de árban is megéri neked. Elbűvölően fogsz kinézni benne! Valahogy mindig izgalmas azt figyelni, hogyan alakulnak át egyik percről a másikra a vásárlók, ez számára megunhatatlan. Ami az utolsó ruhát illeti, valószínűleg erre futni fogja Lisanak, de akár még engedhet is neki az árból fű alatt.
Jodie és Lisa Jodie, mutat nekem három egybe ruhát, közben az a téma merül fel, hogy milyen alkalomból vagyok így öltözve. Jodie, azt hiszi, hogy diploma osztó volt, de csak szimpla állás interju volt. Majd, a foglalkozásom felöl érdeklődik, amit el is mondok neki, hogy házvezetőnő vagyok. Aztán, megkérdem tőle, hogy felpróbálhatom-e, de választ egyenlőre nem kaptam, de hát halgatás, bele egyezést jelent, így elveszem és a fülkébe megyek vele. Bent át öltözöm, majd kimegyek hozzá, és a véleményét kérdem tőle, amivel úgy fest, hogy meg is leptem őt rendesen, de azért elmondja nekem. Világosabb, vidámabb színek kipróbálását hozza fel, hisz közeledik a nyár, és szerintem is kicsit újjitanom kéne, majd a nőre nézek. - Bevallom, nem értek a divathoz, és nem tudom milyen színek passzolnak hozzám. Kérlek segíts, szerinted mely színek illenek hozzám, és kaphatok e olyan színü ruhát kipróbálásra? - Kérdem, majd várom, hogy mit is felel rá. Bár, az elöző nő után, aki itt volt, és neki is igyekezett segíteni, bár a nő eléggé makacsnak tünt, így neki is nehéz dolga volt. Mondjuk, eltudom kébzelni, hogy gondolatban mi lehet a véleménye rólam, miután bevallom neki, hogy a divat érzékem, egyenlő a nullával, hisz a nők töbsége ért ehez. Ha megkapom a választ, és a ruhát is, megfogom és vissza megyek a fülkébe, és át öltözök aztán megint vissza megyek hozá, a másik ruhában. - Nos? - Kérdem, és megfordulok, hogy lássa minden oldalról.
Gyorsan kiderül a számára nagyon mellélőtt a kis hölgy foglalkozását tekintve, már amikor magában tippelgetett. Ugyanakkor ez nem gond. Bár nem valószínű hogy akadna pénze ezekre a ruhákra. - Ez esetben szívből kívánom a legjobbakat neked. Lehet kissé nüanszos a hangnem amit megütött, de valahol Lisa is érzi a humor élét ebben a kialakult helyzetben. Mármint ha jól sikerült maximum a "szimpatikus vagy sem" probléma merülhet fel vele kapcsolatban a leendő munkaadónak. De olyan megbízható arca van, kizárt hogy ez megtörténjen vele. Egy ideig figyeli ahogy a ruhákat veszi szemügyre, majd elviharzik az első ruhával. Kisvártatva újra megjelenik, megkérdezi a véleményét. Az esetek többségében sosem hallgatnak rá, manapság az emberek zöme süket mindenre, még ha egy szakmabeli mondja is neki meg az ellenkező véleményét, akkor is az egyén jobban tudja...akkor is ha tök analfabéta az adott témakörhöz. - Szépen ellensúlyozza a nyakad és a vállaid asszimmetriáját. De közeleg a nyár...nem akarsz a feketén kívül inkább vidámabb, világosabb színeket kipróbálni?
Jodie és Lisa A kérdésemre, meg is kapom tőle a választ, vagy is tegezhetem. Majd, a nevem izlelgeti, mire bólintok, de a Lisát csak a barátaim használják, idegenek nem szokták. De, nem is akadok ki, mert remélem hamarosan a barátomnak mondhatom őt is. Szóba kerűl az is, hogy miért vagyok így öltözve, mire elmondom neki, hogy mert állás interjun voltam. Erre, megint kapok tőle egy kérdést, majd el megy, én viszont belekezdek a mondandómba. - Igen, jól sikerűlt, én legalább is ezt gondolom. Nem volt semmi gikszer, csak pár kérdésre kellett válaszolnom, ami remekül ment. De, az csak majd fogg kiderűlni, hogy fel is vesznek e. Mondjuk, igen érdekes kérdéseket kaptam, amik megis leptek, és nem is kicsit. - Mondom, miközbe Jodie épp azzal van elfoglalva, hogy ruhákat keres nekem, amiket fell is próbálhatok. Vissza is tér három félével, majd ismét megszólal. Jodie szavaira, csak bólintok, hogy értem aztán egy kérdést is kapok. - Házvezetőnő vagyok. - Mondom, majd mikor meglátom a ruha együtteseket, majd Jodiera pillantok. - Szabad? - Kérdem, és ha igent mond, ismét a fülkékhez veszem az utam, a függönyt el húzom, és öltözni kezdek. Az első ruha darabot veszem fel, és most ki is megyek a fülkéből, egyenesen a pulthoz, és Jodie elött állokmeg, és megis fordulok, aztán várom az ő véleményét. Mondjuk, nekem tetszik, de jobb ha erről őt is megkérdem. - Szerinted, hogy áll? - Kérdem tőle.
