Csak merő unalomból regisztráltam arra a honlapra és ugyanezért vettem fel a kapcsolatot is régi jó ismerősömmel, Larával. Tulajdonképpen nem fordítok nagy gondot a kapcsolataim ápolására és ha valaki nem hajt különösebb hasznot nekem, nem fordítok igazából figyelmet az élete alakulására, meg úgy egyáltalán. Lara, bár beavatott, csak egy halandó, így annyira nem volt számomra lényeges, hogy figyeljek rá. Ha belegondolok hirtelen azt sem tudom felidézni magamban, honnan is ismerjük mi egymást. Néhány éve volt, hogy találkoztunk, de vajon hol és milyen keretek között? Annyira lényegtelen volt számomra, hogy már egészen elfelejtettem. Mindegy, mellékes is. Azért csakúgy a móka kedvéért jó volt megbeszélni vele ezt a találkozót és eljönnöm ide, ebbe a bárba. Ki tudja, hogyan alakul még az este. Amit mond, az legalább már egy kicsit kezd érdekesebbé válni. Mert ha igaz, akkor nem is olyan sokáig lesz már ő egyszerű halandó. - Ezek szerint tényleg fontos lehetsz neki és ő is neked, ha ezt mind vállalod érte - mondom reakcióképp mindarra, amit a beavatásról való érdeklődésemre válaszol. Persze nem biztos, hogy igaz. Nem azt feltételezem, hogy Lara hazudna, a vőlegénye szándékaiban nem vagyok biztos. Nem mintha az én gondom lenne. Inkább szóba sem hozom. Végül is még az angyalok is elveszthetik néha a józan eszüket "szerelem" címszó alatt. - Tulajdonképpen kicsoda ez a te lovagod? Nem akarsz mesélni róla egy kicsit? - kérdezem inkább csak kíváncsiságból, de ő ezt akár baráti aggódásnak is veheti. Artemissto. Nem rémlik, hogy hallottam volna korábban ezt a nevet. Vagy legalábbis így hirtelen nem ismerős. - A munkahelyemen? Csak a szokásos. Tudod, belső ellenőrként dolgozom. Nem emlékszem pontosan, de már a legutóbbi találkozásunkkor is így volt, nem? Nem kifejezetten változatos munka, de engem elszórakoztat többnyire - válaszolom az igazságnak megfelelően. Miért változtatgatnék munkahelyet? Egy idő után úgyis muszáj leszek, hogy ne derüljön ki, nem olyan léptékben öregszem, mint az egy halandó esetében megszokott lenne, de addig egy-két évtizedet talán eltölthetek ott. Ha nem unok rá előbb természetesen. - Viszont a te munkádban történtek változások, ha jól értem. Mi is volt ez a kiképzés meg a társak árulása? Persze ha nem akarsz róla beszélni, megértem - fordítom vissza a kérdést. Közben az italaink is megérkeznek, így végre belekortyolhatok a hűs nedűbe. Az alkoholtartalma számomra nem jelent semmit, de legalább a hidegsége jól esik a torkomnak.
Delweth és Lara Barátnőm megérkezik, igaz kicst késve, de itt van. Kérdem, hogy ő mit iszik, mire vissza kérdez, és rendelek neki is egy sört, meg valami kisérőt is. Aztán, beszélgetni kezdünk. Túl sok érdekes dolog, nem történt vele, így a barátnőm túlsok érdekes dolgot nem tud mesélni, így nekem kell mesélnem, hogy velem mik történtek. Belőlem, csak úgy árad a szó, és neki kell rám szólnia, hogy lassítsak le. Elsőnek, gratulál nekem, majd kérdezget tőlem, amire szintén válaszolok is neki. Mikor a völegényemről kérdez, és válaszólok neki, látom megemelkedni a szemöldökét, és újjab kérdéseket kapok tőle. - Igen, jól meggondoltam. - Mondom, minden féle teketória nélkül. - Emiat, igazán nem kell, hogy aggódj mert mire lesz az esküvő, tervei szerint már én is közéjük fogok tartozni. Ő legalább is ezt mondta nekem. - Mondom, neki tovább a dolgokat. - De, igen tudom, hogy mivel jár. - Mondom, közben őt figyelem. Még, most se tudom elhinni, hogy neki nincs mit mesélnie, így azthiszem nekem kell faggatnom őt. - Egyébként, mi újság van a munka helyeden? - Kérdem, mert érdekel engem a dolog. Meg, ne csak ő legyen az itt, aki kérdez. Bár, ha a magán életében nem történt semmi emlitésre mélto, akkor a meló helyi beszámolója is úgyan olyan rövíd lesz, mint az előző. De, remélem titkon, hogy tévedek. Míg a válaszát várom, megiszom a kisérő italomat, majd a sörböl is iszok egy kortyot.
