Attól tartok, hogy kimondottan látszik rajtam, hogy mennyire nem fűlika fogam ehhez az egészhez. A pasason látszik, hogy mennyire felületes, bájgúnár típus, az ilyeneket pedig ki nem állhatom, most mégis kénytelen vagyok itt lenni, és beszélni vele, pedig erre tökéletesen alkalmas lett volna akár egy sima járőr is, hogy felvegye a jegyzőkönyvet, feltegyen pár sablon kérdést, amikre úgyis használhatatlan választ kapunk majd. De nem, a főnök szándékosan akart kitolni velem és ezért kell most itt dekkolnom és várnom a nagy semmire és remélnem, hogy nem tart majd túlzottan sokáig ez az egész. Nem fogok nagy energiákat beletenni az azt hiszem már alapból is látszik rajtam. Jobban szeretnék lelépni, csinálni valami hasznosat, mint arról informálódni, hogy ne adj isten ez a pasas az egyik általunk lenyomozott tagtól vásárolt valami kétes anyagot. Úgyis majd azt mondja átverték, és úgyis lesz egy jó ügyvédje, aki simán kihúzza a slamasztikából, nekem pedig csak az időm és az energiám megy feleslegesen erre a rémes ügyre. Mintha csak nem az lenne a lényeg, hogy a zsaru végezze a dolgot, újabb és újabb akadályokon kell átverekedni magamat csak azért, hogy végezhessem a munkámat. -Önnek talán, de én nem szeretek túlzottan kötetlen viszonyt ápolni olyanokkal, akik talán bajban vannak Mr. Wickam. - áh úgyis kimossa magát gond nélkül, nem is tudom, hogy minek tépem a számat. Már a mosolya is határozottan idegesítő. - Nem keresünk egy csendesebb helyet, ahol netán leülhetünk és nem járkálnak el folyamatosan mellettünk? - újabb itteni dolgozók lépdelnek el a folyosón. Még most is úgy vélem, hogy ez nem a legalkalmasabb hely arra, hogy folytassuk ezt a beszélgetést. Nekem aztán persze itt is jó, de azt gondolnám, hogy neki esetleg nem. Mégis mintha nem igen moccanna meg. Ha tehát nem moccan meg, hogy valamilyen nyugodtabb és csendesebb helyre vezessen, akkor itt jönnek a kérdéseim. Előkapom a jegyzetfüzetemet szépen és egy tollat. Nem dolgozom diktafonnal, az a riporterek sajátja, nekem elég egy-egy kósza jegyzet. Egyébként is ez nem egy hivatalos kihallgatás az őrsön, úgy sem ér sokat az, amit most elmond. Persze, ha bevallaná, hogy droghálózatot üzemeltet... az azért érdekes fordulat lenne, de úgy sem hinném. - Van köze bármilyen mértékben is drogokhoz, terjesztőkhöz? Vásárolt az utóbbi hetekben drogot, vagy drogszármazékot? - csak könnyedén és nyíltan. Persze az, hogy vásárolt még nem jelenti azt, hogy bevihetem. Nem egy híresség van,a ki él efféle szerekkel. Rendesen el is ítélem őket, de nem az én dolgom. Ilyesmi miatt maximum a jó hírük sérül, de nem vihetjük be őket még csak egy éjszakára sem a zárkába sajnos, főleg ha netán még egy-két nevet is adnak, ami segítheti a nyomozást.
Muszáj a kerek feneket stírölnöm, míg ha a valóságban inkább elgondolkozom az éjszakai megbizatáson, mert ha bárki kívül néz, nem árt, ha megfelelek a rólam kialakított bájgúnár képnek, nem szokásom csak úgy lebukni. Szinte sajnálom a nőket, hogy ilyen az álcám, mert alaposan megosztónak kell lennem, amolyan bulikirálynak, így lehet vagy biztonságban mindaz, amit képviselek. Ha ehhez az kell, hogy komoly szexizmust mutassak, és semmi másról ne szóljon az életem, mint a kavarásokról, hát bátran megteszem, minden következményével együtt. A mostani külsőm ilyen, szeretem játszani a sokszor megbotló sztárt, az az egy hátránya van, hogy utána hosszú időre le kell majd lépnem innen, hiszen túl sokan ismerik az arcomat. Ugyan megújulhatnék, és új arcon folytathatnám ugyanitt, szinte ugyanúgy, de szeretek önmagam lenni, majd kitalálok valami mást, ha itt végeztem. Csak arra kell majd rohadtul vigyáznom, hogy ha már unnám magamat annyira, hogy provokáljam a lebukást, mégis visszafogjam magamat, a női megérzések ugyanis képesek a semmiből is összeesküvés elméleteket gyártva véletlenül ráhibázni. Volt már rá példa, igaz, nem ebben az életben, de na... értjük, óvatosnak kell lennem. A popó után találkozom a dekoltázzsal, majd a csinos kreol pofival is, ha komolyabban érdekelnének a nők, nem pedig a kötelező