New York-i Közkönyvtár

Pár napja tértem vissza Pekingből, ahol minden előzetes nyomasztó érzésem ellenére végül jóra fordultak a dolgok. Madeline-nel ugyan a kezdeti lelkesedés után mégiscsak úgy tűnt, hogy elválnak útjaink, de itt megkeresett, és azt kell mondanom, van értelme a közös jövőnknek. Sajnáltam, hogy Mirandát oda kellett rángatnom a világ másik végére, az általa adott gyógyszerekkel kihúztam hazáig, noha a sötétségtől való iszonyom nem javult, hátha egyszer majd el tudok vonatkoztatni attól a teretménytől, és normálisan aludni. Most azonban nem tudok, mert a szokásos éjszakai bóbiskolásom közepette megszólal a telefon. A fotelben ülök, sikerült behunynom a szememet pár percre, még nem volt meg a tusolás sem. Felemelem a kagylót, hiszen az csörög, nem a mobilom az. Miranda hív, értethetetlen, hogy miért az éjszaka közepén. Azt mondja, hogy sürgősen beszélnünk kell, keressem fel a rendelőjében. Ránézek az órára, éjfél múlt már perccel. Mi az, ami ennyire fontos lehet? Azt mondja; nem telefontéma. Biztosítom róla, hogy hamarosan indulok, végtére is ő sem tagadott meg tőlem semmit. Gyorsan megmosom az arcomat, remélem, hogy a doktornőnél lesz valami kávé, mert bár aludni nem tudok, attól még lehetek mosott szar. Borotválkozni sem sikerült tegnap óta, holott a randink nagyon jól sikerült a nővel, akiről kiderült, hogy alátámasztja a teóriámat, amit majd a doktornőnek is el kéne mondanom, hogy aláhúzzam, na ugye, hogy nekem volt igazam! Legalább az ingemet átveszem, felülről gyorsan megmosakszom, hogy vállalható szagom legyen, majd kocsiba vágom magamat. Sajnálatos módon ilyenkor is komoly forgalom van, New Yorkban mindig történik valami, és az éjszakai élet jelen van. Mégis, húsz perccel a hívása után már az irodaház előtt várakozom, és megcsörgetem a mobilján, hogy jöjjön le elém, feltételezem ilyenkor senki más nincsen bent, az üvegajtó ugyanis zárva van, vélhetően be is van riasztózva. Az épület mellett ott a Közkönyvtár is.

♫ The new nightmare ♫ ϟ Ruha ϟ dokinéninek  

Cyrana & Elijah

Azt hiszem azon kéne igyekeznem, hogy ne is nézzek rá, viszont ezzel meg azt írnám alá, hogy nem jó, hogy az órámon van. Sosem tudhatom, hogy mikor pirulok el, ráadásul én vagyok a rosszabb helyzetben, ugyanis rám most Cyranán kívül is öt szempár szegeződik, míg őt csak én nézem főleg. Meg kell tanulnom együtt élni a gondolattal, hogy ott ül az órámon, és a mostani pikáns üzengetéseket a kezdeti lángra fogni. Na nem mintha később azt akarnám, hogy elhaljon a láng.

 Nem is tudom hogy merült fel először, azóta állandóan ezen jár az eszem. Persze csak szolídan, nem akarlak bántani. Elég, ha picit lesz piros a feneked...

Ha eddig csak a flörtöléssel, és az ismerkedéssel voltunk elfoglalva, ez már nyílt ajánlat. Vagy annak a látszata, hiszen elsősorban tetszik nekem, mintsem trófea legyen. Nem arról van szó, hogy meg akarom kapni őt. Azért ez sokkal bonyoltabb. Ő az első, akinek ennyire sikerül megfognia, és még ha haboztam is tegnap este a kocsiban, eloszlatta a kétségeimet, csupán nagyon óvatosnak kell lennünk. Főleg, ha a randink után még nyomozni is megyek, nem kéne túlzottan megsebesülnöm, vagy ami még rosszabb, ha beleütöm az orromat valamibe, remélem nem rajta csattan majd. Mert elképzelhető, hogy a halandók vakok ránk, ám egy természetfeletti lény megorronthatja, hogy mit érzek az emberlány iránt.

