Megosztás
 

 Kínai negyed (Manhattan)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Crysalis
Don't Hide Your Real Face

Crysalis
Dzsinn
make a wish!
☮ Főkarakter : Dora
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 8



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptyHétf. 4 Jan. 2016 - 19:34

Új játék - Kitana & Crysalis

Chinatown New York egyik legforgalmasabb és leginkább egyedülálló világgal rendelkező része. A neve elárulja, hogy régen nagyrészt kínai bevándorlók lakták, akik a mai napig képesek voltak megőrizni kultúrájukat, nyelvüket és szokásaikat. Ma már persze vannak itt másik is, nem csak más ázsiai országok képviselői, hanem amerikaiak, mexikóiak, dél-amerikai bevándorlók, sőt, Európa is képviselteti magát a színes épületek bérlői között. Zsúfolt, hangos és színes hely, amely különösen így, új év tájékán élénkül fel nagyon. És ahol semmi sem tud kirívó lenni. Hideg van, így senkit nem érdekel, hogy vastag, fekete, bokáig érő kabátban, pár centis sarkú csizmában, a fejemre húzott kapucnival és napszemüvegben közlekedem, amíg le nem tarolok valakit. Nem mintha arra sok esély lenne, a súlyommal szinte biztos, hogy bárkiről lepattannék, legyen az férfi vagy nő. Oké, talán nem minden nő itt, az ázsiaiak vékonyabbak és alacsonyabbak az átlagnál, de attól még ugyanez az érzésem. Én már-már jelentéktelen, szellem szerű vagyok és az se tűnne fel senkinek, ha átmennék rajta. Persze nem megyek át, kikerülöm őket, elsiklok mellettük és megyek tovább a cél felé. Nem tudom, Kitana miért hívott ide, de azt kérte, az egyik étteremben találkozzunk. Egészen pontosan a Lan Ling nevű helyen.
Igazából ez az egyetlen, amit meg tudok itt találni, mert nagyon szép a kirakata. Díszes, csillogó, vonz engem mindig a sok különös gyöngyfüzét és arany díszítésű vörös fa dísztárgy. Mindig megállok nézni, mikor erre járok, és most is ezt teszem. Nézem a különös mintákat és formákat, miközben a fülhallgatómon keresztül felcsendül egy zene. A mobilomat beállítottam, hogy jelezzen a találkozó előtt fél órával, nehogy elfelejtsem, indulnom kell. Sőt, akkor is, ha itt az idő. Nm akartam korán ide érni, igazából, ha nem Kitana hív, el sem jöttem volna. Az utcán senkit nem érdekelt ki vagyok, de ott benn figyelni fognak rám és azt nem szeretem. Jobb, ha időben érek ide és remélem, hogy a sárkány itt van. Késni nem akarok, mert felbosszantanám, de egyedül ülni egy asztalnál is rossz, így pontos voltam. Most már be is kell mennem.... mennyire nem szeretem, ha figyelnek. Benn világos van, minden fényes és tiszta, a legtöbb asztalnál ülnek is. Ebéd időben nem csoda. Sok ember van itt, a legtöbb nem ázsiai. Még nem tűnt fel sokaknak az érkezésem, így lassan elindulok a hátsó asztal felé, ahol korábban anyával és néha Kitanával ülni szoktunk, ha itt vagyunk. Régen szerettem ezt a helyet nagyon, finoman főztek és mindig volt zöldteás süteményük is, de egy ideje nem voltam itt. Most látom a pincérnőt, aki már sokszor szolgált ki minket, de nem ismert még fel. Lassan leülök a padba, majd a kapucnit és a szemüveget is leveszem. Utána jön a kabát, szépen összehajtom és magam mellé teszem. Alatta fekete póló van félhosszú ujjakkal, fekete farmer és egy vastag, szürke sál, amelyet automatikusan tekerek a felső testem köré. Nem tudom megállni, hogy ne rejtőzzek el valamilyen szinten, és ez segít. Elhiteti velem, hogy biztonságban vagyok, így megállom, hogy összegömbölyödjek. A fülhallgatók következnek, kihúzom őket, lekapcsolom a zenét és elteszem a telefont is. Előre hajolok az asztalra, az étlapot nézem, mintha nem tudnám már fejből, mi van rajta. Amíg lefelé nézek, a hajam az arcomba hullik és eltakar, szóval olvasom az angol feliratokat, nézem  kínai írásjeleket, próbálom értelmezni a furcsa szimbólumokat a sarkakban. Mindent figyelek, színeket, formákat, jeleket, csak nem akarok felnézni. A környezetemről próbálok minimálisan tudomást venni csak, amíg nem közelít felém. A háttérben a szokásos zene szól. Egyszerre jut tőle eszembe mennyire jól éreztem itt magamat régen és az is, mennyire hiányzik anya. Megint...
//nem a legjobb, de bele fogok jönni és Kinézet
Vissza az elejére Go down

Ascariel
Don't Hide Your Real Face

Ascariel
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptyHétf. 19 Okt. 2015 - 21:23



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
https://fateofascariel.hungarianforum.com

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptyHétf. 19 Okt. 2015 - 19:30





