*Ó, tudom én, hogy neki mire van szüksége de azt már vagy százszor vagy ezerszer megbeszéltük, nem akarok halhatatlan lenni csak azért, hogy mindenkit eltemessek akivel valaha is kapcsolatban voltam vagy leszek. Neki nem volt választása, nekem van. Szépen megöregedni, látni ahogy az unokáim legalább egyszer eldobják a baseball labdát, beletömni a szájukba a függetlenségi hamburgert és…nem tudom a halálomon még nem gondolkodtam el. Korábban opció volt a harcban elhunyt verzió, csak hogy ne tétlenségem következtében, nyáladzva leheljem ki a lelkem, de mióta Penny a képben van azzal is kiegyeznék ha a két cicije közé fúrt fejjel tenném át a lábamat a másvilág kapuján. Még dilemmázok. * -Szerelmi vallomásra? Ott hervadozik az éjjeliszekrényeden Tündérke. *Megpróbálkozom a lehetetlennel, hátha mégis igazam lesz de elég esélytelen, hogy beéri egyetlen csokor virággal, pedig szép rózsák és majdnem frissek. Elővigyázatosságból még Bob előtt beszereztem, csak néhány órát töltött a kocsi csomagtartójában az ágyneművel együtt, jól megvoltak. * -Ne keeeezd megint Tündérbogár, fáj a fejem, törpék táncolnak benne. *Tudtam, hogy előjön vele, mindig ezt csinálja, soha nem adja fel. Más témában értékelném is a makacsságát, de ebben nem igazán. Most még finom volt és nőies, de volt idő mikor bevetette minden női fortélyát, praktikát arra, hogy elcsábítson a Gyűrűk urába. Tudom ezek után mi következik, nem fogja hagyni, hogy aludjak, kezelés jön, orvoshoz akar vinni, műtőbe, tündérgyógyítóhoz és ha nem figyelek eléggé még le is dob a szikláról vagy tudom is én hogy csinálják. * -Imádom amikor féltesz……legközelebb ígérem felkeltelek……befejezném de nem hagysz aludni……sssszzzzzzz, ne nyúlj hozzá életem értelme. *Csak párszor van alkalmam közbeszólni, és az is csoda, hogy szóhoz jutok, de végül felszisszenek amikor a sebemhez nyúl, pedig van máshol is. Szerencse, hogy azok nem látszanak csak én érzem őket.* -Elijah barátja…..orvos. Penny drága meg akarsz ölni? Csak adj egy gyógyítópuszit és ígérem holnapra jobban leszek. Fitt és tettre kész, még gyereket is csinálok neked ha akarod, ötször. *Na jó, az ötször eléggé fellengzősen hangzott, de kettőben benne vagyok. Még ebben a félholt állapotban is kívánom és amikor törölgetni kezdi az arcom hát….a katona is felkel és fegyvert ragad. Penny olyan mint az élet vize, az is lehet, hogy még alvás előtt a magamévá teszem. * -Tudom, ezért imádsz. *Imád, de nem fog békén hagyni, tudom mert már ismerem és nem is kell ránéznem ahhoz, hogy tudjam megint „olyan” pillantást vet rám. Nagy sóhajjal bólintok egyet amit azonnal meg is bánok mert a törpék újult erővel verik a tamtamot, ám Penny drágám illata és érintése sokkal nagyobb erőt ad és nem lohadok.* -Megadom magam, ha te is. Fürdesz velem? Tudod nem csak az arcom sérült, van bibim itt is. Meggyógyítod?*fájdalommal küszködve vigyorodom el miközben megfogom a kezét és lehúzom a nadrágom igen dudorodó részére és rányomom a tenyerét. Háháhá! Ez azért jobb mint Elijah egyik barátja.*
