Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Kedd 10 Nov. 2015 - 20:32
Cassiopeia & Freya
Úgy érzem, hogy legszívesebben kiszaladnék a világból. Nem tudom, hogyan hangoljam össze az életemet azzal, ami történt, nem tudom, hogyan léphetnék csak úgy túl az egészen és térhetnék vissza a régi életemhez, vagy hogy ez egyáltalán lehetséges-e. Magnus nem hajlandó elmondani, hogy mi ez az egész, pedig már biztosan tudom, hogy valami gond van és azt is sejtem, hogy ő tudja, hogy micsoda. Erre feltűnt ez az Edward is, akit ismerek a múltból és ez a kulcs dolog... komolyan még most is úgy érzem, hogy utólag is sokkolnak a szavai és fogalmam sincs, hogyan teszem túl majd magamat azon amiket mondott. Egyelőre még azt sem tudom, mennyire leszek képes figyelni majd az óráimon, pedig muszáj lenne, hiszen azért jelentkeztem tanulni, hogy ne legyek örök életemre pincérnő, hogy normális életet kezdjek, és meg kell próbálnom koncentrálni mindenre, de egyelőre még tényleg nem tudom, hogyan leszek képes rá. Fontos nekem az iskola, vagy csak fontos volt? Fontos nekem a munkám is, de mostanában azt sem tudom teljes erőbedobással végezni. Magnus is fontos volt és most úgy érzem, hogy valahogy minden kihullik az életemből, ami számított. Mintha csak akárhogy markolnék a fontos dolgok után kicsúsznak az ujjaim közül, mint a homok. Halkan sóhajtok egyet, ahogy lapozok a könyvben. Az egyik padon üldögélek a park egy kevésbé forgalmas részén, az egyik már lassan hervadozó virágágyás mellett. Nincs már annyira vészesen meleg, pedig a napokban elég irreális őszi időjárásnak örvendhettünk, de már nem kell túl lazán öltözni, de azért kellemesen süt a nap, egyértelműen közeleg a tél, az esős idő és nem hiszem, hogy ez jót fog tenni az egyébként sem rózsás kedvemnek. Nem szeretem a telet, túl hideg, túl fagyos és túl sötét, mintha csak még a közelgő évszak is arra mutatna rá, hogy ne reménykedjek nem fog itt hirtelen semmi sem jóra fordulni. Pedig valahogy muszáj lenne rendet tennem magamban. Hiányzik Magnus, akármit is művelt, a beszélgetéseink, ahogy megpróbált helyretenni, vagy épp én őt. Meg kellene próbálnom valahogy... elfogadni őt és időt hagyni, hátha végre megnyílik és elmondja magától az igazat, de nem tudom, hogy képes leszek-e erre, túlságosan nagyot csalódtam benne már csak azzal is, hogy talán hazudott, de közben mégis csak sokat köszönhetek neki. Meg kellene próbálnom ebből építkezni, meg kellene próbálnom újra kezdeni, barátkozni, ha nehezen is, de bizalmat építeni... talán képes leszek rá. Tudom ehhez most nem itt kéne ülnöm egyedül könyvet olvasva, de azért nem rohanhatok el semmit, és azért még az ősz se toppant be teljesen, csak szép lassan közeledik, nekem is elég ha fokozatosan haladok és nem rohanok előre igaz? Képes leszek rá, ha igazán akarom, talán ez a könyv is erőt ad majd hozzá, hogy megint felálljak és folytassam. Be kell fejeznem a sulit, találni egy jó munkát, és igenis épp ideje annak, hogy önálló életet kezdjek, nem kell az, hogy más egyengesse az utamat és... azt hiszem, ha felkészültem rá, akkor megpróbálom kideríteni, hogy ki voltam. Ha Magnus nem segít, akkor egyedül, akkor majd én rájövök, hogy kik voltak a szüleim, hogy milyen volt a múltam és a családom. Nem tudom még, hogyan, de... valahogy megoldom, mert ha igazán akarsz valamit, akkor sikerülnie kell.
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Szomb. 17 Okt. 2015 - 9:29
Szabad játéktér!
Mirabelle Phoenix
Don't Hide Your Real Face
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♡ Caryeth
☮ Kor : 30
☮ Hozzászólások száma : 26
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Kedd 15 Szept. 2015 - 15:42
Domenico & Mirabelle
Nem igazán számítottam rá, hogy ez a mai nap így alakul majd, sőt. Nem akartam én gondot okozni senkinek sem, főleg nem akartam felkenni a szendvicsemet valakinek a hátára, akit még csak nem is ismerek. Na nem mintha ismerősnek szívesebben felkentem volna a hátára, persze hogy nem. Mégis csak forró sajtról van szó, meg ennek folyományaként mindenféle egyéb forró betétekről, amiket senki sem venne jó néven a mezítelen hátán. Nem csoda, hogy ő is kiakadt, nem veszem zokon, csak behúzom a nyakamat kissé, amikor kiabál velem és kész, igyekszem átvészelni a dolgot. Ha jogos, hogy valakit kiborítottál, akkor igenis bátran üvöltheti le a fejedet és ennyi. A szavai viszont határozottan meglepnek, tényleg nem igazán értem őket, hogy ez most hogy is jön ide. - Ez nem... nem önbizalom kérdése. - rázom meg a fejemet, meg főleg nem azon múlik, hogy mennyire vagyok szexi vagy sem. Nem szoktam én ilyesmin gondolkodni és főleg nem szoktak így rám mozdulni férfiak. Nem csoda, hogy elég rendesen megrémülök, amikor csak úgy felkap és kész, mintha valami pakolászható baba lennék, akivel azt tesz, amit csak akar. Én nem is hiszem, hogy bárki van a világban, aki ezt értékelte volna és nem ellenkezik majd a hirtelen reakció ellen. Nem azt mondom, hogy nem jó pasi, szó sincs róla, de akkor sem illik csak így felkapni valakit és megcsókolni, amikor nem is ismered, amikor még csak a nevét sem tudod. A szendvicsemet kentem fel a hátára, erre az ember nem ilyen