- Probléma? Nekem ugyan nem, kicsit még szórakoztat is a helyzet, hogy a védelmisek ezt nem tudják megoldani egyedül. Hisz annyira erősek vagytok, vagy tévedek? – jelenik meg az arcomon egy halovány mosoly, amit csak heccelésre használok, általában sikeresen. - Igen, véletlenül pont beleszalad az öklömbe. – jelentettem ki halk kuncogással, szerettem kicsit kínozni a kívülállókat, egy-két törött testrész az semmi. A kivégzéseket is imádtam nézni, vagy csinálni bár abban már régen volt részem. Talán mert második körös vagyok, fogalmam sincs. - A város sokkal jobban jár, ha az ismeretségnél maradunk, na meg te is. Tudom, erős, és hatalmas démon vagy, de talán két falat lennél, de ne aggódj nem ennélek meg, a végén megfeküdnéd a gyomromat. – mosolyodtam el szélesen. Persze szerintük ők az erősebbek, de ezzel azért vitatkoznék. De nem az este, majd máskor. - Ó, ezzel csak az a baj, hogy vőlegényem van, akit régen nem láttam,viszont a helyzeten akkor sem változtat. Maradunk az iszogatásnál. – kacsintottam rá. Na igen attól függetlenül, hogy nyolcvan éve nem láttam Azrielt még nem jelenti azt, hogy mással voltam. Mint egy kisebb cölibátust, ami lassan felemészt, na, de mindegy is. Más dolgom van, elkapni egy kívülállót. - Ó, sikerült a beolvadást megtanulnia, érdekes. Nem kell aggódni, megtalálom akár hol is van. Egy káoszsárkány elől nem lehet elbújni. Ezért még a térdét is eltöröm, vagy a vállát, azt még nem döntöttem el. – gondolkodtam el egy pillanatra. Kicsit idegesített, hogy képes a beolvadásra. Csak találkozzak vele, leolvasztom a szárnyait. Pont annyira fogom bántani, hogy még információkat húzhassunk ki belőle, utána felőlem megölhetik, engem már nem fog érdekelni. - Mondd csak mikor fogunk indulni? Elakarom kapni azt a szemetet. Na jó meghagyom neked a dicsőséget, majd azt mondjuk te kaptad el. – veregettem meg a vállát mosolyogva.
Tárgy: Re: Ellis-sziget (Manhattan) Pént. 14 Aug. 2015 - 13:35
Kitana & Beelzebub
Káosz és anarchia, avagy hol a világbéke?
A káosz sárkányokkal nehéz jóban lenni, meg is mondom miért, mert egyszerűen nem szeretnek jóban lenni senkivel, akkor érzik "jól" magukat ha elégedhetetlenkedhetnek. Szót érteni, megegyezni velük roppant nehéz, főleg ha a közös jót akarjuk elérni, mivel számukra a káosz a jó. -Meg lettem bízva ezzel a feladattal, nem mondom, hogy repesek az örömtől, de ez van. Egyedül pedig nem tudom véghez vinni, gondolom nem nagy probléma, hogy a Tudomány kasztját is bevonom. - Persze érezni az élt a hangomban. Nem sok kedvem van a hajtóvadászathoz, ahhoz már persze lenne, hogy megleckéztessem a kivülállót, de előtte még kézre kell keríteni, lehetőleg ugyebár élve. -Oh, dehogyis, ha átjut a szitán, mire ideér hozzánk minimum két törött bordája már lesz, ha gondolod az orrát is eltörheti véletlen. - Vigyorgok én is. Naná, hogy vannak véletlen balesetek és már miért ne lenne pont Ő ezeknek a véletleneknek az áldozata? Élve kell a vezetők elé szolgáltatnunk, az, hogy éppen hány sebből vérzik vagy milyét nem tudja mozgatni, az már lényegtelen, az a fontos, hogy a szíve dobogjon és beszélni még tudjon..bár, az sem túl fontos, így is, úgy is halál lesz a végeredmény. -Rendben, akkor maradjunk az ismeretségnél. - Kitana igen kiszámíthatatlan, ami