Yankee Stadion

Tárgy: Re: Yankee Stadion Vas. 6 Dec. 2015 - 7:41

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Yankee Stadion Pént. 4 Dec. 2015 - 7:54

Caryeth & Ellael

Záró

*Elmosolyodom Caryeth vallomásán, valóban a bíróval volt elfoglalva de nem úgy tűnt mintha komolyan férfiszámba vette volna, bár azt próbálta elhitetni velem. van egy kósza érzésem ezzel kapcsolatban de már nem hozom szóba, elraktározom inkább más időkre, a barátságunk nem áll olyan magaslatokon, hogy eziránt érdeklődjem. Ha nem jön közbe semmilyen világvége a közeljövőben, tényleg gondolkodni fogok valamilyen játékon amelyben összehozhatjuk a fajainkat, már csak azért is, hogy megismerjük egymást, amolyan csapatépítő tréning gyanánt. Sajnos már érezzük mindannyian azt, hogy valami közeleg, baljós érzésben nincs hiány és ha bekövetkezik, szükség lesz a feltétlen összefogásra a renden belül. A mai nap amolyan béke szigete és meg is hagyom annak, épp ezért a mókára és a szórakozásra helyeztem a hangsúlyt egész idő alatt, Eldorien megtréfálása is ezért kapott kiemelt helyet. Caryeth mér könnyedén nevetgél, azt persze nem gondolom, hogy lesz belőle akkora bohóc mint belőlem, de sikerült felcsigáznom az érdeklődését, a szívem fölé helyezett kézzel hajtok fejet az ígérete előtt köszönetképp. Mindezek után belekerülünk a nagy viharba, a fotósokat és az újságírókat másképp nem lehet jellemezni, viszont a nagy kavarodás miatt gyorsan eltelik az a pár perc míg a középpontban vagyunk, végül azért sikerült minden inzultus nélkül kikísérnem. *
-Ó, kérlek, fogd vissza magad, rontaná az image-ómat.
*Megjátszott rémülettel kérem tőle ezt a kis kiváltságot, mintegy megkoronázva a mai napot. Igazán jól éreztem magam, s ha nem erősítene meg a szavaival akkor is hinném, ő is. Ennek kifejezetten örülök, nem szívesen búcsúztam volna el tőle rossz szájízzel, de így azért még is csak jobb. Boldog mosollyal fogadom a megerősítést.*
-Ennek igazán örülök, az ismétlésnek pedig úgy szintén, tudod én nem vagyok semmi jónak elrontója.
*Végül besegítem őt a limuzinba, nem mintha ügyetlen lenne de így illik és én sosem hagyom ki az alkalmat amikor egy aprósággal is hódolhatok a női nem előtt. A sofőr oda viszi ahova kívánja, a legteljesebb kényelemben. Jómagam pedig egy másik kocsival igyekszem vissza a toronyba. A mai nap véget ért, s bár az eredeti támét hanyagoltuk, úgy hiszem tartalmas volt a mai találkozás. *

//Egyszerűen imádtam! cheers

Bonyolultan pedig isteni színjáték volt, minden tekintetben egyetértek, ismétlés és az élmények fokozása Eldorien társaságával. jupee

Na és akkor az ígéret! Zúzmara és sompolygás! esos

//

Tárgy: Re: Yankee Stadion Kedd 1 Dec. 2015 - 16:36

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

- Inkább sporttudásomban. Hát látod, most is a bírót... figyeltem. - a bírónál még kissé felfelé is ível a hangsúlyom kérdőn, hogy egyáltalán most jól mondtam-e, mert nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jól emlékszem. Ennyit rólam és a sportokról. Nem passzolunk össze, nem hiszem hogy én lennék a tökéletes csapatkapitány. Vannak dolgok, amik mennek nekem,a vezetés is még csak-csak, legalábbis remélem, de a sport nem az én asztalom. Persze nem is kérdés, hogy ha Ellael kidolgozna egy játékot nekünk mitikusoknak, akkor biztos, hogy részt vennék benne, mert egyrészt őt megtisztelném vele, másrészt talán még érdekes is lehet, és talán minden esetben igaz az, hogy egészen más valamit csinálni, mint ha csak elmondják a szabályokat. Lehetséges, hogy a baseballt is jobban megértem majd, ha ne adj isten oda jutok, hogy kipróbáljuk a hamburgerezés után immár Eldoriennel együtt.
-Jól van, kérésed számomra parancs. - könnyeden nevetek fel, hiszen már csak elképzelni is elég különleges azt, hogy Eldorien orráról apró jégcsapok lógjanak. Biztosan nem tartana sokáig, ahhoz sok energiát kellene belefektetnem, főleg hogy a közelében mindig elég meleg a levegő. No igen ellentétesek vagyunk mi ketten, még az időjárás is ellentétesen viseljük, nem véletlenül nem tartózkodunk egy helyen csak úgy ketten. Én a nyarat nem bírom jól, ő ellenben nem hiszem hogy jól érezné magát mondjuk Alaszkában, nem lenne belőle jó sarkkutató, biztosan istentelenül fázna még vastag nagy kabátban is szegény, én ellenben egy olyan északi helyen biztosan nagyon jól érezném magamat.
Az eseménytől lassan elhátrálunk, hiszen most a fiú a lényeg, nem pedig mi. Mi csak körítésnek vagyunk itt és az egy-két fotó miatt, ami már elkészült. Az övé a főszerep és persze a boldogság, hogy megkaphassa az aláírásokat és persze élvezhesse az élményt, amit nekünk hála kapott, még ha Ellael át is ruházta rám az érdemet.
- A nagy közönség összezavarása soha sem volt ínyemre, megcáfolnám, bár tudod mennyire kedvellek, kénytelen lennék csak a barátomként emlegetni, és talán visszafognám magamat, hogy ne ejtsem el, hogy mennyire oda vagy az unikornisokért. - széles mosollyal hagyom, hogy terelgessen. Ebben Ellael sokkal gyakorlottabb, hiszen én ritkán szoktam a nagy közönség elé állni és főleg nem szeretem a villogást, de ezúttal még ez is belefér. Néha lehetnek ilyen különleges alkalmak és ez most pont az egyik ilyen volt és jól éreztem magamat, sőt mondhatom régen éreztem magam ilyen jól. Még sem akarnék efféle pletykákat és még csak nem is egyedül magam miatt. Netán még olvasni valaki más is az újságban, akit... nem akarnám hogy meglássa és el is higgye. Magam sem tudom, hogy miért. Talán a én jégszívemet is van, aki képes kissé megolvasztani? Csak még magam sem tudom, hogy ennek van-e értelme.
- Nem, tökéletes volt Alexander, remekül éreztem magamat, remélem te is. Azt hiszem mondhatom, meg kell máskor is ismételnünk. - a mosolyom töretlen és persze most az emberi nevét használom, nem tudom pontosan, hogy a testőrei vajon mind közülünk valók-e. Ellael szerezi köztudottan az emberek társaságát, egyáltalán nem kizárt, hogy az itteni emberei között is lehetnek szimpla halandók is. Lassan bekanyarodik a limuzin, mi pedig beszállhatunk. Véget ért ez a csodálatos kis élmény, és tényleg jól éreztem magamat, nem csak tiszteletből mondom ezt, ez talán egyértelmű a mosolyomból. Minden bizonnyal a limuzin vagy a szállodáig visz, vagy egyenesen a térkapuhoz. Ez a két lehetőség van, mivel még én magam sem döntöttem el, hogy most azonnal indulok vissza, vagy egy estét maradok, hogy ne kelljen taxizgatni Kínában is, azért mégis csak elfáradtam és összességében kedvelem New Yorkot.

//Köszönöm szépen a játékot, valami fenomenális volt! Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszúra nyújtjuk a baseball meccset és hogy ilyen tartalmas lesz. jeeee

Már csak hambizni kell:D szeret2

//

♫ A million voices ♫ ◊ Aktuális viselet ◊

Tárgy: Re: Yankee Stadion Szomb. 28 Nov. 2015 - 20:12

Caryeth & Ellael

-Miért? Nem bízol magadban?
*Kérdőn megemelem a szemöldököm a hamiskás mosolyom mellé, Caryeth vezető alkat, mindenki hallgat rá, erős kezű de nem öntörvényű. Miért ne lehetne csapatkapitány? Csak ki kell találnom a mitikusok játékát, nem olyan ördöngösség, elvégre J.K. Rowlingnak is sikerült. Kicsit többfelé kell gondolkodnom, de ha már így felvetettük az ötletet, ne futamodjunk meg azonnal egy kis akadálytól. Nem tudom melyik keményebb dió, kitalálni egy sportágat a különleges lényeknek vagy jegelni Eldorient farmerben, hamburgerrel a kezében. *
-Csak ilyen picikék, helyesek. *Mutatom két ujjamat egymástól két-három centire eltartva.* -Elintézem. *Egyezem bele mint egy gyerek aki bármit megígérne csak megkapja a hőn áhított kisautót. Már-már elképzelem Eldorient zúzmarás borostával, értetlenül bámulva minket, hogy mi a jófene történt, mielőtt felizzik benne a harag és leolvasztja az összes jeget magáról. Eszembe jut még más is, mondhatni evés közben jön meg az étvágy és így vagyok az ötletekkel is, de azt majd egy későbbi alkalommal tárom Caryeth elé, nem biztos, hogy örülne annak ha hóágyúnak használnám. Talán meg kellene várnom a telet és azt, hogy az időjárás elintézze a havat, és akkor lehet hóembert építeni. Az is biztosan van olyan jó móka mint a baseball hármasban, azon vitázva, hogy kinek volt igaza, a szabályok ismerete nélkül. A gyereke mindenesetre jól szoktak szórakozni. Caryeth megszólítása végtelen örömmel és melegséggel tölti el a szívemet, a mosolyom is lágy és szelíd lesz tőle. Nem sokszor találkoztunk de jól megértettük egymást, mindezt az összetartozást most barátságnak nevezni, az eddigi kapcsolatunk megkoronázása. Ebből a szempontból elég zárkózott vagyok, nem hiszem, hogy valaha lesz mással is olyan közeli és bizalmas kapcsolatom mint Konoval, az a barátság egészen más, máson alapul, már azelőtt barátok voltunk, hogy kasztvezetővé választottak volna, még Miamar előtt. Ezt Caryeth is minden bizonnyal tudja, mégis a barátjának nevezett, számomra újabb lépcsőfok az összetartozás terén és nagy becsben fogom tartani. Tudom, hogy bármiben számíthatok rá de nem fogok ezzel visszaélni.
Odalent nagy kavalkádba érkezünk, én már megszoktam de nem tudom Caryeth hogyan viseli ezért próbálom minél távolabb tartani tőle a fotósokat azon felül, hogy az általam megbízott testőrök is védenek minket. Ez megszokott, egyáltalán nem feltűnő ennyi hiéna közelében, hogy bizonyos személyek fekete öltönyösök karéjában halad tovább. Az öltözőben már nagyobb a nyugalom, erről a rendezők gondoskodtak, a csapatnak sem tesz jót ha mindenki betódul az öltözőjükbe, és most úgy sem ők a fontosak. A fiú határtalanul boldog és látom a sárkányom is őszintén örül, talán kedvet csináltam neki az ilyen nyilvános jótékonykodáshoz, ha mégsem, legalább volt egy jó napja amire minden bizonnyal sokáig fog emlékezni. Ráhárítom hát a srác háláját amit szerencsére nem a kezének felfalásával és öleléssel old meg, de így is eléggé ugrálós kedvében van, ami nem is csoda. Az a labda már most sokat ér, aláírva pedig vagyonokat lehet vele keresni, az unokájának pedig még többet fog érni, de remélem soha nem kerül eladásra. Számomra inkább eszmei értéket képvisel, a srác szüleit látva pedig van remény arra, hogy nem a családi kasszát gyarapítja majd. Caryeth beszólása nevetésre ösztönöz, néhány újságíró felfigyel rá, minden bizonnyal kíváncsiak, hogy mit mondhatott a szépséges hölgy a mellette álló, még öltöny nélkül is úriembernek látszó férfinak. Na ebből holnap szép cikk lesz.*
-Helyes, úgy is le akartam már cserélni a festményeimet. Egyébként kíváncsi vagyok arra hogyan viszonyulsz egy olyan hírhez melyben a legújabb barátnőm vagy. Eloszlatnád a kétség felhőit gondokkal ráncolt homlokom felett?
*Az én mosolyom ezúttal is szélesebb mint a sárkánykirálynőé, finoman megfogom a karját úgy könyök tájékon és lassan elkezdek vele hátrafelé araszolni. A mór megtette kötelességét, a mór mehet, szóval mi is megyünk, hogy kikerüljünk a véletlen hozta kötelező figyelem középpontjából, s míg Caryeth hüledezik, addig ajtót nyitok és a testőrök koszorújával ölelve kivezetem őt a folyosóra. Ott persze belekerülünk a kint maradt fotósok tömegébe, de precíz és összeszokott munkával kimentenek minket. A mélygarázs felé terelnek, olyanok vagyunk mint egy hercegi pár, vagy az elnök és a felesége.*
-Hogy érzed magad First Lady? Nem volt túl sok?
*Immár a nyugalom és béke szigetének közepén állunk a testőrök tőlünk távolabb figyelnek, sötét limuzin kanyarodik elénk.*

