Fun Station (Station Island)

Beelzebub & Lyrn

Annyi hamar kiderül, hogy nem leszünk közeli jó barátok, sőt hogy nem is viseljük valami jól egymást, de talán ez érthető. Nem viselem el azt, aki hasonlóképpen nagyszájú, mint én és azért én se vagyok kutya, ő pedig gond nélkül visszaszól minden egyes szavamra, sőt felettébb fellengzős is, ami még inkább zavaró számomra. Próbálom kezelni a dolgot, de nem mondanám, hogy jól megy. Csak a feladat miatt fogom vissza magamat. Igen ez nálam a visszafogott állapot, mondjuk úgy, hogy csak mérsékelten kötekszem, lehetne a dolog jóval drasztikusabb is. Csak akkor enyhülök meg valamelyest, amikor kiderül, hogy legalább kifizeti a kárt. Ez legalább valami, pedig nem gondoltam volna, hogy ilyesmire hajlandó. Minden bizonnyal nem jóindulatból teszi, csak azért, hogy ennyivel is belém fojtsa a szót, akkor nincs mi miatt vernem az asztalt. Na nem mintha nem találnék más kivetni valót, de mint említettem már... visszafogom magam.
- Még szerencse, hogy nincsenek Kívülállók, vagy mindegyikük tartózkodási helyét tudod? Csak okkal nem kapod el őket? - oh naná, hogy újabb piszkálódás, de ennyi jár neki, mert már megint határozottan felvágósan viselkedik és ez még mindig nem tetszik nekem. Ne csináljon úgy, mintha ő lenne itt a Jani, aki mindent tud és aki mindenben tökéletes, mert hogy tuti nincs így az is biztos. Lehet, hogy magas beosztásban van, de ettől még mindenben nincs otthon, ebben én teljesen biztos vagyok. Ezek után már csak hab a tortán és biztos, hogy nem alakít ki bennünk mélyebb barátságot, hogy felemel. Éjtünde vagyok, közismert tény, hogy a föld alatt érezzük jól magunkat, ennek ellentéteként viszont a föld felett, azaz a levegőben határozottan nem kedveljük a viszonyokat. Én pedig most pont e miatt próbálok nem lenézni, hanem a gyerekre koncentrálni, mert most egy kiadós remegős tériszony nem lenne valami hasznos.
- Ez most... nem sokat segít. - szűröm a fogaim között, mert a tényekkel én is tisztában vagyok. Tudom, hogy ingatag az egész szerkezet, de ha még ki is mondja, akkor nem lesz jobb a felmászásos ötlet sőt. Nem igazán bírom a magasságot, és ez az izé még imbolyog is, elég jól érezhetően. A gyerek persze be van tojva, alig tudom felszedni, hogy megmoccanjon egyáltalán. Nehezen sikerül, de nagy nehezen csak felveszem és megpróbálok a széléhez orientálódni vele és persze továbbra sem lenézni. Az imbolygást igyekszem kizárni, sőt egy nagyobb reccsenésnél még egy sikolyt is sikerül visszaszorítani a torkomba, csak a gyerek vinnyog a nyakamban, finoman fojtogatva... kellemes.
- A francba is, szerinted csak úgy le tudom vakarni a nyakamból? - ah, esélytelen, hogy most ezzel szórakozzam. A szerkezet megnyikordul és egy éles reccsenéssel engedi el az utolsó csavar is magát, ami még tartott, én pedig egy ugrással a gyerekkel a nyakamban vetődöm ki, hogy elkapjam a legközelebbi kapaszkodót. Frankó... terepfelmérés helyett figyelhetett volna! Pár szitokszó azért kicsúszik a számon, főként tünde nyelven, talán nem is érti őket. Kaeltől tanultam őket az edzések közben, ő is alkalmazta időnként, nem is ritkán. - Vidd le a gyereket, én pedig... megoldom, aztán kapd el! - oké nem kell tudnia, hogy reszket a lábam. A gyerekkel együtt nem fogok tudni lemászni innen, több kell, hogy rávegyem magamat arra, hogy megmozduljak, több tér és kevesebb súly.

♫ Solo ♫ • Öltözet • ©

Lyrn & Beelzebub

Ki háborgatni mer legyen bátor, merész, vagy legyen az éjtünde.

Talán egyformák volnánk az éjtündével? Igen, eléggé, még ha tagadni is akarná akkor is annyi a közös bennünk, mint tengerparton a homokszem. Dacos, türelmetlen,fontoskodó, ami bennem csekély mértékben de fellelhető és természetesen makacs, ez talán a legszembetűnőbb, addig ragaszkodik az igazához míg a végén bezöldül. Nos Én is szeretem, ha nekem van igazam, legyen szó egy pókerpartyról, egy gyilkosságról, bármiről. Magamban elismerem, hogy van a tündében valamilyen ráható képesség és van benne erő ahhoz, hogy vezetővé válhasson, valahogy érződik rajta, hogy képes volna irányítani ha arra kerülne a sor, hogy ranglétrán feljebb jut. Na persze ez csak egy feltevés, méghozzá nem is annyira megalapozott. Az idő mindent eldönt, évszázadokat is tudok várni míg ez a virágszál kibontakozik és az ötös körzetből feljebb araszol az Őt megillető posztra, de akkor reszkessenek az alatt punnyadó szerencsétlenek.
-Látom neked lételemed, hogy minden szavam kiforgasd vagy megvétózd, ám legyen, ettől semmi sem változik, te azt gondolsz amit akarsz és Én Úgyszintén. - Pár összetört tükörért ekkora ribilliót csapni, hát nem mindegy neki, de őszintén? Van bármi köze a tükrökhöz? Nincs. Neki kell fizetni a kártalanítást? Nem. Ő tette? Megintcsak nem, hát akkor? Ez már szerinte csak felesleges női hisztéria, minden nő ilyen szeszélyes és lobbanékony, meglepő, hogy eddig még nem akarta leharapni a fejem.
-Igen, fizetek. - Csitítom le, és használ, na ki irányít kit? Talán az Ő szemszögéből úgy látszik hallgatok rá, de nem így van, Én csupán valóban feledni kívánom ezt a témát, beleuntam, nem érdeklenek az emberek, a dolgaik még inkább nem. De ha fizetek akkor végre leszáll az ügyről és minél hamarabb végezhetünk az eredeti ütemtervvel, elkapni a gyerekrablót, aztán mehetünk amerre látunk.
-Majd meglátjuk, ha itt lesz megtaláljuk, ha nem, akkor megtalálom Én valamikor a közeljövőben, előlem sose tűnt még el senki úgy, hogy soha nem került elő, ettől nem kell félni. - Lehet a tündének van igaza és valóban akkora gyáva féreg, hogy menekül, és a remek, bevált helyét elhagyja egy bizonytalanért, majd kiderül. Én azonban mégis úgy vélem van akkora őrült a gyerekrabló, hogy kockáztat és itt marad. Ilyenkor elszakad egy cérna bennük, semmit nem találnak épeszű ötletnek ami az volna. Ezért remélem így van, mert akkor hamar fülön csípjük.
-Akkor jó. - Vigyorgok bár ezt Ő maga már nem látja, a magasba szállunk, hogy a vérnyomokat követve ráakadjunk valami fontosra.
Az utasításra most az egyszer hallgatva lejjebb ereszkedem, hogy beleláthasson a kosárba, mire szinte odaérünk már Én is látom az emberkölyköt. Olyan 5-6 év körüli harmatcsepp, innen viszont nem látom él-e még a szerencsétlen pára.
Odarepülök amilyen közel csak lehet a kosárhoz.
-Csak figyelj, elég ingatag a kosár és lehet a súlyt nem bírná el, ne mozdulj hirtelen, ha tudod ad ide a gyereket és leviszem majd visszajövök érted, jó? - Jobb ötletem nincs, ebben a kosárban rendesen hozzá sem lehet férni és a rozsdás szerkezet nem bizalomgerjesztő a számomra.
Miközben figyeltem és vártam, hogy a kezembe kapjam agyereket megláttam egy árnyat a Titkok Háza mellett. Két másodperc kellett hogy átértékeljem a fontossági sorrendet, a gyerek mellett döntöttem, de csupán érdeki alapon, ne lásson bele senki sem többet, mint ami.
-Változott a terv, leviszlek előbb téged, ha leértél menj a Titkok Háza nevű kísértet viskóhoz, ott lesz az embered, a gyereket bízd rám! Most pedig kapaszkodj! - Elkaptam és felrepültem vele majd nagy ívben a földhöz közel leeresztettem. Képes lesz egyedül a nyomába eredni míg leviszem a gyereket.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Beelzebub & Lyrn