valljuk be, igencsak tetszett már régebben is, talán épp ezért van még meg most is az az "ismerettség" Sárkányokkal jobb jóban lenni, mint rosszban, na nem azért mert úgy vélem többre képesek, mint a démonok, nem, mi vagyunk a legnagyobb hatalom, de a sárkányok, Ők is épp elég erővel bírnak, jobb velük békében lenni. -Jó éjt pusziban is benne vagyok. - Vigyorgok kajánul. Sose változom, na nem mintha akarnék változni, a természetemmel nem harcolhatok, de nem is akarok, nekem így épp megfelel, a nők pedig ha a közelemben vannak legyenek tisztában azzal, hogy mégis ki vagyok és milyen piszkos szándékokkal. A futó ölelést viszonozom, ha már csak ennyi van most. -Szívi, ha ezzel végzünk többet is megkaphatsz, mint egy laza iszogatást. - Kacsintok rá vigyorogva. Fionn ebben az esetben már fejet csóválva, lemondóan fordulna el, nem is kérem, hogy értse meg, mit miért teszek, elég, ha a tollas okoskodásokat nem nálam osztogatja. -Sárkány a kívülálló, jégsárkány, de bujkál, méghozzá elég jól, szívesen alá pörkölnék. Igen sokáig játszotta a hűséges katonát miközben tervezgetett, el kell kapni a patkányt és likvidálni. - Persze ha ilyesmiről esik szó azonnal elememben vagyok.
Tárgy: Re: Ellis-sziget (Manhattan) Kedd 4 Aug. 2015 - 22:25
Beelzebub & Kitana
Vágok egy grimaszt, miért kell nekem ilyen lényeket ismernem? Ha még a nevemet se akarja használni..Pedig az egy alapdolog, hogy a nevén hívjuk egymást, tisztelet vagy mi a szösz. - Tudod mit nem érdekes. Fontosabb dolgom is van. – fontam össze a karomat a mellkasom előtt. - Sejtettem, hogy nem azért hívattál, mert nem lesz szükséged ránk. De rendben van, amit akarsz azt teszem. Ha már te vagy itt a keresés feje. – adtam be a derekam végül egy sóhajjal, ilyen is ritkán van, hogy rábólintok egy ilyenre, viszont nem mindig lehetek én az aki vezet egy ilyen hajtóvadászatot, pedig nem egyszer csináltam már ilyet, s imádtam is amikor a kívülálló az életéért könyörgött. Aztán meghalt. - Élve? De ugye nem baj, ha esetleg betörik az orra, mert hadakozni kezdett? – villantottam egy ártatlan mosolyt. Balesetek már pedig léteznek, mondjuk véletlenül beleszalad a kezembe, esetleg elbukik a lábamban. - Felőlem kezelhetsz, mint egy idegent, viszont akkor én is úgy kezellek, s ismersz milyen vagyok az idegenekkel. Szóval szerintem a mérleg arra billen, hogy régi ismeretségünket vesszük figyelembe. – engedtem el izmaimat, igen néha nagyon gőgös vagyok, mert a sárkányok az árja faj, ezt mindenki tudja, csak éppen nem akarják elismerni, pedig igazán egyszerű a dolog. - Ugorjak a nyakadba esetleg? Vagy kéred a jó éjt puszit? – jelent meg az arcomon egy pimasz mosoly, végül rövid ölelést kapott tőlem, ennyit megérdemelt, mert régen láttam. - De tudod mit, ha elkaptuk azt a szemetet, akkor el kell vinned egy bárba, még mindig emlékszem az ígéretedre, mi szerint elviszel valami olyan helyre ahol alkoholt tudunk fogyasztani. Mostanában pedig rám fér, viszont az ökör iszik magában. Én meg nem vagyok az. Én veled fogok eltölteni, remélhetőleg egy kellemes napot. Na, de térjünk vissza a munkára. Van konkrét terved, és mégis milyen kívülállóról van szó? – érdeklődtem kíváncsian. Biztos nem kis halacska, ha engem is riadoztatott, s a többieknek is szól.
