Las Vegas - Bellagio Hotel and Casino

Rosier & Nemesis

Color of the night

Nem úgy reagálunk egymásra, ahogyan az elvárható lenne egy kívülállótól, meg egy rendtagtól. Tulajdonképpen a hozzánk hasonló kivételek miatt nem működnek a szabályok, magasról szarunk ugyanis arra, hogy miket határoztak meg a feljebbvalók, úgy sejtem, a lánynak még csak nincs is ilyen, teljesen úgy tűnik, hogy a saját maga ura. Most éppen mellém vetette a sorsa, kérdés, hogy mire fogunk egymással menni. Nem túlzottan zavarja fásultságom, valójában kissé még inspiratív módon is hat, hogy képes megállni a nagy rohanásban, s észrevenni, hogy nem vagyok éppen érzelmi magaslatokban. Lehetne tapintatlanságnak venni, én nem kezelem így, csupán meglep, hogy mennyire figyelmes, nem ezt szoktam meg. Bőven jól elvagyok azzal, hogy egyedül járom az utamat, és ha szenvedélyesen oda kell vágni valakit, megteszem, ha úgy tartja úri kedvem. Ezúttal a lány, aki nem féli a halált, kiváncsi rám. Szinte udvarol. Magamban alaposan hümmentek, nincsenek gátlásai, bármit megtehet. Ezért is döntök úgy, hogy ha játszani kíván, olyan nyújtok, amelyben nincsenek szabályok, korlátok. Nincs végsebesség. Szinte engem noszogat, hogy menjek bele abba a játékba, amelyben én irányíthatok, valójában az ő kezében van az összes döntés joga, alaposan manipulál, más azt hihetné, hogy győz a férfiegó. Nos igen, itt érvényesül, hogy a férfiak csupán azt hiszik, ők az erősebb nem. A különös idegen lány kimozdít a patetikus ücsörgésből, elülteti a gondolatot, hogy nekem kell halálos táncba vinnem. Bólintok, s lerázva magamról a magány jeges pilléreit felállok, és a kezénél vezetve a parkolóba, a kocsikulcs már nála van, így nem csak elvi, gyakorlati szinten is kezébe helyeztem az irányítást. Mintha valahol azt kezdeném érezni vele kapcsolatban, hogy ugyanúgy többre vágyik, akárcsak én. Érdekel a története, viszont mindketten vagyunk annyira zárkózottak, hogy ne oldódjon meg oly könnyen a nyelvünk. Beülünk a kocsiba, én ezúttal az anyósülés oldaláról, nem tartom vissza a pillantást, amivel a karcsú combokat veszem fókuszba. Tetszetős, nagyon is. S nem fél odadobni az életét holmi röpke élvezetért. Szinte nekiront a falnak, ahogyan ezt teszi. Lássuk, mire megyünk egymással. Az elektromos ablakkal megnyitom a levegőre vezető járatot, s rágyújtok, ismét. Amikor már felgyorsultunk annyira, hogy legyen tétje a dolognak, odavet valamit, válaszul előtte az ajkai közé emelem a cigit, csakis egy slukk erejéig, majd vissza a sajátjaim közé.
- Hogy mit nem mondasz... – Szólok vissza elmélkedő mosollyal, vajon ő nem arra hajt, hogy itt maradjon? Lehet, hogy csak tettestársat keresett mindehhez? Rajtafelejtem a tekintetemet, nem is azt nézem, hogy vajon milyen végzet felé száguldunk. – Érdekelsz. Mondd csak szépségem, mi a kívánságod? – Ezzel utalok rá, hogy valóban módomban áll teljesíteni amit kér, legyen az bármilyen extrém, csakis tőlem fog függni, ráállok a dologra. Lehet, hogy nagyon is vállalható lesz amit kér, talán emberként is megtehetném. Kíváncsivá tett.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Nemesis & Rosier