reakciót vár el, főleg hogy az előbb még leordította a fejemet, mert kiborította az egész eseménye. - Nem, nincs baj a fülemmel, csak én... nem értelek. - talán csak ennyire más a város, mint amit én megszoktam. London nem ilyen, az angolok nem ilyenek, sokkal visszafogottabbak, New York pedig pezseg és él és olyan mintha tényleg nem aludna a város. Lehet, hogy itt ez a szokás, vagy hogy itt ez normális, én már tényleg nem tudom, de akkor is fura ez az egész és halvány sejtésem sincs róla, hogyan kéne lereagálnom. Nem csoda, hogy zavart vagyok, vagy hogy tartom a távolságot most már tőle. Akármennyire is jó pasi, ettől még nem lesz kevésbé furcsa a reakció, amit levágott is nekem, és én nem fogok tudni könnyedebben állni hozzá. Még jó, hogy nappal van, ha mindezt az éjszaka közepén játszotta volna el, könnyen lehet hogy még sikítást is társítottam volna az alapvető ellenkezés mellé ijedtemben. - Köszönöm! - pillantok rá még egyszer, csak aztán kérdezek rá, hogy ő vajon tud-e olyan kültéri kutat, ahol lemoshatná a hátát, meg én nagyjából a felsőmet, bár azt hiszem már így is úgy is annyi a mai tervnek. A visszakérdezésre csak esetlenül vonom meg a vállamat, de nem válaszolok, marad egy szótlan sóhajtás, hiszen éppenséggel nem vagyok a legjobban, hiszen annyi annak, amit elterveztem. Nem fogok tudni innentől elmenni az iskolába, holnap pedig még nem tudom, hogy mennyire lesz majd időm ezzel foglalkozni. - Arra, mintha az annak tűnne. - mutatom neki az irányt, amikor sikerül kiszúrni az út mentél tőlünk csak pár méterre a piros kis kutat, ami talán tényleg alkalmas lesz a célra. - Segítsek? Tudod... a hátadat. - jó ezek után nem csoda, ha bizonytalan vagyok a kérdésben, hogy most akkor én mossam le a hátát, de ő nem fogja rendesen elérni minden szegletét, és ha már én okoztam neki ezt a kellemetlenséget, akkor mégis csak úgy a fair, ha legalább segítek neki eltakarítani a nyomokat.
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Szer. 9 Szept. 2015 - 22:33
Mira & Svante
I will kiss you again!
Lassan már a testépítés is veszélyes sportnak számítható, hisz ki gondolta volna, hogy egy ilyen kis szőke buta liba fog majd belém rohanni forró kajával? én erre még sose gondoltam, de akkor ezentúl ezen kell agyalnom, hogy mikor fog valaki belém futni, miközben én is futok... Fura körforgás lenne, futás közben beléd futnak. Felesleges ezen agyalni, majd úgyis leordibálom a fejem és minden meg lesz oldva... De nem érzem magam rosszul azért, mert ordibáltam vele, egyáltalán nem, hisz mit érdekel engem, hogy mi lesz, hogy megsértődik-e egyáltalán. Magának köszönheti, hogy nem tud a formás kis lábai elé nézni.. - Sose értettem, hogy valaki hogyan lehet szégyenlős, miközben ilyen szexy... Drágám jó csaj vagy, legyen kicsit önbizalmad. - sose értettem, hogy a nők miért ilyen kis szende, picsogós kis picsák, mikor ilyen testük van, hisz minden porcikája tökéletesnek látszik, és olyan, mintha csak arra várna, hogy az enyém legyen, bár ez nem lepne meg, hisz tudom, hogy a világ legjobb pasija vagyok, akivel egyik fasz sem vetekedhet, meg olyan tapasztalatom van, mellyel mások nem dicsekedhetnek. Szóval a lényeg, hogy mindig azok a lányok szégyenlősek, melyeknek ilyenre nincs is okuk, az ő helyében én állandóan a kezemen ülnék és meztelen lennék, amikor csak tudok. - Ahogy akarod, akkor nincs más ötletem... - fintorogni tudnék csak és nem szólni semmit sem, de ez nem így működik, nem tehetek azt, amit csak akarok, mert ahogy látom már az sem tetszik neki, hogy csak fogom magam és megcsókolom. Ne mis tudom, hogy miért nem élvezi ki azt, hogy egy ilyen görög Adonisz foglalkozik vele, néha olyan szánalmasok tudnak lenni az emberi nő egyedek, de hozzá kell tenni, hogy jó velük a szex, mindig tudnak újat mutatni, bár az igazság már az, hogy annyira benne vagyok az iparban, hogy engem meglepni valamivel, az már teljesítmény, hisz nekem is voltak fura dolgaim és furcsa kapcsolataim. - már a füleddel is gond van, nem csak a szemeddel... szuper! - jegyzem meg flegmán. már nem is hall rendesen, vagy nem akarja elhinni azt, amit hall, én már nem értem a nőket, főleg nem a fajtáját... olyan furák és megzavaró a kedvességük és a bájuk. Arra késztet, hogy egyre jobban akarjam majd, de ezek a nők elvárják a törődést és a gondoskodást, amelyet én nem adhatok meg nekik, mert én nem törődöm egyetlen nővel sem, mit érdekel, hogy mi van a lelkükkel, vagy a gondjaikkal.. csak tegye szét a lábát, mikor én úgy akarom és minden rendben lesz. Ő elmondhatja, hogy egy ilyen tökéletességgel van, én meg ki leszek elégítve és mindenki boldog lesz, senki sem lesz szomorú. - Ahogy akarod... - mondom neki és rákacsintok. Majd elindulunk, bár megtartja a távolságot kettőnk között, ami nem igazán tetszik, de mit tudok vele tenni? - Úgy nézek ki? - húzom fel a szemöldököm és nézek rá furán, mert nem értem a kérdést... nem vagyok idevalósi és nem is értem, hogy miért kérdez tőlem egy ilyet, bár ez nem egy fura kérdés, hisz nem az intim méretemet kérdezte, bár arra egyből vágtam volna a választ, ami biztos, hogy tetszett volna neki, ebben biztos vagyok... Bár jó lenne kimosakodni a kajájából.
