Egy letisztult hely a középmezőnyben. Berendezésileg talán hasonlít, de színvonalban mindenképp jobb, mint a McDonald’s. A Lenny’s gazdag étlappal rendelkezik. Választhatsz szendvicsek, öntetek, saláták, reggelik, ebédek, levesek, sokféle hús és sajt közül, s még folytathatnánk a sort. Nincs időd elhagyni az irodád? Semmi gond, házon kívülre is szállítanak.
Végülis nem úgy tűnik, mintha egy kislánnyal beszélgetnék, teljesen érett módon válaszol, belemegy a játékba. Nem tudom, hogy azért, mert külsőleg nem teheti meg, hogy hódítson, ezért a telefon mögé rejtőzik, vagy mert nagyon is csinos, tisztában van vele, hogy bárkit megkaphat. Ezek után már nagyon kíváncsi vagyok rá, és erőnek erejével veszem rá magam, hogy ne nézzem meg a képét az iskola oldalán, vagyok annyira mazochista, hogy majd élőben akarom az élményt. Persze ha csúnyácska, akkor nem fogok meglepődni, és akkor is kedves leszek vele, hiszen nagyon is aranyos, miért pattintanám le? Végeredményben mindenkiben megtalálható valami szépség, főleg, ha amúgy édes. És ott még nem is tartunk, lehet, hogy teljesen hülyét csinálok magamból, ha van pasija, akkor még le is járatom magam, szinte feleslegesen. Nem mintha már eldöntöttem volna, hogy akarok-e tőle valamit, vagy sem. Nehéz ügy, viszont hihetetlenül jó így flörtölgetni vele.
Atyaég, bármelyikünk telefonját megtalálják, mindkettőnknek annyi. Azért arra a sikoltozásra egyszer lehet, hogy kiváncsi volnék. Csak a szertár akkusztikájának tesztelése céljából, tudod, a tudomány...
Nevetgélek, hihetetlen ez a lány, már most felpattannék, hogy megismerjem. Nem is feltétlenül a perverzitás miatt, hogy mivel művelhetünk egymással, már a lelke is tetszik, hihetetlenül pimasz, játékos, nem mondom, hogy van esetem, de ha lenne, biztosan valami ilyesmit fogalmaznék meg. Édes, évődő, játékos. A fenébe. A nyomozásra kéne koncentrálnom, vagy ha nagyon fölös időm van, a tanításra. Úszom már az idővel, a másik srácét félig átnéztem, meg Cyranáét teljesen, így tökéletesen tanácstalan vagyok az első órát illetően, de marad a jól bevált bemutatkozós, játékos óra, a beadott eszékkel kapcsolatban, és majd általánosságban megdícsérek mindenkit, remélve, hogy nem lettek nagyon rosszak. Ha a többedik órán vagyok kénytelen vagyok kidobni valakit a hatosból, az már kissé ciki, de hát én vagyok a tanár, engem nem kérhetnek ők számon ezért.
Igen, meglehetősen életvidámnak tűnsz, reméltem is, hogy nem az az erőltetett életigenlés, hogy csak azért is boldognak akarsz tűnni.
A stílusából ítélve nincsen gond a lelkiekkel, nem egy kényszeredett típus. Én viszont veszem közben a táskámat, és megindulok kifelé. Útközben már nehezebb gépelni a telefonba, meg még ott is a már említett hatásszünet, ha én nem láthatom őt, legalább akkor várjon rám. Vajon ő megnézett egyáltalán, és annak függvényében akar velem sikoltozni? Késő este van már, nem lehet egy félős alkat, hogy a belvárosból még ilyenkor fog visszaindulni a campusra, már ha ott lakik. Lehet, hogy inkább bérel egy apartmant? Ki fogom erről is faggatni.
Aki sikoltozásra késztet, talán mindkettő. Talán valami más. Mihez volna kedved? : P
Belépek hát a Falodába, ahol nem akarom elhinni, hogy jól látok, ennyire nem lehet mázlim. Elteszem a telefont, amikor összenézünk, és akaratlanul is vigyorgok, mint valami kis hülyegyerek. Közelebb lépek, és helyet is foglalok, hogy immár szavakba is öntsem a döbbenetemet. - Én sem tudom... Hülye vagy... – Rázom a fejemet a kezére ráfogva, hogy nyugodtan abbahagyhatja, már így is zavarba hoz. Most, hogy itt vagyok, már én sem menekülhetek be a telefon álcája mögé, rá van írva az arcomra, hogy meg vagyok illetődve, holott ő a diák, én meg a „komoly” tanár. Fene... Ahhoz képest, hogy már túl vagyok a százon, az ilyen helyzeteket nem tudom kezelni, még egy enyhe pír is megjelenik az arcomon. – Elijah. – Jegyzem meg, ezzel is sugalva, hogy ha ketten vagyunk, akkor tegezzen nyugodtan. Minden más tekintetben még össze kell szednem magam, mert reméltem, hogy dögös, na de hogy ennyire? Azt nagyon nem tippeltem volna be.
