Share | 
 

 New York-i Közkönyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 37
☮ Hozzászólások száma : 58
☮ Tartózkodási hely : Most éppen Peking



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Csüt. 31 Dec. 2015 - 12:27


Miranda& Joe





Pár napja tértem vissza Pekingből, ahol minden előzetes nyomasztó érzésem ellenére végül jóra fordultak a dolgok. Madeline-nel ugyan a kezdeti lelkesedés után mégiscsak úgy tűnt, hogy elválnak útjaink, de itt megkeresett, és azt kell mondanom, van értelme a közös jövőnknek. Sajnáltam, hogy Mirandát oda kellett rángatnom a világ másik végére, az általa adott gyógyszerekkel kihúztam hazáig, noha a sötétségtől való iszonyom nem javult, hátha egyszer majd el tudok vonatkoztatni attól a teretménytől, és normálisan aludni. Most azonban nem tudok, mert a szokásos éjszakai bóbiskolásom közepette megszólal a telefon. A fotelben ülök, sikerült behunynom a szememet pár percre, még nem volt meg a tusolás sem. Felemelem a kagylót, hiszen az csörög, nem a mobilom az. Miranda hív, értethetetlen, hogy miért az éjszaka közepén. Azt mondja, hogy sürgősen beszélnünk kell, keressem fel a rendelőjében. Ránézek az órára, éjfél múlt már perccel. Mi az, ami ennyire fontos lehet? Azt mondja; nem telefontéma. Biztosítom róla, hogy hamarosan indulok, végtére is ő sem tagadott meg tőlem semmit. Gyorsan megmosom az arcomat, remélem, hogy a doktornőnél lesz valami kávé, mert bár aludni nem tudok, attól még lehetek mosott szar. Borotválkozni sem sikerült tegnap óta, holott a randink nagyon jól sikerült a nővel, akiről kiderült, hogy alátámasztja a teóriámat, amit majd a doktornőnek is el kéne mondanom, hogy aláhúzzam, na ugye, hogy nekem volt igazam! Legalább az ingemet átveszem, felülről gyorsan megmosakszom, hogy vállalható szagom legyen, majd kocsiba vágom magamat. Sajnálatos módon ilyenkor is komoly forgalom van, New Yorkban mindig történik valami, és az éjszakai élet jelen van. Mégis, húsz perccel a hívása után már az irodaház előtt várakozom, és megcsörgetem a mobilján, hogy jöjjön le elém, feltételezem ilyenkor senki más nincsen bent, az üvegajtó ugyanis zárva van, vélhetően be is van riasztózva. Az épület mellett ott a Közkönyvtár is.

♫ The new nightmare ♫ ϟ Ruha ϟ dokinéninek  lufis
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Hétf. 23 Nov. 2015 - 22:01



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 119
☮ Hozzászólások száma : 52
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Vas. 22 Nov. 2015 - 16:19


Cyrana & Elijah

people change and forget to tell each other



Azt hiszem azon kéne igyekeznem, hogy ne is nézzek rá, viszont ezzel meg azt írnám alá, hogy nem jó, hogy az órámon van. Sosem tudhatom, hogy mikor pirulok el, ráadásul én vagyok a rosszabb helyzetben, ugyanis rám most Cyranán kívül is öt szempár szegeződik, míg őt csak én nézem főleg. Meg kell tanulnom együtt élni a gondolattal, hogy ott ül az órámon, és a mostani pikáns üzengetéseket a kezdeti lángra fogni. Na nem mintha később azt akarnám, hogy elhaljon a láng.

 Nem is tudom hogy merült fel először, azóta állandóan ezen jár az eszem. Persze csak szolídan, nem akarlak bántani. Elég, ha picit lesz piros a feneked...

Ha eddig csak a flörtöléssel, és az ismerkedéssel voltunk elfoglalva, ez már nyílt ajánlat. Vagy annak a látszata, hiszen elsősorban tetszik nekem, mintsem trófea legyen. Nem arról van szó, hogy meg akarom kapni őt. Azért ez sokkal bonyoltabb. Ő az első, akinek ennyire sikerül megfognia, és még ha haboztam is tegnap este a kocsiban, eloszlatta a kétségeimet, csupán nagyon óvatosnak kell lennünk. Főleg, ha a randink után még nyomozni is megyek, nem kéne túlzottan megsebesülnöm, vagy ami még rosszabb, ha beleütöm az orromat valamibe, remélem nem rajta csattan majd. Mert elképzelhető, hogy a halandók vakok ránk, ám egy természetfeletti lény megorronthatja, hogy mit érzek az emberlány iránt.

Ki kéne találnunk majd valami módszert, hogy a tanulást, és ezt a másikat külön tudjuk választani.

Látom, hogy kissé ledöbben azon, amit írtam, pedig most direkt nem akarok rámosolyogni, mert ha így nézünk össze, az nagyon lebuktatós pillanat lenne. Inkább hallgatom a többieket, majd pötyögök neki vissza.

 Nem tudtad.. de azért megcsókoltál? Cyrana... hát én kész vagyok tőled. Hát persze, hogy említhetőek vagyunk... Csak óvatosan, nem hiányzik a közönség.

Nem akarom én direkt felhívni a figyelmét, hogy ez komolyabb döntés volt annál, mintsem ilyen gyorsan beleugorjunk, ő megtette, igaz, vélhetően én is így teszek, ha mégis elindul. Olyan forró volt köztünk a levegő, hogy nagyjából nem is számított, hogy tanár-diák a viszony, csak a nő talált a férfire. Mintha nem lenne érdekes, hogy nekem úgy mellesleges fekete tollas szárnyaim vannak, amitől kiverné a frász. Vagy úgy kell tekintenem, hogy pont azért vagyok az esete, mert a tanára vagyok? Végül inkább gyorsan elküldök mindenkit, mert már attól is kiszárad a torkom, ha a telefonért nyúlok. Meg sem kérdezem, hogy valakinek van-e kérdése, mert a hajamat tépném, ha bele kéne bonyolódnom valami hosszadalmasba, türelmetlenkedve ingerült pedig nem akarok lenni, hiszen ők pont a legtehetségesebbek.
- Én sem... csak féltem, hogy... túlságosan valóságos vagy Cyrana, nehéz volt elhinni. – Nem viszonzom a szavait, élőben még mindig egy kicsit zavarban vagyok, és más, amikor csak méterekről üzengetve látom, ám itt amikor látom az elnyíló ajkait, a hatalmas szemeit, rögtön megcsappan a vagányságom. Annyira viszont nem, hogy ne csattanjak oda azokhoz a mézízű finom szájakhoz, immár egyértelműsítve, hogy tudok én lépni, még csak össze kell magamat szednem. Átkarolva a csinos barnát picit meg is emelem, azért annyira nem, hogy meglepődjön a fizikai erőmtől. Legszívesebben a felhők közé vinném magammal.
- Csak ne várjon meg.. – Félmosollyal rázom meg a fejemet, ő az enyém, nem akarom, hogy más fiúkkal mászkáljon, ám ez elkerülhetetlen, hiszen nem vállalhatja fel, hogy van valakije. Bár mondhatja azt hogy az illető nem az iskolába jár. Viszonzom a zárócsókot, és sóhajtva engedem el. Leülök, hogy átnézzem az órai jegyzeteket, mintha kicsit is tudnék koncentrálni.


