Share | 
 

 Café Grumpy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Don't Hide Your Real Face

avatar
Dzsinn
make a wish!
☮ Főkarakter : Ellael, minden pm-et ide kérek :)
☮ Kor : 178
☮ Hozzászólások száma : 38
☮ Tartózkodási hely : Jelenleg New York



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Vas. 28 Feb. 2016 - 19:02



Lilly& Marlene







*Azt hiszem megfejtettem Lilly titkát a nevéről. Ő maga árulta el és bevallom erre nem is gondoltam, mert nincs igaza. Igyekszem ezt a tévhitet elűzni belőle, talán ezentúl jobban szereti majd a nevét.*
-Szép és illatos, valóban, de nem halálos az illata. Ha sokáig vagy egy csokor liliommal egy zárt helyiségben, valóban kicsit bódító de nem lehet meghalni tőle, talán csak ha valaki túl érzékeny rá és már amúgy is gyenge a szíve. Szóval ha ezért nem szereted a teljes nevedet, akkor most megnyugodhatsz. Nekem elhiheted, igazat mondok. *Leheletnyit megérintem a kezét és rámosolyogok, szeretném megvigasztalni, hiszen egy tévhit miatt nem szeretni a nevünket butaság és egész életre megkeseríthet. Lilly igazán bájos és okos is, máris megkedveltem és nem sajnálatot érzek iránta,szerintem ő erős lány és hiszem, hogy túl jut majd minden gondján. Persze azért nem árt neki egy kis segítség, és ezen a ponton fellobban bennem a kívánság teljesítésének vágya, amit igyekszem elfojtani; mégiscsak egy kislány. Az öltözködés terén i remek ízlése van és egyetértünk abban, hogy a szőrme nem embernek való, ám a szóhasználat kissé elbizonytalanít, csupán a szövegkörnyezet miatt jövök rá mit is jelenthet a buzergálás.  Önkéntelenül is felnevetek, főleg azon a bájos gyermeki fintoron amit az orrocskájával csinál, nincs is édesebb egy fintorgó gyereknél.* ~mikor tettem szert ilyen gyanúsan anyai érzésekre?~
*Nos, ha a ruhadivat érdekelte, a királynő személye természetesen egészen felcsigázza, minden kislány arról álmodozik, hogy hercegnő lehessen, de sajnos keveseknek adatik meg, ők pedig, talán nem is érzik jól magukat a bőrükben. Hercegnőnek lenni igazából nem is kiváltság, hanem kötelesség. Ám nem rontom el a kedvét, maradjon csak meg az a rózsaszínű álom ami mosolyt csal az arcára.*
-Igen léteznek, sok európai országban vannak királyok és királynék, hercegek, grófok. A hatalmuk már nem olyan mint régen, de nagy befolyással bírnak a politikára, a jótékonykodásra, és még sok mindenre. Elizabeth királynőnek van egy lánya, Anna hercegnő és három fia és már van unokája és dédunokája is. És van koronája és palástja amit csak hivatalos eseményeken vesz fel, nagyon ritkán, a parlamentben. *Régen persze nem így volt, de azt nem mesélhetem el, pedig biztosan még jobban csillognának a szemei. Ám az érkező sütemények is épp ilyen hatással vannak rá, ez viszont itt van, most és elérhető a számára is, természetes hát, hogy a királynőt elfelejtjük egy időre. Bár nem igazán kívánom most a kakaót, és a süteményekhez nekem túl sok lenne az édességből, elfogadom mert fontosnak tartom, láthatóan jó érzéssel tölti el. *
-Ez is bőven elég, jó lelkű kislány vagy. A szüleid büszkék lehetnek rád.*Jó nevelést kapott, udvarias és tisztelettudó amit a mai gyerekek többségéről nem lehet elmondani, az asztalnál is tud viselkedni, nekem sokat jelentenek az olyan apróságok is mint az, hogy nem a ruhájába törli a száját. *
-Jól tetted, ha időben hazaérsz és nem kell aggódni érted, ez nem jelenthet gondot. És igazad van, tényleg finom a kakaó. *Csupán egyetlen süteményt eszem, nekem ennyi elég is volt, nem mintha meglátszana rajtam, szerencsés alkat vagyok és dzsinnként azért vannak trükkjeim amiket bevethetnék ha gondom lenne. *-A többit becsomagoltatom és elviheted. Elfogadod Lilly?*nem szeretném ha könyöradományként fogná fel, csupán egy kis jótett amire minden dzsinnek szüksége van néha.* -Mi az amire nagyon vágysz? Hmmm? Mond el kérlek. *Nem bírok magammal, nagyon szeretném ha kívánna valamit és már azt is tudom mit kérek cserébe. Csak szeretném, nagyon…*


[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Csüt. 25 Feb. 2016 - 14:52

Sweet candy - Miyamme



Érdekes társaságra leltem ebben az elegáns kávézóban, az biztos. Nem sokszor szoktak észrevenni, de volt már olyan, hogy hasonló módon szóba elegyedett velem valaki. Szeretek beszélgetni és új emberekkel megismerkedni, nyitott vagyok az új dolgokra. Talán ez valamennyire látszik is rajtam, ezért is szólítanak meg néhányan. Ahogy Marly is tette, aminek nagyon örülök.
A beszélgetésünk hamar beindul, úgy tűnik ő is szeret kommunikálni és hát én is. Elmagyarázom neki a titkot a nevemmel kapcsolatban, ő pedig megemlíti a virágot, amiről a nevemet kaptam.
- Persze, hogy láttam már.Nagyon szép virág, és illatos is. Bár úgy tudom, hogyha sokat szagolgatjuk, akkor mérgező és meg lehet halni tőle - húzom el a számat. Tényleg nagyon gyönyörű virágról van szó, de kicsit elszomorít, hogy ilyen "halálos szépség" után neveztek el. Természetesen nem hibáztatom a szüleimet, erről szó sincs.
A virágok után hamarosan áttérünk a ruhákra és a színekre. Mindig is érdekeltek a ruhák és kicsit el is szégyellem magam, hogy nem jut eszembe a blézer szó. Bár még soha nem viseltem olyat, talán emiatt megbocsájtható az aprócska tudatlanságom. Nem is nagyon hiszem, hogy bármikor is ilyen elegáns ruhákat fogok viselni. Talán majd ha felnőtt leszek és lesz egy jó munkám és sokat fogok keresni... Gyakran álmodozom erről és arról, hogy mihez fogok kezdeni a sok pénzemmel. Első sorban biztosan felújítom majd az árvaházat és segítek majd a rászorulóknak. Világ életemben kevés dologból éltem, így nincsenek nagy igényeim. Szinte biztos vagyok benne, hogy a pénzem felét másnak adnám. Persze ez még nagyon messze van. A ruhákkal kapcsolatban megállapodunk abban, hogy nem szín határozza meg azt, hogy milyen életkorban milyen ruhát viselhet az ember, hanem maga a ruha és persze az ízlés.
- Hát igen, szőrmét én sem hordanék. Soha! - jelentem ki határozottan és meg is rázom a fejemet, hogy még hangsúlyosabb legyen a kijelentésem.
- Szerintem buzergálná is az orromat... - jegyzem meg és kicsit megmozgatom, mintha nyuszi lennék, majd elmosolyodom. Szeretem, hogy képes vagyok erre, aranyossá tesz és nem sok ember van, aki kibírja ezt a látványt mosolygás nélkül.
- Királynő? Léteznek még királynők? És van koronája is, meg palástja? És a lánya pedig hercegnő? - csillan fel az utolsó mondatnál a szemem. Ezernyi kérdésem lenne még a királynőről. Sajnos erről nem sok tudásom van,így nagyon meglep a dolog és természetesen - kislányhoz híven - elképzelem a hatalmas kastélyokat, a herceget fehér lovon és a rengeteg szolgát, akik körbeugrálják ezt a bizonyos királynőt.
Közben megérkeznek a sütemények is és nyálcsorgatva figyelem, ahogy a pincérnő lerakja elénk a tányérokat, melyeken ott illatozik számos fajta sütemény. Marly megkínál, én pedig igazából nem sokat gondolkozom a dolgon, hamarosan már teli szájjal köszönöm meg és közlöm vele, hogy nagyon finom a sütemény, amit választottam. Nem nagyon szoktam ilyeneket enni, úgyhogy az ízlelőbimbóim a fellegekben járnak. Hálát adok az égnek, hogy az utamba sodorta ezt a nőt, aki ilyen kedvesen megkínál a süteményeiből. Ő is enni kezd, de rajta látszik, hogy megszokta már ezeket a finomságokat, nem olyan mohón kezdi el enni, mint én. Hálás vagyok a finomságokért, és habár nem sok mindenem van, felajánlom a kakaóm egy részét. Tudom, hogy nem azonos a két dolog és szégyenkezek is miatta, de Marly hamarosan megnyugtat, hogy nem baj, ha nem tudom viszonozni. A kakaót elfogadja, amire sugárzó mosollyal válaszolok.
- Örülök, hogy legalább ennyit tudok viszonozni. - jegyzem meg egy újabb falat után. Feltűnően gyorsan tűnik el a sütemény a tányérról, és jó kislányhoz méltóan törlöm meg a számat és köszönöm meg a finomságot.
- Igen, egy kicsit. Pár háztömböt kell mennem, az Ötödik és a Harmadik utca sarkánál lakok. Nem esik útba ez a kávézó, de itt adják a legfinomabb kakaót, úgyhogy elkerültem erre. - válaszolok pironkodva, lesütött szemmel. Kicsit rosszul érzem magam, hogy nem egyből hazamegyek, hanem teszek egy kis kitérőt. Az árvaházban biztosan nem kérik rajtam számon, de én mégis kicsit rosszul érzem magam...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Dzsinn
make a wish!
☮ Főkarakter : Ellael, minden pm-et ide kérek :)
☮ Kor : 178
☮ Hozzászólások száma : 38
☮ Tartózkodási hely : Jelenleg New York