szerep miatt, még magam azt is mondanám, hogy hm... izgalmas nőci, de így, hogy az egyetlen nő az életemben jelenleg az az ostoba szőke csaj, Omeranys, aki mondhatni gyűlöl... rajta kívül csak a fiatal csitrik vannak, akik körberajonganak, de velük meg nem megyek el, csak terjesztem a híreket, hogy milyen vad partyn jártam, ahol csúnya orgiába, és kokainozásba forduló botrány lett belőle... Na igen, a látszatra bizony adni kell. - Ahogy érzi nyomozó. Felesleges ez a távolságtartás, hiszen szívesen segítek. Na mondja, mi a gondja...? – Nem rezzenek meg a nyomozás szó kapcsán, a mitikusok elől rejtve vagyok, az emberi életemnek pedig szerves része a rendőrség. Az orruknál fogva vezetem őket, arra pedig roppantul figyelek, hogy ha olyan rendőrrel hozna össze a sors, aki mítikus, még véletlenül se megyek a közelébe, hiszen nem kockáztatok meg egy lelepleződést. Én ugyan felismerem őket, míg ők a holdköveim miatt nem, ám nem érdemes játszani a tűzzel. Nagyon nem... - Nem lepődök meg, gyakran felmerül, hogy valamiben tudok segíteni, hiszen közszereplőként feladatomnak érzem, hogy tanuskodjak a törvényszegők ellen. – Villantom fel a csodás kék szemeimet rá, s mindketten tudjuk, hogy biztosan nem tanuként akar kihallgatni, sokkal inkább valami zűrös ügyben összefüggéssel. Hát ez van, végtére is nekem az a fontos, hogy minél inkább előtérben legyek, mert akkkor Ascariel mocskai még véletlenül sem gondolnak bele, hogy én is közülük való lehetek. Így érdeklődő vigyorral mérem végig a csajt, várva az ítéltetet, és a minden bizonnyal bekövetkező kiakadást. Annyira kiszámítható a kis drága...
Már előre herótom van ettől az egésztől, de nem hátrálhatok ki belőle már... jelenleg sajnos nem tehetem meg, pedig milyen szép is lett volna, ha mondjuk beteg, vagy szimplán nem jön be melózni, én pedig visszamehetek az irodába azzal, hogy legnagyobb bánatomra nem találtam meg a fickót, de majd próbálkozom újra. Az ügy pedig elsikkad, a feladat pedig feledésbe merül, én pedig megúszom ezt az egész ficsúr ügyet... de nem. Sajnos ekkora mázlim nincs, a pasas megérkezik, és szinte biztos vagyok benne, a női hatodik érzékem súgja, hogy a fenekemet stíröli miközben utánam lépdel, és az sem lep meg, hogy nem azonnal veszi fel a szemkontaktust a drága. Oh, hogy milyen szívesen verném be a képét... Éljen a rejtett agresszió... na jó néha nem is annyira rejtett, pont e miatt próbál időnként visszafogni a főnököm, kis eséllyel persze általában. - Mr. Wickam, nem szokásom közvetlen hangnemet megütni a nyomozások során. - eszem ágában sincs a keresztnevén szólítani a fickót. Már ez az ezervattos mosoly is olyan, amitől kész csoda, hogy nem fogok itt menten padlót, vagy betont, inkább csak próbálok átsiklani felette, mintha ott se lett volna, az mindkettőnknek jobb lesz. Koncentrálok az ügyre, ami miatt itt vagyok, és nem figyelek más dolgokra és akkor meg van a nyugalom és a békesség. Az autogram témára felszökik a szemöldököm eléggé kétkedően, hogy komolyan gondolta-e vagy szimplán csak nagyon viccesnek képzeli magát, de végül erre a részre nem reagálok semmit sem. - Felmerült a neve az egyik nyomozásunk során, e miatt szeretnék pár szót váltani önnel, lehetőség szerint egy nyugodt helyen, ahol más nem zavar meg. - és gondolom neki is az a hasznos, ha mondjuk érdeklődő fülekbe nem jut be, hogy esetleg köze van egy drog kartelles nyomozáshoz. Biztosan nem vetne rá jó fényt és amilyen a celeb világ minden bizonnyal pillanatok alatt kijutna a stúdióból az infó és délutánra már valamelyik ponyvaújság hasábjain virítva indulna meg a nyomdába, hogy holnap már mindenki ezen csámcsogjon. Gondolom ezt nem igazán élvezné ez a kedves Miles az ezervattos vigyorával együtt. A végén még ráégne a képére, vagy épp pont hogy pillanatok alatt eltűnne az a fene nagy jókedve. Nem mintha amúgy annyira aggódnék a pasas érzései miatt, de nem vagyok olyan, hogy szándékosan rosszat okozzak valakinek, meg aztán ha egy ilyen ügy bekerülne az újságokba, a végén még én magam is kapnék a fejemre a kapitánytól... megint.