Mernaath & Omeranys

Nagyon rég nem jártam a természetben, és még régebben volt az, hogy a célom az ilyen látogatással valóban a természet, a csend, a nyugalom és a földből, mint helyből áradó egyensúly és béke felfedezése és megtapasztalása lett volna a cél. Távol áll a személyiségemtől a higgadtság és a nyugalom, de néha igenis vágyom rá, ahogy mindenki. Nagyon furcsa és a maga módján nyugtalanító is, hogy az idegen, kívülálló tünde röpke társaságában mégis úgy érzem, egy pillanatra közel kerültem ehhez az elképzelhetetlen békéhez. Bölcsessége és életszemlélete zavarbaejtő, de nem annyira, hogy elbizonytalanodjam. Inkább csak azt a szintet súrolja finoman, ahol meghúztam a határt veszélyes és figyelemre méltó közt, így csak halványan mosolyogva, szinte már kedvtelve nézek rá, ahogy beszél és érvel.
- Lehet, hogy igazad van. De én akkor is tartom magam ahhoz, ami mellett elköteleztem magam - jelentem ki halkan. Nincs sok jó tulajdonságom, ez tény, nem álszerénykedés vagy önvád. És erről nem én tehetek, legalábbis nem gondolom, hogy első sorban az én hibám volna, de a kevés jóhoz hozzátartozik a lojalitásom, amit csak nagyon nehezen sikerül fenntartanom egyik negatív tulajdonságomnak hála, ami pedig a csökönyösség. Tehát Mernaathnak ebben nincs igaza. Néha jó dolgok sülnek ki abból, ha valami látszólag rosszat erőltetünk, de erről nem kezdeményezhetek vitát. Dolga van, ahogy nekem is, ám egyikünknek sem a másikkal, ami egyértelmű. Ha most bárki látna bennünket, mindegy, hogy ember vagy egyenesen Eldorien nagyúr, valószínűleg rémesen abszurd képként fognák fel a helyzetet. Süt rólunk, mennyire mások vagyunk, és mégis, pár percre el tudtuk felejteni, hogy lényegében egymással szemben álló oldalon állunk. Ő nem félt őszintének lenni, én nem félek elállni az útjából, mikor szabadulni szeretne. A rövid találkozás alatt is rájöttem, hogy ő ilyen. Egy talán ártalmatlannak tűnő, szabad madár, aki nem akar rosszat, és bár képes lenne kikaparni a szemed és felhasítani a bőröd a csontig, amíg nem zárják kalitkába, addig inkább gyönyörűen dalol és nem árt senkinek. Akkor miért ne maradjon szabad? Ez az a kérdés, amit sokan nem tesznek fel maguknak a hierarchiában.
Én is felállok, és átnyújtom neki a kabátját.
- Köszönöm - biccentek kis főhajtással, de nem viszonzom a kívánságot. Egészen biztos vagyok benne, hogy neki nincs rá szüksége, és egymaga is megtalálja majd a szép dolgokat az életben, ahogy eddig. Ígéretemhez híven egy helyben állva figyelem, ahogy elsétál, és elnyeli az utca forgataga. Csak mikor pár perccel később én is beleolvadok a tömegbe, veszem észre magamon, hogy a halvány mosoly még mindig ott az arcomon.
Hiába, nézni, ahogy egy madár szabadon elszárnyal, még mindig remek érzés.


//Én is köszönöm! *-* nagyszemek//

Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptySzer. 14 Okt. 2015 - 13:46





Well...


- Félsz attól, hogy téged is ellenőriznek és olyan derülhet ki, amit nem szeretnél? – hallgatok egy rövid ideig, a hangomon érződik, hogy költői kérdést tettem fel. - Ami rossz, azt amúgy is kiveti magából a természet és egy idő múlva helyreáll az egyensúly. Ha erőszakosan avatkozunk be, az agressziót vált ki és csak még jobban elmérgesedik minden.
Rásandítok, összeérintve csúsztatom el a két tenyeremet egymáson.
- Ez esetben nem értelek. A háborúk éppen a Kör ellen vagy azon belül törtek ki. Mindig lesz valami, amit utáljunk, gyűlöljünk. Mint ahogy mindig lesznek olyanok, akik saját örömükre pusztítanak, palástolva a voltaképpeni félelmüket, kisebbrendűségi érzésüket, és még sorolhatnám. Akár van Kör, akár nincs, akár benne van a Körben, akár nem. Méltányolom azokat a Körön belül, akik valóban szívből és lélekből segítenek. Mert fontos, amit tesznek. Amiért teszik. A Kör a saját önhatalmát akarja alátámasztani azzal az ideológiával, amit mondtál. Semmi több.
Valóban nem érdekel a Kör. A kezdeti keserűségem érdektelenséggé vált és annak kezdtem élni, aki valójában vagyok. Ehhez pedig nem volt szükségem a Körre és most sincs.
Egy ideig csendben figyelek rá.
- Jó megfigyelő vagy és jók a megérzéseid. Hallgass mindig rájuk. Azok sosem csapnak be. – biccentek felé, majd felállok.
- Örülök, hogy találkozhattam veled. A Kör számára még van remény, ha van olyan képviselője, mint amilyen te vagy. Szépet kívánok a továbbiakban.
Megfordulok és visszatérek a főutca felé, nyugodt léptekkel. Akár rosszul is végződhetett volna, és jövök neki mindenképpen eggyel. Mint ahogy máskor is meghallgatom, ha úgy hozza a sors, lelke kételyeinek fodraira megnyugvást hozni.

//A játékot köszönöm, élmény volt!  szeret2  //
Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptySzomb. 10 Okt. 2015 - 20:00





