-A fiatal hölgy jól meg lesz fizetve ahhoz hogy erről a kiváltságáról ne akarjon lemondani holmi röpke pletyka miatt. *Csak gondolatban ugrom át a lakásomban tartózkodó Ms. Grand felé, egyébként mindvégig Hendialát nézem, válaszomhoz hanyagul megingatva a fejemet. Nem győztem kihangsúlyozni a diszkréció általam átírt fogalmát frissen házvezetőnővé avanzsált alkalmazottam előtt, Hendiala pedig ismerhetne már annyira, hogy mindezzel nem fejeztem még be. Nem csak elmondom, be is tartatom, a legelső és legapróbb elszólásról is tudni fogok és mielőtt még nagyobb bajt keverhetne, már nem lesz az alkalmazottaim sorában. sokszor már nekem is gyanús, hogyan vagyok képes ennyi mindent kézben tartani és persze az eszemben, de mind ezidáig sikerült, szóval valamit jól csinálhatok. Mindent úgy fogok alakítani ezek után, hogy Hendialának jó legyen hogy megfeleljen a kapcsolatunk elvárásainak, hogy kényelmes legyen és izgalommentes, legalábbis a lebukás része. Megkönnyebbülten tudatosul bennem, hogy Yamamotoval csak viccelt, ezért kap egy könnyed és finom, jelzésértékű arccsipkedést, leheletnyit fogom csak két ujjam közé arcának azt a részét ahol nevetéskor megjelenik a kis gödröcske. A fejemet ingatom hitetlenkedésemben, mennyire könnyedén tudott a csőbe húzni, erre is csak ő képes, persze minden bizonnyal tudat alatt hagytam magam. Nem figyelek olyan nagyon az árulkodó jelekre, minden bizalmam az övé. Férfiasan mély és karcos nevetéssel párosítom szavaimat midőn édesen álmélkodik a tervezett program gazdagságán, elárasztom széppel és jóval és nem most lövöm el az összes puskaporomat, jócskán akad még a tarsolyomban meglepni való.*-Együtt készítjük el az uzsonnánkat, mondjuk csak kötény lesz rajtunk. *Kacsintok rá majd feljebb húzódik a szemöldököm jelezve, hogy kíváncsi vagyok a reakciójára. Nem szándékozom meglépni az általam előírt huncutkodást, ez jól látható az arckifejezésemen, pedig nagyon szeretné ha már ott tartanánk, hogy megtehetem. Még több száz évnyi várakozás és reménytelen szerelem után is van annyi türelmem, hogy mindez egyelőre csak tréfa legyen, azonban éreztetnem kell vele, hogy egyrészt a mostani alkalomnál kissé pikánsabbra gondoltam, másrészt szokjon csak hozzá a gondolathoz és az eddig rejtett szenvedélyemhez és szókimondásomhoz. Csak azért, hogy ne piruljon el nem fogom zsákba gyömöszölni a férfiúi vágyaimat. A másik ingatag pont eddig az ő szemmel tartásának kiderült ténye volt mindaddig míg nem látom rajta, hogy cseppet sem érdekli, vagyis ami fontos, hogy nem háborodik fel rajta. Ez is kipipálva, ebben is profi vagyok.* -Nos, természetesen festményekre gondoltam. Elmehetnénk a Modern Művészetek múzeumába. Mit szólsz? Én remélem, hogy tetszeni fog.
Úgy tűnik, hogy nem számít, hogy mennyit is várt rám, most a lehengerlő ostrom nagyon is hatással van rám, élvezem, hogy így elkényeztet. Eddig is rengeteget beszélgettünk, voltunk egymás társaságában, de nem volt különösebben semmi testi kontaktus, és őszintén szólva nagyon is boldogító belesimulni az ölelésébe. Ezek után szinte semmivé omlik az az esély, hogy meggondolom magamat, és ha csak nem követünk el valami nagy butaságot, ez nagyon is jól fog működni. Csak az a fontos, hogy amit kértem, betartsa, hogy ne akarjon mindig körbeudvarolni. Elég önálló személy voltam mellette, ahogyan szerveztem az életét, most sem vágyom arra, hogy kivegye teljesen a kezemből a gyeplőt. - Igen, szerintem is elegendő, ha csak kettőnk között van így, de nem gondolod, hogy a fiatal hölgy esetleg elkotyogja valakinek, hogy egy párként viselkedünk? – A saját hírnevem nem érdekel, az övé már annál inkább. Nem lenne jó ugyanis, ha elindulna valami rosszindulatú pletyka. Na nem a bulvár, az őt sem érdekelte soha, óhatatlanul is keresztűzbe került mindig. Itt most az üzleti berkekben induló szóbeszédre gondolok, hogy nem a saját maga ura, hogy egy nő irányítja, ilyesmik. Ezt azért neki kell átgondolnia, ebbe én nem szólnék bele. S mivel olyan sokáig voltunk komolyak egymással, természetes, hogy elsőre el is hiszi nekem, hogy igazából jön majd Yagamoto, aztán imádom látni az arcát, ahogyan ennyire meglepődik, és odacsókol a számra. Igen, finom, meg ahogyan játszhatok vele, az nagyon is a megelégedésemre szolgál. Eddig is mindenben kikérte a véleményemet, de akarom, hogy megmaradjon köztünk ez a játékos izgalom. Visszacsókolok, ez nem is lehet kérdés. - Azta... Komolyan? Látszik, hogy nem szoktam randizni, mert ez minden elképzelésemet felülmúljak.. Na de milyen huncutkodásra gondol Főnök úr? Nem vagyok én olyan titkárnő.. – Jegyzem meg incselkedve, hiszen a pillantásom mégiscsak az ellenkezőjéről árulkodik, most tényleg kiváncsivá tett, hogy mire gondol. Ha elfogadtam magunkat úgy, hogy egy pár vagyunk, akkor lényegében bármi megtörténhet, nem játszhatom itt az álszenetet. Az sem zavar, sőt jól esik, hogy figyeltet, mások is vigyáznak rám. Nincsenek titkaim előtte, de hogy nem tudom még teljesen megvédeni magamat, az is igaz. - Milyen kiállítással kezdünk? Kiváncsivá tettél? Remélem nem tartasz nagyon unalmasnak, én alaposan bele tudok merülni az ilyesmibe. – Hiszen pont úgy rakta össze a mai programot, hogy nekem tökéletes legyen, de csak bízni tudok abban, hogy számára ez nem teljesen idegen légkör.