Gyorsítok a lépteimen, hogy ne érezze azt, hogy egy arrogáns köcsög vagyok, aki bárkit megvárathat. Bár imádok celeb lenni, fogpasztamosollyal vigyorogni mindenkire, ebben az is benne van, hogy megosztó személyiségként a világ egyik fele imád, a másik utál, és miért ne tehetném azt az álcám kedvéért, hogy növelem a rajongók számát? Végtére is Omeranys is kellőképpen utál, de legalább már ismeri az igazi arcomat, ez azért jelent valamit. A nő még csak nem is rémlik arcról, most, hogy közelebb érek, kreol szépség, igazi komoly szexepilből, amely abból fakad, hogy olyan formásan izmos, elnagyolt csontozattal, amolyan belevaló dögnek tűnik, de hát mint tudjuk, a női nem számomra mindig is komoly szerepet játszott – papíron, így nem tehetek úgy, mintha ez nem lenne így, csorbítanám az álcám hírnevét. A valóságban nagyon is magányos alkat voltam mindig, legtöbbször csupán leitattam a velem édelgő nőket, és nem történt ágyjelenet, valahogy egy káoszsárkánynak nem könnyű megfelelni, jobbára nem is akartam senkit, így egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan számítottak úgy igazán. Az idegbeteg tűzsárkányt még elrejtem elmém egyik zárt fiókjába, nem tudtam vele kapcsolatban dönteni, így a kreol cica seggét stírölöm már csak hivatalból is, aztán felsietek a lépcsőn, hogy a sötéten igéző szempárba is fel tudjak sandítani. Csalódott fintorral adom a tudtára, hogy a hétköznapi utcai viselet bizony nem tartalmaz komoly dekoltázst, és csak a tevepúpok ingerlő halmaiból lehet sejteni a szexualitást. Legbelül azonban érdektelen, nem ismerem, elbájolgok vele, aztán meglátjuk, hogy mi lesz. - Miles, na de kérem, Miles. – Ezervattos mosolyt csattogtatok felé, magamban meg jót nevetek, hogy be is szarna tőlem, ha ezt sárkányalakban tenném, a több száz tűéles agyarral, a dupla álkapoccsal. Akkor aztán minden nyílásából dőlne szegénynek a félelem íze. Vagy csak szimplán megőrülne. Na igen, bevallottan büszke vagyok az ébenszín tüskéimre, a pikkelypáncélokra, na és azok a vörösen izzó szemek, kár, hogy nincsenek sárkányméretű tükrök, akkor kedvtelve nézegethetném magamat naphosszat, így csak a folyók, tavak adnak vissza torz képet fenséges alakomról. - Nem haragszom nyomozó, üdvözlöm. Feltételezem nem autogrammért jött, habár akad a kocsiban. Miben lehetek a szolgálatára? Szolgáljuk együtt a törvényt. – Kérdezek vissza, nem vagyok ugyan cinikus, alkatomból azonban minden álcám ellenére is komoly erő, kisugárzás lövel felé, s nem csupán a magasságkülönbség ellenére, vélhetően nem szokott megijedni senkitől, ezért zsaru a kis kormos. Vajon mi a francot akar? Olyan óvatos vagyok, hogy még a Tini Nindzsa Teknőcök is megirigyelnék a rejtőzködésemet. Csak éppen nem a csatornákban élek, s utálom a patkányokat. Pizza ellenben jöhet számolatlan mennyiségben. Odaköszönök az egyik stylist olcsó kurvának, na ez is akar tőlem valamit, naccerű...