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Csüt. 27 Aug. 2015 - 10:47
Domenico & Mirabelle
Na jó, nem számítottam rá, hogy ez az egész ennyire nehezen fog menni. Az volt a terv, hogy kiszállok a taxiból, aztán szépen elmegyek az iskolához, megnézem magamnak azt a tanárt és kicsit körbeszaglászom, ehhez képest már most az elején elszúrtam azzal, hogy eltévedtem és még ezt a szegény fickót is sikerült kiborítani, aki egyébként teljes joggal üvöltött velem, hiszen akárhogy is nézzük... rákentem a fél szendvicsemet és még nekem is bőven meleg volt a sajt, neki még sokkal rosszabb lehetett, ha egyszer rajta még ruha sem volt, én még a felsőmön keresztül is bőven éreztem a forróságot. Ezért tűröm csendben, ahogyan kikel magából, hiszen minden joga meg van rá, hogy kiakadjon rám, figyelhettem volna jobban, vagy... nem kellett volna azt hinnem, hogy helyre tudom hozni a világ rossz dolgait csak úgy egyes egyedül. Mégis mi a fenét képzeltem? - Oh, én nem... nem azért csináltam, nem szándékosan és nem szoktam ilyet csinálni, csak elkeveredtem és nem figyeltem és... nem fordul elő többet. - rázom meg újra a fejemet, hiszen tényleg fel sem merült bennem, hogy szándékosan tegyek ilyet, ismerkedés céljából, vagy tudom is én. Ez elég durva lenne. Más ha nekimész valakinek és leöntöd vízzel, de a forró sajt, ilyet biztosan nem csinálna senki sem szándékosan, vagy ha igen, akkor ott már eleve nagy bajok vannak. Én amúgy sem pasizni jöttem ide, csak azért, hogy megkeressem azt az iskolát és rájöjjek, hová tűntek azok a lányok. Én csak... segíteni akarok, nem bajt okozni, és e helyett pont hogy bajt okoztam és azt még csak nem is tudom, hogy pont egy rendőrnek. Azért úgy fest, hogy lassan csak megenyhül irányomba, ami határozottan megnyugtató. Nem akartam rosszat, csak rosszul sülnek el néha körülöttem a dolgok, de remélem, hogy ez változni fog, még hozzá remélhetőleg jó irányba. - Bárki szégyenlős lenne egy parkban. Nem... nem veszi le az ember csak úgy a felsőjét mindenki előtt. - és azért bőven vannak itt mások is. Már előtte sem venném csak úgy le, nem hogy mindenki előtt. Persze az se jó, hogy tiszta sajt az egész, de attól még nem fogok itt neki vetkőzni. Csak arra gondoltam, hogy a vízzel megpróbálom legalább nagyjából lemosni, de nem jutok el addig, hogy ezt elmagyarázzam neki, mert nagyon hirtelen történnek a dolgok, én pedig még arra is alig kapok időt, hogy felfogjam, hogy mi is történik. Kész csoda, hogy nem a táskámmal kezdem el püfölni, csak eltolom és próbálok kiszabadulni a karjai közül, amik túlságosan erősek. Jó eséllyel, ha nem engedne le, akkor esélyem se lenne. Annak örülhet, hogy legalább nem kezdek el sikítani, amit mások is meghallanának, pedig még ez is majdnem az ajkaimra tolul. Ha nem engedne el és léphetnék hátrébb, akkor tuti, hogy ilyesmi lenne az esemény vége... vagy a közepe is már. - Szép és... ártatlan? - most ezt komolyan kimondta? És ez alapján ne gondoljam továbbra is úgy, hogy úgy viselkedik, mint valami szatír? Őszintén szólva még mindig nem lett könnyebb a helyzetem, nem csoda, hogy hátrálni kezdek, hiszen elég frusztráló az, amikor valaki csak így lendületből majdhogynem rád veti magát, vagy is hát ő inkább magára rántott, de így se jobb a helyzet. Bár legalább elnézést kér, azt hiszem az is valami, de talán érthető, ha ezek után kissé bizalmatlanabbul méregetem még most is. Nem szoktam meg, hogy emberek csak úgy felkapkodnak és ilyen szinten támadnak le. Eléggé riasztó, szóval nagyon figyelek rá, hogy ne menjünk olyan környékre, ahol nincsenek esetleg mások is. Minél több ember, annál nagyobb biztonság. - Jól van, csak ne... ne csinálj ilyet. - teszem még hozzá, ahogyan bólintok lassan és elindulok szépen mellette, azért még most is tartva a kis távolságot magunk között. - Tudod esetleg, hogy merre van csap a parkban? - ha már itt fut, akkor lehet, hogy neki ismerősebb a környék és esetleg jobban kiigazodik itt, mint mondjuk én, akkor meg tudja nekem mutatni, hogy hol találunk ilyesmit. Az ő hátának is jót fog tenni, ha lemossuk és az én felsőmnek is, ha kicsit letakarítom és persze... a gyomrom kellően korog. A kajálás elmaradt, lett helyette káosz és ijedtség, remek!
