Domodedovói Nemzetközi Repülőtér

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Szer. 10 Feb. 2016 - 19:40

- Rengeteg jelentőség és hit előtt térdelnek az emberek és a lények Ahura, meglep, hogy ebben a kérdésben az istentelen önmagadból indulsz ki, pedig egy művelt, gazdag és független polgár vagy, éppen ezért látnod kellene, hogy az emberiség java része viszont nem ilyen - nincs semmi káromlás az istentelenségben, egy állapotot jelez vele, a hangja sima. Komor, de sima, kész a vitára, de nem a vallások és szentségek magasztosságát fogja védeni, hanem azt, hogy nagyon sokak életét befolyásolja, és ami befolyásol, annak hatalma kell, hogy legyen, ha az önfejű kismacska nem is érti ezt meg, vagy nem akarja látni a nyilvánvalót. A felvilágosultak nemzedéke.
Kis vigyorral bánja az elpazarolt befejezetlen mondat végét, lesír az arcáról, hogy szerinte ezt nem lehetett volna elrontani, ám aztán egészen másféle kifejezéssel koncentrál a vezetésre a halk sugallásra. Hasonló gyengén válaszol, miközben átgázol egy nagyobb pocsolyán.
- Talán.

"...aminek varázslatos énekétől a rigó rögtön megjámborult. Barátságosan a vállára rebbent, a csőrét az arcához dörzsölgette, és ahogy a fiú nekiindult az erdei ösvénynek, hogy megtalálja elveszett otthonának nyomát ahelyett, hogy a világot ment volna felfedezni ahogyan eltervezte, a madár ott ült a vállán, keskeny farka billegett, sárga csőrét nagyra nyitva fújta a nótát a furulyával.
Estére azután a fiú egy tisztásra ért, tüzet rakott, vizet merített, nyársat faragott, elcsavarta a dalosmadár nyakát, szarvasagancsos késével megbontotta, értő kézzel kopasztotta és a parázs felett pirosra sütötte, majd nyugovóra tért..."

- Mindenképpen meg akarsz halni egy repülőszerencsétlenségben? Mert akkor nem sorolok lehetséges megoldásokat a megnyugtatásodra - unott, szinte főúri mozdulattal dob a szájába egy egyáltalán nem főúri sültkrumplit némi ketchuppal a végén, a megkacagtatott lányokról a figyelmét a kölyökre fordítja és a szemeit a tarkójának és halántékának szegezi. Még véletlenül sem lebegteti a kifele bámuló horrorélvező arc elé, bár fun lenne, sajnos képtelen ilyesmire.
- Látod? Egy kis készséggel logikusabb, előreláthatóbb, rendszerezettebb naptárvezetésed lenne, és nyaralhattál volna egy kicsit - és amúgy is a felettese, legalább egy hónappal korábban be kellett volna jelenteni, hogy melyik hónapban nem lesz itthon, de ezt a kérdést bölcsen nem feszegeti. Szürcsöl a kólából a bemutatásra.
- Általában ilyen - legyinti el a kávé kérdését, a pillantását végighordozza a fiú előtt kellemkedő töméntelen mennyiségű ételen. Őszintén szólva ettől egy kicsit kevésbé érzi magát férfinek, az hagyján, hogy dekára sok, nem az a veszélyes, hanem a tartalma! Szénhidrátok! Zsírok! Olajok! Ízfokozók! Tömegnövelők! Puffasztók! Minden falat a gyomorban kvázi felfújódik, mint egy hólyag, egyszerűen csak nem férhet el benne ennyi. A gyomor űrtartalma nem bírja.
- Aztán fosol, amíg oda nem érünk, remélem több klotyó is van a gépen és nem hozol szarba minket - krumpliból lesz a mosolya, aztán mosolyt harap a hamburgerének oldalába is, olyan már majdnem nevető mosolyt. Élveteg kifejezés költözik az arcára arra a kanálnyaldosásra.
- Hrrrrrr, talán udvariasságból. Előzékenységből. Kedvességből és diplomáciából. Nem hinném, hogy ettől kellene tartanod, aligha tartja észben annyira a feladatokat, hogy ránk sózza, amíg ott vagyunk ahhoz utána kellene néznie, és különben is. Moszkvában lakunk, nem sok hasznára lehetünk. És kisbaba korod óta nem látott téged.

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Szer. 10 Feb. 2016 - 18:33

- Többek között. - Minden misztikusban ott a perverz, csak van, aki későn érik. Ez Ahura filozófiája és kemény 24 év alatt megállapította, hogy tökéletesen mindegy milyen hosszú- ésvagy szentéletűvel hozza össze a sors, a pokol mindenki lelke mélyén ott figyel, csak van aki jól titkolja. Néha szeretne gondolatolvasó lenni. Hálás lehet a világmindenségnek, amiért nem átkozta meg ezzel a képességgel, mert most minimum kirugdalná bátyját a kocsiból. Kétes egy hála ez.
Mondhatnánk, hogy nem lehet panasza a fivér humorérzékére, de mint minden, ez is kétélű fegyver. Márpedig ha azt a fegyvert rajta élezik - ami igencsak általános mutatvány volt az ahurai emlékezetben -, úgy az viszonylag igen alulértékeltté válik. Néha mégiscsak jó megfürdőzni benne kicsit.
- Rengeteg jelentőség és hit létezik emberemlékezet óta, mégsem térdelünk be nekik. - Miről akarja meggyőzni? Parttalan beszélgetés a hitről olyan vita, mint a bűnről való diskurálás: értelmetlen. És mégsem az, mert valahol mélyen elkomorodik benne a szellemiség. Hirtelen mozdul, feltartja mutatóujját, mielőtt bátyja neadjisten befejezné azt a mondatot.
- Sssh... ne rontsd el. - Nincs baja a képzelőerővel. Nagyon kristálytisztán el tudja képzelni a jelenetet. Pontosan ez a problémája.
Hosszú percek csendje zuhan kettejük közé. A démon lélegzetei elmélyülnek, a jelenléte nyugodttá, békéssé válik. Annyira elszelidül a jelenléte, hogy szinte meglepő, amikor végül megszólal.
- Tudod, hogy ha a név elrendel minket, örökké ellenségek leszünk, Angra? - A szavak macskás puhasággal szöknek a szájából. Nem igazán van tudatában annak, hogy kimondja őket, mintha bátyja bekerült volna pusztán egy aktuális gondolatmenetbe... pillantása mégis felfénylik egy szívdobbanásra, ahogy felnéz a másik arcára. Mielőtt újra lehunyná szemét, alig mozdulattal csóválja meg a fejét. Halkan sóhajt.