Én lehet, hogy egy aljas, másokat szinte semmibe vevő démon vagyok aki csupán a testi vágyat hajszolja, mint egyetlen élvezeti cikket, de Eldorien parancsai mindig is első helyen végezték nálam a teljesítési listán. Most ez a szökött lény, épp elég gond Eldorien számára, ahogy mindenki másnak is problémát okoz. Nem tudni mit akar, miért lett egyik napról a másikra, hirtelen 6. körös sárkányból mindenki által megvetett kívülálló. De bajt jelent, minden egyes kívülálló csak baj forrás, nekem pedig feladatom a begyűjtésük még ha ez épp elég nagy falat is most. Igaz, hogy rengeteg irodai teendőm akad, emellett ott van a bárom is, amit ugyan nagyon vezetnem nem kell, megy az magától is, kétes alakok százai élvezik hangulatos, erotikus bárom által nyújtott szolgáltatásokat, ott nincs sok teendő, ezek mellett pedig kiélhetem magam bármiben amiben csak élvezetet lelek, nők milliói tesznek kedvemre bármikor, így aztán lehet élni, nem? Türelmesen várom hát a sárkány érkezését. A helyszín épp megfelelő a csevegésre, csendes, sötét, alkalomhoz illő, hisz nem épp valami örömtelivel akarunk szolgálni. Bár mostanra már éppen hogy mindenhol szárnyra kelt ennek a szökött alaknak a híre. Én azonban szeretem ha minden olyan, ki számít is valamit pontos információkat tud, amik aztán szolgálatára lehetnek és így minél hamarabb elkapjuk az illetőt. -Jogos a felháborodásod, de nem érdekel. - Vonok vállat. Én most valami fontos miatt jöttem ide, de ha leragadunk ott, hogy ki hogy szeretné hallani a nevét nem jutunk egyről a kettőre és nekem is lenne ma este még bőven dolgom, jók és rosszak is egyaránt. -Nos nekem ez a feladatom, el kell kapnom a szököttet és visszavinnem az Urához, ebben azonban segítségre lesz szükségem mind a Diplomácia, mind a Tudomány részéről is. - Eldorien-nek természetesen szólnom kell még mielőtt magánakciózásba kezdenék, amit most teszek csupán figyelem felhívás, és ha meg van az engedély, ami biztos meg is lesz, akkor összefogva neki állhatnánk a begyűjtésnek. -Egyelőre még mással nem beszéltem semmit, várom Eldorien engedélyét, utána foghatok csak bele a tervembe, természetesen élve kell megtalálnunk, a büntetés kiszabása és végrehajtása csakis az Elsőket illeti. - Ezt megtanultam, így is épp elég öröm elkapni őket, látni, hogy a sorsukat én pecsételem meg. -Tehát mit mondasz Kit, régi ismeretségünkre alapozzunk vagy szeretnéd, ha úgy kezelnélek, mint egy idegent? - Nekem a kettő nem számít, elég régóta ismerem a sárkányt, nem közeli ismeretség ez, még nem. Ha elvárja a tiszteletet adó démont, rendben, megkapja, ha pedig hajlandó a gőgösségét félre dobni akkor egyenlőekként is beszélhetünk
Az irodában ültem amikor is megkaptam az üzenetet. A kívülálló miatt kicsit felborzadtak a kedélyek. Nem értem, hogy miért. Amíg nem csinál semmit miért kell aggódni és szirénázni rögtön? De lehet nekem is jobban bele kellene gondolni, még egy háborúban nem szeretnék részt venni. Így is elég heget szereztem az előzőben, persze sárkányalakban látszik ez meg, de akkor is elcsúnyította a testemet. Még szerencse, hogy igazgató vagyok így én döntöm el mikor megyek haza. Persze a felelősség is sokkal nagyobb, na meg a nyomás is. Néha nagyon nehéz közölni egy hozzátartozóval, hogy a halál sajnos elragadja az illetőt. De én hozzászoktam ehhez, előttem haltak meg a szüleim is, persze a maguk hibája miatt. Éjfél előtt egy órával még a kórházban voltam, egy sürgős műtétem volt. Egy rendőr súlyosan megsebesült a lövöldözésben, valami esztelen tinédzser fegyvert talált a szülei házában és menősködni akart