Hatchcliff birtok

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Szomb. 23 Jan. 2016 - 15:29

Something happens

Télen egészen más a táj, mint nyáron. A tavaszi zsongás messze még, mint a nyár tücsökciripelése és az ősz falevélsuhogása már messze van. Belemerülök a hóesés hangjának hallgatásába. Minden egyes lépés ágyúdörej ebbe a hófehér csendbe. A farkas család odúját lesem, visszatérőben a tűzrevaló begyűjtésében. Tavalyelőtt telepedtek meg, meghívtam a birtokra őket. Régóta nem lakják farkasok a környéket, és ideje volt ennek is.
Csend telepszik meg, várakozással teli. Körbenézek, majd fel az égre. Havazik ugyan, de viharnak előjele nincs. Itt valami más fog készülődni. Felállok, nem azért, hogy jobban lássak, hanem hogy több helyről érzékeljem, mi az, ami készülőben van. Veszély, egyértelműen. Már csak az irányát és a nagyságát kell tudni.
Aztán megérzem. A talpamon keresztül előbb gördülnek az érzetek, mint a fülemen. A megadott irányba fordulok, mintha mozogna ott valaki. Futni kezdek felé, kihasználva adottságaimat, a lábam alatt besüppedő hó időveszteség.
- Vigyázzon!
Elkapom, és ha még van időnk, elvonom a lavina útjából. A látómezőt a szálló hópor teljesen elfehéríti.
A morajlás után ismét néma csend telepszik a természetre, de több veszélyt már nem érzékelek.
- Minden rendben? Ne mozduljon, előbb csak figyelje meg, nem esett baja valahol.
Én csak a szememből söpröm ki a már féli folyékony havat, és tiszta fehér vagyok a rám tapad hótól, a csuklyám is leesett.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Kedd 3 Nov. 2015 - 11:45

Mernaath & Armenyell

Tudom, hogy ő hogyan vélekedik az életről, bárcsak én is képes lennék erre! De sajnos nem megy, én nem vagyok ennyire nyitott a változásra, ha mondhatjuk így. Féltem az életeket, amiket ez a vész elvehet. Nem a sajátomat, az sosem érdekelt, sokkal inkább azokét, akik elveszhetnek, akik előtt még ott az élet, legyenek emberek, mitikusok, vagy csupán az eredő lakói. Őket szeretném megóvni, de félek, hogy túlságosan bizonytalan vagyok, félek, hogy hiába próbálnám nem segítene rajtuk, hogy végül csúfos kudarcot vallanék, amikor a kör nem hallgatna meg és nem venné komolyan a szavaimat.
Szavaira csak halkan sóhajtok egyet. Tudom, hogy igaza van, az egyensúly megbomlott, túl sokat veszünk el és túl keveset adunk vissza, túl sok rossz történt már, aminek talán tényleg kell, hogy következménye legyen, de ez azt jelenti, hogy üljünk ölbe tett kézzel és várjuk, hogy mi fog történni? Erre én képtelen vagyok, úgy érzem muszáj tennem, úgy érzem muszáj lépnem valamit, csak még nem tudom, hogy pontosan milyen úton is induljak el és kibe fektessem a bizalmamat.
- Tudom... igazad van. Én csak... benne is látom a jót és remélem, hogy egyszer még ő is megtalálja a megfelelő utat. - de talán nem én leszek az, aki megmutatja neki, hogy merre menjen, talán erre más személy lesz alkalmas és nem pedig én. Haloványan elmosolyodom, amikor rájövök,hogy miben is sántikál. Nem vártam tőle, hogy ilyen módon is a segítségemre legyen. Úgy véltem, hogy elég lesz pár szó, egy kis beszélgetés, az majd segít, helyette még többet, ad, mint amit remélni mertem.
- Köszönöm! Sejtelmed sincs, hogy milyen hálás vagyok neked és hogy mennyit segítettél, hogy megleljem a jó döntést. - megölelem, szorosan néhány pillanatig, mert nem tudom, hogy mikor lesz erre újra lehetőségem, hogy lesz-e egyáltalán. Ki tudja, hogy mit hoz a holnap, mit hoznak a következő hónapok, talán sosem látjuk egymást újra, vagy olyan körülmények között, amikor nem lesz lehetőség ölelésre, amikor a helyzethez egyszerűen nem fog passzolni egy kedves gesztus. Sosem tudhatod mikor kerülsz ellentétes oldalra olyannal, aki előtte fontos volt neked, sosem tudhatod hogyan alakul a jövő folyása. Felkászálódom a nemes állatra a segítségével. Tudom, hogy jó útitársam lesz addig, amíg vele mehetek és hogy amíg nem leszek egyedül békésebb lesz az utam, mint idefelé.
- Vigyázok, amennyire lehet. Minden jót Mernaaht, óvd ezt a mesés tájat. - szeretetteljes mosollyal pillantok még le rá a ló hátáról, csak aztán simítok végig az állat fején, hogy óvatosan indulásra ösztönözzem. Halk sóhaj még amit hallatok, ahogyan hátrapillantva még egy utolsó intés után végre a tekintetem is előre fókuszál. Előre, amerre döntések várnak, súlyos döntések, amiket tudom hogy már nem sokáig halogathatok.

//Én is köszönöm a játékot, remek volt, igazi tündés! szivecske2

//

♫ Under ♫ • Aktuális viselet •

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Pént. 30 Okt. 2015 - 14:52

Old Friend

- Vigyázok. – simítom meg a kezét finoman, majd bátorítóan megszorítom, gyengéden.
Sejtelmesen elmosolyodom a válaszára. Sokan a véget a véggel azonosítják, számomra azonban mindig az új kezdete. Elvesztettem a családom, csalódtam a Körben, és ennek köszönhetően egy olyan világot alkottam meg, aminek a lakói önmaguk lehetnek, kibontakozhatnak, és élhetik, akik. Hangyák, hattyúk éppúgy helyet kapnak, minta héják és farkasok. Az élet és a természet így kerül egyensúlyba.
- Mert a világ egyensúlya megbomlott. – talán éppen ezért jön el egy vég, hogy ennek véget vessen. Sosem tudhatjuk. Csak érezhetjük. A mai világ, ahogy élik, nem tetszik, de elfogadom, hogy létezik. Egyszer ennek is vége lesz.
- Éppen az előbb beszéltél a bizalomról. Ha nem mersz visszamenni hozzá, elmondani dolgokat, miért hozzám vágod a saját kétségeidet. Hallgass a megérzéseidre.
De már felálltam, s megyek vele, finoman megérintve a kezét, hogy kövessen.
- Mirhen a határig elvisz, onnan mások fogják figyelni lépteid, ha kívánod. A döntést meghoztad, már csak az első lépést kell megtenned. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a legnehezebb. Jókat kívánok. – ölelem meg. Nem kívánok szerencsét, sem sok sikert, mert nem tudhatom, hogy akkor mi a helyes, és mi a helyes a későbbiekre nézve.
Megállok Mirhen mellett, ha Armenyell fel akar szállni rá, felsegítem. De mindenképpen ez a búcsú ideje és helye.
- Szeretlek Armenyell. Vigyázz magadra.
Nem tartok vele, mehetnék, nem teszem. Nekem más a teendőm. Még nézek utána, ahogy eltűnik a sétány kanyarulatában, vagy a mezőn, fohászt mormolva értve.

