Share | 
 

 Lenny falodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Szomb. 6 Feb. 2016 - 7:44




Amelia & Cyrana



Hát szó se róla elég rendesen meglep a kérdéseivel, meg azzal is, hogy össze akar hozni a nagybátyjával, miközben még nem is ismer. Azon akár meg is sértődhetnék, hogy ilyen korosnak tart, de mivel nem vagyok egy sértődős típus ez fel sem merül, főleg amennyire szegény szabadkozik a félresikerült próbálkozás után. Amúgy... ha nem lenne valakim akár még meg is ismerkednék a fickóval, mert miért ne? Végül is nem olyan halálos egy nagyobbacska körkülönbség sem, ha egyébként meg van a vonzódás, vagy netán még valami plusz is. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem vagyok válogatós, de végül is miért is ne
- Na, semmi gond nincsen, ne ijedezz ennyire. Nem tettél semmi rosszat, egyébként is úgy gondolom, hogy ha két ember szerelmes, akkor a kor aztán a legkisebb nehézség, ami közéjük állhat, csak hát nekem ugye van valakim. - elmosolyodom újra, vagy is hát tartom a mosolygós állapotot. Nem akarom én hogy ezt ennyire magára vegye. Előfordul, hogy az ember kicsit elszámítja magát, de nem tett semmi rosszat. - Egyébként is becsülendő, hogy így foglalkoztat a nagybátyád boldogsága. - bár ha jól sejtem, akkor a fickó annyira nem értékelné az efféle próbálkozásokat egyébként, mert hát az emberek nagy része nem szereti, ha a háta mögött próbálnak nekik kapcsolatokat összeszervezni. Aztán van a kifejezetten konok fajta, aki esetleg még fel is kapj a vizet, ha rájön, hogy megpróbálnak neki nőt/pasit szerezni, mert úgy van vele, hogy ő is meg tudja oldani magának, miközben persze látszik jól, hogy ez nincs így. Gondolom a nagybátyja is eléggé magányos típus lehet.
- Igen azt hiszem, ő is így néz rám, vagy hát gondol és... valahogy érzem. - a rezdüléseiből és a pillantásaiból, hogy ő is így van ezzel, hogy érzi, hogy ez valami különleges, hogy ez nem csak egy egyszerű egy alkalmas kaland, hanem valami sokkal-sokkal több. És ezt én is tudom és nem csoda, ha minden alkalommal megdobban a szívem, ha csak rá pillantok. Azt hiszem belé zúgtam, nagyon is!
- Attól, hogy nem szenvedtek látványosan még nem biztos, hogy nem is szenvedtek. Sokaknak nem is volt esélye megtalálni az igazi nagy szerelmet... nem hiszem, hogy az jó világ lett volna. - azért kissé elképedve meredek rá, hiszen nem gondoltam volna, hogy egy fiatal lány így gondolkodhat a szerelemről, meg a kapcsolatokról. - Ha most a nagybátyád hozzá akarna adni egy ismeretlenhez... akkor azzal nem lenne gondod? - nem is tudom, az alapján, amit mond akkor gondolom nem, de ettől még nem kevésbé hihetetlen az, hogy tényleg így vélekedik. Tudom persze van a mai kornak sok hátránya és persze nekem is volt pár gallyra ment kapcsolatom, de ha mondjuk lennének szüleim, akik hozzáadtak volna valakihez akkor talán sosem találkozom Elijah-val és sosem lehetek vele. Azért az... rémes lenne! Igenis így legalább meg van az esély arra, hogy boldogok leszünk, még ha esetleg nem is sikerül, vagy túl nagy a láng először és aztán még se jön össze. Én azért most mégis úgy érzem, hogy tökéletes lesz vele minden, bár biztosan csak a kezdeti rózsaszín köd mondatja velem.
- Nem is az csak... - megvonom kissé esetlenül a vállamat. Azt hiszem ő is érzi, hogy ez most egy fura helyzet, mert hát eléggé másképp vélekedünk erről. Én persze ettől még nem fogom úgy gondolni, hogy baj lenne vele, vagy velem. Másképp vélekedünk, másképp éljük az életünket, ezzel nincs különösebben gond, amíg nem akarjuk ráerőltetni a másikra az akaratunkat. Én ettől még ugyanúgy oda vagyok Elijah-ért és ez nem is fog megváltozni most úgy érzem.
- Hű, ezt tényleg nem igazán tudom még... nem beszéltünk róla. Még elég friss az egész, csak pár hete tart... tényleg nem tudom. - azért kicsit elbizonytalanodom, mert sok minden lehet még itt akadály. Tudom is én teszem azt munkát kapok valahol messze, vagy netán baj lesz belőle, ha utólag látják meg, hogy együtt vagyunk és elkezd terjedni valami pletyka. A desszertembe temetkezem inkább.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Szer. 3 Feb. 2016 - 12:08

*Vannak azok a témák, amiket nem szabad erőltetni vagy épp feszegetni. Nos, ez az amit jobb ha ember békén hagy. Így már egy szót se szóltam hozzá, ezzel a témával kapcsolatban. De némi sajnálat feltűnhet az íriszeimben, amiről persze fogalmam sincs. Tudom, hogy attól rosszabb nincs, de ez valami önkényes dolog, amit az ember nem tud szabályozni.
A társkeresési célzattal elejtett nem csak enyhe célzásaim ezúttal n(s)em találnak el a megfelelő emberhez. De egyelőre annyi a mázlim, hogy még Gordonhoz sem jutott vissza, tekintettel arra, hogy bizony akkor kapnék én a fejemre. Meg jönne a szokásos; „nagyfiú vagyok, megoldom” vagy épp a „nekem nincs időm ilyesmire Clara”. Szóval ettől szeretem magam megkímélni… de elengedhetetlen tény, amit még Apukám is elismert magának, hogy; egy férfi mellé asszony kell. Még akkor is, ha néha az agyára megy.*
- Ó… neharagudj… én… mellé lőttem. * Szakad ki belőlem egy lemondó sóhaj, ami jelzi, hogy ezzel már végképp feladtam a dolgot. Alig öt évvel idősebb tőlem én pedig az nagybátyám ajánlgatom neki. Fuj. Ez még rosszabb attól a feltételezéstől is, hogy ideje fiúznom vagy mi. Arcom kissé kipirult, de persze nem azért mert melegem van, szimplán csak szégyellem magam. Lehet, hogy mégis Gordonra kéne bíznom a dolgot? Ahogy elkezd mesélni a nagy szerelemről, hirtelen mintha hiány érzetem támadna. Bár az nem bók, hogy a sulis társaim szemében ugyan ezt látom mint az övében. De attól még azt bizonyítja, hogy mind az, amit én a hátam közepére sem kívánok milyen csodás. Egyszerűen csak megtörténik az emberrel és annyi jót ad. No meg persze rosszat is. De ha igazán jól csinálják az emberek és mind a kettő szemében ez a csillogás van… akkor az működhet is és szólhat akár örökre is, nem?*
- És Ő is ugyan így néz rád? * Kérdeztem meg, leplezetlen kíváncsisággal és most szívesen tartanék elé egy tükröt… de nincs nálam. De azt hiszem, hogy ezt érzi a másik és azért olyan a szeme, szóval nem fog tárgyi bizonyítékra szorulni a kérdésem.*
- Miért volna az? Az őskorban, megfogták a nők lábát és bevonszolták a barlangba, kijelentve, hogy „az enyém” aztán meg követek, hírnökök, csatlósok egyeztették le a házasságot anélkül hogy a felek akárcsak köszöntek volna egymásnak. Később is, mikor kialakult a fotógráfia jó esetben egy képet küldtek egymásnak aztis csatlósokon keresztül vagy postán. Mégis sokan lettek özvegyek, ami bizonyítja, hogy a házasság működött. A világ nem változik… csak anno a házassággal kezdtek és szerelem lett belőle. Most meg a szerelemmel kezdik és házasság lesz a vége, vagy egy nagy adag fájdalom amin kesereghetnek az emberek. Meglátásom szerint, a régi módszer jobb volt. Hallottál olyanról, hogy elváltak vagy látványosan szenvedtek? Nem, olyannak fogadták el egymást és szerették meg, mint amilyenek voltak és az ember lakva ismeri meg egymást. Idejük sem volt arra, hogy kitapasztalják, hogy a másik mit szeret és egy álcát öltve magukra nyerjék el a kegyeiket. Nem volt megjátszás, hízelgés… * Fejtettem ki a véleményem, talán egy kicsit hosszan is. De én csak megakartam nyugtatni, hogy egyáltalán nem baj az, hogy nem tud a másikról semmit. Mire végeztem a monológommal sikerült felfognom is, hogy most mit mondtam. Kellemetlenül az ajkamba harapva sütöttem le a szemeim.*
- Most nagyon tárgyilagos és illúzió romboló voltam igaz? * Kérdeztem meg, kissé ficeregve a kellemetlenségtől. Eszembe se jutott elvenni a kedvét vagy valami. Pusztán csak nem tudom, hogy mi az a hű de nagy szerelem így mindig valami tényekre tudok alapozni. De közbe szól az inni valóm, és Cyranának a desszertje én meg már kapok is az alkalmon és sietős léptekkel megyek a kiszolgáló pulthoz. Le se tagadhattam volna, hogy menekülök. De nem a nő elöl… isten ments. Rég beszélgettem már valakivel egy jót. Csak a saját tudatlanságom és persze a realitásom elöl menekülök pár percre. De tényleg nem tart tovább. Egyik kezemben a desszert, a másikban az üdítőm. Ahogy elé tettem, már vissza is huppanok a saját helyemre és bele is iszom az üdítőmbe. *
- Mit gondolsz mi lesz suli után? Terveztek valamit?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Csüt. 31 Dec. 2015 - 20:25




Amelia & Cyrana



Nem zavar, hogy végül is nem egyedül eszem, amúgy is van olyan pillanat, amikor nem érdemes erőltetni azt, amit csinálsz. Ha nagyon nem megy, ha nagyon nem jön az ihlet, akkor csak szenvedsz és hajtod magadat és végül úgy se lesz belőle semmi sem. Így viszont dumálok a kis csajjal és elvonja a figyelmemet.
- Oh nem gond, tudod már megszoktam ezt az állapotot. Árva vagyok, előfordul. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Nem kell e miatt rosszuk éreznie magát, nem most árvultam meg, nem olyan vészes ez az egész. Amióta emlékszem bármire is az életemből, azóta ez a nagy helyzet, nem szomorkodom miatt, sőt nem is kerestem soha sem a családomat. Mi értelme lenne? Úgy vagyok vele, ha egyszer elhagytak annak biztosan jó oka volt, akkor pedig butaság lenne keresni őket, nem érnék el vele semmit. Ha ne adj isten meg is találom valamelyiküket a végén csak rossz érzés lesz, hogy új családjuk lett, vagy csak rám nem volt szükség. Nem akarom e miatt rágni magamat, így is elég zűrösnek mondható az életem, nem veszek a nyakamba még több problémát szülőkutatással. Az viszont tényleg meglep, hogy össze akar hozni a nagybátyjával, nem számítottam rá, hogy ma még ilyen ajánlatot is kapok, főleg hogy bár igaz a korkülönbség nem annyira számít, de... azért van egy szint, ami lehet hogy sok, főleg mondjuk tíz év múlva, vagy még később.
- Fú, nem tudom, hogy ezt most jónak, vagy rossznak vegyem. Inkább huszonkettő, azt hiszem kicsit idős lenne hozzám a nagybátyád. - de azért aranyos az ötlet és ezt a mosolyom is mutatja. Mármint, hogy így odafigyel a pasasra, hogy ne legyen egyedül, de azt hiszem korban inkább mondjuk a tanáraim közül kellene vadásznia neki, vagy tudom is én, de szerintem én nem vagyok pont a legalkalmasabb erre a célra.
- Hát... korra ő nincs harminc sem kb. Még nem kérdeztem meg, hogy hány éves, az az igazság, új még a dolog, egyelőre én se tudom mi lesz, de csak év végéig kell kihúzni, akkor úgyis végzek és ez már nem lesz gond, de túlságosan édes. Azt hiszem totál belezúgtam. - és igen talán még egy kicsit el is vörösödöm, de inkább a lelkes rajongástól csillog a szemem. Tényleg oda vagyok érte, még ha nem is ismerem jól, de olyan édes és kedves, hogy nem izgat a kora és az sem hogy tanár. Majd valahogy megoldjuk, amúgy is van annak izgalma, hogy nem mondhatjuk el senkinek sem. Persze igen gondolhatnék arra, hogy épp most mondtam el, de egy ismeretlen lánynak, aki csak nem rohan egyből az egyetemre, hogy keresztbe tegyen mindkettőnknek igaz?
- Hű, te kíváncsibb vagy, mint én. - nevetem el magamat, mert hát annyi kérdése van, hogy simán elmehetne akár ő is újságírópalántának, mint én, szerintem jól is állna neki igazából. - Nem tudja senki sem most még, új keletű és tudod azért van bennünk egy kis félsz. Azt sem tudom, hogy milyenek a rokonai. Gáz, hogy alig tudok róla valamit igaz? De azt hiszem ez olyan... nagy szerelem. - jó persze esetemben ez nem olyan őrült meglepő. Én könnyen oda tudok lenni bárkiért egyébként is, van bennem egy jó nagy adag ragaszkodás. Az árvaság ezt hozza ki az emberből, akárkit ismerek meg rá tudok akaszkodni rendesen, de mégis úgy érzem ez valahogy akkor is más.
- Végül is... egy olyan browniet hozol nekem fagyival? - legyen, úgy se tudok sokáig ellenállni az édességnek, ez tényleg így van, nem is olyan meglepő a dolog egy nőnél. Többnyire szeretjük az édességet, csak aztán jön a lelkiismeretfurdalás, mert nem kellett volna megenni. Mázli, hogy az én alkatom elég jó, nem jelentenek rám túlságosan nagy veszélyt az édességek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Szer. 30 Dec. 2015 - 14:24