Egy ideig hallgat és bólint a hallottakra. - Persze, nyugodtan. Neki már szinte természetes, hiszen letegezte a nála fiatalabbat, ezért a kérdésre azonnal reagált. - Szóval..Lisa... Egy kis időre körbe forog, ízlelgeti a másik nevét, és azon gondolkodik mely ruhadarabokat válassza ki. - Jól sikerült az állásinterjú? Elmegy mellőle, belép a ruhasorok közé. Fekete szín, egyszerűnek tűnik de nagyon nem az. A kedvence a fekete, holott a barack és a világosabb színek sokkal jobban mutatnának rajta, tekintve a bőre és a haja színét. Először egy fekete-fehér ruhát vesz magához, közben ha Lisa válaszol akkor rá is figyel. Balra fordul, ott meg egy gyönyörű, fekete együttest. Elgondolkodik hogy sokkolja-e egy erősen világos rózsaszín darabbal, ám mivel a kis hölgy nyilvánvalón inkább a sötétebb holmikat kedveli -ki tudja miért-, az utolsó ruhadarab szintén igazodik az ő igényeihez, ez egy fekete-szeder színekben pompázó ruha, nagyobb virág díszítéssel a bal oldalán. Ezekkel a karján megy vissza a pulthoz, Lisa mellé. - Úgy vélem az egybe részes szettek különlegesebb alkalmakra valóak, de a két részes szett akár a munkádat is segítheti. Ha az ember komolyabb ruhákban jár kel, akkor komolyan is veszik. Mi a foglalkozásod? Elé pakolja őket a pultra, leszedve a vállfáról. Ezeket még nyugodtan felpróbálhatja, hátha változtat az állás pontján és nem akar többé toppokban mászkálni. No Jodie is szereti a toppokat, de azok az utcára valóak, egy nyári délután.
Jodie és Lisa A pulthoz viszem amit fel próbáltam, és meg köszönve leraktam. Egy sálra mutatva kérde, hogy mennyibe kerül, és meg is kapom rá a választ. Mikor közli velem, hogy a sál nem épp a ruhámhoz illik, kicsit el szégyellem magam, majd meg kérdi, hogy milyen alkalomból vagyok így öltözve. - Nem, azon már túl vagyol egy állás interjun voltam, onnan jövök. - Mondom neki, kedvesen mosolyogva. A tulaj, kilép a pult mögül, egy részt, hogy meg nézze a össze hajtott ruhákat, meg azért is, hogy bemutatkozzon, és a kezét felém nyújtja. - Nagyon őrvendek Jodie, az én nevem Elisabeth Grand. - Mondom, és én is nyújtom a kezem, egy kéz rázásra. Majd kőrbe néz, hogy hall-e minket valaki, de nincs a közelben senki, a tulaj még is halkabbra fogja a hangját. - Igen, a fekete. - Válaszolok a nő kérdésére, de egyenlőre fogalmam sincs, hogy mihez akar kezdeni ezzel az infóval. De, hamarosan úgy is meg tudom, hogy milyért kérdezte meg. Bennem is fel merűl egy kérdés, mert bár ő letegezett, én nem tettem még meg. - Tegezhetem? - Kérdem, majd ha megengedi, én is tegezésre váltok, mert az sokkal kényelmesebb.
A könyvből feltekintve újra az előbb betért vendég arcát pillantja meg, aki akkor ruhát próbált, most meg köszöni hogy felpróbálhatta. ~de kérem!~ Összehajtja a könyvet maga előtt és felegyenesedik, az arcán most is ott bujkál az előző mosolya, szemeiben pajkos csillogás. Egy fekete, kötött sálra mutat rá a kis hölgy, egyszerű darab, de itt még az is sokba kerül. - Igazán nincs mit. 150 dollár... Még nem lép ki a pult mögül, de készül rá. - A mostani öltözékedhez képest merőben új stílus. Milyen alkalom van ma? Diploma osztó? Persze sok minden más is az eszébe juthat még, az előbbi kérdés csupán diszkrét puhatolózás. A kis hölgy szemébe tekint még, de amint megkapja a választ ki fog jönni a pult mögül, hogy szemre vételezze az összehajtogatott ruhákat. - Jodie May vagyok. Jelenti ki egyszerűen, kezet nyújt neki, ha már bemutatkozás. Egyszer körbe tekint, de még nem tért vissza az eladó sem és senki sem jött be. Még is halkabbra veszi a hangját, úgy tér vissza még a ruhák emlegetésére. - Vissza fogott darabok...van kedvenc színed? Nem kifejezetten az eladás a célja, inkább ismerkedik és eszébe ötlött hogy talán ajánlhat neki ezt azt még felpróbálásra, majd kiderül mire futja és mire nem.
