New York-i botanikus kert (Brooklyn)

First topic message reminder :

New York-i botanikus kert

A város négy kerületében is találni botanikus kertet, azonban mind közül a bronxi bír a leggazdagabb gyűjteménnyel. Az 1891-ben alapított kert száz hektáron mutatja be a növényvilág érdekességeit üvegházain, tavain, erdőin keresztül. Itt áll a londoni Kristálypalota mintájára épült Haupt üvegház, amelynek 27,5 méter magas üvegkupolája a kert fő jelképe. A kupola alatt az amerikai kontinens pálmafajtáit lehet megismerni, míg az üvegház más csarnokai különféle övek növényzetét, például párás trópusi esőerdőket, sivatagokat jelenítenek meg. Forrás

írta Fionn

Tárgy: Re: New York-i botanikus kert (Brooklyn) Hétf. 30 Nov. 2015 - 20:19

Madeline & Joe

Mivel nem kaptam további információt arra vonatkozóan, hogy fel kéne keresnem, az interpool sem találhatott semmit, így magányosan róttam a pekingi utcákat, Mirandával találkoztam még kétszer, hogy aztán az idő leteltével végül együtt utazzunk vissza New Yorkba. Még gondolkoztam rajta hogy küldök Madeline-nek egy csokor virágot, vagy egy doboz csokit, de úgyis kijelentette, hogy semmi értelme a továbbiaknak, így nem akartam bonyolítani az ő életét sem. A new yorki forgatag szürkébb mint volt, viszont a futár csomaggal várt, amely már megelőzött, így érdeklődve bontogattam ki. Ő bezzeg küldött ajándékot, hiszen mástól nem is jöhetett. Most akkor ki bonyolít mit? Ez afféle emlék? Hiszen nem hervad el, és mindig nálam lehet. Nem mondom, örülök én neki, csak az értelmét nem látom. Felvágásnak nem gondolom, mert már így ránézésre is antik, méregdrága relikvia lehet, itt inkább a gesztus számít, semmint az összeg. Az őrsön úgy vették, hogy megkaptam ami jár, így most egy ideig nem fognak cseszegetni. Kaptam egy szaftor gyilkossági ügyet, és még azt is megúztam, hogy társam legyen. Nem vágyom arra hogy kerülgessek egy másikat, akivel meg kell osztanom az elméleteimet, jobb nekem egyedül. Különben sem akarok azon aggódni, hogy mikor kerül a tűzvonalba. Nem olvasok újságot, a késő esti hiradót szoktam nézni, a híreket lényegében megtudom bent, és egy baseball meccs közvetítése nem jut el hozzám, még ha világszenzáció is. Igaz, hogy törzsgyökeres amerikai vagyok, de a sportot nézni végképp nincsen időm, csak pár órányi filmet az éjszaka közepén, hogy ne kelljen aludni.
Ezért hát enyhén meglep, amikor felhív, hogy találkozni szeretne. Az első gondolatom az, hogy mit keres New Yorkban, de nem kérdezek rá a telefonban, végtére is lehet, hogy nem miattam jött, csak unja magát egy fél órát, és jobb híjján én vagyok az áthidaló megoldás. Nem akarom én játszani itt a sértett kisfiút, végülis nem tartozunk egymásnak számadással, kellemesen teáztunk egyet, nem volt kötelező folytatni. Kicsit ugyan furcsállottam a dolgot, hogy olyan gyorsan vége szakadt, ám magamban előre is letisztáztam, hogy vissza kell majd mennem a világ másik felére, és logikusan egyikünk sem az egyéjszakás kalandok híve. Így nem viszem túlzásba a készülődést, nem izgulok egész nap, a munka után hazasietek, borotválkozok egy gyors tus közben, majd megyek. Most nem viszek pandát, sem egyéb ajándékot, mert nem tudom, hogy mit kéne mondanom. A botanikus kertet ismerem, de azt hittem járunk majd egyet, és amikor észreveszem, hogy már pincér fogad, meglepődötten adom át a kabátomat, amit elkérnek, és a nő elé sietek.
- Jóestét. Miben? Vacsizni is fogunk? – Kérdezek rá félmosollyal, valami hihetetlenül bájos a zavart mosolya, amit ugyan nem értek. Közelebb lépek, és nem is tudom, hogy mit kéne... üdvözlésképpen. A kéznyújtás talán túl hivatalos lenne, ezért... odahajolok, és egy puszit nyomok az arcára, hogy lássa, nem haragszom én, csak éppen semmit sem értek. – Csak átugrottál ide a szomszédba? – Nézek körül, elsősorban a világítást tesztelem, még nincsen gond, így a táskámat lerakom a földre, ezt nem adtam ki a kezemből.