vele. Nem is értem miért adnak manapság csak úgy oda fegyvereket az embereknek. Na nem mintha az előző években nem szereztem volna könnyedén, de manapság szerintem egy ovis kisgyereknek is a kezébe nyomnának egy Coltot. Halk sóhajjal megyek a megbeszélt hely felé. Tisztán érzem a jelenlétét, s a szimatom még eddig sosem csalt, szerintem most sem csalt. -Sárkány? Kitana esetleg. Vagy Layla, teljesen mindegy, de én sem hívlak Démonnak, vagy Bőregérnek, Bőrszárnynak. – jegyeztem meg hűvösen. Mindig is utáltam, ha úgy hívtak, mint a fajom. Rosszabb, mint a „ te ott, figyelj” kifejezés. - Igen, mi is hallottunk róla. De ezzel nem terhelném Ellaelt. No, persze egyedül is eltudnám kapni az illetőt, de ugye ezt nem tehetem meg. – vágtam egy fintort. hatalmas büszkésséggel rendelkeztem ugyan, viszont tudtam mikor lejjebb adni. Volt időm megtanulni, megtapasztalni, hogy a gőggel nem mindig érek el sikert. S mivel van feljebb valóm akit mélyen tisztelek így nem akartam neki problémát okozni. Ha a saját fejem után megyek nem mindig kötök ki a legjobb úton. -Szóval mondd hatalmas Bőrszárnyas barátom, mi a terved? Illetve tervetek mivel gondolom a többiekkel már beszéltél, de lehet nem mindenkivel, végülis lényegtelen a dolog. -
Meg kell mondanom, hogy káosz sárkányokkal eddig az évszázadok során nem ápoltam valami jó viszonyt, jó, akadtak kivételek, de kimondottan egyikük sem az a nagyon együtt működős fajta. Most azonban úgy látszik akadt egy kívülálló aki nagyon a volt lázadókkal szimpatizáns. Két napja nyoma veszett, és mivel ilyesmivel nem zaklatjuk a vezetőket hát megbeszélést tartok minden 2. körös vezetővel. Ma Kitana van soron és aztán így haladok sorban ahogy időm engedi, de nem véges határidővel, mert még a végén Eldorien lesz az, aki kiporolja a hátsóm. Kitana-ról nem sokat tudok, de már maga a káosz szó sem jelent sok szívderítő pillanatot kettőnknek. Üzentem a sárkánynak, hogy a szigeten várom és reményeim szerint időben érkezik, ha késne én is kések a munkában márpedig ebből az egyből nem szeretek engedni. Egy fa mellett szállok le, sötét van, már felkelt a Hold is, nincs egy árva lélek sem aki megzavarhatná a beszélgetésünket. Türelmesen dőlök neki a fa törzsének és karba tett kézzel várom a sárkány érkezését. Ha a közelben lesz megfogom érezni, addig pedig felesleges készülődnöm. Előkapok a kabátzsebemből egy szivart és rágyújtok, mióta megízleltem a hosszú életet rászoktam a dohányra is. A karórámra pillantva megállapítom, hogy 5 perc múlva lesz pontosan éjfél. És ekkor érzem meg egy másik lény közelségét. Kicsi rá az esély, hogy nem a sárkány az. Ezen a szigeten nem igazán találni már ilyenkor senkit sem, na nem mintha bárkitől is tartanék, azt a korszakom már vagy 400 éve kinőttem. -Üdv Sárkány, épp időben. - Szívok egy utolsót a szivarból majd elpöccintem és az avarban landol. Legnagyobb hanyagsággal éppen csak, hogy rálépek, nem válna előnyömre ha felgyújtanám ezt az impozáns kis történelmi szigetecskét. -Gondolom már a Tudományhoz is eljutott a szökött kívülálló híre, igaz? - Kérdem, pedig tudom, hogy biztosan tudnak már róla, ez már mindenhol elterjedt. El kell kapni a kis férget, visszahozni és valamelyik vezetőre bízni, Eldorien-nel nem járna jól, az biztos.
Egy kis szigetről van szó, a New York-i kikötő bejáratánál. Írott történelme 1630-ig nyúlik vissza. A 20. század elején élte virágkorát, mikor is ez a sziget volt a legforgalmasabb bevándorlási ellenőrző állomás, de a Gibson erőd is itt működött, majd lőszerraktár is volt. Itt található a Bevándorlási Múzeum.
Kezdőlap 