//Köszönöm a játékot! I love you

//

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Pént. 16 Okt. 2015 - 15:57

Mernaath & Armenyell

Tényleg remélem, hogy nem hozok bajt a fejére, eszem ágában sincs, de nem tudhatom, hogy milyen következményei lesznek annak, ha elmegyek hozzájuk és elmondom, hogy miket láttam. Az erőm az utóbbi időben kezelhetetlenebb, mint valaha és félek tőle, hogy tényleg nagy baj közeleg. Ha pedig nem szólok senkinek, akkor ettől a barátaimat sem óvhatom meg, Meraath és a családja így is úgyis bajba kerülnének.
- De ígérd meg nekem, hogy vigyázol és még körültekintőbb leszel, mint eddig. - a birtokára kell figyelnie, az állatokra, a környékre, hogy biztosan ne jöhessen ide olyan, aki veszélyes lehet rá nézve. Segítsége van, aki időben figyelmeztetné, ha vész közeleg, hiszen sok barátja van, madarak, erdőlakók, akik még akkor jelezheti, hogy baj van, amikor az ellenség csak a közelben van, de még nem értek túlságosan közel.
- Ez nem ilyen Meraath, ez túlságosan... túlságosan rossz. Az egész világra kihathat és elképzelni sem tudom, hogy milyen következményekkel járhat. - halkan sóhajtva csóválom a fejemet. Tudom, hogyan vélekedik, az élet úgyis zajlik, akármit is teszünk ellene és talán megakadályozni sem lehet az igazán nagy veszélyeket. Talán Miamar lázadását is volt olyan, aki előre látta, de nem lépett semmit, vagy nem tudott mit lépni, mert így is bekövetkezett. Én ettől még úgy érzem, hogy fordíthatok a sorsunkon, vagy ha nem is, hát legalább meg kell próbálnom.
- Manapság egyre nehezebbnek érzem ezt, megnyitni a szívemet... nehéz eldönteni, kiben bízhatok. - bizalmatlan lettem és nem tetszik az, ahogyan változtam. Túl gyakran látom a rosszat ott is, ahol nincsen, ahol nem szabadna látnom. Nem merek bízni, nem tudom, hogy ki az, aki végül ellenség lesz. A védelemnek erős katonái vannak és nem mindegyikük csupán harcos, akadnak olyanok is, akik körmönfontak. Sosem tudhatod, hogy akivel beszélsz ki is valójában, hogy veszélyes-e rád nézve. A következő szavai viszont meglepnek.
- Miért mondod ezt? Cheyenne nem rossz. Máshogy vél dolgokat, de nem akadályozna úgy vélem. Mégis hová mehetnék? - nincs most célom. A cirkusz az otthonom, az ottaniak már a családomat képezik, főleg azóta, hogy a saját családom nincs többé. Nem tudom, hogy pontosan hová is kellene mennem, amíg eldöntöm mi legyen a következő lépés. Olyan valakit kell megkeresnem, aki nem veszélyes, aki meghallgat a nélkül, hogy azonnal a vezetők elé citálna, aki képes higgadtan gondolkodni és nem elvakult, de vajon van ilyen egyáltalán?

♫ Under ♫ • Aktuális viselet • ©

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Szer. 14 Okt. 2015 - 13:56

Old Friend

Bátorító mosoly a válaszom a köszönetre.
- Ne legyen bűntudatod, nem tudhatni, mi fog történni. Tudom, hogy nem tennéd szándékosan. Hiszek neked és benned.
Vannak tőlünk erősebbek és eszesebbek, akik sarokba tudnak szorítani. És ismerem Armenyellt, nem tenné meg, ha nem tenné szándékosan.
- Te megtettél mindent, akkor is. És van, hogy szükséges van a rosszra, hogy utána jobb legyen minden. A változás nélkülözhetetlen velejárói. Még akkor is, ha lehet, mi is az áldozatai leszünk ennek a rossznak. Vagy éppen elkövetői. Talán csak visszafelé tudjuk meglátni, mik is történnek és miért volt szükség erre.
A kérdésre elgondolkodom, még jobban, mint ahogy először elmondta, mit is tervez. Megrázom a fejem. A meglátásaimra támaszkodom, megbízhatóbbak, mint bármelyik kapocs a Körhöz.
- Nem ismerek. Viszont megmondhatom, hogy akivel találkozol, meg fogod érezni, hogy elmondhatod neki, vagy sem. Ne hagyd, hogy a kétségeid elzárjanak az érzékelésed elől, nyisd meg a szíved a keresés közben.
Ahogy válaszol, bevillan egy kép a jövőből, elkomorodva nézek rá.
Ne menj vissza oda. Az már nem az otthonod többé. El tudlak vinni valameddig, ha készen állsz az útra és bár kevéssel rendelkezem, elég lesz arra, hogy eljuss, ahová tervezed.
A kép nem volt biztató, de a folytatása sem és nem csak ránézve. Armenyell híre el kell, hogy jusson a Körhöz. Furcsa irónia, és éppen ezért gondolom, hogy sosem egymás ellen kell lennünk és elpusztítanunk egymást. Sosem tudni, honnan jön segítő kéz. Mint ahogy egy Kívülálló segít a Körnek. Ha elutasítják, bolondok.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Szer. 7 Okt. 2015 - 10:50