Rángani kezd a bal szeme alatt egy izom. JÓ ESETBEN?!
- Tisztában vagy vele, hogy repülési magasságból a vízbe csapódni pont olyan, mintha a betonba tennéd? - Paracica nagyon csúnyán néz egy épp kiguruló gépre. Hosszan bámulja, mintha arra számítana, hogy az ég haragja ott helyben lesújt a nyomorult fémkoporsóra. Nem látja bátyja kis közjátékát és arra sem figyel fel különösebben, ahogy a prémes csajszi összeviháncol a barátnőjével. Valami kurva nagy baj van a világgal, ha már a nőkkel sem foglalkozik.
- Jah, miért nem hívtalak el rögtön nyaralni is? - Lapos pillantással néz vissza a hímre, megkövetelve annak elkanászodó figyelmét, mintha nem is ő érdeklődne inkább a viharverten is lenyűgöző, tollatlan fémangyalok karcsú, áramvonalas formái iránt...
Lebiggyed a szája, kedvesen bemutat egy egyezményeset a bátyónak.
- Nem vagyok rasszista, ez mosogatólé. - És pont. Még csak véletlenül se próbálja ehhez a szarhoz hasonlítani az _Ő_ automatás kávéját. Mert az király.
Felhúzza féltörökülésbe bal lábát és inkább a hamburgerbe fojtja morcos hangulatát. Tévedés ne essék... Ahura kólát is kért. Meg úgy fél tucat hamburgert, két nagy sültkrumplit, majonézt, ketchupot, mustárt és Oreo-s BKoolt. A krumplit egyébiránt ez utóbbival eszi. Egy mellettük elsétáló idős házaspár épp szörnyet hal gondolatban a kölyök étkezési szokása láttán.
- Nem, bekajálok és a boldogsághormonok kiütnek egy jobb világ reményében... - De legalábbis a szervezete belassul, amíg feldolgozza azt a sokkot, amit ennyi kaja jelent. Nem mintha ne lenne már rutinja benne. Kiskora óta mindent sáskajár, ami az útjába kerül.
Néhány falat a hamburgerből és feltételezhetően elunja az ízeket, mert átvált a krumplira és a fagyira. Épp a hosszú műanyagkanalat nyalja le, amikor Acédia behempereg a képbe. Elfintorodik.
- Jóég, mégis minek akarnám meglátogatni? Ennyire nem vagyok mazochista. Még a végén a nyakunkba sóz valami feladatot, amit túl lusta volt eddig megcsinálni.

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Hétf. 8 Feb. 2016 - 21:45

Nem is az a fontos, hogy kövessék egymást. Az elfogadás, és lojalitás, testvéri szeretet, na meg a felebaráti (hah) megenged némi követetlenséget. Főleg, ha az kölcsönös. Eszelősen jót vitatkozhatnának ezen, bár olyan lenne, mint egy macska harca a tükörképével, élénk, gyors, mancspörgető, nevetséges és teljességgel felesleges.
- Ebben ránk hasonlítanak - mosolyodik el leborotvált bajusza alatt és az öccsére gondol, úgy igaz valójában. A személyiségét és lényét legjobban tükröző alakjában. Maga a megtestesült kísértés, csábítás a perverzióra, zoofíliára, és így tovább. A bestiofil kis herceg. Világsiker lehetne.

"...Mind odalett, ami valaha is kedves volt a legkisebb királyfi szívének, és az otthont jelentette a számára, eltűnt és semmivé vált, mintha sose lett volna. Dermedten álldogált az erdei úton még jó darabon, mígnem egy rigó szállt le mellé a bokor ágára. És énekelni kezdett a madár.
- Nagy a szája a fiúnak.
- Hogy mondod? - kérdezte a fiú a madarat.
- Nagy a szája a fiúnak, és könny ül a szemében, de hiszen csak magára vethetné a könnye kövét.
- Mit fecsegsz ostoba madár? - kérdezte nekimérgesedve a királyfi, aztán belefújt a furulyájába ..."

Már-már botrányosan csúnyán beszél, ha úgy igazán belelendül, bár általában tekintettem van arra, hogy a környezetében levők mennyire tűrik ezt, a nyílt utcán nem csinál szándékosan botrányt.
- De tényleg - vigyorog, megfürdik a kölyök elismerésében és a hümmögésében is, ő egy pillantást sem ad a távolodó részegnek, ellenben a sandító kékség pillantását azonnal viszonozza a szeme sarkából.
- Nem válik semmissé az, amiben nem hiszel. Régebb óta él a nevek jelentőségének "hite", mint amióta bármelyik ismert vallás. A név elrendeltetés - és az övé elég rossz. Irigy Ahura nevére. Kiemeli, és nem a sötétbe taszítja.
- Ha beveszel valamit legyen inkább... - egy újabb vigyorral hagyja függőben a kérdést. Ahura pontosan el tudja képzelni. Vagyis el tudná képzelni, ha nem azzal lenne elfoglalva, hogy hogyan fognak szörnyethalni. Hagyja elaludni. Amíg alszik nem fél.