Tárgy: Re: Ellael tornya Vas. 22 Május 2016 - 9:09
Hendiala & Alexander
*Igen, tudom, túl gyorsan hoztam ezt szóba, de több száz évnyi várakozás után, mikor úgy gondoltam reményem sem lehet, a mostani szabad a vásár helyzet kissé meglódít. A türelem mely oly sokáig jellemzett, Hendialával szemben most kevésbé működik, itt van velem, a karjaimban, ajkai az én ajkaimon, alig érzem a kettőnk között feszülő ruhát, csak a teste az ami minden érzékemet átjárja és lázba hoz. Hogyan tudhatnék most még mindig a visszafogottságra gondolni? Legalább szavakba öntöm azt amit tettekben még nem tudok. Látom rajta, hogy ezzel zavarba hozom, van egy kis bűntudatom de nem túl sok, hozzá kell szoknia nem csak a gondolathoz, hogy hozzám tartozik. Persze abban igaza van, hogy mindezt a köz tudomására hozni nem most azonnal kell. A homlokára nyomok egy békítő puszit, arcát két kezembe fogva majd magamhoz is húzom, még közelebb ha egyáltalán lehetséges ennél jobban….persze, hogy lehet, csak ott még nem tartunk legnagyobb sajnálatomra.* -Bocsáss meg, igazad van, de azt hiszem nem is szándékoztam ezt most mindjárt megtenni, de jó ha hozzászoksz ahhoz, hogy _mi_. Nekem az is elég egyelőre, ha mi ketten gondolkodunk így, meglehetősen nagyot lendítene a türelmemen Hendiala, ha kettőnk között ez már biztos tény lenne. *Na igen, ez már majdnem lánykérés, de nem mondom ki a végén még a frászt hozom rá, hogy esküvőre kell készülnie. Ám a gondolat már megérett bennem, már megérett akkor amikor együtt töltöttük az éjszakát Vindorielben. Ám előbb sok közös és látszólag ártatlan program vár ránk, hogy Hendiala megismerhessen, nem mintha nem lenne tisztában mindennel ami velem kapcsolatos. Frappáns választ kapok a tárgyalópartnereket és az ebédet illetően, azonnal veszem a lapot. Szóval együtt ebédelünk és akkor meg is van az első program, vagyis az egyik. Tervezek még ebéd előttre is, ám Hendiala egyetlen huszárvágással megtizedeli a terveimet. Keserves arcot vágok Yamamoto nevének említésére. *-Neee! Mit akar az az ember már megint? Mindent letárgyaltam vele, miért nem ment még haza? *Mire mindezt kimondom, már meg is jelenik Hendiala ajkainak zugában az a huncut kis mosoly aminek sosem tudtam ellenállni, csak most meg van a lehetőségem is arra, hogy megcsókoljam. Csókom közben finoman megcsiklandozom a derekánál, majd egyszerre szakadok el az édes ajkaitól és tőle is, nehogy visszakapjam a galád támadást. Nevetve lépek el egészen az ablakig és onnan sorolom a mai terveimet.* -Mozgalmas napnak nézünk elébe Ms. Springfield! Először is elmegyünk egy kiállításra, aztán együtt ebédelünk az ön által előre kiválasztott étteremben, majd délutáni pihenő abban a rózsaszín kis ékszerdobozban amit az otthonának nevez, némi huncutkodással egybekötött közös uzsonna készítés, majd este színház hangverseny vagy mozi. Azt hiszem ma több ruhára is szüksége lesz és észrevettem, hogy sportol mert remek alakja van, igazán ennivaló. Másrészt sajnálatos módon be kell valljam, hogy minden lépéséről tudok, ugyanis nem hagyhatom magára. *Nincs titok, nem akartam elmondani, főleg azért nem, mert eszébe juttatta volna azt a szörnyű éjszakát Párizsban, de nincs titok. Azóta testőrök figyelnek rá, tisztes távolból, észrevétlenül. Ám most már minden idejét velem tölti majd, akár munkában akár a magánéletben, így nem lesz feltűnő és zavaró sem.*
Tárgy: Re: Ellael tornya Kedd 17 Május 2016 - 20:37
Ellael & Hendi
Úgy gondolom, hogy viselkedhetek vele úgy, mintha teljes mértékben a párom lenne, annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletesen biztos abban, hogy neki nem egy bölcsebb, nőiesebb nő illene, de ha folyamatosan ezen dillemázom, azzal megölöm a varázst. Ha azt mondtam, hogy próbáljuk meg, akkor tartom is magamat hozzá. Természetesen még csak titokban, hiszen nem akarom kikezdeni a hírnevét, majd a jövő eldönti, hogy mennyire is illünk egymás mellé. Lábujjhegyre állva simulok hozzá, hogy közös csókunk újra megerősítsen abban, jól döntöttem, hogy a hatalmas veszekedés után békülésre vágytam, s vallomása nyomán magam is belegondoljak, hogy talán ez több lehet annál, amit naívságom folytán szeretetnek gondoltam volna. Ébredő nőiességem most finoaman keményedő keblekkel jár, amitől zavarba jövök, így fülig vörösödve sütöm le a tekintetemet, és attól félek még így is tetten ér, miszerint nagyon is kedvemre való, hogy most ennyire fontos lettem neki. Nem csupán a lelkemig hat a csókja, az ölelése, bizsergést érzek az ajkamon, amin csak az újabb szájtapasz oldhat fel, de nem merek ismét kezdeményezni, még valami cédának tartana, és hát egy fehérszárnyú azért legyen