Tárgy: Re: Yankee Stadion Csüt. 26 Nov. 2015 - 10:38

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

Talán néha még mi is megtehetjük azt, hogy nem a komoly témákat vesszük terítékre. Miért is ne? Végül is a komoly témák lehetnek néha kevésbé fontosak, így is az életünk nagy része ezekről szól, az enyém legalábbis mindenképpen, az övé talán néha nap egy fokkal kötetlenebb. Jól érzem magamat, hogy ez most egy ilyen pillant, hogy most egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát és nem foglalkozunk semmi mással. Még a meccs is jó, pedig nem vagyok kifejezetten sport párti és már arra is fény derült, hogy a szabályokkal sem különösebben vagyok tisztában. Most se mondanám, hogy túlságosan érdekelne, ami a pályán folyik, maximum visszafogott szinten, de nem is ezért vagyunk most itt elsősorban, nem most fogom megtanulni a baseball szabályait, egyébként is kivételesen viselkedhetem úgy, mint egy korombeli nő, megnézhetem magamnak szimplán a játékosokat, bár valahogy... egyikük sincs olyan jó kiállású, mint egy bizonyos rendőr.
- Máris csapatkapitány? Érdekes ötlet. - mosolyodom el, na nem mintha egyébként nem lenne bennem meg a kellő versenyszellem, mert egyébként ebből nincs hiány, de ettől még a sport nem az én világom és bár Ellael a Tudomány vezetője, ettől még nem hiszem, hogy tényleg ki tudna találni egy olyan sportot, amit mindannyian játszhatnánk, még hozzá a mitikus alakunkat felöltve. Azt hiszem ez hamar káoszba fulladna és valahogy megfelelő szabályokat se tudnák kihozni a dologból bármennyire is szeretnénk.
- Lógjanak apró jégcsapos is az orráról? De csak akkor, ha elintézed, hogy farmerban jöjjön hamburgerezni és baseballozni. - végül is miért ne? Eldorien bár nehezen engedi el magát, de végülis egy kis móka talán még neki sem árthat, én pedig szívesen megteszem, mert miért is ne? Igaz, hogy elmúltunk nyolcszáz évesek, de időnként elengedhetjük magunkat jobban is a megszokottnál, különben félek tőle, hogy mi is úgy végeznék, mint Miamar, nem lenne annak jó vége.
- Ez mindig is kölcsönös volt drága barátom. - igen azt hiszem ezt kimondhatom így is. Barátok vagyunk, ha nem is én vagyok a legközelebbi barátja, de attól még azok vagyunk, másképp nem is támaszkodhatnánk egymásra. Mindegyikünknek meg vannak a maga ellenségei, a maga nehézségei és én nem hiszem, hogy ezt mindig egyedül kellene megoldanunk, néha szükség van rá, hogy valaki közben mellettünk álljon és tanácsokat adjon, még ha nem is tud mindent megoldani helyettünk, én pedig nem terhelhetem minden bajommal Laylaht. Tudom, hogy fontos vagyok számára, mint testvér, de ettől még nem akarom őt sem minden ügyembe bevonni, hiszen mégis csak fontosabb számomra annál, mint hogy még ezzel is terheljem őt. Valahogy könnyebb a nagyobb terheket olyanokra hárítani, akikről tudod, hogy könnyebben elbírják őket és Layla erős, de a lelkes sokkal tisztább, mint hogy minden nagyobb bajba bevonhassam őt.
Az utolsó szavaira csak bólintok, hogy aztán elinduljunk kifelé és persze lefelé az öltözők felé. Biztos vagyok benne, hogy a fiú, aki a jutalmat kapta felettébb boldog már most, pedig még talán ő is csak a várakozásig jutott el. Az emberek apró örömei és én pont hogy ezt szeretném most látni és kiélvezni, azt hiszem tökéletes zárása lesz majd ennek a napnak és jól is sejtem. A fiú széles mosolya, az izgatottan cikázó tekintete, a még benne megbúvó gyermeki lelkesedés, ami reméljük egy ideig még megmarad az én lelkemet is megfiatalítja, ha csak néhány percre is. Mosolyogva nyújtom a kezemet a fiúnak, amikor Ellael bemutat neki.
- Igazán gratulálok fiatalember, örömömre szolgál megismerni és persze, ahogy látom rendkívül örül a lehetőségnek. - a csillogó szemek, amiket rám emel. Komolyan attól tartok, hogy a végén még megölel és az azért mégis csak furcsa lenne, de szerencsére eddig nem jutunk el. Talán ha még fiatalabb lenne, akkor erre is lenne esély, de szerencsére nem fordul meg a fejében, hogy túlzásba essen. Aztán már csak óvatosan tolom meg a hátánál, hogy induljon csak előre az öltözőbe, mi pedig majd itt megvárjuk. Egy-egy fotóra azért a szükséges mosolyomat még odavillantom, de aztán már az övé a terep, hogy bezsebelje az aláírásokat a labdára. Ha jól sejtem nagy becsben tartja majd és reméljük, hogy sosem jut el olyan komor felnőtt szintjére, aki egy ilyen csodát képes lesz pénzre váltani, mert bizonyára sokan lennének, akik sokat fizetnének most ezért a labdáért. A szüleire pillantok, akik természetesen elkísérték, nem látom őket tisztességtelennek, talán nem veszik majd el tőle, hogy akár ők maguk értékesítsék.
- Igen. Azt hiszem a labdád jó helyre került, remélem azért örülsz neki, majd kapsz helyette porcelán unikornist, akár kettőt is! - a mosolyom nem csökken, de persze csak ugratom, hogy mi is elfoglaljuk magunkat valamivel, amíg a fiú élete jó eséllyel egyik legnagyobb élményét éli most át.

♫ A million voices ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Yankee Stadion Hétf. 23 Nov. 2015 - 19:22

Caryeth & Ellael

*Nos, talán legközelebb nem egy szórakoztató programot kell szerveznem ha fontos dolgokat szeretnék megosztani a kör egyik tagjával. Úgy gondoltam korábban, hogy nem kell annak olyan száraznak lennie, találkozunk, leülünk, elmondom, ő meghallgatja és integetünk egymásnak. E helyett semmit nem beszéltem meg vele amit szerettem volna, viszont remekül érezzük magunkat, és sok minden másról volt szó Párizs helyett. Megtudtam, hogy valaki vagy valakik a cége ellen szervezkednek, szereti a koktélos napernyőket gyűjteni, jól áll neki a nadrág és a baseball sapka, tud őszintén, bájosan, jókedvűen nevetni, nincs problémája a forró kutyával, azonkívül tetszik neki az egyik bíró. Sikerült megbeszélnünk egy újabb könnyed szórakozást és vitathatatlanul nagy kihívást Eldoriennel kapcsolatban, meghívattam magam Azurnahba ahol azon kívül, hogy jól el leszek csépelve még meg is csiklandoz. Igazán termékeny volt a mai délután.*
-És meg is fogom találni, te leszel az egyik csapatkapitány.
*Ezek után már csak Eldorient kell rászoktatni az ilyen kikapcsolódásra, legyen ez egy újabb feladat azok között amit mi ketten vállaltunk magunkra Caryeth-el, Eldorien dolgát megkönnyíteni. Hallgatólagos megegyezés ez köztünk, nem beszéltük meg, egyszerűen csak így alakult, ahogy sok minden más is az elmúlt évszázadokban. ebben természetesen igazat adok neki, ahogy abban is amit Eldorien vehemens tulajdonságáról mond. azt azért megnézném milyen amikor az elementál kétszer pipul be egymás után. Összeráncolt homlokkal merengek az elképzelt jeleneten majd Caryeth felé fordulok és mint aki titkot oszt meg vele….*
-Megtennéd ezt nekem mégis? Mondjuk a szülinapi ajándéknak.
*Furcsa kérés lehet, mert nem igen ünnepeljük a születésnapjainkat, egyrészt azért mert sokan már nem emlékeznek rá, nem tartjuk számon csupán hozzávetőlegesen az évek számát, másrészt sosem merült fel ennek a lehetősége, nálunk az ajándékozás más alkalmakhoz kapcsolódik, teszem azt; csak úgy. Én sem tudom melyik hónapban születtem és annak melyik napján, szóval akár lehet akkor is a szülinapom amikor elhívjuk Eldorient baseballozni, Nagyon kíváncsi vagyok milyen képet vág amikor az arcába szakad egy jégfuvallat. *
-Dehogy. Mindez puszta bók, dicséret a részemről, igazán csodállak.
*Gyorsan visszakozom, bár látni rajta, hogy nem vette a lelkére, s, hogy szavaimat valóban annak érezze amik, őszinték, az utolsó szónál könnyedén fejet is hajtok. Mindez nem megalázkodás hanem tisztelet, a legmélyebb és legőszintébb, nem tartom degradálónak magam felé. A fejem kissé oldalra fordítom és úgy tekintek rá, végül elmosolyodom. Igazán kedvelem a sárkánykirálynőt, és a mai napon olyan oldalát ismertem meg amit eddig rejtegetett, ki tudja miért hiszen előnyös és bájos, persze lehet, hogy pont ezért. Megtisztelve érzem magam, hogy velem megosztotta. A sors még a kezemre is játszik, azzal, hogy eldönti a meccs végeredményét, így Caryeth nem csak a kivételes társaságommal gazdagodott ma hanem egy sikerélménnyel is, hiszen az ő csapata nyert. Mondhatnám szűz kéz mindig nyer. Engem viszont a rendező hív magához, hogy lebonyolítsuk végre a mi kis reklámunkat, amíg ezt szervezem Caryerth maga marad és örülhet. Nem sokkal később kérem, hogy jöjjön velem, az ajtónál várom s mikor kilép, óvón felemelem a karom a háta mögött de nem érintem. csupán úgy tűnik mintha átkarolnám.*
-Eddig is őszinte volt Madeline, a legőszintébb.
*Ezek után nem marad más hátra mint előre, az én arcomra is felkerül a szokásos bohóc mosoly, amit a nyilvánosságnak tartogatok. Végigmegyünk a folyosón, le a lifttel egészen az öltözőket rejtő folyosóig. Mivel nem vagyunk egyedül, rajtunk kívül az általam iderendelt biztonsági szolgálat két embere is kísér minket, nem szólok egy szót sem, csak akkor ha Caryeth kérdez. Én már tudom mi vár ránk odalent, ahogy kinyílik az ajtó vakuk villognak a szemünkbe, hírt kaptak, gondolom nem véletlenül. Nem, ezt most nem én intéztem így. a fotósok karéjában némi felvigyázóval ott áll a fiú aki lehet vagy tizenhat éves, kezében a labdával, csillogó szemekkel, még most is hitetlenkedő bárgyú vigyorral az arcán. Tudja, hogy mit intéztem el, csak azt nem , hogy mindez Miss Madeline de Skhinell érdeme. Még mindig óvom Caryeth hátát a karommal és úgy terelgetem őt a fiúhoz akinek azonnal kezet is nyújtok.*
-Hello! Alexandre Montgomery vagyok, a gyönyörű hölgy pedig Miss Madeline de Skhinell, neki köszönheted azt, hogy most itt vagyunk, az ő ötlete volt.
*Galádul rá hárítok minden felelősséget és mosolygok míg vakuk legalább ezerszeresen meg nem örökítik a srác döcögő bemutatkozását, amiből kiderül, hogy Barnaby Craig Lando-nak hívják de mindenki csak Craig-nek szólítja, és hálálkodását amivel Caryethnek fejezi ki köszönetét. Ha Caryeth is a kezét nyújtja, a srác minden bizonnyal majdnem felfalja azt boldogságában. Együtt kísérjük be a fiút az öltözőbe ahol szerencsére egyetlen pucér feneket sem látni, viszont ott van az összes játékos az edzővel együtt és ahogy elnézem mind aláírásra készülnek. Mögöttünk már csak néhány kivételezett újságíró és fotós tolakodik be, tőlük is védenek minket az embereim.*
-Azt hiszem mi itt kicsit háttérbe is vonulhatunk.
*Súgom a sárkánykirálynő fülébe míg a srác örvendezik, már-már tapsikol örömében.*

Tárgy: Re: Yankee Stadion Szomb. 21 Nov. 2015 - 21:21

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

Jól szórakozom és biztos vagyok benne, hogy a mi kis barátságos meccsünkön is jól fogok majd szórakozni, ehhez igazából cseppnyi kétség sem férhet. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is úgy istenigazából minden áron győzni akarna, inkább lesz ez barátságos mérkőzés, afféle döntetlenszagú vetélkedés, mint tényleges harc, hiszen nem akarjuk megsebesíteni a másikat még véletlenül sem, én legalábbis őt biztosan nem és most nem is arra gondolok, hogy netán erősebb lennék tőle. Ellael jó harcos, láttam őt küzdeni, amikor az apám... Tudom, hogy milyen mértékben sérült meg, de ez nem azért történt, mert nem lenne elég erős, sokkal inkább azért, mert túl nagy volt a túlerő ellenünk. Nem is akarok ilyesmire gondolni, hiszen ez a nap most a jó kedvről szól és a szórakozásról és én eképp is kezelem.
- Így van és ezért is próbálunk tenni, minél többet. - mosolyodom el, hiszen mellette állok ebben. Eldorien vállán nyugszik talán a legnagyobb teher, ha lelki szempontból nézzük. Persze a mi dolgunk sem könnyű, de az ő kezében néha olyan döntések nyugszanak, amikre nem biztos, hogy rajta kívül más képes lenne egyáltalán és nem is várjuk el tőle, hogy mindig tökéletesen nyújtsa azt a bizonyos 100 %-ot, sőt kétlem, hogy bármelyikünk ellenkezne, ha néha ne adj isten segítséget kérne, de ő nem az a típus, aki valaha is megtenné ezt. Eldorien túlságosan erős és túlságosan kemény jellem, nem fogja elismerni soha se, hogy ne adj isten kellene neki valaki, aki esetleg a segítségére van.
- Ez biztos és végül is te vagy a tudomány feje, az a dolgod, hogy mindenre megoldást találj. - mosolyodom el, még ha egyébként ez egy ilyen lehetetlen sport is, amit tényleg úgy vélem képtelenség lenne fedél alá hozni, arról már nem is beszélve, hogy nem tudom lenne-e olyan, akit ez rajtunk kívül még érdekelne egyáltalán. Nem tudom, komolyan nem... de aztán persze ki tudja, kipróbálni azért érdemes, biztosan szórakoztató felüdülés lenne ebben a mostanság egyébként is feszültségtől átitatott időszakban.
- Attól csak még jobban bepipulna, ha a képébe nyomnék egy jégfuvallatot. - nevetek fel, már csak a képtelen helyzet elképzelése végett is. Nem tudom, hogy egyáltalán ki tudjuk-e vitelezni ezt a kis manővert, de azért mégis csak érdemes lenne megpróbálni. Őszintén remélem, hogy rá tudjuk venni Eldorient egy efféle kis szórakozásra, biztosan meg lenne benne az élvezet, hiszen már ez a baseball meccs is remek, amit nem gondoltam volna először. - Tényleg? Tőlem jobban tartottál, mint Eldorientől? Ez nem tudom, hogy rám nézve most sértő megjegyzésnek minősül-e. - oh persze a mosolyomból láthatja, hogy komolyabban nem veszem zokon a dolgot. Talán tényleg néha jóval komolyabb vagyok, mint Eldorien, de azért őt sem kell félteni, tüzes jellem, aki azért általában elég könnyen felkapja a vizet, azért vele is óvatosnak kell lenni. A pályán viszont közben folynak az események és azt hiszem lassacskán majd jön az a bizonyos fotózkodás is.
Az eredményt látva tőlem szokatlan lelkesedéssel csapom össze a tenyereimet magam előtt és már épp lelkesednék, amikor kopogtatnak és úgy tűnik, hogy most nincs idő komolyabban és hosszabban kiélvezni a dolgot, legalábbis vele nem, pedig eszem ágában sem lenne látványosan tenni, mégis csak egy olyan meccsről van szó, amire eddig igazából alig-alig figyeltünk oda.
- Hát persze, menj csak bátran. - széles mosollyal figyelem a lent ünneplőket. Az emberek tényleg képesek ilyen apróságoknak is úgy örülni, mintha minimum a mennybe mentek volna és ezt tényleg jó látni, valahogy az én jeges szívemre is képes tavaszt és örömöt hozni. Csak akkor fordulok meg újra, amikor meghallom a szavait. Aprót bólintok és ekkor már leveszem a fejemről a sapkát, csak a mez maradt, amit tőle kaptam.
- Máris jövök! És most még a mosolyom is őszinte lesz. - igen gyakori nálunk, hogy tökéletes álmosollyal az arcunkon jelenjünk meg egy-egy ilyen eseményen, és most még arra sem gondolok, hogy talán lesz olyan, aki számára meglepő lesz az itteni jelenlétem, de hát miért ne lehetne olyan magángépem, amivel akármikor átruccanhatok egy másik kontinensre egy szimpla baseball meccs miatt, nem igaz?