Ezt az egyet legalább jól látja, tényleg teljesen felesleges engem bármiről is győzködni, mert nem fog elérni velem semmit sem, főleg nem ezzel a stílussal. Egyébként is van bennem egy jó nagy adagnyi dac, ha arról van szó, hogy ellenkezzem valakivel... na abban igazán profi vagyok, viszont azért meg is lehet győzni, ha valaki ügyesen teszi, de nem így, hogy magamutogató módon lezúzza a berendezést, csak mert feltűnősködni akar. Azt sem tudjuk, hogy ki miatt vagyunk itt, hogy mennyire veszélyes az illető, nem igazán értem, hogy miért kell még nagyzolni is a démoni alakjával, amikor bőven van rá esély, hogy ezzel csak hátrányba kerülünk, mert teszem azt hamarabb kiderül, hogy itt vagyunk és el akarjuk kapni az illetőt. Nem értem, hogy ebbe miért nem gondol bele, amikor elvileg ő a főnök és akkor neki kellene a nagy okosnak lenni kettőnk közül, és még sem igazán ő viszi a stratégiát érdemben... hát persze, itt sem akar lenni, nem kell ezen meglepődnöm.
- Vagy tévednél. - rázom le a magam részéről. Igazából mindegy, hogy mit mondok, rá úgy sem lehet hatni és amúgy sem hiszem, hogy változtatni tudna a tényen, hogy tönkre vágta a tükröket, akkor pedig teljesen mindegy, hogy mit mondunk, vagy beszélünk egymással, mert ez a pusztítás már így marad, akármi is lesz. De legalább kapjuk el azt az állatot, aki gyerekeket harcol el és ki tudja, hogy mit művel velük.
- Igen? Hát... jó. - na igen ragaszkodom az igazamhoz és mégis meglep, amikor végül mégis úgy dönt, hogy igazat ad nekem és kifizeti a kárt, amit okozott. Nem tudok rá mit mondani, főképp mert erre igazán nem számítottam, épp e miatt olyan meglepő a dolog. Eddig akkora volt az arca, mint a fene, most pedig mégis úgy fest hallgat rám, vagy tényleg csak nem akarja, hogy tovább folytassuk ezt a vitát.
- Lehetséges, majd meglátjuk. Ha az élete múlik rajta azért lehet, hogy mégis csak változtatna, ezért nem valami okos dolog felhívni a figyelmet arra, hogy ki vagy. - és persze hogy milyen erős, mert ez esetben ez nem a mi malmunkra hajtja a vizet. Ha az illető rájön, hogy ki van itt, esetleg még inába száll a bátorsága és nem fogja érdekelni, hogy milyen jó a megszokott helye, az életét még sem áldozná be érte, mivel azt hiszem azt ő is tudja, hogy jelen esetben nem egy tárgyalás vár rá, hiszen embereknek ártott, gyerekeket tüntetett el, esélye sincs, hogy enyhe büntetést kapjon.
Arra már nem mondok semmit sem, hogy nem tudhatjuk ez tényleg apróbb-cseprőbb dolog-e, vagy hogy mennyire veszélyes az illető, aki itt van. Jobb, ha nem kötök bele mindenbe, inkább fel kell fedeznünk a helyet. Az viszont már nem tetszik, hogy mindezt függőlegesen kellene megtenni. Én meg felfelé... nem vagyunk jó barátok. Lefelé rendben van és vízszintesen is, de hogy az égbe másszak egy óriáskerékre, ahhoz nem igazán füllik a fogam, ez az, amit láthat rajtam. Persze a fajtánknál nem ritka a tériszony, nekem is van belőle épp elegendő. Épp erőt próbálok venni magamon, amikor csak úgy mögém lép és hátulról a két karom alá nyúl. Ennek... ennek mondja valaki meg nekem, hogy mi értelme? Ő is gyengébb, ha még engem is cipel, én pedig...
- Nem félek semmitől, a magasságtól sem! - reflexből jön a válasz, afféle csak azért is stílusban, de persze eszem ágában sincs lenézni. Egyszer teszem meg pár szárnycsapás után, aztán fel is kapom a fejemet. Nem szabad lenézni, akkor nem lesz baj! Remélem, hogy nem megy túlságosan magasra. Nem fogok sikítozni, ezzel nincs gond, erős vagyok és határozott, csak épp itt ez a kellemetlen dolog a félsz és persze a szédülés, ami még problémát jelenthet.
- Ott! A kosár oldala is véres! Nézzük meg van-e bent valaki! - mutatom az irányt, a rózsaszín, kis pöttyökkel díszített darab az, ami láthatóan nem fest jól. Több helyen is vérfoltos a lufigömbdíszítés helyett. Innen még nem látom, hogy van-e bent valaki, csak amikor közelebb érünk, akkor válik nyilvánvalóvá... - Egy lány, egy kislány van bent, ereszkedj oda, hogy be tudjak mászni. - és most legalább tényleg nem nézek le, fel sem merül bennem, hogy megkockáztassam, sokkal inkább a kislányra koncentrálok, most az az elsődleges, más nem érdekel.

♫ Solo ♫ • Öltözet • ©

Lyrn & Beelzebub

Ki háborgatni mer legyen bátor, merész, vagy legyen az éjtünde.

