The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.
A virágárus bizonyára igen mérges lehetett, hogy miattam kellett felkelnie, hiszen csengettem a bolt feletti lakás kapuján, hogy nyisson a kedvemért három órával korábban, és friss, vágott virágból állítson össze csokrot. S vajon miért? Semmiféle udvarlási szándékom nincsen, formalitás, úgy vélem, hogy egy hölgyhöz ha megbeszélt a találkozó, nem illik üres kézzel, ajándék nélkül érkezni. Meglehet félreérti, ha így is lesz, nem magyarázkodom. Ezzel kapcsolatban legalábbis semmiképpen sem. Arra az időre, amikorra hazamentem, Miyammét ébren találtam, ő mindig is a lelkemre akart beszélni, hogy nem kéne így élnem, nem kéne magányosnak lennem, beszéljek Freyával, mentsem meg azok karmaiból, akik fogvatartják, mindkettőnkre ráférne, hogy ismét megismerjük egymást. Szokásommá vált szórakozottan figyelmen kívül hagyni a dzsinn szavait. Vélhetően rokonléleknek tekinti magát Freyával, ha már mindketten a kívánságteljesítők közül valóak. Igaz, Miyamme valaha ember volt, Freya pedig mitikusnak született, még ha Magnus bilincsében már évszázadok óta ember, s nem is tud semmit a hátteréről. A megbeszélt lámpaoszlop tövében várakozom, türelmesen, tudom, hogy jön majd ha el tud szabadulni a munkából. Bizonyos, hogy fáradt lesz, ám annál kiváncsibb, hogy mit tudok kínálni. Az embereim védik, távol tartják a rossz akarókat, s tudom, hogy a démon csupán a lelkét gyötri, nem áll érdekében fizikálisan is bántani őt. Ám Miyamme szócséplése ellenére tartom ahhoz, amit gondoltam, megszerzem a kulcsot, talán segítek Freyának rájönni a titkokra, majd távozom. Nincsen közös utunk, ezt be kell látnom bármennyire is fájt a szívem, hogy ismét láthattam. Ha helyesek a becsléseim, ez lesz az utolsó alkalom. Nem a mai, hiszen most csupán még beszélni fogunk. Úgy értve, hogy ezen alkalommal találkozunk többször, ám az életünkben utoljára, hogy aztán soha többé. Talán kész lesz ebből leszűrni a tanulságot, s profitálni belőle, hogy Magnus már nem tud az elméjére hatni. A továbbiakban már nem lehet érdekem, hogy megvédjem őt. Úgy gondoltam, hogy jobb, ha át sem öltözöm, a dzsinn viszont szó szerint lefejtette az ingemet, és újat adott rám. Rosszabb, mintha az anyám lenne. Így a liliomokból álló csokorral félszeg-mogorván ácsorgok, a hajnali lámpafény az arcomra vetül, a Starbucks is lassan nyit, oda érdemes majd beülni.
Úgy pislogok rá, mintha még mindig az a kislány lennék, akit ezer éve megismert. Nem akarom ám manipulálni, elfogadnám azt is, ha nemet mond az egészre. De egy-két édes pillantás még nem árthat. Szeretem, hogy vele "kistestvér" lehetek. Máskor én vagyok a nagy és erős különleges ügynök, aki gonosz emberek seggét rúgja szét, de Axe kihozza belőlem a kölyköt. És ez kellemes tud lenni. Minden esetre kicsit várakozóan üldögélek, és lelkesen mosolygom, mikor végül igent mond. - Ezaz! Sosem hagysz cserben. - és már kelek is fel, hogy induljunk, majd kifejti a "menjünk külön, én motorra" ötletét, és megállok egy pillanatra. Olyan játszott felháborodással fordulok felé, hogy már majd elszégyellhetné magát ettől is. Persze tök egyértelmű, hogy csak poénkodom. - Egy frászt, csak hazamennél, aztán lefeküdnél aludni! Veled kell mennem! Bizony. Hogy ellenőrizzem, tuti jössz-e... Nemár, tudod hogy imádom a mocid. Ráadásul az enyém szervizben van. Nem teheted ezt velem. Magaddal kell vinned. Meg amúgy is! Nem akarhatod, hogy odarepüljek!- hát igen, a fene sebesség, meg a motorok. Még egy dolog, amit szeretek. És ezt Axe is tudja. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy vajon azért nem akarja, hogy mögé üljek, mert rég vezette, vagy mert fáradt, és ha összetöri magát, legalább egem ne törjön össze, vagy amúgy csak húzni akart. De amúgy is, olyan ez, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni, és gyorsan gyógyulok. Nehéz is megmagyarázni, hogy jövök rendbe egy vállba kapott golyó után két nap alatt... Na persze toporzékolni nem fogok, bár kissé zabod leszek, ha nem visz el engem is. Annyi gyereket ő sem hoz ki belőlem.