Mernaath & Omeranys

Ez a veszélyes, amikor az ember leáll beszélgetni olyasvalakivel, akit üldöznie kellene: hogy a megfelelő szavakkal olyan könnyen beférkőznek a saját indokaid alá, mint egy tű a páncél alá, és csak bökdösnek és bökdösnek... Nem mintha nem tudnám, miért vagyok ott, ahol, és miért vagyok a Védelem tagja. De ugyanúgy tudom azt is, hogy mindezt első sorban azért csináltam, hogy egyre közelebb legyek a hierarchiában Meraxeshez; hogy mikor felfedem magam előtte, már majdnem egy szinten legyünk, és ne kelljen úgy éreznem, hogy minden szempontból felettem áll. De ezzel elkéstem, így a jelenlegi helyzetemhez sem ragaszkodom már annyira, mint akár csak pár hete tettem. Már nincs értelme felfelé kapaszkodnom a ranglétrán, mert nincs vele célom. Nincs bennem ambíció, sőt. Senki sem tudja, még azok sem, akik közel állnak hozzám, hogy néha mennyire megterhelőnek tűnik, hogy olyanok után kutassak és olyanokat vadásszak le, akik közé egykor én is tartoztam, ráadásul még csak megvetni sem tudom őket azért, hogy ennyi ideig kitartottak amellett, amiben hittek. Nekem sosem volt ilyen erős eltökéltségem. Hiszen, ha úgy vesszük, én is csak sodródom most az árral. Fogalmam sincs, innen hová, és mit csináljak mostantól. Még az emberi világban sincs állandó munkám, nincsenek emberi barátaim, sőt... Még a lények közt is alig akad valaki, aki mellett igazán el tudom engedni magam, és nem kell amiatt aggódnom, hogy elszólom magam, rosszat teszek, helytelenül cselekszem, vagy bármi olyasmibe keveredem, amiből vesztesen jöhetek ki.
Mélyet sóhajtok, mert a kívülálló mellett, itt a sikátorban, bizonyos szempontból nagyobb biztonságban érzem magam, mint általában a munkatársaim körében. És ez nagyon nincs jól így. Legalábbis ha azt nézem, hogy milyennek kéne látnom magam és hogy kéne éreznem magam. Védelem, ötödik kör, mindössze száz év alatt. Nem rossz teljesítmény, büszkének kéne lennem, és mégsem vagyok. A tünde látásmódja sokban megegyezik az enyémmel, de nem hinném, hogy ezt a tudomására kéne hoznom, vagy egyáltalán, beletörődnöm, hogy egy törvényen kívülivel való párhuzam egyáltalán lehetséges az életemben.
Mégsem vitatkozom vele. Összekulcsolom a karom, és felhúzott térdeimre ejtem a fejem. Nem tudom, mennyire legyek vele őszinte. Szeretnék az lenni, de közben ott van bennem a félsz is, hogy ha esetleg valaki más elkapná, akkor miket tudna belőle kihúzni velem kapcsolatban. Igazság szerint mostanában kicsit aggódom a fokozott figyelem miatt. Nem akarok én lázadni, de a túlzott ellenőrzés valóban irritáló és csak felkavarja az embereket. Viszont...
- Az ellenőrzés nem azok miatt szükséges, akik maguktól is tudják, mi a helyes. Ez csak a szükséges rossz, hogy kivágják a férges részt. Ami persze nyomot hagy az egészen... - vallom be sóhajtva, hiszen így van. Az is, akinek nincs oka, aggódni fog, ha megtörik a lázadókat, akik addig példaszerű munkát végeztek. Honnan tudták, hogy azok az illtők valóban hibák a rendszerben? Mikor hiszik azt, hogy én is az vagyok?
- Miért, szerinted jobb lenne, ha mindenki ellenőrizetlenül kóborolna a világban? Így is épp elég gondot okoznak azok, akiknek nincs más célja, mint a halandó embereket űzzék, vagy a saját fajtájukat, mindössze azért, mert eltérnek a véleményeik valamiről. A háború mindig az értelmes lények keresztje lesz, amit saját maguk faragtak ki, és kötöttek a hátukra.
Utóbbi kijelentés némileg képmutató volt részemről, hiszen én is arra vágyom a leginkább, hogy kitölthessem a vérszomjam valakin, aki megkeserítette a jövőm. De a kívülállók és a rendszer tagjai közti ellentéteket nem teljesen értem, és úgy érzem, ennyit talán veszély nélkül el is mondhatok neki.
- Fiatal koromban kötelességből léptem be, aztán volt egy időszak, amikor kimaradtam. Utána azért csatlakoztam, mert volt egy célom, ehhez pedig nem maradhattam ki a körből. Szövetségesekre volt szükségem, társaságra, ami segíthet. Háttérre, ahová visszavonulhatok. Csapatra, amivel összedolgozhatok. Most már csak inkább... megszokás.
Oldalra fordítom a fejem, továbbra is a térdemre helyezett karomon pihentetve. Az aggodalmam szinte minimumra csökkent, csak a mindig jelenlévő óvatosságom és bizalmatlanságom maradt, de ez sosem tűnik el. Tűnődve méregetem a tündét, hogy válaszolhassak a kérdésére. Elhúzom a szám, mielőtt válaszolok, még a szemem is összehúzom kicsit, mint aki nagyon koncentrál, pedig nem nehéz a válasz.
- Tünde vagy - mondom ki a nyilvánvalót, de ez nem csak egy faji megállapítás. - Értesz hozzá, hogyan oszlasd el a nyugtalanságot a másikban. De szerintem nem csak emiatt nem érzem azt, hogy veszélyes vagy, hanem azért, mert őszintén beszéltél magadról és a gondolataidról, éppen nekem. Kockázatot vállaltál, mert még én sem tudtam, mit fogok tenni, amikor követtelek ide a sikátorba. Nem hiszem, hogy szükségedre lenne rá, hogy a körön belül megpróbáljanak jobb belátásra bírni, amikor egyébként is megvan a magad elképzelése a világról, és arról, hogyan kéne működnie. És mivel a világképed nem egy torzult, romlott kép, így nincs is más teendőm, mint üldögélni még pár percig, amikor te majd elsétálsz.
Ez után pedig elmosolyodom. Na igen, most ismét kockázatot vállalok, de nem először, és nem is utoljára. Mégsem állok még fel, mert jól esik ücsörögni, elbújva a nyüzsgő utca elől, habár az ő kabátján nyugszik a hátsom, így arra szüksége lesz, ha távozni akar.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptySzomb. 3 Okt. 2015 - 10:38





Well...



A mosolyom töretlenül marad, ahogy Omeranys viszonozza a sajátom. Aztán jó ideig nézek magam elé. Mások talán azt gondolnák, hogy puhatolózni akar Omeranys. A szívekhez és a lélekhez érteni művészet és nagy kihívás. A régi rezgések még viszhangoznak benne, a régmúlt dolgai felbukkannak benne.
- Azt mondod, muszáj ellenőrizni. A bizalom épít egy közösséget, az ellenőrzés széthúz. Aki tisztában van a saját erejének és képességeinek következményével, nem fogja a kör sem megállítani, ha azt pusztításra akarja használni. Az ellenőrzés okozta bizalmatlanság pedig nem éppen segíti azokat, akik szeretnék ezt megakadályozni. Nem minden fekete és fehér. És ami nekem tetszik, nem biztos, hogy másnak is és fordítva. Ez a megértés és a bizalom egységéből válik elfogadottá. Ezeket a finom apróságokat magad is jól érzed. – pillantok rá egy rövid időre.
- Te tényleg hiszel abban, hogy pusztán egy szervezet meg tudja fékezni a rosszat?
Láttam az emberek nemesítési szokásait, hogy kifejlesszék a legszebb, legjobb, legtökéletesebb növényeket. A monokultúrás növénytermésztést, annak termesztési módszereit a kórokozók és a rovarok nagyszerűen kihasználják A gyengeségeit, a támadható pontokat, és tudja, hogyan védje önmagát. Mert csak egy dologra kell figyelnie. A természet erőiben hiszek, azt követem.  
- Engem a természet érdekel. A béke és a nyugalom. Bizalmat és békét a körön kívül találtam meg. A belső béke segít abban, hogy kintre is tudjam ezt sugározni. A természet az én világom. A Kör nem tartozik ezek közé és nem is érdekel, részemről úgy léteznek, ahogy akarnak. Te miért csatlakoztál a Körhöz? Mi az, ami benn tart? Jó vagy rossz érzés? Vagy inkább beletörődés? Vagy valami egészen más? – komolyan érdekel, semmilyen cinizmus vagy gúny nincs a hangomban.
- Neked mi az elgondolásod, így, velem kapcsolatban? – egyértelműen érezhető, hogy nem érdekel a Kör, nem érdekelnek a dolgaik, hogy a természet a közegem és azt csinálnak, amit akarnak, én kivonom magam belőle. És mert az „ember”ismeretét mondatom ki vele.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptySzomb. 26 Szept. 2015 - 18:37