Fogalmam sincs miért próbálom ezt az éjtündét bármiről is meggyőzni, roppant hidegen hagy az, hogy egy egyszerű, feláldozható ember elveszti a munkáját. Nekem ez épp annyit jelent, mint az a pár összetört tükör. Semmit, ha kell újra és újra képes volnék megtenni egy csepp bűntudat nélkül. Talán érezhetnék valamit, ez a világ roppant köpönyegforgatóvá vált az évszázadok alatt, régen is tapostak el embereket, de most diszkrétebben, de ugyanazt teszik, talán nem kellene nekem is egy nagyobbat rúgni beléjük..de megteszem, mert ehhez van kedvem, ehhez van jogom is, mert felettük állok még ha erről nekik halvány fogalmuk sincs. Nem igazán van kedvem egy percig sem ezen vitatkozni tovább, igen, megeshet, hogy azt a szerencsétlent kirúgják, nagy ügy, majd feltalálja magát, régen is ez volt és Én magam is tudtam boldogulni. Akkoriban még csak nem volt ennyi támogatás sem, napról napra éltünk és mégis, mindig felkeltünk, nem siránkoztunk, hát akkor a mostani puhány kis emberfajzatok se tegyék.
-Többet ér még az is, mint a nagy kupac semmi, vagy tévednék? - Bár magamban már lezártam a témát, az Éjtünde csak nem hajlandó az egészet annyiban hagyni, még a végén eléri, hogy kártalanítsam ezeket a semmirekellőket...hátborzongató.
Való igaz, hogy a biztosító nem fog minden kárt semmissé tenni, de pár összetört tükör, mennyi is, ha jól számolom pár száz ezer forint és minden ragyog újra ocsmány pompájában ennél a lepukkant vidámparknál.
-Ha ez megnyugtat és végre hajlandóvá tesz arra, hogy lerepülj erről az érdektelen témáról, akkor kifizetem az itt okozott károkat. - Mormogtam. Végül is mi az a pár száz ezer, már ha egyáltalán érnek ezek annyit, nem mostanában jöttek divatba annyi szent.
-Nem, itt erről szó sincs, aki ennyire berendezkedett és bízik a dolgában, azt hiszi a hatalom fölött áll, az nem fog megriadni és másik helyet keresni a jól bevált helyett és megkockáztatni azt, hogy az új hely semmiben sem fog megfelelni eddigi kritériumainak. - Persze lehet, hogy kivételesen Én tévedek, de nem hiszem. A teljesen elme zavarodottaknál nincs megérthető és pontosan követhető út, Ők rögtönözve cselekszenek, de a megszokott dolgaikhoz görcsösen ragaszkodnak, nem egy ilyen szerencsétlennel akadt már dolgom aki képtelen volt feldolgozni, hogy egyszerű kis szaros élete megváltozott egyik percről a másikra és valamivel több lett másoknál és még ugyanakkor kevesebb az Urainál. -Már lényegtelenné vált, itt vagyok és amíg ennek végére nem járunk maradok is, következőleg pedig már intézkedek, hogy holmi apróbb-cseprőbb dolgok miatt ne zaklassanak. - Na nem mintha az adminisztráció az irodában sokkal jobb elfoglaltság volna, mert nem, de egy ilyen kis nyomkeresősdi sem méltó hozzám, mintha valami nyomkövető kutya volnék akinek szimatot kellene fognia majd elkapni a félig már sarokba szorított vadat.
Portyámról visszatérve közlöm, hogy vért találtam, nem is olyan keveset a keréknél. Elindulunk, ám a helyszínen érzem ahogy megtorpan az Éjtünde. Figyelem és fürkészem, hátha valamit letudok belőle szűrni, de mintha félne vagy bizonytalan volna.
-Így van, fel kell jutni, hogy ezt megtudjuk, az is lehet egy gyerek az, ki kell deríteni. - Már indulnék, de Ő még továbbra sem moccan, ha valóban félelmet érzek belőle áradni akkor az komoly gond. Végül ismét mögé lépve, szárnyaimat hangtalanul előhívva nyúlok két karja alá és még mielőtt felszállnék vele a magasba odavetem neki.
-Remélem nincs tériszonyod, nem szeretném, ha le kellene ejtenélek 10 méter magasból, mert sikítozni kezdesz. - Vigyorodom el és kérdezés meg minden egyéb nélkül repülök fel vele, hogy magasról is belenézhessünk a kerék kosaraiba, hátha ott rejtőzik a barátunk vagy az egyik áldozata.
-Nézd a kosarakat, én innen nem látok semmit amíg a karjaimban vagy, szólj, ha felfedeztél valami érdekeset. - Innen csak még jobban érezni lehetett a friss vér fémes bűzét. Muszáj itt lennie egy embernek vagy a keresett személynek, a kettő közül valamelyiknek.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Fun Station (Station Island) Csüt. 27 Aug. 2015 - 20:40

Beelzebub & Lyrn

Azt hiszem amúgy sincs értelme őt győzködni az igazamról, hogy talán nem kéne leépítenie a berendezést, mert van aki itt dolgozik és annak tönkre vágja a munkahelyét. Őszintén szólva egyáltalán nem kellene, hogy meglepjen, hogy a démon ennyire öntelt. Én magam sem értem, hogy miért küldték ide pont őt, várható volt, hogy úgyis így fog hozzáállni, tenni sem akar igazán, csak figyelmen kívül hagyja teljesen még a környezetet is, vagy hogy mit okoz vele. Csak fitogtatja a hatalmát, meg a tudását, az erejét. Tipikus pasi... nem ismertem eddig még egyetlen kivételt sem, aki más lett volna, bár tény és való, hogy nem is igen voltam hajlandó férfiakat megismerni egyébként sem.
- Mintha a biztosító mindig mindent fizetne... - csak megrázom a fejemet, de végül hagyom annyiban a dolgot, hiszen mégis mi értelme lenne jobban belemennem a dologba? Felesleges, mert úgy sem akarná megérteni és nem én leszek az, aki meggyőzi őt a földi élet mibenlétéről. Kétlem, hogy az ő szintjén pontosan tisztában van az ilyen apróságokkal. Nekem volt már efféle gondom, verték már szét puszta jóindulatból az irodámat. Egyszer csak és persze volt biztosításom és a pénz fedezte a károkat? Na persze, örülhettem neki, hogy kb. a fele kijött abból, amit adtak. Megtaláltak minden létező kiskaput, ami miatt nem adhatnak annyit, ami mindenre elég lenne, tehát végeredményében nekem kellett az irodám felét felújíttatni, hogy tudjak ügyfeleket fogadni. Hiába van itt is biztosítás, nem megy olyan könnyen a helyrehozatal, mint ahogyan azt hiszi, főleg hogy nem várhatnak hónapokat, mire a biztosító fizet, ki kell ezt perkálni első körben saját zsebből, aztán csak ha utólag kapnak valamennyit akkor örülhetnek. Az viszont biztos, hogy ebben úgy sem fogunk kiegyezni, úgyhogy inkább foglalkozom azzal a feladattal, ami miatt itt vagyunk.
- Vagy keres egy másik vidámparkot, de legyen igazad. - rántom meg végül a vállamat. Az nekünk csak jó, ha itt marad igazság szerint, de majd meglátjuk, hogy mi lesz. Sérült, az is lehet, hogy inkább megpróbál elrejtőzni és persze nem tudjuk, hogy nincs-e olyan képessége, ami erre lehetőséget is ad neki.
- Nem én kérettelek ide, tőlem függetlenül döntöttek, úgyhogy... keresd meg azt, aki a hibás. - pillantok még rá, aztán már irány a cél. Nem érdekel engem, hogy most akkor ő van itt, vagy sem. Nem az én dolgom igazából, hogy ezzel az egésszel foglalkozzam. Én jeleztem, hogy kell egy kis erősítés, de ennyi, az már nem rajtam múlt, hogy ezek után kit ugrasztottak nem igaz? Tényleg indulok már hamarosan a cél felé, miután már az is biztos, hogy az illető sérült. Talán könnyebb dolgunk lesz vele. Az már meg sem lep, hogy persze alapból a gyilkolászás a cél, de ez már úgyszintén nem az én ügyem. Igazából tényleg nem kell sajnálom az illetőt, hiszen gyerekeket ölt, simán megérdemli.
- Oké, akkor legyen így. - bólintok végül. Mégis csak ő a felettes, egyszer az életben félig-meddig engedhetek én is nem igaz? Amúgy is azt hiszem az itt a fő lényeg, hogy minél előbb túl legyünk ezen az egészen, legalábbis én egyértelműen így vagyok ezzel. A saját terepemen nem sok mindent találok, de azért kitartóan kutatok. Ő a démon, ha egyedül kerülne bajba, biztosan meg tudná oldani nem igaz? Végül mégis mögém kerül, én pedig csak bólintok egyet a szavaira.
- Talán felmászott. - ami nem fog nekem tetszeni. Nem vagyok démon, nem kifejezetten kedvelem a magasságot, a mélységet szeretem, a sötétet, a föld alattot. Nem vagyok a híve a mászásnak és most attól tartok, hogy erre fog majd sor kerülni. Ezért van, hogy talán most először láthat kissé bizonytalanul az ég felé pillantani, és bármennyire is kellene, egyelőre nem akaródzik nekifogni annak a mászásnak.

♫ Solo ♫ • Öltözet • ©

Tárgy: Re: Fun Station (Station Island) Kedd 25 Aug. 2015 - 10:52

Lyrn & Beelzebub

Ki háborgatni mer legyen bátor, merész, vagy legyen az éjtünde.