♫ A million voices ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Yankee Stadion Szer. 18 Nov. 2015 - 18:42

Caryeth & Ellael

*Csak egy halk „cöhh” ugrik ki az ajkaim között a figyelmeztetésre és a szélesedő mosolyra. Mindketten bízunk magunkban annyira, hogy ne feltételezzünk a másiktól győzelmet, minden bizonnyal szép kis mérkőzés lesz köztünk, csak ne röhögjük magunkat halálra, az bizony patthelyzet lenne. Caryeth jó kedve ennek az előszele, már az is komoly előrehaladás, hogy nem fordult sarkon amikor a valóságban szembesült a ténnyel, itt bizony baseball meccset fog nézni, pláne amikor a kezébe nyomtam a mezt és a sapkát. Igazán helyes benne, amúgy sem néz ki többnek húsznál, de abban tényleg olyan mint egy diáklány aki az egyetemista csapatának megy szurkolni. Ki hinné, hogy micsoda erő és tartás lakozik a mélyben, milyen elszántság a csinos pofi mögött. Mindig is csodáltam és gyakran nem csak gondolatban fejet hajtottam előtte ha csak kicsit is eszembe jutott a múltja. Nem lehetett könnyű az első kör vezetőjévé előlépni egy olyan apával a háttérben akit mindenki megvetett és félt, vele szemben mondhatjuk az én utam ki volt taposva. Eldorien feladataihoz képest az enyémek semmisnek tűnnek, azt nem mondom, hogy könnyű mert sosem volt az, de lényegesen kevesebb stresszel jár, ebben a sárkány királynőnek igaza van, épp ezért kellene néha kilépni az árnyékból neki is és süttetnie magát a napfénnyel. Igaz, már így is elég forróság van benne, elég egy rossz szó és kipattan a szikra.*
-Igen, más a dolga. Nekünk pedig az, hogy neki könnyebb legyen.
*Maximálisan osztom Caryeth véleményét, de nem tudom megtagadni önmagam, a sajátomat is hozzáteszem. Tudom, hogy ő is aggódik csak nem mondja ki nyíltan, mindannyian ezt tesszük, ki ki a maga módján, ezért senkit nem lehet kárhoztatni, nem csak az emberi lélek ilyen. Ám mi sokkal többet vesztettünk, a hosszú élet nem mindig jár előnyökkel, és hiába próbáljuk az érzelmeinket távol tartani az emberektől, azok mindig megtalálnak minket, és nem avathatunk be mindenkit. Együtt élünk az elmúlással, a veszteségekkel, a halállal és az élettel, annak minden kínjával. Szükségünk van arra amit most Caryeth-el csinálunk, egy kis lazítás amit mással is meg kell osztanunk, elginkább azokkal akik hozzánk a legközelebb állnak. Talán Hendialát is elhozom egyszer egy meccsre, biztosan édesen ugrálna ha nyerne a csapata. Ha tudnám min járnak Caryeth gondolatai, büszke lennék magamra amiért arra felé tudtam terelni, de nekem is megvannak a magam fura gondolatai amiket meg is osztok vele. bár az enyémeket nehezebb kivitelezni.*
-Mondtam én, hogy könnyű lenne? De minden bizonnyal már a tervezés is szórakoztató.
*Őrül ötlet, de még több őrültséget felvet. Egyszer esküszöm megoldom és akkor majd caryeth elé állok vele. Addig is a könnyebben kivitelezhető dolgokra kell koncentrálni, teszem azt Eldorienre. Jómagam nem hiszem, hogy az elementál bármit is tönkretenne, de biztosan nagyon mérges lenne ha valami nem úgy sikerül ahogy tervezte. Eldorien nem tud veszíteni.*
-Ugyan Caryeth, amíg te a közelben vagy nem lehet gond, könnyedén lehűtöd a pasast. *Elképzelem, igen nekem is megjelennek a képek a közös játékról amit még én is csak elméletileg ismerek, sosem volt ütő a kezemben, egyszerűen csak megfogott ez a játék, nem tudom miért de sokkal több értelmet látok benne mint a fociban, főleg az amerikaival szemben ahol magukra aggatnak mindenféle páncélt és egymásnak esnek. Bár az még mindig közelebb állna a mitikus lények képességeihez. Nos ha elképzelem, hogy mit kezdene egy dzsinn a tojás alakú labdával……..* -Hogy őszinte legyek Caryeth, tőled jobban tartottam, de kellemesen csalódtam…..állnak? Ó, a szurkolók. Akkor fontos dobás jön.
*A pálya felé fordulok és elfogyasztom az utolsó falatomat, majd jön a dobás, az ütés, megint futás és kész, vége. Egy hosszú pillanatra bennem reked a levegő, bár az egész csak játék, mégis most úgy érzem magam mint Eldorien akinek épp kiesett az ütő a kezéből. *
-Azt hiszem nem kellene többet fogadnom. *Az eredményjelző táblán Caryeth csapatának neve villog a győztes oldalon.* -Nos, nem kellemes hazai pályán veszíteni, de……
*Bármit is akartam mondani már nem fejtem ki, kopogás szakít félbe. Valószínűleg hamarosan fotósok kereszttüzében találjuk magunkat, és még le is kell érnünk az öltözőbe.* - Megbocsátasz egy pillanatra? Addig örülj. *Szélesen mosolygok a sárkánykirálynőre, bár nem sok időnk lesz kettesben ünnepelni, amíg letárgyalom a dolgokat a rendezőkkel és a biztonsági emberekkel, addig ő nézheti ahogy a csapata szurkolói örömtáncot lejtenek. Két perc múlva fordulok vissza hozzá, de az ajtó már nyitva marad, várnak ránk.*
-Madeline, színpadra.

Tárgy: Re: Yankee Stadion Hétf. 16 Nov. 2015 - 21:12

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

- Attól még befagyhat, ha packázol velem. - szélesedik ki a mosolyom csak még inkább, bár a vigyor szintjét nem érem el, az nem igazán passzol hozzám, de már így is látszik, hogy tényleg szórakoztató számomra is ez az egész kis csipkelődés. Nem visszük túlzásba, de annyit éppen megteszünk, hogy hiába nem gondoltam tudnék élvezni egy baseball meccset most mégis megcáfolt rendesen. Tényleg tud ez jó lenne, ha olyan valakivel nézed, aki szórakoztató és akivel te is el tudod engedni magadat. Ellael mellett talán még Eldorien is felszabadultabb tud lenni, ő tényleg nagyon lazán tudja kezelni a legtöbb helyzetet és remélem, hogy ez sokáig így is marad majd még, hiszen sok mindent történt é történik valószínűleg még velünk a jövőben is. Remélhetőleg Ellael jó kedvét sosem veszi majd el a sok nehézség, hogy minket is kicsit mindig vissza tudjon rántani a földre és képesek legyünk élvezni akár egy szimpla meccset is, vagy egy gyorséttermi hamburgerezést.
- Talán valahol ez is a dolga nem gondolod? Más ügyekért felel, mint mi, másképp is hatnak rá ezek. Nehéz döntések... amik nehéz idők előszelét hozzák. - de persze értem én őt is, ezért bólintok egyet a végén egy halovány mosollyal. Én is aggódom azért, akiket szeretek és fontosak nekem, mert nem akarom hogy bajuk essen és mert nem akarok másokat elveszíteni, hiszen épp elég számunkra fontos személyt veszítettünk már el az évszázadok során. Nem csoda, hogy mind arra törekszünk, hogy ez a jövőben ne forduljon elő újra, vagy lehetőleg minél kevesebb áldozattal kelljen elszámolnunk magunknak, vagy épp másoknak, akik számára fontosak voltak. Nem is akarok most a jövőre gondolni, maximum olyan szempontból, hogy viselkedünk-e úgy, mint a buta gyerekek, akik belógnak egy baseball pályára, hogy szórakozzanak kicsit. Tényleg kíváncsi vagyok Eldorien hogyan baseballozna. Vajon, ha nem sikerülnek neki az ütések, akkor mérgében felgyújtja az ütőt? Reméljük, hogy nem a pályát, azért még sem kellene rongálni, amúgy is elég sokáig építik az ilyen nagy épületeket az emberek.
- Egymást? - halkan felnevetek, hiszen már maga az elképzelés is rendkívül abszurdnak tűnik, hogy mi is valamiféle sportot hozzunk össze, ahol a mitikusok versengenek egymással. Mégis mit lehetne kitalálni, ami tényleg menne is nekünk és ami nem lenne felettébb furcsa főleg a különböző mitikus alakok mellett. - Az a legfőbb gond, hogy a tündék nagy hátránnyal indulnának a levegőben, mi viszont a földön. - nehéz lenne ezt összeegyeztetni, de már csak az ötlet is megmosolyogtat. Na igen a tündék nem képeske repülni, ahogyan egy földsárkány sem, ellenben egy sárkány jóval esetlenebb a sima talajon, mint egy angyal, aztán persze ott vannak az elementálok, akik elemi alakjukban... Eldorien teszem azt bármit porrá égetne, addig tartana a nagy kergetőzés számára, amíg el nem éri a kergetendő tárgyat, aztán le is fújhatnánk a meccset.
- Dehogy! Valahogy megoldjuk, már nem bírnám ki, hogy ne lássam egyszer Eldorient farmerben belógni egy baseball pályára és baseballozni. De a javításokat te fizeted, ha dühbe gurul, mert nem tetszik neki a játék. - közben azért lepillantok a pályára, még mindig nagy mosollyal az arcomon, hiszen szinte már elképzelem odalent Eldorient, ahogyan próbáljuk nyugtatgatni, hogy nem vele van a baj, csak a játék az, ami túlságosan nehéz és sokat kell rá gyakorolni,hogy tényleg menjen is az embernek. Ő azért hármunk közül talán a legnehezebben viseli a kudarcokat, talán pont azért, mert harcosabb jellem, kétlem, hogy értékelné, ha azt a kis labdát folyton képtelen lenne elütni.
- Eldorien azért nehezebb eset nálam, szerencsémre és szerencsére is, viszont úgy látom lassacskán a végéhez közeledünk, állnak. - mutatok neki kifelé az állammal. Talán az utolsó ütés lehet már, amire sor kerül majd, hiszen mindenki nagyon feszülten figyeli az eseményeket. Ha jól sejtem tényleg lassan vége a meccsnek, már én is jól laktam, aztán jöhet még egy kis fotózás és egy nagyon boldog kisfiú arcának a megörökítése.

♫ A million voices ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Yankee Stadion Szomb. 14 Nov. 2015 - 21:21

Caryeth & Ellael

-A hátsómat hagyd ki a játékból, nem fogod látni.
*Caryethel igazán jó móka csipkelődni, azért arra kíváncsi vagyok hogyan próbál majd megcsiklandozni repülés közben, de legyen ez az ő gondja, én biztosan nem könnyítem meg neki. Felszabadultak vagyunk most és ebből Eldorien sem maradhat ki, talán ha legközelebb őt is bevonjuk ilyen könnyed szórakozásba, akkor az öreg elementál sem lesz mindig komor. Caryethnek egy részt igaza van Eldorient illetően, hiszen az ő kezében van a sorsunk, ő védelmezi a világunkat, olykor elég brutálisan és ez minden bizonnyal nyomot hagy a lelkén, mert van neki ebben biztos vagyok. Ám kicsit másképp gondolom az ő aggodalmát mint a sárkány királynő.*
-Eldorien inkább paranoiás semmint aggódó, én nem látok bele a dolgokba mindent ami nem odavaló, egyszerűen csak féltem a szeretteimet. Az aggódás nálam egyfajta problémamegoldás is, ha aggódom akkor jobban törekszem a baj elkerülésére és ez nem feltétlenül olyat jelent mint amilyen Eldorien dolga.
*Egy pszichológus biztosan imádna minket kielemezni, rólam minden bizonnyal azt mondaná, hogy a bohócságommal ellensúlyozom a gondjaimat, talán igaza van de ezt más is megtehetné, de sem Caryeth sem Eldorien nem így tesznek és nem feltétlenül azért mert nem alkalmasak rá, de ők egészen másképp dolgozzák fel a velük történteket. A mai példa is bizonyítja, hogy lehetséges, Caryeth is felszabadultan nevet, igaz a vad vigyorgástól még nagyon messze van, de remélhetőleg ezt is ki tudom csalogatni belőle egyszer. Ha kell, akkor mégis hagyom magam megcsiklandozni.
Nem vagyok egoista és ezt Caryeth is tudja jól, legalábbis remélem, hogy tisztában van vele és csak viccel amikor az egóm letöréséről beszél. Valójában ezzel is csak húzom az agyát nem mintha annyira vágynék arra a fenékfagyasztó tüsszentésre, de szinte kötelességemnek érzem, hogy kirángassam a szürke hétköznapokból, pedig a mai kis összejövetelünk célja eredetileg nem is ez volt. Úgy tűnik ez a személyesen hivatalos találkozó nem jön be, senkinél sem tudtam róla beszélni, a téma úgy folyt ki a kezeim közül mintha ott sem lett volna. Talán a mindig vidám és bohóc személyiségem az oka, tőlem ezt várják és a lelki helyrerángatást. Szívesen teszem szó se róla, de ez egy nagy tanulság volt és nem csak Caryeth felől, hogy máskor a hivatalos dolgokat hagyjam meg a maga csatornájában és ne keverjem össze a személyessel. *
-Én sem értem mit szeretnek rajta, fárasztó lehet kergetni a labdát és elég nehéz is ha kézzel nem nyúlhatnak hozzá. A kosárlabdában már van egy kis fifika, az a kicsi gyűrű magasan, de igazad van, nekünk egyik sem feküdne jól. Össze kellene hozni a fajainkat egy játékra, érdekes lenne ha mindenki az eredeti alakjában játszana, csak még nem tudom mit kergessünk.
*A mi világunkban nincsenek ilyen sportok, játékos harc van, ahol felmérjük egymás ügyességét és erejét, vagy elmeháború. Pályát sem építhetnénk, merthogy hova? A földre felesleges lenne hiszen javarészt mindenki tud repülni, vagy valamilyen formában a levegőben maradni, levegőbe pedig ugyan milyen pályát raknánk ami ott is marad? Azt hiszem ezt érdemes lenne Eldoriennel is megvitatni. Jó szórakozás lenne ez öreg napjainkra és talán az ősöket is bevonhatnánk, akik az emberek nyugdíjasaival ellentétben remek formában vannak. Ezt az ötletemet azonban nem most fogjuk kidolgozni, előtte még vár ránk egy másik megszervezése, ami ismerve Eldorient kemény dió lesz. *
-Caryeth ugyan, ne kelljen benned csalódnom. Megfutamodsz egy kihívás elől?
*A sárkány királynőre mosolygok pimaszul és beleharapok az övénél lassabban fogyó hot-dogomba. Egy pillanatig eszembe jut, hogy vajon lépjek-e arrébb ha esetleg valamit hozzám akarna vágni, de végül elvetem az ötletet. Nekem nem okoz ennyi kétséget Eldorien szórakoztatása, máris terveket gyártok magamban hogyan csaljam el farmerben egy McDonald`s-ba. Ha ez sikerül, akkor a baseball és a stadionba való belógás már gyerekjáték. *
-Én nem kételkedem a sikerben, optimista vagyok. Csak a jó végét kell megfogni a dolgoknak. Lám, veled is sikerült.
*Persze nem is így terveztem de ez már nem számít, úgy tűnik az improvizáció jobban megy, majd Eldoriennél is ezt vetem be. Mindeközben újra szünet van, azt hiszem az utolsó. Ha vége lesz a meccsnek még vár ránk egy kis nyilvánosság, aminek minden bizonnyal nagy visszhangja lesz még szakmai körökben is, a Rendről már nem is beszélve. *