i want to love you|| Thousand years || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Pént. 20 Nov. 2015 - 14:33




Elijah & Cyrana



Nem ellene szól, sőt pont hogy miatta van, hogy már az óra kezdete óta arra várok, hogy mikor jutunk el a végére, mert tudom, hogy akkor majd válthatunk pár szót egymás között is nem csak így üzenetek formájában. Arról nem is beszélve, hogy akkor legalább közelebb lesz majd a délután is, amikor találkozhatunk rendesen úgy, hogy ne kelljen attól félni, hogy megzavar a következő tanuló csapat, akik netán az iskolából cuccolnak be ide egy kis időre, mert épp nincs szabad terem, ahol megtehetnék ezt.

Persze, már megint a szertár téma és még én vagyok a hibás, ha nem tudsz figyelni. : D

Nem is értem, hogy kellene visszafogni a mosolyt, vagy az esetleges nevetést. Pedig nem akarom, hogy valami Scott figyelő szemeinek is feltűnjön, szinte érzem a hátamba fúródó pillantását. A végén még észreveszi, hogy túl sokat időzöm a telefonommal, abból pedig csak baj lenne, még ha nem is ilyen vadagresszív, hogy kikapja a kezemből és megnézze, hogy kivel beszélgetek, de a végén még felhozza a tanárúrnak és akkor vajon mit mond majd, ha ő is folyamatosan a telefonjával van elfoglalva?

Én is azért vagyok itt, hogy tanuljak, de így nem egyszerű.

Itt viszont felnézek, bármennyire is nem kellene egyébként, hiszen mégis csak egyértelműen azt írta, hogy... ő és én együtt vagyunk, ami végül is így is van, még ha titkos viszonyról van is szó és még az üzenet is nyitva marad a kezemben. Szóval egy pár vagyunk, nem csak valami kósza szórakozás ez és egy heves csók a kosijában.

Hát akkor rajtad kívül nincs más, csak nem tudtam, hogy mi már... úgy is említhetőek vagyunk. < 3

Nem ez még tényleg nem volt számomra ennyire egyértelmű, ezért várom már annyira, hogy végre berekessze az órát, ami meg is történik, a többiek távoznak, csak Scott néz hátra még, de intek neki, hogy majd mindjárt megyek én is, csak pár perc, nem kell megvárnia. Remélem, hogy nem is akar megvárni. Az ajtótól nem messze állok meg, amíg megvárom, hogy becsukja azt, aztán már csak figyelem a mozdulatait, ahogyan közelebb jön. Ha nem ő lenne az, aki megtörné ezt a cseppnyi távolságot, akkor én magamat tenném meg, ehhez kétség sem férhet.
- Te vissza tudtad volna fogni magadat tegnap? Én... én képtelen lettem volna rá Elijah, az nem megy. Túlságosan tetszel. - kezdeményezni? Nem érdekel, majd megteheti utólag, de vele akarok lenni és akartam tegnap is és nem tudtam volna várni, hogy neki ez mikor lesz alkalmas, arra tényleg képtelen lettem volna. Végre újra csókban forrhatunk össze, amit csak egy halk jól eső sóhajjal konstatálok. Tudom, hogy őrültség ez az egész, mindkettőnknek baja lehet belőle, de nem érdekel. Nem jön senki sem, legalább pár percünk van, ennyi jár. Amikor vége szakad a csóknak még a kezeimbe fogom az arcát, hogy pár pillanatra mosolyogva elmerüljek a szemeiben.
- Délután találkozunk a megbeszélt helyen, de... most mennem kell, Scott képes és megvár odakint, furcsa lenne, ha sokáig maradnék. Máris hiányzol! - még egyet cuppantok a szájára, legalábbis azt akarom, de végül csak elnyújtottabb csók lesz belőle megint. És kb. az elszakadásunk pillanatában lehet meghallani a matatást az ajtónál, úgy kell szétrebbennünk, mint két rosszban sántikáló tininek, hogy mire Scott bedugja a fejét már csak egy intéssel kellő távolságban köszönjek el Elijahtól, hogy majd a következő órán találkozunk és köszönöm a hasznos javaslatokat is. A szívem még most is a torkomban dobog, még a vállam felett visszapillantok, amikor már Scott egyértelműen előre néz, csak aztán indulok meg kifelé a könyvtárból. Az a pár óra csak letelik minél előbb!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 119
☮ Hozzászólások száma : 52
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Kedd 17 Nov. 2015 - 21:24


Cyrana & Elijah

people change and forget to tell each other



Egyébként is én vagyok az a típusú tanár, aki szeret szabad kezet adni a diákjainak, jó ha van interakció, beszélgetés, vitatkozás. Ez történik most is, a négy fiúból három meg a maradék lány is bekapcsolódik a beszélgetésbe, Cyrana és Scott nem, bár előbbi érthető módon, hiszen őt én kötöm le, ráadásul azért a csinos lányka nekem válaszol fennhangon, így senki nem veszi észre, hogy netán együtt merülünk el valamiben. Ellenben Scott így élőben nem túlzottan a kedvemre való, talán egy csipetnyi féltékenység, ahogyan a kis dögömre néz? Talán egykor volt köztük valami, a srác elképzelhető, hogy még mindig akarja? Nem kéne ezen merengeni, hiszen a csinos barna engem néz azokkal a hatalmas szemeivel, de úgy, hogy igyekeznem kell, hogy ne piruljak bele, ezért is javaslom, hogy színleljen. Mivel kor tekintetében alig lenne köztünk pár év, így talán magyarázható a szimpátia, több viszont semmiképp sem, így sem a tanulmányi előmenetelét, sem a nyomozásomat nem akarom kútbaejteni. Még most sem tudom, hogy pontosan hogyan fogom a kettőt összenhangolni, hiszen nem vonhatom el Cyrát az egyetemtől, azt pedig pláne nem tehetem meg, hogy beavatom a titkaimba, hogy minél többet legyünk együtt. Lehetséges, hogy a kölcsönös érdeklődés csupán fellobbanó láng, és jövő héten már másra néz ekkora szemekkel. Fordítva nem merülhet fel, hiszen sosem találkoztam még senkivel, aki ekkora hatással lett volna rá, olykor vigyorgok, máskor félős-zavartan pironkodok, de bármit is teszek, úgy vélem, hogy aranyosnak tart. Nem vagyok az a tipikus macsó pasi, mégis mintha olvadozna tőlem. Megkapom a választ, most egy pár percre félreteszem a telefont, hogy be tudjunk kapcsolódni a beszélgetésbe, és újabb témákat vessünk fel. Ezúttal számítok Cyrana munkájára is, hiszen nem tehetem meg, hogy automatikusan ötöst adok mindenre, amit bead. Ám olyan ördögi tervem van, hogy legalább a témában segítek, hogy ha már elvonom a figyelmét. Azt azért sejtem, hogy nem vehetném rá, hogy kamuírásokat küldjön be, hiszen az írásából kitűnik, szenvedélyesen szereti megmutatni a véleményét. Ezzel nincs is semmi gond, végeredményben pont ezért tetszik.

