The Juilliard School

Tárgy: The Juilliard School Szer. 29 Júl. 2015 - 9:44

First topic message reminder :

New York-i művészeti iskola.
Infok, elhelyezkedés

Mirabelle & Noraniel

Ahogy a lány belép, azonnal felismerem, és azt is, hogy nagyon feszeng, mármár fél. Szerencsére azért nem egy egyenruhás pasit küldtek ide, szigorú szemekkel, az talán még rosszabb lett volna. Szavai is csendesek, én pedig csak kis mosollyal intek neki, hogy jöjjön közelebb, és leülök az egyik asztalhoz, kihúzom a mellette lévő széket, ezzel utalva, hogy tegye csak le magát. Nem akarom magammal szembe leültetni azzal vizsgahangulatot teremtenék számára, így, hogy mind a ketten a diákok padjában ülünk, sokkal barátságosabb. A pszichológiai képzésem nem volt haszontalan anno.
- Szia Mirabelle, én Nora DiNozzo különleges ügynök vagyok, de szólíts csak Norának. Nem kell aggódnod, tudom, hogy nem tettél semmi rosszat, csak azért vagyok itt, hogy megkérdezzek tőled pár dolgot, oké? - kérdezek vissza kedvesen, és remélem, hogy szegény lány el tud egy kicsit lazulni. Szavaim közben előveszem a jelvényem, és odanyújtom neki, hogy nyugodtan meg tudja nézni, akár el is veheti, hogy úgy vizsgálgassa. Rajta áll a nevem, a beosztásom, a személyi számom, a szültési dátumom, a kiállító szerv neve, szóval minden információ, amire csak szükség lehet. Tudom, hogy egy rendőrrel nem egyszerű beszélni, főleg nem oldott hangulatban, ezért is igyekszem a lehető legkevésbé stresszelni a lányt. Ha bármiféle megerősítést kapok tőle, hogy kezdhetjük, egy bólintás, egy szó, akármi, akkor belevágok.
- Azért küldtek engem ide, hogy megtudjam, hogy érzed magad itt, New Yorkban a családoddal. - a lány persze ebből sejtheti látogatásom igazi okát, még akkor is, ha a gyámügy szó sehol nem szerepelt, sőt, kicsit meg is lehet lepve, hiszen már nagykorúnak számít minden téren. Persze az ő ügye nem ilyen egyszerű. Nagyon remélem, hogy nem fog pánikba esni, vagy nem kezd mentegetőzni. Ha a helyzet tényleg súlyos, ezek az eshetőségek igen valószínűek. És ha egyszerűen előadja, hogy az élete szuper, sajnos nem tehetek mást, mint hogy elköszönök tőle, és szép napot kívánok neki, hozzátéve, hogy elnézést kérek a zavarásért, és az esetleges kellemetlenségekért. Biztatóan figyelem az arcát, kedvességem nem csak játszott, hanem teljesen valódi, nem tud olyanon kapni, hogy hazudnék neki. Tényleg aggódom az életminőségéért. Talán ezért vagyok jó abban, amit csinálok. Mert valóban érdekelnek az emberek, és az, hogy jól érezzék magukat a világban.

Noraniel & Mirabelle

Egész jól megy, bár persze még nem kell túl gyakran bejárnom, hiszen egyelőre még csak előkészítésről van szó. Elmondják az alapokat és ennyi, no meg már előre megismerhetjük az iskolát. Még mindig alig hiszem el, hogy jöhetek. Szerencsére ebbe a mostohámnak nem volt beleszólása, anya még egészen kiskoromban íratott be, mivel annak idején ő is ide járt, itt tanulta meg alap fogásokat a festészethez és persze énekelni, hiszen anya is igazi művész volt. Odahaza én is táncoltam, jártam Londonba külön tanárhoz is jó ideig, tanultam zongorázni, de itt jó ideje erre már nem volt lehetőségem. Örülök neki, hogy most megint van, és ez az egész még az előtt el lett intézve, hogy ők ketten... Erre nem gondolok, az a lényeg, hogy erre az egészre a mostohám nem teheti rá a kezét. Pedig akarta, visszakérni a tandíjamat, de azt nem lehetett. Elég elővigyázatos volt apa, intézkedett, hogy ez mindenképpen az enyém legyen. Mintha csak sejtette volna... de nm hiszem, szimplán csak óvni akart és előre gondoskodni rólam, hogy biztosan ne legyen semmi baj, és legalább ez megmaradjon nekem, ha valami történne.
Az óra végén már indulnék, még pár szót váltok Sarahval a terem előtt, amikor a tanárnő áll meg előttem. Eléggé meglep a dolog, az ember eleve rosszra számít, amikor félrehívják. Gyors elköszönés az újdonsült barátnőtől, hogy aztán meghallgatva a nő szavait meglepetten pislogjak párat. Rendőr... velem? Jelvénye is volt? Nem értem és ez látszik is rajtam, sőt azt hiszem a tanárnő sem, hiszen nem szoktam én bajba keveredni nagyjából soha sem. Nem csoda, ha nem tudom, hogy pontosan miről is van szó, de sok választásom nincs igaz? Elköszönök és indulok is vissza a tanterembe, ahol azért kell pár pillanat még az ajtóban mire összeszedem magamat, csak aztán lépek be. Nincs közöm a rendőrökhöz. Igaz, hogy néha bajba kerülök, de ez... elég ritka ahhoz, hogy ne legyen belőle baj, ne olyan, ami miatt egy rendőr akarna beszélni velem.
- Jó napot hölgyem! Azt hiszem engem keres. Mirabelle Phoenix vagyok és... nem csináltam semmit, legalábbis nem tudok róla. - aggódó, sőt inkább félszeg, csendes szavak. Tényleg nem tudom, hogy miről van szó. Nem keveredhettem bele olyasmibe, amiről nem tudok. Talán a múltkori eset a temetőben... de nem hiszem, az semmiség volt, a fickó segített és kész, nem igaz? Akkor meg mégis miért keres pont engem a rendőrség. Nem láttam a támadók arcát rendesen. Eső is volt, sötét is, nem tudtam megfigyelni, védtem a táskámat és magamat, akkor az volt a fontosabb, de ezt elmondtam utólag is, mást nem tudnék hozzátenni. Remélem, hogy nem megint a mostohám próbál befeketíteni valamivel. Volt már rá példa. Pár napja is eltűnt egy ezüst képkeret, benne apu fotójával. És persze engem gyanúsított, aztán kiderült, hogy csak beesett a polc mögé, amikor a bátyám mint mindig bent pattogtatta a kosárlabdát a házban. Persze bocsánatot akkor sem kért a gyanúsítgatás miatt, de ez már végképp meg sem lep. De most nem volt semmi... csak nem talált ki valami újabb finomságot, ami miatt rendőrt küldhetett rám.