Vendég
Don't Hide Your Real Face
Vendég
Tárgy: Re: Starbucks Csüt. 6 Aug. 2015 - 22:56
Noraniel & Meraxes
Elmosolyodtam a szavaira. Igen, egy jó szendviccsel és kávéval mindig meglehetett engem fogni. Na persze a Starbucksnál vannak jobb kávézók, de nem vágytam semmi elit helyre. Na meg egyébként sem én szerveztem, hanem Nora, és ami neki jó az nekem is. - Igen, jelenleg csak ennyire vágytam, szendvicsre, kávéra, meg a társaságodra. – kacsintok rá kuncogva, ám következő mondataira elkomorulok. Nem jó, nagyon nem jó, ha a közülünk való és ilyet tesz, azzal megint megbolygatja a dolgokat egy kicsit, nem nagyon, de az én lelki nyugalmam elég fontos. Ez a nő meg nem ronthatja el a kedvemet. - Szóval jelentetted a felettesnek mi? – húzom le egy mozdulattal a maradék fekete isteni italt. Már előre sejtettem mit fog nekem mondani, s azt is, hogy nem fogok neki nemet mondani akkor sem, ha helyben eltudnék aludni. - Nora, jelenleg három másodperc alatt eltudnék aludni. De rendben van menjünk, sose mondanék neked nemet. Viszont akkor majd ott találkozunk, előhoztam a szépségemet a garázsból, régen ültem már motoron. Nekem se tetszik amit elmondtál erről a nőről. Ha meg diplomát is lopott magának egy orvostól, aki elviekben öngyilkos lett ott bibi van, és nem is kicsi. Jó lehet én is inkább kinyírnám magam, ha a sok hülyeséget kéne hallgatnom az emberektől. De nem hiszem el addig amíg meg nem bizonyosodom róla. – felállok az asztaltól,s visszaveszem a dzsekimet is. - Rendben van társ, induljunk, hogy ne unatkozzunk, mert az számunkra nem létező fogalom. – persze azért jobban esett volna most egy ágy, mint a nyomozás, de ugye ember illetve sárkány tervez, s isten végez, én meg szívok miatta. De nem engedhettem meg magamnak, hogy Nora ilyet egyedül csináljon, ha mitikus lény van a szószban baja is eshet. Persze tökös csaj, mégis a kishúgom lesz örökre, akkor is, ha nem vérszerinti. - Szóval a helyszínen találkozunk, én gyorsabban odaérek. – teszem fel a napszemüvegem is, majd miután kiértünk a kávézóból felpattanok a vaslóra, s elindulok a helyszínre.