Delweth
Don't Hide Your Real Face
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Delweth
☮ Kor : 658
☮ Hozzászólások száma : 12
Tárgy: Re: Bár Vas. 29 Május 2016 - 2:00
Lara & Delweth
Hello, remember me?
Ahogy megérkezem, rögtön bele is csapunk a lecsóba egy kör ital rendelése képében, illetve Lara is belekezd a mesébe az elmúlt évei történéseiről. Én meg csak kapkodom a fejem. A halandók tényleg más ritmusban élik az életüket, mint mi, az már biztos. Illetve az is tény, hogy sok olyan dolgot fontosnak élnek meg, amit én például nem tartok annak. Itt van például ez a párválasztás, szerelem, házasság kérdés. Persze, ha én is olyan esendő és gyenge volnék, mint ők talán én is úgy érezném, hogy szükségem van valakire, aki mindig ott van mellettem és támogat, arról nem is beszélve, hogy azt a néhány évtizedet, ami nekik megadatott, nem olyan nehéz egyetlen másik emberrel együtt elviselniük. Én ezt a magam élethosszával nem tudnám elképzelni. Tekintve, hogy már hatszázötven éve tengetem a napjaimat így vagy úgy, én igazán tudom, mit beszélek. Bár nem látszik rajtam (még az eredeti alakomban sem különösebben, de így emberként meg végképp nem), de sok mindent megéltem már. És bár az ótündék általában hűséges népség, már csak azért is, mert kevesen vagyunk és nem szeretjük keverni a vérünket, de az anyámtól pont nem ilyen mintát láttam, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehorgonyozzak. Egyáltalán, hogy mélyebben érezzek bárki iránt, legyen az akár tünde, akár bármi más, akár férfi, akár nő. Miután gratulálok neki mindahhoz, amit elért az elmúlt években, csak, hogy kérdezzek valamit, a vőlegénye kilétét firtatom. Válaszára azonban kicsit felvonom a szemöldököm. Na nem azért, amiért talán egy halandó tenné, hogy biztos-e abban, hogy érdemes egy ilyen ingatag kapcsolatra házasságot építeni, a férjjelölt származása, faja kelti fel elsősorban az érdeklődésemet, illetve a kétkedésemet. - Jól meggondoltad te ezt? Egy angyallal kötsz házasságot? Ugye tudod, hogy ez mivel jár? - Beavatottként feltételezem van rálátása a dolgokra, mégsem állom meg, hogy feltegyem ezt a kérdést neki. Érdekelne, mik a tervei és hogyan akarja megoldani az ebből eredő nyilvánvaló nehézségeket. Gondolok itt elsősorban az eltérő életmódra, hivatástudatra és természetesen az élettartamra. Mert az angyalok szinte beláthatatlanul hosszú életűek egy halandó számára. Nem tudhatom persze, hogy mennyire nagy ez a "szerelem", de ha ez a bizonyos Artemissto nemcsak szórakozik vele, akkor el kellett gondolkozniuk a beavatásán is az angyal nemzetségbe. Kíváncsi lennék rá, szóba került-e közöttük mindez egyáltalán, Lara felkészült-e erre a lehetőségre. Ha pedig nem, itt a lehetőség, hogy felnyissam a szemét. Egy kis bajkeverés sosem árt. Pusztán baráti szívességből.