- Jó esetben egy tenger felett kezdünk el zuhanni. Csobbanunk egyet, vagyunk elég kemények, ne aggódj - áthűlt ujjat a hamburgeren melengeti. Egy dolog az, hogy szemét kaját elvből nem eszik, ha magában van, de teljesen más beülni egy burgerre az öccsével valaha. Az olyan menő. Elégedetten feszít az üvegfal előtt, bár nem annyira kifelé néz, mint Ahurára, vagy azokra, akik feléjük néznek. Rákacsint egy prémbolerós lányra, aztán megforgatja a szemét, amíg az öccse másfele néz. Ez van, neki ez jutott, egy helyes fiú, mit van mit tenni...
- Miért nem mondtad? Indulhattunk volna egy héttel korábban, és csobbanhattunk volna minden tengerben meg tóban amelyik mellett elhaladunk - ábrándos a hangja, bár szereti Moszkvát, nem győzi becsülni a langyos és meleg tengerek sós ölelését.
- Olcsókávé, üdvözöllek a kávérasszisták földjén. Harapj egyet, nem is fogod érezni - neveti ki őszintén. Neki volt esze és kólát kért. Jéggel. Mert a kólába akkor is kell a jég, ha a pokol hidegében laksz.
- Mi a módszered a repülésre? Whiskey és alvás? - kinéz a fekete égre. A végítélet közel, de hát ők maguk démonok, csak nem bassza meg őket a halálos ég. Módfelett ironikus volt.
- Valamikor, vagy hazafelé meglátogathatnánk Acédiát. És akkor jöhetnénk Kapuval. Majd bérelünk kocsit Párizsból - egy hónap múlva, de hát most _cseveg_.

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Hétf. 8 Feb. 2016 - 18:31

Viszonylag nehéz követni valamit, ami ötpercenként változtatja az akaratát. Még nehezebb elviselni, ámbátor aligha törhet pálcát emiatt bátyja felett. Mondhatni családi vonás ez náluk. Vérörökség, ha úgy tetszik.
Halkan hümmög a sebek jellemzésére. Már majdnem kíváncsi, mi lehet a sztori mögött, de őszintén szólva kissé bassza az agyát, hogy PONT Angra kocsijára kellett ráalélnia a faszinak esendő perceiben. Igazából... miért is bosszantja ez? Hívott taxit, nyugodtan elgurulhatott volna vele a szürkére haragfelhőzött napfelkeltében. A hím vagy kijött volna utána a reptérre, vagy nem. Ez utóbbi esetben pedig lett volna egy nyugodt hónapja. Mindenki szerencséjére, ebbe most nem gondol bele mélyebben.
- Fajszinten perverzek. - Mint a szexdémon. Meg a szerelemdzsinn. Meg úgy hivatalból kvázi mindenki. Jobb esetben.
Felvonja a szemöldökét. Azon gondolkodik valami zsákutcai mellékvágányon, hogy Angra mindig ennyit verbálpornókáromkodik-e. Valószínűleg igen, csak eddig nem tűnt fel különösebben. Vagy egyszerűen csak nem figyelt oda rá eléggé. Most miért is figyel?
- Mih... - A hasonlat elég váratlanul éri ahhoz, hogy horkantva felnevessen rajta. Milyen találó. - Hülye. - Elég elismerően hangzik ez a szájából a szóválasztáshoz képest, bár örökségül hátramaradó vigyora is valószínűleg épp elég bizonyíték, hogy sikerült levenni a lábáról.
Méghogy mindent ért. Jó neki.
- Mhmhmhm. - Hümmögése érdektelennek hat az amerikai megítélés iránt, de valahogy mégiscsak merengővé válik, ahogy kipillant az ablakon. Csak akkor néz vissza, mikor a férfi a biztonságit említi. Tarkóját megtámasztja a támlán, figyelme elkalandozik a másik vonásain és kivételesen nem tör rá az inger, hogy falnak menjen az ellenkező irányba. A száját figyeli, ahogy beszél. Az íriszek testvérkékjét. A hanghordozást.
- Nem hiszek ebben. - Visszafordul az úthoz, elnézi a részeg nyomorultat, amint az össze-vissza kóvályog az úttesten.
- Ez csak egy név, Angra. Nem ez határoz meg téged. - Vállat von. - De igazából elég menőn hangzik. - A duda váratlan, éles hangja már sokkal kevésbé, de a kölyök szemernyi megbánást sem érez e felett.
- Nem becsülöm le, de a macskagyökér szar. És csak azért forszírozod, mert macska. És gyökér. Ismerlek már, dög vagy. És ha beveszek valamit, akkor az már legyen altató. Pölö. - Türelmetlensége lassan foszlik szét, ahogy visszakapcsolnak sebességbe. Egészen elpilled így a kinti hideg után. Ha nem feszítené lényének egy emberibb részét a repülés gondolata, talán macskaénje kedvére tenne és bealudna helyben a kocsiban. Nem feltétlen hatékony megoldás.
- Mh. - Nem különösebben elégedett a válasszal. Leginkább azért, mert nem tartalmazott visszautasíthatatlan ajánlatot arról, hogy Angra egy intéssel Seattlebe varázsolja őket. Most értékelné. Bármikor máskor emberrablásnak minősítené, de a "most" az egy speciálisan engedékeny pillanata rövidke életének. Megkíván dolgokat, amiket amúgy nem szokott.
Megrándul a szája, ahogy az első esőcseppek figyelmeztetően koppannak a szélvédőn. Mélyebbre süllyed az ülésben és szemet huny inkább a dolgok felett. Elég sápadt. Talán a kialvatlanság teszi.

- És ha lezuhanunk? Tökre le fogunk zuhanni. - Kissé ideges. Nem akart elaludni a kocsiban, de sikerült. Ennek fényében most meglehetősen nyúzott, bár az arcába gőzölgő kávé melegének megvan rá az a pozitív hatása, hogy most legalább nem elviselhetetlenül pokróc. Bár kétséges, hogy a mostani hangulata sokkal jobb-e.
Talált egy Burger Kinget a reptéren. Most, hogy mindent sikerült elintézni (kifejezetten tortúra volt) és maradt még egy fél órájuk a becsekkolásig, már nincs baja a kajáldával. Igazából mekibe akart menni, de véleménye szerint a mc'reggeli "egy rakás szar", szóval inkább ide rángatta bátyját. Természetesen a padlótól mennyezetig üvegablak mellé ültek le, ahonnan Ahura jó katasztrófaturistaként, sötéten bámulja a repteret a haragos, robajló fekete felhők alatt. Odakint igen konkrét éjszakai sötétség honol, ami a reggel 6 órát tekintve messze nem lenne indokolt. Egyelőre nem írták ki a táblák, hogy késve indulnának, de a kisdémon meglehetősen paranoid pillanatnyilag.
- Le kellett volna gurulni inkább egy kapuhoz. - Szól sötéten és belekortyol a kávéba. Megkövül a mozdulat, ahogy lenyeli az első kortyot. Fintorogva csapja le papírpoharat. - Ahhfújmááár... miezaszar. Hhhh... - Felmarkolja inkább az egyik csirkés szendvicset és azt kezdi el majszolni. Egy fokkal jobb. Kurvára éhes volt már.