ennél visszafogottabb. - A mi bejárónőnk? Igen... a mi bejárónőnk, de... előbb talán szépen fokozatosan lenne jó megismertetni a világot azzal a fogalommal, hogy mi. – Pillantok most fel a zavarom közepette, én ehhez nem értek, neki magának kell eldöntenie, megszerveznie, hogyan is tegyük majd nyilvánossá a kapcsolatunkat. Nekem a titok jelen pillanatban tökéletesen megfelel, megvan a varázsa, és mint első kapcsolat igenis izgalommal tölt el. Tulajdonképpen az elsőnek nincs is értelme, hiszen nekem sosem kellett senki más, csakis ő, és most itt vagyunk, csak nem kéne ennyit ügyetlenkednem. Remélem egyszer az leszek, akinek látni akar. - Ilyenekből tárgyalópartner senki, ebédnek való pedig mindenképpen. Lehetne akár sushi is, imádom az ilyesmit. Mindent lemondtam. Csak Yamamoto jön egy órán belül.. – Huncut ajakrándulásból sejtheti, hogy természetesen viccelek, ez a nap csak kettőnkről szól. De a terveket tőle szeretném hallani, ha már ennyire ő szeretne a férfi lenni a házban, nyugodtan eljátszhatom a törékeny nőcit, holott mindig én szervezem a napjait. Ezúttal fordulhat a kocka. - Hogy kéne öltöznöm? Feltételezem a kosztüm nem lesz ma nyerő. Ne aggódj, vannak kényelmesebb ruhadarabjaim is, példának okáért szoktam sportolni is, csak észre sem veszed, mert hajnalban teszem, vagy éjszaka. – Az éjszakai sportról remélem nem jut eszébe semmi illetlen, tényleg a fizikai testmozgásról beszélek. Ahhoz, hogy megőrizzem az alakomat, nem is árt, ha karbantartom magamat.
Tárgy: Re: Ellael tornya Kedd 10 Május 2016 - 6:35
Elisabeth & Alexander
*Rengeteg tervem volt azóta, hogy azon a felbolydult éjszakán bevallottam végre az érzéseimet és ha nem is teljesen, de szabad utat kaptam. A kapcsolatunk még nem teljes, hiszen a világ és a Rend előtt még nem vállaljuk fel nyíltan, de ez is csupán Hendiala biztonsága miatt van, nem szeretném ha meghurcolnák emiatt. Ki kell találnom hogyan lenne a legjobb és a legegyszerűbb, mindenkinek a legkevésbé fájdalmas. A terveim azonban maradnak bár váratnak magukra, ám amikor átölelem az én kis angyalomat és a bocsánatkérésem feleslegesnek tűnik, egynémely fülbe bogarat ültető ötletem felmerül. A csókot ki nem hagynám, a szemeibe nézek és tudom, hogy ezt tervezi, hagyom hát, hogy megtörténjen és a pillanat hosszú percekre nyúljon. Elmerülök édes ajkainak mézében, és a pipiskedését kisegítem egy kis emeléssel így a derekánál fogva magamhoz is szorítom. Mikor már nélkülözni vagyok hajlandó csicsergő száját, a szemeibe nézek, bár mosolygok mert a boldogság szinte örökre odaragasztotta ezt a mimikát az arcomra, komolyan gondolom amit mondok.* -Egyeztetünk, mégpedig azért mert szeretném ha idővel, nagyon rövid idővel a _mi_ bejárónőnk lenne. *Kérdőn és várakozón emelem meg a szemöldököm, vajon ehhez mit szól. Szó se róla talán túl hamar vetettem fel ezt a lehetőséget és szavaimmal nem szabtam tág határokat, de tisztában kell lennie azzal, hogy mit szeretnék, mire vágyom, hogy velem lenni mit jelent és azt is, hogy hosszú ideje várok rá, most, hogy megkaptam, egy perccel sem vagyok hajlandó többet várni a kelleténél. Leengedem, hogy lábai érinthessék a padlót de továbbra is átkarolom. Karjaim gyengéden fonódnak derekára, az egyik kezem megpihen a hátán és ujjaim leheletfinoman cirógatják a ruha anyagán keresztül. Még így is érzem a teste melegét és nem kicsit borzongat meg a tudat, hogy mi van a ruhán túl. Erotikus gondolataimból egy meglehetősen hétköznapi kérdés rángat ki, ami egyúttal visszaránt a földre is. Pár hosszú pillanatig nézek rá mint egy álmodozó kiskölyök és próbálom visszaterelni a gondolataimat a mai programra. Azt amit szeretnék nem osztom meg vele, minden bizonnyal még abból a hitéből is kitérne amit nem mondhat a magáénak. Lázasan agyalok hétköznapi, szerelmespár programokon ahol gyakorolhatjuk a kapcsolatunk minden előnyét és buktatóját. Bármit is találok ki, komoly szervezést igényel.* -Mára? *Időhúzás. A jó üzletember mindig kérdéssel felel.* -Akkor nem lesz ma egy japán sem, se kínai, sem francia? Biztosan lemondtad minden programomat? *Van egy olyan gyanúm, hogy meg fog lepni valamivel. Nagyon remélem, hogy nem Yamamoto vár egy újabb unalmas és hajlongásokkal teli ebédre.*
Tárgy: Re: Ellael tornya Pént. 6 Május 2016 - 15:57
Ellael & Hendi