Delweth és Lara Megrendelem az italokat, miután megkérdeztem, hogy ő mit iszik. Visza kérdezésére, rendeltem neki is egy sört, valamint kisérőnek is valami töményet. Majd, beszélgetni kezdünk. Neki, nincs túlsok mondani valója amit, úgyan megértek, de nem hiszem el, hogy nemtörtént vele semmi. Minden esetre, nem fogom faggatni, tiszteletben tartom. Vissza kérdezésére, nekem viszont megered a nyelvem, és elmesélem neki, hogy kém vagyok, mesélek neki az áruló munka társaimról, valamint a szüleim felkutatásáról, meg az ikremről, de az eljegyzést se hagytam ki. Neki kell rám szólnia, hogy lassítsak, majd gratulál a kinevezéshez, és az eljegyzéshez. Aztán érdeklődik a szerencsés pasi után. - Köszönöm. - Mondom, a gratulációra. - A szerencsés neve, Tohmas Smith, és ő egy angyal. Az angyali neve pedig, Artemissto. Már kicsi korunk óta ismerjük egymást. Voltak kezdeti nehézségek, mert kezdetben, nem voltam oda nagyon érte, manapság pedig olyan se veled, se nélküled a kapcsolatunk, és ettől függetlenül megkérte a kezem, én pedig örömmel igent mondtam neki. Tudd ő kedves is lenni ha akar, meg romantikus, és bár én nem vagyok romantikus alkat, ezt még is imádom benne. A múltkor is, kaptam tőle virágott, és vacsorázni is elvitt. - Mesélem neki tovább, a dolgokat, hogy legalább én beszéljek, ha már neki nincs mit mondania. Mondjuk, azért remélem, hogy késöbb azért meggondolja magát, és azért ő is mond valamit.
Delweth
Don't Hide Your Real Face
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Delweth
☮ Kor : 658
☮ Hozzászólások száma : 12
Tárgy: Re: Bár Hétf. 9 Május 2016 - 1:18
Lara & Delweth
Hello, remember me?
Némi késéssel ugyan, de sikerül megérkeznem a találkozóra, amit régi ismerősömmel beszéltem meg. Igazából csak unalomból próbáltam ki ezt a facebooknak nevezett oldalt és írtam Larának, hogy találkozzunk. Néha szeretek halandók társáságában időzni. Kikapcsol és szórakoztat. Persze csak mértékkel. Nem úgy, mint az alkoholfogyasztás, ami számomra úgysem ártalmas, Lara pedig azonnal benne van a buliban és rögtön rendel egy kört nekem és magának is. Kérdésére sokat nem tudok válaszolni, én tényleg nem érzem úgy, hogy bármi változott volna. Ez a néhány év nem nagy idő. Legalábbis az én életemben semmiképp. Vele azonban úgy tűnik, már más a helyzet. Én egyébként sem szeretek csakúgy fecsegni magamról, neki azonban elég egy egyszerű visszakérdezés és már ömlik is belőle a szó. A halandók, megfigyelésem szerint valamiért módfelett szeretnek beszélni saját magukról. Valószínűleg Lara is már alig várta ezt a visszakérdezést, hogy belekezdhessen a sztorizgatásba, efelől nincs kétségem. - Hűha, lassíts, csajszi, ezt még követni is nehéz - nevetek rá, kézmozdulattal is jelezve, hogy vegye visszább a tempót. Gondolom mindent gyorsan meg akart velem osztani, hogy lássam, az életében milyen sok dolog történt az elmúlt időszakban. - Először is, gratulálok a kinevezésedhez és az eljegyezéshez is! Arról megtudhatok esetleg valamit, ki is a szerencsés? - érdeklődöm, mert az elhadart mondataiból ennek az információnak a hiánya tűnik fel először. Ez különben is kellemesebb, barátságosabb terep, mintha a családi kötelékeket, vagy az őt ért árulásokat kezdeném boncolgatni. Arra még ráérünk később, ha már részegebb, meg ha lesz hozzá hangulatom. Nincs végül is szükségem tőle semmilyen konkrét információra, kivételesen tényleg csakúgy lazítani jöttem ide.