*Ó én marha… az agyam azt, hol hagytam? De most tényleg! Szemeim az asztallapra irányítottam, bár semmi érdekes nem volt rajta. Nem akartam Cyranára nézni, mert én éreztem magam kellemetlenül, hogy ez nem esett le. Azonban sajnálkozni sem kezdtem el, valahogy nem éreztem helyén valónak a dolgot.*
- Bocsánat, nem akartam faggatózni. * Jobb híján csak ennyi hagyja el a számat és inkább eszek. Addig se beszélhetek össze meg vissza minden féle baromságot és kérdezhetek olyat, amihez semmi közöm nincs. Mint például, hogy mi történt. A nevek kérdése az már más kérdés. Nekem pusztán azért van három nevem, mert jó édes apám túl sznob volt ahhoz, hogy hagyja, hogy kettő legyen pusztán. De egy szavam se lehet, legalább nem valami virág vagy bolygó nevét kaptam mint a tudósok gyerekei. Szóval lehetne rosszabb is.
Érdeklődve nézem, hogy mit kutakodik és közben a barack levem is elfogyott, de egyenlőre még lusta vagyok kérni egy másikat. Messze a pult, amúgyis mindjárt kivégzem a spagettit szóval teljesen ráér majd a desszerthez. *
- Ó remek… köszönöm. * Csillannak meg az íriszeim és a telefonom tokjába csúsztatom a cetlit. Ám hanyag módjára rá se pillantottam a címekre. Na nem azért mert nem érdekelt, hanem mert ha olyan cím van ami felkelti az érdeklődésem képes vagyok most is megnézni, hogy miről is van szó pontosan, vagy hogy mit találok ott. Igen, a kíváncsiságom a legnagyobb hátrányom. Viszont én nem éreztem magam képesnek arra, hogy írjak. De nem fogom megmutatni egy idegennek, hogy a kedves, aranyos és kitartó külső mögött valahol nem is olyan mélyen egy önbizalom hiányos lány van. Mégis kitől kapnék egót? Gordon nem az a típus, a srácokat kerülöm. Szóval… a senki az úgy reális.  S ha már Gordonról volt szó, butaságom ne továbbja, hogy ki is használom Cyrana társaságát. Méghozzá egy gyors társkeresővel.*
- Huszon öt-hat? * Többnek nem nézem, de a kor az pont nem számít. Legalábbis itt New Yorkban, ma már végképp nem. Még az sem meglepő ha azonos nemű párok szaladgálnak az utcákon, ráadásul mindezt a nyilvánosság elé tárva. De pici tervem kudarcba fullad szinte azonnal, hisz a lánynak barátnője van. S ez ha tetszik, ha nem… tiszteletben kell tartani. Így inkább afelől érdeklődök mert elég zavarosan fogalmazott. A válasz hallatán azonban egy pillanatra elakad a kezem a mozdulatban, ahogy épp a spaggetis tányérom tolom odébb, hogy helyét a desszert vegye át.
- Tessék? Mármint… ilyen fiatal tanárok vannak vagy Gordon túl fiatal hozzád? És amúgy milyen? Hogyan tudjátok összeegyeztetni a kettőt? * Hangomban csak meglepődés van, azonban semmi ítélet. Érdeklődés, kíváncsiság és némi tudatlanság. De attól még elég nyitott vagyok arra, hogy szinte bármit elfogadjak. Az már más kérdés, hogy hogyan fogadom a dolgot. *
- A rokonai tudnak rólatok? Nem támadnak sokan miatta? ÉS Ő ilyen nagy szerelem, mint a könyvekben? * Ezer meg egy kérdés jutott még eszembe, de valahogy inkább hallgattam. Egyenlőre bőven elég lesz neki ezeket megválaszolni, feltéve ha egyáltalán kapok rájuk választ. *
- Nem gondoltad meg magad? * Bökök a villámmal a desszertemre, úgyis hoznom kell inni, szívesen hozok neki is valami édeset. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Pént. 4 Dec. 2015 - 21:23




Amelia & Cyrana



Szerencsére az, hogy árva vagyok már régen nem mozgat meg bennem olyan mélyen dolgokat, hogy ez a kérdés most rosszul érintsen és ne tudjak mit kezdeni vele. A szüleim nem élnek, nem is ismerem őket. Biztosan más lenne a téma, ha mondjuk meghaltak volna, főleg ha netán nem is olyan régen, de így nincs az a nagy hiányérzet. Persze sokáig volt, de inkább még gyerekként, aztán megszoktam és elfogadtam, hogy nekem ez a fajta élet jutott.
- Az nehézkes lenne, nincs hová. Az árvaházból a felnőttkor betöltése után kivágják az embert, onnantól egyedül kell megoldani. - simán megrántom a vállamat és ráharapok a hamburgeremre. Oh nem ráz meg ez engem annyira, hogy ne tudjak beszélni róla. Így azért sejtheti, hogy mi az ok, szimplán árva vagyok, de nem olyan rémes ez. Végül is azt se tapasztaltam meg soha, hogy milyen ha szülők fárasztanak és osztogatnak parancsokat. Jó persze tény, hogy az árvaházban is voltak szabályok, de nem olyan halálosan sok, amit ne tudtam volna elviselni.
- Ez jobb indok, nekem csak ez tetszik jobban, a Penelope olyan... a fene tudja, nem illik hozzám. - azt sem tudom, hogy miért kaptam, de biztosan volt valami oka. A szüleimtől nem kérdezhetem meg, de az is lehet, hogy ráböktek két névre a naptárban, amikor megtaláltak és kész. Valahogy soha sem kérdeztem, hogy mi az oka, hogy miért kaptam. Nem arról van szó, hogy nem érdekel, csak hát nem biztos, hogy olyan jó lenne a válasz.
- Hát akkor... - felpattintom a táskámat, előkerül a kis jegyzettömb, amit sokat használok és egy toll is, hogy felvéssek rá pár webcímet, ahol egyébként meg szoktak jelenni írásaim, azt tolom át neki a tányérok között. -... nézz majd körül, vannak más írásaim is, van ami érdekesebb, mint a gyógyszeripar. - bár ez se lesz uncsi. Úgy csinálom meg, hogy ne legyen az, pont azért néztem annyira körül a cégnél és azért faggattam Mr. Montgomeryt olyan sok mindenről, hogy legyenek érdekes témák és ne csak a száraz gyógyszerészeti anyag, amitől egy átlag ember tuti, hogy agyzsibbadást kapna menten.
- Akkor írj? Van egy csomó ember, aki vevő az ilyesmire egyébként, akár arra, hogy könyvet írsz, vagy csak felvetéseket, boncolgatod a témát. Csomó lehetőség van. - én is szeretem az ilyesmit, akár majd meg is láthatja, hogy a cikkeim között is vannak hasonlóak. Még egy saját blogom is van, aminek szintén felírtam a címét, oda szoktam ilyen kis elmélkedéseket írni. Szeretek én is mindent, ami ilyen fikció jellegű, 56-os körzet és társai. Persze ezeknek nem lehet csak úgy utána járni, de ettől olyan izgalmasak. Az ember sok mindent elolvas és nem hisz el mindent és megpróbál utána járni, felvázolja a saját véleményét, szembe állítja egymással a tényeket és ferdítéseket, tök izgalmas tud lenni!
Amikor kiderül a nagybátyja kora azért nem sokon múlik, hogy ne legyen a dologból egy röpke nevetés, de végül visszafogom magamat és csak egy viszonylag széles mosoly marad. - És mit tippelsz én hány éves vagyok? - oké persze a 35 éves fickók között is vannak helyesek, meg jó kiállásúak és tény, hogy általában bukom az idősebb pasikra, hiszen Allenre is ráhajtottam. Ez persze utólag átgondolva végképp vér ciki, hiszen ő a rokonom, csak hát eredetileg arról halvány gőzöm sem volt. Ciki. De legalább nem lett belőle semmi. A 35 év viszont már nekem is soknak tűnik, meg aztán ott van nekem Elijah és persze naná, hogy rákérdez a zűrökre. Akár lehetne újságíró is, ha már ilyen kis kíváncsi a szentem, még jól is állna neki.
- Hát... a pasi idősebb nálam egy kicsit, ami még talán a kisebb gond lenne, mert nem sokkal, de... - elhallgatok. Nem biztos, hogy el kéne mondanom, de úgyis nehezen tartom a számat, meg aztán nem is ismerem, ő sem engem, nem fog rohanni az egyetemre, hogy beköpjön a dékánnál minket és jól kiszúrjon velem... igaz? - ... a tanárom. - bököm ki végül. Cseppet sem szégyenkező a mosolyom, sokkal inkább izgatott, vajon mennyire lepődik meg, vagy mit fog gondolni, jön majd a döbbent arckifejezés?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Csüt. 3 Dec. 2015 - 19:14

- Ez így van. * Bólintottam rá határozottan. Ugyan nekem csak 2 hét volt az, míg a kutya se kérdezte meg, hogy milyen napom volt, vagy várt azzal, hogy a kedvenc sütim hozta haza fele de az bőven elég volt. Mégha nem is ez volt az oka annak, hogy hiányérzetem volt. De legalább tanulságos volt. Megtanultam, hogy másoknak még annyi se jutott mint nekem és persze, hogy egyedül lenni borzalmas pedig hozzá tenném, hogy mindig is azaz egyke voltam akinek nem volt szüksége senkire.*
- Miért nem költözöl haza? Csak nem éltetek olyan messze. * Kérdeztem rá nyíltan. Talán csak a fiatalságom hátránya, hogy előbb beszélek és jó esetben csak azután gondolkodom. De most még csak gondolkodni sem akartam vagyis nem is ment. Szerintem a suli leszívta a maradék agyam is, már ami volt.
- Mert az rosszra emlékeztet. Apa mindig akkor használta a teljes nevem vagy hívott Clarának, hogyha rosszat csináltam vagy nem a megfelelően viselkedtem. No meg semmi bajom az Ameliával… anyut is így hívták. * Vontam meg a vállaim és íriszeimben halovány vágy ébredt utána. Imádtam még akkor is, mikor beteg volt. Mindig megnevettetet és bár a vége felé gondoskodni nem tudott rólam, de ott volt. Meghallgatott. Most meg… már azt se tudom mikor beszéltem bensőségesen nővel utoljára. *
- Engem minden érdekel ami le van írva. Szeretek olvasni valahogy megnyugtat és elrepít egy olyan világba, ami nem is létezik. * Szemeim ezúttal már csillogtak valahogy mindig is magával ragadtak a könyvek és majdnem mindegy volt, hogy miről szólt. Persze nyilván egy üzleti folyó lapot nem fogok unalmas estéimen előszedni, de attól még nincs kizárva, hogy belenézzek. Legfeljebb egy szót se értek belőle, de attól még megpróbálhatom. *
- A fantasy világa. Tudod… a természetfeletti meg ilyenek. Űrhajók, élet a bolygón kívül és az ilyen szokásos mende – mondák, mint az istenségek, Lucifer bukása és egyáltalán a létezése. De ez mind olyan, amire bizonyíték nincs csak mítoszok és legendák. Szóval semmi olyan, ami előre vihetne bármerre is. * Mosolyom őszinte és kiszélesedik ámbár érezni rajta, hogy nem egészen határozott és bár próbálom előadni, hogy nem léteznek bennem mélyen ott lapul, hogy de, igenis léteznek és hogy egyszer majd bebizonyítom. DE hogy hogyan na azt nem tudom, esélyesen sehogyan. De nem is másnak csak magamnak akarok bizonyítani.
- 35. * Válaszolom határozottan mert bizony annyi. Apa is csak 40 volt. De hogy honnan jött ezaz összeboronálósdni? A miértje meg van ugyan… de annyit értek a kapcsolatokhoz, mint ahogy a tökből hintó lehet a valóságban. Semennyire. Gőzöm sincs, hogy a világban és az embereknek mi kell ahhoz, hogy kapcsolatot létesítsenek. Valószínűleg érzések… de azok úgy se léteznek az első perctől kezdve, hanem tesznek érte. Minden pár egyszer idegen volt egymásnak. Szóval én a részemről semmi kivetnivalót nem találtam benne.*
- Alakul? Zűrös? Mi vaaan? * Ábrázatom elárulja, hogy gőzöm sincs mire gondol a másik. Semmi értelmet nem találtam abban amit mond, logikát meg pláne nem. S ahogy eltolom a tányérom és magam elé húzom a tiramisum bizony le sül rólam, hogy most valamiféle magyarázatot várok, hogy ezt hogyan értette. Igen, sose volt még barátom, sose voltam még szerelmes még ha volt is olyan srác akit én is megnéztem de 3 méteres nagyívben kerültem mellette. Szóóóval…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Szer. 2 Dec. 2015 - 16:06