Jodie és Lisa Belépek egy nevesebb boltba, ahol az árak színte a plafont verdesik, de nem szószerint. Az eladót könnyen megtalálom, és köszönök is neki, majd a ruhákat nézegetek. Közben, egy testes hölgy fizet. Hamar találok is ruha darabokat, amiket felpróbálni tervezek, mert nincs arra pénzem, hogy meg is vegyem. Miután megvannak, amiket fel akarok próbálni, a pulthoz megyek, elsőként megint köszönök, majd meg kérdezem, hogy felpróbálhatom e. Amint igent mond, a maga módján, az egyik fülkébe lépek, és át öltözöm. Egy ideig a tükör képemet figyelem, és megjegyzem magamban, hogy jól áll nekem, ráadás ként még kényelmes is. Az ára kivételével, nincs gondom a ruhával, ha gazdag lennék akár meg is tudnám venni, de nem vagyok az. Még ellövök párat a mobillal, majd vissza is öltözöm, és indulok kifelé. Visszatérek a pulthoz, leteszem az össze hajtogatott ruhát, és meg szólalok. - Köszönöm, hogy fel próbálhattam. - Mondom, de még nem tervezem, hogy távozom, egy ideig biztosan nem. - Elnézést, az a sál mennyibe kerül? - Kérdem a fekete sálra mutatva, mert kiváncsi vagyok. Ha nem olyan sok, akkor esetleg megveszem, úgy sincs senkim, akinek elszámolni valóm lenne, így azt veszek amit szeretnék.
- Önnek is. Észreveszi a betérőt, időközben azonban kijön a másik vevő és hatalmas mosollyal az arcán közli hogy megveszi a szettet. Így aztán megfordul, odamegy a pult mögé, és egy jó ideig vele foglalkozik, amíg kifizeti. Ez idő alatt a másik vevő talált magának egy kompozíciót, odakeveredve a pulthoz ismét köszönti. - Csak nyugodtan! Alaposan megfigyeli a színét, az anyagát a holmiknak, majd akaratlanul is felkúszik a tekintete az arcocskára. Kedves mosollyal időzik el rajta, igaz a másik hamar hátat fordít neki és elsiet a fülkébe. Elegánsnak tűnik a fehér ingével, a fekete nadrággal és a fekete öltönyében. ~vagy biblia árus, vagy különleges alkalomra öltözött ki~ Nagyjából ezt szűrte le a látottak alapján, mert a nők, még az üzlet asszonyok zöme is sokkal modernebb ruházatot visel manapság. Az előző vevő távozik, közben egy újabb jön be, az alacsony nő meg bent próbálja az általa választott holmikat. Nah, akkor beletekinthet a rendelésekbe. A héten annyi mindent kellene elintézni és az a baj hogy mindig fent akad az apró részleteken. Egy kis időre elhagyja a pultot, néhány perc, amíg a hátsó szobában elmotoszkál a paksaméták között, de mivel tudja hogy még ő van bent, hamar kikever onnan a kezében egy vaskos könyvvel, amit az asztalra csap a pénztárgép elé. Amíg nincs valakinek óhaja sóhaja, addig azt lapozgatja.
Jodie és Lisa Míg arra várok, hogy szülessen valami eredmény a munkával kapcsolatban, addig egy kis sétát engedek magamnak. Nincs kedvem egész nap arra várni, hogy mikor is hivnak, és különben is nekem is kell a mozgás. Elöszőr, Rebekát akarnám meglátogatni a könyves boltban, de mint kiderűlt ő jelenleg szabadságonvan, így a látogatás majd késöbre marad, barátnőm lakásán. Utam során, egyik kirakatott nézegetem a másik után, és végül egy nevesebb bolt elött állokmeg. Nem épp egy pénztálca barát az árakból itélve, de abból nem lehet gond, ha benézek, hogy bent mik vannak. - Jó napot. - Köszönök az eladónak, aki épp valamivel elvan foglalva. A ruhákat kezdem nézegetni, egyet-kettőt még szét is hajtok hogy megnézzem, majd ujra össze hajtom. A vállfás cuccokat is át nézegetem, hátha van valami, de nem az én számomra. Majd, megfogok két ruha darabot, egy topot, és egy szoknyát. - Jó napot, - Ismétlem meg a köszönést, csak hogy ne tünjek bunkónak. - ezeket, szabad fel próbálni? - Kérdem, s ha a válasza igen, egy szabad fülkébe megyek, hogy felpróbáljam a szerzeményeimet. Vékony lévén, gyorsan át öltözöm, majd a tükörben nézzem az eredményt, és az öszhatás nekem nagyon tetszik.