Delweth és Lara Hamarabb érkezem a találkozás helyszinére, mint a barátnőm, így várnom is kell, hogy megérkezzen. Valamennyit várok, de nem túl sokat, és ő is megérkezik. Míg várok, nem gondolok semmire, csak azt lesem, hogy mikor érkezik, és megis jelenik. Köszönését, viszonzom aztán vissza kérdez, hogy én mit iszok, gondolom ő is azt kér, meg valami töményet. - Elnézést, a barátnőmnek is egy sört legyen szíves, valamint kisérőnek valami töményet mind a kettőnknek. - Mondom, majd hallgatom amit mond, és nem akarom elhinni, hogy vele nem történt semmi érdekes, míg nem láttuk egymást, de aztán át addja nekem a szót, hogy meséljek neki én. Ha neki nincs is mit mesélnie nekem, nos nekem viszont van. Van egy jó pár mesélni valóm. - Nos, végig csináltam Londonban az ügynök kébzést, és azóta ügynök lettem, és két társam is árulóvá vált, így a legutolsó társam árulásánál, úgy döntöttem, hogy nem kell több tár az életben, így egyedül dolgozom. Ami, most nem igaz, mert jelenleg a CIA nak dolgozom, egy ügyön és rám sóztak egy helyi James Bondot, akivel közösen dolgozom. Közben, kutattam a szüleim után, és kiderűlt, hogy halottak, de van egy iker testvérem, és jelenleg őt keresem. Hogy találkozom-e vele, azt még nem tudom, de remélem igen. Ja, és kébzeld, eljegyeztek engem, és majd valamikor kitűzzük az esküvő idő pontját is. - Mesélem neki, hogy velem mik tőrténtek. Ellenben, azt nem akarom elhinni, hogy vele viszont tényleg nem történt semmi érdekes, amit meg oszthatna,legfejebb, nem akar beszélni róla. Ez, talán meg is értem.
Delweth
Don't Hide Your Real Face
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Delweth
☮ Kor : 658
☮ Hozzászólások száma : 12
Tárgy: Re: Bár Pént. 22 Ápr. 2016 - 12:45
Lara & Delweth
Hello, remember me?
Igencsak késve érkezem a bárba, ahová találkozót beszéltem meg egy rég nem látott ismerősömmel, egy Laura Frost nevű halandóval. Igencsak szép, kedves lányként emlékszem rá. Nem tudom, mennyire mondanám a barátnőmnek, végtére is a lényegi valómról soha nem beszéltem neki, de alapvetően jól kijöttünk. Nekem nem derogál halandókkal vegyülni, néha jó lehet az ismertségük. Bár tény, hogy szegények nagyon rövid ideig élnek, így nem érdemes túl szoros kapcsolatot kialakítani velük. Az én életemhez képest az övéké csak töredék, nem érdemes túlzottan közel engedni őket magamhoz. Nem mintha ez a veszély fenyegetne. Szívesen ismerkedem, szórakozom, de nagyon bensőséges viszonyt nem alakítok ki. A legrosszabb, amit egy tünde tehet, ha beleszeret egy halandóba. Ritka, de előfordul az ilyen. Persze be lehet avatni, de mi ótündék erre különösen ritkán vetemedünk. Nem könnyű procedúra és nem is sűrűn engedjük meg. Nem sok olyan ótündét ismerek, akárcsak hallomásból is, aki halandóból vált volna azzá. Nálunk ez egyszerűen nem jellemző. De Larával kapcsolatban semmi ilyesmiről szó sincs. Csak lazulunk egy kicsit. Ennyit