Talán félre ért ma többszörösen is. Csakis azért pakolászok az asztalon, hogy mihamarabb végezzek az adminisztrációval. Szerencsére a mára beütemezettek mindegyike elnapolható, csupán néhány mélt kell írnom. Felteszek ez divatos szemüveget, amire ugyan nincsen szükségem, de úgy vallom; öltöztet. Mindig jó voltam a time-management-ben, ráadásul igen diplomatikusan pakolászom át az időpontokat, külön kiemelve, hogy nem a másik fél hibája, de most halaszthatatlan tennivalónk akadt. Ráadásként a maiak többsége kapcsolatápolás, nem pedig új ügyfelek a Micromed irányába, így nem kell félnünk attól, hogy befektetőket vesztünk. Felállok, hogy elrendezgessem az asztalról az aktákat, és éppen felegyenesedek, amikor a gugolásból nyújtózom, habár a szemem sarkából már láttam közeledni Ellaelt. Félig hátramordulok, ahogyan átkarol, és a nyakamra csókol. Már túl vagyok azon, hogy mindig elpiruljak, határtalan jókedvvel tölt el, hogy pont bennem lát valamit. Még ha nem is fogalmazta meg, hogy mit. Én pedig egyre jobban kezdem megbarátkozni azzal, hogy köztünk nem csak barátkozás, és szeretet lesz. Ugyan még nem mernék csak úgy kézenfogva sétálgatni, de elmehetünk együtt bárhova, hiszen mindenki tudja, hogy mennyit vagyunk együtt. Nem szeretném, ha meghurcolnák őt, ez még a jövő zenéje, hogy mennyire szeretnénk felvállalni a kapcsolatunkat. Hiszen egyértelműen arról van szó, hogy már összetartozunk. Szeretem, de hogy szerelem lenne, azt nem tudom. Szeretném viszonozni az érzéseit, de nyomaszt, hogy ő szerelmes, és olyan régóta, míg én nem is gondolkoztam ilyesmin, viszont az a része felvillanyoz, hogy így igazából embernek érzem magam, aki lett támadva, ez viszont nem rémít meg, hanem bezsongat. Csak azt nem akarom, hogy körbeudvaroljon, mert a romantika sajnos távol áll tőlem, egyenrangú társa akarok lenni, ezért is fintorodom el, ahogyan bocsánatot kér. - Oh, de miért? Lehet különböző véleményünk, majd egyeztetünk. Nincsen semmi baj. Végülis a te bejárónőd lesz, nem az enyém. – Fordulok meg immár teljes testtel, és némi bátorságot, önbizalmat erőltetve magamra átkulcsolom a nyakát, és lábujjhegyre pipiskedve csókolom meg. Az első csókunk óta lényegesen ügyesebbnek érzem magamat, nem kell ennyire betojinak lenni. S annak ellenére, hogy nem várok tőle elkápráztatást, mégis jól esik belesimulni a karjába, érezni az izmait, a mellem meg is feszül ahogyan hozzápréselem magamat. Igen, egyértelmű, hogy nekem is valami szerelem-féle. - Milyen programot szántál ma nekünk? – Kérdezem a kékjeimet belefúrva az ő szemeibe, amikor végül a csók kis elnyújtás után véget ér. Szerencsére most senki nem járkál errefelé, és vendéget sem várunk, így az ölelés is maradhat.
*Talán egy óra telt el a házinénim körbevezetésével, talán még annyi sem mikor elszabadultam és magára hagytam, hadd fedezze fel egyedül az egész lakást. Tudtam, hogy az fontosabb, figyelő szemek nélkül bár nem állt szándékomban minden lépését ellenőrizni. Titkaim sem voltak, legalábbis olyanok nem melyeket a lakásban őriztem, ezért nyugodt szívvel hagytam ott. Volt pár érdekes kérdése, némelyeket nem is értettem elsőre, és az a hp-s dolog is igencsak érdekfeszítő kijelentés volt. Már-már vallomás. Megint tanultam valamit az emberekről, csodálatos, hogy több évszázad után is képesek meglepetést okozni, hogy milyen gyorsan fejlődnek és változnak. Annak tudatában sétáltam át az irodába, hogy ma már szabad vagyok, noha Elisabethnek meghagytam, hogy ha kérdése van, nyugodtan szóljon, de őszintén; nem hittem, hogy lesznek. Vagy inkább csak reménykedtem benne. Úgy ahogy voltam, pulóverben és farmerban mentem át Hendialához, és már terveztem a mai napunkat, úgy gondoltam ma eleget teszek a kérésének és elviszem egy olyan helyre ahova a szerelmesek szoktak menni, közös program, ilyesmi. Talán egy korai ebéd vagy tízórai, parklátogatás, múzeum. Ma nem volt meccs a stadionban, de már jeleztem a részvételünket a következőre, így mire odamegyünk, a rendelkezésünkre fog állni a bérelt VIP páholy és a biztonsági intézkedések is megfelelően zajlanak majd. Nos, ez utóbbi nem feltétlenül egy mai modern és normális pár közös programjának a velejárója, de Hendiala tisztában van azzal mivel jár ha velem jár. Szóval amíg nem húzok gyűrűt az ujjára, addig így mondják a köznyelv szlengjében. Végül is, járunk, mert sok helyre együtt megyünk, sétálunk. Ezt már értettem. Átmentem a hallon, el Hendiala íróasztala mellett és beléptem a birodalmamba. Hendiala aktákat rendezett az asztalon, nem értettem ugyan, hogy minek, hiszen mára nem terveztem semmit, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Nem számítottam arra, hogy bárki ma belép ide, ezért egyenesen odamentem hozzá és hátulról átkaroltam, majd megpróbáltam egy csókot lehelni a nyakára. Az illata azonnal elborította az érzékeimet. Úgy éreztem megbántottam azzal, hogy felülírtam a főzés tekintetében, bár nem állt szándékomban és soha nem is tettem. * -Bocsáss meg drága angyalom.