Pikánks SMS-ek, ezek már egyértelműen ide sorolhatóak, és én még mindig nem tudom, hogy nem lesz-e bajom belőle, de hát igazam van minden le van írva, el van mentve a telefonomban, tehát nem használhatja fel ellenem és egyébként is csak nem tenné, nem tettem ellene semmit sem. Én pedig nem vagyok olyan típus, aki zsarolni kezdene egy tanárt, az ilyesmi azért nagyon távol áll tőlem, amúgy sincs rá okom rendesnek tűnik még a késésemet is elfogadta, pedig nem minden tanár teszi ezt meg, ő még sem kötött bele az azt hiszem nyilvánvalóan nem igazán hiteles kis füllentésembe sem, ami tényleg csak kifogás volt, mint sem az igazság.
Jogos, de szertárat akkor sem takarítok ezek után, ha pedig el akarna fenekelni azt mások is látnák, vagy hallanák, ha sikítozom, vagy... ilyesmit végképp nem illik írni?
Szórakozottan harapom be a szám szélét, nevetni volna kedvem, csak akkor a környezetemben lévők esetleg furcsán néznének rám, így hát megpróbálom magamban tartani a késztetést. Határozottan nehezen megy. Főleg, hogy egyértelműen azt pedzegeti be, hogy össze is futhatnánk akár. Ennyire ki akarja tárgyalni az írásomat, vagy látott rólam a neten képet és az alapján akarna találkozni. Héj... azért azt nem szabadna hagynom, hogy kihasználjon igaz? Nem szabadna... nem... szabadna... Mégis azon kapom magamat, hogy a képét nézegetem a gépemen. Nem tűnik kihasználós típusnak, és ha bajba kerül ő is megüti a bokáját, nem csak én kockáztatnám a kicsapást, meg egyébként is csak átugrik beszélgetni esetleg, ha jön egyáltalán, nincs itt szó semmi másról, mi a fenéért jár ilyesmin az eszem egyáltalán?
Ne sajnálja, előfordul az ilyesmi. Barátokkal szoktam tölteni az ünnepeket, belőlük sok van. Talán nem olyan meghitt, mint a családi, de attól még kellemes.
Ezúttal kivételesen nem kérdezek vissza, talán nem illene vájkálnom a magánéletében, meg a karácsonyairól kérdeznem és egyébként is azon gondolkodom, hogy vajon tényleg ide jön-e. Hosszúnak tűnő percek telnek el, én pedig a gépembe mélyedek. Talán nem, csak egy ártatlan felvetés volt, vagy beetetés, hogy azt érezze érdekel és aztán persze még se jöjjön. Aztán mégis pittyeg újra a telefonom, én pedig arra eszmélek, hogy izgatottan lesem meg, hogy mit is írt. Ez alapján viszont még mindig nem egyértelmű, hogy jön-e vagy sem. Igazából azt sem tudom, hogy szabad-e akarnom, hogy jöjjön, vagy az már az iskolai szabályzattal megy szembe. Azért azt nem hiszem, hogy enni egy szendvicset egy tanároddal olyan nagy rémtett lenne, akkor sem, ha az a tanár igazán helyes és vicces és tényleg üdítő jelenség a sok idős fickó között.
Héj, csak a barátaim vámpírozhatnak, szóval a barátom akar lenni, vagy a tanárom? A kettő egyáltalán vegyíthető? : )
Talán valahol nem is csak azt a kérdést teszem fel, hogy a barátom, vagy a tanárom, hiszen ki tudja, hogy mit is akar, lelkes és a kis szmájlik, amiket írogat... azért nem egyszerű őket hová tenni. Újabb szünet következik, én pedig az ajtó felé pillantok azonnal, amikor halk csilingeléssel nyílik. Láttam a képét, ezért nekem nem esik nehezemre kiszúrni, de ő láthatóan elbizonytalanodik. Csak figyelem, ahogyan a telefonja után kutat, csak akkor intek oda neki, amikor megszólalt az enyém, miután kinyomta a csörgetést. Másra számított, valami okoskára gondolom és most vajon csalódott vagy sem? A tekintetét kutatom... jó ég élőben sokkal cukibb, mint a képen! - Most nem tudom eldönteni, hogy ennek örüljek, vagy kérjek elnézést. - szórakozottan mosolyodom el, de közben nagy kő gördül le a szívemről. Azért ez nehéz menet volt, azt hiszem talán ez pozitív csalódást jelent, tényleg valami béna okoskát képzelt el, és ennek ellenére is eljött, hogy... barátkozzunk, azért ez jó jel, tényleg jó fej. - De vehetek fel szemüveget, azt hiszem van... bár csak a divat miatt, de... - a táskámba kotrok gyorsan és egy olyan jellegzetes titkárnéniset tolok az orromra, még próbálok egy kicsit komolyabb ábrázatot is az arcomra varázsolni. - Így jobb? - persze sokáig nem megy, hamarosan visszatér a mosoly is, nem vagyok én egy túlzottan komoly típus.