Ki kéne találnunk majd valami módszert, hogy a tanulást, és ezt a másikat külön tudjuk választani.

Látom, hogy kissé ledöbben azon, amit írtam, pedig most direkt nem akarok rámosolyogni, mert ha így nézünk össze, az nagyon lebuktatós pillanat lenne. Inkább hallgatom a többieket, majd pötyögök neki vissza.

 Nem tudtad.. de azért megcsókoltál? Cyrana... hát én kész vagyok tőled. Hát persze, hogy említhetőek vagyunk... Csak óvatosan, nem hiányzik a közönség.

Nem akarom én direkt felhívni a figyelmét, hogy ez komolyabb döntés volt annál, mintsem ilyen gyorsan beleugorjunk, ő megtette, igaz, vélhetően én is így teszek, ha mégis elindul. Olyan forró volt köztünk a levegő, hogy nagyjából nem is számított, hogy tanár-diák a viszony, csak a nő talált a férfire. Mintha nem lenne érdekes, hogy nekem úgy mellesleges fekete tollas szárnyaim vannak, amitől kiverné a frász. Vagy úgy kell tekintenem, hogy pont azért vagyok az esete, mert a tanára vagyok? Végül inkább gyorsan elküldök mindenkit, mert már attól is kiszárad a torkom, ha a telefonért nyúlok. Meg sem kérdezem, hogy valakinek van-e kérdése, mert a hajamat tépném, ha bele kéne bonyolódnom valami hosszadalmasba, türelmetlenkedve ingerült pedig nem akarok lenni, hiszen ők pont a legtehetségesebbek.
- Én sem... csak féltem, hogy... túlságosan valóságos vagy Cyrana, nehéz volt elhinni. – Nem viszonzom a szavait, élőben még mindig egy kicsit zavarban vagyok, és más, amikor csak méterekről üzengetve látom, ám itt amikor látom az elnyíló ajkait, a hatalmas szemeit, rögtön megcsappan a vagányságom. Annyira viszont nem, hogy ne csattanjak oda azokhoz a mézízű finom szájakhoz, immár egyértelműsítve, hogy tudok én lépni, még csak össze kell magamat szednem. Átkarolva a csinos barnát picit meg is emelem, azért annyira nem, hogy meglepődjön a fizikai erőmtől. Legszívesebben a felhők közé vinném magammal.
- Csak ne várjon meg.. – Félmosollyal rázom meg a fejemet, ő az enyém, nem akarom, hogy más fiúkkal mászkáljon, ám ez elkerülhetetlen, hiszen nem vállalhatja fel, hogy van valakije. Bár mondhatja azt hogy az illető nem az iskolába jár. Viszonzom a zárócsókot, és sóhajtva engedem el. Leülök, hogy átnézzem az órai jegyzeteket, mintha kicsit is tudnék koncentrálni.