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Kedd 25 Aug. 2015 - 0:33
Mira & Svante
Your lips are my sweet dream
Az egész kurva helyzet azzal kezdődött, hogy felhúztam magamat a fasszopó munkatársam szavain, amin nrm kellett volna, hisz szegényt jól kiütöttem… tehetrk róla, hogy elementál vagyok, aki rengeteget szív azzal, hogy a hozzá méltatlan emberek közt él, de… az emberi nők olyan gyönyörűek, és sokkal többen vannsk, mondhatni kifogyhatatlsnok, és mindig jön az utánpótlás, nincs olyan, hogy elfogynak… annyi nővel voltam már, hogy… talán számon kellett volna tartanom, de nem tartottam… vagyis kétezernél leálltsm vele. Na de most nem is ez a lényeg, hanem hogy itt vagyok, és érzem, hogy a hátamon lévő kurva sajt forró, eléggé is az, és kezd kellemetlen lenni? Miért nem tud egyik földi picsa sem a szeme elé nézni? Olyan nehéz kérés lenne hozzájuk? - Hát lénygében igen… de ehetsz felőlem, csak legközelebb jobban figyelj, mert a pasiknak lehet imponál a béna kislány szerep, de ha már forró sajt gőzölög a hátukon, az nem kellemes. - lehet tényleg csak egy véletlen volt, de kitudja, most már a lányok képesek srra, hogy előadnak egy ilyen kis ártatlan béna kislány szerepet, hogy jobban imponáljanak a férfiak előtt, de nekem ez most nem nagyon jön be, pont azért mert a forró sajt az én hátamon landolt… bár meglep, hogy vert le hisztit és figyel rám, ez tetszik. Most én vagyok a tanárbácsi és őt oktatom ki arról,hogy mit is szabad az utcán, ha mások is járnak arra… tanárbácsi és diáklány szerep… hmmm… nem is lenne rossz, de… mindegy. - Elhiszem… túltárgyaltuk. - mondom mosollyal az arcomon. Gondoltam hogy nem szándékosan és kész akarva csinálta, ahhoz már így is túl aranyosnak tűnik, hogy így legyen. De legközelebb tényleg figyelhetne jobban a lába elé, mert én is kiakadtam, de ha egy másik férfival szembe került volna, akkor esélyes lett volna, hogy megüti… megütni egy nőt… hogy lehet odavetemedni? Annál aljasabb nincs, bár a kihasználásuk sem sokkal jobb,de nekem csak ez jutott, én nem verem a nőket, hanem a mennyországba juttatom őket, majd lelépek, ez ilyen egyszerű. - Szégyenlős vagy, igaz? Akkor… nem tudom, majd kitalálunk valamit, de a pólómat oda adom tényleg. - engem is meglep, hogy ilyen kedves vagyok, mi van velem? Mit érdekel engem, hogy szégyenlős? Majd akkor segítek neki levenni azt az átkozot felsőt,miközben takaróm az izmos hátammal. Vajon azonban mi lenne, ha… nrm is tudom, hogy jó ötlet-e, de azonban a testem automatikus mozog és kapja fel a könnyű testét. Gondolom meglepődik és nem tudja hova tenni a dolgot, de az igazat megvallva ez várható volt, mármint részemről, hisz én ilyen fiú vagyok, nem vagyok jó, nem vagyok különleges csak szimplán egy srác, aki mindenkit fel akar szedni. Majd mikor elkezd ellenkezni, csak akkor szakítom meg a csókot, azonban be kell látnom jól esett, nagyon is jól, ennek nem szabadna ilyen jónak lennie, de miért… is… miért érzem ezt az érzést a mellkasomban, mikor… mi a fasz? - Ömmm, ne haragudj nem tudom mi ütött belém… csak olyan szép vagy és ártatlan… - vakarom meg a tarkómat, miután kissé kínos a helyzet? Ez nekem miért is kínos? Azonban ahogy leteszem elkezd hátrálni, amire felhúzom a szemöldököm? Ennyire rossz lett volna a csókom? Miért nem viszonozta, miért próbált megszabadulni az ajkaimtól? Miért nem élvezte csak simán éd segített volna ellazulni, azonban kicsit kárpótolt a sajtért meg úgy mindenért… - Keressünk egy csapot, rendben? - nézek rá és úgy teszem fel s kérdést, majd utána elindulok és ha nem indult velem, akkor hátra nézek, hogy mit csinál… miért fura ez az egész?..
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Pént. 21 Aug. 2015 - 20:01
Domenico & Mirabelle
Pedig az iskola felé igyekeztem és ha nem keveredem el ennyire, akkor ez az egész nem történik meg, de elkeveredtem és most... finoman szólva is bajban vagyok, mert a fickó nem épp apró és nem épp jó kedvű, ami teljesen érthető, miután forró sajtot kentem a hátára. Én se lennék vidám, bár én is kaptam belőle, hiszen a másik fele a mellkasomnak kenődött, csak épp nekem még ott van viszonylagosan felfogó erőnek legalább a ruhám, ami bár nem oldja meg teljesen a helyzetet, és rémesen is festhet ki, de legalább a forróságból valamennyit sikerült vele felfognom, ami azért szintén valami. - Szóval ne egyek semmiféle meleg... ételt? - jó na tudom, hogy inkább úgy érzi, hogy mondjuk utcán ne egyek semmi meleg kaját és közben ha meg is történik, akkor nézzek a lábam elé, hogy ne kenjem fel másnak a hátára. Azért ez teljesen reális kérés, úgyhogy nem akadok én fenn rajta, és nem is teszek máskor ilyet, csak hát most annyira sikerül elkeverednem, mint a fene. - De tényleg sajnálom. - teszem még hozzá még egyszer. Nem akartam én, hogy ebből az egészből ilyesmi történjen, szegénynek félő, hogy még most is vörös a háta, de hogy maszatos az egyszer biztos. Le kéne mosni minimum, az talán segítene neki egy kicsit. Viszont a szavaira azért eléggé meglepetten szökik fel a szemöldököm. - Hogy... hogy mi? - mármint hogy itt vegyem le a felsőmet csak úgy mindenki előtt? Eszem ágában sincs, én nem vagyok olyan lány, de az biztos, hogy át kéne öltöznöm, mert elég pocsékul festek, nem most kellene beszélnem azzal a tanárral, mert kétlem, hogy beszélne egyáltalán velem, ha egyszer így nézek ki. Szerintem jelenleg senki se állna szóba velem úgy kb. Persze már épp