Elég nehéz megnyugodni akkor, ha életed párja úgy tér haza az éjszaka közepén, hogy tudod az is kész csoda, hogy egyáltalán hazatért. Persze rendben van az, hogy nehéz munkája van és ezt én eddig is tudtam, de minden alkalommal félek, hogy egy alkalommal tényleg csak valaki bekopogtat helyette, hogy közölje ennyi volt. Tudom, hogy így is úgyis ez lesz, hogy nem élhet örökké és már ezt is nehéz elfogadnom, de hogy még abba is belegondoljak, hogy akár meg is halhat csak úgy egyik napról a másikra... na az még rosszabb. - Hát persze... és vajon nekem mire van szükségem? - és kit érdekel most a tiszta lepedő, de nekem sem valami leányálom, hogy ilyen állapotban jön haza. Rettenetes arra gondolni, hogy milyen fájdalmai lehetnek és igen segíthetnék neki, de akkor milyen következményei lennének ennek az egésznek? Akkor hogyan tanulna belőle? Nem is értem miért nem hajlandó vállalni az átváltozást. Akkor legalább nem lenne komoly baja ilyen esetben és ütőképesebben tudná másoknak is szétrúgni a hátsóját. Ő is nyerne, én is nyernék... hát nem lenne sokkal jobb? - Tőled nem is csak valamelyik kollégádtól. Pedig ezt... könnyen megakadályozhatnánk. - csak egy apró célzás, semmi több. Tudom, hogy ez nem a kedvenc témája és őszintén szólva nem is akarom túlzottan gyakran elővenni, de közben nem is tudom... Elfogadtam, hogy nem akar olyan lenni, mint én, de azért ez mégis csak nagyon nehéz, hiszen mégis csak róla van szó és én aggódom. Igenis félek, hogy mi lesz akkor, ha egy nap el kell búcsúznom tőle, mert halálos sebet kap, vagy mert egyszerűen túl öreg lesz, hogy a szervezte bírja a mindennapos megterhelést. Ijesztő. - Persze, hogy féltettelek, meg is halhattál volna! És... fel se keltesz, hogy jól vagy. Legalább felkeltettél volna. - nehéz azért ellenállni neki, de az is, hogy ne legyek rá mérges. Csak a fejemet csóválom, ahogyan tovább édesget és próbál hatni rám. Nem olyan könnyű ez, hiszen mégis csak róla van szó és nekem igenis félelmetes a tény, hogy meghalhat és félek tőle, hogy egyszer tényleg elveszítem. - Fejezd be... rémesen festesz Jack. - sóhajtva csóválom a fejemet, de végül odanyúlok a szemöldökéhez, amitől még most is csordogál a vér. - Ha legalább tudnék segíteni... - végül nincs más az éjjeli szekrényen lévő zsepiért nyúlok, hogy letöröljem legalább a vért. - Orvoshoz kéne menned, vagy Elijah egyik barátjához. - vagy valami, mert tényleg rémesen fest és én szeretném, ha jobban lenne végre. Nem akarom így látni és ha lehetne akkor többet nem is engedném rossz fiúk közelébe, de tudom, hogy belehalna az unalomba. - Rettenetes alak vagy tudod ugye? - a pillantásom most már tényleg aggódó. Rá kellene vennem, hogy legalább fürödjön le, vagy mossa ki a sebeit, nem aludni kell most, akármennyire is azt kívánja a szervezet. Reggelre rosszabb lesz, ha beleragad az ágynemű a nyílt sebbe és onnan kell kiráncigálni. Volt már rá példa, senkinek se kívánom az élményt. - Hagylak aludni, ha megfürdesz és kezeljük a sebeidet. - határozottan bólintok, láthatja rajta, hogy nem viccelek és hogy nem igen fog tudni engem meggyőzni, még ha próbálkozni is akarna. Nehéz eset vagyok, ha elhatározok valamit, tudok ám én makacs is lenni, ezzel már tisztában van.