Miután Cyrana huszonkettő körül lehet, mivel ez nappali tagozatos kurzus, mondhatnám, hogy pont illünk egymáshoz, csak éppen én nem ember vagyok, és nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy már mennyi mindent megéltem, a dédapja lehetnék. Erről mégsincsen szó, hiszen nem öregszem, lesz leszek szenilisebb, és még bölcsebb sem feltétlenül. Túlságosan megmaradtam emberinek, amit állandóan a szememre vetnek. Nem az angyal városban nevelkedtem, hanem Manhattenben, ismerem a halandók mozgatórugóit, és az ősi helyen is alig párszor jártam. Na nem mondom, imádok repülni, láthatatlanná válni, és ilyesmik, de az emberek között érzem magam továbbra is jól. Való igaz, korábban sokat álmodoztam világméretű kalandokról, és most, hogy eljött, a kettőt kiválóan tudom magamban rendezni. Sokkal inkább az lehet a gubanc, hogy felhívám magamra a figyelmet, ha egy diáklánnyal kezdenék, ez az egész küldetésünket veszélybe sodorhatja, Caryeth azért helyezett, hogy nyomozzak, nem pedig szórakozni. Csak éppen nem tudom megtagadni magamat, érdekelnek a diákjaim, Cyrana a kelleténél kissé jobban. Sokkal jobban. Ezért inkább azzal áltatom magam, hogy biztosan egy bányarém, aki csak lelkileg cuki. Csak éppen az ezzel a baj, hogy mint már átgondoltam, a lélek a lényeg, a külső amúgy is mindegy, olykor én is megváltoztatom a sajátomat. De nem, ez is önáltatás, azért bőven utána szoktam fordulni a csinos lányoknak, ember maradok, az is voltam. Ám akik eleve mitikusnak születtek, ők sem hiszem, hogy fából lennének.
Ez nem így megy kislány. Gondold át abból a szempontból, hogy most már megtehetném, hiszen úgyis elküldtem, ergó már nincs vesztenivalóm. Naaa...? : D
Szerintem sem az a típus, aki csak úgy megzsarolna, ha rossz jegyet adok, az írása is arról árulkodik, hogy egy felnőtt, érett nő, mindamellett, hogy fiatal, és hihetetlenül édesnek tűnik, én meg egyre jobban kiváncsi vagyok rá. Magamban itt eldöntöm, nem számít, hogy is néz ki, attól még hülyéskedni lehet, hogy nem egy bombázó, és hát ki tudja, ha úgy alakul, hogy el szórakozgatunk egy darabig, végeredményben miért kéne lenézni, mert nem az a top kategóriás lány. Vélhetően ha ilyesmiket ír, akkor el tudja különíteni az iskolai meg a felnőtt dolgokat. Vagy ő az a fajta, aki már egy csábos nézéssel is zavarba tudja hozni a tanárt? Nem tudom, elég sokrétű lánynak tűnik, aki kiáll a saját dolgaiért.
Árvaházban nevelkedtél? Sajnálattal hallom. Akkor kivel szoktad tölteni az ünnepeket? Nevelőszülők? Barátok? Ezek után igazán kiváncsi leszek a többi írásodra, meg a gyakorlati megoldásaidra.
Végül úgy döntök, hogy nem akarok túlzottan nyomulni, mert tökéletesen nem lehetek benne biztos, hogy tényleg nem mószerol be, ha nem úgy alakul a kapcsolatunk, ahogyan ő gondolná. Vajon ténylegesen volna értelme találkozni vele? Döntse el inkább ő, a kezébe helyezem a választást, ha nem, akkor meg nem fogok megsértődni, elképzelhető, hogy ha az iskolában találkozunk, másféleképpen is megismerhetjük még egymást. Ő sem biztos benne, viszont lép helyettem is. Akaratlanul is elnevetem magam, majd otthagyva a fél hotdogot felállok, és a táskámba rakom a papírokat, meg a tabletet. Kilépek a papayából, és átvágok a Faloda felé, valóban nem vagyok messze. Kivárok még pár percet, hatásszünet gyanánt, hátha nem is gondolta komolyan, még megírhatja, hogy mégse menjek.
Igen, én is így érzem, fogjuk rá, hogy jókedvemben találtál. Majd igyekszem titkolni a kivételezést, és csak stikában. Lüke vámpír vagy. : 3
Ezt már útközben írom, menetközben nem olyan egyszerű nyomkodni a telefont, főleg nem is akarom, hogy kikapják a kezemből így éjszaka. Igaz, hogy meg tudnám védeni magamat, de akkor lelepleződnék. Már ott is vagyok a Lennynél, benyitok, nem sok vendég van. Egy huszonéves fiatal lányt kell keresnem, szolíd külsővel. Lányból csak egy van, a többi három vendég pasi. Ő viszont közel sem úgy néz ki, mint amennyire a realitás alapján tippelnem kéne. Meglepetten forgatom a fejemet, nem, akkor mégsem itt volt, vagy nem várt meg. Egy próbát megér. Megcsörgetem, és amikor látom, hogy annál a barna bombázónál csörög ki, már hallhatóan nevetgélek, és kinyomom. Közelebb lépek, és leteszem magamat vele szemben.