Amelia & Cyrana



Oh hát az is a nagy helyzet, hogy nincs rá keretem, hogy új adagot rendeljek csak azért, mert ez már kihűlt. Annyira azért nem megy jól, hiába van most menő és új munkám, ettől még nem lettem hirtelen milliomos, meg ott van a suli és és persze akad bőven kiadásom, nincs szülő se mellettem, aki segítene. Szóval a hideg kaja is kaja és már sokszor ettem így, nem fogok belehalni.
- Oh értem már, szóval pót. A pót is jobb, mint ha nincs. - nem boncolgatom a dolgot, próbálom egy mosollyal a jó oldalát nézni. Végül is hozzám képes jól áll, hiszen nekem pótapucim sincsen, nem is volt soha, neki pedig ha jól sejtem akkor ez viszonylag új állapot, szóval valószínűleg nem dobbantottak a szülei és hagyták el, ahogyan az enyémek.
- Nagyjából. Koleszban még majdnem egy évig, mármint a suli végéig egy szobatárssal, aztán majd ki kell találnom, hogy mi legyen. - a gondterheltség apró redői megjelennek a homlokomon, ami érthető, valami albérletet kell majd keresnem és azt még nem tudom hol és hogyan és mennyibe fog fájni. Amúgy se szeretek egyedül lenni, elég erősen társaságfüggő vagyok és nem tudom, hogy lesz-e olyan, akivel majd összeköltözhetnék. Az lenne a legjobb, de a szobatársam még egy évet marad a koleszban, idegenekkel pedig neccesebb, de még van időm kitalálni, csak összehozok valami jó megoldást. A végén max. beköltözöm a vadi új irodámba, úgy láttam elég kényelmes a kanapé, vagy majd sátorozok... az se rossz.
- Oh bocs, tényleg, csak kissé elkalandoztam. - elnézést kérő mosollyal memorizálom a nevét. Pedig nevekben nem vagyok rossz, még is sikerült rosszat mondanom, de ez van, ha épp azon agyalsz mi lesz veled a jövőben. - Fene tudja, ezt szoktam meg. Te miért nem használod a középső nevedet? - széles mosollyal csípek vissza képletesen. Persze nem rossz, de nekem olyan régies, meg ódivatú, azt sem tudom, hogy honnan van, és miért kaptam. Ha egyszer nincsenek szüleim miért kaptam egyből két nevet? Tök felesleges, csak hát így vagyok a rendszerben, arra meg lusta vagyok, hogy átírassam. - Valószínűleg sok helyen, az tuti, hogy pár netes újságban és gondolom üzleti lapokban, érdekel? Igazából próbálom izgalmasra megírni, de ne legyen dög unalom. - oké, hogy üzleti a téma, meg persze gyógyszerekről szól, meg a vállalat dolgairól, de szerintem lehet ezt úgy is összehozni, hogy megértse akárki és persze hogy érdekes is legyen akkor is, ha valaki nem ismeri annyira a témakört, talán még egy tizenhat évesnek is.
- Elvárások mindig vannak, maximum nem mindig tudsz róluk. Lehet tanártól, vagy akárkitől, de az jó, ha nem izgatnak. - szülőktől nem ezt nem is mondom, bár ott van a pótapucija, neki lehetnek elvárásai, még ha nem is nyomatja őket erősen. Főleg egy lány esetén ott van a "rendes pasit találj", meg a "harminc éves korodig, amíg nem házasodtál meg maradj szűz". Na nem mintha ezekről lenne fogalmam, nem volt sosem ilyen féltő szülőm. Mázli, mert most tuti, hogy hülyét kapnának a szüleim, hogy egy tanárral kavarok.
- Akkor mi érdekel igaz? Valami biztosan. Mit tudom én... akár a kötés-horgolás, de valami csak foglalkoztat. - na most már kíváncsi vagyok. Persze ilyen fiatalon még nehéz kitalálni, hogy mit szeretnél csinálni, hogy mit akarsz kezdeni magaddal, de szerintem, ha akarod, akkor rájöhetsz, csak jól magadba kell nézned. Sok minden van, amiből az ember nem is gondolná, hogy kihozhat valami jobban, bővebb jövőbeli tervet is, pedig csak kreativitás kell és jó szemléletmód. A következő kérdésére azért kissé elkerekedik a szemem, mert egyértelműen és nyíltan össze akarna boronálni a pótapucijával?
- Hány éves ez a Gordon? - nem tehetek róla, de azért egy rövid nevetést megengedek magamnak. Elég abszurd helyzet, hogy összehozna a nagybátyjával, pedig alig tud rólam valamit, még azt sem hány éves vagyok. - De amúgy... van... vagy legalábbis valami olyasmi, alakul, csak kissé zűrös. - na igen, úgy néz ki, hogy nekem folyton az idősebb pasik jönnek be a képbe, bár nem tudom, hogy ez a Gordon hány éves, de Elijah is minimum 26 lehet, bár nem tudom a korát, de a 30 se lepne meg.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Hétf. 30 Nov. 2015 - 20:07

*Szívesen megkérdezném, hogy miért nem rendel akkor inkább egy másikat. De lehet, hogy Ő hidegen szereti. Abban pedig semmilyen szakács vagy pincér – ami egyébként itt nincs is, ha csak nem a nagy forgalom hozott magával azt is – nem akadályozhatja meg benne. *
- Nekem még a spagetti megy… de ez finomabb. Kezdő vagyok. – vontam meg a vállaim könnyedén. – Jaaa… hogy Ő, de hogy is. A nagybátyám, pót apuci jelenleg… legalábbis nagyon próbálkozik, hogy a hivatalt kielégítse. * Többet nem mondok. Ennyiből a másik már leszűrhette, hogy árva vagyok és csak Ő van nekem. De pont nem erről szeretnék csevegni ebéd közben… meg úgy alapjába véve semmikor se szívesen. Bár azt mondják, hogyha az ember lánya beszél róla, akkor könnyebb feldolgozni is. De akkor sem ezaz a pillanat lesz az. *
- Gondolom, te már egyedül élsz. * Kérdeztem meg, mert hát én legalábbis elég idősnek néztem hozzá meg elég önállónak, tekintve, hogy dolgozik. De sok 40 éves felnőtt férfi és nő még mindig a szüleivel él, így aztán sosem tudni. Közben persze be-be kaptam egy-egy falatot és a világért se hagytam volna, hogy teljesen kihűljön. Különben is… ha ez kihűl, a fagyim elolvad. Egyáltalán nem jó párosítás. Szóval igyekeztem bizonyos határokon belül. A bemutatkozásra azért hanyagoltam az ebédem.*
- Jennings… - javítottam ki ösztönösen a nőt. Aztán rájöttem, hogy nem kellett volna. De már késő volt. Alsó ajkamba harapva fogtam vissza a mondat többi részét, hogy mi a különbség a kettő között. – Penelope… igazán szép név. Miért nem használod? * Egyből mondta a becenevét, így nem volt nehéz kitalálni, hogy nem használja. Mondjuk én se a Clarat. Mikor a teljes nevem használták akkor mindig valami rosszat csináltam vagy épp Sam heccel, mert tudja, hogy fura érzés hallani. *
- És hol lesz olvasható? * Kérdeztem kíváncsian. Még ha nem olyan téma ami engem érdekel, már csak kíváncsiságból is megnézem. Ha más nem azért, hogy magamban véleményt alkossak. Olvasni ugyanis szerettem. *
- 16 és igen, még oda. De már nem sokáig. Alig két évem van hátra és bosszant. Ó hát, már nem várnak el tőlem semmit. De attól még… nem tudom. Bennem ez maradt meg. * Aztán a válaszára már úgy figyeltem, mint ahogy a sivatagban az emberek vizet keresnek. Érdekelt, hogy Ő honnan tudta. De a válasz egyszerűbb volt, mint azt hittem valaha is. Egyszerűen érezte mert érdekelte. Hmm… velem is így lesz? Gondolataim megszakította az utolsó mondata és el is nevettem magam. Fejem kissé hátra billentve ingattam meg.*
- Ó nem Cyra. Annyira nem érdekel a töri és ha azt akarnám kibogozni, amit a tanáraim csak tanítanak de reális magyarázatot nem tudnak adni rá… nos, hamarabb kötnék ki diliházban mint bárhol máshol. Hidd el. * Ingattam meg a fejem kissé és máris igyekeztem elterelni a témát. Nem szerettem, ha hülyének néznek vagy golyósnak. Márpedig az ami engem izgat és amire normális magyarázatot keresek.. tíz emberből tizenkettőnél ezt váltja ki. *
- Neked van barátod? Gordon biztos szívesen megismerne. * Vigyorogtam szélesen. Befásult agglegény az én apukám és valahol nem adtam fel a reményt, hogy talál magának egy normális nőt. De ha Ő nem is magának, akkor majd én neki. Éljenek a kerítő nők. (Vagy csak kéne otthonra egy női kéz az enyémen kívül? Á, nem… anyuci nélkül megvagyok. De Gordon magányos képével már kevésbé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Szer. 25 Nov. 2015 - 10:35




Amelia & Cyrana



- Kösz, akkor nem érzek bűntudatot, hogy kissé már jeges és elkalandoztam. - hálás mosollyal pillantok rá. Kedves lány. Igazából még jól is jártam vele, hiszen ideülhetett volna akármilyen tapló is, vagy teszem azt betoppan Scott és megint nem tudom levakarni magamról. Azt hiszem nem nagyon sikerül megértenie, hogy a nem nemet jelent és nem tanár. Ah pocsék dolog, hogy mindenki úgy tudja, hogy szingli vagyok, közben pedig nem, de még sem mondhatom el, még elkezdenének utána járni, hogy ki a titkos pasi a háttérben, azzal pedig nem járnék jól. Bár, ha beadom, hogy valakit megismertem a neten és még nem találkoztunk... talán ez járható út lehet és akkor Scott is leakadna rólam.
- Jogos, a főzés nálam sem kiemelkedő tudomány. A rántotta meg alapszinten és ki az a Gordon? Gondolom nem az apádat hívod így, az... fura. - bár ha fasírtban vannak, bár persze nem tudhatom. Nem volt soha sem apám, akire mérges legyek, úgyhogy ezt az érzést nem ismerem. Lehet, hogy a fickó csak valami pótapuci, vagy az anyjának az új pasija, bár akkor csak enne otthon, ha lenne anyja, bár nem minden anyuka főz, ha melózik mellette. A fene tudja, nem kéne egyből kielemeznem egy-két elejtett mondat alapján, mint valami oknyomozónak, inkább koncentrálok a fenemód hideg hamburgeremre.
- Nagyon örvendek Amelia Clara Jenkins. - megrázom a kezét és nem tudom megállni, hogy ne szélesen mosolyogva ismételjem el a teljes nevét. Legalább láthatja, hogy figyelek és memorizálni is könnyebb a dolgokat így. Az ember hajlamos az első bemutatkozásnál azonnal törölni is a neveket az agyából, legalábbis a legtöbben, nekem viszont az a dolgom, hogy sok mindenre figyeljek és sok mindent megjegyezzek. - Cyrana Penelope Evans, de elég a Cyra is és azt hiszem életben maradhatsz. - ha már ő így, akkor csak persze direkt heccből én is a teljes nevemen mutatkozom be neki, mert miért ne. Na nem mintha amúgy túl gyakran használnám a középső nevemet, a legtöbben azt se tudják, hogy van.
- Köszi! Az lesz, amúgy is majdnem kész, csak valami frappáns zárás kellene, de az is meg lesz. - igaza van, jobb lenne, ha nem aggódnék rajta és amúgy is Mr. Montgomery nem az a vérengző és veszélyes főnök, aki miatt félnem kellene. Ez még csak az első igazán komoly munkám, menni fog, attól a sajtótájékoztatótól jobban félek, mégis csak kamerák elé kell majd kiállni, még ha csak pár mondat erejéig is, viszont legalább már lesz rá tuti ruhám, méreg drága és tuti egyben.
- Hány éves vagy? Gimibe jársz még igaz? Szerintem ráérsz, én se tudtam mindig, hogy mit akarok és még most is inkább sodródom, de majd rájössz, csak ne azt csináld, amit mások akarnak csináltatni veled. - szerencsére nekem nem voltak befolyásoló szüleim, de tuti, hogy belehalnék az unalomba, hogy ügyvédnek kellene lennem, az nem nekem való munka és persze iszonyat sokat kell hozzá tanulni, ami szintén nem feküdni, az írás sokkal szabadabb dolog.
- Szeretek írni és valahogy így alakult. Suli újság, aztán irodalom az egyetemen és elkezdett egyre jobban izgatni ez az egész. Te lehetnél régész, vagy történész, ha szereted a törit és kibogozhatnád a rejtélyeket, amiket a tanáraid nem vágnak. - miért is ne? Ha ezt szereti, akkor ezzel kell foglalkoznia. Lehet, hogy később rájön, hogy még sem, vagy talál az érdeklődési körén belül valamit, ami még jobb. Egy időben én is csak szörföltem a neten, írogattam, blogoltam, aztán ez lett belőle. Kialakult, de minél jobban rágörcsöl, annál nehezebben fog.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Hétf. 23 Nov. 2015 - 18:42

- Szerintem most a szakácsnak van jobb dolga is, minthogy kispécizzen magának. Egyébként házhoz szállítást is vállalnak. Szóval kétlem, hogy meglepné a dolog. * Mosolygok kedvesen továbbra is. De ez nem meglepő. Bár Samnek fogalma sincs, hogy mégis hogyan lehetek a mai világban ennyire kedves és hogy idézzem; „Ostabán naiv.”. De az igazság az, hogy sosem szerettem bántani az embereket. Mindig valahogy… a jót látom mindenkiben. Ahogy Sashában is tettem ott a bazilikában. *
- Engem? Ugyan miért? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Mire fél pillanat múlva le is esett, hogy mire gondol a lány. – Jaa… Nos, éhes vagyok. Naponta egyszer eszem suli után itt. Azon kívül többnyire gyorskajákon élek meg Gordon rendel valami pizzát vagy egyéb ehetetlen dolgot. Kevés dolgot tudok megfőzni, és az igazság az, hogy azaz idő a tanulásból menne el. Így mikor ide jutok éhes vagyok. * Az összes fogam megmutatom a nőnek, ahogy látom lecsukja a laptopját. Bárcsak Apunál sikerült volna elérnem ugyan ezt. A vége felé már nem is evett velünk, hanem én mentem a dolgozó szobájába, hogy ne kelljen egyedül ennem. A munkájára kitérve a válasz meg lep, nem is kicsit. Így elnevetem magam.*
- Nos… akkor, hogy legalább tudd kit ölsz meg; Amelia Clara Jenning a nevem. * Nem tudom miért a teljes nevemen mutatkozom be. Talán a jól neveltségem oka, talán csak berögződés. De mindenképp nyújtom az asztal felett a másiknak a kezem. Aztán már ismét az evésé a főszerep és bár szépen, de gyorsan eltűnik a tányéromon lévő étel fele.*
- Nem hallottam még róluk. Nem rég érkeztem a városba és amúgy is, leköt a tanulás. De általános tény, hogy minél jobban ráparázol annál jobban szar lesz. Ahogy hallom szereted csinálni, szóval írd meg szívből és az lesz a jó. Akarom mondani, ne gondolkozz csak írj. *Aztán újabb röpke csend, míg ismét eszem pár falatot a kérdésre azonban csak akkor válaszolok, ha már lenyeltem. Olyan, mintha gondolkoznék rajta pedig aztán nem is. Ezen nincs mit gondolkozni.*
- Igen. Bár néha úgy érzem, hogy tök felesleges az egész. Ne értsd félre; imádok tanulni, érdekel az irodalom, a mitológia a mondák és a történelem is. De néha olyan ellentmondásos az, amit tanítanak azzal, amit olyan művekből, életrajzi cuccokból lehet megtudni, hogy összekever, hogy mi az igazság. Ráadásul a tanáraimnak már herotjuk van attól, hogy folyton kérdezek. Ja és fogalmam sincs, hogy mi szeretnék lenni ha tovább kell tanulnom. Pedig lassan itt az ideje annak is. - Húztam el a számat. A mama biztos tudná, hogy merre kell mennem ahhoz, hogy boldog legyek és az fix, hogy nem az ügyvédi pályát javasolná. – Apa mindig is ügyvédnek nevelt… de… nem tudom. * vontam meg a vállaim könnyedén, de a villa pár pillanatig csak turkált az ételben. Valahogy elbizonytalanított a saját magam bizonytalansága. Utáltam ezt az érzést… minden olyat utáltam, amit nem tudtam.
- Te honnan tudtad, hogy író akarsz lenni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Kedd 17 Nov. 2015 - 19:56