*A Micromed nagyvállalat rengeteg papírmunkával jár, még a számítógépek világában is, hiába a sok kütyü és a világszínvonalú technika, azzal együtt a hackerek is élnek és virulnak, a papír még mindig megbízhatóbb. Szerződések garmadája fekszik előttem az asztalon mindkét oldalamon, egy két ujjnyi vastag paksamétával küzdök épp mikor kopogás szakítja meg az amúgy kellemes és zümmögő csendet. * -Szabad! * Hendiala "őrhelyén" keresztül érkeznek az ajtóm elé, mivel kedvenc angyalom most nincs itt, arra kértem, hogy hagyja ujjnyira nyitva az irodám ajtaját, hogy ha Rivornel megérkezik simán ki tudjak szólni. Egyébként nem hallatszana ki a hangom, hiszen az ajtó párnázott, a szoba pedig hangszigetelt, nem Hendiala miatt hanem a rám várakozók kíváncsisága és a potenciális ipari kémek kagyló fülei kényszerítettek arra, hogy ennyire bezárkózzak. * -Köszönöm Anthony, elmehet. -Nincs mit uram! *Egy könnyű biccentéssel engedem útjára miután kitárta Rivornel előtt az ajtót s gondosan be is csukta ahogy a könnyed és légies alakú nő belépett. Megkönnyebbülten összecsuktam a mappát, felálltam és megigazítottam az ingem ujját, a zakóm a székem támlájára volt vetve, ám a nyakkendőm most is előírásszerűen, Hendiala keze által megigazítva ült a nyakamon. felvettem a zakómat, mert legyen bárki is a vendégem megilleti a tisztelet. Kiléptem az asztal mögül és a kényelmes fotelok felé intettem a kezemmel.* -Üdvözöllek, kérlek foglalj helyet. *Magam is odasétáltam az egyik fotelhez és megvártam míg Rivornel leül, majd magam is helyet foglaltam. A kis asztalra mutattam ahova Hendiala minden ellenkezésem ellenére szendvicseket és frissítőt rakott mielőtt elment. Az átlátszó plexi búra alatt minden szendvics friss maradt, a limonádé – legalábbis azt hiszem az volt – minden bizonnyal még hideg hiszen az üvegkancsó fala párában úszott. *-Egy kis harapnivalót? Esetleg megkínálhatlak egy kis…limonádéval? Hendiala ragaszkodott hozzá. *Amennyiben kér töltök neki vagy kiszolgálom nehogy panasz legyen rám, végül hátradőlök de csak annyira, hogy a kényelem még ne menjen az udvariasság rovására. Nyugodtan beszélhetünk, egyetlen hang sem hallatszik ki és a szobában nincs lehallgató, minden reggel átvizsgálják. * -Azért kértem, hogy gyere el ide hozzám, mert lenne némi változás a kaszton belül, másrészt szeretnék kérdezni egy beosztottadról, bizonyos Yyl`asalyvról. Mint tudod Kono halála után kénytelen voltam átgondolni a második kört, némi egyezkedés és megbízhatóbb jelölt híján Clariont neveztem ki a primusommá. Ideiglenesen, mivel Ascariel utasításai miatt nem lehetne a körön belül két angyal, de ez már az én gondom. Sokan feljebb léptek ezáltal ahogy neked is kijár a magasabb poszt. Ám azt kell kérjem, hogy az alattad lévő kört gondold át, mert Yyl`asalyv nem követhet. *Meg fogom indokolni miért de nem akarok mindent egyszerre ráborítani, már az is rendkívüli, hogy egy világi helyszínen beszélgetek a rendről, de úgy gondolom ez a legbiztonságosabb hely. Másrészt talán nem olyan feszélyező mintha Vindorielbe rendeltem volna vagy teszem azt az otthonában látogatom meg. Utóbbit csupán a második kör tagjai élvezhetik, már amennyiben élvezik.*
- Vigyétek, később megnézem a holttestet, de közbe jött valami más, majd Jefferson elkezdi a munkát. – húztam le a kesztyűmet, újabb hullához hívtak amit a Hudson folyóból húztak ki, de nem öngyilkosság volt, pedig azt hamar ellehetett volna intézni. Ezzel szemben, ha elintéztem a kasztvezetővel a találkozót fel kell támasztanom, hogy megtudjam mi történt vele, már ha sikerül. Két napos hulla volt, aki fürdőzött a szennyes vízben lehet nem lesz szerencsém vele. Majd meglátjuk. - Lamoureux ? Mit gondolsz az áldozatról? – lépett mellém a nyomozó - Két napja halt meg, talán leszúrták, de ezt majd bent megmondják neked, én később tudom csak megnézni, igyekszem, viszont van egy kis dolgom. – hagytam, s ültem a kocsimba, hogy a toronyba vezessek. Nem tudom mit szeretett volna tőlem, bár nem csináltam semmi szabályellenest tudtommal, lehet csak van valami feladata számomra, nem is olyan sokára kiderül. Leparkoltam a parkolóban, majd besiettem az épületbe. A kíséret, és az, hogy váltották egymást az őrök nem lepett meg, gondoltam, hogy odafigyelnek a biztonságra. Sok titok lakozik a falak mögött, amiket kedvem lenne megtudni, mert kíváncsi a természetem, ám most nem kíváncsiskodhatok, lehet tényleg sokat töltök Malrinnal, és ragad rám valami a lányomból, de erről nem tehetek az apja tudni sem akar róla, és rólam se. Ennyit erről, egyedül is lehet nevelni, és nem is hiányzik neki másik tünde az életéből, jelenleg a macskával is tökéletesen el van, aminek annyira nem örülök, mondjuk én adtam be a derekam, de egy kutyának sokkal jobban örültem volna. Azok sokkal okosabbak. - Üdv! – léptem be az ajtón amit az őr kinyitott előttem, majd vissza is ment a helyére gondolom én. Kicsit biccentettem a fejemmel. – Miben segíthetek? – kérdeztem aztán kíváncsian.
