A Mennyei Béke kapubástyájának tere Peking szíve és a város politikai központja. Aki először jár a kínai fővárosban, általában ezen az óriási téren kezdi a városnézést. A közteret a világ legnagyobbjának tartják. A császári örökség és a kommunista jelen találkozik itt egymással.
Nem mondom, hogy a nagy unalomban, ami a városnézés jegyében telt, nem gondolkoztam a nőn. Megnéztem a helyi nevezetességeket, a pszichológusomat furcsa lett volna magammal vinni, attól függetlenül, hogy a városban van, így egyedül barangoltam be Peking óvárosát, na meg a mozgalmas, nyugati civilizációnak megfelelő belvárost is. Pusztán az élvezet kedvéért kipróbáltam a nyolcsávos autópályát is, valami embertelen, hogy mennyien laknak itt, és milyen fényűző minden. Igaz, ez Kínának csak az egyik szeglete, Pekingben is van szegény negyed, arra most nem voltam kiváncsi, az az itteniek problémája. Amíg nem bíz meg a főnököm, vagy éppen az interpool azzal, hogy egy helyi gyilkosság ügyébe ássam bele magam, addig nem is nagyon van hatásköröm, a jelvényem olcsó bóvlinak minősül, hiszen csak az interpoolos igazolványt használhatom, az pedig csak erre a nyomozásra jogosít fel. Mégis nehéz a fenekemen ülni, annyira megszoktam, hogy éjszaka az utcákat járom, és szinte csak pár órára megyek haza aludni, vagy tévézni. Itt az éjszakai élet teljesen más, nagyon figyelnek a közbiztonságra, a kínai maffia sem az utcákon dolgozik, sokkal inkább kaszinókban, vagy az üzleti berkekben. Ezért is feltételezem, hogy aki a fehérhajú igazgatónőt akarja eltakarítani, mindenképpen valami befolyásos konkurrens. Mosolyva megyek elé, a köztünk lévő távolság nyolcvan százalékát én teszem meg, az udvariasság ezt diktálja. Ezzel ugyan elérem, hogy szinte a lift környékén nyomom kezébe a pandát, amely biztosan zavarbaejtő, itt még nem jut mindez az eszembe, lehet, hogy pár hónappal később már cinikusan meséli egy igazgatótanácsi ülésen, hogy az ostoba nyugati rendőrtől plüsst kapott ajándékba. - Ha keleti kultúráról van szó, gondoltam nem nézek utána, hogy japán, vagy kínai, végtére is sok az átfedés, ha nem sértem meg ezzel. – Naná, hogy nem akarom, hiszen attól még, hogy hasonlóak, mindkettő harciasan figyel a saját autnóm kulturájára, és talán fel is háborodnának, ha úgy ítélnék meg, hogy össze akarom fésülni őket. A nő ellenben határozottan mosolygós, jó kedvében van. Biztosan jól sikerült a napja, és lazán lerázza magáról a belső ellenőrzés okozta nyomasztó érzést. Mindig olyan magabiztos, barátságos, mintha sosem jönne ki a sodrából. - Nem akartam zavarba hozni valami romantikus köszöntővel. Ide talán ez illik. Ha gondolja, akkor hagyja itt, nem kell cipelni az egész városon át. – Teszem meg a javaslatot, és abból is igyekszem információt leszűrni, hogy nem nagyon kap ajándékot. Vagy csak pandát? No igen, elég egyedit sikerült kiötölnöm. Eddig ezen még nem gondolkoztam, hogy mennyire lehet magára hagyatva fehérként a sárgák között. Ha már régóta beilleszkedett, lehetnek barátai, családja. Ellenben ahogyan a múltkor elmondta, szinte a munkájának él. - Oh, nem tudtam. Ez esetben kis türelmet kérek. – Engedem előre a forgóajtónál, és amikor kiérünk, akkor visszasietek a taxihoz, és kifizetem, mintha végigmentünk volna az úton. Egyébként is Genf fizet mindent, másrészt akkor is megtettem volna, ha saját pénzből kell. – Mondanám, hogy legyen a sporthorgászat, ahhoz viszont kevésbé értek. A munka nekem is sokat lefoglal, de talán később is visszatérhetünk hozzá. – A kocsijához megyünk, pandával vagy már anélkül, megvárom, míg beül, majd én is helyet foglalok. – Köszönöm, hogy felajánlotta a kalauzolást, igazán lekötelez. Hova megyünk tulajdonképpen? Marad a teaház? Addig esetleg mesélhetne magáról. Itt nőtt fel Pekingben? – Nem gondolom, hogy mindez tapintatlan kérdés lenne, végülis ha nem érdekelnénk egymást, nem is találkoztunk volna. Hátradőlök a saját ülésemen, hogy féloldalasan felé tudja fordulni, és magamban ismét megjegyzem, hogy milyen fiatal, ellenben erős, agilis nő. Nem semmi!