~szent tehén!~ Kikerekedett szemekkel figyeli az eladó és a jelenlegi vevő fura párosát. Az egyik egy láthatóan számára szűk farmert választott, a másik pedig ahelyett hogy felhívná erre a figyelmét, készséggel igyekszik segíteni beletuszkolni a nagy kufferét. Mindezt a fülkében, bár az eladó félig kilóg így belátni. Hová fajul a világ. ~mikor mondtam én hogy mindent az eladásért?~ Még a végén szétszakad az anyag. Jó, hát nem lehet mindenki modell alkat, de akkor már legyen tisztában a méreteivel és ne akarjon magából bolondot csinálni, főleg egy ilyen nevesebb boltban. Elgondolkodva közelít feléjük. A nadrág csak még jobban kiemeli a felesleget, viszont egy szoknya...igen! Lőn világosság! Leemel egy szép bézs színű kosztümöt, felsővel, alsóval, és gyorsan odalibben a dolgozó mellé, mint egy leárnyékolva szegényt. - Pihenj, Marcy! Átveszem. Mintha egy kis dac lenne kiíródva az arcára. Jah igen. Már megint belekotyogott a dolgába. Ó igaz is, nem szereti ezt, egyszer már megbeszélték. Kedves mosoly kúszik végig az arcán, míg amaz kijön a fülkéből. - Mindjárt ebédidő. Mutat az órájára a kezén, erre egyből megenyhül a bosszús tekintet. Hamarost ketten maradnak a vevővel, aki még makacsan viaskodik a szűk farmerrel. - Kedves asszonyom! Nézze csak! Találtam egy sokkal elegánsabb együttest magának, úgy gondolom jól állna Önön. A motoszkálás, ugrálás egyből abba marad, főleg amikor benyújtja neki a holmit. Valószínűleg meggondolta magát azonnal. Melyik az elegánsabb, farmer kontra kosztüm? Egyértelmű. És még viaskodni sem kell vele öltözködés közben. Persze eszében sincs bemenni, ez a nem túl szép látvány már így is beleégett az agyába a nap folyamán, mondhatni fénypont volt. Arrébb megy a fülkétől, valahol a ruhasorok közt állt meg. Ha valaki betér, pont észreveszi az ajtónál bejövőt, kb. azzal szemben helyezkedett. És őt sem nehéz kiszúrni, mert robusztusan kiemelkedik a termete a környezetéből. Talán csak az öltözéke és a sminkje árulkodik arról hogy nem egy közönséges eladó ebben a boltban.
Ha őszinte akarnék lenni, remélem, hogy valami frenetikusan néz ki, amilyen szerencsém viszont van, biztosan egy aranyos, de csúnyácska lány, akivel inkább csak barátkoznék. Nem mondom, hogy minden a külsőségekről szól minden, de na, ha valaki ennyire édes, szinte ábrándozni lehet valami bombázó külsőről, de más az, amit az ember (angyal) magában, legbelül kitalál, és megint más a valóság. Inkább meg sem próbálom elképzelni. Nem az első eset az, hogy flörtölésbe megyek egy fiatal diáklánnyal, eddig legtöbbször visszafogtam magam, éppen elég az, hogy mennyi titkom van, nem biztos, hogy hiányzik a nyakamba egy újabb réteg, amit el kell rejtenem. Mégis kiváncsi vagyok rá, hogy ha ennyire aranyos, vajon milyen lehet. Elhesegetem magamtól a gondolatot, hogy megnézem az iskolai honlapon, és utána beszélek meg vele találkozót, mert akkor ténylegesen csak külső alapján ítélek. Nem számít, nem számíthat, hiszen már csak a saját példámból is kiindulva, a külső egy eszköz, a lélek a fontos, amiről minden szól. Jó, én tulajdonképpen ember maradtam, és muszáj, hogy valami megfogjon. Az lesz a legegyszerűbb, ha találkozom vele, és az összhatás alapján alkotok véleményt. Azért felmerül bennem, hogy mi van, ha csak azért ennyire kedves, mert be akar nálam vágódni az elég komoly átverés lenne, és csalódás. Nem árt, ha jó a viszonyunk, de ezt csakis akkor tudnám elképzelni, ha más szempontból érdekelném. Vajon így van, vagy csak mi tanár képzel el? Azért ezek a visszavágások nagyon cukik.
Ah, kitaláltad a gondolataimat. Hát mi mással tudlak büntetni? : D Felnőtt nő vagy, már nem inspiratív, hogy szólok a szüleidnek, vagy beírok az indexedbe valami csúnyán. Meg aztán el se fenekelhetlek : P
Remélem ez utóbbit a helyén kezeli, Amerikában igen komoly divatja van a szexuális zaklatásnak, és nem akarom úgy sugalni, hogy máris rá akarok mászni. Ez is csak a viccelődős kis üzizgetésünk része. Aztán ki tudja, hogy mi válik komollyá, ha majd meglátom, és benne van a folytatásban. Egyelőre marad az írkálás, és hogy megnézzem, azt, hogy miről is szól a kis sztorija. Különben is, nem biztos, hogy nekem kéne felajánlanom, hogy találkozzunk, az olyan direkt lenne. Majd átmegyek lányba, és célozgatok, hátha.