Amelia & Cyrana



Nem vagyok én egy önző, visszautasító típus és amúgy se tűnik a leányzó veszélyesnek, aki ne ülhetne le mellém, hogy megegye az ebédjét, főleg hogy ilyen sokan lettek hirtelen. Jó a hirtelen talán tág fogalom, hiszen úgy egy fél órája nem igazán néztem fel, ez idő alatt pedig úgy istenesen megtelt a hely, csak tudjam követni itt a nagy változásokat.
- Hú, hát akkor meg főleg szabad, nem bocsátottam volna meg magamnak, ha éhen veszel, mert nincs hely. - az én mosolyom is még szélesebbre vált. Hát na kedves lány annak ellenére is, hogy csont feketében van. Mondjuk időnként a szobatársamnál is elpattan valami és akkor ő is átmegy ilyen sátánista stílusba, vagy rocker, mindegy melyik, engem senkinek sem zavar a beállítottsága. Tőlem aztán lehet a csajszi sátánista is, amíg nem engem akar feláldozni valami durva képzelt démonnak, hogy az istenei... ördögei... megbocsássák neki a bűneit... vagy hogy támogassák őket? Lássuk be nem vagyok nagy ismerője az efféle vallási izéknek. Azért egy kedves bók még belefér tőlem, ezzel is megóvva magamat az esetleges feláldozástól, bár csak nincs ilyen terve, ahhoz túlságosan kedves a mosolya. Kicsit megint alkalandozom a laptopra, de aztán a kérdés visszaránt a földre és felpillantok.
- Hát olyasmi, bár azt hiszem, ha fél órája elakadtam az írással, akkor fel kéne adnom egy időre. A végén még a szakács is kiakad, hogy erőszakot követek el a gasztronómián, hogy jéggé fagyott hambugert eszem. Bezzeg téged imádni fog. - mosolyogva magyarázok, csak hogy ne érezze megzavart, vagy bármi ehhez hasonló. Mondjuk tény jobban viszonyul az evéshez, mint én, hiszen ő még fújja is a kaját, hogy ne hűljön ki, én meg hagytam jéggé dermedni az egészet. Nem szép tőlem én is tudom, de... sajnos ez nem ritka nálam. Az evést valahogy gyakorta elfelejtem.
- Szóval úgy fest, hogy oda kell figyelni mikor jövök, mert a végén nem lesz hely? Az lenne ám a ciki, imádok itt enni, még ha... nem is tűnik úgy. - na jó összecsukom szépen a laptopot és belevetem magam a hamburgerbe. Nincs pofám odamenni, hogy kérjek egy mikrózást, azt hiszem akkor a szakács a pillantásával végezne ki és a halálra még nem készültem fel. Előtte még sok mindent meg akarok tenni, mint pl. egy rendes vacsi Elijah-val és a cikkem is bekerülhetne mondjuk az újságba. Na jó, utána sem akarok meghalni, tolnám még a dolgot egy ideig... jó ideig.
- Titkos kormányprojekten, ha elmondom neked... meg kell, hogy öljelek! - egészen komolyan hajolok közelebb, még a hangomat is lehalkítom, aztán persze végül széles vigyorral húzódom vissza a saját székemre és egy nagyot harapok az amúgy is méretes hamburgerembe. Finom, még így hidegen is, nem csoda, ha olyan sokan járnak ide és csak egyre többen fognak. Esetleg megvehetnék a szomszéd helyet, amúgy is eléggé döcögős az a nyomtatóüzlet, sokkal hasznosabb lenne, ha inkább nagyobb lenne a kajála. - Amúgy igazából cikket írok. Kaptam egy állati jó állás pár hete. Még mindig alig hiszem el. A Micromed nagyvállalatnál, nem tudom hallottál-e már róluk és sajtóreferens lettem, pedig még be se fejeztem a fősulit. Elég durva, szóval parázom... állatira! Félek, hogy beégek és elszúrom az egészet. - jól esik ezt így kimondani, pedig simán lehet, hogy csak egy általános "hogy vagy?" típusú érdeklődő kérdés volt, amire igazából nem is vár választ.
- Oh rendes vagy, komolyan, de még ezzel is meg kéne küzdenem. Talán egy fagyit majd, ha kész vagyok és még fér belém. És te? Suliba jársz még igaz? - ha már kérdezett, hát én se maradjak ki, az nem lenne szép dolog tőlem, amúgy is én vagyok a riporter vagy mi fene, kérdezésben egyébként is eléggé profi vagyok, bár őt azért nem akarom úgy kihallgatni, mint Mr. Montgomery-t, azt tuti nem élvezné.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Vas. 15 Nov. 2015 - 20:16

*Az emberek sok okból szoktak együtt ebédelni. Munka miatt, párkapcsolat vagy épp randik révén. Nem sok olyan eset van, amikor csak úgy leül valaki valakihez, úgy, hogy nem is ismerik egymást. Oké, a menzán, a srácoknak szokása a kiszemelt lányhoz lehuppanni pár percre vagy ha épp élcelődni akarnak valakin. De ott sosincs csend. Nos… ha ugyan ez egy nyílt étteremben, kajáldában vagy akár a sarki büfében fordul elő, akkor annak általában mindig az a vége, hogy feszengve elfogyasztja mind a két fél az ebédjét és rossz szájízzel tovább állnak, vagy épp valamelyik elhagyja a helyet. Jelenleg az utóbbi még nem következet be, de az első még nagyon is reális. *
- Köszönöm szépen… - Jegyeztem meg, majd kicsit még mindig feszélyezve leültem a tálcámmal együtt. A táskám a széklábánál landolt, hogy ne legyen útban és más se essen át rajta. Ajkaimon egy apró, ám annál hálásabb mosoly jelent meg a nő felé. - … életet mentettél. * Szélesedett ki és nem is nagyon túloztam. Bár az éhségem első foka még nem a halál, hanem az agresszió. Ha éhes vagyok, akkor mindig agresszív leszek. A fene se tudja miért. Azonban azt furcsálltam, hogy ebédnél a nő előtt egy laptop hever. Senki nem játszik ebéd közben. Legalábbis… lehet, hogy csak én voltam ilyen szigorú magammal. Kaja közben semmi nincs, akkor evés van és az ízek élvezete. Mindenkinek jár az a pár perc nyugalom és pihenés, míg eszik. Azon kívül meg továbbra is ott a rohanóvilág fellegvára, ahol az embernek nincsen nyugalma. A dicséretre, egy ujabb mosoly jelent meg a számon és megnéztem magamnak a csizmát. Én semmi extrát nem láttam benne, de talán pont ezért volt jó. Nem az a csili-vilis, amit mostanában hordanak a lányok, hanem roppant egyszerű és mégis kényelmes. *
- Köszönöm. – mondtam, ezúttal azonban már határozottabban. Miközben a villámat és a kést a kezembe vettem, állammal a gépezet felé böktem. – Csak nem munka még evés közben is? * Kérdeztem, majd egy falatot megfújva a számba helyeztem. Imádtam a spagettiüket. Egyszerűen mennyei volt, még akkor is ha roppant egyszerű. Megunhatatlan.*
- Amúgy nem zárt be… csak akció van. Az ég tudja miért… eddig se ment rosszul és sok törzsvendég van. Nagy választék, finom ételek… lassan kinövi magát a hely. *Tekintettem körbe… bár tény, hogyha minden áldott nap egy más-más idegennel kell kajálnom, akkor sem adtam volna fel ezt a helyet. Kimondottan hasznos dolog és útba esik a suliból. *
- Min és mit dolgozol? * Bukik ki belőlem a kérdés önkéntelenül. Arcomra van írva, hogy legszívesebben bocsánatot kérnék azért. mert nem hagyom békén a nőt. De még mindig jobb a fecsegésem és a kíváncsiságom, mint a frusztráló csönd és feszengés. Szóval az esetemben nem állhat fent az a veszély, hogy úgy ülünk majd itt, mint két idegen. Pedig hát… azok voltunk. De nem is számít, a kérdésem nem vonom vissza és bocsánatot sem kérek. Persze ha nem akar a másik, akkor úgy se fog válaszolni. Maximum nem lesz több kérdés. Íriszeimben ott a kíváncsiság, de én azért nem hagyom kihűlni a kajám… nem szeretem. *
- Meghívhatlak valami desszertre? Vagy ennyi lesz az ebéded? * Najó… kérdés azzz mindig van. De valahogy megszeretném hálálni, hogy ideengedett még akkor is ha nem kéne. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Vas. 15 Nov. 2015 - 18:13




Amelia & Cyrana



Itt ülök már vagy egy órája. Tudom lassan eszem, de ez van ha elmerülök a teendőkben. Azóta is azon a cikken dolgozom, ami majd az interjúból lesz, amit Mr. Montgomery-vel készítettem. A pasas állati jó fej annak ellenére, hogy totál zavarba hozott azzal a kézcsókkal, de persze lehet hogy pont azért. Mondjuk már azóta is azon filózom, hogy ez az egész Elijah ügy nem kavar-e majd be a melóba, de nem tudnék csak úgy választani a kettő között azt remélem nem várja el tőlem senki sem. Annyira jó lenne, ha nem kéne azon gondolkodnom, hogy elmehetek-e a pasimmal valahova vagy sem. De ez van, ha a pasid idősebb nálad és a tetejében még a tanárod is... Allennek igaza van kockázatos, de mégis csak nem szabad félredobnom, mert egyszer élünk és én totál belezúgtam, hiába is próbálnám meg tagadni, nem sok értelme lenne. Rég volt már, hogy jegyzeteléskor szívecskéket rajzoltam a füzet sarkára, de tegnap óra alatt azon kaptam magam, hogy még a neveink kezdőbetűjét is belevéstem és áthúztam nyíllal is... Tiszta ciki mi?
Na, de a lényeg, egy órája melózom, a kajám már jéggé fagyott, pedig csak a felét ettem meg, a laptop előttem és időnként egy-egy villányit magamba nyomot a hideg hamburger+sültkrumpli kombóból. Itt nem olyan kaja, mint egy gyors étteremben, nem félek az elhízástól, meg amilyen tempóban én eszem... majdnem ki is ürül addig, amíg eljutok a végére, szóval nem nagy cucc. A kólám szinte érintetlen az asztalon, a laptopra koncentrálom, már sokadszor rágok át egy mondatot és próbálom letisztázni magamban, hogy mit is akarok írni pontosan. Oké megbeszéltük, hogy mi maradhat és mi nem, de azért kell a körítés, nem elég maga az interjú. Szeretném, ha minél többet ki lehetne hozni belőle, ha már megbízik bennem valaki, akkor nem akarom elszúrni, főleg hogy ez a munka nagy dolog! Tudom, hogy állati nagy lehetőség és remélem, hogy egy viszony egy tanárral nem dobja kútba az egészet. Amikor felemelem újra a fejemet a hang hallatán már totál tömve van a hely és a kis csaj épp az asztalom előtt ácsorog helyet keresve. Mosolyt varázsolok az arcomra és intek az állammal a szabad székre.
- Szia! Dobd le magad nyugodtan, nem foglalt a hely. Állati sokan vannak, amikor jöttem alig volt itt valaki, bezárt a szemközti hely, vagy mi van? - viccelek csak, ha már olyan kis megszeppent ábrázata van, nem akarom, hogy így ijedezzen tőlem, nem vagyok egy riasztó kinézetű valaki, legalábbis nagyon remélem, hogy nem tűnök annak. - Menő a csizmád. - teszem még hozzá, aztán harapok is a hambimból. Szerencsétlen már tényleg szinte jeges, de annyiszor ettem már hidegen az ebédemet, hogy egészen megszoktam, nem érint meg mélyebben a dolog. Ha már szóltam hozzá azért megvárom a választ, mielőtt visszatemetkeznék a laptopomba, kivéve persze ha kérdez vagy mond valamit, akkor nem vagyok olyan tapló. Már amúgy is ezen ülök egy órája, ilyenkor el kell gondolkodni az embernek, hogy talán jobb egy kis időt hagyni, amíg az agyad majd kidobja magától a jó megoldást, vagy a továbblendítő átkötő szöveget, mert minél jobban kínzod magadat, hogy valami eszedbe jusson, sajnos annál inkább nem fog.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Amelia Clara Jennings
☮ Kor : 18
☮ Hozzászólások száma : 31
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Pént. 13 Nov. 2015 - 13:19

