Ha látná a mosolyomat, akkor tudná, hogy kivételesen csak viccelek. Na igen jelentősen más a hozzáállásom, ha a velem szemben álló nő és nem pedig férfi, főleg ha még ismerem is. Tudom, hogy Nora nem feltétlenül keresztbe akar tenni nekem, de ettől még ugyanúgy nem örülök neki, hogy itt van. Ez azt jelenti, hogy a kölyök valami egyéb bajba is keveredhetett, ez pedig soha sem jelez semmi jót. A végére kellene járni ennek az ügyben, ha már erre kértek fel. Az a legnagyobb baj, hogy fogalmam sincs, hogy megkapom-e a megbízás összegét akkor, ha mondjuk a srácot már eltették láb alól időközben, vagy mondjuk rájött, hogy mibe tenyerelt és már régen lelépett. Egyik verzió sem jó, de ha találok valami használhatót a gépén... az is valami, azzal is ki tudok békülni végső soron, legalább valamit be tudok mutatni a megbízóimnak. Az a kellemetlenebb, ha netán lepucolták azt is mielőtt, vagy miután eltették csórikámat láb alól. Jó-jó lehetnék egy fokkal pozitívabb is, de ha nincs itt és ha Nora is őt keresi, akkor bőven látok rá esélyt, hogy már a halakkal vacsorázik. - A nagyobb baj az, ha nincs szerencsénk, akkor le is takarítottak róla minden fontos infot. - húzom el a számat, hiszen ez lesz itt a nagyobb gond, ha nincs semmink, akkor még csak azt se tudjuk, hogy merre és miért tűnt el a kölyök, tehát megtalálni is kisebb esélyünk van. - Talán csak volt annyi esze, hogy lelépett, de gyorsan kellett távoznia, vagy... már nem találjuk meg, csak darabokban. A jó ég tudja, reménykedéssel nem megyünk sokra. - megrántom a vállamat. Kettőnk közül ő az angyal, én jóval egyszerűbben kezelem ezeket a dolgokat. Ha a kölyök meghalt az ő hibája. Talán nem tudta, hogy mibe folyik bele, de talán igen. Lehetséges, hogy a több pénz miatt nem hátrált ki belőle, mert ha feketén dolgozott sötét alakoknak, akkor többet kapott, mintha egyébként egy átlag munkahelyen dolgozott volna. Az emberek szeretik a pénzt, erre már régen rájöttem. És ha igazam van, akkor az ő hibája, hogy így végezte. - Az is lehet, hogy kimásolt magának mindent és aztán lépett le, nem kellett sok mindent nyitogatnia sem hozzá. Nagyobb kérdés, hogy maradt-e valami egyáltalán. - a géphez lépdelek. Vetek azért egy kérdő pillantást Norára. Ő a zsaru, ő követi jobban a szabályokat, de én gond nélkül megnézném a gépet. Ha nem szól, hogy ne tegyem, akkor megy is teszem, kicsit körül kell nézni, hogy megvannak-e egyáltalán az adatok. Lehet, hogy töröltek mindent mielőtt kimentették, de annak is lesz nyoma, tehát szét kell néznem rendesen. - Érdemes átvizsgálni a lakást, hátha nem minden a gépén volt. - fiatal, de lehetett annyira elővigyázatos, hogy elrejtsen valamit esetleg külön is, mondjuk könyvek között, vagy csak egy kép mögé rejtve. Lehet, hogy túl sok krimit olvastam, de talán ő is. Esetleg egy elrejtett pendrive, érdemes mindent megvizsgálni. A géppel foglalkozom, amikor meghallom a zörgést a konyha felél. Cseppnyi árnyék csak, amit kiszúrok, de nem moccanok. Norára bízom a feladatot, ő nézi át a lakást. Csörgés, mintha levertek volna egy edényt... aztán érzékeny füleim számára jól hallható halk nyávogás hallatszik.