Nálam egyszerűbben alakult a dolog, rémesen unalmas helyről származom, ahol nem maradt más, mint az álmodozás, az olvasás, aztán rájöttem, hogy tudok én ilyesmit. Írásba fogtam, verseket, történeteket, távoli tájakat, mintha ezzel ki tudnám pótolni, hogy velem nem történik semmi. Az újságírás ennél pörgősebb azért, én inkább regényekkel, novellákkal fogalmazom, de az alapja egyértelműen mindnek a fantázia, és a kommunikáció. Mindkettőből úgy látom, kiemelkedőt adsz. Lenny? Milyen közel vagy, szinte a szomszéd utcában. Inenn mondjuk nem látlak, de... Én hotdogot ettem, de egészen megéheztem megint, ha így kínálod. : D
Most nézem csak, hogy milyen hosszú lett az üzenetem, csoda, ha az egészet egyben el tudja olvasni. Azon kapom magam, hogy bezártam az előző srác irományát, és eltoltam magamtól a többit, csakis Cyrana sztorijára koncentrálok, azt nézegetem elejétől a végéig. Frappáns, tökéletes, mint ahogyan felépíti, megfogalmazza az egészet. Nem csak cuki, még okos, és lényeglátó is. Francba.. Ebbe belenyúltam, és nagyokat vigyorgok a dolgon, főleg a válaszán, ami jön.
Van könyvtár és szertár is, azt pucolod, amelyiket csak szeretnéd. Én meg attól félek, nem fogom már elolvasni a többiekét, mert ezt csak alulmúlhatják. Az első órára majd valami ismerkedős játékot rakok be, és majd a másodikra olvasom el a társaidét, nem kell azt tudniuk, hogy még nem tudok róluk semmit. Neked meg nem ártana azért pihenni is, nem foglak annyira leterhelni, főleg mivel mondtad, hogy minden tanár ezt teszi. Nálam lesz a lazsálósabb, hiszen tehetségből kirázol mindent. < 3
Sejtem én, hogy valami turpisság van a dologban, mert bár nem vagyok több száz éves, közel nyolcvan éve tanítok, és foglalkozom diákokkal, már hangsúlyból is tudom, hogy miről lehet szó, igaz, itt nincsen hangsúly, ez írott szöveg. Itt a hirtelen, kevés rendelkezésre álló idő alatt kellett kitalálnia valami frappáns füllentést, és hát mi más lehetne logikusabb, mint egy beteg barátnő? Ez még simán hihető is lenne, úgyhogy belekötni sem lehet, ha véletlenül megtenném, és igaz, akkor még én jövök ki rosszul a dologból. Végtére is mindegy, akkor lett volna nagyobb szarban, ha meg sem írja, elküldeni már tényleg egy két perces dolog, amit már most kiváncsian várok. Ha nagyon akarnék, felmehetnék az iskola weboldalára, hogy megnézzem hogy is néz ki, de továbbra is tartom magamat ahhoz, hogy nem külső alapján ítélek. Vérciki lett volna csak így kiválasztani a hat legnagyobb bombázót, akivel aztán egész évben egy értelmes mondatot nem tudok váltani, ha véletlenül csak a külsejükkel törődnek. Így Cyrana irományát is csak a tartalom, és esetleg az smsekből megismert jellem alapján fogom elbírálni. Ha majd személyesen találkozunk, akkor lehet, hogy felajánlok egy tegezést úgy mindenkinek, elsőre még nem feltétlenül van értelme, még azt hinné, hogy bármit megtehet, holott azért minimális távolságot illene megtartani, bár a leányzó nagyon kedvesnek tűnik, lehet, hogy a későbbiekben mégis megengedem neki, most pedig várom akkor az anyagát. Mivel nem akarom félbehagyni az agyagot, a pittyegő hangot most nem nézem, hanem gyorsan átolvasom a már megkezdett első anyagot, a végére jutok, és elégedetten bólintok, megüti a szintet, remélem a többi is hasonló lesz, teszek egy pipát a srác neve mellé.
Akkor ezt elszúrtam, szóban kellett volna engedélyeznem, hogy aztán letagadhassam : P Ah, már mindegy, tényleg jó napom van, de reszkess, majd kitalálok valami büntetőfeladatot cserébe : D
Természetesen viccelek, nem kell attól tartania, hogy bántani fogom őt. És az, hogy jó napom van... Általánosságban elég vidám vagyok, nem nagyon zavarnak a világunkat érintő sötét dolgok sem, inkább kihívást látok abban, hogy kicsit nyomozhatok, megmenthetek másokat. Vyvegar sokkal komorabban látja a jövőnket, olykor összefutunk egy kis baráti beszélgetésre, sörözésre, csiszolgatjuk egymás álláspontját, de most Caryeth kérésére leszek itt, tehát a mentorom kéréseit nem fogom tudni csak olyan egyszerűen teljesíteni. A telefon ismét pittyeg, most már megnézem, hogy tovább nevessek a lány egyébként roppantul cuki megfogalmazásán.