Mernaath & Armenyell

Nehéz a döntés még most is, főképp hogy őt sem akarom veszélybe sodorni. Békés élete van itt, az állatok között, a természetben, távol minden bajtól és veszélytől. Nem tehetem meg, hogy rosszat teszek neki és még a családjának is, épp ezért kell óvatosnak lennem és jól átgondolnom, hogy mit is teszek. Nem csak az én életemet befolyásolhatják ezúttal a lépéseim, hanem az övét is, és akár az egész világét, pont e miatt olyan nehéz ez az egész. Főképp, hogy még csak az sem biztos, hogy egyáltalán hisznek majd nekem, mert annak is meg van az esélyes, hogy feladom magamat, mindent elmondok, de csak ködös jóslatnak veszik és nem foglalkoznak vele komolyabban. Épp e miatt kell óvatosnak lennem és azt is jól megválogatnom, hogy kivel beszélek majd, ha végül mégis ezt a döntést hozom meg.
- Köszönöm! - halványan elmosolyodom biztató szavai hallatán. Jól esik a simítás a karomon és az is, hogy támogat. Én mégis okolnám magam, ha bajba sodornám, addig nem is tenném, amíg nem vagyok teljesen biztos magamban. - Azért nagyon óvatos leszek és nem hagyom, hogy bajotok essen itt. - információk vannak a kezemben, talán azért van arra lehetőségem, hogy legalább megpróbáljak alkudni valamelyest. Talán nem tehetek meg bármit, de azért mégis csak többet, mintha egyáltalán semmi nem lenne nálam. Megszabhatom a magam feltételeit, teszem azt, hogy meg se próbáljanak belenyúlni a fejembe, mert akkor nem mondok semmit sem. Igaz, hogy nincs erős mentális ellenállásom, de valamelyest azért képes vagyok ellenszegülni, ha valaki a fejemben próbálna olvasni.
- Attól félek a legjobban barátom, hogy ha mégis úgy döntök megpróbálom nem vesznek majd komoly, pedig minden zsigeremben érzem, hogy komoly baj közeleg. - és ez a legrosszabb az egészben, hogy tudom, hogy nem áll jól a szénánk és hogy időben kellene lépnünk, kideríteni, hogy mi a baj, mielőtt azok a sötét fellegek, amik már a távolban gyülekeznek tényleg lecsapnak ránk. A legutóbbi nagy háborút is megsínylette a föld, még ha az emberek nem is tudtak róla, hogy megtörtént, de ettől még rájuk is hatással volt, nem lenne jó, ha ez újra megtörténne.
- Tudom, körültekintőnek kell lennem. Te nem ismersz olyat, akihez fordulhatnék? Biztosan hallasz pletykákat még most is, vagy emlékszel valakire régről, akibe nagyobb eséllyel fektethetem a bizalmamat. - persze tudom, hogy elzártan él, távol mindentől, de azért valamelyest lehetnek információi, hiszen tudja, hogy mikor kell tovább állnia, új helyet keresnie, és régről talán tud olyat, aki érdemes lehet arra, hogy elmondjam neki, hogy mit tudok. Így azért nekem is könnyebb dolgom lenne. Én már régen eljöttem és alig emlékszem már olyanokra, akikben tényleg megbízhatok és már talán ők maguk is megváltoztak.
- A vezetőnk, a cirkusz vezetője is az, de ő nagyon ellene van mindennek, amit a szabályok fognak közre, ezért jöttem hozzád, mert tudom, hogy ő biztosan nem akarná, hogy elmondjam nekik, hogy mit tudok. - épp ezért nehéz ez, hiszen nem egyszerű döntés ellene menni valakinek, aki segített és befogadott, és mégis olyasmit kellene most tennem, ami az elvei ellen szolgál, de ha egyszer úgy vélem nem kell mindenkinek bűnhődnie azért, mert ő csalódott a rendszerben. Én is csalódtam, de vannak ott olyanok, akik miatt érdemes lehet feláldozni a szabadságomat... azt hiszem.

♫ Under ♫ • Aktuális viselet • ©

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Szomb. 3 Okt. 2015 - 10:36

Old Friend

Mintha érezné társam, a fejét közelebb húzva Armenyellhez, a nyaka megérinti Armenyell fejét. Egy mosollyal köszönöm meg neki ezt a gesztust.
- Ha mégsem tudnál megvédeni, ne okold magad. – nem tudnék rá haragudni, ha megjelennének ezután nálam a Kör emberei. – A szándékaid és a bátorságod ismerem, tudom, hogy nem ártanál nekem.
Megsimítom az alkarját, bíztatásként.
- Addig nehéz egy döntés, amíg el nem indulunk, meg nem hoztuk a döntést. Néha még utána is annak érezzük. Ez jelzi, hogy belül a lelkiismeretünk elég erősen dolgozik.
A döntéshozatal sosem könnyű. Megerősítést, eltérítést várunk, mert tudjuk, hogy meg kell hoznunk a döntést. Remélem, hogy segít ez a döntése meghozatalában, mérlegelni tud és kiválasztani azt, amiben valóban hisz.
- Nem hiszek abban, hogy csak érzéketlen parancsosztó gépezetek vannak a Körben. A lelkükre, a szívükre koncentrálj, és meg fogod találni a megfelelő tagot, aki valóban hallgatni fogja a szavaid. – hosszasan hallgatok a végére fűzött szavaihoz.
- Értem. Ha úgy érzed, meg szeretnéd tenni, mert számodra ez a helyes... kívülállókat próbáltál már keresni, akik esetleg segíthetnének? – vetem fel az ötletet, bár sejtem, hogy esetleg már megpróbálta.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Pént. 25 Szept. 2015 - 10:46