*Penny nem érti. Az én Tündérvirágszálamnak fogalma sincs, hogy milyen állapotban vagyok és igenis megérdemlem a törődést, amiből tényleg csak keveset kérek. Csendet és mozdulatlanságot. Szerintem direkt csinálja, kizárt, hogy ennyire ne érdekeljem amikor képes könnyet ejteni egy-egy karcolás láttán. Oké, nem szóltam haza, igaza van. Oké, azonnal hívnom kellett volna, igaza van, de nem akartam felébreszteni mert reméltem már alszik és minden magyarázkodást megúszok holnap vagyis ma reggelig. Ember tervez, Tündérbogár végez, így van ez mióta nőül vettem Elijah áldásos tevékenységének kíséretében. Elkanyarodtam a témától, de tény és való, az esküvőre gondolva midőn a nőből nej lett, képtelen vagyok Elijah ábrázatát elfelejteni. Úgy vigyorgott mint a tejbetök. * -Megérdemlem! Nézz rám a gyönyörű szemeiddel és láthatod, csak tekintetre van szükségem nem perpatvarra. *A fejemhez kapok, a törpék rázendítettek, kalapács kong az üllőn és remekmű készül, éppen valamilyen fémből készült tárgy, kard amivel a bordáim közé vághatnak, vagy újabb kalapács, hogy még több verje a fejemet belülről. Utálom a törpéket. * -Nézd a jó oldalát cica, tőlem nem kapsz olyan telefont, hogy nem jövök többé haza.*Most komolyan nem tudom miért van így kiakadva mikor itthon vagyok és élek. Nagyon élek mert érzem a fejemben. megkezdődik a körtánc is, kezdek szédülni, nem tudom, hogy az álmosságtól vagy Bob kezétől. Majdnem sikerül megcsókolni de már ismeri saját magát általam elcsábítva, szóval nem hagyja, hogy levegyem az ajkáról. A fenébe, pedig már majdnem sikerült, most tényleg fegyverrel kell kényszerítenem? Körberöhög ha megpróbálom, úgy sem lőném le még próbából sem. A vigyor nem marad el bár gyötrelmes elhúzni a számat mert az összes mimikai ráncom és az öregségi is, meg a nevetők széthúzzák a pofám és újra csorogni kezd a vér a szemöldököm feletti sebből. Viszont muszáj megpuhítanom ha aludni akarok.* -Féltél Tündérbogár? Engem féltettél? Annyira édes tőled tudod, ezért imádlak….persze többek között. Csakis. *Milyen jó lenne rátenni a fejem a cicijére, legalább az egyikre. Olyan vagyok mint a mesebeli farkas a kismalacok házában, alkudozom csak nem a lábaimmal, bár lehet, hogy a szép és formásan szőrös végtaggal többre mennék.* -Csak az egyik cicid kell, most mit vagy úgy oda? Szépen kéééérem!*Gügyögök mint a nagymamik az unokához még csücsörítek is bár ez igazán nem illik egy volt CIA ügynökhöz, nem is reklámozom magam. Szép is lenne tőlem egy kacsaszájas szelfi. Úgy érzem most fel kell vennem a papucsot és mindenben egyetérteni vele különben holnap reggelig sem kerülök ágyba rendesen. Bólintok pedig piszokul nehezemre esik.* -Igazad van én kicsi Tündikém, legközelebb telefonálok, akkor is ha a halálomon vagyok, de előtte még hazajövök elköszönni. Akkor is rosszabb lesz ha nem csinálsz velem semmit édes. Öregszem. Imádlak. Kapok puszit? *Egyre közelebb nyomulok pedig az előbb eltolt magától a szemtelen cemende, de nem hagyom magam. Tényleg megnyugodhatna ha már vitatkozni is tudok, meg hosszan beszélni….akkor még sincs agyrázkódásom, pedig Bob ökle olyan volt mint az acélbeton. Csak egy csókot akarok és menten elalszom, ígérem, nem leszek hisztis.*