Mesélsz egy kicsit magadról? Miért pont az irodalmat válaszottad? Addig nekiesek az irományodnak. Megérkezett! Izgatottan várom. Nem is vagyunk annyira messze, a Papayában vagyok, amíg be nem alszom. A tiéden biztosan nem fogok. : )
Előveszem a tabletet, és azon nézem meg a mélt, amít a lány küldött, most nincsen lehetőségem kinyomtatni, hát marad a görgetős változás. Cyrana már az első mondatok alapján sokkal érettebbnek tűnik a koránál, ez egyértelmű, viszont meg tudta őrizni azt a fiatalos cukiságát, ami egyébként jellemző rá. Gondolatai hol mélyenszántóak, hol pedig nagyon is humorosan vannak megfogalmazva. Nem tudom, hogy újságírónak készül, vagy valóban regényeket akar majd írni, mindkettőre csak bíztatni fogom tudni.
Eddig nagyon jó. Tetszik, hogy nem vitted túlzásba a szakzsargont, vannak tanítványaim, akik azt hiszik, attól ütősebb a mű, ha magas lóról beszélnek az olvasóval. Könnyeden dolgozod fel a komoly témákat is, rendkívül éleslátó, szellemes. Azt hiszem jól döntöttem, hogy beválaszottalak a csapatba. Ennek megvannak a hátulütői is, rengeteg háttérmunkád lesz az órák között, ha vállalod. (szertárpucolás, és miegymás : D )
Nem gondolom azt, hogy a leányzónak máris priuszt kell adnom, az egyik legjobb a csoportban, és mint tudjuk, a zsenik olykor szeszélyesek, szórakozottak. Amúgy sem vagyok az a szőrözős tanár, aki beleköt mindenbe, ha már ez az álcám, akkor érezzem is jól magam benne, hiszen eredetileg is tanító voltam, szerettem csinálni, gyerekekkel, fiatal felnőttekkel foglalkozni, és mostani, nyomozós munkámban sincsen ez másképpen, ha Caryeth-nek, vagy Vyvegarnak kell segítenem, akkor azt beépítem az életembe, a része lesz, nem pedig csak egy kelletlen álca, aminek meg kell felelnem, így korrektül felkészülök a tanításra is. Azaz csak felkészülnék, jelen esetben ez teljesen elmaradt, fogjuk rá, hogy a pasis összeröffenésnek köszönhetően, sőt, még azt is mondta, hogy pár nap múlva meglátogat, hogy érzem magam. A tündérsárkányról még száz év után sem egyszerű eldönteni, hogy a barátom, a bátyám, az apám, vagy a főnököm. Kicsit talán mindegyik, és egyiket sem erőlteti, ez benne a pláne. Valahogy mégsem tudom elkezdeni a másik novella átnézegetését, mert a lapozgatás közben smsezésbe kezdünk, és a szüneteiben se nagyon térek vissza a srác írásának elemzéséhez, hanem a lányon agyalok, ebben a korban már végzősként lehet velük közvetlenübbül is bánni, korábban talán nem lett volna túl okos lépés, de ezek már közel felnőttek, sőt, Cyrana már ihat, szavazhat, úgyhogy... Meg én amúgy is mindenkit tegezek, érezheti a kedves gesztust.
Megnyugodtam. Ha ő is főiskolás, lehet, hogy ráizgult az évkezdésre. Megesik. Ügyes voltál, hogy figyeltél rá.
Nem fogom direkt kikényszeríteni, hogy valljon színt, bár jó eséllyel ugyanúgy elfelejtette, vagy valami más fontosabb volt, mint nekem, elküldeni az esszét. Sebtiben kitalál valamit, ami talán igaz is lehet, ha pedig véletlenül mégis az, hát mindegy, nem halok bele, ha most küldi, nem ezen az egyen múlik, ha át kell rágnom magamat az egészen. Hosszú az éjszaka, majd felfrissülök hajnalban. A gyorsétterem talán egész idő alatt nyitva lesz, a végén még itt is reggelizek. Aztán holnap este alvás. Le se teszem a mobilt, már jön a következő üzenet. Ezen már felnevetek, páran odanéznek, úgyhogy gyorsan a pötyögésbe temetkezem.
Hízelegsz. Mi van akkor, ha jó napom van, ezért vagyok engedékeny? Te meg nem tudod hogy hol a határ? D:
Logikus, hogy továbbra is viccelek, nem akarok kitűnni a többi tanár közül azzal, hogy ennyire jóban vagyok a diákjaimmal, csak én mindig is úgy gondoltam, hogy tanárnak lenni kiváltság, visszaélni viszont tilos vele. A diákok akkor tudnak igazán komolyat nyújtani, ha szövetségesként, nem pedig szolgaként kezelik őket. Talán az is benne van, hogy a mostani csoportom az embernek mutat koromhoz igen közel áll, meg hát én nem is születtem angyalnak, nincsenek több száz éves berögzült szenilis dolgaim, hanem megmaradtam nagyon is emberinek. Mivel párhuzamosan küldtük az üzeneteket, azonnal válaszol, vélhetően ez még az előzőre. Eltolom magamtól a tányért, a kaja most ráér.