Mernaath & Armenyell

Mosolyogva bólintok, végül ellépek mellette. Jól jön már csak maga az érintés is, ahogyan közelebb lépdelek a meseszép patáshoz, hogy finoman végigsimítsak a fején. - Ne haragudj barátom, zaklatott a szívem, nem találom a megfelelő szavakat. - halk prüszkölés a válasz, amire már közelebb lépve a nyaka ívét simítom végig. Legszívesebben megölelném és a fejemet az ő feje mellett pihentetném, hogy átvegyem a nyugodt légzést, de tudom, hogy úgy se tartana sokáig, így nem teszem meg, csak egy apró biccentés után lépek el mellőle és foglalok helyet. Azért vagyok itt, hogy tanácsot kérjek, ehhez pedig ki kell öntenem a szívemet, elmesélni, amit érzek, ami bánt, hátha valahogy előrébb juthatok és megtalálom a helyes utat.
- Azt tudod igaz, hogy ellened akkor te tennék semmit rosszat, ha mégis úgy döntenék, hogy elmondom nekik, amiket láttam? - mintha csak sejteném, hogy mire gondol, pedig csupán evidens, hogy felmerülhet benne, hiszen tudom, hogy hol él, ismerem eléggé, hogy talán még azt is ki tudnám találni, ha el kellene mennie innen, akkor mi lenne a következő állomás, de el nem árulnám sem őt, sem a családját, ezt akkor sem tenném meg, ha erővel akarnának belőlem válaszokat kisajtolni, remélem, hogy ezzel tisztában van.
- Tudom, mégis oly nehéz a döntés. - halk sóhajt engedek meg magamnak, aztán leteszem a poharat, amikor int, hogy kövessem. A nemes állatnak biccentek, amikor Mernaath bemutat neki, a szemem azonnal a hasára siklik, igen, egyértelmű már ebből is hogy kiscsikót vár. Hálásan pillantok a tündére, hogy mindezt elmesélte nekem. Ezért is jöttem, megnyugvásért, hogy akármi is lesz végül a döntésem ne rossz gondolatok között vergődve tegyem meg azt. Persze tudom, ha távozom újra ez lesz a helyzet, újra jönnek a rossz álmok, a kérdések, a zavaros gondolatok, de nem hagyom, hogy eluralkodjanak rajtam. Erre a helyre és beszélgetésre gondolok majd, a születendő kiscsikóra, akkor majd újra megnyugszom, ha csak rövid időre is.
- Remélem minden rendben lesz, gondolni fogok rátok. - pillantok még egyszer a vemhes kancára mielőtt visszaindulnék a helyemre, hogy leüljek. Az arcom még most is gondterhelt, de mindenképpen segítettek a szavai és persze a hely nyugalma is határozottan ragadós.
- Mégis attól tartok a legjobban, ha figyelmeztetem is őket nem tennének semmit, hiszen... nem avatkozunk be, ez a szabály. - nem tudom, hogyan győzhetném meg őket, hogy ezen akár a mi sorsunk is múlhat. A körben minden így működik, vannak néhányan akik döntéseket hoznak, másoknak pedig alkalmazkodni kell hozzájuk és nincs beleszólásuk. Ha visszatérek, kívülállóként, nem fognak hallgatni a szavamra. Ha még hisznek is nekem netán... akkor sem fognak beleavatkozni a világ dolgaiba csak azért, hogy segítsenek az embereken.

♫ Under ♫ • Aktuális viselet • ©

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Szer. 23 Szept. 2015 - 1:09

Old Friend

- Tőle kérj bocsánatot. – mosolygok négylábú társam felé, elvégre ő lett birtokolttá téve. Nem haragszom, semmi sem utal erre, és minek tenném? Az emberi nyelv ilyen, s csak keveset tudunk rajta finomítani.
Nyugodtan ülök mellette, halvány mosolyom jelzi, hogy figyelek rá, s nem csak a szavaira. Félig felé is fordulok ültömben. Hagyom merengeni, hagyom, hogy összeszedje a gondolatait és az érzelmeit. Történt valami, meglátott valamit, ami arra készteti, hogy cselekedjen.
- A jövő kiszámíthatatlan, ahogy mondtad. – felelem csendesen. – Látunk dolgokat, bizonyosságunk vannak eseményekről, az adott pillanatban. Hogy mennyire igazak, akkor tudjuk meg, ha meg is valósulnak. Aggodalmadat megértem, s bármilyen döntésre is jutsz, támogatlak. – más úgy vélné, hogy ha csatlakozik a Körbe, visszafogadják, elárulhat. Ha így is lesz, nem fogok érte haragudni, s gyűlölni sem tudnám. Így döntött, és én bízok benne, még ennek ellenére is, mert tudom, hogy jó a lelke és a szíve.
Láttam dolgokat, s tudom, a szerepem más lesz ebben, s ennek megfelelően cselekszem, húzódom meg.
- A világot mi alakítjuk. Olyanná, amilyenné szeretnénk. Bárhogy is teszel, az helyes lesz. Még ha tévedhetünk is. Nem vagyunk tökéletesek, ettől még működik a világ.
Megfogom a kezét, ha engedi, bátorítóan megsimítom, s elengedem, hagyom, hogy feltöltekezzen az erőmből, és a figyelmemből.
- Gyere. – állok fel, s intek neki. Hinaryhoz megyünk, csokoládébarna színű kanca, vemhes, már eléggé gömbölyű a pocakja. Nehezen veszi a levegőt is már, de odajön elénk.
- Bemutatom Hinaryt. Hinary, ő pedig Armenyell. Kiscsikót vár. Mindenki tudja, milyen nehéz és életveszélyes idős korban utódot világra hozni, Hinary pedig nagyon későn lett vemhes. Mégis megteszi, várja, hogy megszülessen, s nevelhesse, még ha a kockázata, hogy nem éli túl, nagyon sok. Így döntött, mint ahogy a szervezete is, hisz még mindig fejlődik benne a kis Hinary. – Hinary feljebb emeli a fejét, büszke arra, hogy vemhes. Egy kiscsikó felé mutatok, aki egyedül nyargalászik.
- Ő pedig Thahin. Amikor megszületett, elvesztette édesanyját. Mirah fogadta gyerekévé, akinek elpusztult a kiscsikója, mind a háromszor, még ellés előtt. – Armenyllre tekintek.
- Minden jövő lehetséges. Egy biztos. Van jövő, s rajtunk múlik, miként történik az meg. Még akkor is, ha mi azt már nem élhetjük meg.
Hinary közelebb lép hozzám, megböki a vállam, amire megpaskolom a nyakát, s megsimítom. Nem várom, hogy most azonnal döntsön Armenyell, s helyette sem dönthetek, s tudom, ezzel ő is tisztában van. Segíteni viszont tudok a döntés meghozásában.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Csüt. 17 Szept. 2015 - 10:33