körülnéznék, hogy akad-e valahol egy csap, vagy valami és abban reménykedem, hogy ő is segít nekem keresni, vagy ha ismerős itt, akkor majd ő tudja, hogy hol van, de e helyett olyasmi történik, amire aztán baromira nem számítok. Azt hiszem nem csoda, ha enyhén szólva is lefagyok már csak a mozdulat miatt is. A lábam is csak automatikusan emelkedik, de az erős túlzás, hogy körbefonnám velük a derekát, inkább csak elsőre a lendület miatt emelem őket, aztán inkább leszállni próbálok. Ha nem lenne túl erős, akkor biztosan könnyebben sikerülne, de így inkább csak fészkelődöm, főleg hogy közben a szája is az enyémre tapad és cseppet sem szűzies csókkal próbálkozik. Nem mondhatni, hogy viszonozom a dolgot, inkább csak lefagyva hagyom az első másodpercekben, csak aztán eszmélek végre fel és támasztom a kezeimet vállának, hogy megpróbáljak hátrébb húzódni és eltolni magamat. Nagyon remélem, hogy a fészkelődés miatt nem érzek még derék tájon is mindenféle dolgokat, mert... akkor tuti, hogy végképp pánikba esem. Futott, nem gondoltam volna, hogy ő a parki szatír, vagy mi a fene. - Mi... a fenét... csinálsz? - ha nem tesz le már akkor, amikor ellenkezem és próbálok földet érni, akkor még arra is képes vagyok, hogy akár lökjek is párat a vállán, hogy abbahagyja a dolgot végre. Nem értem, hogyan képzelte és azt sem, hogy miért csinálta. Én csak... bocsánatot kértem és nem szolgáltam rá, hogy letámadjon egy vadidegen, akinek a nevét sem tudom és aki pár pillanattal ezelőtt még szinte üvöltött velem a szendvicses incidens miatt. Komolyan... lehet, hogy ő a parki szatír. Ha viszont letesz, akkor tuti, hogy hátrálok pár lépést, hogy még véletlenül se legyen ilyesmire még egyszer lehetősége.
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Kedd 18 Aug. 2015 - 21:08
Mira & Svante
Your lips are my sweet dream
Tudjátok mindig is azt gondoltam, hogy az emberek nem is annyira hülyék, ügyetlenek és életképtelenek, mint az gondoltam volna, de mégis így van, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy mindig képesek ezt a hitemet valahogy megcáfolni. Most is csak lejöttem picit futni ide és jól érezni magam - estére valami bögyös szöszi, cicababát akartam összeszedni, hogy még az életem is kileheljem a combjai közt -, de nem jött össze, mert egy aranyos kis szöszke lány belém jött, szó szerint rám kenődött a kajájával együtt. Miért nem tudott a lába elé nézni? Annyira bonyolult lett volna picit figyelni? Mos meg csurom sajt és ketchup, meg mustár lett a hátam, miközben az a kurva sajt, kurva forró is, ohh... Mennyire széttudnám zúzni ennek a libának a fejét, de... minden megváltozik, mikor meglátom, hogy ki is ütközött belém, talán a sors akarta így vagy mi fene... Jha az a nyomorék munkatársam is ilyen szar dumát nyomna le, ha nem az intenzíven feküdne, ohh... szép emlékek. De azonban indulataim elszabadulnak és elkezdek ordibálni, amit szemel láthatóan nem jól visel, hisz behúzza a nyakát, de akkor is igazam van! Megérdemli, hogy így ordibáljak vele, hisz ő velem ellentétben fele annyit sem élt, mint én,szóval sokkal több tapasztalatom van már az életben. Milyen szar lehet megöregedni, elveszteni férfias szépségünket és szottyant vén embernek lenni, aki nem szexelhet, mert meghal szívrohamban, vagy végkimerülésben... Ha én öregednék, akkor biztos, hogy szex közben akarnék meghalni, valami csöcsös csaj mellei közt szeretnék megfulladni. - Tudom, hogy sajnálod, de a kurva életbe is ez forró amúgy... legközelebb ne vegyél semmilyen forró dolgot, és figyelj a rohadt lábaid elé! - Próbálok lenyugodni, de baszki, te letudnál nyugodni, ha a kurva sajt lassan hűlne le a hátadon, miközben... Ahh a picsába is, a rohadt lábad résznél megnéztem azokat a combokat, könnyen enyhülök, ha ilyen a felhozatal. Majd úgyis meghálálja nekem ezt a kis baklövését, már ki is találtam hogy hogyan fogja, tudjátok van nekem egy hálószobám, csak az a baj, hogy kilométerekre innen, oda meg nem rángathatom el magammal a portálon keresztül. Ajaj, most mi legyen... Kezdek nyugodni, de azért még mindig kap egy-két rosszalló pillantást tőlem. - Ha gondolod lekaphatod, adok egy pólót... Már annyira nem, kezd kihűlni a sajt... Az nem ártana mondjuk.. Na kapsz piros pontot, vannak jó ötleteid szöszke. - veszem viccesre a figurát, és elmosolyodom. Nincs értelme halálba cikizni és ordibálni vele, mikor jóvá is teszi majd a bűneit, amiket elkövetett. Azonban tényleg kiváló ötlet, hogy felvetette az ötlet, hogy mossuk le a sajtot a hátamról. Látszik rajta, hogy bája azt, hogy nekem jött és nem tudok rá csúnyán nézni, ajkaim mosolyra görbülnek és nem is tudom... nem is olyan rossz dolog, hogy most itt van és legalább nem unatkozom, ráadásul kis ártatlan kislánynak tűnik, akikekkel szeretek szórakozni, mi lenne, ha mondjuk... - Jobb ötletem van... - mondom neki és nem is habozok, fenekéné fogva felkapom és ha akarja, akkor lábait a derekam köré fonhatja, mellkasunk teljesen egybesimul, és ajkaim már támadásra készek, nem is fogom vissza magam, nyelvem utat tör a szájában és kényeztetem az ő nyelvét ha engedi, azonban ha ellenkezik, akkor nem erőltetem magamat rá. nekem már ez is tökéletes szórakozás volt, azonban kárpótlás gyanánt még mindig kicsit keveslem, de nem lehetünk egyelőre mohók. Vajon engedi, hogy tovább csókoljam, vagy ellenkezik és megpofoz, Érdekel, hogy mit fog tenni, de az én ajkaim éhesek és követelőzőek.
