Kérdezhetnéd, hogy vajon hogyan élhetnek egy közös városban erdőtündék, éjtündék és ótündék, hiszen amennyire közös fajuk alapja annyira különbözőek ők maguk, hiszen az erdőtündék a természetet kedvelik, zöldellő ligeteket, míg az éjtündék a mélység szülöttei, sokkal inkább a föld alatt érzik magukat otthon. Épp ezért lett otthonuk a Sidney-t nyugatról határoló Kék hegyek vonala, hiszen itt mindez megoldható. Városuk mélyen a helyekben bújik meg, rejtve az emberek szeme elől, és ebben a kacskaringós hegyi utak, a megközelíthetetlen helyek is nagy segítségükre vannak. A táj a felszínen mesés, városuk agyag és fa, csupa természetes anyag, de annyira ez még sem tűnik fel a szemnek, hiszen míves faragásaik, egyedi alkotásaik, szobraik így is meséssé varázsolják a tájat. Az épületek mind-mind a sziklafalban, a fák között pihennek meg, megközelítésükhöz kell a tünde kecsesség és ügyesség és persze a hegyi utak tökéletes ismerete. Sokfelé vízesések tarkítják az utat, kis ösvények bújnak meg a hegyoldalban, békés madárcsicsergés töri meg a csendet. A hegység árnyékosabb oldalán azonban ott van a bejárat, mely a hegy gyomrába visz le. Hosszú kőlépcsők surrannak a mélybe, hogy végül eljussunk az éjtündék különálló városába. Nem tiltott a belépés ide mások számára, de ótündék gyakrabban fordulnak meg itt, mint erdőtündék, és persze férfiak még ritkábban. A fenti várossal ellentétben itt mindent inkább a kő ural, a díszítés inkább márvány, néhol drágakövek. Az éjtündék jóval nagyobb kedvelői a drága díszítésnek, mint fenti társaik, így náluk gyakoribb az efféle csillogás, fegyvereiket is gyakrabban díszítik, erősítik drágakövek erejével.