Tárgy: Re: Yankee Stadion Hétf. 9 Nov. 2015 - 14:04

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

Magamért harcolni... ezt már jó ideje nem ismerem és valahogy tényleg kimaradt az életemből. Lehet, hogy igaza van Laylahnak és néha igenis megtehetném, hogy kicsit élem a saját életemet, hiszen el tudtam jönni egy baseball meccsre is csak a szórakozás kedvéért, hogy jól érezzük magunkat és kész. Igaz, hogy volt egy-két futó komolyabb téma is, de egyáltalán nem sok, ennyi belefér, de ezen kívül rendkívül jól szórakozom még mindig és tudom, hogy ez nem is igen fog változni annak ellenére sem, hogy most épp harcról beszélünk, de vicces és kötetlen harcról, nem véletlenül merül fel még akár a csiklandozás esélyes is, bár tudom egy angyal röptében azért nehézkes lenne megcsikizni, de aztán ki tudja.
- Oh, szóval csikis vagyok, ezt megjegyzem, már nem úszod meg, hogy kipróbáljam, de ne aggódj nem félek a tollaktól. Majd magasan tüsszentek és feléd, csak ne hogy befagyjon tőle a hátsód. - szélesen mosolyodom el, a vigyor nem az én terepem, addig azért nem megyek el, de élvezem ezt a kis beszélgetést, csipkelődéssel megtoldva. Ennyi kell, talán már régóta kellett. Olyan sok ideje követjük a hagyományokat, olyan régóta tesszük azt, amit tennünk kell és nem azt, amit tenni szeretnénk. Sokan azt hiszik, hogy a vezetők dolga könnyű, de ez koránt sincs így. Alkalmazkodnunk kell valamihez, amit az öregek elvárnak tőlünk, de közben valahogy a modern világot is követnünk kell és a fiatalabbak elvárásainak is eleget kell tennünk. Ez így együtt azért koránt sem egyszerű, főleg hogy mindeközben mi magunk is megmaradjunk és ne csak tanácsok jól összerakott halmaza legyünk a végén.
- Pedig az ilyesmi Eldorienre jellemző, a folytonos nyugtalanság, rólad nehezebb elképzelni, ne aggódj annyit. Aminek jönne kell úgyis eljön, ha aggódsz miatta, ha nem. - és abban sem vagyok biztos, hogy az aggodalom bármire is segít felkészülni. Inkább csak paranoiássá tesz és akkor sem tudod elengedni magadat, amikor kellene. Akárhogy is, de nincs ez jól, nem kellene folyton a jövőtől rettegnünk, akkor sem, ha tudjuk, hogy rossz dolgok következhetnek. Azok így is úgyis eljönnek és mi felkészülünk rájuk. Ezt tesszük nem igaz? Minden áldott nap, figyelünk arra, amire kell, a részletekre, a fontos előjelzésekre, de néha el kell engednünk a közelgő vészt és csak szórakozni, mint most, egy szimpla baseball meccsen, aminek még a szabályaival sem vagyunk teljesen tisztában, de ettől még ugyanúgy élvezetes végignézni.
- Oh, szóval tökéletes, akkor még izgalmasabb lesz majd legyőzni téged, hátha az a hatalmas egod egy kis csorbát szenved. - a kérdésre pedig csak egy mosolyt kap, olyan sokat mondóan sejtelmeset, de persze aztán vissza is tér a mosolyom, hiszen nem vagyok én olyan éjszakázós típus. Persze ettől még nőből vagyok én is és ennyi még nekem is belefér, egy kis nézelődés, egy kis viccelődés a helyesnek vélt baseball játékosokon.
- Szóval húszan egy labdát? Igen, ismerem, de valahogy ebben sem láttam még meg azt, amiért annyian rajonganak érte. Azt hiszem a sport nem nekem való, legalábbis az emberi sportok nem állnak hozzám közel. - ez lehet, hogy azért van mert nő vagyok, vagy mert sárkány, vagy csak egyszerűen nem ismerem elég jól ezeket a sportokat, magam sem tudom. Értem a lényegüket, főleg ahol a csapatmunka összekovácsol egy csapatot, de valahogy még sem látom bennük az élvezeti értéket, főleg akkor, ha az ember csak nézi és nem maga űzi. Én szeretek magam megtenni dolgokat. Drukkolni egy csapatnak, akikért te nem tehetsz semmit sem... nem valami felemelő élmény, főleg ha aztán veszítenek is. - Tehát lógjunk be, mint a komisz rossz gyerekek? Nem is te lennél, ha nem állsz elő ilyen ötlettel, de benne vagyok, bár fogalmam sincs, hogy nem vállaltuk-e túl magunkat. Farmer... gyorsétterem és végül még baseball is, Eldorient még az egyikre is nehéz rávenni, na de mindháromra? - halkan felnevetek a végén, ahogyan aztán az utolsó falatomat is a számba juttatom a hot dogból. Finom, tényleg, a koktél pedig tökéletesen passzol hozzá, de hogy ezt a kis küldetést tényleg teljesíteni tudjuk-e ebben tényleg nem vagyok biztos. Valahogy úgy érzem legyőzni egy csapat kívülállót is könnyebb, mint Eldorient ennyi tőle távol álló tevékenységre rávenni.

♫ A million voices ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Yankee Stadion Vas. 8 Nov. 2015 - 9:03

Caryeth & Ellael

*Elképzelte. Most már én is, de eléggé utópisztikusra sikeredett. Érdekes, hogy milyen sok évet értünk már meg, több száz éve együtt igazgatjuk és próbáljuk megőrizni a békét, mely igen törékeny, mégsem ismerjük egymást eléggé. Mindenki dugdossa a saját kis titkait ahogy én is, mert magamat kell előre sorolnom, tartunk attól, hogy mit válthat ki másokból, bízunk egymásban, az életünket is adnánk a másikért, mégis egy apró titkot félünk megosztani, mert talán a lelkünk mélyén úgy érezzük mindezek befolyásolhatják azt amiért eddig küzdöttünk. Félünk bármit is a nyilvánosság elé tárni mert fegyver lehet bárki kezében, és ha valamit ellenünk fordítanak akkor azt a Rend ellen fordítják. Amikor az első körbe léptünk fogalmunk sem volt arról mennyire magányos lesz az életünk, elzárt, kirekesztett, szomorú és szánalmas. A világunkért harcoltunk, de ideje lenne már magunkért is harcolni, és nem mondta senki, hogy a kettőt együtt nem lehet.*
-Csiklandós? *Visszakérdezek de közben elképzelem a harcunkat ami ugyan játékosnak de ezzel együtt komolynak ígérkezik. Komolynak mert azért lássuk be, a fogadás az fogadás és sem egy sárkány, sem egy angyal nem tud igazán veszíteni. Ám a harcunk úgy hiszem inkább lesz komikus semmint véres.* -Komolyan azt szeretnéd ha röhögésben hullanék el? neked könnyű, senki nem hatolhat át a pikkelyeiden, de az én puha és finom tollaim……csak vigyázz, nehogy az orrodba menjenek. Senkinek nem hiányzik egy sárkánytüsszentés.
*Sosem hagyjuk abba azt az ugratást, Caryeth-el ez könnyedén megy, ezen a ponton elmerengek azon, hogy Eldorien mennyire kapható ilyesmire. Nem ittunk még együtt de talán valamikor pótolhatnánk ezt a hiányt. Egyre inkább vágyom arra, hogy a körön kívül is legyen életem, és az ne hivatalos legyen. Eddig nem foglalkoztam túlságosan ezzel, ami volt azt Hendialával töltöttem, de látva az embereket és a lassan kialakuló világot magunk körül, igényem van másra is. vajon ezt a hosszú idő óta tartó viszonylagos nyugalom okozza? Unatkozunk? Túl sokáig tart már a csend a vihar előtt? *
-Érted is aggódom Caryeth, még nem tudom miért de aggódom. Ez nálam olyan mint másnál a lélegzetvétel.
*S valóban, ha kell ha nem aggódom, mert mindig érzek valami rosszat közeledni vagy épp a múlton teszem ugyanezt. A segítségnyújtás a lételemem, angyali tulajdonság, nem véletlenül mi tudunk csak mások helyett meghalni, és ha tehetném mindenki őrangyala lennék. Az emberek amúgy is misztikumot vonnak körénk pedig nem is tudják, hogy létezünk, de hisznek az őrangyalokban mert az megnyugtatja a lelküket, még azét is akinek amúgy nincs. A gondolatot elhessegettem, ahogy eddig az összes kellemetlen témát, ez az én keresztem, hogy az emberek szólásait idézzem melyeknek csak kevés valóságalapja van és egy probléma megoldás előtti cipelése korántsem hasonlítható az eredeti példához.*
-Úgy nézek ki mint aki zavarban van? Dehogy, sőt! Jól látod a dolgokat, tökéletes vagyok. *Épp csak nem öltök nyelvet felé, és ha már az előbb a kiskapuk keresésénél a csiklandósságig jutottunk, ez a téma eléggé felpiszkálja a nevetőizmaimat, ehez még ő is hozzátesz, de a piros masnit már nem tudom visszanyelni.* -Több éjszakára szeretnéd?
*Hitetlenkedve ingatom a meg a fejem, ha már a viccelődésnél és egymás ugratásánál tartunk, ezt sem hagyhatom ki, pedig kétlem, hogy Caryeth valóban erre vágyik. Nem, dehogy. Ő hihetetlenül érzékeny teremtés azon felül, hogy erős jellem, és nem is kívánnék neki csupán egyetlen, léha éjszakát senkivel. Sokkal többet érdemel mint egy könnyű kaland, bár kétség kívül annak is megvan a filingje, ám minderre rácáfol azután, hogy Eldoreint megemlíti, és sajnálkozik amiért kimarad a csók és a gyertyafény, amit nem is ígértem. Minderre csak egy mosollyal válaszolok, ám eszembe jut valami ezzel kapcsolatban és megint működésbe lép a nem túlzottan rejtett könnyed és bohóc énem.*
-Bíró, nem partjelző. Partjelző az európai fociban van, ahol húszan üldöznek egy pöttyös labdát és két hálós kapura rúgnak úgy, hogy az lehetőleg ne találja el a kapuban állót aki két kézzel védekezik és néha vetődik is azért a nyavalyás labdáért. Éppenhogy. Azt mégis hogyan döntjük el, hogy éppenhogy vagy csak éppen, esetleg majdnem? Egyébként mit szólnál ahhoz ha megfejelnénk azt a hamburgerezést valamivel? Mondjuk ha már jóllaktunk és a fotósokat, újságírókat is jóllakattuk, kijönnénk ide a stadionba és megtanítanánk Eldorient baseballozni? Ha belógunk még ki sem derül.
*Nem, most nem vicceltem, tényleg komolyan gondolom és erről a mosolyom is igazol. Várakozón tekintek Caryethre, kíváncsi vagyok meddig képes elmenni a merészség és a könnyedség terén. *

Tárgy: Re: Yankee Stadion Szer. 4 Nov. 2015 - 21:33

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

Igen, jól sejti, hogy ezek után lesznek kisebb és nagyobb unikornisai, már csak azért is, ha már így felhozta ezt, nem fogja csak úgy megúszni a dolgot. Na persze nem viszem majd túlzásba, legalábbis igyekezni fogok, hogy ne legyen durván elhalmozva, de időnként egy-egy csak a hecc kedvéért belefér. Még az is lehet, hogy kap majd tőlem valami plüsst is csak azért hogy cukkoljam és persze rózsaszínben, mert ezek után az a minimum. Az biztos viszont, hogy Eldorien nem szereti a fagyit, kétlem, meglepő enne szerintem is és nem is csak azért, mert hideg és hozzá ez nem illik. Inkább mert valahogy nem illik hozzá. Az hogy ő egy parkban sétáljon fagyit nyalogatva, békésen nézelődve, netán vattacukorral... annyira abszurd lehetőség, hogy végül már én is elnevetem magamat, csak azért, mert...
- Nem tehetek róla, de mégis elképzeltem. - igaza van kizárt, bár ki tudja talán egyszer még Eldorien is meg tudna lepni minket és olyat mutatni, amit addig még nem látott a világ és persze mi sem. Akkor aztán tényleg lenne nagy meglepődés, ha fagyival sétálna be az egyik megbeszélésre, bár mindenki változhat. Még egy sárkány úrnő is elmehet táncolni egy egyszerű emberrel, mert épp úgy tartja úri kedve... vagy így hozza a sors, ki tudja, hogy mit hoz a jövő.
- Egy erős sárkány nem keres kiskapukat, bár azért utána kérdezek, hogy... csiklandós vagy-e. - persze viccelek bármennyire is részben komolyan beszélünk, mindez most nem számít, csak az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat és ez meg van, sőt még abban az összecsapásban is jól fogjuk érezni magunkat, e felől sincs kétségem. Ellael nem olyan ellenfél, aki egyébként olyat tenne, amivel tényleg árthat nekem, csak kicsit megmozgatjuk a szárnyainkat és mondhatni játszunk majd egy jót, abból baj nem lehet.
- Te pedig kölcsönösen aggódsz értik, szép is ez. - mosolyodom el, most azért szolidabban, de tudjuk, hogy igazam van. Nem foglalkozhat mindenki sorsával, még ha fontosak is neki, vagy ha ő jobban átérzi ezeket, mint ahogyan mások. Nem az számít, hanem az, hogy ki mennyire akar változni. Laylah ezerszer beszélte már tele a fejemet azzal, hogy nekem is kellene, hogy én is alakulhatnék és ért már el vele sikereket? Nem igazán és most mégis eljutottam oda, hogy megmutatom a várost a napokban egy New York-i zsarunak, csak mert én valami miatt ezt akarom és kész. Talán meggondolom magamat holnapra, de addigra már nem lesz visszaút, viszont legalább én voltam az, aki ezt eldöntöttem, nem pedig a rábeszélés vezetett rá. Aalyena is eldönti majd maga, hogy akar-e változtatni és akkor Ellaelnek már nem kell aggódnia érte. Nem tudjuk, hogy ez mikor következik be, vagy hogy bekövetkezik-e egyáltalán valamikor is, de nem az ő dolga lesz elérni, ez az egy teljesen biztos.
- Nem tudtam róla, hogy ilyen nehezen viseled a dicséretet, eddig úgy tűnt nehéz téged zavarba hozni, hát mégis lehetséges? - oh ennyi piszkálódás kell, főleg hogy erre jön még a rózsaszín ütővel, meg a sráccal és a masnival. Igazából... na jó nem merengünk azon, hogy talán Joe jobban festene piros masnival... effélén nem jó, ha jár az eszem. - Megkapnám piros masnival egy éjszakára? Ennyire léha teremtésnek gondolsz? - ciccegve csóválom meg a fejemet, de a mosoly ott bujkál a szám sarkában, nem gondolom én komolyan a dolgot. Szórakoztat ez az egész helyzet és azért tényleg nem olyan rossz az a fickó ott lent, bár ilyen messziről lehet hogy az ember bárkit helyesnek talál és a képernyő is torzíthat annyit, ki tudja.
- Akkor a hagyma marad, főleg ha már csók sem lesz, akkor romantikus gyertyafényre se számítsak? Szomorú vagyok, marad a hamburger Eldorienel. - halkan sóhajtok egyet. Ha már játszunk, hát akkor játszunk, én is tudok. Nagyon ritkán teszem, de akkor megy. Ellael ennyiben más, ő mások előtt, komoly helyzetekben is képes lazán venni mindent, nekem idő kell és megfelelő társaság ahhoz, hogy képes legyek feloldódni, nem megy olyan könnyen, mint mondjuk neki.
- Na jó, akkor másik, ott az a partjelző... ha van ilyen, vagy bíró, szóval a fehér sapkás, egészen aranyos. És akkor legyen mondjuk... hogy mi nyerünk csak azért is kettővel, éppenhogy. - na nem mintha tudnám a szabályokat, ezzel még mindig nem vagyok igazán tisztában, de nem is számít, a szórakozásért vagyunk most itt, nem azért, hogy tökéletesen és pontosan ismerjük a játék szabályait. Igazából már talán még izgulok is és lassan tényleg kíváncsi vagyok, hogy vajon ki fog nyerni.