♫ While you were sleeping ♫ ϟ Ruha ϟ civilben cukibb vagy lufis

Tárgy: Re: New York-i botanikus kert (Brooklyn) Csüt. 26 Nov. 2015 - 20:32

Az utolsó vacsora?

♫ Tonight ♫ • Aktuális viselet • to Joe • ©

Valószínűleg megbántottam, amit meg is értek, hiszen elég hirtelen hagytam ott csak úgy Kínában, vagy is jobban mondva hazaküldtem. Az az igazság, hogy hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel és így láttam egyszerűbbnek, még ha tudom is, hogy nem volt szép tőlem és biztosan nem szívesen találkozna ezek után, hiába vagyok New Yorkban. Mégis úgy döntöttem, hogy üzenek neki. Nem akartam felhívni, az túlságosan egyenes lett volna és nem biztos, hogy tudom, hogy mit akarok mondani, még így sem vagyok benne teljesen biztos.
Valószínűleg nem sokkal az után, hogy visszatért New Yorkba megkapta az ajándékomat. Természetesen névtelenül, de lehetséges, hogy sejti, hogy tőlem van. Scherlock Holmes zsebórája eredeti, ha esetleg megvizsgáltatta. Akadt mellette természetesen egy hitelesítésről szóló kis szösszenet is, az óra mellé járt. Persze ár nem, de ebből már sejthető, hogy nem egy két filléres ajándék és hogy jó eséllyel nem a hivataltól kapta a jó teljesítménye miatt. Valahogy úgy éreztem, hogy ennyit megtehetek, biztosan örülne neki. Szép darab, egyedi és mégis csak egy híres neves nyomozóé volt. Talán a visszaérkezése után azzal is szembesült, hogy a találkozásunk előtti napon itt jártam a városban, méghozzá egy baseball meccsen, hiszen fotózkodtam a gyerkőccel, akinek sikerült elkapnia Ellael labdáját.
És most, hogy a városban vagyok úgy döntöttem, hogy üzenek neki, mert... mert úgy érzem, hogy muszáj. A baseball meccs, Anghor, Kono halála... fogalmam sincs, hogy mi készül, de félek tőle, hogy sok mindenre kihathat, az emberek világára is, a miénkre pedig még elevenebben. Talán e miatt léptem meg ezt, ezért üzentem neki, hogy találkozzunk, most nem csak úgy és most nem fogok csak úgy elszökni félúton. Akkor muszáj volt, megijedtem a helyzettől és jobbnak láttam távolból segíteni neki, amit meg is tettem. Szóltam, hogy nézzenek utána, azóta nem hiszem, hogy történtek eltűnések. A démonok is visszahúzódnak, ha fenyegetve érzik magukat, van egy olyan sejtésem, hogy ez az illető is megtette, de ettől még el is kell kapni, ez még önmagában nem elég.
Nem is tudom, hogy miért vagyok ilyen ideges, mint egy tinédzser, aki az első randiján van és abban sem biztos, hogy a fiú, akit vár eljön-e. Nem voltam tinédzser... a hagyományos értelemben véve nem. A gyerek éveim arról szóltak, hogy az apám erőszakosan tanított és fejlesztett, nem volt bennük túl sok szépség és jó kedv sem. Talán ezért is akarok valami mást, hátha... főleg, hogy nem tudjuk mi vár ránk a jövőben. Ki tudja mikor végzem úgy, mint Kono? Az utolsó pincért is elküldöm az üvegházból. Nincs itt senki sem, a botanikus kert már bezárt vagy egy órája. Én intéztem el mindent, megrendeltem a vacsorát, azt az épületet választottam ki, amelyik használaton kívül van, csak az évszakot tűrő növények vannak benne, így nincs túlzottan meleg, de hideg sem, épp kellemes az időjárás odabent. Amennyiben Joe megérkezik bevezetik majd ide, nem kell keresgélnie, hogy hová menjen, én pedig még mindig idegesen és az asztal mellett állva várom. Nem tudom, hogy mire számított, talán túlöltöztem... de már késő bánat. A köpenyt a szék háttámlája terítettem le, amennyiben kimennénk sétálni esetleg kellhet, bár nekem nincs rá szükségem, bírom a hideget.
- Szervusz Joe, örülök, hogy eljöttél. Nem voltam biztos benne, hogy... - nem is tudom, hogy jó kezdés-e, ezt a bizonytalan hangszín is mutatja. Jó ég, azt sem tudom, hogy mit csinálok. Vacsorázni hívtam én! Megrendeztem az egészet, még jó, hogy nem virággal állok elé, akkor aztán biztosan futva menekülne, hiszen megcserélődtek talán a szerepek, de még sem állíthattam be csak úgy a lakására, az furcsa lett volna, főleg akkor, ha elküld, bár persze ez is az lett volna, ha el se jön, vagy a kezembe nyomj az órát és aztán hagy faképnél. Igen, még ezzel is számolok. Jobb félni, mint megijedni.