Ezt utálom a legjobban, hogy még az ilyen alakok neve és arca is felmerülhet egy-egy komoly nyomozás alkalmával és nekem el kell beszélgetnem a pasassal, mert muszáj. Nem vagyok oda az ötlettől, de a főnököm ezt adta ki és a legutóbbi kis húzásom után, amire "nem kaptam engedélyt", ahogyan ő fogalmazott még inkább bajban lennék, ha nem tenném meg. Pedig nem tettem olyan nagyon rosszat, hiszen az a dolgunk, hogy bűnügyeket derítsünk fel. Bosszantó, hogy lassan már kérvényeket kell beadni hozzá, hogy tehessük a dolgunkat, mert egyébként nem tehetünk semmit sem. A főnököm sem értem, hogy miért akar mindig mindenbe beleszólni. Nem az lenne a dolgok lényege, hogy behozzuk a rossz fiúkat? Azt viszont úgy nehéz megtenni, ha mindig meg van szabva az, hogy milyen úton-módon tehetjük meg és nem tehetünk meg bármi a cél érdekében. Az a baj, hogy a cél szentesíti az eszközt direktíva csak a rossz fiúknak áll rendelkezésére, nekünk még véletlenül sem. Idegesen szorítom meg a kormányt. Persze, hogy alig van parkló, az én rozzant kis öt éves volvómmal - na persze használtam vettem, tehát ennél még öregebb szegény - kihívás lesz itt helyet találni, főleg hogy kb. minden járgány sokkal minőségibb, mint az enyém, de ezen már meg se lepődöm. Még a médiában dolgozó sima takarító is lehet, hogy jobban keres nálam, lehet hogy el kéne mennem takarítónak? Na jó, nem komoly a kérdés. Mégis kiszúrok egy üres helyet, szép ívben parkolok, aztán kicsit köhögve megáll a járgány, én pedig kikászálódom. Civil, utcai ruhában vagyok, nem túlságosan kicsípve, mert minek? Nem vagyok én cica baba, hanem zsaru, és ezt jelenleg nem is fogom eltitkolni. A mögöttem nem sokkal érkező kocsiban feltűnik a pasas, aki miatt itt vagyok. Hogy én mennyire nem bírom az ilyen alakokat... pénz, nők, hírnév... semmi másból nem áll az életet. Felületes és irritáló, miért nem kapta meg más ezt a melót? - Elnézést Mr. Wickman, lenne rám néhány perce? - gondolom felvétel lesz, vagy valami, de hátha van előtte egy kis ideje. Ha nincs, akkor kénytelen leszek megvárni, amíg befejezi és majd utána elcsevegni vele. Marhára nincs kedvem itt dekkolni, amíg lemegy ez a nyápickodás a kamera előtt, annyit nem ér meg ez a munka, és mint mondtam annyira nem fizetnek jól. - Oh ne haragudjon, Butler nyomozó, FBI. - nem veszek elő jelvényt, legalábbis nem látványosan, csak a kabátomat legyintem meg kicsit, hogy láthassa ott van a nadrágom övére erősítve. Gondolom időnként azért járnak a nyomában fotósok, nem akarok én kellemetlenséget okozni, még ha nem is bírom az ilyen alakokat, nem szándékoztam direkt kellemetlen helyzetbe hozni nyomorultat azzal, hogy bekerül az újságba róla valami remek kép arról, hogy miért társalog vele egy zsaru, még hozzá nem is egy sima kis járőrféle.
A hátsó bejárat, hát naná, hogy az lesz a nekem való megoldás. Alaposan késesben vagyok, annak ellenére, hogy ezúttal a saját magam kedvéért megyek be ellenőrizni a díszletet az esti forgatásba. Rá akartam szánni a napot, ám az éjszakai vadászat oly mértékben elhúzódott, hogy még borotválkozni sem volt időm, majd a stúdió egyik fürdőjében. Napszemüveget is veszek, hogy úgy tűnjön, lumpolással töltöttem az elmúlt éjszakát, és csak most sikerült magamhoz térni. Nem fenyeget az a veszély, hogy kirúgnak, ennek a shownak én vagyok a sztárja. Nem csak műsorvezető vagyok, hanem castingos, és szerkesztő is, az utómunkáltatokban is részt veszek, nem csak tessék-lássék alibizek az állásommal, mint más mítikusok, ez is én vagyok, még ha a fogpasztamosoly ennek a felvett jellemnek is szól, szeretem csinálni. Mivel a hátsó bejáratnál nincsenek névreszóló parkolók, így ügyesnek kell lennem, hogy találjak magamnak valami helyet. Egy tető nélküli kőkori Austin Martin-t vezetek, a 60-as években nagyon menő volt, akkoriban imádtam hogy sokan jártak ilyennek, most már igazi muzeális értéke van. A hajam ugyan belőle, ám ez annak köszönhető, hogy piszokjó fodrászom van, aki úgy vágja le, hogy fésülni is alig kell. A sminkesek mégis igazítanak majd rajta. Viszont egy tus sürgősen fog kelleni, mert szinte abban jöttem, amiben voltam. A ruházat nem érdekes, azt majd kapok, de nem árt gyorsan letisztálkodnom, hosszú lesz még a nap. Lassítok, amint beérek a stúdió utcájába, szerencsére nem látom a millió paparazzit, vélhetően elől vannak. Imádok szerepelni, ám most túlzottan nem akarok, nyomja a lelkem súlyát, hogy végül sárkány alakban kellett végeznem az illetővel, aki az utolsó pillanatig hagyta magát hajszolni, sőt át is alakult a városon kívüli búzaföldön. A tünde azt hitte, hogy legyorsulhat, ám olyan gyorsan repültem, ahogyan még soha. Ha csak egy fokkal tapasztalatlanabb vagyok, a tünde fegyverrel utat talál a lágy szövetek közé ahol nem védi pikkely, és most más vinné sikerre a Nagy mászárlás 6-ot. El kéne szívnom egy cigit, mielőtt felsietek, a lépcsőn. Elbambulva veszem tudomásul, hogy az utolsó szabad parkolóhelyet éppen most foglalja be valaki. Egy nő száll ki a kocsiból, hosszú fekete hajú, ingerlő idomú cicababa. Rezingnált ajakharapdálással csapok rá a kormányra, és szaladok fel a kocsival a járdára. Előbányászom a hátsó ülésről a háromszöget, és miután kiszálltam a kocsiból, úgy bebaszom az ajtaját, hogy a szegény öreg járgány azt sem tudja, hogy mit vétett. Az elakadásjelzőt a kocsi mögé illesztem, aztán morgolódva sietek fel a lépcsőn, és meghökkenve veszem észre, hogy a cica lemaradva fordul hátra. Engem vár?