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Csüt. 6 Aug. 2015 - 21:30
Domenico & Mirabelle
Kár lenne tagadni elég szépen befagyok, amikor sikerül felkenődni a fickó hátára és a tetejében nem csak nekem, hanem a szendvicsemnek is. Neki is rettenetes lehet, vagyis neki főleg, mivel én a ruhámon keresztül érzem csak, hogy mennyire forró az az olvasztott sajt, de ő az egészet csontra telibe kapja, így csak simán bőrre, azért az még sokkal durvább lehet. Nem csoda, hogy megmoccanni is alig merek és amikor ellép, akkor a szendvics szépen a földre hullik, mármint főleg az, ami maradt belőle, mert hát az se túl sok a szétkenődés után ugye. Ennyit arról, hogy eszem egyet mielőtt megcélzom az iskolát, azt hiszem ezt már most feladhatom, vagy majd máshol veszek valamit, már ha maradt még rá keret, mert a taxi után már túl sokra azért nem futja. Na igen, nem a legokosabb ötlet pénz nélkül kezdeni neki egy efféle nyomozásnak... kutatásnak... vagy minek. Nem kellene meglepődnöm, de mégis összerezzenek, amikor lényegében kiabálni kezd. Még a nyakamat is behúzom a vállaim közé, mert komolyan talán még arra is lenne esély, hogy úgy felhúzza magát, hogy kapok egy maflást, vagy tudom is én. Tisztában vagyok vele, hogy milyen, amikor keményebben bánnak az emberrel, a mostohám van olyan, hogy alkalmazza ezt a technikát, de ettől még nem tartok tőle kevésbé. - Bo... bocsánat, én... én... - hebegek, de ha ilyen mérges, akkor nem sokat érek vele, ha megpróbálok még egyszer bocsánatot kérni igaz? Pedig azt akarnék, csak hát annyira ki van akadva, hogy nem tudom, hogy mégis hogyan érthetném el, hogy kevésbé legyen rám dühös. Gondolom eleve baromira fáj is neki az, hogy megégette a sajt, nem csoda, hogy ilyen nagyon ki van rám akadva. Azt hiszem nem sok mindent tehetek, csak hogy szépen csendben maradok és kivárom, amíg elül a vihar, vagy amíg valahogy le tud nyugodni. Nem sokat javítanék most a helyzeten azzal, ha magyarázkodni próbálnék. Annyit legalább megpróbálok megtenni, hogy legalább valamelyest elkezdem lesöpörni a felsőmről a halott szendvics darabjait, csak szép lassan, feltűnés mentesen. - Oh, én... jól, majd szerzek egy másik... felsőt valahonnan, vagy nem is tudom. Neked sokkal rosszabb lehet. Nem fáj? Le kellene mosni a hátadat. - még mindig eléggé megszeppenve és akadozva beszélek, de azért ettől még ugyanúgy próbálok kimondani azt, ami a fejemben van, még ha nehéz is megfogalmazni jelen helyzetben. Látszik rajtam, hogy tényleg nagyon sajnálom a dolgot, és ha tehetném, akkor változtatnék, visszaforgatnám az időt, vagy tudom is én, csak hát ez nem igazán lehetséges. - Van valahol egy csap a parkban? - nem vagyok ismerős errefelé, de egyrészt a hátát is le kellene mosni, másrészt az én pólómat is legalább nagyjából, bár akkor azt hiszem még inkább figyelheti majd a melleimet, ami most így fel sem merül bennem, egyelőre csak továbbra is rendíthetetlenül próbálom lesöpörni időnként a maszat adagokat, a paradicsom, a saláta maradványait, ami nekem le sem esik, hogy nem valami illendő dolog, hiszen pont ezzel vonom oda még inkább a fickó figyelmét is, pedig próbálom én tartani a szemkontaktust.
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Pént. 31 Júl. 2015 - 19:13
Valaki & Valaki
ide jöhet valami idézet, vagy rizsa
Mrá jó sok éve taposom eme földet, de nem tudom megunni az életemet, mert imádok élni... Ki ne szeretne élni, ha ilyen testet birtokol, mellyel megkaphat bárkit, akit csak akar. Nincsenek határok és korlátok, tehetek bármit amit akarok, és csak feletteseim szabhatnak határt, mások nem. Nem nagyon érdekel engem, hogy azok a bugris öregek ott tárgyalnak, elmélkednek, inkább élvezem minden egyes napját az emberi létnek, hisz... Olyan combok közt jártam már, hogy azoktól még szabadulni sem akarnék, még pénzzel sem lehetne rávenni, hisz.... Én a nőkért élek, nem holmi kis tanácskozásokért. engem nem érdekelnek az ilyenek, engem az érdekel, hogy ne eresszek pocakot és ne legyek egy igénytelen csöves, aki egyetlen nőt sem kaphat meg... Igen, az én a világom a NŐK, NŐK és NŐK körül forog. Van egy olyan mondás, hogy mi kel a háborúhoz? PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ! Na és mi kell ahhoz, hogy Svante jól érezze magát? NŐ, NŐ és NŐ. NA de mivel szabadnapos vagyok,ezért jobb dolog híján eljöttem egy kicsit a parkba futni, igaz ehhez átkellet jönnöm egy térkapun, de sokkal jobb buli itt futni a Central Parkban, mint Rio-ban. Ott már lassan nem marad olyan nő, akit letudok vadászni, hisz sokat elvittem már lepedőakrobata mutatványomra. Épp ezért vadászok itt egy ilyen helyen, ahol ilyen pasit, mint én ritkán lehet látni. Már akkor rengetegen néztek, mikor letelepedek egy padra, de nem zavart. Élveztem a sok női pillantást, ahogy az izmaimat lesik. Élveztem, hogy azt nézik, hisz azért gyúrtam ki magam, hogy élvezhessék a testem... Gyorsan ledobtam a pólómat és elkezdtem futni, miközben