Azért bocsánatot ne várj tőlem, tudod hogy én vagyok a tanárbácsi, itt csak én büntethetek... : P

Igyekszem nem hatalmasakat vigyorogni, bár csak már ott tartanánk, hogy egy kicsit megpaskolhatom azt a formás kis popóját. Amilyen elánnal nyitotta szét a számat, el tudom képzelni, hogy mennyi szenvedély szorulna bele, ha véletlenül egymásba gabalyodnánk. Nem mondom, hogy már ma este, az talán korai lenne, szeretném még jobban megismerni, hogy egyikünk oldaláról se merüljön fel a gyors befejezés lehetősége. Így a csókok folytatásán túl valami programmal is illene lenne majd meglepni este. Rávigyorgok a lányra most legálisan, ahogyan az egyébként helyeslő kommentjét bedobja, és ismét küldöm a következő üzenetet.

Le fogom fújni, ez végülis inkább ismerkedés. Szeretnék már én is inkább veled lenni, csak hát a munkát sem akarom elhanyagolni. Jó csinálni, még ha most inkább rajtad ügyködnék. Kikészítesz, te! Viszont örömmel hallom, hogy nincsen senki más, de azt ne mondd, hogy senkid, én mi vagyok, fakutya?

Talán még nem túl fajsúlyos kimondani, hogy együtt vagyunk, úgyhogy ez megint a vicc kategória. Itt viszont tényleg berekesztem az órát, és megköszönöm a részvételt. Felemelt mutatóujjal intek neki, hogy maradjon, mert a beadványával kapcsolatban kérdéseim merültek. Fel. Iszonyat nagy kockázatot vállalok, ahogyan becsukom magam mögött az ajtót, és közelebb lépek hozzá.
- Te teljesen meg vagy őrülve? Az a csók? Most kellett az tegnap este? Direkt húzod így az agyamat? Meg se várod, hogy tisztességesen kezdeményezzek? Őrülten tetszel... – Fakadok ki felnyögve a közelségétől, közelebb lépek, hiszen már áll, mert az ajtóból fordítottam vissza. Miután az üvegablakon átnézve nem látok senkit közeledni, van legalább pár percünk. Magamhoz szorítva csókolom meg, a combján is végigfuttatva a kezemet. Őrültséget csinálunk, főleg én így több mint száz esztendősen, mert úgy érzem magam, mint egy kisdiák.

i want to love you|| Thousand years || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Vas. 15 Nov. 2015 - 17:37




Elijah & Cyrana



Tudom én, hogy az órára kellene figyelnem, de mivel amúgy is közben a tanárommal SMS-ezgetek talán ez nem olyan nagy bűn, vagyis ő e miatt nem fog megszólni, de azt azért remélem, hogy a többiek sem. Azért persze óvatos vagyok és nem figyelek folyamatosan a telefonomra, mert a végén még feltűnne valakinek, főleg Scottnak, aki folyton árgus szemekkel figyel. Ah komolyan iszonyatosan nehéz lesz kibírni ezt a mai napot és átvészelni úgy, hogy közben nem lehetek vele, hogy közben nem nézhetek rá úgy, ahogyan szeretnék és nem ismételhetjük meg azt a csókot sem, pedig annyira jó lenne! Tudom, hogy én támadtam le, de nem ellenkezett és nem volt egy pillanatig sem gond neki az, ami történt, sőt tudom, hogy élvezte, különben nem meresztene most is olyan szemeket... és persze nem azzal foglalkozna, hogy miközben a többiekkel kellene foglalkoznia nekem írogasson a telefonján. Na nem mintha nagyon ellenezném a rám irányuló figyelmét, sokkal inkább sütkérezem benne, csak nem tehetem meg nyíltan, mégis csak vannak még itt rajtunk kívül páran.

Színlelek, menni fog, muszáj lesz és ismerem persze, akkor ott találkozunk. Iszonyú messzinek tűnik az a hat óra! :' (

Milyen szép is lenne, ha előbb kerülne rá sor, de nem lehet. Órám lesz még. Lehet, hogy neki nincs már dolga, de nekem sajnos még igen, és nem lóghatok. Ebben az évben párszor már megtettem. Na persze leginkább akkor, mikor bealudtam és nem tudtam felkelni reggel, de ez előfordul mindenkivel igaz? Jó persze tény, hogy olyankor mindig késő estig voltam fent, érthető, ha aztán képtelen voltam reggel időben kikelni az ágyból. Egy a lényeg, hogy sajnos e miatt nem lóghatok el túl sok órát az évben már és még van vissza bőven ebből a félévből. Arra is előre számítanom kell, hogy lesznek még ilyen nem kialvós reggelek és akkor megint csak hiányzásokkal kell majd elszámolnom. Lehet, hogy nincsenek szüleim, akik ilyenkor megdorgálnak, viszont sajnos kicsaphatnak, ha nem figyelek eléggé oda és az se valami kellemes.

Azt tudod, hogy így nem tudok az órádra figyelni? : D

Egy gyors válasz, mielőtt a rendebe belemennék, hiszen enyhén szólva is passzív vagyok most az óráján és ez nem a legjobb. Így aztán feltűnő lesz, ha mégis netán jó jegyeket ad. Tiszta szívás! - Nem is tudtam, hogy színdarab is lesz tanár úr, de remek ötlet! - oh tudom, hogy nem a legépítőbb komment, de valamit mondanom kell, és közben a füzetembe jegyzetelek... na jó jegyzetelést imitálok, mintha az ötleteimet most írogatnám össze és idő kellene nekem, amíg hagyom kiforrni őket. Valami alibi mégis csak kell, hogy ne úgy tűnjön egész órán a telefonomat nyomogatom a tanár meg rám se szól. Az lehet hogy túlságosan feltűnő lenne, nem kéne lebukni már az elején, amikor még semmi se történt.

Reméltem is, hogy nem orrolsz meg miatta. Igazság szerint aktuálisan nincs senkim, de... kár lenne azt mondanom nem is szokott, úgyis kitudódnak a dolgok, de mi lenne, ha erről inkább élőben beszélgetnék? Meddig tart a mai bevezető óra?