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Hétf. 22 Feb. 2016 - 20:36



Lilly& Marlene







*Mosolyogva nézem a kislányt amint a nevéről beszél, úgy gondolom ha majd felnő, a Lilien-t fogja jobban szeretni és a Lily-t meghagyja azon kevés embereknek akik majd elmondhatják magukról, hogy a barátai. Teljesen természetes, hogy most ezt gondolja, de az is lehet, hogy rossz emlékei vannak a teljes nevéről. Én már alig emlékszem rá milyen volt gyereknek lenni, de azt tudom, hogy amikor rosszat csináltam, anyám sosem becézett, de annyi év után már nincs rossz érzésem, különben sem szólít senki Marlene-nek, Edward Ms. Coltonnak hív, ahogy mások is hiszen nincs közeli kapcsolatom senkivel, a renden belül pedig Miyamme vagyok.*
-A Lilien nagyon szép név, engem a liliom virágra emlékeztet, egy csodás, fehér és ártatlan virág. Láttál már olyat?
*Ez a kislány is pont olyan ártatlan és tisztalelkű, mint a liliom, de ez a kedves cserfesség inkább egy bohókás bazsarózsára emlékeztet. -A sárga is szép, üde mint a napsugár.*Véleményem szerint nem kell mindig kérdésre várni ahhoz, hogy válaszoljunk, ez a kötetlen társalgás és örülök, hogy ez a kislány ennyire közvetlen velem. Talpraesett és okos, minden bizonnyal osztályelső, és sokan irigyek rá és ezért talán bántják is, nem csak a kopott holmijaiért. A kedve mégis töretlen és kedves humora van, muszáj nevetnem azon ahogy ő a hatvan éves nőket képzeli el, nekem persze egészen más elképzeléseim vannak és azt hiszem soha nem fogok szőrmét és vörös rúzst viselni, soha nem is leszek hatvan éves, kinézetre legalábbis, bár, talán egyszer meg kellene próbálni. Csak kísérletképp, merő szórakozásból, Edward vajon mit szólna hozzá? Sokat utaztunk, nem voltunk sokáig ugyanazon a helyen ezért a megújulás kiváltságát nem hasznosítottuk az életünkben, ma is ugyanúgy nézek ki mint amikor dzsinnként megszülettem. Nos, soha nincs késő kipróbálni.*
-Nem szeretem az erős színeket, a vörös nem az én színem és…tudod, szőrmét sem szeretnék hordani, egyetlen kabátért sok kis állatot elpusztítanak. Viszont a kosztümöt szeretem, elegáns és sok helyre fel lehet venni. Blézernek hívják, tudom miről beszélsz.
*Jó ízlése van a ruhák terén, egy kis terelgetéssel tovább lehetne formálni, az is lehet, hogy megtetszik neki. A nők úgy is szeretik a divatot, egyesek esztelenül követik bele sem gondolva, hogy nekik nem áll jól. Egy szép ruhát nem csak egyszerűen fel kell venni, hanem tudni kell viselni. Igaz, ehhez Lily még túl fiatal, nem is terhelem vele. *
-Valóban így gondolod? Nos, szerintem igazad van, inkább a ruha szabás és stílusa az ami korfüggő és nem a színe. Egy idős hölgyön is jól áll a rózsaszín ha a ruha szabása megfelel a korának. Nézzük csak II. Elizabeth királynőt, igazán merészen bánik az élénk színekkel, néha már-már harsogóak, mégis fenségesen áll rajta mindegyik.
*Mindig is csodáltam a királynőt, hallatlan bátorság és határozottság kellett ahhoz, hogy elfoglalja az őt illető trónt, mindig erős volt a külvilág felé és soha nem kezdhették ki, a magánélete példaértékű. Persze talán kicsit elfogult vagyok, hiszen Angliában születtem és ott is éltem egy darabig, mindig is Anglia lesz az igazi otthonom, nyolcvanhét éves voltam mikor Elizabeth megszületett, természetes, hogy időt szakítottam arra, hogy ott legyek a koronázási ünnepségen is. Persze az édesanyja is hatalmas köztiszteletnek örvendett, éppen egy évvel múltam hatvan amikor ő született és még mindig szeretem a rózsaszínt. Követem Lily tekintetét ahogyan körbenéz a kávézó vendégein, de úgy gondolom mi ketten kicsit kilógunk a sorból. Ő túl fiatal a többséghez képest én meg túl öreg. *
-Helyes, légy mindig határozott és hű önmagadhoz.
*A sütemények érkezésével a beszélgetésünk is más irányt vesz, félretesszük a divatot és a hasunkra gondolunk meg az ízlelőbimbóinkra. Hagyom, hogy bármennyit pakoljon csak maga elé, de ha elkezd falni azért majd lelassítom egy kicsit, nehogy elrontsa a gyomrát, nem lenne kellemes emléke a mai napról ha hasfájósan érne haza.*
-Bizony, mennyei. A kedvencem. *Mutatok a Madeleine-re, majd leszelek a villámmal egy apró falatot és én is élvezem az ízeket. Megpróbálom nem észrevenni, hogy teli szájjal beszélt, de ő maga kér érte bocsánatot amire csupán egy elnéző pillantással és mosollyal felelek. Udvarias és jól nevelt kis lány, el sem tudom képzelni milyen családban élhet ahol még értékre nevelik a gyermeket mégis kevés jut a mindennapokra. Egyltalán nem irigy és önző, még az utolsó centjein vett kakaóját is megosztaná velem, s bár nem kívánom igazán, nem utasíthatom vissza, azzal megsérteném. Mosolyogva veszem el a poharat.*
-Nagyon szívesen, örülök, hogy elfogadtad. És köszönöm a kakaót, egy kortyot szívesen innék, ha te nem vagy finnyás?! *Hogy utánam igyon. Biztosan nem, de így illik. S ha bólint akkor belekortyolok a gyermekek kedvencébe. Tényleg csak egyetlen korty, bár rendelhetnék neki még egyet, de azt hiszem azzal elvenném a különlegességét. azért a kis kakaóért biztosan megdolgozott valamilyen formában, összegyűjtögette és talán csak egyszer futja rá egy hónapban, minden nap egyre jobban várja, hogy végre betérhessen ide. *
-Nem szükséges semmivel viszonoznod, nekem elég egy önfeledt mosoly is, látni az arcodon, hogy örülsz. Merre laksz Lily? Messze innen? *Visszatolom elé a poharat és újra a süteménynek szentelem a figyelmem, természetesen Lily után.*



[/color]


A hozzászólást Miyamme összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 28 Feb. 2016 - 19:07-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Vas. 21 Feb. 2016 - 12:47

Sweet candy - Miyamme



Örülök a társaságnak és nagyon érdekesnek tűnik a nő. Bemutatkozunk egymásnak, és megjegyzi, hogy a nevem bizonyára becézés. Elhúzom a számat s fintorgok.
- Igen, Lilien a teljes nevem, de azt nem szeretem. Ezért mutatkozok be mindig Lilyként - vonom meg a vállamat. Nem túl tiszteletteljes, de hát tényleg az a helyzet, nem nagyon szeretem a teljes nevemet. A nő igazán kedves és.. Hát rózsaszín. Megmosolyogtat a kinézete és valami okot sejtem mögötte, ám hamar kiderül, hogy egyszerűen csak nagyon szereti ezt a színt.
- Nekem a sárga a kedvenc színem. - jelentem ki egyszerűen. No nem mintha kérdezte volna, de úgy gondolom, hogyha már ő elárult egy ilyen titkot, én is megoszthatom vele az enyémet.
- Hatvan évesen már inkább szőrmekabátot hordj, meg piros rúzst, esetleg olyan egyberuhákat (kosztüm), amihez jár öltöny is. Zakó... Olyan női, nem tudom mi a neve... - írom le szavakkal, hogy én hogyan is képzelek elegy hatan éves nőt. Eszembe jutnak azok a "dámák", akik úgy kenik-festik magukat, mintha nem lenne tükrük és magas sarkúban illegetik vén, ráncos testüket. Borzalmasan néznek ki, de hát ez így azért nem árulom el a nőnek.
- De azt hiszem a rózsaszín az öregeknek is jól áll. Nem hiszem, hogy egy színt korhoz lehet kötni... - jegyzem meg elgondolkodva és végignézek a vendégeken. Sokféle színű és fajtájú ruha van rajtuk, bár itt inkább fiatalok, vagy fiatal felnőttek ücsörögnek. Egy öreg embert sem látok, akit fel tudnék hozni példának.
- Nekem hatvan éves koromra is a sárga lesz a kedvenc színem! - jelentem ki határozottan, talán még kicsit ki is húzom magam büszkeségből. Mintha ez olyan nagy szó lenne, holott csak egy egyszerű ízlés. Ami persze változhat, kérdés, hogy nálam ez meg fog-e történni. A beszélgetést a pincérnő töri meg, aki néhány tányér süteményt rak le Marly elé. Egy pillanat alatt felmérem a sütemények formáját, ízvilágát és színeit és érzem, hogyan fut össze a nyál a számba. Nagyon ritkán eszek süteményt, olyan igazi süteményt. Persze fonnyadt krémeseket, meg nyamvadt piskótákat szoktunk kapni az iskolában, és az otthonban is, de azért... Hát, nem hasonlítható össze a kettő. Csillogó szemmel nézek a nőre, aki felajánlja, hogy ehetek a süteményből. Hálás mosolyt villantok felé, majd lassú, szinte remegő kézzel nyúlok az egyik tányér felé és a villáért.
-Madeleine? - húzom magam elé azt a sütit, amire a nő ezt a nevet mondta, majd kóstolom meg.
-Hmm. Ez nagyon finom! - mondom teli szájjal, majd a szám elé kapom a kezemet és lesütöm a szememet. Gyorsan megrágom, lenyelem és utána nyögöm ki:
- Bocsánat... - motyogom halkan, majd egy újabb falatot teszek a számba. Aprót, hogyha kérdésre kerülne a sor, gyorsan tudjak válaszolni.
- Köszönöm, hogy meghívsz. Sajnos én nem tudom viszonozni, mert elköltöttem az összes pénzemet a kakaóra. De ihatsz belőle, ha nem vagy finnyás! - tolom a nő felé a kakaómat, bár sejtem, hogy ő túl... elegáns ahhoz, hogy egy árva, rongyos gyerek kakaóját kortyolgassa. Minden esetre úgy érzem biztosítanom kell arról, hogy viszonoznám a kedvességét, ha lenne mivel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Dzsinn
make a wish!
☮ Főkarakter : Ellael, minden pm-et ide kérek :)
☮ Kor : 178
☮ Hozzászólások száma : 38
☮ Tartózkodási hely : Jelenleg New York