Ez... ez nem is ér. Te most szivatsz engem Cyrana. Arról kéne szólnia az egésznek, hogy cuki vagy, de előnytelen a külsőd. Ehhez képest... Francba. – Vágom zsebre a telefont, a táskát magam mellé rakom le, majd hamiskás mosollyal nézem, azon tűnődve, hogy vajon ő tudta e, hogy is nézek ki, volt e jelentősége. Vagy csak mindenkivel jó fej?
Oh komolyan oda vagyok a pasasért, nem is gondoltam volna, hogy ez lesz. Azért remélem, hogy nem az a vége, hogy most jól elüzizgetünk, aztán amikor bemegyek az első órájára, akkor meg majd jön a komoly tanárbácsi állapot és majd csúnyán néz rám, ha esetleg valamit viccelődni merek. Azt hiszem ezt majd tisztázni kell. Vannak olyan tanárok, akik másképp viselkednek az iskolán kívül, mint belül, mert meg akarják tartani a tekintélyüket is, szóval óvatosan kell ezt csinálni. Nem lenne kellemes, ha az első órán mondjuk beégetne, mert úgy viselkedem, ahogyan nem kellene. Azt hiszem a végén erre rá fogok kérdezni csak úgy biztos, ami biztos alapon. Futottam már bele párszor kellemetlen helyzetekbe, és nem akarok még egyszer, úgyhogy mindenképpen óvatos leszek majd ezúttal... vagy megpróbálom, mert akik ismernek tudják, hogy az óvatosság és a megfontoltság nem pont a két legfőbb ismérvem, pedig milyen jó is lenne! Az baj, hogy vannak dolgok, amikben nehéz fejlődni, akkor megy maximum, ha elégszer szívod meg, akkor lehet hogy elkezded a dolgot jobban átgondolni, de még akkor is csak lehet.
De tanár úr! Tudja, hogy ilyesmit nem szabad mondani egy diáknak? Főleg, hogy erről megint csak írásbeli bizonyítékom van, jobban át kell gondolnia, a szertártakarítás már ugrott is. : D
Persze csak viccelek, remélem, hogy sejti. Eszem ágában sem lenne egy ilyen viccelődő kijelentést valami zsarolással jutalmazni. Szórakoztató a stílusa és az alapján amit a neten láttam és olvastam róla még irtó helyes és fiatal is. Jó ég! Ennek a pasinak egyáltalán hogyan lehet figyelni rendesen az óráján? Főleg akkor, ha mondjuk valami romantikus regényről tanulunk... szerintem a legtöbb lány csak sóhajtozva fog könyökölni az asztalon és majd róla álmodozik, meg rajzol szívecskéket a füzete sarkába a helyett, hogy jegyzetelne. A végén még én is közéjük fogok tartozni, pedig tényleg érdekel a kurzus, de állati nehéz koncentrálni, ha a pódiumon álló tanár ennyire helyes, főleg ha még ilyen cuki és vicces is. Közben pedig azon kapom magamat, hogy már várom, mikor csipog a telefonom, hogy üzenetet kaptam, mert határozottan szórakoztatóvá tette az egyedül - azaz egy szendviccsel - töltött estémet.
Végül is én nem panaszkodhatom az árvaházi élet rendkívül izgalmas tud lenni, bár néha cseréltem volna szívesen olyannal, akié unalmas. :3 Köszönöm a dicsérő és kedves szavakat, igyekszem nem unalmasan és átlagosan írni, remélem, hogy megy is.
És itt nyomok egy küldést, mert egyértelműen valami olyasmi jön le az üzenete végéről, mintha azt pedzegetné meg nekem, hogy átmehetnék hozzá, vagy inkább ő ide és ehetne még egy szendvicset. Vajon át kellene hívnom, vagy az esetleg nyomulásnak hatna és elvágnám magamat? Ah... azért ez elég nehéz döntés, nem akarok ebből a kis szinte már viccelődő flörtbe hajló kis üzenetváltásból rosszul kijönni.
Ha még nem fáradt és éhes is, akkor átugorhat. Egészen kihalt lassan a hely, de még messze a záróra és ilyenkor estefelé egyre kellemesebb a háttérzene is, úgy tudom, hogy e téren a Gray's Papaya nem jeleskedik. : )
Hm így talán nem tolakodó és nem számít nyomulásnak. Csak finoman említettem meg és nem azért várom, mert hogy meg akarom nézni magamnak közelről is. Nézni... érinteni... úgy értem csak nézni persze, szó sincs másról! Még mindig nem tudom, hogy jó ötlet-e így külön találkozni egy tanárral, de barátkozni miért ne lehetne? Az azért nem olyan rémes tett igaz? Én legalábbis nem gondolom annak, csak óvatosnak kell lenni, hogy más diákok aztán ne érezzék úgy, hogy előre rámásztam a tanárra és azért kaptam jó jegyet mondjuk, na az azért elég ciki lenne. Nem szoktam elvágni magamat így másoktól, ezt nem is most akarom elkezdeni.