*Szokásomhoz híven, most sem a menzán ebédeltem. Valahogy arra még Gordon sem tudott rá venni, hogy azt a kaját én lenyomjam a torkomon. Vége volt a sulinak és a megszokott helyre tértem be. A kívánság listámnak megfelelt. Letudtam ülni, tudtam enni és még ehető is volt. Bár tény, hogy hiányzott Anyu főztje. De olyat sehol nem fogok kapni és nem állt szándékomban bejárni New York összes kajáldáját és kipróbálni mind.
Most azonban valahogy más volt… nem tudom mi történt az emberekkel… talán a kiplakátolt akció az oka, de most minden asztal foglalt volt. A kedves üdvözlésnek már el is ment a hatása. Számat húzogatva gondolkoztam, hogy most mégis mit csináljak. Menjek haza, rendeljek valamit vagy álljak neki főzni. Úgy két perc ácsorgás után, a gyomrom döntött egy hangos korgás kíséretében. Itt maradunk és eszünk. Egy két személyes asztalnál egy fiatal lány ült… jobb híján ő maradt nekem. Kissé bátortalanul odasétáltam a tálcámmal, amin egy nagy adag carbonara spagetti gőzölgött. Mellette pedig egy nagy adag tiramisu mellette fagyival. Hát… élni tudni kell.*
- Ne haragudj, hogy zavarlak… de leülhetek hozzád ebédelni ha nem vársz senkit? Kicsit tele van a hely. * Jegyeztem meg rosszallóan. Én sem szerettem, ha ebéd közben zavarnak, tekintve, hogy napi szinten ez az első és általában az egyetlen étkezésem. Vállamon a táskám ficeget, és kényelmetlenül helyeztem a súlyomat az egyik lábamról a másikra. Tartottam attól, hogy nemet mond vagy épp vár valakit. De hát hogy is juthatott eszembe, hogy egy fiatal lány aki ilyen szép egyedül ebédel. Én ostoba… gyorsan végig néztem magamon. Bő pulcsi, csizma és persze egy farmer. Szintén minden feketében. Nos… valahogy ma ez akadt a kezembe. Nem az a lány vagyok aki sokat teketóriázik reggel.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Vas. 1 Nov. 2015 - 15:11



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 119
☮ Hozzászólások száma : 52
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Csüt. 29 Okt. 2015 - 9:41


Cyrana & Elijah

people change and forget to tell each other


Ahogyan ott szemlélgetem a falodában, igen, egyértelműen többet el tudnék képzelni, mint egy tanár-diák viszony, annak ellenére, hogy ide csak most érkeztem, még el sem indult a munkám, csak elméleti szinten, ehhez képest betoppan az életembe valaki, akire még emberként sem gondolhattam, mitikusként azért reménykedtem, hogy ha mondjuk élek pár száz évig, akkor majd eljön. És itt van! Cyrana már a stílusával is megfogott, hogy aztán bizakodhassak, hogy a külsőkkel sem lesz baj. És nem lett, maga a tökély, ahogyan játszadozik velem, ahogyan az ajkát harapdálva ráfog a kezemre. Még azt is el tudnám képzelni, hogy már ma történik valami, de volna értelme? Kár lenne elsietni, sokkal jobb, ha csak kóstolgatjuk egymást, hiszen ez egyértelműen komoly, komolynak kell lennie! Aligha hiszem, hogy ez megmarad az ártatlan flört vagy a néhány éjszaka szintjén, amikor ennyire egymásra vagyunk hangolva. Vagy ha így van, akkor mindegy, minek várni? Jól látja, zavarban vagyok, mert bár megszoktam, hogy bejövök a nőknek, na de hogy ennyire, hogy még ki is mutatja komolyan, hozzámér, és szinte felkínálkozik? Ami eredetileg vicces flörtölésnek indult, az egyre komolyabban sodor minket egymás karjaiba. Legnagyobb örömömre, hiszen már le sem tagadhatnám, nagyon megfogott. Csak hát a titkaim, hogy angyal vagyok, küldetésem van, ráadásként valóban szeretek tanítani, azért némi zavar még is támad az erőben.
- Ha nagyon akarom, számíthatok a kapcsolataimra, igaz, senki nem örülne, ha felhívnám magamra a figyelmet, de ahogy mondod... ettől még izgalmasabb. Együtt esszük meg azt a tiltott gyümölcsöt? – Ahogyan aztán még a száját is beharapja, egyenesen beleborzongok, kissé még le is sütöm hozzá a szememet, mert mintha valahol felcseréltük volna a szerepeket, én megadtam a kezdőlökést, ő meg igazi dominaként csábít, még a torkomat is meg kell hozzá köszörülnöm, mert félő, hogy ha megszólalnék, akkor valami gyermeteg hangot sikerülne kipréselnem. Na nem, legyünk csak férfiasak. Jobb is, ha elindulunk, és hazaviszem, viszont a kocsiban valóban szikrázik már minden, nem is tudom, hogy lassítsak, és érjek hozzá, vagy mielőbb érjünk a koleszbe, hogy ki tudjam tenni, netán a búcsúzásnál hátha történik valami. Jóég, tényleg olyan, mintha ember lennék, aki itt izgul egy első randi után, ami nem is randi volt feltétlenül, hanem egy spontán találka, igaz, megbeszéltek szerint, és nem véletlenül.
- Akkor... – Búcsúzom én is belenyugvóan, holnap úgy is látom, hiszen ott lesz az órán, erre már lendül is felém. Kissé lemaradva ugyan, hogy ő tegye meg a távolság nagy részét, én is lendülök, kész, eddig tartott az önuralmam. Minek ellenkezni az ellen, ami ennyire izgalmas? Nem kislány már, felnőtt nő, tudja, hogy mit akar. Én pedig őt. A csók valóban rövid, ám annál édesebb, vadabb. Mintha mindig is össze lettünk volna szokva. Igyekszem kisöpörni a tudatomból azt a kérdés, hogy a mindig egyszer majd véget ér, hiszen ő ember, nincsen tudomása róla, hogy mi vagyok valójában, bármennyire is az emberi oldamat domborítom ki. Csak beletúrok a sötét hajba, hogy egy zárócsókkal engedjem el, és még bambán nézek utána, bár nem néz vissza, de hasonlóképpen vigyorgok, mint ő, amit én sem látok. Dudálnak mögöttem, így észbekapok, és elindulok, de ebből hallhatja, hogy nem sikerült oly gyorsan a reakcióidő, mintha mi sem történt volna. Hogy fogok ezek után aludni?

//Oh, ez nekem is nagyon... nagyon.. dögös volt!!! szivecske2 //



i want to love you|| Ships in the night || ©️redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Kedd 27 Okt. 2015 - 11:56




Elijah & Cyrana



Igen egyértelműen túlmutat ez már az ártatlan flört kategórián. Sikerült elmennünk egy olyan meghatározhatatlan irányba, amit én sem tudok még egyelőre mire vélni. Vagyis... épp ez az, hogy tudok, csak nem tudom, hogy szabadna-e. Azért lássuk be, hogy itt már nem csak ártatlan célozgatások vannak, hanem valahol átment a dolog teljesen nyíltba. Szó se róla nem akarnám őt börtönben látni, más módon viszont nagyon is eltudnám képzelni sőt... jó lenne, ha nem is csak elképzelnem kéne. Annyira édes és cuki és szerintem jó pasi is, még csak nem is az a tipikus elhízott tanár, aki folyton csak eszik és ül a tv előtt, úgyhogy nem hiszem, hogy ha rajtam lenne az inge, rajta pedig semmi, akkor nagyon csalódnék, sőt... szerintem cseppet sem.
- Ohó, de így csak még izgalmasabb. Nem elég, hogy cuki tanárbácsi vagy, a tetejében még titokzatos is... ez már kész kínzás. - szórakozottan nevetek fel, hiszen igaza van rohamléptekben haladni valami felé, amit még talán el sem döntöttünk, hogy micsoda. Talán aludnunk kellene rá egyet, hogy legyen idő feldolgozni a történéseket, mert egyelőre még nem tudom, hogy nem lenne-e ebből nagyobb baj, most viszont nem tudok gondolkodni itt a jelenlétében, az valahogy esélytelen. Túlságosan édes a zavarával, ezt nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni, ha akarnám se tudnám. Mégis gondolnom kell a jó híremre, meg persze az ő jó hírére is, hogy ne legyen ebből az egészből mégis valami komolyabb baj... remélem, hogy tényleg nem lesz.
- De ha priuszod van és nem vesznek fel másik suliba? Azért ez neked is kockázatos... és persze nekem is, de... a fenébe ettől nem lesz még izgalmasabb? - nem tehetek róla, tényleg nem szándékos ahogyan még az ajkamat is beharapom, főleg hogy ezek után még mellém is ül. Igazából ő is csak mondd ezt-azt és esze ágában sincs visszafogni magát, vagy épp a helyzetet. Nem, ez az egész neki is épp annyira tetszik, mint nekem, csak még nem vallotta be magának és úgy sem képes visszafogni magát, akkor nem ült volna közelebb. Arra is igazán kíváncsi leszek, hogy a kocsiban vajon mennyire lesz könnyebb, hiszen ott nem lesz senki, még csak lopott érintésekre sincs szükség, ahogyan a falodában, amikor úgy fogta meg a kezemet, hogy ne nagyon vegye észre más. A kocsiban pedig tényleg még nehezebb. Próbálok én nem rá nézni, de komolyan... a feszültség tapintható és nekem most ki kellene csak úgy szállnom és kész? Nem kéne foglalkoznom azzal, hogy itt van és arról beszélünk, hogy mennyire kellene szakadtabbnak lennem holnap, hogy ne induljon be rám? A francba is... fiatal vagyok még, kell elkövetnem hibákat, maximum kimászom belőlük valahogy, ha mégis kiderül, hogy tényleg hiba az, amit teszek, de ez még nem is biztos, miért olyan egyértelmű, hogy ez az egész rossz igaz?
- Oké, akkor... - be kéne fejezni a mondatot, de akkor ki is kellene szállnom. A kezem már az ajtónyitón pihen, csak meg kellene húzni és kattanna is a zár, de mégis olyan állati nehezen veszem rá magamat. Szorongatom a táskámat a másik kezemmel, a szívem hevesen kalapál és rendkívül hosszú percekig csak nézem őt és próbálok nem a szeme és az ajkai között ugrálni, de... nem mondanám, hogy könnyen megy. Aztán hirtelen hajolok előre, hogy ne legyen esélye sem visszahúzódni, de csak nem tenné meg ugye? Vadul kapok az ajkai után. Cseppet sem visszafogott és finomkodó a csók, amit kikövetelek tőle és remélem, hogy nem utasítja vissza. Bárhogy is lesz, nem tart soká, csak pár pillanat, mert igenig érezni akarom, ki tudja mikor lesz az a szertárazás. Csak aztán kattan a kilincs és mint a szélvész pattanok ki a kocsiból, bevágva magam mögött az ajtót. A szívem majd ki ugrik a helyéről, hátra sem merek nézni, csak fülelek, hogy elindul-e a kocsi, neki mennyi időbe telik összekapni magát. Lassan szétterül egy bárgyú mosoly az arcomon, na ezt gyorsan le kell törölni, eléggé egyértelmű lesz a szobatársamnak, hogy nem a szendvics volt ilyen lehengerlően finom.

//Köszönöm a játékot! Ahh... remek volt! Imádtam! szivecske2 //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 119
☮ Hozzászólások száma : 52
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Vas. 25 Okt. 2015 - 19:25


Cyrana & Elijah

people change and forget to tell each other



Nem véletlen, hogy zavarban vagyok, hiszen nem úgy kezel, mint egy tanárt, hanem mint felnőtt férfit. Erre az elmúlt száz évben volt ugyan párszor példa, de így vagy úgy, mindig meghiúsult a dolog, soha senkiért nem akartam kockáztatni, vagy éppen azt mérlegre tenni, hogy a diáklány esetén mit szólnak, mennyire tartják netán rosszvérűnek.
- Na kösz. Örülök, hogy nem a börtönben akarsz látni, hanem másféle szinten képzelsz el. – Észre sem veszem, hogy az előbbi kisujj érintésből már sokadszorra fogjuk meg egymás kezét, ha véletlenül elhaladna mellettünk valaki az egyetemről, akkor szinte felesleges lett volna a sok flörtölés, egymás agyának édes húzása, mert nagyjából olyan pletykát indítana el a dolog, hogy mindennek vége lenne. Cyrana azonban olyan magával ragadó teremtés, hogy már három osztályzattal rosszabb külsővel is megdobogtatná a szívemet, és köpni-nyelni sem tudnék már attól, hogy így hozzám ér. Ahogyan végigmérem, belenézek a hatalmas zöldes pillantásába, ismételten zavarba jövök, holott én vagyok a tanár, nekem kéne magabiztosabbnak lennem. Gyorsan össze is szedem magam, nem kell itt állandóan pironkodni, csak éppen ha az embernek valaki nagyon tetszik, akkor nem olyan egyszerű csak úgy magát adnia.
- Dehogynem. Vannak, hogyne lennének, ez még csak a jéghegy csúcsa. Nem véletlenül fenyegettelek már a popsiracsapással is, annál csak rosszabb történhet veled. Vagy velünk. – Valóban, ez még nincs, ám rohamléptekkel arrafelé haladunk, hacsak az egyikünk ki nem hátrál. Még mindig nem döntöttem el, hogy milyen lépéseket tegyek, hiszen mérlegelnem kéne, hogy a lányt mennyire akarom veszélynek kitenni. Azt kétlem, hogy Vyvegar vagy Caryeth beleszólnának a civil életembe, de az már igenis komoly felelősség, hogy ne fedjem fel a titkainkat, kivéve ha tökéletesen biztos vagyok benne, hogy az illető közénk akar tartozni. És hát én tudom, hogy Cyrana okos lány, az nagyon korai feltételezés lenne, hogy beavathatjuk.
- Naná hogy miattad ördögi csábítóm. Én már tanítok egy ideje, mindegy, továbbállok. Ha neked törik ketté a pályádat, akkor mihez kezdesz? – Csóválom meg a fejemet, ám a búgó kis hang hallatán mégis közelebb húzom a székemet az övéhez, s mivel eddig szembe voltunk, most mellé kerülök, hogy legalább háttal legyek mindenki másnak, mert a tekintetétől úgy érzem, hogy hamarosan el fog valami pattanni, sürgősen el kéne válnunk, vagy nem lesz visszaút. Állítása szerint másokkal nem ilyen, akkor most bennem lát valamit? Óég! Ha kicsit is vallásos lennék, vetném a kereszteket ezerrel, ám a körünk teljesen más alapokon nyugszik. Ha úgy vesszük, akkor a kasztvezetők az istenek. Mi meg amolyan félig alattuk. Jobb is, ha fizetek, és elindulunk. Csak éppen ott meg kettesben leszünk a kocsiban, és alaposan felhívja rá a figyelmemet, hogy ha slamposnak akarnám holnapra bekérni, abban is megvan az a szexi stílus. A fene!
- Áh, igaz. Neked mindig igazad van? Különben meg hagyd csak, úgyis olyan vagy, amilyen... – Lassítok kissé, nem akarok padlógázzal tépni, amikor így néz rám, mert a végén még elfelejtek az útra figyelni. Felváltva figyelem a szélvédőt, a szemét, és az előbb említett lábát. Mintha már most megpróbálnám kitalálni, hogy mi van a nadrágja alatt. Sejtéseim azért már most vannak. Jól láthatóan mosolyodom el, viszonozva az övét, többre most nincs időm. – Oké. – Adom a visszajelzést az irányt illetően, és már be is kanyarodok. Egyértelmű, hogy nem fogok felmenni, hiszen az már nagyon veszélyes terep, de még csak ki sem szállhatok a kocsiból, akkor biztosan lebukunk. Megállok a kolesztől pár méternyire, és kiteszem az elakadásjelzőt.
- Akkor hát itt vagyunk. Találkozunk holnap. És gondolkozz azon a szertár témán. Tudod, a takarításon. – Teszem hozzá vigyorogva, nyilván nem arra gondolok, de nem merem most letámdni, hiszen ki tudja, talán ő sem biztos még a dolgában. Várom, hogy kiszálljon, most semmi további interakció, már így is felrobban köztünk a levegő, ha bármi is történne, nem tudnék elszakadni tőle. Önuralom, aztán majd repülés a jéghideg éjszakában.



