Tárgy: Re: Las Vegas - The Old Ship Pub Szomb. 7 Nov. 2015 - 14:35
Ashara & Nemesis
Never let you down
- Hogyne. – Biccentek, és felpattintva a dobozt engedem, hogy vegyen egy szálat. Akár többet is. Most félig van, kifelémenet az automatából tervezem, hogy feltankolok. Ashara a legkedvesebb a néhány ex közül, vele valahogy soha nem fogjuk szem elől téveszteni egymást. Tudja, hogy milyen furcsa vagyok, nem egyszerű lélek. Ha legalább az egyikünk kevésbé lett volna oly forró lángon égő, talán még mindig együtt táncolnánk az örökkévalóságban. De nem, az állandó félreértések, kibékülős szextúrák csakhamar megmutatták, nem egymásnak vagyunk teremtve, ellenben barátok még lehetünk. Azóta bizonyára más férfiak karjaiban keresi a boldogságot, s oly hithűen csillogó szemmel követi a rend tanait, hogy az sem zavarja, mennyire lekicsinylően nyilatkoztam mindig is az ilyesmiről. Igaz, ő sem tör nagyra, ha jól emlékszem csak a hatodik körig jutott. Na igen, a magunkfajta nem arról híres, hogy seggnyalással ül be a felsővezetői székek egyikébe. - Édes-drágám, azért a csillárról lelógó póz már nekem is sok volt, de tudhatnád, a kedvedért amíg lehetett, próbálkoztam... – Legyintem játékosan arcon. Nos igen, Ashara mellette aztán a magamfajta kisérletező alkat is ki tud teljesedni. A vigyárából ítélve manapság is megmaradt ilyen lökött spinének. Duzzogva nyomom el a csikket, most nem gyújtok rá újabbra. - Én? Valójában ő teszi. Tudhatná, hogy mennyire válogatós vagyok. Csak a legjobbak kapnak meg. – Rázom a fejemet egóista műmacsót mímelve, valójában férfi vagyok a javából, de nem teszem azt, hogy kéretem magam, sokkal inkább igyekszem kikerülni a nők látóteréből, amióta erőt vett rajtam ez a búskomor önsajnálat, manapság már alig üti fel nálam helyét a flört, néha úgy érzem, túl régóta élek már. – Mindegy. Nem gerjedek az ilyen angyalhusi megrontására. A tapasztalat csak többet ér. – Dőlök hátra, és a tarkóm alá fonom a kezemet, ahogyan méregetem, várom, hogy végre kinyögje, amit akar. Amikor meghallom a jövetele témáját, elégedetlenül felmordulok. – Francokat. Ha porrá kell őrölni pár seggfej golyóit, akik a bögyödben vannak, bármikor. Ha el kell játszanod, hogy féltékennyé tegyük az imádott csődörödet, csak tessék, csináljuk. De hogy én... kémkedni? Dolgozni? Lófaszt kedvesem, köpök az ilyesmire, ezzel aztán már az elejétől tudhattad volna, hogy nem foglalkozom. – Miért kéne a démoni anyjával törődnöm? Ott van Caryeth, Ashara drága adja be neki, ő a diplomácia úrnője, majd kiosztják valakinek a feladatot. Játszani vagyok itt, szórakozni. Nem érdekelnek az ilyen... értelmetlen, egymásra utalt kapcsolatok. Végül fújtatok egyet, a könyörgő hang, és a szó... a kedvemért... Elküldhetném most a picsába, de nem teszem. Hülye barom vagyok de nem. - Laylah? Jól vagy te liba... utánanézek. És én mit kapok cserébe? Ne feledd, hogy kivel alkudozol. A kedvedért már rég nem éri meg bármit is tennem. – Ellágyult tekintettel végül mégis bólintok. – A francba is, miért kell ezt csinálnod? Gyűlölöm, hogy ti nők mindent el tudtok érni. Mi az a holmi?