Elgondolkodtat ez a férfi, és a jó értelemben. Ugyan semmit nem tudok róla, mégis felkelti az érdeklődésem, és nem csak testi vonzalom irányából. A tény, hogy egy nem-kívülálló kívülállónak tűnik végtelenül érdekesnek hat számomra. Valaki, aki talán nem mer elugrani, vagy már nem is akar, úgyis mindegy. Tudom, hogy kockáztatom a bőröm azzal, hogy vele vagyok, de nem nagyon érdekel. A halál csak egy másik ajtó, amin egyszer be kell menni, a lényeg inkább az, hogy hogyan mész át oda, hogy mit viszel magaddal túlvilágra. Nem áltatom magam abban a hitben, hogy örökre elbújhatok a rendszer elől, de nem is baj ez. Sokan várnak már rám odaát. És amúgy is. Valamiben meg kell halni. Ha mindig csak otthon ülnék, és meghúznám magam, nem halnék meg, de nem is élnék. Annak meg mi értelme? Magamnak választottam ezt, akkor meg csinálni kell. Mosolygom majd a nagy kaszásra, ha eljön az ideje. Nem tölt el félelemmel ez a gondolat. És talán pont ez az, ami idáig életben tartott. A halál nem vonzódik azokhoz, akik nem rettegik. Ilyen ez az ironikus világ.
A veszélyes mosoly nem tűnik el rólam, mindössze somolygás lesz belőle, ahogy megkérdezi, mi lesz, ha ő nem olyan. Mondhatnám, hogy mindenki olyan, de ez csak emberekre igaz, így végül bevallom az igazat.
- Akkor ez egy még érdekesebb játék lesz, mint ahogy sejtettem. - látom rajta, hogy érdeklem, és nem igen zavar, hogy nem csak a ruhám alatt lévő részeim. Na persze nem fogom neki elmesélni életem hú-de-nagyon-érdekes történetét, de a próbálkozás tetszik. Amikor a sebesség szó érkezik válaszként, és egy márkás, drága, és nagyon gyors autó kulcsa, csak újra a mosoly kerül az arcomra.
- Tetszik. - nem is mondok többet, csak hagyom, hogy megfogja a kezem, és vezessen. Végtelenül könnyedén mozgok a félelmetesen magas sarkú cipőben is, és még így is csak az orráig érek. Ahogy a parkolóba érünk, már keresem a szememmel a megfelelő autót, viszonylag hamar kiszúrom az olajzöld csodát. Ahogy odaérünk, kezemet végigfuttatom a fényezésen, kezemben a kulcs, a riasztó pittyen, és már nyitva is. Az ilyen kocsik a gyengéim, beülve pedig végtelen élvezetet nyújt a kényelmes bőr ülés. A kormányra teszem a kezem, és oldalra sandítok a férfira. Kissé érthetetlen, hogy miért szeretné ezt, de nekem végülis rendben van. Elfordítom a kulcsot, és a motor felébred. A hangja mosolyt csal az arcomra. Több száz ló dübörög alattam, és végtelenül élvezem. Legyen hát így. Rálépek a gázra, és már itt sem vagyunk. A számlát majd rendezem máskor. Talán. A kocsi pillanatok alatt gyorsul fel, belepréselve mindet az ülésbe, a szememben pedig tűz ég, amit a sebesség gyújtott meg. Nem tudom, hogy hova megyek, csak nyomom a gázt, érdekel, hogy meddig mehetek el, de mégsem figyelem az órát, aminek a mutatója gyorsan kúszik fel 150 km/h fölé. Ezzel a sebességgel gyakorlottnak kell lenni, hogy manőverezhess a forgalomban, főleg úgy, hogy még mindig gyorsítok. Egy normál ember már sikoltozna mellettem, de itt csend van. A férfira nézek, nem figyelem az utat pár másodpercig.
- Ugye tudod, hogy meg is halhatnál? - na nem azért, én is, bár ő még hiheti, hogy van valamiféle regeneráló képességem. Valójában nincs. Persze ettől függetlenül lenne rá mód, hogy túléljek egy ütközést ezen a sebességen is, de nem számít igazán. Jobban érdekel, hogy ő hogy áll a halál gondolatához. Ez a jó az itteni utcákban. Mind egyenes, hosszú... A belváros egyszerűen elsuhan mellettünk, és a forgalom is csökken, így az nem akadályoz a száguldásban. Isteni érzés, ahogy a kanyargósabb úton füstölnek a kerekek, a benzingőz illata. Kihalt a hely így éjfél után. Ez pedig egyet jelent a száguldással.