Tárgy: Re: Underworld Plaza (Brooklyn) Vas. 9 Aug. 2015 - 0:03
- A magam fajtától? Nem sok káosz sárkánnyal találkozhatott eddig. Van egy kis felsőbbrendűség bennünk. Mármint minden sárkányban van ilyen, aki tagadja az hazudik. – vontam meg a vállamat. Az árja faj a sárkány, aki ezt akarja velem megvitatni az nem jár jól, még szerencse, hogy a tanoncom is erősen egyetért velem. - Nem, nem sietek sehova. Szabadnapot akkor vehetek ki amikor akarok, ennyi előnye van, ha igazgató lesz valakiből. – közben kikértem az ő kávéját, és az enyémet is, csak az enyémbe kértem egy csipetnyi fahéjat. Amint közölték, hogy hamarosan kész lesz, a kiválasztott helyre sétáltam. Letettem a táskám, meg az újdonsült ruhámat a mellettem lévő székre, végül helyet foglaltam. - Mert ez a gyűlölet nem azonnal alakult ki. Évtizedek, századok kellettek ehhez, na meg egy nagy adag apai tanács. Azért lettem orvos, mert ezzel bíztak meg, amikor még nem voltak hiper-szuper felszerelések a kórházakban, sőt kórház sem volt amikor elkezdtem a gyógyítással foglalkozni. Először csak a mi fajtánkon belül tanultam, a mesterem értett a legjobban a méregkeveréshez, mérget kis mértékben lehet használni gyógyításra is, ott vannak például a kígyómérgek. Kis dózisban gyógyszer, nagyban pedig halált is okozhat. Aztán történt egy kis baleset a családomon belül, szolgaként embereken kellett segítenem, háborúban sokan estek el valakit meg sem tudtam gyógyítani, viszont láthattam meddig húzza ki. A halál nem volt mindenkivel kegyes, valakinek segítettem, hogy hamarabb a túlvilágon találja magát.- ekkor azonban megérkezett a pincérnő a két kávéval, hűvös mosollyal biccentettem. - Ennyi, az orvoslásban van a legnagyobb fejlődést, meg a fegyverkezésben, de az engem nem érdekel.- kortyoltam bele a kávémba.
Avarus
Don't Hide Your Real Face
Démon
the darkness is rising to embrace you
☮ Főkarakter : Avarus
☮ Kor : 581
☮ Hozzászólások száma : 7
☮ Tartózkodási hely : New York
Tárgy: Re: Underworld Plaza (Brooklyn) Pént. 7 Aug. 2015 - 0:10
Avarus egy kis mosollyal az arcán bólintott, jelezve hogy neki nincs kifogása Kitana javaslata ellen. Ahogy haladtak a plázában, és hallgatta a káosz sárkány mondandóját, egyre inkább azt érezte mintha egy bizonyos pontig ők ketten ugyan úgy tekintenének az emberekre. Legfeljebb annyi eltéréssel hogy míg Kitana ,,orvosi esetként" tekint rájuk, addig Ő mint potenciális bűnözőkre, vagyis, hogy pontosak legyünk Avarus csak azokat az embereket elemzi magában akikben lát, hogy úgy mondjuk némi, vagy akár nagy mennyiségű sötétséget. ~Hm, talán mégsem lesz olyan eget verően katasztrofális ez a kis séta.~ - Be kell valljam még ha egy a maga fajtáról is van szó, az ilyen mértékű gyűlöletet az emberek irányában ritkán tapasztalom a mi fajtánkon kívül mástól. Őszintén szívmelengető látvány. Habár abban igazat kell adnom, hogy ha ők nem lennének valószínűleg a világ sem ilyen lenne amilyen ma, talán jobb, talán rosszabb, de nincs értelme ezen gondolkozni. Sajnos ezt kell valahogy elviselni. Eközben elértek a kávézóhoz, ahol a sárkány felajánlotta hogy meghívja Avarust. - Örömmel elfogadom a meghívást, nekem egy fekete kávé tökéletesen megfelel. Ha már úgy sem siet nagyon talán leülhetnénk, nem szeretem sietve inni a kávém, menet közben pedig végképp nem. Majd egy a sarokban lévő kétszemélyes asztalhoz ment és a fal felőli székre ült, táskáját a szék mellé tette, új öltönyét pedig a szék háttámlájára akasztotta a vállfával. Ezután a nőre nézett és így folytatta: -Már csak azt szeretném ha megmagyarázná nekem, hogy valakit aki ilyen mértékű gyűlölettel viseltetik az emberi faj iránt, mi vitt arra hogy orvos legyen? Majd furcsán kíváncsi tekintettel várt a sárkány válaszára.