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Vas. 7 Feb. 2016 - 20:04

Vajon mi volt előbb? Az eltartás, vagy a fájdalmas eltartási vágy? Angrafilozófia címe is lehetne a felvetés, ha Angra tartaná magát bármilyen filozófiához, főleg az öccse kérdésében. Ám ahogy Ahura, ő is szenvedélyes lélek, alkalmasint ötpercenként megváltozik a motivációja és az akarata, és a problémát még megfejeli az is, hogy ráadásul író, ez pedig azt jelenti, hogy saját magát se egy szemszögből látja, nemhogy Ahurát. Nehéz úgy konstans kedvesnek lenni, ha zsarnokok és bírák is lakják a masszív koponyát.
- Lőtt és vágott sebeknek tűntek, de ha sokat nézegettem volna, akkor lehet, hogy sose érek ide. Volt rajta golyóálló - ráncolja a homlokát pontosítva, felidézve a nem is olyan régi, de máris jelentéktelenné fakult emléket.

"...és a lábszárcsontjából kifaragott édes hangú furulyát, amivel a kis herceg magához tudta édesgetni mind az erdő és mező, no és a vizek szelíd és vad állatait. Sütött neki pogácsát is, persze, hiszen az anyányi keblekkel rendelkező vadászné már rég odalett, és a fiú hálálkodva csomagolta el szépen hímzett tarisznyájába mind az útravalót. Nekiindult aztán, de az útról még visszafordult, hogy intsen az apjának, azonban a házikó már nem állott ott a nagy tölgy tövében, se kéménye, se ablaka, egy darab gerendája nem sok, annyi sem maradt, és az öreg vadásszal együtt mintha csak a föld nyelte volna el a trófeákat, bőröket és lócákat, asztalokat, ágyakat és edényeket ..."

- Kukkolók! Tényleg, nem látók, köszi, mindig elfelejtem - derül fel az arca, és az agya nem ad új hibaüzenetet a megnevezésre. - A faszom se tudja kölyök. Gondolom ők ilyen ... Mint az öszvér. Tudod, a ló megkeféli a szamarat, lesz belőle öszvér, de aztán az öszvér hiába kefél bárkivel, nem lesz belőle semmit. Szerintem így van a képességeikkel - iszonyú büszke erre a hasonlatra, ki is húzza magát ültében önelégülten.
- Mindent értek - rásandít a fiúra, és nem tesz megjegyzéseket, de túlzás volna azt állítani, hogy nem vette észre azt, hogy nem csak hogy őt hagyta volna otthon Ahura, de a kutyafivéreket is. Ez azért jelent valami. - Nem para, az amerikaiak akkor is ilyenek, ha már bizonyítottál - és a könyvkritikusaik se értenek semmihez, ha tőle kérdeznék.
- De, kurvára zavar - bólint egyet. - Nomen est omen, nem véletlenül bukhat el vagy emelkedhet fel egy jól megválasztott név generálta gondolatiságon egy történet. De érted, ő ember, megváltoztathatná. A léleklenyomatomat meg... - fintorog. Nomen est omen. Macskagyökér. Macska és gyökér. Bár most csak gyökérke.
- Ááááááá - nyögi a duda hallatán - Ne becsüld le a gyógynövényeket - nem mintha volna bármi oka védeni őket, de hát a kender is jó szolgálatot tesz. A növények kemények és elszántak. Továbbhajt, hamar visszagyorsul, kisöccsringató cicatempóra.
- Nem hiszem. Kb. ilyen volt az idő, amikor meghívtak Londonba, simán felszálltunk. Ne aggódj - bár igazából fogalma sincs róla, hogy mennyire aggodalom ez az aggodalom, vagy csak beszélgetés az időjárásról, hiszen sose repültek együtt eleddig. De ezután fognak. Milyen fenyegető. Mosolyogva vezet.