Tárgy: Re: Mennyei Béke kapubástyájának tere Kedd 25 Aug. 2015 - 20:08
Joe & Madeline
Lelkileg nem mondanám, hogy megvisel ez az egész, sokkal inkább fizikailag, hiszen azért mégis csak sok volt a munkám az utóbbi hetekben. Sok mindenre kellett odafigyelnem, hogy rendben legyen minden a nyomozás kapcsán, hogy még véletlenül se kerüljük olyasmi rossz kezekbe, aminek nem szabadna. Mint mondtam nincs a cégnek sok rejtegetni valója, de azért mégis csak vannak olyan dolgok a háttérben, amiket ha olyasvalaki olvas, aki jól lát a sorok közé is esetleg problémát jelenthez, no meg nem mindig tudhatod, hogy mi az, ami felhasználható ellened és mi nem. Pont azért vagyok ezen a poszton, mert óvatos és körültekintő vagyok, ehhez viszont vannak olyan teendők, amiket nem adhatok ki a kezemből, bármennyire is jó lenne pihenni. Az a szerencse, hogy ha készen vagyok, akkor már én döntöm el, hogy mikor választom a hosszabb pihenést is akár, de persze mindez csak akkor következhet, ha már mindennel meg vagyok és ez az egész lezajlott, no meg persze kiderítettük, hogy ki van az ügy hátterében. Azon azért biztosan mosolyognék, ha tudnám, hogy direkt rágóval készült, mert legutóbb megjegyeztem, hogy nem tetszik nekem a dohányzás, bár a lenyelése már kockázatosabb. Kellemetlen lett volna úgy indítani ezt a kis találkozót, hogy aztán meg kell próbálnom újraéleszteni, vagy helyrehozni a fulladásos problémát, amit az esetleges félrenyelés okozott. De szerencsére ilyesmire nem kerül sor. - Ebben igaza van, bár ha jól tudom a japánok híresek a pontosságukról, de itt Kínában sem maradunk nagyon távol le mögöttük. - mosolyogva konstatálom, hogy már eleve feláll, amikor meglát. Igen tisztelettudó, ez nem is kérdés. Egyébként tényleg úgy tudom, hogy a japánok azok, akik minden körülmények között pontosan érkeznek, még csak előbb sem, nem hogy később. Ha előbb érkeznének, ha jól tudom inkább várnak odakint, csak hogy biztosan ne térjenek el a megbeszélt időtől. Ha japánokkal beszélsz meg tárgyalást akkor igazán oda kell figyelnek az időre, mert ha késel már abban a pillanatban elvágtad magadat. Persze a hatalmas pandát már akkor kiszúrom, amikor megérkezem az előcsarnokba, de őszintén szólva egy pillanatig sem gondolok rá, hogy esetleg nekem hozta volna csak amikor szavakkal támasztja ezt alá, sőt még elém is tolja. Na az azért határozottan meglep. Óriás pandát se nagyon kaptam még, azt hittem eredetileg talán vidámparkban járt unalmában az előtt, hogy ide jött. - Ezt... nekem? - határozottan meglepetten veszem át a méretes pandát és talán kissé zavartan mosolyodom el végül, mint mondtam erre igazán nem számítottam. - Köszönöm! Nem is tudom, hogy mikor kaptam legutóbb... pandát. Igazán nem kellett volna. - azt hiszem ehhez még jelenlegi lazább külsőmmel is határozottan túlöltöztem, de azt azért meg tudom állapítani, hogy nem egy olcsó darab, nem a legelső árustól vette az utcán. Azért azt láthatja, hogy nem vagyok visszautasító, a mosolyom mutatja, hogy örülök az ajándéknak, pont azért, mert nem szoktam ilyesmit kapni senkitől sem. - Jöjjön, ha minden igaz az épület elé rendeltem a kocsit, ha csak... nem taxival jött és kint vár, ez esetben nem jelent gondot elküldeni a sofőrt, vagy a taxit, ahogy önnek kényelmesebb. - indulok meg a kijárat felé. Már kitaláltam, hogy pontosan hová megyünk. Nem olyan étterem lesz, ami megüli a gyomrát, sokkal inkább olyan hely, ami tetszeni fog neki. Eldugott és békés kis teaház, ahová nem nagyon járnak turisták sem. - Jól köszönöm, tudja elég sok volt a munka, de nem olyan vészes. De tényleg a munkáról akarunk beszélgetni? Bár... mindkettőnk idejét főként az tölti ki, ha jól sejtem, így nehezebb. - ha kiérünk akkor persze rajta áll, hogy van-e taxi, ami az övé, vagy intsek a már kint parkoló sofőrnek. Talán utóbbi az egyszerűbb, de ha ő már megszerezte a taxi kérdést, akkor nem akarok neki kellemetlenséget okozni azzal, hogy esetleg felülírom teljesen azt, amit kitalált.