Miért is lennék tekintettel az emberi söpredékre? Én is voltam az, tudom milyen silány, egyszerű és monoton életet élnek, ráadásul alig 70-80 év és meghalnak, akkor már nem mindegy nekik? Azt hihetné bárki, hogy mert jártam már velük egy cipőben így megértem a helyzetüket és segítem őket...kérem, ha ez így lenne akkor nem démon lettem volna, hanem valami kis tünci vagy egy tollas, de nem, démon vagyok, egy démon pedig nem törődik a gyengébbekkel, nem csupán fajából adódóan, de a természetéből is, aki örökké segítőkész, kedves, aranyos, igazi gavallér az nem lehet démon, Én inkább a cukrosbácsi kategória vagyok. Az, hogy eltörtem néhány tükröt? nagy ügy, van biztosításuk pár törött tükörre, az meg, hogy valakit kirúghatnak? Hát kifogják minden bizonnyal, de ennél csak is jobb állást találhat.
-Jól gondolod, teljesen hidegen hagy, és szerinted mire van a biztosítás? Ha ennek a vidámparknak vagy minek nincs biztosítása, akkor rémesen rossz vállalkozásba kezdtek. - Ez ugyan csak az én véleményem,d e szerintem nekem van igazam, ha pedig az itt dolgozókkal akarják kifizettetni a károkat, akkor majd valahogy megoldja vagy egy kényelmes, plazmatévés börtönben lecsücsüli az összeget, mindenre meg van a megoldás.
Most eltudom képzelni miket gondolhat rólam, őszintén, megmosolyogtat az egész. Voltam én már életemben, bunkó, köcsög, szemétláda, gyermekek elrettentője, rémesen arrogáns tapló, és még sorolhatnám, regény lehetne belőle. Olyat nem tud állítani rólam ami ne lettem volna már vagy legalább kétszer életemben. Fura azért, ha megnézzük, ember létemre güriztem, gyereket neveltem, hűséges voltam az asszonyomhoz..blah, hát igencsak ferde jellemem alakult ki az évszázadok során, na nem mintha ezt bánnám, sőt, élvezem.
-Nem, mert ha eddig itt volt ennyivel nem lehet elijeszteni, ha egy megrögzött szadista gyermekrabló akkor nem fog onnan elvackolni ahol a legtöbb esélye van elkóborolt gyerekre akadni. - Lehet ezúttal elment, de hogy visszafog jönni, az egyszer biztos, a félelem csupán részleges az ilyen zakkant elméknél. Nem fog az eltűnni, sőt, azt se mondanám, hogy most elijesztettem volna, nagykutyának érzi magát, ennek a helynek a királyának, bárki, bármilyen hatalommal is jelenik meg, Ő nála is százszor keményebbnek, erősebbnek gondolja magát. Ezt hívják képzavarnak, nem tiszta az elméje, tehát kizártnak tartom, hogy elment volna csak mert pár tükröcskét összetörtem, mert rossz helyen voltak. Nem is értem miért ilyen dühös az éjtünde, vagy ez fajra jellemző? Akkor nem szívesen akadnék össze egy csapat éjtündével, azt hiszem az már sok lenne.
-Világos, bár akkor se értem, veled egy szintű nincs? Nem lett volna elég erősítésnek? Mindegy, biztos poén ugrasztani a főnököt. - Ezzel nem is kívánok többet foglalkozni. Én a magam részéről ostobaságnak tartom, hogy egyenesen hozzám irányították a kérését. Bár tény, ellent mondani nem mondhattam volna, ha ez Eldorien fülébe jutna, lennének bajaim belőle szép számmal. Ám a véleményem azért nyugodt szívvel kinyilváníthatom. Remélhetőleg ez egy utolsó alkalom volt, ilyen apróbb-cseprőbb problémákkal zargassanak valaki mást, nekem fontosabb dolgaim vannak, mint egy vidámparki óriás plüss medvét üldözni aki gyerekekre feni a fogát.
-Nos, hogy te mit gondolsz az a te dolgod, Én úgy vélem, egy áldozat még nem a világ vége, ha elkapjuk a többi megmenekül. - Persze valamelyest a gyerekek máshogy érintenek, nem érzek semmit velük kapcsolatban, de azért mégis, a halálukat nem kívánom, talán a csökött agyú emberségem akinek ivadékai voltak, az gondolkodik így..nem örülök neki, de ezt nem tudtam kiirtani magamból, minden mást sikeresen, de ezt, nem.
Persze másnak erről nem kell tudnia, részemről így a jobb, ha mindenki azt hiszi nincs gyenge pontom. Sokan örömmel kihasználnák, ha tudnák, márpedig ilyen magas pozícióban egy gyenge pont végzetessé is válhat.
-Rendben. - Legalább a szabályokkal tisztában van. Mikor elkezd mutogatni figyelek majd elindulok az egyik feljáróhoz. Nem hiszem, hogy találnék valamit, de elindulok. Lassan megyek, zajt nem csapok. A földet pásztázom mikor vérnyomokra bukkanok, egyenesen az óriáskerékhez vezetnek, néhány rozsdásabb elemen rajta is van pár véres kézlenyomat, apró, szinte már gyermeki...Elindulok visszafelé és az éjtünde nyomába eredek, mikor utolérem szinte pusmogva szólok hozzá, túlságosan is beleélve magam az akcióba.
-Találtam vért, nem is keveset, és pár apró, tenyérnyi vérfoltokat az óriáskerék tartópillérein. - Számolok be az újdonságokról majd indulok is vissza a felfedezésemhez, arra számítok, hogy követni fog. [

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Fun Station (Station Island) Hétf. 17 Aug. 2015 - 21:05

Beelzebub & Lyrn

Sosem kedveltem a démonokat... bár ez így nem igaz. A férfiakat nem kedvelem, a nagyképű férfiakat pedig főleg nem és azt hiszem most tökéletesen megkaptam ezt a párosítást. A pasas lehet, hogy jól néz ki, de olyan magasan hordja az orrát, hogy a tükrök mellett kész csoda, hogy nem karcolja meg még a plafont is. Talán én vagyok az, aki több időt tölt emberek között, de az itteni károkat valakinek majd fizetni kell, de gondolom ebbe nem gondol bele az, aki ilyen pozícióban van és meg van mindene. Én azért nem rendelkezem olyan nagy mértékű anyagi javakkal, hogy figyelmen kívül hagyjam azt, ha valamire igenis költeni kell. Mások vagyunk... de nekem ettől még nem tetszik ez a fajta hozzáállás. A megjegyzéseire nem csoda ezek után, ha finoman a szememet forgatom már a pihenősre is, amikor pedig még meg is kérdezi, hogy babonás vagyok-e csak még inkább a levegőbe emelkedik a szemöldököm. Ez most vajon komoly kérdés?
- Nem vagyok babonás, de ezt valakinek majd ki kell fizetni, ami gondolom téged teljesen hidegen hagy. - és gondolom nem ő fog majd küldeni egy meglepi csekket az itteni dolgozónak, akin esetleg reggel majd számon fogják kérni, hogy vajon mi is történt a berendezéssel. A vigyorára már nem válaszolok semmit, egy grimaszt kap és nem a kedves fajtából. Önhitt... öntelt, csupa olyan szót találnék rá, ami nem épp a szimpátiámat fejezi ki és még mindig nem tetszik a hozzáállása, nagyon nem. Hát pont ezért nem bírom én a férfiakat. Hatalomban van és ki is használja ezt, finoman szólva is visszaél vele, ami nem tetszik nekem, ami soha senkinél sem tetszik. Talán van benne egy cseppnyi féltékenység is, én is feljebb akarok jutni, de nem bármi áron természetesen. Nem fogok érte talpakat nyalni és nem teszek meg mindent a cél érdekében, ez az, ami teljesen biztos. Épp e miatt nem jópofizom vele sem, hanem gondolkodás nélkül mondom meg a saját véleményemet és ez egy hamar nem is fog változni.
- Tisztában vagyok vele, én becserkészni akartam, te meg csak úgy betörtél ide. Arra nem gondoltál, hogy elijeszted? - igenis erre is meg volt az esély, ő meg... komolyan, mintha a szájába kéne rágnom a dolgokat, pedig elvileg ő az, aki felső pozícióban van, tehát ő érti ezt az egészet jobban. Biztosan már annyira sok időt tölt az íróasztal mögött, hogy ha tényleg terepre kell mennie, akkor már nem megy neki a logikus gondolkodás. Nem érdekel... nem fogok én ezen idegeskedni, elvégzem a dolgomat, nem azért vagyok itt, hogy jó viszonyt alakítsak ki vele, hanem, hogy elvégezzem a feladatot és lehetőleg ne hagyjam itt közben a fogamat.
- Nem én tehetek róla, hogy téged küldtek, én csak jeleztem, hogy elkél legalább az erősítés, amíg nem tudjuk, hogy miről van szó. - és egyelőre még nem tudjuk, és igenis lehet, hogy az illető veszélyesebb, mint gondolnánk. A nyomok, amiket megkapok sem biztos, hogy egyértelműen azt jelentik, amire én gondolok. Ki tudja, hogy pontosan mi van a vér hátterében. Akár egy újabb áldozat is lehet, nem biztos, hogy az illető vére, akit keresünk. Jobb nem elhamarkodottan gondolkodni.
- Ha viszont áldozata van, akkor nehezebb a dolgunk. Nem akarunk ártatlant kivégeztetni vele... igaz? - nem tudom, hogy ő hogy áll ehhez, de ki nézem belőle, hogy neki egy ember élet nem sokat ér. Nem fogja érdekelni, ha annál a valakinél esetleg egy gyerek van, attól tartok, hogy akkor is gond nélkül támadná meg és nem foglalkozna az esetleges következményekkel. Én viszont nem szeretnék még egy hullát, főleg nem egy gyereket. Ezért is indulok el sietős lépekkel, és nem is fecsérelném az időt szavakra, ha ő nem szólalna meg. A szavai hallatán csak lassan bólintok egyet.
- Tisztában vagyok vele, hogy mi a szabály. - mint a rendőröknél, ha védekezésből történt az más tészta, de lehetőleg nem ölhetsz meg valakit csak úgy és ezt sajnos figyelembe kell venni nekem is. Néha pedig... nagyon nehéz megállni, hogy mit ne mondjak. Nyomokat nem látok, de innentől már inkább mutogatással kommunikálok. Jelzem neki, hogy mehetne a másik feljáraton az óriás kerékhez, én pedig ezen az oldalon. Az is lehet, hogy az illető valamelyik kosárban bújt el, vagy esetleg az egész építmény alatt van... jobb, ha óvatosak vagyunk, még mindig nem tudjuk, hogy mennyire erős.