Ugyan, semmi gond, még így sem. Elhiszem, hogy a tanárok azt hiszik, hogy az övék a legfontosabb, nem gondolnak bele, hogy nektek ez milyen terhelő lehet. És tévednek. Az enyém a legfontosabb D: Várom akkor. Felcsigáztál, a többit félrerakom. A kollégiumban laksz?
Most adok neki pár percet, hogy megformázza, ha szükséges, addig gyorsan megeszem az egyik hotdogot, mert csak kihül, ha már megrendeltem, ne menjen pocsékba. Nincsenek előítélteim a lányról, de aki ilyen kedves, és jó fej, meg még irodalmi kurzusra is jár, vélhetően egy százötven kilós tündérke, hatalmas szódásszifonos szemüveggel. Nem baj, nem fogom ezért lenézni, végtére is, a belső bájos teremtést mutat.
Logikus, hogy nem kellett volna ennyire az utolsó percre hagynom a regényvázlatok ellenőrzését, ám kedvelem annyira Vyvegart, hogy ha nem az ő kérését kell teljesítenem, kárpótolom valamivel, például, hogy időt szánok a közös szórakozásra. Ez azonban elhúzódott, és már nincs mit tenni, ebből éjszakázás lesz, és kialvatlanul kezdem a holnap reggelt. Esetleg még annyit tudok csalni, hogy lemegyek ansharába, azzal 1-2 óra alatt tudok regerenálódni, nem fogok úgy kinézni, mint akit nagyon megtéptek. A nagyjából hetven fős kurzusból alig van pár hallgató, aki igazán elhivatott, a legtöbben szórakozásból vették fel ezt a tárgyat, vagy kell a diplomájukhoz, és reménykednek, hogy átrugdalom őket. Talán ha bizonyos időközönként eszem valamit, jobban fent tudok maradni, és a kávé is besegít, most még csak ezt az eperízű koktélt kortyolgatom. Elküldöm az smst, addig nem is kezdek bele a többiekébe, szeretem letisztázni magamban, hogy mennyi munkám is lesz az elkövetkezendőben. Remélem, hogy ez a Cyrana gépközelben van, és hogy egyátalán megírta, mert nem akarok máris rostálni, így látatlanban. Ha benne volt a legjobb hatban, akkor ott a helye, nem ezen a kis malőrön múlik, nem vagyok szigorú, ráadásul krónikusan rosszul tartom a határidőket, lásd ez a mai. A telefonom hamarosan pittyeg, megtörlöm mustáros számat, és már nézem is. Mosolyogva rázom meg a fejemet, és válaszolok. Na nem mintha láthatná az arcomat.
Megesik Cyrana. Bízom benne, hogy a barátnőd jobban van. Remélem nem valami becsúszott baba. ):
Naná, hogy nem tudom poénkodás nélkül megállni a dolgot, van valami kifogásszaga a dolognak, ha pedig valóban gond lenne a barátnővel, hát még mindig megvan a lehetőségem, hogy heves bocsánatkérésekbe meneküljek. Különben is, ebben a korban már kész nők, Cyarana sem kislány már, sőt, ahogy néztem a születési dátumát, ha ember lennék, alig hat év lenne köztünk. Így azért egy százassal megtoldom a különbséget. Miután az smsek egymás után jönnek, és nem párhuzamosan, a nevetős, vagy leszúrós válaszra még várnom kell.
Semmiség. Mint mondtam, én is bénáztam, hogy ennyire az utolsó percre hagytam. Ha korábban szólok neked, akkor neked is több időd lett volna. Szívtunk mindketten, ne stresszelj.
Magam elé veszem az első regényvázlatot, és belemerülök, egész jó így tartalmilag, azt hiszem egészen jól választottam. Kissé azért elkalandoznak a gondolataim, hogy vajon nem rúgom e fel a vasárnap estéjét azzal, hogy ilyen későn szólok? Ha meg sem írta, akkor hozzám hasonlóan pocsék éjszakája lesz. Sebaj, én aztán türelmes vagyok, nem azért bombázom üzenetekkel, mert amúgy nem, csak imádom ezt a modernkori üzenetküldözgetést, valahogy rááll a kezem. Még nem is olvasom végig az első oldalt, ami egyébként egész figyelemfelkeltő, máris jön a következő sms. Ah, csórikám nincs a helyzet magaslatán.