Hát, de ha a kuka már egyszer felborul akkor az ember... vagyis hát a tünde csak-csak felébred rá és onnan már nincs visszaút, jön az ébrenlét és a fülelés is erőteljesebb, így aztán nem volt olyan nehéz meghallani azt,hogy osongál nekem a folyosón odakint, főleg hogy még a cipőjével is pörölt egy sort. Jack amúgy sem az a csendes alkat, aki nagyon tud lábujjhegyen osongálni. Jó persze, ha a munkája miatt kell, akkor biztosan, de egyébként az én tünde füleimnek olyanok a léptei, mintha egy sárkány szambázna végig a lakásunkon, főleg most... Sejthető még a mozgásából is, hogy nincs épp a legjobb állapotban. Vagy ivott, vagy megsérült, vagy netán a kettő együtt és az biztos, hogy bármelyikről is legyen szó, egyiknek sem fogok örülni. Aztán persze aggódom is, kimondottan nehéz feladat várni, amíg le nem dől végre és amíg el nem alszik. Szívesen ráhoznám a frászt akár már hamarabb is, de egyelőre még nem tehetem meg, mert ennyi bosszú jár neki, ha már képes így beállítani éjszaka, no meg eleve rám ijeszteni azzal, hogy nem jött időben. Mindezek után meg sem lep, hogy pillantok múlva már a pisztolyával kell farkasszemet néznem. Na igen, azért erre számítottam, és valószínűleg gond nélkül kivédtem volna, ha tényleg le akar puffantani ne adj isten. Persze ettől még megértem, hogy ki van akadva és sajnálom, amiért felnyög. Tuti, hogy nincs épp a legjobb állapotban, de... magának köszönheti, csak magának. - Mintha megérdemelnéd, hogy tekintettel legyek rád. - még mindig morgok, és nem veszek vissza a hangerőből csak azért sem. Nem tetszik nekem az, hogy így rám hozta a frászt. Persze tudom bevetésen nem veheti fel a telefont, de akkor is... ez így nincs rendben, nagyon nincs! - Persze mindig van valami kifogás, én meg várhatok mikor csöng a telefon, hogy nem is jössz már haza. Ez... tudod mennyire féltem? - ellágyulok, túlságosan könnyű dolga van és még majdnem az a csók is összejön neki, de aztán az utolsó pillanatban csak eltolom magamtól, mert ennyire nem lesz könnyű dolga. Még a virágra se nézek rá, pedig tudom, hogy ott van, érzem a kellemes és intenzív illatot, de ettől még nem fogom kimutatni, hogy jól esik, mert akkor nem tanul belőle. Tudom, hogy ez a munkája, de egyszer megöleti magát és azt nem akarom kivárni. - Még hogy a párnád? Jack! - förmedek rá és azon se sok múlik, hogy ne várjam hozzá a párnámat, nem hogy én legyek neki az. Nem tud azért annyira közel jutni hozzám, mert mégis csak rosszul érint ez az egész. És akkor beosonna, hogy én aludjak tovább és azt se tudjam hogy jól van? Milyen dolog ez? - Telefonálnod kellett volna azonnal, ahogy elindultál. Legalább... rendbe kéne hozni mielőtt lefekszel, így csak rosszabb lesz reggelre. - sóhajtok végül. Eszem ágában sincs hagyni, hogy így feküdjön le és nem az ágynemű miatt, hanem mert sebei vannak, valószínűleg több is és ki tudja nincs-e valami komolyabb baj. Ilyenkor a legrosszabb, hogy nem tudok gyógyítani. Talán elvihetném Jerichohoz, biztosan ismer olyan angyalt, akit ugraszthatnánk a témában, hogy meggyógyítsa. Persze, ha hallgatna rám... ha vállalná az átváltozást... de ezt nem most fogom felhozni, úgy se érnék el vele sokat.
*Szerencsére a szomszédok jó alvók. Bár a kukát egy kóbormacska is felboríthatja, nem írhatja senki az én számlámra, különben is az én kukám. Vagyis a mi kukánk, a Tündérbogáré és az enyém. Szóval jól van az ott ahol hagytam, csak arra vágyom, hogy végre óvatosan elvágódjam az ágyon és bevágjam a szunyát, addig sem érzem, hogy néhány csontom problémásabb mint reggel volt, és a vér sem csoroghat a szemembe a többször bealvadt és újra felszakadt szemöldök közeli sebből. Kétségem sincs, hogy nesztelenül besunnyoghatok az ágyamba, az én édes kicsi feleségem tünde ugyan és olykor hegyesek a fülei, de én világbajnok vagyok a sompolygásban, akár Gollam. Igen, láttam de titkolom. Egyébként Pennyvel szemben azt a