Vendég
Don't Hide Your Real Face
Vendég
Tárgy: Re: Underworld Plaza (Brooklyn) Kedd 4 Aug. 2015 - 21:55
Érdeklődve hallgattam végig a mondandóját. Teljesen igaza volt, szeretek démonokkal beszélgetni nem sértődnek meg mikor piszkálom őket. Csak bólintok szavaira, mikor elvonul átöltözni. Nem válogatok ez lesz a remek öltözék, a cipővel együtt, ékszereket meg válogatok majd otthon. - Igen, végeztem a vásárlással, és nem ugráltatok senkit sem. Ő meg itt dolgozik, segíteni kell. Bajom úgysem származik belőle, ha önnel töltök pár percet. Legalább nem rohanok vissza rögtön dolgozni. Menjünk igyunk egy feketét, már ha megfelel. Bármilyen más ötletet is szívesen fogadok. – közben megkaptam a táskámat a holmiijaimmal majd kiléptem az üzletből. - Legszívesebben porig égetném az egész helyet. A fene ez hangos volt, már mindegy, alapjáraton tudják, hogy mit gondolok az emberekről, meg a többiekről. De nézd csak meg őket borzasztóak, főleg orvosi esetként tekintek rájuk. Viszont ez van, miattuk vagyunk még itt. Akárhogy is fáj bevallani, ha ők nincsenek mi se, mert valószínűleg egymást öltük volna meg. – vontam meg a vállam, így is majdnem megöltük egymást a háború során, sőt én már hamarabb meghaltam, de persze senki nem tudta, hogy mi is van az álcám mögött, kivéve egy személyt, akitől elszöktem. - Mondja csak milyen kávét szeretne? Remek napot tudhatok a hátam mögött, ma a vendégem egyre. – álltam meg a kávézó előtt, s kíváncsian tekintettem a démonra.
Avarus
Don't Hide Your Real Face
Démon
the darkness is rising to embrace you
☮ Főkarakter : Avarus
☮ Kor : 581
☮ Hozzászólások száma : 7
☮ Tartózkodási hely : New York
Tárgy: Re: Underworld Plaza (Brooklyn) Kedd 4 Aug. 2015 - 13:40
Avarus meglepetésére Kitana, meglepően nyugodtan a reagált, és elkezdte megmagyarázni a választása okát, de persze az a kis szurkálódás sem maradhatott el, miszerint minden öltönyt csak egyszer hord, vagy épp nincs elég. - Nos, ha ennyire érdekli vannak alkalmak amikor a megjelenésünkre többet kell adnunk mint a megszokott, feltételezem ezt Ön is megérti, tekintve hogy épp estélyit vásárol, illetve még csak válogat. Bocsásson meg egy pillanatra. Miközben mondandója végéhez ért Avarus már a saját öltöző fülkéjénél volt, majd egy gyors öltöny csere, és a kasszához vitte új szerzeményét, fizetés után pedig vissza is tért a káosz sárkányhoz. - Én elintéztem ami miatt ebbe az üzletbe jöttem, ha ön is végzett csatlakozhatna hozzám amíg a plázában vagyunk. ~Talán egy kis társaság elvonja a figyelmem az undorról, ami ezen a helyen kerülget. Habár, ha lett volna választásom valószínűleg nem őt hívom.~ Majd egy pár lépést tesz az ajtó felé, és hozzá teszi: - De persze, ha még szeretné egy kicsit ugráltatni azt a szegény eladót, nem akadályozom meg benne. Közben szemeivel a plázában járkáló embereket figyeli, többeken látja a bűnös hajlamot, ez talán gyilkos lesz, az tolvaj, szereti elképzelni mi rejlik egy ember jövőjében. Szívesen elgondolkodna másféle emberkén is, de valahogy ezeken a legkönnyebb számára kiigazodni. Talán mert ő maga is démon? Még a gondolattól is undorodik, hogy benne és ezekben a férgekben lehet valami közös. ~Nevetséges. Felettük állok, a fajtánk nagyja felett állok, a rendszer jó része felett állok. Kapzsi vagyok, ilyen a természetem, mindig többet és többet akarok, bár azóta a kis eset óta jobban oda figyelek hogy türtőztessem magam, de én már csak ilyen voltam, vagyok és leszek is.~ Végül ezt a pár pillanatot felölelő kis gondolatmenetét ami alatt kifelé bámult az üzletből megtöri és Kitana felé fordul várva a válaszára.