i want to love you|| Thousand years || ©redit

Cyrana & Elijah

Egyébként is én vagyok az a típusú tanár, aki szeret szabad kezet adni a diákjainak, jó ha van interakció, beszélgetés, vitatkozás. Ez történik most is, a négy fiúból három meg a maradék lány is bekapcsolódik a beszélgetésbe, Cyrana és Scott nem, bár előbbi érthető módon, hiszen őt én kötöm le, ráadásul azért a csinos lányka nekem válaszol fennhangon, így senki nem veszi észre, hogy netán együtt merülünk el valamiben. Ellenben Scott így élőben nem túlzottan a kedvemre való, talán egy csipetnyi féltékenység, ahogyan a kis dögömre néz? Talán egykor volt köztük valami, a srác elképzelhető, hogy még mindig akarja? Nem kéne ezen merengeni, hiszen a csinos barna engem néz azokkal a hatalmas szemeivel, de úgy, hogy igyekeznem kell, hogy ne piruljak bele, ezért is javaslom, hogy színleljen. Mivel kor tekintetében alig lenne köztünk pár év, így talán magyarázható a szimpátia, több viszont semmiképp sem, így sem a tanulmányi előmenetelét, sem a nyomozásomat nem akarom kútbaejteni. Még most sem tudom, hogy pontosan hogyan fogom a kettőt összenhangolni, hiszen nem vonhatom el Cyrát az egyetemtől, azt pedig pláne nem tehetem meg, hogy beavatom a titkaimba, hogy minél többet legyünk együtt. Lehetséges, hogy a kölcsönös érdeklődés csupán fellobbanó láng, és jövő héten már másra néz ekkora szemekkel. Fordítva nem merülhet fel, hiszen sosem találkoztam még senkivel, aki ekkora hatással lett volna rá, olykor vigyorgok, máskor félős-zavartan pironkodok, de bármit is teszek, úgy vélem, hogy aranyosnak tart. Nem vagyok az a tipikus macsó pasi, mégis mintha olvadozna tőlem. Megkapom a választ, most egy pár percre félreteszem a telefont, hogy be tudjunk kapcsolódni a beszélgetésbe, és újabb témákat vessünk fel. Ezúttal számítok Cyrana munkájára is, hiszen nem tehetem meg, hogy automatikusan ötöst adok mindenre, amit bead. Ám olyan ördögi tervem van, hogy legalább a témában segítek, hogy ha már elvonom a figyelmét. Azt azért sejtem, hogy nem vehetném rá, hogy kamuírásokat küldjön be, hiszen az írásából kitűnik, szenvedélyesen szereti megmutatni a véleményét. Ezzel nincs is semmi gond, végeredményben pont ezért tetszik.

Azért bocsánatot ne várj tőlem, tudod hogy én vagyok a tanárbácsi, itt csak én büntethetek... : P

Igyekszem nem hatalmasakat vigyorogni, bár csak már ott tartanánk, hogy egy kicsit megpaskolhatom azt a formás kis popóját. Amilyen elánnal nyitotta szét a számat, el tudom képzelni, hogy mennyi szenvedély szorulna bele, ha véletlenül egymásba gabalyodnánk. Nem mondom, hogy már ma este, az talán korai lenne, szeretném még jobban megismerni, hogy egyikünk oldaláról se merüljön fel a gyors befejezés lehetősége. Így a csókok folytatásán túl valami programmal is illene lenne majd meglepni este. Rávigyorgok a lányra most legálisan, ahogyan az egyébként helyeslő kommentjét bedobja, és ismét küldöm a következő üzenetet.

Le fogom fújni, ez végülis inkább ismerkedés. Szeretnék már én is inkább veled lenni, csak hát a munkát sem akarom elhanyagolni. Jó csinálni, még ha most inkább rajtad ügyködnék. Kikészítesz, te! Viszont örömmel hallom, hogy nincsen senki más, de azt ne mondd, hogy senkid, én mi vagyok, fakutya?

Talán még nem túl fajsúlyos kimondani, hogy együtt vagyunk, úgyhogy ez megint a vicc kategória. Itt viszont tényleg berekesztem az órát, és megköszönöm a részvételt. Felemelt mutatóujjal intek neki, hogy maradjon, mert a beadványával kapcsolatban kérdéseim merültek. Fel. Iszonyat nagy kockázatot vállalok, ahogyan becsukom magam mögött az ajtót, és közelebb lépek hozzá.
- Te teljesen meg vagy őrülve? Az a csók? Most kellett az tegnap este? Direkt húzod így az agyamat? Meg se várod, hogy tisztességesen kezdeményezzek? Őrülten tetszel... – Fakadok ki felnyögve a közelségétől, közelebb lépek, hiszen már áll, mert az ajtóból fordítottam vissza. Miután az üvegablakon átnézve nem látok senkit közeledni, van legalább pár percünk. Magamhoz szorítva csókolom meg, a combján is végigfuttatva a kezemet. Őrültséget csinálunk, főleg én így több mint száz esztendősen, mert úgy érzem magam, mint egy kisdiák.