♫ A million voices ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Yankee Stadion Kedd 3 Nov. 2015 - 7:39

Caryeth & Ellael

*Igen, nos nekem sajnos nincs olyan hobbim vagy szenvedélyem ami Caryethéhez hasonlóan bájos lenne és tudnánk rajta vidulni, ezen a téren talán számukra furcsamód konzervatívnak számítok, régi ismerőseim és barátaim festményeinek gyűjtése sem olyan ami mókázás célpontja lehetne, ráadásul én nem is gyűjtőszenvedélynek nevezném hanem kincs megőrzésnek. Az évszázadok során volt alkalmam látni, hogy az emberek csupán harácsolás és birtoklási vágy céljából hogyan „menekítették át” a műkincseket egyik tulajdonból a másikba, volt olyan ami sajnos nem bírta a gyűrődést, ezért a kezembe vettem a dolgokat. Azok a műalkotások melyekre sikerült rátennem a kezem, örökre eltűntek az emberek szemei elől, a körítés pedig amit elhintettem a köztudatba szintén azt a célt szolgálja, hogy ne is akarják keresni. Sok festmény, szobor, fém- és agyagtárgy van amiről az a hír járja, hogy elpusztult. Nos ezek már a birtokomban vannak. Némelyiket busás áron vásároltam meg, némelyiket egyszerűen csak megszereztem kihasználva a kedvező alkalmat. Igen, elloptam a lopott holmit, de mentségemre legyen mondva, volt amit visszajuttattam az eredeti tulajdonosnak vagy a családjának. A porcelán unikornisok nem igazán tartoznak a gyűjteményembe, de lehet, hogy ezek után Caryethnek hála lesz pár darabom amiket majd nagy becsben tartok giccsességük ellenére.* -Kizárt. *Elnevetem magam, mert én sem hiszem, hogy Eldorien szereti a fagylaltot, és nem az oly sokszor emlegetett tüzessége miatt hanem mert egyszerűen nincs olyan lelke hozzá. Talán ha egy nő meghódítja a szívét, csiklandozni fogja az érzés belül ahogy engem is, neki legalább van esélye, hogy mindez kiteljesedhessen. Lám, én is képes voltam rávetni magam a barackos palacsintára. Azt hiszem ennyi elég is volt Eldorienből, nincs jelen ezért nem is tud visszavágni, pedig fel szokta dobni a társalgást a maga csípős stílusával, Caryeth kérésére csak bólintok, igénybe fogom venni amennyiben a cége csődbe megy, de ennek körülbelül annyi az esélye mint annak, hogy Eldorien havat csinál a Núbiai-sivatagban, szóval nem jegyzem meg, hogy Eldorien legyen a modell.*
-Én meg nem gondoltam volna rólad, hogy te nem.
*Bár barátságos harcot, összecsapást vagy inkább játékos megmérkőzést tervezünk, azért azt nem zártuk ki, hogy nem ügyeskedhetünk a másik ellen, persze csak a még szórakoztató kereteken belül, melyek nem feltétlenül jelentenek piszkos trükköket. *
-Magam miatt minek aggódjak? Aggódnak éppen eleget mások, bőven elég az.
*Egy kicsit elkomolytalankodom most, hogy sikerült a tervezetnél jobban megnyílnom, nem mintha bánnám, Caryethben megbízom, hogy nem adja tovább másnak, de ez a mai nap nem az én lelki tusáimról szól. Nem is válaszolok vissza arra a kijelentésére amiben nem értek vele egyet. Szerintem vannak olyanok akik idővel sem jutnak el arra a pontra, hogy megtudják mi a jó nekik, vagy csak makacsok annyira, hogy még maguk előtt sem vallják be, hogy váltaniuk kellene és akkor jövök én a képbe. Nem véletlen, hogy Aalyena jutott eszembe, de vannak még bőven akik lelkének minden egyes rezdülésére ráérzek. Caryeth csak sejti, én tudom, hogy mindez angyali tulajdonság amit anyám öröksége még jobban felnagyított. Az empátia olyan fogalom amit csak kevesen fognak fel és értenek meg, néha szinte fizikai fájdalmat vagy épp boldogságot okoz amikor elér és beburkol, mintha velem történne mindaz amitől mások szenvednek vagy örülnek. S persze mint kívülálló sokkal jobban átlátom a dolgokat, a boldogsággal nem kell semmit kezdenem, a fájdalom azonban tettekre sarkall és ha nem sikerül azonnal, aggódom. Aalyena sok évtizednyi aggodalommal ajándékozott meg. Félrehessegetek mindent amikor a játékra kerül a sor és magyarázok, azt azonban nem gondoltam volna, hogy ez még jól is áll nekem, persze elviccelem.*
-Ez is jól áll nekem? Caryeth, kezdem magam tökéletesnek érezni……oké, lássuk……óhhóhóhó! Ez valóban remek női hozzáállás, kérsz egy olyan ütőt rózsaszínben? Vagy a srácra gondoltál? Piros masni?
*Le kell tennem a poharamat annyira rám jött a nevethetnék, Caryeth aki nagyon sok férfinál sokkal okosabb, aki érzéki és gyönyörű, aki erős és bátor, néha félelmetes és veszélyes, azt mondja egy ütőre, hogy „egészen helyes”. Ezen még a net sztár mérges macska is röhögne ha mitikus lény lenne és ismerné a sárkány királynőt. A hot-dog remek, beleharapva ezt sikerül konstatálnom, néha igazán el tudják rontani bár nem tudom hogyan sikerül. Itt azonban a részemre/részünkre még ezt az egyszerű ételt is kiváló szakács készíti, a fizetés amit kap érte kompenzálja így nem érzi degradálónak. Némelyik mesterszakács roppant kényes, leginkább a franciák. *
-Én mondjuk arra gondoltam, hogy esetleg valamelyik belevalót nem szereted, de oké, akkor nem aggódom azon sem, hogy telelehelem a páholyt, bár engem nem zavar az sem ha te teszed. Nem terveztem csókolózni. *Ugratom megint, mert miért ne? Caryeth vevő rá, hát kihasználom az alkalmat arra, hogy kiéljem ezen igényemet.*
-Szóval….az a helyes ütő már kiesett, keress másikat, azt hiszem az én csapatom vezet, de korábbi kívánságodat figyelembe véve most nem fogadok csak tippelek, hogy mi nyerünk három ponttal.

Tárgy: Re: Yankee Stadion Szomb. 31 Okt. 2015 - 20:22

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

Úgy néz ki ez ma a leleplezésekről szól. Kiderült, hogy oda vagyok a kis színes napernyőkért és azt hiszem ezt az információt már soha sem fogom tudni kiverni Ellael fejéből, innentől biztos, hogy minden létező italom ilyen kiegészítővel fog a kezembe kerülni. Az viszont érdekel, hogy ő vajon miket imád, mert a kocsik... azért az olyan rendkívül snassz nem? Lehetne valami érdekesebb, extrább dolog is, csak hogy legyen még min vidulni, ahogyan képes vagyok még azt is betippelni, hogy Eldorien talán titokban igazán nagy Meki fanatikus és akár a menüt is kívülről fújja. Végül is miért is ne? Mindenkiről derülhetnek ki meglepő dolgok, akár még róla is. Na persze ezt az unikornis dolgot nem veszem be, ennyire én sem vagyok naiv és látom is rajta, hogy viccel.
- Szóval a porcelán unikornisok... megjegyzem! - röpke nevetés, mert a jelentőségteljes szemöldök emelése egyértelművé teszi, hogy tényleg csak viccről van szó, semmi többről. - Oh, mert az tüzes igaz? Ez már túlzás, Eldorien talán még a fagyit is kedveli, sosem tudhatjuk. - széles mosollyal rázom meg a fejemet, mert igazából nem hiszem, hogy így van. Persze attól, hogy valaki tűzelementál még kedvelheti a hűvös dolgokat, én is szeretem a jól átsült steaket, nem ragaszkodom a fagyasztott verzióhoz, azt azért nem túl kellemes elrágcsálni és az ember foga nem is kifejezetten erre van kitalálva.
- Határozottan jó ötlet. Ha a cégem csődbe menne, akkor megpróbálkozom vele, biztosan jó üzlet lenne és remélem, hogy te is rendelnél tőlem, hogy azért meglegyen a betevő falat. - mondjuk faragni nem igen tudok, de azt hiszem nem is erre gondolt, hanem inkább arra verzióra, hogy gond nélkül lelehelhetek valakit és annak lefagyna mindene se perc alatt. Hát igen olyan könnyen készítenék tökéletes jégszobrokat, ahogyan Medusa alkotta az igazán élethű kőszobrait. Abban hasonlítunk, hogy az én verziómból sem igen van visszatérés. Nem hibernálok, fagyasztok és ezt az emberi szervezet még mindig nem viseli el, maximum egy bizonyos bogárfaj nem esik szét sejt szinten ilyen esetben, de az ember még nem jutott el eddig.
- Ezt úgy veszem, hogy már most kiskapukat keresel a legyőzésemhez. Nem gondoltam volna rólad Ellael... - sóhajtva csóválom meg a fejemet, de nem tudom túlságosan sokáig tartani a komoly tekintetet, hamarosan kiszökik belőlem is a nevetés. Tudom én, hogy ő nem ilyen, nem efféle piszkos kis trükkökhöz folyamodik, főleg nem amikor egy barátságos kis harcról van szó és ez biztosan az lesz majd, még minden bizonnyal élvezni is fogom. Szórakozunk egyet és megmozgatjuk öreg tagjainkat.
- Ellael... szerintem önmagadon kívül szinte mindenkiért aggódsz, akit csak ismersz, de tudod mindenki a saját sorsának kovácsa és mindenki tudja, hogy mi a jó neki, vagy... idővel rájön. - lágyan mosolyodom el azúttal, ahogyan rá pillantok. Ismerem már ennyire, tényleg hajlamos túlaggódni a dolgokat, kicsit épp mint Laylah. Talán ez angyali képesség, amit nem hangoztatnak olyan gyakran? Nem számít, egy biztos viszont, hogy nem kell mindenkit megmenteni önmagától. Persze érthető, ha aggódik, de úgy vélem mindenkinek magának kell megoldani az életét és remélhetőleg ez majd Aalyenának is sikerül, ahogyan nekem is megy. Jó nekem így... tényleg jó. Próbálok persze a meccs kezdetekor a magyarázatára is figyelni, komolyan... tényleg igyekszem, de a végén nem tudom megállni, hogy végül ne nevessem el magamat.
- Azt hiszem meghagyom ezt a sportot neked Ellael, még jól is áll ahogyan magyarázol róla és tippelgetsz, én valahol elvesztem ott, hogy futnak. Mi lenne, ha hoznám az általános női hozzáállást. Az az ütő... egészen helyes. - szórakozottan mosolyodom el és a kivetítő felé mutatok, ahol épp az aktuális középen álló dombon álló fickót mutatják. Még az amúgy általam nem annyira kedvelt baseball sapka ellenére is látszik, hogy helyes arca van és egészen szép kék szemei, amik határozottan emlékeztetnek valakire, és a kerek arc, a keményen tartott állkapoccsal... elkalandozom, a vacsora érkezése térít magamhoz.
- Dehogy! A jég még a pirított hagyma jellegzetes illatát is képes elnyomni, bár mivel te is eszel belőle nem lesz gond. - az asztalhoz lépdelek és hamarosan magamhoz is veszem az elsőt, aztán jó eséllyel követi még pár. Tényleg nem sokat ettem ma és egyébként is a hot dob nem egy kifejezetten bonyolult étel, és bár a termetem ezt nem kifejezetten indokolja azért tudok én normálisan falatozni, nem vagyok jellemzően madárétkű.

♫ A million voices ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Yankee Stadion Csüt. 29 Okt. 2015 - 8:37

Caryeth & Ellael

*Úgy érzem a mai napra végérvényesen sikerült letennünk a jövő sötét képeit és csak a szórakozásra koncentrálni, bár a lelkünkben még ott él és ezt száz baseball meccs sem tudja kitörölni, félretettük. Caryeth is visszakanyarodik a jelenbe, láthatóan jól érzi magát ami egy kicsit büszkeséggel tölt el. nem könnyű a mai világban mosolyt csalni egyikünk arcára sem, caryeth pedig, noha nem olyan komoly mint Eldorien, amúgy sem olyan bulizós fajta. mindketten távol állnak az én bohócságomtól, már legalább háromszáz éve törekszem ennek a javítására, de még nem értem el átütő sikert. Talán többet kellene találkoznunk, a barátságunk más számára igen különös, emberi szemmel inkább jó szomszédi viszony, nekünk azonban sokkal többet jelent, halhatatlanságunk okán az időt is másképp értelmezzük és éljük meg, szinte mindenre bőven ráérünk és persze emiatt nem is sietünk el semmit. Azért persze nem vagyunk olyanok mint az entek, ha el kell dönteni valamit nem szánunk rá napokat, heteket vagy akár hónapokat mire eljutunk az üdvözlésig, de a szürke hétköznapok nem úgy telnek az életünkben mint az embereké, nem kell mindent pár évtizedbe belesűrítenünk, ezért maximálisan és minden részletre kiterjedően ki tudjuk élvezni. Bár én vetettem fel a férfias hobbit, elnevetem magam mikor a fejemre olvassa, de mindjárt utána közelebb is hajolok hozzá és suttogva válaszolok.*
-na jó, neked elárulom. Oda vagyok a porcelán unikornis nippekért. Eldorien szerintem nem jár gyorsétterembe, arról azért tudnánk, nem olyan uralkodó ő aki álruhában és gumiálarcban sétálgat a nép között, inkább azt nézem ki belőle, hogy házhoz rendeli. Persze attól még tudhatja az egész menüt, de szerintem a mexikói konyhát kedveli.
*Jelentőségteljesen megemelem a szemöldököm, a nippekkel persze tréfáltam, ki nem állhatom az értelmetlen porfogókat, a mexikói konyhával azonban Eldorien tüzességére céloztam. Egyszer megkóstoltam egy helyi nevezetességet de szétégette a számat, pedig szeretem a csípőset, de az ütős volt még nekem is. Minden váladékom egybefolyt, roppant kínos volt. *
-Mit gondolsz miért értékelem? Na jó, ezzel nem viccelődöm, tényleg kedvellek és örülök ha sikerül megnevettetnem téged. Azért azt megnézném amikor valakiből jégszobrot csinálsz. Egyébként megjegyzem az emberek többsége a rongyrázós bulikra jégszobrot csináltat, piszokul meggazdagodhatnál.
*Ez a beszélgetés már jócskán átment csipkelődősbe, de azt hiszem már vagyunk annyira jóban, hogy ezen ne akadjunk fenn. A mosolyom is arról tanúskodik, hogy tréfálok, és Caryet is tudja, hogy a világért sem bántanám meg. Egyébként a köreinkben már régóta elterjedt a képességekkel való viccelődés, senki nem menekül előle, de azért vannak olyan fajok ahol ez kifejezőbb, mint például Eldorien tüze és Caryeth jegessége, én pedig módfelett irigylem őket ezért, a szárnyakra nehezebb szójátékot alkotni, ezen a téren elég unalmas angyalnak lenni. *
-Igeeen, azt hiszem erre próbáltam célozni. Jó eséllyel be is jön.
*Már tiszta szívből nevetek, nem igazán hiszek abban amit mondok, Caryeth esetében legalábbis hiszen ismerem és tudom jól, hogy sosem veszíti el a józan ítélőképességét, mindig is a hűvös, racionális gondolkodás jellemezte, a harag nem vakítja el, sőt szerintem éppen hogy segíti is. A háború bebizonyította, hogy nem a sárkányok a legerősebbek a fajaink között, de azt nem lehet tudni, hogy egy komoly párbajban kinek lenne több esélye, nem is akarok semmit sem bizonyítani mindezzel, csupán szórakozás lesz a kettőnk összecsapása semmi több. Még a harc hevében sem fogjuk ezt szem elől téveszteni.
Némileg lelomboz, hogy figyelmetlen voltam a vendéglátás terén és igyekszem gyorsan orvosolni a hiányosságomat, nem olvasom Caryeth fejére, hogy Laylahnak igaza van, felnőtt nő, pontosan tudja mi a jó neki. *
-Aalyenának szólj, biztosan szívesen állít rám egy csapat figyelőembert amikor néhanapján meglátogatom. Ki sem néznéd belőle milyen szívtelen dög tud lenni amikor utasításokat osztogat, no meg ha épp legorombít valakit. Majdnem mint a guillotine…..aggódom érte. Senkit nem enged közel magához, hosszú távon ez nem egészséges.
*Csak egy pillanatra gyengültem el mikor az angyalról beszéltem, tudom sokan nem bíznak benne, és nem támogatták a feljebb emelését de kitartottam mellette. Mára már bizonyított elégszer de még nem volt alkalmam újrakérdezni róla. Talán Caryeth véleménye is megváltozott, de nem most szeretném ezt kitárgyalni, ez megint egy olyan dolog amit csak érintőlegesen említünk és majd más alkalommal vesézünk ki. Vagy mégsem, Caryethtől függ. *
-Hidd el nekem sem. Nem értem miért kell annyit futni és miért fut néha mindenki. Azt tudom, hogy az a bázis…ott, meg ott…négy van belőlük és az óramutató járásával ellentétesen vannak számozva. A negyedik a hazai bázis. *A földből kiemelkedő kis négyzetekre mutatok, legalábbis amennyire lehet ekkora távolságból. * -A védők dobnak és helyet cserélnek ha három ütőt kiejtettek a másik csapatból. Az a lényeg, hogy aki üt, olyan messzire üsse a labdát, hogy még azelőtt elérje a következő bázis, hogy az ellenfél odajuttatná a labdát. És ez így megy bázisokon keresztül. Ha eléri a negyedik bázist, a hazait akkor hazafut, vagyis bázisfutó lesz. Azt hiszem, de nem tudom még miért olyan jó ez, vagyis akkor pontot szerez. Eddig jutottam.
*Mindezt úgy mondom el, hogy épp le is játsszák, szóval mindenki fut, csak azt nem tudom, hogy a dobó miért fut, de ezt majd együtt kitaláljuk. Mire kiírják a pontokat, kopognak az ajtón én meg beengedem a pincért aki a játékhoz furcsa módon elengedhetetlen hot-dogokat hozza. Az asztalra mutatok, hogy oda tegye, majd felveszem a két papírtányért, bár kaphattuk volna rendes tányérokba is, így sokkal izgalmasabb, és odaviszem Caryethnek. *
-Minden van benne, ugye nem gond?