i want to love you|| Ships in the night || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Csüt. 22 Okt. 2015 - 16:44




Elijah & Cyrana



Ah komolyan annyira cuki, hogy belehalok. Nehéz megmaradni csak úgy mellette, hogy ne érjek hozzá. Nem is tudom, hogy mi ez, olyan hirtelen történt, pedig nem rég még csak szimplán üzeneteket váltottunk, viccelődtünk egymással, most pedig itt van előttem és már egyáltalán nem érzem úgy, hogy olyan nagyon vicces lenne a helyzet, sokkal inkább komoly, mert egy állati helyes és cuki pasi ül itt szemben velem, akinek leginkább megfognám a kezét, de már lehet hogy attól is zavarba jön, hogy a kisujjam találkozik az övével. Láthatóan nehezen kezeli a helyzetet, de vajon miattam, vagy a helyzet miatt, vagy úgy általában ilyen másokkal is? Azért nagyon remélem, hogy nem az a típus, aki gond nélkül támad le diákokat és mindenkinek szép szavakat suttog a fülébe, az azért nem esne valami jól. Tudom, hogy naiv vagyok és elég könnyű engem átejteni, de remélem, hogy most nem erről van szó, ennyire én sem ismerhetem félre az embereket, ő ahhoz tényleg túlságosan ennivaló.
- Csak simán ez az igazság. - incselkedő vigyorral pillantok rá, hiszen még mindig zavarban van, vagy talán csak egyre jobban, de ettől az a baj, hogy még édesebb és nekem még sokkal nehezebb megállni, hogy ne akarjak hozzáérni, vagy a közelében lenni, de tudom, hogy nem szabadna és hogy mennünk kellene lassan, mármint el és nem is biztos, hogy együtt, mert annak ki tudja, hogy nem lenne-e valami kellemetlen következménye. Most nincs ugyan elérhető állapotban a szertár, a suli zárva, de... ah ezen eleve nem kellene gondolkodnom, a végén még tényleg kikiálthat ribinek a fél iskola.
- Na jó, már régen, de azt hiszem nem perellek be, úgyis tanár vagy... abból a fizetésből nem telne rá. - piszkálódás, persze mosolyogva, hogy érezze, hogy csak az. Na nem mintha amúgy nekem árvaként, koleszban lakva lenne pénzem ügyvédre, de amúgy se merült fel bennem ilyesmi. Az a nagy helyzet, attól tartok, hogy simán sikerült belehabarodnom, tehát nem kellene úgy tennem, mintha ez amúgy nem így lenne. Már a képét nézegetve, az üzeneteket olvasva is így voltam vele, de most hogy meg is láttam, azt hiszem egyértelműen elvesztem, pedig tudom, hogy nem szabadna erre gondolnom, de nem elég nekem a keze, meg a kisujja... vajon milyen lehet a csókja? Ajj Cyrana... térj már észhez! Ebből nem sülhet ki semmi jó!
- Oh, szóval még titkos útjaid is vannak? Nem gondoltam volna, hogy ezen kívül is vannak titkaid, főleg hogy ez még szinte nincs is. - mármint nem is tudom, hogy ez most mi is pontosan. Célozgattunk, de nem volt még egy darab konkrét lépés sem, csak ezek, az üzenetek és kész, és az egyetlen érintés, ami alól ő gyorsan kibújt a szendvicsét eszegetve és persze a szavak, amiben én kimondtam, hogy állatira tetszik és ez fordítva is evidens, főleg hogy mondta és vak sem vagyok, tökéletesen látom, hogyan néz, de ettől még óvatosnak kell...ene lenne, és nem belemenni egy tanár-diák viszonyba. Ki is csaphatnak és nem beszélhetek róla senkinek, mert ki tudja, hogy ki a adná tovább a haveri körömből a dékánnak, vagy másnak, aki aztán tovább adná. Nem azt mondom, hogy nem bízom a barátaimban, de ez elég nagy falat és mint tudjuk a magam korabelieknél néha be tudnak kattanni a dolgok és akkor nem gondolják át, hogy mit is tesznek.
- Tényleg... miattam aggódsz jobban? De édes vagy! - még egy kis aww hangocskát is kidadok hozzá és úgy nézek rá, mint aki legszívesebben itt helyben felfalná, vagy minimum össze-vissza csókolgatná, vagy mondjuk ebben a sorrendben. Tény, hogy nekem is elég pocsék lenne ez az egész, főleg ha azt nézem, hogy esetleg nem csapnak ki, de aztán terjedne a suliban a pletyka, ami megállíthatatlanná válna, ribinek kiáltanának ki és huss... hát elég pocsék lenne, de azért azt sem akarnám, hogy mondjuk őt kirúgják miattam. Ezért nem fogom meg a kezét, pedig valami iszonyú nagy a késztetés, miután fizettünk és elindulunk kifelé. A laptopot még a táskámba tolom, a telefon a zsebembe, aztán már mehetünk is. Odakint bepattanok a Fordba és persze elég gyakran lesek oldalra. Egy árva szót se sikerül kipréselni magamból, pedig általában elég beszédes vagyok, de most... kettesben a kocsijában, alig járnak az utcán... tényleg csak elvisz a koleszig és...
- Biztosan jó az, ha szakadt farkert veszek és kilátszik belőle itt-ott a lábam? De majd megpróbálok csapzott lenni. - széles mosollyal vonom fel a szemöldökömet, ahogyan hosszabban oldalra pillantok. Elidőzik a tekintetem az arcélén, a szép szemein, amíg vissza nem néz, csak akkor kapom el a tekintetemet. Neki az utat kell néznie, én meg nem ülhetek itt úgy, hogy közben végig bambán figyelem őt. - A következő saroknál jobbra és ott lesz egy utca után a kolesz. - bököm ki végül, ahogy legalább kicsit felmérem merre is vagyunk, mert a végén még tényleg totál másfelé kötünk ki, ami mondjuk nem zavarna különösebben, de ahogyan mondta neki még dolga van, nekem meg... azt hiszem vennem kell egy hideg zuhanyt, vagy legalább megmosni az arcomat, bár kétlem, hogy ez sokat segítene. Így is úgyis a párnámat ölelgetve fogom ma éjszaka a plafont nézni és róla álmodozni, hogy aztán holnap órán ne az asztalra könyökölve révedjek el a látványában... nehéz ügy.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 119
☮ Hozzászólások száma : 52
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Szer. 21 Okt. 2015 - 10:08


Cyrana & Elijah

people change and forget to tell each other



Nagyjából úgy érzem, hogy nem is feltétlenül arra vártam az emberi életem alatt, hogy valami különleges kalandba keveredjek, és legyek végre valaki. Most tudatosul bennem, hogy valaki tökéletesre vártam. Svájcban a kis faluban alig voltak korombeli nők, ezért aztán nem kötötte le senki a figyelmemet, így fordultam az álmodozás felé. Szó se róla, egyátalán nem baj, hogy Vyvegar angyallá tett. Ha nem teszi, biztosan kimaradtam volna az évezred fordulatos eseményeiből, mint ahogy az is egyértelmű, hogy most nem találkoznék Cyranával, hanem régesrégen halott lennék. Most pedig Caryeth fontos feladatot bíz rám, erre az teljesen elhalványul a kis barna miatt. Sosem voltam túlságosan komoly, felelősségteljes vezetője a rendünknek, a tündérsárkány agyát is állandóan húzom, holnapra is ígért egy látogatást, még el is akarom mondani neki, hogy miért vagyok itt. Annyi gondja van, biztosan jólesne neki, hogy nekem nincsenek titkaim előtte. Vélhetően még ezt a Cyranás dolgot is elmondom, úgyis látná rajta. Egyértelmű, hogy helytelíteni fogja, hiszen veszélybe kerülhet a küldetés, viszont nem olyannak ismerem, aki lebeszélne. Véleményt mond, majd hagy engem dönteni, így nála jobb barátot nem is találhatnék. Végeredményben azt kell mondanom, hogy ha csak nem üt be valami gigszer, kiválóan startolok el ebben az évszázadban.
- Hát ez szép... most rám kened. – Túrok bele cserfesen a hajamba, végül mégis bólintok. Ketten csináltuk, én is nagy szemeket meresztettem az üzeneteire, nem is tudom, hogy miből alakult ki, igazából ő kezdett el dicsérgetni, hogy milyen megértő vagyok, ezen viccelődtem. De nem, nem veszem el tőle a visszavonulás lehetőségét, különben is, én vagyok a férfi, legalább tegyünk úgy, mintha én támadtam volna le, holott nagyon is zavarbaejtő még mindig a dolog. Nagyon közvetlen vagyok a diákjaimmal, na de ilyesmi még száz év alatt sem fordult elő, hogy belebonyolódjak valakivel egy már-már buja tartalmú, romantikusan élcelődő beszélgetésbe. És még csak annak a számlájára sem írhatom, huszonot évvel ezelőtt még nem volt mobil a világon. Bár sokkal könnyebb mögé rejtőzni, az is igaz.
- Lassan? Akkor mázli, már azt hittem, hogy ezen túl vagyunk. – Nevetgélek még mindig zavarban. Igen, egyértelműek az utalások, bár ha belegondolok, annak ellenére hogy a szertárban lévő elfenekelésről beszéltünk, vagy hogy egy szál semmiben vágyom rá, ez sokkal inkább valami romantikusan flörtölős helyzet, csak éppen kiterjesztettük egy kicsit a pikáns végletig, de egyértelmű, hogy nem arról van szó, hogy csak úgy összegabalyodnék vele, hanem egyenes édesnek tartom, akivel már csókolózni is frenetikus lehet. És tulajdonképpen nem is tanár vagyok, az csak az álcám, igaz, ezt nem tudja. És ha belegondolok, imádok tanítani, úgyhogy álcának is kiváló, mert hittel teszem. Áh, végülis mindenkinek olyan az álcája, hogy ne csak alibiből tegye, Caryeth is cégvezető, és tudtommal nagyon is jól csinálja.
- Főleg tanár. Mellette meg vannak titkos útjaim. Ilyen viszont csak egy. – Vigyorgok mégiscsak rásimítva a kezemet az övére, ha már az előbb hozzámért. Ezzel egyértelműsítem, hogy nekem is nagyon új a helyzet, nehéz vele mit kezdeni, hiszen másokkal nem szoktam ilyesmit csinálni. Meg hát ha száz év alatt nem találkoztam ilyen aranyos lánnyal, aki mellesleg még külsőleg is lenyügöz, nem nagyon csinálok majd belőle rendszert. Végeredményben ha ember lennék, akkor olyan huszonnyolcnak néznék ki, ő pedig végzős, tehát huszonkettő, huszonhárom, tehát az öt-hat év egyátalán nem gond, a lányok amúgy is gyorsabban magukra kapják a felnőttség minden lényegi részét. Azt most kivonom magamból, hogy mióta élek, és hogy mit tapasztaltam, nem akarnék sosem változtatni magamon, így még mindig el tudok pirulni, ha az előbbi szertáras évődésünkre gondolok.
- Inkább attól, hogy neked. – Mondok ellent. Való igaz, én is megüthetem a bokámat, ám az jobban zavarna, ha valami ribancnak címereznék innentől kezdve, aki kikezd a tanárával a jobb jegyek, vagy az előrejutások érdekében. Abban viszont igazat adok, hogy fizessük csak mindketten a sajátunkat. Felállok, és megvárom, míg ő is végez a pakolással. A táskám a kezemben, hogy még véletlenül se akarjak hozzáérni, pedig nagyon benne van a helyzetben, hogy végigsimítok a hátán. Kivezetem a falodából, majd az autóm felé vesszük az irányt. Nem akartam túlságosan hivalkodó járgányt választani, egy sima Ford, hogy hihető legyen, hogy tanári fizetésből erre telik. Beülök, és ha ő is megtette, akkor elindulunk, amerre mutatja az utat. Néha oldalt pillantok, még szerencse, hogy nem harisnyában van, hiszen akkor kiugrana a szemem. A nadrág sem sokkal jobb, hiszen amilyen alakja van, tapadós meg minden.
- Holnap tízkor kezdődik az előadás, addig kell rávennem magam, hogy ne így nézzek rád. Kéretik smink nélkül, kócosan érkezni. Szakadt ruházat, minden, csak hogy elriassz, rendben? – Kérdezem, bár tudom, hogy esélytelen, hogy ne legyen tökéletes, hiszen minden, amitől olyan, amilyen, az belülről fakad.