Tárgy: Re: Las Vegas - The Old Ship Pub Kedd 13 Okt. 2015 - 14:07
Nemesis & Ashara
- Milyen igaz.- helyeslő mosoly kúszik az arcomra. Időről-időre én is szeretek hódolni az éljünk a mának hozzáállásnak. Könnyű, ha az ember hagyja magát sodorni az árral, és legtöbbször szórakoztató is, ám a nap végére mégis ott van benned az a keserű tüske, aminek eltávolításához nincs meg a megfelelő eszközöd. Mikor már kezd túl zavaróvá, fájdalmassá válni megpróbálsz valami mást kezdeni az életeddel, de hamar belebuksz, vagy ha nem, hát beleunsz és minden kezdődik elölről. - Szabad lesz?- lejmolnék tőle egy szál cigarettát, mikor előkerül a doboz. Alkalmi dohányos vagyok, általában csak akkor szoktam rágyújtani, ha van már rendesen a fejemben. Éppenséggel most ez nem áll, de talán csak mert jobb szeretném az asztal alá inni magam, mint felhozni, hogy pontosan miért is vagyok itt megkívántam egy halálrudat. - Mindig csak a kifogások, pont mint az ágyban.- egyre nehezebb visszafogni vad vigyoromat, de kibírom a színjáték végéig, vagyis míg a pincér lány odább nem áll. - Éles szemmel, tiszta szívvel, nem veszítünk!- emelem koccintásra poharamat, s tószt ként a szokásos idézet hagyja el ajkaimat. Nagyot kortyolok a hűs italból, míg ő húzóra eltünteti az övét. Majd figyelmesen hallgatom beszámolóját. - Hadewych? Komolyan?- hitetlenkedő grimasz kúszik a képemre, majd ciccegő hang kíséretében óvatosan megrázom a fejem.- Veszélyes vizekre tévedtél, Barátom.- somolygok. - Igen, tudom kiről van szó, elég dögös.- gondolkodok el komolyabban, mikor magam elé igyekszem képzelni alakját.- Ha neked lennék, én nem hagynám ki.- mosolyodok el gátlástalanul, de közben már a fejemben hangosan kattognak a fogaskerekek. Laylah secundus, közel a tűzhöz. A tűzhöz, amiből nekem is kellene pár szikra. Kelletlenül nagyot nyelek, mielőtt rátérnék jövetelem okára. - Az a helyzet...- vakargatom tarkómat, s hunyorítok bal szememmel zavaromban.-...hogy szeretnék egy szívességet kérni Tőled. - Cassiopeiáról lenne szó.- fogom halkamra, s arcom rögvest komollyá válik, mikor megemlítem anyám nevét. Az elmúlt években igyekeztem minden módon távol tartani magamat még csak az emlékétől is, így merőben szokatlan lehet a kérés, amivel most előállok.- Szeretném, ha kicsit körbeérdeklődnél, hogy mit hallani róla manapság, mit tett az elmúlt években.- nyelek nagyot, nem számítok semmi róla. Az a nő a velejéig romlott, a tudat, hogy az ő méhéből fakadok is úgy érzem önmagéban megmételyezi a lelkemet. Annyira szeretném őt elfelejteni, de valahogy képtelen vagyok rá. Pedig utálom, tényleg! - Néhány nappal ezelőtt véletlenül belefutottam az egyik személyes holmijába. Itt a városban..és...tudom, hogy ez nagy kérés, de szeretnék tisztábban látni vele kapcsolatban. Amennyire én tudom már halott is lehet, de most van ez a nyom. Holnap Sidneybe repülök, és nagyon hálás lennék, ha míg elvagyok Te kicsit szaglásznál egy kicsit. A kedvemért.- nézek rá könyörgőn.- Ezzel a lekötelezetteddé tennél. A kis rajongód biztos tudna róla mit mesélni.- mosolyodok el Laylah-t említve.- Persze...- kezdem el idegesen gyűrögetni a felső ujját az asztal alatt.- ...a legjobb lenne ezt diszkréten intézni. Túl nagy kérés?- harapom be kérdőn ajkamat.