Vendég
Don't Hide Your Real Face
Vendég
Tárgy: Re: Underworld Plaza (Brooklyn) Hétf. 3 Aug. 2015 - 22:50
- Ugye, szerintem is borzasztóan világos a ruha az ízlésemhez képest. De a dress code világos ruhát kért. Fogalmam sincs miért jó ez nekik, de ki érti az embereket. – vontam meg a vállamat. Mondjuk ez sem volt a nagyon világos kék, de sajnos sötétnek se tudtam volna mondani.
- De tény és való, hogy igaza van. Ez nem az én színem, majd meglátom a gála napján, hogy sokkolni akarom-e a többi hölgyet egy merészebb színnel, illetve fazonnal. A cipők maradnak, azok legalább kényelmesek. Azaz átkozott munkás már megint hova..? Ja, hogy itt vagy. Csomagold be a cipőket is, azokat is megveszem. – nyomtam a kezébe a levett topánokat, majd visszamentem az öltözőbe, hogy átöltözzek a sajt színeimbe, fekete és vörös. Hozzám nőtt a vörös bőrdzseki. Miután a hajamat is megigazgattam visszamentem az ügyvédhez. - Na és nincs elég öltöny a szekrényében? Vagy olyan ez, mint nálunk nőknél egyszer viseli őket? – érdeklődtem kíváncsian. Közben a ruhát is Claire kezébe nyomta, hogy csomagolja be nekem, s tegye be egy tasakba. Egy sóhajjal átnyújtottam a hitelkártyám, újabb összeggel rövidítették meg a számlámat. Na és minek, mert pár órácskára megmutatkozom a világ előtt. Aminek szintén nem látom az értelmét. Inkább vonultam volna vissza, semmit nem kellett volna csinálni Azurnáhban, csak néha repkedni egyet-kettőt, hogy ne lustuljak el nagyon. Ám ezt most nem tudom végbe vinni, főleg, hogy Azriel is megjelent újra az életembe. Akkor ment el az eszem mikor igent mondtam neki, aztán meg elszöktem, mint valami hülye és nyálas szerelmes filmben, amit aztán 11 Oscar-díjra jelölnek, és 12-őt bezsebel.
Avarus
Don't Hide Your Real Face
Démon
the darkness is rising to embrace you
☮ Főkarakter : Avarus
☮ Kor : 581
☮ Hozzászólások száma : 7
☮ Tartózkodási hely : New York
Tárgy: Re: Underworld Plaza (Brooklyn) Hétf. 3 Aug. 2015 - 21:34
Avarus épp az új öltönyét próbálta fel, amikor egy látszólag fiatal, barna hajú nő lépett az üzletbe. Jól tudta ki az, minden felettese nevére és rangjára jól emlékezett. ~No lám, Kitana. Megkíméltem volna magam a szerencsétől, hogy egy káosz sárkánnyal fussak össze ma este, rá pedig ez duplán igaz. Ugyan nem sokat beszéltünk, de az is bőven elég volt ahhoz hogy megtudjam, hogy a második kör secundusa nem a felhőtlen jókedvéről híres.~ Gondolat menetét az egyik eladó hízelgése szakította félbe: - Ó, ügyvéd úr remekül áll az új öltöny. Egy gúnyos mosolyt kapott válaszul. Mintha bármit is számított volna a véleménye, vagy csak biztosra akart menni hogy Avarus megveszi az öltönyt. De mindez nem számított, Avarus figyelmét most a sárkányra fordította. Jól tudta, hogy őt is felismerték. Az a mosoly elárult mindent. A diákmunkás egy kék ruhát adott át Kitanának, aki azzal a lendülettel be is fordult az egyik öltöző fülkébe, majd mikor kilépve onnan a tükrökben nyugtázta a látványt, máris a hozzá illő cipőket kérte. Avarus ekkor indult el felé, hiszen ha már meglátta, csak nem sétálhat el csak úgy. - Meglepő a szín választás. Öntől valami sötétebbre számítottam. ~Talán ez kicsit erős volt, de nem hinném hogy a lelkére vette.~ A diák nagyjából ekkor ért oda a cipőkkel, de jobbnak látta inkább csendben maradni, ezért csak letette a cipőket és visszatért a többi munkájához, gondolván majd szólnak neki, ha szükség van rá.