én is megengedhetek magamnak. Szerencsére barátságosan fogad a késésem ellenére is, noha aligha lehet nagy élvezet nőként egyedül ülni az igencsak ittas férfiakkal teli bárban. A részeg halandók elég bosszantóak tudnak lenni. Na nem nekem, velem jobb, ha nem packáznak, ha jót akarnak maguknak. - Te mit iszol? Sört, koktélt? Valami tömény is jöhet mellé, ha gondolod – mosolygok rá. Gonosz persze tőlem, hiszen rám nem hat, ő azonban, beavatott, vagy sem, halandó, ő könnyen berúghat. De nem bébiszitter vagyok, majd vigyáz ő magára. Ügyes, okos lány, nem féltem. Az amúgy sem stílusom. - Pompásan vagyok, köszi. Tulajdonképpen nincs túl sok újdonság. Ugyanott dolgozom, mint régen, ugyanúgy élek, mint akkor. De veled lefogadom, hogy sokkal több érdekes dolog történt, szóval mesélj – ránevetek és az asztalhoz ülve, könyökömre támaszkodva nézek rá és várom a választ. Számomra ez a néhány év, amíg nem láttuk egymást, csak egy szemvillanás, a halandók azonban, lévén rövidebb az idejük, tapasztalataim szerint más ritmusban élik az életüket. Ezért is várom inkább azt, hogy ő meséljen. Kíváncsi vagyok miféle számára fontos semmiségekkel fog előrukkolni. Én szívesen hallgatom. Ki tudja, talán tényleg akadt valami tényleg említésre méltó történés is életének ebben a néhány évében.
Delweth és Lara A Starlight Casino Bárjában várom rég nem látott barátnőmet, akit a szó leg szorosabb értelmében rég nem láttam. Azóta, egy csomo érdekes dolog történt velem, mint például az, hogy két társam is el árult, így azóta egyedül vagyok társ nélkül. Valamint, hogy a közel multban, életem szerelme megkérte a kezem, és igent mondtam. Voltak jó napjaim, és voltak rosszak is. Voltam depis, és voltam boldog is. Jelenleg, most itt vagyok az U. S. A.-ban, mert egy itteni csoporttal, a CIA val karöltve dolgozom egy ügyön, de ez most egyáltalán nem fontos. Míg Anastasiát várom, egy részeg férfi próbálkozik, csak azt nem tudja, hogy hiába teszi. Én, nem vagyok egy könnyű vérü nőcske, aki minden férfinek szét teszi a lábát, nem vagyok egy k....a. Egy ideig mulattat a férfi, de aztán már kezd egyre jobban idegesíteni, így mikor nem fogja fel, hogy van valakim, ezért a mozsdóba menekülök, a női mozsdóba. Egy ide ig el vagyok ott, majd vissza is térek, és tovább várom őt. Kicsit, kezdek aggódni, mert késik, és nem tudhatom, hogy pontosan mi is lehet ennek az oka. Talán, lehet dugóba került, vagy akár még ballesete is lehetett. Megkönnyebülök, mikor meghallom a hangját. - Szia, nem gond a lényeg, hogy itt vagy! - Mondom mosolyogva, közben fel állok, és megölelem őt. - Kérsz valamit, inni? Nah, és hogy vagy? Mivan veled? - Bombázom őt kérdéseimmel, mert szeretném tudni.
Delweth
Don't Hide Your Real Face
Tünde
our magic can rule your life
☮ Főkarakter : Delweth
☮ Kor : 658
☮ Hozzászólások száma : 12
Tárgy: Re: Bár Pént. 8 Ápr. 2016 - 20:52
Lara & Delweth
Hello, remember me?