*Ahogy az már lenni szokott az élet zajlik, fittyet hány arra, hogy időnként megpihennék és rendezném a soraimat. Mindig történik valami, sokszor egyszerre üt be minden, hiába készültem és vártam bizonyos dolgokra, szorítottam ki időt rá. Kono halála után én húztam sokáig az időt, hogy újra szervezzem a második kört és minden változást amit magával hoz. Ahogy az már lenni szokott áthágtam néhány szabályt, de egyet mindenképp persze a legfontosabbat, amihez kiskaput kellett keresnem, de muszáj volt. Megfelelő jelölt nélkül nem fogom magam olyanokkal körülvenni akikben nem bízom meg maradéktalanul, és inkább szállok síkra egyvalakiért aki amúgy is következne a rangsorban mint szemezgetnék egy-két körrel lejjebb. A Nelliába tervezett kirándulásom sem úgy alakult ahogy kellett volna, ott sem úsztam meg izgalmak nélkül, pedig szívesebben vettem volna egy ős erdőtünde hölgy szeszélyes rigolyáit a vállaimra semmint megütközzem a világunk legszemtelenebb és beképzeltebb ótündéjével. Helyre kell tenni nem is vitás, de ez már nem az én feladatom hanem Rivornelé, ám nem csak Yyl`asalyvról akarok vele beszélni, mert a körök átrendezésével az ő helyzete is megváltozik, az egész összetett, erősen kapcsolódik egymáshoz. Hendialát bíztam meg azzal, hogy értesítse és hívja a toronyba Rivornelt, ám mostanra már más, fontosabb ügyeket bíztam rá, a különc ótündét egyedül is képes vagyok fogadni. Persze mindent előkészített, a kis asztalon frissítő és néhány szendvics a közeli szálloda étterméből, hiába mondtam neki, hogy nem szükséges, terveim szerint a találkozó és tárgyalás egyben, rövid lesz. Rivornelt a torony földszintjén lévő recepciótól egy biztonsági őr kíséri majd fel a lifttel a legfelső szint alatti emeletre, ahonnan egy másik őr, egy beavatott hozza majd fel a torony legfelső emeletén berendezett irodámba egy másik, chip kártyával működő lifttel s vezeti őt hozzám. Ezt is Hendiala szervezte le, különben ő lenne a kísérő ha más feladatait nem kellene elvégeznie, de azok fontosabbak most. Jómagam az íróasztalnál ülök és a tengernyi iratot tanulmányozom amit reggel Hendiala tett elém azzal a hamiskás mosollyal amitől meg tudok veszni és jó szórakozást kívánt. Mire kitúrom magam a halom alól reggel lesz ismét, Rivornel üdítő pihenő lesz közben.*
Gordon Jennings & Alexander Montgomery és egy kisangyal
*A párizsi projekt megszervezése minden időmet elvette, mondhatni elborított a munka, a gálán kívül igazán ki sem dugtam az orrom az irodából, Hendiala legnagyobb bánatára. Láttam rajta, hogy minden nap várja hova megyünk, milyen üzleti vacsora lesz, de azóta, hogy visszatértem Párizsból és Vindorielből, csak Yamamotot nem utasítottam vissza. Őt is csak azért mert már kellemetlen, és az üzleti kapcsolatunkra is kihatással lett volna. Épp a visszatérésem estéjén csíptem el egy telefonbeszélgetést közte és Hendiala között, nem sokkal később vissza is hívattam az angyalkával, hogy lemondja a vacsorát, még egy húzásom már nem volt. Teljesen elfelejtettem, hogy napokkal korábban megkértem Hendialát, hogy szervezzen meg egy állásinterjút a testőri pozícióra, noha nem volt rá szükségem, ezt a mi világunkon kívül élők nem tudhatták, és furán vette volna ki magát ha bárki is rossz szándékkal fordul ellenem és kis ujjal elintézem, vagy csak ránézek. Szóval a testőr is alibinek kellett, de ettől függetlenül akit majd kiválasztok azok közül akiket Hendiala már átvilágított, nem fog panaszkodni. A sokadik papír és dokumentum átolvasása után már az én szemeim is csillagokat szórtak, kénytelen voltam felállni, fel-le sétáltam a szobában, végül az ablakhoz mentem és csak néztem ki a fejemből. Túlvállaltam magam, még egy halhatatlan angyal is képes elfáradni akkora bürokráciától mint amilyen egy hatalmas projekt helyretételéhez kell. Két ujjam közé csippentettem az orrnyergemet és masszírozni kezdtem, az ajtó nyitódására sem fordultam meg, csak Hendiala lehetett, más nem léphet be csak úgy hozzám, hiszen még az emeletre sem tud feljönni. Amennyire hagytam magam előtérbe helyezni más alkalmakkor, az irodában maximális magányt követeltem, ez alól természetesen Hendiala kivétel volt. Meglepve fordultam felé és néztem rá, először nem tudtam kiről beszél, bólintottam de közben magam elé idéztem a naptár mai napját. Akkor esett le kit is vártam mára. * -Egy perc és beküldheted, köszönöm. *Még sikerült elcsípnem mielőtt kisurrant volna az ajtón könnyű lépteivel, bár azt hiszem kérés nélkül is betartotta volna az egy percet. Jól tudta, hogy ingujjban nem fogadok senkit, tehát remélhetőleg ő váratta még egy percig a leendő alibi testőrömet, én pedig villámgyorsan ébredve a fáradtságomból, magamra kaptam a zakómat, megigazítottam a madzsettagombokat és az asztalom mellett vártam a jelöltet. Úgy gondoltam felveszem, ha Hendiala rostáján átesett, nekem is megfelel, a legfontosabb a diszkréció volt nem az, hogy mekkora izmai vannak és mennyire járatos a különböző harcművészeti ágakban. Míg várakoztam néhány papírt arrébb toltam az asztalon, hogy ne legyen szem előtt, majd előkotortam a jelentkező aktáját, amit Hendiala természetesen már odakészített. Belepillantottam, legalább a nevét tudjam annak aki be fog lépni.*