Tárgy: Re: Mennyei Béke kapubástyájának tere Vas. 23 Aug. 2015 - 22:18
Madeline & Joe
Nem túlzottan agyaltam rajta, hogy a nőt mennyire komolyan érinti mondjuk lelkileg, hogy most az egész Interpool rászállt. Végtére is ő testesíti meg a cég reklámarcát, és minden kétséget kizáróan egyedüli döntéshozóját. Persze van az igazgatótanács, akik szavaznak, de mind tudjuk, hogy ez csak formális, hiszen a vezérigazgató azt vétóz, amit csak akar. Nem akarok belegondolni, hogy a fiatal vezetőnek ez most mennyire megterhelő, hogy egy nemzetközi bűnüldözési szerv még a bugyija színét is számon akarja tartani, feltételezem már nem az első eset, és ha ilyen magasra jutott a ranglétrán, már bőven meg tud küzdeni a riválisokkal, vagy éppen a rosszindulatú célozgatásokkal, pletykákkal. Kicsit talán önző dolog, de a saját migrénemmel, vagy unalmammal jobban el vagyok telve. Tegnap estefelé csónakáztam volna a folyón, de pár percen belül olyan émelygő hányinger lett rajtam urrá, hogy meg kellett kérnem a mandarint, hogy evezzen a part felé, és kössünk ki. Nem tudom, talán más az itteni víz. Amikor hét éve itt jártam, nem volt semmi bajom, lehet, hogy öregszem. A hajam már mutat némi szürkés árnyalatot az eredeti barna mellett, néha úgy érzem, hogy mind év ötös szórzóval lett nekem felvésve, pedig csak harmincöt vagyok, mégis hatvannak érzem magam. A reflexeimmel, izületeimmel nincsen hiba, csak néha olyan, mintha a sötétségfóbia a végletekig kikészítene, és a dokinő kezelése csak szinten tartanának, nem kecsegtetnének eredménnyel. Pedig most nagy szükségem lesz rá. Igaz, hogy itt nem csak nem csap le a különös sötétségben lakozó árnyék, de a terep más, van bennem némi paranoia. A nővel való találkát sikerült összehozni, ráadásul előtte a Tiltott Városban jártam, úgyhogy termelékeny pár órának tudom be ezt a mai napot. A rágót még csócsálom, miközben egyik kezemből a másikba helyezem az óriás plüsspandát, talán nem fog vele hülyének nézni. Amint kiszáll a liftből, gyorsan lenyelem a rágót, előbb is eltűntethettem volna. Nem is feltétlenül a lehellet miatt rágtam, nem félek attól, hogy hirtelen szájon kapna, inkább pótcselekvés a bagó helyett, ha már annyira zavarja. - Azt hiszem Pekingben ez alapkövetelmény. – Már álló pózban várom, elésietve, mintha minimum egy királynőnek kijáró tisztelettel kezelném. Jó, azért nem az, de el tudom ismerni, ha valaki már ennyire komoly háttérrel rendelkezik. Biztosan rém unalmas a nő, egy szürke kisegér, aki luxusteraszon él, és soha nem történik vele semmi, mert lemondja még a partykat is, ettől még nem vagyok az előítéleteim rabja. Csak a munkájának él, stimmel, ahogyan én is. Ettől még remélem el tudunk beszélgetni, és nem olyan itteni kajáldába visz teázás helyett, ami után három hétig nem sikerül a szilárd széklet. - Ez igazán kedves Öntől, és hát... khm.. hoztam egy kis... ajándékot. Tessék. – Nyomom a kezébe, ha van hozzá szeme, felismerheti, hogy a Tiltott Városból van, nem pedig helyi olcsó túrista szuvenír. Na nem akarok én felvágni ezzel, de mégis, adjuk már meg a tiszteleletet. – Az Öné a döntés Ms. de Skhinell. Hogy telt a hét? Leszámítva a kötelező kellemetlenségemet. – Utalok arra, hogy a saját munkám miatt most tönkretettem az övét. Tartom neki a forgóajtót, hogy ne essen hasra, ha extrás topánja lenne. Egy kézzel már könnyebb dolgom van, mint pandástól, a másikban a szokásos sporttáska a reflektorokkal, és felspécizett elemlámpákkal.