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Hétf. 8 Feb. 2016 - 18:15



Lilian& Marlene







*Elnézem ahogyan gondosan kipakolja a tanulnivalóit, vigyázva mindenre pedig az a táska igen megviselt állapotban van. Szegény gyermek, a mai világban nehéz lehet neki az osztálytársai között. Ám épp ezért becsül meg mindent és ez dicséretes, talán ezért akadt meg rajta a tekintetem, nem is a szépsége, vagy koránál fogva inkább a báj és a kellem, hanem az a fajta tisztelet minden iránt amit manapság keveset látok. Láthatóan meglepődik mikor mosolyogva felé fordulok és megszólítom, de rögtön követi a meglepettséget a mosoly és az egész arcocska kivirul s a szemei ragyogni kezdenek. Tiszta lélek és a szépsége nem csupán a külsőből fakad hanem a belsőből is, a lelkéből, egészen mélyről. Megfogom az apró kezecskét, kicsit hideg még de majd a kakaó felmelegíti. Közvetlen és meg sem szeppent ahogyan bemutatkozott, csupán izgatott és ez látszik a halvány, gyermeki pírral festett arcon. Mosolyom halk kacagássá vált a dicséret hallatán, régen volt már amikor ilyen drága, udvarias és őszinte szavakat hallottam egy gyermek szájából.*
-Köszönöm, nagyon kedves tőled, hogy ezt mondod. A te neved is nagyon szép, de minden bizonnyal becézés, igaz?
*Kedves név, illik hozzá, olyan mint egy kis angyal, egy igazi, fehér szárnyú angyalka. Ártatlan mint a virág amelyik eszembe jut a nevéről, egy csodás fehér liliom és máris látom lelki szemeim előtt azt a páratlan mégis egyszerű ékszert ami megvédené őt mindentől mégsem lenne olyan feltűnő, hogy bármivel meggyanúsítanák vagy megpróbálnák elvenni tőle. Talán az ártatlansága és gyermeki bája az ami fellobbantja bennem a védelmező ösztönt, de minden hiába lenne ha nem kívánná. Egy röpke pillanatra árnyék borul az örömömre, hiszen nem tudok segíteni varázslattal ha nincs kívánság, anélkül pedig nincs talizmán sem.
Dicsérete után azonnal érkezik a kérdés ami meglep ám nem sért, gyermeki őszinteség és kíváncsiság ez ami elfújja az imént megtelepedő árnyékot. Talán tényleg sok rajtam a rózsaszín de nem rikító hanem egészen halvány, ízléses és púderszín megtöri az egyhangúságot. Kicsit régimódias szabású ruháim nem a mai divat szerint készültek és a cipőm sem az a vastag talpú, nyaktörő sarkú. Kényelmes mégis elegáns és a magas, fűzős szára miatt jól tartja a bokát amit egyben ki is emel. Kicsit előrehajolok, hogy közelebb legyek hozzá mintha titkot osztanék meg vele.*
-Szeretem a rózsaszínt, a bolondja vagyok és fiatalít is. Persze ha majd hatvan éves leszek nem hordok rózsaszínt, akkor már nevetséges lenne.
*Egy kicsit ironikus, hogy már száztizenhat évvel korábban elmúltam hatvan, de ezt neki nem kell tudnia. A titok megosztása után közvetlenül megérkezik a pincérnő a süteményekkel és diszkréten koppintva a tányérokat az asztalhoz leteszi őket elém majd távozik is. Felegyenesedem és a tányérokra mutatok.*
-Neked kértem, kérsz belőle? Ez itt csokoládés a másik gyümölcsös, az a teasütemény ott francia, úgy hívják Madeleine, ezek pedig scone-ok, angol teasütemények. Illenek a kakaóhoz is. Ha szeretnéd elvinni be is csomagoltatom neked. Elfogadod? *Ebben nincs semmi varázslat, egyszerű emberi mágia, úgy hívják gondoskodás, jótékonykodás, önzetlenség. A kedvenceim. *




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Szomb. 6 Feb. 2016 - 15:51

Sweet candy - Miyamme



Valóban nem a legolcsóbb ez a kávézó, ezzel én is tisztában vagyok, azonban tudom, hogy itt adják a legfinomabb kakaót, amit életemben ittam! Sajnos - szégyellem bevallani, de - még Bianca kakaójánál is finomabb, amit it készítenek. Szinte megáll a kanál a bögrében, és lágy tejszínhabot fújnak a tetejére, amit megszórnak egy kis fahéjjal. Mennyei, és hogyha a nevelőnőink tudnák, hogy azt a kevéske pénzt erre költöm, bizonyára soha többet nem kapnék egy vasat se. Ám az embernek legyenek hóbortjai és olyan dolgai, amiknek bátran és örömmel hódol, nemde?
Az eladónő már talán ismerhet, habár nem túl gyakran jutok be ide. Nem az én környezetem, na... Néhányan meg is néznek, ahogy besétálok kopott, kissé lógó ruháimban, és az enyhén szakadt táskámban, aminek a sarkánál kilógnak a könyvek színes szélei. Nem érzem magam rosszul, ez vagyok én. Gyakran szégyellem el magam, de akkor mindig emlékeztetem magamat, hogy adjak hálát azért, hogy itt lehetek, és annak is, hogy egyáltalán van ruhám, könyveim, amikből tanulhatok. Ezért ilyenkor kihúzom magam és habár nem büszkén, de emberként sétálok végig a pulthoz. Rendelek, majd leülök egy távolabbi asztalhoz, ahol nem nagyon vagyok szem előtt és talán a kirakatból sem látszódok annyira. Tudom, hogy nem vagyok valami jó reklám... Habár a legtöbben fintorogva a hátam mögött összesúgnak, egy csinos, szőke hölgy megszólít, bemutatkozik és felém nyújtja a kezét. Egy értetlen pillantást, majd egy széles, bájos mosoly és két csillogó szempár a jutalma.
- Szia Marly! - köszöntöm a nőt gyermeki hangon, és látszik rajtam az izgatottság.
- Én Lily vagyok. Tetszik a neved. Nagyon szép hangzása van. - dicsérem meg és fejtem ki a véleményemet. Gyermeki naivitás hallatszik a hangomon, hallhatja és érezheti a nő, hogy abszolút nem bókolni próbálok, hanem egyszerűen ezt gondolom. Ez érződik a következő megszólalásomból is:
- Miért vagy ennyire rózsaszínű? - nézek végig a nőn, és a kérdés jogos: minden ruhadarabja ebben a színben pompázik. Egyfelől nagyon szép és elegáns, másfelől kicsit értelmetlen számomra a dolog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Dzsinn
make a wish!
☮ Főkarakter : Ellael, minden pm-et ide kérek :)
☮ Kor : 178
☮ Hozzászólások száma : 38
☮ Tartózkodási hely : Jelenleg New York



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Szomb. 6 Feb. 2016 - 6:46



Lilian& Marlene







*Sosem terveztem még Andrew ellen semmit, nem akartam akadályozni őt a megvalósításban, most mégis ezen gondolkodom. Önző vagyok, igen az de vállalom. Másfél évszázada vagyunk együtt és nem sikerült elcsábítanom, szerelem dzsinnként! Hát nem szánalmas? Ami még rosszabb, hogy még Freyát sem tudtam rásózni, nem akar senkit maga mellé, nem akarja a szerelmet a boldogságot, nem akarja amgát szeretve érezni és tudom, ha itt befejezzük azt amiért jöttünk, vége mindennek. Tudom mennyire fontos neki, és már a gondolat, hogy keresztbe tegyek neki fáj, épp ezért nem sietem el, de _valamit_tennem_kell_. Ha a bérelt házban maradtam volna nem tudnék nyugodtan ezen elmélkedni, noha megint nem tartózkodik otthon, intézi azt amiben nekem kell majd segédkeznem, ami az én végemet a mi végünket is jelenti, de nem visz magával. Látom rajta, hogy minden egyes eltelt nappal keserűbb lesz, gyengébb és mind jobban látszik arcainak mély árkaiban a feladás. Fáj őt így látnom, de nem tudok segíteni mert nem hagyja és kívánni sem akar. Meg kell keresnem Freyát. Ez lesz az első lépés, még akkor sem kell mindent eldöntenem ha megtalálom, csak beszélek vele és meglátom hogy védi-e a talizmán amit én készítettem, ez is lehet egy indok amiért felkeresem. Miután ezt így eldöntöttem, megnyugszom és képes vagyok az előttem elhűlt Melange-ra koncentrálni. teljesen hideg lett ami a Melange-nál nem igazán előnyös ezért magamhoz intem a pincérnőt és kérek egy másikat. Természetesen mindkettőt kifizetem hiszen nem az ő hibája, hogy a kedvenc kávékülönlegességem ihatatlan lett. Elbambultam, ennyi az egész. Míg készül a várva várt kedvencem, szórakozottan forgatom a talizmángyűrűmet az ujjamon, régi darab, a viktoriánus korszakból való, ahogy manapság mondják, én csupán a kamaszkoromat töltöttem el azokban az években, akkor születtem és éltem az életem királynőm oltalma alatt. S most magamban azon kacaghatok milyen keveset tudnak azokról az időkről és amit tudnak annak a fele sem úgy volt. Persze nem mondhatom el hogyan volt, azzal nem kis feltűnést keltenék, így van ez. Nagy sóhajtásom közepette figyelek fel egy kislányra aki a mellettem lévő asztalhoz ül le, aki külsejével majdnem akkora feltűnést kell ebben a kávézóban mit én okoztam volna ha elárulom a köznépnek hogyan szerette a teát a királynő. Nem a mostani. Bájos kislány de első látásra sem idevaló ami engem persze nem zavar, ha megteheti, hogy itt iszik akármit, akkor csak tegye. Mégis egy kicsit szánalomra méltó az az ismerős szomorúság és sóvárgás a szemeiben. Valamire nagyon vágyik és sok minden hiányzik az életéből, ahogy elnézem őt a család is. Nem utcagyerek, és nincs igazán elhanyagolva, a haja is szépen fésült, mégis van benne valami ami arra enged következtetni, hogy nincs családja. Lopva nézegetem őt mindaddig míg az én Melange-zsommal együtt ki nem hozzák az ő kakaóját. Hirtelen ötlet, nem is gondolok bele igazán, de rendelek gyorsan két habos süteményt, az egyik gyümölcsös a másik pedig csokoládés. *
-És még hozzon kérem egy kis teasüteményt is, Madeleine-t és mondja kérem van Scone-juk? Abból is kérek, köszönöm.
-Azonnal hozom hölgyem.
*A pincérnő kedélyesen rám mosolyog, minden bizonnyal szerelmi bánatot képzel a sok édesség mögé ami félig-meddig igaz is, majd mielőtt távozna még rámosolyog a kislányra is. Bájos és aranyos azokkal a szőke fürtökkel, régi önmagamra emlékeztet bár én csak a tó tükrében nézegethettem magam hiszen akkoriban nekünk nem volt tükrünk és minek is lett volna. A cselédek nem számítottak, sosem kerültek az urak és hölgyek szemei elé, még a takarítást is titokban végezték és a hátsó lépcsőn közlekedtek.*
-Sokat kell tanulni igaz? A mai gyerekek olyan okosak és ügyesek, és szorgalmasak. Látom te sem hagysz ki egyetlen alkalmat sem. *Nem tudom miért, de megszólítottam amikor kipakolta a könyveit, gondoltam, hogy a házi feladatát szeretné megírni, még is csak kényelmesebb lehet itt neki. Arra nem is gondoltam, hogy a mai világban felnőttként leszólítani egy gyermeket nem túl jó ötlet, manapság mindenkiről rosszat feltételeznek, amit meg is értek ha jól belegondolok azokba a szörnyűségekbe melyeket elkövetnek a gyerekekkel.*
-Marlene vagyok, de szólíts nyugodtan Marly-nak. *Az asztalaink közel vannak egymáshoz, nem kell nagyon nyújtózkodnom, hogy a kezemet nyújtsam felé. Szívélyes és remélem nem gyanús a mosolyom, teljesen ártatlan ismerkedés a részemről, és azt hiszem nem is úgy nézek ki a púder és halvány rózsaszín öltözékemmel mint aki gyerekekre vadászik.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Lilien Turner
☮ Kor : 10
☮ Hozzászólások száma : 17
☮ Tartózkodási hely : NewYork