Kezdem úgy érezni, hogy kivételez velem, pedig még nem is adtam rá okot. A végén utálni fognak a többiek. : o Az alvással pedig nem vagyunk jóban, a szobatársaim szerint olyan vagyok, mint egy denevér éjjel ébren, nappal meg alszom egy kicsit, vagy mint egy vámpír, csak a bőröm nem annyira fakó, bár tény, hogy nem is annyira sötét. Hm... van ebben azért valami, de nem szeretem a vér ízét. : D
Fú nem is tudom, hogy mit kellene még visszaírnom, főleg hogy a végén még hozzápöccint egy szívecskét is. Na erre azért igazán nem számítottam. A pasas cuki, én meg áthívni is alig mertem, erre... mintha szinte már ő nyomulna rám, pedig ezt én szoktam tenni másokkal. Na jó tanárokkal nem, addig még soha nem mentem el... még.
Elsőre határozottan viccesnek és szórakoztatónak érzem a fickót, de azért nem szabad túlságosan elengedni magamat, mert ilyenkor jöhet a nagy pofára esés. Mégis csak tanárról van szó és találkoztam már olyannal, aki tényleg jó fejnek és kedvesnek tűnt elsőre, aztán mégis voltak olyan helyzetek, amikor kicsit megvillantotta azt, hogy azért ő a főnök és ne bízzam el magamat túlságosan se én, se más, mert megüthetem a bokámat. Az ember hajlamos azt hinni, ha valaki lazának mutatkozik először, hogy tényleg az, aztán kiderül, hogy állati nagyot tévedett és hogy bukta a dolgot. Na ezt nem szeretném, ezért vagyok inkább óvatos, legalábbis amennyire tudok, mert mint ahogy a barátaim tudják az óvatosság nem pont a legfőbb ismérveim közé tartozik. Ettől még odafigyelek rá valamelyest, hogy mit írok és igyekszem nem nyíltan felnevetni, amikor válaszol, mert a végén még tuti, hogy furán néznének rám itt, bár az lenne a rosszabb, ha még a kaját is kiköpném, de szerencsére ilyesmi még nem fordult elő sokszor.
Ha nem a szertárat kell kitakarítani, akkor olyan vészes nem lehet és talán ha elég jól írok, akkor nem akarja majd lefoglalni azt az amúgy is kevés időmet, igaz? :3
Egy kis ugratás azért csak belefér, hiszen ő is ezt teszi. Írja a szmájlikat és a nevetős fejeket, szóval jó kedve van. Ha esetleg másnap már nem lenne, na majd akkor leszek óvatos. Egyébként is tényleg meg tudom mutatni bárkinek, hogy nem orrolt meg rám nagyon a késés miatt, szóval utólag már csak nem lehet a dolognak túlságosan nagy következménye, legalábbis nagyon remélem. Csak nem én vagyok az egyetlen a világtörténelemben, aki kicsit elfelejt egy beadandót. Egyébként is, tényleg, hogy kiment a fejemből, viszont megírtam! Ez azért számít, nem fogok sokat csúszni vele. Az a mázlim, hogy legalább szólt, megtehette volna, hogy simán nem foglalkozik vele, csak kihúz a listájáról és nem mehetek mondjuk a kurzusra, vagy nem lehetek a kiválasztottak között. Na az azért elég pocsék lett volna, ha csak a netről tudom meg a suli honlapjáról, hogy buktam az egészet. Majd valahogy meghálálom neki, hogy rendes volt, viszek egy bonbont, vagy bort... pasiknak mit illik, sört?
Nem is tudom, újságírást hallgatok elsősorban, de szeretek írni, mindig is szerettem és persze olvasni is, valahogy ez áll a legközelebb hozzám. Miért ön miért az irodalmat választotta? Egyébként most nem a koleszban vagyok, hanem Lenny-nél, itt a legistenibb a városban az uborkás szendvics! Remélem tetszeni fog, amit írtam, szerintem hoztam már össze jobbat is. : )
Oh nem vagyok én annyira nagyra magammal, pedig már dicsértek páran és valami miatt vettek fel a Micromedhez is, amit még mindig nem igazán fogtam fel, mert ez is egy iszonyatosan nagy lehetőség. De legalább nem bízom el magamat, az se lenne jó. A túlzott önbizalom rossz, persze a túlzott önbizalmatlanság is... van egyáltalán ilyen szó? Megpróbálok táncolni valahol az arany középúton, bár időnként tudom, hogy eltérek a kishitűség irányába, de tényleg igyekszem nem túlzásba vinni a dolgot, az nem tenne jót senkinek sem.