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Vas. 7 Feb. 2016 - 14:03

Ahura eltartja magát. Nem mert ne élvezné, ha kényeztetik (pokolian alaposan ki tudja élvezni a dolgot), pusztán mert tapasztalata van arról, milyen is az, ha démontesók tartják. Bizonyára a világnak erről számos romantikus, cuki, vagy netán buja elképzelése van, de csak hogy világos legyen:
KURVÁRA. NEM. AZ.
Hogy Angra változott volna? Belátta időközben, hogy nem célravezető egyetlen megmaradt, veszett kisöccsel szemben az eljárás? Meglehet. Sajnálatos módon az élet nem általa írt tündérmese és semmi nem történhet egyetlen varázsütésre, ám valahol elég valószínű, hogy a mesei három év is soknak ítéltetett volna, nemhogy rögtön nyolc. Dehát... a háromszor három is mesei szám. Meg a háromszor háromszor három...
Most egyelőre legalább elégedett állapotában van a sebességnek hála, ami még így is ég és föld az előbbi morcos kacorkirály üzemmódhoz képest.
- Mhmhmhm. Mi baja volt a faszinak? - Már ha Angra szánt rá annyi időt, hogy megnézze elhalálozik-e, amíg kiérnek a mentők. Valószínűleg kénytelen volt egyébiránt, a központiaknak szokása rengeteg irányított kérdést feltenni, hogy felmérjék a helyzetet a minél hatékonyabb ügyintézéshez. Bár oroszék nem kifejezetten a jó egészségügyi ellátásról híresek, sokan elhaláloznak a helytelen eljárás miatt, de eléggé a központban vannak ahhoz, hogy a mentősöknek oka és módja is legyen rövid úton kiérkezni.
- Ja a kukkolók! - Vidul fel, ahogy kezd körvonalazódni benne, miről van szó. Mintha valami alaprendszeri felvilágosításon tanult volna róluk, de annyira hidegen hagyta a dolog, hogy valamelyik Angra képregényt olvasta közben a telefonjáról. Azért erre a kukkolásra még ő is felnézett, csak annyi ragadt meg az emlékezetében, hogy a kis gecik leskelődnek a misztikusok után. WTF. - Mi az hogy nem lehet. Mire fel olyan különlegesek? - Bár apa füstölgését sem tudta elsajátítani, pedig az elég menő. Nos. Nagyon sok minden egyebet sem sikerült még elsajátítania, bár nem állítható, hogy unalmas perceiben nem próbálkozik. Egyszer még az agybeteg Nergalnál is járt. Csak úgy kíváncsiságból. Kurvagyorsan le kellett lépnie onnan.
- Low-budget és csak a pilot rész farkasos, nem az a fő motívum. Gondolom valami vérfarkasos fílinggel akarnak kezdeni. Csak ott adják oda a forgatókönyvet. - Vállat von, mintha mindegy lenne, de igazából kurvára nem mindegy. Ahurának ez nyilvánvalóan fontos, tehát nem hagyják hidegen a történések és a körülmények sem... mi másért lenne hajlandó egy hónapig hátrahagyni szeretett ebeit? - Valószínű. Kétlem, hogy hívtak volna, ha nem kaptak volna meg szinte ingyen. - Ez azért mondjuk túlzás, mert konkrétan negyedéves Menedéki profitját adják zsebbe, de még mindig jobb, mintha egy murican majmot kellett volna felfogadniuk... - Valahol el kell kezdeni.
Felsandít bátyjára, felvonja a szemöldökét.
- Téged nem zavar, hogy egy gonosz, destruktív perzsa szellemről neveztek el? Nem mintha tehetne róla, érted. - Mit zavarja egyáltalán a neve? Nem ők választják. Ő sem kérte, hogy Angra ősellenségének felkent nevét kapja és lám mi lett a vége.
Pillantása lapossá válik, enyhén fújtat. Talán belát a fapofa mögé, netán feltételezi, hogy a másik magában nevet. Dög. Belé fullad a szó ahogy lassítanak, de nem tesz megjegyzést a vállába mélyedő biztonságiöv miatt.
- Túl sok orvosi marhaságot kellett megtanulnom ahhoz, hogy még érvényesüljön a placebo hatás. - Mert konkrétan ennyire tartja a macskagyökeret. Vagy csak tudja, hogy elsimult állapotban még nagyobb teret engedne annak, aminek nem akar? Nulla mentális védelem? No, thank youuu.
Kinyúl oldalra és rátenyerel a dudára. Ha az a baromarcú túl sokáig veri magát a zebrához, lehet megkéri Angrát, hogy üsse el és aztán tolasson is rá. A fickó szerencséjére a duda éles hangjától megugrik és gyorsan, ízesen káromkodva odébb támolyog.
- Mh. - Kissé kelletlen a hangja, kibámul az ablakon, ahogy elhajtanak. Nem figyelmes. Próbálja inkább elterelni a figyelmét, lehetőleg bármivel, ami nem a repülés és a...
- Kurva nagy vihar lesz. - Igen, pont ez. - Lehet fel sem szállhatunk.

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Szomb. 6 Feb. 2016 - 22:27

Nehéz dolog hálátlan kisöccsöket tartani, amikor azok minden módszerrel ellenállnak annak a bizonyos "tartásnak", tejben-vajban fürdetének, dorombolgattatásnak és a hasonló dolgoknak, amik természetszerűen akár ki is járhatnának nekik, de mivel kettőjük között újszerű élmény volna, illene legalábbis Ahurának is lelkesedéssel vetnie magát bele a kalandba. Már Angra szerint. Merő szemrehányás a lénye a morgolódásra. Hát itt van nem? Nem? NEM?!

"...Eljött hát az esztendő, amikor a legkisebb kis királyfi, családjának utolsó, koldusbotra jutott sarja akit a vadász az erdő mélyi házban nevelt elérte azt a kort, ami után többé otthon már nem tarthatta semmilyen szigor és kényszer, hajtotta a vére felfedezni ezt a világot. A vadász ekkor egy kést adott neki, maga faragta ki a nyelét finom szarvasagancsból, és egy kulacsot annak a szarvasnak a bőréből ..."

Hetykén elmosolyodik a süppedés hallatán (mert ez hallható féle süppedés), magabiztosan kezeli a sebességet. Csak olyan gyors sportkocsija van, amit uralni képes, kellő gyakorlással így tartja a lépést a lóerőkkel, de elmondható, hogy egyelőre az ipat jár előrébb.
- Jogos, azért annyira nem sok, meg meg is dörzsöltem kicsit - és a kocsi amúgy is... nos... sötét. Furcsa lenne, ha fehérrel járna.
- Nem lehet mindenkinek. Tudod, van az a boszorkányos népség, valami teljesen irreális nevük van, valami látó, vagy micsoda, de én még pl. nem láttam egyet sem, csak apa mesélt róluk néhányszor. Nagyon kívánós társaság, állítólag totál elégedetlenek a sorsukkal, a helyzetükkel, és na nekik van ilyen eszem-faszom megáll képességük, de nem lehet tőlük megtanulni - nyilatkozik őrült pontosan és szabatosan, miközben mosolyra görbül a szájsarka. Ő ugyan sose tudott repülni, de Ahura kis szárnyai, ahogyan bársonyosan a nyakához simítják a bőrredőiket hrrhrhrhrhr.
- Jogos, de hát Amerika, lehetne valami kutyabarát motel, kertecskékkel, ha már farkasos film. Bár gondolom nekik te vagy az orosz tirpák a világ végéről - fordítja komolyra a szót. - Nem zavarja a vöröst, hogy úgy nevezik, mint a nyáladzás felkent ünnepét? Csak kérdem - gyorsan lassít, ahogyan észleli a veszedelmet, bár sietnek, valahogy nem bízik abban a módszerben, hogy begyorsít, oszt talán átérnek előtte...
- Kösz. Szedjél macskagyökeret, Misha is azt használ, amikor vizsgaidőszakja van - faarc. Ura a vonásainak. Macskagyökér. Macskagyökér. Macskagyökér.
- Még alszik, majd amikor felkel egy haverja, aki a reptéren dolgozik kihozza, aztán visszakocsikázik vele. Milyen figyelmes vagy - "most mit cukiskodsz?" hallja a hangját arról az édeni, és mégis rossz emlékezetű reggeliről.