♫ Read my mind ♫ ♦ Ruha ♦ Váratlan látogató

Tárgy: Re: The Juilliard School Szer. 29 Júl. 2015 - 9:47

Mirabelle & Noraniel

Nem sokszor végzek ilyen típusú munkát. A gyámügy adta nekem, én is meglepődtem, mikor a főnököm rábólintott az ügyre. Persze ha ez a lány tényleg nagy bajban van, megéri a fáradtságot, és ha jobban belegondolok, nincs is olyan messze ez az főiskola. Axe most nincs velem, van jobb dolga is, mit egy kislányt pátyolgatni, és azt hiszem, boldogulni fogok egyedül. A portánál felmutatom az igazolványom, és elmondom, hogy kit keresek. A kopaszodó férfi kissé meglepődve, de elmondja nekem, hogy a lány az előkészítő osztályban van, egyenesen, fel a lépcsőn, majd 16-os terem. Bólintok neki, és elindulok a megfelelő irányba. Egyszerű ruhákat viselek, sötétkék farmernadrág, fekete ujjatlan póló, aminek a nyakába akasztva pihen napszemüvegem, rajta egy fehér ing, övemen pedig a szokásos dolgok, jelvény, fegyver, de ezeket nagyrészt takarja az ing. Hajam most kibontva keretezi arcomat, amin nem tükröződik semmi szigor, csak a figyelő tekintem ugrálása az arcok között, kezemben egy fénykép, ami a lányról készült, az útlevélképe. A hátán pedig pár információ. Mirabelle Phoenix, született 1994. március. 6-án, Longonban, Angliában. Nem tudom ki szúrhatta ki, de gondolom a letelepedési engedély kikérésénél történhetett valami különös. Megszólal a csengő, így próbáltam időzíteni, hogy ne legyek az oktatás megzavarója. Már a terem előtt várakozom, hogy kinyíljon az ajtó, és kijöjjenek az első diákok. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni ez a szegény lányt, így hagyom, hogy mindenki kijöjjön, és a tanárhoz fordulok, aki utolsónak lép ki az ajtón.
- Üdvözlöm, Nora DiNozzo nyomozó vagyok. Ráérne esetleg néhány percre? - ezzel pedig visszamegyünk a terembe, és ott folytatom. - Mirabelle Phoenix nevű tanítványával szeretnék beszélni. Megtenné nekem, hogy megkéri, fáradjon be a terembe? Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni az osztálytársai előtt. Remélem nem gond, ha itt beszélek vele. - nem kell sokat győzködnöm, neki is felmutatom a jelvényem, és szintén kissé aggodalmasan, de végül kimegy a teremből, hogy behívja Mirát. Nem sok jót hallottam a családi állapotáról. Lényegében modern Hamupipőke történet az egész. Miután az édesapja meghalt, a mostohája lett a gyámja, aki nem bánik vele kesztyűs kézzel. Persze ez csak gyanúsítás, nincsen semmi bizonyíték, de ezért vagyok én itt, ugye.
Békésen álldogálok a teremben, a tanári asztalnak dőlve, és két tenyeremmel rajta támaszkodva. Körbenézek a teremben, a falon plakátok, képek, amik az oktatást segítik. Egyszerű kis hely, de nem gond, lényeg, hogy a diákok jól érezzék magukat. Ajkamon kedves mosoly játszik, megjelenésem egy cseppet sem fenyegető, arcom békés, nyugodt, ahogy hangom is. Nem véletlenül küldtek pont engem.

Tárgy: The Juilliard School Szer. 29 Júl. 2015 - 9:44

The Juilliard School

New York-i művészeti iskola.
Infok, elhelyezkedés

Tárgy: Re: The Juilliard School