Tárgy: Re: Mennyei Béke kapubástyájának tere Szer. 19 Aug. 2015 - 20:18
Joe & Madeline
Az elmúlt napokban bőven volt teendőm. Nem arról van szó, hogy a cég olyan sok titokkal rendelkezik a háttérben, dehogy! Egyszerűen csak nem minden juthat csak úgy bárki tudomására. Vannak bizalmas ügyek, olyan tervek is, amiket nem láthatnak meg mások, amíg mi nem adjuk őket a köztudat javára, ez érthető lenne normál esetben, de amikor egy nyomozásról van szó, egyből más a helyzet. Így is már rengeteg iratot adtunk ki és persze a háttérben megtörtént a nyomozgatás is. Utána kellett nézni annak, hogy ki áll ennek az egésznek a hátterében, bár még nem derültek ki a részletek, de idővel ez is megtörténik majd. Tudni akarom, hogy ki az, aki megpróbál befeketíteni és rossz színben feltüntetni és persze ki az, aki ki akar túrni a saját cégem éléről. Biztos, hogy nem fogom könnyen adni a bőrömet, de ez eddig sem volt máshogy. Lehet, hogy akad bennem bizonytalanság, de attól még tudom, hogy mire vagyok képes és kifelé az erős arcomat mutatom, csak is a legfőbb bizalmasaim tudhatják, hogy mi van a lelkem mélyén. A találkozó ügyében tehát akkor hívom fel a nyomozót, amikor már a fontosabb ügyeken túl vagyok és tényleg tudok rá is időt szánni. Ennyi szabadidő nekem is kell és egyébként kíváncsi is vagyok rá, hogy vajon van-e sejtése erről az egészről, tud-e többet annál, mint amit eddig elmondott. Ha kell akkor ráijesztek, hogy többet áruljon el, vannak trükkjeim, és elég jól ismerem már az emberek gesztusait, hogy tudjam, ha valaki nem mond igazat. Természetesen az ő múltjának is utána jártam, mert az ugyanúgy fontos tényező, hogy róla mit tudhatok. Jó, ha ismered a gyenge pontjait annak, akivel épp teázni készült, egyszerűen csak hasznos és kész, így sokkal inkább biztonságban érzem magamat. Ezért tudom, hogy tényleg nem volt választása, mint ide jönni és hogy még egy saját pszichológusa is van és elég sötét a háttere is. Azok alapján, amiket róla tudtam meg nem lenne meglepő, ha valamilyen igazán sötét ügy lenne az élete hátterében. Talán... ha úgy döntök még segíthetek is neki. Lehetséges, hogy démon áll a háttérben, egy kívülálló és talán már elkaptuk, de ha nem, akkor ez hasznos információ lehet ilyen szempontból is. - Mr. Eastfield! Ön rendkívül pontos. - mosolyogva lépdelek közelebb, ezúttal azért jóval lazább ruhát viselve, bár tartva az üzletasszony stílust. A szoknyám azért virágosabb, a blúzom kigomboltabb, nem olyan merev a külsőm most, mint legutóbb. A hajam is fel van csatolva, legalábbis pár tincs hátul, a többség azért a vállaimra omlik. Nem kellett egyébként sokat várnia, pár percet csupán, hiszen időre jött, én pedig nem szoktam megvárakoztatni a vendégeimet. - Kinéztem egy remek helyet, de ha esetleg már választott, akkor önre hagyatkozom. - végül is miért ne, csak nem olyan teázót választana, ami nagyon távol áll tőlem. Ahhoz képest, amit Ellalel beszéltünk meg, hogy valamikor talán egy McDonald'sban fogunk majd ebédelni... egy teaház legyen az akármilyen nem hiszem, hogy kifoghat rajtam.