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Szomb. 6 Feb. 2016 - 21:09

Mordul valamit hosszan, sziszegősen, elég artikulálatlanul ahhoz, hogy az atyaúristen se tudja elkárhoztatni kicsiny nem létező lelkét, mert szájára vette, s még csak nem is a jó értelemben. Mindez azon egyszerű és nagyszerű tényen alapszik, hogy a legkevésbé sem óhajt az akaratos démonfattyúval bizalmi kérdéseken vitatkozni, netán kifejteni milyen tapasztalatai is vannak arról, mikor bizalmasan kezdenek viselkedni egymással. Egy pillanatig nem védekezik ellene és akaratán kívül a nyakában dorombol. Nos.
Int a vörösnek és nem. Nem tapasztalt még arra utaló jeleket, hogy meg óhajtaná húzni egy óvatlan pillanatban, mert akkor rövid úton és felettébb zsarnoki módon máglyára küldené, ahogy azt a vöröseknél szokás. A közhiedelem ellenére Ahura teljes mértékig hetero. Vagy hát. Ő annak tartja magát, még ha egyes kompromittáló éjszakai kitérők álomországban ennek ellenkezőjéről is próbálják meggyőzni. Ahham. Hát hogyne.
- whoa... - Besüpped az ülésbe, ahogy bátyja a gázra lép, kifejezetten nem számított a fejvesztett futamra, de teste hamar akklimatizálódik az új viszonyokhoz. Bizalmatlanság, vagy sem, a férfi sofőri képességeiben megbízik. A kocsi biztosan dorombol a segge alatt, nem rándul a lába, ahogy ingerből beletaposna a fékbe, nem feszül az izomzat ütközésre készülve. A gyorsaság lenyugtatja kicsit és ezt kivételesen még értékelni is tudja.
- Sötét van és fényszóróid, szart se láttam belőle. - Most mégis meresztgeti a szemét, hogy lássa, amit látni lehet, de ebből a megközelítésből aligha vehet ki éles képet. Ha meg annyira véres a kocsi, hogy még innen is kiszúrja, nagyon zéró idő alatt kell begurulniuk egy autómosóba, mert agyfaszt kap, ha lekapcsolják őket a zsaruk.
- Hát akkor? - Még kesztyű van rajta, a feketén elveszik a vér vöröse, de még így is érzékeli a csuszamlós, gyors ütemben ragacsossá váló nedvet.
Elfintorodik, ahogy a sztorit hallgatja, karba fonja a kezét és lejjebb csúszik az ülésen, hogy a műszerfalon támaszthassa meg térdeit. Nem túl biztonságos, ám felettébb kényelmes pozíció.
- Mióta lehet teleportálni? És nekem miért nem szólt senki? Utálok repülni. - Csak a miheztartás végett, ha eddig még nem tette volna nyilvánvalóvá és hát valószínűleg nem tette, lévén nem beszélnek túl gyakran olyan szeret-nemszeret kérdésekről, melyek nem célzottan Angrára vonatkoznak. Ahura túl fiatal még ahhoz, hogy figyelőre asszociáljon a témában, soha nem találkozott még eggyel sem - avagy csak nem tud róla -, így különösebben számításba sem szokása venni őket. Nem egy stratéga alkat. Egyébiránt Moszkvában nőtt fel, azon sem lepődött volna meg különösebben, ha Angra csapja el. Sok a szuicid idióta manapság.
- M-mm. Egy motelban szállásolnak el minket, kétlem, hogy megfelelő körülmények között tudnék tartani négy 45-50 kilós kutyát egy hónapig. Valentin majd foglalkozik velük, neki hajlandóak engedelmeskedni, ha nem vagyok kéznél. - Ezt is elég nehéz volt elérni náluk. Legalább annyira makacsak állati alakban, mint voltak emberiben, de azért így még mindig lényegesen könnyebb kezelni őket.
Megrándul a szája a kérdésre. Beteg... méghogy beteg. Jah. Agybeteg.
- Csak szarul alszom mostanában. Majd elmúlik. - Hátrapillant a cuccaira, mintha csak most világosulna meg valami benne...
- Misha hogyhogy nem jött? Mit akarsz csinálni a kocsival? Vigyázz, puhatestű. - Ez utóbbit már a járdán igencsak illuminált állapotban és egyenletlen kacskaringós vonalban közlekedő, zebrára lelépni kívánó idiótára érti. Tessék. Még vigyáz az emberiségre is. Vagy legalábbis kettejük rendőrmentes reptéri megérkezésére.

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Szomb. 6 Feb. 2016 - 13:26

Erről majdnem lemaradt. A puszta gondolattól is felmegy a vérnyomása, összeráncolja a szemöldökét, végigméri a vöröst. Mi van, Ahurának a vörösök jönnek be? Csak nem bassza meg az ég, a vörösök köztudottan megbízhatatlanok, komolytalanok és még egy hónapig lehetne sorolni a negatív jellemzőiket. Meg aztán szeplősek is. Kinek kellenek a szeplők, amikot vannak tetoválások?
És kinek kell a taxi, hogyha jön érte a fivére?!?!??!

"...mert ez a királyfi árva volt, utolsó nagy és neves családjából. Egy vadász vette őt magához, ezt mondta a hazug férfi és nevelte erdő mélyi otthonában úgy, ahogy az őzeket és kölyökfarkasokat szokás, szigorúan és gyengéden egyszerre. Szálas ifjú legény lett a kis hercegből, nem volt párja hetedhét erdőn túl, a csodájára jártak a parasztlányok és kereskedők, prémesek és halászok, de az öreg vadász nem adta, csak nem adta vőlegénynek a fiút..."