És Axe nem késik el, mint ahogy sejtettem. Nem szokása, nyomós indoka szokott lenni, ha mégis összehoz egy kis megváratósdit, de akkor meg már nem tudok rá haragudni. Hirtelen történések mindenki életében vannak, de a férfi ma tökéletes időzítéssel toppan be, én pedig már szélesen mosolygom rá, ahogy a nevemet mondja, és nem ússza meg az ölelésem, na meg a viszonzott puszit sem. - Tudtam én, hogy mire vágysz Axe! Egy kévé és egy kis kaja mindig ide csábít. - nevetek egy kicsit a szavain. Jó, hogy mindig jobb kedvere tud deríteni, ez az egyik, amit igazán szeretek benne. Még ha ő maga nincs is a toppon, igyekszik, hogy nekem mosolyt csaljon az arcomra. Most is látom rajta, hogy fáradt, mégis eljött találkozni velem. Na meg az is tuti, hogy nem evett egy ideje, mert azzal a tempóval szendvicset enni csak hivatásosokat lát az ember. Arcomra elismerés kerül, abból a vicces féléből, akár csak egy mém, de nem jegyzem meg hangosan, a mimika pont elég. Kicsit gondterheltre váltok, mikor érdeklődni kezd, és gyorsan elmesélem neki a dolgot, miközben belepillantok az aktákba, amiket letett elém. - Találtam egy nőt. A neve Miranda Kreischer, és arra gyanakszom, a Szellemhálózat tagja. Pszichiáterként praktizál, és a semmiből bukkant fel egy olyan környéken, ahol nemrég egy szintén pszichiáter férfi holttestét találták meg. Öngyilkosságnak lett nyilvánítva az ügy, így nem is nyomoztak tovább, de szinte biztos vagyok benne, hogy eltűnt a lakásból néhány dolog, diploma, orvosi engedély... Utána kell még járnom. A nő meg. Hát lehet közénk tartozik. - teszem még hozzá, arra utalva, hogy esetleg kívülálló lehet, de látszik rajtam, hogy ez még csak gyanú. Sóhajtok egy kicsit, majd leteszem az aktát, ami eddig a kezemben volt, bár nem arra figyeltem, felveszem a szendvicset, és kissé megnyugodva folytatom, majd harapok bele rögötn. - És most jelentettem a dolgot a közvetlen felettesemnek, úgyhogy ügy letudva. - naná, hogy viccelek, eltéveszthetetlen az a csillogás a szememben, még akkor is, ha kajálással próbálom elrejteni a csintalan mosolyom. Két falat között folytatom. - De ha már így alakult, az igen profi felettesem, aki most fülelte le az elképesztően cseles és fifikás drogbandát, akár velem is jöhetne, hogy megnézzük azt a lakást. Még nem kelt el. Szerencsétlen ingatlanosnak tájékoztatnia kell a vevőt a nemrég történt halálesetekről, nem csoda, hogy nem akarják megvenni. Még nem pakolta ki, a fazonnak jó ízlése volt. Neki meg amúgy is van szabadideje... - minden esetre nyomatékosításként szépen pislogok rá a célozgatást követően. Ilyen bókok után már nem utasíthatja el a dolgot.
Vendég
Don't Hide Your Real Face
Vendég
Tárgy: Re: Starbucks Csüt. 30 Júl. 2015 - 22:12
Noraniel & Meraxes
Két napja nem aludtam, na jó ez erős túlzás, mert sikerült aludnom kb. négy órát. De így jár az aki drogosokat kerget. Ez a megfigyelés amúgy is egy séta galopp volt. Hosszabb figyelésben is volt már részem, akkor is sikerült elkapni a metanfetamin készítőket. Mondjuk most éppen LSD-t foglaltunk le, több ezer kis bélyeg volt, amit szépen elpusztítottunk. Jó cucc, de hatására az emberek elég fura dolgokat képzelődtek. Miután a jó madarakat is a hűvösre vittem, én is hazamentem, hogy lezuhanyozzak, ám kaptam egy hívást Norától, hogy találkozzunk. Bele is egyeztem, mert nem csak úgy szeretek vele találkozni, hogy egy ügyen dolgozunk. Felvettem egy