Szabad játéktér!

Kinda...

Az emberre sokat mondóan válik szélesebbé a mosolyom. Ember éppen nem vagyok, mivel magam is használom általánosságban, nincs mit magamra vennem.
- Ettől emberek az emberek. Mi pedig számukra rendelkezünk furcsa tulajdonságokkal. Mert van, amivel ők nem rendelkeznek, ami számunkra természetes és születésünktől fogva adott, és fordítva.
Nézek a mókus után, ahogy elszalad, fel a fára és nagy alapossággal nekiáll eszegetni az elcsent pisztáciát.
- Mondd meg te. – tekintek rá kíváncsian arra, hogy állatszerető vagyok-e vagy sem.
- Az állatok őszintébbek az embereknél. De ha védenek, segítenek valakit, azt is szívből teszik. Mint ahogy a vacsinak nézést gyomorból.
Újabb pisztáciát veszek el, előtte megkínáló mozdulatot teszek Laylah felé, vegyen, ne zavartassa magát.
- Amint látod, itt ülök. Ha a városban járok, el szoktam jönni ide is. Szeretem a természetet. Egyedül vagy? – pillantok körbe. Nem azért, mer tartanék attól, hogy olyasvalaki van vele, akitől tartanom kell.

Tárgy: Re: New York-i botanikus kert (Brooklyn) Kedd 25 Aug. 2015 - 1:05

Laylah & Mernaath

Mindenkinek jár egy kis pihenő, hát akkor néha nekem is kell pihennem és erre nincs is jobb hely a természetnél… igaz, hogy csak egy kis szeletébe tudok most menni, jobban mondva a botanikus kertbe. Majd megpillantok a padon rgy férfit, aki egy kis mókusdsl van elfoglalva.
- Ez kedves, jó hallani, hogy még vannak ilyen emberek a földön. - a legkedvesebb mosolyomat varázsolom az arcomra, miközben mondom neki, és nézem a kis mókuskát. Annyira szeretem az ilyen kis aranyos állatokat. Vajon a ez a kis állatka megérzi, hogy nem egy szimpla ember vagyok? Az emberek szerint az állatok látják az ilyet és ha így van, akkor érezheti is a pozitív és kellemes aurámat.
- Van valami abban, amit mondasz… de nem tudom, sose értettem az ilyenekhez, az embereknek vannak megmagyarázhstatlan dolgaik… - hiába vagyok köztük néha, lehetetlen kiismerni őket, hiába is akarnánk… azonban mikor a mókus kikapja a kezéből a pisztáciát, akkor próbálok a lehető leghalkabban kuncogni, nem szép dolog kinevetni másokat.
- Hát nem lehet kellemes, hogy elcsennek tőlünk valamit… de látom te értesz hozzájuk… állatszerető vagy? -teszek fel neki egy újabb kérdést, majd mikor felém fordul, akkor belenézek a szemeibe, rossz szokásom.
- Igen, szeretek néha ide járni és sétálgatni. - felelem kérdésére, bár fura, hogy ilyen kedvesen viszonyul hozzám, a legtöbbet kicsit durvábbak és visszautasítobbak szoktak lenni, ő más… - Na és te? - passzolom vissza s kérdést.

Tárgy: Re: New York-i botanikus kert (Brooklyn) Hétf. 10 Aug. 2015 - 17:24

Kinda...

A kis mókust nem zavarja, hogy járnak-kelnek az emberek. A hozzám érkezőre is fejforgatással válaszol, ahogy nézi.
- Szia! Inkább a mókus a pisztáciát. – mosolygok rá. – Én is szeretem, és mindig jó megosztani valakivel azt, amit szeretünk. – kicsit ugyan kifacsartam a mondást, de még így is elég érthető.
Megnézem magamnak a hozzám lépőt, és bár lebukni nem vágyom, nem is fogok folyton rettegni, hogy ez mikor következik be.
- Nem hinném, hogy rossznak vagy gonosznak gondolnák őket, akkor már régen nem lennének és különböző hiedelmek keringenének róluk. Inkább csak nem akarják elfogadni, hogy kive... – kikapja a kezemből a pisztáciát a mókus és elszelel.
- Ezt nem szeretik. Pedig csak raktároz télire. Még ha a nagy részét el is felejti, hova rejtette évközben.
Laylah felé fordulok, felnézek rá.
- Sokat jársz ebben a kertben? A kis barátom nem nagyon riadt meg tőled. – nem tudom hány éves valójában, ám lelkének naívsága a gyermekeké. Így is viszonyulok hozzá, cseppet sem lekezelve őt magát.