Tudtam, hogy elő fog jönni a szertárpucolás! : ( Bár nem is tudom milyen szertár tartozik egy irodalom órához, akkor már rendezhetnék könyveket a könyvtárban is. : D De köszönöm, nagyon kedves, remélem, hogy tényleg jól sikerült és a plusz munka nem gond. Fiatal vagyok, bírom pár óra alvással, csak sok és erős kávé kell hozzá. : D
Amúgy is elég sokat éjszakázom, esetleg majd valahogy félreteszek más dolgokat, amik nem annyira fontosak. Lassan lehet, hogy szétszakadok és nem bírom majd a sok mindent szusszal, de... egyelőre még megy és ez a lényeg. Ha már nem bírom, hát... a fene tudja, addig csak nem jutok el.
Tudom én, hogy nem szép már eleve egy kis füllentéssel kezdeni az ismeretséget, de ez még nem nagy dolog, minden diák csinálja, ha nem akar színt vallani, hogy ne adj isten elfelejtette valamit, vagy netán bulizni volt a helyett, hogy a kötelező dolgokkal foglalkozzon. Szóval... én csak igyekszem magamat egy kicsit jobb színben feltüntetni, hogy ne induljak már eleve piros lappal. Remélem legalábbis, hogy nem így lesz, bár a megjegyzése a terhességről azért szíven üt, félő, hogy sejt valamit, de... nem tűnik szigorúnak, legalábbis az sms-ek alapján, no meg láttam már a suli honlapján képet a pasasról. Ilyen cuki külsővel nem létezik, hogy emberevő típus legyen. Vannak olyan professzorok a suliban, akikről már első ránézésre süt, hogy állati szigorúak, és ha náluk fél percet késel az óráról, akkor már jobb, ha be se mész, mert minimum feleléssel kezdesz, vagy kapsz valami tuti nem tudod a választ típusú kérdést, csak hogy jól beégj az osztály előtt. Szemét egy alakok, azt hiszem ezek a fajták az agresszív perverzióikat a diákokon élik ki és arra várnak, hogy valaki elszúrja, elfelejtse, elrontsa és akkor lecsaphatnak, mint az éhes vércse! Na ez a pasi nem ilyennek tűnik, remélem, hogy tényleg nem is.
Igen, tuti, hogy erről lehet szó! A sok izgulás, meg az új arcok, új tanárok, de már jól van, tényleg és köszönöm, hogy ilyen megértő!
Azért én annyira nem vagyok bátor, hogy kapásból le is tegezzem a pasast. Ez elvileg olyasmi, amire gondolom engedélyt ad majd, ha úgy érzi, de én azért alapból nem teszem meg, mégis csak a tanáromról van szó. Ez is olyan, hogy nem kellene már előre elvágnom magamat mondjuk tőle, tehát figyelek legalább erre, ha már a beadandót nem sikerült időben teljesíteni. Így is apró füllentéssel kezdtem, ne tetézzük a bajt. Mielőbb el kell küldenem szépen az anyagot és akkor megúszom.
Akkor mázlim van és áldom az eget, hogy jó napja van, de isten ments nem vinném túlzásba, tudom hogy hol a határ, még egészen messze. Egyébként is már megengedte, hogy elküldjem utólag, írásos bizonyítékom van rá! : D
Azért nagyon remélem, hogy nem értem félre a dolgot és tényleg elég humoros a pasi, nem arról van szó, hogy csak úgy tesz mintha aztán, ha meg túlzásba viszem, akkor visszadobja az irományomat és még ki is vág a kurzusról. Azért gyorsan kattintok párat a gépen, megnézem, hogy jól emlékszem-e rá egyáltalán a suli honlapjáról. De igen, nagyon úgy fest, hogy tényleg ő az, és nem tűnik veszedelmes alaknak, vagy olyannak, aki szándékosan csőbe akar húzni. De ha már a neve kéznél, akkor átorientálódom pár kattintással facebookra is, hogy kicsit körülnézzek, vajon megtalálom-e a fickót fent. Az még nem tuti, hogy be is jelölöm ismerősnek, de azért megnézném a képeit, ha esetleg vannak fent, csak úgy kíváncsiságból.
Köszönöm, nagyon kedves! És persze, hogy az öné a legfontosabb, amúgy is imádom az irodalmat és, ha még a tanár is ilyen rendes, akkor még inkább imádni fogom! A koleszban igen, a szobatársammal, tudja aki rosszul volt.
Csak hogy ne legyen ebből félreértés, és ne tűnjön már most kamunak a dolog. Közben sikerül eljutnom oda, hogy elküldjem az írásomat. Kis fejtegetés filozofálás, emberi kapcsolatokról. Változó, hogy miket írok, van ilyen is és persze akadnak tényfeltáró cikkeim és most az új melóban meg aztán főleg biztos, hogy érdekes dolgokról írhatok, ha már szinte belsős leszek egy nagyvállalatnál. Már előre várom! Közben persze tovább pusztítom a szendvicsemet. Gyakorlott vagyok már abban, hogyan kell fél kézzel sms-t, vagy e-mailt pötyögni. A gép nagyjából hozzám van nőve, elég sokszor ettem már a használata közben, meg is sínylette már nem egyszer, de egészen jól tartja magát összességében.