Tárgy: Re: Yankee Stadion Hétf. 26 Okt. 2015 - 18:06

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

Nem gondoltam volna, hogy tényleg élvezni tudok egy baseball meccset, mert nem ismerem a sportot és mint tudjuk nem is tudom egy könnyen elengedni magamat és az efféle szórakozási formák se kifejezetten passzolnak hozzám, de mindig azt mondják az a lényeg, hogy kivel töltöd el az idődet. Ellael mellett pedig tény és való, hogy nem igen lehet unatkozni, hiszen már a fogadásokkal is alapból feldobta ezt az egészet. Ezek után nem csoda, hogy az esetleges felmerülő nehezebb témák könnyedén átugorjuk és nem bonyolódunk bele, legyen szó az apámról, vagy épp arról, hogy valamikor a világ elé állunk-e azzal, hogy mik vagyunk. Végül is még mindig nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, azt sem, hogy nem lesz-e majd olyan, aki aztán kilép a nyilvánosság elé és a Diplomácia kasztjának figyelme ellenére is képes lesz lerántani a fátylat a világunkról. Káoszt szülne, ezt mind tudjuk, ezért is kell ennek majd amikor eljön az ideje irányított körülmények között megtörténnie.
- Szóval csak azért, mert férfias? Vagy titkon van valami rajongásod, amit még nekem sem mersz bevallani, ami... nem olyan férfias. Lehet, hogy Eldoriennek is van ilyesmi, meglepődnék, ha tudnánk. Talán minden héten titokban eljár a Mc'Donaldsba és amikor majd ott leszünk kiderül, hogy kívülről fújja a menüt és akkor jól lelepleződik. - széles mosolyba vált a kezdeti komoly arc, amivel próbál levezetni a kis légből kapott teóriámat. Tényleg nehéz elképzelni Eldorienről, hogy lenne valami látványos hobbija, vagy hogy egyáltalán időt szán olyasmire, mint a gyűjtögetés, amit mondjuk én a napernyőkkel. Valahogy hármunk közül tényleg ő a legkomolyabb, felettébb nehéz kinézni belőle, hogy tud valamit komolytalanul, szórakozásból játszani, bár tény és való, hogy a drága autók és festmények gyűjtése sem kifejezetten komolytalan dolog. Ilyen téren mindenképpen én viszem a prímet a kis napernyőimmel.
- Legalább te értékeled, kétlem, hogy ezzel mindenki így lenne, viszont... csodás jégszobrot varázsolhatok bárkiből, akinek nem tetszik a százkarátos sárkány mosolyom. - igen a viccelődésem és a mosoly azt jelzi, hogy már tökéletesen feloldódtam és tényleg jól érzem magamat. Ez egy kellemes nap, nem szól a hivatalos ügyekről, még ha időnként egy rövid időre fel is merülnek, de épp hogy csak egy keveset, szinte már-már semmit. Inkább csak szórakozunk, és én is egy olyan oldalát ismerhetem meg Ellaelnek, ami nem a kameráknak szóló lehengerlő mosolyt mutatja, hanem valami egészen mást. Persze tudom, hogy ő gyakorta ilyen, de ettől még tetszik ez az oldala, nagyon is. - Ohóó! Úgy érted neked lesz több esélyed, ha a haragom miatt nem gondolom át józanul a tetteimet. - szúrok vissza épp csak egy kicsit. Nem mondom, hogy úgy vélem a sárkányok a legerősebb faj, hiszen nem így van, nem követem apám elveit, és azt sem mondom, hogy legyőzném gond nélkül Ellaelt. Igazából nem tudom, hogy egy ilyen harcnak mi lenne a kimenetele, főleg akkor ha edzésnek minősül. Sosem lehet tudni, hogy ha valaki igazán küzd az életéért teszem azt, akkor mire képes, az csak az adott pillanatban derülhet ki és reméljük, hogy ilyesmire még jó ideig nem kerül sor.
- Ne aggódj, már megszoktam, Laylah szerint gyakrabban kellene az evéssel, no meg magammal foglalkoznom. Meg kellene néha fogadnom a tanácsait. - elnézően, kedvesen mosolyodom el, tényleg nem rovom fel neki azt, hogy nem jutott eddig eszébe az evés. A koktélokban egyébként is általában olyan tömény és minőségi gyümölcslé van, ami gyakorta majdnem felér egy darabbal az adott gyümölcs elfogyasztásával. Így én sem voltam különösebben éhes eddig, egyébként is lekötött a beszélgetés és persze a játék, de ha már így említi tény és való, hogy azért kezdek megéhezni.
- Ki tudja, belőled még ezt is kinézem. - persze csak a hecc kedvéért, de miért is ne? Képes lett volna szúratni pár napernyőt bele, vagy kis zászlókat, ilyesmit a hamburgerekbe is szoktak néhol és végül is rokonságban áll az efféle díszítés az általam kedvelt napernyőkkel. Közben amíg rendel én az ablakhoz sétálok. A szabályokat még mindig nem értem, ütnek, szaladnak, valami elkezdődik megint a pályán, de hogy pontosan mi... komolyan sejtelmem sincs.
- Nagyon ínyedre vannak a fogadások, a végén még azt hiszem, hogy oda vagy a szerencsejátékokét, túlzottan is. Szólnom kellene valakinek, hogy figyeljen oda rád? - kissé még a szemöldökömet is összehúzom, úgy mérem végig őt, de ezúttal sem komoly, a szám sarkában megbújó mosolyból ezt most is tökéletesen látszik. Aztán pár pillanat gondolkodás után rázom meg végül a fejemet, újra letekintve a pályára. - Mit szólnál... csak hogy ne higgyem, hogy a fogadások függője vagy... ha inkább megpróbálnánk megtippelni, hogy hogyan is működik ez a játék? Nekem még mindig halvány sejtésem sincs róla, hogy mit miért csinálnak. - elgondolkodva szemlélem továbbra is a lenti eseményeket. Repül a labda a kis dombon álló emberkétől, aztán az ütő üt, majd elkapják... futnak... az is fut, aki ütött. Komolyan nehéz csak úgy rájönni, hogy mit miért csinálnak és hogy egyáltalán mi hány pontot ér, de ha már itt vagyunk legalább próbáljuk megérteni a játék menetét, hátha közös erővel sikerül.

♫ A million voices ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Yankee Stadion Szomb. 24 Okt. 2015 - 20:01

Caryeth& Ellael

*Sosem tudjuk igazán elengedni magunkat, de az életünkhöz tartoznak azok a dolgok is melyeket igyekszünk most elkerülni, vagy ha szóba is jön, muszájból mert egyszerűen a lényünk része és ha semmibe vennénk az olyan lenne mintha belőlünk tépnének ki egy darabot, akkor is csak emltés szintjén foglalkozunk vele és gyorsan visszakanyarodunk a jelenhez. A szűken vett jelenhez ami most a baseballt, a koktélt és a szórakozást célozza meg. *
-Meglátjuk Caryeth, előbb vagy utóbb meg fogjuk tudni.
*Ezzel megint csak tettem egy nagy lépést és átugrottam a mai napra nem ajánlott témák egyikét. Félő, hogy előbb tudjuk meg mint utóbb, nagyon nem szeretném siettetni az időt, van éppen elég gondunk, hogy most erre ne is gondoljunk, csak aztán nehogy a gondjaink keresztezzék egymást a színrelépéssel. Ettől félek a legjobban, ha bekövetkezik pokoli lesz minden egyes napunk, az irányítás kicsúszik a kezeinkből, káosz lesz az egész világon és kevesen vagyunk, hogy elejét vegyük egy újabb háborúnak aminek az emberek is kárát látnák.
A kérésére széles mosollyal válaszolok, és újból visszatér a jókedvem, a sötét, szürke felhők elvonulnak a lelkem fölül. Caryeth napernyő mániája imádni való, üdítő különlegesség pedig mennyire kis semmiség ahhoz képest, hogy mi mindent megkaphatna. Ha ebben leli örömét az nem baj és nem szégyellnivaló, de ahogy az emberek szokták, ujjaimmal bezárom a mosolygós számat és eldobom a láthatatlan kulcsot, ezzel megígérve, hogy egy szót sem szólok a komoly és lazulásra talán képtelen elementálnak. *
-Mindenkinek meg van a maga szenvedélye, a tiéd bájos és talán sárkány mivoltodat szelídíti, én festményeket és régi kocsikat gyűjtök, mert az olyan férfias. Eldorien…nos, nem tudom, de kíváncsi vagyok rá. Roppant kíváncsi vagyok rá.
*Nem tudom mit forgat most éppen a fejében a sárkánykirálynő, de szinte ugyanazt gondoljuk és reméljük, Eldorien túlontúl komoly, még a magánélete is a hivatalos ügyekkel foglalkozik, egyszerűen nem tudja kizárni. Ezen a ponton merül fel bennem az első kétség a McDonald`s-os bulinkkal kapcsolatban, de persze ez nem jelenti azt, hogy feladom, csak nehezebb lesz mint gondoltam. *
-Caryeth, ne fesd le ennyire sötéten a helyzetedet, szerintem az is elég mókás ha egy sárkány megpróbál nevetni. Kicsit karcos, mint a jó bor íze. *szó sincs róla, hogy meg akarnám bántani és jól meggondoltam mit mondok, nem akarom kifigurázni, de azt hiszem ezt ő is tudja jól, ha még sem, kész vagyok a válasszal mielőtt még kérdezne vagy jéggé fagyasztana. Védekezőn emelem fel a kezem, nem mintha félnem kellene, csupán jelzésértékű.* -Csak hergelni próbállak az összecsapásra, hátha úgy több esélyed lesz.
*Szélesen mosolygok rá, már-már vigyorgásnak is elmegy, s bár rengeteget mosolygok azért ilyet még tőlem is ritkán látni, belülről csiklandoz a kacagás. Nem gondolom, hogy ettől bármi is komolyabbá válna, ám a kettőnk kapcsolata azt hiszem most állja ki a barátság próbáját. Tartom őt annyira fontosnak az életemben, hogy mindent ami velem történik személyesen beszéljem meg vele, ám ez azt hiszem nem csak rám érvényes, egészen más értékrend szerint élünk mint az emberek még ha velük közösen is birtokoljuk a Földet. Használjuk és segítjük a technikájukat, amikor kell és szükséges, de mindennél többre értékeljük a személyes beszélgetéseket. Nekünk több lehetőségünk van, hogy ezt kevés időráfordítással megtegyük, hiszen pillanatok alatt ott lehetünk a világ másik oldalán és csupán rövid kis utazás vár ránk a térkapuktól a célig. Sikerült elodáznom a választ, de sejtem, hogy sokáig nem fogom tudni elrejteni előle a Hendiala iránt lángoló érzelmeimet, Kono is sejt valamit, de nem szólt még róla, ő még annyit sem tett mint most Caryeth, da talán azért nem, mert biztosabb nála.
A pálya újra megtelik, mikor lepillantok már szinte teljes egészében felállt a csapat soron következő része, a fiú persze még mit sem sejt, csak a meccs végén kísérik az öltözőbe, hiszen ha a szünetben tennék ezt és odacsődülne az összes fotós és újságíró, az életben nem lépnének pályára. Azt már tudom, hogy ilyenkor minden néző, vagy legalábbis a többségük jól felpakol valami ennivalóval, nem is azért mert éhesen jöttek el hanem mert ez már tradíció, ahogy más sportágaknál is, teszem azt az amerikai focinál. Ez családi program jobbára. *
-Ezt nem tudtam, Caryeth szólhattál volna, borzalmas vendéglátó vagyok. Sajnálom.
*Tényleg oda vagyok meg vissza, éheztetem a vendégemet, pedig egy sárkánynak nagy étvágya van. Nem is tudom, hot-dog helyett talán hozassak egy egész birkát nyárson? * -Máris intézkedem, napernyő nélkül. Gondoltad, hogy kérnék hozzá? Azért ennyire ne….de, talán eszembe jutott volna. *Az ajtó felé indulok, mielőtt kinyitnám még visszafordulok hozzá, mosolyogva bólintok.* -Persze, muszáj tréningezni.
*Ahogy ígértem intézkedek, egy egész tál hot-dogot kérek, egy üveggel a kedvenc francia boromból, két poharat hozzá, hátha Caryeth is megkívánja, és egy újabb koktélt, újabb napernyőkkel. Nem akarom leitatni, de feltételezem nehéz is lenne. Amíg a rendelésemet hozzák, az ablakhoz megyek és úgy állok, hogy közben Caryethet is lássam. A meccs már folytatódik, a közönség őrjöng egy hazafutásnál, az én ajkaim is mosolyra húzódnak, az emberek nagyon tudnak ünnepelni. *
-Pár perc és hozzák, addig akár köthetünk is egy újabb fogadást. Most te találhatod ki mi legyen a tét.