Mernaath & Omeranys

Én is voltam kívülálló, ha a szó összetettebb jelentését nézzük. Eleve úgy kezdtem az életemet, hogy nem volt helyem a világban, és elveszettnek, magányosnak gondoltam magam, amint rájöttem, hogy Anghor nem az apám, és a testvéreimnek semmiféle vérszerinti köze nincs hozzám, de aztán megszoktam. Később újabb törés volt, mikor kiderült, hogy mégsem állok egyedül a világban, de a tulajdon apám a létezésemről sem tud. Így viszont, tapasztalatokkal a hátam mögött, jól tudom, hogy az az egyszerű tény, hogy valaki kívülálló, még nem jelent semmit. Lehet, hogy csak egy békés személy, aki egyszerűen szeretne kimaradni a parancsolgatásból, de lehet, hogy azért marad ki a parancsok osztásából és teljesítéséből, a rend fenntartásából, mert egészen más céljai vannak... Már sikerült találkoznom mind a két fajtából, ám kideríteni, ki melyik, mikor szembetalálod magad egy kívülállóval, nos, az a nehéz rész.
Mernaathról nehezen tudom feltételezni, hogy egy aljas gyilkos, de sosem lehetek elég óvatos. A saját tapasztalataimból szoktam meríteni első sorban, és volt már kellemetlen élményem abból, hogy hittem a látszatnak. Azóta is iszom a levét. Ugyanakkor túl sok okom nincs gyanúsítani sem, hiszen tényleg léteznek olyan kívülállók, akiknek semmi komolyabb indokuk nincs kimaradni a körökből, egyszerűen nem fekszik nekik a hierarchia. Meg tudom érteni. Ráadásul szimpatikus is. A tündék béke iránti vonzalma és természetes kisugárzásukon kívül Mernaath pluszban még saját személyiségének kellemes árnyalatát is mintha megmutatná nekem, amit értékelek. Széles mosolyára és csipkelődőnek tűnő kérdéseire én is mosollyal válaszolok, meg egy kis sóhajjal.
- Sajnos nem én döntöm el, kinek mi a dolga. Ha csak annyi lenne, hogy legyél jó és tisztességes, sokan tökéletes munkát végeznének a hierarchián kívül is. Mások viszont gyorsan megbuknának, pedig most a csúcs közelében helyezkednek el. Te is tudod, hogy ez ennél jóval bonyolultabb - fordítom komolyabbra a szót. - Muszáj ellenőrizni, ki mit csinál. Túl sokan és túl erősek vagyunk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak a feltétlen bizalmat. Még akkor is, ha sokkal jobban esne...
Hoppá. Talán ilyesmit nem kéne egy kívülállóval megosztanom, mégis kiszaladt a számon. Mernaath veszélyes, ha másért nem, hát azért, mert túl könnyen megnyílik előtte az ember, de annyira nem bánom. Igen kevesen vannak, akikkel ilyen nyíltan beszélhetnék ilyesmiről. Mivel elhiszem, hogy meg tudnám védeni magam, ha mégis megtámadna, ezért egészen közel hozzá telepedem le, jelezvén, hogy nem félek vagy irtózom tőle, pedig általában ösztönösen tartom a három lépés távolságot mindenkitől, legyen szó ellenségről vagy akár jó ismerősről. Félrebiccentett fejjel mosolyogva köszönöm meg a kabátot. Szükségtelen, de nem bunkózom, nem érzem helyénvalónak. Egyszerűbb néha az árral sodródni és a másikhoz igazodni. Sőt. Valójában egyre fárasztóbbnak érzem az állandó ellenállást és konfliktusokat, amiket saját makacsságommal generálok.
- Úgy is mondhatjuk... - bólintok bizonytalanul, de ez már valóban nem olyan téma, amiről Mernaathnak kellene beszélnem.
- Te tényleg hiszel abban, hogy létezik teljesen tiszta szándékok? Néha épp a jószándék miatt történnek tragédiák. Nem azért létezik a hierarchiánk, hogy megmondják, mi a jó és mi a rossz, hanem hogy a következményeket kézben tartsák.
Igen, a jószándékok káráról tudnék mesélni ezt-azt.
- Tehát ez az indok, amiért nem vagy hajlandó csatlakozni? Úgy érzed, a vezetőink mindent feketén-fehéren látnak?
Mivel az a dolgom, hogy felkutassam és főleg elkapjam a kívülállókat, mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy vagy megértsem a szándékait és okait, vagy bevigyem.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptyKedd 15 Szept. 2015 - 10:10





Well...


Csendesen mosolygok a válasza alatt és még utána is egy röviddel. Vannak dolgok, amikhez idő kell, hogy megértsék, máshoz tapasztalat, hogy átéljék. Az, hogy nem haragszom, esetlegesen már, senkire, ami a múltban történt és amiként gondolok a Körre, az viszont inkább belülről fakad, a jellememből. A természet vagyok, amely létezik, s csupán csak akkor horgad fel dühödten, ha a mérleg egyensúlya megbillen, vagy ha a természet törvénye megbomlik. Teszi ezt azért, hogy utána újra süthessen a Nap.
- Nem szokásom dobozolni. Hiszen éppen ezért beszélgetek veled is. Jó hallani, hogy átérzed mások gondjait. – bólintok komolyan, minden hátsó szándék vagy gondolat nélkül. Már csak az a kérdés, mihez kezdesz ezzel a jelen helyzetben.
Nyugodt vagyok, vannak elkerülhetetlen dolgok és vannak érdekes dolgok. És az előttem álló sárkány nyitottsága örömmel tölt el. A komolyság pillanata tovaszáll és már ismét mosolygok.
- Miért kéne csatlakoznom, ha mindezt e nélkül is el tudom látni? – a kérdése jogos, mint ahogy a válaszom is. Nem kell ahhoz engedélyt kérni senkitől sem, hogy valakire rámosolyogjak, nem igaz? – És ki áll ellen? – tárom szét a karom széles mosollyal.
Ha a közelemben ül le, úgy húzódom el, hogy érezhesse, helyet szándékszok adni és a kabátom is leveszem a lépcsőre terítem, ahová ülni szeretne. Ha támadásnak venné a mozdulatot, csak jelzem, hogy levenném a kabátom.
- Vagyis szorított hasonló helyen a cipő már. – a fenyegetést, ha érzékelem is, átfolyik rajtam, mint kristályiszta patakon a csillanó napsugár. – De ha a szíved tiszta, mint ahogy a tetteid is, ugyan miért kéne tartanod bárkitől is? Ha folyton a hátam mögé kellene nézegetnem, akkor már rég megtanultam volna hátrafelé közlekedni. A válaszok és a megoldás sosem fekete vagy fehér. – simítom össze ismét a tenyerem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptyCsüt. 10 Szept. 2015 - 22:07