szürke pólót, farmert, meg az egyik bőrdzsekimet, na nem azért mert hideg volt, hanem azért mert motorral mentem a kávézóba. Ám előtte beugrottam az aktákért, szabadságra küldött a felettesem a sikeres akció miatt, viszont én meg utáltam félbe hagyni a munkát. Majd otthon átnézem ezeket, s igyekszem megtalálni a bűnözőket. Leparkoltam a Starbucks előtt, kulcsomat a zsebembe csúsztattam, majd beléptem a helyiségbe. Szerencsére egy percet se késtem, tudtam, hogy azt nem szereti ahogy én sem, nem hiába olyan mintha a testvérem lenne. Persze ott van Diana, aki a vér szerinti húgom, viszont ő Európában van, őt nem vonzotta New York, maradt inkább Párizsban. - Nora! – ültem le mellé, majd kapott egy cuppanós puszit az arcára. - Mindig remek ötleteid vannak, két napos megfigyelés után ez a kávé olyan, mint az isteneknek az ambrózia. Na meg a szendvics is. – mosolyodtam el hálásan, majd három harapással be is burkoltam az ételt, azt hiszem kicsit éhes voltam. - Na, de látom, hogy valamin gondolkozol, milyen ügyet találtál? Talán ezek között az akták közül valami segíthet neked. - tettem elé. - Ha nem akkor meg, majd benézek visszafelé, csak szabadságra küldött a főnök, jutalmul, hogy elkaptam az LSD terjesztőket. – legyintettem egyet, majd belekortyoltam a fekete kávémba.
Vége a szolgálatnak, ma más szerencsétlen lesz az éjszakás. Persze a vészhívóm ilyenkor is csipoghat, hogy azonnal indulnom kell, de ez már csak olyan megszokott dolog számomra. Minden esetre a szabadidőmet addig eltöltöm, méghozzá nem mással, mint az én kedvenc társammal, és fogadott bátyámmal, a tűzsárkány Axe-el. Nem messze a Manhattani kis lakásomtól nyílt egy új Starbucks, gondoltam benézhetünk együtt egy kis dumálós délutánra. Mivel ma nem együtt jártuk a várost, már napközben felhívtam, hogy tegye magát szabaddá a délutánra, mert kötelező körei vannak kávészürcsölés terén. Szóval nem is lett volna más választása, mint eljönni. Kényelmes gönceimben állok a sorban, farmernadrág, fekete ujjatlan póló, napszemüveggel a nyak-kivágásba akasztva. Azelőtt akarom megrendelni az inni-ennivalót, mielőtt még ideérne, úgyis tudom, mi a kedvence, kajáltunk már együtt így nem egyszer. Végül kezemben a két nagy kávéval és két jókora szendviccsel teszem le magam az egyik asztalhoz, egy kényelmes fotelba. Úgyis meglát, ha ideér, nem figyelgetem, hogy mikor jön, inkább elmerengek a mostani eseményeken. El akarom neki mesélni, hogy szagot fogtam a Szellem Hálózat egyik lehetséges tagja felől, ráadásul az illető nem biztos, hogy ember. Sajnos többet nem nagyon tudok róla, csak azt, hogy pszichológusként dolgozik Miranda Kreischer-ként, ami feltehetőleg nem az igazi neve. Persze semmi bizonyítékom ellene, de az is meglesz, amint odaérünk. Több betege is eltűnt, a kartonjaik szerint hajlamosak voltak az öngyilkosságra, és a holtest, aki meglett igazolja is, hogy magával végzett a férfi, de nekem ez az egész nagyon gyanús. Többet kell megtudnom erről a nőről, mielőtt messzemenő következtetéseket vonok le. Nem akarom elveszíteni a nyomát, de feltűnően sem követhetem, nem tudom mire képes, lehet veszélyes. Sóhajtok, és a kávéspoharat figyelem, amin a nevem szerepel, elgondolkodva, kicsit elmerengve bámulok rá. Végül csak kizökkenek, és az órámra pillantok. Kicsit előbb érkeztem, mint a megbeszélt időpont, de türelmes csaj vagyok én. Axe meg csak nem késik el.
Kezdőlap 