Mernaath & Armenyell

A szavaira mosoly szökik az arcomra. Igen, pont így ismerem őt, nem lep meg, hogy ez az első reakciója. Én reagáltam rosszul, talán pont a miatt, hogy már jó ideje élek emberek között, távolabb a természettől, mint amit megszoktam. Ezért elnézést kérően biccentek felé, hogy rosszul fejeztem ki magamat.
- Igazad van, társak vagytok, látszik minden rezdülésükből. - nem véletlenül nem tágít a lova sem, pedig minden bizonnyal hosszú út lehet mögöttük, tehát jószerivel szomjas lehet, mégis kíváncsian várja, hogy vajon miért vagyok itt. Én pedig tényleg remélem, hogy nem zavarom őt. Mégis úgy érzem, hogy beszélnem kell valakivel, túl sok rémkép kúszott be az utóbbi időben az elmémbe, meg kell nyugodnom, hogy jó úton járok, vagy jó döntést hozok, ehhez pedig az kell, hogy ő is megerősítsen. A szavaira csak bólintok és hamarosan már a hintaágyban ülve kortyolok az italomba. Segít, annyira legalábbis, hogy belekezdhessek, még ha nem is vágok azonnal a közepébe. Tudom, hogy az most nem lenne hasznos, előbb össze kell szednem a gondolataimat.
- Eddig úgy véltem jobb, ha távol tartom magamat mindettől... amitől te is. A rendszer nem jó, ahogy van, könnyebb kivonni magamat alól, de most... - hatalmasat sóhajtok és pár pillanatra csak elnézek a távolba. A gondolataimat próbálom összeszedni, a szellőtől rezgő fűszálakat figyelem, hogy képes legyek összeszedni magamat. Nem mondom, hogy könnyen megy, de végül a szavait hallva újra rá pillantok. Azért jöttem, hogy beszéljek vele, össze kell hát szednem magamat és elmondanom azt, amit nem tudok egyedül kezelni. Olyan békés itt az életet, irigylem érte, bárcsak én is képes lennék a rémképeim nélkül élni és egyszerűen csak élvezni az életet, a természet adta szépségeket.
- Nem tudom, talán el sem fogadnák, amit mondani akarok. Olyan dolgokat láttam, oly veszélyeseket, rémes képeket, amik ha valóra válnak... Nem tudom, hogy mi lesz a világgal. Nem csak a rendszerünket veszélyezteti, mindenkit. Az embereket... téged... a családodat. De ha nem hinnének nekem, ha csak annyit érnék, hogy a szabadságomat is elveszítem, és talán nem is következik be, amit láttam, hiszen a jövő folyton változik, sosem tudhatjuk, hogy az apró mozzanatok, hogyan alakítanak rajta. - részleteket így is a tudtára adok, de nem mondok el mindent. Nem akarom megrémíteni, így sem lehet kellemes azt hallania, hogy akár a családja is veszélyben lehet. Nem szeretek én lenni a rossz hír hozója, még ha jelen esetben nincs is más választásom. Sokszor találkoztunk már mi ketten, de annyi bizonyos, hogy ilyen zavarodottnak, kétségbeesettnek, tanácstalannak még nem láthatott. Tényleg nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. Voltak már látomásaim, amik sosem következtek be. Próbáltam megszabadulni tőlük, egy időre sikerült is, de most szinte minden éjjel ugyanaz az álom gyötör. Már félek álomra hajtani a fejemet.

♫ Under ♫ • Aktuális viselet • ©

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Kedd 15 Szept. 2015 - 10:07

Old Friend

A formális üdvözlés után ölelem csak át, s amikor érzem, mennyire jól is esik neki, nem bontakozom ki az ölelésből olyan hamar, hagyom, hogy erőt merítsen belőle.
- Nem az állataim, nem birtoklom őket, csupán társak vagyunk a hosszú úton. Egyáltalán nem, örülök, hogy újra láthatlak. – a mosoly némileg simul az arcomról.
- Gyere, foglalj helyet, beszéljük meg úgy, úgy könnyebb.
A frissítők s étel kihozása után leülök Armenyell mellé, megfelelő távolságban, de nem elzárkózón. Amit kíván, mind van, bőséggel vehet magához ételt, s italt.
- Milyen kétségek gyötörnek, Armenyell? Talán ... másféle bizonyosságot nyertél valamiről, amiben eddig hittél?
Sokféle kétségeink lehetnek, akár téves következtetésekből. Ezért szeretem magam is megbeszélni másokkal, tartva attól, hogy esetleg nem jól következtetek.
Csendben hallgatok, nem azért, mert nem tudnék válaszolni. Néha akkor jövünk rá a megoldásra, ha feltesszük kérdésként, miként is tudnánk megoldani. S hagyok neki időt, maga jöjjön rá a helyes megoldásra, mint ahogy hiszem, meg is fogja találni a megfelelő döntést.
- Mit érzel a döntéssel kapcsolatban? Hogy kapcsolatba lépsz velük? Az megoldást jelentene a kétségeidre? A rossz dolog megoldására? Milyen más következményei lennének a továbbiakban? – érdeklődöm komolyan. A dolog mibenlétére nem kérdezek rá.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Pént. 11 Szept. 2015 - 15:40

Mernaath & Armenyell

Hamar kiderül, hogy nem tartózkodik itthon, de azt is tudom, hogy el fog érni hozzá a híre, hogy benéztem, addig pedig tudok várni, ez nem jelent gondot. Az állatok itt vannak társaságnak és nem mutat rosszat az idő sem, hogy esetleg attól kellene félnem, hogy elkap az eső. Na nem mintha gondom lenne az esővel, hiszen ez csak jót tesz a természetnek, én pedig majd maximum megszáradok. A fáknak és növényeknek kell az éltet adó nedvesség, sose bántam azt, ha elkapott egy kiadós zápor, ez a mai napig sincs másképp. Az állatokat üdvözlöm, ahogyan az ház felé tartok természetesen nem sietve, hiszen nincs itthon, nem kell rohannom. Amíg megérkezik kicsit szétnézek a ház körül, de csak épp annyira, hogy megnézzem még minden olyan-e, amilyenre emlékszem hiszen ez mutatja azt, hogy ő is olyan maradt-e. A környezeted határoz meg téged, ha nagyban változik körülötted minden az csak azért lehet, mert te magad is megváltoztál. Remélem, hogy nincs így, hiszen én még azzal a régi baráttal szeretnék beszélni, akit oly jól ismerek.
Végre felhangozik hátam mögött az ismerős paták dobogása, amire természetesen már mosolyogva fordulok meg, de láthatja a mosolyom ezúttal gondterhelt, cseppet sem békés, nem is akarom annak mutatni, ha egyszer nincs így. Megvárom, amíg leszáll a lóról és szabadjára engedi a nemes állatot.
- Mernaath. - apró biccentés, szinte már meghajlással vegyített mozdulat, ahogyan viszonozom az üdvözlését, az ölelés mégis meglep egy egészen leheletnyit. Ismerem már jól én magam is az emberek szokásait, de ez most mégis különösen jól esik. Egészen szorosan ölelem magamhoz, azt hiszem ebből is érezheti, hogy nagy szükségem van most arra, hogy beszéljek vele, talán pár másodpercnél tovább időzöm, mint kellene, de azért nem viszem túlzásba annyira, hogy akár kellemetlen is legyen neki, vagy épp nekem.
- Az állataid pedig tudatták velem, hogy úton vagy, remélem nem akasztottak meg semmiféle fontos feladatban. Nem szeretnék zavarni, csupán... úgy éreztem, muszáj beszélnem valakivel. Kétségek gyötörnek Mernaath, kínzó kétségek. - halkan sóhajtok csak egyet, ahogyan a mutatott helyre sétálok. Egyelőre nem tudnék enni, de kedves házigazda, hogy már eleve így fogad. Helyet foglalok, maximum csak tiszta vizet fogadok el, vagy friss gyümölcs levet, ami épp a keze ügyébe kerül, de ennyire már ismer, tudja, hogy mi az, amit szeretek és mi az, ami nagyon távol áll tőlem. A kezeimet csak finoman a térdeimre teszem, nem dőlök hátra kényelmesen, túl sok bennem a feszültség, hogy erre most képes legyek. - Mit tennél, ha tudnád, hogy rossz dolgok vannak készülőben, de ehhez kapcsolatba kellene lépned... velük? - eltűntem, azt hiszik, hogy meghaltam. Következményei lennének annak, ha visszamennék és még csak nem is tudom, hogy nem akarnának-e még többet kihúzni belőlem, még több látomást, még több gondolatot, amit magamnak akarok megtartani, vagy azt sem akarom, hogy valaha a felszínre törjenek, de ha nem szólok... ha nem figyelmeztetem őket... ugyanúgy hibás leszek, mintha én magam okoznám a vesztét bárkinek is, hiába hogy én magam sosem lennék képes élőnek ártani.