i want to love you|| Thousand years || ©redit

Cyrana & Elijah

Azt hiszem, a fiatal kora ellenére igen komoly hatással tud másokra lenni, rám legalábbis letaglózóan igéző, amit ad, ha kicsit rossz kedvet akarnék magamnak csinálni, lehet, hogy belegondolnék, hogy talán más tanárokkal is ilyen kedves, közvetlen, ráadásul mivel gyönyörű lány, miért is ne tetszene az egyetemen oly sokaknak? De nem, ennyire nem lehet félrevezető, tegnap késő este oly hévvel csókolt meg, mint aki nem tud magán uralkodni, ha mindenkinek csak úgy odaadná magát, akkor nem egyedül ücsörgött volna vasárnap este a falodában, hanem biztosan bulizott volna, vagy valami aktuális pasinál lett volna... Ennyi. Nem vagyok egy komoly nyomozó, Caryeth is lényegében megfigyelőként állított rá az eltűnési ügyre, nem pedig hogy rögtön kilogikázzam a történteket. Ám Cyrana esete most magáért beszél. Végül nem ejtünk több szót kettesben, csupán belépünk, és én a tanári asztalhoz lépek, míg ő helyet foglal, s elkezdődik a mai konzultáció. Szeretném megismerni a csapatomat, jelenleg mégis alig tudok a másik ötösre koncentrálni, annyira nehéz levenni a tekintetemet Cyranáról. Ellenben szoktatnom kell magamat a gondolathoz, hogy ugyan a kedvenc diákom, ám nem az egyetlen. A baj csak az, hogy nem a diákomként gondolok rá, hanem... nagyon tetszik, olyan jól elveszélgettünk már az üzenetek alatt. Nem feltétlenül csak szellemi partner volt, nagyon is izgatta a fantáziámat, hogy mi ketten majd valóban egy izgalmas viszonyban kerülünk egymáshoz közel. Hát nem mondom, hogy a szertáras sikongatós dologtól nem nyelek nagyokat, ahányszor csak rá gondolok, mert bárhogy is kértem, úgysem tudna szakadt, vagy igénytelen lenni. Hallgatom a bemutatkozásokat, ám már alaposan felkészültem belőlük, így nem gond, hogy nem figyelek oda, csak kedvesen, megértően bólogatok, hogy ne érezzék rosszul magukat, ha olykor a telefoném a főszerep.

- Színlelj. Ha folytatjuk ezt... úgyis meg kell tanulnod. Nekem is. Észbontó vagy... megint! Nahát, a buli helyett velem? Kényeztetsz! A hat óra jó lesz. Ismered az ötszázhuszonhatodik utcai buszmegállót, ami a Wall Street felé megy? Ott felveszlek.

Este hatig valóban ki kell magamnak találni egy elfoglaltságot, ami vélhetően munka kell, hogy legyen, beleásom magamat a helyi szokásjogba az iskolát illetően. Meg különben is, ha a tízmilliós nagyváros másik végében randizunk, mekkora esély van rá, hogy ismerősbe botlunk? Minimális van, de ha nagyon muszáj, hát bevetem a hatalmamat, és hogy a Diplomácia kasztjába tartozom. Nem mondom, hogy a sárkány úrnő megértené, hogy ilyen önző tett miatt kérek segítséget, ám ránk akkor is más törvények vonatkoznak. És ha Cyrana rám inspiratívan hat... Na igen, csak akkor a nyomozásban is fel kéne mutatnom majd valamit igen gyorsan. Lehet, hogy mégis bevonom Vyvegart, több szem többet lát alapon. Tovább folytatom az órát, elsőre úgy gondolom hogy a hét főbűnből én legyen az irigység, hiszen úgy vélem, hogy ez a legrosszabb... Ha már én vagyok a vezetőjük, akkor erről fog szólni a dolog. Ötleteket várok, hogy milyen darabot építsünk erre, ám mint főszereplő nem nyomnám el őket. Amíg agyalnak, addig küldöm a következő üzenetet.

- Nem gondoltam volna, hogy tegnap megcsókolsz. Úgy tűnik, kettőnk közül én vagyok a betojibb. Alig tudtam tőled elszakadni. Félre ne érts Cyrana, imádtam, ahogy csináltad. Csak nem gondoltam, hogy ennyire kölcsönös. Hogy-hogy nincsen senkid? Vagy ez nagyon tapintatlan kérdés?