i want to love you|| Ships in the night || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Hétf. 19 Okt. 2015 - 16:32




Elijah & Cyrana



Szó se róla érdekes irányba megy el ez az üzenet váltás, erre nem igazán számítottam, amikor elfelejtettem időben elküldeni azt a kis írást. Még jó, hogy nem valami szigorú tanárt kaptam ki, hanem ennyire cukit, vagy jobban jártam volna egy szigorúval és akkor nem keveredem még bajba is pluszban, mert most még akár annak is meg van az esélye? Ez a nehezítés ugyanis, hogy még mindig nem tudhatom, hogy vajon tényleg a tanárom-e és hogy nem lesz-e ebből valami baromi nagy bajom. Persze erősen remélem, de attól még sosem tudhatod, hogy ki van a vonal másik felén, főleg hogy én még csak nem is tudom a tanárom számát, csak ő az enyémet gondolom a jelentkezésből, mert a megdöbbenése azt mutatja, hogy képet nem nézett rólam, ami amúgy jó hír, nem a külsőm miatt jött ide dumálni, viszont annyi biztos, hogy a külsőm nagyon is imponál neki, ezt csak a vak nem látná. Olyan zavarban van, mint egy kis kamasz, pedig kettőn közül ő az idősebb, és még csak nem is vagyok vele tisztában, hogy mennyivel. Érdekesen alakul az életem mostanság, hiszen a főnököm, a régi barátom, aki egyébként a nagybátyám és a tanárok... egyikük sem átlagos ember, nem pedig erről még csak halvány sejtésem sincs.
- Nem szándékos és egyébként is te kezdted. - legalábbis azt hiszem, ő nyitott ezekkel a meglepően furcsa üzenetekkel, én pedig belementem a játékba, bár tény és való, hogy nem különösebben fogtam vissza magamat, pedig ha nagyon akarom, akkor megtehettem volna, de még sem ment. Ahhoz túlságosan cuki és túlságosan édes, hogy egyszerűen csak nemet tudjak mondani neki, sőt... ha tehetném, akkor itt helyben rávetném magamat, de abból talán tényleg még rosszabbul jönnék ki, mint az üzenetekből.
- Ezt már lassan tényleg kezelhetném szexuális zaklatásnak is, csak hát... nem érzem zaklató helyzetnek, túlságosan imponál, főleg az mennyire zavarban vagy. - széles mosollyal pillantok rá újfent. Nem szándékosan csábosan, tényleg nem, ilyen az alapnézésem, cuki a nagy szemeimmel, neki pedig ezt most valahogy le kell kezelnie, még ha jó eséllyel nem is könnyű, főleg hogy eszem ágában sincs a fantáziája szárnyalását megállítani ezzel az ing témával és a kezem előre csúsztatásával. - Valahogy úgy igen. - oh bakker tényleg szívesen megnézném ing nélkül, de ezért már végképp kivághatnának a suliból, ha kikezdek egy tanárral, vagy most épp ő kezd ki velem? A jó ég tudja, hiszen ő jött ide, viszont én érintettem hozzá a kezemet az övéhez, azt hiszem valahol ez inkább egy-egy.
- Édes és vicces, ez nem fair párosítás, biztos, hogy tanár vagy? - gyanakvóan mérem végig, de nem gondolom komolyan, látszik a mosolyomból is nagyon jól, hogy csak viccelek, semmi több. Szórakoztató a helyzet, főleg hogy ilyen gyorsan fal, mintha minimum sietne valahová. Máris le akarja dobni az ingét? Az talán túlságosan gyors lenne és tuti simán ribinek könyvelhetnének el, pedig nem szoktam én rámászni mindenkire. Szeretetéhes vagyok annyi tény, de azért válogatok, habár igaz, hogy itt most van valami erőteljes szikra, aminek baromi nehéz ellenállni.
- Megnyugtató, nem is értékelném, ha mindenkivel ilyen kedves lennél. A többi lány a suliban nem elég érett. - sejtelmesen elmosolyodom, ezt értheti ahogyan szeretné, bár én inkább a gondolkodásmódra értem. Én azért sokaknál felnőttesebb vagyok, talán azért, mert árva vagyok és hamar rákényszerültem, hogy felnőjek, nem húzhattam sokáig a dolgot, kénytelen voltam és kész, mert nem volt aki vigyázzon rám. Egy voltam csak a sok gyerek közül és kész, nem volt aki mellettem álljon és megvédjen a rossz dolgoktól. Túlélem, talán épp e miatt kaptam meg ezt a munkát is, mert rátermettebb vagyok, mint a kortársaim.
- Szóval tényleg nem félsz tőle, hogy bajod lehet belőle? - egészen más, ha már nyíltan mondunk ki valamit, mint amíg viccelődünk csak vele főleg és eddig viccelődtünk leginkább, vagy nem? - De hazavihetsz, sőt örülnék is neki. - a szendvicset olyan gyorsan törölte be egyébként is, hogy észre se nagyon vettem, mikor tüntette el így, nem volt kis teljesítmény. Intek a pincérnek, hogy fizetnénk, első körben én a sajátomat, meg ő az övét, azért még nem kellene osztozkodni, vagy ilyesmi, az talán itt feltűnő lenne, vannak akik tudják, hogy diák vagyok, sokan járnak ide a koleszból, hamar híre is mehetne akár. Csak aztán állok fel és szedem a cuccomat is. Ha hazavisz, akkor ha jól sejtem kocsival van. A kolesz nincs messze, de legalább nem kell sokat császkálnom, amúgy is késő van, ilyenkor már nem a legjobb ezen a környéken egyedül kószálni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 119
☮ Hozzászólások száma : 52
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Vas. 18 Okt. 2015 - 18:47


Cyrana & Elijah

people change and forget to tell each other

Lassan odaérek a falodához, így elhagyhatjuk az smseket, még egy két percem van, amíg lezárhatnánk, onnantól kezdve nem tudom a telefon mögé rejteni a vigyorgásomat, vagy éppen a zavaromat. Nem haladok a legjobb úton, ha el akarok határolódni a diáklánytól, és a munkámra akarok koncentrálni. A tanításra, és a nyomozósra egyaránt, nagyjából úgy tűnik, hogy csak a stílusával elveszi az eszemet, holott lehet, hogy egy két méter magas, hormonzavaros lányka, tele pattanással, de hát istenem, akkor egy jót hülyéskedtünk, nem létezik, hogy rajtam kívül egy halhatatlan sem csinálja ezt. Vagy ha igen, nagyon egyedinek kell lennem. Végül az utolsó üzenetére, miszerint a szertár megmutatása ezek alapján időszerű lenne, nem adhatok választ. Hiszen még nem is láttam, és annak nagy jelentősége van. De ha jól sejtem, csinosnak kell lennie, még a későbbi meglepődésem ellenére is, hiszen aki ilyen komolyan beír smsben a tanárának, az biztosan tisztában van a szexualitásával, ha benne van az ilyesmiben. Viszont az eddigiek alapján már én is alaposan elszóltam magam, hogy kedvemre való az ilyen játszadozás, hogy a többit majd élőben, hiszen bármi történjen, itt már biztos, hogy van valami szikra. Ezek után nem kicsit lepődöm meg, hogy a hatalmas szemű barna szépség sokkal jobban néz ki, mint azt gondoltam volna, így komolyan felmerül, hogy az a szertár fel lesz avatva.
- Mertem remélni. Akkor még cikibb, hogy mit művelünk. Nekem dolgom van, feladattal jöttem ide tanítani, erre te meghülyítesz. – Nevetem el magam, nem lebecsmérelve az érdemeit, hogy jól ír, értelmes, és világlátott, dögös, ahogyan visszaválaszolt az üzeneteimre, most pedig olyan szókimondóan vágja a képembe, hogy ez kölcsönsös, hogy ilyen lánnyal aztán még a száztizensok évem alatt sem találkoztam.
- Mindegy, lehetne ezüsttálcán is. Vagy egy szál fülbevalóban. Rád bízom. – Ez már nyílt utalás a szertár után, hogy nagyon is el tudnám vele képzelni a dolgot. Igaz, nem vagyok feltétlenül egy kezdeményező alkat, főleg hogy tudom, hogy ő ember, és nekem sokkal komolyabb dolgom van most itt, ezért sokkal többet számít a lélek, az intellektus, de mit csináljak, ha a benső membránokat illetően észveszejtően édes, a külseje pedig szívdöglesztő? Így esélyem sincsen ellenállni, vagy éppen átgondolni, hogy ez amolyan flörtölgetős dolog, ami mély érzelmekhez vezethet, vagy csak a fellobbanó vágy, amely egymás karjába lök minket. Nagyot nyelek amikor meghallom a válaszát. – Ha az én ingem lenne rajtad, akkor rajtam már semmi, igaz? – Nem tudom eldönteni, hogy melyikünk van nagyobb zavarban. Nem hiszem, hogy csak úgy bárkinek odadobná magát, egyértelmű, hogy ő is kockáztat, így most csak elfojtom a mosolyomat, ahogyan hozzám érinti a kisujját. Nem moccanok, viszont el sem húzom magam. A szendvics megérkezik, itt most muszáj a kezeimre koncentrálni, ahogyan gyorsan falni kezdek, hiszen egyértelmű, nem ezért jöttem ide.
- Naná, partiba vágom a magas, kosaras srácokat is. – Rázom meg a fejemet nevetgélve két falat között, nem tudok elszakadni a jellememtől, miszerint imádok viccelni, és csak úgy megélni a percet, de a fejrázást kell komolyan vennie. – Nem Cyrana. Most érkeztem, és nem szándékozom diáklányok hadát a szertáramba csalni. Csak téged. – Nem teszem hozzá, hogy ha hagyod, hiszen már mondott egy talánt, és hogy tetszem is neki. Viszont lehet hogy mindez túl gyors, és bármennyire is komoly a kísértés, nem hiszem, hogy számára nagy értéke lenne annak, hogy ha gyorsan egymásnak esnénk. Lehet, hogy túl konzervatív vagyok, de nem ártana előtte egy kis időt együtt tölteni. Így ő is értékelhetné, hogy bár vonz testileg-lelkileg, képes vagyok eltekinteni attól az érzéstől, hogy szűk a ruhája, és vajon mit rejt, és csak remélni tudom, hogy ő nem teszi mindezt az egész tanári karral. Főleg nem jobb jegyek érdekében.
- Mit szólsz hozzá, ha hazaviszlek, mármint nem magamhoz, hanem ne kelljen sétálnod a kollégiumig, és... valamit kitalálunk a jövőben, hogy ez a szertár dolog is össze jöjjön? – Egyrészt nekem is haladnom kéne a házi dolgozatok javításával, mert elhatároztam most, hogy csak azért is befejezem, másrészt nem, uralkodnom kell magamon, és nem most fejest ugrani az egészbe, hiszen akkor biztosan nem tudnék se a tanításra, se a nyomozásra koncentrálni. Persze rám cáfolhat, hogy ha most mást mond, kérdés, hogy akkor van-e értelme kéretem magamat.

i want to love you|| Ships in the night || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Csüt. 15 Okt. 2015 - 21:01




Elijah & Cyrana



Azért óvatosnak kellene lennem, vagy... ez már rég késő? Mondjuk azt hiszem tényleg nem most kéne aggódnom, már így is úgy is túllőttem a célon. Ha ezt valaki elolvassa, akinek nem kellene, vagy ha ő nem igazi tanár, akkor nekem amúgy is annyi, a suliból is lehet, hogy kivágnak, de ha nem, akkor is kapok valami kellemetlen dorgálást, vagy igazgatóit, akármi. Nem lenne kellemes az utolsó évemet így zárni, főleg hogy most kaptam új munkát és esetleg még következményei is lennének ennek az egésznek. Ki tudja, hogy Mr. Montgomery nem rúgna-e ki, ha kiderülne, hogy kavartam egy tanárral, még ha csak pár üzenetről volt is szó.

Oké, ez jogos, de akkor óvatosabbnak kellene lennie, mégis csak a tanári állásával játszik. : )

Jól van, azt hiszem nem kellene aggódnom, nem lesz itt semmi baj, legalábbis tényleg reménykedem benne, hogy nem valami beépített akárki, akinek az a dolga, hogy lebuktasson. Az tényleg rém ciki lenne, és tuti, hogy hamar híre menne. Nem azt mondom, hogy már így is rossz hírem van, de azért vannak akik mondanak rólam ezt azt. Nem váltogatom gyakran a pasijaimat, de elég könnyen oldódom mások társaságában és könnyen látok bele többet a dolgokba. Ezen változtatnom kellene, legalábbis ez volt az elhatározás, erre most megint pont a rossz irányba tartok. Azt hiszem egyelőre nem megy jól ez az egész. Visszafogni kellene magamat, a helyett egy tanárral flörtölök sms-ek formájában, akit még csak nem is ismerek, az sem biztos, hogy ő ül a telefon másik oldalán. Francba!

A végén még zavarba hoz ezekkel a nyílt utalgatásokkal. Talán... tényleg megmutathatná nekem azt a szertárat...