Mernaath & Omeranys

Ugyan elmúltam már négyszáz éves, sokszor mégis fiatalnak érzem magam. Nem érint kellemetlenül a dolog, mert tudom, hogy épp eleget átéltem már ahhoz, hogy bizonyos szempontból, a korom ellenére is öregnek lehessen nevezni, de mégis csak üdítő, amikor a világ valami újdonsággal szolgál, és az ember vagy a sárkány megint úgy érezze, hogy még nem látott mindent, még nem élte át az összes lehetőséget, amit az élet nyújthat. Volt egy időszak az életemben, amikor hajszoltam az ilyen pillanatokat, de annak semmi köze nem volt az öregedéshez, vagy az élmények szépségéhez, tanulságához. Az csak a gondok elfelejtésének az eszköze volt, és persze többet rontott a helyzeten, mint amennyit segített. De akkor jó ötletnek, sőt az egyetlen ötletnek tűnt.
Furcsa, hogy Mernaath is ilyen élménynek ígérkezik. Nem ő lenne az első kívülálló, akit legyintve útjára engedek, de nem ő lenne az egyetlen számító köpönyegforgató sem, aki hátba próbál támadni, amint elfordulok. Előbb biztosra kell mennem, és csak utána engedhetem meg magamnak, hogy a tünde személyes varázsában pár percig megmártózzam. Semmi hátsó szándékom nincs ezzel, de a tündék kisugárzása legendás, és aki teheti, kiélvezi. A sárkányok a mentális hatalmukkal és az erejükkel tűnnek ki a többiek közül, a tündék pedig ezzel a megmagyarázhatatlan, rejtélyes, de valamilyen szempontból mégis vonzó megjelenésükkel. Nem külsőleg, Mernaath emberi formájában sincs semmi különös, de mégis csak tünde. Ők meg ilyenek. Ami persze, ne felejtsük el, nagyon veszélyessé teszi őket.
- Persze, hogy értem - vonom össze egy pillanatra a szemöldököm. - Nem mindenki üres fejű katona nálunk, vagy csaholó véreb, aki ész nélkül hajszol mindent, amire rámutat a gazdája. Értem, hogy miért gondolod, hogy rosszabb benne lenni, mint elkerülni, és értem azt is, hogy ha nem látod értelmét, vagy úgy ha úgy gondolod, hogy jogtalanul kényszerítenek bele.
Igen, kissé személyesre veszem a figurát, talán túlságosan is, de ez a véleményem nem titok. Nem hangoztatom, mert nem vagyok ostoba, de azt is mindenki tudja, hogy lényegében önként vállalkoztam rá, hogy kívülállóból rendfenntartó legyek. Rablóból pandúr, ahogy mondani szokták, és ezt egyesek nagyon jó pontnak írják fel, mások számára viszont olyan vagyok, akiben soha nem lehet teljesen megbízni. Ez engem nem igazán foglalkoztat. A legfőbb célom felkutatni azt, aki miatt életem legnagyobb részében csak kerestem az utat, amit ő mosott el előlem, mint egy cunami, és ezzel évszázadokat rabolt el tőlem azokkal, akikhez tartoztam volna. Erről viszont Mernaath-nak nem kell tudnia, ahogy senki másnak sem, egyetlen személyt kivéve. És talán, később, az apámat is felvilágosítom, de addig játszom a szerepet, amit én választottam magamnak. Eszerint pedig egy valaha renegát, de mára szinte már vezeklő, törekvő védelmi tag vagyok, aki igyekszik kiköszörülni a csorbát.
Enyhébb testtartást felvéve válaszolok, nekidőlve a falnak.
- És mi okod lenne ellenállni, ha mindezt egyébként is biztosítani tudod? - kérdezek vissza. Mosolygok, mert a kérdés csak egy kis kötözködés, ugyanakkor szerintem jogos. Ennyi erővel miért nem csatlakozik, ha ugyanazt tudná köztünk, "legálisan" is csinálni? A világunk szabályai szerint ez lenne a dolga. De az ő kérdését sem engedhetem el a fülem mellett, még ha nem is mondhatom el az igazság egészét, azért jó részét megoszthatom vele.
- Hát... - sóhajtok, miközben leülök egy kevésbé mocskosnak tűnő lépcsőre - egyszerűbb így. Nem mondom, hogy mindig élvezem, de legalább nem kell mindig a hátam mögé néznem, és olyanoktól tartanom, mint amilyen most én vagyok.
Még mindig finoman, de sokat mondóan mosolygok. És egy kissé talán fenyegetően is, mert hiába vagyok épp nyugodt és higgadt, ez nem jelenti azt, hogy békés is. A tündék nyugalma talán vonzó, de nem feltétlenül ragadós, és ahogy neki is mondtam, én tudom, mi a dolgom. És ha nem is fűlik hozzá a fogam, attól függetlenül teljesítem.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptyKedd 8 Szept. 2015 - 11:47





Well...