i want to love you|| Thousand years || ©redit

Cyrana & Elijah

Nem gondoltam volna, hogy amikor Caryeth idevezényel a fontos megbizatással, bizony nem az fog a szemem előtt lebegni, hanem a gyönyörű nagyszemű barna emberlány, Cyrana. Azt hiszem mellette alaposan rá fogok szokni a kávézásra, mert aludni úgysem tudok, legalább energiát szerezzek, hiszen már rögtön a megismerkedésünket követő első éjszaka csak úgy dobáltam magam.
- Szó sincsen róla Cyrana, hát szoktam én célozgatni? – Naná, hogy szoktam, semmi másról nem szólt a tegnap esténk. Vagyis ez butaság, az elején még célozgattunk, aztán egyre könnyebben rávettük magunkat arra, hogy a sikoltozós szertáros egymásba gabalyodásról beszéljünk, és csak azért nem tettük meg, mert mégiscsak ott feszült köztünk a tanár-diák viszony, amelyben nem akarok neki rosszat, másrészt sokkal izgalmasabb tartani a távolságot, tűrtőztetni magunkat, jelezve, hogy bár megtehetnénk, maradunk a játéknál, amely mindennél vonzóbb dolog. Na jó, teljesen azért nem kell plátói szintre helyezni, én jó eséllyel nem csókoltam volna meg este, ő viszont megtette, és ezzel együtt jól tette. Így legalább már tudom, hogy milyen érzés, amely egyszerre andalító, és fájdalmas is. Olyan érzésre bizonyíték, amelyről azt gondoltam, hogy csak elvi szinten létezhet, a valóságban nincsen olyan, hogy megtalálja az ember az igazit. Nem leszek féltékeny, amikor észreveszem a mosolyt a srác felé, ennyire azért nem gondolom ribinek, hogy egyszerre többekkel kavar, hiszen tőlem még meg is kérdezte, hogy reméli nem támadom le az összes tanítványomat. Inkább elindítom az órát, afféle konzultáció is ez egyben a különleges csapatomnak, habár most nehéz másra figyelni, mint Cyranára. Mégis felteszem a körkérdést, és amíg várok a válaszokra, nekiülök, és megírom az smst, s nem árt, ha azért figyelek is a hallottakra, nehogy már az elején megsértsem őket azzal hogy semmibe sem veszem őket. Hamarosan jön is a válasz, amit immár pókerarccal olvasok, azaz csak félig, merthogy megmosolygom, ahogyan a lányka vállát Scott megkocogtatja. Lehet, hogy butaság volt a srácot is kiemelnem, és ebbe a csoportba raknom?
- Köszönöm Cyrana. – Jelzem, hogy én nem barátként gondolok rá, legalábbis hivatalosan nem illik becézgetni a diákjainkat. Az más kérdés, hogy ha végre kettesben lennénk, akkor ez lenne a legkevesebb, amit megtennék vele. Sőt, azt is megtehetném, hogy most belekérdezek a publikációiba, de ezt most hanyagolom, legyen szó inkább a mai óra témájáról.
- Kezdésnek rögtön fontos témával fogjuk kezdeni. Hat diákot választottam, így a hetes szám bűvöletében fogjuk végigvinni a szemesztert. A hét főbűn igen fontos szerepet kap az irodalomban, így minden órán választunk majd valakit, aki a főszereplője lesz egy rögtönzött darabnak... – És még sorolom, hogy mi az elképzelésem, néha felszólítok kérdésre egy-egy diákot, néha maguktól kiabálnak be, s a táblára írom a főbb gondolatokat. Aztán amikor felteszek egy körkérdést ismét, amin lehet gondolkozni, addig gyorsan megírom a választ.

Azt hiszem még egy zsákban is szívdöglesztő lennél kicsim. A csók... úristen, nem hittem volna, hogy megteszed, de olyan jó volt. Állandóan azon agyalok, hogy mennyire hülyeség így, de nem érdekel. Napközben találkozunk még... vagy este?