Vendég
Don't Hide Your Real Face
Vendég
Tárgy: Re: Underworld Plaza (Brooklyn) Hétf. 3 Aug. 2015 - 20:48
Fogalmam sincs miért jöttem ide. De komolyan, Manhattanben is vannak plázák, olyanok amik az én ízlésemnek is megfelelnek, nem pedig olyan, mint ez. Tömve gusztustalan emberekkel, óriás bébikkel akik rinyálnak, mert a gebe anyjuk nem vett nekik jégkrémet, perecet vagy más szennyételt. Nem mintha nem ennék ilyeneket hébe-hóba, viszont az orvosként mértem végig mindenkit akik mellett elhaladtam. Ám nem tehettem mást idehozták azt az estélyit amit az idei városi gálára vettem. Bájolognom kell a többi ostoba emberrel, majd a Metben. De miért? Mert kineveztek igazgatónőnek. Ha tudtam volna, hogy ennyi nyűggel jár az egész, áh akkor is elfogadtam volna, megérdemeltem azt a helyet. S igen nem éppen tisztán jutottam arra a helyre, de hát az engem sosem érdekelt milyen eszközzel érem el a célom. Az ellenfelemet sem öltem meg, csak elvették a praxisát. Határozott mozdulattal löktem be az ajtót. Arcomra a szokásos hűvös mosoly húzódott. Ez akkor sem változott meg mikor a tinédzser diákmunkás elém toppant. - Hamilton, a kék Dior ruha. – néztem rá felvont szemöldökkel, s röviden biccentettem, hogy igyekezhet, felakartam próbálni mielőtt a hiányzó részt is fizetem, ha nem jó a nyaka köré tekerem, s megfojtom. - Ó, ügyvéd úr remekül áll az új öltöny. – mosolyodtam el kicsit kedvesebben mikor észrevettem az ismerőst is az üzletben. Kono Hana primusa, csupán párszor láttam, s még kevesebbszer beszélgettem vele, de ismerni ismertem az első négy kör tagjait. Amikor megkaptam a ruhámat, az öltözőfülkébe lépve gyorsan levetkőztem majd felvettem a ruhát. - Nos, nem is rossz. – léptem ki, megnéztem magam a hatalmas tükrök előtt. - Hé te! Igen, gyere csak ide, kérem a hozzáillő cipőt is. – intettem a mutató ujjammal Claire felé, időközben sikerült megtudnom a nevét, a kislánynak. Belebújtam a cipellőkbe és elégedetten nézegettem magam a tükörben.
Avarus
Don't Hide Your Real Face
Démon
the darkness is rising to embrace you
☮ Főkarakter : Avarus
☮ Kor : 581
☮ Hozzászólások száma : 7
☮ Tartózkodási hely : New York
Tárgy: Re: Underworld Plaza (Brooklyn) Hétf. 3 Aug. 2015 - 17:43
Avarus a tőle megszokott rideg, és érzéketlen arckifejezésével lépett be a pláza bejáratán. Nem nézelődni jött, teljes céltudatossággal haladt el a boltok mellett, anélkül hogy egy pillantást is vetett volna azok kínálatára. Kora este volt, és a pláza színültig volt emberekkel, jó részük pedig tizenévesekből állt, volt aki randizni jött, volt aki csak a barátaival mozdult ki szórakozni egy csöppet, de persze ott voltak azok is, akikről az ember ránézésről megállapítja mit érdemelne: ~Halált...~. Azok a tipikus kis piti bűnözők akik semmire sem vitték az életben, és a sikátorokban tanyázva várnak minél könnyebb zsákmányra. ~Nem tartom sokra az embereket, de azt értékelni tudom ahogy kihasználjak azt a számomra töredéknyi idejüket amit kaptak, de nem ezek... Csak halált érdemelnének és semmi mást, de ezt nem az én tisztem eldönteni. Az ő világuknak is van egy szabálya, ahogy az enyémnek is. ~ Mély lélegzetet vett, és haladt tovább afelé az üzlet felé ami miatt igazából érkezett. Ahogy haladt célja felé, Avarus nem csak az emberekre figyelt, tudta hogy az ő világából is nem egy lény van a plázában. Volt akinek az emberi alakján játszi könnyedséggel átlátott, és volt akiről csak sejtette. De végül elérte célját, az üzletet ahová most érkezett meg öltönye, amit 3 hete méretre rendelt meg. Egy pillanatra megállt az üzlet előtt majd, hogy minnél gyorsabban megkapja amiért jött belépett.
Ascariel
Don't Hide Your Real Face
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336
Tárgy: Underworld Plaza (Brooklyn) Szer. 8 Júl. 2015 - 22:04
Underworld Plaza
Hatalmas bevásárlóközpont Brooklyn szívében. Többségében világmárkákat hirdető ruhaboltok, cipőüzletek, de megtalálható itt ékszerészről kedve palancsintázón át akár a piac is. A pláza kiváló nem csak boltkórosoknak, de időtöltésnek is kellemes, ugyanis mozi, játékterem, külön bowling pálya is megtalálható. Korareggeltől késő estig nyitva van, a boltok kirakatán át állandó leárazásokkal találkozhatunk. A parkolóház ingyenes!
Kezdőlap 