taktikát alkalmazom amit egykor suhanc koromban is, mégpedig; Sokkal könnyebb és egyszerűbb utólag bocsánatot kérni mint előzőleg engedélyt. Egy kicsit átírtam. Nem ébresztem fel a drágámat azért, hogy lemossa rólam az elvesztegetett és pocsékba ment éltető testnedvet, hogy tisztán és vérzésmentesen fekhessek az ágyába, ágyunkba, hanem előre gondoskodom arról, hogy ki se kelljen mosnia, van másik. Na és a rózsák, szinte napi rendszerességgel veszem őket mégsem unta meg, mindig úgy örül nekik mint majom….kisgyerek a karácsonyi ajándéknak. Miután a cipőmet rendre intettem, elosonok a magam oldalára és jólesően elnyúlok a térfelemen, vigyázva Penny csodás hálóingére, vagy pizsijére, ki tudja melyik van ma soron. Lehunyom a szemeimet és máris Alice-al vagyok Csodaországban, sajnálatos módon a nyúl mindig megver sakkban. Jól megérdemelt pihenésemet töltöm, de sosem tudok mélyen aludni, olyan éber vagyok mint Winnetou és amint megmoccan, gondolatban felpattannak a szemeim. Aztán visszasunnyadok mert többet nem érzek és gondolom csak megfordult. Vissza nyúlékhoz, éppen üti a királynőmet, szegényt egy vasbeton darabbal. Olyan hangos és furamód hasonlít Penny hangjára. A következő pillanatban már repülök is le az ágyról, gyanakodva, hogy mégsem az én drága kis feleségem háborgat hanem valamelyik orosz istenverése, felelőtlenül megperdülök és máris ráfogom a Berettámat az ágy mellett térdelve, arra támaszkodva. Aztán belémnyilal az egyszerűség kedvéért csak Bobnak hívott drogkartell hóhér öklének következménye és én felnyögök. Igen, ebben a korban már nem szégyen.* -Tündérbogár! Majdnem lelőttelek! *Hörgöm karcosan.*..... -Halkabban édes, törpök kalapácsolnak a fejemben. Telefon? Akció közben? Azt akarod, hogy meghaljak? Hoztam neked virágot…..igenis tudok osonni, és te nem hallottál semmit, és nem néztem az órámra mert Bob szétverte, különben meg éppen felszámoltam egy egész droghálózatot apucival, anyucival és a hóhérkutyusukkal együtt. Pénzt kerestem édes, abból hoztam neked ágyneműt, látod….nem kell mosni. Hadd aludjak Tündérbogár, a halálomon vagyok. *Az ezerérc dörmögés elmarad, csak nyögdécselésre telik és könyörgő hangra. A pisztolyt a paplanra teszem, még egyszer nem fekszem rá, belemászott a vesémbe. Tenyeremmel végigszántok a fejemen, elég gyorsan mert könnyen csúszik, majd visszamászok az ágyra és megpróbálok Penny közelébe kúszni, hogy megcsókoljam. Amíg ilyen paprikás hangulatban van nem fogok aludni.* -Édesem….ugye nem feketék a szemeid? Cukorborsóm, tudod, hogy imádlak, de most hagyj aludni. Lennél a párnám? * Ha elérem, odafúrom a fejem a cicijei közé, persze most mindennemű folytatásra képtelen vagyok, de legalább jó helyen haljak meg, de jelenleg az is elég lenne ha eldobhatnám az eszméletem, erre azonban Pennyt ismerve vajmi kevés az esély.*
Egy ideig még tartottam a reményt, hogy megérkezik mégis. Bedobtam pár kávét még délután, aztán este, így fent tudtam maradni és nagyon reméltem, hogy beesik, miután hívtam is és persze nem sikerült elérnem. Tudom én... ahogyan ő is, hogy ezért rendesen kapni fog. Nem lehet csak úgy felszívódni egy szó nélkül és eltűnni az éterben. Persze biztosan valami rendkívül fontos dolga van, mint mindig... de azért én nem tudom elhinni, hogy nem ejthetett meg legalább egy telefont, hogy mikor jön. Valamikor késő este, talán már éjszaka döntöttem úgy, hogy feladom a várakozást és kidőlök, hiszen én is elfáradok azért, akármennyire is erősnek mutatom magam és holnap majdnem egész napos próbám lesz. Már csak pár nap van a Hattyúk