Nem akarom, hogy ebből már eleve arra asszociáljon, hogy ilyen kis céda lélek vagyok, erről szó sincs, csak hát... ragaszkodóbb típusnak mondanak azt hiszem, de ezt tényleg jobb, ha inkább élőben tárgyaljuk ki, mint így üzenetváltással. Csak nem tart sokáig az óra és akkor már csak hatig kell kibírni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 119
☮ Hozzászólások száma : 52
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Pént. 13 Nov. 2015 - 21:42


Cyrana & Elijah

people change and forget to tell each other



Azt hiszem, a fiatal kora ellenére igen komoly hatással tud másokra lenni, rám legalábbis letaglózóan igéző, amit ad, ha kicsit rossz kedvet akarnék magamnak csinálni, lehet, hogy belegondolnék, hogy talán más tanárokkal is ilyen kedves, közvetlen, ráadásul mivel gyönyörű lány, miért is ne tetszene az egyetemen oly sokaknak? De nem, ennyire nem lehet félrevezető, tegnap késő este oly hévvel csókolt meg, mint aki nem tud magán uralkodni, ha mindenkinek csak úgy odaadná magát, akkor nem egyedül ücsörgött volna vasárnap este a falodában, hanem biztosan bulizott volna, vagy valami aktuális pasinál lett volna... Ennyi. Nem vagyok egy komoly nyomozó, Caryeth is lényegében megfigyelőként állított rá az eltűnési ügyre, nem pedig hogy rögtön kilogikázzam a történteket. Ám Cyrana esete most magáért beszél. Végül nem ejtünk több szót kettesben, csupán belépünk, és én a tanári asztalhoz lépek, míg ő helyet foglal, s elkezdődik a mai konzultáció. Szeretném megismerni a csapatomat, jelenleg mégis alig tudok a másik ötösre koncentrálni, annyira nehéz levenni a tekintetemet Cyranáról. Ellenben szoktatnom kell magamat a gondolathoz, hogy ugyan a kedvenc diákom, ám nem az egyetlen. A baj csak az, hogy nem a diákomként gondolok rá, hanem... nagyon tetszik, olyan jól elveszélgettünk már az üzenetek alatt. Nem feltétlenül csak szellemi partner volt, nagyon is izgatta a fantáziámat, hogy mi ketten majd valóban egy izgalmas viszonyban kerülünk egymáshoz közel. Hát nem mondom, hogy a szertáras sikongatós dologtól nem nyelek nagyokat, ahányszor csak rá gondolok, mert bárhogy is kértem, úgysem tudna szakadt, vagy igénytelen lenni. Hallgatom a bemutatkozásokat, ám már alaposan felkészültem belőlük, így nem gond, hogy nem figyelek oda, csak kedvesen, megértően bólogatok, hogy ne érezzék rosszul magukat, ha olykor a telefoném a főszerep.

- Színlelj. Ha folytatjuk ezt... úgyis meg kell tanulnod. Nekem is. Észbontó vagy... megint! Nahát, a buli helyett velem? Kényeztetsz! A hat óra jó lesz. Ismered az ötszázhuszonhatodik utcai buszmegállót, ami a Wall Street felé megy? Ott felveszlek.

Este hatig valóban ki kell magamnak találni egy elfoglaltságot, ami vélhetően munka kell, hogy legyen, beleásom magamat a helyi szokásjogba az iskolát illetően. Meg különben is, ha a tízmilliós nagyváros másik végében randizunk, mekkora esély van rá, hogy ismerősbe botlunk? Minimális van, de ha nagyon muszáj, hát bevetem a hatalmamat, és hogy a Diplomácia kasztjába tartozom. Nem mondom, hogy a sárkány úrnő megértené, hogy ilyen önző tett miatt kérek segítséget, ám ránk akkor is más törvények vonatkoznak. És ha Cyrana rám inspiratívan hat... Na igen, csak akkor a nyomozásban is fel kéne mutatnom majd valamit igen gyorsan. Lehet, hogy mégis bevonom Vyvegart, több szem többet lát alapon. Tovább folytatom az órát, elsőre úgy gondolom hogy a hét főbűnből én legyen az irigység, hiszen úgy vélem, hogy ez a legrosszabb... Ha már én vagyok a vezetőjük, akkor erről fog szólni a dolog. Ötleteket várok, hogy milyen darabot építsünk erre, ám mint főszereplő nem nyomnám el őket. Amíg agyalnak, addig küldöm a következő üzenetet.

- Nem gondoltam volna, hogy tegnap megcsókolsz. Úgy tűnik, kettőnk közül én vagyok a betojibb. Alig tudtam tőled elszakadni. Félre ne érts Cyrana, imádtam, ahogy csináltad. Csak nem gondoltam, hogy ennyire kölcsönös. Hogy-hogy nincsen senkid? Vagy ez nagyon tapintatlan kérdés?

i want to love you|| Thousand years || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Hétf. 9 Nov. 2015 - 19:34




Elijah & Cyrana



A szavaira már csak egy sokat mondó mosolyt kap. Csak célozgatott legutóbb, vagy legalábbis elég sokat ahhoz, hogy igen úgy vegyem, nagyon is célozgatós fajta. Na nem mintha ez amúgy problémát jelentene sőt, csak még izgalmasabbá teszi az egészet és most ez az óra... oh komolyan valami iszonyat nehéz lesz így, hiszen látnom kell, egy teremben leszek majd vele, miközben nem nézhetek rá úgy, ahogyan nézni szeretnék és már most is vissza kell fognom magamat, mert következményei lennének rá és rám nézve is annak, ha azt mondanám, amit gondolok, vagy azt tenném, amit szeretnék. Azóta is szinte ég a szám a csókjától, nem valami kellemes, hogy nem kezdhettük azzal, hogy megismételjük, hanem csak kerülgetjük egymást, szinte mint két idegen, mert túlságosan veszélyes lenne, ha nem így tennénk. Milyen szép is lenne egy tökéletes világ, ahol ő nem a tanárom, én pedig nem egy diák vagyok. Nem izgat engem maga a korkülönbség, az amúgy se lehet túl nagy, sokkal inkább a tény, hogy a tanárom és baja lenne belőle, ha ez kiderülne. Nekem is, de neki akkor is úgy vélem még mindig hogy nagyobb, őt kirúgnák, nekem maximum rossz hírem lenne és sose érdekelt, hogy mások mit mondanak rólam, az emberek amúgy is rosszindulatúak, akármit is teszünk.
Persze még így is sikerül kissé elbambulnom, amikor rá figyelek a helyett, hogy meghallanám a kérdést. Arra eszmélek fel, hogy Scott bökdösi meg a vállamat, ami végül is érthető, hiszen ő már ismer, és nem is kicsit, bár nem olyan mélyen azt hiszem, mint ahogy ő szeretné, de annyi biztos, hogy én már nem szeretném jobban. Én egészen mást akarok mélyebben megismerni, és ő most ott kint ül és figyel arra, ahogyan bemutatkozom. Hamarosan már újra a helyemen ülök és figyelek rá, olyan kis édes, hogy el se tudom mondani, tényleg nagyon imádom már most, pedig valahol tudom, hogy nem kellene, hiszen ki tudja mi lesz ebből, vagy hogy ő minek gondolja. Nem is ismerem még eléggé, nem kellene túlzásba vinnem a rajongást azt hiszem... talán... de olyan nehéz visszafogni. Az órára azért igyekszem figyelni, de határozottan nehéz azért úgy, hogy ő beszél, főleg mert iszonyatosan édes. Újra pittyeg a telefonom, én pedig most a többiekre hagyom a beszédet, inkább előkapom. Remélem nem lesz baj belőle, hogy mások furcsállják, hogy a tanár úr nem szól rám, minden bizonnyal másra se szólna, maximum már amikor rendes órán vagyunk, akkor lehet hogy nem menne ez ennyire könnyen. Akkor mondjuk amúgy is többen lesznek, szóval titkosabban is lehet telefont nyomkodni, meg hát talán azt is szóvá tennék, ha ő csinálná, ki tudja.