Tárgy: Re: New York-i botanikus kert (Brooklyn) Pént. 7 Aug. 2015 - 13:29

Laylah & Mernaath

Nincs is különösebb indokom mára, hogy miért sétálgassak a városban, de attól még sétálok. Na jó az indoklás sose volt az erősségem, de nemrég voltam egy tárgyaláson és ilyenkor nincs is jobb, mint egy jó kis séta. Emellett ma szabadnapos vagyok a kórházban, nem kellett bemennem. Múltkor lehúztam három műszakot egyben és aggódtak értem, hát ha így gondolják, legyen csak.
Szeretem a növényeket és a botanikus kertben is régen voltam már, talán van valami új érdekes növény, szóval útirányt arra vettem. Épp sétálgattam a parkban, mikor megpillantottam egy nénit, aki elesett. Rögtön odasiettem hozzá és felsegítettem, majd kikérdeztem, hogy-e esetleg valami baja, de szerencsére minden rendben volt.
Majd megpillantok a padon egy férfit, aki épp egy mókust etet. Itt nem nagyon kedvelik a kis állatokat, de én egyenesen imádom őket. Egyszer akartam otthon tartani egy mókust, de megszökött, szóval ilyennel nem próbálkoztam többet. Vettem a bátorságot és odasétáltam hozz, majd megálltam előtte és rámosolyogtam.- Te is szereted a mókusokat? - Kérdezem tőle, még mindig szikrázó mosollyal az arcomon. Igaz ennél bénábban és furábban még nem nagyon kezdtem beszélgetést, de hát jó látni olyan embereket, akik szeretik az ilyen kis rágcsálókat, és külön jó pont jár érte, hogy meg is etette. Szeretem a kedves embereket. - Tudod sokan nem szeretik őket, mert azt hiszik, hogy rosszak és gonoszak, de szerintem ártatlan teremtések, melyek csak életben akarnak maradni. - És hát igen, kinyitottam a számat... Elkezdtem beszélni, és elmondtam a véleményemet a mókusokról, ez olyan... Fura, most minden bizonnyal furának gondolhat és az olyan rossz, én nem vagyok fura csak öreg, nagyon is öreg... De mindegy, inkább még mindig mosolygok és várom a válaszát, ha esetleg szóba elegyedik velem.

Kinda...

Elég ritkán járok a városban, számomra eléggé idegen környezet és nem is érzem jól magam. Nem csak azért, mert tartok attól, hogy könnyebben lebukok. A város nem a természet, egészen más élő környezet, és teljesen leszív.
Amethyst legjobb barátjőjének az édesapja azonban itt él és legalább egy hónapot itt tölt, ezért azt beszélték meg, hogy egy hétig nála lesz, hogy aztán hazatérve nálunk legyenek.
Ma telefont mentek vásárolni, és bár haladok a korral, miután ritkán járok a városban, mindig úgy érzem, túl gyorsan fejlődik a világ és nagyon le vagyok maradva. Ugyanakkor igyekszem gyorsan megtanulni az új dolgokat. Mégis gyalog mentem el a Botanikus kertbe, a mai napot erre szántam.
Sok olyan növénnyel találkoztam, amelyeket ismerek és olyanokkal is, amelyekkel még nem találkoztam, lévén, még nem jártam arra.
Az egyik padra ülök le és kóstolásnak egy zöld italt kértem, bár a jégtől nagyon hideg az ital, még várok. Ételt az egyik keleti standnál vettem még reggel, azt kézzel is lehet enni. Derűsen nézek a közben érkező mókusra. Az itteniek szemtelennek hívják őket, szerintem pedig az emberek költöztek be a helyükre.
- Ezt eheted, a rizst sajnos nem. – veszek ki a sütemény tetejéről egy kis pisztáciát és az asztalra teszem.

New York-i botanikus kert

A város négy kerületében is találni botanikus kertet, azonban mind közül a bronxi bír a leggazdagabb gyűjteménnyel. Az 1891-ben alapított kert száz hektáron mutatja be a növényvilág érdekességeit üvegházain, tavain, erdőin keresztül. Itt áll a londoni Kristálypalota mintájára épült Haupt üvegház, amelynek 27,5 méter magas üvegkupolája a kert fő jelképe. A kupola alatt az amerikai kontinens pálmafajtáit lehet megismerni, míg az üvegház más csarnokai különféle övek növényzetét, például párás trópusi esőerdőket, sivatagokat jelenítenek meg. Forrás

írta Fionn

Tárgy: Re: New York-i botanikus kert (Brooklyn)

» Brooklyn híd (Manhattan-Brooklyn)
» Canary Pub (Brooklyn)
» Underworld Plaza (Brooklyn)
» New York University
» New York-i Közkönyvtár