♫ Under ♫ • Aktuális viselet • ©

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Kedd 8 Szept. 2015 - 11:45

Old Friend

A birtok tekintélyes méretű, éppen a természet szabadsága miatt, és a lovak miatt. Jó részük a ház körül van, szabadon, így Armenyell a kutyák és macskák mellett lovakkal is fog találkozni a ház körül. Kíváncsiak, s mivel ismerik páran, mert az emlékezet az nem is oly’ csalóka náluk, mint azt az emberek gondolják, üdvözlés után jelzik, hogy házon kívül vagyok, de már úton. Hozzám is elérkezett a hír, hogy tart valaki a házam felé, s ismerem, így megfordulok Pyrrennel és visszafelé tartunk, a házhoz. Pyrren vágtába is kezd, kíváncsisága nagyobb, mint az enyém, s hagyom, megtalálja a maga rövidebb vagy könnyebb útját visszafelé, mozgásunk összehangolt, mint ahogy elménk is.
A ház előtt leugrom a nyeregből, s mielőtt bármit is tennék, leveszem a nyerget és a pokrócot Pyrren hátáról, hogy szabadon mehessen, ahová szeretne. Megköszönöm a társaságát, és már tudom, hogy kíváncsi, mert még inni sem megy a közeli folyóhoz.
- Armenyell! Légy üdvözölve hajlékomban. – köszöntöm a megszokott formulával is, majd átölelem. Az emberektől láttam ezt és nagyon szívből jövő szokásnak tartva, magam is megteszem azokkal, akiket régóta ismerek.
- A levelek üzenték, hogy meglátogattál. Tudok segíteni valamiben? – a teraszra kirakott nyugágy tökéletes pihenő és beszélgető hely. Lányom még az iskolában van. Frissítőt és némi ételt készítek elő, s teszem a kis asztalra, a nyugágy mellé. Régen láttuk már egymást, s öröm, ha újra találkozhatunk, mert ez azt jelenti, hogy még nem találtak se rá, se rám.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Kedd 1 Szept. 2015 - 20:21

Mernaath & Armenyell

Úgy érzem, hogy muszáj beszélnem valakivel, különben komolyan szétrobban a fejem és nem bírom már ezt az egészet elviselni tovább. Újra álmok gyötörnek, pedig az utóbbi években egészen megcsappant a számuk. Megtanultam figyelmen kívül hagyni őket, most mégis megint rossz dolgokat érzek közeledni és nem tudom, hogy mégis hogyan verjek ki a fejemből megint mindent, pedig én igazán igyekszem. Nem vagyok teljesen biztos, hogy erre él-e. Úgy emlékszem, hogy legutóbb, amikor évekkel ezelőtt találkoztunk volt az már vagy tíz is, akkor még mintha errefelé lett volna a birtoka, én pedig épp a cirkusszal a közelben vertem sátrat és ez mondhatni most kapóra jön. Vannak dolgok, amiket nem beszélhetsz meg bárkivel, főleg nem egyszerű átlag emberekkel, akik nem értenék, akik nem is tudnának mit kezdeni vele, én sem mondhatom el senkinek sem, hogy rémesen rossz előérzetem van. Az sem megy, hogy magamban tartsam. Eddig ezt próbáltam, de úgy érzem, hogy szét feszít és ha nem beszélek valakivel, akkor a végén valami elpattan bennem.
Nem mehetek vissza hozzájuk... nem kereshetek fel sem rokont, sem régi barátot, mert nem tudom, hogy kiben bízhatok, hogy ki árulna el végül nekik. Nem értenék meg, hogy én csak nyugalmat akarok és nem azért nem vagyok a rendszer része, mert ellenzek bármit is. Én csak... mást akarok, nyugalmat és békességet, nem akarok ennek a nagy egésznek a része lenni, magam szeretnék lenni gondtalanul és... kész. De attól félek, hogy ezt nem értenék meg, senki akit utánam küldenek, senki aki rájönne, hogy nem vagyok mellettük és nem teszem azt, ami kötelező lenne.
Ezért vágok most át gyalogszerrel a tájon. Nincs kocsim, sosem volt, régen is sokat jártam gyalog, kedvelem is a természetet, nem láttam rá indokot és pénzem sincs, hogy valamilyen járművet vásároljak. Egyébként is békésebb így sétálva és pár óra gyalog nem olyan nagy dolog, ha ismered a tájat, ha ismered a növényeket és a fákat, ha útbaigazítást kérhetsz állatoktól, én pedig ezt gond nélkül megtehetem. Szerencsére ez a képességem már gyerekkorom óta tökéletesen működik és azóta sem hagyott soha cserben, most is megkapom az útbaigazítást, hogy hamarosan már a birtok határánál keressem a bejáratot, hiszen nem az ide tartó úton jöttem, és még sem illene átmásznom a kerítésen nem igaz? Az is lehet, hogy már előtte találkozom vele, de ha még sem, hát keresem a kaput, majd a házat és az ajtót, hogy végül kopogtatással hívjam fel magamra a figyelmet. Ha netán kutya kerülne az utamba nem hiszem, hogy gondot fog okozni, úgyis könnyedén megértetem magamat az állatokkal, sokszor könnyebben mint az emberekkel, vagy a társaimmal.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Kedd 1 Szept. 2015 - 17:01

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Szer. 29 Júl. 2015 - 14:45

Kinda...