Tárgy: Re: Las Vegas - The Old Ship Pub Pént. 21 Aug. 2015 - 17:57
Ashara & Nemesis
Never let you down
Nem mintha el akarnám csábítani a nőt, köztünk ennek semmi jelentősége nincsen. Emlékszem nálunk mennyire máshogyan működött minden. Az első pillanatokban sikerült úgy egymásba gabalyodni, hogy az ágyban kötöttünk ki, és csak ezt követően hívtam el vacsorázni, netán szórakozni. Na igen, matematikailag teljesítettük a kűrt, csak éppen a sorrend nem volt szokványos. Tudom, hogy Ashara hasonlóan hozzám életunt, dúl benne a világfájdalom, mégis, én azért csak ismerem annyira, hogy értékeli, hogy ha figyelmes vagyok vele. Pusztán barátilag, mégsem jó, ha az ember egyedül van. Már persze olyan téren, hogy egyikünk sem ember. Nem szándékozom a saját dolgommal terhelni, mert egyébként úgy nézek ki, mint a felmosórongy, akit éppen most facsartak ki. Ő legalábbis láthatja mindezt, hiszen van már múltunk, még priusznak is mondhatnám, pozitív előjellel. Ismerjük egymás stiklijeit, és annak láthatja a másikat, ami, dögös, ám nem túlzottan leköthető cuki exnek. - Naná. Minek fogjam vissza magam? – Gyújtok rá, itt lehet dobányozni. A felvillanó lángnyelv az arcomat is narancsos fénnyel világítja meg, szigorú szürkés szemeim játékos fénnyel villanva időznek el az elementál leány ezúttal is csodás arcélén, amíg kivárok, tudja, hogy engem, sosem lehet komolyan venni. Úgy teszek, mintha nemlétező csipogót keresnék az övemen. - Bocsánat, az állandó mókuskerék lestresszel. – Rázom meg a fejemet vigyorogva, aztán szintén ráemelem az italomat, amely lényegesen kisebb pohárban érkezett mint az ő söröskorsója. A töményet szeretem, kell, hogy hasson valami rám. Józanság? Minek az? Bour-bon, mindhalálig. Furcsa is lene, ha a sörrel és a töménnyel koccintanánk. Tudom, hogy a cigifüst nem zavarja, különben nem ilyen lepukkant lebujokba rendelne be, amivel ráadásként nekem sincsen problémám, itt élem a fél életemet. - Mit mondjak... unom már, hogy mindenki csak arra kíván, hogy mit adhatok meg. Ellenben van egy csaj... aki erőteljesen a helyedre akar lépni. Beatrise Hadewych. Ismered? Szöszi, hatalmas buta fejjel, állandóan nyitvahagyott ajkakkal, alig begombolt blúzzal. Ti nők sosem bírtok magatokkal. – Laylah emberi nevét mondtam, hogy ha véletlenül hallana minket valaki, akkor se jőjjünk zavarba. Az angyal emberi nevét szinte mindenki ismeri, a második kör Nagyasszonya, ő is, mint bárki más, rendelkezhet velem. Egyedül annak köszönhetem, hogy nem lettem eddig befogva chippandale fiúnak, hogy a fehérszárnyú közvetlen felettese Caryeth, aki amolyan régi cimbora.
Tárgy: Re: Las Vegas - The Old Ship Pub Vas. 9 Aug. 2015 - 20:05
Nemesis & Ashara
Tekintetem elidőzik a képembe tolt csokron. - Nagyon...színes..- mosolyodok el aztán, kissé kényszeredetten. Talán, ha egyet megtudnék nevezi az ízléses virágkompozícióból, akkor is sokat mondok. Hiába, én nem az a fajta lány vagyok, akit finom szavakkal és figyelmességgel kell levenni a lábáról. Jobb szeretem a pikírt humort, és a sármos pofikat. Nemesis mindkettőben jeleskedik. - Köszönöm. - helyezem aztán a csokrot gyengéden az asztalra, nem szeretnék hálátlannak tűnni, igenis értékelem a próbálkozást. Nem kerüli el figyelmemet, hogy a férfi a szokottnál is nyúzottabban fest, meg is jutalmazom egy aggodalmaskodó pillantással, de aztán hamar más irányba terelődik a beszélgetés, és vonásaim is felderülnek. - Rögtön ajtóstól a házba?