Szó se róla nem akarom én már az elején elvágni magamat egy tanártól sem. Én sem vagyok tökéletes, pedig időben szoktam beadni minden fontos anyagot, de most még se sikerült. Túlságosan sok volt a teendő, meg aztán a tanárok szeretnek év elején már úgy állni mindenhez, mintha innentől aztán mindenkinek egyből mindenre töméntelen ideje lenne. Hát a fenét... év elején az embernek még eleve össze kell szednie magát normálisan és az soha sem megy gyorsan. Megint bele kell rázódni a ritmusba, és ha már egyből azzal kezdik, hogy mennyi mindent kell megcsinálni az első napokban is.. hát nem csoda, ha az ember nem tud mindent fejben tartani. Az a mázlim, hogy elég sok irományom van már eleve a gépemen, amikből tudok szemezgetni, és hogy azért magukat a feladatokat el szoktam végezni, maximum ebben az esetben a küldést felejtettem el simán, de az apróság, azt tudom pótolni, csak remélem, hogy tényleg nem vágom el magamat már az első hibával. Érdekel ez az óra, önként vettem fel, nem is azért, mert kötelező volt, szóval tényleg érdekel. A válasz sms-ére azért nem tudok megállni egy széles mosolyt. Mázli, hogy nem élőben beszélünk, túlságosan átlátszó lenne a dolog, így viszont megengedhetek magamnak bármilyen reakciót. Miért érzem úgy, hogy a pasas sejti, hogy nem teljesen igaza, amit mondok?
Persze már sokkal jobban van. Szimpla gyomorrontás. Sok mindent evett össze, amit nem kellett volna. Köszönöm, hogy aggódik, átadom majd neki!
Itt a végén már tényleg egészen széles a mosolyom, határozottan jó fejnek tűnik a fickó. A szmájli alapján legalábbis nem úgy érzem, mintha valami negatív megjegyzés lett volna ez az egész, aztán persze lehet, hogy az első órán úgy fog nézni rám, mint a véres rongyra, hogy megpróbáltam átvágni és még az anyagot sem adtam le időben, amivel még őt is hátráltattam, azért az ilyesmit nem mindenki nézi csak úgy el. Remélhetőleg ő a kivételek közé tartozik és nem lesz komolyabb bajom ebből a kis csúszásból.
Kösz! Azt hiszem ezek alapján ön lesz a kedvenc tanárom! : )
Egy kis hízelgés soha sem árt, csak hogy a fenti veszélyeket elkerüljem és tényleg ne kerüljek bajba. Sose lehet tudni, hogy ki hogyan vélekedik rólad, főleg akkor, ha telefonon keresztül beszélsz vele. Mint ahogyan én is mosolyoghatok azon, amit beszélünk, ő is bátran azt tehet, vagy gondolhat, amit csak akar. Lehet, hogy kedvesnek tűnik, aztán az első órán kihív felelni, hogy jól keresztbe tegyen nekem... azért óvatosan kell megbízni másokban, még ha én hajlamos is vagyok könnyedén megnyílni és pont e miatt sikerül is gyakorta nagyon pofára esni. Közben persze keresgélek a gépemen és eszegetem tovább a szendvicsemet is. Baromira éhes vagyok, az ebéd simán kimaradt, kell az energia, főleg hogy amúgy is mindig sokáig maradok fenne, most pedig még azt a beadandót is meg kell találnom és még egyszer biztos, ami biztos átnézni, hogy ne valami rosszat, vagy befejezetlent küldjek el, az lenne csak az igazán ciki. A még inkább kellemetlen pedig az, hogy még a címe sincs meg, ahová küldenem kell... remek, azt hiszem egyre jobbakat gondolhat rólam.
Már meg van, tényleg! Igazság szerint csak simán kiment a fejemből az elküldés. Tudja hogy van ez, év eleje, minden tanár azt hiszi, hogy ő a legfontosabb. Mármint ne értsen félre, ön tuti nem ilyen és szívesen írok is bármit, imádok írni! De majd inkább olvassa egyben, az úgy mégis csak jobb. : )
A-a nem lövök le előre poénokat az irományomból, arra nem vagyok hajlandó. Majd szépen megnézi egyben, úgyis nem sokára küldöm neki. A cím már meg van. Egy kis fejtegetős szösszenetet írtam úgy általában emberi kapcsolatokról, emberi hozzáállásról, bizalmatlanságról és nyitottságról, novellába bújtatva. Én inkább ezeket a filozofálós, kibeszélős dolgokat szeretem jobban, nem véletlenül lett ez is ilyen.