Derűsen nézek rá, rátámaszkodva a térdemre könyékkel.
- Tehát érted. Mit értesz? – az érdeklődésem őszinte, kíváncsi vagyok, miként gondolkodik, hiszen mások már rég elfogtak volna és minden szó nélkül a rend őrei elé cibáltak volna.
- Mi is a kölezettség, lássuk csak. Segíteni, támogatni, gondozni, titkot őrizni, békében lenni az emberekkel, más fajokkal. Erdőtündérként a legjobban kihozni a tudásod és mások szolgálatába állítani. Nos, ezek megvannak, a nélkül, hogy bárki számon kérné tőlem, megteszem és teljesítem. Ha segítségre szorulsz, segítek, ha értő hallgatóság kell, meghallgatlak, ha segítő kézre van szükséged, gyógyulni szeretnél, megteszem. Mi okom lenne csatlakozni, ha képes vagyok mindezt biztosítani? – felsóhajtok és beletúrok a hajamba.
- Nyugalmat és békét akarok. Nem ártottam senkinek, nem bántottam senkit, és nem zavarok senkit. Amit kell, megteszek, minden utasítás nélkül.
Nem tudom kimondani a valós okot, régen volt már és nincs kedvem feltépni régi sebeket. Megszoktam így, és olyan régóta nem vagyok a Körben, mondhatni, voltaképpen bele sem kerültem igazán, így szoktam meg.
- Te miért vagy benne? – tekintek ismét rá.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptyPént. 4 Szept. 2015 - 21:45





Mernaath & Omeranys

Sokunkkal ellentétben én nem olyan régóta "űzöm az ipart", és nem nevezném magam halálosan tapasztalt nyomozónak, és azt sem mondanám, hogy megszámlálhatatlan kívülállót kerítettem volna elő, hogy aztán büszkén, gúzsba kötve ledobjam a feletteseim előtt, és várjam a buksisimit. Ha csak egy hajszállal kevesebb ambíció lenne bennem, talán kitaláltak volna külön nekem valami kasztot, mivel hogy teljesen alkalmatlan lennék mind a tudományos, mind a diplomáciai, mind a védelmi feladatok ellátására. Hiába, ilyen a természetem, és nem két napomba került megbékélni vele, ezért nem is foglakozom vele, hogy ki mit gondol erről. Nem pályázom kitüntetésekre, de azért vigyázok, hogy megrovásban se részesüljek. Sajátos módját választottam, hogy megőrizzem az egyensúlyt: néha egyszerűen félrenézek. Nem minden kívülálló veszélyes, csak mert makacsul ellenáll a rendszernek - én már csak tudom -, és nem mindegyik ártalmatlan, amelyik annak néz ki. Az elmúlt száz évben azonban elég jól elsajátítottam a képességet, ami segít megkülönböztetni egyiket a másiktól. Ugyanakkor veszélyes játék, amit játszom; kijátszani mindenkit, és sértetlenül elsétálni... Nem csak ész, leleményesség és bátorság, de piszoksok szerencse is kell hozzá.
Mernaath neve egyáltalán nem ismerős. Ennek csak egy okát látom: senki sem emlegette, mert nem sok vizet zavar. Talán azt sem tudják, hogy a világon van, nem ez lenne az első eset. De az is lehet, hogy csak engem került el az infó... Minden esetre az biztos, hogy nem keresik égen-földön, mert arról hallottam volna már. Ennyire azért nem vonom ki magam az eseményekből. Az sem lep meg, hogy tünde. Mármint, a tündék alapvetően sem igazán a belepiszkálós népek, és inkább csendben okoskodnak az oldalvonalnál, mint hogy bemocskolják a kezüket, vagy hogy egyáltalán bármit is tegyenek. De ez persze csak az én szerény véleményem és tapasztalatom. Semmi személyes. Belegondolva alig volt bármi kapcsolatom velük eddig. Talán eljött az ideje, hogy ez megváltozzon.
A nyájas, békés viselkedése nem téveszt meg, de nem zárom ki a lehetőségét annak sem, hogy őszinte. Ha tudná, mennyire egyetértek vele...Hűvös, cinikus mosolyom megenyhül egy kicsit, miközben saját fajtájának jellegzetes köszöntésével tisztel meg. Vagy csak tovább folytatja a színjátékot? Előbb-utóbb úgyis kiderül.
A kézfogás során semmit nem érzek, és nem is teszek semmit. Legfeljebb annyit szűrhetek le belőle, hogy akárcsak a viselkedése, a kézfogása is visszafogott. Ez után kissé összehúzott szemmel hallgatom, ahogy a lényegre tér. Furcsa, én inkább terelgetést vártam, további barátkozást, vagy hasonlót. De ha ő ilyen egyenes, akkor én is az leszek, ez a minimum, még ha óvatos táncnak érződik is az egy helyben ácsorgásunk. Bármelyik pillanatban kiderülhet, hogy tévedtem, és rám támad.
- Igen, így van. Tudod, az a helyzet a döntésekkel, hogy tudni kell együtt élni velük. Te pedig úgy döntöttél, hogy kivonod magad bizonyos... - itt egy pillanatra elgondolkozom, hogy rátaláljak a megfelelő kifejezésre - kötelezettségek alól. Az érdekelne, mi okod volt erre.
Kissé félrebillentett fejjel nézek rá. - Nem, mintha nem lenne érthető.... - teszem hozzá egy finom vállrándítás kíséretében, magam sem tudom igazán, miért.




Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptyKedd 1 Szept. 2015 - 14:00





Well...


Észreveszem, hogy távolabb állt meg, mint a nyílt helyen. Süt a másikról a gőgös büszkeség, és már éltem át annyi mindent, s jellememből is fakad, hogy egyrészt hagyjam ezt leperegni rólam, másrészt ne a felszínt lássam. Ezt látom a legtöbb, körben lévőkön és bár sok idő lepergett már a múltban történtek óta, ezt a jellemet sosem tartottam helyén valónak, mint ahogy a rendszer sem változott, alakult, hogy valóban szolgálja a közös érdeket, hiszen a magunk fajtát sosem akarják megérteni, csak elpusztítani. Gyerekcipőben járnak, és én sem vagyok attól felnőtt, hogy ha ezek alapján ítélnék el minden, a Körbe tartozót. Jár a tisztelet és a megelelőgezett bizalom, ha nem azzal nyitnak, hogy megölnének. Ezért nem is reagálok rá.
- Ezt szíve-joga mindenkinek magának eldönteni. – szelíd a mosolyom.
Az üdvözlése népem üdvözlésével nyitok, a homlokom, ajkaim, majd a szívem megérintése után fogok csak kezet vele, tiszteletben tartva az ő szokását is. Ha el akar fogni, úgyis próbát tesz rá, és nem hiszem, hogy olyan könnyen adnám magam, félős azonban nem vagyok annyira.  
- Érdekel valami, amiért úgy döntöttél, megszólítasz? – tovább gördítem a beszédet, bár vártam, hogy ha máshogy nem támad le, hát kérdésekkel fog.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptyHétf. 24 Aug. 2015 - 18:18