- Bámulatosan nem bízol bennem - mered a taxira még mindig szemrehányóan, ahogy becuccol mögé a kölyök, aztán mellédobja magát, szemmel tartja ezt a Val-gyereket, nyomasztóan biztos benne, hogy meg akarja húzni a kisöccsét... igen, reggel nem volt magára ideje, pedig kialudta magát, az arca sima, a szemei smink nélkül is szépek, igazán jól néz ki, ahhoz képest, hogy mennyire korán van.
- Cső - int ki, ahogy elporzik a taxi mellett egy hirtelen gázadással megugrasztva a kocsit. Olyan gyorsan vezet, hogy Ahura kétségei lemorzsolódjanak mögöttük afelől, hogy időben odaérnek-e, egyszerűen képtelenek lépést tartani velük. Kvázi fájdalmasan józan, a mellékutak pedig módfelett néptelenek ezen az órán, semmi nem akadályozza meg, hogy éppen úgy hajtson, amilyen sürgetőn szól a gyerekszáj.
- Láttad a vért a kocsi elején... mih? Nem aludtam el - méltatlankodik mélyülő mormogós hangon, oldalpillantást vet a fiúra, és ahogy az megtapogatja a homlokát kissé elmosolyodik, bár vigyorogni nincs nagyon oka. A sebesüléske alig ég az érintés alatt, friss és gyorsan begyógyul az ilyesmi, és amúgy sem az ő fejét teszik a vászonra.
- Megjelent előttem egy fószer. Így a semmiből. Odateleportált. Nem vicc, nem én ütöttem el, de utána nekiesett a kocsinak. Kihívtam a mentőket, aztán leléptem, mielőtt nekiállnak engem faggatni, hogy mi a stájsz az ipsével, és magad mentél volna el - összegzi a hajnal benyomásait.
- Azt hittem, hogy a tesók is velünk jönnek valahogyan - látott egy szellemkutya-árnyat az üvegajtón túl az erdőben, valahogyan ismerős volt neki, biztos ami biztos kérdez.
- Rosszul nézel ki, bár király a kabid, beteg vagy?

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Szomb. 6 Feb. 2016 - 9:29

- Fura, hogy nincs még itt. Nem küldött egy üzenetet legalább, vagy valami? - Val jó egy fejjel magasabb a démonnál, zöld íriszei tűnődve figyelik az utat, amíg Ahura kinyitja a taxi csomagtartóját és hanyag mozdulattal bedobja a táskáját.
- Szerinte az személytelen. De nem eljönni még kurvára személytelenebb. - Dühösen csapja le a csomagtartót, mire a taxis valamit kikáromkodik. Bocsánatkérően felemeli a kezét, nem akar bajt. Komor képpel lép az éjszakais őrhöz.
- Vigyázz a kutyáimra, Valentin, oké? - A férfi szeplős képén olyan vidáman fest az a mosoly, hogy csak még frusztráltabb lesz tőle.
- Nem lesz gond, Ahura. Menj, tartom a frontot.. hé, várj csak. Az nem...?
Követi a másik pillantását, bár teljességgel szükségtelen, a kocsi hangja úgy sistereg keresztül a még alvó negyeden, hogy bundájának minden kis szála égnek áll tőle. A démon kék tekintete felvillanyozódik egy szívdobbanásra, aztán a következőben olyan irritált lesz, hogy a biztonságinak kedve lenne hátrálni egy lépést.
Gyerekek...
Megrándul a szája, ahogy a kocsi lefékez előttük és kiszól belőle perpill méltán nem szeretett bátyja. Ahura megmarad szoborrá válva néhány pillanatra, mielőtt a vörös megveregetné a vállát.
- Elintézem a taxit.
- Kösz, Val. - Kezet nyújt az őrnek, megszorongatják egymást, aztán a csomagtartó újból nyílik. Hallja a taxis szitkozódását, de nem érdekli különösebben. Bedobja Angra járgányának hátsó ülésére a fekete, átlagos méretű sporttáskát a levedlett bundával együtt és csak utána ül be mellé az anyósülésre.
- Jó utat! - Szól még utánuk a vörös, miközben behajol a taxi lehúzott ablakán. Sokkal tovább értekeznek, mint kellene, de ezzel már nem foglalkozik.
- Gogogo. - Ahura be van zizzenve az agyába, késésben vannak, bár igazából rengeteg idő van még, ám... annyira frusztrálja a repülés gondolata, muszáj két órával előbb kimennie, hogy biztosan mindent el tudjon intézni és sorra kerüljenek és ne legyen gond és...
- Mi a fene tartott eddig? Elaludtál, vagy mi? - Persze. Ő meg nem aludt. Eleget biztos nem. Mély levegőt vesz, áthúzza magán a biztonsági övet, helyes kis fintor jelenik meg az arcán, ahogy kattan a csat.
- Vérszag van. - Jelenti rekedten, beleszimatol még párat a levegőbe, mintha biztosra akarna menni. Mégiscsak lehet valami abban, hogy állati szintre fejlődött a szaglása.
Pillantása Angra vonásaira rebben, keze előbb éri a férfi homlokát, semmint hogy gondolkodna.
- Mi történt? - Ahura hangja sokkal szelídebb, mint másodpercekkel korábban, hüvelykje letörli a vérmaszatot a másik sérült bőréről. Alatta már alig karcnyi a lefejelésből származó gyógyuló seb, eldörgöli ujjai között a vörös nedvet.

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Szomb. 6 Feb. 2016 - 1:16

Meg kell hagyni, hogy mérhetetlenül, már-már megszállottan imádja a saját testét, de hát az időjárás az esetek nagy általánosságában nem engedi meg neki azt, hogy mezítelenül mászkáljon. Na meg a közszemérem és ilyesmik. Bevarrnák szennyes, büdös, mocskos tahók közé, őt a Művészt!

"...Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királyfi. Ez a királyfi azonban nem cifra palotában, népes szolgálósereg közepén élt, hanem egy erdő mélyén, ott, ahol madarak dalolják a reggelt és farkasok ordítják az éjszakát. Csipkebokor és kökény, tölgyfa és a bükk, ezek voltak az ő játszópajtásai pónilovak és apródfiúk helyett..."