♫ Solo ♫ • Öltözet • ©

Tárgy: Re: Fun Station (Station Island) Pént. 14 Aug. 2015 - 13:01

Lyrn & Beelzebub

Ki háborgatni mer legyen bátor, merész, vagy legyen az éjtünde.

Nos valóban nem ártana nekem egy-egy lövés, de akár egy tucat sem okozná a halálom. Nem hiába vagyok a védelem kasztban, tudom hogyan is kell kivédeni a támadásokat, hárítani és visszavágni is, nem nagy feladat.
Ám ezeken túl még csak késztetést sem érzek arra, hogy óvatoskodjam. Keresünk egy lényt, feltehetőleg az, aki riogatja a kölyköket. De ha csak ennyire korlátozódik a hatalma, hogy holmi ember ivadékokat rémisszen meg és kapjon el belőlük párat, hát nem lehet nagy falat a fickó, vagy nő, részlet kérdés. Az, hogy se nem adok az óvatosságra, egyáltalán nem vigyázok a zajkeltésre, csak épp annyit mutat meg, hogy nem igazán tud lekötni a feladat. Nem tudom miért kell felkapni a vizet pár törött tükör miatt, Ő fogja megjavítani? Nem, hát akkor meg?
-Valószínűleg nem, de én most fellöktem, rá fért egy kis pihenés. - Szárnyaimat már csak azért sem rejtettem el míg ki nem értem a tükrök közül. Engem nem érdekel ennek a cirkuszi marhaságnak a berendezési épsége, idejöttem, mert keresünk valakit, hát akkor foglalkozzunk azzal, és ne amiatt kezdjünk el parázni, hogy eltört pár tükör.
-Csak nem babonás vagy? - Vigyorogtam. Mint láttam Lyrn nem a tisztelet megadás híve, hát rendben, akkor játszuk ezt egyenlő felekként végig, majd meglátja, hogy se így, se úgy nem vagyok könnyebb eset.
-Én meg tudom. - Kacsintok vigyorogva. Általában mindenkit lenyűgöz egy helyes arc, kidolgozott test, férfias kisugárzás, de persze akadnak akik egyáltalán nem vevők az ilyesmire, mint például Ő, na de ez engem nem tud lelombozni, volt már hasonló régebben is, a nő mégis az ágyamban kötött ki, hosszabb procedúra volt, de akkor is édes volt a győzelem. És bár lehet Lyrn nem úgy tartja, hogy a külső számít, de én tudom, hogy nagyon is, szavakkal, tettekkel kevesebbet tudsz elérni, mint azzal, ha csinos pofit is vágsz mellé, nőknél határozottan ez az egy ami beválik, kicsit kisebb az igényük, na meg nem mindegyik túl okos.
-Így van, túlságosan hamar ugrassz a vadra, először be kel cserkészni majd aztán lőni, azt hittem ennyit még csak csak tudsz. - Ha Ő így, akkor én is. Mindig benne vagyok egy kis civakodásban, jó az előjátéknak is. [ Lehetséges, hogy sokat papír munkázom, de hosszú ideig csak a harc volt a minden napom, Fionn-nal az oldalamon olyan vérfürdőt rendeztünk évekig, hogy térdig értek a holtak és a vérük csak úgy mosta a partokat. Nem fog gondot okozni, hogy csak úgy kivégezzek valakit. Na meg, feladatom a kívülállók elfogása is, bár nincsenek sokan, többnyire nem mernek összeverődni sem, de akad néha egy-egy, akiket szívesen kézre kerítek a nagy főnöknek.
-Ha innen nézzük akkor jól gondoltad, ha magánakciózásba kezdesz könnyen nagyobb bajba kerülsz, de ez a mostani eset nem hiszem, hogy akkora horderejű lenne, hogy ekkora felsőbb köri segítséget igényeljen. - Na persze én sem tekereghetek el, ha már rám bízták az ügyet, de nem álok hozzá túl nagy lelkesedéssel, ennél azért összetettebb feladatokra vagyok kiképezve, egy ilyen, rutinmunka lesz, bármi és bárki legyen is a riogató.
-Ha sérült sokkal egyszerűbb lesz elintézni. - Mindenben szeretem meglátni a legegyszerűbb megoldást, hát nem mindenkinek az a jobb, ha semmit nem kell túlbonyolítani?
Ahogy neki iramodik én már nem állok le kérdezősködni, hogy ugyan ki mondott neki és mit hanem utána sietek majd mellette haladok tovább.
-Ne feledd, nem ölheted meg, még én sem tehetem meg pedig nagyon szívesen tenném. - Sajnos, ha szabályok szerint élünk akkor elkerülhetetlen, hogy be is tartsuk őket. Én vállaltam, hogy betöltöm ezt a posztot ezzel ugyan hatalom is járt, de bizony korlátok közé szorítottam magam. Viszont nem mondanám azt, hogy Skuld hadjáratával többre mentem volna.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Beelzebub & Lyrn