Rosier & Nemesis

Color of the night

A magát fiatal teremtésként mutató lényről sugárzik egy magas fokú magabiztosság, nem fél a sötétség mélyére nézni, ha egymás pillantásában veszünk el. Mintha oly sok lenne már a rovásán, hogy ezek a napok csupán egyfajta végjátékot, hattyúdalt sugalnának. Utolsó táncba hív, s nyugodtan érezhetem magam megtisztelve, hogy partneréül kíván. A testi vonzalom tényét könnyedén tolom most félre, a lélek az, amely érdekel, a titok, amely őt övezi, miközben ő az enyémet fedné fel. Nem adom magam, ami az enyém, azt ködös falak mögé rejtem, ám mindaz, amit belőle érzek gomolyogni, kiváncsisággal tölt el. Itt van egy szinte tökéletes kívülálló, aki felvállalja azt a bátorságot, amelyet nekem sosem sikerült. Vajon hogyan csinálja? Bár lehetnék olyan erős, hogy elengedném magamtól a kötöttségek béklyóját, hogy mindennek hátat fordítsak. Az öröklét csúfsága már métellyel itatja át a lelkemet, s nem találok vigaszt a kívánságok teljesítsében, hiszen oly egyszerűek, gyarlóak. Ez a mai volt talán a legérdekesebb az elmúlt százötven évben, az idős hölgy kész volt megmozgatni a fantáziámat, s utána e lány... Mintha kárpótlást kínálna az elszenvedett sötét idők jutalmául. Vajon létezik a sors, hogy egyszer végre békét leljek? Vajon a különös nász miatt vagyok ennyire lélek rejtelmeit kutató. A mitológia bosszúállás démonának nevét viselem, holott apám a haragot képviselte, anyám pedig a szerelmes vágy igéretét megtestesítő dzsinn volt. Túlfűtött érzelmeimet lassan egy évezrede láncba verni vagyok kénytelen, ha nem teszem, az eluralkodik rajtam, és kárhozatot hozok mindenkire, akit megismerek.
- S mi a helyzet, ha én magam is olyan más vagyok, aki fél nyitott ajtókon bemenni? – Dörzsölöm az államat, ez most az igazság pillanata. Nem akarom, hogy jóképű dögös idegennek higgyen, aki egy szép szempár láttán máris gondolja a sliccét, hiszen minden logika szerint ez kéne tennem, vérem nagyon is hajt effelé. A lányból áradó tűz bennem is vágyrózsákat kelt életre. Fesztelensége, amellyel a végzetet hívja ki maga ellen, önmagamra emlékeztet. Az igazit említi, azt a kihívást, amelyet többek között a spártaiak is emlegettek, azt az ellenfelet, aki végre legyőzheti őket, hiszen vágyták a halált. Lassan spártainak érezhetem magam. Csak éppen nem mondanám magam oly kitartónak, inkább kínlódom, sodródom kételyeim folyamán.
- Kivételes helyzetbe hozol. Választás... legyen a sebesség. – Nyúlok a zsebembe, és kezébe nyomom a lamborghini diablo kulcsát. Mindig is imádtam az apámhoz közel álló járgányokat, és ha jól sejtem, a lány is valami efféle sötét alak lehet. Akkor tegyük, amiért össze kellett most találkoznunk. Már nem iszom tovább, csupán felállok, és kifelé indulok kézenfogva a különös teremtéssel, akire most valóban egyedi jelenségként tekintek. A Belaggio egyik parkolójába indulunk, ahol ott parkol az olajzöld sportkocsi. Magától értetődő módon ő fog vezetni, az enyém az anyósülés lesz. Várom, hogy nyissa az ajtót, ha megtette, lehúzom az ablakomat, és ismét rágyújtok, ezúttal csak egy cigire. Sebességet akarok, száguldást, de olyat, amelynek nem vagyok ura, rajta múlik minden. A végállomás pedig bármi lehet.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Las Vegas - Bellagio Hotel and Casino Hétf. 31 Aug. 2015 - 12:27