A végén még elpirulok és a többiek észreveszik, ettől nem félsz? Ez után még van egy órám a suliban, de aztán ráérek, nincs programom. Vagyis van egy buli, de nem izgat, nem megyek. Hol találkozzunk? Mondjuk hatkor?

És az milyen soká lesz még! Kész szenvedés lesz kibírni és végigülni még egy órát úgy, hogy közben nem ő tanít és nem is lehetek vele. De talán titokban küldhetek pár sms-t onnan is, majd megpróbálom. Kibírom estig és... valamit kitalálunk. Mondjuk olyan helyre nem mehetünk, ahol sokan vannak, abból baj lenne, maximum olyan helyre, ahol nem ismernek, valami külvárosi terep, de az is kockázatos lehet... vagy kit érdekel? Engem azért igen, nem akarom, hogy baja legyen ebből az egészből, hiszen mégis csak ő a tanár és ki tudja, hogy nem lenne-e következménye annak, hogy velem van, akár csak ha találkozunk és semmi többet nem látnak. Diákok és tanárok között nem lehet iskolán kívüli kapcsolat, még csak barátkozás sem elvileg, és nem szeretném, ha miattam ütné meg a bokáját. Közben oldalra pillantok, amikor Scott megkocogtatja megint a vállamat és átcsúsztat nekem egy cetlit. Csodálkozva bontogatom ki és olvasom el, aztán csak belegyűröm a zsebembe és nemlegesen megrázom a fejemet eltátogva egy "bocsánat"-ot, legalábbis elölről maximum ennyit lehet látni belőle.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 119
☮ Hozzászólások száma : 52
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Szomb. 7 Nov. 2015 - 18:35


Cyrana & Elijah

people change and forget to tell each other



Nem gondoltam volna, hogy amikor Caryeth idevezényel a fontos megbizatással, bizony nem az fog a szemem előtt lebegni, hanem a gyönyörű nagyszemű barna emberlány, Cyrana. Azt hiszem mellette alaposan rá fogok szokni a kávézásra, mert aludni úgysem tudok, legalább energiát szerezzek, hiszen már rögtön a megismerkedésünket követő első éjszaka csak úgy dobáltam magam.
- Szó sincsen róla Cyrana, hát szoktam én célozgatni? – Naná, hogy szoktam, semmi másról nem szólt a tegnap esténk. Vagyis ez butaság, az elején még célozgattunk, aztán egyre könnyebben rávettük magunkat arra, hogy a sikoltozós szertáros egymásba gabalyodásról beszéljünk, és csak azért nem tettük meg, mert mégiscsak ott feszült köztünk a tanár-diák viszony, amelyben nem akarok neki rosszat, másrészt sokkal izgalmasabb tartani a távolságot, tűrtőztetni magunkat, jelezve, hogy bár megtehetnénk, maradunk a játéknál, amely mindennél vonzóbb dolog. Na jó, teljesen azért nem kell plátói szintre helyezni, én jó eséllyel nem csókoltam volna meg este, ő viszont megtette, és ezzel együtt jól tette. Így legalább már tudom, hogy milyen érzés, amely egyszerre andalító, és fájdalmas is. Olyan érzésre bizonyíték, amelyről azt gondoltam, hogy csak elvi szinten létezhet, a valóságban nincsen olyan, hogy megtalálja az ember az igazit. Nem leszek féltékeny, amikor észreveszem a mosolyt a srác felé, ennyire azért nem gondolom ribinek, hogy egyszerre többekkel kavar, hiszen tőlem még meg is kérdezte, hogy reméli nem támadom le az összes tanítványomat. Inkább elindítom az órát, afféle konzultáció is ez egyben a különleges csapatomnak, habár most nehéz másra figyelni, mint Cyranára. Mégis felteszem a körkérdést, és amíg várok a válaszokra, nekiülök, és megírom az smst, s nem árt, ha azért figyelek is a hallottakra, nehogy már az elején megsértsem őket azzal hogy semmibe sem veszem őket. Hamarosan jön is a válasz, amit immár pókerarccal olvasok, azaz csak félig, merthogy megmosolygom, ahogyan a lányka vállát Scott megkocogtatja. Lehet, hogy butaság volt a srácot is kiemelnem, és ebbe a csoportba raknom?
- Köszönöm Cyrana. – Jelzem, hogy én nem barátként gondolok rá, legalábbis hivatalosan nem illik becézgetni a diákjainkat. Az más kérdés, hogy ha végre kettesben lennénk, akkor ez lenne a legkevesebb, amit megtennék vele. Sőt, azt is megtehetném, hogy most belekérdezek a publikációiba, de ezt most hanyagolom, legyen szó inkább a mai óra témájáról.
- Kezdésnek rögtön fontos témával fogjuk kezdeni. Hat diákot választottam, így a hetes szám bűvöletében fogjuk végigvinni a szemesztert. A hét főbűn igen fontos szerepet kap az irodalomban, így minden órán választunk majd valakit, aki a főszereplője lesz egy rögtönzött darabnak... – És még sorolom, hogy mi az elképzelésem, néha felszólítok kérdésre egy-egy diákot, néha maguktól kiabálnak be, s a táblára írom a főbb gondolatokat. Aztán amikor felteszek egy körkérdést ismét, amin lehet gondolkozni, addig gyorsan megírom a választ.