Mernaath & Omeranys

Sem kedvem, sem erőm nincs most a léleklenyomatát bogarászni. Tünde, és bár a tündék sem veszélytelenek, de azért vagyok elég önelégült és magabiztos, hogy azt higgyem, a nyílt színen nem fog nekem gondot okozni, amíg nem megyek hozzá túl közel. Pont mint az a kutya, amit az imént olyan látványosan sarkon fordított. De ez a tünde sem ostoba, talán köztük vann egyébként is a legkevesebb buta személy. Nyilván a genetikájukban kell keresni a választ, de ez most nem igazán érdekel, sokkal inkább az foglalkoztat, hogy ki is ő valójában, és miért vonta ki magát ki tudja mikor a hierarchiából.
Csendben, kecsesen követem, továbbra is lazán karbafont kézzel.
Tisztában vagyok azzal is, hogy a tündék nem csak ravaszak, de jó színészek is. Van köztük, aki tényleg Buddha hegyes fülű és karcsúbb reinkarnációja, de aljas kígyók is akadnak köztük. Ahogy ő óvatos, ugyanúgy én is az vagyok, és az elvonulásunk után nem is megyek hozzá olyan közel, mint a nyílt utcán.
Egyenes velem, amit értékelhetnék, de még nem teszem. Felszegem a fejem, és nem hagyom magam megtéveszteni a barátságos hanggal és bölcs szavakkal. Legszívesebben lepisszegném, és megparancsolnám neki, hogy fogja be a száját, mert nem vagyok kíváncsi a barátkozós szövegre, mégsem teszem, ennek pedig több oka is van. Például az, hogy a lelkem mélyén sosem tudtam igazán elítélni a kívülállókat, és ez az oka annak is, hogy nem vagyok éppenséggel elismert a munkáimat illetően. Talán kasztot kéne váltanom, csak az a baj, hogy a másik két irány ha lehet, még távolabb áll tőlem, mint ez.
Halkan sóhajtva hallgatom végig a mondandóját, kissé szkeptikus képet vágva hozzá, aztán bólintok.
- Hinni sok mindenben lehet, de nem sok mindenben érdemes.
Csak ennyit mondok sejtelmesen, mert nem akarok vitába szállni vele arról, mi a helyes és mi a helytelen. Az én szememben a kettő néha egy és ugyanaz, de a szilárd elvekkel rendelkező személyek szemében ez az álláspont néha az irántam érzett rokonszenv nyomtalan elpárolgásához vezet. Márpedig nem akarom őt sem felbosszantani, sem megbántani azzal, hogy naivnak nevezem. Egyelőre legalábbis.
- Én Omeranys vagyok - válaszolok, és merész, sőt kihívó lépésre szánom el magam, amiben azért némi kis pimaszság is van: kezet nyújtok, ahogy jól nevelt nőhöz illik.



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptySzomb. 22 Aug. 2015 - 17:56





Well...


A fiú és a kutya eltűnik, cserébe érkezik más, elsőként érzet formájában. Szinte megmerevedek a mozdulatban. Egyszer úgyis eljön ennek az ideje és nem, nem akarom, hogy megtörténjen. Nem fogok mégsem elfutni, most így nem megy, és egyben érzem is, hogy azzal csak rontanám a helyzetem. Ezért úgy teszek, mintha csak ácsorognék.
Végül elindulok, mintha sétálnék. Nem akarom, hogy meglássanak minket, feltűnést nem akarok kelteni, de sokkal inkább nem akarom, hogy bárkinek baja essen. Mert attól, hogy nem futok el, nem jelenti azt, hogy könnyedén megadom magam. Elvégre nem ezért menekültem előlük ennyi évszázada. Az egyik tűzlépcsőnek dőlök. Attól, hogy ide jöttem, még meg fogom tudni védeni magam.
- Első látásra, külsőre ítélni a lehető legrosszabb döntés. – a gunyoros félmosolyt egy baráti és egyben tartózkodó mosollyal viszonzom, kihallom az elismerést, de erdőtündeként úgy vélem, el is várt.
- Azt tettem, ami helyes. – simítom össze a két tenyerem nyugodtan, hogy aztán egymásba kulcsoljam. Mindig is szimpatikus voltam mások számára és tudom, hogy ez nem csak a képességem, vagy a külsőm összessége. Nem tudok haragudni, mert megtanultam, hogy az semmit és senkit nem hoz vissza. A bosszúra és haragra pazarolt időt sem.
- Az a kérdés, hogy mások miként tesznek. Szeretem azt hinni, hogy helyesen. – nem fonom karba a kezem, jelezve a nyitottságom.
- A nevem Mernaath. – nem mondom, hogy erdőtündér, azt tudja. De illik bemutatkozni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptyVas. 16 Aug. 2015 - 20:32