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Kedd 2 Feb. 2016 - 18:12

Sweet candy - Miyamme



Délután 4 óra van és sok gyerek tart haza a suliból. Köztük én is, természetesen. Persze a legtöbb gyerek siet haza a szüleihez, hogy aztán együtt töltsék a délutánt otthon, vagy a játszótéren. Nekem sajnos nincs ilyesmire lehetőségem, így hogyha nincs kedvem hazamenni az árvaházba, gyakran szoktam beülni az egyik kedvenc fagylatozómba. Ott mindig van finom fagyi, kávé és sütemények. Egy rakás! Sóvárgó tekintettel szoktam bámulni a kirakatban a szebbnél-szebb süteményeket, de persze pénzem soha nincs rájuk. Néha sikerül összegyűjtenem egy-egy kakaóra valót. Most is ez történik, a zsebemben csörög néhány apró és ahogy belépek a fagyizóba, elég sok szem tapad rám. Lassan egy sarokasztalhoz sétálok, lerakom a kabátomat és a táskámat, majd a pulthoz megyek. Alig érem fel, pipiskedve markolom a pult szélét, amikor megjelenik az eladónő. Rám mosolyog, én pedig kiszórom az aprókat a zsebemből.
- Egy kakaót szeretnék! - kérem bűbájos mosollyal, nagy bociszemekkel.
- Mindjárt adom, Édesem! - susogja a nő és int a fejével, hogy üljek le nyugodtan.
- Köszönöm szépen! - biccentek kedvesen, leülök és előveszem az egyik könyvemet, hogy amíg elszürcsölöm a kakaót, addig elkészítsem a házi feladatomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Hétf. 14 Dec. 2015 - 19:22



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Vas. 13 Dec. 2015 - 18:39





Family Reunion

Az óvatos tapogatózásnak és feszült első találkozásnak szánt esemény végül is egy valódi állásinterjúként fejeződik be. Habár ez így túlzás, még csak interjúztatás sem történik, inkább úgy érzem, a tapasztalataim morzsái és Meraxes számomra érthetetlen és láthatatlan helyen őrzött atyai érzései állhatnak a háttérben. Hiába nézek rá, én magam nem érzem azt, hogy ő itt az apám, a felmenőm, a vérem. Persze ezt nem mondom neki, sem hülye, sem bunkó nem vagyok, ennyire meg aztán semmiképp. Pedig rajta sem látom a kitörő örömöt és a könnybe lábadt szemek is hiányoznak a képből, mármint nem nekem, mert azzal aztán végképp nem tudnék mit kezdeni, csak az egész szituáció olyan... Ismerős, igazából. Innen tudom, hogy a fickóval valóban osztozunk közös géneken. Egyikünk sem igazán az a típus, aki bárkinek is a nyakába borul, évszázadokig elkerültük egymást, és bár neki volt sejtése arról, hogy létezem, ezt nem hányhatom a szemére. Én nem csak sejtettem, tudtam, hogy létezik, ráadásul azt is, hogy hol, hogy mi a neve, mit csinál és kivel. Ha valaki, akkor ő az, akinek joga lenne kiakadni, de őszintén szólva azt is el tudom képzelni, hogy éppen azt teszi, csak nem ismerem a kifejezőmódjait. Lehet, hogy azzal, hogy élő csalivá akar tenni, így áll bosszút. "Bujkáltál előlem, kislányom? Akkor most büntiből riszálnod kell a segged egy rakás maffiózó előtt, legközelebb kétszer meggondolod, mit titkolsz el apád elől!" Vagy nem. Franc tudja, mi jár a fejében, már annak is örülök, hogy ezt a beszélgetést normálisan végig tudtam ülni, és nem forraltam fel idegességemben az összes bögre és pohár tartalmát. Az önuralmam, mióta a hierarchiában vagyok, határozottan fejlődött. És ennek bizonyításául, na meg mert Meraxes is a felettesem végül is, nem teszem szóvá a kétkedésem többet.
- Hát, én tudok, szóval nem probléma - legyintek viszonylag könnyedén. Nyilván látta, hogy nézek ki, és bár nem épp a legvadítóbb szerelésemben érkeztem - nyilván -, azért a vak is láthatja, hogy aktuális testem a modern világ nőideáljainak több, mint megfelel. Persze ebben része van az életmódomnak is, nem csak a csontozatnak, ha nem futnék és járnék edzőterembe, akkor én is csak egy csontkollekció lennék, vagy az is lehet, hogy gurulnék. Szeretek enni ugyanis, és  hiába a tűz bennem, még az sem képes minden felesleget elemészteni helyettem, amikor elszalad velem a ló.
- Miért, második alkalommal már oké? - kérdezek vissza teljesen reflexszerűen elhúzott mosollyal. Abszolút nem szándékoztam csipkelődni, azért csak úgy nem szoktam ilyet csinálni, pláne nem egy "idegennel", mert Kitana, Laylah, Torence, meg akik azért ismernek, az más tészta, de most egyszerűen csak kijött, ezért egyből hozzá is teszem inkább: - Nem baj, járt már a fejemben más is, nem okoz gondot, tudom kezelni.
Valójában nagyon is sokszor hallottam mások hangját a fejemben, és én magam is éltem a képességemmel már sokszor. Elég kényelmes, és ha sárkánnyal van dolgom, akkor valami bensőségesebb, intimebb kapcsolatot is feltételez, ami csak a fajtársak közt alakulhat ki. Nem vagyok olyan, aki szerint nem kellene keverednie a fajoknak, de egy fajtárs mégis csak fajtárs. Meraxesszal elmétől elméig beszélgetni nem lesz gond, sőt. A maga módján még megnyugtató is. Csak ne kezdjek ott is ebbe a pattogós elégedetlenkedésbe, hogy aztán verhessem a fejem a falba, amiért nem gondolkoztam, mielőtt beszéltem. Ez valami új szokásom, amit a modern világ ragasztott rám, régen inkább hallgatag voltam, mint csacska, bár már akkor is voltak meggondolatlan dolgaim, de legalább nem beszéltem hülyeségeket.
Finoman bólogatva hallgatom hát a további információkat, kissé elgondolkozva nézve leendő főnökömre. Megijeszteni akar vagy felkészíteni? Mert nem válik be, bármi is a cél. Kezdeti félszegségem szinte teljesen eloszlik, főleg most, hogy végre vége lehet a tétlenségemnek, és még csak erőfeszítéseket sem kell tennem, hogy melót találjak. A Szörny Rt. munkacsoportja, amit a diplomácia üzemeltet, nem túl szimpatikus. Olyan CIA szaga van, hogy mindent egy helyen csinálnak, és ellenőriznek, és nem... Épp elég, hogy pár évtizeden belül csináltathatok új személyit meg mindent. Nem tudom, hogy ha így halad a technológia, hogyan fogjuk megoldani, de nem is az én dolgom ilyenek miatt aggódni. Engem az sem zavarna, ha sárkányalakban éldegélhetnék a felhőkarcolók tetején.
- Ez jól hangzik. Mármint az a része, ahol szar alakok seggét lehet szétrúgni, nem a családi problémák... Abból van elég az én házam táján is - mosolyodom el az ezúttal szándékos kis célzás után.
Végül is elsülhetett volna ez a beszélgetés rosszabbul is, mint hogy kiderül, hogy az apám látszólagos nyugalmát még egy négyszáz éves lány sem tudja felborítani, legalább ő talán nem fogja felhúzni magát néhány dolgomon. Erre mondják, hogy kiegészítjük egymást, habár alapvetően én sem vagyok egy tipikus tűzsárkány. Szerintem. De ha mást kérdeznénk... Ráadásul tényleg melóhoz jutok, ami emellett még izgalmas is, és van értelme.
Igen, lehetett volna ez sokkal, sokkal rosszabb is.



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Vas. 25 Okt. 2015 - 20:55

Omeranys & Meraxes

Nem azt mondom, hogy ez egy csúcs szuper feladat amit kérek tőle. Viszont nekem kicsit nehezebb lenne beilleszkednem, és a rózsaszín amúgy sem az én színem. Ellenben az előttem ülő szépséges hölgynek talán jól állna, nem tudom nem értek ehhez. - Nos, lehet, hogy hím soviniszta a dolog, ha megtudnám csinálni én csinálnám meg. De elég szörnyen állna a miniszoknya és a tűsarkú. A felsőről nem is beszélve, nem tudok mit belerakni a melltartóba. – húzom el a számat. Bár lehet valakinek bejönne, ha így öltöznék fel. Mondjuk ott vannak a meleges, a transzvesztiták is. Na ezt a két fajt próbálom nagy ívben elkerülni, ám a munkám miatt elég gyakran futok beléjük. Jó nem mintha újdonság lenne számomra, hogy vannak ilyen emberek, de mindig kerültem őket. Pont, mint a kuplerájokat, pedig ott is voltak ám balhék, főleg a francia forradalom idején.
- Egy személyes küldetés lesz, én a közelben leszek, természetesen pár kollégával, mivel elég kockázatos dolog. Bedrótoználak, de jelen esetben mentálisan kommunikálunk, a lebukás veszélye sokkal kisebb lesz. Csak akkor, ha nem bánod a dolgot. Nem szeretném, hogy bajod essen rögtön az első alkalommal. – nézek rá komolyan, nem szoktam sokat viccelődni főleg, ha munka van. Lehet engem begyöpösödött alaknak hívni, mert mást nem nagyon csinálok, jó ha három havonta elmegyek egy-két napra szabadságra, mert a kapitány szerint szükségem van rá, ilyenkor még egy mozi is belefér. Viszont a nőzés nem, mármint ott van Giselle, aki egy ideje már beépült egy másik maffiába. A családja gyilkosait akarta leszámolni, én pedig minden segítségemet felajánlottam neki, mert én is ezt tenném, bár tudom, hogy képesek magukra vigyázni, és elég öregek amihez a tapasztalat is társul mégis féltem őket a lelkem legmélyén.
- Viszont lesznek gyilkosságok, rablások, családon belüli erőszak amikhez kihívhatnak minket, persze ezek a családos dolgok azért kerülnek hozzánk mert szerepel benne drog, vagy fegyver. Azzal nem foglalkozunk amikben csak egy hagyomány verés szerepel, az egy másik osztály dolga. – foglaltam össze röviden mi is a dolgunk. Ahogy már mondtam neki nem veszélytelen a munkánk, előfordult az is, hogy az életünkre törtek a nyílt utcán mikor civilben voltunk. Persze nem rossz, nem egy unalmas irodai munka.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Hétf. 21 Szept. 2015 - 14:37