Nemesis & Rosier

Dacolok a veszéllyel? Nos, meglehet, de nem érzem magam fenyegetve a pillanatban, meg amúgy máskor sem. A halál nem a legrosszabb dolog, ami történhet velem, és az is lehet, hogy pont az életem vége lenne a megváltás. Talán ez a gondolat segít abban, hogy minden pillanatban ilyen magabiztos legyek. A belefáradós dolgot én is át tudom érezni, nem sok kedvem lenne újra a rendszerbe kerülni, ami most van, az nekem tökéletesen megfelel. Megfelelő mennyiségű alany, hogy kielégíthessem a démoni létből fakadó ösztöneik, mellé pénz, szórakozás, enyém az egész világ. Jobb mint egy felettem állónak ugrálni. Pontosan nagyon jó ez itt. Most. A Bellagioban. Arról meg hogy érdekelnek-e a lelkek? Hát, biztos tudnék meglepetéseket okozni, de annak még nincsen itt az ideje. A kérdéseire hamisan mosolygom, vagy csendesen kuncogok a válaszok előtt.
- Akár. De nem érzem úgy, hogy betemetett sírok lennének a közelben. Inkább olyan nyitott ajtóknak mondanám, amiken mások félnek bemenni, mert nem látják a másik oldalt. engem meg csak nem rémít meg a sötétség. Kihívásból pedig sokféle akadhat. Az igazi meg még várat magára. - elmosolyodom. Egy kis játék a szavakkal, ködösítés, ha máskor csinálom ezt, annak rossz vége lesz. Na persze nem számomra. De most kivételesen semmi ilyen tervem nincsen, ez csak puszta szórakozás, nem munka. Nem szándékom ártani a pasinak, inkább csak húzom, ez még szórakoztatóbb is, mint egyszerűen kirabolni vagy megölni. A nevére bólintok egy kicsit, könnyen megjegyezhető, gyakori. Ahogy közelebb hajol, kicsit én is felé mozdulok, és onnan figyelem kék szemeimmel.
- Nos Jack. A játék lényege minden esetben maga a játék. Hogy végül miről szól, főleg rajtad múlik. Nagyon kivételes helyzetben vagy, mert dögös szőke ábrázatod elérte, hogy hajlandó legyek azt csinálni, amit te akarsz.- itt egy pillanatra megállok, kicsit félredöntöm a fejem. - Meg amúgy is érdekel a választásod. - nekem tényleg csak az a lényeg, hogy játszunk, és nem zavar, ha az ő játékszabályait kell követnem. Sőt, úgy talán még izgalmasabb. Valahol ráadásul még érdekel is, hogy ki lehet ő, mit csinál, miért nem esett már nekem, hogy megöljön, és a többi hasonló dolog.

Tárgy: Re: Las Vegas - Bellagio Hotel and Casino Szomb. 29 Aug. 2015 - 12:40

Rosier & Nemesis

Color of the night

Ez a magabiztosság igazán érdekes. A csajnak életeleme a veszély, nevetve dacol a ténnyel, hogy bármikor letépheti a fejét egy nagyobb hatalmú akárki. Éveim számát elnézve talán felvehetném a versenyt az első körökkel, képes vagyok a pusztításra magamtól is, nem csupán kívánságok által. S lenne értelme? Aligha. Belefáradtam abba, hogy kicsinyes terveket szőve egymáson is átgázolnak. Ráadásul miért? Hogy egyel feljebb kerüljenek a ranglétrán, és valamivel több ugráltatható emberük legyen. A csábos mosoly ellenben nem több, mint ami, a buja szex ígérete, vagy volnék annyira érdekes, hogy a lelkemre kíváncsi a lány? Aligha. Tudatos külső választásom a múltamnak szól, ráadásul szinte alig különbözik az igazi alakomtól. Ahogyan régen mondták, dögös vagyok, végtelenül dögös, csak éppen nem a megjegyezhető fajtából. Ilyenek vélhetően mindig is rohangáltak a nagyvilágban, így ha véletlenül össze is futok valakivel, akit úgy hetven éve láttam, az csak rám fog legyinteni, hogy csak hasonlítok. Aki a világháború idején élt csitriként, vélhetően már van annyira szenilis néni, hogy foghatjuk bármire, ami az embereket sújtja. A kívülálló teremtés csupán a fintoraimra reagálhat, amely még nem neki szól, általános életkedvem teljes hiányának, így a nyolcszáz felé nem tudok beteljesedni az örökkévalóság ígéretében. Ahogyan az idősek több ezer évet éltek meg fáradtság nélkül, úgy nekem úgy vélem, az utam valami véggel kecsegtet. A kalandok, amelyeket emberként élek meg, mulandó örömöt jelentenek csupán, az igazi adrenalin hiányzik. Az, hogy érezzem, van súlya mindannak, amit teszek.
- Valóban? Mi volna az igazi kihívás? – Kérdezem meglepve, a lány lerázza magáról hozzám hasonlóan a konvenciókat, mély vízbe csábít. Miután letettem az italomat, a lány ajkai közé helyeztem a cigiszálat, amelyet így közösen szívhatunk el, egymáshoz tapadunk ezen a vonalon. Ígéretes, vagy csalódást ígérő kezdet?
- Titok...kalandos természet vagy, aki megbolygatja a már betemetett sírokat? – Kérdezek vissza, magától értetődő módon futtatom végig tekintetemet a koktélruhán, amely a legtöbb hím számára magát a mézes kánaánt rejtheti. Magam előtt is hazugság lenne letagadni, megmozgat. S vajon erről szólna mindez? Az érzéki szabályok áttöréséről? Két idegen, a semmi közepén, csakis a játék kedvéért? Csábos, végtelenül csábos. Más talán csapdát is sejtene, míg én önként sétálok bele? Meglehet. – Az itteni nevem Jack. Hívj csak így. Akkor nem kerülsz ellentmondásba. – Szándékosan úgy értem, hogy neki nem lesz belőle baj. Vajon miért is védem az ő érdekeit? Talán mert magasról szarok rendünk ósdi, konzervatív dogmáira? S miután egy igazi férfi nem faggatózik, elmarad a visszakérdezés a neve iránt. Ellenben a nagyon is elgondolkoztató, hogy mire képes, hogy még mindig él. Nem lehet gyenge a kislány. Ha már titkok, magától értetődő, hogy a pókként hálót szövő csini miben mesterkedik.
- Mi a játék lényege? Valódi játék a kaszinóban, netán másféle játék a szállodában? Tánc és szórakozás? – Kérdezem finomabban közel hajolva, hogy kellemes, pasis illatom eltelítse az orrát. Az illatoknak, s a bőrnek kémiája van, ugrasszuk hát ki a nyuszit a bokorból anélkül, hogy egy pillanatra is átadnám a gyeplőt, azt a hatást keltem, mintha megmondhatná, hogy mit akar.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Las Vegas - Bellagio Hotel and Casino Kedd 25 Aug. 2015 - 17:36