Nem a leghatásosabb? Naná! Nem az a célom, hogy megöljek valakit, hanem hogy igazságot szolgáltassak. És senki nem érdemel halált egy betörésért. Világos, hogy nem lőhettem volna rá, de bármi történhetett volna. Ráadásul ez nem csak egy sima fegyver. Kicsit meglepődöm, hogy nem tudja, hogy a srác eltűnt. Ezek szerint esetleg őt keresi? Találkozni akart vele, azért jött ide? Vallatás, mi? Túl sok a kérdés, de nem akarom még feltenni őket, és nem akarok messzemenő következtetéseket sem levonni. Nem lenne értelme. De egy kérdés még mindig nem hagy nyugodni. Ki a fene ez a srác, ha ilyen dolgok vannak a háttérben? Ráadásul úgy, hogy mi benn nem is tudunk róla. Nem egy gyanúsított eltűnése miatt jöttem ide, hanem egy ártatlan fiú ügyében. Minden esetre a cuccai említésére körbepillantok, és nekem is feltűnik a nyitott laptop. Odamegyek a géphez. - Valaki nemrég távozhatott, ugyanis meleg a burkolat. Tuti használták az elmúlt fél órában. - persze hallgatom a szavait, és nem gondolom, hogy hazudna nekem, így csak sóhajtok. Közben bekapcsolom a laptopot. - Szerencsétlen gyerek, elég nagy szarban lehet. A bejelentés egy ismeretlentől érkezett, megpróbáltam megkeresni, de a hívás egy nyilvános telefonról érkezett, és túl rövid volt a hely azonosításához. A felvétel megvan persze, egy nő volt. Fogalmam nincs ki lehetett. A fiú meg. Könyvelés... Elég veszélyes a túl sok infó miatt. Reméljük, hogy még él. - közben a feléledő képernyőt figyelem, és meglepetés ér. Nem volt kikapcsolva, csak alvó állapotban hagyták. Ez meglep, így homlokomat ráncolva dőlök kicsit előrébb. - Különös. Lehet mi zavartuk meg az információtolvajt annyira, hogy ki sem tudta kapcsolni a gépet? Gondolom ki akarta nyomni, de csak alvóba tette miután bezárt mindent. Semmi nincs megnyitva. Mi a fene folyik itt? - közben nem nyúlok a cucchoz, de nem fogok rászólni a tündére, ha ő megteszi. Nagyon kezd érdekelni, hogy mi történik itt, és az is, hogy hogyan tűnhetett el a betörő. Sejthetőleg az ajtón, mert csak az volt szabad. Vagy még a házban van? Nem hiszem, Lyrn kiszúrta volna a fejlett érzékszerveivel.
Igaz, hogy a nyílt harcot kedvelem jobban, de azt is tudom, hogy milyen az, amikor kénytelen vagyok visszafogni magamat és az óvatos utat választani, a csendes settenkedést. Most is épp ezt teszem. Meg kell tudnom minél többet erről a fiatal férfiről. Olyanoknak dolgozik, akik veszélyesek, akik még olyan ügyletekben és cégekben is benne vannak, akiknek erős gyanú, hogy közül van akár még kívülálló egyénekhez is. Talán nem is tud róla, hogy kiknek könyvel, mossa tisztára a pénzét, pont ezért nem támadom le csak úgy nyíltan. Egyébként is annyira már megfigyeltem, hogy nem egy erős emberről van szó, inkább az az esetlen fiatal fajta. Ha keményebben mennék neki talán ott helyben halálra is rémülne, főleg hogy mint tudjuk nem vagyok éppenséggel az a kedves és visszafogott alkat. Már épp kezdeném a körülnézést, amikor meghallom a pillanatok múlva döbbentbe átmenő felszólítást. - Ez így nem a leghatásosabb. - mosolyodom el, amiből a sötétben jó eséllyel nem sokat láthat, de hát elég hamar elharapta a mondatot, így nem tűnik az ember elég fenyegetőnek. Ezek után már felé fordulok rendesen is, ahogyan a fegyvere eltűnik, de a mosoly még sem tűnik el az arcomról. Tudok én ilyen is lenni, csak ugye számít, hogy ki van épp mellettem. Ha az illető férfi, akkor tuti, hogy már kapott volna egy két keresetlen mondatot, hogy minek ólálkodik a sötétben feleslegesen és zavar meg a munkámban, de ismerősről van szó, a tetejében nőről, ilyen esetben én is jóval enyhébben viszonyulok a másikhoz. - De nem lőttél, mert egyébként sem támadunk valakit le csak úgy a semmiből igaz? - zsaru, tudja jól, hogy ezért keményen kapna egyébként is. Nem lehet valakit csak úgy hátba