Az utolsó feladataim egyike, mielőtt még Párizsba repülnék Kono-val. Biztos vagyok benne, hogy Ellael ott is meg fog látogatni, mint ahogyan az is borítékolható, hogy az első napokban állandóan a telefonon fogunk lógni. Meg videochat, meg e-mailek. Meg minden. Bár a térkapun akármikor átléphetünk, valóban nem árt némi távolság, nem csak lelkileg, fizikálisan is, más kérdés, hogy nem tudom, hogyan fogom kibírni. Hiszen ez annyira különböző, mint amikor csak elutazik, konkrét céllal de magától még sosem küldött el így. Bízom benne, hogy nem gyűlölt meg semmiért, hanem okkal, a munka oltárán kell feláldoznunk mindezt. Testőrökre ténylegesen nincsen szüksége, hiszen a világ egyik legerősebb halhatatlanjaként nem az utca embere fogja megvédeni, sokkal inkább az álcája kedvéért, hiszen egy sokak által ismert üzletember élete elvileg mindig veszélyben lehet, ám még azt is el tudom képzelni, hogy ha ez a Jennings beválik, angyali főnököm beavatja a világunkba, és mellénk állítva szintén mitikust farag belőle. Végeredményben nem szokott ellenvetésem lenni ezzel kapcsolatban, noha minden alkalommal kikéri a tanácsomat. Sokszor úgy érzem, hogy az én kezembe helyezi a végső döntést, holott lényegében ő dönt sok millió ember élete felett. De nem, én vagyok a személyzetise, és mintha bizonyos esetekben kihasználná a régi mondást, hogy minden erős férfi mögött... a többi tudjuk. Kipillantok a panorámás ablakon, az emberünk megérkezett, a recepcióhoz igyekszik. Nem tudja, hogy minden lépését figyeljük, ahogyan az előző hetekben is. A referenciái alapján kemény fickó, nem lesz vele gond. Néha kicsit soknak érzem, hogy a jelentkezőknek ennyi bürokratikus kapun kell áthaladnia, mintha a Diplomáciások hozzánk is beszivárogtak volna, szinte szűröket képezünk, idegörlő feladat elé állítva az érdemtelen próbálkozókat. Mire hozzám eljut, már a harmadik leszek a sorban. Ami engem illet, ezúttal egy hófehér gucci kosztümöt húztam, a hajam szabadon hagyva, ám hullámosra besütve, és vad vagyok ma, vérvörös rúzzsal kedveskedem az angyalomnak. Amikor Greenfield jelzi, hogy a vendégünk megérkezett, már lépek is ki a liftből, ám nem abból, amelybe ő beszáll, hanem a „toronyba” vezető, egyedi liftbe, amely mindössze egy emeletnyit jár, és komoly chipkártyával lehet csak feljutni. Párunknak van ilyen, mint az igazgatótanács kiemelt tagjainak, Kono-nak, na és persze nekem. Sőt, kissé még arébb is van, nem éppen szem előtt. Belépek az üvegajtón, kellemes, édeskés virágillat leng körül. Miután a férfi még nem ült le, lassítva ugyan, de hozzá indulok, nem várom el egy testőrjelölttől, hogy hajbókoljon. - Üdvözlöm. Nalani Springfield vagyok. Engedelmével, egy pár szóra. Én intéztem az interjút, felkeltette az érdeklődésemet a kvalitása. A főnököm fogadja Önt. Fáradjon utánam. – Biccentek, nyújtottam kezet, remélhetőleg elfogadta. Felveszem már az elejétől a szemkontaktust, és figyelem a gesztusait, hiszen Ellael is ki fogja kérni a véleményemet, amikor meghozza a döntést. Amikor Jennings felvette a tempót, nem fogom untatni holmi bájcsevegéssel, szótlanul haladok mellette, kivéve ha kérdése lenne. A toronylift felé vezetem, amely most nyitva áll. Betessékelem, majd én is belépek, hogy a kártyát a zöld érzékelőhöz nyomba beindítsam a liftet. Hamiskás mosoly játszik az arcomon, látszik, hogy több vagyok, mint egyszerű titkárnő. A lift alig utazik pár pillantot, máris megáll, és nyílik. Az angyali torony folyosója üres, más itt nem jár, amikor ráksalátát rendelt nekem Ellael, akkor is lementünk egyet érte. A kétszárnyú ajtó, amely az irodájába vezet, most zárva. - Egy pillanat türelmet. – Elnézést kérő mosoly, majd benyitva bezárom magam mögött az ajtót. Nekem nem kell kopognom, ez már ősidők óta így van. Az üvegablaknál álló félistent szólítom most meg. – Itt van, jöhet? – Kérdezek rá, és ha bólint, akkor kinyitom az ajtót, és betessékelem a jelöltet. Ha nem akkor várakozó az álláspont.