Nemesis & Rosier

Meglepetés a javából ez a fickó. Már majdnem azt hittem, hogy unatkozni fogok ma este. Gondolom nem egy olyan taggal hozott össze a sors, aki közvetlenül valamelyik nagyágyú talpát nyalogatja, különben már sikoltozva rohangálna, hogy kinek szóljon. Vagy az is lehet, hogy nem is tag. De ki tudja, nem is érdekel feltétlenül. Ha idecsődíti a fél népet, hát hajrá, bánom is én. Ha meg nem, szórakozhatunk egy kicsit. Megmosolygom, ahogy visszafordítja a szavaim, de minden mosoly az ajkaimon egyszerre fenyegető, kihívó is. Kellemes társalgás elébe nézünk. A cigarettát elfogadom, elveszem, és én is beleszívók, miközben azon tanakszom belül, vajon mennyi lehet az annyi. Mármint években kifejezve persze. Vonzó fazon a maga csapzottságával, amúgy is bejönnek a szőkék. Kérdésére kicsit felnevetek, miközben visszanyújtom neki a dohányt.
- Viccelsz? Gazdag balekok? Nem éppen kihívás ezen a helyen. - kuncogok még egy kicsit, és lopva figyelem a kézmozdulatát, ahogy a háttámlán landol. Az apró sértését egyszerűen eleresztem a fülem mellet, a szelektív süketség hasznos képesség. Meg az is, hogy nem érdekel az ilyesmi.
- Nem, nem, egy cseppet sem vonzanak aféle férfiak. Ellenben a teféle annál inkább. Adott a jellem, a külső, a kihívás, és a titok... Egy-egy fontos faktor. Ennek a műfajnak is megvan a maga mágiája. - hangom kellemes, szavaim közben pedig tovább figyelem az arcát, reakcióját, és tovább elemzem a helyzetet. - A külső adott, ahogy a titok is. Izgalmas titok, ami plusz pont. A jellem sejthető. A kihívási érték pedig még kérdéses. De ha már titkok. A neved nem érdekel, de az igen, hogy szólíthatlak. A Szöszi nem lesz előnyös minden pillanatban... - és ki sem kell mondani, hogy sejthető legyen, itt a "ha érted mire gondolok" rész jön. Persze nem várom el tőle, hogy a valódi nevét mondja meg nekem, de valami akkor is kellene. A szemébe nézek, érdekelne, hogy mit gondol épp. Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy nem mentalistának születtem. De ez van, a démonság is megszokható. A rutin meg az évek...