Azt hiszem még egy zsákban is szívdöglesztő lennél kicsim. A csók... úristen, nem hittem volna, hogy megteszed, de olyan jó volt. Állandóan azon agyalok, hogy mennyire hülyeség így, de nem érdekel. Napközben találkozunk még... vagy este?


i want to love you|| Thousand years || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Csüt. 5 Nov. 2015 - 15:52




Elijah & Cyrana



Még mindig nem tudom, hogy ez az egész hogyan fog működni, hogy a többiek nem szúrják-e majd ki, hogy mennyire szikrázik körülöttünk a levegő, mert hát a nagy helyzet az, hogy én se sokat aludtam annak hála, hogy azon a csókon járt az eszem folyamatosan. Tudom én, hogy nem kéne ezt csinálni, mégis csak egy tanárról van szó, de... de mégis mi a fenét tehetnék, ha ezt érzem? Valami megmagyarázhatatlan és eszméletlen erős vonzalmat, mert annyira cuki, hogy az valami őrület. Arról nem is beszélve, hogy helyes és okos is, ha már egyszer irodalmat tanít az egyetemen és mégis mennyi lehet korra? A legrosszabb esetben is harminc, gyűrűt se láttam az ujján, szóval nem hiszem, hogy házas és a neten sem leltem róla ilyen infot. Naná, hogy utána néztem, bár elég kevés az adat róla, mármint előző munkahelyek terén, meg ilyesmi, de nem mindenki él olyan aktív életet a hálón, mint mondjuk én. Ott van Allen, róla se találtam semmit, Elijah még mindig nyitottabb könyv, róla legalább volt pár adat, ha nem is sok.
- Ezt most nem veszem célzásnak, biztosan nem annak szánta... a tanár úr. - szórakozottan mosolygok vissza rá. Tudom, hogy az volt, egyértelmű célzás és azt hiszem már teljesen evidens, hogy a szobatársam nem volt beteg, de amúgy lehetett volna! Neki meg szerintem nincs is szobatársa, szóval esetében ez nem lett volna a legjobb füllentés, nálam legalább az esély meg van rá, hogy igaz, még ha nem is így van. - Oh én remekül aludtam, fantasztikus álmaim voltak! De nem hiszem, hogy illik róluk egy tanárnak mesélni... biztosan valamelyikünk zavarba jönne, ha bővebben kifejteném miken kattogott a tudatalattim. - elsőként érünk be a terembe és ezt az utolsó pár szót már akkor mondom, amikor nyílik mögöttem az ajtó és érkeznek közben a többiek is. Még csak egy cseppet sem visszafogott ajakharapást csak hogy tudja, hogy azok az álmok jó eséllyel róla szóltak, vagy épp mondhatnám úgy is, hogy rólunk. Csak aztán fordulok meg, hogy helyet keressek magamnak. Szándékosan nem az első sorban, az talán már tényleg túlzás lenne. Azért felmérem a terepet, hogy kik jöttek még rajtam kívül és be kell vallanom határozottan örülök neki, hogy csak egy lány van rajtam kívül, akit még ismerek is futólag. Odaköszönök Scottnak, akivel több közös órám is van, még egy ártatlan mosolyt is kap, aztán ledobom magamat a helyemre. A bemutatkozásokra nem igazán figyelek, sokkal jobban lekötnek a gondolataim és persze az az egy-egy lopott pillantás, amit vele válthatok közben. Alig érzékelem, hogy rezeg a zsebemben a telefon, amit végül csak előhalászok és komolyan küzdenem kell, hogy ne nevessem el magamat, így csak egy széles mosoly marad, miközben épp Scott emelkedik beszédre. Nem is hallom meg, amikor magáról mesélve engem is említ, hogy a csoportból engem ismer közelebbről és nagyon reméli, hogy jó lesz majd ez a félév és örül, hogy itt lehet.

Hé még sem jöhettem valami zsákban, ez egy teljesen szolid összeállítás és... mikor is volt erről szó? Azt hiszem elfelejtettem, az az eszméletlen csók kivert bizonyos dolgokat a fejemből... Nem csoda, hogy rólad álm...

Szélesedik a mosolyom, amikor meghallom a nevemet megint és Scott megkocogtatja a vállamat. Majdnem elejtem ijedtemben a telefont, így nyomok egy gyors küldést és gyorsan felpattanok a helyemről. Basszus!
- Elnézést tanár úr! Szóval... Cyrana Penelope Evans a teljes nevem, de a barátaim csak Cyraként emlegetnek, vagy előfordul időnként az Annie is, de az elég ritka. Hm... szeretem az irodalmat és az írást, újságíró szakon vagyok, de mindenféle írással kapcsolatos tevékenység érdekel. Vezetek pár blogot és imádok szörfölni a neten... meg persze bulizni, mint a korosztályunk nagy része. - talán egy leheletnyi zavarral, de elmosolyodom, aztán le is dobom magamat vissza a székemre. Scott tekintetét épp csak egy pillanatra találom meg, ahogyan széles vigyort villant rám. Miért van olyan érzésem, hogy ő valami olyat is hozzátett volna ehhez, amit én nem? Fura... komolyan, fura.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Angyal
my wings are made to fly
☮ Főkarakter : Eldorien
☮ Kor : 119
☮ Hozzászólások száma : 52
☮ Tartózkodási hely : New York