lőni, mert rossz helyen van rossz időben. Lehetne egy ártatlan tolvaj is, aki nem feltétlenül érdemel kapásból halált nem igaz? A szinte kérdésnek hangzó kijelentésre csak megrázom a fejemet. - Ezek szerint eltűnt, azért nincs itthon? Remek... akkor a vallatás máris kizárva igaz? Kellemetlen egy helyzet, hogy mit ne mondjak. A cuccaival mi a helyzet? - azt még nem kérdezte, hogy miért vagyok itt, nekem pedig amúgy sem kell minden ügyemet kiteregetni, főleg így egyből, annyira azért még nem vagyunk közeli barátok nem igaz? Szóval egyelőre hallgatok és úgy méregetem őt és persze kicsit azért körbenézek, mert még nem volt időm felmérni a terepet. Most veszem csak észre, hogy a gép fedele fel van hajtva. Nagyon úgy fest, hogy valaki már járt itt és talán hasonló szándékkal, mint amivel én is érkeztem? - Megelőztél volna? - oh hát persze, hogy rá gondolok első körben, mert amúgy ki járhatott volna itt? A kölyök valamibe nagyon beletenyerelt, jobban, mint ahogyan gondoltam ezek szerint? De vajon Nora e miatt lehet itt, vagy ő happolta el előlem az infokat? - Van egy olyan sejtésem, hogy hasonló okból vagyok itt, mint te. Megkaptam az ügyet, hogy járjak utána a kölyöknek. Kétes cégeknek könyvel és jó eséllyel fogalma sincs róla. - a szemöldökömet kérdőn vonom fel a szavaim után, mert azért érdekel, hogy ő miért lehet itt. Minden bizonnyal nem véletlenül keveredtünk épp egy helyre, hiszen nagyon úgy tűnt célzatosan van itt, én pedig azért kíváncsi vagyok az okokra. Meg nem ijedtem, nem vagyok szerencsére annyira ijedős alkat, hogy egy kis fenyegetéssel a frászt hozza rám. Volt már durvább dolgokba is részem, ez azokhoz képest bakfitty.
Mi ez a hang? Valaki van még a házban? A fiú nem lehet. Vagy mégis? Fogalmam nincsen. Az ajtón nem jöhetett be, és ki törne be a saját házába? Francba, erősítést kellene hívnom... De nem ez a legmegfelelőbb alkalom erre. Picsába. Hátam elszakad a faltól, hogy egy mozdulattal kiforduljak a sarkon. Kockázatos, bár a kezemben fegyver van, lehet nála is, és én nem lőhetek rá elsőnek, ha gyorsabban reagál, mint én, simán kaphatok egy golyót. Gyorsan gyógyulok, de azért fáj. És nehéz lesz megmagyarázni az örsön, hogy miért nincsen becsapódási nyom, sem seb rajtam. Mindegy... - Azonnal álljon meg! CSI! Le va... - megdöbbenek. A fegyverem hirtelen eltűnik a kezemből, és fénnyé válva beleolvad a kezeimbe. Hangom pedig mérgesen szól, de közben aggódva is. - Basszus Lyrn, lelőhettelek volna! Mondd, hogy nincs közöd a srác eltűnéséhez! - talán kicsit túl hirtelen vagyok, de az adott esetben ez végülis jogosnak mondható. Végignézek rajta, de igazából nem ítélem el azért, hogy egyszerűen betört ide. De úgy sejtem, nem találna itt úgysem semmit. Ez egy egyszerű eltűnt gyerek lakása, nem valami nagykutya kuckója sok értékes infóval. Bár az, hogy itt van, még jól is jöhet. Elvégre nem én törtem fel a srác gépét... És abból sok minden kiderülhetne. Lehet a fiú bajban van, vagy még rosszabb, már nem is él. Megérdemli, hogy megtaláljam. Minden esetre még kicsit idegeskedem, ami látszik is rajtam. Nem számonkérőn, tényleg aggódva. Megölhettem volna egy társam. Nem szívmelengető. - Amúgy mit keresel itt? - teszem fel végül az egyértelműen idevágó kérdést. Igazából ez érdekel a legjobban, de teljesen látszik rajtam, hogy a kérdés nem rejteget negatív dolgokat. Nem azt akarom, hogy hazudjon arról, hogy miért jött ide, és nem is leszidni, hogy mit képzel magáról, hogy csak úgy bemegy másokhoz. A sors éppen úgy hozta, hogy társak lettünk egy nyomozásban. Miért pont ide küldte az, aki ideküldte? Vagy tényleg csak tévedés lenne? Egyáltalán ki küldte? Tudott az eltűnésről? A fiú valakije? Annyi kérdés, és nincsen válasz, de a tünde talán majd meg tudja adni. Csak mond valamit. Remélem nem hoztam rá a szívbajt...