Family Reunion

Nem hinném, hogy a világtörténelem során sokan lettek volna a helyzetemben, így felesleges is lenne azon törnöm a fejem, vajon más hogyan viselkedne, ha itt találná magát az én székemben. Nem, mintha olyan sűrűn merítenék más tapasztalataiból, sajnos ennél keményebb fejjel jöttem a világra, de mégis csak adna valami támpontot talán. Tudom, hogy ez az enyhe fenntartás, ami bennem van, nem fog egyik pillanatról a másikra eltűnni, csak azért, mert kromoszómáim fele itt ül velem szemben az asztalnál. De azt is sejtem, hogy ezzel egyrészt ő is tisztában van, másrészt meg valószínűleg azért neki is okoz némi fejtörést és kényelmetlenséget ez az egész, csak ő ügyesebben felülemelkedik rajta, nekem meg még gyakorolnom kell, hogy hogyan is hagyjam a dolgokat annyiban.
Sóhajtok egy rövidet, próbálván lecsillapodni, de még mindig inkább a csészémhez beszélve, mint hozzá. A nagyszülő témával egyelőre nem foglalkozom, mert az a dolog Meraxeshez képest semmiség. Bár tudtommal nincs sem nagynénim, sem nagybácsim, tehát én vagyok az egyetlen unokájuk... De azt a meccset még nem ma fogom lejátszani.
- Tudom. És hidd el, egyetértek.
Ám így, hogy ezt a témát ilyen hamar és viszonylag higgadtan ki is veséztük, túl sokat se nem akarok, se nem tudok ilyen lelki állapotban hozzátenni. Semmi kedvem őelőtte dühöngeni, már most. Előbb-utóbb úgyis része lesz valamilyen kitörésemben, de hé, egy szava sem lehet! A vérmérsékletem talán - sőt, kezdem úgy érezni, hogy biztos - mástól örököltem, de a tűzzel való kapcsolatomat nyilvánvalóan tőle. Ettől függetlenül ha egyszer valakit szénné égetek haragomban, nem szeretném, hogy tanúja legyen. Legalábbis most még nem.
Amit mond, az viszont mintha éppen ezeket a gondolataimat és aggodalmamat próbálná fellazítani és elsöpörni. Magamhoz képest meglehetősen félszegen pislogok rá. Hallottam már hasonló dolgokat mástól, de azok többnyire csak hitegetések voltak, vagy reakciók egy szorongató helyzetre. Vagy hazugságok. Ezúttal viszont szeretném elhinni, hogy komolyan mondja őket, a mosolya pedig még inkább elbizonytalanít, ettől pedig megőrülök. Hiszen az apám, meg kéne benne bíznom, hinnem kéne neki, tudom. De akkor sem tudom elfelejteni, hogy egyszer már kihasználták a bizalmamat, ami miatt az Anghor iránt érzett gyűlöletem, ha lehet, még tovább fokozódik.
Csak biccentek, és viszonozni próbálom a gyors kis mosolyt. Az idő majd eldönti, hogy mi lesz, hogy lesz. Talán eleve nem is lennénk olyan jóban, és ha ő is nevel fel, talán alig tartanánk a kapcsolatot. De ott a lehetősége annak is, hogy valódi családban nőttem volna fel, az említett nagyszülők is részt vettek volna benne, talán még egy mostohaanya is belépett volna a képbe, na jó, ezt itt hagyom abba, mielőtt minden feszültségem ellenére prüszkölve felröhögök.
Végül is nem nagy ügy ez az egész. Annyi a változás, hogy mostantól van valaki, akire tényleg apámként tekinthetnék, ha tudnék, de egyelőre csak úgy tudok ránézni, mint valakire, akinek van valami köze hozzám. Nem iránta érzek erősebb kötődést, hanem inkább a régmúlt mocska és saját jelenleg is meglehetősen instabil állapotom hangsúlyozódik ki. De olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna, ahogy mondani szokás, és úgy látom, ő is valami hasonlót gondolhat a helyzetről, mert hála az égnek ennél tovább nem megy a lelkizésben. Már ha ezt egyáltalán annak lehetett nevezni...
Az utolsó korty kávém is elfogy, miközben bólintok, és hallgatom. Nem beszél másképpen, nekem mégis egészen más embernek tűnik, ahogy a tervet és szándékait vázolja fel, ettől pedig meglepő módon kicsit megnyugszom. Annyi munkám és állásom volt már, hogy össze se tudnám számolni, arról nem is beszélve, milyen sokoldalú személyiségre volt ezekhez szükségem, de az esetek túlnyomó többségében álltam a sarat. Nem hinném, hogy most belebuknék, bármi is jön.
Egyre szélesebben mosolygok, és a végén felvont szemöldökkel, némi rosszallással, de azért elég lefitymálóan nézek rá. Bár a "gyerekeket is öltek" valószínűleg kicsit jobban meg kellett volna, hogy hasson, de az új melóktól általában bezsongok, ha meg nem unalmas, akkor főleg. Egy gengszterbanda orra előtt elhúzni a mézesmadzagot, hát az nem kifejezetten mindennapos és veszélytelen.
- Hát, ha csak az kell, hogy felnyalják utánam a betont, az nem hiszem, hogy probléma lesz. Bár bevallom, ennél valami... Szóval olyasmire számítottam, ahol a tapasztalat és rátermettség is számít.
Ja, hát egy kicsit hímsoviniszta a dolog, hiába szépíti, de ez a látszat ellenére engem cseppet sem zavar, sőt. A nők is hülyék, a pasik is hülyék, és ha ennyivel beérik, nekem aztán mindegy. Mindent a szemnek, semmit a kéznek, vagy csak egy füstölgő csonk marad a helyén, de felőlem aztán kényeztethetnek meg csaphatják a szelet. Nem mondom, hogy mindennapos, mert nem járok olyan helyre, ahol ez megtörténhetne, de nem is lenne egyedi eset.
- És a feladat csak az enyém, vagy falkában kellene portyáznom? - teszem fel a kérdést, ami eléggé foglalkoztat. Az évek során Laylah szépen megpuhított régi önmagamhoz képest, de azért a csapatjátékok még mindig nem az én asztalom. Kivéve, ha hozzám hasonló nőszeméllyel kell eljátszanom a ribancot, mert az akár még szórakoztató is lehet. Kis cicaharc meg minden bőven belefér, gondolom minden egyenruhás úr örömére.
Kivéve persze ezt az egyet itt előttem. Mikor eszembe jut, megint kis híján kitör belőlem a fuldokló nevetés. Oké, ez csak az emberi testem, de mégis a seggemet fogom riszálni, és a melleimet dobálni, nem tudom, hogy fogja viselni, ha már egyszer régimódi.
Hát, érdekesen indul a kapcsolatunk, az biztos.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Szomb. 12 Szept. 2015 - 22:19

Omeranys & Meraxes

- Teljesen igazad van, ne add ki az informátorodat, majd kinyomozom egy unalmas estémen. Ebben ne legyél biztos, a nagyszüleid mindent tudnak, az öregek már csak ilyenek, unatkoznak és mindent megfigyelnek. – ittam bele a kávémba megint. Tényleg meg kell látogatnom a szüleimet, muszáj velük beszélnem, hogy megtudjam mit is tudtak erről. Bár lehet inkább nem kérdezek semmit, s megspórolok egy agyvérzést. Akármennyire is kíváncsi voltam mit tudnak erről, annál inkább nem akartam tudni, paradoxon egy helyzet.
- Tudod az a rohadék megérdemelné, hogy elintézzem. Ellopott tőlem, nekem kellett volna felnevelnem téged. Nem neki. – a maradék fekete löttyöt is megittam. Az a tollas barom megérdemelne egy kopasztás, egyenként tépném ki a tollait, a következményekkel pedig nem is nagyon foglalkoznék, mivel nem érdekelne. Az érdekelne, hogy bűnhődjön azért amit tett.
- Az, hogy nem ismerlek még nem jelenti azt, hogy nem is jelentesz nekem semmit. Nem érdekel ki vagy, nem érdekel mit tettél, az se érdekel, ha kiirtottál pár várost, falut az elmúlt években. Az érdekel, hogy most ki vagy, most mi a célod. Elhiheted én sem volt eleinte az a nyugodt sárkány. Mivel úgyis a munkatársam leszel megfoglak ismerni. Ennyi az egész. – mosolyodtam el egy pillanatra.
- Ha megjelenik találkozik az öklömmel, utána megpörkölöm, mert megérdemli a rohadékja. – jelentem ki összehúzott szemöldökkel.
- Ha meg már a munka miatt vagy itt, megejtjük az a felvételt. Van egy mexikói banda, kiket még nem tudtam elkapni, az a probléma, hogy nem vagyok nő. Sajnálom, de meg kell kérjelek arra, hogy vesd be a női praktikákat. Azok a mocskok gyerekeket is öltek már a cuccaikkal. Nem azt mondtam, hogy légy kurva, azt egyik női kollégámtól se kérem, talán mert régimódi vagyok, hanem csak annyit, hogy érdeklődjenek utánad és a tenyeredből egyenek. Ha megvan a megfelelő információt elintézem a többiekkel őket. – szusszantam fel miután elmondtam neki a tervet.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Pént. 21 Aug. 2015 - 10:53