Mernaath & Omeranys

Sokan panaszkodnak arra, hogy nincs elég szabadidejük. Persze halandóként ez még érthető lenne, de a magunkfajták közt is akadnak, akiknek sokszor az a bajuk, hogy nincs idejük erre meg arra, és hogy túlhajszoltak. Nevetséges. Nekem épp nincs munkám, mert várom a következőre való felszólítást, pontosabban azon vagyok, hogy apám mellett helyezkedhessek el egy időre, több okból kifolyólag is, aminek egyike a tény, hogy drogbárók és függők után futkosni nem éppen unalmas. Ellenben munkanélküliként lézengeni New York utcáin, mert már egyszerűen nem tudsz mihez kezdeni az időddel, hát az elég szánalomra méltó, és elég gyorsan le is lohasztja a kedvet. Mikor nincs mit csinálni, egy idő után már nem is lesz kedved semmihez. Ördögi kör, én pedig kört kör után teszek meg benne, ahogy a kínai negyed háztömbjei körül is, hátha belefutok legalább valami jó kis boltba, ahol macskakoponyák lógnak a kirakatban, vagy egy régi ismerőssel sodor össze a sors, de nincs szerencsém. Unott képpel sétálgatok, és egyre kevesebb életkedvet érzek magamban. Még az is megfordul a fejemben, hogy felhívom Laylah-t. Igen, odáig süllyedek, hogy még a Titanikot is hajlandó lennék megnézni, csak ne kelljen egyedül kaparásznom a falat otthon.
Egy órányi tökéletes semmittevés után végül vereséget szenvedek önmagammal szemben, és kedvetlenül elindulok, hogy újabb órányi magányos séta után otthon próbáljak meg kezdeni magammal valamit, de ekkot kis híján elgázol egy srác, rá egy másodpercre pedig egy termetes kutya lohol, és nem úgy tűnik, hogy a napi kocogásukat tudnák épp le. Morbid érdeklődéssel fordulok utánuk, mert már nem kell sok, hogy az eb elkapja a fiút. Talán közbe kéne lépnem? Nem hiszem. Az utcán mások is észreveszik a kis közjátékot, de a kutya legtöbbükben ijedtséget vált ki, és csak sikkanatank, mintha legalábbis őket üldöznék, mások meg csak vállat rántanak. Az emberek érzéketlensége néha egészen megdöbbentő méreteket ölt. Nem csoda, hogy az olyanok, akik nagy ritkán mégis tesznek valamit, a youtube-on kötnek ki, mint önjelölt hősök. Éppen ezért engem is meglep, amikor észreveszek egy ilyen hőst.
Karba font kézzel figyelem, ahogy a férfi habozás nélkül a srác és a kutya közé lép, és valami kutyasuttogást ad elő, mert a keverék megtorpan. Pár másodpercnyi feszültség és elsusogott szavak után a kutya békésen sarkon fordul. Mellettem is elüget, de engem sokkal inkább leköt a férfi, aki most a fiú hálátlansága miatt mérgelődik.
Különös érzés fog el, ezért hagyom, hogy az érzékeim átkapcsoljanak, és meglássam azt, amit emberi szem sosem veszne észre.
Tünde. Kaszt és kör nélkül. Az unalmas délutánnak ezennel hivatalosan is vége.
Lassú léptekkel és óvatosan közelítem meg a kívülállót. Fogalmam sincs, kivel állok szemben, így nem árt vigyázni, és bár nem arról vagyok híres, hogy tűzzel-vassal üldözöm őket, hiába is lenne ez a feladatom, azért vannak, akik nem várják meg, hogy ez kiderüljön, és a legjobb védekezés a támadás alapon még nyílt utcán is képesek nekimenni az embernek.
- Látom, nagyon értesz a fenevadakhoz - állok meg tőle pár méterre összefont karral a mellkasom előtt, gunyoros félmosollyal, de némi elismeréssel a hangomban.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

Anonymous
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptySzomb. 15 Aug. 2015 - 14:20





Well...


- Kicsit. Nem, ne, az sok... kicsit. – söpröm gyorsan el a felesleget az adagból.
- Ez nagyon erős, és kevés kell belőle, különben beteg lesz, aki fogyasztja.
A kínai gyógynövényboltot, ha a városban vagyok, mindig meglátogatom. Elég ritka növényeket, gumókat és virágokat is termesztek, illetve megvan a birtokon, ahol most vagyunk és ha máshogy nem, hát így is érdemes pénzhez jutni. És tanítani, tanulni is egyben. Yang bácsi száz környékén van, de a mai napig tudja minden hozzá betérőnek, hogy mire van szüksége és emlékszik, kinek mi lett készítve az utóbbi alkalmakkal. Otthonról hozott a fia egy nagyon értékes gombafajt, amit sikeresen telepítettem meg kicsiny ligetes részen, megfelelő hely a számára és a felesleg jó részét neki hozom el, cserébe. Viszont másféle hatásai is vannak, ezért az adagolására és társítása más növényekkel eléggé eltér.
- Jó-jó. – bólintgat és megjegyzi. Sosem szokott mérni, mindig szemre jegyez meg mindent.
- Yang bácsi, van még abból a jófajta dohányukból? – egy közepes méretű fadobozt tesz az asztalra és felém tolja.
- A többit holnap el tudod rendezni a lányommal. – mosolyog felém. Mindig többet fizet, mint amennyit ér, amit hozok, ezért cserébe mindig hozok neki valamit még a legközelebbi alkalommal.
- Nem baj, ha holnap viszem ezt is? – mutatok a dobozra. Nincs kedvem a kezemben cipelgetni.
Kilépve máris érzem, hogy esni fog. Mélyet lélegzek, ösztönösen, majd felköhögök. A város koszos levegője nem nekem való. Eleve gyengébbnek érzem magam, ezért sem tartózkodok sokáig egy-egy városban, főleg itt.
Összevonom a szemöldököm. Olyat érzek, mint amikor egy vad támadni készül. Körbenézek, mert elé közel érzem. Egy kamasz fut, éppen felém. Nyomában pedig egy németjuhász keverék. Elég dühösen. Hagyom, hogy a fiú elfusson mellettem, majd leguggolok és kitárom a karom, mint amikor hívja valaki a kutyáját.
- Gyere... – hozzám hívom. Megáll előttem, morogva, támadásra készen, ínyét huzogatva.
Felfelé nyitott tenyrem kiteszem elé.
- Minden rendben... jól van... gyere....
A kezemet nézegeti, huzogatja az ínyét, de már nem morog. Végül közelebb lép és megszagolja a kezem, majd megnyalja. Végül leül.
- Jól van, már minden rendben. – az álla alá, majd a füléhez kúszik a kezem, megvakarom és megsimogatom a fejét.
- Most már nem fog bántani. – szólalok meg normális hangon, félig hátrafordulva a fiú felé. Hallottam, ahogy megáll.
- Keresd meg a gazdit. – indítom vissza az ebet, aki sprintbe vágva fordul vissza, ahonnan jött. Mire a fiú felé fordulnék, már az is eltűnik.
- Szívesen. - képet vágva tárom szét a kezem. Akkor ennyi volt.
Vissza az elejére Go down

Ascariel
Don't Hide Your Real Face

Ascariel
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) EmptySzer. 8 Júl. 2015 - 21:22


Kínai negyed

A kínai, ázsiai kultúra szinte minden eleme megtalálható ebben a színes, nyüzsgő városrészben. Üzletek, boltok, éttermek, történelmi és kulturális látványosságok sokasága várja a látogatókat. Ám a turista biznisz mellett sok illegális üzletet lehet itt kötni és olyan árukat megtalálni, amit máshol nem.

írta Fionn




Vissza az elejére Go down
https://fateofascariel.hungarianforum.com

Ajánlott tartalom
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Kínai negyed (Manhattan)   Kínai negyed (Manhattan) Empty

Vissza az elejére Go down
 
Kínai negyed (Manhattan)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York-