Annyira azért nem vagyok ijedős, vagy pánikolós, hogy csak úgy beleeresszek valakibe egy tárat. Ha már lőni kell, akkor biztos, hogy meg lesz a tökéletes célzás, amiből lehet, hogy egy fokkal nehezebb azért kijönni, bár persze egy démon más, neki minden bizonnyal tényleg nem nagyon kottyanna meg a dolog, de nem számít, amúgy sem lövök, amíg nem muszáj. Ha pánikolós típus lennék, akkor már rég nem lennék magánnyomozó és főképp nem lennék a védelem kasztjának tagja, ennyire azért nem vagyok gyenge, magamat szégyellném, ha így lenne. De ettől még lehetek morcos, hogy ilyen hülyén áll a dologhoz, arról már nem is beszélve, hogy még a berendezést is tönkre vágja, amivel aztán valaki majd dolgozhat. Nem szimpatikus húzás, annyi szent. Nem azt mondom, hogy én mindig mindenre figyelek, de azért itt is vannak egyszerű emberek... valaha én is az voltam, van bennem azért egy adag szimpátia feléjük.
- Fellökted... nem is kicsit, gondolom az alaphasználatnál nem szokták fellökni a tükröket. - szökik fel a szemöldököm kissé. A felettesem, még hozzá nem is kicsit, de ettől még nem szándékozom befogni a számat és semmit sem mondani. Ilyen vagyok, talán igen, lehet hogy akkor lépnék könnyebben feljebb, ha másképp kezelném a dolgokat, ha meghunyászkodnék, de az már nem én lennék. Majd meglátjuk, ki tudja még, hogyan alakulnak a dolgaim. Ha kell tudok én hűséges lenni és tiszteletet is adni, csak ahhoz az kell, hogy úgy is érezzem a másik megérdemli. Csak azért, mert valaki felettem van, ez még egyáltalán nem biztos. Valakinek már bizonyított, de nem nekem.
- Gondolom. - ego... van neki egy jó nagy adag, ez már eddig is látszott, így pedig már még biztosabb a dolog. Oh, nem izgat a dolog különösebben, én nem vagyok az a típus, aki eldobja az agyát egy csinosabb arc láttán, sőt ugyanúgy tekintek rá, mint bárki másra. Attól, hogy valaki az átlag szerint jól néz ki, még egyáltalán nem lesz különleges és főleg nem kell e miatt magasra emelni őt. A külső egy apróság, nem az határozza meg a jellemet, a tettek, azok mutatják meg, hogy ki vagy.
- Hát persze, ha érzem, hogy ahová megyek egy olyan van, mint mi, akkor ne emeljem rá a pisztolyomat, miközben nem tudhatom, hogy ki az. - cinizmus, úgy istenesen csöpögnek tőle a szavaim. A pasi gondolom jó sokat ücsörög az irodájában és ott tölti az ideje nagy részét, de ez már nem az én dolgom és nem is érdekel. Ha addig jutott, ahol van, akkor csak nem nekem kell majd megmenteni az életét, legalábbis nagyon remélem, hogy meg tudja védeni magát és képes lesz nem elrontani az egészet, ha ilyen érthetetlen hozzáállása van.
- Úgy gondoltam nem egyedül kezdem el, mert nem tudhatom, hogy mire számítsak. Bárki lehetett volna itt az elbeszélések alapján, akár egy erős Kívülálló is. Sose lehet tudni. - épp ezért mindig jó, ha valaki védi a hátadat. Azt nem vártam, hogy őt küldjék, hogy egy ilyen fejest, ez meglepett engem is, de nem én kértem, hogy ő legyen az, aki jön majd, innentől ez nem az én saram. Maximum lelép, ha annyira nem tetszik neki, de gondolom ezt még ő sem engedhetné meg magának, minden bizonnyal az ő esetleges felettese sem értékelné, ha csak úgy lelépne egy rá bízott feladatból.
- Nem tudom feltérképezni a helyet, de nem érzékeltem itt mást. Ötlet? - képességek... na persze, nem tudok effélét, maximum... Végül mégis csak egy pillanatra behunyom a szememet, és erőteljesen koncentrálok a környezetemre. A mocorgás érezhető elsőként, de ebből a démon nem sokat érzékelhet, olyasmit nem, amivel kezdeni is tud valamit. - Az óriáskerék... azt mondják ott van valaki, de nem látják, csak érzik, főleg a vér szagát, talán sérült. - talán angyal, vagy olyan, aki képes eltűnni a szemek elől. És hogy kik mondják, hát a kis dögök, épp egy patkány fut át előttünk, az egyik hírforrás. Többségüket ő nem is láthatta, én pedig nem fejtem ki az egészet jobban, hanem már indulok is. Gondolom jön utánam. Ő a felettesem, ő az okosabb, biztosan nem kell külön hívogatnom, hogy induljunk.

♫ Solo ♫ • Öltözet • ©

Lyrn & Beelzebub

Ki háborgatni mer legyen bátor, merész, vagy legyen az éjtünde.

Semmi bajom sem lenne, ha az egész tárat is belém lövi, képes vagyok túlélni mindent, ha akarom, ám azért jobb vigyázni. Érdekes, hogy egyes lények már annyira beleolvadtak az emberek világába, hogyha meglátnak egy démont a normális alakjában már frászt kapnak, lassan odáig is juthatunk, hogy mindenki elfelejti micsoda vagy kicsoda és ismét emberek között fogunk élni..aha, igen, ha a golyók nem is, ez biztosan képes lenne megölni. Nem bírom a gyenge, tudatlan embereket. Befolyásolhatóak, jelentéktelenek, használhatóak, csak azért élnek, mert annyira semmitmondó a jelenlétük, hogy a kipusztításuk nagyobb fáradalom volna, mint hagyni, hogy rontsák a levegőt.
-Igen? Fel sem tűnt, bár ha ennyire könnyű tönkre tenni alapvetően cserére lett volna szüksége, tettem nekik egy szívességet. - Lépek ki a tükörterem összetört darabjai közül. Visszanézve szép kis pusztítást vittek véghez a szárnyaim. Utoljára még kitárom őket majd visszaváltozom a jelenlegi, emberi alakomba. Igaz, hogy démoni alakban nem vagyok valami bizalomgerjesztő, de annál nagyobb tekintélyem van, hatalmasabb vagyok, egy emberi söpredék alakjában azonban eltörpülök, nem igazán látszik, hogy mire is lehetek képes, nem látszik a hatalmam.
-Igen, szokták mondani. - Jegyzem meg. Nos nem hiába nézek ki így. A nők valahogy az ilyesféle nyálgépekre tapadnak. Nem sokra mennék egy olyan külsővel, mint az emberi életemben volt, hiába is az lenne a normálisabb, férfinak nevezett ember, ebben az új világban már ez a "divat". Bár még mindig nem vagyok akkora nyálgép, mint a drága cimborám Fionn, a kis babapopsi sima arcú barátom messze leköröz.
-Nem kell minden mozgásra fegyvert emelni és akkor nincs probléma. - Mosolyogva mondom. Igen Lyrn nem az a fajta aki csak úgy tiszteletet ad a feletteseinek. Még lesznek gondjai, ha nem is velem, de a viselkedése elég tűrhetetlen, az, hogy én azt teszek amit akarok, az rendben van, meg van hozzá a jogom, de neki? Szerintem jobb lesz ha megtanul tisztelettel beszélni velem.
-A hisztizés helyett talán már el is kezdhetted volna előbb az egészet és akkor most nem tartanánk itt. Mellesleg ehhez fogalmam sincs miért kellek én. De rendben, ha már ilyen szépen kérted segítek. - Meglök a vállával, erre már elvigyorodom. Nem jó játékpartnert talált a kicsi tünde, én nem vagyok kegyelmes és nem is szeretem az eféle játékokat. Még az ágyban is szeretem én irányítani a dolgokat. Ha így folytatja ott fog kikötni és majd szembesül azzal mit jelent a leigázott szó.
-Esetleg próbálkoztál már azzal, hogy megvizsgáld a helyet, mondjuk tudod, képességekkel? - Cinikusan kérdem. Mostanság nagyon sok lény inkább ember mintsem önmaga, szánalmas az ilyesféle ragaszkodás a normálishoz.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Beelzebub & Lyrn