Tárgy: Re: Yankee Stadion Csüt. 22 Okt. 2015 - 10:39

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

Tudom én is, hogy a komolyabb témákat nem most kellene boncolgatni, hogy ezeket kellene inkább messziről elkerülni, hiszen nem segít a kedvünk feldobásában az, ha az apám kerül szóba, Ascariel eltűnése, vagy netán a kívülállók kérdése, mégis... nem tudjuk magunkat gyökeresen meghazudtolni, az képtelenség lenne. Időnként fel-, felmerül egy-egy kellemetlenebb téma, amit azért nem árt megvitatni, maximum megpróbálunk gyorsan továbblépni és nem most menni bele a kényes ügyekbe. Az apám ügyét is gyorsan elhessegettük és már nem is gondolok rá, ahogyan az egyszer majd talán nyilvánosság elé lépésünkkel is ez a helyzet. Én magam sem tudom, hogy mikor kerül rá sor, azt sem tudjuk, hogy mi irányítjuk-e ezt az eseményt majd vagy sem. Akadnak kívülállók bőven és nem tudjuk mindegyiküket kordában tartani. Sosem tudhatjuk, hogy mikor döntenek majd ők úgy, hogy kiállnak a világ elé, és ha ezt megteszik, akkor biztosan nehéz lesz az ügyet eltussolni, főleg manapság, amikor a média olyan gyorsan terjeszt minden információt, hogy azt még a hozzáértő embereink is nehezen tartják kordában. Egyre bonyolultabb a világ és egyre gyorsabb az információ csere.
- Igaz, minden esetben csak a tálaláson múlik és hogy milyen részletet látnak a világunkból, de valóban egy tünde, vagy egy szépséges alak, aki a lelkükre hat még jobb hatást érhet el. - bólintok egy aprót, hiszen tökéletesen egyetértek vele. Teljesen igaza van abban, amit mond, manapság már az emberek oda vannak a misztikus dolgokért, megannyi film és sorozat épül ezekre, talán ha élőben látnák őket csak lelkesednének és nem ijednének meg, főleg ha egy olyan részt kapnának először, aminek elhanyagolható a veszélyfaktora. Épp ezért gondolom, hogy egy sárkány csak speciális esetben lehet erre alkalmas, mert lássuk be elég méretesek és riasztóak vagyunk, nem valószínű, hogy a többség ne a veszélyt látná bennünk a csodálat előtt.
- Úgy érzem ezen a napernyő témán még nagyon sokig fogsz lovagolni, de Eldoriennek tovább ne add, ő biztosan nem értené. - mosoly, bár ezúttal szolidabb, ami érkezik. Eldorien túlontúl komoly, őt végképp rendkívül nehéz elképzelni szórakozottan, vagy jókedvűen, vagy épp napernyővel, pedig időnként bizonyára ő is enged a kikapcsolódás utáni vágyának, már ha egyáltalán van ilyen vágya. Mindenesetre remélem, hogy legalább néha foglalkozik azzal is, hogy pihenjen és nem csak mindig a munka, bár ezt nem nekem kellene mondanom, hiszen én is folyton csak a kötelezettségeimmel foglalkozom és háttérbe szorítom a pihenést.
- Oh, szóval nevetve akarsz harcolni? Persze neked könnyebb, az angyali alakod is alkalmas rá. Esetemben... - szórakozottan rántom meg a vállamat. Hát no egy sárkány nem igen tud nevetni, bár persze képes vagyok gondolatokat sugározni a fejébe, úgy hallhatja a kacajomat és biztos vagyok benne, hogy a mi kis összecsapásunk sokkal inkább szórakozás és játék lesz, mint sem komoly harc. Egy kis erőösszemérés, amire néha talán szükség is van, hiszen teszem azt én magam nem szoktam túlságosan gyakran gyakorolni, pedig sosem tudhatjuk, hogy mikor van erre szükség. Nem csak a Védelmezők kasztjának kell erősnek lenni, ha valami komoly baj van készülőben, ahhoz mindenkire szükség lesz. - Köszönöm, ez megtisztel. - apró meghajlást eszközölök felé. Ettől még kíváncsi vagyok, mert valahogy motoszkál bennem az érzés, hogy valaki meghódítja a szívét, ha nem is most, hát majd egyszer. A meccs közben tovább folytatódik, az emberek pedig felpakolva érkeznek vissza a pályára a helyeikre. Vajon a fiú már tudja, hogy mi vár rá az esemény után, vagy még nem tájékoztatták? Épp alattunk ül, tehát esélyem sincs látni, hogy izgatott-e már.
- Egy hot dog jól esnek, reggel óta nem nagyon jutottam oda, hogy egyek is valamit. De abba nem kérek kötelezően napernyőt. - mert feltételezem képes lenne még tetetni akár a virslibe is csak a vicc kedvééért. Nem mondom, hogy ellenemre lenne és azt nem tenném el, de már így is egészen szép kis kollekciót gyűjtöttem össze. - De remélem akkor már te is eszel egy kis bemelegítő kört, hogy ne egyedül falatozzam. - bár ő most is csak vizet iszik, semmi különleges, mint nálam a koktélok, de e miatt nem orrolok meg rá. Azt viszont remélem, hogy eszik velem valamit. A meccsből még bőven van hátra, addig is kell valami, ami lefoglalja a kezünket, mert azt kétlem, hogy hamarosan belelendülnénk mondjuk a rajongva ugráló zászlólengetésbe.

Tárgy: Re: Yankee Stadion Vas. 18 Okt. 2015 - 15:49

Caryeth& Ellael

*Eldorien kitűnően kezel mindent amibe csak belefog, mindketten tudjuk ezt, épp csak a magam módján teszi. Nem hiszem, hogy irigyelne bármiért is, egyrészt mert nincs miért, másrészt mert távol áll tőle az ilyesfajta emberi, negatív érzelem. Tulajdonképpen Eldorien egyáltalán nem bánt sosem azzal amit mond, ismerem és tudom jól, hogy ez csupán vagy csipkelődés az ő stílusában vagy, és javarészt ez érvényesül, igazat mond. Különben szórakoztat, fanyar humora van, már-már angolos és roppantmód élvezem a vele való beszélgetéseket. Halvány, beleegyező mosollyal adok igazat Caryethnek és ugyanezzel a lendülettel tolom tovább a témát.
Az emberek előtt való megmutatkozás igen távoli, még csak nem is ötletelhetünk Ascariel távollétében, és úgy hiszem ha itt lenne sem tennénk. A világunkban igen aggasztó történések követik egymást mostanában, a béke törékenysége megmutatkozott, noha konkrét bizonyíték még nincs arra nézve, hogy lázadók egyes csoportjai ténykednének, de mi tudjuk. Egy röpke pillanat alatt fut át a fejemen ez a gondolat és már teszem is félre, a megmutatkozás sorrendjében nem értünk egyet a sárkánykirálynővel, de nem ez lesz az első és gyanítom nem is az utolsó nézeteltérésünk. Nem kapunk hajba mint a hisztis cicababák a plázában, öregek vagyunk mi már ehhez. Ez jutott nekünk, néhány napernyőcske, koktél, fogadás a meccsre, a végén még elköltözünk Floridába. *
-Hmmm…nem is tudom. Lehet, hogy igazad van, de mit szólnál ahhoz, ha az az angyal mondjuk feketeszárnyú lenne és nem különösebben békés, viszont pont egy sárkány állítaná meg. Mi a garancia arra, hogy a kívülállók is megvárják míg Ascariel visszatér, ha ugyan visszatér. Elveszítik a türelmüket és maguknak követelik a világot amit oly sokáig meg tudtunk őrizni. *Nem akartam ezekre a vizekre evezni, egyszerűen csak kicsúszott. Próbálom menteni a menthetőt, viccet csinálni a komoly témából, amit elvileg még gondolati szinten sem érinthetnénk.* -Ahogy elnézem a mai emberek érdeklődését, egy tünde még jobb lenne, kézen fogva egy szerelem dzsinnel vagy a hiúságéval.
*Elnevetem magam, elűzve a komor gondolatokat ha ugyan volt idejük két-három lélegzetvételnyi idő alatt felütni a fejüket. Kiváló érzékkel térek rá a jelenre, a napernyőkre, a labdára. Semmit nem terveztem,hacsak azt nem, hogy idehívom Caryethet és eltöltünk néhány kellemes és szórakoztató órát, a hivatalos ügyeket is csak érintőlegesen hoztam fel, már rég el is felejtettük, ám improvizálni lehet és azt szerénység nélkül állíthatom, hogy jól tudok. Gyanús, hogy hirtelen megbántódik, ezért árgus szemekkel kutatom a jeleket melyek megmutatják, hogy csak tréfált és lám….meg is van az a huncut mosolykezdemény. Elhúzom a számat és ingatom a fejem mint az anyuka aki épp ejnyebejnyézik. Azt hiszem ezért kapom az oldalba bökést.*
-Én szeretem a napernyős sárkányokat.
*Nem akarok morcos lenni, régen lángolt fel bennem ilyesfajta érzelem, de akkor nagyon. Alapjában véve nem is tudok olyan lenni, ebből a szempontból szélsőséges vagyok, s talán azért van végtelen türelmem is, hogy elkerüljem a felindultságot. Caryeth ismer és Hendiala is és mindenki aki _akkor_ ott volt. azóta egészen más képet mutatok magamról, nem álarc, ez is én vagyok és így vagyok igazán önmagam, ám nem véletlen, hogy a szárnyam tollai szürkék. …..Persze gyanítom Caryeth most nem a szélsőséges morcosságomra utalt, hanem a megjátszottra, a mókásabbik felemre. *
-Hidd el Caryeth, jókedvűen is van esélyem. Sőt! Akkor több.
*Egyre jobban tetszik ennek a kis összecsapásnak a gondolata, az egész játék és úgy is kezelem, de valahol azért mégis komoly harc ha egy sárkány és egy angyal egymásnak esik. Talán szervezek egy kis közönséget is, de úgy mintha az egész véletlen lenne. És megint a bohóskodásnál kötök ki, sikerül Caryethet kicseleznem egy frappáns válasszal, és elterelnem a témát a kíváncsiskodásától.*
-Csak az álca miatt drága Caryeth, csak az álca miatt. Egyébként ha úgy alakul, te biztosan nem az újságból tudod meg. Többre tartalak annál.
*Megemelem felé a poharamat, bár csak víz van benne, a célját így is betölti. Letekintek a pályára ahol már újra felálltak a csapatok soron következő tagjai, épp dobásra készülnek. Hirtelen nem jut eszembe semmi amit fogadásra bocsáthatnék, kérdőn nézek Caryethre, hátha homlokon csókolta a múzsám, a féloldalas vigyor sem marad el. Azt hiszem ezzel az ábrázattal simán címlapra kerülnék és másnap óriásit esnének a részvényeim. *
-Talán ha…vagy csak élvezzük a játékot? Kérsz valamit a koktélod mellé? Egy szendvicset, mogyorót, esetleg…bemelegítenél egy hot-doggal a következő randevúnkra?

Tárgy: Re: Yankee Stadion Szer. 14 Okt. 2015 - 17:03

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

Engem soha sem zavart különösebben, hogy Ellael szeret a nagyközönség elé állni. Nekem valahogy sosem volt kenyerem a feltűnősködés és nem is kezelem jól a nyilvánosságot. Tudom, hogy a Diplomácia körének vezetőjeként erre szükség van, de ezt nem gondolom feltétlenül mindenképpen így. Az a dolgom, hogy óvjam a világunkat, ehhez pedig nem feltétlenül népszerűség kell, vagy a világ elé állás, sokkal inkább az, hogy tudjam hogyan kell a háttérből kezelni a dolgokat. Ha nagyon szükség van rá, ki tudok állni az emberek elé, de ezt nem teszem meg gyakran. Inkább figyelek a háttérre, hogy ne szivárogjanak ki fontos információk, vagy ha valaki figyelmetlenül tenne valamit, akkor ne derüljön fény a mi kis világunkra. Úgy gondolom ez a fontosabb, Ellael pedig lehet a reklámarcunk, neki ez egyébként is sokkal jobban áll.
- Dehogy vagy bohóc! Eldorien csupán irigyel, hogy ilyen könnyedén kezeled a nyilvánosságot, míg ő cseppet sem. - mosolyogva biztatom, de tudom én, hogy erre igazából nincs szükség. Eldorien nem szándékosan bántó soha sem, bár tény és való, hogy tud határozottan támadóan fogalmazni, amit nehezen viselnek az emberek, sőt kevesen viselnek el. Nincs ezzel baj akkor, ha te már ismered és tudod, hogyan kell viszonyulni a másikhoz, mi pedig tudjuk, hogy nem feltétlenül szánja támadásnak a véleményét, szimplán csak... ő ilyen. Ellael kétlem, hogy e miatt változtatna a stílusán, neki egyébként is egyszerűen csak jól áll és kész.
- Tudom-tudom, van még időnk kiötölni a részleteket, bár azt hiszem egy sárkánytól leginkább meghűlne az ereikben a vér, szerinted nem jobb, ha egy békés angyalt látnak először? - nem is tudom, valahogy mindig is így gondoltam, ha egyszer effélére kerül a sor, akkor biztosan jobb, ha valami békésebb nyitánnyal kezdünk és ő most épp az ellenkezőjét mondja? Nem eleve a frászt hoznánk az emberekre azzal, ha meglátnának egy sárkányt? Azt nem jobb lenne szépen fokozatosan adagolni inkább? Először egy angyal és ha az meg van, akkor jöhet sorban a többi, de csak nem a legjobb egy démonnal kezdeni teszem azt, ők nem éppen a legmegnyerőbb külsővel rendelkeznek, de a sárkányok között is akadnak épp elegen, akik felettébb ijesztő külsővel rendelkeznek. Persze egyelőre ez még úgy sem számít, van épp elég gondunk, kezdve azzal, hogy Ascariel eltűnt, valamiféle szabadságát tölti, vagy ki tudja. Jobb, ha ez utóbbiról van szó, de van egy olyan rossz érzésem, hogy talán nem.
- Oh tehát azzal számoltál, hogy nem leszek valami lelkes? Ezek szerint csalódást okoztam? - csipkelődő kérdés, de azért kissé meglepett arcot vágok, hogy hiteles legyen a dolog, mintha tényleg bántó lenne számomra, még egy kicsit talán sértettnek is tűnhetek, hogy csalódást okoztam neki. Persze a szám sarkában megbújó kissé huncut mosoly azt mutatja, hogy véletlenül sincs így. Nem bántott meg, csak örülök neki, hogy sikerült őt pár aprósággal vélhetően pozitívan meglepnem. Persze sejtettem, hogy ez a napernyőmánia nem lesz majd olyasmi, amit akár sejt csak, mivel nem nagyon tud róla Laylah-n kívül senki sem. Elég furcsa lenne, ha kiderülne, hogy itt egy sárkány, aki oda van a színes kis díszernyőkért.
- Vedd úgy, hogy ez csupán bemelegítés. Talán, ha morcosabb leszel, akkor több esélyed lesz ellenem, mint egyébként. - széles mosollyal pillantok rá. Igazából tényleg kíváncsi leszek, hogy mi lesz ennek a kis összecsapásnak az eredménye. Nem azt mondom, hogy úgy vélem mindenképpen az apám az, aki mindent tökéletesen gondolt, de azért valahol abban csak igaza van, hogy egy sárkány általában erősebb, mint a fajok többsége. Persze sárkány alakjában, hiszen átlag emberként, a képességeket nézve már más lehet a helyzet.
- Oh és már úgy gondolkodsz, mint a halandó férfiak, csak mert sok időt töltesz közöttük? Ezt azért nem hinném. De, ha mégis így lépsz a nyilvánosság elé egy hölggyel... figyelni fogom az újságokat, hogy időben értesüljek. - oh hát persze, hogy megpróbálom kihúzni belőle a kis titkát, mert biztosan van. Talán olyan titok, amiről senki sem tud, vagy amit még ő sem vallana be magának, teljesen mindegy, de hogy egyszer fény derül majd rá, az biztos, bár az is lehetséges, hogy akkor már nem papír alapú újságokat vásárolunk... Ki tudja évek múlva hová fejlődik e téren a technika.