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Kedd 3 Nov. 2015 - 10:20


Cyrana & Elijah

people change and forget to tell each other



Az óra után Vyvegerral találkozom, és nem titkolt szándékom, hogy elmesélem neki, amit Caryeth rám bízott. A sárkány úrnő hiába kötötte a lelkemre, hogy mindez az én megbizatásom, kell egy barát, akivel mindent megoszthatok, s ha annak idején a férfi hitt bennem annyira, hogy megosztotta velem az örökkévalóságot, hát én is hű leszek hozzá a végletekig. Az más kérdés, hogy nem csak a nyomozásról esik majd szó, ő ismer már annyira, hogy pontosan tudja, nő van a dologban. Nem mintha sokszor fordult volna elő ez, nem vagyok egy nőcsábász, most is inkább Cyrana csavarta el a fejemet, én pusztán adtam magamat. Olyan cukin válaszolt az üzeneteimre, hogy teljesen el voltam tőle alélva, szó szót követett, és amikor találkoztunk, tudtam, hogy onnantól kezdve semmi sem lesz a régi. Bármiért is vagyok itt, másodlagos a csodás emberlány mellett. Ezt Vyvegar talán meg fogja érteni, ő már elfogadta, hogy álmodozó lelkemet semmilyen komoly összeesküvés nem tudja kordába szorítani. Miután úgysem tudtam aludni, erőt vettem magamoon, hogy ne a lányon ábrándozzak, akinek az ajka oly édes, mint a legfinomabb szőlő, és magam elém vettem a másik öt dolgozatát, s tisztességesen végigmentem rajtuk, hogy legalább felkészült legyek Még négy körül írtam egy köremailt a több hatvannégynek, hogy a mai óra még elmarad, és csak pénteken lesz nagy előadás, ha már foglalkoztam ezzel a hattal, akkor nekik külön bemutatkozom. S legalább Cyranára is több időm jut így. Vagy azt kéne, hogy tényleg távol tartsam magam tőle, hogy minél inkább csökkentsük a lebukás látszatát? Mivel úgysem tudtam dönteni, ezért maradt az a megoldás, hogy a szívemre hallgatok. A könyvtárhoz a másik oldalról érkezem, így szinte összeütközünk. A mosolyán egyértelműen azt látom, hogy ennyire azért mégsem rejtjük véka alá a szimpátiát, ez beleférhet. Viszonzom a mosolyt, de csak szép finoman. Bólintok elsőre, s belépek, ha már betessékelt, aztán rögtön vissza is fordulok felé. Még van vagy pár percünk a kezdésig, így nem túl sietős beérni a terembe.
- Biztosan. Hacsak nem volt a szobatársam kórházban, akkor kiküldtem nekik az üzenetet. – Adom meg a csattanós választ álszent mosollyal, hiszen az elején ilyesmit füllentett nekem. Az sem lett volna baj, ha mentegetőzik, valahogy az elejétől kezdve megvolt az az összhang köztünk, hogy szinte mindegy mit tesz, imádom! – Jól aludtál Cyrana? Én nagyjából semmit, biztosan az óra miatt izgultam, milyen lesz a diákjaimmal találkozni. – Megint célozgatok, hát naná, hogy rá gondoltam egészen végig. Ami a tegnapot illeti, erős kezdés volt, de csak kezdés, és még sehol nem tartunk. Már az is izgalmas, hogy így vibrál köztünk a levegő. A levegő, amelyben beszívhatom az illatát, nem igazán sikerül ugyanis kevésbé csábosnak beöltöznie. Túlzott elvárás lett volna tőlem, úgyhogy mindegy is. Amint bejönnek a többiek, már látható a kis csapat, négy fiú, és két lány, utóbbiak egyike az én Cyranám. Nehéz most megszólalni, úgyhogy általános dolgokkal kezdek, mint a bemutatkozás, majd hagyom, hogy ők is mondjanak magukról pár szót. Lopva olykor rá pillantok, s alig várom, hogy hozzá érjünk, s oszlatlan figyelmemet élvezhesse. Jesszusom, azok a szemek! Közben előveszem a telefonomat, hiszen az ótartartás mellett én megtehetem, hogy használom, és leülve az asztalom mögé elküldök egy üzentet.

Ah, szóval ez a szakadt szerelés. Hát nem mondom... Nem arról volt szó, hogy nem kísértesz? : D

Mivel felnőtt emberek, nem vettem el a telefonjaikat, azt elvileg csak zh írás közben tilos elővenni. Hiszen a tudástról csak akkor kell számot adni, az irodalom mindaddig csupán beszélgetés, filozofálgatás.



i want to love you|| Thousand years || ©redit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♠ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 89
☮ Tartózkodási hely : ♠ New York



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Vas. 1 Nov. 2015 - 21:10




Elijah & Cyrana



Kár lenne tagadni valami eszméletlenül nehéz volt tegnap magamban tartani ezt az egészet, de tudom, hogy muszáj, hogy nem mondhattam csak el a szobatársamnak, hogy váltottam pár pikáns sms-t a leendő tanárommal, totál oda vagyok érte és viszont, hogy smároltunk a kocsijában mielőtt kiszálltam és azóta is csak rajta tudok gondolkodni. Tudom, hogy totál szánalmas, mert igenis lehetséges, hogy csak simán átejtett, vagy hogy más diákokkal is ezt csinálja, hogy csak meg akar fektetni, de... ah rossz vagyok, ha még ez sem érdekel? Nem akarok én sérülni a végén, pedig igenis meg van az esélye, hogy ez lesz belőle majd a végén, ha tényleg nem az, akinek gondolom. A jó ég tudja, hogy mire kellene számítanom tőle, de akkor sem tudom csak úgy kiverni a fejemből, és úgy végképp nehéz is lesz, ha még az óráira is járok.
Egy viszont tuti, a szertár egyelőre kimarad az életünkből, mert nem a suliban van az első óra. Én magam sem értem, hogy miért, de még hajnalban jött róla egy e-mail, hogy a könyvtárban van egy külön terem és ott lesz az első óránk. A többi már rendesen az előadóban, de először csak a kiválasztott pár fővel akar értekezni, aztán majd ugyanígy lesznek időnként külön óráink. Hát kíváncsi leszek, főleg arra, hogy egyáltalán hogyan tudunk majd rendesen megmaradni egy légtérben, hogy senkinek se tűnjön fel semmi.
A könyvtárat rettenetesen izgulva gyalogosan közelítem meg. Szerencsére nincs túl mesze az iskolától, úgyhogy a nap végén nem jelent különösebben nagy gondot a dolog, bár a táskámba még mindig úgy kapaszkodom, mintha minimum életet menthetne. Nem tudom, hogy ez valami antimázli, vagy pont hogy mázli, de persze, hogy pont az ajtón belépve találkozom össze vele. - Tanár úr! - széles mosollyal engedem előre, hiszen ő a tanár, én pedig megadom a tiszteletet és így még akár a hátsóját is megnézhetem, ha nem akar ő mindenképpen engem előre tessékelni.
- Csodálkozom, hogy itt van az első óra, remélem a többiek is megkapták az infot. - igen kötetlen csevej, az biztosan megfelelő és akkor nem megyünk bele semmibe sem és talán azt sem lehet hallani, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. A terem nincs messze, nem akarok hosszú beszélgetésbe belemenni, inkább csak lépdelek mellette és amikor elérjük a célt besorolok a többiek mellé, aztán lehuppanok az egyik benti padba. Ez egy érdekes óra lesz így annyi biztos, vagy csak valami bevezető összeülés lesz és nem tart majd olyan túlságosan sokáig? Nem tudom, de kínzó lesz ez az év így, annyi szent. Akaratlanul is rágcsálni kezdem a ceruzám végét, még el kell sajátítanom, hogy úgy nézzek rá, hogy közben nem látszik rajtam, hogy majd kiesik a szemem... marha nehéz lesz!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Szer. 28 Okt. 2015 - 7:25



Szabad játéktér!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Don't Hide Your Real Face

avatar
Ember
we have the strongest faith
☮ Főkarakter : ♡ Caryeth
☮ Kor : 23
☮ Hozzászólások száma : 26