Küldés... vagy nem kellene? Oké itt azért pár pillanatot hezitálok, mire végre rányomok arra a küldés gombra. Talán ezt már nem kellett volna, de végül is mindegy, igazából ő kezdte az egészet... azt hiszem. Vagy én voltam? Már ebben sem vagyok teljesen biztos. Az tuti, hogy sikerül kimondottan olyan irányt venni, ami már nem épp az irományomról szól és ha ezek után még ide is jön azzal az amúgy is baromi cuki képével... ah... fenébe tényleg túlságosan cuki a pasas! Biztosan minden diáklánnyal kikezd és szórakozni szokott, nem én vagyok a kivétel, aki tetszik neki, bárkivel gond nélkül megteszi ezt igaz? Lehet, hogy azért kezdett új munkahelyen, mert az előző iskolájában is volt ilyesmi, ki tudja. Óvatosnak kellene lennem... igaz? Mégis nehéz, főleg amikor meg is jelenik. Élőben még sokkal imádnivalóbb, főleg azzal a zavart mosollyal az arcán, meg azzal, ahogyan magyaráz. A szavaira azért mosoly jelenik meg az arcomon az a sejtelmesebb fajta, de adok neki pár pillanatot, amíg őrlődhet a saját szavain.
- Nekem is tetszel. - egyszerű és rövid válasz erre a kis kifakadásra, miszerint nem fair, hogy még szép is vagyok a mellett, hogy szerinte cuki. Lehet, hogy ezzel csak még jobban zavarba hozom, de hát mégis csak így van. Tetszik a pasi, állati helyes és annyira édes, ahogyan kezelni próbálja ezt az egész helyzetet, hogy az valami őrület! Nem kellene oda lennem érte, de hát azok az üzenetek, meg a cuki mosolya és egyébként is a szavai. Szóval engem engem akarna szőnyegbe csavarva látni...
- Minek a szőnyeg? - szórakozottan nevetek fel, még a kezem is lecsúszik a laptop tetejéről, amit már lecsuktam közben és valahogy elkalandozik kicsit éppen hogy érintve az ő kezét az asztalon. A mosolyom és a nevetésem is megszűnik csak egyszerűen nagy szemekkel pislogok rá. Olyan mintha még az óra ketyegése is megállna pár pillanatra. - Akkor már inkább az inged, mint egy szőnyeg. - oh bakker, nem kellene kikezdenem nyíltan egy tanárral! Az üzenetek az más, de ez már nem erről szól. A kezemet szándékosan nem húzom el, tegye meg ő, ha probléma neki a dolog. A kisujjam simul csak az övének, nem csúsztatom a kezemet az övére vagy ilyesmi, nem akarom ráhozni a frászt.
- Bobby, egy ubis szendvics lesz az úrnak, ha van még. - szólok hátra, de épp csak egy pillanatra nézek a pultos srácra, aki egy mosollyal megtoldva biccent és kb. fél pillanat múlva már érkezik is az asztalunkhoz. Leteszi Elijah elé a szendvicset, aztán le is lécel úgy, ahogyan jött. Én addig a limonádémból iszok, hogy azzal is időt nyerjek, mert ott van már a kérdés a nyelvem hegyén, de talán nem kellene kimondanom.
- Szóval minden diákoddal ennyire nyílt vagy? - ártatlan tekintettel teszem fel a kérdést, mintha csak egy interjún lennék, ahol én vagyok a riporter. Jó persze igazából a kérdés értelmetlen, mert ha igen, ha másokkal is kikezd, akkor nem fogja az orromra kötni, és nemet mond és akkor is, ha amúgy nem tesz ilyesmit, szóval... nem értem miért várom, hogy erre a kérdésre jó választ kapok majd. De a reakciói is fontosak. A folyamatos zavart mosolya arra utal, hogy nem csinál effélét túlságosan gyakran.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 119
☮ Hozzászólások száma : 52
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Kedd 13 Okt. 2015 - 8:25


Cyrana & Elijah

people change and forget to tell each other



Ha már ennyire belementem a dologba, nincsen visszaút. Bár imádom ezt a testet, legrosszabb esetben a körtársaim segítségével megújulok. Kár lenne érte, mert Cyrana hihetetlenül édes, remélem nem értjük félre egymást. Szerettem ember lenni, a fiatal lányok körül forogni, benne lenni a játékban, de azért ilyen komolyra sosem fordult a dolog, igyekeztem meghúzni egy határt. A modern kor technikája rengeteg új lehetőséget ad, amely szinte kockázatmentes, hiszen bebújhatunk egy telefon mögé, és anélkül beszélgethetünk, hogy bármi komolyat kéne gondolni hozzá, és majd élőben úgyis kiderül. Ehhez képest már az üzeneteink is egyre mélyebbek, és ha kiderül a lányról, hogy nem egy csoda így külsőleg, hát nem baj, végeredményben tényleg az a fontos, amit mond, vagy tesz, és ha csak egy fokkal csinosabb, mint egy levelibéka, akkor biztosan fogunk barátkozni, meg ami még sikerül. Arról meg kár reménykedni, hogy jól néz ki, elég, ha cuki, nem kell telhetetlennek lenni. Főleg, hogy már ott tartunk, hogy sikoltozás, és egyéb perverziók, ez már egyértelműen célozgatás, hogy van itt kémia rendesen.

Bízz bennem Cyrana. Ha egy teszt, akkor én is bajban lehetnék. Mi van, ha a dékánnal smsezgetek? : P

Úgy értem, mi van, ha elrejtettek a diákok között egy olyat, aki valójában nem létezik, csak egy kamuprofilja van, a fiatal tanár meg rágerjed, és a megadott telefonon elkezd vele flörtölgetni. Én ugyanúgy lehetnék bajban mint ő, remélem, hogy legendás megérzéseim ezúttal sem hagynak cserben, és nem erről van szó. Már az sem gond, ha nem néz ki jól, bőven elég, ha létezik, és aranyos, ki fogunk mi jól egymással, és hát külső ide vagy oda, bármi megtörténhet. Nem, nem bizonytalanodom el a kérdése kapcsán, ha baj lenne, hát kitalálok valamit. Viszont annyira édekel már, hogy muszáj elindulnom, és látnom az okoskát. Csak aztán ő se csalódjon, ha itt elfenekelésről, és miegymásról van szó. Tudom, hogy nem nézek ki egy komoly macsónak, de sosem jöttek be azok a kemény állkapcsú, kötött izmú fickók, nem vágytam arra, hogy olyanná formáljam magam, jobb így.

Ahogy mondod. Most is éppen azt hajszolom. A boldogság, és a fenekelés közbeni sikoltozás olykor együtt jár. XD

Na jó, ez már nyílt flört, hogy akarok tőle valamit, de ha már eddig eljutottunk, biztosan buta lenne, ha nem találta volna ki magától. Vélhetően neki, mint lánynak számít a külső, úgyhogy nincs mit tenni, el kell indulnom. A többiek dolgozatai most feledésbe merülnek, az estém teljesen más fordulatot vesz. Pakolom a táskába a dolgaimat, és elindulok, aztán már útközben látom, hogy mit válaszol, erre nem is válaszolok, olyan cuki, hogy muszáj látnom. Eddig nem úgy tűnt, mintha zavarban lenne, sőt... Nagyon is belement a játékba, csak éppen hagyta, hogy én irányítsak, onnan még akár vissza is táncolhat. Remélem nem fog. Amikor megérkezem, akkor persze leesik az állam, így le kell tesztelnem a dolgot, de nincsen kétség, ő az, így enyhén pirulva ülök le az asztalához.
- Jól van na, eddig azt hittem, hogy mi ketten nagyon jó barátok leszünk, mert okos, és cuki lány vagy, de semmi több... Erre átversz, mert még dögös is vagy. Ez így... nem fair... – Dehogyis engedem neki, hogy ne tegye fel a szemüveget, muszáj látnom, hogy így is bólogathassak. Vicces is, úgyhogy az egész csaj kész tökély, el vagyok ájulva tőle, viszont tényleg nagy bajban leszek, mert mi van, ha ezek alapján túl nagyok az elvárásai, vagy a fél iskola a lábai előtt hever. Hm... lehet, hogy válogatós, ha ilyen adottságokkal egyedül tölti a vasárnap estéjét? Vagy csak most facér, így bármi megtörténhet?
- Téged, egy szőnyegbe csavarva... – Nyögöm ki, amikor még az ajkát is beharapja. Mintha nem is száz éven túli angyal lennék, még a kezem is remeg picit, ha most toll lenne a kezem ügyében, biztosan elkezdeném rágcsálni a végét, így csak bizonytalanul dobolok az asztalon az ujjaimmal, és bár félre akarnék nézni, van valami a tekintetében, amitől még csak ez sem megy. Össze kell szedned magad Jericho! Vagyis Elijah! Mielőtt még elszólnám magam. A kislány biztosan nem vevő a fekete szárnyakra.
- De addig is, azt az uborkás szendvicset, kéred nekem, amit te ettél? – Azon tűnödök, hogy mi lenne, ha nem szembe ülnék, hanem mellé húznám a székemet. Egyelőre ez még csak a merengés szintjén marad, próbálok értelmes fejet vágni. Csak az idétlen mosoly marad még.

i want to love you|| Ships in the night || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   Vas. 11 Okt. 2015 - 20:26




Elijah & Cyrana



Fú, azt hiszem a végén eljutunk oda, hogy terhelő bizonyítékok lesznek a kezemben róla a telefonomon, csak hát neki is rólam, szóval a végén óvatosnak kellene lennem, vagy meghúzni valahol a határt? Magam sem tudom, de fogalmam sincs, hogy nem lépünk-e át valami hatást, amit nem szabadna. Az üzenetei már finoman szólva is kétértelműek, de hát az enyémek is, szóval egy árva szavam sem lehet. A sikoltozás, meg hogy meghallgatná. Azért amikor ezt megkapom nem tehetek róla, de elég széles vigyor ül ki az arcomra, főleg azzal együtt, hogy én láttam róla a neten képeket és tudom, hogyan néz ki, és azért azzal együtt... Ez már egyértelműen flört és nem is épp a leggyengébb fajtából. Olyan jellegű, amiből mindenképpen bajod lenne, ha megtudnák a tanáraid, sőt akkor is, ha a diáktársaid, bár a szobatársamnak tuti, hogy el fogom mesélni, annak úgy se tudnék ellenállni.

Igen, én is attól tartok. Remélem, hogy nem valami teszt ez, mert akkor bajban vagyok. Ugye nem vagyok bajban? : o

Nagyon remélem, hogy nem valami teszt, vagy kutató tanár, a fene tudja. Azért az nagyon kellemetlen lenne, ha erről lenne szó. Rendes tanárnak tűnik, még a kis csúszásomat se tette szóvá, de ha kiderülne, hogy igazából az egész csak csőbe húzás... akkor bajban lennék, főleg ha ő csak a teszt miatt csinálja, akkor még csak vissza sem vághatok semmivel, az meg elég kellemetlen. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán átjön-e hozzám kajálni, vagy ha megteszi, akkor annak milyen következményei lesznek. Az is lehet, hogy nem is ő az a tanár, hanem valaki egészen más, csak ismeri a telefonszámomat, hiszen én nem ismerem az övét, eddig sem tudtam, csak sejthetem, hogy tényleg ő az. Aztán a végén az ajtón majd egészen más toppan be, vagy rosszabb esetben nem jön senki, csak kapok egy levelet a dékántól, hogy eltanácsoltak a suliból így az utolsó évben, mert túlságosan sok kihágásom volt már... elég pocsék érzés lenne.

Aki nem akar boldog lenni, az valahol el van baltázva és nincs jól bekötve nála valami. A boldogság a cél, arra kell törekedni, nem gondolja?

Én legalábbis mindig így véltem. A szüleim elhagytak, vagy legalábbis semmit sem tudok róluk, úgyhogy e miatt fokozottan fontos számomra, hogy legyenek olyanok körülöttem, akiknek fontos vagyok és akik szeretnek. Egyszerűen csak szeretném, ha az életemben lenne valamiféle családpótlék, ha azok barátok, vagy szerelem, hát akkor abból kell minél több. Ezért is ragaszkodom annyira azokhoz, akik fontosak nekem, vagy akiket megkedvelek, mert onnantól ők jelentik számomra a világot és ezért vagyok képes mindig azoknak is könnyedén megbocsátani, akik úgy istenesen átvertek, vagy megbántottak, noha tudom, hogy ez elég nagy balgaság a részemről.

Talán mindkettőhöz, de a végén még a tanár úr komolyan zavarba hoz. : D

Tényleg nem tudom, hová tegyem ezt az egészet. Kedves és vicces és jó fej is, de mi van akkor, ha nem jövök ki jól ebből az egészből? Egy tanárral... na ilyesmit még sosem próbáltam, egy tanárral még nem mentem bele semmibe se, de ez a pasas tényleg annyira cuki, hogy meg kell zabálni és amikor befagy az ajtóban, mert rájön, hogy nem valami visszahúzódó és csendes lány vagyok... na ott aztán főképp széles mosolyra húzódik a szám.
- Eddig dicsért, most pedig le lettem hülyézve... még hogy a nőkön nehéz kiigazodni. - zavarban van, szórakoztató, nem csoda, ha elnevetem magamat és így a szemüveg már nem kerül fel az orromra. Hát na, pedig tényleg sokkal intellektuálisabb fejem lett volna és talán nem jön ennyire zavarba tőle. - Azt hiszem nekem nem kell bemutatkoznom Elijah. - bájosan elmosolyodom és most már lehajtom a laptop tetejét is, mert hót ziher, hogy nem fogok figyelni a gépemre most egy ideig, ha már betoppant. A szemei sokkal jobban lekötnek, mert a fenébe is nagyon szépek, nekem pedig nagyon-nagyon tetszenek! Igazából az egész pasi tetszik úgy, ahogy van, de mégis csak a tanárom, ezúttal arra kellene gondolnom hogy a tanárom, és nem pedig... nem pedig egy pasas, aki állati cuki. Keresem a szavakat, ritka pillanat, de ezúttal én is nehezen találom őket.
- Szóval... rendelsz valamit? - önkéntelenül beharapom a számat, de a tekintetét nem engedem. Vajon tényleg azért jött, mert ki akarja próbálni az itteni felhozatalt, vagy igazából efféléről szó sincsen, hanem miattam jött? Azt hitte valami béna kis csaj leszek és úgy fest, hogy tévedett és egyelőre még nem tudom, hogy ezt hogyan és mennyire fogja tudni kezelni. Na és én mennyire tudom kezelni? Szerintem a hülye is érezné, hogy ott van köztünk egy a vibrálás... nehéz lenne letagadni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Lenny falodája   

Vissza az elejére Go down
 
Lenny falodája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York-