i want to love you|| Thousand years || ©redit

Cyrana & Elijah

Az óra után Vyvegerral találkozom, és nem titkolt szándékom, hogy elmesélem neki, amit Caryeth rám bízott. A sárkány úrnő hiába kötötte a lelkemre, hogy mindez az én megbizatásom, kell egy barát, akivel mindent megoszthatok, s ha annak idején a férfi hitt bennem annyira, hogy megosztotta velem az örökkévalóságot, hát én is hű leszek hozzá a végletekig. Az más kérdés, hogy nem csak a nyomozásról esik majd szó, ő ismer már annyira, hogy pontosan tudja, nő van a dologban. Nem mintha sokszor fordult volna elő ez, nem vagyok egy nőcsábász, most is inkább Cyrana csavarta el a fejemet, én pusztán adtam magamat. Olyan cukin válaszolt az üzeneteimre, hogy teljesen el voltam tőle alélva, szó szót követett, és amikor találkoztunk, tudtam, hogy onnantól kezdve semmi sem lesz a régi. Bármiért is vagyok itt, másodlagos a csodás emberlány mellett. Ezt Vyvegar talán meg fogja érteni, ő már elfogadta, hogy álmodozó lelkemet semmilyen komoly összeesküvés nem tudja kordába szorítani. Miután úgysem tudtam aludni, erőt vettem magamoon, hogy ne a lányon ábrándozzak, akinek az ajka oly édes, mint a legfinomabb szőlő, és magam elém vettem a másik öt dolgozatát, s tisztességesen végigmentem rajtuk, hogy legalább felkészült legyek Még négy körül írtam egy köremailt a több hatvannégynek, hogy a mai óra még elmarad, és csak pénteken lesz nagy előadás, ha már foglalkoztam ezzel a hattal, akkor nekik külön bemutatkozom. S legalább Cyranára is több időm jut így. Vagy azt kéne, hogy tényleg távol tartsam magam tőle, hogy minél inkább csökkentsük a lebukás látszatát? Mivel úgysem tudtam dönteni, ezért maradt az a megoldás, hogy a szívemre hallgatok. A könyvtárhoz a másik oldalról érkezem, így szinte összeütközünk. A mosolyán egyértelműen azt látom, hogy ennyire azért mégsem rejtjük véka alá a szimpátiát, ez beleférhet. Viszonzom a mosolyt, de csak szép finoman. Bólintok elsőre, s belépek, ha már betessékelt, aztán rögtön vissza is fordulok felé. Még van vagy pár percünk a kezdésig, így nem túl sietős beérni a terembe.
- Biztosan. Hacsak nem volt a szobatársam kórházban, akkor kiküldtem nekik az üzenetet. – Adom meg a csattanós választ álszent mosollyal, hiszen az elején ilyesmit füllentett nekem. Az sem lett volna baj, ha mentegetőzik, valahogy az elejétől kezdve megvolt az az összhang köztünk, hogy szinte mindegy mit tesz, imádom! – Jól aludtál Cyrana? Én nagyjából semmit, biztosan az óra miatt izgultam, milyen lesz a diákjaimmal találkozni. – Megint célozgatok, hát naná, hogy rá gondoltam egészen végig. Ami a tegnapot illeti, erős kezdés volt, de csak kezdés, és még sehol nem tartunk. Már az is izgalmas, hogy így vibrál köztünk a levegő. A levegő, amelyben beszívhatom az illatát, nem igazán sikerül ugyanis kevésbé csábosnak beöltöznie. Túlzott elvárás lett volna tőlem, úgyhogy mindegy is. Amint bejönnek a többiek, már látható a kis csapat, négy fiú, és két lány, utóbbiak egyike az én Cyranám. Nehéz most megszólalni, úgyhogy általános dolgokkal kezdek, mint a bemutatkozás, majd hagyom, hogy ők is mondjanak magukról pár szót. Lopva olykor rá pillantok, s alig várom, hogy hozzá érjünk, s oszlatlan figyelmemet élvezhesse. Jesszusom, azok a szemek! Közben előveszem a telefonomat, hiszen az ótartartás mellett én megtehetem, hogy használom, és leülve az asztalom mögé elküldök egy üzentet.

Ah, szóval ez a szakadt szerelés. Hát nem mondom... Nem arról volt szó, hogy nem kísértesz? : D

Mivel felnőtt emberek, nem vettem el a telefonjaikat, azt elvileg csak zh írás közben tilos elővenni. Hiszen a tudástról csak akkor kell számot adni, az irodalom mindaddig csupán beszélgetés, filozofálgatás.

i want to love you|| Thousand years || ©redit