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Kedd 25 Aug. 2015 - 17:29



Leta & Mirabelle



Azt hinnéd, ha egy művészeti suliba jársz, akkor nincs szükséged túl sok könyvre, mert az órák nagy része úgyis gyakorlati lesz majd. Hát ebben az esetben nagyot tévedsz, mivel oda is bőven kellenek könyvek. Vannak elméleti alapok a festészetben és még a táncban is, kell ismerni a nagy táncosokat, a történelmi múltat is, az ágakat, ha tényleg jól el akarsz mélyünk az egészben, én pedig ha már meg van ez a csodás lehetőség, ha már megkaptam az ösztöndíjat és ezt még a mostohaanyám sem veheti el tőlem természetes, hogy mindent megteszek azért, hogy a legtöbbek kihozzam ebből az egészből. Ezért is vagyok itt és ezért is van előttem nem kevés könyv az asztalra felpolcolva mindenféle tánctörténelem és társai. Viszont, ha már itt vagyok és egy kis béke és nyugalom vesz körül, akkor már nem csak ezzel foglalkozom, főleg hogy a válogatás kész, a listán szereplő könyveket összeszedtem. Csak ez nem volt bent, de arra feliratkoztam, és ha minden jól megy értesítenek majd, ha megint a könyvtárban lesz. Remélem, hogy tényleg így lesz. Az a baj, hogy arra sajnos nincs keretem, hogy minden könyvet beszerezzek, ami év közben kelleni fog.
Most viszont nem tankönyv van a kezemben. Nem tudtam megállni, hogy ne vegyem le a polcról az Elfújta a szelet, amikor megláttam. Az egyik kedvencem, olvastam már nem egyszer, és a régi otthoni könyvtárunkban is meg volt, ide viszont nem tudtam mindent magammal hozni - értsd szinte semmit - így az is ott maradt legnagyobb bánatomra. Épp e miatt sajnos nem tudom otthon olvasni, de mivel megláttam nem kérdés, hogy kihasználom az itteni csendet és nyugalmat és kicsit olvasgatom, otthon tudom hogy nehezebb dolgom lesz, a mostohám és az újdonsült testvérek nem sok időt fognak hagyni majd nekem pihenésre, mint általában. A fejemet viszont felemelem, amikor meghallom az ismerős hangot és azonnal mosolyt varázsolok az arcomra.
- Oh, szia! Leta igaz? A... a kávézóból! Olvasni valót jöttél keresni? - jó talán buta kérdés, de nem minden ember ugyanazon okból jár könyvtárba. Van olyan, aki olvasnivalót keres, de olyan is, aki inkább azért jön, mert körül akar nézni, netán tanuláshoz kell neki könyv, más csak csendre vágyik, netán a régi lemezeket hallgatná meg, esetleg régi újságok cikkeit akarja átböngészni. Ha jól tudom, akkor a könyvtárnak többféle részlege is van, sokféle lehetőséggel. Én is gondoltam rá, hogy annak a tanárnak is utána nézek majd itt, aki az iskolában dolgozik és aki... határozottan gyanús nekem. Hátha szerepel mondjuk egy újságcikkben, átnézhetem a gépen, na de majd olvasás után és persze Leta után, nem most fogom faképnél hagyni, ha már most érkezett. Kicsit közben félretolom a széket, ami az enyém mellett van, ezzel is jelezve neki, hogy ha nincs épp fontos dolga és nem meg tovább könyveket keresni, akkor üljön csak le bátran, engem cseppet sem zavar.

♫ Concrete Angel ♫RuhaBarátkozás
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
Don't Hide Your Real Face

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   Vas. 23 Aug. 2015 - 12:05


Mira & Leta
Ha valamit meg akarunk változtatni, erőfeszítést és energiát kell fektetnünk belé.

Egy sóhaj hangosan, reszelősen távozik tüdőmből, miközben átlépem a könyvtár küszöbét. Bentről csendes motoszkálás hallatszik, mi engem is arra késztet, hogy testsúlyomat lábujjamra helyezve, óvatosabb léptekkel igyekezzek befelé. Rég jártam már ilyen helyen, a könyvek illata, az ismerős neszek elfeledettnek hitt emlékeket csalogatnak elő elmém mélyéről. Nem tudom meghatározni, hogy ezek az érzések, amik feltámadtak bennem kellemesek, vagy kellemetlenek-e. A régi szép időkbe repítenek vissza, mikor még az életem sínen volt, boldog voltam, de tudom, hogy azt már soha nem kaphatom vissza. Ahogy a testvéremet sem.
Újabb zaklatott sóhaj kel útjára ajkamról. Kotorászni kezdek fekete válltáskám mélyén, míg meg nem lelem a krémszínű papírost merre könyvek címeit rótták gondos gyöngybetűkkel. Irigykedve futtatom rajta végig tekintetem. Az én kézírásom sokkal inkább macskakaparásra hajaz ezzel összevetve. Sebastian Blackweel, Történelem II. Rendben. Végignézek a végeláthatatlan könyvespolcokon, és elindulok egy szimpatikusnak tűnő irányba. Nem lehet ez olyan nehéz, gondolom én, de rá kell jönnöm, hogy tévedtem. Harmincpernyi bolyongást követően megállapodok az egyik félreeső olvasó sarokban, hogy nyugodt körülmények között szidhassam  a logikátlannak tűnő elrendezést, mikor is egy ismerős arca leszek figyelmes. A szőke lány elmélyültem lapozgat egy könyvet. Közelebb osonok hozzá, hogy megbizonyosodjak róla tényleg azzal a lánnyal van-e dolgom, akire gondoltam. Nem tévedtem.  
- Szia.- szólítom meg félszegen. Nem ismerem különösebben csupán egy visszatérő vendég a kávéházban ahol dolgozom, akivel időnként kellemesen ám röviden elcsevegtem. Nem tudom tolakodásnak veszi-e, hogy megszólítottam, így nem is megyek közelebb míg egy mosollyal, vagy más árulkodó gesztussal nem jelzi számomra, hogy társaságom mennyire kívánatos, vagy nem az a számára.


Vissza az elejére Go down

Don't Hide Your Real Face

avatar
Admin
i'm the leader
☮ Főkarakter : Caryeth, Eldorien, Ellael
☮ Hozzászólások száma : 336



TémanyitásTárgy: New York-i Közkönyvtár   Szer. 8 Júl. 2015 - 21:45


New York-i Közkönyvtár

A város legnagyobb könyvtára. A hétmilliónyi olvasni való 140 km hosszú polcrendszeren lett elhelyezve, ám a számítógépes rendszernek köszönhetően az idelátogatók könnyen és gyorsan hozzájuthatnak az általuk választott irodalomhoz. Mutatós, fehér márvány épülete, olvasótermének kazettás mennyezete óriási belső teret foglal el. Az oldalsó falakat freskók díszítik.

írta Fionn




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://fateofascariel.hungarianforum.com

Sponsored content
Don't Hide Your Real Face





TémanyitásTárgy: Re: New York-i Közkönyvtár   

Vissza az elejére Go down
 
New York-i Közkönyvtár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ötödik Sugárút (Manhattan)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Fate of Ascariel :: A nagyvilág :: New York-