Lyrn Do'Kael
Don't Hide Your Real Face
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : ₪ Caryeth
☮ Kor : 308
☮ Hozzászólások száma : 62
Tárgy: Re: Weaver lakás Kedd 21 Júl. 2015 - 17:39
Lyonel & Lyrn
Időnként vannak unalmasabb ügyeim is, de hát ezeket is meg kell csinálni, mert a pénz mégis csak kell. Nem vagyok én olyan magasan a ranglétrán, hogy olyan fenemód jól álljak, mint egyesek. Nekem azért jobban meg kell dolgoznom a sikerért és azért is, hogy meglegyen az a bizonyos napi betevő. Lehet, hogy éjtünde vagyok, de az emberi világban meg kell élnem, itt kell pénz a kajára, meg a rezsire, a lakásomra, akármennyire is vannak feladataim, amiket fentről kapok a saját boldogulásommal is foglalkoznom kell. Épp e miatt vagyok most itt. Figyeltem, jól megfigyeltem, hogy a kis könyvelő srác mikor nincs itthon. Kicsit átnézem a lakását, esetleg kicsit fel is forgatom, hogy ráijesszek. Nem árt, akkor lehet hogy leadja a drótot és kicsit majd a felettesei is félni fognak. Pár napja kaptam csak meg a feladatot. Az a dolgom, hogy megnézzem tart-e itthon fontos iratokat, hogy feltörjem az itthoni gépét, lementsek róla mindent, ami értékes lehet, hogy megszerezzem a kulcsa, netán a belépőkártyája másolatát, hogy akár utána már a céghez is könnyebben bejussak, hiszen ott minden bizonnyal több és fontosabb információkat találhatok majd. Ügyes és sokat gyakorolt mozdulatokkal lendülök felfelé a tűzlépcsőn, hogy szép fokozatosan jussak feljebb a kívánt emeletre. Az ablakot kinyitni nem bonyolult, ebben már kimondottan profi vagyok, jó ideje gyakorolom, hogy ne okozzon gondot egy csukott ablak. Pillanatokkal később már bent is vagyok a szobában. Gyorsan mérem fel a terepet, szinte hangtalan érkezéssel fogva talajt. A nappali... tökéletes. Már nincs más hátra, mint körülnézni, felmérni a terepet, megkeresni a laptopot, számítógépet, esetleg más itthon hagyott adathordozót, kulcsokat, bármit, ami fontos lehet. Egy egyszerű könyvelőről van szó, talán az ég világon semmit sem tud arról, hogy kik a felettesei, talán sejtelme sincs róla, hogy kiknek dolgozik, úgyhogy bőven lehetséges, hogy hagyott itt olyan információt, amiről esetleg nem gondolja, hogy fontos lehet, én viszont kiszúrom, ha valami mégis ide sorolható. Az öltözékem egyébként sötét, fekete az egész, hogy még könnyebben tűnhessek el a szemek elől. A hajam az egyedüli, ami most is világos, de mivel villanyt még véletlenül sem kapcsolok, így az is kellően beleolvad a környezetembe. Kintről felettébb nehéz lennek kiszúrni, hogy bent vagyok, de épp ez ennek a lényege, hogy úgy old meg, hogy lehetőség szerint senki se szúrja majd ki, hogy itt jártál, csak akkor, ha esetleg úgy akarod, ha azt akarod.
Kezdőlap 