Némán nézek rá a válaszra. Értem, hogy utalni akart erre, ám a rébuszok sosem voltak az én asztalaim. Egyszerű erdei tünde vagyok, és azt biztos, hogy nem a rébuszoké. Ezért inkább csak elmsolyodom.
- Ki betér ide, bármi is nyomja szívét, megnyugvásra talál. – .
- Mióta itt élek, igen. Megdolgoztak ezért a szépségért és harmoniáért. A nyugalom és a béke sok mindenre gyógyír és segítség.
A kezdeti szavaktól összeszorul a szívem, mellkasom, hogy aztán kiengedjen.
- Nem állt szándékomban kioktatni. Mint ahogy szándékomban sincs az, hogy az elfogadásért megváltoztassam alapvető jellemem. Azt adok, ami vagyok. Mást és többet nem tudok tenni.
Nem vagyok ellene a rendszernek. Csupán kívül állok azon, mert senkinek sem szabadna eszmékért elveszítenie azokat, akiket szeret és fontosak neki, főként ha azok sem ártó szándékúak. Éppen ezért nem fogom magamon erőszakot venni, hogy kedvében legyek másnak.
- James Hatchcliff. – viszonzom a kézfogást.
- Ebben az esetben, kérem, tartson velem. – felugrok Mogyoró hátára és a kezemet nyújtom Eudora felé.
- Nem fog megsértődni Mogyoró, ha használatba vesszük a hátát egy kis vágtára. Mit kedvel jobban: erdőt, ligetet, vizet, vagy rétet?
Csak a válasz után indulunk el, kényelmes vágtában. Hogy bízom-e Eudorában? Nem egészen, de ahogy szükségét érzem a felém adott megelelőgezett bizalomnak, úgy nekem is szükséges megadnom.
A táj mutat változatosságot, még kis szakaszon is, az erdős-ligetes mezőknek köszönhetően. Az évszak virágai éppen virágzásuk teljében van, legelésző növényevők és felségterületüket védő madarak hangjai csendülnek össze a pata dobogásával.
- Úgy vélem, ez a legmegfelelőbb hely. Ha várunk, akkor jönnek a délutáni ivászathoz. Mi az, ami megfogja egy tájban? – figyelem, mert az is sokat számít, miként fogadja be a tájat.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Kedd 28 Júl. 2015 - 15:33

James & Eudora @

Shadows dance behind the firelight
And all the spirits of the night remind us:
We are not alone

Szép is lenne, ha vak lennék a változásra, az alakjára vagy úgy egyáltalán arra, hogy ki is ő, s mi a faja. Nem ismerek mindenkit, ahhoz már nekem is túl széles a világunk, de vannak jegyek, amik mellett nem lehet elmenni vakon. Szó nélkül igen, ahogy azt teszem most én is, s inkább a fiókákra, a tájra és úgy egyáltalán erre az emberinek tettetett beszélgetésre koncentrálok.
- A szabadságuk ugyanolyan, ha a dallamuk más is. - jegyzem meg saját hangom dallamvilágában, s mivel emberi alakomban nem viselek szárnyakat, így csak képzeletben bontom ki őket, hogy madarakkal rokonítva magam megjárassam a fekete röppáromat.
Nem véletlenül kérdeztem azt, amit, s úgy, ahogyan. Ehhez volt kedvem, a szófacsarásnak ma ezen a szintjén vagyok, s a sallangos féligazságok helyett egyszerű őszinteségre sarkallok azzal, amit és ahogyan megfogalmazok.
- Csodálatos hely. És nyugodt. Mindig ilyen béke van? - eszem fel a kérdést neki, mert bár nem vagyok diplomataként jelen, mégsem tudok kibújni bőrömből. A béke nekem mindenféle álcatestben, álcaéletben nagyon sokat jelent.
- Nézze.. - kezdek bele finom kis sóhajjal, amint megjegyzi, hogy nem biztos abban, hogy eltájoltam magam. Alapvetően nem szeretem, ha kioktatnak, de mivel ennek nem volt olyan íze, hát nagyvonalúan tudomásul vagyok képes venni, hogy így gondolkozik, és kész. - ..mindketten tudjuk, amit tudunk, de maradjunk most annyiban, hogy egy egyszerű, görög lány vagyok, aki már nagyon régóta nem járt errefelé, s igen, valóban eltájolta magát. Hogy meg fogja-e bánni, vagy sem, az majd kiderül abból, ahogy az ember, akivel találkozott, reagál neki, vagy rá.
Ahogy ő sem szánta kioktatásnak - gondolom én - a szavait úgy én sem teszem. Inkább megnyugtatásnak, mert mintha halványan éreztem volna megrezzenni az idegesség szárnyait kettőnk között. Nem a hierarchiában elfoglalt helyem hozott ide, éppen ahogy az övé sem. Egy szóval nem mondtam, hogy tudom, hogy kívülálló lenne, csak arra céloztam, hogy nem akarok most a "kötelességekbe" merülni, ha nem muszáj. Amolyan szabadságfélét vettem ki most, ha úgy tetszik. Vagy megérti, vagy tovább kell magyarázzam neki. Mindenesetre örülök, hogyha nem is teljesen véletlenül, de idetájoltam magam.
- Nem sietek sehová. - mosolygok rá, majd közelebb lépve a kezemet nyújtom neki. - Eudora Chrisantopoulou. - mutatkozom be, s viszonzásképpen ott ül tekintetemben a kérdés, hogy őt vajon hogyan szólíthatom. Ahogy mondtam, most "csak egy lány vagyok a sok közül", ember. Ezért nem fárasztom születési nevemmel. Hogy ő milyen nevet mond, az csakis rajta áll.
- Ha nincs ellenére, esetleg megmutathatná a környéket. A szép tájak mindig felfrissítenek lelkileg és szellemileg is.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Kedd 28 Júl. 2015 - 14:18

Kinda...