Tárgy: Re: Las Vegas - Bellagio Hotel and Casino Szer. 19 Aug. 2015 - 19:46

Rosier & Nemesis

Color of the night

Azt hiszem itt az ideje, hogy az idős hölgy emléke feledésbe merüljön, hiszen csak rágom magam itt rajta, annak pedig semmi értelme. Mintha úgy élném az életemet az elmúlt évszázadokban, hogy minek van értelme. Lassan már urrá lett rajtam az a búskomor önsajnálat, amelytől ezen az estén jó lenne megszabadulni, és végre élvezni, ami megadatott. Black-jackhez nincsen kedvem, kockához pedig csak később, így ezt az italt még ledöntöm, aztán lesz ami lesz alapon látogatom majd meg a kaszinó játékterét. A személyzet már ismerős vendégként kezel, szinte állandó lakosztályt kapok visszatérő ügyfélként, a kuponjaimmal már kitapétázhatnám az összes falat, már ha még érdekelne a pénz. Dél-Amerikában teletöltik a zsebeimet a kalandra vágyó újgazdagok, ide csak elszórni járok, minden különösebb célt mellőz. A mai este túlságosan is keserédes, nem szoktam senki magánéletébe belemerülni. Lehet, hogy fel kéne hívnom Laylah-t, az a kislány mindig olyan csillogó szemmel beszél velem, na nem mintha én akarnék valamit a fehérszárnyútól, most jót tenne a lelkivilágomnak a szőke csacsogása. A sors azonban valami mást tartogat a kívülálló személyében. Hogy honnan tudom, hogy az? Megérzés, és ki tudom ugrasztani a nyuszit a bukorból. A lány nem is tagadja, az eredeti külseje viszont nem érdekel. Sőt az sem, hogy mit tett, miért menekül, teszek az egészre, annyi egérutat adhatok neki, hogy legalább felhívom a figyelmét, hogy ha a hozzám hasonló nullák észbekapnak a láttán, akkor a magasabb rangú vezetők pillanatok alatt eltakarítják az útból. Túl dögös, kacér ahhoz, hogy meghúzza magát. Ez lesz a veszte.
- Biztosan nem én... cica? – Felelek, majd érdeklődve mélyesztem sötéten kavargó íriszeimet a lány kékjeibe. Rámenős.. Játékos félmosollyal intek nemet a fejemmel, amit állítása szerint tartani sem tudok. Bármilyen öreg vagy csalódott vagyok, azért még megy. Öregember, nem vénember. Az időre ellenben felkapom a fejem, és tűnődően szívok bele a cigibe, majd benttartva a füstöt a tüdőmben az igéző ajkak felé nyújtom a szálat, ha már ilyen mélyre hatóan ismerni akar, egy közösen elszívott bűzrúd igazán nem túl bonyolult kezdet.
- Vedd ezt mind számításba, szorozd meg öttel, és akkor sem kapod meg az egyenlet másik felét. De hát kit érdekel? Na és te Botsáska? Mi ez a nagy combvillantás? Gazdag balekokra vadászol? – Dőlök hátra, hogy keresztbe tegyem a lábamat, és az üres poharat visszahelyezzem az asztalra. A kezeimet a kanapé háttámlájának tetejére ejtem, vészesen közel a lány ébenszín tincseihez, jelentsen ez bármit is.

♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ ©

Tárgy: Re: Las Vegas - Bellagio Hotel and Casino Vas. 2 Aug. 2015 - 11:55

Nemesis & Rosier

Kellemes éjszakának ígérkezik ez a mai. Kék szemeimmel figyelem a színes-szagos forgatagot, ahogy emberek egymással beszélnek, táncolnak. Mindenkin annyira látszik, hogy mit akar. A nő a pultnál, aki utál itt lenni, a férfi mellette, aki csak az ágyba cipelné, de minek, már úgyis túl részeg. Az a párocska a tánctéren, már lassan arcpirító, ahogy egymást eszik nyilvánosan, de ezek a dolgok persze senkit nem érdekelnek. Ez itt a Bellagio, és ami itt történik, az itt is marad. Kiszúrom a férfit is, aki kissé csapzott szőke, de a ruhája pont olyan elegáns, mint mindenki másé, na meg céltudatosan vagy nem, de tart pont felém. Némi érdeklődéssel figyelem a lépteit, és arcomon enyhe mosoly tűnik fel, ahogy mind a ketten megállapítjuk, nem igen vagyunk emberi lények. Csak lehuppan mellém, én pedig félig kacér, félig vizslató tekintettel figyelem a jelentet, ahogy rendel a pincértől, majd szavaira kicsit nevetek, kuncogok, bájosan, de közben mégis elég hátborzongató nyugodtsággal. Láthatóan nem hoz izgalomba, hogy valaki felismerte a csinos pofi mögötti pluszt.
- Ha valaki meg is teszi, az biztos nem te leszel Cica. A saját fejedet sem tudod tartani minden pillanatban. Elbántak veled? Szerelmi bánat? Halál? Vagy csak az idő gyászos pora? - kérdezgetem nem túl visszafogottan, de különös módon a végtelen flegmaság mögött valódi kíváncsiság is van a hangomban. Közben finoman felé fordulok a testemmel, hogy jobban szembe legyünk egymással, és ezzel a lábam közelebb kerül hozzá, majdnem hozzá is ér. Amúgy sem hatalmas ez a kanapé, csak több van belőle, így már senki más nem tudna ideülni közénk. Tökéletesen rúzsozott ajkamon továbbra is az a különösen kettős mosoly táncol, egyszerre ellenállhatatlan és veszélyes. Találgathatnám, hogy miféle a szöszi, de fölöslegesnek érzem, ha tovább beszélünk, csak lesz valami jele. Az tuti, hogy nem egy fehér szárnyú angyalka, vagy egy békés kis tündérsárkány. Ellenben kifejezetten vonzó a maga nemében, végig is mérem, pár kacérabb pillantást és mozdulatot meg is engedek magamnak, de nem igazán van kedvem tovább menni ennél, maximum ha ő hozza fel, hogy velem kívánja gyógyítani mély nyomorát. Még érdekesebbnek tűnik, mint egy egyszer használatos, kidobható, kihasználható szerető.