Nem sokkal több, mint négy hónapja váltottam munkát és még mindig nem tudtam beleszokni az öltönyviselésbe, rohadtul kényelmetlennek találom. Öltönyös pingvinként kísérgetni a pénzeseket: nem nevezném álom melónak, sőt. Látni mennyi mindenre költik a pénzüket, mennyi halál felesleges dologra csak, mert megtehetik... kikezdi a gyomromat, de a felkívánkozót derekasan lenyelem, elvégre Cortez ügyfelei közül jó néhányan képesek voltak exkluzív kísérés címszóval 500 $-t fizetni egy este erejéig. Csak őrt kellett állni az ajtónál, hogy senki se zavarhassa meg a mélyen tisztelt klienst, amíg kurvákkal hál és a hotel üvegasztaláról szívja fel a kokaint, ha nem éppen a domesztikált nő kerekedő idomairól. Ez a gazdagok sport szintjére emelt farokméregetése. A közvetítőm nem tájékoztatott róla, hogy egész pontosan milyen jellegű munkára keresnek embert, hasonló jellegű esti műszakkal érdemes-e számolnom, ezt a személyes találkozókor fogja meghatározni az ügyfél, mire kíván alkalmazni. Feltehetőleg az első benyomás alapján. A piperkőc viselet miatt kénytelen voltam hanyagolni a motoros közlekedést, így taxival érkezem a toronyépület elé, ami önmagában elég sokat elárul leendő munkaadómról. Jeremy Montgomery, nevéhez kapcsolódik a Micromed gyógyszergyár, számos kórház is szerte az országban. Kifizetem az órabért a fuvarosnak, majd kiszállok a járműből és egyetlen futópillantással mérem végig a többszintes létesítményt, mielőtt az utolsó grimaszolási lehetőségemtől is megfosztódnék odabenn. Egy szemforgatás mindenképp kell az idegeim nyugtatására. A recepciónál lévő kis titkárnőt röviden és velősen tájékoztatom az ittlétem okáról, mi szerint Mr. Montgomery-hez jöttem. Megbeszélés, állásinterjú, konzultáció, hívják ahogy akarják magukban, ezt a részt teljes mértékben rájuk hagyom. A szemüveges nő a telefonért nyúl, hogy megerősítést kérjem gondolom egy az ügyben érintett harmadik embertől, véletlenül ne egy mellőzött felperest küldjenek fel a férfihez, még ha kíséret is lesz az oldalán... visszafogottan sóhajtok a várakozás ideje alatt. Ez a mindent más intéz helyettünk a manikűrös kis kacsóival ügykezelés egyáltalán nem az én világom, lényegében ez az egész nem. - Erre kérem. - mutat a futószőnyeg folytatásából is könnyen kikövetkeztethető lift irányába. - Mr. Greenfield fogja felkísérni, Mr. Montgomery-nek még akad egy kis dolga, nemsokára tudja fogadni Önt. - biccentek a nőnek és az útmutatásnak megfelelően lépek a lakásomnál is drágább díszítésű liftajtóhoz, aminek a gombjáról már gondoskodott az előbb említett férfi. Összefonom a hátam mögött a kezeimet, hogy ne látványosan roppantsam ki az ujjaimat. Rossz szokás, de jobb, mintha minden kiülne az arcomra, amit gondolok mióta csak átléptem az aranyküszöböt. Az, hogy elfogadom egyesek így élnek nem egyenlő azzal, hogy repesek érte. A plafont képező tükröt is túlzásnak tartom, mégha nem is marad rejtve ezáltal semmi a mozgó négy fal között. Halk csipogó hang jelzi, hogy megérkeztünk a megfelelő szintre. Greenfield balra fordul a folyosón, hogy a végén található váróteremig kísérjen el. - Kérem várakozzon itt. - újabb velős válaszként eszközölök egy biccentést, mire kijjebb vonul, de nem hagy magamra teljesen, csak nem marad közvetlenül szem előtt. A kilátás, a berendezések, a kihelyezett kancsó víz... karomat rá, hogy ezek még mosogatáshoz sem csapvizet használnak. Vagyis mosogatógéphez. Mindegy.
Természetesen magasan az égbenyúló felhőkarcoló, a legmodernebb épület a városban, króm és üveg. A tetején különleges terasz, melynek egyik fele teljesen nyitott és nagyra nőtt tuják, kisebb bokrok ölelik körbe, míg a másik fele zárt, naptól védett ám eléggé szellős. Kényelmes kanapék, fotelok, egy medence foglalják el a helyet, hófehér függönyök lengik körbe. Az alatta lévő szint mely az épület nem hivatalos legfelső szintje, Ellael otthonát és irodáit rejti magában. Ide csak különleges engedéllyel és kísérettel lehet feljutni az idevezető egyetlen magánliften.
Kezdőlap 