Tárgy: Re: Mennyei Béke kapubástyájának tere Kedd 18 Aug. 2015 - 20:26
Madeline & Joe
A tiltott városba nem engednek be túristákat. Én mégis bejutottam, különleges mandarin nyelvjárásomon úgy elámultak a helyiek, hogy végül nem volt kifogás a jelenlétem ellen. Mert hát a Tiltott Városból akartam kalauzomnak valami egyedit hozni, tudván, hogy ott is vannak boltok. Végül egy hatalmas pandára esett a választásom, amit lehet, hogy bugyutának tart, de mivel nem randizunk, a csoki vagy a virág elég meghökkentő ajándék lett volna. Csak egy teázás, beszélgetés, városnézés, nem gondolok bele többet. Kétlem ugyanis, hogy bármelyikünknek is lenne ideje, vagy kedve romantikázni. A három nap, amely azóta eltelt, hogy elsőre tiszteletemet tettem a székháznál, nem mondható soknak, hogy problémázzak rajta. A hivatalos ügyeket intéztem, addig nem is beszéltünk egymással, a bekért dokumentumokat a titkárnőjét át faxoltuk Brüsszelbe, és még nem érkezett válasz, hogy hiánypótlásra, vagy belső ellenőrzésre lenne szükség, így a szőke hajú cégvezető csajnak igaza lehet, nem lehet rajtuk fogást találni. Nem hinném, hogy félre tudjuk tenni a munkát, felnőtt társalgásban ez óhatatlanul előkerül, ám azt azért remélem, hogy nem személyesen rám pipa, amiért hivatalos ügyekkel zargatom, végtére is ez a dolgom. Legalábbis amíg itt vagyok, hiszen ha visszatérek New Yorkba, remélem visszakapom az ügyeimet, mert nem szívesen foglalkoznék ezekkel a bürokratikus szarságokkal, a komor gyilkossági ügyek felderítése az én világom. Szóval a pandát a hónom alá, és kiszállok a taxiból. Adok némi jüant a sofőrnek, hogy várakozzon a felhőkarcoló előtt, mert ha megjött a hölgy, akkor megyünk tovább. Belépek ugyan a körforgós ajtón, de nem megyek oda a recepcióhoz, hogy megjöttem, full felesleges lenne a szőkeséget sürgetni, majd leér, amikor leér. Leülök az épületen belül az egyik padra, és mivel nem komálta túlzottan a cigit, így egy rágót kapok be, csak nem tart annyira flegmának még ettől. Amíg várakozom, addig a kihelyezett képernyőket nézem úgy három méteres magasságban, a kínai értéktőzsde híreit, árfolyamait mutatják. Nem mintha érdekelne, de most nincs más.
A Mennyei Béke kapubástyájának tere Peking szíve és a város politikai központja. Aki először jár a kínai fővárosban, általában ezen az óriási téren kezdi a városnézést. A közteret a világ legnagyobbjának tartják. A császári örökség és a kommunista jelen találkozik itt egymással.
Kezdőlap 