Tárgy: Re: Las Vegas - Bellagio Hotel and Casino Vas. 2 Aug. 2015 - 10:36

Rosier & Nemesis

Color of the night

Amíg mindenki más ünnepel, nekem pocsék a kedvem. Ritkán teljesítek kivánságokat, akkor is tulajdonképpen minek? Egyébként is főleg emberként gondolok magamra, hiába vagyok a rend tagja, nem igazán zavartatom magamat, bőven jó nekem, ha egy senkiként kezelnek, egynek a sok közül, legalább nincsen felelősség a kezemben. Bőven elég, ha a saját életemet élem már hosszú évszázadok óta, és hidegen hagy, hogy kinek milyen nyomora van, ahogyan az enyémre sem kiváncsi senki. Nagy ritkán figyelek fel valakire. Most is így történt, hogy aztán hosszú időre el tudjam menteni ezt a mostani emléket, keserédes csillogásként gondolva vissza rá. A nő több mint nyolcvan éves volt már. Nosztaligával gondolt vissza a fiatalságára, ám érdekes módon nem ismét fiatal akart lenni, vagy olyan sablon álmokban gondolkozott, mint az örök szépség. Csak egyetlen napig akarta újraélni mindezt, mielőtt meghal. Amikor felfedtem a kilétemet, és a sajátos cinikus stílusomban vágtam oda neki a kérdést, hogy ugyan, megadhatom neki akár az örök ifjúságot is, szeliden megrázta a fejét, nem volt rá szüksége. Ezzel lepett meg, s talán ezért is vállaltam. Megkapta amire vágyott, másnap reggel fiatalon ébredt, s bármit megtehetett. Álmai pasiját alakítottam, olyan kinézettel, ami mindig is a zsánere volt. Az egész napját varázslatossá tettem, holott nem vagyok az a lovagias típus, sőt... Ám volt benne valami, ami miatt meg kellett tennem. Félreértés ne essék, nem vagyok tetoválásgyűjtő, és attól függetlenül, hogy mi vagyok, az elégedettség érzésétől sem függök. Neki akartam egy utolsó szép emléket adni. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy mivel fizikálisan nem változik a teste, csupán megfiatalítottam ideiglenesen, egy ilyen megerőltető napot nem él túl. Így is lett, csak az utolsó percekre változott vissza, ahogyan én is. Egyszerre volt számomra szép, és gyötrelmes. Hát ilyen emberek is léteznek. A mi világunkban pedig a többség pusztán hatalmi poziciók miatt tapos át a másikon. Undorodom tőlük, mégsem lépek le, a sárkányhoz valami különös barátság fűz, nem hagynám cserben. Késő este van, legalábbis számomra. Elfáradtam, csak inni vágyom, s felejteni. Mintha lehetne. A mellkasomra hatalmas tetoválás kúszott, miszerint teljesítettem a küldetést, valakiből hatalmas megelégedést váltottam ki. Már csak ezért sem fogok dzsinn alakba váltani, hogy ne kelljen látom, Jack Colt bőven elég nekem. Mivel itt szálltam meg a Belaggio-ban, természetes, hogy flancosan öltözködöm, még ha a borotválkozást nem is várhatják el tőlem, akárcsak a rövid hajat, így a szmonkingot leszámítva zülött, kiégett alaknak tűnök. Az egyik kanapéra vetem le magam, ahol már ül egy csaj, a külsejéből ítélve minimum egy luxusprosti. Remélem, hogy gondol annyira vesztesnek abból, amit mutatok, hogy nem fog fekete özvegy módjára behálózni. Odaintek egy pincért, aki már csak biccent, és hozza a szokásos szivatomat az ír whiskey-vel. Cseppet sem zavartatva magam rágyújtok, és magamhoz ragadok egy hamutálat. Belesüppednék az önsajnálatba, amikor megérzem, hogy a „luxusprosti” egy közülünk. Érdeklődve pislantok oldalra, miközben beleiszok a whiskeybe.
- Nocsak... – Törlöm meg a számat. – Nem félsz attól, hogy valaki kitöri a csinos nyakadat? – Költői a kérdés, biztosan tud magára vigyázni, ha még mindig él. Azt nem tudom, hogy miféle, de hogy nem ember, az hétszentség.