Family Reunion

Jól van. Ideje őszintének lennem önmagammal, mert különben csak a kellemetlen érzés marad.
Meraxes jobb és rosszabb is annál, mint amit elképzeltem, legalábbis öt perc után le merem vonni ezt a következtetést. Sokkal higgadtabb, józanabb, mint amire számítottam egy tűzsárkánytól (bár valóban jártnak-kelnek pletykák, és némelyikben azért megvillantja azt az oldalát is), de valahogy úgy érzem, hogy leült egy bizonyos távolságban, mint a kis herceg a rókával, és nem akar közeledni, hanem inkább vár. Persze nem kéne hibáztatnom... Honnan kéne tudnia, hogy belemarok-e vagy sem, ha közelebb jön? Meg hát azért idősebb, mint én, és én sem vagyok kifejezetten fiatal. Az idő számára nyilván kicsit másképp telik. Úgyhogy most nekem kell türelmesnek lennem. Vagyis kéne.
Ujjaimmal a pohár szájának vonalán játszom, hol ránézek, hol a pohárra. Koncentrálok, hogy átadjam magam a helyzetnek, és ne rágódjak olyasmin, amin már nem lehet változtatni, de ezzel évszázadokig próbálkoztam. Valószínűleg nem egy kávézóban történik majd a nagy áttörés, mégis igyekszem. Meraxes kedvéért.
Még mosolyogni is képes vagyok, mert tényleg mulattat egy kicsit néhány dolog, amit mond.
- Sajnálom az informátorokat nem szokás csak úgy kiadni- - mosolygok rá kajánul. - A nagyszüleimmel még nem találkoztam. Még nem tudják, hogy létezem. Gondolom...
Ami persze nem zárja ki, hogy tévedek. Elvégre Meraxes is látott már, mikor még talán el sem határoztam, hogy a tudtára hozom a létezésem. Lehet, hogy nagypapa - és itt kiráz a hideg az elfojtott nevetéstől - szintén tudja, hogy valahol a világban kóborlok. Előbb-utóbb ez is ki fog derülni, és akkor újabb, valószínűleg ennél kínosabb családi összejövetelre számíthatok. Meraxes megjegyzéseitől kezdem kicsit rosszul érezni magam, első sorban azért, mert kezdem átérezni, milyen rosszul érintheti, hogy eddig nem fedtem fel előtte a titkomat. Tudtam én, hogy megérdemelte volna. Én voltam az, aki nem volt felkészülve rá, nem ő.
"...hogy egy angyal nevelt fel." Hát, igen, végül is ez lenne a lényeg. Tovább piszkálom a poharamat, mert most nehezemre esne a szemébe nézni. Nem is vágok közbe, amíg beszél, csak a végén pillantok fel. Pár másodpercig töprengve nézek rá. Aztán arrébb tolom a poharam, és hátradőlök. Nagyot sóhajtok, és elhatározom, hogy ha ő őszinte volt, akkor én is az leszek, amennyire tőlem telik.
- Én nem várok semmit - kezdek bele. - Azért jöttem ide, hogy megismerjelek, mielőtt te megismernél engem, és nem azért, hogy később ezt ellened használjam. Angyal nevelt fel, igen, de cseppet sem volt angyali teremtés. Benne is megbíztam, mert megmentette az életemet, amikor magamra hagytak meghalni. Nem te - teszem hozzá gyorsan. - Nem téged hibáztatlak ezért. Rábíztam az életem, azt gondoltam, hogy ismerem. Apám helyett apám volt. Felnevelt, nem csak engem, aztán kiderült, hogy végig csak magára gondolt.
Az utoló szakat szinte prüszkölve mondom ki, mintha mérgezett lenne. Hiába a többszáz év, még mindig nem tettem túl magam az áruláson, és nem, nem fogom még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni.
- Én nem várok tőled semmit. Csak tudni szerettem volna, hogy másodszor nem esem bele ugyanabba a hibába. Vér szerint az apám vagy, és lehet, hogy nagylány vagyok már, ezért nincs szükségem rá, hogy fogják a kezem, de azért a legtöbbünknek mégis csak vannak szülei. Neked én még nem jelentek semmit, nem ismersz. Azt mondod, úgy nézek ki, mint az anyám, és a génjeid felét is hordozom, de ezen kívül nem tudsz rólam sok mindent. Idegenek vagyunk. Azt akartam, hogy ez megváltozzon, mielőtt rájössz, hogy ki vagyok. De hát az a hajó elúszott, jó messzire...
Megengedek magamnak egy fanyar mosolyt, aztán magamhoz húzom a poharat, és belekortyolok a kávémba. Motyogva, indulatosabban a kelletténél még hozzáteszem:
- Azt a négyszáz évet nem lehet bepótolni, nem is vártam el tőled. Nem te vetted el tőlem, hanem ő.
A korty után kicsit túl gyorsan teszem le a kávét, és nem sikerül túl halkan. - De a következő négyszázba fix, hogy nem lesz beleszólása.
Mert ha felbukkanna, megölöm azt az álságos, tollashátú tetvet.


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Szer. 19 Aug. 2015 - 22:42

Omeranys & Meraxes

Elgondolkozva pillantottam rá. Kinőtte? Szóval ilyet is lehet, kinőni egy nevet. Vajon mikor fogok megkattanni és változtatom meg a nevem Don Roberto Carlos Sanchezra? Remélem sosem, az öreg Tyraxes szerintem abban a pillanatban rakni ki a családfából. Vajon ő tudott az unokájáról, amilyen dörzsölt biztosra veszem, hogy igen. Nekem meg nem szólt, még az se lepne meg, ha találkozott volna vele, ha ez kiderül kifogok akadni, nagyon. Pedig elég türelmes sárkány vagyok.
- Bevallom, hogy nem tudtam az érkezésedről, a seregben volt a helyem, Rhaenys pedig el se tudta mondani, hogy állapotos, mellette maradtam volna, ha tudok a dologról. – viszont nem így lett, mentem katonának, harcolni akartam, mert ahhoz értettem akkoriban a legjobban. Persze ezen már kár rágódni, megtörtént. Most meg itt vagyunk, szemtől szemben, s fogalmam sincs, hogy fog végződni eme remek találkozás. Talán sikerül úgy elválnunk, hogy elismeri tényleg az apja vagyok, vagy kedves ismerősök leszünk akik egymással fognak dolgozni egyszer- kétszer.
- Ó, ennek felettébb örülök. Kitől szerezted az információkat? Csak azt ne mondd, hogy felkerested a nagyszüleidet, vagy ők kerestek meg téged. Mert most rögtön megyek és felkeresem őket. Rendben nem bujkáltál csak hosszú volt az út. – vontam meg a vállamat. Nekem aztán mindegy, hogy fogalmazunk.
- Az a legszebb dolog ebben az egészben, hogy nem hallottam rólad semmit. Mármint a neved igen, meg azt is, hogy egy angyal nevelt fel, de ennyi. Teljesen igazad van, életem egyetlen szerelmének gyümölcse vagy. De te még nyugodtan tudtál volna várni pár évszázadot. – hangom nyugodt mégis volt benne egy kis él, nem akartam, így sikerült a dolog.
- Tudod egyszerűbben is jöhettél volna, nem kellett volna ennyi körítés. S nem, nem tudtam, hogy létezel, csupán anyád szakasztott mása vagy, innen ismertelek fel. – kortyoltam bele a kávémba aztán halk koppanással letettem a csészét az asztalra. Elgondolkodva néztem rá a kérdését követőn, aztán bólintottam egy egészen aprót.
- Igen, ez én vagyok. Pár évszázadonként szeretek hozzá visszatérni, bár annyiban változott, hogy varrattam magamra pár tetoválást. Mondjuk úgy volt nekem is egy hedonista korszakom még a hippi korszakban, na meg könnyebb volt beépülni az akkori drogosok közé.- őt már meg sem kérdeztem, biztosra vettem, hogy az övé is az eredeti, különben nem ismertem volna meg.
- Nem tudom mit vársz tőlem Nessa, viszont szeretném, ha közölnéd velem. Nem tudom pótolni azt a négyszáz évet amit már megéltél, viszont szeretnék az elkövetkezendőkben részt venni. – néztem rá komoly tekintettel. Ha nem akarja nem fogadja el, én akkor is próbálkozni fogok..



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Szer. 12 Aug. 2015 - 23:19





Family Reunion

Nem is tudom, mit érzek most pontosan. Csak üldögélek, egymásra tett lábaim finoman billegnek, ahogy a pincért fixírozom, és próbálom megérteni, vajon miért így történt az egész. Közben sokat nem agyalhatok ilyesmin, legalábbis nem látványosan. Hiába is voltam úgy az egésszel, hogy nem engedni a késztetéseknek, nem abba a hibába esni, hogy túl sokra számítanék tőle, akár most, akár később. Amit tudok róla, azt másoktól tudom, úgyhogy ezek alapján nem is lett volna szabad bármit is várnom. Nem mondanám azt sem, hogy csalódott lennék, benne meg aztán abszolút nem. Inkább csak az  zavar, hogy igazából nagyon sok forgatókönyvet lejátszottam a fejemben, és egyik sem így nézett ki, ez pedig dühít. És azért nem így néztek ki, mert egyikben sem ismert fel azonnal. Pedig számíthattam volna rá... Volt rá esély.  
Mielőtt türelmetlenül dobolni kezdenék az ujjaimmal az asztalon, inkább elrejtem őket, és kényszerítem magam, hogy ránézzek. Végül is ezért jöttem. Te jó ég... Nevetséges vagyok - döbbenek rá.
Teljes testtel és figyelemmel fordulok tehát hozzá. Az apámhoz. Nem, nem így kéne rá gondolnom. Nem, ő Meraxes. Sőt. James. Csak James. Akitől mellesleg kromoszómáim felét kaptam, ennyi az egész. Ahogy elhatároztam, úgy tartom is magam hozzá: nem kérdezek semmit a múltról, de nem is szükséges. Mesél magától, én pedig másodpercről másodpercre feszültebben figyelem, és amit mond, attól libabőrös leszek.  
Nem is tudja, milyen régóta várok erre, hogy halljam a múltam azon részét, amit sosem ismerhettem, még ha ez szükségtelen és haszontalan információ is. A lelkem mélyén megmoccan valami, amikor az anyámról kezd mesélni. A régi nevem történetét hallva pedig elcsodálkozom, de nem tudok egyből hangot adni mindannak, ami eszembe jut, mert megzavar a pincérnő, akit az előbb még örömmel láttam volna, hogy megtörje a számomra kínos helyzetet. Sosem akkor jön, amikor kéne... Hosszú kávét kérek, közben pedig tovább hallgatom, amiket mond. Egészen irreálisnak tűnik az egész szituáció, de egy két megjegyzésén elmosolyodom. Makacskodni? Ó, ha tudná... Talán mindjárt felébredek, és kiderül, hogy valaki csak szórakozik az elmémmel. Rám nem jellemző módon nem is nagyon válaszolok, amíg ki nem hozzák az italokat. Csak mikor ott gőzölögnek előttünk a poharak, kezdek beszélni. Egy pillanatig még a kávéknak szentelem a figyelmem, aztán felnézek. A meglepetés ereje gyorsan csökken. Azok alapján, amiket elmondott, nem tud rólam sokat, a lényegeset semmiképp és így nem érzem magam annyira ostobának.
- A Rhaenyrát is használtam egy ideig. Tudtam, hogy azt a nevet szánták nekem, de... kinőttem - vonom meg a vállam, mintha nem komolyan gondolnám. - Az nem én voltam, hanem az, akit vártatok - teszem hozzá tényszerűen, mintha idegenekről beszélnék. Így is volt. Nem ismertem őket, az anyámat soha nem is fogom. Talán ha ő és az anyám együtt várnak születésem pillanatában, és nem szakadok el tőlük olyan korán, akkor most Rhaenyra lennék. De akkor nem lennék Omeranys és nem ülnék itt és nem kéne ezt a beszélgetés lefolytatni arról, miért nem Rhaenyra vagyok. Ez van. De ezeket a kesernyés gondolatokat kiverem a fejemből, és inkább halványan elmosolyodom, és megrázom egy picit a fejem.
- Ó, én nem szoktam törődni a mendemondákkal. Szerintem egyébként is többet tudok rólad, mint gondolod. És nem bújkáltam, csak...
Most a saját csapdámba estem? Ezt hogy mondjam úgy, hogy ne nézzek ki se gyávának, se flúgosnak?  
- Csak nem álltam készen rá, hogy találkozzunk. Négyszáz év sok idő. És a rólam szóló mendemondákkal ellentétben rólam sem igaz minden, amit mondani szoktak. Tudok várni, ha kell, és most úgy éreztem, hogy kell. Bár lehet, hogy kellett volna még egy kicsit - teszem hozzá szélesebb mosollyal, és beleiszom a kávéba. - Az igazságszolgáltatás pedig elég hosszú sztori. Kivéve, ha arra vagy kíváncsi, miért akartam nepperek után futkosni, mert azt elég egyszerű megmagyarázni: miattad - vallom be egyszerűen. - Csak ürügy volt. Ahogy mondtam, vártam, és ez volt a legegyszerűbb módja. Nem terveztem, hogy csak úgy felismersz. Az informátoraim nem említették, hogy egyáltalán tudod, hogy létezem.
Elégedetlenkedő kis fintort vágok, pedig aztán ez elég nagy probléma, ha belegondolok, de nincs mit tenni. Még egy korty kávét iszom, miközben továbbra is őt nézem, és azon tűnődöm, vajon amit látok, az hányadik alakja, és ki is csúszik a számon a kérdés. - Ez - biccentek felé, és gondolom, tudja, mire értem - te vagy?


Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Kedd 11 Aug. 2015 - 22:32

Omeranys & Meraxes

Határozotton állíthatom, hogy pont olyan, mint Rhaenys, jó talán nem kiköpött mása, mert láthatólag tőlem is örökölt valamit. Mondjuk az arckifejezését, néha én is tudok így nézni.
A vesét átlátó tekintetet legalább tőlem örökölte. Ez is valami.
- Rendben, akkor Nessa. – bólintottam rá az emberi nevére. Elégedett mosoly fut át az ajkaimon, sikerült meglepnem, s ugyan próbálja magát összeszedni látom rajta, hogy nem nagyon megy. Na persze nem most kellett volna elsütnöm ezt a kártyát, de nem tehettem róla, így is túl sokat vártam erre az egészre. Körülbelül százötven éve láttam, hogy egy napon találkozni fogunk. Nos, akkor miért nem kerestem fel rögtön? Azért mert csak röpke pillanatig láttam, s nem voltam benne biztos, hogy valódi lesz az amit láttam. Egészen a mai napig, mert itt van előttem, életnagyságban.
- Egyszerű, hogy miért tudom. Nem tudom milyen képességekkel rendelkezel már, én rendelkezem a látomás képességével. Pár évtizede, csak egy röpke másodpercre, de láttalak az egyikben. Akkor még nem hittem el. De azt kell mondjam, hogy amikor megpillantottalak az is nagy segítség volt. Az anyád Rhaenys szinte az ikertestvéred lehetett volna. Furcsa, hogy nem a Rhaenyra nevet viseled, de persze megértem miért nem használod, s váltottál a mostani nevedre, ami egyébként tetszik. Még az én ötletem volt az eredeti neved. – gondolkodtam el egy pillanatra, de aztán megzavart minket a pincérnő. Kértem egy extra adag feketét, lassan már úgysem használ, s nem ebbe fogok belehalni.
- Felesleges makacskodni, ha valami tudni akarsz rólam kérdezz. Tudom, hogy vannak mende-mondák rólam. Azoknak meg szerintem a fele se igaz, viszont nem nagyon hallgattam meg őket. – vontam meg a vállamat.
- Viszont az érdekelne, hogy tudtál ennyi ideig elbújni előlem? – kérdeztem kíváncsian, Több, mint négyszáz éves, s sosem találkoztam vele. Aláírom nem mindenkit ismerek a kasztomban, de akkor is. Milyen apa vagyok már, csak most látom először a lányomat.
- De térjünk a tárgyra, miért pont az igazságszolgáltatás ? – közben kihozták a kávékat, elégedetten kortyoltam a fekete nedűbe.



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Pént. 7 Aug. 2015 - 23:57





Family Reunion

Nem reszketek, a hangom is szilárd, a megjelenésem kifogástalan, miközben életemben először szemtől szemben állok a vér szerinti apámmal. Az idő szép, a kávé jó lesz, minden sínen van, menni fog ez. Mikor kezet fogunk, és a szemébe nézek, furcsa arckifejezésbe ütközöm, amit nem tudok hová tenni. Mintha keresztülnézne rajtam, vagy nem is engem látna. Ennek ellenére a kézfogása határozott, és habozás nélkül indul, hogy folytassa a szertartásos viselkedést. Így már nem is érzem annyira feszélyezve magam, úgyhogy hagyom, hogy segítsen, nem legyintem el, vagy ülök le előbb, mint hogy odalépne hozzám. A közelsége sem érint kellemetlenül, pedig azt hittem, izzadni fog a tenyerem, meg minden ilyen hülyeség. Úgy látszik a négyszáz év azért sikerrel nyomot hagyott rajtam, és az önuralom már automatikusan működik.
- Tudom. Ez esetben én meg Nessa vagyok - válaszolok, miközben helyet foglalok. Nem bámulok, természetesen viselkedem. Tényleg kulturáltan. Aztán jön a vödör - mit vödör, tengernyi hideg víz.
Engem nem könnyű meglepni. Azaz nem nehéz, de általában hamar magamhoz térek, a totális döbbenet pedig szinte ismeretlen fogalom számomra. Szinte. Mert most is éppen átélhetem, jó pár másodpercig, elemi erővel. BAMM - bele a képébe, és Omeranys kifekszik.
Honnan veszi? A lánya? ÉN? Annyira lesokkol, hogy hirtelen csak a tagadás jut eszembe, aztán rájövök, hogy ja igen. Tényeg én vagyok a lánya. De ennyi?? Ez a reakciója? Jó, nem várok sírós összeborulást, isten ments, de négyszáz éve a világon vagyok, és neki ennyi mondanivalója van? Hát hány zabigyereke lehet? Talán nem is vagyok egyke... Vagy tudta, hogy ki vagyok? De ki mondta el neki? És ha tudta, akkor mást is tud rólam?
Ezeken kívül még körülbelül nyolcszáz másik kérdés robban fel egy időben a koponyámban, miközben félig sokkos állapotban meredek rá, vagy valamerre arra, amerre ő ül. Az egész nem tarthat tovább három másodpercnél, de nekem komolyan éveknek tűnik. Az agyam viszont lassan magától is összerakja a dolgokat.
Tudta. Tudja. Valahonnan, valamiért, valamiből. Tudja, mert rájött, mégsem érzem a katarzist. Igazán nem szoktam sokat gondolkozni azon, mit hogyan csináljak, de mikor mégis, olyankor kissé zaklatott leszek, ha nem a terveim szerint mennek a dolgok, és ez... Hát ez nem volt a tervben, ettől pedig a már jól ismert indulatok egy pillanatra felerősödnek bennem, és csak a másodperc tört részéig, tényleg csak egy pillanatra elfog a késztetés, hogy képen töröljem, de csak azért, mert ő van a legközelebb hozzám. Semmi személyes.
Nyelek egyet, és végre rá fókuszálok a szememmel és az értelmemmel is. Automatikusan felszegem a fejem és kihúzom magam a székemben. Ez semmin sem változtat. Kivéve, hát, az egész szituáción. Ennyit arról, hogy mindent kézben tartok.
Jól van. Ha ő a lényegre térhet, úgy tehet, mintha ez csak egy kis meglepi lenne, mintha a Richard nevű aranyhaláról derülne ki, hogy Richard igazából nő, akkor én, a lánya, szintén egész nyugodtan megtehetem. Az arca nyugodt, így én is magamra erőltetem a tökéletes higgadtságot, ami a kavargó érzelmeim ellenére könnyen megy. Végül is ez is csak olyasmi, amiben jobb lehetek, mint a másik, még akkor is, ha éppenséggel úgy érkeztem, mint aki készen áll akár az alázatra is, ami nálam elég nagy szó. Erre ő ennyivel elintéz. Most már biztos, hogy a drámai érzékemet tőle örököltem, mert alapesetben az én reakcióim sem szoktak ennél hevesebbek lenni, legfeljebb ha rossz napom van, de ez a nap nem éppen úgy alakul, ahogy vártam, úgyhogy a hűvös érzéketlenségem sem fog sokáig kitartani. Azt sem tudom megállni, hogy ne egy ártalmatlannak tűnő kis megjegyzéssel vágjak vissza.
- Igen, nos... Ezt nem igazán tudhattam.
Rávillantok egy mosolyt, összeszorítom a fogam, és máris elfordulok, hogy magamhoz intsek valakit, akitől kérhetek valamit inni, mielőtt tüzet kezdek okádni. Legszívesebben megkérdezném, hogy mégis honnan a francból tudja, de inkább a pincért lesem, mert őszintén szólva fogalmam sincs, mit csináljak. Nem, csak azért sem fogom megkérdezni, miből jött rá.



Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Pént. 7 Aug. 2015 - 19:47

Omeranys & Meraxes

Elég különös kérést kaptam. Ezrael ugyanis arra kért találkozzak a primusával, ami rendben is van, csak elég fura volt főleg mert nem alám tartoztak. Akárhogy agyaltam rajta nem tudtam, hogy miért pont engem kért meg erre. Volt más DEA ügynök is aki szerintem szárnyai alá vette volna a hölgyet. Persze az egóm egy részét kellemesen simogatta ez a dolog, de nem vertem nagy dobra, nem szokásom. Mondjuk a hölgyemény nevét tudtam, majd a találkozáskor kiderül mit is tud valójában, ha jól teljesít a beszélgetés közben, élesben is bevetem, ha pedig ott is csillagos ötösre vizsgázik magam mellé veszem. Ha meg nem akkor kiképzem, kell valami kihívás.
Persze mielőtt tényleg a találkozóra készültem volna kaptam egy hívást.
- O’Neal, újabb lövöldözés tört ki Bronxban, valószínű, hogy Salvatore klán megint nem bírt a vérével, a te ügyed intézd el. – a kedves főnököm hangja rendesen megszexuálta a fülemet, de mit tehetnék ellene? Hamarosan nyugdíjba megy és megszabadulok tőle.
- Igen, Főnök azonnal ott vagyok. – nyomtam ki a telefont, végül magamhoz vettem a pisztolyom. Reméltem, hogy emiatt a kis malőr miatt nem fogok majd nagyon elkésni. Motorral akartam menni, gyorsabban odaértem volna, viszont mégis a kocsit választottam, az valahogy jobb volt, azon a környéken amúgy se mennék kétkerekűvel.
Ahogy megálltam a banda háza előtt, s bementem  értesítettem a főnököm.
- Már nincs semmi ami után nyomozhatnék, a házban hét halott, kokain, fegyverek, s azt hiszem egy hivatásos lány is holtan fekszik. Bár nem vagyok benne biztos, hogy kurva volt, de nem zárom ki az öltözékéből ítélve. Mentők értesítve, illetve a helyi rendőrök is a helyszínen vannak, más dolgom már nincs. Viszont hallásra. – dugtam a kabátom zsebébe a telefonom, végül csak elindultam arra a fránya találkozóra.  Ezrael azt mondta a Café Grumpyban legyen a találkozó, mert a kisasszony szereti a jó fajtát, s a Starbucksot ki nem állhatja. Nekem teljesen mindegy, csak iható legyen, más fenntartásom sosem volt a kávéval kapcsolatban, pedig lecsúszott már a torkomon egy-két liter. Szerencsére nem késtem, sőt még én vártam Omeranysra. Ami nem baj inkább én várok rá,mint ő várjon rám. Mégis milyen udvariatlanság lenne megváratni.
Amint belép egy hölgyemény az ajtón felkapom a fejemet, eddig a kávét böngésztem, ám pislogni se voltam képes mikor megláttam, s megállt előttem. Lassan toltam ki magam alól a széket, s viszonzom a kézfogását, végül ahogy az illem diktálta segítettem neki helyet foglalni, s miután leültem vele szembe csak akkor szólaltam meg.
- Igen, Meraxes, de itt inkább Jamesnek hívnak. – vettem fel újra a nyugodt arckifejezésemet, eddig nem nagyon tudtam köpni-nyelni se. Kísértetiesen hasonlított az egyetlen kedvesemre, de ő meghalt. Ez pedig azt jelenti, hogy a tulajdon lányom ül előttem.
- A lányom vagy, igaz? – tértem rögtön a tárgyra, nem szerettem sokat kertelni, ezer százalékig biztos voltam benne, hogy ő az, egy apa nem téved ilyenben.
- Hamarabb is jöhettél volna, nem ettelek volna meg. – eresztettem meg egy mosolyt.




Vissza az elejére Go down

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   Csüt. 6 Aug. 2015 - 16:56





Family Reunion

A hatalmas gardrób ajtaja lassan gördül el jobbra, hogy feltárja a többszáz ruhadarabból álló kollekciót. Eddig sosem mondhatta rám senki, hogy túl hiú volnék. Igényes? Az igen. Szeretem a kényelmet, a minőséget, de hát ki nem? A sok felsorakozó, vállfán lógó vagy szekrényben összetűrt ruha sem két nap alatt termett itt. Egészen a hatvanas évektől gyűlik, és még van hely újaknak is. Egyszerűen nem szeretek kidobni ruhákat, jönnek velem, bárhová is megyek, és ennek most örülök, mert a mai nagy napnak ígérkezik. Tökéletesen akarok kinézni. A szokásosnál is tökéletesebben.
Mit húzzak? Egyáltalán hogy jelenjek meg, milyen benyomást kellene keltenem?
Mióta aktív tagja vagyok a kasztomnak, annyi helyen dolgoztam és laktam, hogy össze sem tudnám számolni. Vagy tíz szakot elvégeztem már különböző tanfolyamokon, főiskolákon, egyetemeken, tartom a lépést a világgal, ehhez pedig mindenképpen szükséges egyfajta leleményesség és jó megfigyelőkészség. Tudni kell, mikor hogyan nézz ki, de egy négyszáz éve esedékes apa-lánya találkozóra még nem találtak ki dresszkódot.
Csendben, tanácstalanul ácsorgok a széles ajtóban, bámulva a néma ruharengeteget. Öltözzek sárkánynak? Sötét, fényes, erőt sugárzó szettet válasszak? Vagy legyek kislányos, fiatalos? Végül is az apám, csak épp egyikünk sem fiatal már, úgyhogy a rózsaszín tüll kiesik. Na meg egyébként is… Sugározzak magabiztosságot és energiát, legyen valami vidám színű, könnyed cucc? Vagy az örök klasszikus, farmer-póló kombó? Zártabb ruha legyen, amivel kifejezhetem a bennem lappangó megbánást, amit az igazság eltitkolása miatt érzek, vagy inkább az érdeklődésemet és bizakodásomat fejezzem ki?
Kezdek szörnyen ideges lenni, ezért inkább sarkon fordulok, és a zuhanyzó felé veszem az irányt, remélve, hogy a forró fürdő majd megnyugtat, vagy legalább ad valamiféle ihletet. Hetek óta készülök erre… Azelőtt is sokat foglalkoztatott a téma, de csak néhány hete szántam el magam rá, hogy lépéseket is tegyek az ügy előrehaladása érdekében, méghozzá elég radikális lépéseket. Hát mi mást…? Most ugyanis épp a levegőben lógok. Előző munkahelyemen elvégeztem a feladatom, jöhet a következő. Általában „kiveszek” egy-két hetet az állások között, ilyen-olyan alkalmi munkákkal megszedem magam egy kis pénzzel, személyi edzés, cégeknek való besegítés otthonról a notebook elől, ilyesmi, de most ezt a rövid időszakot arra szántam, hogy felkészüljek lélekben erre a találkozóra. Következő munkahelyem ugyanis terveim szerint az igazságszolgáltatásban lesz, ha csak nem sül el ez az egész dolog Meraxessel rosszul. Hamarosan kiderül. Úgyis az egész találkozót munkaügyre építettem, eszemben sincs ajtóstul rontani a házba, csak hát az a probléma, hogy ilyen esetben nem igazán tudom, hogy lehetne másképp közölni a tényt. Barchobázzak vele talán? És mikor idáig jutok az elmélkedésben, rájövök, hogy a legjobb az lesz, ha olyan ruhát választok, amiben önmagam lehetek.
Egy órával később már a megfelelőnek talált öltözékben menetelek a célom felé, ahová a találkozót leszervezték nekünk. Még arra sem voltam képes, hogy én rendezzem le a telefonálást és az időpont fixálását, de így legalább hitelesebb a dolog. Míg én épp munkanélküli vagyok, ő DEA ügynökként dolgozik, ráadásul jóval felettem áll a rangsorban, sokkal régebb óta, mint amennyi időt én az én posztomon töltöttem. Ha csak úgy rácsörögtem volna, hogy hé, figyu Axe, nem kell valaki a környékedre az ötödik körből? hát kissé érdekesen jött volna ki, pláne, hogy még soha nem találkoztunk személyesen, de még csak e-mailt sem váltottunk. Valószínűleg ő is csak névről ismer, nincs is oka ennél nagyobb figyelmet szánni rám. Eddig legalábbis nem volt. Nem is kéne idegesnek lennem, hiszen most még csak megismerkedünk személyesen, két sárkány, akik lehet, hogy távoli munkatársak lesznek, én felajánlom a szolgálataimat, amit valaki már nyilván megemlített neki, ő pedig eldönti, hogy szükség van-e rám a környéken vagy sem. Végül is ez egyfajta állásinterjúnak néz ki, és csak én tudom, hogy ennél sokkal többről van szó. Ezrael tudja, hogy úgyis azt teszem, amit ő mond, bárhol is vagyok, bárkinek az ügyében segítek is másoknak, vagy bárhol kezdek magányos akcióba. Nyilván sejti, hogy nem véletlenül kértem ezt a találkozót, de nem sokszor kérek tőle bármit is, így nem látta okát, hogy megtagadja a kérést. Elintézte, hogy az egyik legjobb kávéházban ejthessük meg a találkozót, elvégre a mi fajtánk nem fog a Starbucksban sorban állni valami tucatízű löttyért… Meg kell adni a módját, még ha csak egy ismerkedős beszélgetésről lesz is szó.
Megtorpanok az üvegajtó előtt. Csak egy pillanatnyi bizonytalanságot engedek meg magamnak, aztán lenyomom a torkomon az aggodalmam. Nagyot nyelek, mély levegőt veszek, és úgy lépek be, mint aki tényleg csak egy kávéra jött, holott a mellkasomban dübörög a szívem, és vegyes érzelmek próbálják szétcincálni a higgadtságom álarcát. Nem hagyom nekik. Inkább higgadtan végigfuttatom a szemem a vendégeken, keresve őt, aztán mikor meglátom, körmeim belevájnak egy pillanatra a kezemben tartott bordó táskába. Persze, hogy tudom, hogy néz ki. De ő először fogja megpillantani a lányát, mikor leülök majd elé.
Akarom mondani… a lehetséges átmeneti segéderőt, aki vagy drogügyekben, vagy elfajzott lények utáni kutatásban áll majd a rendelkezésére valamilyen formában.
Pár lépéssel át is szelem a helyiséget, és egy igazán halvány mosollyal odalépek hozzá. Zúgni kezd a fejem az idegességtől, és hirtelen rám tör a félelem, hogy remegni fog a hangom, ezért ösztönösen megköszörülöm a torkom, mielőtt egyszerűen biccentenék, majd kezet nyújtanék, ahogy azt az illem diktálja.
- Meraxes, ha nem tévedek.
És nem tévedek. Lehetetlen lenne összekeverni bárki mással.


Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Café Grumpy   Szer. 8 Júl. 2015 - 21:56


Café Grumpy

A szomszédság egyig legjobb kávéházának mondják. A Café Grumpy egy olyan hely, ahol a kávédat nagyon komolyan veszik. A kávébabot rögtön a szomszédos épületben pörkölik, az eszpresszójuk top minőség, és rengeteg kényelmes ülőhellyel vár. Ha az olcsó kávét szerezed, ez nem a te helyed.

írta Fionn




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: Café Grumpy   

Vissza az elejére Go down
 
Café Grumpy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Café Grumpy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York-