Nem a legjobb bejelentkezés, ha démoni alakodban jelensz meg a másik előtt, aki még nem tudja, hogy mennyire veszélyes lesz az, akivel itt összefuthat. Talán csak egy ember, aki a kölyköket riogatja, de más is lehet, sokkalta veszélyesebb. Hát persze, hogy alapból a rosszra készülök, akkor kevésbé érhet majd meglepetés. A pisztolyom hamar a levegőbe lendül, amikor meglátom és igazából még annak is örülhet, hogy nem eresztem belé a tárat csak úgy megszokásból.
- Úgy néz ki, hogy lesz majd mit javíttatni. - csak egy halk megjegyzés, de meg sem rezzenek, amikor tükröket törve lépdel közelebb. Ki is húzom magamat egy kicsit, hiszen így nem vagyok olyan magas, mint éjtündeként, de én nem szoktam mások előtt átváltozni, ki tudja, hogy ki lát meg. A pisztolyt leengedem, de nem teszem még el, hiszen nem tudjuk, hogy kire vadászunk, így hát még bármikor szükség lehet rá. Túlzottan nem rezzenek meg a változás láttán, csak amikor összemegy az alakja, akkor követem az átváltozást a tekintetemmel. Lássuk be a démonok... rusnya népség. - Hogy ez mennyivel jobban áll! - jegyzem még meg, de a következő szavaira már végképp nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Az a baj, hogy ami a nyelvemre jönne... abban nem lenne köszönet, mert hát ő volt az, aki rám ijesztett, nem fogom én szarvformáról felismerni a démonokat, ennyire nem ismerem jól őket.
- Hasznos, ha a feletteseim nem felismerhetetlen alakban jelennek meg, de... elnézésedet kérem Beelzebub nagyúr! - angyali mosolyt varázsolok az arcomra. Jó, azt hiszem ez erős túlzás, inkább gúnyos, mert mint ahogy azt talán már tudják rólam, nem szeretem kiemelni mások rangját és főleg nem vagyok oda érte, ha valaki még riogat is. És akkor még én lettem volna a hibás, ha belé küldök pár golyót? Igazából simán megérdemelte volna, ha már ilyesmivel játszadozik. Mázilja van, hogy nem vagyok kezdő és nem valami ijedt reakciót kapott a pocsék kezdésre.
- Nem téged citáltalak ide, csupán más nem ért rá ezek szerint. A vidámparkban több gyerek is eltűnt, vagy halálra rémültek. Állítólag valami szörny ténykedik itt, főként a tükörteremben. Vagy valaki szórakozik, vagy közülünk való, de bárhol lehet a vidámparkban és talán rejtőzködik. A játszadozás helyett, talán körül kéne nézni. - nem fogom vissza magamat, csak azért mert a felettesem technikailag még nem maradok csendben. Egyszerűen csak szépen elsurranok mellette, még egy kicsit szándékosan belé is ütközöm a vállammal. Nem én kérettem ide, csak más nem ért rá, és ha olyan sok dolga van, akkor lépjen le, majd megoldom egyedül. Nem tudom, hogy kivel állok szemben, ezért kértem támogatást, arról már nem én tehetek, hogy neki szóltak ez ügyben, de talán ha kicsit kimozdul, az neki is jót tesz. Eléggé úgy fest, hogy már régen mozgott terepen, különben nem villognak itt démoni alakjában. Ez nem játék... vadászat.

♫ Solo ♫ • Öltözet • ©

Lyrn & Beelzebub

Ki háborgatni mer legyen bátor, merész, vagy legyen az éjtünde.

Egy ideje már a tükörteremben rostokolok és lassan kezdem megunni a "riogatni akarok, de nincs kit" állást. Én időben megjelentem itt, úgy tűnik a kicsi éjtünde nem ismeri az időt, elég bátor ha eleve egy igen magas rangú démont rángat egy ilyen kis ügyhöz és ráadásul még késik is. Én szeretem a pontosságot, betartani meg inkább, lassan igencsak alá ássa magát a hölgy, vagy éppen alám ássa magát, az majd még elválik. Végül mégiscsak hallok kintről motoszkálást és persze érzem azt, hogy nem emberről van szó, most vagy a csinos tünde az vagy valakit jól helyre kell raknom, végül is mindegy. Nálam ugyan nincsenek fizikai fegyverek, sem kések, pisztolyok vagy dobócsillagok, bár az utóbbi igazán nem rossz. Én sokkal jobban bízok a képességeimben, nem szeretem az emberi fegyvereket, azok ellenünk is fordulhatnak ha megszerzik tőlünk, ám a képességeink a mienk, azokhoz egyedül saját magunknak van kulcsa.
Az éjtünde érkezésére elvicsorítom magam, kimondottan bizarr külsőm a mosolyra képtelen.
-Beelzebub nagyúr vagyok. Tedd le a fegyvered vagy azzal foglak megölni. - Ejtem ki rekedtesen a szavakat. Démoni külsőmmel hatalmasabb vagyok, mint átlag emberi alakomban így egy két mozdulattal töröm el a tükörterem berendezését mire odaérek a tündéhez. Lenézek rá vöröslő szemeimmel, majd előtte váltok vissza a 25 éves szívtipró szerepébe.
-Ha így támadsz a feletteseidre nem sokáig fogsz életben maradni. - Csak úgy tényként közlöm vele majd elvigyorodom. Nem öltem volna meg, dehogyis, ahhoz hogy is mondjam, túl értékes, míg meg nem kapom addig minden nő az, utána már nem számít egyikük sem. Lyrn azonban még nem volt az enyém és ha jól sejtem egy jó ideig nem is lesz, kihívás, ez tetszik.
-És most leszel oly szíves, hogy elmondod miért lettem iderángatva? Hogy mi az az eget verő probléma amit magad nem tudsz megoldani? - Nem éppen vagyok ma a legjobb formámban, a munkám szinte rám szakad, nem voltam egy jót biliárdozni sem a múlt hét vagy az azelőtti hét óta és Fionn is a nyakamra jár, mondjuk Ő mindig ezt teszi, ez valami angyali szokás lehet, idegesítő az egyszer biztos.
Körbe kémlelve sem érzek senki másnak jelenlétét így hát érthető, hogy furán nézek az éjtündére. Nem tudom mi okból vagyok itt ahol senki sincs rajtunk kívül.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊

Beelzebub & Lyrn

Az utam természetesen a tükörterem felé visz, hiszen azt a helyszínt jelölte meg az összes eddigi család, akik összedobták a díjamat. Persze azért nem célirányosan veszem arra az irányt azonnal, kicsit körbeszaglászom első körben, kicsit felmérem a terepet, hogy tudjam merre vannak az esetleges menekülő utak, hiszen nem tudom pontosan, hogy kivel, vagy mivel állok szemben. Könnyen lehet, hogy egy szimpla ember, aki még nem jött rá, hogy nem okos dolog gyerekeket riogatni a vidámparkban, de lehet más is... rosszabb és e miatt veszélyesebb. Pont ezért adtam le a jelentést a felsőbb köröknek is, hogy tisztában legyenek vele, ha itt valami durva dolog bújt meg, akkor arról ne csak én tudjak, hanem lehetőség szerint mások is. Ki tudja mikor kerülök nagy bajba, akkor legalább lesz, aki utólag felveheti a jegyzőkönyvet a véres hullám felett... Na jó, ennyire azért nem vagyok rossz véleménnyel a saját képességeimről.
A sötétbe olvadva mérem fel a terepet, hogy végül elérjem a célt. Nem kell sok, hamarosan már a tükörteremnél vagyok. Egyelőre csak kívülről mérem fel a terepet, de hamar érzem, hogy van bent más is, még hozzá egyértelműen olyan, mint én. Azt nem tudom meghatározni, hogy többen vannak, mindig csak maga az érzés van meg, jobban nem tudom meghatározni a létszámot, azt senki sem tudja. A kezembe kerül a pisztoly. Szolgálati fegyver, ha valami biztonsági őrrel találkoznék akkor se lenne gond, hiszen van rá engedélyem, mégis csak magánnyomozó vagyok a földi világban, pont ez ebben a szép. Más fegyver nincs nálam, legalábbis látható helyen nem. Azért ott van a nadrág alatt a lábszáramhoz kötözve még egy kés, speciális, éjtünde munka, ami nem csak a szimpla embereket bántja. Aztán persze egy másik pisztoly, speciális fagolyókkal, biztos, ami biztos. Csendes lépteim alig törik meg a csendet, nem biztosítom még ki a fegyvert, nem kéne lelőni mondjuk egy kósza beszökött gyereket vagy ilyesmi.
Amikor belépek azonnal kiszúrom azt, aki már odabent van. Mintha csak nem is próbálna meg rejtőzködni, és persze hogy eszem ágában sincs csevegéssel kezdeni. Démon... ilyenkor az ember, vagy is az éjtünde nem azzal szórakozik, hogy megnézze a léleklenyomatot, naná,hogy nem, mert túl erős ahhoz és veszélyes, ez így is jól látszik. Nem tűnik fiatalnak.
- Ne moccanj! Ki vagy? - egy mozdulat csak a pisztolyt rászegezem kibiztosítva immár. Határozottan állok meg előtte, minden izmom megfeszül, hiszen bármikor mozdulnom kell, elugrani, vagy a képességeimet alkalmazni a támadásra. Nem tudatom, hogy ki ő, csak akkor, ha a tudtomra adja, ha önként mutatja meg a léleklenyomatot.