Nemesis & Rosier

Csillogás és zene az éjszaka közepén. Fellengzős buli van a Bellagioban, és nekem ott a helyem egy kis vadászatra. Félelem mennyiségű dögösebbnél dögösebb ifjú férfi tanyázik ilyenkor ott. Belebújok hát a legjobb vörös koktélruhámba, felteszek egy csini sminket, lábamon egy klasszikus, fekete Louboutin magassarkú, vörös talppal, és irány az éjszaka immár teljesen elkészülve. Hamar fogok egy taxit, és nem sok időbe telik, már ott is vagyok, fekete kis táskámban egy limit nélküli bankkártyával. Hogy valóban az enyém-e vagy sem, azt fedje jótékony homály. Ha már itt vagyok, ki is veszek egy szobát az éjszakára, jó magasan, onnan szebb a kilátás, így immár a luxusszoba nyitókártyájával zsebemben, és a stílussal, hogy elég csak annyit mondanom, a "916-osra írja", belépek a fellengzős kaszinóba, aminek a hatalmas bárjában megy a banzáj. Elég szép a hely, azt meg kell hagyni, bár nem először járok itt, még most is lenyűgöz a méreteivel és a pompájával. A pulthoz lépve már tekintetem az arcokon jár körbe, hogy végül édes mosollyal állapodjon meg a mixerfiún.
- Hello édes. Egy cosmopolitant kérek. A 916-ban lakom, írd csak a számlához. - és megvillantom a nyitókártyát, így kezesebb lesz a srác. Nem szeretik ha csak úgy mondasz egy számot, érthetetlen miért. Persze a kezdőbbek olcsóbb helyeken még elkövetik ezt a hibát, de az itteni személyzet igen profi. Végül kezemben a pohárral indulok el kicsit körbenézni. Csak lesz itt valami érdekes ember. A már említett ruha igen mini, de nem arcátlanul azért, és a hátán mély kivágás van, az egész testhez simuló kivitelben persze. Így lépkedek, egy kicsit míg végül egy olyan részen helyezkedem el, ahol sem a kaszinó zajai, sem a zene nem fülsiketítő. Puha huzatos kanapéra huppanok le, ahol nem ül még senki, és kényelmesen hátradőlve, lábaimat keresztbe vetve szemlélem a tömeget. Keresem a megfelelő prédát.

Bellagio Hotel and Casino

Mindenki látta már az épületet, és sokaknak ez ugrik be, ha valaki kiejti a száján, Las Vegas. Nem is csoda, hiszen hírességek, sztárok szállnak meg ebben a hatalmas luxushotelben, és aki nem egy éjszakát akar eltölteni, az könnyen talál magának szórakozást a kaszinóban, egyéb elfoglaltságot pedig bőven találni, hiszen rendezvények, partik, fogadások sokaságának ad otthont ez a hely. Felsorolni is nehéz, hogy miféle luxus van itt, medencék, spa, konferenciatermek, belső kert, 15 emeletnyi tömör gyönyör. Az árak persze igen busásak, de a legtöbbeket, akik ide belépnek, ez egy cseppet sem zavar.

Tárgy: Re: Las Vegas - Bellagio Hotel and Casino

» Las Vegas - Casino Luxor
» Starlight Casino (Manhattan)
» Las Vegas - The Old Ship Pub
» Times Square (Manhattan)
» Gold Shine Hotel