- kérdezek vissza lezserül, de félárbocra eresztett pilláim, és az ajkam bal sarkában megfigyelhető kényszeres rángatózás arról árulkodnak, hogy még belém is szorult némi szégyenérzet. Nem sok, de azért akad. Talán éppen ebből fakadó zavaromnak köszönhető, hogy nem veszem elsőre a lapot. Ám miután felismerés fénye villan a szememben hamar belemegyek a játékba. - Hogy, hogy vannak a gyerekek?- eresztem ki a hangomat felháborodottan, mikor a felszolgálólány az asztalunkhoz ér.- Tudnád, ha nem hagytad volna ki a múlthétvégét. Megint. Bár gondolom volt fontosabb dolgod is az egy szem fiad junior ligában való debütálásánál.-lövellek felé lesújtó pillantást, de annak hitelessége meg sem közelíti a felszolgáló lányét. - Köszönöm.- nyúlok a felém nyújtott frissítőért, nehezen tudom visszafojtani galád vigyoromat, így amint hátat fordít a pincér rögvest szabadjára is engedem. - Természetesen a kölyök kiválóan játszott. Nyilván az anyjára ütött.- kacsintok rá, majd felé emelem a korsómat mielőtt bele kortyolnék. - Mi újság veled?- intézem hozzá a kérdést, miután kézfejemmel egy kevés habot letöröltem ajkaimról. Tudhatja jól, hogy ez nem egy üres, udvariaskodó kérdés. Tényleg komolyan érdekel a sorsa, és nem egy minden rendben, veled mi újság- féle válaszra vágyom.
Tárgy: Re: Las Vegas - The Old Ship Pub Hétf. 27 Júl. 2015 - 21:04
Ashara & Nemesis
Never let you down
Ha már az ex felemeli a hátsóját, hogy eljőjjön a városba, ahol időm nagy részét töltöm, hát egye fene, én is moccanok, kiváncsi vagyok, hogy mit akar. Nem váltunk el haraggal, azon kevés nők egyike, akiknek végül megadtam úgy igazán, amire vágyott, többek között magamat, holott a külsőm ellenére mégsem vagyok az a mindenkivel kavarós típus. Ott van példának okáért az a fiatal angyal, ráadásul Caryeth secundusa, olyan szemeket meresztett rám, amikor a sárkánycsaj pekingi „palotájában” jártam, hogy azt hittem, letépi a felsőmet. Nem, valójában kiderült, hogy Laylah gyengéd érzelmeket táplál, amin röhöghetnék, csak ezzel is a földbe tipornám a fehérszárnyút. Hogy mit lát bennem, azt a franc se tudja igazából, valahogy gerjed a borostámra, vagy mittudomén. Majd igyekszem kerülni a társaságát, mielőtt még meghasad a szíve, vagy bosszúból még kitalálja, hogy él a hatalmával, miszerint második körösként nem is utasíthatnám vissza. Pedig aztán mindig is magasról szartam az egész körrendszerre, hogy ki kinek a parancsnoka, talán a sárkány volt az egyetlen, aki ha ugrasztott, akkor pofavágás nélkül mentem. Ashara... nos vele meg legalább azért tettem egy próbát, mert hasonlítunk egymásra, mindketten ugyannyira lelkibeteg, antiszociális barmok vagyunk, hogy felelősségvállalás nélkül taszítsuk el egymást is, így könnyedén rálegyinttünk, hogy ez sem működik. Érdekes módon nekem viszont tökéletes módon megfelel, hogy néha összefutunk, leisszuk magunkat, néha baromságot csinálunk, és nagyon ritkán szexelünk. Részemről a tízévente is sok, de ki számolja? Az meg, hogy állandóan szívességekkel nyaggat... hát erről szól az életem, miért lenne nyugalmam? Annak is örülhetek, hogy ha már zsaru, legalább szemet huny a hülyeségeim felett, végülis az, hogy ez csupán egy álca, mindkettőnk számára fontosabb dolgok vannak háttérben. Nem, valójában egyikünknek sem, ő is csak egy nulla a hű de nagy mítikus világban. Szerencsére legalább ehhez van agya, hogy minek ezt túlspilázni. Vegas kaszinókkal, és lebujokkal tele, bárhol ihatnánk, ahova kérte, az is tökéletes