tava premierig, nem tehetem meg, hogy csak úgy ellazáskodom az alvást, mert akkor nem fogok tudni holnap rendesen teljesíteni, és a tánc terén bennem azért erőteljesen dúl a maximalizmus. A férfiak azt hiszik, hogy ha valamiről azt hiszik, hogy nem tudunk, akkor nem is tudunk. Jack már nem is egyszer próbált meg úgy beosonni mellém, hogy azt hitte, nem hallom meg, nem tudok róla, pedig elég ébren alszom és mintha mindig elfelejtené azt is, hogy elég jól is hallok. Tünde vagyok, vagy mi a szösz mégis csak... Így hát már akkor kipattan a szemem, amikor sikerül fellöknie a kukát odakint. Elég hangos, szóval érthető, hogy felébredek rá, de persze visszacsukom a szememet. Ennyi bosszú kell nekem, ennyi bosszú jár nekem! Kivárok, amíg végigoson a lakáson a macskajárásával. Persze... azt hiszi, hogy macska, de messziről ki lehet szúrni. Fülelek és amikor nyílik az ajtó becsukom a szememet, mint aki még mindig békésen alszik és szuszog. A takaró alól csak a vállam lóg ki, békésen ölelem az anyagot magamhoz, a hajam szétterül a párnán, oldalt fekszem, így csak akkor nyitom ki megint a szememet, amikor már a hátam mögött van. Összeszorítom a számat, amikor konstatálom, hogy képes megint piszkosan befeküdni mellém, át sem öltözött! És tuti, hogy vér is lesz a dologban, szinte érzem a szagát, ami aztán ki se jön rendesen az ágyneműből. Komolyan elgondolkodtam már rajta, hogy az ő részét behúzom valami nejlonnal, akkor viszont kellemetlen lenne éjszaka a hangja. Egyelőre viszont még kivárok. Azután, hogy ledőlt még pár percet, hogy szépen elszunnyadjon, legalább valamelyest. Igenis megérdemli, hogy felverjem az álmából, ha már képes volt így rám hozni a frászt. Így csak percek múlva moccanok meg, amikor már ütemes szuszogást hallok. Óvatosan ülök fel, amikor látom, hogy nem moccan, magamban kicsit torokköszörülök, aztán szólalok meg olyan hangon, mint vekkerünk. - Aeron Jack Carter! Mégis hogy a fenébe gondoltad, hogy nem hallom meg azt a rémesen hangos osonásodat, meg a kuka felverését és... még is hol a francban voltál? Nem ismered az órát? A telefonhasználat sem megy? - sötét van, a sötétben is egészen jól látok, de most nem veszek tudományt a tényről, hogy sérülései vannak. Majd villanynál, ha jobban megnézem magamnak, de egyébként is az első helyen a harag van, aztán majd utána lehet aggódni is hogy mit művelt magával, vagy inkább mit műveltek vele. Egy pillanatra még a szemem is egyöntetű éjfekete színűvé válik. Nem szándékos, csak a harag miatt, a túlzott érzelmek hozzák ki belőlem, de hamar elmúlik és a sötétben nem is látszik igazán.
*Nagy csörömpöléssel érkeztem haza, csak a kukát döntöttem fel, fél szemmel, az éjszaka közepén nem könnyű beparkolni egy Mustanggal, a felhajtó is szűknek tűnik, pedig csak én nem látom az egyik felét. meglehetősen megviselt állapotban vagyok, de én sem leszek már fiatalabb, de szívesen megmutatnám az én Tündérbogaramnak a másik pasit is. Ha tőlem frászt kap, tőle biztosan padlót is fog. Hiába, én sem leszek fiatalabb de még mindig jobban bírom mint sok más fiatalabb kollégám, a CIA jó kiképzést nyújt. Már csak el kell találnom az ajtóig, onnan már akár vakon is eltalálok az ágyig, mert most ez a legfőbb vágyam. Vízszintesbe helyezni a habtestemet és elfelejteni, hogy hány vérző seb van rajtam, Penny persze szentségelni fog az újabb, feltehetően kukába kerülő ágynemű miatt, de sebaj, van egy csomagtartóban a rózsák mellett. Még korábban vettem, az utolsó ilyen éjszaka után, hogy legközelebb egy szava se lehessen. Persze amikor ő