Elküldöm most, csatolva megtalálod ebben az üzenetben. Sikerült megírni, vagy most fogsz nekikezdeni? Őszintén. Nem baj, csak ha még nincs meg, találunk megoldást. Összefoglalod az ötletedet pár mondatban, vagy ilyesmi. ):
Szegény lány ezek szerint tényleg nem tudott foglalkozni a dologgal, én meg itt hülyéskedek a babatémával. Csoda, ha nem fog kiakadni. Hm... Hát várom a választ, közben lapozgatok ismét. Kinézek a papaya ablakán, még csak koraeste van, de nem vagyok az a tipikus szemét tanár alkat, aki rábírja a diákját, hogy na akkor most essen neki.
A papayában veszem elő a beküldött, és kinyomtatott regényvázlatokat. Nyolc oldalt kértem, az ötöstől megvan, a hatodiktól nem. Caryeth és Vyvegar közösen elintézték az áthelyezésemet. Személyazonosságra már nem volt szükségem, hiszen azt a megújulásnál tíz éve megkaptam, ám a főiskolai oktatáshoz komoly referenciára volt szükség. Álcának mondják ők, holott nagyon is szeretek tanítani, emberek között lenni. Ezúttal is a nyomozás lesz a feladatom, amelyet azonban csakis akkor tudok korrektül végigvinni, ha ismerem a helyi szokásokat, magam is ittenivé válok. A tanítás az, amit civilben vinnem kell. Irodalom, és regényírás a végzősöknek a főiskolán. Úgy hetvenen vették fel az órámat, hatot választottam ki a legjobbak alapján. Szándékosan nem néztem meg a netre feltöltött fényképeket, hogy ne befolyásoljon. Már évek óta tanítok, a fiatal lányok állandóan megnézik a kölyökképemet, így nem akarok már elsőre kompromitálódni. Rendelek egy menüt, ami a két hotdogból na és persze az eperléből áll. Van egy olyan érzésem, hogy valami pikáns plusz ízzel bolondítják meg az epret, ami nyilván nem alkohollal, de valahogy. Nem gondolkozom túl sokat a dolgon, csak kortyolgatom a szívószálon át. Magam elé veszem az irományokat, és már a számolásnál kiderül, kevés, egy hiányzik. Egy közös levelezőlistára tettem őket, most vagy én rontottam el a hatodik méljét, vagy nem vette a fáradtságot, hogy elküldje a házi feladatot. Csak rányomtam az összes nyomtatására, és most derül ki, hogy nincs itt a hatos. Valami Cyrana. A jegyei és a pályamunkái alapján kiváló író a fiatal lány, nem tudom honnan támadt az ötlet, hogy már az elején sem akar bevágódni az új tanárnál. Előkapom a mobilt, és rámegyek a méljeimre. Ott van benne a hallgatók telefonszáma is. Pötyögök, majd küldöm.
Üdv Cyrana. Mr. Kane vagyok, az irodalom kurzusról. Nem kaptad meg a mélemet?
A többiekét nézegetem, holnap már hétfő, addigra fel is kéne készülnöm az első órából, csak éppen minden mással foglalkoztam, mint az aklimatizáció, na meg Vyevegarral is találkoztam, itt él Ellael városában. Elment az idő, mert mindig komoly mentorom most egy kicsit fel tudott engedni, és a leendő megbizatásomról érdeklődött, amit még a sárkány úrnő sem kötött az orrára, csupán felsőbb utasításra kell hivatkoznom, így félretéve a munkát szórakoztunk egyet, amelyet most hadd ne részletezzek. Eszembe jut még valami, így hozzáírom.
Az eddigiek nagyon jók, bevallom csalódott vagyok, hogy most mégsem jött a várt anyag. Mi a késlekedés oka?
Mind a hat diák nagyszerű egyébként, egyedi stílussal rendelkeznek, még arra is gondoltam, hogy afféle külön csoportként kezelem majd őket, haladóbb feladatokkal, de ha már az elején a grabancukat kell fognom, hol az elhivatottság.
Sürgősen kellene, szégyen gyalázat, de megcsúsztam a felkészüléssel, a többiekének nekiesek. Küldd mielőbb kérlek.
És ahogy ígérem, elkezdem lapozgatni, még csak átfutás szinten, amolyan hossz, felépítés szerint, még a tartalmat nem véleményezem a többieknél. Fél hét van, a többség ilyenkor szórakozóhelyeken, én meg egyedül a nagyvárosban, a munkámra koncentrálva. Ásítok egyet, az eperlé után majd valami méregerős kávét. Most viszont nekilátok a hot dogok egyikének. Finom, de a fél fogamra nem lesz elég.
Egy hely, ahol állva kell enned. A nap huszonnégy órájában elérhető az olcsó hot dog, de választhatod az 5 dolláros menüt, melyben a két hot dog mellé hűsítő egzotikus ital is jár, papaya, mangó, kókusz, banán, eper, vagy narancs ízben. A helyet sokan New York tíz legjobb gyorsétterme közt tartják számon.
Kezdőlap 