A fajtámbeliek nagyrésze nem szívesen időzik a kelleténél többet az emberek világában. Engem azonban olykor szórakoztat, mind az általuk létrehozott közösségi helyek, mind az általuk használt technika kipróbálása. Miért is ne? Ezen az alapon regisztráltam a facebook nevezetű honlapra tegnap, mikor a munkahelyemen akadt egy kis szabadidőm. A számítógép használata régen nem okoz már gondot, a munkatársaim beszélgetéséiben pedig gyakran volt szó erről az oldalról, gondoltam miért ne? Persze nem vártam tőle nagy csodát és nem is az, leginkább arra jó, hogy a halandók amúgy is rövid életéből még többet raboljon el. Viszont ráakadtam egy régi ismerősömre, Laura Frostra. Évekkel ezelőtt láttam utoljára. Csak egy halandó, de beavatott, bár én akkoriban még nem fedtem fel előtte, mi is vagyok valójában. Bár akár tudhatta is valahonnan, nem különösebben foglalkoztatott sem az, hogy titkoljam előtte, sem az, hogy eláruljam. Akkoriban kezdte az ügynökképzést, azóta nem találkoztunk. Igazság szerint kicsit elfeledkeztem a létezéséről. Most azonban "bejelöltem", ahogy mondani szokás és fel is vettük a kapcsolatot. Ezért is vagyok most itt, ebben az igencsak népszerű,zsúfolt bárban. Szokásomhoz híven kissé késve érkezem. A bárban nincs semmi érdekes, nem érzem ellenséges lények jelenlétét. Csak többnyire részeg halandókkal van tömve az egész. Néhány férfi kéjsóvár tekintettel végigmér, de nem foglalkozom vele. Szánalmasak. Még szerencse, hogy ótündeként rám nem hat szemernyit sem az alkoholjuk, ihatok amennyit akarok. Larát hamar kiszúrom az egyik asztalnál, kissé már türelmetlennek tűnik. Biztos várhat már egy ideje. - Helló! Bocsi a késésért! - lépek oda hozzá mosolyogva, kicsit megemelt hangon megszólítva, hogy a zajban is meghalljon.
Delweth és Lara Egy találkozót beszéltem meg egy régi jó barátnőmmel ide, a Starlight Casino bárjába, hogy tudjunk kicsit beszélgetni, valamint egy csajos bulit tartani. Már egy jó ideje nem láttam, és tegnapóta is csak azért tudok vele beszélni, mert a Facebook on, rám talált, és bejelöltük egymást. Míg várom őt, egy kis itokát rendelek magamnak, pontosítva inkább kettőt. Az egyiket, egyszerre nyelemle majd a másikkal kicsit várok. Mellém kerül egy részeg disznó, akit életemben most látok elöszőr, és a férfi úgy vizslat, mint aki már egy évtizede nem lettvolna nővel. Jómagam, az órámra nézek de, még mindig van ideje, hogy megérkezzen. A férfi látja, hogy egyedűl vagyok, és erre felbátorodva, indul felém, majd elkezd nekem dumálni. Egyáltalán nem pörög a nyelve, ezért hallani is, hogy részeg a szentem. Kedves, hogy azt hiszi rólam, hogy az ő társaságára vágyom, pedig nem. Egy ideig mulatok a barmon, majd elküldöm melegebb vidékre, közben felmutatom neki a jegy gyűrűmet, hogy lássa, már foglalt vagyok. De, szegénykém, nem érti a célzást, így B terv ként, oda megyek gyorsan, ahova nem követhet, a női mozsdóba. Ott várok egy kicsit, aztán pár perc múlva, már jövök is ki onnan, és visszatérek oda ahol ültem, és tovább várok. Míg várok, a másik italt is meg iszom, aztán tekintetemet, a bejárat felé fordítom, hogy láthassam, mikor megérkezik.
Ascariel
Don't Hide Your Real Face
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336
Tárgy: Bár Csüt. 6 Aug. 2015 - 10:47
Bár
Központi bár a kaszinóban, koktélok és röviditalok arzenáljával.
Kezdőlap 