lesz, a sör az sör, a whiskey az whiskey, ilyen helyeken úgyis figyelnek a minőségre. Veszek a közeli virágárúsnál egy kis gazt, mert miért is ne alapon, a borotválkozás ellenben kimarad, és hosszú hajamat sem fogom össze, ez nem randi. Ismerjük már egymást, mint a rossz pénzt. Belépek a küszöbön át, egyből kiszúrom a közelben ücsörgő csajszit. Amint felemelkedik, odalépek, és a mellkasának nyomom a csokrot, hogy akár át is veheti, amolyan keverék, van benne minden színes izé, én ehhez nem értek, úgyis a geszurs a lényeg, vagy mi. - Látom nélkülem kezdted el. – Vonom meg a vállam sötét pillantással, ez azonban nem neki szól, csoda, hogy az előző éjszakát megúsztam, kívülállók egy nem várt csoportjával találkoztam, úgy tűnik mégsem kéne ennyire játszanom a magányos macsót. Az állam még mindig sajog, jobbnak láttam lelécelni. – Aha, na persze, képzelem. Most mi kell? – Kérdezek rá harapósan, mégis derű világít a pillantásomban, sosem tudtam rá haragudni. Lecsüccsenek a mellette lévő székre, és várakozóan tekintek fel, mikor érkezik az italom. Fürkészően sandítok vissza a lányra. – Bianca... – Használom az itteni nevét, az a biztos. – Hogy vannak a gyerekek? – Kérdezem csúfondárosan, mintha normális emberek lennénk, és minimum az exfeleségem lenne.
Tárgy: Re: Las Vegas - The Old Ship Pub Szer. 22 Júl. 2015 - 21:36
Nemesis & Ashara
Bevallom van némi lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy az utóbbi időben kizárólag akkor kerestem fel Nemesist, ha problémám volt, ha szükségem volt valamire. Sajnos, ezúttal sincs ez másképp. Nem arról van szó, hogy nem élvezem a társaságát, csupán túlontúl elfoglalt voltam az utóbbi időben. Amúgy sem szereti, ha állandóan a sarkában loholnak! Vigasztaltam magam ezzel a légből kapott kifogással, mikor megkísértett az a keserű érzés, amit aztán hamar leráztam magamról. Nem szóltam előre, hogy érkezem, csak egy órával azelőtt küldtem egy kurta üzenetet, hogy megérkeztem a városba. Lényegében csak meginvitáltam egy italra, de ismer annyira már, hogy tudja, bizonyára van valami mögöttes szándékom a dologgal. Egy olyan helyet jelöltem meg a találkán helyszínéül, ahol már jártunk korábban is. Nem szeretem a túl puccos helyeket. Nekem már bőven elég az is, ha nem sokkolnak valami újszerű techno zenével, és lehet kapni csapolt sört. A rövidet jobb szeretem, csak ...hogy is mondjam? Nem a legjobbat hozza ki belőlem. Így most is maradtam inkább a hűvös, aranylón gyöngyöző malátánál. Sűrű tincseim meglebbennek ahányszor egy újabb vendég tér be. Az ajtóhoz közel foglaltam helyet. Krém színű szűk nadrágot, és egy csinos sötétkék blúzt választottam ez alkalomra. Barna, aranykeretes pilóta szemüvegem a fejem búbján pihen, szükségét vesztette a benti félhomályban. - Hm.-pillantok az órámra. Nem sieti el. - Hozhatok még egyet?- lép az asztalomhoz a felszolgáló, és elragadja az üres söröspoharat. -Hát...- kérném meg, hogy várjunk még ezzel, mikor egy újabb hűsítő fuvallat kíséretében megérkezik Nemesis. Nem kell a bejárat felé fordulnom, hogy tudja ő az. Egyszerűen megérzem, nehéz figyelmen kívül hagyni a férfi kisugárzását. - ...legyen egyből kettő, ha kérhetném. -mosolygok a felszolgálóra, majd töretlen lelkesedéssel a dzsinn felé fordulok. - Rég láttalak, már hiányoztál.- kanászodik mosolyom farkasvigyorrá, mikor szemtől szembe találom magam vele.- Reméltem, hogy nem ültetsz fel.- biccentek neki, hogy foglaljon már helyet.
Kezdőlap 