Elég méltatlan vég volna, még a Múzsája is elhagyná, bár a Múzsa ezen az emlékezetes héten éppen úgy kerülte, mint Misha, a társasági összejövetelek és a kávé. Alig írt, alig rajzolt, ellenben mérhetetlen mennyiségűt aludt. Vonzotta az úgy miután még mindig másnaposan otthagyta Ahura fészkét a feldúlt macskafiúval, aztán amikor kialudta magát azért vonzotta, mert a kölyök járt az eszében és az előttük álló nagy kaland.
Hogy ez volt-e az a közelség, amire vágyott? Nem tudta volna megmondani, de az biztos, hogy neki nem akadt gondja az önkielégítéssel, még ha partnerhez az óriásplüssökön kívül nem is fűlött a foga...
- A kurvaanyádat idegbeteggyökér - az a férfi a semmiből jött, de Angra fékezett, megfejelte a kormányt, de a csúcskocsi úgy állt meg alatta, mint a pecek, semmi csúszkálás, ugrándozás, kisodródás, tébolygás a szélben.
- A faszom a baszott figyelőkbe, hogy nem tudnak... - szapora szívdobogással trillázta, de a rendőrruhás férfi nem figyelt rá. Nekiesett a motorháztetőnek, kis vérnyomot hagyott rajta, aztán leroskadt. Emberileg intézte az ügyet, hívta a mentőket, mert mire kiszállt a férfi már eszméletlen volt, a vérét ontotta valami ismeretlen ügyért.
Démonian ideges lett, amikor az órájára nézett. A mentőket és a zsarukat nem várta meg, a járdára tette a testet, és kissé megkésve, de úgy hajtott keresztül a hajnali városon, mint az eszelős, hogy aztán lefékezzen a Menedék előtt.
- Hello Ahura, szállj be, bocs, hogy késtem - az öltözéke sötét pulóver, hátul egy dzseki, rozsdabarnás nadrág hosszú lábain és hasonló árnyalatú cipő. Egyszerűség. Végül is, utazni készül egy repülőn ő is lehet kultúrember.

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Pént. 5 Feb. 2016 - 19:56

Nem akar találkozni vele.
Kifejezetten ez lüktet a koponyájában nem épp újkeletű fejfájásként, miközben kint ácsorog karba font kézzel, az épület előtt. Enyhe déja vu érzet, a fivérkutyák kint szaladgálnak beláthatatlan távolságban az erdőben, míg ő magában füstölög. Szó szerint ezúttal is, szájából félig égett cigarettaszál ereget vékony szürke, puha csíkot a haragos, sötétbe öltözött ég felé. Nem látszik a Hold, a csillagok, a metsző szél kellemetlenül fúj, fény kizárólag az épület külső mozgásérzékelő lámpáiból ered. Szinte reflektorként világítják meg a démon alakját. Lazára hagyott, fekete szőrmebunda, alatta vörös ing, fekete farmernadrág és bakancs. A nyakában meg-megvillannak a bőrszíjra húzott medálok, időnként egymásnak koccanva csilingelnek a szélben.
Feszült. A leendő utazás miatt, mert elmondhatatlanul utál repülni. Ebből következik, hogy a vihar miatt is végtelenül frusztrált, mert a repülésnél csak az a rosszabb, ha ezt még ráadásul viharban is csinálja. Ha pedig harmadik elégedetlenségi faktort is akarunk tenni az egyenletbe, akkor valószínűleg perceken belül megérkezik még humanoid fivére is.
Ahura kifejezetten rosszul alszik. Napok óta. A szemei alatti sötét karikák elmélyültek, vonásain komorságként ül meg a fáradtság. Magyarázhatnánk azzal is, hogy így hajnali fél 5-kor az istenekért sem kellene ébren lennie, főképp nem frissen mosott, belőtt séróval jelezve, hogy lényegesen sokkal korábban ébredt, mint kellett volna, de ennél valahogy sokkal mélyebbnek tűnik a fáradtság szintje. Kurvára sokat kell majd rajta sminkelni, ha továbbra is ebben a szellemben óhajtja űzni az ipart.
No persze, ő nem óhajtja. Egyszerűen csak megtörténik. Lefekszik időben és...
Ingerülten szisszen tüdejéből a füst. Nem elég, hogy hetente egyszer tönkrevágja a napját, most már minden elcseszett éjszakájába is belemászik. Mintha a kibaszott kis vörösszemes akciójával félrekattintott volna valamit a fejében és már semmi máson nem járna az agya, csak azon, hogy gátlástalanul hozzá dörgölőzik. Istenek az égben... annyira kibaszottul megalázó! Hát még amikor felébred. Nevetséges az egész. Még csak ki sem verheti, hogy a francba kellene mégis elélveznie ezzel a képpel a koponyájában?
Legalább azt a nyüves cetlit ne rakta volna el. Persze kidobta. Aztán kiszedte a kukából. Utána kidobta megint. Végül dühében beledugta az egyik ponyvába könyvjelzőként.
Halkan mordul magában. Nagyszerű. Hát ez igazán nagyszerű. Nem, tényleg! Még el sem indultak és már felbaszta magát. Ez egy csodálatos egy hónap lesz.
Kesztyűs kézzel veszi ki szájából a cigarettát, elpöccinti a lekonyuló hamut a szélben.
Vissza kellene fordulnia. Most visszamegy a Menedékbe és ki sem jön, amíg el nem múlik.
...
Hol az istenben van már?!

Tárgy: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér Pént. 5 Feb. 2016 - 17:44

Domodedovói Nemzetközi Repülőtér

A Domogyedovói nemzetközi repülőtér (oroszul Международный аэропорт "Домодедово" [mezsdunarodnij aeroport domogyedovo]) Moszkvától 30 km-re délkeletre helyezkedik el. Moszkva 5 repülőtere közül ez bonyolítja le a legnagyobb forgalmat. Közvetlen gyorsvasúti kapcsolattal rendelkezik a moszkvai Paveleckij állomással.
Domogyedovóra közlekednek a Finnair kivételével a oneworld Moszkvába járatot biztosító taglégitársaságai, a Malév mellett a Lufthansa, az American Airlines, a British Airways, a Royal Jordanian, az Iberia és a Japan Airline is.

Írta: Mordekai

Tárgy: Re: Domodedovói Nemzetközi Repülőtér