szentségel az is olyan mint egy álom, annyira bájos, hogy meg kell zabálni, csicseregve tud elküldeni a fenébe aztán kezd csak jajveszékelni, hogy mi lesz velem. A végjáték pedig a menetrendszerű rábeszélés az örök életre. Jaj! Csak azt ne! Kiszállok a kocsiból és elindulok a csomagtartóhoz, nem megy egyenesen, némi támaszték kell míg odaérek, de végül csak a kezembe kerülnek az ajándékok. Elbotorkálok az ajtóig, útközben kirúgok egy követ a járdaszegélyből, nem volt az olyan nagyon rögzítve, Penny kertjének egy sziklája, remek útmutató az éjszaka közepén mert fehér mind. Csak követnem kell a két csíkot, tisztára mint az Ózban.* -Mindig a fehér úton. *Úgy érzem magam mint aki előző nap kiütötte magát két üveg tequilával, és úgy is röhögök fel a mondókán. Pár percig elszöszmötölök a kulccsal, majd végül beesek a házba. Véres tenyérnyom marad utánam az ajtón de a falra vigyázok mert azt nem lehet lemosni. Betájolom a lépcsőt és lendületből indulok el, még a kanyarban sem torpanok meg, különben ott maradok. A hálószoba ajtaja előtt leveszem a cipőmet….-Psssszt! Maradj csendben, Penny ne ébredjen fel. Pssszt! *Alig hallhatóan suttogom a cipőmnek és magamnak is, még a mutatóujjamat is a számra szorítom, a maradék erőmet arra használom, hogy nesztelenül besurranjak a szobába, szerencsére a kilincs és a zsanér nem nyikorog mert előrelátóan be szoktam olajozni. Penny biztosan alszik, azt mondtam neki reggelig kimaradok az ügy miatt de általában hamarabb végzek, végül is még csak éjjel kettő van, vagy hajnali, kinek hogy. nekem mondjuk a nap végét jelenti annak ellenére, hogy már másnap van. Úgy osonok mint Tom a macska, lábujjhegyen, Barisnyikov tanulhatna tőlem. Csendesen leteszem az ágyneműt és a…..~Hány szál rózsa? Egy, kettő, három, négy, öt, te jó ég mennyit bűnöztem ma, hat, hét. Meg van mind.~ csokrot az éjjeliszekrényére, majd átkanyarodom az én oldalamra és óvatosan lefekszem. Ahogy vagyok, nadrágban, kabátban, az jól szigetel és nem ázik át. Ha szerencsém van nem lesz vérnyomos csak a párnám de hát az benne van a pakliban, ha az embernek felrepedt a szemöldöke. Alvás. Akár a kinyúlt béka úgy terpeszkedem el hanyatt fekve, így nem fáj minden tagom.*
Penny & Jack Carter otthona New York város határában, kellemes környezetben. A ház mögött művészi sziklakert látható a lélek megnyugtatására, mind Penny keze munkája.
Kezdőlap 
| 
Elég nehéz megnyugodni akkor, ha életed párja úgy tér haza az éjszaka közepén, hogy tudod az is kész csoda, hogy egyáltalán hazatért. Persze rendben van az, hogy nehéz munkája van és ezt én eddig is tudtam, de minden alkalommal félek, hogy egy alkalommal tényleg csak valaki bekopogtat helyette, hogy közölje ennyi volt. Tudom, hogy így is úgyis ez lesz, hogy nem élhet örökké és már ezt is nehéz elfogadnom, de hogy még abba is belegondoljak, hogy akár meg is halhat csak úgy egyik napról a másikra... na az még rosszabb.
szó és nekem igenis félelmetes a tény, hogy meghalhat és félek tőle, hogy egyszer tényleg elveszítem. - Fejezd be... rémesen festesz Jack. - sóhajtva csóválom a fejemet, de végül odanyúlok a szemöldökéhez, amitől még most is csordogál a vér. - Ha legalább tudnék segíteni... - végül nincs más az éjjeli szekrényen lévő zsepiért nyúlok, hogy letöröljem legalább a vért. - Orvoshoz kéne menned, vagy Elijah egyik barátjához. - vagy valami, mert tényleg rémesen fest és én szeretném, ha jobban lenne végre. Nem akarom így látni és ha lehetne akkor többet nem is engedném rossz fiúk közelébe, de tudom, hogy belehalna az unalomba.
||
|
