Tárgy: Re: Ilha Grande (sziget) Csüt. 31 Dec. 2015 - 13:19
Szabad játéktér!
Eldorien
Don't Hide Your Real Face
Elementál
we can control over the elements
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 897
☮ Hozzászólások száma : 93
Tárgy: Re: Ilha Grande (sziget) Szomb. 1 Aug. 2015 - 13:59
Encysanthe & Eldorien
Biztosra vettem, hogy a kaliforniai fiaskó után a hugom találkozni akar majd. Ensy mindig is a lelkére vett mindent, és az, hogy a diplomácia kasztjába tartozik, mintha feljogosítaná arra, hogy mindenről tudjon. Azt hiszem hiba volt megbíznom Clarionban, tudtam, hogy el fogja fecsegni másoknak. Engem nem kell megvédeni, utána még rossz híremet is terjeszteni, hát ez igazán nagyszerű. Még az is átfut a gondolataim között, hogy a feketeszárnyú inkább csak érzékeli, ha velem történik valami, hiszen ahogyan mindig közös volt a lelkünk, össze vagyunk kapcsolódva, mint a sziámiak, feladatának érzi, hogy ha történik velem valami, már rögtön pátyolgasson. Nem az én világom ilyen érzelgősnek lenni, hangjából az aggodalmat csengeni, és csak azért találkozom vele, hogy a helyére tegyem, mielőtt még beszáll ebbe az angyali tébolyba, miszerint nekem szükségem van a gyengédségre, az odafigyelésre. Az út magányos, amit választottam, és mert van egy másik felem, neki kéne a legjobban tudnia, más vagyok, mint ő, és nekem tökéletesen jó így. Megtehettem volna, hogy csak rácsapom a telefont, ennek főleg fizikai akadályai voltak, egy okostelefont nem tudsz csak úgy odavágni, legfeljebb kinyomni nagy dühösen. Mindegy, találkozom vele, ha már eljött, ám ne higgye, hogy bármi is változott, különben sem nagy gesztus térkapukon átlépdelni, nem repült értem Európából idáig, ahol éli a világát, mint valami modernkori hercegnő, a mesebeli környezetben. Mivel a délelőttöm még megbeszélésekkel telik, abban maradunk, hogy szervezzen magának programot, úgyis megtalálom. Nem csak azért, mert egyébként a hozzánk hasonlóak megérzik egymást, vagy mert ikrekként pontosan érzékeljük egymást a világon, rengeteg emberem járja a várost, őt is szemmel tartják, na nem kémek, inkább láthatatlan testőrök, hiszen úgysem fogok beleugatni abba, hogy mit csinál, több száz éves halhatatlanként a saját sorsáért felelős. Attól még minimális védelmet tudok biztosítani. Enyhe csak a kánikula, amikor végzek a teendőimmel, a forróság engem nem zavar, nem véletlenül élek itt, hiszen a lételemem. Mivel nem tudom, hogy fogunk e fürdeni, térdig érő, testhezálló szörfruhában ruhában érkezem, a hajam már eleve kissé befizetve, hogy ne ríjjak ki innen a csontszáraz testemmel, a hónom alatt deszka, mezitláb vágok át a forró homokon. - Elnézést... Ön kért búvároktatást? – Kérdezem sötét pillantásomat mellékelve, végül mégis hamiskásan elmosolyodom, és közelebb nyújtom az arcomat, hogy megpuszilhasson, ha akar. Leejtem a deszkát a földre, jó helyen van most ott. A hullámok egyébként egész nagyok, még a végén tényleg bemegyek, és felforralom az óceánt. Leárnyékolom a szememet a tenyeremmel, és körbepislantok. - Egyedül jöttél Eudora? – Nyilvános helyen az emberi nevét használom, ez a logikus, és helyén való.
Hosszú az életünk, már eddig is az volt, s talán remélhetem, hogy eztán sem lesz sokkal rövidebb. Nem lehet tudni, a történelem mindig tartogat forrongásokat, de ami azt illeti, én igyekszem más szögből nézni ezeket, mint teszem azt a harcosok. A lényeg, amiért belementem ebbe a gondolatmenetbe az az, hogy ismét itt vagyok. Bátyámra várok, sóvárgok utána, mert rég volt már, amikor utoljára találkozhattam vele, mentesen minden kötelezettségtől. Csak azért, mert ő a testvérem, mert lelkem egyik fele az övé, mert ő a másik test, amin osztozik ikerségünk különleges csodája. Tudom, hogy nem kell felhívjam, nem kell az emberi technikára hagyatkozzam, meg fogja érezni, hogy a városába jöttem. Természetesen ha bárki nyomozna utánam, egyszerű, átutazó, nyaralni idetévedő görög nőnek tűnök, repülőjegyet is vettem és fel is szálltam a gépre, hogy polgári módú utazással szórakoztassam magam. Mert mindenkinek van dilije, az enyém ez. Talán azért, mert Létea túl soká nem engedett egyedül az emberek közé, mert túl sokat kellett a fővárosunkban tanulnom, túl sokat voltam távol minden gyerekes játszótértől, amit az emberek világa jelenthet. Nem haragszom érte, így kellett lennie. A strandot választom helyszínül, alibiből pokróccal, törülközővel, s egyéb strandos kellékekkel felszerelkezetten érkeztem, most éppen a pokrócon fekszem, s élvezem, hogy süt rám a nap. Az sem zavar, hogy egy frizbi felhordja a homokot a fekvőhelyemre. Mosollyal nyújtom vissza a kislánynak, aki úgy tűnik a tulaja, s édesanyjának - vélem - bocsánatkérésére is csak legyintek kedvesen. - Semmi baj! Visszadőlök a pokrócra, hanyatt fekve hunyom le szemeimet. Vajon Eldorien milyen most? Kételyem sincs afelől, hogy megtalál, ám a fogadtatásáról nem tudok előre nyilatkozni. Amennyire egyformának kellene lennünk, ebben annyira különbözünk. De így szeretem.
Ascariel
Don't Hide Your Real Face
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336
Tárgy: Ilha Grande (sziget) Hétf. 13 Júl. 2015 - 19:49
Ilha Grande
Az Ilha Grande valaha kalózoknak, menekülteknek nyújtott menedéket, később pedig fegyházáról vált hírhedtté, amelynek romjai ma is elrettentik az ott lakókat. Itt írta meg Börtönemlékek című művét Graciliano Ramos. A 192 km2-nyi területen fekvő szigeten ma főként kávé- és cukornádültetvények, valamint halfeldolgozó üzemek működnek. 106 tengerparti fövenyével, nyugalmával és vadregényes tájaival teljes kikapcsolódást nyújt az ide érkezők számára. Területének nagy részén az állam által karbantartott park működik.
Kezdőlap 