a nyomorék munkatársam szavain agyaltam: "Majd te is megtalálod a szerelmet, és egy nő elcsavarja a fejed, majd megnézheted, hogy hova jutsz miatta!" Én ezen csak röhögni tudtam, hisz mekkora szánalom ez az ember, de ő nekem esett, én pedig nem hagytam magam.Jól vagyok informálva, és nem rég kaptam egy SmS-t, hogy az intenzíven fekszik, mert elég súlyos agyrázkódása volt. Kicsit sem érdekelt, megérdemelte, mert egy ilyen pasival kezdett verekedni, mint én... Nem voltunk egy súlycsoport, erre csak később jött rá, gondolom most is alvás közben ezen agyalhat. Épp futok, miközben egy csaj hátrafelé néz, és nem figyel... Miért kell ilyen ostoba picsának lennie, de egészen addig nem zavart, míg a hátamnak nem csapódott, és a szendvicse, a KURVA MELEG szendvicse a hátamnak nem csapódott vele együtt. Éreztem, hogy a hátamon a majonéz, és a ketchup szétkenődik, a forró sajttal együtt... megfordulok, és szépen rámosolygok, majd arcom vonalai megkeményednek és komoly képet vágok. - Tudod a normális emberek a lábuk elé néznek! Az Isten bassza meg, hallod ez forró! Nem tudsz figyelni? Ha gondolod elviszlek egy szemészetre! - Mondom neki teljesen kikelve magamból és ordibálva, majd... Mikor meglátom a testét, és az arcát, akkor kicsit enyhülnek az indulataim és próbálok lenyugodni! Az Isten csessze meg, mégis csak egy rendőr vagyok, és nem lehetek ilyen egy hölggyel, akinek csodaszép combjai vannak, hm... Megismerném őket közelebbről. Majd veszek egy mély levegőt és mélyen,sípolva szívom be a tüdőmbe. - Bocs, csak elkapott az indulat... Jól vagy? - kérdezem tőle, és remélem, hoyg azt mondja majd, hogy igen... Semmi kedvem egy ilyen ostoba kis picsával foglalkozni többet a kelleténél, de nem hagyhatom itt egyedül, mert... Azért bennem is van gerinc, és inkább próbálok tiszta fejjel gondolkodni, és nem folyamatosan az ikreit bámulni, amelyek olyannyira tenyérbe illők, hogy már fáj...
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Csüt. 16 Júl. 2015 - 11:01
Domenico & Mirabelle
New York, nem vagyok még túl ismerős erre, főleg errefelé. Még nem is jártam a Central Parkban, pedig az iskola, ahová igyekszem a park túloldalán van, nekem pedig nincs túl sok pénzem, hogy messze jussak a taxival. Egyelőre még nem tudom, hogy mennyire fogok jól boldogulni, de mint mindig most is meg van a remény és a bizakodás, hogy menni fog. Persze már az állomáson is sikerült kissé elkeveredni, a buszpályaudvar nagyon forgalmas, de ha van pénzed akkor mindent könnyebb megoldani. Csak sikerült fognom egy taxit, bár vagy kettőt elvittek előlem, az egyiket úgy, hogy egy nő konkrétan már a taxi ajtóból lökött félre. Nem sokon múlt, hogy nem kenődtem a betonon, csak azért úsztam meg, mert nekimentem egy idősebb néninek, aki erre olyan szavakat használt, hogy még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy valaki ilyesmit mondhat egy másik embernek. Az elképedésem persze azt szülte, hogy egy újabb taxit nyúltak le előlem, de végül csak sikerült megugrani az első akadályt. Hogy miért nem jöttem busszal, vagy metróval? Egyszerű, úgy lassabb és jó eséllyel végképp eltévedtem volna, nem akartam kockáztatni. Otthon egyébként nem volt nagy gond, nem szokásom hazudni, de mégis mégis megtettem. Az egyik barátnőmmel beszéltem, a mostohám pedig végül csak elfogadta azt, hogy pár napot nála töltök. Mégis csak nyár van, Emily-vel pedig meg tudtam beszélni, hogy segítsen és mondja azt, hogy náluk töltöm a következő egy hetet. Már csak az a fontos, hogy a mostohám ne beszéljen az ő szüleivel, de mivel nem igazán szokott utána nézni, hogy igazat mondtam-e, mivel sosem hazudok, így aztán ennek kis esélyét látom és egyébként sem ápol velük jó kapcsolatot. És nem is volt kérdés, hogy ezt most meg kellett tennem. Én tudom, hogy az a fickó gyanús és ha egyszer gyanús, akkor nekem tudnom kell, hogy ez miért van. Más pedig nem járhat utána csak én, mert ha csak simán telefonálnék a rendőröknek, azt senki se venné komolyan, hiszen csak egy faital lány vagyok, ne szórakozzak itt a megérzéseimmel. No szóval sikerült végül taxit fogni és végre itt vagyok a... park másik oldalán. Eddig telt a pénzem. Azaz van még valamennyi, de nem költhettem mindet a taxira. Elvileg, ha nyílegyenesen elindulok, akkor a park másik felén ott lesz az iskola, ahová igyekszem, ahonnan azok a lányok eltűntek. Egyértelmű volt, hogy itt kezdek, utána kell néznem a helynek és persze ennek a tanárnak is. Egy kicsit kérdezősködni, persze csak óvatosan, hogy ne tűnjön fel senkinek sem, hogy esetleg túlzásba viszem. Sosem csináltam még ilyet, de miután már elég sok Scherlock Holmest olvastam már meg van a magabiztosságom, hogy menni fog, talán még túl sok is, de ezt majd meglátjuk. Még a pályaudvaron a taxi fogási küzdelem előtt vettem magamnak egy szendvicset, amikor most hogy kiszálltam és fizettem kezdek el bontogatni. Még egészen meleg, van benne egy kis olvasztott sajt is, szóval