Tárgy: Re: Yankee Stadion Szomb. 10 Okt. 2015 - 8:58

Caryeth & Ellael

*Én véletlennek gondolom, de mindenki tudja, hogy nem az, ahogyan egyre jobban az előtérbe kerültem. A világunkat és a köröket védve kellett valami vagy valaki aki az egyre gyorsabban fejlődő világban állja a sarat a nyilvánossággal szemben és magára vonja a figyelmet, míg a többiek a háttérben nyugodtan ténykedhetnek. Noha mindez talán jobban beleillik a diplomácia körébe, óhatatlan az árnyalatnyi átmosódás a kasztok között, végül is egymásra támaszkodunk mindenben. Sem Eldorien, sem Caryeth nem szereti a túlzott nyilvánosságot, én azonban már csak a jellemem miatt is könnyen lavírozom benne. Természetesen mindezt úgy teszem, hogy a tudomány ne szenvedjen nélkülözést, maximálisan kihasználom a rám hárult feladat minden előnyét. Caryeth finoman fogalmaz nem véletlenül ő a feje a diplomácia körének, rendkívül választékosan tudja elküldeni a másikat melegebb égtájakra, a végén az illető még meg is köszöni, az én szerepemet is jócskán árnyalja, holott mindkettn tudjuk, hogy miről van szó.*
-Reklámarc. Hmmm….Eldorien nem volt ennyire diplomatikus amikor bohócnak nevezett, de mint tudjuk, ő nem elsősorban az udvariasságáról híres.
*Nem bosszant, inkább mulattat, ebben is más vagyok mint a legtöbb ember. Engem elég nehéz kihozni a sodromból, bármit is jelentsen, sokkal többet érek el azzal ha nem megsértődöm hanem a megoldásra törekszem. A fotósok és a bulvársajtó firkászai sem tudtak betörni, azt hiszik, hogy jól kitalálták a sztorikat, pedig kevés kivétellel azt írják és mutatják amit akarok. Szép lassan és biztosan alakult ki hármunk között a körök munkájához nem szervesen kötődő feladatok sokasága, egymáshoz hangolódtunk, ha úgy alakul, hogy akcióba kell lépnünk, senki nem kérdezi a másikat, csak tesszük a dolgunkat mert tudjuk, hogy a két társunk mit fog lépni.*
-Olyanok vagyunk mint Dumas három testőre. Egyébként a nyilvánosság elé lépés még várat magára, van időnk kiötleni mit és hogyan. Számításaim szerint még vagy ötszáz év és leülhetünk a kerekasztalhoz ötletelni. Szerintem pedig jobb ha egy sárkány mutatja meg az embereknek, hogy léteznek angyalok, mintha a mindenki által csodált szárnyas lények zúdítják az emberekre a tényt, miszerint nem a T-Rex a legveszélyesebb faj amiről valaha hallottak. De ráérünk még erről vitát nyitni.
*Az emberek talán felkészülnek minderre az évszázadok során, az a titka az egésznek, hogy lassan, generációról-generációra kell adagolni, ám Ascariel nélkül persze még a gondolatát is elfelejthetjük mindennek, ő pedig nem nagyon akaródzik kibújni a rejtekéből. Persze mindenki aki ismerte vagy csk hallotta a róla szóló legendákat, aggódik a jövőnk miatt. Több száz éve tartjuk a törékeny békét, már érezhető a háttérben a mozgolódás, mondhatni vihar előtti csend uralkodik, még sem vetettek belénk akkora bizalmat a világunk lényei mint annak idején Ascarielbe. Nélküle olyanok vagyunk mint egy félkarú óriás. Ezeket a gondolatokat azonban a szórakozás oltárán nyomom el, nem azért hívtam el Caryethet, hogy kétséget ültessek el a lelkében.*
-El nem tudod képzelni milyen szervezésbe került. Ráadásul pont akkor az ablakhoz kellett csalogassalak, a napernyős imádatod és lelkesedésed miatt ez hamar veszélybe került.
*A szám sarkában remegő mosollyal közlöm vele a nyilvánvalóan világméretű füllentést, de vevő rá, nem is tudja mennyire aranyosan. Már rég nem követjük a meccs folyamát, fogalmam sincs hol tartunk és kinek hány pontja van, de őszintén, ez most harmadrangú kérdés. Én emlegettem a fogadást és el is veszítettem, reméltem is, hogy így történik, nem mintha anélkül nem tudtam volna a szárnyaimat betenni a sárkányok birodalmába. Így viszont Caryeth hazai pályán mozoghat, nem utolsó sorban pedig örömet okoztam neki azzal, hogy nyert és azzal, hogy most kedvére csipkelődhet.*
-Ha örömet okozhatok egy barátnak mindegy, hogy veszítek vagy nyerek. Héé! Máris kötekedsz? Meg sem várod, hogy Azurnahban legyünk? Türelmetlen népség.
*Egy röpke pillanatra mosolyból sértődősre váltok, megingatom a fejemet de csak azért, hogy utána még jobb kedvem legyen. Mindez mondatja velem azt amire más talán elképedve nézett volna rám, ám Caryeth pontosan tudja miről beszélek, viszont ki is használja az alkalmat mint a jó tolvaj, hogy sarokba szorítson.*
-Kedves Madeline, a halandó férfiak azt vallják, hogy sportrendezvényre menni csak barátokkal érdemes és szabad. Ám ha egyszer majd jómagam is igába hajtom a fejemet, elsőként fogom kipróbálni mi is az értelme ennek a marhaságnak.
*Azt hiszem elegánsan sikerült ebből kivágnom magam, noha megfordult a fejemben egy gondolat, hogy milyen lenne ha Hendiala ülne mellettem a lelátón és a szünetben megtalálna minket valamelyik csókvadász kamera. Hirtelen támadt forróságomat egy adag hűtött ásványvízzel oltom.*

A hozzászólást Ellael összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 18 Okt. 2015 - 8:58-kor.

Tárgy: Re: Yankee Stadion Csüt. 8 Okt. 2015 - 21:43

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

Igen a külső egyre bonyodalmasabb, ahogyan fejlődik a technika. Az sem elég, hogy az ember elköltözik. Abban már biztos vagyok, hogy a következő életemben sem akarok sokat változni, ha lehetőségem van rá. Ott lesz majd Ampho, aki átveszi tőlem a céget, én pedig talán kis változások után máshol kezdek majd új alvállalatba és akkor eladhatom magamat úgy, mintha az unokám lennék. Az nem ritka, hogy rokonok között nagy a hasonlóság, az embereknél is bőven van erre példa. Ha pedig kérdezősködnének, hát megoldjuk, mégis csak ezért vagyunk mi a diplomácia kasztja nem igaz?
- Oh, szóval rajtam múlt igaz? Tudjuk mindannyian, hogy ha reklámról van szó, akkor te vagy előtérben, az igazi reklámarc. Ha egyszer a világ tudtára akarjuk hozni a létezésünket egyébként is jobb egy angyal, mint... mondjuk én. - no igen az emberek azért jóval elfogadóbbak a hozzájuk hasonlatosabb lényekkel, főleg ha azok még pozitívat is sugároznak, mint egy angyal, netán egy tünde. Ha meglátnának egy sárkányt, vagy netán démont, azért sokkal nehezebben kezelnék a helyzetet. De persze nem hiszem, hogy efféle felfedések mostanában eljöhetnének, egyébként sem tehetnénk semmit sem Ascariel beleegyezése nélkül és vele nem tudunk kapcsolatba lépni már hosszú ideje... túlságosan hosszú ideje. Kétlem, hogy a társaim ne aggódnának e miatt, sőt biztos vagyok benne, hogy igen, de most nem az aggodalomé a szerep, hanem a szórakozásé és persze örömé is, bár az most főképp a lelátóra koncentrálódik egy kisfiú környékére.
- Még azt is megbeszélted a játékosokkal, hogy egy labdát üssenek fel ide, tudtam! - széles mosollyal pillantok rá, tudom, hogy csak viccel, ahogyan én is. Igenis tényleg jó egy kicsit elengedni magamat, nem teszem meg túlságosan gyakran. Lehetséges, hogy tényleg gyakrabban kellene meccsre járnom, mert mégis van haszna, legalább az, hogy egy kicsit elszakadok a jól megszokott környezettől és a munkától, néha tényleg erre is szükség van.
- Tudom én, főleg ha olyan a tét, amit szívesen nyersz meg... vagy veszítesz el? - csipkelődve bököm oldalba, miközben a koktélomba kortyolok. A gyűjteményemet újabb darabokkal bővíthetem és még arra is figyelt a készítő, hogy három különböző esernyő legyen az italomban, amiért külön hálás vagyok neki. Azt viszont tényleg nem tudom, hogy hol is tart a meccsünk, nem igazán figyeltem a labda becsapódása óta, talán már előtte sem, csak most pillantok a kijelzőre, hiszen láthatóan a pályán nem igazán van most senki, talán épp most jönnek be táncosok, hogy addig is lekössék a nézőket.
- Kétlem, hogy engem akarnál csókolgatni Ellael, úgyis tudom, hogy van valaki más, akit szívesebben, talán vele kellene meccsre jönnöd. - csak még azt nem szedtem ki belőle, hogy ki is lehet az a valaki, de egyszer talán majd erre is fény derül. Ellael lágy szívű, biztos vagyok benne, hogy van olyan, aki meg tudja dobogtatni a szívét minden nehézség nélkül.

Tárgy: Re: Yankee Stadion Hétf. 5 Okt. 2015 - 19:56

Caryeth & Ellael

*Lelkes fiatal nő. Azt hiszem mindig ilyen arca volt és nem hiúságból, csupán nem szerette a nagy változásokat, ahogy én sem. Néhányszor viseltem már a mostani arcomat, én nem csak hasonlót választok a megújuláskor hanem bizonyos, biztonságos időközönként ugyanazt. bár eléggé megnehezítették az emberek azzal, hogy feltalálták a fényképezőgépet, amíg csupán rajzok és festmények voltak nem okozott különösebb gondot, és később még sokáig tudtam irányítani a fotográfiát is, hiszen ahhoz, hogy rólam kép készüljön én is nagy mértékben kellettem. Manapság már úgyis lefotózhatnak, hogy nem tudok róla, elég egy teleobjektív és kész, máris meg van osztva mindenféle portálokon az arcom és ott is marad a virtuális térben. hacsak nem történik valami nagy világégés, örökre búcsút mondhatok a mostani arcomnak, vagy megpróbálom megmagyarázni, hogy a saját fiam vagyok, vagy az unokám, de ahhoz utódot kellene nemzenem. Bonyolult ez. Elmosolyodom a válaszán, de nem ragozom tovább szóban a gondolataimat. A meccsre is kellene figyelni, de egyelőre el vagyunk foglalva a labdával, a fiúval és a reklámmal, ami nem az én ötletem volt, tehát nem is tulajdonítom magamnak, arassa csak le ő a babérokat Caesar fejéről. *
-Én vagyok rafinált? Ugyan kérlek, te kevered a kártyákat én csak felveszem a leosztott lapokat.
*Caryeth itt van, eljött a meghívásomra igaz nem telt bele sok idő, hogy átszelje a hatalmas távolságot Peking és New York között, de mégis elhagyta az otthonát. Nem gondolom, hogy mindezt titokban tette és épp az imént beszéltünk arról, hogy nincs férfi az életében, ezért nem is feltételezem, hogy az ittlétével bárkinek el kellene számolnia. Egyébként meg felnőtt nő, azt csinál amit akar. Bezsebelhetek egy kis sikerélményt, elhiszi amit a páholyba való meghívásomról mondtam neki, pedig nem igaz, nekünk kell lemenni az öltözőbe a sok izzadt és félmeztelen férfi közé ahol majd vakuk villognak és pereg a film. Az nagyobb meglepetés lesz.*
-Miért ez nem ártatlan szórakozás? Persze, hogy elterveztem mindent, van forgatókönyvem is róla, percről-percre.
*Szemenszedett hazugság de élvezem és ez látszik is rajtam, mint ahogy ő sem hiszi, az egészet, úgy én sem ringatom ebben a hitben, kacsintok egyet felé és megemelem a poharamat. aztán ő is kap még egyet a napernyőkkel, ezek után elhalmozom őt ilyen kis apróságokkal, mindig is szerettem a nőket, tiszteltem mind, imádok velük flörtölni, hiszen ez boldoggá teszi őket. Ám ennél tovább sosem mentem, a szívem másé és még úgy sem tudok másfelé tekinteni, hogy biztosan tudom mindennek plátói szinten kell maradnia. *
-nem tudtam, de most már tudom és kifejezetten így kértem a második koktélodat. Egyébként….hát, fogalmam sincs. Ami nagy kár, mert így lemaradtunk pár fogadásról, tudod imádok veszíteni.
*Azt hiszem eddig mindet elveszítettem, de jó volt látni Caryeth lelkesedését. Valójában nem taglóz le a veszteség mert mindezzel együtt nyertes vagyok én is. Egy kellemes délután, egy barát, jókedv ami megalapozza a további kapcsolatunkat. Lenézek a pályára és senki sincs ott.*
-Ó, azt hiszem szünet van.
*A kijelzőn a szurkolókat mutatják, találomra választanak ki egymás mellett ülő nőket és férfiakat, majd kiírják a csók feliratot. Ez roppant érdekes, amikor az óriás képernyőn épp megcsókolják egymást, a nő mellett ülő férfi pedig csúnyán néz, találgatni kezdek.*
-Nézd, csókvadászat. Ők biztosan nem egy pár, mégis megcsókolják egymást. Hát nem érdekes? Mit meg nem tesznek az emberek, még jó, hogy nem a lelátóra ültünk.

Tárgy: Re: Yankee Stadion Szomb. 3 Okt. 2015 - 19:50

Ellael & Caryeth

Szóval... baseball? Érdekes ötlet!

Nem lepnek meg a szavai túlzottan, hallottam ár effélét másoktól is, ha épp rólam volt szó. A jelenlegi külsőm nem egy komoly üzletasszonyt tükröz, de ez nem zavar, nem is akarok annak tűnni. Sokkal megtévesztőbb az üzletfeleimnek is, ha nem azt kapják, amit várnak és persze mindig is volt egy adott külsőm, amitől sosem szerettem nagy mértékben eltűnni. Mégis csak kellemetlen és fárasztó dolog az embernek néhány évtizedenként más külsővel tükörbe nézni. Hónapokba telik mire megszokja, aztán később újra változtatnia kell, akkor már inkább olyan külsőnél maradok, ami hasonló a régiekhez, így nekem sem olyan kellemetlen az, amikor tükörbe kell néznem reggel egy rémálom, vagy egy nehezebb nap után. Nem zavarodom össze, hogy más tekint rám vissza, mint annak előtte.
- Épp ez a lényeg, higgyék csak azt, hogy nem vagyok más, mint egy lelkes fiatal nő, aki nem jelent fenyegetést. - halványan mosolyodom csak el, de azért érezheti, hogy nem mondom ezt teljesen komolyan, csak részben, részben viszont igen, hiszen az üzleti életben és a mi világunkban is meg kell állnom a helyemet. Mindkét verzióban akadnak olyanok, akik megpróbálnak letaszítani a helyemről, akiknek nem tetszik, hogy elértem, amit, hogy magas pozícióban vagyok a korom ellenére. Épp e miatt kell, hogy azt higgyék tényleg nem vagyok rájuk veszélyes, így aztán meglepetést tudok okozni és máris nálam van a lépéselőny.
- Nagyon rafinált vagy, mindent át tudsz fordítani a saját javadra nem igaz? Lehet, hogy neked kellene inkább a helyemen lenned. - a széles mosoly mutatja, hogy épp csak csipkelődöm kicsit, semmi többről nincs szó ezúttal sem, hiszen jól érzem és jól érezzük magunkat, eszem ágában sem lenne elrontani ezt. Én magam is számítottam rá, hogy ha mint pozitív reklám akarjuk ezt az egészet a javunkra fordítani, akkor meg is kell jelennünk majd. És hogy ezt hogyan fogom elmagyarázni Joe-nak... Üzletasszony vagyok, még hozzá nem is akármilyen, tehát miért ne mondhatnám neki, hogy a nyomozás ellenére magánrepülővel fontos ügyben kellett New Yorkba jönnöm. Az újságokban ugyanis biztosan látni fogja majd, hogy itt jártam, nem fogják kihagyni a lehetőséget, hogy a képünket minél előnyösebb helyen hozzák majd le.
- ÉS ezen cseppet sem szabad meglepődnöm. Hát jó, a végén még az itt létem egész másba csap át az ártatlan szórakozás helyett, vagy az egészet így tervezted? - azért ezt kétlem, nem csoda, hogy ugratom újfent. Nem gondoskodhatott a labda kirepüléséről teszem azt, tehát a többiről sem. Ez csak éppen így jött ki, ami számára persze épp kapóra jött, de ezen már tényleg meg se kell lepődnöm. Igazság szerint nem érint rosszul a dolog, végül is ez csak pár fotó, nem olyan ördöngösség. - Ezt sem tervezhetted el előre, nem tudhattad mennyire rajongok a napernyőkért, de köszönöm, rendkívül értékelem a gesztust. Egyáltalán, hogy áll a meccs? - nevetek fel a végén egészen jó kedélyűen. Őszintén szólva az elmúlt jó néhány percben nem is igazán figyeltem rá, hogy mi van a kijelzőn, ki vezet, ki áll vesztésre, vagy épp, hogy egyáltalán mennyi idő van még vissza a meccsből.

Tárgy: Re: Yankee Stadion

» Maracanã stadion