Tudom, hogy valamit elfelejtettem, csak valahogy nem akar eszembe jutni, hogy mégis mit. Ráncolom kissé a homlokomat, ahogyan próbálok rájönni, hogy miről is lehet szó, de valahogy sehogy se sikerül. Ha fontos akkor úgyis eszembe jut igaz? Ebben reménykedem és ezért harapok jó ízűen a szendvicsembe és nem gondolkodom tovább. Ezen kívül amúgy is jól indult a nap, sikerült megírnom egy röpke kis cikket, végre befejeztem úgy mondanám. Az egyik ismerős blogjára kért egy tényfeltáró szösszenetet én pedig már két hete ígérem neki, csak hát sok minden közbe jött. Az évkezdés a suliban, aztán az új meló, meg az új kurzus. Lehet, hogy kicsit túlvállaltam magamat, de a szendvics mellett pont e miatt pihen most is egy jó adag ütős kávé. Éjjel vagy kettőig voltam fenn, szóval a kávém nélkül most úgy festenék, mint akit agyon vertek. Jó... ezzel együtt se festek jobban, de nem érdekel. Felcsapom a laptop tetejét, hogy még egyszer átfussam a cikket. Ha már este írtam, vagy inkább hajnalban jó, ha tudom, hogy nincsenek-e benne bődületes marhaságok, szóval át kell olvasni, ez nem is kérdés. Gyors átfutás után már nyitom is a méleket és küldöm az eleve beírt címre és ez is meg van. Visszatérhetek a szendvicsemhez, addig pedig marad az általános böngészés és olvasgatás. Épp a kávémból kortyolok, amikor meghallom a telefon pittyegését. Ráncolom kissé a homlokomat, hogy ki kereshet ilyenkor. A kávém elfogyasztása előtt... nem okos lépés zargatni ezt a legtöbb barátom tudja, tehát ő bizonyára nem közéjük tartozik. Üzenet, amit gyorsan átfutok, de így is pillanatokig kell agyalom, hogy ki a frász az a Mr. Kane. Végül csak kigyullad a fény a fejem felett és beugrik. Igen az új tantárgy és igen... baszki! Tudtam én, hogy valamit elfelejtettem. Már épp írnék vissza, amikor jön a következő is. A pasas vagy nagyon ráér, vagy türelmetlen típus, de a csini kis pofija miatt esetleg elnézhetem neki a dolgot. Amúgy is... tényleg állati helyes, bár az óráját nem e miatt vettem fel, ez csak plusz hab a tortán.
Elnézést Mr. Kane, küldeni akartam, de a barátnőm rosszul volt tegnap este és e miatt végül kiment a fejemből.
Egy kis füllentésből még senkinek sem lett komoly baja, úgyhogy remélhetőleg én sem ütöm meg a bokámat. Új a fickó, szóval csak nem fog utána járni a dolognak. Félő, hogy az e-mailjét valamikor egy aktuális hajnalig tartó netezés közepette nyitottam meg, aztán mire reggel - akarom mondani késő délelőtt - sikerült felébredni már totál kiesett a fejemből. Tudom, nem szép tőlem, de hát előfordul ez néha nap, legalább nem egyből kivág a rendszerből, ezt mindenképpen értékelem sőt.
Köszönöm, hogy külön szólt e miatt, igazán hálás vagyok és pillanatokon belül megy is majd az iromány, hogy ne legyen csúszásban. Még egyszer elnézést!
Gyors és gyakorlott ujjmozdulatokkal pötyögöm be az üzenetet, aztán teszem is le szépen magam mellé a telefont az asztalra, hogy a laptoppal foglalkozzam. Meg van, hogy mit akartam küldeni, ezt legalább már jól átgondoltam, nincs vele plusz munka. Csak a fickó e-mailjét kell előnyálaznom, hogy tudjam a címét, de az valahogy csak nem kerül elő. Mégis... hova a frászba tűnhetett? Idegesen harapom be a számat. Nem fogja értékelni, ha még ezzel sem vagyok tisztában igaz? A pasas viszont új, fogalmam sincs, hogy fenn van-e a címe a suli honlapján, és mi van, ha ott nem a jó szerepel, mert esetleg máshová kéne küldenem. Francba! Gyors harapás a szendvicsből, az ujjaimról lenyalogatom a kiszökő majonézmaradékot, aztán újra a telefonért nyúlok.
Elnézést Mr. Kane, de el tudná küldeni az e-mail címét? Meg volt... van valahol, de most hirtelen nem találom és nem akarom az idejét húzni a keresgéléssel.
Innentől jön a feszült várakozás. A pasas fiatal, szóval remélhetőleg nem az a morcos és kötekedő fajta, aki már a miatt kivág a kurzusról, mert figyelmetlen voltam. Az tuti, hogy innentől sokkal jobban oda kell majd koncentrálnom, mert ha már rosszul indítasz azt valahogy vissza kell hoznod. Vihetnék neki mondjuk az első órára egy kávét, meg egy fánkot csak úgy a hálám jeléül. Vajon szereti a fánkot? A várakozás idejére újra a gépemhez fordulok, rákeresek a pasira, hátha van facebook profilja, vagy akármi, amiről leszűrhetek pár infot.
Egy letisztult hely a középmezőnyben. Berendezésileg talán hasonlít, de színvonalban mindenképp jobb, mint a McDonald’s. A Lenny’s gazdag étlappal rendelkezik. Választhatsz szendvicsek, öntetek, saláták, reggelik, ebédek, levesek, sokféle hús és sajt közül, s még folytathatnánk a sort. Nincs időd elhagyni az irodád? Semmi gond, házon kívülre is szállítanak.
Kezdőlap 