isteni az illata. Majd megpróbálok úgy tenni, mint aki teljesen véletlenül jár erre, mondjuk tehetnék úgy, mint aki csak át akar jelentkezni, simán el tudom adni magam fiatalabbnak is, mint a korom igazából. Persze még így is sikerül kicsit elkavarodni a parkban, bármennyire is koncentrálok az egyenes útra, ezért van, hogy időnként ide-oda kapkodom a fejemet. Túl sok a fa, de remélem, hogy az irányt még mindig tartom. Pont akkor nézek hátra, amikor persze nem kellene, de a taxit már régen nem látom, a lendületem viszont megmarad és a következő pillanatban arra eszmélek rá, hogy ütköznöm. A lendületem is elég nagy, de azért le nem tarolom szegényt fickót, viszont a szendvicsem szépen csapódik a hátának és úgy istenesen bepréselődik közénk, mindezt a még mindig meleg sajttal együtt. A benne lévő majonéz, ketchup és az olvasztott sajt pedig szépen szétkenődik a meztelen hátán és az én felsőmön elején, én pedig egy halk sikkantás után rendesen lefagyok, az első pillanatokban még megszólalni sem tudok. Azért az nem egy megszokott dolog, hogy meztelen felsőtestű férfiak futnak a parkban és... hát nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy sikerül még fel is kenődni egyre. - Jesszus! Öhm... bocs... én... bocsánat... - bizonytalanul próbálok azért kinyögni valamit. Nem mondanám, hogy jól megy, de most ennél többre nem telik. Már előre félek, mert az eddigi emberek, akikkel véletlenül összefutottam nem voltak épp kedvesek, pedig nekik legalább a hátukon nem kentem szét egy szendvicset. Azt hiszem az idős néni szitkai után nem csoda, hogy most fogalmam sincs, hogy mi vár majd rám.
Tárgy: Re: Central Park (Manhattan) Szer. 15 Júl. 2015 - 22:23
Mira & Svante
Újabb unalmad napnak indult, amelyen tudtam, hogy nem fogok semmit sem tenni, hisz szabadnapos vagyok, és… mit csináljak ilyenkor? Menjek el az unalmas kollégákkal sörözni? Ugye te sem gondoltad komolyna, mert én aztán végképp nem. Semmi kedvem sincs a béna kis sztorikat hallgatni, mikor próbálnak kamuzni arról, hogy hány nőt vittek ágyba, hát mindegyik egy szánalmas kis féreg, és azt sem tudják, hogy hogyan néz ki meztelenül egy nő, nem ám hogy kis lomposukat még használják is. Egyikből sem nézem ki, hogy megtud dagadni, vagy ha igen, akkor megfelelő a méret, mert ezek… valami irodakukac kis férgek… Na de ezt most túl tárgyaltuk, szóval kell ma valamit csinálnom, de nem tudom, hogy mit. Már régen edzettem, és régen fektettem meg nőt is. Szóval kikéne találni a módját, hogy eme kettő fontos, és elhalaszhatatlan műveletet egyszerre csinálhassam, vagyis majdnem egyszerre… Röviden összefoglalva elmentem Manhattan szívébe a Central parkba póló nélkül futni, mert a nő olvadoznak a jó testű pasiktól, és egy ilyen testnek nem igazán tudnak ellenállni, amit nem is csodálok. Ha nő lennék, biztos megdugatnám magam egy olyan csávóval, mint jó magam. Nálam jobb partnert nem is lehetne találni. Már a parkban sétálok az utazommal a vállamon, amit ledobok egy padra, majd táskámat követi a pólóm is, és átveszem a cipőmet, egy futáshoz alkalmasra. Egyből megjelent pár nő, és nézték, ahogy lazán bemelegítek, és ahogyan feszülnek az izmaim a vállamon, hátamon és mindenhol máshol… Majd hasam is befeszítettem, és kockáim egyből megjelentek. Van egy rohadt jó dumám, amit ilyenkor szoktam ellőni: "Hé kislány, ha gondolod felhívhatod anyukádat, be tudod ütni a számokat!" Bár van egy-kettő nő, aki erre is rosszul reagál és kap egy hiszti rohamot, hogy mit képzelek magamról… Az ilyeneket le kell szarni, minden bizonnyal az a probléma, hogy túl jó vagyok, és így akarják leplezni azt, hogy leakarnak feküdni velem. Majd nem húzom tovább az időt, elkezdem lefutni a köröket a parkban, miközben egyik munkatárs szavain gondolkodom… Valami olyasmi dumát nyomott le, hogy mindenkit megtalál a szerelem, meg hogy az én fejemet is elcsavarja egy nő, és megnézhetem, hogy hova jutok. Szerintetek mit csináltam, mikor ezt meghallottam? Röhögtem kegyetlenül, de ő ezt kicsit sem vette jónéven és nekem esett az öklével. Igazából csak egyett ütött, mert a következő ütésemben akkora erő volt, hogy agyrászkodást kapott, és… az igazat megvallva, most pont ezért vagyok szabadságon, mert azt a félnotás nyomorékot elintéztem… Majd ha felépül, akkor még megkapja, ami még megjár neki, de most inkább csak futok, és élvezem, hogy a sok nő engem figyel…
Ascariel
Don't Hide Your Real Face
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336
Tárgy: Central Park (Manhattan) Szer. 8 Júl. 2015 - 21:07
Central Park
Hatalmas park Manhattan szívében, mely az 50-es utcáktól, egészen a 110-ekig húzódik. Mivel rengeteg filmben és tévésorozatban látható, a világ egyik leghíresebb parkja. Bár nagy része természetesnek tűnik, valójában gondos tervezés eredménye, több mesterséges tó, sétány, két korcsolyapálya, egy vadaspark és több, sportolásra használható füves terület és játszótér található itt.
Kezdőlap 