Lyrn & Beelzebub

Hangosan szól a zene, szinte üvölt a hangszórókból, ha valaki magas poszton van és annyi a papírmunkája, hogy szinte tele lenne vele a Grand-kanyon, hát akkor valamelyest muszáj feldobni a hangulatot. A zene az, ami talán valamelyest érdemi fejlődése ennek a civilizálatlan, unalmas és igencsak degradált világnak. A régi törzsi zenék szinte képesek voltak a falra mászatni, de Mozart, ohh, igen, Mozart már valami volt. Ha nem lett volna angyal, akkor is befutott volna, mert a zenéi azok eléggé megtudták fogni az ember lelkét, vagy éppen annak a helyét. Manapság ezek a Hip-hop baromság, meg azok a lányos vinyákolások egyes magukat hímeknek nevezett egyénektől, nos, egyszerűen borzalmas, a Rock, Metál, még el is megy, bár az öreg klasszikusok maradnak a kedvencek. Pár száz hivatalos papír fedi most is az asztalomat és a padlót, a szőnyeget és a polcokat, azt hiszem a laptopomra is került belőlük, már érthető miért nem találtam eddig. Kissé fáradtan dőlök hátra a székben, szemeimet dörzsölgetem mikor érkezik az a bizonyos üzenet amire ma már nem vártam, hogy létezik az, hogy senki se ér rá a lentiek közül? Nem szeretem, ha munka közben zargatnak, vagy ha éppen bármikor is zargatnak valami igen egyszerű ügy miatt, mint a WC pucolás, bárki képes volna megcsinálni, de nem, rángassuk ki Beelzebubot az irodájából és a fullasztásig elhalmozott munkájából. Igen jóképű jelenlegi alakomban felállok az asztalomból és elindulok, hogy azt a borzalmasan nehéz ügyet elintézzem. De ha megint csak valami apróság amihez felesleges volnék hát lesz problémája az illetőnek, méghozzá elég nagy.
Nem sok időbe telik még megérkezem oda ahová "kirendeltek". Elég csak arra gondolnom, hogy mennyi munka vár még rám és persze, ha itt végeztem a jelentéssel is be kell számolnom Eldorien-nek, remek, ebbe is bele megy majd a fél estém.
A tükörterembe megyek majd ott várakozva magamról levetve fiatal álcám felveszem a jó öreg, megszokott démoni alakom, megjelennek a fekete tetoválás szerű mintázatok, a szarvak, a karmok és a fenséges szárnyak. A bejárathoz közeli tükör részhez lépek, hogy a következőleg belépő, érzékelésem szerint nem emberi lény azonnal azt lássa, ami most vagyok, ezt teszi egy több száz éves démonnal az unalom és a majdnem két napi folyamatos papírmunka. Ha nem volna humorérzékünk már igencsak magunkat égettük volna el. Nem igen foglalkozom a nagyon rangom alatta személyekkel,d e kivételesen tudok erről az éjtündéről akinek most "segítenem kell". Igencsak szemrevaló példány, és hát nem kicsit kelti fel férfi figyelmem. Talán épp ezért van az, hogy mégsem mondtam nemet a hívásra. Megtehettem volna, már hogyne, hisz ott van Fionn is, neki is épp ugyanannyi lenne küldeni valakit, mint nekem. De hát mégiscsak Lyrn-ről van szó, Fionn még a végén megrebegtetné a kis tollait és akkor nekem mi maradna? Áhh, jobb szeretem, ha a tollas nem kontárkodik bele a nő ügyeimbe.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊

Beelzebub & Lyrn

Van az, amikor nyomozol egy ügyeben és igazából fel sem merülne benned, hogy ennek köze lehet máshoz is, mármint a mi világunkhoz történetesen. Az utóbbi időben több furcsaságról is beszámoltak a vidámpark területén. Főként gyerekek, akiknek természetese kevesen hisznek és a jelenséget, ha jól tudom a híradások tekintetében elég ügyesen tussolták el a Diplomácia kaszt tagjai. Pontosan nem tudom, hogy kik, nem vagyok én olyan magas poszton, hogy mindenről informálódni tudjak, ellenben ettől még érdekelt az ügy eddig is, de miután tegnap beállított az irodámba egy felháborodott szülő immár tényleg közöm is lett hozzá. Elmondott mindent, a fia állítólag egy különös, szarvas lényt látott a tükörteremben. Mások is hasonlóról számoltak be, több szülő is összefogott, és dobták össze a díjamat. Nem fogom azt mondani, hogy nem kell a pénz, mert ha úgy vesszük, akkor egyébként is kutya kötelességem lenne utána nézni. Én nem vagyok vezető, nekem az emberi világban is rendezni kell az életemet és itt is meg kell oldanom, hogy miből lesz meg a betevő falat, no meg a ruháim teszem azt. Ezért jártam kicsit utána ennek az egésznek, de persze eszem ágában sem lenne csak úgy nappal betoppanni, mert az azért mégis túlságosan feltűnő lenne.
Az aurám sötét, aktiválva, úgy érkezem meg a célállomásra. Lepattanok a motorról, szinte beleolvadok az árnyak közé, így még a hófehér haj sem okoz gondot, az sem vonja rám a figyelmet, épp e miatt van az aura, hogy ilyen esetben még könnyebben rejtsen el. A hajamat nem fogom befestetni, büszke vagyok arra, aki vagyok, eszem ágában sincs elrejteni minden jelét az eredeti külsőmnek.
Egyébiránt üzentem... nem is akárkinek. Mármint nem is közvetlenül neki, inkább csak elég okos voltam ahhoz, hogy úgy intézzem, akkor jöjjek, amikor más nem ér rá. Tudom, hogy Wimhael jelenleg elfoglalt és ha ő tájékoztatta szépen a felettesét... aki tudtommal nem ér rá, valahol Kairo mellett tartózkodik, fontos ügyek miatt, akkor Beelzebub lesz a következő a fokon, akinek szólnak. Jó-jó persze benne van a pakliban, hogy ugraszt valaki mást, de tudtommal jelenleg épp a városban tartózkodik és talán kell neki is egy kis mozgás tér, egy kis kimozdulás. Tuti, hogy unalmas lehet folyton csak az íróasztal mögött ülni és várni, hogy mások mindent elintéznek helyetted. Úgyhogy, ha van egy kis mázlim, akkor majd betoppan és egy kicsit besegít. Nem lenne rossz, már csak azért sem, hogy kicsit megmutassam magamat. Tudom én, hogy nem lehet könnyen feljebb jutni, nem úgy megy, hogy beajánlanak, főleg nem a férfiak tesztoszterontól fűtött világában, úgyhogy máshogyan kell felhívni magamra a figyelmet és pont ezen munkálkodom. Irány a vidámpark, a sötét és kihalt vidámpark, ahol maximum kósza biztonsági őr ügyködik, ami engem nem érdekel különösebben, a tükörterem a cél, no meg, hogy kicsit körbekémleljek.

Fun Station

Egyszerűbben fogalmazva vidámparkról van szó. Főként persze gyerekek járnak ide, vagy ők a szüleikkel, de a bohó felnőtteknek is kiváló hely. Van minden, ami általában egy vidámparkban fellelhető, a dodzsemtől, az óriáskeréken át, a sima céllövöldéig. A téli hidegebb időkben természetesen a terület nagy része zárva van, de ilyenkor is van néhány épület, melyek ugyanúgy üzemelnek a belső helyszínekkel, fedett pályákkal, no meg ilyenkor a kinti tó jégpályává van alakítva. A vidámpark 10-től 22-ig van nyitva, de időnként akadnak rendkívüli éjszakai nyitvatartási idők is külön programokkal évente néhány alkalommal.

írta Caryeth

Tárgy: Re: Fun Station (Station Island)

» Régi bútorgyár (Staten Island)