Bárhogy is van, a legjobban Amethyst miatt aggódom. Ha most eltűnök az életéből, szó nélkül, akkor ismét törés következik be az életébe. Van két beavatottam, gondját viselnék neki, de az mégsem olyan. Szeretném látni, ahogy felnő, mellette lenni. Önző dolog, azt hiszem.
- Valóban. – továbbra is mosolygok a fiókákra, de addigra már emberi alakban vagyok.
- Pár éve települtek vissza, s azóta egyre többen jönnek ide költeni. A pintynek nincs olyan dallama, mint a fülemülének, de az is csodálatos, ha hallani lehet.
Lehuppanok a földre, nincs ugyan mit titkolnom a fajtámról, felismertük egymást, de azt nem szeretném, ha rájönne, kívülálló vagyok. Sokadrangú senkiként talán elő tudom adni magam.
- Valóban azok. – az utóbbi időben nincs borosta rajtam, a hajam viszont némileg hosszabb, mint szokott lenni. A szakállt és bajuszt Amethystnek tartogattam mindig is, és a gyerekeimnek, nejemnek. Szerették megérinteni.
- Igen, errefelé lakom. – nem arra kérdezett, hogy az enyém-e a hely, és valóban itt lakom.
- Eltájolta? – csodálkozom el.
- Nem vagyok abban olyan biztos. Tart, siet valamerre? A házam órákkal arrébb van, mint ahogy a város is. Ha pihenni szeretne, lehet itt is. – mutatok körbe.
- Fel szeretné frissíteni magát?
Közben nem vagyok rest figyelni, hogy valóban egyedül van-e. Ha értem jöttek, akkor egykönnyen nem fogják megkapni, amit akartak. Sosem éreztem magam hibásnak vagy bűnösnek, csak mert nem akarok a rendszerbe tartozni. Ami a feladatom, ami a lényemből fakad, annak mindig is eleget tettem, s igyekeztem nem bántani senkit.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Vas. 26 Júl. 2015 - 21:35

James & Eudora @

Wild horses I wanna be like you
Throwing caution to the wind
I'll run free too

Sose volt bajom a meleggel. Mondjuk érdekes is lenne, ha zavarna a forróság, tekintettel a családomra, meg a rokonságomban fellelhető, tüzeskedő lényeg hadára. No jól van, a had elég erős kifejezés a tömegüket illetőn, de mivel a harc nem kerülte el azokat, akik mégis vannak, valamilyen szinten hadba vonultak, így nem kellett magamban az imént valótlant állítanom.
Nem tudom, hogy mit keresek itt. Egy ideje nem éreztem már kényszerét annak, hogy utazzak, Athénban tökéletesen jól éreztem magam és nem kellett kimozdulás ahhoz, hogy megtaláljam a számításaimat. Viszont a megérzéseimet sosem hagytam parlagon szunnyadni, hát most is, amikor pár nappal ezelőtt megpendült lelkem hárfája fogtam magam és nekiindultam a világnak. Országtól és várostól függetlenül, szinte pontosan látva magam előtt a vágyott helyet indultam utamra, elkerülve minden utazási módot, ami emberi, hogy a végén mégis emberi alakomban, Eudora Chrisantopoulouként kódoroljak egy ismeretlen erdőben, belebotolva egy férfibe, akit még soha nem láttam ezelőtt.
- Helyes. - fakadok lenyűgözött mosolyra, rápillantva a madarakra. A ragozásom nem volt tökéletes, s bár ennek semmi köze a nyelvi nehézségeimhez, ugyanis ennyi tolmácsolt nyelvvel a tarsolyomban az képtelenség lenne, mégis finom torokköszörüléssel, enyhe görögös angol akcentussal helyesbítek magamon.
- Helyesek.
Azért éreztem ennek szükségét, mert a férfiakkal mindig furcsa volt a viszonyom. Beleszaladtam már nem is egyszer abba, hogy nem értették mit és mire mondok, s aztán magukra vettek olyan dicséreteket és szidásokat is, amiket nem nekik szántam. Hát itt idegenben nem akarok ilyesmibe szaladni. Ember akarok lenni, bár tudom, érzem, hogy ő sem az. De nem kívánok foglalkozni vele. Néha szabad ilyet is, azt gondolom.
- Errefelé lakik? Én.. - megigazgatom kissé zavartan viselt felsőrészem farmersortkorcba tűrt ráncait - - ..talán kissé eltájoltam magam. - szólok igazat, klisémentesen. A hárfa továbbra is bennem peng, tudom hát, hogy ide kellett jöjjek, de nem értem még magam sem azt, hogy miért.

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok Szomb. 25 Júl. 2015 - 23:34

Kinda...

Elég nagy a forróság, de a fák lombjai között nem érezni annyira. Ma a távolabbi erdőbe lovagoltam el, az éjjeli vihar nyomait mindenképpen látni akartam, ha már a birtok név szerint hozzám tartozik, akkor felelős is vagyok érte. Mogyorónak volt kedve velem tartani, egyike a mentett lovaknak és sokszor jön el velem. Senkit sem erőltetek, hogy velem tartson, a karám és az istálló is szabadon járható a számukra.
Számos ág letört, azokkal nem foglalkozok, fészek sincs rajtuk. A nagyobb ágakat csapom le, és egy részét összepakolom, más részét meghagyom a természetnek, meghagyva a körforgást.
Amethyst táborban van, hiányzik a csivitelése, ahogy folyton igyekszik a kíváncsiságát kérdésekben kifejezni. De szeretném, ha közösségbe is be tudna illeszkedni és hogy ne tűnjünk zárkózottnak sem. Az pedig külön öröm, hogy már első évfolyam után számos barátra tett szert, éppen ezért kérte az evező tábort is. Aggódom érte, nagyon is, de tudom, hogy nem lesz baja, tud magára vigyázni. Három év alatt a szívemhez nőtt, sosem gondoltam volna, hogy egyszer még tartok gyermeket a kezemben. Az első idők azért voltak különösen nehezek számomra, mert a múlt, amit le akartam véglegesen zárni, folyton visszaköszönt. Időbe telt, mire a hadakozás helyett elfogadtam mindezt és szép emlékké szelídítettem a fájdalmas hiányukat. Hagytam, hogy Amethyst betöltse a fájdalmat nevetésével örömmé. Hiányzik. Mogyoróval egyszerre állok meg, s mivel egyedül vagyok, eredeti alakomban, így sokkal könnyebb a természetben léteznem. Egy kisfióka csipog a földön, a hang irányába megyek, hangtalan, hogy ne ijesszem meg a zajjal.
Leguggolok elé, de addigra már igyekszem elérni, hogy megnyugtassam, s fajának nyugtató hangját adom ki magamból. A tenyerembe veszem, s felfelé nézek, majd le. A fészek nincs lent, csak ő pottyant ki. A felsőm zsebébe teszem, ahol bőven van hely és a sötéttől is meg fog nyugodni, valamint a melegtől is és hamar a fészek mellett termek.
Még ketten vannak a fészekben, éhes szájukat sipogva tátják felém.
- Nem vagyok az anyukátok... – kiveszem a zsebemből a testvérüket és melléjük helyezem.
Jól vannak mind a hárman, napokon belül repülni fognak már.

Tárgy: Hatchcliff birtok Pént. 24 Júl. 2015 - 22:58

Tárgy: Re: Hatchcliff birtok